NÉPKÖLTÉS

Átkozott vagy, Gorizia!

Nyári nap volt, felvirradt a hajnal,
sok bajtársunk elindult a frontra,
lelkük búbánat nagy súlya nyomta,
várta õket az országhatár.

Zúgó szélvészben, ömlõ esõben
s golyózáporban pusztultak ezrek,
és kik öldöklõ harcban elestek,
így kiáltoztak, félholtan már:

Ó, Gorizia, lesújt rád az átkunk!
Minden háborgó szív téged vádol!
Tudtuk mindnyájan már induláskor,
hogy sok társunk nem tér vissza majd.

Ó, ti gyávák, kik túléltek mindent,
selymes ágyakban, asszonyt csókolva,
vígan éltek - s mi hullunk halomra,
mert a háború gyilkolni hajt.

Mind, kik járják a véres mezõket
túl a feltépett országhatáron,
haldokolván azt sóhajtják: szálljon
átok arra, ki ölni uszít!

Drága párom, ha nem látlak többé,
emlegess régi társakkal engem,
õrizd emlékem csöpp gyermekemben,
s óvd, hogy õ majd ne végezze így.

Ó, Gorizia, lesújt rád az átkunk!
Minden háborgó szív t
éged vádol!
Tudtuk mindnyájan már induláskor,
hogy sok társunk nem tér vissza majd.

           Az I. világháború idejébõl

NÉPKÖLTÉS

Bella csaó

Eljött a hajnal, ébredni kell már,
ó, bella csaó, bella csaó, bella csaó, csaó, csaó,
eljött a hajnal, ébredni kell már,
napom rizsföldön töltöm én.

Ezernyi szúnyog lyukasztja bõröm,
ó, bella csaó, bella csaó, bella csaó, csaó, csaó,
rovar és szúnyog lyukasztja bõröm,
nehéz a munkám és kemény.

Sanyarú sorsom hamar
 megölhet,
ó, bella csaó, bella csaó, bella csaó, csaó, csaó,
sanyarú sorsom hamar megölhet,
utánad sírok, jóanyám!

Egy szép napon majd kigyúl az égbolt,
ó, bella csaó, bella csaó, bella csaó, csaó, csaó,
egy szép napon majd kigyúl az égbolt,
s szabadság virrad ránk talán.

               Toscana


 
JAIME VÁNDOR

Te zártad ökölbe

"Egy délután pihenni tért,
már csak nagy halom szénára vágyva,
s elszenderült.
Csitt! Alszik Káin,
boldog, Ábelnek álmodja magát."
(Dan Pagis)

Te zártad ökölbe a kezem,
toltad felém a nagy követ,
oroztad el bûntelenségem,
s mindketten önkényed áldozatai lettünk.

Birkákat õrzött, én a földet túrtam.
Mért lökted vissza áldozatomat?
A munka mind hasznos,
s én sosem kíméltem
eszem, verejtékem, erõm.
Jóakaratom elutasítása
nyilván a terved, szándékaid része,
mért nem méltattál, hogy közöld velem
céljaidat és akaratodat?

Szólítottál, de kétértelmû voltál.
Mondtad: közelben jár a bûn,
s hogy meg akar kísérteni,
ám úrrá lehetek még rajta.

Nem így lett, hisz a gyûlölet,
mit rám küldtél, lett úrrá én fölöttem.
Hazudtál nekem, s most megátkozol,
nem elég tán, hogy nincs mellettem Ábel?

Testvérem volt és én szerettem.
Lágy volt, mint bárányai szõre,
gyengéd, hallgatag és alázatos,
jobb sorsra érdemes fiú.
Mindkettõnk áldozati füstje
szállhatott volna párosan az égre,
de az enyémet széjjelterítetted,
s rosszabb lett éltem, mint az õ halála.

Már elõbb bántam, mintsem elkövettem,
mielõtt még lesújtott az ütés.
Most vádolsz engem, de én százszor jobban,
legeslegfelsõbb nihilista, Téged!
Színed elõtt méltó szeretnék lenni,
tévelygõ testvér, bélyeges homlokommal,
de hogy bocsássam balvégzetû tetted?
Hályogot von szemeimre a düh!

Nem fogadtad az áldozatomat,
a máglyám füstje kígyóként tekergett!
Ám nem születik senki bûnösen,
te akartad, hogy emeljem az öklöm,
töltöttél el kavargó gyûlölettel,
az elhárított szeretet hevített,
hát én kérdezlek most már mindörökre:

Hol van az én testvérem, Ábel?

 HARSÁNYI IVÁN FORDÍTÁSA

KÉPZÕMÛVÉSZET

PAUL ÉLUARD

Picasso rajzai

Amikor emlékezetemben lepereg Pablo Picasso életmûvének hosszú filmje, mindig csodálattal tölt el lelkesedése, munkája, szüntelen mozgása, egy olyan emberé, akinek üzenete, meggyõzõdésem szerint, maradandó tanúbizonyságként "erõnkrõl s tisztünkrõl s emberi méltóságról beszél".
    Picasso lelkesedése soha nem lassúdik. Ebben van ereje és titka. Minden lépésnél új látóhatár tárul elébe. A múlt nem tartja vissza; megnyílik elõtte a világ, olyan világ, ahol még minden elvégezni és nem utánozni való, olyan világ, ahol saját szeme láttára születik meg maga is mindennap.
    Picassót nem érdekli, ha kigúnyolják, megvetik vagy gyûlölik, nem érdekli, ha gáncsolják vagy megtagadják az emberek. Azt akarja szolgálni, ami a legjobb bennük. Tudja, hogy lelkesedése hasznos, nélkülözhetetlen. A tömeg dolga, hogy megértse: nincs lelkesedés bölcsesség nélkül, sem bölcsesség nagylelkûség nélkül. Picasso nagylelkûsége a munkában nyilvánul meg, s ennek a munkának mértékét olyan élet adja, mely makacsul akar mindent látni, s az ember történelmének vásznára rá akarja vetíteni mind, amit ez megérthet, magáévá tehet vagy átszellemíthet, megformálhat vagy átformálhat. Ami a mából fennmarad, könnyebbíti a holnapot. Egy módja van a rajzolásnak, a mozgás, a szellem és a kéz mozgása. Picasso talán ötvenezer rajzot készített, tízezer festményt, ezer szobrot. Amióta kedvet kapott a kerámiához, megalkotott kétezer tárgyat. És mind új, mind más. Bizonyos, hogy mûvének uralkodó erénye a változatosság. Sohasem ismételte önmagát. Szemének, kezének munkáját, igazi életét soha nem árnyékolta be az elõzõ pillanat. S szeme és keze mégis hûek ahhoz a világhoz, amelyet teremt s amelyben él. S ha valaki azt hinné, hogy holmi tetszelgésrõl vagy öncélúságról lehet szó, annak elmesélek egy anekdotát. Láttam, amikor Picasso több papírlapra felvázolta Ember bikával címû rajzát; egyik lapon sem fért el az egész rajz, s így némelyikre a felsõtest jutott, másokra meg a lábak. És amikor befejezte, a lábak bármelyik vázlata pontosan, vonásról vonásra illett a felsõtest bármelyik vázlatához. Pedig szerzõjük erre nem gondolt külön.
    Picasso a sokféleségével hû tárgyához. Ha galambokat rajzol, az egyik fehérségével tûnik ki, s elõkelõ helyével a madarak ranglétráján, a másikat tollai teszik gyöngédebbé, ha kakast rajzol, az kiterjesztett szárnyával óvja a világot.
    Köznapi szólás, hogy a legnagyobb festõk a vérükkel festettek. Ez persze csak kép, de érvényes, mert az ember valóban nem adhat ennél értékesebbet. A vér mindenekelõtt hit az életben, az élet folytonosságában, örökké tartó emberi melegség, gondolat-mély és képzelõerõ harcban a halállal, az akarat logikája és szeszélye... S ha volt valaha festõ, aki minden szándékát keresztülvitte, akkor az Picasso, az életet átívelõ mozgás, a szüntelen átalakulás embere. Szeme, keze soha nem vetnek horgonyt. Hatalmas és lankadatlan emlékezete felforgatta a konvenciók bevett rendjét. És mégis mindenütt megszilárdította a más mesterek által kivívott értékeket. Toulouse-Lautrec komoly és tiszta emléke érezhetõ azokon a rajzokon, melyek még a Ruiz aláírást - Picasso apjának nevét - viselik, s innen támad a Kék korszak csodás éji fénye; a néger plasztika újfajta világosságot vet Cézanne-ra, s létrejön a valóság legbámulatosabb felbontása: a kubizmus. S persze, hogy Picasso bárkinél jobban hallotta Ingres kristályedényének zengését, csakhogy õ mámorító bort töltött belé. S persze, hogy Picasso is, mint mi valamennyien, átvette a görögöktõl mitológiájuk ábécéjét, de beoltotta modern, isteneket nem tisztelõ bölcsességgel és fantáziával. Csodálatos minotauroszai, szirénjei, kentaurjai, faunjai valóban e földön élik állati s ugyanakkor emberi életüket.
    Picasso legutóbb a középkort vette birtokba, a romantika közvetítésével. S egyszerre más fényben tûnt fel a múltnak ez a darabja, melyet mi színpadiasnak és enyhén groteszknek éreztünk. A középkor már csak nézni tudott, Picasso látóvá tette, és visszaadta képességét, hogy naivsága, sõt kegyetlensége összekapcsolódjék ellenkezõ vágyunkkal, mely ártatlan és tudós megismerésre tör.
    Így költõdik Picasso az emberek örök történetéhez. S ahol nem sikerül hatást, elõképet felfedeznünk, ott kora hevíti még erõteljesebben, vagy utópiát épít. Korából valók a fürdõzõ nõk, és onnan a harlekinek, ugyanonnan e furcsa órákhoz hasonló arcképek, ahol egyik szem a perceket jelzi, másik az órákat, ahol a vonalak szétzilálódnak, összecsomósodnak s eltörnek, mint az üvegszálak, e csendéletek, ahol az újság pipát és palackot keretez, ahol egy gitár egyensúlyán méretnek meg a befõttestál gyümölcsei, korából való minden táj, mit összefûznek reggeli vagy alkonyi ködök, korából a Guernica vagy a Koreai mészárlás. De a holnap küldi a Galambot s az egész ébrenlétbe vésett álmot, az örök szobrokat az emberi reményrõl, mely mindig szebb, mint a jelen.
    Mit csinál Picasso ma? Az éjszakát másolja, ahogyan másolna egy almát, emlékezetbõl, vallauris-i kertjének éjszakáját, e lejtõs, egészen mindennapi kertét. A házat egyik oldalról sok fû szegélyezi és vízzel telt medence, mit egyetlen lámpa világít meg. Elõre tudom, hogy e vallaurisi éjszakákban nem lesz semmi Provence könnyû bájából, de bizonyos vagyok abban is, hogy ha meglátom õket, egyetlen provence-i éjt sem élhetek át másként, mint ahogy az õ képein megjelenik. Picasso minden modellje hasonlít a portréjára. Picasso rajzmûvészete igaz voltukban adja vissza a dolgokat, mert a látszatok végtelen változatosságából, milliárd pillanatfelvételbõl kifejti az állandót, megörökíti a képek összegét, eggyé ötvözi élményeit.
    Picasso úgy keresi a végsõ megfogalmazást, hogy amikor a pillanatot megragadja, egyúttal a lényeg feltárásának szükségletéig is eljut. Nem újrateremteni, de teremteni törekszik. Nyomban meg akar gyõzni, egyetlen vonással, egyetlen szóval, mely hangosan kimondja a nyilvánvalót. Le akar gyõzni minden szelídséget az erõszak révén, s minden erõszakot a szelídség révén. A gondolkodás nála csak lendületbõl fakadhat, s a lendület rögtön fölébe is kerekedik a gondolkodásnak. Így tagadja a lustaságot, így ruházza fel a mozgó látványt az energia állandóságával. Számára minden megkezdett mû szükségszerûen befejezett mû is. Azzal, hogy a színt szakadatlanul átömleszti a formákba, önmagának is bizonyítja alkotóerejét. Ezt soha semmi nem pusztíthatja el. Láttam Picassót dolgozni: sem külsõ, sem belsõ dolog nem tudta elvonni a figyelmét. Láttam Picassót belegyökerezve a hitbe, hogy az új világ felfalja a régit, hogy egy festmény jövõje nem a festõ palettájától függ. Láttam Picassót, amint minden erõfeszítésnél önmagára ismer.
    Mi pedig a látás értelmét ismerjük fel világának nehézkedésein és zuhanásain át. A titkot széttépte a szenvedés, a bánat, a harag és az élet szenvedélye. Ahogyan szerelem születhet a nyugtalanságból és az aggodalomból, úgy támad gyakran fény és igazság a reményvesztés, düh és lázadás idejébõl. Picasso mindig komolyan vette a világot, s egész lényével vállalja a kockázatot, akár tájképet, csendéletet, arcképet fest, akár társadalmi nemzeti, nemzetközi érzéseit fejezi ki. Az általunk védelmezett realizmusból sokszor éppen a valóság érzékelése hiányzik. Pedig ezt kell megalapoznunk szívünkkel és vérünk áramával, kezünk hullámzásának mozgásával, szemeink patakjával. Szenvedélyesen kell szeretni a valóságot, ám át is kell élni. Törvényünket nem az objektív lét szabja, s a világról, mely meghatároz, nem hisszük, hogy változhatatlan, mert bízunk önmagunkban, kik belõle származunk, s élõ erõit befogadtuk, értelmeztük. Egy Picasso-képen mindig a tér uralkodik. Nézhetjük közvetlen közelrõl vagy egészen messzirõl, ugyanaz a távolság töri meg a végtelent, az ábrázolt tárgy elõtt és mögött. De a tér birtoklása nem bizonyítja-e az ember hatalmát s látásunkét, nem igazolja-e módszerünket s számos erõfeszítésünket? S tovább: ha elfogódunk lehetõségeink láttán, nem jelenti-e az erõnk érzetét is, vágyaink erejének érzetét? A tér nem a természetben van: mi mérjük ki, mi ismerjük csak, mi dúljuk fel sebes észleléssel. Egy fa, egy ember közel van vagy távol - nekünk. Önmagukban semmi nem közelíti, de nem is választja el õket. Az emberi arcvonásokat megint mi különítjük el vagy mossuk egybe. Érthetõ, ugye: nem megszépítjük vagy elcsúfítjuk, csupán látjuk õket. Látjuk, élettapasztalatunkba vegyülve. Örömeink és tragédiáink képére és hasonlatosságára.
    1936-ban Picasso megjelenítette egy egész nép tragédiáját. Kevés oly haragvó, kevés oly égetõ festmény van, mint a Guernica. Valaha Goya támadt így a spanyol nép ellenségeire, szitokkal s átokkal. 1808 Madridja ugyanolyan bõszülten védelmezi becsületét és életét, mint 1936 Madridja. Picasso Guernica-vázlatainak alakjai a végsõ fájdalmat élik át, nem vezekelnek semmiért, méltánytalanul zúdul rájuk a felháborító szenvedés. S õk nem fogadják el, verejtékeznek a dühtõl, kiköpik a szégyen és düh fekete levét, a megalázó emberét, aki elpusztítja társát. A Guernicával Picasso kinyilvánította, hogy a barikád melyik oldalán áll, kezdettõl fogva és mindvégig. Hogy a többség és a jövõ ügyét támogatja, az élet és a boldogság ügyét a halál és a balsors ellen, ezt soha senki nem vonhatta kétségbe, de most szertefoszlott az esztétikai babona, árnyai szétolvadtak az emberi fényben. A bölcsek köve végre a lélek és a test mélyébõl kapott súlyt és világosságot, azokat pedig saját hatalmával ruházta fel, hogy térítse meg ember az embert, lépjen vele testvéri szövetségre történelmének mérhetetlen és szövevényes idejében. "Történelem és költészet, minden egy lehet" - írta Lope de Vega. Még amikor szaggatják egymást, akkor is együtt csinálják történelmüket az emberek. A költõ, úgy is mondhatnám, a festõ velük van. De kötelessége és képessége a valóságot választja, s ezt mélynek akarja és erkölcsösnek. S ha még a gonosz is elviheti a széphez, a szép bizonnyal elviszi a jóhoz. Kék korszakának tökélye, reményvesztett kubista realizmusa, szépségteremtõ ereje teszi Picassót egyre tudatosabbá, s mélyíti benne azt az érzést, hogy az emberi jelenlét nélkülözhetetlen.

    1952

    KISS SÁNDOR FORDÍTÁSA

MAGYAR SORSOK

GÁL JOLÁN

"Ezt a helyzetet nem én akartam..."

Beszélgetés dr. Nyilas János mezõgazdasági vállalkozóval

Gyöngyössolymoson született, tipikus paraszt családban, 1939-ben. Mezõgazdasági technikus, azután közgazdász, végül az agrártudományok doktora lett. A gyöngyössolymosi Mátra Mezõgazdasági Termelõszövetkezetben ágazatvezetõ, utána 5 évig a község tanácselnöke, majd 15 évig a tsz elnöke volt. A rendszerváltás éveiben úgy látszott, hogy a változások egyik vesztese lesz, ám nem így történt. Szakmai tudása, baráti és hivatalos kapcsolatai révén sikerült felvásárolnia a kötelezõen felosztott és végelszámolásra kényszerült termelõszövetkezet földterületének nagy részét, borászati üzemét, még a tsz irodáját is. Sikeres nagyvállalkozó, lányával együtt a Soly-Bor Kft. társtulajdonosa.

    Nem tudom, mennyire volt gyakori, hogy annakidején doktorátust is szereztek a téeszelnökök, én mindenesetre elmondom a tanulmányaim történetét. Itt, Gyöngyössolymoson kezdtem, 1945-ben, az általános iskolát, 1953-ban végeztem. Az osztály legjobb tanulói közé tartoztam, az iskolaigazgatóm noszogatott, hogy mindenképpen tanuljak tovább. Õ íratott be a gyöngyösi gimnáziumba, illetve Egerbe, a tanítóképzõbe. Egyiket sem kezdtem el, mert édesapám meghalt, édesanyámmal éltem. Kuláknak minõsítettek akkoriban, és jól emlékszem az úgynevezett "padlássöprésekre", amikor a kicsit jobb módú parasztoktól elvették a gabonát vagy más élelmiszert, mondván, kell az élelmiszer az országépítõ munkásoknak, illetve a városi lakosoknak. Itthon maradtam hát, általános iskolai végzettséggel, gazdálkodónak. 1953 õszén kétökrös szekeret hajtottam, 1955-ben egy lóval, 1958-tól már két lóval dolgoztam. Nyáron a szokásos paraszti munkákat, télen a közeli erdõben a fakivágást és szállítást végeztem.

    Hogyan élte meg a falu 1956-ot?
    Volt egy-két megmozdulás, kétféleképpen. Az egyiket a helyiek szervezték, a másikat idegenek, miskolciak. Ez utóbbiak fosztották ki a tanácsházát, égették az onnan kidobált iratokat, az adópapírokkal, anyakönyvi iratokkal együtt, sajnos, sok anyakönyvet is elégettek vagy megrongáltak. Úgy emlékszem, október 25-én vagy 30-40 ember végigvonult a falun. "Munkát, kenyeret, Rákosinak kötelet!" jelmondattal. Nem mondhatom, hogy a falu élvonalbeli gazdálkodói vettek ezen részt, akikre igazán büszkék lehetnének az itt élõk. A falusi emberre jellemzõ tartózkodással fogadta a nagy többség a történteket; kivárt, végezte a munkáját továbbra is. Különösebb konfliktus nem történt. Nem volt mit megtorolni.

    Folytassuk akkor saját életének történetét.
    1959 õszéig végeztem az elõbb említett paraszti gazdálkodást. Akkor bevonultam katonának a határõrséghez, 27 hónapot töltöttem ott, 1962 februárjában szereltem le. Közben megkezdõdött, sõt meg is történt a mezõgazdaság szocialista átszervezése, tehát a szövetkezetesítés. Tudomásom szerint, itt a faluban ezek során sem történt kirívó, erõszakos eset. Rábeszélés volt, engem is agitáltak, a feleségemet és édesanyámat is, hogy lépjünk be, de ez nem parancs volt, csak érveket mondogattak, miért is szükséges ez. A legfõbb érv az volt, hogy ez a jövõ sikeres gazdálkodása végett szükséges. A faluban voltak idegen agitátorok is, persze helyi kísérettel, a parasztember, nem mondom, hogy önként és dalolva ment aláírni a belépési nyilatkozatot, megválogatta, hogy kinek ír alá, rendszerint az ismerõs helyi agitátornak tette. A gyöngyössolymosi Mátra Mezõgazdasági Termelõszövetkezet 1960. december 21-én alakult meg. Nem történt erõszak. Így lettünk mi is téesztagok.
    Miután leszereltem a katonaságtól, korábbi iskolaigazgatóm megintcsak noszogatott. "Jancsi, most már nem halaszthatod tovább a tanulást!" Rávett arra, hogy soron kívül jelentkezzek a mezõgazdasági technikumba, amelyik a gyöngyösi gimnázium épületében mûködött. Kis késéssel, de 1962-ben levelezõn elkezdtem a technikumot és négy év múlva eredményesen be is fejeztem. Mivel levelezõn végeztem a technikumot, közben a téeszben fizikai munkásként dolgoztam. 1964-tõl félig adminisztratív munkát kaptam. 1966-ban ismét találkoztam a volt iskolaigazgatómmal, aki nem volt más, mint dr. Nagy Gyula, a késõbbi gyöngyösi Mátra Múzeum alapítója. "Jancsi, azt gondolom, kellene neked még tovább tanulnod." Õ hozta a jelentkezési lapot, ki is töltötte, és a szokásos idõben megjelentem felvételire a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen. Nem nagyon hittem benne, hogy sikerül, de jött az értesítés, hogy felvettek. 1967-tõl 1972-ig, sõt utána még két évig szakmérnöki tanulmányokat is folytattam, így 1975-re agrár-közgazdász végzettséget szereztem. A szakmérnöki szakdolgozat elkészítése után az üzemszervezési tanszékvezetõ professzora, dr. Tóth Mihály azt mondta, nagyon szeretné, ha a szakdolgozatomat továbbfejleszteném doktori disszertációvá. Megtettem, amit 1976-ban meg is védtem. Így lettem a mezõgazdasági tudományok doktora. Ma is szoros kapcsolatom van a gödöllõi egyetemmel, amelyhez tartozott a legutóbbi idõkig a gyöngyösi fõiskolai kar, de most, 2003 végén ezt önálló egyetemmé nyilvánították.
    Baráti szálak kötnek sok mai oktatóhoz, vissza-visszajárok különbözõ tudományos tanácskozásokra, sõt részt veszek államvizsgára felkészítésben, szakdolgozatok bírálatában. Olvasok szakmai irodalmat, hogy ezeknek a feladatoknak eleget tudjak tenni.

    És hogy alakult közben a gyakorlati munkája?
    1964 végétõl üzemgazdászként dolgoztam, késõbb rám bízták a borászati ágazatot. 1973 tavaszán a járási tanács vezetõi kerestek meg azzal, hogy új vezetõ kellene a községi tanács élére. Vállaljam el én. Idõt kértem, felkerestem az akkori barátaimat, ismerõseimet, a téeszbeli fõnökömet, Kerek Sándort is beleértve, hogy mit illik válaszolni ilyen felkérésre, mert inkább a mezõgazdasághoz kötõdtem, de azt is éreztem, hogy ez komoly megtiszteltetés. Azt mondták, hogy nem illik ilyenre nemet mondani. Végül is igent mondtam, és 1973. május 1-tõl a község tanácselnöke lettem. A falu közös dolgaival foglalkoztam, de a téesz közgyûlésein, vezetõségi ülésein állandó meghívottként rendszeresen ott voltam. Láttam, mi történik a közös-gazdaságban, benne éltem, földrendezési feladatokat továbbra is magamra vállaltam. Majdnem hat évet töltöttem el tanácselnökként. Utólag értékelve ezeket az éveket, azt mondom, nem volt haszontalan, sok olyan dologgal foglalkoztam, amivel korábban nem, sok olyan dolgot ismertem meg, amit korábban nem, ezek a késõbbiekben nagyon sokat segítettek nekem eligazodni a téesz-vezetésében. Megismertem a községhez tartozó területet alaposan, része voltam az egész falu életének, korábban szinte mindvégig tanácstag is voltam, most pedig önkormányzati képviselõ vagyok.

    Miért és hogyan került vissza a termelõszövetkezetbe?
    1979. januárjában meghalt Kerek Sándor tsz-elnök, és a szövetkezeti tagok megkerestek azzal az óhajjal, hogy legyek én az utóda. A helyi és a városi pártbizottságtól is érkezett jelzés arra, hogy rám gondoltak, vállaljam el a termelõszövetkezet vezetését. Megszoktam és jó munkahely volt a tanácselnökség is, de igazán én a mezõgazdasághoz kötõdtem. A családom tagjait kellett inkább meggyõzni arról, hogy érdemes visszajönnöm, mert tudták, hogy a téesz-vezetés sokkal több idõt vesz igénybe, ez nem nyolcórás beosztás. Ha valamit elvállaltam, azt teljes erõvel csináltam, és igényesen. Bizony mozgalmasabb volt a közös gazdaság élete, nagy, izgalmas közgyûlésekkel, folyamatos észrevételekkel, kritikákkal. A szûkebb környezetem jól látta, hogy a tanácsi munka nyugodtabb ennél, de nekem ez tetszett jobban.

    Országos viszonylatban milyen nagyságrendû volt a gyöngyössolymosi termelõszövetkezet?
    Területileg az árbevételét tekintve a közepes téeszek közé tartozott. A Mátra déli lábánál két és fél ezer hektáros területen gazdálkodott. 1979. március 15-én tartott közgyûlés választott meg elnöknek. Csaknem 600 szavazatból csak három ellenszavazat volt. Titkos szavazáson természetesen. Nem valami ráerõszakolt személy voltam, mind a tanácselnöki meghívásom, mind az ide visszahívásom a lakosság széles rétegének bizalmából történt.

    Mikorra lett igazán sikeres és mitõl a Mátra Mgtsz, mert a falon most is látható sok oklevél, kitüntetés azt jelzi, hogy sikeres volt valaha.
    A 80-as években, egészen 1989-ig. Szerénytelenségnek tûnik, de gyakorlatilag az elnökségem alatt a rendszerváltásig. Az ország 1200 valahány szövetkezetébõl az elsõ ötven között voltunk, nem nagyság szerint, hanem a gazdálkodás hatékonyságát tekintve. 12-15 gazdálkodási mutató alapján ítélték ezt meg annakidején. A meghatározó mindig a szõlészet-borászat volt, 5-600 hektáron szántóföldi növényeket is termesztettünk, és ezer hektár erdõvel is rendelkeztünk, az onnan kitermelt fát kisebb üzemben feldolgoztuk félkész termékké, többnyire parkettafrízt, bútorlécet gyártottunk belõle. A községnek 3200 lakosa volt és van jelenleg is, nagyon jó helyen levõ település, a Mátra lábánál, a várostól, Gyöngyös központjától mindössze 4 kilométerre, de a két település szélsõ házai között már 500 méter sincs a távolság. Településünk közigazgatási határa a Galyatetõre vezetõ 24-es út mentén egészen Mátraszentimre határáig húzódik. A tsz adta munkalehetõségen kívül a városban is munkát tudtak vállalni az itt élõk, és a mátrai üdülõhelyeken is többen elhelyezkedhettek. A téesznek több mint 500 tagja volt, akik elsõsorban 500 hektár szõlõültetvényen dolgoztak, a falu megélhetésében ez volt a meghatározó.
    Gyakorlatilag a szinte töretlen fejlõdést az 1968-as reformok idejétõl lehet számítani, 68-ig a szövetkezetek terveit a járási tanács szakreferenseivel kellett egyeztetni, hogy mennyi állatot tarthatunk, mennyi búzát vessünk stb., nos ez az egyeztetés 68-ban megszûnt. Közgazdasági szabályozókkal próbálták befolyásolni a gazdálkodást, amit már magam is helyesnek tartottam. Itt, Solymoson is ettõl kezdve nagyobb fejlõdési lehetõséget kaptunk, bár 71-73-ban volt egy kis megtorpanás, viszszarendezõdés. Összefügg azzal, hogy Nyers Rezsõt, a reformok atyját visszafogták. Azt hiszem, hogy a Kádár-rendszer vitatott jó vagy rossz tevékenységével - inkább jó reformjaival - kilógott az úgynevezett "szocialista táborból", a szocialista elméleteket sajátosan próbálta alkalmazni, nálunk nem kolhozok voltak, nem csajkából ettek az emberek, nem éheztek - sõt, üzemi konyháról kiszállítottuk a földre az embereknek az ebédet, persze azoknak, akik ezt igényelték. Nos, ez a viszonylagos jobb mód nem mindenkinek tetszett a "keleti táboron belül". Nem minden országban, és kiváltképp nem engedték meg a Szovjetunióban az úgynevezett háztájit. Nálunk viszont maradhatott saját tulajdonban föld, már a szövetkezetesítés idején is, és a mérete egyre nagyobbodott. Kezdetben 3000 négyzetméter szõlõ vagy gyümölcsös maradhatott saját tulajdonban a szövetkezeti tagoknál, ezt 1968 után duplájára emelték, tehát 6000 négyzetmétert tarthatott meg saját használatra. A 80-as években már megengedték, hogy három háztájit, tehát 9000 négyzetmétert mûveljen a tag saját közvetlen hasznára.

    Hogyan alakult a szövetkezet és a háztáji viszonya?
    A tsz-tagok tulajdonában maradt földeknek a gépi mûvelését a tsz megoldotta, a kézi munkát végezte a gazda. Az így termelt árut a szövetkezet fölvásárolta, értékesítette, ezzel a gazdának nem volt gondja, és így jutott plusz jövedelemhez. Ez volt az igazi takarék-kasszájuk a szövetkezeti tagoknak. Biztos pénz, amellyel kiegészítették, duplájára is növelhették a szövetkezetbõl származó jövedelmüket. A szövetkezet árualapja is megnõtt külön gond nélkül.
    Akkoriban sokat kellett várni egy-egy új autóra, Ladára, Wartburgra, ma úgy mondják "keleti autókra", de egy háztáji termékébõl, annak árából, 80-100 ezer forintból Gyöngyössolymoson többnyire egy személygépkocsit vettek. Azt mondhatom, igenis jól éltek akkoriban az emberek.
    Velem történt: az egyik legtehetõsebb középparaszttal beszélgettem 1971 táján, olyan emberrel, akit példaképnek tekintettek 1945 elõtt is, a 60-as években is, és megkérdeztem: "János bácsi - Matin János volt a teljes neve - János bácsi, mi a véleménye a háztáji-módszerrõl?" "Tudod fiam, az, hogy nem mostanában kellett volna ezt csinálni, hanem 30 évvel ezelõtt. Én jó gazda voltam Solymoson, tudjátok ti ezt, de hogy mennyi gondom volt nekem a földdel és a terményekkel, azt nehéz felsorolni. Bár nem magam kapáltam a földet, másokat foglalkoztattam, de hajnali háromkor keltem, hogy napszámost fogadjak, azokat dolgoztatni, irányítani és fizetni kellett naponta, azután attól fájt a fejem, hogy a boromat hogyan-mikor tudom eladni. Igaz, most nincsenek kiugróan nagy jövedelmeim, de minden hónapban biztosan megvan a téeszbõl a fizetésem, a háztájiban amennyit bírok, még dolgozhatok, abból is jön pénz, nem kell különösebben izgulnom. Kár, hogy nem fiatalabb koromban jött el ez a rendszer." Ezt mondta nekem a 70-es évek elején Matin János bácsi.
    És ez jellemzõ vélekedés volt akkoriban.

    Televíziós riportok során vidéken én is gyakran hallottam: "Aranyoskám, tudja, ha vissza akarnák adni a földet, már nem is kellene!" És mégis mi lett a vége?!
    Az úgynevezett tagosításkor, a szövetkezetek alakulásakor többen mondogatták, hogy a "határkövet ássátok mélyre, mert úgyis visszakapjuk". A 70-es években ilyet már nem lehetett hallani, azt annál gyakrabban, amit említett, hogy "ha visszaadnátok, már akkor se kellene, biztosabb ez így, a közösben". Példát mondok: az 1990-es évek elején, a rendszerváltás idõszakában annyi rossz döntés történt a mezõgazdaságot illetõen, hogy az évtizedekre negatívan hat a magyar agráriumra. Erõvel át kellett alakulniuk a szövetkezeteknek, mondván, nem demokratikusan jöttek létre. Lehetõséget adtak mindenkinek, hogy kilépjen. Nálunk akkor csaknem hatszáz szövetkezeti tag volt, és senki nem lépett ki. Késõbb az évek múlásával, a körülmények továbbromlásával másként alakult, de majd azt is elmondom. Különbözõképpen élték meg az emberek az elmúlt évtizedeket, de ha mostanság beszélgetünk róla, az idõsebbekkel vagy középkorúakkal, akik éltek akkor, és dolgoztak és most is dolgoznak - szívesen elevenítik fel azt az idõszakot, amikor évente többször is kirándultunk, megismerték az itt élõk az ország számos vidékét, sõt megismerkedhettek a szomszédos országokban élõkkel. Sokan csak ezekben az években jutottak meszszebbre a legközelebbi várostól, Gyöngyöstõl. Minden évben többnapos kirándulásokat szerveztünk, minden évben eljutottunk a Balatonra, a szomszédos országok valamelyikébe, Moszkvába vagy Ausztriába, Olaszországba, Velencébe is. Bizony, ezeknek az élményeit emlegetik ma is.
    Elsõsorban a KGST-országokból fogadtunk vendégeket, ahol mi is jártunk. Talán miniszterhelyettes volt a legmagasabb rangú vendégünk. Nem mi voltunk a kedvenc. Itt a közelben mûködött a Nagyrédei Szõlõskert Termelõszövetkezet, amelyet kezdetben a híres Varga Ferenc vezetett. Õ késõbb tanácselnök lett Gyöngyösön, majd a nagyon ismert Óbudai Tsz elnöke is volt. Nagyrédén sok magasrangú vezetõ és delegáció megfordult. Kádár János és az államelnök, Dobi István is járt ott.

    Kíváncsi vagyok, hogyan élték meg a legutóbbi 10 évet, mikor és hogyan esett szét a szövetkezet, amelyhez hosszú ideig ragaszkodtak az emberek?
    Azt mondom, hogy vágytuk, óhajtottuk a reformokat az országban. A mezõgazdaságban is sok területen kívántuk a modernizálást, a változtatást, de nem igazán éreztük a Kádár-rendszert diktatúrának. Puha diktatúrának mondják mostanában. Vagy hogy kiknek is volt ez diktatúra? Arról lehet beszélni. Négyévenként például a szövetkezeti elnököt újra kellett választani. Ebben a városi pártbizottság véleményt mondott, velem is beszélgettek egy ilyen alkalommal, és mondták, hogy továbbra is javasolnak, de amikor arra került sor, hogy megmondták: elnökhelyettesnek pedig X. Y.-t kéne megtenni, akkor én azt mondtam, "az rendben van, hogy engem biztattok meg támogattok, de úgy tudom, a helyettes személyét már nem kell a pártbizottságnak jóváhagynia, ez már nem párthatáskör. Majd a tagság ott, a választáskor eldönti, kit akar". És ezzel le is állítottam õket. Volt, aki még rájátszott erre, és mindenben kikérte a pártbizottság véleményét. Az én álláspontomat általában tiszteletben tartották, és a kötelezõn túl nem szóltak bele a munkámba. Inkább kikérték a véleményemet, mint gyakorlati emberét, mintsem utasítgattak volna. Olyan is volt, amire azt mondtam, hogy badarság, és nem sértõdtek meg. Járt itt a 80-as évek végén az akkori igazságügyminiszter Kulcsár Kálmán. Heves megyei születésû ember lévén, amikor itt üdült a Mátrában, ellátogatott hozzánk. Kifejezetten érdekelte, hogyan gondolkodom a lehetséges változásokról. Sok mindent fel lehetett neki vetni, nem drasztikus változásokról volt szó, hanem reformokról, ahogy akkoriban mondtuk!

    Tudja-e, hogy a városban azt mondogatják, Nyilas János megvette a falut. Hogyan is történt végül a szövetkezet szétmállása? Hogy lett Önbõl nagyvállalkozó?
    Mint minden mende-monda, ez is túlzás, de nem alaptalan. Én szövetkezetbarát voltam, sõt vagyok is még, bizonyos szempontból, ma is. Annál nagyobb kárt nem is tudtam elképzelni, mint amit 1990 és 94 között okoztak a magyar mezõgazdaságnak. A rendszerváltáskor nem kellett volna mindent kidobni. Ami jó, azt hagyni kellett volna mûködni. Felszámoltuk azt a birtokrendszert, ami itt nálunk alapvetõen jól mûködött, amivel ma az Európai Unióhoz sikerrel csatlakozhatnánk. Vertük volna az európai mezõgazdaságot, így viszont ott fogunk kullogni a szegények között, mert nagyon sok vesztese lesz a csatlakozásnak. Politikai prédává tették a mezõgazdaságot. Azt az óriási vagyont, amit a szövetkezetek birtokoltak, elherdálták, kihasználatlanná tették, tettük. Erre kényszerültünk, tönkrementek nagy állattartó telepek, a takarmánytelepek, a nagy gépparkok.
    Hogy mi történt Gyöngyössolymoson? 1991-ben, mint említettem, még senki nem lépett ki a szövetkezetbõl, csak újjáalakultunk. 92-ben jelent meg a törvény, hogy ki kell jelölni a földeket mindenkinek. Nevesíteni kell!
    Igen ám, de voltak a szövetkezeten kívüli személyek, akik aranykoronaértékkel rendelkeztek, és õk kezdtek követelõzni. Akkor azt mondtam magam is, hogyha kívülállók viszik a földet, akkor a szövetkezeti tagok is. Igen ám, de egyedül nehéz volt, hiteleket sem adtak a bankok, én magam is rendelkeztem jelentõs aranykoronaértékkel, nem kevés földdel léptünk annakidején a közösbe. Én is kivettem a földemet. A nehézségek miatt sokan szabadulni akartak a földtõl, én meg inkább vásároltam. Kezdetben már 20-30 hektár földhöz jutottam. Volt ebben szõlõ, szántó és erdõ is. Ez történt 1993-94-tájékán. 1994-95 volt a fordulópont. Kritikussá vált a téesz helyzete, hitelt nem kaptunk, szõlõfelvásárlásra nem volt pénzünk, a borászatunk is leépülõben volt, a hitelekhez vagyont kellett volna zálogosítani, de a vagyon már nevesítve volt. Nagyon vergõdtünk, egy évben bérbeadtuk a pincét, hogy abból pénzt szerezzünk, de ez csak halvány átmeneti megoldás volt. Elérkezett 1997, amikor már termeléssel alig foglalkoztunk, csak a megmaradt vagyon kezelésével, szinte csak az idõsebb tagok maradtak meg a szövetkezetben, így döntöttünk a végelszámolás mellett. A közgyûlés vagy három ellenszavazattal ezt fogadta el. 1998 elején meghirdettük a vagyont eladásra. Kimondtuk, hogy csak készpénzzel lehet megvásárolni a tsz-vagyont. Mi a lányommal 1996-ban alapítottuk a kft-t, elsõsorban solymosi borokkal foglalkoztunk. 97-ben szabályos versenytárgyaláson a téesz vagyonának nagy részét megnyertük, megvettük. A családtagok, a barátok és a korábbi banki kapcsolatok révén teremtettük elõ a pénzt. Számillióforintos nagyságrendet jelentett ez akkor. Így került a Soly-bor tulajdonába a borászat, a pincével, a tárolóval, az irodaépület, és ennek a vagyonnak része volt a Sás-tó egy része és környéke is. Mint mindenhol, itt is vannak irigyek, de a reálisabban gondolkodók azt mondták "örülünk, hogy egy helybeli vette meg a téeszt és nem idegen". 98 végén minden tag megkapta üzletrészének pénzbeli ellenértékét. 1998 decemberében a Mátra Mgtsz megszûnt.

    Lelkiismerete tiszta-e?
    Tiszta. A következõk miatt: most is többen mondják a faluban, hogy megyünk a téeszhez ezt meg ezt elintézni. Azok dolgoznak a Soly-bor kft-ben, akik korábban a téeszben, most is sokszor eljönnek hozzám, kikérik a véleményemet, amikor a falu dolgairól döntenek, vagy szakmai tanácsot kérnek gazdálkodási ügyekben. Úgy érzem, jó kapcsolatom van a helybeliekkel. Természetesen nem kevés pénzt kellett akkor baráti és egyéb segítséggel összeszednem. A kft-énk adósságát azóta rendezni tudta. Beruháztunk, modernizáltunk, európai szinten dolgozunk. Úgy éreztem 1990-tõl, hogy ez nem az én rendszerváltásom, szívem fájt a téeszért, úgy éreztem 90 és 94 között, hogy minden döntés ellenünk, téesz-elnökök ellen irányul, ugyanakkor minden döntés egyre inkább a javunkat szolgálta, mert nem analfabéták voltak már régen a téeszek élén, de annak néztek bennünket a rendszerváltáskor. Nem igaz az, hogy analfabéták álltak abban az idõben a pártbizottságok élén, de úgy csináltak, mintha azok lettek volna. Többdiplomás emberek dolgoztak már régen ott is, itt is, akik a döntéseket felismerték és alkalmazni tudták, éppen szakmai ismeretük és helyi ismeretük révén. Így lettem én is a rendszerváltás nyertese. Helyi ismeret, szakmai ismeret és kapcsolatok, ezek szóltak mellettünk. Persze, kellett hozzá bátorság is. Merni kellett az új helyzetet felvállalni.

    Még egy kérdés: köszönnek magának és visszaköszönnek a faluban azóta is?
    Mint említettem, ezt a helyzetet nem én akartam. A téesz idõszakában jobban éreztem magam, igaz fiatalabb is voltam. Most nem érzem rosszul magam, lelkiismeretesen próbálom csinálni a dolgaimat, nem dolgozom kevesebbet, mint régen, talán még többet. A kívülállók nem tudják, a "gazdaság" mennyi feszültséggel jár. Amikor egy évben többszázmillió forintért felvásárlom a szõlõt, azt ki kell fizetni, tárolni kell, és fel kell dolgozni... senkinek egy fillérrel adósa nem maradtam. Nem mondom, hogy egy nagyon szûk körnek nincs esetleg negatív véleménye rólam, de általában ugyanúgy köszönnek az emberek, mint régen, és én is köszönök mindenkinek.

    2003. december

MÉRLEG

ROMÁNY PÁL

Hányadik "földreform?"1

    "Csak a föld halhatatlan, a mi örök anyánk. ... Eléghetnek még a falvak is, de a földet nem lehet elégetni. A föld, gondviselõ dajkánk, mindig megmarad és táplálja azokat, akik magot vetnek belé. Fölötte áll térnek, idõnek..."
    (Émile Zola: A föld)

    1.
    Termõföld, talaj, termelés, táplálék - lám, e négy szó a magyar nyelvben még alliterál is. Ha pedig a betûrímbe ötödikként a tulajdon-t is beillesztjük, elõttünk a lecke, amellyel társadalmak, országok sora birkózik évszázadok óta. Nevezik földkérdésnek, agrárforradalomnak (amerikai mintára: zöld forradalomnak), földreformnak, agrár (s benne földbirtok) politikának, földhasználati-gazdálkodási rendszernek stb. - ám a lecke eredménye, a vizsga csak ritkán jeles osztályzatú.
    A szükséges feltételek közül hol az egyik, hol a másik hiányzik, vagy szerepel gyengén. Így látja az ENSZ Mezõgazdasági és Élelmezési Szervezete (a FAO) is, de magunk is ezt tapasztalhatjuk hazánkban jó ideje. Hiányos táplálkozás, rendezetlen földtulajdon, kusza jogviszony. Ami pedig az ígéreteket, a jótékonykodást illeti: jobb lenne nélküle, néhány alkalom nem vigasz. Az éhezõ százmilliókra utalva Gödöllõn hangsúlyozta beszédében a FAO fõigazgatója - dr. Jacques Diouf -, hogy új zöld forradalomra volna szüksége a világnak. Újra, hogy táplálni tudja az éhezõket és ugyanakkor fenntarthassa a Föld globális sokszínû örökségét is.2 Az elsõért, Borlaugnak adott Nobel-békedíj után, talán ezért is járna egy másik valamikor.
    Jó ezt itt elmondani. Itt, Martonvásáron, ahol új gabonafajták születtek, ahol a genetika, az agrotechnika új utakat vágott, ahonnan elindult Európa legelsõ, speciális módon keresztezett hibridkukoricája, az 1953-ban államilag elismert MV-5, és ahol most is, különleges növényházukban, egyidejûleg tudnak vetni és aratni.
    A föld és a földmûves sorsának néhány összefüggését tekintjük át a következõkben, és "földreformjaink" tanulságait idézzük fel. Gyõrffy Béla is ezt tartotta legfõbb leckénknek egykor, az Áchim András Népi Kollégiumban. Akkor, jó ötven éve, amikor a szenioroktól a német parasztháború történetével és Florian Geyer szerepével mi, elsõévesek megismerkedtünk. És azzal, amit a felkelõk híres dala így fogalmazott meg:

    "A Föld teremtésének kezdetén, sej, haj, hahó,
    Nem volt akkor gazdag és szegény, sej, haj, hahó."

    Igen, a nagy földosztás másnapjait éltük akkor. Közöttünk járt Nagy Imre, és tanított az egyetemen. Jogszabályok sora sürgette ama bizonyos 1945. évi VI. törvénycikk teljes körû érvényesítését, a telekkönyvezést. A telepítésrõl és a földreform befejezésének elõmozdításáról intézkedõ 1946. évi IX. törvénycikk alatt Tildy Zoltán köztársasági elnök és Nagy Ferenc miniszterelnök nevét olvashattuk, az Országos Földbirtokrendezõ Tanács körrendeletein pedig Veres Péter aláírását. Kiosztották a földet szülõfalum, Szajol határában is. A község két és félezer lakója 1912 katasztrális holdon élt. Élt, ahogy tudott. A határ nagyobb része gróf Almásy-hitbizomány volt, amelynek 3688 kat. hold területén a Bérgazdaság Rt. gazdálkodott. A földosztásig mintegy ötszázan szolgáltak ott.
    Az 1945. évi magyarországi földreform - mérete és jellege folytán - a maga nemében az utolsó volt Európában. Nem valami nagy dicsõség. Radikális voltát, végrehajtásának módját a történelmi elõzmények, a hadi helyzet és a sürgetõ termelési-ellátási érdekek befolyásolták, sõt: meghatározták.
    A magyar földreform már elkerülhetetlen volt 1945-ben. A nagy késés azonban megelõzhetõ lett volna.
    Miért maradt el, miért késett még a szomszéd országokhoz képest is?

    2.
    "... nagy tömege él közöttünk a szegény magyaroknak, akiknek méltánytalan helyzetén ma már nem lehet sem kivándoroltatással, sem iparosítással, nagyvárosba küldéssel segíteni, miként a háború elõtt történt - nem marad tehát egyéb hátra, mint a telepítés és ezzel kapcsolatban a földbirtok reformja.
    (Szekfû Gyula, 1934)

    Miért maradt el hát a földreform, egy korszerû földbirtok-rendezés Magyarországon, egészen a 20. század közepéig? Nem ismerték volna elõdeink a termõföld szerepét, fontosságát? Nagyon is jól ismerték. Már a 14. században megfogalmazta a krónikás, hogy "akié a föld, a fû, a víz - azé minden". Sõt, a honfoglalók, a fejedelmek, a fõrendek is tudták ezt. Az évszázadok során voltak földrendezések - még forradalmi jellegû földfoglalások is -, volt számos, szükségszerû kodifikáció, az 1222-es Aranybullán kívül is, földügyekben. Minderrõl gondos kutatómunka, tekintélyes szakirodalom nyújt képet. De kevesen mutattak rá arra, hogy önmagában a termõföld csupán fontos vagyontárgy, amelynek a jó kamatoztatásához, a szorgalmas és hozzáértõ munka mellett, tõke is szükséges. Ez utóbbival - részben a polgárság híján - a magyar gazdaság, mint a kontinentális Európa nagyobbik, keleti fele, nagyon szûkösen rendelkezett. Nemcsak a földtulajdonossá vált vagy tehetõs parasztság, hanem a legtöbb nagybirtok is.
    A viták a kis- és a nagyüzem körül folytak (és folynak még napjainkban is), de alig figyeltek arra, amire Czettler Jenõ, a gazdaságtörténet és az agrárpolitika egyetemi tanára, 1940-ben (!) rámutatott: "Az agrárpolitikának szerves része a hitelpolitika is." Így azután a piac számára termelõ kisbirtok - folytatta elõadását Czettler - egy 30 hektáros dán, svájci, vagy holland kisüzem épület- és állattõkében teljesen ugyanaz, mint nálunk egy 500 holdas gazdaság. [...] Az mesemondás, hogy Dániában nagybirtok nincs, mert van ott 370 hektáros birtokos is, igazság azonban, hogy túlnyomó a kisbirtok. Ezek... azonban a jó értékesítés következtében mind piac számára termelõ, modernül felszerelt és a gazda szakképzettségével alátámasztott kapitalista üzemek"3. (Erre szokás mondani, hogy "no comment".)
    Ilyenek bizony kevés helyen voltak a "magyar Ugaron". Maradt tehát az igásökrökkel, gõzekékkel kétségtelen többet termelõ nagybirtok-rendszer védelme, amely a politikai-hatalmi érdekekkel is egybeesett. Ennyire persze nem egyszerû a válasz. Czettler idézett elõadása után is elhangzott: "A nagyüzemi kérdést a közgazda reális szemüvegén keresztül nézzük. Ez a kérdés nem tûrhet politikumot, nem kergethet délibábot, vagy képviselõi mandátumot. A mezõgazdaság ma tudomány, szakembereket kíván, a természettudományi módszerek ismeretét, a termelést befolyásoló, létrehozó számtalan tényezõnek és együtthatónak alapos vizsgálatát."4
    Röviden szólva: évszázadok - fõleg a 19-20. század - politikai hullámvasútja ez a polémia és gyakorlata agrártársadalmunk és agrártermelésünk számára. Nálunk is, mint sok más országban, különösen itt - a Niederhauser Emil szerinti - Köztes-Európában ismétlõdõen elõfordult, hogy hol a földtulajdonos hagyta el a földet, hol a föld a tulajdonost. Az ingatlan fikcióvá, a termõföld parlaggá süllyedt. Némelyek szerint a magyar mezõgazdaságon - Mária Terézia óta napjainkig - a legtöbbet kerestek a földügyekben eljáró nótáriusok, ügyvédek, geodéták, a különféle beamterek és a telekkönyvi szakértõk.
    A földszerzések, a telepítések, a telkesítések esetenként már reformokká bõvültek, ám megszámlálásuk így sem egyszerû. Néhány, reformnak nevezett földbirtokpolitikai elhatározás méltán tekinthetõ - hosszú távú hatása miatt is - agrárforradalmi jelentõségûnek. Ezek között található a 19. században a jobbágyfelszabadítás és a 20. században az 1945. évi földosztás. Kevés adat, megállapítás következzék ezekrõl, a zárótétel, a mai földbirtokpolitika fõ kérdései elõtt.
    1. A Pozsonyban ülésezõ Országgyûlés törvényhozói indítványát a jobbágyrendszer - mi tagadás: kései - megszüntetésérõl Kossuth Lajos hirdette ki (ama bizonyos vendégfogadó erkélyérõl, azaz nem a Nemzeti Múzeum lépcsõjén, s nem is a Pilvax-ben hangzott el elõször, mint a romantikát kedvelõk hinni szeretnék.) Az antifeudális proklamáció nyomán - királyi szentesítéssel - egymillió 429 779 magyarországi család vált tízmillió 254 100 hold föld tulajdonosává, továbbá megszûnt a földesúri és egyházi dézsma és az ingyen robot, illetve annak pénzbeni megváltása.5
    "Az 1848. évi országgyûlés 31 cikkbõl álló törvénykönyve a magyar törvénytárnak örökké ragyogó aranyköve" - írta évtizedekkel késõbb Acsády Ignác A magyar jobbágyság története címû könyvében.
    2. A millenniumi évek parlamenti vitái új földügyi lépéseket sürgettek, de a konzervatív fõrendek és fõpapok még a mérsékelt célokat követõ, Darányi Ignác miniszter parcellázási-telepítési javaslatainak napirendi tárgyalását sem szavazták meg. Helyette József Attila szavaival "földmûvest adtunk a tengernek". Hajóra szállt 1,5-2 millió zsellér, volt jobbágy. A latifundiumok maradtak. A parcellázást szorgalmazó képviselõ, Áchim András pedig kikerült a parlamentbõl.
    3. A közöny jege 1918-ban tört meg, majd nyomában 1919. február 23-án, amikor - a helyszínrõl tudósító Krúdy Gyula szerint - "a második honfoglalás Kálkápolnán kezdetét vette". Különleges esemény volt, hogy egy fõnemes, éppen akkor köztársasági elnök, megkezdi hatalmas birtokainak elsõnek a debrõi 38 ezer holdnak a kiosztását és felszólítja a fõrendeket, társait az OMGE vezetõségében, hogy kövessék példáját. Nagyon zokon vették, sokáig nem bocsátottak meg. Mellette állt a köztársaság agrár minisztere, de ott volt Nagyatádi Szabó István, továbbá a fiatal író, Móricz Zsigmond és az "õszirózsás forradalom" sok más reformere. Az a februári vasárnap azonban nem vált országos ünneppé, Károlyi Mihálynak, a földosztónak is emigrálnia kellett. Zaklatott idõk következtek. A visszaállított Magyar Királyságban meghozzák az 1920. évi XXXVI. tc-t, amelynek alapján megvalósítják a Nagyatádi Szabó és Rubinek Gyula nevéhez kapcsolható földreformot. Ebben a nagybirtok, a hitbizomány reformálatlan maradt, a törpe birtokok száma megemelkedett és házhelyeket, továbbá ún. vitézi telkeket osztottak ki. (A nagybirtokok felosztása csak az új határokon túl, az ún. utódállamokban történt meg.)
    4. A két háború közötti idõszakban hol tagadták, hol hirdették a földkérdés megoldatlanságát Magyarországon, de érdemi változás nem történt. Különbözõ konferenciák (telepítési, tanyai, kamarai stb.) után születik ugyan egy telepítési törvény (1936. XXVII. tc.) a kisbirtokok fokozatos (ütemezett) gyarapítására. Gömbös majd Darányi Kálmán kormányának elõkészítése nyomán. Földreformról csak a népi írók, Bajcsy-Zsilinszky Endre, az egyházi és a polgári progresszió neves képviselõi, valamint a moszkvai emigráció formál meg konkrét elgondolásokat.
    A pangás sokféle oka között kiemelést érdemel Kerék Mihály megállapítása: "Kevés reformalkotást követett nagyobb kiábrándulás, mint az 1920-as földbirtokreformot. Ha az lett volna vele a cél, hogy minden ilyen kezdeményezést megutáltasson a társadalommal, sõt a benne érdekelt rétegekkel is, akkor ezt a célját - jó idõre - tökéletesen elérte."6
    Nem éppen dicséret a korszak egyik jeles agrárkutató személyiségétõl.
    Tény, hogy az ún. vagyonváltság földekbõl földhöz jutott személyek megváltási ártartozását (korabeli szóhasználat) csak 1929-ben állapították meg, és évi 4%-os kamattal évi részletekre ütemezték. Sokan 1945-ben, az inflációs pengõvel rendezték tõketörlesztésüket.
    5. Új honfoglalás - amely cím alatt Illyés Gyula számolt be riportkönyvében a legújabb földosztásról - 25 évvel késõbb következett el. Hadmûveleti területen, háborúzó, ötfelé szakadt országban. (Még szerencse, hogy az országhatárokat nem tolták el úgy, mint a lengyelekét!) Kétnyelvû - magyar és orosz - megbízólevelekkel ellátott kormánybiztosok járták az országot, hogy érvényt szerezzenek a 600/1945. III. 15. M. E. számú rendeletnek, illetve az 1945. VI. sz. törvénycikknek. És azért is, hogy megelõzhetõ legyen Magyarországon az éhínség. Véghez vittek egy agrárforradalmat. "Szántsunk magunknak" - idézte a jelszót Urbán Ernõ.7
    A megkésett és történelmileg kikényszerített földosztást alig néhány éves építõ nyugalom követte. Hamarosan egy gazdasági jelmezbe öltözött politikai birkózás kezdõdött a nemzeti és a nemzetközi ringben egyaránt. Éltük, ismerjük, jóllehet manapság mintha több lenne az akkori kort jobban ismerõ újszülöttek száma...
    Tanulmányozásra érdemes a társadalmi-foglalkozási csoport megoszlás, az osztott földterület nagysága és más körülmény is, természetesen külön elemzés alkalmából.
    6. A kialakult földbirtokszerkezet szerves változása alig indult el, máris politikai kampány nehezedett a mezõgazdaságra. A negyvenes évek végétõl a hatvanas évek kezdetéig "mozgott a föld" falvainkban, s ezt csak rövid idõre csillapította az 1953-ban bejelentett "új szakasz" politikája, valamint az 1956-ot követõ kétéves "szélcsend".
    A kollektivizálást követõen alapvetõen változtak meg a mezõgazdasági tulajdonviszonyok. Az 1967. évi IV. sz. törvény azután jogilag is annullálta az 1945. évi földreform-törvénnyel létrejött földtulajdoni állapotokat. A termelõszövetkezeti tag földje - a tagsági jogviszony megszûnésekor, tsz-tag örökös hiánya esetén - szövetkezeti tulajdonba került. Az ún. személyi földtulajdon nagyságát 6000 négyzetméterben korlátozták. A gazdálkodási keretek bõvítését majd az 1006/1976. (III. 16.) számú minisztertanácsi határozat - a háztáji és kisegítõ gazdaságok termelésének fejlesztésérõl címmel - teszi lehetõvé. Bevezetik a tartós földhasználat (1976. évi 33. tvr.), valamint a háztáji üzemág fogalmát.
    A mintegy két évtizedes idõszakra tehetõ ún. "magyar agrármodell" mûködésére a földhasználat, valamint a mezõgazdasági üzemformák sokfélesége volt a jellemzõ. A mezõgazdasági hozamokkal felzárkózott Magyarország - politikai-jogi distanciák mellett - az európai élcsoporthoz. Az 1987. évi. I. törvény a földrõl a forgalmazás újabb szabályozását hozta, de nem jelentett földreformot.
    7. A következõ évek - az 1990. év szeptemberében kiadott kormányprogram, a politikai-gazdasági rendszer megváltoztatása - új fellendülést ígértek. A "leginkább »farmer-gazdaság« jellegû mezõgazdálkodás létrehozása" kormánycélként jelent meg. Az Antall kormány új jogszabályokat terjesztett elõ a földrõl és a szövetkezeti tulajdon megszüntetésérõl. Az agrárügyekben ismét gyõzött a politikai-hatalmi osztozkodás. A kilencvenes évek közepére a mezõgazdasági hozamok, az árutermelés mértéke a háború utáni évek színvonalára - vagyis 30-40 %-kal - esett vissza. Az agrárgazdaság tartalékaiból élt. A hivatalos deklaráció arról szólt, hogy "üres kamra az örökség", miközben ezer milliárdokért gazdát cserélt az agrárvagyon döntõ része. A kamrában azért mégiscsak volt valami!
    A földtulajdon helyreállításakor egyedül Magyarország tekintett el - Oroszország és a FÁK országain kívül - a szocialista rendszer elõtti tulajdonviszonyok (az 1947-es állapotok) visszaállításától. Nem reprivatizált, amit még a balti (volt szovjet) köztársaságok is megtettek. Az ún. jogászi érvelés szerint hosszú idõ telt el (a Baltikumban nem?) a tulajdonváltozások óta, ezért a tulajdon hiteles bizonyítása kétséges lett volna. Furcsa érvelés. Az árveréseken az 1875-ben bevezetett aranykorona szerinti licitálás viszont használható, korszerû mód volt? Vagy az olyan álláspont hirdetése, hogy az összes föld kerüljön a Szent Korona tulajdonába és kezeljék az önkormányzatok?
    A termõföld tehát azé lett a kilencvenes években, aki megszerezte a licitáláson. Láttuk: elvált egymástól többször a tradíció, a föld, a tulajdonos, a telekkönyv. Az "eszmei földtulajdon" elidegenedést, végsõ soron, sok helyen parlagfüvet terem. Az agrártermelés "szerelvénye" újból a hullámvasút aljára siklott. És a "voksot gyûjtõ" viták - akár éppen 100 éve - most is élesek. Hiányzik a józan megítélés ott, ahol azt hirdetik, hogy 766 ezer gazdálkodót (!) kellõ jövedelemhez tud (köteles?) juttatni a hazai föld. Esetleg tulipánhagyma-termesztéssel? Hová szállítjuk?
    Földügyeink 7 nagy állomását (vakvágányát?) vettük sorra. A gondot illetõen valójában közömbös, hogy hányadik reformnak, átalakításnak, vagy tartós bizonytalanságnak az idejét tölti a hazai agrárium. A legfontosabb, a legnagyobb teljesítmény, hogy minden zaklatottság, forradalom és ellenforradalom, csapások, kudarcok és cselszövések ellenére hazánk mezõgazdasága a 20. században is helytállt az ország lakosságáért. A sikerek idején pedig nem csak táplálni tudta, hanem exportjával jelentõs bevételhez is juttatta a nemzetgazdaságot. Úgy vélem tehát, hogy a Magyar Örökség Díjra régen érdemes, talán a legérdemesebb az agrártársadalom, a magyar parasztság.
    Nem mindig értékeltek (értékelik?) ezt a nagyszerû teljesítményt kellõen. Többre tartották (tartják?) Magyarországon más ágazatok, más foglalkozások teljesítményét, de az agrártársadalomnak ez nem szegte kedvét. Annak persze örült, ha - nagyritkán - a nemzet nagyjainál az agrártermelést, a falufejlesztést is számba vették. Ha pl. az egri hõs Dobó Istvánnak - a vár megvédése mellett - azt is a javára írták (legalább néhány történész), hogy egykor Felsõ-Magyarország nagy borszállítója, borkereskedõje volt.
    Merthogy a "puskapor" árát valahol, valahonnan mindig elõ kellett - elõ kell - teremteni.

    3.
    "... birtokpolitikai reformterveink eddig azért nem sikerültek, mert keletkezésükben és lebonyolításukban a politikai szempontoknak jutott vezetõ szerep...
    A földkérdés évszázados elhanyagolásának nálunk olyan súlyosan a következményei, hogy nagyon jól és szakszerûen elõkészített, mélyreható földreform teremthet csak kedvezõbb helyzetet."
    (Kerék Mihály, 1942)

    Nem hiszem, hogy a mottóban idézett gondolat igazságával érdemes volna vitába szállni. Különösen, ha még azt is hozzá tesszük, hogy "a politikai nyomásra elõráncigált reformok fõleg azért nem szoktak sikerülni, mert nincs idõ elõkészítésükre".8 Emlékezetes, hogy "nagy reformjaink" vesztes háborúk után, kétséges értékû kompromisszumokat követõen, gyors "kárpótlásként" születtek. Legyünk tehát következõ országos földbirtokpolitikai lépésünknél - nem mondom, hogy hányadik, hiszen már Móricz Zsigmond a sokadiknál tartott 1919-ben - szakszerûek és kellõen óvatosak, de határozottak is egyben.
    A múlt év elsõ felében alakult Nemzeti Agrár Kerekasztal nem tudott megállapodni a földbirtokpolitika alapkérdéseiben. Talán a módszer sem volt megfelelõ, azaz nem is lehetett várni közös koncepciót a nem közös alapállású grémiumtól.
    Mire volna szükség?
    1. Legelsõ feltétele minden komoly, felelõs gazdasági változtatásnak: számbavenni, reálisan értékelni meglevõ vagyonunkat, lehetõségeinket. Magyarországnak vitathatatlanul értékes természeti vagyona a termõföldje, mezõ- és erdõgazdasága. A 20. század derekán még ez adta a nemzeti vagyon mintegy harmadát. A kapacitás hasznosítása a jövõ számára is adott, amelyre nem az a jó válasz, hogy nem jelentõs, hiszen Európa területének a fél százalékát sem éri el a mi területünk, hanem az, hogy a számunkra adott, nekünk 100%-ot, tanuljuk meg a legelõnyösebb eredménynyel hasznosítani.
    2. A remélt sikerhez a társadalmi tudatban is változást, sõt az agrárkérdéseket illetõen fordulatot kellene elérni. Annak elismerésében is, hogy "a mezõgazdaság a nemzetgazdaság egyetlen ága, amelyik nem használja fel (el - R. P.) a természeti erõforrásokat, hanem ésszerû gazdálkodás mellett újratermeli azokat".9 És kérdezzük meg értékeink tagadóitól: van-e Európának még egy olyan országa, amelyben a terület csaknem 70%-a mezõgazdasági termelésre alkalmas? Egyedül Magyarország ilyen ország Európában.
    A tengerparttal rendelkezõ országok kikötõket építenek, az alpesiek sípályákat, hogy természetföldrajzi adottságaikat kamatoztassák. Belátható, hogy különleges természeti-gazdasági adottságunkra nekünk is érdemes építeni, s ehhez nemzeti egyetértést, tudományos bizonyítást teremteni. Nem csak szavakban, nem a politikai vásárfiák piacán szükséges a felértékelés, hanem a gyakorlatban, valóságosan.
    Nem lehet megérteni - fõleg pedig elfogadni - hogy miért tapasztalható jó ideje az agrárium, a paraszti munka devalválása? Erdei Ferencre kell talán gondolni, aki azt vallotta, hogy a paraszti munkát csak ott becsülik, ahol az ország - kelet-európai értelemben - már nem paraszt? Vagy azért a lebecsülés, mert az új babonák vallói leegyszerûsítve, primitív felfogásban szemlélik a mezõgazdaságot, horizontjuk csupán a kapáig, vagy a karikás ostorig terjed a mezõgazdaságot illetõen?
    3. Mezõgazdasági lehetõségeink jobb hasznosításához, továbbá a nélkülözhetetlen megértés, a "szövetségesi" támogatás megszerzéséhez persze elengedhetetlen az is, hogy az agrárcivilizáció színvonala jelentõsen növekedjék. Hazánk minden vidékén és minden társadalmi csoportjában. A föld szeretetét lehet örökölni, de a napjainkban szükséges szaktudást nem. Azt meg kell szerezni, s ehhez öntevékenység, összefogás és társadalmi-állami feltételek megteremtése szükséges. Ahogyan ez sok országban megtörtént.
    Világosság kell tenni - és hozzá a megvalósítás feltételeit kialakítani - hogy lehetõségeink hasznosításához az agrártermelésben versenyképességünkhöz a mezõgazdaságban más, nagyobb felkészültséggel, igényességgel végzendõ munkára van szükség. Ennek megvalósulása nyomán lehet - és kell - kifogásolni, hogy a havi átlagkereset a mezõgazdaságban a nemzetgazdasági átlagnak csak 70-75%-a legyen a jövõben is. A termelési ágazatok megválasztása, az agrárkereskedelmi változatok között az eligazodás, egyáltalán: a döntési esetek jellege ténylegesen létezõ üzleti kultúrát és szabályainak alkalmazását követeli a gazdálkodás szereplõitõl. Amihez segítséget kell kapniuk!
    Jogos és méltánylandó igény, hogy a gazdálkodás minden résztvevõje számoljon az ország vidékeinek, településeinek különbségeivel, a termelés-értékesítés regionális eltéréseivel. Az üzemi kereteknél, de az országos követelmények, jogszabályok kialakításánál is. Magyarország területe, lakossága többszöröse több uniós országénak, ahol viszont természetes a tartományi önállóság, a decentralizáció.
    Agrártörténeti tények igazolják, hogy mindenkor, mind a visszaesésekben, mind a fellendülésekben jellemzõ térségi, üzemi különbségek voltak regisztrálhatók a mezõgazdaságban. A hatalomváltozások régen is más-más konzekvenciákkal jártak, pl. a mezõvárosi, okos magisztrátusok által kormányzott földeken és mást hoztak a katonai határõrvidékek területein. Még a központilag irányított, kollektivizált 20. századi ágazati- és birtokstruktúra sem volt mindenben azonos a különbözõ vidékek, megyék között. A szakszövetkezet más volt, mint az agráripari egyesülés. A jó államigazgatás ugyanis a racionális igazgatás.
    Szükséges tehát a gazdálkodás alanyának, az embernek a képességére, döntéseire, belátására rámutatni. Ezzel természetesen arra is, hogy a döntések következményeit is viseli, vagyis az állami-társadalmi támogatás nem a támogatott mulasztásának a kompenzálására szolgáló juttatás.
    4. Már az elõzõek is utalnak arra, hogy a legkorszerûbben felszerelt, modern biotechnológiai-környezetvédelmi alapokra állított mezõgazdasági-élelemiszertermelõ üzemben is a legfontosabb tényezõ a mindezt mûködtetõ, felügyelõ, ellenõrzõ: ember. A résztvevõ emberek számától, felkészültségétõl nem kis mértékben függ a termelés szervezettsége, ama bizonyos hatékonyság, s természetesen a struktúra megválasztása, az ún. intenzív kultúrák részaránya, esetleg akár kiiktatása is.
    Ezek olyan alapkérdések, amelyek kredit pontot is alig érnek egy üzemtani vizsgán. Annál furcsább, hogy a gazdaságpolitikai koncepciókban szinte kizárólag a keresõ népesség százalékos arányával számolnak - nálunk is, az EU-ban is - és rendszerint elmaradottsági mutatónak, nagynak tartják a mezõgazdasági foglalkozásúak esetében pl. a 4-5%-os arányt. Ez pedig Magyarország esetében azt jelenti (országosan kerek 100-as népsûrûségünk és földterületünk összefüggése alapján), hogy már csak 3-4 agrárfoglalkozású jut 1 km2, azaz 100 hektár területre, sõt némely vidéken még 2 fõ sem. (Ez már a préri, vagy a mongol puszták agrárnépsûrûségét közelíti!) A hazai "hozzáértõk" a jelenlegi agrárkeresõ számot is nagynak tartják, holott egy intenzív gazdálkodáshoz, munkaigényes termelési szerkezethez máris kevés. Ahhoz például, hogy mezõgazdaságunk munkaerõ ellátottsága a hollandiaihoz legyen hasonlatos - számszerûen -, mintegy kétszeresére kellene növelnünk a mezõgazdasági keresõk számát, vagyis az agrárnépsûrûséget. (Természetesen akkor, ha megközelítõleg a holland kertészeti termesztéshez, az irigyelt agrárexport méretéhez szeretnénk mezõgazdaságunk kapacitásait mûködtetni. S miért ne, ha versenybe szállunk, s piacot hódítunk?)
    Sablonok alkalmazása, másolások helyett - tetemes tandíjáldozatok után - ideje a célszerû adaptálást elsajátítani, a számoknak pedig a hátterével és következményével is tisztában lenni. Elérni egy lehetséges összhangot a mezõgazdaság kapacitása, a termelési szerkezet, a kínálat piaci egyensúlya és a termelõk száma között.
    5. Az elõzõekben vázolt feltételek, követelmények rávilágítottak arra, hogy egy, a jövõben kidolgozandó birtokrendezést (hogy azt ne mondjam: agrár- és földbirtokpolitikát) csak gondos vizsgálatokra, a várható fejlõdési irányok, érdekek és akadályok egybevetésének eredményire szabad alapozni. A megelõzõ feladatokat elõbb sorra el kell végezni.
    Nem háborús, nem forradalmi kényszer alatt szükséges most cselekedni, kisüzem-nagyüzem álvitáiban elvi döntéseket hozni, továbbá az északi Felföld, vagy az alföldi Sárrét kérdéseire ugyanazt válaszolni. (Pl. a falusi turizmust.)
    A nagy szakmai-tudományos program
megoldásaihoz azonban mielõbb hozzá kell látni. Máris túl sok idõ veszett el. A politikai váltógazdaság alku mechanizmusa ezen a téren nem érvényesülhet, mert tönkre megy bele a mezõgazdaság, a falu, s végül az ország.
    Gondoljuk csak meg! Mikor remélhetõ egy politikai erõtõl annak a kijelentése, képviselete - magyar történelmi háttérrel -, hogy nincs remény a fennmaradásra a drágán termelõnek, hogy eladhatatlan árut az állam sem tud beraktározni, hogy a "farm", illetve a tanya területe csak osztatlanul örökölhetõ, sõt: egyáltalán nem örökölhetõ, hanem eladandó, ha meghatározott méretet (akár tájanként, mûvelési áganként különbözõt) nem ér el, hogy a külföldi piac az nem a volt Bosnyák tér, ahol a csomagtartóból is lehetett árulni, hanem olyan kereskedelmi világ, ahol a gyengéket eltapossák, jobbik esetben be sem engedik helypénzt fizetni?
    Az új helyzetrõl, a tagállami lehetõségekrõl és követelményekrõl ez ideig fõleg a tudomány köreiben szóltak. A média, a politika jobbára az üres bíztatásoknál maradt, mondván, hogy a magyar forgóajtón akkor is elsõnek lép ki, ha utolsónak lépett be, vagy azzal "lelkesítve", hogy mi voltunk - s leszünk újra - a "térség húzó nemzete". Budapest pedig a szomszédainknak is a fõvárosa lesz (akik persze rendre megtanulnak majd magyarul?), és a "hungaricumok" világhódításba kezdenek.
    A realitások mások. Az agrárpolitika-tan, az agrárdiszciplinák sora, ábrándok helyett, a valóságos, a jövõ kérdéseivel foglalkozik. Ahogyan mindenkor tette az elmúlt évtizedekben, akkor is, ha mellõzték bizonyos tételeit. Most a földkérdés, a földbirtokpolitika került ismét elõtérbe. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet szervezi ezt a munkát. A jól kialakított elvek mellett sem szabad megfeledkezni a történeti tapasztalatokról. A mienkrõl sem, és a másokéról sem.

    Befejezésül Dániára, a dánok tapasztalatára utalok. Ott, mezõgazdaságuk fellendülésével kapcsolatban, fõleg három felismerést emlegetnek. Az elsõ a piacszerzés. A dánok nagy hadi területi veszteségeik után a közeli brit export-piacok megszerzésével kárpótolták magukat, s ahhoz alakították át agrárstruktúrájukat. A második a termelõk felkészítése volt, hogy helyt tudjanak állni a versenyben. Megszervezték - a protestáns egyház segítségével - a népfõiskolákat, egyáltalán a felnõtt képzést, ahol még az idegen nyelvek tanítását is bevezették. Több mint száz éve! A harmadik a szervezettségnek a szakmai fegyelemnek keretet adó szövetkezeti társaságok - helyenként szinte egyházközségi tanácsok - megteremtése és folyamatos fejlesztése volt. A három tényezõhöz még számos más is kapcsolható. Így pl. a kereskedõi tisztesség, a puritánok józansága, vagy a nemzedékek kontinuitása. Idõ is kellett ehhez, hiszen a dánok Széchenyije, Nikolaj Grundtvig már 1844-ben megalapította az elsõ népfõiskolát. És ezekben az iskolákban - mert az elsõt újak követték - ma is tanítanak. Lehet, hogy ez a "dán, finn, holland stb. titok" egyik nyitja?
    Hasonló gondolatokkal és javaslatokkal a mi reformereink, iskolaalapítóink is éltek. Tessedik, Festetics, Széchenyi, Klebelsberg nevét említhetjük, és a sor folytatható lenne. Ám az eredmény rendre elmaradt a dánokétól. Sok ígéretes, jó kezdeményezés hamvába hullt a 19. században is, késõbb is. Mindenesetre Gyõrffy Béla is számon tartott néhányat. A bábolnai ankétokon elmondott termesztési tanácsai termékeny talajra leltek, de a 35 éves tartamkísérleteinek adatsorából levont következtetésekrõl (pl. hogy a norfolki forgó adta a legjobb termésnövelési hatást a búzatermesztésben) már nem mondható el ugyanez.
    Széchenyi István egyik megállapítása talán lehetséges válasz említett kudarcainkra is. Széchenyi úgy látta, hogy a magyarságnak igazán két ellensége van: az egyik magával cipelt elõítélete, a másik az elbizakodottsága. (Szerintem ez akár ikerpárnak is tekinthetõ.)
    Földbirtokrendezési ügyeinkhez is szerezzük meg rendre, más országok tapasztalatait, ismerjük meg bevált jogszabályait és - elõítéletek nélkül - tanulmányozzuk azokat. Számolva azzal, hogy a gazdasági problémák a népek cselekvéseinek, vágyainak immár fõirányítóivá lettek. A földfelszín pedig szinte egyetlen termõhellyé lett, a kölcsönös függés "világfaluja" csaknem valósággá vált. Végül: saját módszereinket ezért se tekintsük eleve a legkiválóbbaknak, vessük össze másokéval, minõsítse azokat a gyakorlat és az elfogulatlan ítélkezés.
    Nem lesz könnyû, de érdemes felvállalni. A jövõnkért. Mindenki jövõjéért.

    1 A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének "Gyõrffy Béla tudományos emlékülésén" elhangzott elõadás alapján.
    2 A magyar médiában - a szaksajtót kivéve - sem a beszéd, sem a fõigazgató látogatásai (pl. 2004. október 27-én az országgyûlés elnökénél, Szili Katalinnál) nem szerepeltek. Vagyis az ENSZ legnagyobb szakosított világszervezete vezetõjének, a Sorbonne-on doktorált agrármérnöknek "nem jutott hely" a magyar hírközlésben. Remélhetõleg nem azért, mert szenegáli.
    3 Dr. Czettler Jenõ (1941): Újabb agrárpolitikai irányzatok In.: A mezõgazdasági haladás legújabb vívmányai. Az 1940. évi gazdatiszti továbbképzõ tanfolyam elõadásai. Szerk. Faber György 43. old. (kiemelés: R. P.)
    4 Dr. Scherer Péter Pál: A nagybirtok kérdése. U. o. 67. o. (Kiemelés az eredetiben.)
    5 Varga János akadémikus összegezte azokat az adatokat, amelyeket az FM falán 1998. márciusában - az MTA Agrártörténeti Bizottsága és a Minisztérium által - elhelyezett márványtáblán felsoroltak.
    6 Kerék Mihály (1939): A magyar földkérdés. Mefhosz kiadás Bp. 241. o.
    7 Urbán Ernõ (1975): Eleven történelem. Corvina Kiadó
    8 Kerék Mihály (1942). A földreform útja. Magyar Élet kiadása Bpest. 6. o.
    9 Magyar Tudománytár, Fõszerk. Glatz F. Növény, állat, élõhely. Szerk. Láng I., Bedõz Z., Csete L. (2003 MTA-Kossuth Kiadó 518. o. (Kiemelés: R. P.)
 
 
 
 
 

TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN

Aki a magyar föld kincseit kutatta

Vadász Elemér (1885-1970)

1885. március 1-jén született, Székesfehérváron, sokgyermekes munkáscsaládban. Édesapja tímársegéd volt, és gondolható, milyen nagy áldozatokat kellett hoznia, hogy Elemér fiát az elemi elvégzése után is taníttathassa. Ráadásul az egyetemi tanulóévek kezdetben nem is voltak teljesen sikeresek. A fõreál után ugyanis a budapesti tudományegyetemre jelentkezett, mert mindenek elõtt a természetrajz vonzotta. Nem volt jó vizsgázótípus, ezért professzort "keresett" magának. Talált is a földrajz- és õslénytan tanszéken.
    Amikor 1966-ben, egy riport végett, fölkerestem Vadász Elemér-t, a még 81 éves korában is aktív, oktató tudóst, õ maga emlékezett vissza így kezdeti botladozásaira, nagy szeretettel idézve fel akkori, nagynevû tanárait: Koch Antal-t, Ernst Gézá-t, Lóczy Lajos-t és Csontosi Jenõ-t, akik hamarosan felismerték tehetségét és nem mindennapos tudását. 1907-ben - miután hazatért Prinz Gyula professzorral együtt ázsiai utazásáról - doktori szigorlatot tett, és a földrajzi tanszéken gyakornok lett. Doktori disszertációjában a rákosi vasúti bevágásban feltárt mediterrán rétegek gazdag faunáját dolgozta fel. 1911-ben tanársegéddé, majd 1913-ban adjunktussá nevezték ki az egyetem földtan-õslénytani tanszékén, de magántanári habilitációjára vonatkozó kérelmét elutasították. "Azokban az években kezdõdött meg a magyar föld kincseinek kutatása - emlékezett vissza 1966-ban. - Én a Mecsekben kutattam, Papp Károly professzor mellett. Késõbb részletesen tanulmányoztam az ország több szénlelõhelyét, a muraközi, a tatabányai, a vértesi, a dorog-tokodi és a borsodi szénmedencéket. Ezekrõl, továbbá a Duna balparti röghegységeirõl írtam elsõ dolgozataimat."
    Az 1918-19-es forradalmakban aktívan részt vett. Az elsõk között szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás gyökeres reformját, majd a Tanácsköztársaság idején az õslénytan egyetemi tanárjává nevezték ki, miközben elõadott a Marx-Engels Munkásegyetemen is.
    A Tanácsköztársaság leverése után professzori kinevezését hatálytalanították, és az egyetemrõl eltávolították. "1919 után magángyakorlatra tért át" - fogalmazta meg tapintatosan a Révai lexikon. 1946-ig nem is került "egyetemközelbe", 1920-tól 1944-ig a Magyar Általános Kõszénbánya Rt. geológusa volt, amikor is kényszernyugdíjazták, majd - gyári munkásként - rejtõznie kellett. 1946-tól 1965-ig a Pázmány Péter, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a földtani tanszéket vezette, miközben idõlegesen a dékáni, késõbb a rektori tisztet is betöltötte.
    Kiterjedt irodalmi munkásságot folytatott. Kutatásai és publikációi eleinte különbözõ földtani, õslénytani és rétegtani problémákkal foglalkoztak, kivált a szén- és bauxitképzõdésnek a hegyképzõdéssel való kapcsolatával. Kutatásai során nemcsak a hazai, hanem a romániai (Bihar-hegység), dalmáciai, karintiai, görögországi és franciaországi telepeket is tanulmányozta. A szén- és bauxitkutatásban elért eredményeit két úttörõ jelentõségû, maradandó monográfiában összegezte. Nemzetközi hírnévre tett szert (geológiai leleteket, kövületeket neveztek el róla), itthon pedig a tudomány nagy öregjei között tartották számon. Kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal (1948, 1952) és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével (1955, 1960), a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi tagjává, a Magyarhoni Földtani Társulat, és a Természetvédelmi Tanács elnökévé választotta.
    Megvallom, soha nehezebben nyilatkozó tudóssal nem találkoztam. Visszafogottsága éppen abból eredt, hogy tisztában volt tudományos eredményeivel. Mindamellett kritikusan tekintett vissza életútjára. Beszélgetésünk - és az egész riport - lezárásául akkor, 1966-ban, ezeket a mondatokat ajánlotta:
    "Voltam sok minden. A gyakorlati élet csapongva kényszerített a földtani kérdések sokfélesége között. Egyetlen dolgozatom sem ütötte meg saját, egyéni mértékemet, sohasem adhattam azt és úgy, ahogy gondoltam. Geológusi eszményemet szintén nem érhettem el. Keveset tanultam, tanítani nem állt módomban, nem sokat dolgoztam, mert a tanítás megtermékenyítõ hatása hiányzott ahhoz, hogy jó geológus legyek. És most minden további alkotás kilátása nélkül mégis azt mondhatom Vergiliusszal: boldog voltam, mert hivatali rang és cím, minden elismerés, hírnév, erkölcsi sikerek és anyagi eredmények nélkül, a magam elgondolása szerint, mások befolyása nélkül a szaktudományommal foglalkozhattam."
    E sorokat élete mélypontján, 1944-ben írta, de élete végéig igaznak tartotta. Vélekedését azonban életmûve és a tudományos világ elismerõ ítélete egyaránt megcáfolta.
    1970. október 30-án halt meg, Budapesten.

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Totó, avagy a szelektív
papírgyûjtés dicsérete

Téli alkonyat. Kint minden hideg és fekete-fehér, amilyen a világ akkor szokott lenni, amikor nagyon kegyetlen, csupa igen és nem. Ha kinézek az ablakon, az egyetlen, ami némi vigaszt nyújt, a kitaposott kerti ösvényrõl a magas hóba kanyarodó két kiscipõ nyoma. Totóé, a kisebbik, négyéves unokámé.
    - Járt utat járatlanért el ne hagyj - idézgette nekem egykor a nagyapám mondását apám.
    Én csak azt mondtam Totónak:
    - Tele a cipõd hóval, te kis hülye. - De közben, ki tudná megmondani miért, boldog voltam, hogy nekirohant a hómezõnek. Amikor ennyi idõs voltam, forradalmi ösztöneim arra szorítkoztak, hogy a járt utakon járva belecsapkodtam a talpam az esõ utáni tócsákba. Azt is csak olyankor, ha anyámmal kettesben sétáltunk.
    Most itt ülünk Totóval benn, a melegben, az íróasztal lámpájának fénykörében. Én írni próbálok valamit, de jobbára csak azt figyelem, hogyan mászik a fejfájás lefelé, a nyakamba meg a vállaimba. Totó a lábamnál kuporog, a nagy papírvágó ollóval meg egy halom piszkozatlappal, és elmélyülten beszélget a világgal.
    - Ezt is ketté tudom vágni - mondja az egyik lapnak, és kettévágja. - Mert ügyes vagyok és bátor - bíztatja magát. Ezt bizonyítandó, a következõ lapot már nem is nyiszálja, hanem harciasan beleszúrja az ollót a közepébe, s a szárait szétnyitva szaggatja.
    Piszkozatlapok, fel nem használt jegyzetek, befejezetlen könyvek félig megírt fejezetei. Ügyetlenségeim, meghátrálásaim nyomai. Totó döf és szakít, mert ügyes és bátor. Az ember fejfájósan nyûglõdve próbálkozik, csinálna valamit, ami nem sikerül, de mégis valami, s aztán jönnek az ügyesek és bátrak, akik a sosem tökéletes valamibõl semmit csinálnak, szétvágnak és szaggatnak. Fekete és fehér. Igen és nem.
    Persze lehet, hogy ezt másképpen kell felfogni, hiszen a világ olyan bonyolult. Azt is mondhatnám, dialektikus, de ezt a szót utálom, a filozófusok akkor szokták használni, ha valami igen kézenfekvõ dolgot el akarnak ködösíteni. Mindenesetre a szétvágott-szétszaggatott lapokat a feleségem a derekát tapogatva és nem túlságosan vidám arccal majd felszedegeti, és belerakja a papírgyûjtõ mûanyag zacskóba, mert mi már megtanultuk, hogy a 21. században nem dobáljuk a bármiféle szemetet akárhová. A szelektív szemétgyûjtés valóban fontos dolog, nem olyan üres jelszó, mint a demokrácia. Totó fecnijeibõl tehát fehér papírlapok készülnek majd, s én ezeket a boltban megvásárolva ismét teleírhatom. Így tekintve Totó nem semmit csinál, hanem egyik láncszeme az újraalkotás lehetõségét megteremtõ folyamatnak. Történelmi párhuzammal élve, Totó az 1989-es rendszerváltás.
    Ezen a párhuzamon azért el kellene gondolkodnom, de közben rájövök, hogy most már nemcsak a fejem, a nyakam, meg a vállam fáj, hanem a szemüveg is nyomja az orrom tövét. S miközben az új sajgás helyét dörzsölgetem, feldereng bennem, hogy a párhuzam valóban rossz, hiszen Totó csak szétszabdalja a kudarcaimat, de nem akar helyettem jobb szövegeket írni. Totó csak négyéves, de éppen ezért sokkal okosabb a hatalomba csak úgy beleülõ felnõtteknél. Nemrég olvastam az Interneten egy Metzger nevû német szakíró tanulmányát, abból írtam ki ezeket az idézeteket: "a politika és a szakértelem - ellentmondás". "Aki hivatásos politikusként azonos témáról több mint kétszer mond valamit, már szakértõnek számít. Ennek megfelelõen felszínesek a parlamenti és parlament közüli szópárbajok. A politikai üzemben sokan minden szakismeret általi akadályoztatás nélkül kotorásznak botjaikkal a ködben. Azok a funkciók, amelyekre a parlamenti frakciók szónokaikat kiválasztják vagy kinevezik (vagy amelyekre ezek esetenként önmagukat kinevezik), ugyanolyan sokoldalúak, mint amennyire nevetségesek." A lap az idézetekkel még itt van az íróasztalom balsarkában, annak jeleként, hogy errõl a témáról is kellene egy szép nagy tanulmányt írni, sok-sok lábjegyzettel, a tócsákba váratlanul beletoccsanó cipõk meglepetéseihez hasonló csattanókkal.
    Fáj a fejem, a nyakam, a vállam, és most már az orrom töve is sajog. Türelmetlen mozdulattal felkapom a Metzger úr idézeteivel teli lapot, és odaadom Totónak. Õ most épp valami hatékonyabb megoldással kísérletezik, tucatnyi papírt próbál egyszerre átvágni. Persze nem sikerül, de az olló élei közé beszorulnak a lapok, s így azokat álarcként az arca elé emelheti, boldogan ki-kikandikál mögülük és ijesztgetõ hangokat hallat. Ezt azonban hamarább elunja, az ijesztgetés sosem olyan örömteli, mint a rombolás. Az ollót, minthogy rendre nevelt gyerek, szépen visszateszi a helyére, az íróasztalom legalsó polcára, s a kezével marcangolja szét a maradék papírosokat.
    - Nagy munka - szusszan aztán, megfordítja az ollót, s mint egy lornyonnal, fogójának két karikáján át szemléli a fecnikkel teli padlót.

OLVASÓLÁMPA

ÁGAI ÁGNES

Szépírói debütálás

Szepes Erika: Az ördöggolyó

Öt novella szépen egymásra épülve. Különbözõ idõpontban készültek, de olyan, mintha együltében írta volna az író. Nagy lélegzetvétellel visszatekintve a gyerekkorra, az ifjú- és érett korra, de nem nosztalgikus elérzékenyüléssel, hanem távolságtartó, tárgyi megfigyeléssel. A melegség persze átjárja az emlékeket, hiszen a múlt, a gyerekkor, és annak szereplõi másként meg sem közelíthetõk.
    Érdekes és lenyûgözõ ördöggolyót gurít elénk Szepes Erika. A cím etimológiáját elõszavában elmagyarázza. Korántsem diabolikus értelmû, a több rétegûséget fejezi ki a kínai mítoszvilág sokatmondó játékszere. Ez a több síkú egység jellemzi a kötetet és Szepes Erika egész látásmódját. Öt novella, amely összességében egy regény élményét nyújtja vagy (és) egy "igazi" regény ígéretét kínálja.
    Majdnem minden író megírja egyszer családja történetét. Ez a legvonzóbb és legkézenfekvõbb. Tagjait belülrõl ismeri, és önmagát kellõ távlat esetén beilleszti ebbe a tablóba. A család mini társadalma a tágabb társadalom tükörírásaként olvasható. Szereplõi mögött ott feszül egy korszak, annak minden jellegzetessége, válsága, konfliktusa, és ha van, szépsége.
    Az önéletrajzíró, bár a történet középpontjában áll, csupán egyik szereplõje annak a színjátéknak, mely valamennyiünk életét jellemzi. A kor, amelyben a darab játszódik, nem csupán díszlet, hanem a dráma cselekményének meghatározója, eredõje. A konfliktusokat nem csak felszínre, hanem létre is hozza.
    Önéletet csak kellõ iróniával szabad rajzolni, azonosulással, ám az eltelt idõ jóvoltából messzebbrõl nézvést. Visszahelyezkedve, de távolmaradva. Szepes Erika írói erénye, hogy ezt így tudja megvalósítani. A másik nagy erénye, hogy nem csak mesél, hanem láttat is, helyzetet teremt, melyben a probléma magja az olvasó szeme láttára bomlik ki, sõt - és itt jön be az ördöggolyó többértelmû jelentése - felfejti a konfliktus mögötti konfliktust, a problémák egymásra rétegezõdõ halmazát, mely egy élet során az ember vállára rakódik. Ebbõl a szempontból Az íróasztal és a Hozzál egy magnót a legkiemelkedõbb. Mindkettõben dráma feszül, és a dráma egy látszatra jelentéktelen esemény vagy eszköz jóvoltából válik nyilvánvalóvá. Nem mintha egy betörés jelentéktelen esemény volna a köznapi életben, de ahhoz képest, hogy milyen korábbi "titkokat", érzelmi gubancokat tár föl, jelentéktelen. Mondhatnám: apropó, ürügy, lehetõség az író számára, hogy az íróasztal mögé és alá nézzen. A feldúlt és kiborított íróasztal, az apa régi, érinthetetlen szentélye, egy ember belsõ lelki világát is elénk borítja. Ez a borítás az írói erõ próbája. Lehet didaktikusan, érzelgõsen borítani, és lehet rejtettebb kamerával, mintegy az olvasóra bízni a következtetést.
    Ugyanez érvényesül a magnós novellában is. A magnó azért kell a haldokló apának, hogy véleményét, házasságának általa megfogalmazott problémáit utoljára és utólagos tanulságként elmondhassa. A magnó ezért kell az írónak, hogy egy tárgy, egy eszköz segítségével ábrázolja két ember egymáshoz fûzõdõ viszonyának gócpontjait. A fõhõs a háttérben marad, a végén úgy tetszik, nem is a visszaemlékezõ, hanem az apa a fõhõse a könyvnek. Az apa, akinek a lány egész élete során bizonyítani akar, és végül az Ördöggolyóval bizonyít is. Természetesen, már régen bizonyított, és az apa által megõrzött relikviák is ezt tanúsítják. Érdekes, megírnivalóan bonyolult egyéniség az apa, akit nemcsak a gyermekbénulás, hanem a vészterhes kor is nyomorít, és megakadályozza érzelmeinek kibontakozásában is. Alakja azt a pszichológiai alaptételt bizonyítja, hogy mit rombol bennünk az elfojtás. A dühöt ki kell dühöngeni, a szeretetet, az elismerést ki kell fejezni, mutatni, felszínre kell hozni, különben belerokkanunk. Mi is és a környezetünk is.
    Két érdekes konfliktus kör rejlik a novellákban. Az egyik, a már említett apa-lány kapcsolat, a másik a háborút átélt és az utána következõ nemzedék váltása, eltérése. Ez nem politikai, szemléleti váltás, inkább életmód, stílus és magatartásbeli. A generációk szükségképpen ütköznek, a második nemzedék már kevésbé aktív, már a tapasztalatok birtokában van, már józanabb, kiábrándultabb és életrevalóbb. Ez mutatkozik meg az utolsó, A kert címû novellában. Itt az író fia lép egy kicsit túl az anyai élet- és magatartásformán. A családregények általában ezt a nemzedéki továbblépést ábrázolják, a fejlõdés irányát, vonulatát. Szepes Erika nem regényt ír, hanem regénysûrítményt, instant regényt. Erõteljeset, karaktereset. Buzdítják, írja meg a hagyományos regényt, bontsa ki az itt jelzett témákat, hozza mozgásba a mellékszereplõket, mutasson még többet magából. Az ösztönzés jó az író számára, az elvárás néha bénít is. Rá kell bízni arra a bizonyos belsõ hangra, amelyik papírhoz kényszerít, ahogy a novellák megírásakor is.
    Végére hagytam, amivel kezdeni akartam, hogy Szepes Erika debütált ezzel a könyvével. Megszoktuk: az író ír, a tanár tanít, az énekes énekel, és felfigyelünk, ha valaki mást csinál, mint eddig. Besoroltuk szûkebb és tágabb foglalkozási körébe, és ha abból kilép, rácsodálkozunk. Az általános szakosodás és részekre bontás korában feltûnik, ha valaki többszólamú, ha új mûfajt próbál ki. Különösen, ha nem ifjonti útkereséssel, hanem éretten, mikor már nevet, rangot szerzett egy területen, és mi õt oda asszociáljuk. Szepes Erikát tanár-tudós-esztéta-szerkesztõként tartjuk számon, és most szépíróként mutatkozik be és meg. Nincs ez a két terület messze egymástól, sõt mondhatni, rokon szakmák. A tudós alkothat, a verstanász írhat novellát, verset, regényt, színdarabot. Legfeljebb azt kell elviselnie, hogy most õt elemzik, bírálják, trancsírozzák szét, és magyaráznak bele olyat, amire õ mondja: "Gondolta a fene!"
    Esetében ez is büszkén vállalható és elviselhetõ.

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Félelem és reszketés

Hat könyvrõl

"Félelem és reszketés" - ez egy tizenkilencedik századi filozófiai mû címe, Søren Kierkegaard munkája. Mikor is találkoztam vele elõször? Több mint ötven évvel ezelõtt szinte meghökkentett Csécsy Imre finom óvatossággal elõadott "vallomása". (Még elõbb, mondhatni, derûsen beszélte el, hogy a parlament folyosóján - akkor még õ is képviselõ volt - Rákosi kedélyesen "angol ügynöknek" nevezte, ami ugye, akkoriban életveszélyes fenyegetésnek számított, õ viszont nem vette komolyan.) Tehát ez a Jászi köréhez tartozó, következetesen polgári radikális demokrata és szabadkõmûves akkor, félévszázada csaknem röstelkedve vallotta be, hogy "a kereszténységhez közeledett". Mégpedig Kierkegaard mûvének hatására. Erre én is megpróbáltam elolvasni a Furcht und Zittern-t (a dán eredeti, a Frygt og Baeven természetesen szóba se jöhetett), de bizony a felét sem értettem.
    És most olvastam el újra Rácz Péter fordításában. Ez a szép fordítás se könnyû olvasmány, ámde kellõ elmélyüléssel bámulatra méltó. A dán püspök úgy véli: túllép Kanton és Hegelen; nem akar tudni dialektikáról, etikáról, társadalomról, haladásról, szóval az "általános"-ról, csak az egyest, az egyént éli meg s fejezi ki: a magányos személyiség Semmibe állítottságát, egyedüllétét és mindig saját döntését. Ez szükségképpen félelemmel és reszketéssel tölti el, hiszen a lét abszurd, s egyetlen megoldása van: az istenhit. Amibõl persze paradoxonok következnek, de a hitbe való feltétlen kapaszkodás annak lovagjává teszi az embert.
    A példa: a bibliai Ábrahám története, aki istene parancsának minden fenntartás és remény nélkül engedelmeskedni készül, hogy késõn született kincsét, Izsák fiát áldozatként megölje. De az Isten megkegyelmez - a tetthelyen ott egy gödölye, amit fia helyett feláldozhat. Nos, ez a hitnek való feltétlen engedelmesség s a döntés senkivel meg nem osztható magánya, amely Ábrahám példáján csodálattal tölt el.
    Ha azonban a hitet kiiktatjuk, akkor Kierkegaard elõször jeleníti meg azt a létfilozófiát, ami aztán a 20. század egzisztencializmusában, mint a Semmibe állított létezõ teljes szabadságát és csak önmagának felelõsséggel járó döntéseit fogadja el, hit és remény nélkül, a magány s abban önnön létünk emelt fõvel való vállalásában. Ez lesz majd Heidegger, Sartre, Camus meg Malraux filozófiája s valamelyest még a Jaspersé is, bár utóbbi visszahátrálna a kierkegaard-i hithez. Magány és döntés - általános (közösségi) etika nélkül. Ez az, amivel Kierkegaard "túllép" Hegelen, éppen ellenkezõ irányba, mint Marx, aki a társadalmi felé fejleszti a hegeli tant. Csakhogy Kierkegaard paradox filozófiája, ha képtelen is - szép. Gyönyörûen van megírva, s mint a "modern gondolkodás" egyik alaptípusa, ma is elolvasásra érdemes. (Göncöl Kiadó)
    Ezt a magány-filozófiát fejezte ki, korán lezárult pályája során az utóbbi évtizedek legnagyobb osztrák írója, Thomas Bernhard. Az õ "létfilozófiájának" szinte összefoglalása most újból kiadott regénye, A Mészégetõ - ha ugyan ez az abszurd történet egyáltalán regénynek nevezhetõ. Hiszen a katasztrófa már az elsõ lapokon leíródik, aztán a "tanúk": kívülállók, ismerõsök, hallgatók adják elõ az elhagyott mészégetõbe visszahúzódott fõhõs bonyolult s õrült monológjait, oly pontosan, mintha magnóra vették volna azokat.
    Ez a "tudós" rájön arra, hogy a hallás nincs eléggé tudományosan és hitelesen feldolgozva, megmagyarázva. Mit sem tud arról, hogy épp egy magyar kutató, Békésy György elvégezte ezt a munkát - Nobel-díjat is kapott érte. Ha errõl mit sem tud is (bár talán épp Békésy kutatásai adták az ötletet Bernhardnak), nagyon korszerû mûveltségû félõrültrõl van szó: Wittgenstein Tractatus-át idézi és az ír Francis Bacon festményétõl semmi áron nem akar megválni. Ez a fõszereplõ figyel, fülel, elmélkedik, s úgy találja: azonnal "leírhatna" mindent, amit a hallásról tudni lehet. Csakhogy nem írja le, inkább gyötri magát s vele együtt szintén kirekesztett, nyomorék feleségét, akivel folyvást kínozzák egymást. Az elidegenedés kierkegaard-i magánya, félelme és reszketése van itt aprólékosan leírva, zseniálisan, Tandori Dezsõnek az eredetihez méltó magyarításában, mely a képtelenségeket is közvetíteni képes, pl. az "urbancsicsi módszert", amirõl ki sem derül, hogy micsoda, pedig a "kísérletek" legfõbb eszköze. Csodálni való, ámde nyomasztó könyv. (Cartaphilus Könyvkiadó)
    Bernhard utóda az az 1946-ban született osztrák írónõ, aki a legutóbbi irodalmi Nobel-díjat kapta, Elfriede Jelinek. Legutóbb már ismertettem egy remek könyvét, most elolvastam A zongoratanárnõ-t, amely éppoly abszurd világot ábrázol, mint A Mészégetõ. Itt nem a hallás van középpontban, hanem a hallás mûvészi elõadása s élvezete, melyre a címszereplõt zsarnoki anyja rá akarja kényszeríteni: mindenáron nagy mûvésszé akarná tenni a jobb sorsra érdemes és végletesen, végzetesen magányos lányát. A regény elsõ néhány oldala (de tán a többi is) önéletrajzi jellegû: Jelinek imádta apját (aki azonban megõrült) és gyûlölte anyját. Az anya, a regény szerint valósággal rabságban tartja leányát s elzárja a többi embertõl, a szerelemtõl, nemiségtõl. Ebbõl persze torzulás lesz: kukkolás, szadizmus-mazochizmus, maszturbáció, hányást kiváltó orális szex, mégpedig mindez egy, szerelmében kitartó fiatal tanítvánnyal való kapcsolatban. Szinte fellélegzünk, mikor a fiú a 224. oldalon végre megerõszakolja a hölgyet...
    Ez is nyomasztó, sõt néha gusztustalan könyv, amit csak edzett olvasónak merek ajánlani, noha írói-pszichológiai bravúr. Mélylélektani megközelítése mintha egyesítené a freudi és adleri lélektant. Elõbbi szerint a nemiség a meghatározó, utóbbi viszont a másokon való felülkerekedés, hatalomgyakorlás ösztönét tartja döntõnek (Wille zur Macht). Jelinek könyvében az adleri hatalmi mélylélektan dominál még a végigvitt szexuális téma fölött is. (Ab Ovo)
    Félelem és reszketés persze nemcsak egy abszurd isteni parancs vagy két ember "tudományos", netán szexuális kapcsolatában, mint magány-filozófia tûnik fel, hanem éppen a hegeli általános, történelmi-társadalmi vonatkozásában is. Megtapasztalhattuk ezt az elmúlt háború, s a felszabadulás idejében, mikor volt okunk félni, rettegni, de alkalmunk nyílt nagyonis felelõsségteljes, személyes-egyéni döntésekre is. Ezek valóságos gyûjteményével szolgál a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének 2005-ös évkönyve (Tovább). Egyrészt hónapról hónapra felidézi a hatvan év elõtti történéseket, másrészt a történelmi hátteret s az ellenállás, ma már mondhatni: hõsi példáit. Az évkönyv fontos tanulmányokat gyûjt egybe, Krausz Tamástól kettõt is.
    A legérdekesebb Gyertyán Ervin beszámolója az eddig szinte agyonhallgatott Demény-féle és a baloldali cionista fiatalság Somér ellenállási tevékenységérõl. De fontos, mert szintén alig ismert tényekrõl számol be Balogh Krisztina Kinga tanulmánya, mely a romák 1916-tal kezdett (!) "hivatalos" üldöztetésétõl a cigányok 1944-45-ös tömeges kivégzéséig számol be e közösségek szörnyû sorsáról. Nagyon tanulságos Szita Szabolcs (neve, sajnálatos, csak a tartalomjegyzékbõl derül ki!) számvetése arról, hogy magyar részrõl, a társadalom egészét tekintve, s hivatalosan mit sem tettek az innen deportált túlélõk szervezett hazatelepítéséért. Érdekes Bernáth László áttekintése a felszabadulással foglalkozó filmekrõl. (MEASZ)
    Ez az évkönyv tehát visszatekint a félelem és reszketés harmincas-negyvenes évekbeli korszakára, ám hogy manapság is létezik szinte abszurd társadalmi gyakorlat, arról Kósa Csaba szociográfikus regénye az Irgalmatlanul ad számot. Fõhõse, aki örök magyar balek létére valódi hõs, napjaink Magyarországán is el kell viselje a nyilvánvalóan törvénytelen nyers erõszakot, éppúgy, mint az állítólagos rokonok és az elvben védelmére-támogatására köteles hivatalok ravaszkodásait. Elképesztõ könyv ez, mely épp hõse rokonszenves személyiségénél és a társadalmi háttérnél fogva riasztóbb, mint a fönt említett két osztrák regény "sterilen" embertelen fikciója. Olyan ez a könyv, mint egy Kafka- vagy Faulkner-regény, csakhogy az nem "szépirodalom", hanem dokumentum, mégis a képtelen rossznak rideg (de együttérzõ) ábrázolása kiváltja azt az érzésünket, hogy ez így, ha nem lehetetlen is, talán nem lesz folytatható. (Hungarovox Kiadó)
    És hogy megint visszatekintsek az osztrák regényre, mintegy Jelinek zongoratanárnõjével ellentétben állítom, hogy igenis létezik a muzsikának emberileg, személyesen is fölemelõ hatása, mégpedig épp az elõadó révén és részérõl. Sándor Judit remek önéletrajzi írása s egyben kisebb-nagyobb cikkeinek egybefoglalása egy ilyen sikeres mûvész életét, munkáját s elõadó létére is alkotó tevékenységét ábrázolja, mégpedig a személyest sem mellõzve. Az elmúlt több mint félévszázad zenei életének gazdagon megfestett körképe ez a számos emléket felidézõ kötet. (A zene zarándokútján) Jó, hogy nemcsak a sokszor közhelyesen banális elismerõ kritikákat idézi, hanem (indokolt) sérelmeirõl is szót ejt (hogy például miként irigyelték kései Kossuth-díját), de nem helyeselhetõ hogy a néhai idézett tartózkodó (vagy bíráló jellegû) kritikákat is valamelyest ellenszenvvel kommentálja. De a kortársak bemutatása nagyon fontos adalékokkal gazdagít bennünket, még akkor is, ha Sándor Judit a szenvedõ fél. A világkarrierrõl például azért kell lemondania, mert tart attól, hogy Otto Klemperer majd valamiféle udvarlással nyújtja be a számlát a "fölkarolásért". Szóval, nemcsak zenei, hanem derûsen pszichologizáló kórtörténeti mû ez, amely segít megismerni az utóbbi évtizedek kulturális életét. Hadd utaljak egyetlen észrevételére, miszerint az ütemes taps ostoba szokása a diktatúrák hagyománya. (Eötvös József Könyvkiadó)
 

FRIDECZKY FRIGYES

Alapos, hézagpótló mû

Zoltan Barany: A kelet-európai cigányság
(Rendszerváltás, marginalitás és nemzetiségi politika)

A budapesti születésû (Bárány Zoltán) társadalomtudós, aki az Egyesült Államokban a texasi egyetem politológiai tanszékének oktatója, összehasonlító elemzéssel vizsgálja a cigányság társadalmi-gazdasági és politikai marginalizálódását, s a hatalom hozzájuk való viszonyát hét évszázad és hét kelet-európai ország történetében. A könyvében felvetett kérdéstömeg ma különösen aktuális, amikor az iparosodás és a rendszerváltás következtében a romák sajátos iparûzési lehetõsége (patkoló- és szögkovács, famegmunkálás, vályogtégla-vetés stb.), valamint a szocialista korszak képzettség nélküli munkalehetõségei a velejáró szociális gondozással (munkásszállás, kedvezõ étkezési- és utazási lehetõség) együtt megszûntek, s nagy tömegek kényszerültek kivándorlásra. A lehetetlen szociális helyzet több régióban éhségtüntetésekhez, anarchikus erõszakcselekvésekhez, fosztogatásokhoz vezetett.
    Zoltan Barany könyve, amely Hegedûs Gyula fordításában jelent meg magyarul, fontos kísérlet egy társadalomtudós részérõl arra, hogy átfogóan elemezze a cigányoknak (romáknak), Kelet-Európa legkiterjedtebb etnikai kisebbségének korszakos problémáit, kapcsolatrendszerét a térség államaihoz és társadalmaihoz. Az úttörõ jelentõségû szociológiai, politológiai munka nagy hatással lehet a szociológusok, történészek, politikusok és etnikai kérdésekkel foglalkozók - mind a roma, mind a nem roma értelmiség - munkájára, de az érdeklõdõ nagyközönség figyelmére is okkal számíthat.
    Barany rávilágít azokra az okokra, miért kerültek a romák állandóan a társadalmi, gazdasági és politikai hierarchia legaljára - tekintet nélkül a történelmi korszakra és földrajzi elhelyezkedésre. Zoltan Barany megmagyarázza, miért él nosztalgia számos romában a szocialista korszak iránt. A posztkommunista társadalmi-gazdasági átalakulás végzetes következményekkel járt a romák életfeltételeire az elmúlt évtizedben. Bemutatja a cigányság politikai mobilizálódásának következményeit, a nemzetközi szervezetek és a cigányszövetségek kormányokra gyakorolt hatását.
    Zoltan Barany abból indul ki, hogy: "Minden etnikai csoport, nemzetiség vagy nép különleges, mivel egyedi kultúrája, nyelve, hagyományai és történelmi élményei megkülönböztetik másoktól. A romák több szempontból is rendkívül különleges csoportot alkotnak nemcsak Kelet-Európában, hanem szélesebb, globális értelemben is." A cigányság különlegessége abban a tényben rejlik, hogy több különbözõ államban élõ, területhez nem kötött nép, tehát nincs "anyaországa", amely menedékül szolgálhatna számára, illetve "kiterjeszthetné rá védelmét". Könyve abból az "egyszerû", ugyanakkor nyomasztó ténybõl indul ki: a kelet-európai cigányság hétszáz éve a társadalmi, gazdasági és politikai hierarchia legalján tengõdik. Ezalatt a hét évszázad alatt birodalmak, tekintélyelvû és parancsuralmi államok váltották egymást, de a romák mindegyikben a társadalmi ranglétra legalsó fokán álltak". Természetesen vannak más etnikai csoportok is, "amelyek rendelkeznek e jellegzetességek némelyikével - folytatja a szerzõ - a kurdok például több különbözõ államban élnek, és nincs anyaországuk, van azonban határozott területi kötõdésük" - bár hozzátehetjük, üldözésük sokkal kíméletlenebb Irak és Törökország részérõl, s ez gyakran genocidiumként minõsíthetõ. A zsidók is transznacionálisak, és a modern Izrael Állam megalakulásáig nem voltak területhez kötve. A romák helyzete valóban kivételes, és ez a tény több szempontból magyarázza marginalitásukat, valamint az európai és az Európán kívüli államokhoz és társadalmakhoz fûzõdõ viszonyukat. A megváltoztathatatlannak tûnõ negatív társadalmi beállítottság (amely nagymértékben a szokások, az értékrend, a viselkedés, a külsõ megjelenés stb. különbségein alapul) bizonyos mértékig megmagyarázza a kelet-európai roma népesség állandó peremhelyzetét.
    Ugyanakkor azonban maguk a romák is hozzájárultak marginális helyzetükhöz azáltal, hogy fenntartották különállásukat, és ellenálltak a térség domináns csoportjai felõl érkezõ ismételt asszimiláló és integráló törekvéseknek. Nincsenek a kezükben jelentõs anyagi források, és vajmi kevés politikai befolyással rendelkeznek. Következésképpen az államokat nem nagyon ösztönözte bármi is arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek nekik. Egyes etnográfusok a cigányokat egy olyan pária-népcsoportként definiálják, amelyek széleskörû és intenzív társadalmi visszautasításban részesülnek. "Más szóval - teszi hozzá Barany - a cigányság nem csupán kirekesztett, hanem megvetett is egyben."
    Zoltan Barany röviden kitér a roma eredet, identitás, a cigánykultúra, a nyelv, a hagyomány és a történelem problémaköre is. Szerinte a nyelvészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a cigányok az India észak-nyugati részén elterülõ Pandzsáb területérõl származnak. "Lehetséges, hogy már az i.e. 6. században elhagyták ezt a régiót, idegen harcosok ismétlõdõ betörései miatt. A zsidókkal ellentétben, akik vallásuk és hagyományaik segítségével megõrizték õshazájuk emlékét, a romák döntõ többségének fogalma sincs arról, honnan jöttek õsei; azok pedig, akik tudják, teljes egészében elutasítják az õshaza elméletét. A romák Európába vezetõ útja Perzsia, Örményország és a Bizánci Birodalom területén vezetett keresztül. Európát valószínûleg a 13. század során érték el; Krétán 1322-ben említik, jegyzik fel elõfordulásukat. "A roma csoportok északi irányban vonultak a Balkán déli részérõl a mai Bulgária, Románia és Jugoszlávia területére, néhányan letelepedtek útközben, mások tovább vándoroltak Közép-Európába és tovább. Elszórt roma csoportok a 14. század közepétõl-végétõl Erdélyben és Magyarországon, a 15. században a mai Szlovákia és Csehország területén, a 16. század elején már Lengyelországban is megjelenhettek. Mobilitásukra jellemzõ, hogy különbözõ üldöztetések (például az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése) következtében tovább menekültek Nyugat-Európa felé. Az 1855-56. évi jobbágyfelszabadítás után kétszázezernyi cigány csoport költözött Magyarországra, de sokan eljutottak nyugatabbra is. 1989-90-ben, az európai szocializmus összeomlását követõen is sokan élhetõbb szociális körülmények irányába igyekeztek. Barany a cigányság törzsi, etnikai, vallási, identitási, belsõ ítélkezési formációinak leírása után részletesen taglalja, hogy az elvárható állami, társadalmi erõfeszítéseken túl a roma közösségeknek is milyen módon kellene hozzájárulniuk, hogy javítsanak nyomorúságos helyzetükön. Marginalitásuk csökkentése érdekében át kellene értékelniük a régi roma hagyományokat. Barany ugyan elképzelhetetlennek tartja az asszimilációt a cigány hagyományok, kultúra és történelem miatt, "de azt határozottan hiszem, hogy az egyetlen megvalósítható hosszú távú stratégia a romák számára Kelet-Európában és másutt is, a társadalmi, gazdasági és politikai integráció. A cigányok integrációja hosszú távú, komoly feladatot ró mindkét oldalra. Türelmet, türelmet, nagy-nagy megértést és kölcsönös közelítést igényel. A nemzetközi szervezeteknek, a hazai állami és társadalmi intézményeknek, de a cigányság értelmiségi elitjeinek is közös felelõssége, hogy ez minél rövidebb idõ alatt megvalósuljon."
    Zoltan Barany rendkívül alapos, mindenre kiterjedõ, méltán hézagpótlónak nevezhetõ könyvét bõséges és igen fontos irodalomjegyzék egészíti ki. (Athenaeum, 2000)