SZARKA ISTVÁN

Vallomás a félelemrõl

A metró-marhavagon
kedvetlen hajnalain
úgy elkiáltanám, hogy
Jó reggelt, kedveseim!
Ám ott terped jövendõnk
szemehunyt gorillája,
fülibe' zajgép pusztít,
rézdrót az orrlukába',
tökkopasz
, valamit rág,
combjai szétdobálva.
(Csimpaszkodnak ott körbe
kismamák s vén mankózók.)
Dühíteném, s megölne -
ergó egy szót se szólok.
 

Nevezetes nap

(Február 14.)
Valentinom! a kereskedelmi tõke
elvétette! a ránk hozott népszokás
fõ elemeit mi szerelmesek
folyvást s naponta önfeledten
gyakorolgattuk - tán már a Fán? - nos,
hol vala akkor még a Szabadság!
a Demokrác! a Sopszenter! magunk valánk,
Valentinák, Bálintok - s most eme
nevezetes napon
("Bólongnak szépségeid
a tavaszvárás áhítatában" - kezdi a költõ
a kiscsoportos meditációt)
rádobunk csupán pár szívlapáttal;
táncol a télben a tûz - s mi jól esik!
 

Katángkék

Midõn valamely hajnalon
a katáng égi kékje
elõdbe lejt a harmatos mezõben,
s megindul kifelé a nyár
zsigereidbõl, s indulsz magad is
Somvirág felé, jövendõ márciusba:
de szép az! (A katángot
így õrizd: õ is ember;
lényegi kékje kihuny, ha bántod.)
 

E-mail Európának

Európa, szerelmes költõd volnék,
a legkisebb, a kedves-okoska,
az a bévül-szép jó kis vitéz, aki
lovagrendjeid, csatlóshadaid ellen,
ellenedre agyament furfanggal él
örökjeged kásás hátságain,
hungarikum, ki rólad álmodoz,
és így morog, hiszen meghallod egyszer.

Ne tudd meg, édes, mekkora
megsemmisítõ fájdalom
szemlélni innen ostoba,
hazudozó kiskurva-léted!
Fajtalankodó-sátorod
azúr ponyváin bár ott az írás
értékeinkrõl, melyeket
habzó ajakkal vallanak

hitetlen, zsoldos hitetõk mint-mindig,
elbocsátott, átvert kis népeid
szívében túlél költött alakod,
mese-igazad, míg fantáziálnak,
hogy egyszer úgyis hajlékukba lépsz
fergeteges ünnepi együttlétben,
lenge hûségben valamely kiüresült,
mikuláslány hozta karácsonyon,

s gömbölyû kedvet dugdoz majd kicsiny
kezed hónunk alá, szép mesterségeinkhez
értelmes küszködést, jóhírt, ezer barátot,
lágy sodrú haladást valami jó felé a
könyörületes létben, és nem ezt az
önkéntesnek látszó népvándorlást
a tökéletes rabszolgaságba,
e betanított menetdalok alatt.
 

E-mail az emberiségnek

vastag fekete fény alatt
születni kész a fõgonosz
gyilkos iszapot fölkavar
mérgezi már a mélyvizet

vadfájások rendszerezõdnek
vajúdó világ belepusztul
ördögfalloszú szõröskígyó
emésztõnedve sistereg föl

kruppok himmlerek mengelék
goebbelsek sivár gengje csak
halvány elõkép jõ szabad
elvû globális marketing

országnyi gettók lágerek
istenadták élettere
sivatagosul rút csapáján
mancsába gyûlt ím mind a fegyver

hatalomból van s gyûlöletbõl
mindent tud rólad emberem
láthatatlan és névtelen
míg szétszórt vagy õ a hatékony

érintésedre semmivé
lehetne rád ezért ügyel
nem érez nem lát holnapig
szörnyû titka hogy te csinálod

hihetetlenül ostoba
addig van míg kétszerezõdik
fölismered a pénzpiac
bûzérõl s hogy költõje nincsen
 

Rövid pihenõ, Szuromival

(Katonai rövidítése: RÖPI)

Ahol az út el- meg elágaz
a Nemlétezõ Birodalmakhoz (arrafelé,
mint fõguru mond, az Irodalom
nem "üzen" már az embereknek,
"mint olyan", nincsen is tehát,
sõt Költõ, vagyis Alkotó
Szubjektum sincs, s Kinek Költõje Volna,
a Béfogadó - Õ sem létezik,
csupán Szövegtest, mely, ha lökdösõdsz,
véle a véletlenben,
minthaverssé lobbanhat pillanatra
s véled múlik - itt fuccs, itt körbeér
a semmi, itten
elvonatkozik minden
önmagától s mindentõl, személytelen,
zöngétlen-eszköztelen,
tárgytalan-embertelen,
dallamtalan,
ritmustalan és reménytelen
holt-rossz semmivé leszen) - egyszóval
ahol az út el- meg elágaz,
átizzadt ingben élõfának
döntöm a hátam, málhazsákból
harapok s kortyolok rá,
bekattantom a bicskám,
a lombárnyékban szundítok is tán,
hiszen vár rám a ballagás
lejtõje-kaptatója,
kék szellõk csobogása növényi zöldön által,
szabad madár az égben, napkövek
zengése, meg üdítõ
patakpart talpam fáradt húsának,
gyümölcsösök, szántások meg vetések
ígérete, a szerszámgépgyár
s élõhelyeink meghitt
bûzölgése - ahol az út elágaz,
a kurta-heves pihenõkön
még mindig össze-
összevárjuk egymást, Lajosom,
két õsbivaly, pár
térdünk-csapkodó, kaján
jószóra-hahotára -
majd rám villansz, és fölmutatod
(régész a korsót, szülész a pici mázast)
a Szarka-fenomént,
hogy lássam magam
(ily távlatosan mennyire más!)
a többiek között.

CSÁK GYULA

Fukszius

Ebben a kanyarban olyan alacsony volt a Tisza, hogy tíz méterre be lehetett gyalogolni a közepe irányába. Nem volt azonban veszélytelen. Aki már járt benne, megtapasztalhatta, mekkorára nõhet, és milyen szeszélyes lehet a víz ereje: itt meggyûrte, ott kisimította az aljzatot; emitt gödröt vájt, amott feltöltötte a medret. A partközeli szárazulaton áradáskor egybesodort kavicshalmok emelkedtek, láncot alkottak s elkerítettek egy darabot a Tiszából, amely így hetek óta önálló tavacskának mutatkozott. Szép volt. A legparányibb fodor sem borzolódott a felszínén. Úgy tetszett, akárha olvasztott üveget öntöttek volna bele, s ennek egészen a sejtelmes és láthatatlan aljáig merült az ég meg a nap, és a szélén fölé hajoltak a hullámtér kókadt, ágas-bogas fái, bokrai, mintha azok is fürödni, de legalább tükrözõdni akartak volna benne.
    Emberfia nem látszott a környéken, azt a kettõt kivéve, akik a vontatóra vártak, hogy amikor az majd megérkezik, rálapátolják a már átrostált kavicsot. Pár évvel ezelõtt fedezte fel egy vállalkozó, hogy a Tisza erõmutatványából haszon húzható, s az itt illetékes önkormányzat néhány megvajazott emberének segítségével cementüzemet kezdett mûködtetni, és az üzemhez innen szállították a sódert. Traktoros vontatók bonyolították a fuvart és persze porzottak, meg dübörögtek, felverték a hullámtér õsvadonának árnyékos és titokzatos csöndjét, megzavarták a benne rejtezõ, mégis látható életet s bár ez ellen bõszen tiltakoztak a széplelkû környezetvédõk - minden a vállalkozó szándéka szerint haladt a maga útján.
    - Megfürdök - jelentette ki az egyik rakodó. Cingár volt, és azok módján bicegett, akik csípõficammal születnek. Elõbb tétován, azután mind gyorsabban jött-ment, botladozott a kavicsszõnyegen, majd hirtelen leguggolt és fûzni kezdte a bakancsát. - Maga nem fürdik, Fukszius?
    A másik rakodó idõsebb, ötven körüli, zömök alak volt. Egy bozót árnyékában hevert és álmosan, csipásan bámészkodott. Lehet egyébként, hogy nem volt álmos, de a cingár soha nem tudta megállapítani: mikor álmos, vagy mikor csak morcos?
    - Hideg a víz - dünnyögte a Fuksziusnak nevezett, és még beljebb húzódott a cserje alá. Rekedt volt a hangja, ettõl mintha rekedtté lett volna a csend is.
    - Pedig magának se ártana egyszer egy évben - mondta mérgesen a sovány és lerántotta otromba lábbelijét, meg letépkedte egyébként is szakadozott ingét.
    - Egyszer majd meg is fürdök - bólintott a testes és vigyor telepedett kerek ábrázatára a fejében felröppent apró, de érdekes gondolattól. Esõverte kalapját még jobban a szemére húzta, lecsípett a bokron zizegõ vörhenyes, pöndörödõ levelekben egyet és bekapta. Meglepve tapasztalta, hogy hiába majdnem elszáradt már a levél, olyan enyhén édeskés, zamatos íze volt, akár valami nyalánkságnak, ami gyerekkorát idézte. Érdeklõdve fordult maga mögé, hogy megállapítsa, miféle-fajta bokor ez, de nem jött rá s végül azt mondta: - Lám csak, még ez a nyavalyás növény is küzd az életéért! Minden élõ élni akar.
    A sovány elgondolkodni látszott és azt dünnyögte: - A természet minden pénzt megér. Igazán jól elrendezte az Isten.
    Fuksziusnak eszébe jutott, hogy elfelejtette, mi jutott az eszébe az imént, s ettõl mérges lett.
    - Maga csak ne essen hasra a világ rendje elõtt! Akármerre nézünk, mindenütt a rendetlenség tapsol az édestestvérének! Ha valami, hát akkor a természet mindensége az, ami rendetlen és töksüket. Az Istent meg végképp ne keverje ide!
    - Maga nem hisz benne?
    - Apáink eleget hittek helyettünk is, nincs szüksége az Istennek a mi fohászkodásainkra. Tele a padlása vele.
    - Na de azt mégiscsak elismeri...
    - Mondtam, hogy hagyja ki az Istent! - vágott közbe Fukszius. - Havi fizetésért való hazudozás minden róla szóló beszéd. - Felvillant benne, amit egy perce elfelejtett s gyorsan kimondta, nehogy megint elfelejtse: - Maga olyan, mint amikor fiatal testen öreg fej billeg. Mintha két ember lenne, pedig egyet is alig ad ki.
    A félig levetkõzött ember önkéntelenül vizslatni kezdte saját testét, de semmi különösen nem látott önmagán. Bordái kilátszottak, vékony karjai inasak, agyondolgozottak voltak s az összhatást illetõen valóban gyerektestnek tetszett ez a látvány az archoz képest, amit viszont a tükörben sem szokott sokáig nézni, borotválkozáskor sem. Erre az arcra nehéz tapasztalatokkal terhes idõ véste rá magát: csaknem szabályosan szögletes volt, és tele ráncok vékony fonalával.
    - Szóval maga nem fürdik? - ismételte meg a kérdését. Tulajdonképpen zavarban volt, mert nem tudta eldönteni, levesse-e a nadrágját? Ha ketten fürödnének, egyszerûbb lenne a döntés. - Magának se ártana egy évben egyszer.
    - Mondtam, hogy majd meg is fürdök. Az indiánok is csak egyszer fürödnek egy évben. Így írja elõ a vallásuk.
    - Tán buddhistákat akart mondani...
    - Mind egy fene! Pogány, pogány. Akár a törökök. Azok meg mind szakállasok. Az is a vallásukhoz tartozik.
    - Nem hisz Istenben, mégis papol a vallásokról. Hol tanították magát ilyen sok mindenre?
    - Amit igazán érdemes lenne tudni, arra nem lehet senkit megtanítani.
    Amíg beszélt, egy mókust vett észre. Elbûvölõ ügyességgel ugrált a kis jószág az ágakon, majd a földön termett, a hátuljára kuporodott, a farkát meg a feje fölé kunkorította.
    Eközben a sovány nadrágostul begázolt a tóba. Amikor Fukszius odapillantott, éppen elsüllyedt. Végül semmi nem látszott belõle, csak buborékok pattogtak szét fölötte.
    A zsírosképû felemelkedett izgalmában s aprókat toppantva leste a jelenséget. Miután végre kiemelkedett a sovány, aggódva kiáltott felé: - Lett valami baja?
    - Mi lehetett volna?
    - Összeránthatja a görcs. Hallottunk már olyat, nem is egyet. Akik felhevülten ugranak a hideg vízbe...
    - Nem hideg.
    Fukszius visszahúzódott a bokor alá s inkább csak önmagának dörmögte: - A frászt hozza itt az emberre.
    A sovány apró halakat vett észre maga körül; úgy ficánkoltak, mint megannyi eleven ezüst. Körbekaszálta a vizet, hogy elhessentse õket s ismét Fuksziusra szólt: - Csakugyan fél bejönni? Szinte langyos.
    - Hallotta már azt a mondást, hogy könnyebb a szamarat a folyóhoz vonszolni, mint rákényszeríteni, hogy igyék is belõle?
    - Maga lenne az a szamár?
    - Csak említettem, hogy ilyen is létezik. Máskülönben azt ne higgye már, hogy félek a víztõl. Pont a víztõl, mikor semmitõl se félek...
    A keszeg ember megint a víz alá bújt, buborékokat bocsátott fel s amikor kiemelkedett, jókora kavicsot röpített Fukszius lába elé, aki az elõbbinél is gyorsabban felpattant.
    - Ezt meg minek csinálja? Mit hülyéskedik? És ha eltalált volna?
    - Mit van úgy beijedve? Azt mondta, maga semmitõl se fél. - A hangja is, az arcberendezése is hirtelen mély szomorúságot sugallóvá lett. - Nincs nekem olyan szerencsém, cimbora.
    - Mért? Maga talán azt se bánja, ha eltalál ezzel a féltéglával? Az lenne a maga szerencséje? Nem nagy szerencse embertársunk gyilkosává lenni, nekem elhiheti!
    A másik újra belehasított mindkét karjával a vízbe. Hangja tónusából, és egész lényébõl továbbra is a hirtelen támadt szomorúság áradt: - Az én sorsom a bölcsõtõl a koporsóig az, hogy szerencse nélkül éljek. Ez a helyzet Fukszius.
    Partra evickélt és elterítette magát a kavicsgyepen. Hanyatt feküdt, szétdobta két karját és az égen kerengõ gólyákat kezdte figyelni.
    Fukszius mereven állt, megemelt fejjel nézett körbe, mintha keresne valamit. Bal kezét nadrágzsebébe dugta és aprópénzt csörgetett. Amikor a fekvõ alakra esett a tekintete, megszólalt:
    - Tisztára olyan most maga, mint Krisztus urunk. Csak magát nem fára feszítették, hanem a földre. Olyan így, mint egy vízszintes Krisztus.
    Hasra fordult a sovány, álla alá támasztotta ökleit és visszatért korábbi, általában is használt gunyoros-fölényes modorához. Ezt nemcsak mostani rakodótársával szemben engedte meg magának, hanem valamennyi rakodóval szemben. Azok ugyanis váltakoztak, õ viszont állandóra alkalmazott volt, s itt, a kavicsbánya közelében felhúzott faházikóban lakott. Pár száz méternyire állott ez a bódé, amelyhez fedett szín is tartozott, ahol a traktorok aludtak, a házikóban meg õ, azokkal a szerszámokkal, amelyeket a rakodók, meg a traktorosok használtak, valamint egy szarvatlan, fekete kecskével, amely most kipányvázva legelészett a háztól kicsit távolabb. Közvetlenül a ház ajtaja elõtt két kutya hûsölt. Nappal ezeket is megkötötte. Úgy viselkedhetett hát az alkalmilag cserélõdõ napszámosokkal, mintha neki nagyobb rangja, gazdarangja lenne. Fõképpen ezzel a négy napja jött bunkóval esett jól a fölényeskedés, mert bár baromi erõ feszült izmaiban, jámboran megengedte a felülrõl jövõ hangot. A sovány viszont megengedte, hogy kérése szerint itt éjszakázhasson ez a jövevény, mivel sehol máshol nincsen szállása.
    - Hallja-e, Fukszius, nem is olyan bunkó maga, amilyennek amúgy hinné az ember. Honnan került maga ide?
    - Jár az ember erre-arra...
    - Mért nincs állandó munkája? Maga is azokat szaporítja, akik szidják a kormányt?
    - Akinek semmije sincsen, annak mindegy, milyen kormány alatt él. Mért keveri ebbe a kormányt?
    - Ha semmije sincsen, valakije csak van...
    - Volt. A múlt hétig. Akkor halt meg a feleségem. Rajta kívül semmim se volt. Cafkának született pedig. - Elhallgatott, mintha tûnõdne, hogy beljebb mélyedjen-e a témába. Közben verekedõ verebek hada vonta magára a figyelmét. Idõnként felrebbentek a traktorok által kiképzett, poros útról és átcsaptak egy végtelennek látszó, feketén csillogó vetési varjúözön fölött. Tátogó csõrrel bámulták a varjak a verebeket, miként Fukszius az egész természeti mozgalmasságot. Két gúvadt, sárga szeme úgy ugrált ide-oda, mintha kiugrani készülne. - Hol hagytam abba? - riadt fel a szemlélõdésbõl.
    - A feleségénél.
    - Mit mondtam róla?
    - Nem áll a számra, hogy elismételjem.
    - Akkor már tudom. Fiatalabb korában olyan hölgyike volt, akinek szabott ára van a dugó-piacon. Érti, amit mondok?
    - Miért nem hagyta ott, vagy miért nem zavarta el? De arra feleljen inkább, hogy miért néz mindig másfelé, ha hozzám beszél? Most meg mit kapkod?
    - Legyet fogtam.
    - Azt ne mondja már, hogy csak úgy belenyúl a semmibe, és megfog valamit.
    - Mihelyt árnyékba érnek, lassabban repülnek a legyek, és könnyebb megfogni õket. - Dörmögve beszélt Fukszius, miközben kiköpte a szétrágott levelet, a legyet pedig elmorzsolta ujjai között. - Némi tûnõdés után elõbbi szavaihoz fûzte: - Minden bogárral így van. Lelassulnak és halkabbra fogják a zümmögésüket is.
    A töltés felõl dübörgés hallatszott, és hamarosan elõtûnt a traktor. A kutyák olyan bõszülten, hörögve kezdtek ugatni, hogy félõ volt, megszakad a belsõ részük.
    - Na, akkor dologra! - tápászkodott fel a sovány. Fukszius gúnyos vigyorral nézte.
    - Rosszul tette, hogy megfürdött. Most csupa víz a gatyája, és lesz nagy röhögés.
    A cingár is szokott módján gúnyossá lett. Markába köpött és fogta a lapátját.
    - Ha maga ilyen sokat tud a legyekrõl meg mindenrõl, akkor miért lapátol itt? Mért nem valami irodában ül?
    - Mert az én életem úgy telt, hogy csak mentem a feleségem után. Elsõ látásra lángot vetettem, és õ rögtön magára húzott az árokparton, ahol összetalálkoztunk. Azon a napon reggeltõl délre felnõtté lettem, aztán csak mentem utána, mentem utána a múlt hét végéig. Akkorra elfáradtam. Az a nõ elemésztett. Csak vele törõdtem, pedig jól sejti maga, hogy én sok minden más lehettem volna, mint ami lettem. Gyerekkoromban például rajzolni tudtam a holdfénynél meg a víz alatt. Annyira nem féltem a víztõl... Az rendben van, hogy örökké szerelmesek nem lehetünk ugyanabba, de hûnek muszáj lennünk hozzá. Ez volt az én törvényem. Az övé meg az, hogy ezt semmibe vegye. Úgy morzsoltam szét, mint ezt a legyet itt. - Leguggolt és megbámulta szétnyitott markában a rovar maradványait. - Az õ törvénye szerint azt hitte, hogy amikor villámlik, csak neki dörög az ég. Hát aztán kiszorítottam belõle ezt a hitet. Meg is juhászodott halálában. Álltam fölötte, néztem, és olyan volt, mint a gyermek a bölcsõben, amikor anyja vigyázza az álmát. Csak azt nem szerettem, hogy nyitva maradt a szája és kivillogott a szájpadlása, amelyik pedig aranyból volt építve. Én fizettem azt ki valaha...
    A vizes ember kissé dideregni kezdett és tudta, hogy ez belsõ fázás. Átfutott idegein a rettenet, de a hangja még nem árulta el, mert változatlanul gunyoros volt.
    - Ilyen hosszút még sohase beszélt egyszerre, Fukszius. Azt akarja mondani, hogy megölte a feleségét? Így szolgáltatott igazságot? Nem hiszem én ezt, cimbora. Ez nem igaz.
    Még folytatni akarta elõtoluló gondolatait, de Fukszius halkan közbeszólt s a hangja olyan volt, mintha a föld nyögne: - Amit mondok, az igazságnál egy kicsit igazabb.
    Odaérkezett a traktor, s akkor látszott, hogy két rendõr is kapaszkodik a hátulján. Leugráltak és ideges kezekkel Fuksziusra fogták fegyvereiket.
    - Emelje fel a kezét! - kiáltották rá.
    Fukszius némán engedelmeskedett. Rárontottak, ülepére huppant guggoltából, hátracsavarták a kezét és megbilincselték. Egyikük sapkája leesett, s miután felvette, nem tette vissza a fejére, hanem a traktor kerekének támaszkodott és cigarettát vett elõ.
    Kicsit remegett a keze, de a hangja is, amikor Fuksziusra szólt: - Maradjon nyugton. Várnunk muszáj, amíg megjön a dzsip.
    Hosszú arcú, hosszú fogú volt a cigarettázó rendõr, s láthatóan magasabb rangú a másiknál, mert az egy szót sem szólt, csak nyugtalan aggodalommal pislogott a megbilincseltre, miközben sûrûn karórájára is nézett, mintha ellenõriznie kellene az idõt, vagy mintha rögtön elfelejtette volna: mennyit mutatott egy pillanattal korábban az órája.
    - Szóval maga csakugyan igazat mondott, Fukszius - nézett mereven a rakodóvezér zömök társára. Kiszáradt a szája, mert félt. Ahogyan Fukszius talán valóban semmitõl sem félt, noha ezzel soha nem hencegett, hacsak meg nem faggatták róla, de a vizes nadrágban didergõ, sovány ember úgyszólván mindentõl félt. Leginkább az élet egészétõl, mert nem látott bele és bármikor váratlan veszélyt hozhatott rá, habár örökös félelmét õ se mutatta kívülállóknak.
    - Nem gondoltam volna, hogy igazat mond - egészítette ki megjegyzését, aztán úgy állt, mintha õt fogták volna el az üldözõk, és most a lefejezést várná.
    - Sajnálom... - felelte Fukszius és még akart valamit mondani, de a hosszúarcú rendõr határozottan, most már megnyugodva, rendõri kötelességébõl kifolyóan rámordult:
    - Maga senkivel nem beszélhet!
    Hallgatag maradt Fukszius, bár láthatóan erõs indulat feszítette; olyan kapkodva szedte a levegõt, mint aki hegyre mászik, vagy nagy terhet cipel, pedig ült, ahová a rendõrök lökték. Lüktetõ vére vöröslõ foltokat festett sápadt arcbõrére.
    Hamarosan az oldotta, illetve szüntette meg a feszültséget, hogy valóban érkezett egy dzsip, s azzal a két rendõr és Fukszius elporzott. A sovány ember, akinek vizes bõrét rég felszárította, sõt, most már perzselte a nap, lapátolni kezdte a sódert a vontatóra. Kis idõ múltán a traktorvezetõ is felvette Fukszius lapátját és dolgozni kezdett, de hamar kiegyenesítette derekát s õszinte kíváncsisággal nézte a cingárt.
    - Hát maga mért reszket itt a vizes nadrágjában? - kérdezte. - Tán magát is meg akarta ölni? Vízbe akarta fojtani?
    - A magam jószántából fürödtem - mondta elkékült szájszéllel a vékony ember. Õ is abbahagyta a munkát és a vízre nézett. - Inkább kimentett volna, ha fuldokolni kezdek. Homályos beszédû, bunkó alak, de amúgy jólelkû. Itt aludt a kunyhóban három napig. Illetve, a kunyhón kívül. Azt mondta: szereti a magányt, de csak akkor, ha nincsen teljesen egyedül... Ilyeneket beszélt.
    - Szerintem tiszta bolond. Rögtön láttam, ahogy elsõ nap ránéztem. Örüljön, hogy nem kell eztán kettesben maradnia vele éccakára.
    - Sajnálom pedig ezt az embert - mondta a sovány, miközben gyûrött zsebkendõjével megtörülte verejtékes arcát, fõképpen azért, hogy a másik ne vegye észre kicsorduló könnyeit. - Minden embert sajnálok, akit büntetnek.
    - És aki megérdemli?
    - Azt is.
    - Nem lehet, hogy elkapott valamit annak a pasasnak a bolondériájából?... Na, de mindegy! Rakodjunk, mert múlik az idõ. Már szólva is lett a fõnöknek: a következõ fordulóval új embert hozok.
    Azután szótlanul hányták a sódert.


 
SZALONTAI IMRE

a riport

mit szól a nõvéréhez
hogy amerikából pocskondiázza híres
szocializmusát továbbá szörnyetegnek
nevezi önt
 tette fel a kérdést a jenki
riporter hetvenhét májusában egy derûs
délelõtt havanna elsõ emberének
miután hónapokig kilincselt nála
hogy riportot készítsen vele
(jéghideg juice sárgállott asztalukon
s magasra csaptak a terasz elõtt
a tenger hullámai)
 melyik nõvéremrõl beszél
kérdezte akkor váratlanul
a bozontos szakállú fidel
 mert rengeteg nõvérem van nekem
legalább ötmillió csak kubában itt
s akkor nem számolom angolában és
rhodésiában a sok fekete asszonyt
továbbá akik fivéreimmel meghaltak
moncadánál sierra maestrában
girónnál és escambrayban jenki
zsoldosok által
 nõvéreim ezek mind nekem
ahogy a világ összes asszonya is
a földrésznyi elnyomott nõ mind
s az elnyomók közül a tudatlanok
akik nem tudják pontosan
mit is beszélnek amikor mondanak
valamit úgyhogy nem értem igazán a kérdést
hogyan tudnám ennyi gyönyörû nõ
közül kiválasztani azt az egyet akire
gondolt ezúttal ön
 felelte fidel szakállát simogatva
s kedvesen nézett a sztárriporterre
akit odaátról küldtek hogy beszéljen vele
s aki darabig állta a bozontos
tekintetét majd hirtelen elkapta róla
véreres szemét
 

ha

ha futni hagyná egyszer a gazellát
a gepárd s nemcsak mert jóllakott
vagy úgysem érheti el
ha megtagadná az ember önmagát
s dúsan tenyészne csak a földeken
mint napraforgó vagy millió apró bogár
és madarak csivitelnének a hûvös
lombok között békésen immár
és csend uralkodna és sosemvolt idill
majd megcsodálnák hárman (a gepárd
az ember és a madarak) a teremtett
világot érthetetlen törvényeivel
s a semmihez sem fogható igézetet
ahogy a napkorong a semmibe merül
alkonyatkor és bíborvörösre festi
közben a látóhatárt -

akkor volna még remény
akkor volna remény
 

dal

háborúban szárnyalnak a tõzsdék
ez törvény
tiszta beszéd
háborúban csengnek-bongnak az érmék
kicsiben csak a fillérkék
nagyobbakban a nagyobb érmék
a legnagyobbak az atomháborúban
akkor a szárnyalás a legnagyobb
égig érnek ott az árfolyamok
akár a gomba alakú felhõk

ESNAGY ISTVÁN

Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban

Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban,
Mert elõször a szeretetünk hiánya az,
Ami a szívünkre csavarodik,
Aztán a mindent elöntõ gyûlölet
Eliszaposodása, mélysége,
A száguldó utak mellett sûrûsödõ sírkeresztek
Friss koszorúi és a kukákba dobott csecsemõk
Szörnyû magányossága, árvasága,
Korcsosuló lelkünk együgyûsége és idegensége,
Amikor a szavakat kifacsarjuk, eltorzítjuk, átértékeljük,
Kimossuk és kiteregetjük, mint egy elkoszlott ruhát,
Miközben sekélyes gondolatainkat
Fennhangon hirdetjük.
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban,
Hiszen bûneink egyre szaporodnak,
Mert elfelejtettük már a zöldülõ fák és bokrok
Egyszerûségét, tisztaságát,
Csak az emberi hatalom képmutató varázslatát csodáljuk:
A szabadság szabadossá vált körutjait,
Az eszméletlenségig túlkiabálható tereit,
Vándor állatait, csigalassú eszméléseit,
Szamár indulatait, papagáj kirakatait,
Karvaly gazdagjait, skarabeus szegényeit,
Mint megkövült csillagállatok
Dicsérve önmagunkat, akár a meztelen illatokat.
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban.
Valami nincs...

BENE ZOLTÁN

Egy történet vége

"Kikopik az ember,
önmagából kikopik."
     (Szilágyi Domokos)

Azt beszélték, valaha divatos, körülrajongott táncosnõ volt a helyõrségi klubban, ami mára mûvelõdési házzá lépett elõ, vagy fokozódott le, ahogy tetszik, s ahol nem is olyan régen még patkányok orra kacsintott vissza a vizelõre a fajanszcsészébõl. Régen lehetett a világot jelentõ deszkák férfibálványa, az bizonyos, az utolsó idõkben ugyanis rút, töpörödött, koszos, büdös, fogatlan, egészen visszataszító öregaszszony volt csupán, közmegvetés és nevetség tárgya, semmi más. Az arca folyvást kisebesedett, haja ragacsosan, sárgás színezetû csimbókokban bukkant elõ a halántékánál és piros foltoktól tarkálló homlokánál foszladozó kendõje alól, a kezei varasak voltak, a piszkos szoknya aló elõvillanó pipaszár lábszárai nemkülönben. Ormótlan férficipõket viselt vastag, bokáig tûrt térdzoknikkal, a vállán pedig horgolt kendõt. Mindig a kocsmának ugyanabban a sarkában kucorgott, kisfröccs vagy nagyfröccs állt elõtte az asztalon. Minden érkezõnek és távozónak jutott egy-egy megjegyzés a szájából, amely akár valami undok, nyálkás üreg okádta magából a selypegõ, jobbára trágár szavakat.
    Mari néninek hívták. Minden kedden be kellett mutatnia a pultosnak a városi fürdõ igazolását, miszerint a hétvégén ott járt, testét lecsutakolták, fertõtlenítették. Ez az igazolás voltaképpen a bérlete volt, e nélkül nem engedték volna be az ajtón; és õ minden kedden hozta a gyûrött papirost, a megfelelõ helyen pecsétekkel és aláírásokkal, nehogy az utcán rekedjen, vagy másik lebujba kényszerüljön. Olyan szervesen tartozott ehhez az italméréshez, mint a pult vagy a falra felszerelt fogasok. Egyik-másik estén tánclépésben ment a mellékhelyiségig; elõfordult, hogy valamelyik vendég, aki már rendesen felöntött a garatra, ilyenkor derékon ragadta, megforgatta. Mari néni ettõl vagy sikoltott, vagy szitkozódott. Mindkét esetben nagy sikert aratott produkciójával.

    A törzsközönség adakozó kedvébõl élt, nekik köszönhetõen napi több liter kannás bort eresztett le a torkán fröccs formájában, és néha kiflit, szendvicset, zsömlét majszolhatott. Ám soha senkinek nem köszönte meg, ha az asztalára koppintott egy teli poharat, vagy elé csúsztatott egy péksüteményt, inkább valami durvaságot vágott a fejéhez, esetleg, amennyiben éppen jobb hangulatban üldögélt, fejhangon vihogott. Mégis sokan vendégelték meg - egyesek talán homályba veszõ múltja miatt, amirõl legendák keringtek, mások netán szánalomból, s akadtak, akik nagyravágyásból, hiszen Mari néni fröccse, harapnivalója által a csehó törzsvendégei közé számíthatták magukat. Néhányan magát a füstös, folyton zsúfolt vendéglátó ipari egységet is úgy emlegették: Mari néni kocsmája. Ilyen értelemben nevezetességnek volt nevezhetõ az elhasznált öregasszony, miként annak nevezték a hajdani táncosnõt, a férfiszívek tipróját.
    Az Öreg általában a Mari néni által elfoglalt sarokkal szemben döccent le valamelyik pecsétes terítõjû asztalhoz. Nagydarab, pocakos férfi volt, télen-nyáron makulátlanul tisztára suvickolt, barna bõrcipõt, szürke pantallót és egyszínû, gondosan vasalt inget viselt, hûvösebb idõben kikopott könyökû sportzakót, hidegben fekete szövetkabátot. Zsíros karimájú kalapját maga elé helyezte a viaszosvászonnal letakart asztallapra. Csuklóján ezüstösen ragyogó, hatalmas számlappal bíró karóra villant elõ. Kopaszodó fején virág formájú májfolt virított, orra duzzadtan, vörösen emelkedett ki pirospozsgás arcából. Szõrös, vaskos kezével nagyjából tízpercenként emelte duzzadt ajkaihoz a söröskorsót, s minden ilyen alkalommal öt hosszút kortyolt a habos nedûbõl. Ilyenkor a tekintete a mennyezetet fürkészte. Évek óta minden áldott reggel betért a kocsmába, azonban soha senkivel szóba nem elegyedett, mindössze a pultosnak vetett oda foghegyrõl egy-egy mondatot olykor-olykor, mikor a rendeléseit leadta. Egyébiránt minduntalan korsó söröket ivott, délelõtt három-négyet, délután ötöt-hatot. Délben háromnegyed órára, egy óra hosszára távozott, nyilván ebédelni, majd visszatérte után sötétedésig maradt. Messzirõl érezhetõ volt rajta a magány, vagy talán egyfajta elhagyatottság, vigasztalanság. Az arca redõibõl kiolvashatta bárki, aki kicsit hosszabban elidõzött ezen az iskolai terepasztalhoz hasonlatos ábrázaton, hogy esztendõk, talán évtizedek óta nem beszélgetett senkivel önmagán kívül, s nem mélyedt el másik arcban, legfeljebb abban, amelyik a tükörbõl nézett vissza rá. S az sem biztos, hogy legalább arra vetett egypár behatóbb pillantást néhanapján.
    A nevét nem tudta senki. Hébe-hóba valamelyik ittasabb vendég leült mellé, de hallgatását senki nem tudta megtörni. Azt sem sikerült kitudni, tulajdonképpen kicsoda is az Öreg, de ugyanolyan elmaradhatatlan alkatrésze, mintegy berendezési tárgya volt az ivónak, mint Mari néni.
    Egy ronda, csatakos õszi napon Mari néni nem érkezett meg a kocsmába. Csakhamar elterjedt a híre, hogy kórházban van. Az Öreg a harmadik korsó sörénél járt, mikor a fülébe jutott az újság. Nyugodtan emelte a szájához az italt, tekintete azonban nem a mennyezetet kémlelte, hanem Mari néni sarka felé kalandozott. Délután nem tért vissza.
    A fehér szín szinte vakította. A fehér párnán a fehér arcot, amely már-már viaszmaszknak tûnt, a takarón a betegesen hófehér karokat a sárga hajzat ellensúlyozta és a sebek, foltok mindenfelé a bõr felületén. Csúnya látvány, állapította meg magában az Öreg. Egy légy végigsétált a beteg homlokán. Az Öreg nem hessegette el. Figyelte az élettelennek tetszõ vonásokat, a vértelen, keskeny ajkakat, a szemek körül kialakult sötétbarna duzzanatokat. Megváltozott, innen közelrõl még inkább, gondolta az Öreg. Bizonyosan mindannyian megváltozunk, megváltoztunk. Õ maga sem volt mindig ilyen mogorva pocakos, hajdan vékonydongájú, sokszor szigorú, de gyakran mosolygós embernek ismerték. Most meg már nem is ismeri senki. Ez az asszony pedig, akit õ még ifjúként ismert, rút vén boszorkány lett. A sok öröm és kéj nem hagyott rajta nyomot - vagy talán éppen az hagyta ezeket a förtelmes jeleket? A halál jeleit, a leépülés, a szenny jeleit... Az alkohol nyomai szintén tisztán leolvashatóak. A halál lenyomatai azok is. Az Öreg sóhajtott. Ha õ kórházba kerülne, senki nem ülne így az ágya mellett, nem venné számba, mivé lett. A lány jutott eszébe. Húsz éve Ausztráliában él, tíz éve egy sort sem írt, a telefont sem csörgette meg.
    - Tudod, hogy Ausztráliában él a lányod? - kérdezte halk szóval a halottfehér maszkot. - Egyáltalán tudod még, hogy van? Én segítettem ki annak idején. Mikor disszidált nem tudom, honnan jutott eszébe, hogy hozzám forduljon, alig ismert. Én is egy név lehettem a listán, a feltételezhetõ apák listáján. Gondolom. Lehettünk rajta néhányan, csupa zászlósok, hadnagyok, fõhadnagyok, egy-két õrnagy, alezredes, szép kis társaság, mondhatom! Vajon hányan élnek még közülünk?
    Ezen eltûnõdött. Úgy érezte, mint már korábban is oly sokszor, hogy túlélt mindenkit, legfõképpen önmagát. Túlélõ, aki hanyatlik, egyre hanyatlik. Lassan, mint egy ókori keleti birodalom. Már semmire és senkire nem kíváncsi, kiváltképpen magára nem. Ámbár talán Mari nénire igen. Azért van itt. És talán miatta járt abba a lerobbant csapszékbe is. Emlékezett arra a napra, amikor elõször tévedt be oda. Nem ismerte fel a rozzant vénasszonyban az egykori közönségkedvenc táncosnõt, de két korsó sör közben a szomszéd asztaltól fülébe kúszott a legenda, a mese a hajdanvolt dizõzrõl. A döbbenet vitte oda másnap megint, s harmadnap és a héten végig. A következõ héten viszont már a megszokás vezette arra. Azóta is. Élete nagy részében a megszokás volt az úr, ezt be kell látni.
    Felállt a székrõl, kisétált a folyosóra. Megállított egy nõvért, a zsebébe csúsztatott egy bankjegyet.
    - Ez az idõs hölgy, aki itt fekszik az ajtónál, súlyosan beteg? - kérdezte.
    Az ápolónõ bepillantott a kórterembe. - Elég súlyos, de túléli. Egy-két héten belül kinn van.
    Az Öreg biccentett és elment. Többet nem jött be a kórházba, inkább sört ivott.
    Mari néni valóban kikerült a fehér szobából. Ott kuporgott ismét a megszokott, otthonosan szurtos kocsmaasztalánál. Az Öreg, mint rendesen, utána érkezett. Mikor benyitott az ivóba, elmerenghetett, mert olyat tett, ami soha életében nem fordult még vele elõ: nem csukta be maga mögött az ajtót.
    - Csukd be azt a kurva ajtót, vagy földugom a seggedbe az esernyõt és kinyitom! - rikoltott rá Mari néni, majd panaszos hangon megtoldotta: - Fázom, a kurva életbe!
    Az Öreg visszafordult, kilincsre zárta az ajtót. Egyetlen pillantást sem vetett Mari nénire, kikérte a sörét, leült, ivott. A vénasszony dühösen nézett felé.
    - Ez még sose hívott meg semmire - motyogta maga elé. Kicsit kerekebb volt az arca, mint a kórház elõtt. A bõre is egészségesebbnek tûnt, a haját is megmoshatták alaposan, mindenesetre halványabb sárga színben bújtak elõ a rakoncátlan tincsek a kendõ alól. A ruhája nem változott, a férficipõ is ott klaffogott a lábán. Hanem mintha egy bibircsók nõtt volna az orra mellé. Három vaskos szõrszál meredezett elõ belõle. Bár ki tudja, lehet, hogy ez is régóta ott csúfoskodik rajta, csak elkerülte az általános és hanyag figyelmet.
    Az Öreg szinte undorral nézte, ahogy kislattyogott a vécére. Visszafelé tánclépésben jött, valaki derékon ragadta, õ azonban kitépte magát a kezébõl, közben vihogott, mint egy csitri és káromkodott, akár egy kocsis. Az Öreg a fejét csóválta. Újabb korsó sört kért.
    Egyszer találkoztak az utcán.
    A negyedik hely volt ez az életükben, ahol találkoztak, s egyben az utolsó is. Az elsõ hely a helyõrségi klub volt, a második a kocsma, a harmadik a kórház. Negyedik helyszínnek, amely az utolsó lett, a folyóparti gyalogjárda kívánkozik ide, a felsorolás végére. Az Öreg nagy ritkán letévedt oda, zsömlét harapdált mûfogsorával, dobálta a galacsinná gyúrt, puha belet a sirályoknak. Figyelte, ahogy a madarak lecsapnak a sodrásba hulló fehér folyócskákra, felkapják azokat, kinyújtott nyakkal nyelik magukba, miközben a szellõ hátán vitorláznak tova. Mari néni nála is ritkábban járt arrafelé, holott apró, lepergett vakolatú háza nem messze állt onnan, kidõlt-bedõlt fakerítés mögött, gaztengerben. Csakhogy Mari néni vagy harminc éve nem szerette a vizet. Látni se. A folyót sem állhatta. Akkor is csak véletlenül tévedt arra, kótyagos fejjel, magában egy réges-régi slágert dúdolva. - Talán ezért nem vette észre az autót. Épphogy csak elétántorodott, ám olyan szerencsétlenül lökte föl a lökhárító, hogy a fejét az útpadkába verte. Ömlött belõle a vér.
    Az Öreg talán a második ember lehetett, aki odaért. Nyögve guggolt le Mari néni mellé. Úgy érezte, a két savószínû, riadt szem az arcába bámul.
    - Mi a fasz van? - kérdezte nyávogó, halk hangon a vénasszony.
    - Semmi baj - mondta az Öreg. - Elütött egy autó. Jön már a mentõ. Mindjárt itt lesz!
    - Ismer engem?
    - Negyven éve.
    - Én is ismerem magát?
    - Negyven éve.
    - Akkor emlékszem! - emelte fel a hangját Mari néni. - Te vagy a János!
    - Nem - keseredett el az Öreg.
    A mentõautó fékezett a háta mögött.
    - Én Mihály vagyok - suttogta.
    De ezt a gondolatot Mari néni már nem hallotta.
    Mihály fölegyenesedett. Arra gondolt, ennek a tetemnek már nincsen múltja és jövõje, amiként hamarosan neki se lesz, ha maradt még mostanra belõle valami egyáltalán. Nem maradt, tudta: jelene van már csak.
    Nézte, ahogy a mentõsök letérdelnek az aprócska, összeszáradt test mellé, figyelte, ahogy az orvos int a sofõrnek, hogy nem kell a hordágy. Aztán sarkon fordult, elindult. Jelene még akad. Megiszik hát valahol egy sört.

SIMON LAJOS

A költõ közérzete Nagykõrös városában

- Imádott Jankóm! - írta volna Aranynak a szintén imádott Sándor,
meglehet, egy bányamélyrõl, a szörnyû Szibériából. - Vihar tombol,
vagy szellõ lengedez Nagykõrös városában?
A szent harcok után hogy' leltél új hazát?
- Kedves ecsémuram! - kedveskedett volna az imádott Jankó. -
Ez itten menedék, múltamban Isten se lát,
az iskola, ahol karmester vagyok, de persze pálca nélkül,
hétországra hírös, itt
okít Toldy is
(no, nem az én Miklósom, nem is a rókalelkû), a Ferenc,
lelkembéli õ, okulok is tõle az itteniekrõl.

Bizony meglennék itt, jól megbecsül a népség,
még tanyázni is visznek hintóval és szánnal,
lennék én itten polgár, de örökig nem lehetek!
Nagykõrös egyhelyben topog, ahogy a béklyózott ló!
Merthogy uraink tettek helyett csak ravaszkodnak és marakodnak,
mintha mindnek üres lenne a tarisznyája,
szinte vijjogva tépik egymást, mintha dögevõkre voksolt volna a nép!
Most az a módi: egymás szemébe vágni, mégha rágalom is:
"Te voltál Kossuth Lajosék kéme, te pedig spionja Haynauéknak!"
Van itt egy Marci gulyás, akivel jókat diskurálunk,
(róla mintázom Bencét, ha elõbb felfedezem),
csak látnád, hogyan somolyog az itteni legnagyobb méltóságon,
akinek van legalább három váltás köpenye:
piros bélésû, fekete-sárga meg nemzetiszínû,
ahová lehet bújni, ha tán fordul a szél!
(Nagy kópé a gulyás, de igazat beszél.)

... nos még magunkról írok pár sort, ó lelkem, Sándor!
Juliskám Szalontán, fele lelkem is ott van,
komanénéd, az én Juliskám immár kõrösi asszony,
asszonyszokás szerint összetestvérkedett azzal, ki arra méltó,
Laci, aki öledben vala nemrég, mint fürge ürge,
õ menne már bármerre is, megvívni ahogy Toldi,
(versel a gyerek, de apját le nem pipálja!)
jut eszembe: engem is noszogatnak Toldyék Pest-Budára.

... még nem akartam, jaj nem akartam, de írnom kell a rettenetest:
a megtört Júlia mégis eldobta az özvegyi fátylat!
Jaj, hogy vallatták érted az itteniek, meg a bécsiek is!
Majd egyszer megírom Néked, hogy hûtlensége annyira ne fájjon.

Te ismét Petrovics, mégis ó lelkem, Sándor!
Mint bátyád mondom: gyorsan szeress magadnak magadhoz méltó mátkát,
mert asszony kell, aki átviszi a férfit a züllesztõ magányon.
Elhurcolt szívedet gyógyítsa muszka lányka,
nem tehet õ róla, sírunk már nem ott ássák!
Írjál gyönyörû dalokat hozzá, mint egykor Júliához,
valami jóságos szél talántán idehozza,
s ahogy a híres dalt meg tizenkét óhajt,
Landerer és Heckenast
bizonnyal kinyomtatja.
 

Egy kõrösi temetõn

Ismerkedem a temetõmmel:
évente sorral megy tovább,
felén még búzatábla zöldell,
pipacs nyílik, meg szarkaláb.

Élet és élet rendrevágva,
és fogy és fogy a búzaszál,
két végen ég a gyertya lángja,
halál és ember is kaszál.

Kutyámmal járogatok arra,
ki nagy fülével csak legyint,
ha mondom, hol lesz sírom halma
emberi számítás szerint.

A nagyfülû hízelgõs fajta,
csúfolva gyereknyelvet ölt:
Te, mindig pesszimista gazda,
hol lesz akkor már a búzaföld!

PAPP LAJOS

A halott aviátor

Sír a reggel. Nem szárítja föl
fájdalmát forró lángú ölelés.
Lezuhantak a boldog, színes álmok.
Olvadt viaszuk permete hull,
s szóródnak tollfelhõ-legendák.
Undorodik magától az élet.
Isten-férfiak kábán morogva
feltápászkodnak a nõk ölébõl,
harákolnak a fürdõszobában,
s aggódó, törpe Sámsonokként
hajuk hullását vizsgálgatják.
Aztán mosolyba-nyakkendõbe
bujtatják a test rettegését;
a felöltött póz kitin-páncél,
zörögve óvja indulásukat.
Megtelnek a féregjárat-utcák
futkosó-mászó-araszolgató,
emberi arcú, torz rovarokkal.
Köznapi lét. Romlott élet-alom
szennyes, rossz szagú valósága ez.
Mérgezett tövises koszorúk,
gerincet törõ megaláztatás,
s pusztító ketrec, gyilkos kerítés
köröttünk-bennünk búvó sasoknak.
Hallod-e még a szavamat, fiam?
Halott a lélek-aviator.
Maradványait étkül kapta
nyolcóra-keselyû mulandóság.
S keresztvitel az örök büntetés;
apák, fiúk és messzi unokák
húzzák, vonszolják élet-terhüket
a befogadó végsõ tengerig.
Sír a reggel. Megrogyva, térden,
a sós könnyekkel fodrozott homokban,
vesztett Ikarosz voltát siratja
minden Daidalosz-öregember.
 

Az utolsó szonettek

VIII. (Üzenet)
Ha visszajönnél még a messzi partról;
mondd el, hogy bizony meghalni se jó.
Hisz magányos ott minden utazó.
S a Földrõl álmodsz, ha ott fenn elalszol.

Lám, a tegnap kelt gerlén fénylõ toll van.
Szárnyal! mégis bús, hogyha párját veszti.
Fejét lehajtja, szárnyát elereszti.

S tudom, a fecskék visszatértek sorban,
átvergõdve a tengeren s hegyen;
hogy tavasz van... De nem vagy itt velem!

Holnap egy évvel vénebb leszek ismét...
Három pont; hozzá ezer furcsa kis kép.
Napok és évek! cseppek a végtelenbõl.
Körülzár majd egy végsõ végtelen kör.

XI. (Emlékezés)
Már elmúltak az ifjú csodák rólam.
Csönd fon köröttem sûrû, szürke hálót.
Eljöttök-e hát hozzám újra sorban
szép idõk, nyarak, napot-szívet tárók?

S jöttök-e hozzám ti is, büszke lányok,
kiket szerettem egykor nagy titokban?
S ti táncok-zenék, lágy hangú gitárok...
Feledtetni, hogy mivé nyomorodtam.

A szomjas szemû, régi tanítványok
itt ülnek megint... De révedõ szómban
fontosat-újat egyik sem talál.

Hát szétszélednek. És én elhagyottan
új vendégekre mindhiába várok.
Míg meg nem szán az irgalmas halál.
 

XV. (Öregség)
Ma még átka
rolnak olykor a csendes esték.
Szunnyadok, s hajóként ring, ringat az ágyam.
De aztán rám tör az éber s béna restség.
Így létezem, a csüggesztõ magányban.

Máskor, miként nedvtõl az összeszáradt festék,
színt kap, föllobban pár rég elhagyott vágyam;
mintha már ölelnék, csókokat keresnék.
Így vergõdöm, a csüggesztõ magányban.

Most csönd van körös-körül, hangtalan üresség.
A falon kísértetként imbolyog szürke árnyam.
Az életláng-lámpás percen: mit tehetsz még?

Így múlok el, a csüggesztõ magányban.
Éjfél. Kinn halkan koppant a halál.
Tik-tak... Az óra körbe-körbe jár.
 

XX. (Elmúlás)
Ma én leszek a kõ, a vízbe hulló.
Gyors gyûrûivel engem kötöz át
s lehúz a kék mély; nagy, sötétlõ zsurló
ingatja felém sok-sok ágbogát.

Tengeri füvek ringnak és azúrló
halak suhannak tova, míg magam
maradok ott; bár szállnék, de a múló
idõben testem-lelkem fogva van.

Testvéreim! mi mind, akik itt éltünk,
a védett partok hûvös öblein,
hol új szerelem minden új virág.

Halálba hajló szívvel is reméltünk.
Kihunyó szemünk esdve széttekint;
és úgy pereg le rólunk a világ.