FEDOR VILMOS *

Miskolc, ahol a kultúrák találkoznak

Az Ezredvég miskolci különszáma elé

Miskolc jelképe a város közepén emelkedõ Avas-"hegy", amely 234 méteres magasságával, legfelsõ platóján pedig az 1963-tól mûködõ, 72 méter magas kilátójával (ún. tv-toronnyal) is inkább dombnak volna mondható. Az Avas különlegessége mégsem méreteiben, hanem kultúrtörténeti értékeiben, emlékeiben rejlik. Felszínének Tûzköves nevû keleti oldalán a különbözõ jégkori idõszakból származó kõszerszámok kerültek és kerülnek elõ. A tárgyi emlékek az alsó-paleolitikumból (1,5-1,3 millió évtõl 130 ezer évig) a késõ-õskõkorig (60 ezer évtõl 40-30 ezer évig) akár néhány négyzetméternyi távolságon belül is fellelhetõk. A Homo Erectushoz kapcsolódó munkaeszközök kora 700 ezer évre tehetõ. Joggal nevezhetjük tehát az avasi lelõhelyeket a környezetformáló, terméket elõállító európai emberi létezés bölcsõjének.
    1891-ben az Avas-hegy alatti, egyik építkezésen három jellegzetes kovakõ szerszámra bukkantak. "Csak egy pillantásba került, hogy a kezemben lévõ rendkívül jellemzõ darabban egy Magyarország õskorára nézve, mondhatni, korszakot alkotó történelem elõtti régiségtípust ismerjek föl" - írta Herman Ottó, s a tárgyak kiváltotta nemzetközi tudományos viták óta tudjuk, hogy ekkor Miskolcon, a Szinva völgyében egy új tudomány született. Kezdetét vette az õskõkor kutatásának napjainkban új fejezettel folytatódó története. 2004 novemberében bejárta a magyar sajtót a hír, hogy a miskolci Avas rekonstrukciós-rehabilitációs munkálatai során újabb páratlan lelõhelyre bukkantak. A közelmúltban országos védettséget kapott területen nemcsak bányászott és eszközt készített, hanem állandó lakóhelyet is kialakított a Szeleta-kultúra korában élt ember. A 70 ezer éves kultúra tárgyi emlékei Miskolcot a legrégebbi lakott helyek közé emelik Európában.
    Miskolc és környéke - a régészeti leletek tanúsága szerint - folyamatosan lakott volt, de vannak kiemelkedõ évezredek, évszázadok, majd a honfoglalás korától rohamosan gyarapodó, maradandó emlékek, amelyek büszkén vállalt kulturális örökségünk részét képezik. Az egyes indo-európai népek és törzsek közül a kelták és a szkíták vaskori kultúrája hagyott maradandó nyomot a miskolci táj szomszédságában. Az idõszámításunk kezdete elõtti évezred más népek és népcsoportok (kimmerek, szarmaták, majd késõbb belsõ-ázsiai eredetû altáji nyelveket beszélõ népek) történelmi találkozóhelyeként alakította tovább a Miskolc környéki táj kultúráját.
    A honfoglalást követõen a várost és környékét a megye névadója, majd az õ leszármazottaik, a Miskolc-nemzetség nemzedékei foglalták el. Ennek a szállásterületnek volt központja 1312-ig Miskolc. A nemzetség tagjainak temetkezési helyén - a gyógyvizeirõl és fürdõ-kultúrájáról mára Európa-szerte ismertté és elismertté vált gyógyközpontban - Tapolcán a bencés-rend képviselõi emeltek apátságot. A bencések a francia földrõl induló ún. clunyi egyházi reformmozgalmat hozták magukkal és honosították meg itt. A tapolcai bencés apátság a 14. század elsõ harmadáig töltötte be egyházi és kulturális szerepét. Megtelepedésükkel és kultúr-missziójukkal egyidõs a magyar földön született pálos szerzetesek tevékenysége, akik Diósgyõr-Majláton alapítottak kolostort. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend építészeti emlékei nagyszámban és tömbszerûen találhatók meg (többnyire romos, felújításra váró állapotban) szûkebb régiónkban. A rend mai kapcsolatai Lengyelország felé irányítják az érdeklõdõk figyelmét.
    Diósgyõr (és környékén Szentlélek, Dédes) nemcsak a pálosok tevékenységének kibontakozására és virágzására adott lehetõséget, hanem várával a koronauradalom székhelye is volt. A korábbi gyûrû-vár helyén a tatárjárás után, 1261-tõl épült fel a lakótornyos, hadi funkciók betöltésére is alkalmas erõdítmény. Fénykorát Nagy Lajos király (1342-1382) uralkodása alatt élte. Különösen lengyel fejedelemmé választása után tartózkodott itt sokat, élve a királyi vadaspark kínálta szórakozási lehetõséggel is. (A mai vadaspark ezen a területen jött létre, közel hat évszázaddal "királyi fénykora" után, 1983-ban. Itt látható a világ elsõ, Gerald Durellnek emléket állító mellszobra is.) Nagy Lajos nápolyi, majd velencei hadjáratai itt, a vár falai között megkötött békével, az ún. torinói békével értek véget 1381-ben. Nagy Lajos Anjou központot alakított ki Diósgyõrben, s kapcsolatai a francia, az itáliai és a lengyel területeket egyaránt érintették. (Miskolc város e kapcsolatok felelevenítésével itt kívánja kialakítani, s kiállításokkal bemutatni, majd tudományos munkatársakkal mûködtetni az egykor volt és az "új" Anjou-központot.)
    Miskolc a 16. század közepétõl nehezebb évtizedeket élt meg. A mohácsi csatavesztés után három hatalom (a magyar királyság, az erdélyi fejedelemség és a török birodalom) ütközõpontjába került. Az Avas, akkor még Szent István nevét viselõ katolikus temploma 1526-ban, majd 1541-ben is helyet adott (elõbb 5, majd 13 vármegye követeinek részvételével tartott) rész-országgyûléseknek. 1544-tõl lett a város tûzvész és rablás elszenvedõje és áldozata, majd ezt követõen török hódoltsági terület. A 16. században Miskolcon is teret hódító reformáció eredményeként, az Avasi templom református templomként épült újjá. (Azóta többször felújított mûemlékünk, amely az ország egyik legjobb akusztikájú építménye, - szándékunk szerint - orgonájának átépítése utáni új lehetõségek megvalósítását várja. Egy olyan koncerthelyszínné is válik, amely alkalmas a teljes orgonairodalom bemutatására.
    A város a 18. század elején különleges szerephez jutott. II. Rákóczi Ferenc 1704 január-márciusa között a belváros - többségében ma is létezõ - házaiban alakította ki szálláshelyét és hadiközpontját. Nem túlzás, hogy Miskolc ekkor elõször volt az ország fõvárosa, ahol a fejedelem lefektette a tervezett kuruc állam közigazgatási rendszerének alapjait. Kiáltványt adott ki, pátenst fogalmazott meg vallási kérdésekrõl s ebben rögzítette állama egyházpolitikájának körvonalait. 1706 január-február között (második itt tartózkodása alkalmával) már nem volt idõ a toleráns egyházpolitika finomítására, de így is a katolikus és református megosztottságnak, az egyensúly visszaállításának, a megbékélésre való törekvésnek nagyon fontos szándékát lehet felfedezni benne. Ez a tolerancia indított el egy letelepítési-betelepülési folyamatot (rutének, ruszinok jelentek meg a Miskolc-környéki településeken). A 18. század elsõ évtizedei városunkba vonzották a Balkán és a Galíciai-térség kereskedõ csoportjait. Ez az ortodox keresztények, a görög kereskedõk és az ortodox zsidók, zsidó kereskedelmi kompánia letelepedésének, kereskedelmi térhódításának és egymás elleni harcának korszaka. Mária Terézia uralkodásának (1740-1780) idõszakában Miskolc környékén nagy számban telepedtek le szlovákok és jelentek meg a cigányok. (Ezek a nemzetiségek késõbb önálló kultúra alkotó tényezõként illeszkedtek be a város kulturális egészébe.)
    A görög és a zsidó kereskedelem legfontosabb árucikke a bor volt. A bükki promontóriumon, így annak nyúlványain a kõporosi, a bábornyibérci, a tetemvári, valamint az avasi, de a csabai, a tapolcai és a görömbölyi szõlõtermõ domboldalakon a Tokaj-hegyaljaihoz hasonló minõségû bor termett. A miskolci aszú bor nagy mennyiségû elõállításáról és értékesítésérõl a 18. században Bél Mátyás és Benkõ Sámuel, a 19. század elsõ felében pedig Fényes Elek is beszámolt, nagy teret szentelve a kereskedelemnek. A város kézmûipara kiszolgálója volt a borkultúrának, s a bor a városlakó földmûves, paraszt-polgár, kézmûves és más társadalmi státuszú családok megélhetésének alapját jelentette. A bor révén lett Miskolcból jellegzetes kereskedõ város. (Ebben nagy szerepe volt, jó közlekedés-földrajzi helyzetének. Ezért érdemelte ki a "Felvidék kapuja" jelzõt, minõsítést.) A várost övezõ dombokon egykor másfélezer pince és pincegazda volt. Szólásként élt a mezõvárosban, hogy "nem is miskolci az, akinek legalább egy borházzal ellátott pincéje nincs". A 19. század végi filoxéra a hat évszázados szõlõkultúrát elpusztította. S ezzel megváltozott a "pincézés" szokásrendszere is. (Az Avas megújulási programjában kiemelt szerepet kapott a pincék felújítása, a vendég-fogadó, vendéglátó-vigalmi funkció kialakítása. Ez az Avas rekonstrukció, a város nyári programjai, rendezvényei alatt nagy vonzerõt jelent, s összekapcsolhatja a belvárost az Avas pihenõ-ligetelõ jellegével.)
    Miskolc eseményekben gazdag történetének évszázadai során többször tett kísérletet a szabad királyi városi jogállás elnyerésére. Érdekesség, hogy Kassa - ma Miskolc testvérvárosa, egykor megkerülhetetlen "ellenlábasa" - 1347-ben kapott szabad királyi városi oklevelét Nagy Lajos királyunk adományozta, s ezt az egykor központi helyzetû diósgyõri várban állíttatta ki. A 19. században a szabadságharc olyan kiemelkedõ személyiségei, mint Szemere Bertalan és Palóczy László is elkötelezett képviselõje volt ennek a városi, évszázadokra visszanyúló "vágyálom"-nak. A megvalósulást éppen a szabadságharc kitörése akadályozta meg, s halasztotta el a 20. század elejére.
    A koronauradalmi mezõváros 1848-1849-ben másodszor töltött be országos rangot és szerepet. Szemere Bertalan Felsõ-Magyarország kormánybiztosaként itt rendezte be székhelyét. Tõle származik a mondás: "Ha Miskolc a kezünkben van, Felsõ-Magyarországot is bírjuk, hiszen kezünkben van", s erre elsõsorban a hadianyag, a ruházat és az élelmezés miatt volt nélkülözhetetlen szükség. A szabadságharc olyan kiemelkedõ személyiségeinek, mint Palóczy László (1783-1861), Szemere Bertalan (1812-1869) és Horváth Lajos (1824-1911) síremlékei az avasi domboldalon állva, évtizedek óta tekintenek a "Szinva-parti város"-ra, amelynek egykor mindhárman képviselõi is voltak. Horváth Lajosé az elvitathatatlan érdem, hogy legnagyobb részt vállalt abban a munkában, amely Miskolc elszakadását jelentette a koronauradalomtól, vagy kincstári birtoktól, másrészt Borsod vármegyétõl. Így kapta meg Miskolc Ferenc József utolsóként aláírt királyi adománylevelét, amelyben 1909-tõl a várost önálló törvényhatósági joggal ruházta fel. (Miskolc város közgyûlése 1990-tõl újra az 1909-ben adományozott címert használja, s az adománylevél aláírásának dátumát, május 11-ét, 1993-tól a város napjává nyilvánította.)
    Miskolc 20. századi történelme 1920-tól új fordulatot vett. Az ekkor 57 ezer lakosú városból a trianoni határokon belül régió-központ lett. Megfogalmazódott a kereskedelmi, ipari, tudományos és idegenforgalmi centrumot is jelentõ Nagy-Miskolc megteremtésének gondolata. A kulturális központ szerep az 1823-ban alapított színházra, az 1898-ban létrehozott múzeumra, a több évszázados múltra visszatekintõ iskolákra, a selmecbányai kohászati akadémiára és az 1919-ben Eperjesrõl áttelepített Jogakadémiára épült. Az ipari központ helyszíne az 1868-ban létesített Diósgyõri Állami Vasgyár "képében" adva volt, míg Miskolc a Zsolcai-kapui ipartelep termékeivel el tudta látni a régiót. Az idegenforgalom Lillafüred, az Avas és Tapolca vonzerejére kívánt támaszkodni úgy, hogy szervezeti kereteit Felsõ-Magyarország idegenforgalmi egyesülete biztosította. A tudományos központtá válásban az egyetem létrehozása volt a cél, s ez a jogi, másrészt a mûszaki képzésre épült volna. (Ez az elképzelés 1949-ben a Miskolci Egyetem Dudujka-völgyi alapításával és fokozatos kiépítésével valósult meg.) A Nagy-Miskolc koncepció részeként új középületek születtek és intézmények települtek ide a Felvidékrõl (Erdõigazgatóság, Bányakapitányság, Postapalota, Vásárcsarnok, Zenepalota, kórházi épületegyüttesek, városi bérházak, Hodobay-lakótelep). A város büszke volt arra, hogy elõször emelt egészalakos köztéri szobrot Kossuth Lajosnak (1898), a Népkertben pedig Erzsébet királynénak (1899). 1934-ben országos emlékünnepséget tartottak az elsõ, Görgey Artúr honvéd tábornok emlékét megörökítõ szobornak.
    Csaknem három és fél évtizedes elõkészítés után, s a háborút követõen - 1945-1950 között - kialakult a szomszédos településeket magába integráló Nagymiskolc. 1945-ben Diósgyõr (nagyipar), Hejõcsaba (ipar, mezõgazdaság) és Tapolca (üdülõtelep) csatlakozott elõször Miskolchoz. Majd Szirma (mezõgazdaság), és Görömböly (ipar, mezõgazdaság) tette 1950-re teljessé a közel 110 ezer lakosú ipari nagyváros képét, s alakította évtizedeken keresztül mítoszát.
    A 20. század történelme során Miskolc volt a "templomok városa", a "legnagyobb jövõjû magyar város", a "magyar Felvidék szíve", a "magyar Ruhr-vidék székvárosa", a "szocialista iparosítás példaképe", a "kormos és kultúrálatlan iparváros", majd lett a 20. század utolsó negyedére egy sokoldalúan terhelt válságövezet. Az utóbbi évtizedben az önmagát felfedezõ, értékeit feltárni és megõrizni szándékozó elképzelés, illetve a városmarketing Miskolcot a "nyitott-kapuk városá"-nak nevezte, majd megfogalmazta, hogy "Miskolc több, mint város", s az utóbbi években, valós történelmére alapozva hirdeti, hogy "Miskolc a befogadó város".
    Miskolc 2004-ben pályázik "Európa kulturális fõvárosá"-nak címére. Pályázatát nem csupán a pozitív értelmezésû "leg"-ekre építi, nem emeli ki történelmének egy-egy fontosabb eseményét, települései összetettségének egymást erõsítõ színességét, környezetének egyedülálló adottságait, csupán feltárja és bemutatja a kultúrák találkozását, egymásba integrálódását, egymás elfogadásának több évezredes megnyilvánulásait, azt, hogy mit kaptunk "befogadó"-ként Európától, s mivel gazdagítottuk az európai kultúrképet, mûveltséget, mûvészetet, vagyis Európát térben és idõben.


* Miskolc város alpolgármestere, országgyûlési képvislõ (MSZP)
 
VARGA RUDOLF

Bitangidõ

(Részlet)

Idõbácsi
magával temeti
emlékei Atlantiszát,
most már
el,
nyugodtan elmehet õ is
a
minden élõknek útján
bevégezte
dolgát,
mint
vén bagoly, jégbe rakta
a
bosszú petéjét,
Idõbácsi
horkol, hegednek
sebei,
varasodnak horzsolásai,
Idõbácsi
játszi telet
temet, fagyos csontjai
ropogva kiengednek.
elmúlt már vízkereszt,
azért, hogy most
alszik, aszalódik
Idõbácsi,
azért,
azért még van,
azért
még létezik, és amúgy,
amúgy, álmában
belenyugszik abba,
hogy
kibírhatatlanjó,
jó itt,
agya pengeként
vágja,
így vagy úgy,
meglesz,
meglesz az Õ akarata,
meglesz mégis,
miképpen a mennyben,
azonképpen a földön,
egyébként is, nemsokára
itt a húshagyókedd,
hamvazószerda, a nagyböjt
kezdete,
Pongrác, Szervác, Bonifác,
a
fagyosszentek,
nyomukban
elõlopakodnak
az újabbnálújabb
pünkösdi bohóckirályocskák,
Idõbácsi
alszik egyet, mielõtt
még felhangzik a pusztítás
sustorgása,
mielõtt megmozdítja kezét
a
Rettegés királya,
azt,
azt majd
minden élõ és holt tudni
fogja, napban és holdban
lesznek majd jelek,
mikor
a
másodperc lüktetése,
Idõbácsi
táguló
szíve végleg
megáll,
az
lesz, az lesz
majd a porfelhõragyogás kezdete,
az
új
üstökösbombázás, meteoresõ, zsarátözön,
az
új,
a
másidejû
jégkorszak,
amikor a véges
újra
pendíti tizenegy meg
egy
húrjait,
mikor
az
üres szavak kondulásnyi
értelmet kapnak,
amikor
õ is,
õ is
elsuttogja
kijózanító érzetét,
kényszeres képzetét,
kimondhatatlan
látomását,
mihez
nem érhet szó,
sem
számtani képletek,
sem, sem, sem,
sem
a
kegyetlen képzelet.

KÓRÓDY ISTVÁN

Fekete kolibri

Abban az évben az Isten ránk se nézett,
papjaink sem korholták már a népet,
miséjük színtelen, hangjuk fakó lett,
szemükbõl kiszáradt, hiányzott a tekintet.

Az erõtlen kezekbõl kicsúszott a Biblia,
az imakönyvekre hulló könnyek
egyre több helyen mosták el a betûket,
érthetetlenné lettek a fohászok.

Lõre volt már a misebor is,
nem értettük, mit jelent az imádságban
"a mindennapi kenyér".

Recsegtek a templomok,
kertjüket és a temetõt
felverte a gaz, majd feltört a víz,
idegesen fészkelõdtek még a halottak is.

Reggelre kelve már az estvét vártuk,
álmunk nyugtalan volt, õseinket láttuk.

Nem volt áldás a munkán, sem a termésen,
abban az évben ránk se nézett az Isten.

Aszalóssá váltak az almák, körték, a cseresznyehéj,
a dinnye repedésein elfolyt a lé,
nem kellett a dióbontáshoz kalapács,
nyálkás lett még a búzaszár is.

Együtt verejtékeztek az igavonók és gazda,
a csordából, a kondából egyre kevesebb tért haza.

Lustává váltak az állatok, kutya többé sose csaholt,
a macskák még az ajtóig se mentek,
piszkosfehér tejet kerülgettek.

A vázák nem kívánták a feslett virágokat,
végül már a virágba-borulás is elmaradt.

A mezõk elfelejtették színüket,
ragacsos lepedék lepte be a rétet is,
kihalt róluk a ménesdobogás.

Unalmassá váltak az erdõk,
a fenyvesekbõl elfogyott az ózon,
a fenyõfák elfelejtették tûleveleiket.

Olvadt ólomként vánszorogtak a folyók,
darabosan hullámzott a tó,
már nem volt sószagú a tenger,
hasukat mutogatták fel a halak.

Köhögõsek lettek a vadállatok,
rekedtessé vált a madárdal,
eltévedtek, azután már csak ültek
a költözõmadarak.

Sohasem volt már szivárvány.

Hó, ha volt is, beleragadt a szánkó.

Akadozóvá vált a csecsemõsírás,
színtelenné a gyerekhangok,
zajtalanná a játék.

Berepedtek a szájsarkok,
szárazak lettek a szemek
és a szerelmeskedések,
garmadával állt a raktárakban
a szerelmeslevélpapír.

Senkinek nem volt már dühe
a kocsmaasztalra csapni.

A vakok sem mentek lassabban, mint mi,
éhenhaltak a muzsikusok,
a balettkart nyugdíjazták.

Bármikor szembe lehetett nézni
a vöröslõ Nappal,
feleslegessé váltak a napszemüvegek.

Az ég nem kéklett, peremén mindig sötétlett.
Meghalt a szellõ,
a levegõ tömb, mint a csönd,

A föld csak porlott,
a rések, repedések tele voltak bogarakkal.
Eljött, ez itt a csúszómászók ideje.

A fák alatt hevertek a madarak,
az ég felé meresztették lábukat,
mint megannyi,
fekete
kolibri.

Akkor értettük meg,
hogy nagyon beteg,
haldoklik
az Isten.


 
FECSKE CSABA

Lermontov

Akkoriban két nõbe voltam szerelmes egyszerre. Egy kamaszban télen-nyáron virágoznak a fák, a Vezúv lávája folyik ereiben. Két nõ: Marina Vlady és Varga Zsuzsi lakott társbérletben a szívemben. Egyik hirtelen ellobbanó szalmaláng, másik lassan emésztõ pincetûz.
    Marina szép volt, mint Szûz Mária a szentképeken, természetesen azt sem tudta, hogy a világon vagyok, én viszont minden filmjében megnéztem õt és õrült féltékeny voltam a partnereire. Zsuzsival egészen más volt a helyzet. A haverok szerint a napra lehetett nézni, de rá nem, mert olyan csúnyácska szegény, de én tudom, hogy csak az irigység beszélt belõlük. Ha szép nem is volt, de valóságos és elérhetõ, igaz mások számára is. Úgy magába bolondított, hogy kész lettem volna egyetlen szavára a hátamon elhordani a Bükköt, kávéskanállal kimeregetni a Hámori-tó vizét. Erre szerencsére nem tartott igényt, megelégedett avval, hogy elviszem moziba. Volt úgy, hogy vetélytársnõjét látta a vásznon, de ez egyáltalán nem izgatta. Odavolt a moziért, akárcsak én, meccsre viszont semmi pénzért nem jött volna ki velem, nem tudta értékelni az aranylábú fiúk kunsztjait.
    A hétköznapi fordulóban a Vasas ellen játszott a csapatom. Nagy szükségünk volt a pontokra, az alsóházban tanyáztunk, egy vereség tragikus következményekkel járt volna. Gyenge szereplésünkben nagy szerepet játszottak a Pestrõl szalajtott bírók. Néhányuknak jól el is látták a baját az igazságtalanságot nehezen viselõ szurkolók. Egyszer az egyiknek a kisujját tartották itt emlékbe.
    A stadion közel volt a kollégiumhoz, hallani lehetett a gyülekezõ tömeg tompa moraját. Sóvárogva bámultam ki az ablakon, nem fogott rajtam a tanulás, be voltam sózva. Még az edzéseken is ott tátottam a számat a pálya szélén, hogyan is hagyhattam volna ki egy fontos meccset. Csakhogy Kiskovács nem engedett el a szilenciumról, kényszermegoldáshoz kellett hát folyamodnom.
    Mire a kezdést jelzõ sípszó felharsant, már ott feszítettem a lelátón, mint pók a lucernásban, izgatottan köpködtem a napraforgóhéjat, várva, hogy aranylábúim kifussanak a reményzöld gyepre.
    A félidõ közepe táján Farkas, ez a mokány, fekete fiú elviharzott az oldalvonal mellett, még a lihegését is hallottam, és bõdületes bombagóllal vezetést szerzett a Vasasnak. Volt ugyan helyzetünk, de elügyetlenkedtük, egy tizenegyest szokás szerint nem adott meg a bíró, kapott is hideget-meleget a szerencsétlen, biztosan õrült csuklásba kezdett az édesanyja, de a félidõ lefújása elõtt Kiss Laci szabadrúgásgóljával szerencsére kiegyenlítettünk; ez is maradt a végeredmény, amivel meg lehettünk elégedve. Ki a döntetlent nem becsüli, a gyõzelmet nem érdemli, mondogattuk a tömeg gyomrában hánykolódva.
    Kiskovács nem szerette a focit, semmilyen sportot nem szeretett. A portán üzenet várt, méltóztassak fölkeresni a tanáriban. Ez a méltóztassak nem sok jóra engedett következtetni. Idegesen kopogtattam az ajtón, gombóc volt a torkomban. Csodálkozva nézett rám, mintha fogalma se lenne róla, mit keresek én ott. Lassú mozdulattal félretette a könyvet, amit olvasott, leültetett. Túlzottan udvarias volt, mosolygott, bár láttam, világoskék szemét fölkavarta az indulat, amelyet palástolni igyekezett elõttem. Én is nyugalmat erõltettem magamra, de közben föl-alá liftezett a gyomrom, a gombóc a torkomban fojtogatni kezdett. A szék idegesítõen nyikorgott, mintha össze akarna csuklani alattam. A kis szoba kopott volt, berendezése puritán, sõt szegényes. Az asztalon, két széken és a lópokróccal leterített vaságyon kívül nem is volt benne semmi, csak egy térkép a falon, Magyarország hegy- és vízrajza.
    Mint egy elsüllyedt hajó kabinjában olyan egyedül voltunk, távol a világtól, a lélegzetünket is hallani lehetett. Egy légy nekicsapódott az ablaküvegnek, amit régen tisztíthattak már, mert tele volt légypiszokkal és foltokkal, kétségbeesett zúgással igyekezett áthatolni az eléje került akadályon. Nyugalmat erõszakolva magamra bámultam kifelé a bágyadt, szomorkás õszbe, néztem az ablak alatt magasodó nyárfákat, ahogy hajladoznak a szélben és megadóan ejtik el rozsdásodó lombjuk meg-megzörrenõ leveleit. Egy darabig avval foglalatoskodtam, hogy számoltam a lepergõ leveleket. Istenem, de sok levele van egy fának! Az égen, a fákba szinte beleakadva tömött felhõk vonultak sötéten hosszú, hideg esõk ígéretével, szemernyi esélyt sem adva a boldogtalan napnak, hogy fölbukkanjon.
    Kiskovács csontos, szõke férfi volt, a harmincas éveiben járt. Orra hegyes, mint a borzé, kiálló ádámcsutkája mulatságosan ugrált föl-alá, amikor dühös volt. Olyankor csak úgy zengett a hangja. Demoszthenészé szólhatott így, amikor a tenger zúgását akarta túlharsogni kaviccsal a nyelve alatt. De még tajtékzó dühében is választékosan beszélt, jobban mondva ordított, egyetlen trágár szó nem hagyta el a száját.
    Észveszejtõen szép felesége volt, ha bejött hozzá a kollégiumba, megbolondított minket kacér mosolyával, a feszes ruhán átsejlõ kerekded idomaival, körömcipõbe bújtatott formás lábaival. Mint kigombolt sliccek, nyíltak sorban az ajtók a folyosón. Kiskovácsné jelenléte közöttünk olyan volt, mint égõ cigaretta a benzinkútnál. Irigyeltük miatta Kiskovácsot, aki a szóbeszéd szerint igen féltékeny rá. Nem csoda, ha kibújt belõle Othello. Jágó elõbb-utóbb mindig megjelenik a színen. Ilyen szép nõt nem is volna szabad feleségül venni közönséges halandónak, mondta egyszer Döme, ágyékát simogatva. Megértõen bólogattunk.
    Eszembe jutott, s a káröröm mézcsöppjével édesítette lelkemet, hogy egyszer láttam a városban az asszonyt egy fiatal, jóképû férfival elmélyült beszélgetésbe feledkezve. A téren ültem a fürdõ elõtt, a napsütésben lángoló petúniákat bámultam, a Kossuth-szobor tövében morzsát csipegetõ galambokat, amikor megjelent fehér szoknyában, piros blúzban. Kis aranykereszt lógott a nyakában, tenyérnyi fekete táskát szorított a hóna alatt. Elakadt a lélegzetem, amikor megpillantottam, szaporábban kezdett verni a pulzusom. Persze egyáltalán nem biztos, hogy az a valaki a szeretõje volt, de most utólag kicsinyes bosszúból felszarvaztattam vele azt a férfit, aki éppen lecsapni készült rám. Kiskovács nem volt éppen egy Alain Delon, de behízelgõ modora volt, és elbûvölõen tudott Lermontovot mondani. Lehet-e hatni a nõkre Lermontovval, nem tudom, számomra mindenesetre nagy élmény volt, ahogy orosz órán elmondta a verset oroszul, majd utána magyarul. Feledhetetlenek voltak azok a lermontovos órák, nyírfaerdõk zúgtak, végtelen búzamezõk hullámzottak, hóviharok kavarogtak a kopott tanteremben. Ültünk a padban némán, csillogó szemmel. Ilyenkor, ihletett pillanataiban talán még Marina Vladynak is tetszett volna Kiskovács.
    De most egy idegen, rideg ember állt felettem. Arca kipirult a haragtól, szeme majd kiugrott üregébõl. Anélkül, hogy hangján bármiféle indulat érzõdött volna, megkérdezte: - Hol voltál?
    - Meccsen - mondtam beletörõdve.
    - Milyen meccsen?
    - Focimeccsen.
    - Kitõl kértél engedélyt a távozásra?
    - A tanár úrtól.
    - Úgy?! És elengedtelek?
    - Nem.
    - Akkor miért mentél el mégis?
    - Mert szerettem volna megnézni a meccset.
    Pingponglabdaként pattogtak a tõmondatok közöttünk. Visszafojtott indulattal, szavakkal párbajoztunk. Egyszercsak váratlanul azt mondta, vegyem le az inget. Csak nem buzi, villant át az agyamon.
    Hosszú, éles körmeit hirtelen mozdulattal vállamba mélyesztette. Nem számítottam erre, felnyögtem. Összeszorítottam a fogamat, árulkodó hang ne hagyja el számat, a levegõt is úgy préseltem ki magamból. Talpamat teljes erõvel a padlóhoz szorítottam, majd húzni kezdtem hátrafelé, mintha föl akarnám szántani magam alatt a padlót. Minden erõmet erre összpontosítottam, az erõfölöslegbe akartam fojtani a fájdalmat. Gyomrom fölkavarodott, sírás környékezett. Nem akartam gyöngének látszani, visszanyeltem a könnyeimet. Szó nélkül tûrtem, ahogy gyûrte, marcangolta lihegõ erõlködés közepette a húsomat. Vérem piroslott a körme alatt. Barom mészáros! Neki kéne mennem, kikaparni a szemét, lerúgni a veséjét, gondoltam, de csak ültem némán a széken, mintha odakötöztek volna. Védtelenségemmel védekeztem, emberére talált bennem, nem csalt ki jajszót belõlem. Mindvégig mögöttem állt, nem nézhettem a szemébe, nem kérhettem számon Lermontovot.
    Váratlanul, némán, csaknem szomorúan bocsátott el. Elõzékenyen kinyitotta elõttem, majd ugyanolyan gondosan, halkan becsukta mögöttem az ajtót. Azt hiszem, abban a pillanatban mindketten szégyelltük magunkat, szerettük volna, ha nem történik meg velünk ez az egész, ami már-már tõlünk függetlenül mégiscsak megtörtént. Elgyötörten vánszorogtam vissza a szobába. Mi van veled, kérdezték a többiek, de én nem mondtam semmit.
    Kiskováccsal többé nem találkoztam, szeptembertõl másik iskolában tanított.

BERETI GÁBOR

Viaskodom veled, magammal

Az ég vékony kékjét magamra húzom.
Magamra húzom a végtelent.
Ahogy elpuhul a tél, tudom, tavasz jön,
s elgondolom, mi volt, s hogy de jó lennél
megint.
Pedig félek is tõled, mert a szemedbõl olvasok.
S mikor a csendbõl, akár egy kiejtett szó
kilépsz, már érzem a bûnt: kapkodó
ölelést hozva magával az idõ lazult kövein
átbujdosik, át a szerelem, a szerelmet utánzó
paták dobogásán és járja köröttem szédítõn,
dübörögve.
A hangodat keresem, ölteném magamra,
hogy erõs lehessek, hogy szállhassak
magasra, hogy állhassak én is a tornyon.
A sötétbõl kilépsz hirtelen.
Innen már gyorsan válnak valóra álmaink.
Az üszkösödõ
hallgatásból szavak szíjával parancsolsz.
Ostoros sóhajod fülemben csattan, vért
sarjaszt bõrömön: messzirõl, ismeretlen
mélységbõl nézel rám, követsz kagylós
tekinteteddel - szemedben az
öröklét útjait keresem.
Rést üt a fény. Az éjszaka falában megáll.
Arcod a sziklán. Arcom a
porban. Kezem közt fürdesz játékos
mosolyban.
Kérdezel: Bottal biccent az idõ? S én
válaszolok: Dallal felel a szív.
Már mindegy. Az Édes édes bõrû almája
átharapva.
De nem ettõl félek. Ilyenkor mindig azt
képzelem, hogy bujkálva a sáskákkal
lyuggatott levegõben, az égbõl menekülve
érkezel. Egy cseppnyi kék sietve még
elfoszlik utánad. Egy pohárnyi könnybe
hullasz, s akár egy elveszített kortynyi
vér, lágyan a hajnal színeihez oldódsz.
Ez igaz? kérded. Hangoddal fülemet,
kérdezõ nyelveddel betöltöd a számat.
Te ismered legmélyebb titkaim -,
s hallgatsz róluk, amíg hallgatsz.
Ilyenkor mindig azt képzelem, hogy
egy nõalak az égbõl egy hím-oszlop
elõl menekül, hogy az életéért vonaglik,
ezért szájjal egyesül.
Szoknyáddal magad ne fedd el, kérlek.
Nadrágod lehúzva lendülj fel, kéred.
Attól félek, amit a szemedbõl olvasok.
Udvarában a Hold. S a holdudvarban
egyedül állsz.
Kihullik belõlem a félelem. A mohos
levegõbe gyûröm kiáltásaim. Arcomat
egy holdsugárral hasad sötétlõ aljához
öltöm. Ölellek. Így jó?
Közben mormolod: "Körénk
szivárog lebegõn a múlt, s tüzesen,
feketén, üvegtollú varjak szállnak,
jönnek az üres idõbõl."
Azzal vádolsz, amit érzel: "A hangod, a
pillantásod, akár a nyílvesszõ. Forró,
mint a halál. Vörös, duzzadó mosolyoddal
úszol, belém hatolsz ahogy a folyékony
levegõbe.
Hiába kérsz, hangod elszakad.
Hiába szólsz, éneked eltörik."
Érzem remegésed. De érzed-e, hogy a feléd
szálló, szédelgõ, vacogó dalokban, a
roncsok közt már másfajta láng imbolyog.
Érzed, igen, hogy a hozzád induló sóhajok
némelyike túl lobban rajtad, kérdezvén, ha
jõ a hajnal, mire szán engem az idõ?
Mástól, mástól, félünk már mind a ketten.
Ölellek. Így jó, suttogod.
A végtelent arcomra húzva fekszem.
Mire megvirrad, már egyedül vagyok.
 

Ezüstbe szûrve

Ezüstbe szûrve csendben,
holdfény ömlik át a kerten.
Nincs árnyéka semminek,
mintha árnyék volna minden.

Földre hajlik sok sok ág,
már rég megadta mind magát.
Büntet engem és elér,
mindent legyõz e léha fény.

Hang hallszik csak nem beszéd,
szavak hálója szerteszét.
Tépve én is hallgatok,
feltámadásról álmodok.
 

Visszaálmodom

A rézlobogású hajnal-kék idõt, visszaálmodom
az eltûnt éveket, a láznevetést, a fehér törzsû
fák közt kószáló vízesést. Többé mosolyoddal
már nem jössz felém. Emlékek olvadó haván
fekszel, s ahogy hajolnék hozzád fölkap,
s elfut veled a szél.
 

Éppen akkor: 09. 11.

Egy pisztoly vasból és haragból öntött
zúzos závárja csattant és egy töltény
hosszú fekete kondenzfarka flörtölt
a fehér falakkal. A robbanó fény

szúrós tûzzel egy hamuszín testre hullt.
Ily alakkal vértõl csíkosan ugyan
hová? Hacsak nem akár egy vízbe fúlt
lebegve mély locska szorgos habokban

míg a mellkas veríték tengerére
rá nem hûl az ing még egyszer kiáltva
õ az õ s vérrel írni a falakra

egy nevet ha jõ majd ki megtalálja
s a kínt az elszivárgót megcsodálja
és belenéz a holt nyitott szemébe.

BARÁTH LAJOS

Szélhámosok

Nehéz lenne eldönteni, kinek az ötlete volt. Az tény, hogy az asszony olvasta elsõnek, s amikor a férje kezébe nyomta az újságot, pontosabban a lap receptúra részét, a férfi felnevetett.
    - Elhányom magam! Magának a kirántott csirkelába... Meg ez a pikáns étel! - tagoltan olvasta. - Sárgabarackkal töltött sertéssült. Nyugodjon jóanyám, ezzel zavargált az asztal körül...
    - Maga modortalan - sóhajtott az asszony. - Szakérettségis... A tehén farától tolták egészen az egyetemig.
    - Bocsánat! A tehén seggétõl. Hogy ott az egyetemen éppen magába botoljak.
    ... Közben készülõdtek. Varjú Imre és a felesége. A feleség - született Széphirmay Gyöngyvér - századeleji retikült szedett elõ a szekrény aljából, meg hozzávaló ruhafélét. A férjére a legjobb göncöt erõltette rá, és egy valóban elegáns sétapálcát; ennyit örökölt az apjától, aki kitagadta, mikor megtudta: egy csordásfiút választott férjéül szépreményû lánya.
    - És viselkedjék normálisan. Úriemberként. Ha én magához franciául, netán németül vagy angolul beszélek, maga csak bólogasson és köhécseljen.
    - Jesz-jesz, szi-szi, oké-oké, madam.
    - Maga vén csordahajcsár - és finom ujjaival megcibálta férje õsz tincseit. - Megöregedett, Imre!
    - Tudom! Mondja elégszer.
    Szerette egymást ez a két ember. Még az egyetemen ismerkedtek, házasodtak össze, két gyermeket kiröpítettek a nagyvilágba, s a kevéske nyugdíjukból tengõdnek. Tanárnak nem sok pénzt adnak, hát még, ha nyugdíjas lesz. Jobb idõben, rossz idõben megmaradt bennük a diákkori szerelem; amikor Gyöngyvér tanítgatta Imrét a jómodorra meg az idegen nyelvekre. Persze, mindkettõt hiába. Szinte észrevétlenül jutottak odáig, hogy a szombati ebéd (Gyöngyvér miatt szombaton tartották az ünnepet) rántott csirkeláb volt. "Higgye meg, Imre, nem futja többre." S ilyenkor az asszony befelé sírt. Elnézegette a böszme, szélesvállú férjét, aki egymaga egy töltöttcsirkét is megevett, s aki morgolódva ugyan, de beérte a csirkelábbal is. "Maga, madam, kész mûvész. Mert ugye, az íz...! Az íz a fontos."
    Házasságuk negyvenedik évfordulóján aztán elindultak. Ha nincs az a bolondos receptúra, az a sárgabarackkal töltött sertéssült... Á, akkor dehogy indulnak el! Ám Gyöngyvér az atyai háznál unta már az ilyen pikáns ételeket. Emlegette: "Ida aszszony, a szakácsnõnk kitûnõen fõzött. Kitûnõen!" Imre ilyenkor ógott-mógott. "Persze, szakácsnõ. Hogy oda ne rohanjak!"
    Mégis az asszony ötlete lehetett. Õ beszélte rá a behemót férjét: egyenek egy vacsorát. Méghozzá elsõosztályú étteremben. "Megõrült maga, madam?" De az egykor Széphirmay Gyöngyvér, a kisnyugdíjas tanárnõ olyan varázslatosan mesélt a sárgabarackkal töltött sertéssült ízeirõl, hogy az egykori csordáslegény, a szakérettségin egyetemre tuszkolt Varjú Imre nem tudott ellenállni.
    Amikor leültek a fényes étterem egyik asztalához, az asszony elõbb franciául, majd angolul kérte az étlapot. Aztán egy rezzenésnyi mosoly kíséretében elnézést kért a pincértõl.
    - Végigjártuk Európát, míg idáig eljutottunk... Hát persze, én magyar vagyok - s valamilyen nyelven a férjének suttogott valamit.
    Varjú Imre bólogatott.
    Megrendelték a sárgabarackkal töltött sertéssültet; aperitifnek Cinzanót.
    Varjú Imréné nem affektált, csak határozott volt. - A szakács úrnak pedig mondja meg, hogy a zsályát ki ne feledje. És a tejföl friss legyen. Szívesen beszélnék vele.
    - Ahogy parancsolja, nagyságos asszonyom.
    Két perc se kellett, ott állt az asztaluknál. Fõszakács létére elég vékonyka ember volt; Varjú Imre arra gondolt, látott õ már szakadt kabátban szabót, lyukas cipõben susztert.
    - Asszonyom, az aszalt sárgabarack bõ két órája narancslében úszkál. Bors?
    - Keveset. A férjem gyomra nem bírja.
    - Elõkészületben már pároltuk a zöldségféléket. De ha önök úgy kívánják...
    - Nem, nem! A negyven perc, az negyven perc! És köretnek ebbõl is, abból is. Rizsbõl kevesebbet, a burgonyából arányosan - újra a férjéhez fordult és angolul megkérdezte: "Maga sok krumplit kér?"
    Varjú Imre újra bólintott. Közben laposan a cingár fõszakácsot figyelte. A séf vigyázzban állt az asztaluk elõtt, még a szeme se rebbent.
    - Óhajtanak még valamit?
    - Szalonnából tehet bõvebben, fiam! Füstölt? Talán császárszalonna jobb lenne. Tudja, a férjem gyomra. Arra nem kérhetem, hogy az én...
    - Dehogynem, hölgyem. Az öné füstöltszalonnával lesz, a nagyságos úré császárszalonnával. Mindent a tisztelt vendégért.
    - Maga, kedvesem, egy igazi séf. Ezt otthon a szakácsnõnek elmesélem. Meg van gyõzõdve arról, hogy ezt a pikáns ételt õ csinálja a legjobban a világon... No persze, ahol erre mód van. Hát igyekezzen, fiam. Két hétig maradunk Magyarországon, és ha ízlik a konyhája, ide járunk majd ebédelni.
    - Megtisztel bennünket.
    Varjú Imréné, született Széphirmay Gyöngyvér intett a pincérnek és csak anynyit mondott: - Tudja, hogy milyen bor illik a sárgabarackkal töltött sertéssülthöz? - s nagyon szigorúan nézett a férjére, aki krákogott, köhögött. Franciául szólt rá, hogy fegyelmezze magát. - Nem bírja a zárt levegõt. Utazni is ezért nehéz vele. Legszívesebben a repülõgép szárnyára köttetné magát. Kész blamázs vele...
    - Ha nyár lenne, teríthettünk volna a kert...
    - Kerthelyiségben sárgabarackkal töltött sertéshúst enni? Ejnye, fiam!
    - Igen, igen! Hát azt nem szabad.
    - Szabadni szabad, de nem illik. Az ételnek meg kell adni a tiszteletet.
    ... Gyönyörûséges volt nézni is az ételt. A hús hirtelen pirossága, a szalonnaszeleteken guggoló sárgabarack-szeletek, a leforrázott, ám még mindig zöldellõ zsályalevelek, oldalt a burgonya heverészett, a rizs kis dombocskát alkotott.
    - Köszönjük, fiam. Bort, az töltsön.
    Mikor magukra maradtak, a férj megszólalt. Halkan, persze. - Nagy botrány lesz ebbõl, madam, én érzem. Szinte nyilallik az orromban!
    - A bors teszi, maga csordahajcsár. Egyen. De mind nem. Csak a kétharmadát.
    - Miért? - nézett a feleségére Varjú Imre.
    - Mert akkor maga köhögni kezd. Egyre erõsebben. Én meg majd kivezetem az étterem elé, a szabadba.
    - Botrány lesz ebbõl, madam. Ha csak nem nyert azzal az egy vacak lottójával.
    - Nem nyertem. Maga meg ne nyelje úgy azt a húst, mint aki soha nem evett még.
    - Hát, elég régen ettem. Két éve jószerével csak csirkelábat... No, no! Finom. Maga csinálja, madam. Akkor az csak finom lehet... - és a feleségére pillantott.
    Az asszony érezte, ez a falusi legény ugyanazzal a szerelemmel és ámulattal néz rá, mint negyven valahány évvel ezelõtt. "Teremtõ isten, hogy múlik az idõ..."
    - Mártást is vegyen.
    - Mit tudom én, mit kutyulnak bele.
    - Vegyen! Még feltûnõ lenne.
    - A maga kedvéért, madam... No, nem is olyan rossz! A burzsujoknak mindig jó ízlésük volt.
    A pincér újra töltött a száraz italból. - Elégedettek, asszonyom?
    - Nagyon! Talán borsból kevesebb is lehetett volna. A férjem miatt.
    - Majd megemlítem a séfnek.
    - Holnap személyesen akarok neki gratulálni, és persze a borsot is megemlítem. Jó konyha! Jó! - S mikor magukra maradtak, rászólt a férjére: - Imre, abbahagyni! Köhögni!
    - Csak még vagy két falatkát.
    - Ha botrányt akar, akkor egye meg mind.
    - Nem! Botrányt nem akarok - és köhögött. Elõbb csak mintha gurgulázna, aztán egyre görcsösebben. Még bele is pirosodott.
    A pincér az asztal mellett termett.
    - Hagyja csak, fiam, ha
gyja. Friss levegõ, az kell neki. Vigyázna a retikülömre, fiam? Nem, ne segítsen!...
    Kimentek az étterem elé. - Usgyi! - mondta a férj.
    - Nyugalom, Imre, nyugalom. Nem a teheneket legeltetjük. Figyelnek ezek. De persze nem sokáig. És maga csak köhögjön.
    - De hát ki akar jönni belõlem ez az izé.
    - Ideges egy kicsit. Bevallom, én is.
    Egy, talán két perc múlva Varjú Imréné, született Széphirmay Gyöngyvér ("Menynyi pénzt fizetett ezért az apám, azt csak az öreg tudta, nyugtassa az isten!") érezte, hogy már nincs tekintet a tarkóján. A nõk megérzik, ha hátulról nézik õket.
    Elindultak, egy kis keskeny utcán.
    - Maga egy... egy...
    - Szélhámos! Tudom. Én tehetek róla? De ugye, vén salabakter tehénpásztor, finom volt a sertéssült sárgabarackkal. Nem, ne válaszoljon. Láttam, ahogyan ette. Meg hát éhes is volt már egy kis finomságra... A retikülöm? Istenem, megérte. Hadd õrizzék pincér uraimék szorgalmasan. Majd megunják.
    Villamosra se ültek. Spóroltak csirkelábra.

KÁLI SÁNDOR

Tûnõdések

Határig láthatunk.
Ma eddig ér
az általunk valósnak vélt világ.

A mikroszkóp-csodákkal
egyre beljebb,
az ûrbe küldött
távcsõoptikákon át
a messzi messzeség
felé tekint
az ember.

Belsõ szemünk
eközben észrevétlenül
vakul.
 

Az emlékezet képernyõjén

A nyárvég lehellete gomolyog alakod körül,
amint végigsétálsz emlékeim parkjának nyírt
sövényei közt. Elõre nézel a megáradt folyó
felé, melynek felszínét az éjszakát kergetõ
fényfoszlányok sötét olivára festették.

Egy-egy ág úszik el, végein apró fûcsomó
kapaszkodik. S amíg a pirkadat átbukik a parti
fák koronáján, a ruháját levetett csend fürödni
indul.

Ha most visszafordulnál, talán még látnád,
amint vágyaink soha nem lakott házának
teraszán, a falnak támaszkodva állok. Vakhitbe
gubózva. Le nem véve rólad tekintetem.

Ám a fények soha nem erõsödnek tovább.
Mert nem pirkad ez immár, hanem örök
derengés, az emlékezet kásás képernyõjén
kiszürkülõ képek.

Az atomjaira bomló szerelem.
 

Con amore

Játszik az elme ilyenkor, hajnaltájt.
Jószagú erdei szellõ borzongatja a mellem.
Nyugtalanító pulzusa most
nem rezdül a mindenségnek.
Játszhat
az elme ilyenkor, hajnaltájt.

         *

Légbuborékba bezárt légyott:
ez a vágyam.
Nesztelenül egymásba hatolni,
pillanatokra megérintve
csak a másik bõrét,
öntudatunk mélyére zuhanva,
fuldokló szerelemben.

Dongó gondolatok közt térni a térbe.
Foszló szó pihe-pelyhével
teletömni a párnád.
Ujjak borzongó futamából
írni ki angyali verssor metrumait.

Eszmélni, mialatt
körülöttünk újra
alakjukat öltik a tárgyak.
S háttere lesz ama falnak,
melynek sarkairól
vakolatvesztett téglák meredeznek.
Rajtuk az ördögi falfirkák:
éjszaka rápingált neveink.

Játszik az elme ilyenkor, hajnaltájt...
 

Brüsszeli anziksz

(Európa fõvárosában)

Az ékalakba forgatott
derékig pusztult házsorok
tövébe bújt piciny caffee,
s az útra tolt papírmasé
Radnóti sort idéz: elõtte
kissé lejt a járda, ahol a
Rue Michel, s a Max Boulevard
sarkáról hátranéz
a hófehér Pro Patria-ra.
Jobb sorsra váró házhegyek-
be népesült arab negyed,
hol nem látsz belga nénikét,
s használd bár jól segédigéd,
itt úgysem értenek.

S amíg a szállodám elõtt
a seprõgép elmossa épp
Marie Armand aszfaltra fent,
nemes tekintetét,
az ablak párkányára ülve
azon gondolkodom,
hogy miért ilyen bolond
a tõke, mindenütt -
tudom, ülepét nyalni kell -
de itt, álarcot sem visel.

És tízkor körbejárja majd
a sokszáz fénynyaláb
a Grand Palace-t
körülvevõ házak falát,
a híres ornamentikát.
E percekért sereglenek
a hívõ européerek,
tengerentúli pókhasak,
s ki utóvédnek itt maradt:
talán pár belga is,
ki a melóból
csak hajnaltájba'
vetõdik haza
újonnan vett házba,
valahol Brüsszel peremén.

Ám itt,
hol a bölcs euro-rókák,
ujjal méricskélik Kelet-Európát,
kiket egy kontinens gondjai nyomnak:
kell-e tányérleves pár szegény rokonnak -
bokros gondjaik közt arra sem figyelnek,
hogy földszinttõl fölfelé nem látsz földi lelket.
S míg én, e mázas szellemváros bûbájos fõterén,
a fényjátékra várok, s a turisták arcát lesem,
a jólfésült spekulánsok már túladtak mindenen.

És itt,
hol jólétben nõtt arcok
fejcsóválva mondják,
hogy még elmaradtunk ebben-abban,
e csipkézett EU-kirakatban,
a második emelet felett,
már nõ a mór gyereksereg.
Ki megbámulja még
e ványadt, sápadtarcu fajt,
és kiröhögi a totyakos tulajt,
de egyszer talán más eszközt keres,
amit majd persze mindig ellenez
a rend,
s néhányszor fel is jelent...

Tûnõdöm, vajon látja más,
hogy övéké a folytatás.

TORNAY MARI

ILYEN ÁRNYAKAT VETETTEK A FÜVEK A PAPÍRRA

MIKOR FÉLTEM NEM JÖHETSZ

cirmos szirmokat egyet se láttam
se sistergõ lángnyelveket

HOGY PÜNKÖSD VOLT UTÓLAG HALLOM

csak egy döbbent vasárnapról tudok
arcomba lobogtak lángoló füvek

mikor a kisfácska alatt végig akartam gondolni
mi is van velünk

PÜNKÖSD VOLT AKKOR IS HA NEM TUDTAM RÓLA

és ez itt most egy üreges hétfõ

MIKÖZBEN MINDENEK ÚJULNAK

csupán a pünkösdirózsa elomló szirmai
haldokolnak egy lezárt szobában
beakadva netán a stelázsicsíkba
az abrosz rojtjába
beleragadva a csirizes levegõbe

és itt csak egy csudabogár hintázik
a galagonyaágon majd fejét csóválva eltûnik
 

efféle zöldek

cigiztem nézelõdtem
végig akartalak gondolni
fölkészülni a változatokra
szúrt a szívem gyöngén sütött a kinti nap

elõttem egy apróka zöld lény szaporázta harántos cérna-menetét
készülj föl komám minden változatra szóltam rá
most ezen a rücskös zöldön látszólag minden sima
de vedd figyelembe mennyire másfajta zöld odébb
az ablak börtönrács-zöldje
más zöldek a följáró létrafok-zöldjei
megint más a bordás eternit-zöld
még más a lentebb szálazó fû a szálazó vizek zöldje
hát tudj majd kellõen rejtekezni a zöldek mássága között.

és te mondjuk ha megtorpannál
egy ilyen nyirkoszöld bejáróban
rád kozmálnának efféle málló papundekli-sík zöldek
gondolj a szõlõlevelek párolgására
egyszeri árnyfényére
térbeli zöld lüktetésére
a domb homokjában hol magunkat hagytuk

KORPA TAMÁS

S ránk hajolt

A távolban ködnyájak kéklettek
Csontsíró szelek mutattak irányt
S fenyvesek derékbatörten ámultak
S a nyájak elérték Nyebanyiszányt.

Felsértették üvegszemükkel
A tóban vonagló arany holdat
A víz szívét takarva bámult
Míg a parti nyírfák meghajoltak.

A sziklák kaviccsá töredeztek
S belül megbicsaklott a világ
A rozsföldek térdre rogytak nyomban
S ránk hajolt a keserû szomoruság.