MÉRLEGSZABÓ BOGÁR IMRE
Serfõzõ Simon költészete
közelrõl, távolrólEgy nagyobb tanulmányból
Személyiség, küldetéstudat, hûség
Váci Mihály a következõ szavakkal kezdte Serfõzõ Simon bemutatását a rádióban, 1961-ben: "Szerény, csendes, összeharapott ajkú, makacs kölyök, férfias elszántsággal, megtartó konoksággal."
És õ, a költõ így jellemzi önmagát, illetve azt az utat, amelyet választania megadatott:"Szó csak annyi volt a számban, amennyivel
a tehenekre kiabáltam, csak amennyit a zörgõ
szárkúp mögött haverom, a borjú is ismert,
s megértett a kihûlõ padlásról hajnalban
elsüvöltõ lúd: legelni repült, rúgta lábával
a magas háztetõn túli levegõt.
.........
Hogyan értettem volna meg, amerre a kitárt
szárnycsapásokkal kútágasokra szállt eget riogatva
majd rádöbbenek, hogy jön az idõbõl
egy gyalogút, a költészet egyik útja, lépdel
egy ösvény, Balassi, Zrínyi korából halad
századok óta, mint a motyogó szekeret
hazafelé döcögtetõ kocsiút, amelyen Petõfi is járt,
s amelynek Segesvárnál az egekig hánykolódó
kukoricásban csaknem nyoma veszett."
(Akik vállalják, részlet)A sorok között érdemes felfigyelni a következõ, világosan megfogalmazott esztétikai irányválasztásra: az az út, amelyet õ választott, vagy még inkább, amely õt választotta "... a költészet egyik útja / ... Balassi, Zrínyi korából halad / századok óta / ... amelyen Petõfi is járt / s amelynek Segesvárnál... / ... nyoma veszett."
A vers hivatásáról pedig így vall: "Múltunkról, a mindenkori jelen érzékeltetésérõl, a használni akarásról nem mondhat le a vers. Bár - s ezt már leírtam máskor - nem tud gyárat meghajtani, tankot sem tud kizavarni a világból; nem tud intézkedni. De ha kimondja a bajt, ha nem képes is megszüntetni, már könnyebb elviselni. Élni segít!"
Serfõzõ Simon azok egyenes ági leszármazottja, akik, mint "A zagyvarékasi emberek [...] önfejûek, elképzeléseik mellett kitartóbbak, s [...] nem szolgalelkûek. Ugyanakkor vállalkozó szellemûek is." A tanyasi emberek e csoportjában, rétegében nagy volt az "élni akarás, szorgalom", "amelybõl persze rengeteg elpocsékolódott", s "ezek az emberek, amíg élnek - dolgoznak, ez az életük, sorsuk."
A költõ maga is sokszor jellemzi népét, amelybõl nemcsak vétetett, hanem mesterei és példaképei is származnak: "Mestereim és példaképeim voltak [...] akik szorgalomból, kitartásból adtak leckét, parasztok, akik az utolsó erejüket is kizsigerelték magukból... Még nem beszéltem a tanyasiak szívós konokságáról - a dacot, akaratosságot is tõlük kaptam -, akiket szinte a hetvenes évekig megfélemlítésben tartottak, bántottak szóval és tettel..., akik ragaszkodtak az otthonukhoz, lakóhelyükhöz, szülõföldjükhöz..."
Oltyán Béla már Serfõzõ elsõ kötetének recenziójában úgy látja, hogy a költõ olyan ember, aki "szívet nem, csak helyet cserél", amikor Miskolcra költözik, s Horpácsi Sándor - egy ideig barátja, szerkesztõtársa, majd vitapartnere - pedig így: "Hallgatag, csendes ember Serfõzõ Simon [...] csak akkor szól, ha kérdezik, vagy ha a mondandója szétfeszíti a hallgatás burkát [...] modorában nincs semmi költõi [...] idegenkedik minden külsõséges, lármás, hamis gesztustól", de "szigorú ember, ha a szakmájáról, a versrõl vagy a közügyekrõl van szó..."
A legtöbben persze nyíltságát, õszinteségét, fegyelmezettségét, lelkiismeretességét és leginkább a népéhez való hûségét, elkötelezettségét emelik ki. Csak néhányan említik meg a küldetéstudatot, ami pedig az egyik legfontosabb (költõi) személyiségformáló erõ kezdettõl fogva, továbbá azt a sajátos - népi eredetû - hetykeséget, ami azonnal öniróniába fordul, mihelyst büszkeségbe torkollna, a mikroszkopikus finomságú látásmódot, a reménytelen helyzetben levõ ember tréfára (!) való hajlamát, az ösztönös, mélyen gyökerezõ (ezeréves!) félelmet minden újtól és változástól, amelybõl a régihez (bevált jóhoz!) való csökönyös ragaszkodás is származik; a saját (akár szellemi) portához (tanyához!) való szigorú és becsületesnek vélt ragaszkodást, ami nem teszi lehetõvé idegen illatok és másféle gyümölcsök kipróbálását, ízlelgetését; a reformáció korából örökölt, önmagunk védelmét szolgáló "hitünk" õrzését, az önvédelmet reprezentáló "erõs várak", az erkölcsi normák feltétel nélküli igenlését és betartását, betartatását...
Munkájához alázattal közeledik, mint a parasztember az aratáshoz, bár jól tudja: a mai világban ez kevés az érvényesüléshez: "Jaj annak, kinek / szívében nincs szándék, / csak alázat." - írja egyik versében.Az írói, költõi indulás
"Ki tudja, mikor indultak el bennem az elsõ vers kezdõsorai? S melyik ballagó dûlõvel, madárrepüléssel? A körülöttem hánykolódó tanyai földek milyen dühétõl, szûkölõ kínjától? Nem hiszem, hogy mindezt pontosan lehetne tudni." - írja Serfõzõ egyik visszaemlékezésében.
Az azonban bizonyosnak látszik, hogy az egyik tanárának meghatározó szerepe volt benne: "Vajay József személyében nagyszerû magyartanárom volt. Történelmi és irodalmi nagyjainkról oly lelkesen és meggyõzõ erõvel tudott beszélni, élmény volt hallgatni... Tõle hallottam elõször Darvas Józsefrõl, akivel egy tanítóképzõbe járt (nem a leghízelgõbb véleménnyel volt róla); tõle hallottam Tamási Áronról, Veres Péterrõl, Illyés Gyuláról." Õ adta Serfõzõnek a feladatot, hogy írjon egy szabadon választott témában elbeszélést: "Én anyámról sikerítettem egy fogalmazást. [...] Tanárom szerint oly életes, a piacozó tanyasi asszonyokat élethûen bemutató dolgozatot írtam, hasonló színvonalút senki az osztályban. [...] Ez a siker azután nekem szárnyakat adott."
A téma szabadon választható volt. Õ a szülei és a saját életébõl ragadott ki egy pillanatot, elsõ "irodalmi" sikerét is így aratta. Ez persze teljesen természetes egy diák esetében. Mirõl is írhatott volna, mint olyan témáról, amelyet belülrõl is ismert? Amelyet megélt, átélt, amelyben otthon volt? A különös az lenne, ha nem így történt volna! Érdemes odafigyelni arra a félmondatra, hogy tanára szerint a tárgyat "élethûen bemutató dolgozatot" írt.
De olvassuk tovább a visszaemlékezést!
"Ettõl az idõtõl kezdtem el regényeket és verseskönyveket olvasni, s egyúttal írni is tehénlegeltetés közben, vasút- és kanálisárkokban, búza-, kukoricatarlókon, esténként a petrólámpás nyári konyhában."
Késõbb így örökíti meg versben ezeket az intim, meghitt perceket, órákat, az elsõ költõi próbálkozásokat:Lámpát gyújtottunk aztán a konyhában. Elfáradva,
hallgatag ültünk a vacsora-csendben.
Néha szóltunk csak egyet-egyet. Apám kiment
idõnként, a teheneknek adott enni. Bennem meg
rímek,
verssorok kavargó tánca kezdte hullatni a fényt.
Anyám pedig elbóbiskolt kicsit - szegény.
(Otthon)Az igyekezet, szorgalom, kitartás (mert ezen a téren a serdülõ fiú ilyen volt) meghozta gyümölcsét: éppen azon a napon, amikor kiderült, hogy a gimnáziumban osztályt kellene ismételnie, a helyi megyei újság szerkesztõje üzenetben közölte, beküldött novelláját elfogadták.
Sajnos, a közlésbõl semmi sem lett, de ez mégis komoly sikernek, biztatásnak, eredménynek számított a sok sikertelenség, eredménytelenség, kudarc közepette.
A gimnáziumot otthagyta, elõször haza, majd Pestre került, de valójában sehol sem találta meg a helyét. A számára kijelölt segédmunkát sem szerette: "Eleinte meg akartam tagadni ezt a munkát: nem vagyok én csirke, hogy a szemétben kapirgáljak" - gondolta akkor.
A többiekkel, a hasonszõrûekkel sem találta meg a baráti hangot, azok mások voltak, gúnyolták, kirekesztették, nem kedvelték falusi, tanyasi mentalitása miatt: "Ért néhány gúnyos megjegyzés is: jobb itt ülni a piszokban, öcskös, mint tanulni? Vagy: szüleid olyan szegények, képesek téged ide küldeni?"
Az itt szerzett élmények sorra lecsapódtak verseiben. Írt a gúnyolódásokról, s azokról, akik gúnyolták. Mégis megbocsátott nekik: "Én õértük is jöttem" - vallja a Megjött címû versében, hisz látta, hogy azok is mind alja munkát végeztek, amit mindnyájan nehezen viseltek; nyomorogtak, kocsmákba menekültek. Érezte, sõt dühítette, hogy "rengeteg akarat, szorgalom kallódott el".
Az Akik tisztelték címû versben ezt így fogalmazza meg:Akik tisztelték,
becsülték a munkát,
iparkodásuk kocogott
a város-puszták laposaiban,
s a tanyasi földeket gyalogolták:
a hányódó porban robotolókat
nem sokba vette az ország.Szorgalmukat hátra szorította
az ólak, szemétdombok mögé.
A sok erõ elkallódott
a kisemmizett faluk mélyén.S elherdálódott e vonatokon
bumlizó hazában mind
a barázdákból menekültek igyekvése.
Akik szegõdtek idegen munkára,
s csak a fizetésért szorgoskodnak
a napok zegzugaiban.
Alszanak a városok derékaljain,
cipõik füstölgõ szagában.A megváltást az Új Írás jelentette: 19 évesen jelent meg, 1961-ben, az elsõ verse, s ettõl kezdve rendszeresen följárt a folyóirat szerkesztõségébe, ahol Farkas Lászlón kívül - akinek igen sokat köszönhet az akkor jelentkezõ új költõnemzedék -, Váci Mihály is barátsággal, jó szándékkal, útmutatással, bátorítással fogadta.
Micsoda szó volt ez akkor! S micsoda szó volt ez akkor Serfõzõ Simonnak!
Emberi hanggal és emberi tartással, szeretettel látták, fogadták. Sorra jelentek meg versei: Otthon, Nyár, Kimondatlan szavak élnek. Farkas is, Váci is megsejtett valamit az õstehetségbõl. Váci Mihály még a rádióban is bemutatta a következõ szavakkal: "Valahol az irdatlan külvárosokban lakik, istentelen albérletekben, éjszakákon át olvas, s a lópokrócos ágyon ír hazasíró költeményeket. Képei meghökkentõek. Ezek a képek még akkor maródtak recehárcájára, mikor a tájtól meghatódva, a kölyök könnyein át nézte a dûlõutakat, a növények csodáit."
Ma is rejtély, hogy Váci Mihály honnan ismerte Serfõzõ Simont, ezt a "makacs kölyköt" ilyen jól? Serfõzõ maga úgy emlékezik vissza, hogy bár Váci a példaképe volt, lett, de közelebbi nexus nem alakult ki közöttük, túl azon, hogy "Váci mindig mosolyogva, barátsággal" fogadta õt.
Az Új Írás és Váci Mihály Serfõzõ Simont költõvé avatta, de ekkor még nem dõlt el, hogy az is lesz. Viszont az a roppant lehetõség, ami megnyílt elõtte, villámcsapásként érte: rádöbbent, hogy ez az egyetlen kiút a bekerített és hõn szeretett-gyûlölt "TANYÁ"-ból, e villámcsapás iszonyú energiája átrendezte a bizonytalan (kétlaki, ingázó, reménytelen, vissza- és elvágyódó, belsõ konfliktusokkal teli) egyéniséget, s lázas, válságos állapotot váltott ki nála. Még nem volt költõ.
1962-ben bevonult katonának. Az eufória elmúlt, s bár sorra írta kemény hangvételû verseit - a költõ szerint éppen ezért - nem közölték. "Az otthoni körülményekrõl, szövetkezetesítésrõl, változásokról is mindent tudtam. Ezeket az eseményeket megjelenítõ verseim azonban nem jelentek meg, s majdnem az irodalomból is kikoptam, hiszen a következõ évben elvittek katonának, ahonnan csak 1965 tavaszán szereltem le. Utána pedig Miskolcra sodródtam. S ha egy évre rá meg is jelent az elsõ verskötetem, sok idõbe telt, míg újra magamra találtam."
1965-ben a Népszavában egy Új Írás-beli verséért súlyos és igazságtalan támadás érte: "SZ.E." aláírással glossza jelent meg, "Miféle fizetség?" címmel. Ebben Szombathelyi Ervin szinte személyes sértésként rója fel a költõnek, hogy Fizetség címû verse "azokról a munkásokról kíván szólni, akik falujukat hagyva Pesten dolgoznak, munkásszállásokon laknak, és hétvégeken látogatnak csak haza. Igazat adunk mindenkinek, akik azt állítják, hogy ez nem a legideálisabb életforma. De azt állítani - mint ez a vers teszi -, hogy eljöttek »vasat rágni, állványokra fonnyadni«, s hogy a munkásszállások »új nyomortanyák«, »ahol színészek, kultúrpapok gágognak« - egyszerûen képtelenség.
De ettõl kezdve Serfõzõ nem volt szíves vendég az Új Írásnál. A vers viszont késõbb kötetben újra megjelent, most már Hazagondoltok címmel, a Ma és mindennap címû kötetben, édesapjának ajánlva. A korábbi nyers odamondogatáson viszont a költõ is finomított: "A hétköznapok árokpartján / munkásszállóban a vacok / A székeket becsõdítõ kultúrteremre / rácsapjátok az ajtót. / Nem a könnyebbségek jönnek, / csak az ígéretekrõl - hallotok." S eltûnt a "kultúrpapok gágogása" is, helyette két sokkal erõtlenebb verssor lépett be: "A szavalat is néha / csak az idõjárást mondja". Viszont meghagyta a "nyomortanyák"-at.
A katonaidõ letelte után Miskolcon családot alapított, s "rendes" munkát vállalt: a városi tanács népmûvelési elõadója lett. 1966-ban megjelent az elsõ kötete. Valamivel késõbb - Kiss Ferenc közbenjárására - a Napjaink versrovatához került. A fõszerkesztõ akkor már Gulyás Mihály volt, s Kabdebó Lóránt is mint fõszerkesztõ-helyettes atyai jóindulattal fogadta.
A hányattatások kora ezzel lezárult, illetve a költõ legbelsõ énjébe vonult vissza.
Kabdebó Lóránt ekkor találta ki (jóindulatú, enyhén humoros felhanggal) a Serfõzõ Simonnal körülbelül azonos idõben indult költõk besorolására a HETEK elnevezést, amelybe nyilván Serfõzõt is beleértette. Késõbb Zimonyi Zoltán karolta fel a kezdeményezést, s maga a "daltalan költõ" (Ágh István) is segített a szervezésben. Bizonyos rokonság kétségtelenül volt köztük (származás, alulról indulás, hûség a szegényekhez stb.), barátság-féle is (Ratkó József, Kalász László, Buda Ferenc, Serfõzõ Simon), de alapjában véve mégsem lett ez igazi költõi csoportosulás még "irodalomkritikai segédlettel" (Zimonyi Z.) sem.
Ugyanakkor Serfõzõ számára kétségtelenül fontos volt: költõtársakra talált, akik igenelték és igényelték munkásságát. "Mi jobbára verseinken keresztül ismertük meg egymást, s váltunk barátokká. Nem jártunk együtt egyetemre, én nem is jutottam el soha odáig, s nem vagyunk egy évjáratúak sem. Kettõ-hat-tíz év korkülönbség egyikünk-másikunk közt, ami nem kis idõ. A közös eredet és élményvilág, hasonló életsors, valóságszemlélet az, ami összehozott bennünket."
Ezt példázza Közel, távol címû kötetébõl való két verse is.
Én megyek haza
Anyám helyett,
aki már a föld mélyét lakja,
hogy szétnézzen otthon,
én megyek haza.Ha fázna a halálban,
veszem a sálat, kabátot,
már nem csak magamra,
õrá is vigyázok.
Szegõdõm
Szegõdöm kódorgó füstnek.
Magányos õrszemnek akár.
Magasban rebbenõ lélek:
leszek messzejáró madár.Csak föl, el innen, hol minden
erõ hanyatlik a földre.
Kezdek más, újult életet.
Szélnek leszek könnyû röpte.Süvít a huzat utánam,
merrõl eltûnök örökre.
Szétdúlt vackom hagyom hátra.
Károghat az ég fölötte.
KÉPZÕMÛVÉSZETBOZSIK ISTVÁN
Miskolc képzõmûvészete
Az elõzmények
Miskolc képzõmûvészeti múltja a 18. század elsõ felétõl mutat fel eredményeket. Szathmáry Király Pál (1726-1807) fõleg gyümölcs-csendéleteket és állatképeket festett. 1811-ben Ferenczy István szobrászmûvész fiatal lakatoslegényként tölt városunkban néhány hónapot. 1813-ban Bõhm József Dániel mint boltoslegény tengeti itt életét, aki Nyugat-Európában híres miniatûrfestõként vált ismertté. Az 1820-as évek végén hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott itt Marczinkey Elek, késõbb a bécsi akadémia növendéke lett. 1818 környékén telepedett meg Miskolcon a bécsi akadémiát végzett Vántza Mihály (1781-1854), aki korának jobb mûvészei közé tartozott. 1830-ban Bökényi Polyák Lajos rajzmester néhány évi helyben tartózkodás után Aradra költözött, Kraudy József sokoldalú mûvésztehetség 1876-ban városunkban halt meg. Munkácsy Mihály kötõdése Miskolchoz közismert: gyermekként és nagyhírû mesterként is gyakran megfordult a városban. Szülei (Lieb Mihály sóházi hivatalnok és felesége) a mindszenti katolikus temetõben nyugszanak. A nagy mûvész 1885-ben gránit obeliszket emelt sírjuk fölé. Latkóczy Lajos pátriánk talán legkiválóbb mûvésze 1820-ban, Rozsnyón született, Sárospatakon és Pesten tanult, azután Münchenbe, majd Olaszországba ment tanulmányútra. Az 1860-as években Párizsban járt s utána Miskolcon telepedett le, itt is halt meg, 1875-ben. Terray Gyula és Leszih Andor kutatásai szerint Latkóczy Lajos dédunokája volt a kiváló francia portré-festõnõnek Vigée Lebrun-nek, akitõl minden bizonnyal örökölte tehetségét. Gross Béla festõmûvész Miskolcon született ugyan, de a fõvárosban telepedett le. Önarcképét a miskolci múzeum õrzi. Váncza Emma és Bizony Ákosné inkább csak amatõr szinten foglalkozott mûvészettel, de Kiss Lajos, a református gimnázium kiváló rajztanára az igazán izmos tehetségek közé tartozott. Régi városrészeket megörökítõ akvarelljei és rajzai rangos, értékes alkotások. Halász Hradil Elemér 1873-ban Miskolcon született. Tanulmányait Münchenben Hollósynál végezte, majd 1903-ban Párizsba ment. 1905-ben hazajött, de szülõvárosát itt hagyva Kassára költözött. Tagja volt a szolnoki mûvésztelepnek is (1908). Sassy Attila (Aiglon) szintén Miskolcon született, 1880-ban: festõ és grafikusmûvész. Elõször Ferenczy Károly tanítványa, azután Münchenbe kerül, onnan a nagybányai telepre, majd Párizsba megy, végül hazajön és Budapestre költözik. Erõsen szecessziós hatású grafikáin (Ópium álmok) kívül exlibriseket is tervezett. Kun József (1879) miskolci születésû szobrászmûvész Budapesten kezdte, késõbb Párizsban a Julien-akadémián folytatta. Itthon a háború után kerámiával, díszítõ szobrászattal is foglalkozott. Gimes Lajos 1886-ban városunkban született. Bejárta Münchent, Párizst, Berlint, Brüsszelt és Olaszországot, hazatérése után Mezõkövesden, Miskolcon, a Bükkben és a Sajó vidékén dolgozott. Bár a fõvárosba költözött, itthoni kiállításokon is gyakran szerepelt. Balogh József miskolci festõmûvész 1874-ben született. Budapesten az Iparmûvészeti Iskolában oklevelet szerzett, majd Hollósyhoz Nagybányára került. Hazatérve szabad rajz- és festõiskolát alapított (1904).
Hosszabb-rövidebb ideig mûködtek településünkön a képzõmûvészet terén: Kemenszky Árpád, Kóris Kálmán, Hidvéghy Géza, Rueff Ferenc és Lahner Emil. Kmetty János festõ, a modern törekvések puritán képviselõje is Miskolcról származott el a fõvárosba. Bartus Ödön (1888) szintén szûkebb pátriánk szülötte, a Képzõmûvészeti Fõiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Eperjesi tanárkodás után visszajön szülõvárosába és az alakuló mûvésztelep tagja lesz. Fõleg akvarelleket festett. Nyitray Dániel szobrászmûvész Miskolcon született, 1890-ben. Az Iparmûvészeti Fõiskola szobrász-keramikus szakán végzett, a Mûvésztelep alapító tagja. Fõleg az emberábrázolást kedvelte, de számos rajzot és festményt készített az avasi templomról és annak környékérõl.A 20. század
Meilinger Dezsõ nem volt miskolci származású. 1910 õszén a Magyar Királyi Képzõmûvészeti Fõiskola növendéke lett, ahol is Olgyay Viktor tanítványaként a sokszorosító grafikai eljárások terén is alapos ismereteket szerzett. 1914-ben rajztanári oklevelet kap. A világháború kitörése a szolnoki mûvésztelepen találja, innen vonul be augusztus elsején a miskolci tizedik honvéd gyalogezredhez. Még a háború alatt ismerkedett meg Bizony Ákos családjával. Bizonyék mûtermében a kommün alatt Nyitrayval együtt szabadiskolát alapítanak, amely a késõbbiek során a miskolci Mûvésztelep bázisa lesz. 1919. július elsején megindul a tanítás a Katolikus Gimnáziumban, 56 növendékkel. Zavartalanul azonban csak szeptemberig mûködhetnek. Akkor ugyanis a tantermet kénytelenek átadni eredeti rendeltetésének, úgyhogy rövid idõn belül új helyiségrõl kellett gondoskodniuk. A volt Egri-féle szanatórium telkén a felsõ épületet vették bérbe. Ugyanebben az épületben volt önálló mûterme Bartus Ödön festõmûvésznek is, akit Meilingerék meghívtak szabadiskolájukba tanítani. Szépen haladt a munka, amikor is az egykori szanatórium tulajdonosa el akarta adni az épületet. Veszélybe került az iskola ügye, és ekkor vetõdött fel az iskola megalapításának gondolata. Vass József kultuszminiszter, Lyka Károly és Réti István tárgyalásainak eredményeképp sikerült a volt egészségügyi intézményt az állam részére megvásárolni. A város vezetése megegyezett a minisztériummal arra vonatkozóan, hogy a Képzõmûvészeti Fõiskola növendékei, Benkhart Ágoston vezetésével és irányításával, itt tartják a jövõben nyári tanfolyamaikat, és mûtermet biztosítanak a helyi mûvészek számára is. A város támogatta a mûvészet ügyét vásárlásaival és megrendeléseivel. A Mûvésztelep fenntartásához évi 800 pengõt utalt ki, s a növendékek kiállításain folyamatosan vásárolt. A Gazdakör, a Polgáregylet szintén az állandó vásárlók között volt, de magángyûjtõk is akadtak szép számmal: Papp Sándor építész, Dr. Nagy Ferenc és mások.
Az 1920-as évek közepén megszaporodott a miskolci mûvészek száma. Szabó Ferenc (1891) az 1-es számú polgári fiúiskolában tanított, lapokat, könyveket illusztrált. Jellenfy Lajos (1890), Szontágh Tibor (1873), Petrányi Miklós, Kossin János, Balczer György, Mokry Mészáros Dezsõ és még sokan mások hozzájárultak a város képzõmûvészeti arculatának fejlesztéséhez. A két világháború közötti idõszak számos kiváló mûvésze dolgozott a telepen. Réti István szalmakalapos önarcképét itt festette, Benkhardt Ágoston, aki a mûvésztelepet megalakulásától 1937-ig vezette, szintén készített itt remekmûveket. Szalay Lajos emlékezete szerint kiváló pedagógus volt: tanítványai elé az európai mûvészet klasszikus hagyományait állította mintaképül. A konzervatív Lévay József Társaság mûvészeit nehezen viselte el. Megalapította rokonszellemû mûvészkollégáival a Miskolci Festõk Társaságát, de az általános érdektelenség miatt kénytelen volt fúzióra lépni a Lévay Egyesülettel. 1937-ben új vezetõt kapott a Mûvésztelep Burghardt Rezsõ (1884-1963) személyében. Nem a nagybányai mesterektõl tanult, hanem európai tanulmányútjai során alakította ki a közönség által is kedvelt naturalista stílusát. A biztos mesterségbeli tudást fontosabbnak tartotta a mûvészet szellemiségénél. Tanítványai, Csabai Kálmán és Balog András tõle vették át a tájkép- és csendéletfestés fortélyait. A mûvésztelep munkájába ez idõ tájt kapcsolódott az erdélyi származású Imreh Zsigmond. A Vaszary legjobb tanítványaként számon tartott mûvész megpályázta a Fráter György Gimnázium rajztanári állását, s ezzel sajnos mûvész karrierje kettétört. Döbröczöni Kálmán és Csabai Kálmán, a fõiskolai mûvésztelep volt növendékei részt vettek a miskolci Festõk Társaságának munkájában és derûs plein air felfogásukkal a közönség tetszését elnyerték. Nemcsak mûveikkel, de elõadásaikkal is hozzájárultak a város képzõmûvészeti kultúrájának megváltoztatásához.
A miskolci telep a tanítványok között sokat veszített népszerûségébõl a bécsi döntések után. A visszacsatolt részeken is nyári mûvésztelepek nyíltak. A hosszantartó háború következtében a fenntartáshoz szükséges anyagi források elapadtak, a növendékeket katonai szolgálatra hívták be. A képzõmûvészeti Fõiskola megszûntette a Mûvésztelepet, majd a világégés után átadta a Képzõmûvészeti Alapnak. A második világháború után újabb mûvészek telepedtek meg a városban: Döbröczöni Kálmán, Seres János, késõbb Feledy Gyula. Seres Rudnay Gyula növendéke volt 1939-tõl 1944-ig, 1947 óta él Miskolcon, részt vett a képzõmûvészeti élet megszervezésében, s 15 évig az Egri Tanárképzõ Fõiskolán tanított. Feledy Gyula Sajószentpéterrõl került a fõiskolára, majd ösztöndíjasként a Krakkói Képzõmûvészeti Akadémiára. Az itt kapott benyomások és modern törekvések nagy hatással voltak rá. Hazatérve a Képzõmûvészeti Fõiskola Grafikai tanszékén kapott munkát és itt került kapcsolatba Kondor Bélával. Rövid idõ elteltével a miskolci Mûvésztelepre költözött és a felsõ épület alagsorában felfedezte a mélynyomásra alkalmas nyomdagépet. Errõl a masináról nem tudott a rendõrség, ugyanis az 50-es 60-as években az ilyen szerkezeteket szigorúan ellenõrizték, sõt az állami ünnepek elõtt néhány nappal elzárták. Meghívott mûvészbarátai itt zavartalanul készíthették próbanyomataikat, korrigálhatták munkáikat, mivelhogy máshol erre nem volt lehetõség. Így lett Miskolc a megújhodó "magyar grafika fellegvára". Hónapokat töltött itt Kondor Béla, Csohány Kálmán, Pásztor Gábor, a miskolci születésû Ágotha Margit és férje, Rékassy Csaba. Hincz Gyula támogatásával azután sikerült megszervezni a grafikai biennálékat. Idõközben újabb festõkkel gyarapodott a város: a régi mûvésztelepen kapott lakást, Csabai Kálmán és Seres János mellett, Tóth Imre, Vati József, Lukovszky László és Cs. Nagy András. Saját mûtermet épített magának Papp László, Mazsaroff Miklós. A város Diósgyõrben négy mûteremlakást épített, elsõként Imreh Zsigmond, majd Varga Miklós szobrász, Gy. Nagy Margit textilmûvész és Kunt Ernõ soproni születésû festõmûvész költözhetett be, késõbb Petõ János grafikusmûvész. A város és a Mûvészeti Alap támogatásával épült a csabai kapui Mûvésztelepen nyolc mûteremlakás, ide költözött Barczy Pál és Lenkey Zoltán grafikusmûvész, az utóbbi halála után, Kalló László festõ. Mûteremlakást kapott a Szanyi Péter és Varga Éva szobrászházaspár, továbbá Máger Ágnes festõmûvész és férje, Végvári Lajos mûvészettörténész. A régi telepen rendezte be Fata György iparmûvész a mûtermét, városunkban telepedett le Demcsik Attila ötvösmûvész. Saját lakásban él és dolgozik Teilinger István és Bozsik István grafikusmûvész, Seres László festõ-restaurátor, valamint Pataki János, Keller Lívia, Korkos Jenõ és Szabó János. Az elmúlt évtizedekben itt élt és munkálkodott még Miskolcon Ruttkay György és felesége Nyíri Lili, Faragó Z. arcképfestõ, Klaudinyi László, Koroknai Andor, Reinecker János, M. Kristóf Ágnes, Ficzere László és Zsignár István. Eredményes tevékenységet folytattak, illetve folytatnak még szûkebb pátriánkban Jószay Zsolt szobrászmûvész, Balatoni Klára ötvösmûvész, Raffay Kinga textilmûvész, Litwin József formatervezõ, Váradi Sándor, Tóth Sándor és Nyilas Sámuel miskolci születésû szobrászmûvészek.Képtárak és gyûjtemények
A Miskolci Képtár több mint 13 ezer mûtárgyat birtokol, jelenleg ez az ország egyik legnagyobb képzõmûvészeti gyûjteménye. Ez a jelentõs kollekció évtizedek szorgos munkájának az eredménye. Az 1893-ban alakult Borsod-Miskolci Közmûvelõdési Múzeum Egyesület többféle közmûvelõdési feladat megvalósítására vállalkozott. A tervezett múzeumi képtár is ezek között említendõ. Az egyik alapító a következõképpen fogalmazta meg a képtár feladatait: "Alapítsunk itt képgyûjteményt is, amelyen legyen ábrázolat ne csak minden itt született és élt piktorról, hanem legyenek képviselve hazai mûvészeink is alkotásaikkal, hogy a szegény miskolci polgárnak effélék meglátásáért ne kelljen Egerbe vagy Kassára menni."
A történeti gyûjtemények rövidesen meg is alakultak a képzõmûvészeti gyûjtemény ügye azonban hosszú ideig csak vágyálom maradt. A képtárban levõ reformkori képek egy része valószínûleg a város lokálpatrióta lakóinak ajándékaiként került a Múzeumba. Elsõ vezetõje Kiss Lajos, a református gimnázium rajztanára volt. Elsõ szakszerû leltárkönyve 1953-ban készült el, a meghatározásokat dr. Bodnár Éva végezte. A 20. század elején a miskolci mûvészbarátokat a múltnál jobban foglalkoztatta az élõ mûvészet ügye. Balogh Bertalan a közmûvelõdési Egyesület rendkívül aktív titkára nemcsak elõadásokat és hangversenyeket szervezett, hanem országos mozgalmat indított a jelenkori képzõmûvészet vidéki bemutatása érdekében. A Képzõmûvészeti Társulat és Lyka Károly felkarolta terveit, így jöhettek létre az úgynevezett felvidéki vándorkiállítások, 1906-ban és 1910-ben. Ezen kiállításokon az akkori magyar piktúra kiválóságai is szerepeltek: Benczúr Gyula, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Koszta József, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál. Balogh Bertalan szívós szervezõ munkájának, valamint a Képzõmûvészeti Társulat támogatásának köszönhetõen létrejött kiállítások hét városban nagy anyagi és erkölcsi sikert arattak (Eger, Miskolc, Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely, Gyöngyös és Debrecen). Ekkor került vásárlás folytán Szinyei Merse Búzamezõ-je, Szlányi Lajos Szérûskert-je, Fényes Adolf Asztalos-a a Múzeum gyûjteményébe. Valószínû, hogy Latkóczy Lajos az elsõ jelentõsebb miskolci festõ több munkája is ebben az idõben vált a Múzeum tulajdonává. Az elsõ világháború utáni rendkívül rossz anyagi körülmények nem kedveztek a múzeumügynek. A gyûjtemények 1927-ig zárva voltak, csak a Papszeren levõ régi iskolában, a Múzeum új épületében kerültek ismét bemutatásra. Ekkor 123 mûtárgyat õriztek a képzõmûvészeti szekcióban. Ezeknek az alkotásoknak akkor csak egy kis töredékét tudták kiállítani. Szinyei Merse Pál, Réti István, Edvi-Illés Aladár, Boruth Andor, Szlányi Lajos, Baditz Ottó, Fényes Adolf képeit, továbbá Keleti Gusztáv, Mészöly Géza rajzait, valamint a Miskolcon élõ festõk munkáit (Latkóczy Lajos, Hradil Elemér, Gimes Lajos, Bartus Ödön, Meilinger Dezsõ, Nyitray Dániel) mutatták be. A képtár gyarapodása a továbbiakban is igen lassú volt, mert a rendelkezésre álló összegek nagy részét a mûvésztelep, illetve Képzõmûvészeti Fõiskola mûvésztelepének támogatására fordította a város. 1926 után a Mûvésztelep fenntartásához 800, a nyári tanfolyamok szükségletéhez 3200 pengõvel járult hozzá a város vezetése és lehetõvé tette a rossz szociális helyzetû növendékek számára a menzán való étkezést. Ez a jelentõs összeg az idõben többszörösen fölülmúlta más magyar városok hasonló célú adakozását. Mûvészek letelepítését is tervbe vették és a magyar mûvészeti élet egyik központjává szerették volna fejleszteni Miskolcot, de sajnos, a már itt élõ mûvészek ellenséges magatartása és a kor közízlése ezt nem tette lehetõvé. Pedig sokan voltak az új generáció tagjai közül akik vissza-visszatérve jól érezték itt magukat és eredményesen munkálkodtak a miskolci mûvésztelepen. Talán elegendõ megemlíteni e helyen Bartha László, Barzó Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula és Szalay Lajos nevét. A város vezetõségének és közönségének ízlése megrekedt a nagybányai plein air természetfestésénél, és így a késõbb híressé vált növendékek munkái közül egy sem került a Múzeumba. A mûvésztelepi vezetõk közül Benkhard Ákos és Burkhardt Rezsõ egy-egy mûvét megvásárolta a megye, illetve a város. A Múzeum képzõmûvészeti anyagának fejlesztése és szakszerû kezelése hosszú idõn át megoldatlan probléma maradt.
Az évi gyarapodások 1953-tól követhetõk nyomon, ekkor 278 mûtárgyat tartottak számon. Ezek elsöprõ többségét élõ mûvészek készítették. A kortárs képzõmûvészetet támogató városi és megyei munkában a Múzeum is részt vállalt. A Múzeum új igazgatója Komáromy József és képzõmûvészettel foglalkozó munkatársa, Zsadányi Guidó gyümölcsözõen mûködött együtt a szövetség területi csoportjával. Így jött létre a kultúra decentralizálásának jelentõs állomása, az elsõ országos vidéki képzõmûvészeti kiállítás Miskolcon, 1955-ben, majd a második 1956-ban, melyen az akkori képzõmûvészeti élet vezetõ mesterei szerepeltek. A megye és a Múzeum több alkotást megvásárolt. 1961-ben ugyancsak a Múzeum biztosított helyet az elsõ Miskolci Grafikai Biennálénak, amelynek nagy szerepe volt a magyar grafikai mûvészetben létrejött korszak- és stílusváltásban. A grafikai biennálék sikerében Hincz Gyula, Kondor Béla, Feledy Gyula munkássága meghatározó jellegû volt.
A város - méltányolva az elért eredményeket - megalapította a Városi Galériát. Ez az intézmény a város kezelésében levõ Diósgyõri Vármúzeummal, majd az egy évvel késõbb alapított Képtárral sokoldalú mûvészeti centrummá fejlõdött. A Galéria nem csupán helyi mûvészek munkáinak bemutatására adott lehetõséget, de jelentõs emlékkiállításokat is rendezett. (Kernstok Károly, Gadányi Jenõ, Rippl-Rónai József fõ mûveibõl.) Az egykori országos tárlatokból kialakult Téli Tárlatok szereplõi is az egész országból verbuválódtak. A Városi Képtár is gyarapodott fokozatosan, s anyagából kiállításokat tudott szervezni. Bemutatta többek között a városban élõ mûgyûjtõ Dr. Petró Sándor jelentõs kollekcióját. 1974-ben a Képtárat és a Vármúzeumot a megyei múzeumi szervezethez csatolták. A Herman Ottó Múzeum gyûjteménye és a Városi Képtár anyaga egyesült, majd a város tulajdonába került Petró-kollekcióval gazdagodva a magyar nemzeti mûvészet fontos bázisává vált. Kondor Béla halála után az állam által megvásárolt hagyatékból kétszáz mû Miskolcra került: létrejött az újabb kori magyar mûvészet egyik meghatározó jelentõségû mesterének a munkáit bemutató Kondor Béla-gyûjtemény. A New Yorkból hazatelepült világhírû grafikusmûvész, Szalay Lajos számos mûvét ajándékozta a városnak. Ez tette lehetõvé, hogy Dr. Petró Sándor egykori helyén létrejöhessen a Szalay Múzeum. S egy másik fontos mûvész, Feledy Gyula munkáit is láthatja a közönség, az 1989-ben alapított Feledy Múzeumban.
KRISTÓ NAGY ISTVÁNKmetty
Elõször arra gondoltam, hogy címként felírom: A legnagyobb miskolci alkotó - de aztán eszembe jutott Szabó Lõrinc, Dayka Gábor, Lévay József, sõt sok más is. Különben sem a születés (1889) vagy mûködés helye a meghatározó, Kmetty Jánosnál sem, hanem az élet és mûvészet megannyi szála. Kmetty kapcsolatai szülõvárosával szakadozottak, ám épp boldog gyermekkorát határozták meg. Igaz, postás édesapja már az ötödik gyermek, a késõbbi mûvész kiskorában meghalt, s ettõl kezdve a különben sem bõséges családi helyzet már-már a nyomor szintjére süllyedt. A gyermek az édesanya áldozatkész nevelése során tizenkét éves koráig élt Miskolcon, amikor is Kassára költöztek s a mûvészet iránt már akkor érdeklõdõ fiú mestere egy Hollósy-tanítvány volt. Majd Budapestre került, ahol sokan támogatták. Húszéves, mikor elsõ kiállítására sor kerül, éspedig szülõvárosában, ahol sikerül eladnia is festményeibõl.
1911-ben megy Párizsba, ahol döntõ hatást tesz rá Cézanne mûvészete: az õ nyomán lesz Kmetty az elsõ magyar kubistává. Reméli, hogy Miskolctól ösztöndíjat kaphat, ez azonban nem valósul meg, ezért fél év után haza kell jönnie. Kapcsolatba kerül a Nyolcak csoportjával, majd a Kassák körül gyülekezõ aktivistákkal. A háború alatt front mögötti szolgálatot végez, aztán a forradalmak lelkes híve lesz, s 1919-ben a nála jóval szenvedélyesebb, de szintén belsõ rendet kifejezõ Nemes Lampérth-tal együtt alkotja meg a Tanácsköztársaság leghatásosabb plakátjainak egyikét, amelyen egyetlen szó olvasható: "Be" - azaz belépni a honvédõ magyar Vörös Hadseregbe. A vereség után éppúgy nem éri különösebb bántalom, mint ahogy Bartókot, Dohnányit, Kodályt sem, míg Krúdynak, Móricznak kellemetlenségei támadnak, a mûvészek-írók jó része pedig - Kassákkal az élen - emigrálni kénytelen.
Kmetty mûvészete töretlenül kubista jelegû, ám megcsendesedett, lágyabb, színesebb lesz, ehhez Nagybányán, majd Szentendrén huzamosabb ideig való tartózkodásának táji élménye is hozzájárul, ám még tájképein, szentendrei városképein is jelen van az egész életére oly jellemzõ elemzés szigorú rendteremtése. Legjellemzõbbek, mint eddig is, csendéletei: ezeken érvényesül leginkább Cézanne (sõt, a már szintén ismert analitikus kubizmus) három dimenziós síkszerûsége. Plaszticitás és szerkezetiség jellemzi számos portréját, köztük önarcképeit, amelyek közül a tízes évek elején festetteket tartják az elsõ hazai kubista mûveknek. Puritanizmus, némely szentendrei képtõl eltekintve, a színekrõl való lemondás, a forma geometrizálása, a meggondolás, az analízis jellemzi egész mûvészetét, amely az egész magyar mûvészetben szinte páratlanul következetes. A színek közül a kékek s a szürkék dominálnak, a mûvek statikusak s épp ebben lesznek monumentálissá. Ez a Kmetty-féle rendkeresés-teremtés eszmei tekintetben, mondhatni, egy szocialista rend belsõ gondolatiságával találkozik, ezért fedezhetõk fel párhuzamok némely szovjet mûvész (pl. Dejneka) vagy a mexikóiak (Orozco, Rivera, Siqueiros) törekvéseivel.
Kmetty sosem jut el a rendnek nonfiguratív alakításáig (mint az idõs Barcsay), és 1919 óta sose készít politikai tárgyú mûveket, hanem mindig közösségi ember lévén alapítóként vesz részt a Rózsa Miklós szervezte Képzõmûvészek Új Társaságának (KUT) tömörülésében s 1942-ben a Szocialista Képzõmûvészek Csoportjának nem kis bátorságot kívánó fellépésében is, a felszabadulás után pedig természetszerûleg foglalja el helyét a mûvészeti közéletben (Mûvészeti Tanács). 1946-tól csaknem negyedszázadon át tanít a Képzõmûvészeti Fõiskolán. 1960-as, életében utolsó kiállításának anyagát felerészben (30 képpel) szülõvárosának ajándékozza.
Így zárul be a miskolci születéssel kezdõdõ kör.
Harminc éve halt meg s azóta is nõ az idõben, képeinek árai immár milliós nagyságrendbe emelkednek.
FILIP GABRIELLAZene-szó-kép
A Miskolci Galériáról
Itt nemcsak a szójáték, hanem a házigazda udvariassága okán is elsõbbséget kap a zene és az irodalom. Legtöbben a képek, szobrok, szóval a képzõmûvészet - a téli tárlatok, a grafikai biennálék, a Kondor- és a Szalay-gyûjtemény, a Feledy-képek - miatt keresik fel a Miskolci Galéria Városi Mûvészeti Múzeum kiállítóhelyeit, de sokan jönnek ide az irodalmi estek, a hangversenyek, a tudományos és ismeretterjesztõ elõadások miatt - s ha már itt vannak, megnézik a kiállításokat is.
Állítólag Pablo Picasso, a spanyol géniusz, a 20. századi képzõmûvészet legnagyobb hatású alkotója mondta a következõket: "Ha két grafikus neve marad fenn az utókorra a 20. századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz." Hogy igaz-e vagy sem, azért nem kérdés, mert akik ismerik ezt az idézetet, azt is tudják, hogy ügynökei visszavonatták a mesterrel e kijelentését. Tehát okkal feltételezhetjük, hogy Picasso ismerte és elismerte Szalay Lajos munkásságát, bár Magyarországon még akkoriban keveset tudtak róla, és késõbb is csak lassan oszlott a homály. Supka Magdolna mûvészettörténész 1987-ben írta le: "Mi itt, Magyarországon még ma sem tudjuk igazán, ki is ez a Szalay Lajos, mit jelent nékünk és a világnak az egyénien sajátos, áramlatoktól, elõképektõl független rajzi irány, amellyel õ a magyar és az egyetemes mûvészet szókincsét gazdagította."
És tegyük hozzá, még ma is kevesen tudják, hogy a legjelentõsebb magyarországi Szalay-gyûjtemény a Miskolci Galéria egyik kiállítóhelyén, a Petró-házban látható.Házról házra
A Miskolci Galéria Városi Mûvészeti Múzeum központi épülete a Rákóczi-ház, és szervezetileg idetartozik a Petró-ház, a Feledy-ház, az alkotóház és a színészmúzeum is. Tehát öt helyszínen láthatók a galéria kiállításai, bár az alkotóházban csak alkalmi bemutatókat rendeznek, viszont nagyobb rendezvények, például a grafikai biennálék idején a város további kiállítóhelyeit is kénytelenek igénybe venni.
Az egykori mûgyûjtõ, Petró Sándor nevét õrzõ Hunyadi utcai Petró-ház bejáratánál a Szalay Lajost ábrázoló dombormû, Varga Éva alkotása fogadja a látogatót. A folyosón pedig már Szalay grafikái láthatók. A mûvész életének utolsó éveit Miskolcon töltötte. Elõtte viszont - a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatott tanulmányok után - tanult és alkotott Párizsban, aztán Argentínában könyvillusztrátorként dolgozott, elõbb a Tucumáni Egyetem rajzprofesszora volt, majd a Buenos Aires-i Képzõmûvészeti Fõiskolán tanított, 1961-ben költözött New York-ba, onnan pedig 1988-ban tért haza végleg Magyarországra, Miskolcra. A magyar államnak ajándékozott 450 rajzára alapozva nyílt meg 1992-ben a Miskolci Galéria Szalay-kiállítása. A megnyitón természetesen ott volt a mûvész is, aki abban az évben megkapta a Kossuth-díjat. 1993-ban Miskolc város díszpolgára, 1994-ben a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem díszdoktora lett, az 1995-ben bekövetkezett halála óta a Szentpéteri kapui temetõben nyugszik. A kiállítást 1998-ban átrendezték, és folyamatosan gyarapodik a Szalay-életmûre vonatkozó információs anyag. Az eredeti alkotások mellett fotók, hangzóanyagok, különbözõ írásos dokumentumok találhatók itt. A kiállítótermekben Szalay dombormûvei, sokszorosított grafikái, ceruza- és tusrajzai és festményei láthatók.
A Deák tér 3. szám alatti barokk jellegû egykori polgárházat 1989 óta emlegeti Feledy-házként, ekkor nyílt meg ugyanis az 1953-tól Miskolcon élõ grafikusmûvész állandó kiállítása. Feledy Gyula annak idején mintegy 200 mûvet - rajzokat, sokszorosított grafikákat, táblaképeket - ajándékozott a városnak. De nemcsak ezeket a mûveket láthatjuk a kiállításon, hanem idõrõl idõre bemutatja újabb alkotásait is a mûvész. Feledy munkássága megbecsüléseként számtalan elismerést, többek között Munkácsy- és Kossuth-díjat kapott, az õ kezdeményezésére jött létre a Miskolci Grafikai Mûhely, és indult el az országos grafikai biennálék sorozata.
A Miskolci Galéria Alkotóháza ma is népszerû a képzõmûvészek körében, szívesen jönnek ide a fiatalok Magyarország minden vidékérõl, de a határon túlról is. Annak idején sokat dolgozott itt Kondor Béla, Csohány Kálmán, Reich Károly, Kass János, Lenkey Zoltán, Barczi Pál, Pásztor Gábor, Gyulai Líviusz, Czinke Ferenc, Rékassy Csaba, Ágotha Margit. A grafikai biennálék nagydíjasai között szerepel többek között Hincz Gyula, Kondor Béla, Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Pásztor Gábor, Würtz Ádám, Lenkey Zoltán, Rékassy Csaba. Az utóbbi években Lévay Jenõ, Somorjai Kiss Tibor, Baranyay András, Kótai Tamás és Nagy Gábor György.
Mára Miskolc a grafika egyik központja lett, a mûvészek számára rang részt venni a kétévente meghirdetett pályázatokon, és bekerülni a kiállító, illetve a díjazott alkotók sorába. "A grafikai biennálék immár negyvennégy éve tartó állandósága és lüktetése a magyar képzõmûvészetben olyan, mondhatni, egyedülálló hagyomány, amely mellé csak egy hasonló jelentõségû mozzanatot lehet állítani: az itt megjelenõ, magas színvonalú mûalkotások évrõl évre növekvõ számát" - fogalmazta meg a legutóbbi, 2004-ben megrendezett XXII. Miskolci Nemzeti és Nemzetközi Grafikai Beinnálé kapcsán Granasztói György történész. Majd áttekintve a kiállított anyagot, arra jutott: "... nyugodtan állítható, mindaz, ami a miskolci biennálékon megmutatkozik a hazai grafikai mûvészetrõl készült mérleg. Intézmény született, észrevétlenül, amelynek erejét immár kikezdhetetlen múltja adja. Az eddigi kiadványokban lapozgatva feltûnõ, mondhatni lenyûgözõ az az erõ, az a finomság, amely kortárs alkotóinkat jellemzi".Pincétõl a padlásig
Minden mûvész, aki valamiképpen kötõdött, kötõdik a Miskolci Galériához, ma is jelen van az intézményben. A fõépület pincéjében levõ falfestményeken, karikatúrákon megtaláljuk arcvonásaikat. Miután az 1967 óta mûködõ Miskolci Galéria a Déryné utcai épületbõl a '90-es évek végén átköltözött új helyére, a Rákóczi-házként ismert, megfelelõen felújított és kibõvített egykori Dõry-kúriába, Feledy Gyula grafikusmûvész, Borgó (György Csaba), Lóránt János, Pataki János és Urbán Tibor elkészítette a mûvészklubként mûködõ pince különleges dekorációját.
A barokk kúria, Miskolc egyik legrégebbrõl fennmaradt lakóháza, 1652 körül épült; ez volt 1702-ig az egyetlen "felház", azaz emeletes lakóház Miskolcon. A hagyomány szerint - bár sokan vitatják - itt szállt meg Rákóczi Ferenc, ezért kapta az épület a Rákóczi-ház nevet. A mûemléki részben, és a hozzácsatolt újabb szárnyban 300 négyzetméteren idõszaki kiállításokat láthat a közönség.
A régi épület tetõterében 2000 októberében nyílt meg a Kondor-gyûjtemény. A fiatalon elhunyt mûvész elsõsorban az alkotóháznak és a grafikai biennáléknak köszönhetõen kötõdött a városhoz. Dobrik István mûvészettörténész, a Miskolci Galéria igazgatója szerint Kondor Béla nagy hatással volt az itt dolgozó grafikusokra, "mûvészi magatartása erõteljesen befolyásolta a csoport célját és vállalását a mûvészetben. Eruptív egyéniségének, szándékainak emelkedettsége, törekvései, indulatai, az adott kor több mûvészének céljaival találkozott. Példát mutató volt eszmeisége, az eszménytõl való indíttatás vállalása". A miskolci kiállításon azok a Kondor-grafikák kaptak helyet, melyek kötõdnek a repülés gondolatköréhez, de láthatók itt a mûvész festményei, fotói és konstrukciói, sõt idõnként a verseit is hallhatjuk. A teremben rendszeresek a Kondor Béla munkásságával, az irodalom és a képzõmûvészet kapcsolatával foglalkozó elõadások, tanácskozások.Testvérmúzsák
Kondor Béla elsõsorban képzõmûvészként van jelen a Miskolci Galériában, de verseinek köszönhetõen az irodalmat is képviseli. Hasonlóan egyesíti magában a szó és a kép kapcsolatát Feledy Gyula és Szalay Lajos munkássága. A számtalan könyvillusztrációja mellett jól példázzák Feledy irodalom iránti vonzalmát azok a verssorok, melyek rajzok témái lettek, majd a Rajzok verssorokra címû kiállítássá, illetve önálló kötetté terebélyesedtek. Szalay számára szintén állandó ihletõ forrás volt az irodalom, a Biblia, gondoljunk az Énekek éneke lapjaira vagy az Ómagyar Mária-siralom-ra.
A Miskolci Galéria kiállításainak képein az irodalom mellett rendszeresen megjelenik a zene is. A "Bartók +" operafesztivál adta az ötletet a zenei témájú kiállításokhoz, az elõadásokhoz kapcsolódó tematikus pályázatokhoz. Ezért mutatták be például 1999-ben Bengt Wallberg svéd festõmûvész Bartók zenéjére készült képeit, ezért rendezték meg 2003-ban a "Bartók +" Képzõmûvészet címû kiállítást, és ezért hirdették meg 2004-ben a XXII. Miskolci Grafikai Biennálén kiállító képzõmûvészek számára a "Bartók + Csajkovszkij Operafesztivál"-hoz csatlakozva a "Mandarinok + Anyeginek - Hogy élnék természetem ellen?" címû pályázatot.
Az operafesztivál csak erõsítette a színház és galéria kapcsolatát, hiszen szervezetileg is, az 1995-ben múzeumi rangot kapott intézményhez tartozik a megnyitás, 1996 óta, a Déryné utcai Színháztörténeti és Színészmúzeum. Itt elsõsorban a miskolci színjátszás emlékeit gyûjtötték össze, de az idõszaki kiállításokon több díszlet- és jelmeztervezõ, színházi fotós bemutatkozott már, és képzõmûvészként is alkotó színészek - például Agárdy Gábor, Darvas Iván - kiállítását szintén láthatta már itt a miskolci közönség. Az elsõsorban képzõmûvészeti intézményként mûködõ, de közmûvelõdési színtérként ugyancsak kiváló Miskolci Galéria kulturális missziójának ékes bizonyítéka, hogy az itt mûködõ Szépmesterségek Alapítvány gondozásában jelenik meg az Új Holnap címû irodalmi, mûvészeti, társadalmi folyóirat. A lapban természetesen kiemelt szerepet kap a képzõmûvészet, az éppen aktuális kiállítások értékelése, a Miskolcon élõ vagy valamiképpen idekötõdõ alkotók munkásságának bemutatása.
A galériában a képzõmûvészeti és az irodalmi mûhelyek mellett otthonra lelt több zenei együttes is. A Rákóczi-házban rendszeresen fellép a Click Jazz Band, itt tartja zenés estjeit a Hassler Énekegyüttes, nyaranként a mediterrán hangulatú, zárt udvar koncerthelyszínné alakul, fellépnek itt komolyzenei együttesek is, persze a nyár inkább a könnyedebb mûfajoké.
A Miskolci Galériában együtt van tehát a zene, a szó, a kép. És ki tudná megmondani, hány zenemû született a képek hatására, és hány kép a zene hallatán? Vagy miként zeng tovább a versben dallam, és a festett képben a szó?
SZÍNMÛVÉSZETHEGYI ÁRPÁD JUTOCSA*
Színház, Miskolc
Teátrum vidéken
A magyar vidéki városban a színház még ma is központi kultuszhely.
A város közepén áll, akár a faluban a templom. Kultikus épület. Esténként rituális összejövetelek színhelye. Az emberek bejönnek a város szívébe, hogy átéljenek egy élvezetes eseményt. Színház...
Elõadás után szétrajzanak megint.
A kihalt, miskolci fõutcát a színház elõadásai után, pár percre megtölti a színházból kiáramló közönség. Ez is a mindenesti rítus része még. Egy-két percig megelevenedik a fõutca. Aztán csend.
A magyar nagyvárosok közül, kivált, ha leszáll az est, Miskolc a legkevésbé városszerû. Nem lüktet benne az élet, mint Pécsett vagy Szegeden.Miskolcon elõször
Mégis, ennek a tipikusan városi rítusnak, amit színháznak hívunk, Miskolc épített elõször állandó kõépületet Magyarországon. Hosszú generációkon át, polgári emberemlékezet óta járnak a miskolciak színházba. Ükapák ültek ugyanazon a széken bérletükkel, mint az ükunokák ma.
Vajon mi lehet az oka, hogy éppen Miskolcon épült az elsõ állandó kõszínház Magyarországon? (1823)1
Egy színház építése igen komoly vállalkozás egy reformkori kisváros életében. Olyan szimbolikus tett, mint a régebbi korokban egy katedrális építése a város közepén. Erõt, hitet mutat.
Ha egy város, mely nemigen látszik és érzõdik városnak, fokozott öntudattal meg akarja mutatni magának és a világnak, hogy igenis város - valószínûleg akkor kezd ilyen vállalkozásba.
Szerencsés, teremtõ sznobizmus. Színházat építeni, büszke, városi jelképet a település közepén. "Hódolván Tháliának...", a városok mûvészetének, a színháznak. Miskolc, a kisváros, minden más városnál elõbb, színházépülettel bizonyítja, hogy színházszeretõ város. Ez a színház-szeretet beleivódott a miskolci közönségbe. Itt természetes a színházba járás, hisz amióta csak egyáltalán lehetséges, Miskolcon van is színház.
Miskolc az elsõ színházi város Magyarországon.A hely szelleme
A miskolci színháznak legendája van, valami mélyen hõsies genius loci-ja, alkotói hangulata, amely egyetlen magyar kõszínház légköréhez sem fogható. Valahonnan a színházi hõskorból származik ez a szellem, és itt maradt. Alázat és öröm, a színházi tehetség gyermeki élvezete, a színház becsülete, a színház mágiájának eredendõ tisztelete van ebben a szellemben.
Az a természetesség, amellyel a színház emberemlékezet óta üzemel, azt a jólesõ érzést kelti, hogy a színház, mint a levegõ, hozzátartozik a miskolci ember életéhez.
A miskolciak földrajzilag is a színházhoz viszonyítanak, a színházon innen, vagy a színházon túlra igazítják útba egymást.
Ez a színházi tudat tartalmazza azt a hõsiességet is, mellyel Miskolc a kezdetektõl küzd a városi imázsért, állandóan erõsítve önmagában a városi tudatot, bizonyítva országnak-világnak: Miskolc igazi város, színházzal a közepén. Ez a kisebbrendûségi érzés a város közönségében kialakított valami fokozott fogékonyságot és tiszteletet a kultúra, a mûvészet, különösen a színházi mûvészet, mint bohém városi áldás iránt.Vándorszínészet
Már Déryné naplójából is ki lehet érezni, hogy a miskolci publikum váratlanul több hálával, izgalommal és bohém hajlammal fogadta a Pestrõl érkezõ vándorszínházat, mint máshol az országban. Az ország príma donnája, Déryné csalhatatlanul megérzett a közönségben valami többlet-örömöt a meszszi Miskolcon. Lubickolt a tiszteletben és népszerûségben, miközben szenvedett a barbár és egészségtelen élet- és játékkörülmények, a primitív bekiabálások miatt. Mégis, a bárdolatlan város közönségének tiszta, gyermeki rajongása lefegyverezte. Minden idegenkedése ellenére, erõs színházi kötõdés alakult ki benne Miskolc iránt, olyannyira, hogy évekig maradt a városban.
Azt érezte, hogy itt érdemes színházat csinálni. Bolond város, színházbolond.Fesztiválközpont
Ha Dérynétõl napjainkig ugrunk az idõben, újra tetten érhetjük Miskolc bolondos, túlkompenzált viszonyát a kultúrához és a színházhoz.
Az ország legambiciózusabb színház-rekonstrukciós tervei alapján ugyanis - újjáépítéssel és bõvítéssel - Miskolc felépítette Magyarország legösszetettebb, leghatalmasabb színházi komplexumát. Gigantikus épületegyüttes jött létre, amilyenrõl gazdag és patinás európai kultúrvárosok csak álmodnak.
Aranystukkós, páholysoros Nagyszínház, posztmodern Kamaraszínház, intim Szobaszínház, kísérleti helyszínként a Csarnok, valamit esõ esetén befedhetõ nézõterû Nyári Színház. Mindenhol forgószínpad, ahol szükséges, süllyeszthetõ zenekari árok. Öt különbözõ atmoszférájú helyszín egyetlen színházon belül, ilyen még nem volt Magyarországon. De az Európai Unióban sincs párja. Megint egy színházi túlkapás Miskolcon, amely azonban hihetetlen perspektívákat kínál a városnak.Fesztiválváros
Ha ugyanis ezt az építkezési "túlkapást" bátran folytatja a város, akkor az egy hosszú távú kulturális programmá szélesedik és egy új, kultúr-városi miliõt eredményez, ami Miskolcnak nagyon fontos, a jövõje szempontjából.2 Az Európai Unió ugyanis, elõítéletek nélkül, az acélváros helyett fesztiválvárosnak ismerheti meg Miskolcot. Egyenrangú európai városként, amely Miskolc nagy álma már emberöltõk óta. Az a fura helyzet állt elõ, hogy ahogyan például Veronát az Aréna, Miskolcot a színháza emelhetné a sikeres és kedves városok közé.
Egy város, amelyhez kedve van Európának.
Egy város, melynek jól cseng a neve, amely vonzó. Egy város, amely így végre könnyebben válik a befektetõk és a tõke célpontjává, könnyebben teremt kereskedelmi kapcsolatokat, és könnyebben lendül fel a gazdasági élet területén.
Természetesen az igazi várossá válás komplex társadalmi, kulturális folyamat. De a folyamat egyik energiaforrásaként ott az elsõ magyar kõszínház alapjaira épült elsõ magyar nemzetközi fesztiválközpont, az Európai Unió egyik potenciális színházi és opera találkozóhelye. Egy új, európai kultuszhely lehetõsége.Színház, nemzeti, európai
Ebben az új, komplex színházban minden együtt lehetne ahhoz, hogy Miskolcon végre jelentõs, háromtagozatú társulattal (próza-tánc-opera) dolgozó, nemzetközi mûfajokat is rendszeresen játszó (opera, táncszínház) színház erõsödjön meg. Egy ilyen színház képviselni tudja a nemzeti-színházi értékek mellett az európai- és világszínház minden értékét, minden dimenzióját, minden mûfajban. Egy európai, miskolci, nemzeti színház.
Ha a város nem sajnálja azt a befe
ktetést, amivel megvalósítható ez a színházi- és fesztiválprogram, akkor Miskolc felkerül Európa új, kulturális térképére, és bekerül a nemzetközi színházi vérkeringésbe. Ez a tét Miskolcon. Az igazi "kitörés" és "kitörési pontként" a színház.
Milyen ez a színház?Színház, igazgató
Minden színház olyan, mint az igazgatója, tartja egy színházi mondás.
Jómagam tíz évig (1992-2002) voltam a miskolci színház igazgatója.3 Ezt a tíz évet a színház átalakítására tettem fel. Ha ezt a tíz évet felvillantjuk most, érthetõvé válik a színház jelene is, perspektíváival együtt.
Amikor átvettem a miskolci színház vezetését, egy kisvárosi, egytagozatú társulat mûködött a beállványozott épületben. A városban szunnyadó, rendszerváltozással felszabaduló energiák egy átalakulni akaró város nagyravágyását sugallták. Én pedig úgy láttam, hogy egy európai nagyváros színházi struktúráját lehetne megvalósítani a felépülõ, kibõvített új miskolci színházban.
A város és az én nagyravágyásom találkozott, és ez olyan közös energiát sejtetett, amit érdemes kihasználni egy új színház születésénél.Személyes érintettség (kitérõ)
Meg kell említenem két eseményt, amely nélkül sosem jutottam volna arra a gondolatra, hogy színidirektor legyek Miskolcon.
A diploma utáni elsõ darabomat a Miskolci Nemzeti Színházban rendeztem.4
Ez a munka összehozott néhány áradóan tehetséges pályakezdõ (azóta befutott) mûvészt (pl. Igó Éva, Khell Zsolt, Selmeczi György) és ott voltak a miskolci társulat szent színészei (Komáromy Éva, Hidvégi Elek, Máthé Éva, Gédi István és a többiek), akik mint élet- és mûvészet-mesterek mutatták meg a színházcsinálás minden rituális titkát, szakmai fogását.
Itt avatódtam színházi rendezõvé.
A másik hõskori élményem: a 80-as évek elején, Selmeczi György karmesterrel (és több miskolci mûvésszel) a semmibõl nyári operát alapítottunk egy Kossuth utcai átriumban. (Cimarosa: Titkos házasság, Mozart: Don Giovanni, Milhaud: Ökör a háztetõn.) Ezek a nyári operaesték a szabadkõmûvesség titkos összetartozási érzését adták azoknak, akik egy vad városban esténként operát varázsoltak egy kis mellékutca belsõ udvarába. Akkoriban még fejbe rúgták a fõutcán este hazafelé tartó színésznõket.
Ez a nyári opera olyan sikeres kis oázis volt az akkori Miskolcon, hogy a város elöljárói rögtön be is szüntették. Gyanús jel volt ez, de nem nagyon törõdtünk vele, mert a lényeges az volt, hogy létrehoztunk valami lehetetlent. Az másodlagos volt, hogy Miskolc abszurd módon reagált.
El is sodort a sors a városból. Bár szerettük Miskolcot, elhagytuk. Nem tartóztatott.
Késõbb (1992) mégis újra hívott a város, pedig azt hittem, Miskolc örökre csak hõskori emlék marad az életemben. Rendezni jöttem, vendégként.
Akkor csapott meg megint az a kiismerhetetlen, gyanús, mégis csalhatatlanul inspiráló érzés, hogy ebben az ellentmondásos városban mennyi rejtett erõ és vágyakozás lappang. Mért ne lehetne ezeket az erõket és vágyakat, összefogni és egy új színházi program megvalósítására fordítani?
A város éppen színigazgatót keresett.
Beadtam az egyoldalas pályázatomat.Program
A program egyszerû és roppant munkát takart: csináljunk korszerû, nagyra törõ, európai szellemû színházat Miskolcon.
Ha már a város szívében ott a nagyra törõ épület és Miskolc "ki akar törni" acélvárosi múltjából, hát töltsük meg úgy "mûvészettel" (színházzal, társulattal) ezt az épületet, ahogyan egy európai kultúrvárosban tennék. Érjünk színházi városként az Európai Unió küszöbéhez. Használjuk ki a jövõ színházának mind az öt játszóhelyet, felvonultatva minden színházi mûfajt. Újítsuk meg a színház mûvészi szellemét, európai ízléssel. Hozzunk létre egy nagyvárosi színházat, és ezzel renováljuk Miskolc szellemiségét, ízlését.Modernizáció
Olyan modernizációs program volt ez, amelyre a városnak is, a társulatnak is szüksége volt. Modern repertoárt kellett teremteni, melyben a nemzeti és egyetemes klasszikusok mellett minél több magyar és külföldi kortársat (hacsak felolvasó-színházi formában is) ad a színház.
Ezzel meg tudunk felelni a "nyitott nemzeti kultúra" szellemiségének, amely a kulturális globalizációban az egyetlen, józan mûvészeti magatartás.
Egyszerre kellett elõre sietni, naprakésszé tenni a repertoárt (pl. Európai Kortárs Drámaszemle), ugyanakkor bepótolni létre sem jött nagyvárosi tradíciókat (pl. karácsonykor Diótörõt és Bohéméletet, szilveszterkor: A denevért adni, ahogy Budapesten vagy Bécsben). Egyszerre kellett otthont adni a legfrissebb színházi törekvéseknek (pl. az "Egymást érintõ" sorozat, melyben alternatív-színházi nyelven szóltak az elõadások) és a klasszikus modorban tartott klasszikusoknak. (Pl. Erkel: Bánk bán) A legtehetségesebb, legkorszerûbben gondolkodó magyar rendezõk mellett (Zsótér, Telihay, Szikora) amerikai rendezõk és koreográfusok dolgoztak a színházban, hogy megtanuljuk tõlük azt, amit érdemes (pl. a musical mûfaját korszerûen játszani, rendezni, koreografálni). Beavató színházat kellett alapítani, hogy minden iskolást megérintsen a színház misztériuma, és színházba járó felnõtté váljon. Nemzetközi kapcsolatrendszert kellett építeni, hogy Miskolc beleszövõdjön a nemzetközi színházi életbe. Színitanodát kellett létrehozni, hogy teret adjunk a tehetségeknek.
És meg kellett újítani a zenés színházi gondolkodást Miskolcon.Opera, Miskolc
Azt akartam, hogy Miskolcon esténként operába lehessen járni, mint bármely igazi nagyvárosban.
A semmibõl kellett opera-elõadásokat létrehozni, azzal a céllal, hogy a mûfaj városi jelenléte alakítsa át a közönség és a városvezetés gondolkodását és létrejöhessen az ország legújabb operatagozata, egy új magyar opera-mûhely.
Meg kellett küzdeni a város riadt értetlenségével, amit természetesnek tartottam, hiszen Miskolcon az ötvenes évek óta nem játszottak operát (néhány vendég elõadástól eltekintve).
Generációk nõttek fel a mûfaj ismerete és szeretete nélkül.
Óvatosan kellett beavatni Miskolcot az operai élvezetekbe, nehogy elriadjon egy szokatlan élménytõl, melynek gyönyörûségét nem ismeri.
Ugyanakkor nem kötött semmilyen avítt, operai tradíció, mint más, operát régen játszó városokban. Lehettünk modernek, megalkuvás nélküliek. Nem törõdtünk mással, csak azzal, hogy minél több tehetséges mûvésszel hozzuk létre az operaelõadásokat. Évek alatt, lépésrõl lépésre létrejött egy klasszikus repertoár, amelyet aztán állandóan színpadon tartottunk (Traviata, Tosca, Bánk bán, Varázsfuvola, Bohémélet, Rigoletto, Szerelmi bájital). Minden évben bemutattunk egy-egy balettet is, s ezzel elõkészítettük a balett tagozat megalapítását.
És a közönség szép lassan hatás alá került. Behódolt a Miskolci Közgyûlés is, elõször operatagozatot, majd nemzetközi operafesztivált is alapítottunk, a "BARTÓK +..." Nemzetközi Operafesztivált. Miskolc a fesztivál óta operarajongó és operaélvezõ város. Megismert egy mûfajt és azon keresztül megismert egy komplex kulturális élményt: a fesztivált. Az operafesztivál pedig Miskolcot a globalizálódó világ kulturális térképének egyik vonzó találkozóhelyévé avatta.
Miskolc az elsõ operai fesztiválváros Magyarországon.
1823-tól, az elsõ kõszínháztól idáig ível a történet.Repertoár
Egy mai, európai nagyvárosban, sokfajta színházban sokfajta elõadást lehet látni.
Város széli, ipari csarnokban "alternatív" elõadás kínál társadalmi izgalmú színházat.
A belvárosban be lehet ülni egy mûemléki épület kariatidákkal szegélyezett páholyainak egyikébe és belesüppedve a bársonyszékbe, "klasszikus" elõadást élvezni. Lehet szórakoztató, "bulvár" elõadást nézni, operába, táncszínházba, operett- vagy musical színházba menni, szobaszínházi intimitásban ülni... Egyszóval, a színház mûvészetének minden arca, mûfaja jelen van egy nagyvárosi, színházi kínálatban.
Ezt a nagyvárosi repertoárt célozta meg a miskolci színház, bevetve összes játszóhelyét a díszlet-szerelõ mûhelybõl átalakított Csarnoktól kezdve a szobaszínházi Játékszínen át a patinás Nagyszínházig. Ügyeltem arra, hogy egyetlen este legalább két, de lehetõleg három különbözõ jellegû és mûfajú elõadás között választhasson a publikum.
A legmerészebb szellemû, frissen gondolkodó, "vájt fülû" nézõk a Csarnokban, a színház "laboratóriumában" találták meg a hozzájuk közelálló, újat keresõ, néha botrányt okozó elõadásokat (pl. Woyzzek, Paris, Texas stb.). Az operarajongók a Nagyszínházba jöttek, ugyanide vártuk az operett és a musical rajongóit is. Modern klasszikus prózai elõadásokat általában a Kamaraszínházban tartottunk (Márai, Csehov, Tenessey Williams stb.). A Beavató Színház a Játékszínben tartotta elõadásait (Antigoné, Hamlet, Csongor és Tünde, Szecsuáni jólélek) az Európai Kortárs Drámaszemlével a Csarnokban vártuk azokat, akiket naprakészen érdekel, hol tart ma az osztrák, francia, szerb, lengyel stb. dráma mûvészete.
Ebbõl a gazdag kínálatból s színházi közéletbõl nõhettek ki terveim szerint a csereturné programok és a város nemzetközi fesztiváljai. Nagyvárosi kínálattal, állandó színházi- és fesztivál-izgalomban tartani a várost és a színházon keresztül bekapcsolni Miskolcot az európai kulturális vérkeringésbe, ezt célozta meg a színház.
Egy ilyen repertoár létrehozása és mûsoron tartása hihetetlen munkát jelent a társulat számára. Több helyszínen, szimultán folynak a különbözõ darabok próbái. A mûhelyekben párhuzamosan több darab díszletei, jelmezei, parókái, kellékei stb. készülnek, a színészek, zenészek, táncosok, énekesek bonyolult egyeztetések alapján különbözõ produkciókban próbálnak és játszanak, a színház vendégjátékokra utazik és vendégprodukciókat fogad.
A színház társulatának létszáma jóval kisebb volt, mint amire szükség lett volna egy ilyen öszszetett programhoz. Ezért rengeteget dolgozott mindenki. Meggyõztem a társulatot arról, amirõl magam is meg voltam gyõzõdve: ha bebizonyítjuk a városnak, hogy bár túlfeszített munkával, de létre tudunk hozni egy ilyen nagyszabású programot és a program sikert arat, az kultúrtörténeti állomás lesz Miskolc életében, egyben tárgyalási alap arra, hogy a program fenntartása érdekében növeljük, fejlesszük a társulatot.
A társulat hitt nekem, a munka eredményes volt, a publikumot eddig sosem látott, bõséges, sokmûfajú nagyvárosi kínálattal "provokálta" a színház.Közönség, ízlés
A miskolci közönség - mint minden jó közönség - nemigen tud ellenállni a színház csábításának, kivált, ha az mindenféle újdonsággal, színházi izgalommal áll elõ.
Gyanakodva vagy bátran, de elõbb-utóbb jegyet vesz.
Egy részük persze dühösen elutasítja az újdonságokat.
Az ellenségesség mindig természetes, ha egy megszokott ízlésvilágba új ízek keverednek.
Meg kell várni, amíg a publikum rákap az új ízek élvezetére. Néhány szezon elegendõ ehhez és az újdonságok szenvedéllyé válnak. Új ízlés alakul ki a publikumban, fejlettebb, kulturáltabb, gazdagabb a réginél. És az új ízek új nézõket csalogatnak a színházba, akiknek most alakul ki a színházi ízlésük.
Észrevétlenül kezdenek el a nézõk olyan elõadásfajtákhoz, mûfajokhoz érteni és vonzódni, melyeket addig nemigen ismertek.
A sokfajta elõadást kínáló, összetett színház, amely a különbözõ helyszíneken más és más típusú izgalmakat kínál, lassan beépül a város tudatába.
Kialakul egy élõ, színházi közgondolkodás, színházi közélet és közvélemény a városban.
Kialakulnak a színház ellenségei és hívei. A politika is megpróbálja kisajátítani a színházat.Függetlenség
Tíz évig sikerült a politikától függetlenül, a minimális taktikai kompromisszumok megtételével, pusztán a szakmai, mûvészeti eredmények respektje alapján, nem pedig politikai hovatartozás és lavírozás szerint vezetni a színházat. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a "na, most akkor kié a színház" típusú, politikai-hatalmi kérdésre azt lehetett válaszolni jólesõen és függetlenül, hogy "Miskolcé".
Tíz évig tartott az a lendület, amely a város színházának fejlõdését egységes városi érdekké emelte és nem élezõdött ki a politikai hovatartozás kérdése. Ennek az emelkedett jelenségnek a fenntartása roppant kényes zsonglõrmutatvány volt, hiszen a mindenkori politikai hatalom, amely a pénzt adja a színházra, elvárja, hogy a színház lojális legyen. Én azonban úgy fogtam fel a dolgot, hogy a városhoz és nem a hatalomhoz vagyok lojális.
Ugyanúgy lobbiztam mûvészeti-szakmai, társulati és városi szempontok szerint a színház fejlõdéséért (és az ötévenként megismétlõdõ színházigazgató-választásokon magamért) a hatalmon levõ képviselõknél, mint az ellenzékieknél. Ezt a kényes egyensúlyt sikerült is addig fönntartani, amíg kifejlõdött és mûködésbe lendült az általam kialakított új színház- és fesztivál struktúra. A hatalmon levõknek és ellenzékben levõknek addig nem volt érdeke politikai-hatalmi érdekek alapján megingatni, megzavarni ezt a fejlõdést. Amikor viszont már látszott, hogy mûködik az új szisztéma, és dicsõséget hoz a városnak, kérlelhetetlenül politikai-hatalmi kérdés lett a színház hovatartozása, vezetése. Ekkor már nem lehetett közös, városi üggyé, tisztán a mûvészet és kultúra ügyévé emelni a színház ügyét és utánam már elsõsorban politikai kérdéssé vált a színigazgató személye. Természetesen, mivel a színház a városé és a város a választások alapján, hol ilyen, hol olyan politikai hatalom kezében van, a színházigazgatói poszt is politikai poszt. Mégis, az új miskolci színház megszületésének ez a tíz "hõsi" éve ebbõl a szempontból rendhagyó volt. Politikai hatások helyett inkább a város társadalmi, lélektani, erkölcsi sajátosságai és ellentétei hatottak a színház fejlõdésére.A város titka
Miskolc megfejthetetlen, rejtélyes város. Minél közelebb jutunk a titkához, annál nehezebb felfogni. Márpedig ha az ember színházigazgató egy városban, meg kell értenie azt a várost, mégpedig a színházon keresztül. A színházat a város építette, a város tartja fenn, azért, hogy a mûvészet örömforrásaként ott álljon a város közepén.
Ha egy színház jól csinálja a dolgát, akkor a városlakóknak egyre több örömük telik abban, hogy rendszeresen élvezik a színház mûvészetét. Így segít élni a színház. Segít hozzájutni ahhoz az élvezethez, amely megerõsíti az embert emberségében. Ez a színház hivatása.
Hivatása gyakorlása közben ütközik a színház Miskolc nehezen megragadható titkába. Egyfelõl a miskolciakból árad talán a legtöbb változni akarás, vágyakozás egy felszabadultabb, jobb városi közérzet, kultúrált város és mûvészeti élet megteremtésére.
Ugyanakkor Miskolc valahogy nem tudja átadni magát az örömöknek. Ha van egy városnak lelke, ami paradox módon nem egyenlõ a miskolci emberek lelkének összességével, akkor Miskolc lelke nem képes az örömre. Nekifut, változtatni akar önmagán, aztán megfojtja, aki ebben segíteni akar neki. Legalábbis hosszabb távon eltartja magától a jobbulást, elûzi a jó szellemet.
Sokan próbáltak és próbálnak segíteni, tehetséggel és eredményesen, jó doktorok. A miskolciak érzik is és honorálják a segítséget, maguk a miskolciak szeretnek örülni, jobbulni.
De maga a város valahogy mégsem tûri, hogy megjavítsák. Ez Miskolc misztériuma.A színház titka
Tíz éven át járt a színház egy kis lépéssel a város rosszkedve elõtt. Ez volt a titka.
Mindig kitalált valami új mágiát, modernizált régi kultuszokat, bevezetett mûfajokat, egyszóval gondoskodott arról, hogy izgalmas legyen bejönni és színházzal, zenével, mûvészettel múlatni az idõt. Hogy a lelkek egészséges izgalomban maradjanak és a városnak ne legyen kedve betegesnek lenni.
Független színházi birodalom, amolyan színházmûvészeti campus keletkezett a város szívében. Kalandozni lehetett benne operából felolvasó-színházba, beavató-színházból operett-színházba, alternatív színházból klasszikus színházba vagy fesztivál-eseményekre... Az egész színház-együttes szerves kapcsolatban élt és fejlõdött a várossal, fenntartójával, mecénásával, zsarnokával - mégis megõrzött egy határozott színházi autonómiát. Ez az autonómia volt a biztosíték arra, hogy a saját kedvünk szerint, örömünkben mûveljük a mûvészet mágiáját és csak a színházcsinálás öntörvényû rendjében, konfliktusaiban és szabadságában éljünk. Eseménydús, komoly és bohém világ, a mûvészet elvarázsolt kastélya lett a színház, ahová örömmel szoktak be az emberek.
Az igazán rosszkedvûek persze nem hagyták magukat. Rájuk nem hat a mûvészet, semmi, ami öröm. Õk sötéten nézték a színházat és várták, hogy eljöjjön az idejük.
De a többiek jól érezték magukat, örömmel jöttek, tapsoltak vagy megrökönyödtek a szokatlan eseményeken, élvezték a hagyományt vagy kikérték maguknak az újdonságot, rajongtak vagy dühöngtek, szóval sokféleképpen kerültek hatás alá.
Mindenesetre vonzó hely lett a színház, kultusz-rendezvény az operafesztivál, mintha jobb kedvre derültek volna a miskolciak, mintha történt volna valami Miskolcon.
Én így láttam azt a tíz évet, amíg a színházat igazgattam.A színház ma
Biztonságosan és megbízhatóan üzemel a színház Miskolcon manapság.
Sok minden megmaradt abból, ami tíz éven át épült.
Mindenek elõtt életben van az operafesztivál, amely a legjelentõsebb perspektívát biztosíthatja a városnak, a színháznak. Életben van az operatagozat, de már nem olyan virulens, újat keresõ és izgalmas. És végre talán sikert hoz a hosszú küzdelem színház és város között, s létrejöhet a tánctagozat, hogy rendes, háromtagozatú színházzá fejlõdjön a miskolci színház is, mint a pécsi, a debreceni vagy a szegedi színház.
Harmóniában él a város és a színház vezetése. Ez komoly energiát jelenthet a fejlõdésben.
Talán most jön el az ideje annak, hogy a város és a színház ambíciói közösen elvezessenek egy új, európai szellemû, kulturális, mûvészeti és színházi közélethez.
Miskolcon mindig sajátos küldetése volt a színháznak az, hogy fölemelje a várost egy magasabb, boldogabb létezési szintre. Már az elsõ kõszínházat is ezért építette Miskolc.
Talán most nem rontja el azt
a történelmi esélyt semmi (még maga az önsorsrontó Miskolc sem), hogy az elsõ magyar színházi város valóban mint színházi város kerüljön be az Európai Unió friss köztudatába.
Miskolcnak van hajlama arra, hogy megelõzze a többi várost, elõreszaladjon a fejlõdésben. A kulturális globalizációra adott miskolci válasz egyedülálló és perspektivikus lenne az Unióhoz csatlakozott országban. Egy nemzetközi fesztiválszínház, amely megmarad magyar nemzeti színháznak.
Olyan modell, amely felmutatja a globalizáció színházi áldásait, ugyanakkor korszerûen védekezik is a globalizáció eróziójával szemben.
Az elsõ magyar kõszínháztól idáig ívelhet a történet.
Boldogabb lenne tõle Miskolc is, Európa is.
* A szerzõt 2005 júliusától - 5 évre - az Állami Operaház fõigazgatójává nevezték ki.
1 Az akkori Magyarországon már állt egy másik kõszínház, a kolozsvári. A mai Magyarország határain belül azonban valóban a miskolci az elsõ.
2 A "túlkapás" arra vonatkozik, hogy ekkora színházra nincs szükség Miskolcon. Ekkora színházat építeni akkor célszerû, ha azt megelõzi egy komplex költségvetési tervezés, amely megteremti a forrásokat ahhoz, hogy társulati és mûködési bõvítést lehessen finanszírozni. Ha erre nincs pénz, akkor csak cifra nyomorúság, flancolás egy ilyen épület. Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy szakmai szempontból, apró hibáktól eltekintve briliáns építészeti épületegyüttes jött létre, amelyben öröm nagy színházi társulattal, többmûfajú repertoárt, illetve fesztiváléletet szervezni.
3 Az írás innentõl kezdve nem nélkülözhet némi szubjektivitást és személyességet.
4 Szép Ernõ: Lila ákác, 1982
ZENEMÛVÉSZETSIR LÁSZLÓ
Miskolc zenei élete
I.
Az ipari és kereskedõváros lassan gyarapodó polgársága viszonylag korán, jó 130 évvel ezelõtt már jelezte azt az igényt, hogy a városban mûködõ néhány zenetanár jelenlétén túl szükség van a zenei törekvések valamilyen szintû összefogására, keretbe foglalására.
A történelmi elõzmények 1869-ig nyúlnak vissza, a Zenekedvelõk Egyesületének megalakulásáig. Rövid mûködése után 1886-92 között már egy mûkedvelõ zenekar színesítette az egyházi ünnepeket. Az 1900-as évek elején újra hangversenyeket ad a zenekar, a Borsod-Miskolci Közmûvelõdési Egyesület kezdeményezésére. Ugyanezen keretek között 1911-12-ben már tizenhat hangversenyt adott a zenekar. Ugyanekkor (1911-ben) kezdte meg mûködését a Miskolc-Diósgyõr Vasgyári kamarazene Egyesület.
Az ipari és kereskedõváros zenei életének fellendülését mutatják a rövid életû kezdeményezések, mint pl. a Miskolc Városi Levente Zenekar, Miskolci MÁV Mûhelyi Cserkész zenekar, A Miskolci Villamossági Rt. Zenekara stb. (1920-as évek). Az 1921-ben alakult Miskolci Filharmóniai Társaság szervezésében pedig rendszeres hangversenyélet bontakozik ki, a szimfonikus zene ettõl kezdve igazi jelentõséghez jut a város életében.
Tartós és jelentõs képzõdmények voltak a Diósgyõr-Vasgyári Zenekar, a perecesi Bányász Zenekar, a MÁV Fúvós Zenekar, amelyek az 1950-es évekig, illetve fúvószenekarként napjainkig színesítõi a miskolci zenekultúrának.
Igen nagy hagyományai vannak a városi kórusmozgalomnak, a munkás és egyházi "dalköröknek" (pl. Miskolci Daláregylet, 1874; Miskolci MÁV Tisztviselõk Dalköre, 1908.). A Vasas Vegyeskar vagy a Diósgyõri Vegyeskar (korábban Dalkör) egészen a közelmúltig mûködõ formáció volt.
Az iskolai kórusmozgalom rendkívüli eredményeket halmozott fel, a Fazekas úti zenei Általános Iskola Gyermekkara, az Egressy Zeneiskola Gyermekkara vagy a Zrínyi Gimnázium Leánykara minden évben számos nemzetközi verseny gyõzteseiként képviselik városunk zenei életét.
A fejlõdést a zeneiskolai oktatás kitûnõ szervezése, gyorsan fejlõdõ körülményei és magas színvonala biztosította.
Az elsõ magánzenede 1897-ben kezdte meg mûködését. 1901-tõl már állami tanterv alapján városi fenntartásban folyik a zeneoktatás, melynek gyönyörû otthonát, a Zenepalotát 1926-ban avatta fel a város. A zeneoktatás iránti igényt mutatja, hogy 1921-ben már 650 tanulója volt a városi zeneiskolának.
1928-tól valamennyi vonós, fúvós és ütõhangszer oktatása jó körülmények között folyt a zeneiskolában. Késõbb középfokú zeneoktatási intézmény alakul, majd megindul a tanárképzés, 1966-tól a fõiskolai képzés. Ezzel kiépült a zenei képzés teljes vertikuma. Ma két zeneiskolában (Egressy, Erkel), egy zenei általános iskolában (Fazekas úti), a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zenemûvészeti Intézetében folyik zeneoktatás mintegy 2000 fõ tanuló és hallgató részére.
A zeneoktatás és elõadómûvészet párhuzamosan, egymást kiegészítve fejlõdött az évtizedek folyamán. A mai zenekar közvetlen elõzményeibõl a Diósgyõr-Vasgyári Zenekart, a Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekart (1951-1962) és a színház zenekarát kell megemlítenünk. A Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar mûködése már igazi, szervezett hangversenyéletet jelentett, igényes szimfonikus repertoárral, neves szólisták és karmesterek részvételével.
Az 1960-as évek elején érkezett el az a fejlõdési szint, amikor a hivatásos együttes létrehozása mind a város fejlõdésének okán, mind a rendelkezésre álló mûvészi erõk oldaláról lehetségessé, illetve szükségessé vált.
Ezen a fejlõdési szinten alakult meg 1963. november 1-jén a Miskolci Szimfonikus Zenekar, amely az elmúlt évtizedekben valóban professzionális, a magyar zenei életben fontos szerepet játszó, dinamikusan fejlõdõ koncertzenekarrá vált.II.
A miskolci zenei élet nagy problémája, hogy nincs megfelelõ akusztikájú hangversenyterem.
A pillanatnyilag számbajöhetõ hangversenyhelyszínek közül a rossz akusztikájú színház kínálja a legjobb és esztétikailag is kifogástalan infrastruktúrát. Bérlése pénzbe kerül és idõben nagyon korlátozott. A színházi játékrend miatt gyakorlatilag csak a hétfõi napokon lehet hangversenyeket rendezni.
Ugyanakkor a színházon kívül nincs a belvárosban legalább 600 fõt befogadó és megfelelõ állapotban levõ másik terem, amely alkalmas koncertekre.
A Bartók-terem állapota katasztrofális, a Rónai Mûvelõdési Központ már nem méltó helyszín, a MAB-székház, illetve a Városháza nagyterme csak kamaraprodukciók alkalmi helyszíneként jöhet számításba.
A szabadtéri színház kitûnõ adottságokkal rendelkezik, az utcai forgalmat azonban korlátozni kellene az elõadások idejére. A Diósgyõri Vár mint szabadtéri helyszín gyönyörû környezet, infrastruktúrája viszont szegényes.
A templomok szintén csak alkalmi (és mûfajilag korlátozott) zenei események megrendezésére alkalmasak.
Fontos és örömteli fejlemény, hogy a város - pályázaton elnyert támogatással - a valamikori Béke-mozi épületét hangversenyteremmé, illetve multifunkcionális kulturális központtá alakítja át. A tervek készen állnak, a munka - a feltáró ásatásokkal - megindult. Az átadás 2006-ban várható. Remélhetõ, hogy a zenei elõadómûvészet is legalább fél évszázadra elõre méltó otthont kap, hasonlóan a szín- és képzõmûvészet lehetõségekhez.
A hangversenyrendezõk közül a Filharmónia Kht. rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal. A sok évtizedes hagyomány, a megszerzett tapasztalat, a hangversenybérlõk adatai fölött kizárólagos rendelkezés erõs piaci pozíciót biztosít számára. Hatóköre teljes Kelet-Magyarországra kiterjed. Miskolcon és a megyében fõleg az ifjúsági hangversenyek rendezésével és finanszírozásával tölt be fontos szerepet, de az egyik - legrégibb - Miskolci bérletsorozat gazdájaként a város zenei életének is meghatározó szereplõje.
A Szimfonikus Zenekar hangversenyrendezõként jelentõs tevékenységet folytat. Bérletsorozatokat, egyedi hangversenyeket egyaránt szervez. Nem rendelkezik azonban a jegy- és bérletárusításhoz szükséges tárgyi és személyi feltételekkel (jegypénztár, személyzet, infrastruktúra), továbbá a rendszeres hangversenybérlõk névsorával, lakcímével.
Ezek miatt továbbra is korrekt üzleti alapon álló kapcsolatra van szüksége a Filharmóniával. A Béke-mozi átalakítása után lehetne kialakítani a zenekar önálló közönségszervezését, bár a propaganda és reklámtevékenység már most is kizárólagosan zenekari kézben van.
Rendszerszerûen még a Fõiskola szervez koncerteket (Egyetemi bérlet), de ezek - a fõiskola zenekarára épülõ koncertek - fõleg az egyetemi társadalomra korlátozódnak.
A Kecskés és Tsa. Bt. alkalmi koncerteket szervez, az Operafesztivál Kht. pedig a fesztivál ideje alatt fejt ki koncentrált tevékenységet - szintén egyedi koncertekkel.
A kamaraegyüttesek gyakorlatilag saját koncertjeiket szervezik, színesítik a kínálatot.
A zeneoktatási intézmények tanári és növendékhangversenyeinek közönsége bizonyos értelemben belterjes, de ezek az alkalmak is sok emberhez juttatják el a zene élményét, ezért jelentõségüket nem szabad alábecsülni.
Megjelentek ugyanakkor nem miskolci székhelyû koncertszervezõk is, a piac nyitottsága miatt jelenlétükkel mindig számolni kell.III.
Miskolc igen gazdag, országos összehasonlításban is színvonalas és változatos hangversenyélettel rendelkezik. Mind a hangversenyek száma, mind a közremûködõ vendégmûvészek rangja, mind pedig a zenekar általános színvonala, a követett mûsorpolitika alátámasztja ezt az állítást.
Jelenleg 3 bérleti hangversenysorozat szolgálja a felnõtt közönség igényeit, s e sorozatoknak 1800 bérlõje van. 12 000 fiatal vesz évente bérletet a város és a megye közép- és általános iskolai hangversenyeire.
Ezeken a hangversenyeken szólistaként és karmesterként fellép a magyar zenei élet gyakorlatilag minden kiemelkedõ személyisége. A rendelkezésre álló anyagi forrásokból gyakran lehetett egy-egy világhírû elõadót, vagy együttest is megnyerni (2000-ben King's Singers, 2001-ben Shlomo Mintz, 2002-ben Rico Saccani, többször is Jurij Szimonov és Marton Éva).
A bérleti koncertek a miskolci zenei élet meghatározó részét képezik, mert ezek a sokszor több évtizedes sorozatok képesek felmutatni az együttesben rejlõ értékeket, õk biztosítják az állandóan magas színvonalat, itt valósítható meg hosszú-távú mûsorpolitika, s ezek szolgálják ki megbízhatóan a koncertek leghûségesebb, legigényesebb közönségét, ezek tartják fenn az állandó igényt a zenekar szolgáltatásaira.
A zenekar mûködéséhez tucatnyi magyar mû õsbemutatója kapcsolódik, kitûnõ kapcsolatai vannak a kortárs magyar szerzõkkel, a kortárs darabok rendszeresen szerepelnek az együttes mûsorán.
A komolyzenei sorozatokat kiegészítik az egyetem zenemûvészeti intézete szimfonikus zenekarának bérleti hangversenyei az egyetemen, az Avasi templomban évtizedek óta Collegium Musicum néven futó orgonahangversenyek és a Városházi Esték szintén több éves múltra tekintõ hangversenyei. Tanári és növendék-hangversenyek szinte napi sûrûséggel színesítik a zenei kínálatot.
Az egyedi szervezésû koncerteknek is egész rendszere alakult ki az elmúlt idõben. A legrégibb hagyományra az Újévi koncertek tekintenek vissza. Ma már csak három teltházas koncert tudja az igényeket kielégíteni (Nemzeti Színház nagyszínpada).
A Bartók-teremben évi 3-4 egyedi koncertet ad a szimfonikus zenekar változatos tematikával, és a bérleti sorozatokhoz kapcsolt kamarahangversenyeknek is ez ad otthont. A Karácsonyi és Húsvéti koncerteknek (esetenként 4-500 hallgató!) a selyemréti Szent István templom a helyszíne. A Nyári Színház szabadtéri színpadán átütõen sikeres a promenád-koncertek sora, könnyû, szórakoztató mûsorválasztással.
A komolyzene miskolci jelenlétének újabban rendkívül fontos helyszíne az Operafesztivál (3-4 koncert), mert itt világhírû karmesterek és szólisták lépnek fel, két héten keresztül.
A helyszínek, a tematika és az alkalmak kiterjesztésével újabb- és újabb rétegekhez jut el a zene Miskolcon.
Az ifjúsági koncertsorozatokon minden érintett iskola egy-egy nagyzenekari koncertet kap. A belvárosi középiskolák a Miskolci Nemzeti Színházban a hétfõi koncertek rövidített változatát hallgathatják meg, narrátor közremûködésével. Évtizedek óta az ifjúsági koncertek százait adta a Miskolci Szimfonikus Zenekar a megye nagyobb és kisebb (sokszor egészen pici) településein.
2004-tõl óvódásoknak és alsósoknak "Játsszunk zenét a szimfonikusokkal!" címmel indult nagysikerû kezdeményezés, a minden várakozást fölülmúló érdeklõdés hosszú életet jósol az ötletnek.
A város, illetve a zenekar az elmúlt idõszakban is aktív kapcsolatokat ápolt nemzetközi szinten különbözõ együttesekkel, mûvészekkel, ügynökségekkel, kiadókkal.
E kapcsolatok révén több, kiemelkedõ mûvész, illetve együttes is eljutott az elmúlt idõszakban Miskolcra. A zenekar is eljutott többször külföldre.
Különösen fontos a testvérvárosi kapcsolatok keretében létrejövõ kulturális csere: folyamatos a kapcsolat a Kassai Filharmóniával és az aschaffenburgi oratóriumkórussal. Átlagosan kétévente kerül sor kölcsönös vendégszereplésekre. Szólista és karmester meghívásokra is vannak példák.
1989 óta rendszeresen vendége a Szimfonikus Zenekar a Berlin Reinickendorf kerületének, esetenként 2-2 koncerttel. A zenekar fellépéseit általában 4-5 ezer ember hallgatja. A salzburgi Liedertafel és Domchor is régi kapcsolata az együttesnek. A Zürich melletti Richterswill kórusa 2004-ben hívta meg a zenekart, a kórus - a Kamara-kórusfesztiválon - 2005-ben várhatóan Miskolcon vendégszerepel.
Új minõséget hozott a város zenei életébe a 2001-ben életre hívott Nemzetközi Operafesztivál. A bõ két hétig tartó fesztiválon, melynek címe "Bartók + ..." rendszeresen megszólalnak Bartók színpadi és zenekari mûvei, valamint egy-egy operaszerzõ életmûve, jellemzõen kelet-európai országokból érkezett operatársulatok elõadásában. A fesztivál rövid idõ alatt hatalmas karriert futott be, ma a város kulturális életének egyik meghatározója. Állandó résztvevõje a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyének, melynek elõdöntõire mindig Miskolcon kerül sor. 2000-ig négy alkalommal rendezett a zenekar Nemzetközi Karmesterkurzust.
Évente kerül sor a Nemzetközi Kamarakórus Fesztiválra, amelynek nemzetközi mezõnye a megye több településén is bemutatkozik.
2000-ben a Filharmónia Kht. rendezésében került sor a Kelet-Európai Szimfonikus Zenekari Fesztiválra, amelyre 5 évenként kerül sor (legközelebb 2005-ben).
A zenekar folyamatosan kap felkéréseket CD-felvételek elkészítésére. Közel két tucat CD, illetve LP-je jelent meg, magyar, illetve külföldi kiadóknál. Különösen értékes aktivitást mutatott a zenekar a magyar zene kevésbé ismert alkotóinak életmûvébõl felvett mûvek tekintetében. 3 CD-n Veress Sándor Svájcban elhunyt zeneszerzõ 8 mûvét adta ki a zenekar svájci Musikszene Kiadó gondozásában, a zenekar jelentõs pénzbeli támogatásával. A felvett mûvek más kiadásban még nem jelentek meg sehol a világon.
Weiner Leó Csongor és Tündéje, valamint nagyzenekarra írt Magyar Népi Táncok (op. 18.) címû mûve, Hubay Jenõ 4 hegedûversenye (szólista: Szabadi Vilmos), Weiner Leó és Joachim András hegedûversenyei (szintén Szabadi Vilmos szólójával) a HUNGAROTON Classic kiadónál jelent meg.
Az AUVIDIS gondozásában Rózsa Miklós Ben Hur-filmzenéje és egy zongoraversenye jelent meg. Több lemeze jelent meg az együttesnek kortárs magyar zenei alkotásokkal.
A komolyzene jelenléte, szimfonikus zenekar mûködtetése egy nagyváros, de egy régió fejlettségének is fontos fokmérõje. A mintegy százéves hagyománnyal bíró, immár 40 éve hivatásos együttesként mûködõ Miskolci Szimfonikus Zenekar és több más elõadóintézmény, a zeneiskolákban folyó magas színvonalú oktatómunka Miskolc szellemi-kulturális fejlõdéséhez naponta hozzájárul. A magyar kultúra jó követei külföldön is, szerepléseikkel a város jó hírét ápolják szüntelenül.
Létük és tevékenységük az igényes, kulturált városi polgárság helyhezkötésének, Miskolc és a megye szellemi felvirágzásának fontos tényezõje.
FÓKUSZGÖRÖMBÖLYI LÁSZLÓ
A városkép
Vannak szerencsés városok, meg vannak kevésbé szerencsések. A szerencsésebbek hosszú évszázadok alatt a maguk természetes módján formálódnak olyanná, amilyennek egy adott pillanatban éppen látszanak: épületeikben, tereikben, az ott lakók életformájában, megõrzött és idõrõl idõre új tartalommal megtöltött hagyományaikban. A kevésbé szerencsések idõnként rákényszerülnek arra, hogy újrateremtsék önmagukat - persze, ha van igény az újrateremtésre, ha van kellõ erõ, elszántság, akarat annak felismerésére, hogy eljött az újjászületés ideje.
Miskolc alighanem az utóbbiak közé tartozik. Halmozottan hátrányos helyzetével kénytelen megküzdeni, levakarni magáról okkal, ok nélkül ráragadt bélyegeket, eloszlatni a köztudatban beivódott elõítéleteket. Mindeközben építeni egy új városképet - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Különös paradoxon: a Bükk lábánál fekvõ város jelképe egy alig kétszáz méteres dombocska, az Avas. Valamikor szõlõskertek borították, s bizonyos források szerint csaknem olyan jó bort erjesztettek itt, mint Tokaj-Hegyalján. Szõlõskertek már nincsenek, a régmúlt emlékét csupán a két-háromszáz éves pincék õrzik, meg a múlt század húszas-harmincas éveit idézõ emlékezések. Élet volt az Avason: a pincesorokon, a sétányokon, a dombtetõn emelt kilátó környékén gyakran megfordult a városi polgár.
Kilátó ma is van az Avas tetején. A vasbeton-építészet statikai bravúrja, hetven méteres karcsú torony, harmadánál tágas terasszal, fölötte vendéglátóipari egységgel. Szívesebben írnám, hogy kellemes kávézóval, még azt is inkább, hogy presszóval vagy játékteremmel - de 2004 utolsó hónapjában csak azt mondhatom: valami vendéglátóipari egység mûködésére alkalmas helyiséggel. Hol megnyílik ott valami, hol meg bezár, sajátos üzleti barométereként annak a bizonytalanságnak, ami az Avast, sõt, talán nem túlzás mondani: a városkép alakításának ügyeit illeti az utóbbi jó évtizedben, a kohászvárost a rendszerváltozás után ért megrázó gazdasági-szociális sokk óta.
A nosztalgikus városfejlesztés ragyogó példájaként újra meg újra fellángol a városvezetõi szándék: ha már egyszer van nekünk egy Avasunk, mely egykor a polgárváros jellegzetes színtereként vonzotta a helyben lakókat és a máshonnan ide érkezõket, miért ne tennénk újra kellemes színfolttá, idegenforgalmi vonzerõvé, vigalmi negyeddé, kultúrtörténeti emlékhellyé.
Mi tagadás, minderre - elvileg, látszólag - alkalmas az a pár négyzetkilométer, amely alig néhány száz méterre a belvárostól szinte ajándék azoknak, akik várostervezõi, városfejlesztõi ambíciókkal fognak nagyléptékû tanulmányok, kvázi-koncepciók megírásába. De mintha kimaradna mindebbõl a realitások iránti érzékenység, ami persze kétségkívül komoly fejtörésre késztetné azt, aki a gyönyörû, távlatos tervek megvalósítására is hajlandó (lenne) vállalkozni. Igen, ott vannak azok a régi pincék a borházakkal - csakhogy abban a bizonyos néhány évtizedben, amikor a polgári vagy bármilyen hagyomány kevéssé volt meghatározó szempontja a közgondolkodásnak, ezek a pincesorok a szlömösödés, a szabályok és engedélyek nélküli építkezés, egyszóval, a teljes lepusztulás-lepusztítás tárgyaivá váltak. Amit egyelõre távolról sem képes visszafordítani néhány borozó, étterem, szórakozóhely megnyitása és mûködtetése; sem pedig az egyéni gyarapodás nyomán lassan szaporodó, a hely szelleméhez, hangulatához és hagyományaihoz anyagi áldozatok árán is igazodni akaró magánpincék megjelenése.
Sok, nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy ismét régi fényében tündököljön az Avas, és akkor még nem is szóltunk a jó ügyet hosszú távon szolgáló helyhatósági praktikák szükségességérõl: a magántulajdon tiszteletben tartása mellett kellene itt kisajátítani, ösztönözni, szabályozni és kényszeríteni a köz érdekeit, céljait az egyéni érdekekkel (nem utolsó sorban érdeksérelmekkel) összebékíteni. Mintha errõl szó se esne, mintha ez megúszható lenne. Pedig nem az.
Néhány éve készült egy igazán jövõbe mutató koncepció az Avas szóban forgó, belvároshoz csatlakozó részének a rehabilitálására, Rudolf Mihály építész nevével fémjelezve. A mûemléki környezet megóvása (a hegy oldalában emelkedik méltóságteljesen a 13. századi alapokra mai formájában, mellette külön álló harangtoronnyal a 16. század második felében épült, késõbb többször bõvített híres református templom, mögötte mûemléktemetõ), a pincesorok sajátos hangulatú szórakoztató negyeddé fejlesztése, valamint a kilátó környékének városi kirándulóhellyé "szabadidõs területté" alakítása szerves egységként rajzolódik ki a tervekben. Egymásra épül ebben a múlt és a jelen, az építészeti és a kulturális örökség, egy olyan városrész körvonalait vázolva, amely egyaránt lehet értéke, jellegzetessége és vonzereje a városnak. Egy építész nagyszerû koncepciója ez, amely alapja lehet megvalósítási terveknek, finanszírozási és kivitelezési programoknak, szabályozási és rendeletalkotási feladatok ütemezésének és így tovább.
Most éppen élénk vita zajlik az Avas körül, már-már azt mondanám, a helyi demokrácia próbaköveként.
Merthogy hirtelen elkezdõdött a tervek megvalósítása - engedtessék meg némi szubjektivitás: a koncepció lényege szempontjából annak talán leglényegtelenebb, ha úgy tetszik, periférikus elemével. Az Avas-tetõn még megmaradt összefüggõ zöld területeket átvágva egy új utat kezdtek építeni, mondván: így könnyebb lesz autóval megközelíteni a kilátót. Közfelháborodás, politikai perpatvar, a helyi környezetvédõk intenzív tiltakozása, az élõlánccal színesített polgári engedetlenség kilátásba helyezése volt a következmény. Amikor e sorok íródnak, még bizonytalan a végeredmény - a "tovább kell folytatni a beszélgetéseket az okos kompromisszum érdekében" jellegû szólamok jól ismert, de nem túl perspektivikus idõszakát élik a miskolciak. Azok a miskolci polgárok, akiknek többsége (megjegyzem: én is közéjük tartozom) nem is érti az egészet.
Az aligha vitatható, hogy egy új út megépítésének a dolog jellegénél fogva vannak elõnyei - fejlõdik az infrastruktúra, valahonnan valahová eljuthatunk úgy, ahogy addig nem juthattunk el és így tovább. Nos, ennél több érv a heves tiltakozást kiváltó útszakasszal kapcsolatban nem is igen hozható fel. Annak "köszönhetõen" ugyanis, hogy a hetvenes-nyolcvanas években az Avas belvárossal ellentétes oldalán sikerült az akkori miskolci városvezetésnek egy alighanem világraszóló különlegességet produkálva panellakótelepet építenie a hegyoldalra, nemcsak elfogadható út, de még sûrû autóbuszjárat is összeköti a belvárost az avasi kilátóval. Igaz (szerencsére) nem a kilátó aljában, hanem onnan vagy kétszáz méternyire van a buszmegálló, de abból az irányból a kényelmesebb autós még közelebb is mehet, egészen a kilátó melletti parkolóba.
Komoly érv szólhatna persze egy újabb út építése mellett, ha akkora lenne ott a forgalom, hogy az imént említett útvonal azt már nem gyõzné. Hogy bármikor is elõállhat ez a helyzet, azt igencsak kétlem - feltételezve egy majdani, intenzív kilátó környéki életet, és ismerve a jelenlegi utakat -, de ne zárjuk ki ennek a lehetõségét. Az alapkérdés viszont mégis csak az: vajon elõbb nem azt a produkciót kellene megteremteni, amire bárki is kíváncsi, és majd csak utána, ha arra tényleg szükség van, gyarapítani a megközelítési lehetõségeket? Mert jelenleg legfeljebb azért autózhat (vagy gyalogolhat, egyébként helyenként elkeserítõ látványt nyújtó, helyenként kellemes hangulatú lépcsõsorokon közvetlenül a belvárosból) oda bárki, hogy újra meg újra megnézze: éppen kinyitott-e vagy éppen bezárt-e valamilyen vendéglátóipari egység az annak mûködtetésére kiválóan alkalmas kilátóban...
Ne legyünk igazságtalanok!
A kilátó mégiscsak kilátó, és a tágas terasz alkalmas arra, hogy letekintsünk a városra. Igaz, hogy a vasbetonszerkezeten remekül tanulmányozható negyven év eróziójának megannyi érzékletes nyoma, és az is igaz, hogy a gazdag falfirkadíszek kevéssé méltóak Miskolc legendás grafikai hagyományaihoz - de a kilátó nem arra való, hogy a lépcsõfokait meg a szürke betonfalait vizsgálgassuk, hanem hogy a távolba nézzünk.
Balra tekintve innen látjuk magunk elõtt az enyészetet.
A Lenin Kohászati Mûvek egykori hatalmas komplexumát, a valamikor a maga tökéletes rondaságában is erõt, gazdagságot, tekintélyt sugárzó, vagy húszezer embernek megélhetést adó gyártelepet - amely ma halott rozsdakupac, egyrészrõl a lenyúlások és elherdálások, másrészrõl a tehetetlenség jelképe. Legalább felfedezhetnénk a világ számos más városában hasonló sorsra jutott gyártelepek új funkciókkal való újraélesztésének apró kezdeményeit! De nem, Miskolcon még ma is vannak jócskán (a döntéshozók között is!), akik aggódnak a kohászatért, és képesek örülni, perspektívát felfedezni abban, hogy újra meg újra elõkerül valami vállalkozásnak álcázott csoportosulás, hogy párszáz embernek néhány hónapra munkát adva, egy-két használható gépsort beindítva próbálkozzon az ócskavas-értékesítés valamely, számára hasznot sejtetõ praktikájának alkalmazásával.
Alattunk pedig látszik maga a város, Miskolc.
Házak, utcák, templomtornyok és terek - alkalmasnak mutatkozó közeg emberek együttélésére, városi funkciók mûködésére. Alighanem egy jobb, miskolciak és nem miskolciak számára vonzóbb város mûködésére is, ahol a fõutca nemrégiben felszerelt díszes kandeláberei egy európai nagyvároshoz méltó fõutcát világítanak meg, ahol a jelen kínlódásai mellett látható a jövõ perspektívája is. Illúzióktól mentes, a lehetõségeket nem túlértékelõ, de az adottságokat a lehetõ legjobban kihasználó tíz-tizenöt éves koncepció kellene talán, ami aztán nap nap után látszik megvalósulni, mind határozottabban, valóságosan is körvonalazódni. Hol apróbb, hol nagyobb léptékekben, de világosan érzékeltetve a tudatosságot, a határozott jövõkép szolgálatában mûködõ, választási ciklusok által meg nem törhetõ következetességet. Ahol a belvárosi rekonstrukció fogalma nem azonos a lepusztult fõutca építészeti feljavításának megterveztetésével, hogy aztán az öt-hatmilliárdos program is a "majd a rendelkezésre álló források függvényében valósítjuk meg" fordulat martalékává váljon. Ahol nem részproblémák részmegoldására koncentrál a mindenkori városvezetés, hanem az egymásra épülõ hosszú-, közép- és rövid távú tervekben is egymástól el nem választható, szerves egységet alkot bel- és külváros, hivatali negyed és lakóövezet, közigazgatás és városi szolgáltatás, civil szféra és önkormányzat - egyszóval mindaz, ami várossá teszi a várost, ami élhetõvé, lakhatóvá avatja azt a földrajzi területet, ahol százötven-száznyolcvanezer ember valami ok miatt összezsúfolódott. Ahol nem azért látszik esély valami újra, mert feltûnik egy befektetõ vagy megjelenik egy pályázat, hanem mert a tudatos városfejlesztés egyes feladataihoz keresnek újabb és újabb lehetséges forrásokat.
Elképzelem, ahogy hónapról hónapra, évrõl évre üldögél a miskolci polgár az avasi kilátó kellemes kávézójában (ha kell, a város által fenntartott, támogatott kávézóban, mert a városnak is szüksége van rá, hogy ott üldögélhessen a polgára!), és megnyugvással, talán némi büszkeséggel is figyeli a történéseket, városa gyarapodását. Balra tekintve látja, hogy az egykor volt rozsdahalom helyén már épül a szabadidõközpont, megnyílt az ipari skanzen, amott alapoznak egy sportcsarnokot... Attól jobbra nézve meg látja az Õ VÁROSÁT. És alig várja, hogy másnap vagy harmadnap újra sétáljon egyet a nyüzsgõ fõutcán, ahol biztosan találkozik az ismerõseivel, majd beülnek valahová, és panaszkodnak egymásnak a közüzemi díjak újabb emelésérõl, szidják a közlekedést és a diósgyõri focistákat.
Mert panaszra, bosszankodásra, szidásra lesz ok elég, bármikor.
Csak az nem mindegy, hogy a bizonytalanság késztet panaszra, vagy a jobb jövõ biztos tudata mondatja ki a sürgetõ, kritikus szavakat.
MORFONDÍROZÁSSZERDAHELYI ISTVÁN
Miskolc
Sokáig Kaffka Margit regényének képeiben élt számomra ez a város, ahol a nyári hõség enyhülésekor álmatag csend borul a lombos kis Klastrom utcára, az átmelegült aszfaltra s a földszintes, széles házak hevessárga falaira. A "keskeny völgy városa", írta róla Kaffka, itt a Fõ utcába torkollik minden út, abba az utcába, ahol a pesties, emeletes házak sûrû boltjai elõtt nyájaskodó készséggel köszönti a hölgyeket a rõfös, rövidárus, üveges, cipõs - ismerik és becsülik vásárlóikat, akik "régebbrõl megszokott reprezentáló mosolyaikkal" bólintgatnak vissza nekik. Kaffka nagyon nem szívlelhette ezt az idillt, de én mindig szerettem volna, ha rõfösök köszöntgetnek nekem az álmatag csendben.
Késõbb, már egyetemista koromban nagyon felütöttem a fejemet arra az adatra, hogy itt épült fel Magyarország elsõ kõszínháza, amely 1823-ban nyitotta meg kapuit a közönség elõtt. Nem Pesten tehát, még csak nem is Pozsonyban vagy Nagyváradon, hanem Miskolcon. Érdekes, hogy Kaffka Margit nem az önmagát asztalosból színigazgatóvá felküzdõ Palágyi Lajos valamelyik bemutatóján vezeti elénk a regényében ábrázolt fiatalokat, hanem a Népliget fákkal szegett utcájában, ahol egy táncmulatság mozgalmassága érzõdik, jobb szivarok füstje és erõs parfõmillat felhõz körül egy-egy csoportot, s a kikészítettség naiv izgalma feszeng az arcokon el nem palástolhatón. Ahol hallani lehet, amint egy-egy boldogabb leány már rövid, oktalan felnevetésekkel honorál erõvel-esett élcelõdéseket. És kacagják, kacagják el sem titkolt ujjongó idegekkel a ritkán hallott férfiszót, az õ udvarlásukra szántat - e rózsaszínruhás, kékruhás fehércselédkék, jobb hivatalnokok, vagyonos polgárok magzatai; - mézesbábosok, szappanosok és egyéb céhbeliek ivadékai az õsi, iparûzõ városban - és sietnek, mennek; szapora bokáik, csontos csuklóik körül frissre vasalt batisztfodrokkal, tarka virágos kalapkáikban, takarosan, hogy kinn a lámpavilágos gyepen kirúgódják vagy fél esztendõre megint fiatalságuk dugdosott, visszafogott, ficánkodó elevenségeit.
E batisztfodros kacarászásba persze belekattoghattak a vonatkerekek is: Miskolc ekkoriban már - hadd fitogtassam tájékozottságomat - az ország legfontosabb vasúti csomópontjai közé tartozott, itt találkoztak a Budapest, Kassa, Bánréve, Torna, Szerencs, Diósgyõr, Mezõcsát felé vezetõ vágányok. A mézesbábosok, szappanosok céheinek helyére pedig ipartestületek léptek. Volt itt már vasöntõ, betongyár, gázgyár is a nekem oly bájosan hangzó nyakkendõgyár, kaptafagyár, tömörkõedény-gyár mellett. Az évszak úgy vált itt - írta Kaffka -, mintha semmi egyebet nem lehetne várni tõle. Õszies színeket kapnak a poros fák, felélénkül kicsit a város, friss diákcsapatok járnak, sürgés támad a könyvesboltok elõtt pár napig. Aztán kirakatba teszik a szezon új szöveteit, esõs, nedves napok jönnek, és gesztenyéskofa települ a Fõ utca sarkára.
1949 és 1960 között viszont a diákcsapatok és gesztenyéskofák történelmi évada leáldozott, hogy a bányászoké, kohászoké, acélgyári munkásoké lépjen a helyére, s amikor egy fényképen megláttam a miskolci szalagházak ultramodern toronysorait, rájöttem, hogy új regényeket kellene olvasnom, hogy megismerhessem hazámat, de ezeket nem írták meg. Aminthogy azokat sem, amelyek azokról a tömegekrõl szólhattak volna, amelyeknek soraiban minden száz ember közül tizenhat nyilvántartott állástalanná vált, amikor a rendszerváltás után bezártak a bányák, acélgyárak.
Egy magyar város, olyan, mint a többi. 1241-ben, minthogy nem messze esik a Mohi csatatértõl, a tatárok pusztították el, késõbb, Mátyás idején cseh rablólovagok, a mohácsi vész után I. Ferdinánd és Zápolya küzdelmeinek áldozatául esett, a törökök kétszer égették fel, 1544-ben és 1596-ban, 1706-ban Rabutin dúlta, 1878-ban a Szinva-patak áradásának áldozata volt. Kaffka Margit, aki jól ismerte, hiszen itt tanított esztendõkön át, úgy látta, e porfészek finomabb lelkületû lakosai Pestre utaznak és a Margit-hídról Dunába ugranak. Ide kívánkoznék egy adat arról, hogy a munkanélküliség idején hogyan alakult az öngyilkossági statisztika e tájon.
S most itt van az ország harmadik legnagyobb egyeteme és Közép-Európa egyik legkorszerûbb színháza. A városnak híres a szimfonikus zenekara, a nyári nemzetközi operafesztiválja, rendeznek itt barlanghangversenyeket, várjátékokat, lovasbemutatókat, s valami olyasfélét olvastam valahol, hogy fényfesztivált is, de arról nem tudom, hogy micsoda.
OLVASÓLÁMPASZABÓ BOGÁR IMRE
Volt vagy lesz? Megy vagy jön?
Varga Rudolf: Vers, kabát alól
E sorok írója jóval több, mint harminc esztendeje találkozott elõször Varga Rudolffal, úgy a hatvanas évek végén. Miskolcon, "a vas és acél városá"-ban. Olyan büdös volt a levegõ a fõutcán (is), hogy szó szerint belefájdult a fejünk. Különösen, ha vasat csapoltak a kohókból, s a fölszabaduló mérges gázokat a szél a belváros felé hömpölygette. Horpácsi Sándorral, Péntek (akkor még: Molnár) Imrével õgyelegtünk a város poros terein, keresve valami kultúráltnak nevezhetõ helyet, ahol világmegváltó elgondolásainkat elõadhatjuk, vagy legalábbis a helyi nagyságokkal találkozhatunk. De ilyet nem találtunk. Persze a helyi nagyságokat sem. Mivelhogy helyi nagyságok nem voltak. A Napjaink körül settenkedtünk kínunkban mindnyájan, s meg is jelent néhány írásunk már, de igazi irodalmi baráti otthonra nem leletünk ott sem. Egy délután vagy estefelé Varga Rudi járt nálam is, a kollégiumi szükséglakásomban (lehet, hogy a könyvtárhelyiségben), ahol szenvedélyesen fejtegettük a modern próza lehetõségeit. Õ hívta fel a figyelmemet Tom Wolf Kandírozottmandarinzselé-színû áramvonal címû könyvére mint figyelemre méltóan új stílusú írásmûre. Emellett határozottan állította, hogy a próza lényege a dialógus. Bár fiatalabb volt tõlem, csodáltam határozottságát, felkészültségét, s biztos voltam benne, hogy egy nagy formátumú tehetséggel, a magyar irodalom egén hamarosan fölragyogó fenoménnel volt szerencsém eszmét cserélni.
Most utólag elmondhatom: nem sokat tévedtem. Mert sem a tehetséggel, sem a határozottsággal, sem a felkészültséggel nincs baj, minden együtt van a nagy formátumhoz is, de a felragyogás..., no hát ez az. Itt valami történt, mert a felragyogás nem következett be. Mindeddig. Viszont azt is tegyük hozzá: semmi sincs Varga elõtt, ami kizárná ezt. Ha lehet még irodalmi értelemben vett felragyogás. Ha van ilyen manapság egyáltalán! S ha van, kinek van? S ha nincs, miért nincs, kinek nincs?
E hosszúra sikerült személyes hangvételû felvezetés nem férne bele egy 57 verset tartalmazó, szerény kivitelû verseskönyvrõl írott recenzióba. Úgy véljük azonban, hogy Varga újabb versei (sem) érthetõk meg igazán önmagukban, a nagyobb összefüggések, a valamikori egyszemélyes nagy vállalkozás mibenlétének megsejtése nélkül. Ezek a versek többnyire nem önmagukban hatnak, mint pl. József Attila Ódája, hanem csoportosan (mondjuk: ciklusokban), sõt, folyamatosan olvasva, együtt.
A Vers, kabát alól Vargának már a sokadik (ha jól számoljuk: 22.) könyve! Ezek között mind a három mûfajba valót szép számmal találunk (ha a film-forgatókönyveket a drámához soroljuk). Varga feszített iramban dolgozik, az utóbbi idõben rendszeresen jelenik meg két-három-négy könyve évente! Erre alig van (persze van!) példa a mai magyar irodalomban. S ha van, az, azok erõsen kétségesek irodalmi értéküket, kidolgozottságukat illetõen.
Fölvetõdik a kérdés: mi ûzi-hajtja szerzõnket? Rengeteg választ kapunk az új verseskötetben is, de mindjárt a lehetõ legkitüntetettebb helyen, a címlapon harsonázik egy lehetséges:Elrontotta,
mit
elrontani
lehetett. Javítgatta,
mit
megjavítani már
sosem.
Magára haragított
sokszáz, csahos
fószert, s most
éjféli sötétben,
kabát alól kínálja
versét,
tiltott,
józanítószert.Vagyis személyes meghasonlás? Is! Személyes is, meg nem is. Mert saját sorsa egy lassan, de biztosan letûnõ generáció sorsa! Elrontotta? Mindent, amit lehetséges, elrontott? Mindent? Kicsoda? Nyilván: a szerzõ, aki nem csak önmagával azonos, hanem szószólója, képviselõje egy vele egy korosztálynak. Ez a korosztály még hihetett abban, hogy az adott világ csõd felé mutató haladási iránya még megváltoztatható, hogy eljöhet a "nagy buli..."
Mivel rontotta el? Az idézett vers szerint azzal, hogy megbántott egy csomó fószert, vagyis a költõ által egyáltalán nem becsült, nem fontos, nem mérvadó, számára el nem fogadható szakmabelit (mert nyilvánvaló, hogy a fószerek alatt nem a kemény fizikai munkával a mindennapi fröccsüket is alig megkeresõ útburkolat-javító munkásokat, vagy a szikszói szántó-vetõ parasztokat kell érteni). Csak ennyi lenne a bûne? Aligha.
No, de mit tesz a költõ? Imé: "Éjféli sötétben / kabát alól kínálja / versét. / Tiltott / józanítószert." Mint egy üldözött, törvényen kívüli zugárus, aki szerzeményeit lopva mutogatja-árulja a hatalmas bolhapiacon céltalanul, bódultan ténfergõ tömegben: kijózanítószereket = verseit. Ott munkál benne a feltevés: ha az emberek ezeket a szereket = verseket "bevennék", kijózanodnának, rádöbbennének az igazságra, félrevezetettségükre, megalázottságukra, kihasználtságukra, becsapottságukra... Vajon nem idealizmus-e ez a javából? Az, de nincs más mód, akkor is tenni kell a dolgát, ha az már egyenesen reménytelen vállalkozásnak tûnik. A szerzõ által felvett zugárus-póz önmagában is ironikus, önironikus, sõt öngúnyos: a költõ olyan figurát ölt, amely a körülötte levõ társadalomba beleillik, torz, bohócszerû, deformálódott. Rendes körülmények között röhögnivaló lenne, de itt, ebben a bódult zsibvásárban nagyon is helyénvaló: csak is ilyen lehet, aki az éleslátást keltõ szereket, verseit kínálgatja a zavarodott agyúaknak, az elhomályosodott szemûeknek, nekünk, akik e vakvilágban egymás torkának ugrunk, mindent feladunk, ami emberi volt vagy lehetett volna.
Kíméletlen keménységû, lecsupaszított, szavakra, majdnem szótagokra lebontott verssorok zuhatagával igyekszik rávezetni bennünket, mivé váltunk, mi lett a nagy nekibuzdulásainkból, a nagy reményekbõl, a nagy ígéretekbõl, a nagy eszményekbõl, s mi a gyalázatos valóság abból az országra-világra szóló hazugságból, amiben "jól éltünk" (az egyik ciklus címe is!), amirõl mindig azt szavalták, hogy ez az igazi, ez a jó nekünk, miközben átvágtak bennünket, mint szart a palánkon. De még volt remény valamiféle viharos változásra, megújulásra: "Mindnyájan a nagy / bulira vártunk / de / az / aranytojásttojótyúk / törött ablakunkon / sosem repült / be. / Hát / kivérzett ifjúságunkat / a / zaciba vágtuk". És most már az sincs, az is odalett. Ennek a nemzedéknek elveszett a múltja és elveszett a jövõje. A jelene meg egyenesen a megalázottak és megnyomorítottak káromkodásától hangos világvégi kocsma, a tudatmódosulásos, céltalan tevés-vevés, a fölös kacatok vásárlására koncentráló reklámszatyros zsákmányolás (Megérted), a teljes értékvesztettség, a totális kiúttalanság, az önsorsrombolás, a rohamos, látványos pusztulás, ahol "A / Globális Üzleti / Tervben / egyedül / te / vagy / a / kiküszöbölhetõ / felesleg."
A Vers, kabát alól a Varga-féle majdnem-mindenben-való-csalódottság utáni állapot (a korábbiaknál már kevésbé, de még mindig igen) harapós könyve. (Ne feledjük, a kötetet "A szabadon kóborló kutyáknak / és / a vigadva haldokló világnak" ajánlja a szerzõ!)A kötet négy ciklusból áll, a cikluscímek beszédesek: DÖGKÚTBA ESVE; VAKSIN KÉMLELED; EZREDVÉG, VÉGEZRED; JÓL ÉLTÜNK; és van egy ötödik is, ami végül is nem ciklus, mivel csupán egyetlen verset tartalmaz (de az fontos, arra még kitérünk!): VOLTAM.
Témái most is, mint valamennyi korábbi verseskötetében az igazság kíméletlen, szándékosan stilizálatlan, sõt tudatosan nyers odamondogatásában merülnek ki. Mintha azt sziszegné mérgesen: nesztek, ez kell nektek, úgy sem értitek meg másképpen, talán így felfogjátok, mirõl van szó!
A fõ dolog persze a régen felismert igazság kimondása.
Mi hát az igazság az elmondottakon túl? Az, hogy elromlottak emberi viszonyaink, már a szerelem sem az, ami lehetett volna: "sör, bor pálinka / híján a legolcsóbb / tudatmódosító" szer lett belõle. Mindenrõl lekéstünk, s párkapcsolatainkban is "Akkor / próbáltunk együtt / maradni, / amikor / már / külön-külön / is / sok / voltunk / magunknak". (Mikor legutolszor) A költõ úgy érzi magát, mint aki egy büdös, rothadó tartalmú dögkútba esett (Dögkútba esve): "Sem arra, / sem erre, / csak / feneketlen dögkútba / esve. És onnan / már se fel, se le, / vagyhát / nem is tudom. S / Erre is megvan / minden okom." A kiúttalanság, a totális reményvesztettség, az elbizonytalanodás, a sorozatos kudarcok nyomasztó érzése, az ezek miatt saját húsába maró düh vagy a "homályos vacok"-ba való visszahúzódás, a menekülés valamitõl, mindentõl, önmagától kedvenc témái szerzõnknek, minden önsajnálat nélkül, sõt öniróniával, öngúnnyal alaposan megspékelve. A körülötte levõ világ "elkoszlott", most már mehetnékje van innen, egyre hangsúlyosabban teszi fel a mind sürgetõbben válaszra váró kérdést: mit keres õ itt: "Akár egy valaha / szebb napokat / látott lakás, / elkoszlik, szétfoszlik, / elhasználódik / a / világ. / Karcos bútorok, kiszõrösödött / fotelok közt kotyogó / parkettán toporogva / megállsz. / Mit keresel te itt? / - kérdezi / árnyékod a lehányt / tapétán." (Elkoszlik) Pörlekedik az Istennel is, aki nyilván "röhög" e nevetségesen kicsinyes, teljesíthetetlen kívánságainkkal teli világon (Röhög), ahol bennünket: "Ezer / éve / szoktatnak / szolgamód sunyítni. / Milyen istentõl való mindez, mi / ennyire / põrén / emberi." (Vaksin kémleled)
Annak beismerése, belátása, hogy az amúgy emberetlennek, elaljasodottnak nyilvánított világ jelenségei minden ocsmányságuk ellenére mégis "põrén emberi"-ek, csupán látszólagos paradoxon, mert itt az emberi jelzõ semmiképpen nem pozitív tartalmú, inkább rezignált bölcsességgel kimondott, gúnyoros mosollyal kísért, ritka belenyugvás: ez van.
Az új kötetben sok helyet foglal el a saját kilátástalan helyzetével, a tudathasadás, az ájulás környékén pulzáló rossz közérzetével, a céltalan téblábolások fejtegetésével, az elmúlt (és most másképpen, más formában föltámadó ördögi) világ ordító hazugságainak fel-felbukkanó jelenségeivel, önmaga és környezete torzulásaival, romlásával, célt-tévesztettségével, a mai érdekvilág silányságával való foglalkozás, az értelmetlen cselekvésekkel, illetve a cselekvésképtelenséggel, a fölöslegességgel való szembesülés. Az irónia, gúny, öngúny, önirónia, a végletekig kihegyezett (ön)szarkazmus Varga Rudolfnak mindennapi kenyere. S mindezt úgy írja meg, mintha a legvalóságosabb, a legsültebb sültrealizmus lenne. Semmi cicomázás, (látszólag) semmi önsajnálat. A legélesebb, leghegyesebb, a prózán túlmutató, de mégis kíméletlen prózai eszközökkel történõ önkeresztrefeszítés történik itt a verseknek nevezett, foggal-körömmel széttépett, szavakra, szótagokra szabdalt szövegekben.
Van aztán néhány meghittebb pillanata is. Ilyenkor persze nem az emberrõl, nem a társadalomról beszél. A Fulladozik a nap címûben: "Kicsi õsz, parányi / tél szitál / a / nyár éjfelén. / A / nyír dõzsölve / szórja aranypénzeit. / Kicsi õsz / a / nyárban. / Fulladozik a nap / szíve zegzugában."
És nagyon sokat mond a Varga-életmûvet figyelemmel kísérõ kor- és sorstársnak "A vers, kabát alól" utolsó, egy verset tartalmazó "ciklusa" dührohamos, tipikusan Vargás, egy sejtelmes mosolylyal mondva: vargabetûs költeménye. Címe is fontos: Voltam. Idézzük!: "Hulljon ki az összes / hajam, cérnavékony / legyen nyakam, peregjen / ki / minden fogam, pattanjon / meg / vaksi szemem, hasadjon / meg / féregszívem, folyjon / ki / a / beteg / vérem, / csak / gennyszaros / lepedõn vergõdve / végre / majd / megértsem, s bevalljam: / e / rossz / álomban, dilettáns / színdarabban, siralmas / bohózatban, milyen / kimondhatatlan. Kimondhatatlanul / boldog voltam."
Na most akkor: megy vagy jön? Volt vagy lesz? Felragyog vagy eltûnik? Megjárta a poklok poklát, dögkútba esett, ezredvégen, végezreden átvergõdött, vaksin kémlelte a hazugságokon túli igazságot, megtanulta, amit meg lehetett tanulni, megszenvedte, amit meg lehetett szenvedni, megírta, amit meg kellett írnia mostanáig... Nincs semmi elõtte, ami meggátolná, hogy most már a végiggondolt gondolat kategorikus imperativus-a alapján kiteljesedjék, fölragyogjon ez az egyedi, kétségtelenül különös Varga Rudolf-i költészet-mûvészet.
Legfeljebb önmaga.
(Saluton Kiadó)