W. SULYOK ARANKA

Marasztalások
(Az Egressy út sarkán)

Az Egressy út sarkán,
hol csupa seb,
csupa átvérzett kötés a város,
egy ház ablakán,
a páravirágot törli a kéz.
Szívet formál s rajta kinéz.
A kapun csupán a gondot látja kilépni.
Nyakába akasztott
  törött kezén,
  csíkos szatyrot lóbálgat.
  Szisszenve lép.
- - -
Nézi a jégvirágba felejtett lány.

KOLOH GÁBOR LAJOS

Alázatos vers az udvarvégrõl

a macskát a tarkát a fehéret
a vemhességtõl kínlódót
akarom ahogy a fényes szelet
a fák oltalmazó ágait
a törmelék illatát
akarom ahogy perel a sok szó
és a kémény a meleg füstöt okádó
akár az alvajáró
csalánzenében
mert vigyázz zárva az ajtó
mert nincs kilincs és nincs rajta semmi
a deszka csóró hanyag
a fészer idõtlen és siralmas
és a kötél persze persze a kötél
a kötél a fák között
és feszül rajta egy megdermedt kabát
tél van

varjak
nézd most a varjakat
olyan spontán és királyi többséggel
rázuhannak a levelekre
az ünnepekre és lényegtelen
a közelítõ tél
csak pereg a bõrkabát
és sötétek öt után az utcák

így lettem hát cipõ és kabát
rendetlen soraitok rendezzétek
szõnek már fehér takarót
 

Füst elõl éj elõl

megjöttem és gyönyörködtem
földben fában fûben
hatalmas szép menyegzõben
megjöttem és gyönyörködtem
kálvinista gesztenyefák alatt
s szélnek eresztem
pusztai dalomat
emitt a paplak
amott a papné
elõttem az õszbe borult templom
s hallom a galambok halk szavát
hallom dalomnak dallamát
hallom a rügyek sóhaját
hallom a virágot
hallom a tavaszt
s örömöt zeng ez a tavasz
remélem íme hogy
örömöt zeng ez a tavasz
a görbe hátú bicikli
megannyi egy uram a Nap
de megjöttem és gyönyörködtem
borult az ég hát menekültem
füst elõl éj elõl

T. ÁGOSTON LÁSZLÓ

A miniszter sofõrje

Kovács és Balogh barátsága még a középiskolában kezdõdött. Egy osztályba kerültek a kisvárosi gimnáziumban. Mindketten kollégiumban laktak, mert egy olyan kis faluból érkeztek, ahonnét nem volt autóbuszjárat a városba, amelyik reggel elhozta, este pedig hazavitte volna õket. A vasút messze elkerülte mindkét települést.
    Kezdetben csúfolták is õket az osztálytársaik, a városi fiúk, mert tájszólással beszéltek. Bármennyire igyekeztek is megtanulni az 'úgymond' irodalmi nyelvet, még a feleleteikbe is becsúszott olykor egy-egy nyílt "á" hang, egy-egy tájjellegû kifejezés. Ilyenkor a tanárok elnézõen mosolyogtak, bólintottak, hogy csak mondják tovább, az osztálytársak azonban harsányan röhögtek. Nem véletlen, hogy a második hét után padszomszédok lettek, s a kollégiumban is egy szobában laktak.
    A második évben már konszolidálódott a helyzetük. Igaz, Kovács Béla apja, aki a megye leggazdagabb termelõszövetkezetének, a Szovjet-Magyar barátságnak az elnöke volt (no meg a Szovjet-Magyar Baráti társaság megyei elnökségi tagja is), mindig fölkereste a kollégium vagy az iskola igazgatóját, ha a megyeszékhelyen akadt dolga, s gyakran elõfordult, hogy a sofõr a lakásukon szabadult meg a csomagtartó tartalmától. Sokfélét pletykáltak a városiak annakidején errõl, de hát a csomagokba senki se láthatott bele. Balogh Sanyi apja csak fõkönyvelõ volt a takarékszövetkezetnél, de õ sem akart elmaradni a fia barátjának szüleitõl. Így aztán különös figyelemmel kísérték a két tehetséges vidéki fiú fejlõdését a tanárok, s külön programokat szerveztek a kollégiumi nevelõk, melyeknek mindig õk voltak a fõszereplõi. Hamarosan az évfolyam legjobbjai lettek, s fej-fej mellett szerepeltek a tanulmányi versenyeken. Az osztálytársaik is lassacskán elfogadták, sõt megszerették õket. Különösen azt követõen, hogy Kovács Béla apja az egész osztályt meghívta egy háromnapos, szürettel egybekötött tanulmányi kirándulásra, ahol még lovagolni is lehetett a ménes csikósainak felügyelete mellett. Volt ott kaja, pia rogyásig, este meg diszkó a tanyaközpontban...
    Érettségi után Kovács a jogi egyetemen folytatta tanulmányait, Balogh pedig a testnevelési fõiskolán. Az apja, aki közben a takarékszövetkezet párttitkára is lett, jobban szerette volna, ha közgazdász lesz a fia, de Sanyi azzal érvelt, hogy kézilabdázni elég bajos dolog ötvenévesen, diplomát meg bármikor szerezhet az ember. Ha nem hozna eleget a konyhára a sport, meg az edzõi diploma, még mindig van ideje átnyergelni a számok világába. Az idõsb Balogh csóválgatta ugyan a fejét - de mit tehetett? Sanyi fia ünnepelt kézilabdázó lett. Igen ám, csakhogy az egyik nemzetközi meccsen olyan szerencsétlenül esett, hogy eltört a lába. Kétszer is megmûtötték, de már közel sem volt olyan gyors, mint a baleset elõtt. Elõvette az edzõi diplomáját, s hol az egyik, hol a másik csapat trénereként tûnt föl a tévében. Egy szezonnál többet sehol se töltött. Végül egy másodosztályú rendõrségi csapatnál kötött ki, ahol aránylag jó fizetést kapott, s mivel épp akkor nõsült, mintegy nászajándékként a feleségét is bedugták egy irodába. Fél év elteltével szolgálati lakást kaptak.
    Doktor Kovács Béla sokkal jobb esélyekkel indult a pályáján. Az egyetemi klubban megismerkedett egyik kolleginájával, aki se igazán szép, se különösképpen csinos nem volt, de figyelemreméltó egyéniségnek mondták. Az apja egy híres ügyvédi iroda vezetõje volt, amibõl késõbb, a kilencvenes évek elején még híresebb családi praxist alakított. Tehette, hiszen a lánya, meg a veje, dr. Kovács Béla is ügyvéd volt, s egy olyan sikeres, nagy párt szakértõjeként tartották számon, amelyik a legtöbb képviselõt küldhette a Parlamentbe. Fölbecsülhetetlen értékû szolgálatai elismeréseként a privatizáció során megkapta azt az egykori grófi palotát, amelyben az ügyvédi irodája mûködött, és a párt elnöke felajánlotta neki, hogy az elsõ kihaló képviselõ helyére beválasztatja a képviselõházba.
    Õ csak szerényen mosolygott. Köszönte a kitüntetõ jóindulatot, de inkább maradt a kaptafánál, mondta, ellenben ott van a veje, doktor Kovács. Õ biztosan nem utasítaná vissza a megtisztelõ felkérést. Elképzelhetõ, hogy a lánya, Ilonka is hasznára lehetne a pártnak. Most ugyan minden idejét és energiáját leköti az iroda, meg az egyetemi magántanárság, de ha szépen kérik...
    Hát, így lett Kovácsból képviselõ, a feleségébõl meg pártjogász. A palota második emeletén alakították ki a rezidenciájukat külön háló- és dolgozószobával, hogy ne zavarják egymás munkáját.
    A két fiú az egyetemi évek alatt, meg utána is tartotta a baráti kapcsolatot. Az egyetlen, ami árnyékot vetett a barátságukra, Ilonka, Kovács feleségének a személye volt. Egy alkalommal sörözgetés közben - jóval túl a szalonspiccen - Balogh azt találta mondani rá, hogy olyan randa, hogy neki bizony akkor se kellene, ha egy atomkatasztrófa után ketten maradnának a világegyetemben.
    Kovács sokatmondóan bólintott rá, aztán részeg félvigyorral megjegyezte: - Mit gondolsz, miért van két titkárnõm? Hja, édesapám, a politikai érvényesülésnek ára van. Én legalább kapok valamit ettõl a kurva élettõl. Ha feketén, hát feketén, ki a francot érdekel?!
    Másnap, amikor kiszállt a fejébõl a borgõz, már szánta-bánta Balogh a történteket. Dehogyis akarta õ megsérteni a barátját! Fel is hívta rögtön reggel telefonon. Elnézést kért, meg minden. Kovács úgy tett, mintha nem is emlékezne az egészre, de azért érezni lehetett a hangján, hogy a talpában maradt a tüske. Nem is beszéltek meg következõ találkozót.
    Egyik reggel azt olvasta az újságban Balogh, hogy valami új minisztériumot hoztak létre, és a miniszterelnök dr. Kovács Bélát, a közismert sztárügyvédet nevezte ki a tárca elsõ emberének. Nem volt kétséges, hogy õ az, hiszen ott vigyorgott két széles hasábon, és ott volt az életrajza is. Természetesen nem téeszelnöknek nevezték az apját, hanem gazdálkodónak, aki már a rendszerváltás elõtt is a családi kisgazdaságok fejlesztésében látta a mezõgazdaság fejlõdésének egyetlen útját, s ebben a szellemben nevelte a gyermekeit is.
    - Röhögnöm kell! - mutatta az újságot a feleségének. - Az öreg Kovács, meg a kisparaszti gazdaság... Háromszáz hektáron gazdálkodik, hat alkalmazottal. Kihasította a téeszbõl a legjobb földeket, és ócskavas áron megvette a gazdaság legjobb gépeit. No, hát errõl ennyit! Tudod mit? Felhívom telefonon, gratulálok neki a miniszterséghez. Hátha hozzám vág valami magántitkári állást. Végtére is barátok vagyunk... vagy csak voltunk? Mindenesetre valamiféle állást kéne keresnem.
    - Már megint megkritizáltad a fõnöködet? Te, Sanyi, ezzel viszel a sírba! Nem tudnád végre befogni azt a nagy pofádat? Most megint kivel vesztél össze?
    - Senkivel. Ez sokkal rosszabb. Valaki följelentett, hogy a fater párttitkár volt a faluban. Tényleg az volt, a takarékszövetkezetnél vagy három évig. Ha jól emlékszem, voltak vagy hatan, és még az Internacionálé-t is elénekelték.
    - Hiába bohóckodsz, ezzel ki tudnak fúrni az állásodból, ha akarnak. Ki volt az a rusnya féreg, aki alád vágott?
    - Gondolod, hogy nem vertem volna be a pofáját, ha tudnám? No mindegy, gratuláljunk a miniszter úrnak, aztán majd meglátjuk, mi lesz a következõ lépés!
    Az elhatározást tett követte. Balogh fölhívta a minisztériumot, és bejelentette, hogy a miniszter úrral óhajt beszélni magán ügyben. A titkárságvezetõ - bársonyos hangú, ifjú hölgy - közölte vele, hogy a miniszter úr éppen tárgyal, de ha megmondja a nevét és a telefonszámát, visszahívják. Így is történt. Nem telt bele negyed óra, s a vonal másik végén Kovács szerény köszönömökkel fogadta régi barátja lelkes gratulációját. Az illem úgy kívánta, hogy õ is visszakérdezzen: "És te hogy vagy, kenyeres?"
    Balogh pedig nem hagyta ki a ziccert. - Hát éppen ez az, hogy ha így megy tovább, lehet, hogy holnap épp a kenyeret ütik ki a kezembõl. Valamelyik mocskos állat a fater múltját próbálja fölhasználni ellenem. Holnap tízre rendeltek be a fõkapitányhoz.
    - Hmm... - komorodott el a miniszter hangja. - Tudod mit, Sanyi haver? Ne menj te tízre a fõkapitányodhoz, hanem kilencre gyere be hozzám! Van hivatásos jogosítványod?
    - Persze, hogy van.
    - Tiszti vizsgád?
    - Azzal vettek át edzõnek. Sõt! Nem tudom, mi a fenének, de még személyi fegyverem is van. Fél évenként el kell mennem lõgyakorlatra, és addig nem engednek ki a lõállásból, míg el nem találom a céltáblát.
    - Helyes! Nagy tragédia lenne, ha mondjuk elsejétõl háromszor annyi fizetést kapnál, mint most?
    - No, ide figyelj, Béla pajtás! Ha mindezt cukkolásnak szántad, ott egye meg a fene a mocskos pofádat a bársonyszékben. De ha tényleg segíteni akarsz rajtam, nagyon megköszönöm, és számíthatsz a hálámra.
    - Nemcsak a háládra számítok, hanem a feltétel nélküli hûségedre is. Ezt az állást ugyanis, amire én gondoltam, úgy hívják, hogy testõr és gépkocsivezetõ. Tehát akkor holnap kilenckor.
    - Tudod, mit? Ott leszek.
    Így lett Balogh Sanyiból miniszteri sofõr. Eleinte kissé furcsa volt a szolgálat, már csak azért is, mert eddig õ utasítgatta a játékosait a pálya szélérõl, most meg neki kellett mások parancsait végrehajtani. Szerencsére nem volt sok fõnöke, s azok is inkább tõle tartottak, mint fordítva, miután megtudták, hogy a miniszter barátja. Márpedig hamarosan mindenkinek a tudomására jutott, hiszen mindenki elõtt tegezõdtek, s dr. Kovács az imázsába is beépítette, hogy õ egy olyan miniszter, aki még a sofõrjével is baráti viszonyban van.
    A feleségének, Ilonkának nem volt éppen ínyére a dolog. Szerinte egy politikus, különösen ha még miniszter is, adjon a tekintélyére. Rendben van, legyen közvetlen, sõt akár udvarias is, a beosztottaival, ez beletartozik a politika tárházába, de azért minden szavából, minden mozdulatából érzõdjön, hogy õ itt a gazda, a többiek meg... hát szóval senkik. Egy koszos sofõrrel leállni sörözgetni, meg idétlen vicceket mesélni még akkor se ildomos, ha történetesen földi, sõt egykori iskolatárs az illetõ. Aztán egyszer - (ez már a második évben volt) - honnét, honnét nem, valahogy a fülébe jutott az a hajdani sörözõs történet, amikor állítólag Balogh azt mondta, hogy neki akkor se kellene, ha egy atomkatasztrófa után ketten maradnának a világegyetemben. "Oké, akkor egyedül fogsz házaséletet élni" - gondolta Ilonka, s különösképpen nem is kutatta, honnét ered ez az információ. Különben is a pletykát egy olyan különleges postai küldeménynek tartotta, amelyiknek a feladója soha, mindig csak a címzettje ismeretes. Szükség esetén maga is szívesen élt vele. Most sem kereste hát a forrást, csak összehúzta a szemöldökét és rábólintott.
    Attól kezdve pokollá váltak a sofõr napjai. Az asszonynak két saját kocsija volt, s ha netán nem volt kedve vezetni, a jó néhány hivatali közül is bármelyiket igénybe vehette sofõrüstül. Õ azonban a miniszteri kocsival járt bevásárolni a nagycsarnokba. Személyesen alkudozott a kofákkal, mögötte a házvezetõnõ, aki kiválasztotta a fõznivalót, s õket követte a sofõr két hatalmas kosárral, aki vitte. Gyakran úgy megpakolták a kosarakat, hogy le-lepottyant róla valami. Ilonka megállt, személyesen, a saját kis kezével fölvette, aztán úgy, hogy mindenki hallja, ráripakodott a sofõrre.
    - Ejnye, Sándor, ne ügyetlenkedjen már! Egyszer még a fejét is el fogja hagyni...
    Sándor egy ideig csak nyelte a szemrehányásokat, mígnem egy vidéki útjuk alkalmával kibukott belõle a panasz.
    - Ne haragudj, Béla - mondta -, de kezd az agyamra menni, hogy csicskásnak használtok. Nem elég, hogy hordárt csinál belõlem a feleséged, még le is tol a vásárcsarnokban a kofák elõtt, mert nem tudok káposztát egyensúlyozni a fejem tetején. És akkor még nekem kell hajbókolnom, hogy elnézést, nagyságos asszony, legközelebb majd jobban vigyázok, meg ilyesmi. Néha már úgy érzem, készakarva cikiz. Mit vétettem ellene? Legalább mondja meg, mi nem tetszik neki! Különben is, miért kell nekem a barátom feleségét nagyságos asszonynak neveznem a kofák elõtt?
    - Látod, ez meglep - tûnõdött el Kovács. - Nekem állandóan csak dicsér, hogy milyen rendes, szolgálatkész, ügyes ember vagy, mennyit segítesz neki a bevásárlásban. Néha már úgy érzem, szinte túlzottan is ragaszkodik hozzád. Akár egy valódi házibaráthoz...

    - Remélem, ezt nem gondolod komolyan. A nagyságos asszony meg az inasa, vagy sofõrje... Nagyságos asszony...
    - Hagyd már a francba a titulust! Ez mindössze formaság, semmit nem von le az ember értékébõl. Õ úgy alakította ki a pártban az imázsát, hogy mindenki fölnézzen rá, én meg a barátkozó miniszter vagyok. A látszatok és a formák tartják össze a társadalmat. Hidd el, nem nekünk van szükségünk ezekre a formákra, hanem azoknak, akik föl akarnak nézni ránk. Ami pedig téged illet, ne mondd, hogy leesik a karikagyûrû az ujjadról, ha eljátszod vele azt a kis bevásárló színházat... Egyébként, a születésnapján is az volt az egyik kérése, hogy továbbra is veled mehessen a piacra, mert melletted biztonságban érzi magát. Különös, nem?
    - Fölöttébb különös. Ha meglátom, már elkezd remegni a gyomrom.
    - Ugyan, ugyan, Sanyikám! Egy kicsit hisztis, mint minden nõ. A te feleséged talán nem az? Számolj tízig, aztán tégy úgy, mintha nem is hallanád! No, meg gondolj arra is, hol keresnél ennyit az edzõi diplomáddal.
    Megpróbálta, úgy tett. Igen ám, de akkor meg a házvezetõnõ ripakodott rá, hogy nem hallja, mit mond a nagyságos asszony?! Attól kezdve ettõl a nõtõl is elkezdett remegni a gyomra. Kovácsnak nem merte újra szóba hozni a dolgot, mert attól félt, a végén még tényleg elveszti az állását. Meg nevetségesnek is érezte az egész szituációt: egy miniszteri testõr-gépkocsivezetõ retteg két asszonytól... Mi lesz akkor, ha netán egy fegyveres támadótól kell megvédenie a fõnökét?
    A merénylõvel továbbra se kellett megverekednie, mégis egyre kínosabban feszengett a jól szabott állami öltönyében. Egyik nap egy határszéli falucskába kellett menniük. A miniszter díszvendég volt valami alapkõ letételénél. Természetesen nem egyedül utazott, hanem a feleségével, hogy lássák a vidékiek is, mennyire családcentrikus. No, meg ha már arra járnak, be kell ugrani a párt megyei központjába egy kis megbeszélésre, központi instrukciók átadására, meg minden. És a beszámolóba se jön rosszul, ha elmondhatják, hogy a takarékosságot szem elõtt tartva több feladatot is megoldottak egyetlen vidéki utazással.
    Velük tartott egy másik biztonsági ember is. A miniszteri kocsit rendõrök kísérték, s a megyehatártól hozzájuk csatlakoztak az ottani biztonságiak. Balogh jó elõre megtervezte az utat, felmérte a lehetõségeket, a számba jöhetõ akadályokat, s bejelentette a miniszternek, hogy reggel hat órakor kell indulniuk, hogy biztonsággal megérkezzenek a kijelölt idõpontra.
    Ott is állt a kocsi háromnegyed hatkor a villa elõtt. A miniszter negyed hétkor leüzent, hogy semmi baj, hamarosan indulnak, de még néhány percet várniuk kell, mert az asszonynak migrénje van. Alig múlt fél hét, mire leértek. Semmi baj, már csak a patikába kell elugrani a gyógyszerért. Természetesen Balogh ugrott el, mert õ ismerte azt a kis patikát a sarkon. Ott aztán kiderült, hogy rossz az információ, nem is az az ügyeletes gyógyszertár, hanem a másik, amelyik alig öt kilométerre van. Mire visszaért a tablettákkal, alig volt több hét óránál.
    - Hol tudott ennyi idõt eltötyörögni? - fogadta a miniszterné enyhe undorral a hangjában, s neki ettõl azonnal görcsbe állt a gyomra.
    - Ne bántsd már szegény Balogh urat - mondta Kovács elnézõ mosollyal -, õ már egy órája kiállt a kocsival.
    Balogh úr?, ütötte meg a sofõr fülét a szó. Hát már neked is Balogh úr lettem? Akkor itt mégis csak történt valami. Valami nagy disznóság, a hátam mögött. Lehet, hogy kifelé áll a szekerem rúdja?
    - Na és? - mondta az asszony durcásan, miközben elhelyezkedett a hátsó ülésen. - Legföljebb egy kicsit rálép majd a gázpedálra. Vagy attól fél, hogy fölírja a rendõr gyorshajtásért?
    Balogh Sanyi húszig számolt mielõtt elfordította az indítókulcsot, s olyan mereven fogta meg a kormányt, mint még soha életében. Az anyósülésen figyelõ biztonsági ember kérdõn nézett rá. Õ intett, hogy minden rendben, s kigördültek a villa udvarából.
    Kovácsék hátul csendesen veszekedtek. A szavaikból semmit se értett Balogh, csak az arcukat látta a visszapillantó tükörben. Aztán egyszer - akkor már nyolc óra is elmúlt - hisztérikusan szinte felkiáltott a nõ:
    - Tehetek én róla, hogy a sofõröd nem képes megtalálni egy rohadt patikát? Nézd meg, most is alig hajt százötvennel. Így persze, hogy el fogunk késni. A fejemet teszem rá, hogy direkt csinálja. Ne mondja nekem, hogy csak ennyi van ebben a rohadt autóban!
    - Elnézést, asszonyom, de az útviszonyok nem a legalkalmasabbak a versenytempóra...
    - Maga csak ne dumáljon, Balogh, hanem vezessen!
    Már nem is Balogh úr, csak úgy per Balogh. Hoppá! A sofõr agyát elborította a vörös köd. A gázpedál padlót fogott, a kanyar meg csak közeledett, közeledett, aztán már nem is volt sehol. Az út menti puha szántásban landoltak fejen állva. Valami isteni csoda folytán a miniszter sértetlenül megúszta a balesetet. A sofõrnek a lába tört el, meg a homlokán volt kisebb zúzódás. A másik biztonsági embernek a füle hasadt be, az asszonynak meg eltört a karja.
    Az alapkõletétel elmaradt, s Balogh a rabkórházban töltötte az éjszakát. Gyorshajtás, és a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés volt ellene a vád. Lehet, hogy még más is, de a többit, meg az egész dolgot föl se fogta. Mintha nem is vele történt volna ez az egész. Csak ült az ágyban, nézett maga elé mereven, és azt hajtogatta: "A patikát, nagysasszony, a patikát."
    Gyorsított eljárással tárgyalták az ügyét a katonai bíróságon. Egyszer Kovács is meglátogatta a fogdában az elején, amikor még gipszben volt a lába. Azt mondta, hogy õ nem hibáztatja, akár a vádat is elejtené ellene, de a neje ragaszkodik a vizsgálathoz. Mert hogy ne mondja senki, különösen így a választások elõtt, hogy ott fönt, a nagyok egymás közt elsimítják a balhéikat. Legyen meg az ügyészségi vizsgálat, és játsszák le a bírósági cirkuszt. No, és akkor mi van? Ne aggódjon, az apósa irodájából fogad mellé ügyvédet, az majd kihozza a sitkóból. Még a kártérítési pert is meg fogja nyerni neki. Nem lesz semmi baj, csak bízzon benne! Már Ilonka se haragszik annyira, csak fáj a keze. Meg viszket a gipsz alatt. Ez ingerli annyira.
    A végén fél évre ítélték, de azt le is kellett ülnie. No, meg elbocsátották az állásából. Az ítélet kihirdetése után újra fölkereste Kovács.
    - Ne haragudj, pajtás, ennyit lehetett tenni - mondta mentegetõzve. - Ilonka azt üzeni, hogy ez még nem atomkatasztrófa. Nem tudom, miért lenne az, de ragaszkodott hozzá, hogy szó szerint közvetítsem az üzenetét.
    - Nem baj, Bélus, add át neki kézcsókomat! De ha lehet, most az egyszer személyesen.


 
HEDRY MÁRIA

2004 újév

ünneptelen
ünnep
rosszkedvû petárdák
dühétõl menekül az áhítat
hátra se néz már
az émelygõ reggelen,

az újévi koncert eleganciája
sem rejtheti el
a félelmet

kúszik át a téren
az ajtóig

nem kopog,
belép
grafitszürke híreket hoz
elsõ bombákról 2004-ben,
tegnap-tavaly még volt emberekrõl,
megõrült folyókról,
a belét kifordító földrõl...
mondja
mondja
monoton
hangon

bókol,
meghajol:

"boldog új évet" - Uram, Asszonyom
 

Kérdésfelelet-játék

Isten tenyerében szálkák -
ujján, mint gerendán a
sonka
ösvények hálójában
himbál a világ.

A semmi légtornásza
 buborékon ülök
Üvölteném de szép a fény!
 még hús vagyok!
 még telítve nedvekkel!

Vonal vagyok
lét és nem lét
között.

 Kérdezek - felelek
         felelek -  kérdezek
kérdezek - nem felelek
nem felelek - nem kérdezek
 

Veled

Szikla penge-élén csorbul
a tekintet
halak bõrén kifeszül az éj

tengerbe hullott sötétség
           csend
 

Nesz

Rojtosodik a világ
Csendben fonogatjuk
És belehalunk

CSALA KÁROLY

Vadászat

A medve,
ez a mit sem sejtõ
szõrmebunda
rámeredt
az ember nevû állatra.
Mordult egyet.
Az ember mordálya is.
 

Egy hajdani kis költõre

Beleszólt a telefonba,
s hangja nyersen zengett.
Hangja pajzsként óvta.
Hangja után ítélve,
hérosznak volt hihetõ
e gyáva törpegyermek.
 

Magány, nõ, vidék

A járdát már csak fáradtan kopogja.
Nem bámul el, tükörben, szürke tincsen.
Fiókjában szikkadt kenyér darabja.
Egyetlen éles kése sincsen.
Férfit ha ismer, mindegyik borostás.
 

Stílustörés

Indulatból írni nem volna ildomos.
A káromkodás keveset használ.
Minek használnánk hát csúnya szavakat?
Álljunk csak meg a fasznál.
 

Esemény

Na, ne hülyéskedj, gyere!
- mondta a nõ. A bõre alól
kilátszott az ere.
 

Kamaszvonzalmak

Nocsak,
terjed a mocsok,
mondták
a fûzvesszõbõl font fád
szûzleányok.
Fiú jött a tér felén.
Még hogy én
ilyenekkel leállok!
Le sem ülök,
fitymálkodott a kölök.
Aztán mellében sajogva
továbbállt.
Balra indult, majd jobbra
elballagott gyáván.
 

Így is, úgy is

Szépek a fák, ha virágot
borogatnak bódult fejükre,
de szépek csak levelükkel,
zölden is ám!
Vad és béna
szépségük a vágott,
téli alakjuk,
amikor már eleven, földi
szín-zene híján
rájuk csak a néma,
holt-ég-szürke
árnyalat jut,
s ágközüket a bús-nagyságos
csönd betölti.
 

Kismadár

A fûzfa sûrû lombjában lapul
az alkonyatkor csöndesen csicsergõ.
Bárcsak tudnám, hogy' hívják tudósok!
De azt tudom csak, hogy nyelve pergõ.
 

Mérce

Semmi egyéni
érdemet el nem
ismer az ellen.

Nem kvalitásod,
csak, hova ásod
házad alapját;

csak, melyik oldal
kosztosa lennél,
csak ez az egy ér.

Bármilyen ének
szólhat a szádon,
fõ: csak a tábor.

Baj, ha baráti
körben is érv e
tábori mérce:

nincs, ki ügyel rád,
bár szemed ellát
messzi jövõbe.
 

Tanult költõ

Érett fõvel is egyre csak
veszi kölcsön a formát,
holott teremthetné már
õ maga is.
 

Önértékelés

Ha beszélnék, de csak tátogok,
szátokat ne tátsátok azon,
indokolják akár száz okok,
s egy elég: hal vagyok szárazon.
 

Feleségemhez

Erõm immár fogyatkozik, lássad!
Bánj velem már, miként hímes tojással!
Foglalkozzál velem, ne mással!
Vagy ha nem, minden szerelmet áss el!
Álmodban se árulkodjál, hogy más kell!
Ösztönös örömmel engemet láss el!
 

Baj

Nyár van, s hiába. Árnyék vetül,
és máris szél zúg. Hideg lehe
letûnt év- vagy talán korszakoknak.
Avagy elõszele zordabb eljövõnek.
A gyerekek nem tudják - a felnõttek
sem sejtik -, csak vígan önfelednek,
s amíg lehet, esztelen kergetõznek.
 

Egy hajdani jóbaráthoz

   Kis változat egy nagy Zogoviæ-versre

Sopánkodol, barátom? Hogy lám, az idõ, persze, persze...?
Hogy mért is kerültünk egymástól ennyire messze?
Lásd, fölbukkanok én néha, csak hogy ilyet is lássál:
van, akit már bárddal sem lehet átfaragni mássá.

RUDNAI GÁBOR

Bronzkori sír
(Magyar Nemzeti Múzeum, régészet)

Fekszem a földben, mellettem bronzedény.
Fölöttem suhog a fû sörénye,
kõpaták zuhognak, mint az esõ.
Kié a földi ég, ki az égi mezõ?

Fekszem a földben, mellettem bronzedény.
Hány évszázad a "mi", hány másodperc az "én"?

Engem a halál kétvállra fektet,
hallom, hogy éltek, sírtok és nevettek,
magzattá gyûrötten én is kinyújtóznék!
Nélkülem felhõs a föld, nélkülem sáros az ég.

NEMES LÁSZLÓ

Domine quo vadis?

Részlet egy készülõ regénybõl

Felváltva vezették a kocsit a hosszú úton. Bologna után Laczkó Péter ült a volánhoz. - Nem az autópályán megyünk - mondta -, hanem a régi úton. Azon a kanyargós úton, a hegyek között. Ahol akkor... - - Nem fejezte be a mondatot. Látta maga elõtt azt a bombák szaggatta utat, az út mindkét oldalán a romba dõlt házakat, kilõtt gépkocsik, páncélosok roncsait, valahol itt, ebben a kanyarban történhetett, hogy a gödrökön, törmelékeken rázkódó, bukdácsoló kocsi platóján felkavarodott a gyomra, Sebõk Gyuri és egy másik fiú - Istenem, elfelejtettem a nevét!, mondta magában - tartotta jó erõsen, amíg õ kidugta a fejét és kihajolt a veszedelmesen dülöngélõ teherautó ponyvája alól...
    Nézte, a kocsija volánját fogva az új, már nem is olyan nagyon új házakat, a fûszereket, autókat, szállodákat, varrógépet, televíziót hirdetõ óriásplakátokat, az útjelzõ táblákat, ismert és ismeretlen helységneveket, helyenként meg-megálltak a közlekedési lámpáknál vagy a forgalmas úton összetorlódott autók között, fürge kis robogók cikáztak, húztak el mellettük, Juli idõnként órájára nézett. - Este lesz, mire Firenzébe érünk - mondta. - Jobb lett volna talán mégis az autósztrádán...
    Péter nem válaszolt. - Amíg abban az ismeretlen városban odatalálunk... - folytatta Juli. - Teriék biztosan már most is izgatottan várnak.
    Valóban, sötétedett mire Firenzébe értek. Persze, hogy eltévedtek a nagy forgalomban, a valamikor nem is létezett egyirányú utcák szövevényében. Kétszer kerültek vissza a pályaudvarhoz, messzirõl pillantották meg a Santa Maria Novella-templom márvány berakásos homlokzatát, a tér sarkánál egy idõs férfi irányította õket szapora olasz szóval a Via Nazionale felé - a sinistra, poi destra, balra, aztán jobbra -, míg végül megtalálták azt a Teri levelében megadott és Föld Karcsi mellékelt vázlatrajzában is megjelölt kis utcát, s végül Földék lakását.
    Julinak persze igaza volt. - Én már halálra izgultam magam - mondta, örömében a könnyeit törölgetve Teri. Alig változott az elmúlt csaknem fél évtized alatt, talán még frissebbnek, fiatalosabbnak is látszott, mint Bécsben, annakidején. Igaz, most megint fodrász rakott hullámokat a hajába, csillogott a lakk a körmén, talán nem is csak az izgalom és a viszontlátás öröme festette szinte lányosan rózsásra az arcát. Karcsi viszont megöregedett, sovány volt, mint azelõtt is mindig, az arca beesett, de lelkesen ölelgette Laczkóékat. Kiskarcsiból mindnyájuknál magasabb, nagy legény lett, a szõke Valika csaknem olyan, jutott Péter eszébe, mint amilyen Teri volt amikor elõször találkoztak a Bíró szülõknél és azt mondta neki: szóval maga a Juli férjjelöltje! Erika is nagy kamaszlány lett, kissé szégyenlõsen húzódott a két testvére mögé.
    Egyszerû bútorokkal berendezett kétszobás lakásuk volt Teriéknek, kisebb, mint amilyenben Pesten laktak. A kisebbik szoba volt a lányoké, Kiskarcsinak a konyhából választottak le egy külön kuckót. - Karcsi tervezése, és õ maga építette is meg - mondta Teri büszkén. A keskeny heverõn és egy fiókos szekrényen kívül még egy kis íróasztal, vagy inkább tanulóasztal is elfért benne. - Nektek fölöttünk, a negyedik emeleten, Sartoriéknál vettünk ki egy szobát, majd késõbb felmegyünk hozzájuk. - Még azt is hozzátette: - Nagyon rendes emberek.
    - Olasz vacsorát készítettem - mondta aztán. - Remélem, szeretitek. - Közben elmondta, a férje meg csak bólogatott hozzá, az elmúlt évek történetét, amit Laczkó Péterék Teri leveleibõl ismertek ugyan, csak nem ilyen részletesen. - Kis híján egy évig rostokoltunk Bécsben, az undok Frau Morgenroth-nál - kezdte a beszámolót Teri. Anton nem erõltette meg magát, küldött idõnként egy kis pénzt, ami persze meg se kottyant neki, de arra már nem szánt idõt, mondta Teri, hogy akár csak egyszer is átugorjon Bécsbe és megismerje legalább a szegény, menekült rokonokat. A Gottfried se jelentkezett többé, Anton csak azt írta mindig, hogy türelem, meglesz a beutazási engedély meg valami munka is. Egyszer telefonált is, de Karcsi - így mondta most is Teri: az én szegény Karcsikám -, aki pedig tud németül, mégis alig értette azt a porosz vagy tudomisén, milyen tájszólását... A legrosszabb az volt az egészben, hogy a gyerekek egy évet veszítettek, mert nem járhattak iskolába.
    Aztán megjött mégis a beutazási és munkavállalási engedély, de nem Nyugat-Németországba, hanem Itáliába - így mondta Teri, nem Olaszországot mondott, hanem úgy, hogy: ide, Itáliába -; Anton Feld levelében az állt, folytatta a beszámolót, hogy jelentkezzenek Firenzében, a megadott címen Franz Reinhold úrnál, aki neki régi ismerõse és építési vállalkozó Firenzében, és a Karcsikámnak szakmájába vágó munkát tud adni.
    Ez a Herr Reinhold, így mondta Teri, itt ugyan Francescónak nevezi magát, de olyan poroszosan merev pasas, azt mondta Karcsinak: mit kezdjek én magával, olaszul se tud... Segédmunkásnak vette fel az egyik építkezésére, egy évig trógerolt az én szegény Karcsikám, hajnalban járt ki a mi elsõ, vacak albérleti szobánkból a fenébe, Fiesolén túlra, aztán meg a város másik végébe, már csak hálni járt belé a lélek, amikor Reinhold mégiscsak bevitte végre rajzolónak az irodájába.
    A gyerekeket azonnal beíratták az iskolába, gyorsan megtanultak olaszul, folytatta történetüket Teri. - Én magam takarítottam, mostam, vállaltam, amit lehetett, most pedig egy divatáru üzletben dolgozom.
    Laczkó Péter látta Juli szemén, hogy kérdezni akar valamit, jól ismerte a feleségét, a tekintetébõl is kiolvasta a kérdés lényegét: "És most boldog vagy itt?" - de végül mégse szólalt meg. Csak arról beszélt késõbb, hogy apa még szótlanabb, még komorabb a mama halála óta, szerencse a bajban, hogy Mari vele lakik, a sok munkája mellett is gondoskodik róla. - Igen - mondta Teri, és kiment a konyhába. Jó néhány perc múlva jött csak vissza, egy nagy tálon szõlõt hozott. - Látjátok, itt ilyen nagy szemû a szõlõ... - Valahogy magasabb volt a hangja, mint máskor, mintha kissé szaporábban is beszélt volna. - Három nap szabadságot kértem a fõnökömtõl, hogy veletek lehessek - mondta.
    Csak messzirõl mutatta másnap, a Dóm felé menet azt a keskeny utcát, ahol a divatáru üzlet volt. A Signoria téren megcsodálták a város hajdani nagyhatalmú urainak palotáját, a szobrokat, végigloholtak az Uffizi világcsodákkal teli termein. - Én itt még nem is voltam - jegyezte meg Teri, éppen Botticelli Vénusza elõtt. - Hát a Palazzo Pittiben? - kérdezte Laczkó Péter. - Nekünk ilyesmire, sajnos, sose volt idõnk - felelte a sógornõje. Aztán hozzátette: - De a gyerekek voltak mindenütt.
    A Ponte Vecchio apró ékszerboltjainak sorai közt mentek át az Arno túlsó partjára. Amikor katona koromban itt jártam, emlékezett Péter, felrobbantott házak romhalmazán át bukdácsolva tudtuk csak megközelíteni a Ponte Vecchiót. A város többi hídját mind felrobbantották a visszavonuló németek. Ezt az egyet, ezt a tizennegyedik századbeli csodálatos építményt szerencsére meghagyták, de a két hídfõ közelében álló épületeket mind felrobbantották, azok romjaival torlaszolták el a hidat.
    Alig két-három utcával távolabb modern irodaházhoz értek. - Itt dolgozik az én Karcsikám - mondta Teri. Laczkó Péter késõbb már nem is emlékezett, kinek az ötlete volt, hogy menjenek be hozzá néhány percre. Nyolcan vagy tízen dolgoztak abban a második emeleti nagy rajzteremben. Föld Karcsi olyan idegennek tûnt fel a fehér köpenyében, kissé el is sápadt zavarában amikor megpillantotta, majd bemutatta õket az íróasztaloknál és rajzállványoknál dolgozó kollégáinak. - Loro sono... õk a... izé... hogy is mondják olaszul, hogy sógor... sógornõ? - Egy perccel késõbb pedig - amitõl Karcsi szemmel láthatóan meghökkent - váratlanul belépett a terembe a fõnökük, Francesco, vagyis Franz Reinhold.
    Így kezdõdött, ezzel az elsõ pillanatban olyan meglepõ, Föld Károlyék számára úgy rémlett, kínos találkozással Francesco és Laczkó Péter barátsága. - A sógoromék, Budapestrõl - magyarázkodott németül Karcsi. Teri pedig olaszul tette hozzá, elég jól megtanulta már a nyelvet: - A nõvérem híres belgyógyász fõorvos. Õ meg - mutatott a sógorára - tanár. - Tudta-e Juli vagy sem, hogy a professore szó, ahogyan Teri mondta, nem középiskolai, inkább egyetemi tanárt jelent, ez nem derült ki, Péter nem kérdezte meg, ezt se kérdezte meg soha, de lehet, hogy csak a húgának akart segíteni, a Földék ázsióját igyekezett ezzel is magasabbra srófolni Karcsi fõnöke szemében, Juli nem helyesbített tehát, csak bólintott és megtoldotta németül: und Schriftsteller - író -, ahogyan Berlinben is mondta annak idején. Laczkó Péter érezte, hogy enyhén elvörösödik. Errõl még mindig nem tudott leszokni.
    - Habe die Ehre - tiszteletem - szorította meg Reinhold Péter kezét. Kemény, erõs kézfogása volt.
    - Képzeljétek - mondta este, odahaza Föld Karcsi -, Reinhold késõbb visszajött a rajzterembe és megkérdezte, hogy meddig maradnak Firenzében a rokonaim. És meghívott benneteket, természetesen velünk együtt, vacsorára. Holnap estére.
    - Tõlünk azt se kérdezte eddig soha, hogy hogy vagyunk - jegyezte meg Teri. De másnap azért elment délután a fodrászhoz, este sokáig, nagy gonddal öltözött, és indulás elõtt kétszer is megigazította a csomót a férje nyakkendõjén.
    Franz Reinhold nagy, fekete Mercedes kocsin jött értük, gyorsan, határozottan vezetett felfelé a kanyargós úton Fiesoléba, arca megfeszült, csak akkor mosolyodott el, amikor a kertvendéglõben leültek az elõre foglalt asztalukhoz. Péter került a baljára, onnan nézte éles metszésû profilját, a korát nem tudta megállapítani, úgy gondolta, egy-két évvel lehet idõsebb nála. Reinhold a messzeségben csillogó fények felé mutatott. - Innen szinte az egész várost láthatják - mondta. És kissé patetikusan azt is hozzátette: - Az én Firenzémet. - Nagy gonddal rendelte meg a vacsorát, elõételnek nyers sonkát ajánlott, sárgadinnyével.
    - Valóban csodálatos innen a kilátás - nézett körbe Laczkó Péter. - Nagyszerû helyre hozott minket, Herr Reinhold.
    - Csak Francesco - szólt rá Reinhold. - Különben is, én itt már egészen olasz lettem. - És megismételte: - Csak Francesco. - Felemelte a poharát. - Chianti - mondta a csillogó vörös borra mutatva. Aztán megkérdezte Laczkóéktól: - Voltak már azelõtt is Firenzében?
    - A feleségem most van elõször Olaszországban - mondta Péter. - Én azonban voltam itt... elég sokáig. Firenzében is. Akkor, persze, egészen más volt, minden egészen más. A háborúban...
    - A háborúban? - nézett rá Francesco. Élesen, de lehet, hogy csak kíváncsian villant a szeme acélkékje.
    - Katona voltam. - Lehet, hogy ezt németül mondta Laczkó Péter, lehet, hogy Soldat-ot mondott, emlékezetében késõbb nemigen tudta felidézni, hogy Francescóval mikor beszélt németül vagy olaszul, mikor és miért váltottak át önkéntelenül egyik nyelvrõl a másikra.
    - Nem is tudtam, hogy itt, ezen a fronton magyarok is... - jegyezte meg Francesco.
    - Én angol katona voltam - mondta Péter.
    - Nahát! - kiáltott fel Francesco, és elmosolyodott. - Hát nem különös? Itt ülünk most együtt, ennél az asztalnál, ezen a gyönyörû firenzei estén, és akkor egymással szemben... mert én is itt voltam akkor, itt voltam és is mint katona, én a frontnak az egyik, te a másik oldalán... - Elõször tegezte le, szinte észrevétlen, nyilván önkéntelenül. - Mi bajunk lehetett nekünk egymással? Nekem veled, neked velem? Hát nem õrültség volt az a háború? Ugyanúgy szenvedtünk tõle, egyformán féltünk, te is, én is, féltünk bizony, nemcsak a géppuskák golyózáporától, nemcsak a bombáktól, félnünk kellett egymástól is, pedig közös volt a sorsunk, én féltem tõled, te féltél tõlem, és közben ugyanúgy izzadtunk, fáztunk, lihegtünk a fáradtságtól, dagasztottuk itt, ezeken a hegyeken azt az átkozott sarat... És miért?
    - Ugyanúgy... És miért? Laczkó Péter csak forgatta kezében a poharat, nézte benne a villanyfényben csillogó vörös bort... Miért? Én önként jelentkeztem abba a hadseregbe, akarta mondani, de semmit se mondott. Lehet, hogy ez a Francesco, akkor még csak Franz, akinek õ most vendége itt, ennél a dúsan megterített asztalnál, ez a Franz is önként vonult be a Führer seregébe... legalábbis lelkesen, mindent helyeselve... Vagy mégse? Õrültség volt, mondja Francesco, mondja most... és szenvedésrõl beszél és félelemrõl, mindkettõjük félelmérõl, szenvedéseirõl; hát persze, gondolta Péter, féltünk mi is, féltem én is, amikor õk, ez a Franz Reinhold vagy a bajtársai a hegytetõrõl vették váratlanul ágyútûz alá a völgyben kanyargó utat, ahol mi, elakadva a sárban... amikor ott bámultak ránk az út mentén az árokban azok a tágra nyílt, merev, már semmit se látó, semmit sem értõ szemek... angol, olasz, amerikai, hindu vagy német szemek egykoron?
    - Tudtuk, akkor csaknem mindenki tudta már, hogy semmi értelme tovább - mondta Francesco.
    De Auschwitz krematóriumában, Dachauban, Buchenwaldban, Majdanekben, Mauthausenben még... - akarta mondani Laczkó Péter, de nem mondta; hát õ, ez a barátságos, nagyvonalú vendéglátója, Föld Karcsi munkaadója, õ lenne felelõs? Õ is? Miért?
    - Tudod - nézett le, a fényekben csillogó városra Francesco -, én benneteket odaát, személy szerint sohasem...
    Nem? Hát nem a gyûlöletrõl szólt ez a háború? A Hitler háborúja? - akarta mondani Péter, de ezt se mondta; Francesco kék szeme most barátian, melegen fénylett. - Tulajdonképpen - folytatta Francesco - a lelkem mélyén akkor is tudtam, mit se számít, hogy ilyen vagy olyan egyenruha, a mi gondjaink, a katonák gondjai, a sorsuk közös, és ez, miközben szemben állnak egymással, akár életre-halálra, valamiképpen mégis összeköti õket... szinte bajtársak... igen, igen - ismételte a szót -, bajtársak lettek.
    Igen, gondolta késõbb Laczkó Péter, még évek múltán is, akkor õk, ott, Firenzében, annál az asztalnál németül beszéltek, biztosan németül, mert Franz Reinhold úgy mondta: Kameraden.
    - És mi, angol katonák is átvettük a rádiótokból, mi is énekeltük akkor a ti szentimentális háborús dalotokat, a Lili Marleen-t - tette hozzá Péter, és látta, hogy Francesco elmosolyodik -, mi is az otthonról álmodtunk, szerelemrõl...
    Két napja volt még Péternek és Julinak Firenzében. A második nap délutánján Franz Reinhold értük jött, még azon az estén, a kertvendéglõben, a fõnök biztonságával közölte Földékkel: ragaszkodik hozzá, hogy három órára elvigye Laczkóékat - mint mondta: elrabolja a kedves vendégeiket - és megmutassa nekik a város turisták által kevéssé ismert, gyönyörû részeit. Értük jött tehát, nem a Mercedesszel csak egy kis Volkswagennel, két teljes óra hosszat autóztak keresztül-kasul a városban, aztán felvitte õket, nem is messze a vállalata irodaházától, a hatodik emeleti lakásába, lenéztek az ablakából a sárgán, zavarosan hömpölygõ "ezüst" Arnóra, az újjáépített hidakra s a Ponte Vecchióra, és miközben megcsodálták a lakásban a képeket, a szõnyegeket, a bútorokat, az agglegény házigazda kávét fõzött nekik, igazi olasz eszpresszót. - Én itt már igazi olasz lettem - mondta újra, és hozzátette: - itt maradtam a háború után, nem óhajtottam hazatelepülni, a Francesco nevet is jobban szeretem. - És megmutatta Laczkó Péternek a titkos szobáját is, ahová, mint mondta, szeret bezárkózni, megmutatta ott a bélyeggyûjteményét, voltak ott, öt kontinens tarka bélyegei közt magyarok is, meg a nagy halomban - elrejtve vagy szándékosan odakészítve? - egy régi német bélyeg, rajta az arckép: Hitler Adolf. Közben Juli a szalon falán Modigliani képét nézegette, s az asztalon egy vázát. - Ez Picasso - mondta Francesco, amikor Péterrel visszajött a szalonba.
    - Minket persze sose hívott meg a lakásába, soha nem is fog meghívni - mondta este, otthon Teri -, hiszen az én szegény Karcsikám csak az egyik kulija. Bezzeg a híres fõorvos asszony meg a férje, a professore, neves magyar író... arra a vacsorára is csak azért vitt el minket is. Egyébként, ehetetlen volt az a kõkemény bifsztek... Ne röhögj, Erika! - szólt rá a kisebbik lányára.
    Paprikás csirkét fõzött Teri a búcsúvacsorára, galuskával, tejfölös uborkasalátával. Kora reggel pedig, a búcsúzásnál zokogva borult megint Juli nyakába. - Annyi mindenrõl kellett volna beszélnünk - mondta.

    Csak messzirõl látták az egykori romhalmaz helyén Poggibonsi modern, új házait, Siena belvárosát is elkerülte az új út. - Erre a völgyre emlékszem - mondta az egyik kanyargós útszakasz végén Laczkó Péter -, itt láttuk lenn, a mélyben azt a teljesen szétroncsolt páncélost, arra mondta Sebõk Gyuri, hogy olyan, mint egy összegyûrt szardíniásdoboz. - Juli csak bólintott, nem válaszolt, õ vezette a piros Ladát, figyelmét az útra összpontosította, kitûnõ orvos volt, õ mindig tudta, mikor és mire kell koncentrálni; szemüvege meg-megcsillant, amint egy-egy kanyar után váratlanul szembe kerültek a nappal. Egy pihenõnél megették a sajtos szendvicset, amit Teri csomagolt be nekik, ittak a termoszukba töltött kávéból. Teri is tudta, hogy milyen kevés valutát hozhattak magukkal.
    Radicofani, olvasta Laczkó Péter egy tábláról a helység nevét. - Erre is emlékszem. A nevére is - mondta. - Amikor észak felé... - Juli csak bólintott. Hosszú, keskeny, külvárosias utcán hajtottak végig. Kétoldalt régi, alacsony, szürke és sárga, jellegtelen házak között. Mintha nem is a szépségekkel teli Olaszországban volnának. Pirosra váltott lámpa elõtt álltak meg, Péter oldalán, karnyújtásnyira fejkendõs öregasszony könyökölt a földszinti, nyitott ablakban. - Dove vanno? Hová mennek? - szólt ki az ablakból. - Rómába. A Roma - felelte Laczkó Péter. Az öregasszony szeme elködlött. - Róma! Róma! Róma! - sóhajtotta, pontosan úgy, az elérhetetlen álmok örök szomorúságával, ahogyan a három nõvér Irinája mondta: Moszkva! Moszkva! Moszkva!
    Nagyot lendült a kocsi, Juli a kelleténél kissé több gázt adott, amikor zöldre váltott a lámpa.
    Estére érkeztek Rómába, elsõ olaszországi útjuknak ez volt a végcélja.
    Járták a várost - mit is kell, mit is lehet megnézni négy-öt nap alatt évezredek millió emlékébõl? Palotákat, romokat, múzeumokat, képeket, szobrokat, világszép tereket - hogyan lehet néhány nap alatt egy tengert kanállal kimerni? Látták már a Szent Péter-bazilikát, végigloholták a Vatikáni Múzeum folyosóit és termeit, ámulva nézték, amíg a nyakuk is elzsibbadt Michelangelo Utolsó ítélet-ét a Sixtusi kápolna mennyezetén, látták a Colosseumot, a Forum Romanumot, a Capitoliumot s a közelében az óriási, fehér Viktor Emánuel emlékmûvet - az angol és amerikai katonák ezt, annak idején csak wedding cake-nek, esküvõi tortának nevezték - magyarázta Laczkó Péter Julinak; és megnézték, persze hogy megnézték a San Pietro in Vincoli-bazilikában Michelangelo Mózes szobrát. - Én akkor, negyvennégy karácsonyán valahogy azt képzeltem, azt hittem, hogy itt... - kezdte mondani Julinak, vagy csak önmagának? - és Juli csodálkozva nézett rá, õ azonban elhallgatott, nem mondta tovább, hogy arról álmodott: itt kell, itt fog biztosan találkozni Vándor Jutkával, ide fogja vezérelni õt is valami sugallat, földöntúli erõ, hogy egymás mellett álljanak itt, e szobor elõtt megint, mint valamikor, ennek a Mózes-nek a budapesti Szépmûvészeti Múzeumban látott másolata elõtt. És sétált Julival a Via del Corsón, és az elegáns Via del Condottin Juli megállt egy ruhaüzlet kirakata elõtt, nézte a tarka, vidám ruhákat, amit otthon, Budapesten soha meg nem tett, és aztán felszaladt a Spanyol lépcsõn a Szentháromság gyönyörû barokk templomáig, olyan könnyedén szökellt a lépcsõfokokon, mint valamikor, az esküvõjük elõtt... és Péter a másik irányba nézett és megint arra a római hét napjára gondolt, amikor Sebõk Gyurival járták ezeket az utcákat és keresték, megszállottan a nyomokat, a bizonyosságot. Juli futva jött le a lépcsõkön, és Péter szótlanul indult vele vissza, a Via del Tritone, aztán a Piazza Barberini felé - Ez itt a Via Boccaccio, magyarázta, ez a Via Rasella, ahol... Itt minden a régi, itt az utcák nevét se változtatták meg - mondta a feleségének -, de azt a tejcsarnok-kávézót nem látom, ahol... és itt lakott - de aztán gyorsan kijavította önmagát: - itt lakhatott talán az anyjával Jutka... hiszen tudod, mi mindent elmondtunk, mindent elmondunk egymásnak... és ebben a régi házban lakott az az Iride nevû kislány, aki lenn volt az utcán, amikor a bomba robbant, és aki este látta... talán õt látta a vaktában összefogott emberek között...
    - Gyerünk - karolt beléje szorosabban Juli, de nem talált rá arra az orvosi hangra, amellyel a betegeit nyugtatja: ezt ne tegye, ezzel csak önmagának árt.
    Szótlanul mentek tovább, a szökõkutak felé, egy ház falán emléktáblát láttak, kissé kopottat már, ismeretlen név, olasz férfinév, a náci sortûz áldozata... az ardeatinai barlangoknál. S a dátum: 1944. március huszonnegyedike.
    Másnap, az utolsó római napjukon kocsiba ültek, azt tervezték, hogy délután kimennek Ostiába, a tengerpartra. Péter ült a volánhoz, megkerülték a Palatinus-dombot, látták messzirõl az ókori kocsiversenyek zöld pályáját, Caracalla fürdõjét; a következõ útkeresztezõdésnél Laczkó Péter, ki tudja, miért, habozás nélkül a bal oldali útra tért, vasúti síneken hajtottak át - ez a régi Via Appia - mondta Péter - valamikor a Spartacus-lázadás megfeszített rabszolgáinak keresztfái szegélyezték ezt az utat... - aztán megpillantotta az elsõ táblát: az Ardeatinai negyed felé; ott van tehát, ott kell lenni... - ugyan, minek? Megfeszült az arca, görcsösen markolta a Lada kormányát, erõsebben nyomta a gázpedált.
    - Lassíts! Vigyázz! - szólt rá Juli.
    A barlangok, az ardeatinai barlangok, gondolta Péter, de lehet, hogy halkan ki is mondta. - Vigyázz! - ismételte Juli.
    Priscilla síremléke, ez állt egy táblán, s egy másikon a felirat - meglehet, csak a hely nevezetességérõl elnevezett vendéglõ hirdetése: - Domine Quo Vadis. Tudta Péter, olvasta egyszer, hogy itt látta meg, a Rómából menekülõ Péter apostol a vele szembe jövõ, régen megfeszített Krisztust, itt õrzi is egy kõ Krisztus lába nyomát, innen fordult vissza Péter apostol, hogy aztán... - És én, Laczkó Péter, most hová... - gondolta - és miért? - Hová rohansz? - kérdezte sápadtan Juli.
    Laczkó Péternek is fehér volt az arca. Merev és sárgás fehér. Hová rohansz? Semmit se válaszolt. - Állj meg! - szólt rá Juli. - Ennek semmi értelme sincs.
    Péter lassított, majd megállt az út szélén.
    Juli levette a szemüvegét és megtörölte. Aztán a tenyerét a férje homlokára tette. - Semmi értelme... ugye, semmi értelme? - Érezte, hogy Péter feje alig érzékelhetõen, de remeg. - Cseréljünk helyet - mondta. - Menjünk vissza a városba.
    Laczkó Péter bólintott, egy szót se szólt.
    Lassan, nyugodtan vezetett Juli, szótlanul ültek egymás mellett, még mindig sápadtan mindketten.
    Vacsorára a szállásuk melletti kis büfében pizzát ettek, egy-egy pohár vörös bort is megittak hozzá. Juli már mosolygott, a szín is visszatért az arcába.
    Régi, elhanyagolt, olcsó kis szállodában laktak Rómában, a Campo de' Fiori közelében. A szobájuk ablaka szûk világítóudvarra nyílt, a mosdó a folyosó végén volt. A letto matrimoniale-nak, vagyis házastársi ágynak nevezett széles ágy egyetlen takarója alatt Juli a férjéhez simult. Bágyadtan világított a fejük fölött a fali lámpa egyetlen égõje. Péter megcsókolta Julit, a haját simogatta... Nahát, gondolta, most látom csak!... Juli szép, barna hajában egy-két fehér szál csillogott.

GYÖRE IMRE

Lilihez

Lili, te lány, te halovány
reménység létünk alkonyán,
hogy te és társaid talán
nem felejtik: egy roncs hazát
akartunk magasra
emelni néktek, és tovább.

Lásd, a felnõttek közt sokan
borzalmasak és ostobák,
de gyerekek õk is, csak nagyok,
és elfeledtek játszani,
míg futottak a pénz után,
s nem tudják, mi az, ami
hiányzik nekik, s hogy lehet
másokat boldogítani.

Ne legyetek
túl szigorúak, ti gyerekek,
mondjátok némely illetõnek:
járulj elõmbe illendõleg,
fejed ne kapkodd,
búbos búbjára hadd nyomok
két ujjammal
pár zöld barackot!
 

Emberköszöntõ

Tamás Hanna,
kis virág
álmában zöld
rétet lát,
füvet kínál
õzeknek,
kezét nyalják:
jót esznek.
Bukfencet vet
s megy tovább,
lejtõt lép
és hegyet hág,
tengert csobbant,
csöndesít,
Holddal labdáz
reggelig.
Reggel aztán
reggel lesz,
anya lesz
és apa lesz,
mondják: Hanna,
jó reggelt,
az álmos Nap
rég felkelt,
hétköznapot álmodjál!
Hó esik, tán
tavaszig?
Tavasz vagy már,
légy majd nyár.

 2005. február