ÁGAI ÁGNES

Látomások

Az ég sötétlilába fordul,
széttépett felhõ-paplanok,
kihulló szárnyak kavarognak,
bicegnek sánta angyalok.

A szél a fákhoz dörgölõdzik,
reszket a hullám, úgy zihál,
egymáshoz koccannak a bolygók,
az ördög Istennel komál.

Nyöszörgõ pondrók fenekednek,
a tócsa tengerré dagad,
meredt szemekkel tátorognak
parthoz csapódó kis halak.

Véres tüzet böfög a hegység,
a föld tömlõje átszakad,
széles sugárban tör magasra,
ami mélyében megmaradt.

Ez volna hát a végítélet?
Nem szólnak égi harsonák.
Hallgat az Úr, és nem okolhat
az ember mást, csak önmagát.
 

Példabeszéd

Még néhány lépés,
mondtuk a szakadék széle elõtt.
De egyikünk se lépett bele,
csak megállt, és nézte,
milyen a szakadék.
Sötét volt, mély és hívogató.

Kõ, föld, homok, dudva,
tulajdonképpen hegy is lehetne.
De szakadék volt.
Benne a zúzódás gyötrelme,
a fekete lyuk gravitációja,
az ásító száj feneketlensége.

Így nem érvényes,
mondta ekkor Hiperbolus,
mélység csak a mélyben létezik.
A nézelõdés nem tapasztalás.
És beugrott, mint mûugró a vízbe.
Íme, bizonyság Isten elõtt.

ESNAGY JÓZSEF

Összefüggéseink

A ragadozó kéz, azáltal válik fontossá,
Hogy megfog valamit,
Kettévág, felemel, ellök, eltaszít,
Kinyit, bezár, fúr, farag,
Épít vagy rombol. A csupaszodó száj azáltal,
Hogy sóhajt, beszél;
Mondatot fûz, lélegzetet vesz,
Trombitál, csókol,
Nyersanyagot küld
A követelõzõ sejtek populációinak.
A türelmetlen láb azáltal, hogy cipeli
Testünk tömegét, bukdácsolva
A makacs köveken,
A fölfrissült mezõkön, fás dombokon,
Hófödte hegyeken. A kíváncsi fül azért,
Hogy méltósággal hallgassa
Élõk és holtak távolodó szuszogását:
A hûtlenek és a hûségesek diszharmóniáját.
A zsugorodó ujj azért, hogy türelemre intsen.
A tépõfog azért, hogy belemarjon a hús szövetébe.
A korgó gyomor azért,
Hogy a bomló atomok
Megemésztve hulljanak
A gördülõ belek útjain át a szabad levegõre,
Táplálva a kukacok, bogarak végtelen seregét:
Bábjait egy eljövendõ idõnek.

NEMES LÁSZLÓ

Menekülõk *

Laczkó Péter úgy gondolta, nem is annyira a sógoruk, mint inkább Teri nyugtalansága volt az oka annak, hogy Földék nem sokáig maradtak Olaszországban. "Nem erre számítottunk - írta Teri az egyik levelében Julinak és Péternek -, nem ilyen rokoni segítséget, nem ilyen lehetõséget ígért nekünk az a düsseldorfi Anton Feld, aki személyesen olyan konokul, véges-végig elzárkózott elõlünk." Azt is elpanaszolta, hogy Franz Reinholdban, vagyis Francescóban is csalódott, "veletek persze - írta - egészen másként beszélt, mint velünk, mint az én szegény Karcsikámmal, aki ugye, csak az õ senkinél is jelentéktelenebb és senkibb kulija; hiába hittük, hogy azután az együtt töltött, barátinak tûnõ firenzei este után..." - írta, meg azt is, hogy ilyen körülmények között nem látja biztosítottnak Olaszországban a gyerekeik jövõjét sem. Kiderült a levélbõl, hogy Föld Karcsi a felesége biztatására évek óta folytatta a Nagyszebenbõl nemzedékekkel korábban elszármazott rokonok felkutatását, levelezni kezdett az egyik, már Amerikában született, Karcsi számítása szerint valamilyen másod vagy harmad unokabátyjával, bizonyos William J. Fielddel is, akinek Dél-Karolina államban van ruhagyára, és aki olyan meleg hangú levelekben válaszolt nekik, szegény menekülteknek... Egy szó, mint száz: Teriék egy szép tavaszi napon újra nekivágtak a világnak. "Képzeljétek - írta Laczkóéknak már a nápolyi kikötõbõl, a hajóra szállásuk elõtt Teri -, ez a kedves és hál'Istennek jó kapcsolatokkal is rendelkezõ Bill" - mert így emlegette már az amerikai rokont - szóval ez a Bill máris mindent elintézett és elküldte nekik a szükséges papírokat. Még azt is megírta Teri, hogy milyen boldogan hagyták ott azt a szûkös, kis firenzei lakásukat - azt, jutott Laczkó Péter eszébe, amit olyan büszkén mutogattak nekik még nem is olyan nagyon régen.
    Péterék barátsága Francescóval azonban, bármily meglepõ, továbbra is fennmaradt. Valahányszor eljutottak Olaszországba, igyekeztek vele is találkozni, az évek folyamán egy-két alkalommal Francesco is meglátogatta õket Budapesten. De azért furcsa barátság volt ez. Vonzások és a felszín alatt vibráló, talán önmaguk elõtt is titkolni akart taszítások keveréke, a közös vagy éppen ellentétes, de bizonyos elemeiben mégis azonos múlt, az egykori életre-halálra szembenállás (vagy szembeállítottság?) ellenére is a háborús idõkben és az azonos színtéren olyannyira hasonló, az évtizedek múltán már-már bajtársiasságnak érzett katonasors emléke tartotta ébren ezt a barátságot.
    Ott voltak megint Francesco Arno-parti lakásában, ezüst tálcán hozta be a konyhából ez alkalommal is a maga fõzte kávét meg a cukrászdában vett aprósüteményt a házigazda, örök agglegény, de most nem tette hozzá megint, hiszen százszor elmondta már, hogy õbelõle itt, Itáliában az évtizedek múltán igazi olasz lett, bort is töltött a poharakba -, Prosit! - emelte magasra a magáét, majd mosolyogva olaszul is mondta: Salute! Juli új képeket fedezett fel a szoba falán; mintha legutóbb nem ez a velencei csillár függött volna itt, az asztal fölött, gondolta Laczkó Péter, Francesco éles szeme észrevette a pillantását: - Januárban jutottam hozzá, egy milánói árverésen, mondta mosolyogva; megmutatta nekik a meglehetõsen komor dolgozószobáját, most elõször a biedermeier hálószobáját is, de a márványlapos fürdõszoba mögé rejtett titkos kamrájába nem vezette be újra Pétert, sem ez alkalommal, se máskor. Soha többé.
    - Tulajdonképpen hogyan kerültél te, magyar létedre, az angol hadseregbe? - kérdezte. Németül beszéltek, mint mindig, ha egymás között voltak, nemcsak nekik volt ez mégiscsak természetesebb, de így ezt a nyelvet eléggé jól értõ Julit se zárták ki a társalgásból. Többször pedzette már Francesco, vagyis Franz Reinhold ezt a kérdést, de valahogyan mindig elsikkadt a válasz; Laczkó Péter sem akarta megismételni azt a tréfásan is nagyképûnek hangzó hülyeséget, amit nem is olyan meszsze éppen ettõl a Firenzétõl, ahol most beszélgettek, egy angol fiúnak mondott õ valamikor, szégyenkezve és rögtön megbánva már akkor is: hogy hiszen Byron is elment Görögországba harcolni a szabadságért. Hát csak hümmögött most, látta, hogy Juli leveszi a szemüvegét, mintha kissé megfeszültek volna a vonásai, úgy nézett rá, várva ennek a német-olasz barátjuknak adandó feleletét - de lehet, hogy csak képzelõdik, gondolta Péter, és végül azt mondta: - Tudod, Francesco, én akkoriban... én már akkor, fiatalon is meggyõzõdéses antifasiszta voltam.
    Meglehet, régi szokása szerint el is pirult kissé, amitõl még kínosabban érezte magát, hiszen tudta, hogy nem hazudott ugyan, de mégsem ezt kellett volna mondania. Nem csak ezt. Nem ebbe a köpenybe burkolva, mintegy szégyellni valón rejtegetve valamit, azt a tényt, hogy õt akkoriban a haza, a saját szülõhazája kirekesztette, hogy otthon, az anyanyelvén nem tanulhatott tovább; mondhatott volna olyasmit is, hogy õt a hazájában akkoriban másodrendû polgárrá, megvetendõ páriává fokozták le, méghozzá éppen a Hitlertõl több-kevesebb egyetértéssel és lelkesedéssel átvett törvények alapján, aminek logikus következménye lett mindaz az iszonyat, ami hamarosan bekövetkezett... Hát persze, hogy ez ellen, önmagáért, a szüleiért, a barátaiért akart tenni valamit, mondhatta volna mindezt ennek a firenzei német barátjának szívélyesen és minden bizonnyal õszinte barátsággal mosolygó, kék szemébe nézve, de abban a végül ki nem mondott mondatban értelemszerûen benne lett volna szerelmének, Vándor Jutkának elvesztésétõl kezdve az õ Dunába lõtt szüleiig mindaz, amit annak idején, húsz-huszonegy éves korában a teljes borzalmában még nem tudhatott, de valamiféle õsi rettegéssel a zsigereiben érzett; így hát most, itt Firenzében, évtizedek múltán is kerülgette annak a kimondását, annak a méregnek a felkavarását, ami mindent, többé-kevésbé mindenkit megfertõzött, gyanakvóvá silányított; kerülgette hát, óvatosan, lapulva annak a tabu szónak a kimondását, amit - tartva még az önmaguk elõtt titkolt vagy elfojtott érzelmekben is kiszámíthatatlan reagálástól - okosabb tán elkerülni. Azt a szót, hogy zsidó.
    Juli mintha elmosolyodott volna egy pillanatra, megkönnyebbülten, megtörölte a szemüvegét, még mindig szép barna haja alá nyúlt és visszaillesztette füle mögé a szemüvege szárát.
    Nem hazudtam, bizonygatta önmagának Laczkó Péter. Fasisztaellenes voltam. Az voltam valóban, meggyõzõdéses antifasiszta. Julira nézett, kezét megnyugtatóan - vagy biztatást várón? - a kezére tette. Francesco bólogatott.
    - Én egy ideig azt hittem - fordult feléje Francesco -, hogy ez a háború csak olyan könnyû diadalmenet lesz. Ahogy a Führer megmondta. Tudod, Péter - Julira pillantott és úgy folytatta: - tudjátok, mi elhittük. Minket arra neveltek. Az apám a postán dolgozott. Azt mondta nekünk, a nõvéremnek és nekem, hogy a Führer a háború után a nyomorból, a megalázottságból rántotta ki az országot. És tetszett az is... persze, olyan vidám, lelkesítõ dolog volt a Ha-Jot-ban is - így mondta, rövidítve a Hitlerjugend-et - együtt masírozni a többi gyerekkel, énekelni, zászlót lobogtatni, én még doboltam is... Aztán, a vége felé, már itt, Olaszországban tudtam, hogy minden elveszett, õrültség volt az egész, nálunk, odahaza is csak romok, pusztulás... és miért? Nem haragudtam én senkire. Sem korábban, Oroszországban, sem az angolokra vagy az amerikaiakra itt, Olaszországban. Az elsõ világháború vége felé, amikor a nyugati fronton, az ellenséges vonalak mögött fenn a levegõben lelõtték a mi legkitûnõbb és legvakmerõbb harci repülõnket, von Richthofen századost, nyolcvan légi párbaj híres gyõztesét, az angolok kiemelték a holttestét abból az egyszemélyes, jól ismert, feltûnõen vörösre festett háromfedelû Fokker repülõgépébõl és másnap katonai tiszteletadás mellett temették el. Angol repülõk szórtak virágot a sírjára és dobták le a következõ napon a németeknek a temetésrõl készült fényképeket. Akkor még élt azért a lovagiasság szelleme is...
Újra töltött vörös bort, finom olasz Chiantit a poharaikba Francesco.
    És közben a halottak, az értelmetlenül megöltek milliói? - akarta mondani Laczkó Péter, de egy szót se szólt. Lovagias párbaj... lovagi torna... ez hiányzott csak ebbõl a háborúból, ebbõl a második világháborúból? Játszott pedig Beethoven-szimfóniát is a tábor zenekara Auschwitzban, de talán glaszékesztyûs kézzel illett volna begyömöszölni a krematóriumba az áldozatokat?
    - Õrültség volt ez a háború - mondta megint Francesco. - A hazugság. A gyûlölködés. Halálba, bûnbe hajszoltak minket. Mi bajom lehetett nekem veled? Vagy neked énvelem? Torkig voltam az egésszel. Leléptem a végén... itt maradtam Itáliában. - Ezt már este mondta nekik, egy belvárosi kis vendéglõben, a világszép firenzei dóm közelében. Rizottót rendelt Francesco, apró rákocskákkal. És hozzá könnyû fehérbort. - Venetói bor, Soave, Verona vidékérõl - tette hozzá, mintegy igazi olasz patriotizmussal.
    Másnap indultak Laczkó Péterék hazafelé, vége felé járt az útlevelükben az olasz vízumuknak és az ablaknak nevezett, egyszeri magyarországi kiutazási engedélyüknek az érvényessége is.
    És aztán otthon, megint. A nyugalom, az otthon békéje. Senki se szól bele már mindennap az életükbe. Nyáron két hét a Balatonnál, egyszer három hét is egyfolytában. Néha tengerpart Romániában, Bulgáriában, aztán már Jugoszláviában is, az Adria partján. Már majdnem Nyugat. Társasutazással vagy két-három évenként némi szerencsével, azzal a saját pénzükbõl engedélyezett kevés valutával éhesen, szegényen, de mégis eljutottak Bécsbe, Párizsba, Londonba és újra meg újra Olaszországba - egyszer pedig a csoda, a csodák csodája: három nap Indiában, Bíró Júlia fõorvos asszony egy orvoskongresszus részvevõje Új-Delhiben, férje, Laczkó Péter saját költségén elkísérheti. Laczkó Péter, gimnáziumi tanár, a szerencse fia. Irigyelhetik is sokan. Látta a Mona Lisa-t a Louvre-ban, a Tadzs Mahalt Agrában. Még tíz év a nyugdíjig, még öt... Még nem fáj a dereka, amikor reggel felkel az ágyból, még alig fáj, még nem is olyan nagyon... Mi hiányzik neked? Az iskolában, ahol tanít - változatlanul ugyanabban az iskolában - csend és nyugalom, néha kicsinyes viszályok, filléres irigykedések, mindenki tudja, tudomásul veszi, hogy József Attila a harmincas években írta, Horthy Magyarországán írta azt, hogy: Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. És: Én nem ilyennek képzeltem el a rendet... Van tanrend, tanmenet; tanítani kell, nem lázítani. Juli pedig változatlan lelkesedéssel, fáradhatatlanul, estére néha fájó lábbal, sajgó derékkal gyógyít, bár kevesebbet kellene már egyik betegtõl a másikhoz szaladgálnia: rendelõintézeti fõorvos. Karrier - így mondanák, ha illene ilyesmit mondani.
    Gyakran - Péter úgy érzi, elég gyakran - kimennek Kõbányára, Bíró Gyula még mindig nem õszült meg teljesen, de halkabb lett a hangja, talán kissé rekedtebb is; õ nem József Attilát idézi ugyan, de kimondja: én nem ilyennek képzeltem el a rendet - és tudja, hogy másra gondol, szinte az ellenkezõjére, mint a fõorvos asszony lánya meg annak a férje. Lehorgasztja súlyos, nagy fejét és nem is tagadja, hogy esténként megissza a maga borát. Mari, ha nincs éppen késõi értekezlet, tárgyalás, valamiféle pártrendezvény, siet, hogy õ készítse el apjának a vacsorát, koccint is vele olyankor; szolgálati Volga kocsiján a vállalati sofõr viszi haza, degeszre tömött aktatáskájával az igazgatónõt - Mari úgy érzi, hogy õ azért mégiscsak megváltja egy kicsit a világot.
    Mi hiányzik neked? Ezt nem kérdezte már, régen nem kérdezte már Juli, de a kérdés ott lebegett kimondatlanul is a levegõben, ott lebegett köztük, és Péter azt mondta magában: nem tudom. Ezt se tudom. Vendégek jöttek néha hozzájuk, barátok, így mondták. Vendégségbe mentek, úgymond, barátaikhoz. Meghívták õket egyszer, vacsorára, Papp Mártonék is. Tízen ültek a gyönyörûen megterített hosszú asztal körül. Beáta asszony az asztalfõn, karcsún, egyenesen, mintha még magasabbnak tûnne fel, mint amilyen fiatalabb korában volt. Ezüstös szõkén csillogó, magasra tornyozott konty a fején; vajon valódi? - ötlött Laczkó Péter eszébe. Papp Márton professzor kissé meghízott, de õsz halántékával, sötétkék öltönyében elegánsabb, mint valaha - a prágai és leningrádi egyetemen, francia nyelven tartott elõadásáról beszélt hosszan a sült és a desszert között. Péter közben Julit figyelte, amint az egykori Papp Marcit hallgatja, és nem látta azt a régi rajongást a felesége szemében. Persze, lehet, hogy annak idején is tévedett - gondolta. Semmit sem tudok, semmit se tudunk biztosan.
    Mellette, az asztalnál, a nemrég elhunyt híres Anhalt Zalán sebész professzor, akadémikus özvegye ült. Finoman, alig észrevehetõen kozmetikázott arcú és bronzos árnyalatúra festett hajú hölgy, fekete ruhában, gyászához illõ, szomorú tekintettel. A borral épp hogy megnedvesítette az ajkát, hosszú, keskeny ujjai közt csak forgatta, elgondolkozva a kristálypoharat. A fekete után cigarettára gyújtott, keskeny, nõi arany tárcából vette elõ - Péter évtizedek óta nem látott ilyet. Anhaltné közben összehúzta a szemét, újra meg újra asztalszomszédjára pillantott. - Laczkó Péter? Mondja, kérem... izé... Laczkó... ha jól emlékszem, Dániel... az ügyvédem volt... Szomszédok is voltunk egy ideig a József körúton... ön nem annak a Laczkó Dániel doktornak a fia? Ha jól emlékszem, akkor még kisfiú, és írogatott... verseket is... A kedves édesapja olyan büszke volt... - Hosszú, vékony cigarettát szívott, mélyen, élvezettel lélegezte be a füstöt, s közben kissé hátrább tolta a székét, jobb lábát keresztbe vetette a bal térde fölött. Milyen karcsú most is a lába, gondolta Péter. A Rózsika lába. - Még írogat? - kérdezte Rózsika. A híres Anhalt professzor özvegye. Õ pedig elpirult, mint annak idején, amikor azt a pepita füzetét szorongatta izzadságtól nyirkos kezében, a kártyázó Szalóki Jenõ, a régen elfelejtett egykori író háta mögött. Mondogatta-e magában valaha, reménykedve, az a Szalóki Jenõ is Horatius sorát: Exegi monumentum aere perennius?
    Meghívták Laczkó Péteréket régebben, évekkel korábban Sebõkék is. Gyuri akkoriban még egy külkereskedelmi vállalat igazgatója volt, a Rózsadombon laktak, nem hivalkodó, kacsalábon forgó villában, csak egy újonnan épült háromemeletes ház egyik háromszobás lakásában. - Régen nem találkoztunk - mondta Sebõk Gyuri, hosszasan szorongatta Péter kezét, meg is ölelte, magához szorította, ami azelõtt sose volt szokásuk, valami furcsa szemérem távol tartotta õket az ilyesmitõl. Most vette csak észre Péter, hogy a barátja olyan furcsa kis bajuszt növesztett. Ez volt hát olyan idegen rajta... Nóra az új bútort mutatta Julinak a gyerekszobában, ott játszott a padlószõnyegen a szomszédék kislányával a négyéves Adrienne, késõn született gyerekük. Vasárnap délután volt, vidáman besütött az ablakon a nap, tavaszi vagy kora õszi nap, arra Laczkó Péter sok év múlva már nem is emlékezett. Arra igen, hogy kávét ittak, Nóra kétféle süteménnyel kínálta õket. - Te sütötted? - kérdezte Juli, mire Nóra furcsán, olyan csilingelõ hangon mondta, hogy ugyan, kérlek, az ilyesmire nincs idõm.
    - Emlékszel - hajolt a feketés csészék fölött közelebb a barátjához Péter -, hogy zuhogott az esõ, amikor Tarantónál partra szálltunk?
    - Na, ezek már megint kezdik! - nevetett Julira Nóra.
    - És emlékszel, Kairóban, a Bab-el-Lúk állomás közelében volt egy görkorcsolya pálya. És egyszer, egy délutáni eltávozásunkkor bementünk mi is...
    - Lehet - mondta Sebõk Gyuri. - Annyi minden volt és van is, ami fontosabb. Az ember agya szelektál. Hála Istennek... - Nem volt türelmetlenség a hangjában, nyugodt volt csak, tárgyilagos. - Hát persze - bólintott Laczkó Péter.
    Juli az ablakhoz ment. - Szép innen a kilátás - mondta.
    - Ott, a szomszéd utcában, abban a kertes kis házban lakik Ternai Lajos - mondta Nóra. - Azt hiszem, ti is találkoztatok vele nálunk, annak idején. Még a börtön elõtt. Fenn a hegyen. Ott is ilyen közel laktunk egymáshoz, vannak ilyen véletlenek. Nem emlékeztek rá?
    - Aztán én odabenn is találkoztam vele - szólt közbe Gyuri. - Egy este véresre vert arccal lökték be mellém a cellába. Alig ismertem meg. Három évig voltunk együtt.
    Persze, jutott egyszerre eszébe Péternek. Az a Tarnai vagy Ternai elvtárs, akkor nem értette pontosan a nevét. Az a fontos elvtárs, ahogy Nóra mondta. És eszébe jutott annak a Ternainak az a furcsa, kacsázó járása is, ahogy intett neki, szinte magához intette, amikor találkoztak fenn, a hegyen, Sebõkék eltûnése után. Meg a kaján figyelmeztetése. Vagy fenyegetése? Azt hiszik ezek a kémek... - így mondta.
    - Tudod - folytatta Sebõk Gyuri -, az ilyen barátság megmarad. Egy életre.
    - Azt mondják - szólt közbe Nóra -, férfiaknál az iskola, a katonaság és a börtön. Gyuri és a Ternai Lali azóta is...
    - Hát persze - bólintott Péter.
    - Lali a pártközpontban osztályvezetõ - mondta tovább Nóra. - Tudjátok, az a miniszternél is fontosabb. A felesége, Edit is nagyszerû asszony...
    Gyümölcslét is ittak késõbb. - Készítsek még egy kávét? - kérdezte Nóra.
    - Jó, hogy itt voltatok - mondta a búcsúzáskor Sebõk Gyuri. Õszintén mondta. És még azt is hozzátette: - Ne ilyen ritkán.
    - Bizony - felelte Laczkó Péter. El is jöttek hozzájuk egyszer Sebõkék, alig fél év múltán.
    Akkor is beszéltek egymással hosszú percekig, igen szívélyesen, amikor az Opera büféjében, a szünetben találkoztak. A Traviatá-t látták, de lehet, hogy a Turandotot. Sebõk Gyuri ott, az Opera büféjében is megölelte Pétert. Akkor már miniszterhelyettes volt. Az a keskenyre nyírt bajusza még mindig ott volt az orra alatt. A szünet végét jelezte a csengõ. Nóra megfogta a férje könyökét. Juli még megkérdezte: - És Adrienne? - Egyetemre jár - felelte Nóra. - A közgazdaságira. Másodéves. - Fogta még a férje könyökét, húzta kissé. Sürgetõn.
    - De jó, hogy összeakadtunk! - mondta Sebõk Gyuri. - Találkoznunk kellene. Feltétlenül. Hívj fel a minisztériumban, a titkárságomon bármikor hagyhatsz üzenetet. Jó lesz eldumálni egy kicsit. - Így mondta, ezzel a szóval: eldumálni.
    Egyszer telefonált is Laczkó Péter. De akkor a találkozás valamiért elmaradt. Újra kellett volna telefonálnia? Nem tudom, gondolta Péter. Ezt se tudom.
    Csak az ûr maradt, valami süket csend, hiány. Ha Ervin - hegedûjének hangja néha még most, annyi évtized múltán is tisztán cseng Laczkó Péter fülében -, kamaszkorának, közös álmodozásaik korának barátja nem pusztult volna el, megszakadt volna-e a hosszú, kényszerû szünet, a több évig ki nem cserélt gondolatok ellenére is az a közös áramkörük? Nem tudom, gondolta Laczkó Péter. Ezt se tudom. Csak azt, hogy számolja már az éveket, a hónapokat a nyugdíjig, hogy reggelre néha megfájdul a dereka, úgy kell szinte kigurulni az ágyból, ha felkelni akar.
    Mi hiányzik neked? Nem kérdi már Juli, de ott van a kérdés a szemében, a biztatásában: írj! Annyi mindent láttál, tapasztaltál, annyi mindent el tudnál mondani!
    De hol vannak a tanúk, hol a tanú, aki rábólintana, hogy így volt, valóban így? Hogy ez volt fontos, így volt ez igaz. Nem tudom. Ezt se tudom. Felhívjam mégis a miniszterhelyettes titkárnõjét, hogy kérdezze meg a fõnökétõl, emlékszik-e, hol vettem azt a szép papírvágó késemet, azt a gyönyörû arab tõrt, a damaszkuszi piacon vagy a bejrútin? Röhej!
    Abbamaradt az a régi próbálkozása is, az a megkezdett regény: Matthew Webb, azaz Webb kapitány dicsõséges - vagy hiábavaló? - élete és halála a Niagara örvényében; ott van még az a néhány teleírt papírlap valamelyik fiókja mélyén. És ha meg se próbálta volna Webb kapitány, hogy átússza a Niagarát? Gagarin, hogy beleüljön abba az ûrhajóba? Õ miért hagyta abba az írást? Mert nem tudta, nem tudja a választ? Erre sem?
    - Írj! - biztatta Juli megint. És õ megint belekezdett, írni kezdett, talán érettebben, így remélte, talán tapasztaltabban élete nagy kalandjáról - de minden okozatnak megvan az oka is, amit elhallgatni, elhazudni nem lehet, ezt a forró kását kerülgette óvatosan, önmaga elõtt is szégyenkezve Francesco firenzei lakásában is; de ha igazán meg akarja írni, ha mégis megírja azt, amit meg kellene írnia, amit talán csak õ írhatna meg...
    "Tél volt, téli reggel Olaszországban, a háború hatodik esztendejében - kezdte írni. - Lenn, a völgyben, mélyen a bombák és lövedékek szaggatta út alatt, sûrûn megülepedett a köd, csak helyenként emelkedett ki belõle, olyan valószínûtlenül, mint az umbriai festõk képein, egy-egy templomtorony..." Juli elolvasta a töltõtollal sûrûn teleírt elsõ oldalakat, az arca mintha elkomorodott volna, levette szemüvegét, a szemét dörzsölte. Nem mondta, egy szót se szólt, de ez volt a tekintetében: Miért? Minek ez, éppen ez már megint?
    A tabu szót, becsmérlõ jelzõivel együtt, akkor, a tiltások, a szocialistának mondott hivatalos tiltások és kötelességek százainak, ezreinek rendje szerint még nem vághatták a szemébe, de mérge alattomban is pusztíthatott. Félelme, féltése ott volt Juli szemében, az arcán, a hirtelen megnyúlt vonásain...
    - Tudod, Zsuzsika - mondta néhány évtized, újabb évtizedek múltán az öreg Laczkó Péter -, ma már mindent kimondhatunk, mondhatom én is, mondhatják nekem is, szemembe vághatják, hogy zsidó, ha úgy tetszik akár tisztelettel, az istenhit õsi, közös eredetének, a próféták hangjának, európai kultúránk egyik gyökerének, a magyar kultúra egyik elszakíthatatlan részének elismerésével, vagy, ha úgy tetszik, azzal a felszínre tört régi, tovább fertõzõ méreggel - c'est le ton qui fait la musique. És mi a jobb, mi a rosszabb, a kártékonyabb? Az alattomos tabu, vagy ez? Nem tudom, ezt se tudom, látod, Zsuzsika, semmit se tudok. Itt van, valahol az egyik fiókom mélyén ez az elkezdett kézirat is, és nem írtam regényt, persze hogy nem írtam Kiss József magyar költõ életérõl sem.
    - Majd valami mást... - mondta akkor Laczkó Péter a feleségének, és Juli arcvonásai elsimultak megint, mosolygott is a régi megértéssel, szeretettel, szerelemmel. Mi hiányzik neked? Párizsba készültek azon a nyáron. Másodszor már.
    Pirike földrajzot és történelmet tanított. Abban az évben került az iskolájukba. A Kerti Pirike, ahogy a kollégák nevezték, vagyis Kerti Dezsõné. Az évzáró után néhányan, tanárok, beültek a sarki eszpresszóba. Piros tulipán, vagy Fekete tulipán, ilyesmi volt a neve. Feketét ittak, aztán konyakot is. Búcsúztatták a tanévet, elköszöntek egy idõre egymástól is. A végén valahogyan - véletlenül? - ketten maradtak, Pirike és Laczkó Péter. Akkor, a második konyak után, Pirike közelebb húzódott Péterhez - vagy õ Pirikéhez?
    - Nemrég tudtam csak meg, hogy te író vagy - mondta Pirike. - Hogy regényed is megjelent. És novelláid...
    Megint érezte, hogy elpirul. És az arcán, a nyakán, a jobb füle alatt Pirike selyemszálú haját. Barna volt, vagy fekete? És a szeme? - Nyolcvan egynéhány éves korán túl erre nem emlékezett már Laczkó Péter, csak arra, hogy ott, az eszpresszóban hozzásimult Pirike, érezte a vékony nyári blúz alatt forró, rugalmas, fiatal testét, és azt is, hogy nincs rajta melltartó. Arra is emlékezett, hogy utána taxiba ültek; az autójukkal (Lada kocsijuk volt akkor is) Juli járt a betegeihez, de lehet, hogy akkor éppen a szervizben volt a kocsi - a párizsi útjukra készültek. Szeptemberben kiderült, hogy Pirike már nem náluk tanít. Valamelyik távoli, újpesti vagy kispesti iskolába helyezték át.
    Fel kellett volna hívni talán; ha a férje, az a Kerti Dezsõ, akit sohase látott, az venné fel a telefont... hát, azt mondja, egy volt kolléga... érdeklõdik, hová tûnt...
    És hová tûntek el Sifferék? De nem, õk akkor még nem tûntek el, õket akkor még nem is ismerték Laczkó Péterék.
    Jól érezte magát ott fenn, a hegyen, a szép új szállodában. Csodálatos volt a tátrai fenyvesek illata, jól esett az erdei sétányon a friss májusi levegõ, Juli megfiatalodva, fáradhatatlanul járta vele együtt a hegyi utakat, de Laczkó Péter leginkább mégis a szálloda nyüzsgését élvezte, az emberek sokféleségét, a hallban és az étteremben a több nyelvû, összekeveredõ beszédfoszlányokat, az evõeszközök halk csörgését. Gyerekkorában boldog volt, ha vendégek jöttek hozzájuk a József körúti lakásba, ismerõs és új arcok, látta olyankor, hogy apa is örül a látogatóknak, régi barátoknak, ügyfeleibõl lett új barátainak; férfiak, asszonyok, derûs emberi közeg, mosolygó arcok, kézfogások, elismerés, népszerûség -, anya arca is kipirul, mellé-melléüt a zongorán, amikor azt játssza, hogy: "Ma önrõl álmodtam megint, bocsánat asszonyom..." - de azért megtapsolják a vendégek, õszinte lelkesedéssel. És vendégségbe menni is szeretett Péter, minden ismeretlen ház, addig nem látott lakás érdekes, más a kuglóf íze, más a habos kakaó. Nyáron, bérelt falusi szobában más az ágynemû friss illata, ismeretlen a tapintása, Duna menti, Balaton-parti olcsó szállodában olyan érdekes a szoba sarkában állványos a lavór, alatta nagy kancsóban a mosdóvíz... minden más, mint odahaza, körülötte új emberek, változatosság, egyik helyen a házinéni, fejkendõs asszony - anya fején sose látott ilyet - friss barackkal kínálja: egyél, aranyoskám, saját termés..., a kútban hûtik, vödörben eresztik le a mélybe a dinnyét; másutt, az étteremben a pincér tálalja az ebédet, csészébõl tölti tányérjába a levest - ilyet odahaza sose látott... - Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - kérdi tõle valaki, õ meg rávágja: - Vendég.
    Amióta nyugdíjba ment (vagy küldték?) egyre inkább érezte, hogy megritkult körülötte valahogy az emberi közeg; járnak ugyan vendégségbe néha, jönnek olykor hozzájuk is, barátok, így mondják, ismerõsök, helyesbíti õ. Hol van az a titokzatos közös hullámhossz? Az a "muszáj neki most rögtön elmondani"?
    - Írj! - mondta újra meg újra Juli. Annyi féltéssel, annyi szeretettel. - Tudom, hogy annyi emléked van, olyan sok mondanivalód is a világról. - Azt nem tette hozzá, hogy: jót tenne neked. Orvos volt, tudta, hogyan kell, hogyan kellene gyógyítani.
    - Csendesen, családi körben, itthon töltjük a szilveszter estét - mondta Juli a tátrai útjuk elõtti esztendõ vége felé. - Egyetértesz velem, ugye?
    - Természetesen - felelte Laczkó Péter.
    Családi körben - ez azt jelentette, hogy õk ketten és Mari. Abban az évben, kora tavasszal halt meg Bíró Gyula, s azóta Mari, akit már két évvel azelõtt nyugdíjaztak - ahogy õ mondta: rendíthetetlen elvei miatt félreállították, mihelyt elérte a szükséges korhatárt -, egyedül élt a régi, kõbányai lakásban.
    - Este ugye kiszaladsz érte a kocsival? - kérdezte Juli.
    - Természetesen - felelte a férje.
    Kinn, a konyhában három fazékban fõtt, rotyogott a vacsora a gázlángok fölött, a két üveg pezsgõ és a virsli a hûtõszekrényben, a vörösbor a kamrában várt sorára - a szilveszter mégiscsak szilveszter! -, odabenn Juli és Péter együtt terítette meg az asztalt, friss virág is került a vázába; Juli az órára nézett: - Azt hiszem, most már indulhatsz Mariért - mondta a férjének.
    Beült a Ladába, nehezen indult a hidegben a motor, meglepõen nagy volt a körúton a forgalom, Laczkó Péter kisebb józsefvárosi utcák felé kanyarodott, az egyik keresztezõdésnél piros forgalmi lámpa állította meg. A járdáról valaki lelépett, a kocsihoz futott - fiatal lány, vagy nem is olyan fiatal? -, meg se tudta állapítani, csak azt látta, hogy fekete haja a szitáló ködtõl ragacsosan az arcába lóg, mintha sáros volna - vagy csak mocskos, mint a rövid kabátja meg az integetõ keze is, a lábán összeráncolódott a sötét harisnya, egyik térde fölött tenyérnyi lyuk, mint a holdvilág, úgy fénylik alóla a bõre, homlokát az autó ablakához nyomja, csillog a szeme, élénk pirosra festett ajka mosolyra húzódik, mintha mondana is valamit - és Péter egyszerre arra gondol, ki kellene nyitni a kocsi ajtaját, beültetni maga mellé így, ahogy van, mosdatlanul, talán részegen is, és robogni vele, õvele, kifelé, ki a városból, akárhová, ki ebbõl az egész világból. Aztán a lámpa zöldre váltott, õ gázt adott, és tíz perc múlva ott állt már a kocsi a hosszú évek során még szomorúbbra kopott, málló vakolatú kõbányai bérkaszárnya elõtt.
    Elmúlt a szilveszter este, pezsgõt is ittak, vörösbort is, korhelylevest meg virslit is ettek, nézték egy ideig a tévé szilveszteri mûsorát, éjfélkor koccintottak, boldog újévet kívántak és megcsókolták egymást. Marinak a rekamién vetettek ágyat - soha nem aludt még addig a lakásukban. Néhány nap múlva, kissé megkésve, megérkezett Teri szokásos karácsonyi-újévi üdvözlete is abból a szerinte mindig napsütéses, de olyan unalmas dél-karolinai Greenville-bõl; a Karcsikám betegeskedik, írta, a gyerekek szanaszét abban a hatalmas országban, Kiskarcsi Dallasban, Vali a férjével messze északon, Albanyban, Erika San Franciscóban.
    Budapest nem volt mindig napsütéses, nyüzsögtek itt az emberek, köztük érdekesek is minden bizonnyal, tízezerszám, százezerszám akár. Tömegben legfullasztóbb a magány. De hiszen nem vagyok magányos - mondogatta magának Laczkó Péter, nem is egyszer. - Ketten vagyunk!
    Mi hiányzott neked? - kérdezte az öreg Laczkó Pétertõl Zsuzsika.
    - Nem tudom - felelte õ.
    - Nem szeretted eléggé Julit? - kérdezte.
    - De igen. Nagyon. És õ is szeretett. De valamiképpen, hogyan is magyarázzam el neked, amikor én se tudom, mi az oka... mintha az akkumulátorunk kezdene kimerülni, és fel kellene tölteni megint... valami újra lenne szükség... nem is szerelemrõl van szó, nem feltétlenül... egy új feladatról talán... valamiféle igazi hitrõl, eszmérõl, egy múltból felbukkanó vagy váratlan, új baráti szóról csupán... amely áramával, vitalitásával újra felélénkíti azt a lanyhuló akkumulátort.
    De május végén, ott fenn, a hegyen, abban a szép, új szállodában jól érezte magát, és jól érezte magát Juli is. Õ javasolta egyik este, vacsora után, pedig az ilyesmi igazán nem õrá volt jellemzõ, hogy menjenek be a szálloda bárjába. Kitûnõen, hangulatosan játszott az idõs zongorista, még Cole Porter- és Gershwin-számokat is, Laczkó Péterék kivételesen whiskyt ittak, nem sokat, csak éppen egy pohárkával, valódi skót whiskyt, hallgatták az idõs zongoristát, amint kissé fátyolos hangján énekelt is a zongorára helyezett mikrofonba - Lady be lovely, lady be good -, és akkor álltak meg elõttük Sifferék. Udvariasan, zavarában kissé elakadó hangon kérdezte a magas, fiatal férfi, megengedik-e, hogy az asztalukhoz üljenek. Szõke, kissé dundi felesége mintegy mentegetõzve nézett körbe a megtelt helyiségben. - Hallottuk - mondta a fiú -, hogy magyarul beszélnek. Egyébként is - tette hozzá -, megismertem a fõorvos asszonyt, nemcsak az újságban láttam a fényképét, de láttam a tévében is, amikor tavaly abban az egészségügyi mûsorban a munkájáról, a tapasztalatairól beszélt... És onnan tudom, hogy a kedves férje, a tanár úr... - Megtiszteltetés számunkra - ilyeneket is mondott még, már az asztalnál ülve, és késõbb, még mindig félszegen adta át a névjegyét: Siffer Balázs mérnök. - Nem es-cé-há-val, csak es-sel - mondta -, mi magyarok vagyunk. Az apám, a nagyapám is így írta a nevét - tette hozzá -, egyébként õk is ott voltak melósok, abban a gyárban, ahol én most mint mérnök dolgozom. - Felesége, a dundi Karola csak mosolygott és bólogatott, õ különben, mint elmondták, ugyanott bérelszámoló.
    Másnap együtt indultak a kissé távolabbi kilátóhoz, Sifferék - kitûnõ túrabakancsban - vezették õket az utat lerövidítõ, elõttük még ismeretlen erdei ösvényen. A következõ napokban az étteremben is együtt ebédeltek és vacsoráztak, annak különösképpen örült Péter, hogy Juli invitálta õket az asztalukhoz. Koruk szerint Sifferék akár a gyerekeik lehettek volna, talán éppen ezért is örültek annyira Laczkó Péterék ennek a váratlanul kialakult, aztán otthon is folytatódó barátságnak. Sifferék mintegy ötven-hatvan kilométernyire laktak Budapesttõl, ott volt az a régi gyárból nagyra növesztett, akkor még a szocialista nehézipar egyik büszkeségének mondott vállalat. Onnan, abból a füstös, poros gyárvárosból jöttek be a kis Trabant kocsijukon mind gyakrabban Laczkóékhoz Sifferék - nincs-e valamire szükségük, mit segíthetnek õk, fiatalok: bevásárlás, ügyintézés, ha kell, csöpögõ vízcsap megjavítása, bármi egyéb. Színházba, moziba is jártak együtt, tanácsot kértek tõlük, mit olvassanak. Akkor már nem tanár úr és fõorvos asszony járta - Péter bácsinak, aztán meg csak Péternek és udvariasan Júliának, Végül Julikának szólították õket. Azt is többször elmondta Balázs, hogy régen meghalt apja mennyire tisztelte, ismeretlenül is, Bíró Gyulát, a legendás hírû munkásigazgatót, a legelsõk egyikét... Amikor elõször hívták meg Laczkóékat egy vasárnapi ebédre, Balázs, ígéretéhez híven, amirõl hiába is próbálták lebeszélni, a városuk szélén, a bevezetõ út peremén állva várta, élénken integetve, Laczkóék Ladáját, hogy könnyebben megtalálják a lakásukat az új lakótelepen. Tiszteletükre Karola paprikás csirkét készített, rántott szeletet is sütött, igazi bécsi szeletet, ki tudja, milyen költséggel, furfanggal, összeköttetéssel jutott hozzá a borjúhúshoz. Péter úgy érezte, ennek a fiatal párnak a barátsága, a ragaszkodása valahogy felfrissíti az életüket.
    Mintegy hat éve tartott már ez a barátság - õk a mi pótgyerekeink, gondolta magában olykor Laczkó Péter -, akkor utaztak Sifferék négy hétre Amerikába, Karola rokonaihoz. Amikor hazaérkeztek, Laczkóék a repülõtéren várták õket; nem csak a kissé lefogyott Karola, de az ilyen megnyilvánulásokban tartózkodóbb Balázs is a nyakukba borult. - Kicsomagolunk, kialusszuk magunkat, bemegyünk a gyárba, aztán rögtön jelentkezünk - mondta. - Valami kis apróságot, amerikai emléket is hoztunk - tette hozzá Karola -, de a nagy bõröndben van, mihelyt találkozunk...
    Soha többé nem találkoztak. Múltak a napok, egy hét, két hét, Laczkó Péter felhívta õket, a telefonban Balázs jól ismert hangja: - Siffer, tessék... - Õ megszólalt, mire egy kattanás: Balázs letette a kagylót. Máskor Karola vette fel a telefont: - Halló, itt... - és Péter hangjára egy kattanás: letette a hallgatót. Juli sem járt másként. Két levelükre se kaptak választ, harmadikkal már nem próbálkoztak. - Mivel sérthettük meg õket? - kérdezte Juli. - Semmi okuk...
    De Péter úgy érezte, valami áporodott szag veszi körül, a megfoghatatlan gyanakvás, gyanú... Eszébe jutott, ötödik vagy hatodik gimnazista korában valamelyik fiú kitalált egy kegyetlen játékot - tízen-tizenketten összebeszéltek: valahányszor a szerencsétlen kipécézett osztálytársuk közelébe került bármelyikük, elfintorította az orrát, szótlanul, olykor-olykor a zsebkendõjét is az orra elé szorította - a csaknem õrületbe kergetett áldozat feszengett, tükörbe nézett, a tenyerébe lehelt, ruháját, nadrágját vizsgálgatta, kérdésére választ soha nem kapott: ugyan, semmi - mondták neki, - semmi...
    Rajtunk, rajtam vajon mi büdös? - gondolta az idõs Laczkó Péter.
    De akkoriban, azokban az években már más rejtélyek, nagyobb, fontosabb események, régi bûnök tagadásai és merész feltárásai, egy sokáig megváltoztathatatlannak hitt világrend és hatalom széthullásának jelei izgatták az embereket, és persze Laczkó Péteréket is. Értékek átértékelésének, akkor talán még valós veszélyes vállalásának tisztító szele és a jövõ lehetõségeit szimatoló új helyezkedések bûze érzõdött már a levegõben - de Laczkó Péter és Juli még mindig gyakran gondolt Sifferék érthetetlen eltûnésére. Aztán, már a politikai rendszerváltás elsõ, az elmúlt huszadik évszázad utolsó évtizede elsõ éveinek valamelyikében, meglátták egy újságban Siffer Balázs nevét. Városának, az új rend új gondjaival küszködõ régi gyár városának polgármestere. Még egy kísérlet - hiszen annyi minden felkavarodott, anynyi minden leülepedett, tisztázódhatott azóta. Megírta levelében azt is Laczkó Péter, hogy megöregedtek, hogy Juli beteg, nagyon beteg. Címük a régi. De válasz erre sem érkezett.
    Francesco mindig, minden levelére válaszolt. Pontosan megérkeztek mindig a húsvéti, karácsonyi, újévi üdvözletei is. Megöregedtünk, és olyan kevés az igazi barátunk, mondta egyszer. Olyan furcsa volt ez a lírai mondat a még mindig merev, szinte katonás tartású Francesco, vagyis Franz Reinhold szájából. Bizony, bólintott rá Laczkó Péter.
    Régi emlékeket, az egykor egymással szemben állt katonák, mára szinte bajtársaknak érzett kortársak, sorstársak közös emlékeit elevenítették fel akkor is, ki tudja hányadszor, amikor ott ültek megint Francesco firenzei, szép lakásában. Ez volt Laczkó Péternek az utolsó Julival együtt megtett olaszországi útja. - Emlékszel arra a véget érni nem akaró õszi esõre? - kérdezte az évek hosszú során immár ki tudja, hányadszor Francesco. Azt is megkérdezte, azt sem elõször, hogyan lehetséges, hogy Péternek öt éves háborús szolgálat után semmi sarzsija sem volt. Õ maga az õrmesterségig vitte. - Feldwebel voltam - mondta. - Tudod - válaszolta Péter -, mondtam már neked, hogy én annak idején önként jelentkeztem a fasizmus ellen akkor egyedül harcoló brit hadseregbe, mert meggyõzõdéses antifasiszta voltam - azt a kifejezést, hogy a nácik ellen, Hitler ellen, vagy pláne, a németek ellen, itt, Francesco lakásában önkéntelenül, mintegy természetesnek érzett tapintattal (vagy gyávasággal? - gondolta késõbb néha maga is) nem használta, és azt a bizonyos tabuszót persze most se mondta ki. - De nem voltam örömkatona - folytatta, sose pucoltam elég fényesre a bakancsomat, a szemléken sose volt elég tiszta a fegyverem... - Örömkatona én se voltam - mondta Francesco. - A fõiskoláról vittek el. Le is léptem a végén. Na, prosit! - Vörösbort töltött mindhármuknak. Elõször Julival koccintott. Aztán, ismeretségük során elõször, nõkrõl is beszélt. Egy Hilde nevû lányról, diákkori szerelmérõl, meg arról, hogy mennyire tetszettek neki itt, Itáliában azok a fekete hajú, fekete szemû lányok. Kezében forgatta a poharát, úgy mondta ábrándosan: - És negyvennégy tavaszán, nyarán gyöngyéletem volt Rómában. Hiszen tudjátok, Rómát, hála Istennek, nyílt várossá minõsítették, se bombázás, se ágyúzás nem fenyegetett, nem is éreztem ott igazán katonának magam. A feladatunk csak olyan rendfenntartó, mondhatnám rendõri szolgálat volt.
    Laczkó Péter megdermedt. - Te akkor... negyvennégy márciusában Rómában voltál? Huszonharmadikán és huszonnegyedikén?
    - Persze. Biztosan akkor is... Miért?
    Péter úgy érezte, hogy kiszárad a torka. Gyorsan ivott még egy korty bort.
    - Akkor volt az az akció... a partizánoké, a Rasella utcában... és az ártatlan túszok összeszedése... és másnap a sortüzek...
    - Igen, szörnyû eset volt. Az ártatlan áldozatok mindkét oldalon. Ha jelentkeztek volna a merénylõk, bátran, önként... akkor nem így... akkor bizonyára... akkor talán...
    Arra idõt sem adtak, akarta mondani Péter, rögtön összeszedték a túszokat, mind a háromszázharmincötöt... és még többet is... és másnap már az ardeatinai barlangoknál... - Hallgatott, még mindig összeszorult a torka. Merénylõk? Így mondta Francesco. A partizánok voltak a merénylõk? Az olasz hazafiak? És egyszerre eszébe ötlött, arra tudott gondolni csak, hogy kik lehettek azok, akik akár lelkesen, akár egyetértõn, vagy csak fásultan, parancsot teljesítve csupán, de a kezükben tartották azokat a túszok életét kioltó fegyvereket, kiknek az ujjai húzták meg a ravaszt, kik nézek akkor, abban a pillanatban a kivégzendõk szemébe? Talán Jutka, Vándor Jutka rémült, kék szemébe is? Rendfenntartók voltak csak azok a megszállók Rómában... mintegy rendõri feladatot ellátók csupán? És köztük, ha akarata ellenére is... csak véletlenszerûen... hátha... Francesco, a barátja kezére nézett. Amint fogta, forgatta ujjai közt a poharat. Hát nem, erre gondolni se lenne szabad!... Behunyta a szemét.
    - Úgy emlékszem - mondta halkan Francesco -, akik ott, abban az utcában - nem mondta ki a Rasella utca nevét - az énekelve menetelõ katonákra támadtak, nem is igazi partizánok voltak, csak valami felelõtlen csoport... olyasmit mondtak akkor... - Elhallgatott, nem mondta tovább.
    Hát igen, jutott Péter eszébe, olvasta annak idején, hogy a bujkálása után elfogott Herbert Kappler, Róma egykori náci parancsnoka is olyasmit mondott 1947-ben, mintegy védekezésül az olasz katonai törvényszék elõtt, hogy a Rasella utcai támadók, azok a partizánok voltak az igazi bûnösök, felelõtlen bûnözõk, akik miatt... És egyszerre eszébe jutott Laczkó Péternek ott, Francesco firenzei lakásának asztala mellett egy régi emléke is: tizenöt-húsz éve lehetett már, talán több is valamivel, Julival volt valamelyik felvidéki, szlovákiai városban, Besztercebányán vagy Zólyomban talán, és ott egy Partizán nevû szállodában szálltak meg. Német turisták is voltak ugyanabban a hotelben, egyiküket, idõsebb, elegáns hölgyet másnap délután a város egyik cukrászdájában látták viszont, éppen egy másik nõnek magyarázott hangosan: - Hol is lakunk? Nahát, elfelejtettem a szálloda nevét... várj csak... valami Banditenhotel!
    - Õrültség volt a túszok kivégzése - szólalt meg újra Francesco. - Õrültség, akár az egész háború. Amikor a sortüzet leadták, az egyik fiú rosszul lett, összeesett, leejtette a fegyverét.
    - Mondd - fordult hozzá Péter. És a hangja kissé megremegett. - Te ismerted Kapplert vagy Priebkét?
    Francesco nevetett. - Személyesen? Hogyan ismertem volna? Hogy a fenébe? - Ilyen szót sose hallott még tõle Laczkó Péter. - Én Feldwebel voltam. Te talán ismerhetted Montgomery tábornokot?
    Juli egész idõ alatt csak hallgatott, sápadt volt az arca, falfehér.
    - Amikor a nemzetközi egyezmények értelmében egyetlen puskalövés nélkül kivonultunk Rómából, a nyílt városból - mondta késõbb Francesco -, de a várostól északra újra kezdõdtek a harcok, én már torkig voltam az egésszel. És amikor a következõ év elején minden összeomlott, és fenn, északon, a hegyekben a határ felé vittek minket, én leléptem. Nem akartam visszamenni Németországba. A régi otthonunk, Kelet-Poroszország, már úgyse a miénk. Az apám meghalt, azt már korábban megtudtam, azt pedig csak késõbb, jóval késõbb, hogy az anyám és a nõvérem, Helga, a menekülés közben tûnt el. Helga valószínûleg azon a menekülõket szállító hajón, a Wilhelm Gustloff-on, amelyet negyvenöt január végén egy szovjet tengeralattjáró süllyesztett el a Balti-tengeren.
    Soha nem beszélt még ennyit önmagáról Francesco-Franz Reinhold. Nyár volt, mûködött a firenzei lakásban a légkondicionáló. Francesco mégis izzadságot törölt le a homlokáról. Laczkó Péter behunyta a szemét, képek jelentek meg elõtte, moziban látott régi híradó felvételek emlékei: Hitler párizsi bevonulása elõtt menekülnek a párizsiak, vég nélküli sorok az országutakon, szekerek, autók, gyalogosok, kerékpárosok, öregek, fiatalok, targoncát húzó, maguk elõtt toló nõk, férfiak, síró gyerekek, a kocsikon, taligákon, kerékpárokon, emberek vállán bõröndök, batyuk, rozoga bútorok, egy ernyõs állólámpa és takarók, dunyhák, párnák... És látott Laczkó Péter valamikor régi, elsõ világháború utáni képeket tráciai lakosságcserének nevezett iszonyatról, ottani menekülõkrõl is, roskadozva vonuló görögökrõl az egyik irányba, rongyos törökökrõl a másikba, mind ócska takarókat, ágynemût cipeltek hóban, esõben, sárban - ez lenne vajon az embernek, ha már túlélte, ha túlélni szeretne valamit, a legfontosabb...? Ki tudja, gondolta Laczkó Péter. Ezt se tudom.
    - Rosszul vagy? - kérdezte Juli.
    - Gyalog indultam dél felé - folytatta Francesco -, teljes volt ott a felfordulás, a zubbonyomat eldobtam, volt még annyi pénzem, hogy egy kötött sapkát és egy kopott kabátot vehettem valakitõl, magam se tudtam, hová akarok eljutni, és miért... és egy este, zuhogó esõben, teljesen kimerülten, Bolzano és Trento közt mintegy félúton, egy falu szélén, lesz, ami lesz, bekopogtam az elsõ ház ablakán. Szerencsém volt. Baldiniék befogadtak, derék öregek, egyetlen fiukat még az abesszíniai háborúban veszítették el. Kõmûvesmester volt Baldini papa, az egyetlen a faluban. Engem valahogyan megszerettek, fiuk helyett idõvel szinte fiuknak tekintettek, segítettem nekik a ház körül, aztán már az öreg munkájában is. A félbemaradt fõiskola után tulajdonképpen ott tanultam ki a szakmát. Késõbb valamiképpen, már nem is tudom pontosan, hogy mikor, a helyzetem is rendezõdött, abban a kialakulatlan, sokfelé szabdalt új Németországban katonaszökevénynek se minõsülhettem, átértékelõdtek már a régi katonás eszmények, irataim is voltak, visszamehettem volna, de már nem akartam. Azóta, látjátok - és körülnézett abban a szép, elegáns szobájában, - kávéscsészék, süteményes tál, borospoharak az asztalon -, én itt már igazi olasz lettem.
    Mosolygott, megint a régi volt.
    Ott van-e még az a német bélyeg, az a régi bélyeg Hitler arcképével a gyûjteményében, a titkos szobájában? - jutott Laczkó Péter eszébe. És azt akkor, az elsõ találkozásukkor miért tette, mintegy véletlenül, elé? Valóban csak véletlenül?
    És miért van szüksége Francescónak egyáltalán arra a titkos szobára? - kérdezte Zsuzsika az öreg Laczkó Pétertõl. Nem élt akkor már Juli, régen nem élt, meghalt már régen Mari is. Francesco még élt, Firenzében, az egyetlen régi barátja, akit néha meglátogatott.
    - Nem tudom - felelte.
    - Fél talán valamitõl? Félt valamitõl? Valakiktõl?
    - Nem tudom. - Azt se tudom, gondolta, de csak gondolta, kimondani sem akarta, olyan tiszta, olyan ártatlan volt Zsuzsika kék szeme, tartozott-e Francesco valakihez, azon a régen meghalt, derék Baldini papán kívül bárkihez is, bárkikhez is, akik felelõsségre vonhatnák, akik miatt mások felelõsségre vonhatnák? De lehet, hogy valóban csak az iratait, a bélyeggyûjteményét akarja zavartalanul rendezgetni, biztonságban megóvni ott, abban a kuckójában. Nem tudom, gondolta, ezt se tudom.
    Annyi mindent látott, annyi mindent olvasott és megtudott hosszú életében Laczkó Péter - és tudja, hogy valójában semmit se tud. Olvasott tovább élõ náci szervezetekrõl, arról is, hogy Herbert Kapplert valakik, még a hetvenes évek vége felé is, ki tudták szöktetni a római rabkórházból, és utána Németországban, a felesége házában élt haláláig. Tudta, hogy Kappler egykori helyettesét, a hadifogoly táborból szöktette ki valamilyen titkos szervezet, és juttatta ki, annyi más háborús bûnössel együtt, Dél-Amerikába, ahol csak 1994-ben, egy argentínai elõkelõ fürdõhelyen ismerték fel és fogták el. Hol éltek, hol lapulnak, tevékenykednek talán még mindig ezeknek a szervezeteknek az emberei? Vagy azok - õrültek akár -, akik talán éppen a Hitlert szerintük cserbenhagyókat, a véleményük szerint dezertálókat keresik?
    Hogyan tudna õ, Laczkó Péter, Zsuzsikának vagy bárkinek a kérdésére feleletet adni?
    - És Sifferék miért tûntek el? - kérdezte Zsuzsika. - Most már tudod?
    - Nem. Éppúgy nem tudom, mint azt sem, hogy miért ejtettem gyerekkoromban az anyám ágya mellé azt a fellobbant újságpapírost, és hogy ki volt az a hosszú arcú fiú, a háború végén nyugatra került, egykori levente, aki aztán Trieszttõl hazafelé, velünk együtt utazott a vonaton, és Cegléden leszállt és magával vitte Sebõk Gyuri kabátját - azt tudom csak róla azóta is, hogy úgy neveztük magunk közt: a lópofájú Rezsõ... És azt is tudom, megtanulta az egész világ, hogy mit jelent az a szó, hogy Auschwitz, de nem tudom ép ésszel megérteni, és legújabban megtanultuk azt a szót is, hogy cunami. Hogy a tenger, a természet erõsebb nálunk... vagy mégse? Nem tudom, ezt se tudom. És azt se, hogy mit akartam, mit kerestem igazán. Az igazságot? A boldogságot? Tudod, Zsuzsika, amikor egyszer az apám egyik barátjától - a nevére is emlékszem, Kerekesnek hívták, õ volt a Kerekes bácsi - egy felfújható piros léggömböt kaptam, akkor olyan boldog voltam. Feldobtam, ütögettem, táncolhattam a tenyeremen. Az volt az igazi, a maradéktalan boldogság.
 

* Ezzel a részlettel befejezõdik Nemes László regénye, a Menekülõk, amelyet 18 folytatásban közöltünk az alábbi számainkban: 1999. augusztus, 2002. május, 2004. január – december, 2005. január – június-július. A regény a Háttér Kiadó gondozásában jelenik meg.


 
GÖRBE TÜKÖR

BOZÓ GYULA

Levélféle a túlvilágról

Kedves Öcsém!

    Innen, a túlvilágról küldöm Neked ezt a levelet, én, Hegedûs István, hadifogságban elhalt nagybátyád.
    Tudatom Veled, jól vagyok. Megbecsülnek és tisztelnek itt a sok szenvedésért, amelyben a magyar hadsereg tagjaként részem volt a háborúban. Gyakran sajnálnak is.
    Sokáig szomorú voltam, tudod, mert odahaza nemigen beszéltek a Szovjetunióban elpusztult magyar katonákról.
    Most pedig dühös vagyok. Azért, mert mostanság meg túl sokat beszélnek rólunk ott lenn, nálatok. Azt mondják: hõsök voltunk, méghozzá mindannyian. Az õrnagy úr, a százados úr, a zászlós úr, a tizedes úr meg a többiek.
    Hát, ez bizony nem így van, kedves Öcsém. Nagyon nem így van!
    Nem volt hõs sem az õrnagy úr, sem a százados úr, sem a zászlós úr, sem a tizedes úr és mi, a többiek sem.
    Mert hõs az, aki nem fél - mi féltünk. Hõs az, aki bátran szembeszáll az ellenséggel - mi azonnal menekültünk a ránk zúduló orosz roham elõl. Hõs az, aki önként megy a háborúba - minket behívtak, bevagoníroztak és vittek. Hõs az, aki öntudatosan vállalja a küldetését, mert érti, hogy jó ügyért cselekszik - mi sehogyan sem értettük, hogy mit keresünk idegen földön, másfél ezer kilométerre a határainktól, és otthon szerettünk volna lenni, a családunk körében.
    A magam részérõl határozottan szégyellem, hogy folytonosan "hõsnek" titulálnak ott lenn, nálatok.
    Ma is jól emlékszem, milyen nehéz szívvel mentem el a két kisgyermekem mellõl a messzi idegenbe. És még most is sajog a szívem, ha az elválásra gondolok. Álmaimban mindig velük voltam a végtelen orosz hómezõn. Õk kötötték le minden percemet, nem a hadi kötelesség. Mitõl lennék én hõs? Mellesleg szólva szakács voltam, a menázsit fõztem mindennap. És állandóan az járt az eszemben, akárcsak a bajtársaimnak: hogyan tudnánk ezt az egész disznóságot ép bõrrel megúszni? A fogságban is csak erre gondoltunk, no meg arra, hogy majd csak találkozunk a szeretteinkkel...
    Hát szóval, kedves Öcsém, ezt szerettem volna tudatni Veled. És egyben arra kérlek, járj közbe, hogy ne nevezzenek már furtonfurt hõsként, mert roppant kínos ez nekem.
    Vagy ha ebbõl nem engedve mégiscsak hõsként magasztalnak bennünket, okvetlenül tegyék azt hozzá: kivétel Hegedûs István.
 
 

SZALONTAI IMRE

Két Örkényiáda

Nemzeti öntudat
    - Kérek egy paprikát.
    - Tessék. Harminc forint.
    - Másmilyen nincs?
    - Nincs. Mi a baj vele?
    - Nem magyar.
    - Hogyhogy nem magyar?
    - Ahogy mondtam. Lehet másként érteni?
    - Nem. De miért baj az?
    - Mert én ismerem, kérem, az ilyet. Hatalmas, piros, húsos. Csak íze nincs.
    - Nincs.
    - Nincs. Mert nem érzik az ízeket.
    - Kik?
    - Akiktõl jönnek ezek. Akik ránk spekulálnak odaát.
    - Ránk?!
    - Igen. Ami belõlünk megmaradt.
    - Ami megmaradt...
    - Igen, ami megmaradt. Az kell nekik.
    - ?
    - Nézze. A kétharmad már odavan. Most a maradék kell nekik. Ami még a mienk. Ránk öntik ezt a micsodát. Ezt a génkezelt vacakot. Aztán a terület megmarad. Nekik. Nélkülünk.
    - No jó, ebbõl elég. Kéri a paprikát, vagy sem?
    - Mondtam, hogy nem. Most már juszt se veszem.
 

Dráma

(Elsõ és egyetlen szín)

Narancssárga az ég alja. Narancssárga volt a hó is, ami esett az éjszaka, bár késõbb barnásvörössé vált, ahogy a lehulló korommal keveredett. Mínusz ötven fok alatti a hõmérséklet. A csillagmagányú, néptelen utcákon újságpapírt sodor a szél.
    Valahol valakik gyõzelmet jelentenek valakinek. Odaát, a másik táborban ugyanazt. Egy vattabekecses asszony már keresi a táblát a pincében, hogy ráírja, hozott szalonnával egérirtást vállal Varsányiné, de valójában nincs már az asszony sem, tábla sem, szalonna pláne, s valószínûleg nincsenek már egerek sem. Csak gyõzelem van, amit éppen most jelentenek valakik bizonyos bunkerekben valakinek.

JOHN UPDIKE

Kozmikus sugárzás
(Cosmic Gall)

A neutrínó oly parány,
nincs semmi töltés, nincs tömeg,
s kölcsönhatásra nem talál.
E nagy Labdát úgy járja át,
mint folyosót a porszemek,
ahol az ablak tárva áll,
s fotonok üvegtömböket.
Sem gáz nem állíthatja meg,
nem tiszteli a ház falát,
hideg acélt, zengõ rezet,
csõdört, ki állásban kapál,
osztálykorláton csak nevet,
beléd hatol s belém! Az ám!
Mint nyaktiló lesújt: na lám,
nem érezted, s lehullt fejed.
Éjjel száguld, várja Nepál,
átlyuggat szerelmeseket,
kiszólsz az ágy alól: Vagány!
Én meg azt mondom: Rettenet.

DOBOS ÉVA FORDÍTÁSA

MEGMENTETT OLDALAK

A tragikus sorsú drámaíróra, Czakó Zsigmondra (1820-1847) emlékezünk születésének 185. évfordulóján Vasvári Pál írásának részleteivel, melyben Phaethónhoz, a napisten szerencsétlenül járt fiához hasonlítja az öngyilkos írót. Czakó Zsigmondot Petõfi és Arany verssel, Vasvári, Erdélyi János és Jókai cikkben búcsúztatta. A hazai romantikus dráma legeredetibb tehetsége volt, panteista, dialektikus filozófiája radikális társadalombírálattal párosult.
    Vasvári Pál kézirata az OSZK Kézirattárában található Qu.H. 1128. jelzet alatt. (S. A.)
 

VASVÁRI PÁL

Czakó halála és szelleme

Czakó a fényárasztó nap szerepét akará játszani a magyar drámaköltészet borongós egén. De õ el hagyta magát ragadtatni a képzelet phaetoni szekere által.
    A csillagok felé nyargalt fénykocsiján, s a magasból tekintett vissza a föld felé.
    Minél magasabbra emelkedett fellegszárnyain, annál sötétebb alakban tûnt föl elõtte az elhagyott világ.
    Kisebb hangyabolynak látta, égi magasságból letekintve, a homályos földet; hangyabolynak, melyben az apró emberkék mozognak, tûrnek, fáradoznak és szenvednek.
    Az emberiség - mely felõl egykor oly magasztos eszméket táplált kebelében - az emberiség ezen apró hangyák tömege lõn elõtte, tömeg, mely a földet turkálja, mely küzd, fáradoz, iparkodik: de minden küzdelmei apró szemû hangyamunkához hasonlítnak.
    A sötét föld üregei közt bujkáló tömeg, Czakó szerint nem látszott tudni feladatát, célját, szenteltetését: iránytalanul mozga, fáradozék, mint a hangya, az egyszerû természetösztönök által vezérelve, minden magasabb célratörekvés nélkül.
    És Czakó tudta, hogy az életmozgalom azért ily iránytalan, ösztönszerû; mert a fekete földön nincs világosság, melynek fényénél az emberek tisztán láthatnának.
    E nagy hiányt tudva, igyekezett úgy kormányozni a világosság phaethoni napkocsiját, hogy a belövelt fénysugarak által hazáját földerítse, honfitársait az emberiség végcéljáról fölvilágosítsa, s új célt tûzzön az irányvesztett élet elébe.
    E nagy feladaton mûködött õ.
    De a képzelet égi paripái elragadák a merész fénykocsist, s mindig magasabbra emelkedett akarata ellenére is.
    És az emberiség, a világ, a haza mindegyre szomorúbb színben feketéllett alatta a sötét mélységben.
    Õ föl akará világosítni a földet, vagy legalább egyik szegletét, a szeretett hazát, s ahelyett. hogy ezt tenni képes lenne, homályba látja borulni a földet, sötét fellegek vonulnak hona látkörére, s a napsugarak hiába fáradnak, a föld lakóihoz el nem juthatnak, a komor fellegek elnyelik azokat, s nem engedik az emberekhez leszállani. A merész költõ éltét kockáztatva ült phaetoni kocsira, hogy a kormányzott nap fénysugarait honára s az emberiségre irányozza, és most a szédítõ magasba emelkedve meghiúsulva látta szép terveit, hervadozni magas reményeit, sötét éjbe szállni arany álmait.
    Átlátta, hogy egyetlenegy halandó nem képes felvilágosítni a világot, az emberiséget. Az emberek nem fogják fel a magasból hangzó szavakat.
    Az ég dörgése, a felhõk villáma, a nap éltetõ sugara mind megszokott tárgyak már az embereknél, s mindezek iránt közönyös a sokaság. Az emberek a szokás házi állatai lõnek. A fekete eszmék elsötétíték a költõ kebelvilágát. Miért kormányozza életveszéllyel a világosság fényparipáját, ha merész munkájának sikere nincs?
    Ekkor kezdett õ gondolkodni a lenni és nem lenni fölött.
    Keblében annyi ájtatos óhajtás, annyi magasztos vágy, oly igazságos törekvés az emberiség boldogítása felé... s keblének e szent lakói között a reménytelenség gyilkoló angyala öldöklõ pallosával, mely a vágyak, óhajtások, törekvések mindegyikét egymás után meggyilkolja... E helyzet az, melynek tetõpontján állott õ kiállott szenvedései kínzó emlékével...
    S ha e szédítõ magasba fel tudunk hozzá emelkedni, ha életszenvedéseinek egy századrészét képesek vagyunk érezni: úgy megfogható lesz elõttünk minden, ami ezentúl következett, egész a sötét öngyilkolásig.
    Némelyek szeretik megemlíteni, miszerint Czakó sokkal többet szenvedett, tûrt élete elõbbi éveiben: tehát mért lõn éppen most öngyilkos, holott elõbb a nyomor és ínség semmi csapásai által le nem hagyá magát sújtatni.
    Ismerni kell az emberi kebel természetét. Az élet fáját egy zivatar gyökerestül kitépni nem képes, de rombolni fog mégis e vihar, egyes lombokat fog leszakítni, és e lombokkal le fogja tépni a fa leggyöngédebb virágait.
    Jön a második zivatar. Egész ágakat tép le az élet fájáról, de magát a fát gyökerestül el nem sodorta.
    S azt véljük-e, hogy e viharok rombolásai nyomtalanul fognak az életfa fölött elszárnyalni? Azt véljük-e, hogy a fájdalom hasgató ekéje nem fog barázdákat hagyni maga után a szívben, melyet szántóvasával felszaggatott?
    Az elsõ vihar virágos lombokat szakít le az életfáról, a második ágakat sodor el, s a letépett lombot és ágakat soha többé e fára vissza nem hozza a zivatar. Mert ez csak rombolni tud, adni nem képes.
    Ily romboló zivatarok szaggaták szét Czakó életfájának legszebb lombjait, s csoda-e, hogy a virágfosztott puszta törzs unalmasnak találta az életet, melynek viharai legvirágosabb lombjait leszaggaták?...
    Mért nem szánta magát elõbb a fekete öngyilkolásra, ennek okát szinte nem nehéz megmagyarázni.
    A keserûség poharának csordultig kell telve lenni, mert csak ekkor kezd ürülni.
    Míg e pohárba egyetlenegy csepp fér, mindaddig ki nem fordul a türelem medrébõl.
    Czakó számára a keserûség poharát már elõbb tele tölté a sanyarú élet: még néhány csepp fért e pohárba, s e hiányt is kipótolák a sárga irigység által készített méregcseppek.
    E cseppekkel tetejézték meg poharát a kajánok, kik szellemnagyságát irigylék, érdemdús homlokáról le akarák törpe kezeikkel tépni a keserû dicsõség martyrkoszorúját...
    Térjünk vissza a phaethoni képhez, hogy Czakó felõl is fogalmat szerezzünk.
    Czakó a felvilágosultság égi kocsijában ült, felül emelkedve a föld sötét kövein, a fellegek borongós homályán.
    Gyorsan nyargaló szekere út közben egyes csillagokkal találkozott.
    E csillagok némelyei apró fénytestek, melyek maguk körül a világosság fénysugarait tenyésztik s kisebb-nagyobb körben világítnak is. Mások bujdosó csillagok, melyek minden lelki szegénységük mellett is ragyogni, világítni szeretnének. Vannak üstökös csillagok is, melyek csak néha-néha jelennek meg, s ekkor is az emberiség ijesztésére rémledeznek a sötét égíven.
    A világosság fényszekere elrobog e kisebb-nagyobb csillagok mellett, s vakító fényével mindegyiket elhomályosítja.
    E szokatlan fénykirály elõtt elhalványulnak az apróbb csillagok. Egy ideig megdöbbenve bámulják a közöttük elõre törõ fényszekeret. Utóbb megirigylik dicsõségét. Kisebb-nagyobb összeesküvéseket szõnek. Igyekeznek meggátolni a fénykirály gyors haladását. Útjába gördítik önmagukat. Kerekeibe ragadnak. Azután paripáit ijesztgetik, hogy ragadják el a fénykirályt.
    Azt akarák õk, hogy maradjon meg az égkörben az elõbbi sötétség, melynek feketeségében az õ apró fénylámpáikat csodálja, bámulja a nemzet, a közönség... a föld sötétségben veszteglõ lakói...[...]
    Czakó eredeti akart lenni.
    Mindent önmagából teremtett.
    Hasonlított a selyembogárhoz, mely egy végetlen szálat ereszt ki szájából.
    Czakó azt vélte, hogy e vezérszál irányfonal lesz az emberiség, a nemzet kezében, melynek számára készíté.
    De e szálat õ nem tudá kezébe adni a nemzetnek, hogy azután indulna, s azért e szállal úgy járt, mint a selyembogár: koporsót készített önmagának.
    Megismerendi-e a nemzet, hogy a selyemszál, melyet Czakó szívébõl bocsátott, igazi vezérfonál? - meg fogja-e keresni e fonál végét? - az önfeláldozó selyembogárt ki fogja-e szabadítani sötét koporsójából?!
    Én kétlem.
    De azért a Czakó szelleme nincs örökre eltemetve.
    Tudjátok-e, hogy a selyembogár csak egy ideig szendereg önalkotta koporsójában? - Tudjátok-e, hogy megjõ az idõ, mikor e bogár kifúrja fájdalommal készített koporsóját, s gyönyörûen átalakult színben, könnyû szárnyakkal fog sírjából fölemelkedni?
    Megjön-e az idõ, midõn Czakó elevenen eltemetett szelleme kitör önalkotta koporsójából, hogy magasztos szárnyain föllebegjen a halhatatlanság országába?
    Én hiszem, hogy ezen idõ megjövend.
    A szellemet örökre koporsóba zárni nem lehet!
    Ha nincs emberi kéz, mely a koporsót föl merné nyitni: maga az eltemetett szellem fogja azt feltörni, hogy mélységes sírjából felszállhasson a magasabb szellembirodalomba.
    Meg merem jósolni: a Czakó szelleme visszajövend!
    Te szegény nemzet! ne félj! - a szellem nem fog tõled kérni darab kenyeret, alamizsnát... A szellem felül lebeg a földön, mint a sírjából föltámadott lepke, és nem szorul az anyagiság fukar embereinek kegyelmére...
    Miért fog hát e szellem sírjából fölkelni? a sír lakója mért látogatja meg az embereket? mit keres a felvilágon?
    E szellem feljövend a sírból, mert elevenen temették el.
    Feljövend; mert halhatatlan; mert nincs a koporsóhoz láncolva...
    És e szellem bolyongni fog közöttünk, mint elátkozott lélek.
    Nem lesz nyugta mindaddig, míg kínja láncait meg nem oldják sírásói - az embertársak. -
    Meddig fog így elátkozva bolyongani a fekete földön, e puszta hazában: azt elhatározni lehetetlen.
    De én nemzetünk ügye felõl kétségbeesni nem akarok; s azért szeretem hinni, hogy ezen idõ nemsokára megjövend.
    Nemzet! egész sereg azon nagy szellemek száma, melyeket te félreismertél, melyeket eleven sírba temettél...: mikor fog eljõni az elismerés, a méltánylás korszaka? Vagy talán "nem maga a nemzet keseríté el Czakót?... csak egyes irigyei üldözék õt, ezek szomoríták el életnapjait"...
    A nemzet maga, igaz, nem bántotta, nem üldözte õt.
    De jéghideg karjain könyörületlenül szemlélte haldoklani keble szülöttét, és nem ápolá; nem mosolygott rá anyai ajkával, hogy elkeserült fiát megvigasztalná, felüdítené...
    Mert a haza olyan, mint az élõ szobor.
    Ha érez is, nem szokta nyilvánítani. - Lelke fáj, szíve kesereg és könnyeket nem képes hullatni, hogy fájdalmait gyermekeinek elpanaszolhatná... hogy beteg magzatait az anyai részvét szavaival vigasztalná. E szoboranya azért nem tudja szülötteit ápolni, mert maga is merevség-, mozdulatlanságra van kárhoztatva.[...]