MEGMENTETT OLDALAK

IMRE KATALIN

"A palánkok közt szárnyaló
munkát nem lehet elfelednem..."

Gondolatok József Attila halálának huszadik évfordulóján

Nem vitatható, sokat emlegetjük, méltatjuk, szavaljuk József Attilát, a proletariátus költõjét, a szocializmus eljövetelének hirdetõjét, a legkövetkezetesebb antifasiszta írástudónkat. Sokat hivatkozunk, emlékezünk rá, de valahogy mintha mégis kissé szûkre szabott lenne általában felidézett verseinek száma, nem hozza eléggé felszínre azt a ritka gondolatgazdagságot, sokoldalúságot, élmény- és reflexióbõséget, amit alkotásaiban felhalmozott.
    A szónak, a formának, a mesterség bosz
orkányos ismeretének is olyan tudója volt, hogy nem múlta felül senki, a Parnasszus csúcsain elefántcsonttornyokba temetkezõ poéta-doctusok közül sem. Ezer és ezer példát lehetne felhozni ennek igazolására, pontos és felcserélhetetlen fogalmazású, varázsos csengésû verseibõl, de álljon itt csak kettõ közülük, ahogy céltalan lapozgatás közben kötetének valamelyik lapján elõbukkannak: "Holott náddal ringat, - holott csobogással, - kékellõ derûvel; - tavi csókolással. - Lehet, hogy szerelme - földerül majd mással, - de az is ringassa - ilyen ringatással." (Ringató)
    "...csupa csín, csupa pír, csupa kár, - csupa csel, csupa nyíl, csupa rontás. - Most érted: ha reggel a csürhe kijár, - mért káromkodik mindig a kondás." (Reggeli fény)
    Mégis, ha rágondolok - sokszor -, nem a virtuóz verstechnika jut róla eszembe, nyilván azért, mert õ sem ezt tartotta hivatása, költészete lényegének. A versteremtõi géniusz nála nem a hímpáva csalogató, színpompás tolla volt, hanem a harcos vakító fényesre ápolt, biztos találatra edzett fegyvere. Õ nem holdnak jött e világra, dísznek, luxusnak, hideg ragyogásnak, hivatása volt, hogy érlelõ, termékenyítõ, életélesztõ napkorong legyen. Költészetében ezért elsõdleges a mondanivaló, és nem azért, mintha formában lemaradt volna bárki mögött, az ünnepelt szó-mágusok közül.
    Ezerféleképpen kifejezte, mit tart feladatának, mit tart alkotómunkája értelmének:
    "A forradalom - dobálnivaló hegyes köveken köhögve guggol - s csontos keziben - fillér fénylik: legszebbik dalom". (Öreg minden)
    "Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt..."(Azt mondják).
    A forradalom fillére, a késnél élesebb toll, a világra forduló méreg akart lenni, mûszer, a munkásosztály ügyéért dolgozó szerszám.
    Két szót asszociál bennem azonnal puszta nevének kiejtése: okosság és tisztesség. Nagyon szerette, sokszor használta, variálta ezeket a szavakat. Okosság és tisztesség volt az eszménye, tevékenységének rugója, életének törvénye, költészetének tartalma és a korban, amelyben élt, halálának igazi okozója.
    "A tiszta és mindig világosságot áhító lelken törvényszerûen teljesedett be a sors [...] Ilyen természetes halált csak egy költõ halt még a magyar irodalomban, Petõfi Sándor [...] Nem bírta elviselni azt, ami utána következett. Attila sem" - írta Radnóti Miklós 1941-ben. Nem lehetett a fasiszta Magyarországon büntetlenül olyan okosan látni és olyan tisztán élni, mint József Attila.
    Eredendõ adottságát az okosságra, az ok és okozati összefüggések következetes felismerésére és a tisztességre, hogy ne legyen soha nemigaz szava, a tudományos marxista világnézet tudatosította, erõsítette benne és tette erkölcsi kötelességévé, hogy ezek szerint éljen bármilyen körülmények között. József Attila költészete nem egyszerûen munkás önérzet, kommunista érzelem kifejezése, hanem a dialektikus materialista szemléleti módszernek állandó jelenléte, versben való megnyilvánulása, ha tájról, ha szerelemrõl, ha a tárgyi világ bármely mozzanatáról, az én bármilyen élet-érzésérõl énekel a költõ. Alkotásainak zöme, lényege állhatna itt idézetül ez állítás igazolására. Ez a világnézet láttatja így a tájat, mindig-mindig a munkáslakta vidéket: "tudod-e, milyen öntudat kopár öröme - húz-vonz, hogy e táj nem enged és - miféle gazdag szenvedés taszít ide?" (Elégia)
    "Szegények éje! légy szenem, - füstölögj itt a szívemen, - olvaszd ki bennem a vasat, - álló üllõt, mely nem hasad, - kalapácsot, mely cikkan pengve, - sikló pengét a gyõzelemre, óh éj!" (Külvárosi éj)
    Ez a szemlélet készteti ilyen szerelmi szárnyalásokra, önvallomásokra:
    "mert énvelem a hûség van jelen - az üres ûrben tántorgó világon" (Négykézláb másztam).
    Ez hozza létre benne a munkás és a mûvész olyan ötvözetét, aminek tán a világirodalomban sincs eddig párja: "S bár hûvös, örökkévaló - dolgok közt muszáj õgyelegnem, - a palánkok közt szárnyaló - munkát nem lehet elfelednem" (Irgalom). Errõl a négy sorról például külön tanulmányt lehetne írni.
    És mert a fejlõdés dialektikus menetét világosan látja, képes saját minden oldalról csõdbe jutó, elbukó életének ellenére is különös erõvel, elragadó optimizmussal szemlélni a sivár jelent és bízni a ragyogó jövõben. Tudja, amit olyan kevesen értenek, hogy: "Ha már ennyi a kín, világot vált valóra..." (Majd emlékezni jó lesz).
    A marxizmussal felvértezve, a kommunista eltiporhatatlan meggyõzõdésével tudja a nehéz helyzetben pánikra hajlamos kispolgárral szemben, hogy "Ha beomlanak a bányát - vázazó oszlopok, - a kincset azért a tárnák - õrzik és az lobog." (Alkalmi vers). És a jelennel ilyen jövõt állít szembe évtizedekkel a mesterséges holdak felbocsátása elõtt: "sarjaink bízóan csacsogva - jó gépen továbbszállanak - a mûvelhetõ csillagokba." (Március)
    Olyan kor küszöbén állunk, mikor ez a jóslat bekövetkezik és a szocializmus elõretörésének köszönhetõ, hogy így lesz. Ezt József Attila mindig tudta, utolsó pillanatáig, teljes katasztrófájában is tudta és bízott benne. De még ennek a korszaknak a küszöbén sem ismerjük, értjük, magyarázzuk, hirdetjük, sajátítjuk el eléggé õt és költészetét. Pedig õ teljes joggal állapíthatta meg magáról, hogy a lelke közvagyon. Gazdagodjunk hát jobban általa. Azért idézgettem itt néhány, részben kevésbé ismert versét, sorát, hogy csekélyke figyelemfelkeltéssel is ezt a célt szolgáljam.

     Élet és Irodalom, 1957. december 6.

MÉRLEG

MÉSZÁROS ISTVÁN

A világirodalom nagy
forradalmi költõje

Részletek a szerzõ "József Attila és a modern mûvészet" címû olasz nyelvû mûvébõl 1
 

8.

    József Attila hagyatékát [...] igencsak különbözõképpen interpretálták, és ez fölöttébb természetes egy olyan költõ esetében, aki túl nagy ahhoz, hogy mellõzzék, vagy ne vegyenek róla tudomást, és akinek az ügye mellé oly nyilvánvalóan fölzárkóztak szavazataikkal az olvasók is, ami folyamatosan kifejezésre jutott óriási, egyre növekvõ népszerûségében. Ahhoz, hogy - ki-ki a kívánt értelmezéshez jusson - hogy legyen parnasszusi, antimarxista, keresztény, revizionista vagy zsdanovista József Attilája -, költészetének egészébõl erõszakkal kellett nagyon fontos vonásokat eltávolítani, és önkényesen úgy kellett bemutatni életmûvének egyik vagy másik mozzanatát, mint az "igazi József Attilát", szemben a "nem igazival" - a sajátos Sturm und Drang, az "ideológiai túlbuzgóság", a "spekulatív kiagyalás", a "forradalmi illúziók" vagy a "pesszimizmus", a "dekadencia" idõszakának költõjét és így tovább. Csak kevesen hajlottak arra, hogy elismerjék: az igazi József Attila éppenséggel az, amelyik nem hagyja magát különféle "igazikra" redukálni, hanem megtartja magában mindazokat a látszólag ellentmondásos vagy diszharmonikus elemeket, amelyek mindazonáltal egy nagy életmû különleges harmóniájába olvadnak össze. Éppen ezért e mû akármely vonásának kiiktatása vagy torzított bemutatása lenne végzetesen disszonáns, még hogyha a "pártfogók" leegyszerûsítõ tekintetében ellenkezõ hatásúnak látszik is ez, mert ellentmondásba hoz korával egy olyan költõi komplexumot, amelyik bámulatosan megfelel kora sokoldalúságának.
    A különbözõ törekvések, hogy eltüntessék a "nem igazi" József Attilát, valójában két csoportba sorolhatók. Az egyikbe tartozók ilyen vagy olyan okból képtelenek elismerni, hogy "valami proletári" is szükségszerû és szerves része lehet egy költõi termésnek, tehát nem lehet egyszerûen számûzni a mûvészi alkotás területérõl olyan diszkriminatív jelzõk kíséretében, mint "mesterségesen belegyömöszölt" vagy "kiagyalt". A másik csoportba tartozó szektásság fõ vádja a költõvel szemben az õ úgynevezett dekadenciája. Ez utóbbi csoportnak az volna ínyére, ha sosem létezett volna József Attila mûveinek zöme, vagyis az 1933 és 1937 között írott mûvek. Az elõbbinek az álláspontja is árulkodóan hasonló: különféle úton-módon az 1929-1932 között keletkezett mûveket akarják eltávolítani az életmûbõl. Ám az efféle goromba leegyszerûsítés, még ha általános gyakorlat is az apriorisztikus értelmezésekben, képtelen volt megszüntetni az ilyen "korszakolás" nyilvánvaló ellentmondásait, hiszen József Attila életmûvében szinte minden esztendõre jutnak olyan alkotások, amelyek homlokegyenest ellentmondanak ezeknek a sémáknak. (Nem is szólva arról, hogy igen kevéssé meggyõzõ egy olyasféle irodalmi "értékelés", amelyik egy költõi életmû jelentõs részének az emlékezetbõl való kitörlésén alapul.) Ezért hát a szektás oldal abban a magyarázatban talált megoldást, hogy nem csupán a "kirívón dekadens" periódusban, hanem a költõ egész életmûvében föl-föltûnnek "itt-ott" a dekadencia elemei, tehát József Attila folyton változgatott: dekadensbõl forradalmárrá és viszont, mígnem aztán végképp elmerült a dekadenciában. A másik oldal, önigazolásul, azt a varázsformulát fedezte föl: "A költészetbõl agymûveletekbe, az agytornából a versekbe menekült."2
    Miként lehetségesek efféle változások egyazon személyiségben, aki mégis csak érdemes arra, hogy komolyan vegyék? Erre a kérdésre a szektásság, önmagát eszményítve, annak hangoztatásával válaszol, hogy József Attila, úgymond, "elszigetelve" maradt a magyarországi "forradalmi népmozgalomtól", fittyet hányva ily módon a történelmi tényeknek3, és megmaradva a kozmikus elvontságok birodalmában, hiszen nem sikerül konkrét elemzéssel bizonyítania, hogy vajon mi okból kellett volna a költõ "elszigeteltségének" - az állítólagos népi forradalmi mozgalomtól - szükségképpen együttjárnia a "dekadenciával", ehelyett beéri egy önkényes kinyilatkoztatás elvontságával. A másikfajta értelmezés pedig még arra sem érzett magában késztetést, hogy rákérdezzen: vajon összefér-e a szóbanforgó váltás-változás az intellektuális és mûvészi értékkel, vagy sem. Viszont ami részben tudatos, részben ösztönös, de mindenképp alapvetõ volt a magatartásában, hogy tudniillik az óriási nézetkülönbségek miatt úgy kezelje József Attilát, mint szellemi értelemben véve örök kiskorút4 - akinek a versei, mint a föltételezett változások és megmagyarázhatatlan folyamatok termékei, persze, tetszésére lehetnek bárkinek ("dallamosságuk", "varázsuk", "mágikus párlatuk" stb. okán) -, és inkább egyfajta mitologizáló irracionalizmus homályában hagyta az egészet.
    Ezeknek az interpretációknak a megalapozatlanságára és tendenciózus fölületességére József Attila fejlõdésének minden szakaszában találhatunk bizonyítékokat mind a verseiben, mind az elméleti és politikai cikkeiben, és éppen ez a fõ oka, amiért írásainak csupán egy töredékét vették tekintetbe, sommásan elintézve és mellõzve a többit. Ami azokat az érveket illeti, amelyekkel megpróbálták József Attila szocialista meggyõzõdését a Sturm und Drang és az "ideológiai túlbuzgóság" ifjúkori idõszakára korlátozni, olvassuk csak el egyik alkalmi írását - a költõnek a Szép Szó szerkesztõjeként írott válaszát a folyóiratot támadó egyik levélre - 1936-ból, amikor József Attila, miként hangoztatni szeretik vele kapcsolatban, már jó ideje, úgymond, nem volt marxista, hanem individualista, kiábrándult stb. volt. Itt nem csupán azt láthatjuk, mennyit érnek azok az értelmezések, amelyek számûzni szeretnék "a proletárit" József Attila életmûvébõl, hanem tapasztalhatjuk az õ intellektuális és morális szigorának az erejét is, amellyel a saját problémafölvetése révén bárminõ érvet oly magasságba képes emelni, ahol a pillanatnyi problémák természetes módon az emberiség történelmi fejlõdésével való vonatkozásukban jelennek meg:

    "Kedves Uram, a Szép Szó elsõ számának elsõ és második kiadása közt kelt megtisztelõ szemrehányásaira van szerencsém a következõkben válaszolni:
    1. Azt állítja, hogy célkitûzésünk a hitetlenség terjesztése. Téved, Ön a hitetlen. Ön hangsúlyozza, hogy katolikus. Tehát nem hisz a buddhizmusban, a mohamedanizmusban, a protestantizmusban, a pogány mithológiákban, nem hisz a szocializmusban és a természettudományokban, nem hisz a demokráciában, s így valójában nem hisz a tekintélyekben sem. Ezenkívül, mint levelébõl látható, nem hisz azoknak a katolikusoknak az elgondolásában sem, akik Belgiumban, Németországban, Angliában és másutt kifejezetten demokratikus és a mi »hitetlen« humanizmusunkhoz nagyon hasonló szellemû társadalmi átalakulástól várják erkölcsi felfogásuk érvényesülését. Csak véget nem érõ felsorolással lehetne néven nevezni, hogy mi mindenben nem hisz - Ön. Én hiszek. Marx azt írja: a vallás az emberi lényeg megvalósítása - képzeletben, mert e földi siralomvölgyben (melynek katonai térképe az osztályok, népek, fajok, nemek és nemzedékek elnyomását és kizsákmányolását tünteti föl), az emberek nem fejthetik ki igaz mivoltukat, s mert nem fejthetik ki, nem is eszmélhetnek rá közvetlenül. Látja, ilyen »hitetlen« alapon hihetek én az összes vallásokban, az Önében is, nélkül, hogy ellentmondásba kerülnék magammal s az értelem megvetésével önmagamat és Önt lebecsülném. Mert, ugye, Önt is becsmérelném az értelem tagadásával, hiszen Ön természetesnek tartja, hogy értelmes mondatokban szóljon hozzám s én értelmes mondatokban válaszoljak. Azt hiszem, megsértõdne, ha röviden értelmetlen fickónak nevezném - miért kívánja hát, hogy értelmetlen fickónak jelentsem ki filozófiai terminus technikusokkal?
    2. Ön azt írja, örömmel olvasta néhány olyan versemet, melyekben megnyilatkozik az igazi bûntudat, s most mégis megmaradtam hitetlennek. Kedves Uram, én hiszek az eredendõ bûnben és ezért vagyok híve a tudományos szocializmusnak. Mert kétféle bûn van. Az egyik fajta bûn csak azért bûn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. A gyermek sír, mert fáj a hasa - megfenyegetik tehát, hogy ne nyafogjon örökké. A földtelen parasztság, a munkanélküliek milliói szervezkedni próbálnak, hogy sorsukon javítsanak, mert képtelen nyomorban élnek - megfenyegetik tehát diktatúrával õket, hogy ne zavarják a rendet. Az ilyen fajta bûnök igen könnyen megszüntethetõk pl. azzal, hogy nem jár büntetés értük. Az ilyen bûnök ellen lehet és kell küzdenünk - mégpedig a büntetlenség biztosításával, az intézményes szabadsággal. Az emberiség, egész történelme folyamán, ilyen módon küzdött e bûnök ellen. A rabszolgaszökés, a jobbágyköltözés bûnét azzal szüntette meg a társadalom, hogy nem büntette; azzal, hogy megszüntette a rabszolgaságot és a jobbágyságot. A másikfajta az a bûn, melyet akaratlanul elkövet az ember és akkor is megbán elkövetõje, ha nem büntetik érte. Ez az eredendõ bûn. Bûn az ellen, akit szeretünk. Az ilyen bûn ellen nem elég nem-büntetéssel küzdeni, az ilyen bûnt kifejezetten meg kell bocsátanunk egymásnak. Az ilyen bûnt meg nem bocsátani, maga is bûn. A diktatúrákban, az osztályelnyomatáson és idegen munkaerõ kizsákmányolásán alapuló társadalmakban a meg-nem-bocsátás bûnében is szenved az emberiség. Ez ellen a bûn ellen bizony nem lehet másként cselekedni, mint küzdeni egy olyan társadalmi rendért, termelési módért és elosztási szervezetért, melyben az emberek könnyebben megbocsátanak egymásnak. Ne feledkezzék meg arról sem, hogy az osztálytársadalmakban azoknak a bûnöknek a tudata, melyek csak azért bûnök, mert büntetés jár értük, homályosítja el az eredendõ bûnnek, a szeretet ellen elkövetett bûnnek tudatát (ha ugyan egyáltalában engedi létrejönni) és ez teszi lehetetlenné, hogy megbocsátásra képesek és alkalmasak legyenek az emberek fiai.
    3. Ön a rend eszményéért lelkesedik, de valójában a rendi államra gondol. Önnek azonban, ki az erkölcsi szabadság álláspontjáról szemlélõdik, tudnia kell, hogy a rend csupán a szabadságból és a szabadságban fejtheti ki magát. Ön - általában - azt veti szememre, hogy megfeledkezem az örök eszményekrõl. Ezt a tévedést is helyre kell igazítanom. - Az örök eszményekrõl Ön feledkezik meg. A rendi állam bizonyára nem örök eszmények megvalósítása - hiszen nem sok köze van az emberi szabadság, egyenlõség és testvériség eszményeihez. Ön persze abban a hitben él, hogy ezek az eszmények az észt istenítõ francia polgári forradalomnak bálványai. Felhívom figyelmét arra, hogy a szabadság, egyenlõség és testvériség fõ eszményei a kereszténységnek. Isten elõtt mindenki szabad, egyenlõ és testvér. A polgári forradalom csak földközelbe hozta ezeket az eszményeket, amikor elvvé tette, hogy az állam törvényei elõtt is szabad, egyenlõ és testvér minden ember. Gondoljon arra, amit föntebb mondottam, hogy a vallás az emberi lényeg megvalósítása képzeletben. Én, mint hitetlen materialista azon iparkodom, hogy ez a lényeg, ezek az eszmények, ha másként nem, hát fokról-fokra, de megvalósuljanak mindennapi életünkben is, hogy pl. a közigazgatás és a termelési mód irányító elvévé legyenek. S ha Ön isteni eredetûnek tekinti a magántulajdont, nevezetesen a termelési eszközök magántulajdonát, arra kell figyelmeztetnem, hogy a magántulajdon megszüntetése is isteni eredetre vall. Az egész emberi történelem valójában a magántulajdon megszüntetésének folyamata, - hiszen valamikor az apának magántulajdonai voltak gyermekei és gyermekeinek anyja egyaránt.
    4. Végül Ön e lap címét kifogásolja. Szép Szó - e kifejezés az Ön szemében játékká »alacsonyítja« gondolatainkat az »erkölcsi megújhodás korában«. Nem értem, hogy miért volna alacsonyrendû a játék, a gyermekek öröme. Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derûs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektõl és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szûkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetõségét szegik, megszûnjenek. A diktatúrák légkörében divat »szép szónak« becsmérelni a szellemi humanizmusnak mindama megnyilatkozásait, amelyeket rengeteg szenvedés és erõfeszítés hozott napvilágra, s amelyek mûvelõdésünk elveiként lebegnek elõttünk. Mi, amikor szép szóval akarjuk kifejteni azt az emberi öntudatot, amelyet a világszerte föllépõ erõszak a lelkek mélyére kényszerít, nem ismerhetjük el az erõszak szellemi fölényét azzal, hogy az általa kigúnyolt szép szótól megfutamodunk. Mi vállaljuk a becsmérlést. »Szép szó« magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyõzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern, maga-magát fegyelmezõ, rendbefoglaló szabadságot.
    Fogadja köszönetemet, amiért mindezek elmondására alkalmat adott."5

    Ezeknek az 1936 áprilisában közzétett soroknak a forradalmi humanizmusa, azt hiszem, fölöslegessé tesz minden további kommentárt azokat illetõen, akik - hogy megértsék, majd nagylelkûen megbocsássák - így vagy úgy az ifjúkorra akarták korlátozni József Attila szocializmusát.
    11.
    József Attila a Bartók-tanulmány tervezetének egyik pontjában Petõfi versére hivatkozik: "Tied vagyok, tied, hazám" (Honfidal). A botfülûekkel kapcsolatban hivatkozik rá, akik képtelenek fölfogni a disszonanciát. Valóban, ha valaki figyelmesen elolvassa ezt a verset, és nem "botfülû", észre fogja venni, hogy az oly ünnepélyes hangnem igazából végletekig egymás ellen feszülõ hasonlatokból következik (az egyén keble mint szentegyház, amelynek oltára a haza képe; a hazaszeretet készen áll rá, hogy lerombolja a templomot, s ezzel megmentse az oltárt stb.), ezek érzelmi töltése sokkal inkább valaminõ vihart, semmint egy harmonikus épület képét idézi föl. Azonkívül a vers második felében fellegekrõl és árnyakról esik szó, amelyek egyre sötétebben gyülekeznek a haza fölött, valamint arról, hogy a hazáért ki kell hajtani "egy cseppig borát a telt üvegnek", még ha keserû is a költõ belépergõ könnyeitõl. Ezért hát egyszerûen "hazaszeretetrõl" vagy "forró patriotizmusról" és hasonlókról beszélni Petõfi kapcsán túlságosan általános és elvont dolog, lévén, hogy lírájában tragikus tónusú, elkeserítõ alternatívákat kínáló hazafiságról van szó, amelyik számára még a lelkesítõ diadal - amilyen március 15-e - pillanatainak költõi kifejezésében is valamiképpen mindig megjelenik a lehetséges összeomlás víziója. Nem feledkezhetünk meg életmûvének teljesen pesszimista mozzanatairól - ahol még emberiségünk megjavulásának lehetõségét is kétségbe vonja, például amikor kezdi Kainnal és Ábellel, s megjósolja, hogy a földteke két utolsó emberlakója közül az egyik majd megöli a másikat, s utána nõül vesz egy vadállatot, s amint a költõ mondja, e vadállatnak méhibül születik majd talán egy új, kevésbé elvetemült emberfaj -, annak ellenére, hogy mûködése egészében a forradalmi föllendülés rövid idõszakával esett egybe. Ámde a forradalmi föllendülést természetesen csupán a "forradalmi romantika" szemszögébõl lehet azonosítani valaminõ diadalmenettel, lévén, hogy a "föllendülés" meghatározás a posteriori és szintetikus, ami történetileg jogosultan foglal össze különbözõ, sõt szembenálló fejlõdési szakaszokat. Ezek a mûvészi alkotás "eredeti helyzetében" erõfeszítések és elernyedések, sikerek és kudarcok, elõrenyomulások és meghátrálások, mint újabb akadályok és folytonos visszahódítások. Így hát következésképpen a költõi mûnek, ha csakugyan eleven kapcsolatban áll ezzel a bonyolult valósággal, így vagy úgy, de szükségképpen ki kell fejeznie annak disszonanciáit, máskülönben teljesen konkrétság és mûvészi szuggesztivitás híján marad.
    De honnan is volna egy kritikusnak a régmúlt eredeti helyzetével adekvát mûvészi kifejezések megértéséhez és értékeléséhez szükséges érzékenysége, ha saját eredeti helyzetére sem érzékeny? Ha ahelyett, hogy a József Attila-i helyzet roppant bonyolultságának mélyreható megértése alapján szembenézne egy olyan múltbeli helyzet mérhetetlen nehézségeivel, mint amilyen a Petõfié volt, szubjektivista módon kitalál egy Petõfit, eleitõl fogva a saját vágyainak megfelelõt, abszolutizálva az eredetinek néhány jellemvonását, és tudomásul sem véve, mellõzve vagy félreértelmezve a többit, hogy aztán az így létrehozott képet József Attila lírájának fontos aspektusai ellen fordítsa? Sem az egyik, sem a másik valódi jelentõségét nem lehet így megérteni.
    Az ilyen újraértékelés szubjektivista kiindulópontja, amit árulkodó módon mint végkövetkeztetést tárnak elénk, mintha Petõfi mûvének tárgyilagos vizsgálatából vonták volna le, így hangzik: "A magyar népi demokrácia bosszú Majtényért, Világosért, Aradért, igazságtevés a magyar nép évszázados mártíriumáét, Petõfi vágyainak, álmaink, eszméinek meghiúsulásáért, bukásáért. Lezártuk a meghiúsult demokratikus eszmék, a bukott forradalmak hosszú sorát! Ez azt jelenti - és itt most elsõsorban a magyar írók felé fordulok -, hogy a hazát immár lehet szeretni mardosó szégyenérzés, kínzó halálvíziók nélkül. [...] Nem a költõk dolga ma a népet a Kánaán felé vezetni, de az õ dolguk is, megmagyarázni a népnek, hogy ez az út akkor is a Kánaán felé vezet, ha tövises, nehéz és fáradságos is."6 Egy ilyen nézõpontnak, amelyik a modern író szerepét a közeli Kánaán folyamatos propagálására redukálja, még a bírálat lehetõségét is apologetikus "magyarázattá" alakítva s tagadva, hogy a költõknek történelmi felelõsségû helyük és befolyásuk lehetne - csakis a párt irányítója rendelkezhet a vezetés elõjogával -, természetesen szembe kell kerülnie egy József Attilával. Azzal a költõvel, aki nem "lelki tartalommá vált" szocializmusa ellenére, hanem éppenséggel amiatt nem képes úgy fölfogni a szükséges társadalmi átalakulást, mint menetelést a Kánaán felé. Ezzel szemben elõtérbe helyezi az emberi problémákat, s a munkásmozgalomban is szenvedélyesen leleplezi az antihumánus tendenciákat, amelyek nem csupán szembenállnak a Kánaán eszméjével, de nyilvánvalóan - persze, nem a botfülûek számára - tragikus zsákutcák veszélyét sugallják.
    A néptribunsággal, ami jellemzõ volt Petõfire és József Attilára, szükségszerûen velejárnak mardosó konfliktusok és disszonanciák, amennyiben igazi érzékenységgel, tág látókörrel, valamint történelmi és emberi felelõsségérzettel megáldott néptribunról van szó, nem pedig apriorisztikus, elképzelt és kitalált harmóniák önámító, romantikus vagy dogmatikus hívérõl. (Elsõ pillantásra nevetségesnek s teljesen jelentéktelennek tûnhet föl az a tény, hogy egy magyar költõ, Madarász Emil, moszkvai számûzetésének éveiben verset írt egy olyan Petõfirõl, kinek, miközben kozák lándzsától átütve haldokol, látomása támad a szocialista Kremlrõl, vörös csillaggal a tornyán, s természetesen boldogan hal meg. Ám ha belegondolunk, hogy ugyanez a Madarász egyike volt ama hírhedt pártdokumentum hét szerzõjének, amelyik 1931-ben "fasisztának" nevezte József Attilát, nem lehet nem észrevenni, hogy a valóságban nagyobb horderejû összefüggésekrõl van itt szó: a látomás, amely e versben burleszkhatást vált ki, a háború után patetikus mezben bukkan föl, valójában persze szónoki hanghordozása tragikomikus visszhangot kelt.)
    Ha a beállítás célja olyasféle, mint amit Révai József imént idézett szövegében láttunk, akkor nincs mit csodálkoznunk rajta, hogy a kritikus-politikus meglehetõsen furcsa módon, már a távoli múltban megpróbálja fölfedezni ezt a Kánaánt, amikor azt írja, hogy Petõfi Magyarországot érintõ bírálata "kézzelfoghatóan és nyilvánvalóan csak a nemesi Magyarországra vonatkozott, és nem Magyarországra általában. Csak a táblabírák Magyarországára vonatkozott, és nem a nép Magyarországára." A nép természetesen része volt a költõ által oly hevesen vádolt Magyarországnak, õ egyébként világosan és számtalanszor kinyilvánította, milyen mértékben tartja felelõsnek a népet a dolgok állásáért - ám hol létezett az a bizonyos elszigetelt és nem bírált "nép Magyarországa"? A visszavetítõ beállítás tehát arra szolgál, hogy mitizálja a Petõfi által reálisan látott és ábrázolt népet, hogy azután - a végén megfogalmazott premisszákból - elvont lelkesedés terminusaiban lehessen következtetést levonni az ígéret földjének megvalósulására. A múlt és a jelen viszonyának efféle fölfogásába csupán egy disszonancia nélküli Petõfi irreális képét lehet beilleszteni, akinek a költészetében a pesszimizmus fölbukkanása "csak egyik motívuma, egyik mozzanata az ébresztésnek és serkentésnek, ez a pesszimizmus nemcsak hogy nem vonul végig egész költészetén, ellenkezõleg, egész költészete a forradalmi optimizmus költészete". És amikor "forradalmi optimizmusról" esik szó, már nem csupán eszmeileg, de a terminológiában is közel járunk a "forradalmi romantika" dicsõítéséhez.
    Hogy milyen volt valójában Petõfi viszonya a néphez, azt nagyon világosan mutatják szavai, amelyeket választóihoz intézett, amikor 1848-ban képviselõjelöltként mutatkozott be szülõföldjén (vereséget is szenvedett, és teljesen jelentéktelen, ám minden kritikától tartózkodó ellenfele jutott be a képviselõházba): "Hanem azt korántse várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy nem vagytok ti remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkû, kutyaalázatosságú ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsõkhöz, mint az utolsókhoz." És tucatjával idézhetnénk olyan verseit mûködésének különbözõ szakaszaiból, amelyek ilyen vagy olyan formában ezt a motívumot fejezik ki. Azt mondani ezzel kapcsolatosan, hogy Petõfi mindennek ellenére "nem vesztette el az emberiségbe vetett hitét", ez nem egyéb szofizmusnál, ami a kétségek és konfliktusok magukért beszélõ bizonyítékának eltüntetésére szolgál: valójában nagyon is hihet valaki távlatilag az emberiségben, és ugyanakkor a legnagyobb szenvedélylyel fejezheti ki saját kétségeit, elkeseredett, borúlátó pillanatait a konkrét "eredeti helyzet" láttán. És ha ez így van egy költõ esetében - márpedig bajosan lehetne másként, lévén hogy nem a távoli jövõbõl szemléli saját helyzetét, ahogyan hinni és hitetni szeretnék a szubjektivisták, hanem a mindig ellentmondásos jelenbõl; nem az ellentétes tendenciák végsõ soron konszonáns eredményébõl, hanem maguknak a tendenciáknak az egymáshoz kapcsolódó, jó kedvre derítõ és nyugtalanító, csüggesztõ és fölpaprikázó, leverõ és lelkesítõ, konkrét emberi megnyilatkozásaiból, amelyek gyakorta kétarcúak, és soha sincsenek elválasztva egymástól az adott szituációban a történetírói-filozófiai interpretáció demarkációs vonalaival -, akkor ez nem indokolja, hogy költészete elveszítse forradalmi jellegét. Semmi kétség: Petõfi költészete, miként egyébként József Attila lírája is, hamisítatlan forradalmi jellegû, de bizonyosan nem a "forradalmi optimizmus" kategóriájába tartozik.
    Ám hogyan lehet megérteni a maga bonyolultságában egy távoli múltbeli zenész vagy költõ eredeti helyzetét, ha a kritikusból hiányzik, vagy elõítéletei által elfojtódik az érzékenység tulajdon jelenkora iránt, amely mint konkrét eredeti helyzet - ahol a kritikus sem az a posteriori interpretációk elvontságában éli meg az ellentétes tendenciák kölcsönviszonyát, hanem sikerek és kudarcok, elbukások és újrakezdések formájában - csakis objektív és szubjektív, történelmi-társadalmi és pszichológiai affinitások (nem azonosságok) alapján adhat követésre érdemes tanácsokat: mit tartsunk fontosnak, mely tényezõket és aspektusokat vizsgáljunk különös gonddal a múlt mûvészi kifejezéseiben. Aki igazából - teljes egészében és legapróbb részleteiben is - megértette Bartók muzsikáját minden emberi tartozékával együtt, az tudni fogja, hogy mire ügyeljen, ha Bach mérhetetlen jelentõségét kívánja elevenen fönntartani a jelenben. S ez természetesen a költészetre is érvényes, és más nézõpontból megfogalmazva, bizonyossággal állíthatjuk, hogy semmit sem ért Petõfi költészetébõl, aki - konzervatív vagy "forradalmi romantikus" - szubjektivizmusból fakadóan érzéketlen vagy egyenest vak József Attila költészetével szemben.
    József Attilánál a disszonancia nem utolsósorban azokat a tendenciákat tükrözi - különféle hangzással és hangsúlyokkal az egyes fejlõdési fázisokban, a természetükben és az egészhez képest játszott szerepük módosulásainak megfelelõen -, amelyek a maguk korában még különbözõ irányokban és jelentésekkel realizálható lehetõségek voltak, amelyek konfigurációja késõbb teljesen megbénította Magyarországot, amikor tragikusan belesodródott végzetes kalandjába a nácifasizmus oldalán. József Attila disszonanciákkal teli életmûvében ezek az események és fejlemények prófétikusan anticipálódtak, méghozzá olyan képbe illeszkedve, amelyik jócskán túlterjed az országhatárokon, s amelynek távlati látomása hosszú idõn át nem veszítheti el idõszerûségét, míg ellenben ha az álharmónia szubjektív imperativuszainak engedett volna, s a "magyarországi népi forradalmi mozgalmat" eszményítve, az absztrakt lelkesedés szólamaival dalolt volna, nem törõdve a valósággal, hogy ezáltal föloldozást nyerjen a "dekadencia" (vagy valami még roszszabb) vádja alól, akkor ma már nem volna eleven, legföljebb némi dokumentarista érdeklõdésre tarthatna számot. Amint egyébként a Petõfit mardosó kétségek és borúlátó állásfoglalások is kitörölhetetlenek az életmûvébõl: ezek csakugyan valós ügyeket fejeznek ki, amelyek olyan mélyen gyökereznek a magyar történelemben, hogy nem csupán jelentõsen hozzájárultak a szabadságharc tragikus bukásához, hanem még sok-sok évtizeden át továbbra is mindennemû igazi haladás akadályai voltak az országban. Petõfi költészete a maga különleges módján tartalmazza ezt a disszonáns problematikát, az egész mûvét "forradalmi optimizmussá" átszabni vagy átváltoztatni akaró próbálkozások viszont szerették volna kiiktatni ezt a magyar történelembõl, hogy új konfigurációját is kiiktathassák képzeleti úton a jelenbõl.
    Ilyen összefüggésekbe helyezve, levonhatjuk a következtetést, hogy a József Attila-i disszonancia korántsem holmi dekadens kétségbeesés következménye, hanem egy öntudatos és mélységesen realista állásfoglalásé korának nagy emberi problémáiról. Olyan állásfoglalásé, amelyik nem fordul szembe apriorisztikusan a harmónia eszméjével, hanem esztétikailag érvényes konszonanciát kutat egy olyan helyzetben, amilyet drámai ünnepélyességgel látunk kirajzolódni A város peremén címû költeményben:

    Nem isten, nem is az ész, hanem
    a szén, vas és olaj,

    a való anyag teremtett minket
    e szörnyû társadalom
    öntõformáiba löttyintve
    forrón és szilajon,
    hogy helyt álljunk az emberiségért
    az örök talajon.
    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
    A költõ - ajkán csörömpöl a szó,
    de õ, (az adott világ
    varázsainak mérnöke),

    tudatos jövõbe lát
    s megszerkeszti magában, mint ti
    majd kint, a harmóniát.
 

    JEGYZETEK
    1 Mészáros István: József Attila és a modern mûvészet, 2004., Argumentum Kiadó-Lukács Archívum, Csala Károly fordítása
    2 Koestler Artúr: Attila, a költõ (Látóhatár, 1954. 4. sz.). - A ford. [Az írás Arthur Koestler 1984-ben Amerikában megjelent önéletrajzi mûvének Költõi közjáték címû fejezetében olvasható (magyarul: A láthatatlan írás. Ford. Makovecz Benjamin, Budapest, 1997. Osiris). Az idézett mondat az angolra, majd ismét magyarra fordítás után így szól: "Minden szellemi megerõltetés nélkül tudott váltani a ráció és a líra között..." (197. o.) - A szerk.]
    3 Csakugyan jól ismert tény, hogy különféle okokból (ellenforradalmi elnyomás a Tanácsköztársaság bukása után; a város és a falu minden eszközzel élezett antagonizmusa - ez részben az 1919-es forradalom ellentmondásain alapult, amely államosította a földeket ahelyett, hogy szétosztotta volna a parasztoknak -; a gyönge magyar munkásosztály megosztása és a szociáldemokrata párt együttmûködése a Horthy-rezsimmel; a szándékosan szított nacionalizmus, irredentizmus és antiszemitizmus, hogy leplezzék velük a népesség valóban égetõ problémáit, valamint egynémely népieseknek - utóbb polarizáló hatású csatlakozása ezekhez az irányzatokhoz; a Magyar Kommunista Párt szélsõséges szektássága és így tovább) nem beszélhettünk "forradalmi népi mozgalomról" Magyarországon. A József Attila-i helyzet tragikuma éppen a magyar forradalmi tömegmozgalom hiányából fakadt. Ez a hiány volt az egyike a fõ tényezõknek, amelyek Magyarországot, amint a költõ próféta módjára elõre látta, a katasztrofális kalandba sodorták Hitler oldalán.
    4 A harmadik fejezetben látni fogjuk József Attila kapcsolatát a magyar radikalizmus és liberalizmus néhány képviselõjével. Itt csupán azt a tényt említjük: József Attila gyakran panaszkodott, amiért kiskorúként kezelik. Ennek szélsõséges megnyilvánulása volt, amikor a maximális következetességen alapuló meg-nem-alkuvó hajthatatlanságáról azt állapították meg, hogy excentrikusság, sõt egyenesen õrültség.
    5 [Szerkesztõi üzenet, ÖM III. 183-186. o.] Ez a motívum, "a szabadság, mely rendet szül, és fegyelmezi magát" változatos formában tér vissza József Attila verseiben. (Eszmélet, Külvárosi éj, Világosítsd föl, Levegõt!)
    6 Révai József: Emlékbeszéd Petõfi Sándorról, 1948. [In: uõ: Irodalmi tanulmányok, 102. o.] 1958-ban Révai egy cikket közölt József Attiláról (József Attila költészetérõl. Kortárs. 1958 június), ebben többször ellentmondott korábbi állításainak, anélkül azonban, hogy fölismerte vagy elismerte volna a saját írásaiban található ellentmondást. 1946-ban, amint korábban már láttuk, kizárta József Attilát a magyar irodalom forradalmi vonulatából, most viszont kijelentette: "József Attila költészetének mindenekelõtt az a nagy érdeme, hogy megõrizte a forradalmi magyar költészet fejlõdésvonalának folytonosságát, tudatosan kapcsolódva Ady Endre forradalmi lírájához és tovább fejlesztve azt." Míg a "fordulat" után dekadenciával vádolta József Attilát mint a magyar "népi forradalmi mozgalomtól elszigetelt" költõt, most "a forradalmi népmozgalom belsõ gyöngeségérõl" beszélt. Természetesen nem egyszerûen alkalmi következetlenségrõl vagy fölületes fogalmazásról van itt szó. Révai jelentékeny kritikus és politikus volt, aki mindig az éppen adott politikai helyzettel hozta összhangba eszméit. Így 1946-ban, a magyar koalíció elsõ esztendejének ideológiai-politikai harcai közepette direkt politikai jelentéssel bírt, hogy József Attila hátrányára tárgyalta Adyt. (Részben taktikai értelme volt a polgári szövetségesekre tekintettel, részben pedig stratégiai, amennyiben a párt "népfrontos vonalával" volt összhangban, s ezért Révainak utóbb, Sztálin közbeavatkozása után, 1948-ban önkritikát kellett gyakorolnia. József Attila nem illett bele ilyen távlatokba.) A "fordulat" és a kizárólagos hatalomátvétel után Adynak már nem volt meg a korábbi ideológiai jelentõsége a párt számára, József Attilát pedig a szektássággal való legradikálisabb szembenállása miatt, valamint költészetének drámai bonyolultsága miatt nem fogadhatta be az új irányvonal, amelyben a hamis optimizmus és - visszatekintõleg is - a párt végletes eszményítése volt uralkodó. 1958-ban viszont, amikor Révai a párt túlnyomó többségét "ellenforradalommal" vagy "revizionizmussal" vádolta, nem volt többé értelme a pártot egészében véve, visszatekintõleg eszményíteni. A változások Révai interpretációiban tehát konkrétan a magyar politikai helyzet módosulásait fejezték ki egy meghatározott nézõpontból. (E nézõpont szektásságát és szubjektivizmusát korántsem pusztán személyi tényezõk magyarázzák, hanem olyanok, mint a magyar munkásmozgalom fejlõdése és vezetõinek álláspontja a tömegekkel szemben, s e mozgalom nemzetközi kapcsolatai a sztálini idõkben. Ebben a tekintetben Révai fölöttébb reprezentatív figura volt.) Ám az ilyen újraértelmezések, éppen az objektív kölcsönös kapcsolatokhoz való viszonyukban, meglehetõsen világosan mutatják annak az elvnek a belsõ ellentmondását, amelyik az írótól a pártirányvonal minden taktikai fordulatának irodalmi igazolását követeli.

    CSALA KÁROLY FORDÍTÁSA

MÛHELY

SZERDAHELYI ISTVÁN

A magányos kommunista

József Attila világnézeti fejlõdéséhez

E tanulmányt azzal - a kétszer kettõ négyhez hasonlóan hûvös - megállapítással kell kezdenem, hogy József Attila életmûve szerintem nemcsak kora valamennyi magyar pályatársáét múlta magasan felül, hanem az idõszak általam ismert világirodalmában sem akadt sehol párja. E megállapítás érzelemmentes, nem vagyok se József Attila-kutató, hogy érdekem fûzõdjék nagyságával saját nagyságomat növelni, se József Attila-rajongó, mert rég túl vagyok már azon, hogy irodalmi mûvekért rajongjak.
    Egy ilyen megállapítást persze illenék jó néhány kilónyi sûrûn telenyomtatott papírossal alátámasztani. Meg is írnám, ha hét életem lenne, mint a mondásbeli macskáknak. Ennek hiányában viszont csak háttérinformáció az alább kifejtett gondolatokhoz.
    A másik dolog, amit elõre kell bocsátanom, kit tekintek kommunistának. Nagyon leegyszerûsítve, a kommunistaságnak szerintem két ismérve van. Az egyik az, hogy az ember, logikusan gondolkodván, elfogadja Marxnak és Engelsnek azt a teóriáját, miszerint a társadalmi fejlõdés szükségszerûen vezet el a kommunizmusnak - vagy szocializmusnak, de finnyásabb ízlés esetén bármi másnak - is nevezhetõ osztálynélküli társadalomba, "a szabadság birodalmába", amelynek döntõ vonása az is, hogy megszûnik az ember részvétele "a tulajdonképpeni anyagi termelés"-ben, amely mindig "a nyomor és a külsõ célszerûség diktálta munka" (K. Marx 1961: III. 785-786.). A másik ismérv az, hogy - a cserkészek jelmondatát alkalmazva - az illetõ minden tõle telhetõt megtesz azért, hogy ezt a fejlõdési folyamatot elõsegítse. Ha mást végképp nem tehet, valakinek azt mondja: "le vagy te szarva".
    Ha így veszem, József Attila kommunista volt már jóval 1930 elõtt is. Isten a megmondhatója, mióta. Kovács György (Szabolcsi M. 1957: 151.) visszaemlékezése szerint már 1926-27-ben, Bécsben "habzsolta a forradalmi és szocialista irodalmat", és Sarló Sándor (uo. 178.) arról tudósít, 1927-ben, Párizsban csak a véletlenen múlt, hogy nem léphetett be a pártba.

    1930-ban viszont Magyarországon tagja lett a kommunista pártnak. Hozzátenném, a sok közül az egyiknek, talán a legkisebbek egyikének. A Kommunisták Magyarországi Pártja voltaképpen a moszkvai székhelyû és onnan központilag irányított Kommunista Internacionálé (Komintern) magyarországi szerve, "szekciója" volt. Nincs módom arra, hogy az ebbõl adódó, szinte áttekinthetetlenül bonyolult hatalmi piramis zegzugait hitelesen feltérképezzem. A különbözõ visszaemlékezések alapján úgy tûnik fel, hogy csúcsán a Komintern magyar bizottsága állt, amelyet azonban nem magyar ember vezetett, hanem egy Dmitrij Zaharovics Manuilszkij nevû, úgy sejtem, ukrán fõfunkcionárius. Ez a bizottság jelölte ki a KMP KB tagjait. A források ezt a KB rövidítést kétféleképp oldják fel, olykor Központi Bizottságként, máskor Külföldi Bizottságként, minthogy ez sem Magyarországon, hanem mindig határainkon kívül, s ebben az idõszakban szintén Moszkvában tevékenykedett. (Vö. Demény P. 1989: I. 203-204.).
    Mûködését elképesztõ viszonyok jellemezték. Az 1919-ben külföldre menekült kommunisták ugyanis, noha szervezetileg egységesek maradtak, két táborra - a párttörténet szóhasználatával: "frakcióra" - szakadtak, a Kun Béla és a Landler Jenõ vezette irányzatra. Ezek tagjai pedig életre-halálra menõ küzdelmet folytattak egymás ellen, odáig menõen, hogy rendre feljelentgették egymást a szovjet szervek elõtt. A Landler-frakcióhoz tartozó Szerényi Sándor visszaemlékezése szerint a Kun-frakcióba 1931-ben átállt "Huszti elvtárs a K[ommunista] I[nternacionálé] V[égrehajtó] B[izottsága] Politikai Titkárságának ülésén kifejtette: »vizsgálataink eredményeként bebizonyosodott, hogy a KMP II. kongresszusán jelen levõ küldöttek 80 %-a és az ott megválasztott Központi Bizottság tagjainak 70 %-a [horthysta] rendõrspiclinek bizonyult« 1932. december 29-én ennek alapján történt a letartóztatásunk és 1933 nyarán adminisztratív úton elítéltetésünk. Engem elõbb halálra ítéltek, majd késõbb ezt az akkori maximális 10 évi büntetésre változtatták". "Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a vizsgálatot nem szovjet elvtársak, hanem Kun elvtársnak a GPU-ba beépített frakciós embere, Bíró Béla vizsgálóbíró magyar nyelven folytatta le. Félrevezetve a szovjet szerveket, érték el elítélésünket". (Idézi Demény P. 1989: I. 204.) Megjegyzem, lehetséges, hogy ez az utolsó mondat színigaz, de tudható, hogy a GPU-t nem kellett félrevezetni ahhoz, hogy effajta pereket rendezzen. Késõbb Kun Béla is bíróság elé került, s igen kevés olyan magyar kommunista vezetõ akadt, aki szovjet emigránsként - ha egyáltalán túlélte ezeket az éveket - nem járta meg a börtönöket, büntetõ táborokat.
    Az egymás feljelentgetésén buzgólkodó, a GPU kiszámíthatatlan terrorjától rettegõ és a Komintern utasításait gondolkodás nélkül végrehajtó emigráns vezetõk hajmeresztõen ostoba parancsokkal vezényelték a hazai KMP maroknyi csapatát. Az még csak hagyján, hogy szervezeteiknek azt a valóságidegen agyszüleményt kellett szolgálniuk, miszerint Magyarországon forradalmi helyzet van, méghozzá olyan, amelyik azonnal egy újabb proletárdiktatúrához, a II. Tanácsköztársasághoz vezet. Ebbõl következõen pedig - Sollner József (Szabolcsi M. 1957: 279.) tudósítása szerint - olyankor is általános sztrájk és tüntetés szervezésére utasították tagjaikat, amikor a sikerre semmi, de a letartóztatásra annál több esély mutatkozott. Az olyasféle akcióikból pedig, mint amikor - kommunisták tucatjainak életét kockáztatva - külföldrõl bálákban csempésztettek be és akartak szétosztatni egy szeptemberben tartandó aratósztrájkra felszólító röplapot (vö. Demény P. 1989: I. 271.), akár arra is következtethetnénk, hogy már azt is elfelejtették, hol található hazájuk a térképen.
    Ilyen párt volt ez a KMP, s tudnivaló, hogy a Komintern még József Attila életében, 1936 májusában a teljes Központi Bizottságát leváltotta, valamennyi magyarországi szervezetét feloszlatta és illegális sajtóját beszüntette (vö. Nemes D. és mások 1976: II. 177-178.).

    Minderrõl azonban József Attilának sejtelme sem lehetett, ahogyan az itthoni kommunisták egyike se tudhatta, voltaképpen mi is történik a Szovjetunióban. Szabolcsi Miklós (1998: 20.) jellemzése szerint "a magyar - és általában minden illegalitásban dolgozó - párt három rétegbõl állt: a vezetés néhány tagjából, akik ekkor már teljesen a Komintern által kiválasztott, odaküldött, tehát Moszkva intencióit képviselõ vezetõk voltak, a párt kemény magjából, valamint a párthoz lazábban kapcsolódó csoportokból, szervezetekbõl."
    E Moszkvából az országba becsempésztetett és sûrûn váltogatott vezetõket az egyszerû párttagok nem ismerhették. Az õ köreikben ezeket az embereket úgy volt szokás emlegetni, hogy "a párt". Testi valóságukban csak a legfontosabb posztokra kiválasztott itthoniak találkozhattak velük. Haraszti Sándor (1986: 183-184.), aki pedig nem akárki volt ebben a mozgalomban, így ír errõl: "1931 novemberében a párt újra fölrendelt Pestre. Régi ismerõssel, Sebes Sándorral hozott össze Szabó [Haraszti pártösszekötõje]. Sebes közölte, hogy illegális agitprop-munka vezetésével akar megbízni a párt, ezért Pestre kellene költöznöm, mert ezt a munkát csak szoros kapcsolatban a titkársággal, itt Pesten végezhetem el. A részleteket meg kell beszélnem a párt egyik vezetõjével, akivel másnap Lukács Lász1ó költõ lakásán találkozhatom. Lukácsékat nem ismertem, de a megadott jelszóra ajtót nyitottak, és vendégként befogadtak. Várni kellett, a pártvezetõ csak negyedóra múlva érkezett. De ahogy belépett a lakásba, nyomban ráismertem arra a fiatalemberre, akivel Bécsben Haászék lakásán összeakadtam. Nevét csak késõbb tudtam meg, amikor õ maga árulta el, hogy ki. Sallai Imre volt. [...] Végül közölte, hogy vele mindenkor Lukácséknál találkozunk, szükség esetén azonban utcai randevúkon is."
    Amikor József Attilát felvették a pártba, a titkárság vezetõje a huszonöt éves hajdani asztalossegéd, a fent emlegetett Szerényi Sándor volt, aki a költõ kizárásakor, mint említettem, már a GPU börtönében várt ítéletére. Visszaemlékezése szerint akkoriban a nevét se hallotta soha József Attilának. (vö. Demény P. 1989: I. 223.)

    "A párt tagsága - folytatja Szabolcsi (uo.) -, kemény magja, felvett párttagjainak száma igen kicsiny volt - ez idõben nem lehetett több 250-300 embernél." Ehhez lábjegyzetben hozzáteszi, hogy "Tamás Aladár egy nyilatkozatában egyenesen 50-60 párttagról szól ez idõben". Akár így, akár úgy, ez a létszám olyan elenyészõen kicsi, hogy a párt társadalmi jelentõsége leginkább a politikai rendõrség számára mutatkozhatott fontosnak.
    Meg kell jegyeznem továbbá, amit Szabolcsi nem említ, hogy a titkárság és a párttagság közé beiktattak egy közvetítõ-elszigetelõ csoportot is, a fizetett pártfunkcionáriusokét. Haraszti Sándort (vö. uo. 184.) is ilyen feladatkör betöltésére kérte fel Sallai Imre, nevezetesen arra, hogy - közvetlenül vagy közvetve, újabb összekötõ bekapcsolásával - õ juttassa el a párt legális és illegális folyóirataihoz a tõle kapott instrukciókat, valamint azokat a külföldi és hazai cikkeket, amelyeket a titkárság akar közöltetni. Minthogy ez a munka teljes embert kívánt, "szó esett persze az anyagiakról is: havi 120 pengõ - ennyi a pártdotáció, ennyibõl kell megélni egy pártfunkcionáriusnak". Minthogy a mai olvasó aligha ismeri a pengõ akkori vásárlóértékét, nem árt hozzátenni, hogy ebbõl a pénzbõl csak egy "vadhideg albérleti szobára" tellett, ahol "ócska jancsi-kályhával" lehetett enyhíteni a hõmérsékletet.
    József Attila sose került be ebbe a funkcionárius-körbe.
    E törpepárt jelentõségét utólag azzal volt szokás felnagyítani, hogy - Szabolcsi M. (uo.) szavaival - "a vezetésen és a »kemény mag«-on kiül a KMP-t sajátos gyûrû vette körül: féllegális szervezetek, szakszervezetek, ellenzékiek csoportjai, természetbarát és sportegyesületek, szellemi, mûvészeti vállalkozások. Voltaképpen a szélesebb gyûrûhöz lehet számítani az »oppozíciós« csoportokat, mozgalmakat - tehát azokat a magukat kommunistáknak valló szervezeteket, amelyek nem a KMP vezetése alatt, tehát nem moszkvai vezetés alatt állottak -, a Demény Pál-, a Hartstein- és a Weisshaus-csoport tartozott ide. Mindezeknek a mozgalmaknak a létszáma többszöröse volt az illegális párt létszámának: összességében több ezerre tehetõ".
    E "gyûrû" kétségtelenül létezett, sõt, még tágabb volt, ha beleszámít - mint ahogyan okvetlenül, sõt elsõ helyen beleszámítandó - a Szabolcsi által nem említett, legálisan mûködõ Magyarországi Szociáldemokrata Párt balszárnya is. Az is vitán felül áll, hogy a KMP tagjai hatottak e szervezetek mûködésére. Agitációs munkájuk egyetlen lehetõsége az volt ugyanis, hogy ügyes taktikával beépültek a szociáldemokrata pártba és az ennek égisze alatt legalizált munkásszemináriumokba, ilyen-olyan egyesületekbe, s ott a KMP ideológiájának megfelelõen áthangolt, de a szociáldemokrata párton belüli ellenzék eszméinek is felfogható tevékenységet fejtettek ki.
    Ez mindenesetre eléggé ellentmondásos helyzetet teremtett számukra, hiszen a KMP a Komintern álláspontját képviselve munkásáruló, "szociálfasiszta" szervezetnek tekintette az MSZDP-t, de ugyanakkor csak általa tudott a munkások, vagy akár csak a baloldali értelmiség közelébe férkõzni. Azok a KMP-tagok viszont, akik ezt megtették, a hazai párt tevékenységérõl csak igen homályos-hézagos sejtelmekkel rendelkezõ külföldi vezetõk dühét is magukra zúdíthatták. Ez történt pl. Madzsar Józseffel is, akirõl az idegenben élõ pártvezetõk nem tudták, hogy már 1927-tõl illegális KMP-tag, s beépített kommunistaként tart beszédet az 1929-es szociáldemokrata pártkongresszuson. Jól le is leplezték hát a KMP hivatalos lapjában, a bécsi Új Márciusban, mint olyat, aki "zavaros baloldali illúziókat" kerget, s egy sorban áll a "nyíltan opportunista, pártvezetõségi lakáj" szociáldemokrata ellenzékkel (vö. Demény P. 1989: I. 224.).
    Ettõl Madzsar tovább tevékenykedhetett ugyan a hazai KMP-ben, de rehabilitációt, helyreigazítást nem kaphatott, mert a párt külföldi vezetõi mindaddig csalhatatlanoknak számítottak, míg a GPU el nem hurcolta õket. Az ilyen viszonyokat jól érzékelteti Haraszti Sándor (1986: 189-193.) visszaemlékezése. 1932-ben Antal Jánossal karöltve vitatkozott a Társadalmi Szemlében a szociáldemokratákkal a forradalom és a reformok viszonyáról. Okfejtéseiket hibásaknak találta a Moszkvában élõ Révai József, s egy hozzászólásban kioktatta õket a helyes marxista álláspont nevében. "Révai már akkor a párt vezetõ apparátusának tagja volt - írja Haraszti -, elméleti kérdésekben tekintély, úgyhogy ellentmondásra a Társadalmi Szemle akkor sem adott volna lehetõséget, ha arra akár én, akár Antal rászántuk volna magunkat. Az eretnekség vádját különben egyikünk sem merte magára vállalni, belenyugodtunk Révai kioktatásába, beálltunk a sorba, hallgattunk mindaddig, amíg helyettünk maga a történelem nem adott választ Révainak, nem mondott ítéletet a mi vitánkban, 1935-ig, amikor a III. Internacionálé szószékérõl Dimitrov meghirdette az antifasiszta népfrontpolitikát."
    Madzsar ugyanígy tett, beállt a sorba, hallgatott, de vele a történelem nem volt ilyen kegyes. 1936-ban a Szovjetunióba kellett menekülnie, s ott valamiért a GPU az Új Márciushoz hasonlóan értékelte tevékenységét és - népfrontpolitika ide, Dimitrov oda - lágerben halt meg.
    Szabolcsi Miklós "gyûrû"-képzetéhez más észrevételeket is hozzá kell fûznöm. Szerinte, mint idéztem, ide lehetett sorolni olyan, önmagukat kommunistáknak valló "csoportokat" - a hivatalos párttörténet ezeket "frakcióknak" nevezte -, amelyek nem a moszkvai vezetés alatt állottak, s amilyen a Demény-, a Hartstein- és a Weisshaus-frakció volt. Ami ezek közül Hartstein Iván Magyarországi Baloldali Kommunisták Szövetségét illeti, ez valóban csak kisebb és hamar feledésbe merült "tanácskommunista" csoport volt a harmincas évek elején (vö. Konok P. 2004. 8. jegyzet). Valószínûleg hasonló lehetett a Szabolcsi által nem említett, s napjainkra teljesen elfeledett, Rézner József által irányított pesterzsébeti kommunista csoport is, noha Rákosi Mátyás 1945-ben még kitüntetett figyelemmel gyalázta (vö. Demény P. 1989: II. 18.).
    Merõben más volt azonban a helyzet azzal a mozgalommal, amelyet Demény Pál vezetett, s amelyrõl így ír: "organizációnknak nevet sohasem adtunk. Taktikai okokból tettük ezt, azért is, mert illetéktelenek s gyengék voltunk ahhoz, hogy pártnak tituláljuk magunkat" (uo. 115.). Ez a szerénység akár túlzottnak is mondható, ha tudjuk, hogy taglétszámuk 600 körül mozgott, azaz kétszerese volt a KMP legnagyobb, s tízszerese a kisebb létszámánál. Weisshaus Aladár magyar szocialista népmozgalomként emlegetett illegális kommunista hálózata pedig éppenséggel több ezer taggal mûködött. Mind Demény, mind Weisshaus eredetileg vezetõ szerepet töltött be a moszkvai irányítású KMP-ben. Képzett marxisták voltak, és ideológiájuk - a leninizmus hirdetéséig, a Szovjetunió melletti propagandáig bezárólag - semmiben nem különbözött az Internacionálé szekciójáétól. Csupán arra jöttek rá, hogy a moszkvai távirányítás tehetségtelen kalandorpolitikája és egymás elleni acsarkodása életveszélybe sodorja, rendõrkézre juttatja vagy hazug vádakkal kitaszítja a hazai kommunistákat. "A kommunista pártoknak nem lehet ilyen taktikai vonaluk - írta Demény P. (1989: I. 236-237.) -, csak a nevükkel görbe úton visszaélõknek, a hazai valóságot kiszakítottságukban hamisan mércézõknek. A szocializmus elméletében többnyire sekélyes mûveltségû, a múltbéli dicsõségüket kiaknázó vagy a hirtelenében megüresedett posztokba bekönyökölt, ám a mozgalom gyakorlatában járatlan vezérkedõk voltak azok, akik egymást pocskondiázták, a kommunista pártok etikáját súlyosan sértve, vélt ellenfeleiket szervezeteikbõl kizárták, ahol megtehették: börtönbe csukták, elpusztították. Semmi másért nem tették ezt, csak azért, hogy a tehetségtelenségükkel görcsbe szorított organizáció elgyengüléséért bûnbakot találjanak, önhibájukat másokra áthárítsák." Ezért döntöttek tehát a Komintern-szekció legtisztességesebb, legfelelõsségteljesebb vezetõi úgy, hogy önálló, a moszkvai irányítású párttal nem szembenálló, hanem azzal esetenként együttmûködõ, de független szervezeteket hoznak létre. Ezeket így egyrészt elkerülték a tömeges lebukások, másrészt pedig eszük ágában sem volt saját harcostársaikat rágalmazni-kizárogatni. "Az a kommunista szervezet, amelynek egyik vezetõje voltam - hangsúlyozza Demény (1989: I. 238.) -, mennyiségileg többszörösen meghaladta a III. Internacionálé magyarországi szekciójaként elismert pártnak a tagszámát - és bár mozgalmunk egy napra sem pihent el 25 éves küzdelme során: egyetlen tagját sem zárta ki soraiból." Aligha zárta volna ki tehát József Attilát, ha sorsa hozzájuk vezeti õt.

    Kérdés azonban - méghozzá könyvtárnyi szakirodalom által hevesen vitatott kérdés (vö. Szabolcsi M. 1998: 10-12.) -, hogy a KMP kizárta-e tagjai közül József Attilát. Egyesek szerint ugyanis a költõ soha nem is volt igazi tagja e pártnak, mások úgy vélik, párttag volt ugyan, de nem zárták ki, csak "lehagyták", megszakították vele a kapcsolatokat, ismét mások pedig arra következtetnek, hogy õ maga lépett ki a KMP-bõl. Szabolcsi Miklós (1998: 11-13.) "a volt Párttörténeti Intézetben õrzött dokumentumok, sokszor közölt emlékek alapján" arra a - szerinte "kétségtelen" - megállapításra jutott, hogy "József Attila 1930. szeptember 1. körül az illegális KP tagja lett", mert "kapcsolata a párttal a szervezeti szabályzat összes idevonatkozó követelményének is megfelelt". Ennek nem volt nehéz megfelelni, hiszen mindössze kettõt jelentett: "illegális sejt" tagjának kellett lenni és "felsõ kapcsolattal" rendelkezni. Nem volt tehát ünnepélyes taggyûlés kézfogással, tagkönyv és tagsági díj, nem volt sehol egy hivatalos lajstrom nevekkel és lakcímekkel, s nem is lehetett. Ez a párt ugyanis nem egyszerûen illegalitásban mûködött. A hatóságok szovjet kém- és diverzánsszervezetnek tekintették, s nemcsak a politikai rendõrség loholt tagjainak nyomában, hanem a kémelhárítás is. Így tehát kénytelen volt olyan biztonsági szabályokhoz igazodni, amilyenek a kémek és diverzánsok világát jellemzik. Tagjai pártügyekben csak a felsõ kapcsolataikkal érintkezhettek, jelszavas találkákon kapták utasításaikat ismeretlen vagy csak álnévrõl ismert emberektõl, és a sejten kívüliek esetében még a jóbarátaikról sem tudhatták, tagjai-e a pártnak stb.
    Szabolcsi azt írja, József Attila a "Wolfner- [ti. gyári] sejthez" tartozott. Andrásfi Gyula (Szabolcsi M. 1957: 292.) viszont arról tudósít, hogy a költõ már jó ideje tartott náluk pártszemináriumokat, anélkül hogy bármiféle sejthez tartozott volna, s õk, akik egy füzetbõl kiolvasták, hogy ez is elõírás, némi vele folytatott vita után "betették" ebbe a sejtbe. Nekik volt igazuk, hiszen attól, hogy valaki szemináriumokat vezetett, nem kellett párttagnak lennie. Szabolcsi írja ugyanitt, hogy "a párthoz való csatlakozás szokásos útja" az volt, hogy "a késõbbi párttag elõbb szakszervezetekben, féllegális kulturális szervezetekben vett részt, majd szemináriumokat vezetett, egy adott pillanatban pedig bevonták az illegális munkába", de úgy, hogy "errõl külön írásos dokumentum nem maradt akkoriban".
    Még az sem számít e tekintetben, hogy egyik, 1931-ben írt levelében József Attila (1976: 277.) megemlíti: "több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KP-nak, mint párttag kezdetben röpiratokat, stencileket gépeltem, 7 szemináriumom van és vasárnaponként százak elõtt tartok a szabadban elõadásokat". Szabolcsi egy késõbbi helyen (1989: 20.) maga is felhívja a figyelmet arra, hogy József Attila "több, kommunistaként vagy egyenesen párttagként emlegetett vagy akkor és késõbb annak tartott kortársa, barátja" voltaképpen nem volt tagja a KMP-nek, "ami persze nem jelenti azt, hogy hosszabb vagy rövidebb idõre ne tartották volna magukat õszintén kommunistának".
    Bármilyen groteszk is, valójában csak akkor vált abszolút bizonyossá, hogy valaki párttag volt, amikor - Demény Pál szerint az esetek túlnyomó többségében ártatlanul - kizárták a pártból. Mert ilyenkor a párt hivatalos lapjai, az Új Március, a Kommunista vagy a Pártmunka hosszú lajstromokat közölt, feltüntetve azok pontos nevét és mozgalmi álnevét, olykor még lakhelyét is, akiket a moszkvai KB frakciózás, pártbomlasztó magatartás, likvidátorság, provokátorság vagy a rendõrségen tett pártáruló vallomás stb. miatt kitaszított a mozgalomból, hozzátéve, hogy "el kell taposnunk, meg kell semmisítenünk õket [...]. Ki kell takarítani a szemétdombot!" (vö. Demény P. 1989: 231-236.). József Attila nevét azonban hiába keresnénk ezeket a listákon. Andrásfi Gyula mellett viszont Sollner József is azt állította, hogy õ szervezte be a költõt a tagok körébe.

    Homályos ügy, de számunkra voltaképpen mellékes. A lényeg az, hogy József Attila párttagnak tudja magát és e tekintetben mások sem támasztanak semmiféle kételyt benne. Olykor kommunista röpiratokat sokszorosít és hurcol a táskájában, máskor tisztasági csomagokat visz a bebörtönzötteknek, ismét máskor holtfáradt külvárosi koporsóüzemi munkásokat igyekszik ébren tartani a dialektika filozófiai problémáiról tartott elõadással, majd grízes tésztát eszik velük a markából. Sokszor csak négyen-öten ülnek körülötte, a gödi, csillebérci kirándulások bokrainak tövében azonban akár tízszer ennyien is (a levelében említett "több száz" szerintem költõi túlzás). "Annyi biztos: József Attila szerette ezt a szemináriumvezetõi tevékenységet - írja Szabolcsi (1998: 19.). Mindig is szeretett tanítani, vitatkozni - szenvedéllyel fogott új könyvek olvasásába. Most alkalma nyílt arra, hogy olvasson és újraolvasson: Marxot, elsõsorban A tõkét, Beer: A társadalmi harcok történetét, Engelst, Buharin tankönyvét és már akkor valószínûleg Hegelt is."
    Amúgy egyébként más írók kéziratait másolja filléres bérmunkában. Legfõképpen, úgyszólván minden nap késõ éjszakáig pedig a Japán Kávéházban ül egy feketekávé és a délután négyig ehhez ingyen felszolgált kis pohár szóda mellett, az író Nagy Lajossal és más kommunista vagy szimpatizáns értelmiségiekkel. Vitatkoznak, sakkoznak, hülyéskednek. A költõ néha csak int nekik, ne zavarják, mert ír.
    Remekmûveket ír. Egyebek között Anyám címû versét, amelynek klasszikus nagyságát eddig, ha jól tudom - bár a mai irodalomteoretikusoktól minden kitelik - nem vitatta senki. A Tömeget, a Lebukottat, a Munkásokat, a Mondd, mit érlelt viszont, amelyek szerintem a maguk nemében ugyanilyen kiemelkedõ alkotások, még Szabolcsi Miklós is némi fejcsóválással böngészte. "A Tömeg - írja (1998: 71.) - kétségtelenül a munkásmozgalom tanait, mondhatnám szinte akart módon közhelyeit alkalmazza (»hétórai munkáért...«", a szocialista forradalmiságnak pedig "már szektás-balos változatára utal a »nem fogja polgári ravaszság« és a »Minden más hiábavaló« kijelentése".
    Szövegösszefüggésbõl kiszakított mondatokkal bármit meg lehet csinálni. Ha viszont az egész strófát nézzük:

    Világ, bekap a tömeg!
    Felleget fú orralika,
    odvas foga
    bérkaszárnyák görbe sora.
    Kapkod, nyúl, ahova ér,
    csûrért, gyárért, boglyáért,
    hétórai munkáért,
    a Göncölért, Fiastyúkért,
    bõvizû alföldi kútért - -

    akkor világos, hogy "a munkásmozgalom közhelye" e fantasztikus vízióban olyan ellenpont, amely nélkül a strófa mûvészi értéke a negyedére csökkenne, s e sor beiktatása zseniális költõi lelemény, amelynek modelljét külön fejezetben kellene elemezni egy korszerû poétikai tankönyvben. Azzal a megállapítással pedig, hogy a város utcáin mindent elsöprõ tömegtüntetés himnikusan szárnyaló ódájában "szektás-balos" kitételek lennének az idézettek, nem is látom szükségesnek a vitát. Aminthogy azt sem látom részletezendõnek, miért késztet lemondó sóhajra az a megállapítás, miszerint a Lebukott "alkalma, ürügye az illegális párt számára mindig nagyon fontos Vörös Segély segítése és ábrázolása. Mintegy pártfeladatként írhatta, egyúttal a maga számára félig játékos erõpróbaként" (Szabolcsi M. 1998: 77.). Ebben az erõpróbában ugyanis a költõ két ökölbeszorított keze próbál dörömbölni a külvárosi tûzfalakkal teli mennybolton, s a torkában dobogó szív veri a trubadúrköltészet legvirtuózabb versformájának ütemét:

    Otthon a tûzhely hûvös és repedt,
    hideg fazékban készül az ebéd,
    a csarnok nyirkos kövérõl szedett
    kis káposztalevél és hulladék.
    Az asszony szédül, szidja gyerekét
    s a szomszédné a gangon kiabál,
    hogy tõlünk sosem kapja vissza már
    az ujjnyi kevés lámpaolajat.
    Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál.
    Testvér, segítsd a lebukottakat.

    Istenem, milyen zseniális már az is, hogy e strófazáró refrénsorok végén nincsen felkiáltójel. S verjen meg engem az isten mind a két kezével, ha hátralevõ napjaimban oda süllyednék, hogy már nem érezném szájamban ennek a káposztalevélnek az ízét, és nem hallanám a gangról a szomszédné kiabálását.
    Egyébként, ha jól emlékszem, eredetileg Petõfi Nemzeti dala is valamilyen bankettre írt alkalmi versezetnek készült.

    Hogy a versírás mellett - mint Szabolcsitól idéztem - rendkívüli buzgalommal jegyzetelte a teoretikus munkákat, bizonyára nem azért tette, hogy az el-elbóbiskoló koporsóüzemi munkásokat elképessze a dialektika filozófiai szakirodalmában való jártasságával - ilyenkor, épp ellenkezõleg, minden erejével arra törekedett, hogy a gyereküket szidalmazó és a gangon egymással kiabáló emberek gondolatvilágához és nyelvhasználatához idomítsa a színtelen-szagtalan absztrakciókat. Szabolcsitól (1998: 130.) tudható, hogy minden jel szerint egy nagy, általános társadalomelméleti mûvet akart írni. Ebbõl azonban nem készült el több, mint az Irodalom és szocializmus címû, az MSZDP Jaures-munkaközösségében felolvasott, huszonkét és fél nyomtatott oldalnyi elõadás.
    Célja, hogy "nyugalomra intse" "a mûvészet körüli évezredes herce-hurcát és tarka zûrzavart" (József A. 1958: 100.). Nagyképû és hebrencs vállalkozásnak tetszhet ez olyasvalakitõl, akinek még egy valamire való diplomát sem sikerült szereznie, nemhogy különféle tudományos akadémiák tiszteleti tagja és egyetemek díszdoktora lenne. Szabolcsi Miklós (1998: 133.), a kiváló irodalomtörténész finomabban fogalmazva lényegében ugyanígy ítél, amikor "a fiatal költõ" [...] "megható próbálkozásaként" jellemzi.
    Nos, ebben a rendszerben már én sem leszek soha akadémikus meg díszdoktor, de szakmám szerint mégis csak esztéta meg irodalomteoretikus lennék, s nem irodalomtörténész. Mint ilyen, kétségtelennek látom, hogy József Attila pontatlanul fogalmazta meg célkitûzését, dolgozata - bár érint ilyen kérdéseket - nem "a mûvészet", s még csak nem is a "szóbeli mûvészet", a szépirodalom átfogó problémáit tárgyalja, csak a visszatükrözõ irodalomét. Azt viszont, most behatóbban tanulmányozva, teljes szakmai felelõsséggel - és irigységgel - állíthatom, hogy e kurta szövegecskébe tömörített koncepció a maga idején messze felülmúlt nemcsak minden hasonló marxista teljesítményt (ide értve Lukács György minden addigi írását), hanem világszinten vizsgálva is egyedül Ingarden elgondolásai állíthatók mellé. S minthogy ez utóbbiakról nem lehetett tudomása, minden oka megvolt arra, hogy úgy érezze: õ teremtett rendet ebben a sok évezredes hercehurcában.
    Elképesztõ teoretikus képességei voltak. Pontosan tudta, hogy az elmélettörténeti zsonglõrmutatványokat mellõzve a mindennapi élet földszinti tényeibõl kell kiindulnia ahhoz, hogy a hetvenhetedik emeleti elvont kategóriákról bármi érdemlegesen mondhasson, és a legszigorúbban bizonyított logikai lépésekkel kell felbaktatnia hozzájuk.
    Irgalmatlan, sõt, határozottan agresszív logikája volt, egy-két mondattal el tudott intézni terebélyes és hatalmas tekintélyû irodalomelméleti irányzatokat. Esetenként többet is egy csapással. Azokat a realizmus, avantgardizmus, dokumentarizmus, valóságábrázolás, lehetséges világok ábrázolása, fiktivitás és valódiság stb. körüli vitákat, amelyekre csak magyar nyelven akkora papírhalmokat fecséreltek el, amekkora az Alpok hegylánca, s amelyek során külön szótárat kitöltõ terminológiákat izzadtak ki magukból magasan fizetett szakemberek, ez a huszonöt éves, éhenkórász alanyi költõ egy bekezdésben egyszer s mindenkorra megoldotta: "az állításból, hogy az a táltos paripa parazsat uzsonnázik, mûvészileg szükségszerûen egész, önmagában lezárt világ keletkezik, - világ, amelynek minden pontja archimédeszi pont. Ennek a világnak a tényei nem valóságos tények, azonban - és ez a fontos - e nem valóságos tények összefüggése valóságos és teljesen megfelel a valóságos világ összefüggéseinek. Tehát éppúgy szemlélhetjük rajta a valóságos világ összefüggéseit, mint a valóságos tények állításából származó mûvön" (József A. 1958: 97.).
    Lukács György sokáig nem ismerhette ezt a gondolatmenetet, hiszen József Attila dolgozatát bõ negyedszázadon át senki nem tartotta még publikációra érdemesnek se. Ha ismeri, megspórolhatta volna magának azokat az évtizedeket, amelyek során a "nagy realizmus" tévútjain bolyongott.

    Ebben az ügyben nem az az igazán érdekes, hogy József Attila csak úgy fél kézzel s huszonkét és fél oldalnyi gyémánttömör szövegbe sûrítve le tudta fektetni a marxista irodalomelmélet alapjait, hanem az, hogy rájött: ilyen irodalomelmélet még nincsen. Azok a dilettáns-propagandisztikus publicisztikák, amelyeket Marxra, Engelsre, Plehanovra, Leninre építve e témakörben publikáltak, már csak azért se érnek semmit, mert se Marx, se Engels, se Lenin nem foglalkozott ezzel a tudománynyal. Neki magának kell tehát kidolgoznia az alapelveket, s nem hivatkozhat másra, mint a tényekre és az azokból logikusan levonható következtetésekre.
    Ennél is érdekesebb pedig az, hogy dolgozata egy nagy, általános társadalomelméleti mû mellékterméke csupán. Azaz: úgy látta, hogy a kommunista mozgalomnak, a marxizmus-leninizmusnak szüksége lenne egy ilyen mûre. Merthogy ilyen mû - Marx ide, Engels oda, Lenin amoda - nincsen. S majd õ megírja.
    Minden bizonnyal meg is tudta volna írni.
    De egyéb se hiányzott volna szegénynek. A KMP elméleti tekintélyeivel, lapjainak szerkesztõivel a maga fölényes marxista tudásának birtokában amúgy is olyan lekezelõ módon vitatkozott, ahogyan a macska játszik az egérrel. Sándor Pál (Szabolcsi M. 1957: 314-317.) visszaemlékezése szerint a szemináriumok után "a problémák vitája persze kávéházi összejöveteleken is hevesen folytatódott. Sok ilyen diszkusszió zajlott le a Simplon- és a Japán-kávéház tükörfalai között. Attila »nehéz« vitatkozó volt. A legjobb érveket is el hagyta röpülni a füle mögött, és körömszakadtáig kitartott eredeti álláspontja mellett. A naiv ragaszkodástól az éles, merev ellentmondásig terjedõ széles skálán játszott. Nemegyszer lelepleztem nem éppen korrekt vitamódszerét. Állított valamit, és tetszelgett az eredetieskedésével. Ha megtámadtam és sarokba szorítottam, végsõ érvként, diadalmasan és kaján nevetéssel szedte elõ a Kapitalt. Íme, idézte, az õ állítása pontosan megegyezik Marx tételével. És recitáló, mély hangján hangosan felolvasta az illetõ passzust."
    Amikor Sándor Pál e visszaemlékezést írja, már a filozófiai tudományok doktora, a budapesti egyetem dialektikus materializmus és logika tanszékének vezetõje. De annyi logikája még mindig nincsen, hogy észrevegye, a sztori nem azt bizonyítja, hogy õ leplezte le a költõ inkorrekt vitamódszerét, eredetieskedését, hanem azt, hogy József Attila leplezte le az õ nagyképûséggel párosuló tudatlanságát.
    Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a hozzá hasonló, a Komintern-brosúrák propagandaszólamain nevelkedett teoretikusok körében - ahogyan Sándor Pál emlékezéseit folytatja - "egyre szaporodtak ellene a panaszok". Hogy tudniillik az õ foglalkozásain "a szemináriumi tudnivalókat" kiszorítja "személyiségének túltengése". "Hogy a költõ megfeledkezik mindenrõl, a témáról, a célról, ami az embereket összehozta, a feladatról, amire vállalkozott. Nem pártpropagandista többé, hanem költõ, és a hallgatók: közönség. Abszurdum - szóltak egyesek, és mások joggal mondták: ezek az elvtársak kockáztatják állásukat, szabadságukat, hogy elsajátítsák a mozgalom számára szükséges ismereteket, de nem azért, hogy jó-rossz verseket halljanak." Ez a sztori Sándor Pál szerint végül hepienddel végzõdött, mert a vádaskodás "olyan hihetetlennek látszott, hogy úgy döntöttünk: elõbb megnézzük, tulajdonképpen mi is folyik ezeken a szemináriumokon. Mások is mentek, én is mentem", s végül "az igazsághoz híven vittem feljebb a jelentést: szó sincs saját versekrõl, sõt: életem legjobb elõadását hallottam a pénz funkcióiról. Így Attila tovább folytathatta a szemináriumokat".
    Sándor Pál emlékezéseirõl az a hír járja, hogy - igen finoman fogalmazva - nem a legmegbízhatóbbak. Annyi azonban ebbõl mindenképpen bizonyos, hogy egyesek rágalmazni kezdték József Attilát, méghozzá nyilvánvalóan nem szemináriumának munkás-hallgatói, hanem olyanok, akiknek kapcsolataik voltak azokhoz a "mi"-ként emlegetett valakikhez, akik úgy döntöttek, hogy vizsgálatot folytatnak ellene, és aztán "feljebb vitték" a jelentésüket valahová, ahol engedélyezték, hogy a költõ folytathassa a szemináriumokat, annak ellenére, hogy kapásból tud olyan szövegeket idézni A tõkébõl, amelyekrõl a "mi"-hez és a "feljebb"-hez tartozók azt hiszik, hogy eredetieskedõ öntetszelgések. Andrásfi Gyula (Szabolcsi M. 1957: 292.) is megerõsíti, hogy "Attilát sokszor igen keményen támadták az elvtársak, kint Gödön is, ha vitára került sor. [...] Mikor a Lebukott címû verséért bíróság elé került, akkor is emlegette: »A rendõrség, a bíróság üldöz, mégse vagyok befogadott«."
    S hogy az ilyen konfliktusok nem mindig zárultak olyan derûsen, mint a titkárnõiket oltár elé vezetõ bankvezérigazgatókról szóló filmek, ezt szinte bizonyosra vehetjük a költõ Bánat címû, legvalószínûbben erre az idõszakra datált remeke alapján:

    Csak egy pillanatra martak ki, csak.
    Zúgj, erdõ elvtárs! Szinte csikorgok.
    Egy pillanatra se martak ki, csak

    az az elvaduló csahos rám támadt
    s kijöttem, hogy erõm összeszedje,
    mint néni a gallyat, a bánat.

    Mindenesetre József Attila 1931. március 21-ére elkészült, Döntsd a tõkét címû kötete a KMP által szerkesztett kiadványsorozatban jelent meg, s nem látom megalapozottaknak azokat a sejtelmeket, amelyek szerint elõállítási költségeit nem, vagy nem egészében a párt fedezte. A kötet példányait az ügyészség május 8-án elkobozta, s szerzõje ellen osztály elleni izgatás és szeméremsértés címén bírósági eljárás indult, amely 8 napi, de azt is három évre felfüggesztett fogházbüntetéssel zárult.
    Ez az eljárás még javában tartott, amikor júniusban becsempésztették Magyarországra a moszkvai Sarló és Kalapács címû folyóirat legújabb számát. Ez közölte a Moszkvai Proletárírók Szövetsége magyar szekciójának Platformtervezet címen emlegetett, de a szervezet által áprilisban már "lényegében jóváhagyott" - minek is nevezzem? - végítéletét a magyar irodalom fölött.
    Ma már rég halott barátaim körében hallottam Lukács György szállóigévé vált mondását, miszerint a marxista világnézettõl éppúgy nem lesz valaki nagy íróvá, ahogyan a Himalája tetején ugráló nyulacska sem nagyobb a síkság elefántjánál. Ezek a moszkvai proletárírók pedig - fölösleges õket megnevezni - csak öntudatos, de igen kevéssé képzett marxisták voltak. S legfõképpen arcátlanok, amennyiben az általuk még hírbõl-névrõl is alig ismert magyarországi alkotókról úgy nyilatkoztak, hogy legjobbjaik is csak arra jók, hogy "éles harcot folytatva a bennük levõ kispolgári ideológiák ellen, taktikusan átneveljük és átvezessük õket a proletár ideológiára". Távoktatással nyilván, Moszkvából. József Attilát azonban nem akarták átnevelni, mert õt egy Simon Andor nevû költõvel párba állítva egyszerûen lefasisztázták. (E szegény Simon Andor egyébként kommunista röplapok terjesztéséért járta meg a börtönt, s leghíresebb irodalmi tette az volt, hogy feleségül vette Móricz Zsigmond lányát, Györgyit.)
    Távoli és voltaképpen nevetséges piszkoskodásukat szerintem az tette igazán károssá - amit nem szokás hangsúlyozni -, hogy irományukat a mûvelt européerként és a szlovákiai magyar irodalom vezéralakjaként ismert Fábry Zoltán is nyomban közölni kezdte a Csehszlovák Kommunista Pártja általa szerkesztett és legálisan terjesztett, magyar nyelvû orgánumában, Az Útban - noha a moszkvai elaborátumban az õ folyóiratáról írt két mondat közül a második igazán nem volt hízelgõ: "A köréje csoportosult írók egyrészénél formaforradalmi maradványok mellett ideológiai elhajlások is elõfordulnak" (József A. 1958: 438.). Fábry (Szabolcsi M. 1957: 369.) azzal magyarázkodott, hogy "a pozsonyi párt-botfülûséggel szemben" tehetetlen volt, olyannyira, hogy a lapban nemhogy József Attila verseit, de sokszor még a saját cikkeit se tudta leközöltetni. Nos, szerintem az ember vagy szerkesztõ, vagy nem az. És nem muszáj szerkesztõnek lenni. Évtizedekig ûztem ezt a foglalkozást a "párt-botfülûség" viszonyai között, de egyértelmûvé tettem, hogy ameddig le nem váltanak, senkinek semmiféle beleszólást nem tûrök a dolgomba. Nem is szóltak bele.
    Tamás Aladár (Szabolcsi M. 1957: 300-303.) szerint a Platformtervezet nemcsak József Attilát háborította fel úgy, hogy napokig beszélni se lehetett vele, hanem a kommunista értelmiségieket, meg a párt Moszkvából ide küldött vezetõit, Sallai Imrét és Fürst Sándort is. A költõ nagy zaklatottságának semmi nyoma abban a válaszban, amelyet a Platformtervezetre írt. E tanulmány túlnyomó része - tárgyszerûen fölényes, hûvösen lenézõ modorban - egyszerûen kioktatja a moszkvai szerzõket azokról az elemi marxista ismeretekrõl, amelyekrõl dolgozatuk tanúsága szerint sejtelmeik sincsenek, s azokról a primitív logikai hibákról, amelyek gondolatmenetüket jellemzik. Egy közbevetés erejéig említi csak, hogy más írókra vonatkozó, teljes tájékozatlanságukról árulkodó kitételeik mellett õt is "megtették fasisztának", de erre nem veszteget egyetlen szót sem, inkább arra figyelmezteti õket, hogy az idegen szavak helyesírásának mikéntjét sem ártana megtanulniuk.
    Nincs írásos nyoma azonban a párttag értelmiségiek, meg Sallai és Fürst felháborodásának sem. Tamás Aladár azt írja, Fürst "nemcsak magáévá tette válasza leközöltetésének ügyét, de több alkalommal beszéltünk arról is, hogy József Attilának elégtételt kell szolgáltatni". A Sarló és Kalapácsban azonban a válasz nem jelent meg, sõt: ezt a KMP egyik orgánuma sem közölte - volt neki pedig több is. Valakik valamiféle módon megnyugtathatták a költõt, hogy a párt nem tekinti õt fasisztának, de Tamás Aladár bevallja, "az események úgy alakultak, hogy a költõn és néhány elvtárson kívül nagyon kevesen szereztek róla tudomást", sõt, "a késõbbi idõkben ez jóformán feledésbe merült, [...] és a Sarló és Kalapács cikket egyre inkább úgy kezdték tekinteni, mint ami a párt álláspontját fejezi ki".
    Amiben az a legkülönösebb, hogy Sztálin a Proletárírók Szervezetét (a RAPP-ot) ezzel a magyar szekcióval együtt már 1932 áprilisában feloszlatta, s fõtitkárát, a mindenható és rettegett Averbahot úgy kiakolbólította az irodalmi életbõl, hogy azt se tudni, mi lett vele. Igaz, a Platformtervezet megszövegezõjét és aláíróinak egy részét csak 1938-ban csukatta táborba.

    Így teltek a párttag József Attila napjai, amikor 1932 nyarán egy kommunista folyóiratot akart indítani. Az esetrõl Sándor Pál (Szabolcsi M. 1957: 120-122.) azt írja, hogy a költõ az anyagi támogatás és terjesztés biztosítása végett a Társadalmi Szemle szerkesztõihez, hozzá és Madzsar Józsefhez fordult segítségért, de "a párt ellenezte a tervet. József Attilát nem tartotta »vonalasnak«. Úgy gondolta, a baloldali munkásmozgalomban csak zavart okozhat egy újabb lap megjelenése, különösen olyan, amely felett nem gyakorolhat közvetlen felügyeletet." Hogy pontosan kit vagy kiket takar "a párt", amely ezt "gondolta", nem derül ki, s így ez az információ inkább árulkodik a KMP-ben bevett nyelvi trükkökrõl, mint a tényekrõl. Mélyebbre mutat az a mondat, mely szerint "József Attiláról [...] úgy véltük, hogy a pártfegyelmet nehezen tûrõ természete miatt ilyen lap szerkesztésére nem a legalkalmasabb". A "véltük" legalább azt jelzi, hogy Sándor Pál is közéjük tartozott, noha korábban azt állította, hogy "a párt"-tal szemben õ helyeselte József Attila tervét.
    Akárkik között folyt e huzakodás, végül "kompromisszum jött létre. A lap, a Valóság tulajdonképpen két részbõl fog állni. Az elsõ felét József Attila szerkeszti, abba legfeljebb közvetve szólunk bele, anyagot szállítunk, bírálunk, tanácsolunk - a másik fele pedig a diákmozgalom céljaira készül. Ennek szerkesztésébe viszont József Attila nem szól bele. Ez utóbbi anyag pártellenõrzését rám bízták" - írta Sándor Pál, s ehhez hozzá kell tenni, hogy az általa ellenõrzött rész tényleges szerkesztõje a költõnél ezek szerint ekkoriban sokkalta "vonalasabbnak", a pártfegyelemhez katonásan igazodónak mutatkozó Fejtõ Ferenc lett.
    A Valóság elsõ számának megjelenése - folytatja Sándor Pál - "hatalmas botrányt okozott - mégpedig Attila nagy filozófiai tanulmánya miatt", amely "általános felháborodást keltett »érthetetlensége«, összevisszasága miatt, amely csak »megbolondítja« a fiatalságot." "A pártapparátus megtagadta a terjesztést, állást foglalt ellene, és ezzel a lap további sorsa meg volt pecsételve. Nem is jelent meg több szám".
    Ez a tanulmány, "az Egyéniség és valóság József Attila életmûvének legvitatottabb darabja" - írja Szabolcsi Miklós (1998: 159 skk), majd hosszan ismerteti a különféle véleményeket, amelyek legjobb esetben "csúsztatásokat" vélnek felfedezni a tanulmány gondolatmenetében, rosszabb esetekben viszont, amilyen Fejtõ Ferencé, a filozófiai halandzsa karikatúrájának vélik. Szabolcsi saját olvasatában a költõ e szöveggel egyrészt froclizni akarta a pártot és az õt ekkoriban gyomorpanaszai miatt kezelõ pszichoanalitikust, Rapaport Samut, másrészt "itt fogalmazza meg elõször azt a »freudo-marxista« programot, amely gondolkodásának 1936 végéig uralkodó vonulata".
    Jómagam úgy látom, e tanulmány sajátossága sokkal inkább az, hogy olyanok vitatkoznak fölötte, akik egy kukkot sem értenek belõle. Nem, mintha olyan borzasztóan érthetetlen lenne, mint valamely posztmodern süketelés, hanem azért, mert fogalmuk sincs arról, mi mindent írt az a Marx Károly. Froclizó ötletnek olvassák a tanulmánynak azt a gondolatmenetét, mely szerint az emberek maguk is termelési eszközök, mert nem ismerik Marx okfejtését, miszerint a kapitalizmusban a munkás a mechanikai rendszer különbözõ pontjain szétszórva jelenik meg, "besorolva maga a gépi berendezés összfolyamata alá, maga is csak egy tagja a rendszernek, melynek egysége nem az eleven munkásokban, hanem az eleven (aktív) gépi berendezésben létezik" (K. Marx-F. Engels 1972: 2/161.). Karikírozó halandzsának vélik azt, hogy "amint a társadalom természeti anyagi alany és természeti anyagi tárgy és folyamat, úgy az egyének, illetve egyéniségek nem »egyéni«, hanem társadalmi folyamatok, nem »egyéni«, hanem társadalmi alanyok és nem »egyéni«, hanem társadalmi tárgyak." Képtelenek felfogni, hogy ez logikusan következik abból, hogy "az emberi lényeg a maga valóságában a társadalmi viszonyok összessége." (K. Marx-F. Engels 1960: 9.). A KMP nem vette észre, hogy e dolgozat egyetlen tévedése a KMP téves politikáját igazolja, amikor ugyanis azt állítja, hogy a termelõerõk és termelési viszonyok egyensúlyát megteremtõ "társadalmi forradalom" leghamarább "a gyarmati és félgyarmati országokban" tör ki.
    Ami a költõ "freudo-marxizmusát" illeti, tény, hogy József Attila néhány gondolatmenete arra utal, lehetõséget látott arra, hogy a világdivattá reklámozott pszichoanalízisbõl - melynek szélhámoskodásait maga is dühödten leplezte le (vö. 1958: 127 skk) - kiemelhetõk lennének olyan elemek, amelyek a számára (Vigotszkij munkái ismeretlenek lévén) nem létezõnek mutatkozó marxista társadalomlélektan kidolgozásában hasznosíthatók. Hogy pontosan melyek és miként, sosem fog kiderülni, hiszen egyetlen olyan tanulmányát, amely errõl szólt volna, épp ezen a ponton szakította félbe. Legvégsõ ítéletét az élettapasztalatait összegezõ Tudod, hogy nincs bocsánatban mindenesetre így fogalmazta meg:

    S romlott kölkökre leltél
    pszichoanalizisben.

    A költõ pszichoanalitikus kezelései egyébként utólagos magyarázattal szolgáltak arra is, miért kellett eltávolítani a pártból: "nem volt biztosíték arra, hogy a freudista elemzés korlátlan önfeltárása közben a kezelt beteg nem mond-e el olyan konspirációs titkokat, amelyek sem az orvosra, sem másra nem tartoznak"; "Bálint György is analízisbe került 1935 körül, [...] és ez tette lehetetlenné, hogy a KMP-be bevonjuk" (Vértes Gy. 1964: 69.). Szenzációs, cáfolhatatlanul logikus érvelés. A baj csak az, hogy a KMP-nek nem voltak ilyen logikus káderpolitikai megfontolásai. Rapaport Samu 1931 nyarától kezelte József Attilát, s ez ellen a pártban két esztendeig - míg marxista mûveltsége kellemetlenné nem vált - senki semmiféle kifogást nem emelt.

    A további eseményeken elgondolkodva arra a következtetésre kellett jutnom, hogy József Attilát azért távolították el a KMP-bõl, mert túlságosan marxista volt az itteni, elméletileg fél- vagy negyedmûvelt, de roppant beképzelt értelmiségiek számára. Sándor Pál (Szabolcsi M. 1957: 320-321.) visszaemlékezésébõl tudható, hogy Madzsar Józsefet is ezzel dühítette magára. Madzsar amúgy nem is tartozott a párt igazi, politikai irányítói közé, csak a "szakszervezeti ellenzékben" töltött be fontos szerepet és - mint jeleztem - Sándor Pál mellett a KMP legális folyóiratának, a Társadalmi Szemlének volt az egyik szerkesztõje. Az igazi pártvezetés és az effajta pártmegbízatások közötti különbséget jól érzékeltetheti, hogy, mint ugyancsak említettem, a hivatalos pártlap, az Új Március nem is olyan régen Madzsart még zavaros fejû lakájnak titulálta.
    Nos, Madzsar 1932-ben a szakszervezetiseknek tartott szemináriumot aktuális gyakorlati kérdésekrõl, s valakinek az a bolond ötlete támadt, hogy József Attilát is beülteti közéjük. Naná, hogy - Sándor Pál szavaival - "József Attilát kevéssé érdekelték ezek az anyagok és szempontok. Neki a szeminárium alkalmat nyújtott arra, hogy a marxista elmélet feladta problémákat fejlett elvtársak közösségében felvesse, azokra válaszokat kapjon. Ezzel állandóan zavarta a tanulást, eltérítette a gondolatmeneteket, félretolta a szemináriumot. A »végsõ kérdéseken« lovagolt. Mint Madzsar megjegyezte, soha még egy végsõ elõtti kérdést sem vetett fel, mindig csak a legvégsõket. A dialektikus logika legkevésbé kidolgozott kérdéseit, a marxi elmélet legmagasabb problémáit." Magyarán: leégette szegény Madzsart, aki viszont ahelyett, hogy felismerte volna, miszerint József Attila százszor képzettebb marxista nála, és fölöslegesen küldték hozzá e fejtágítóba, gyûlölködni kezdett ellene.
    Ez pedig nagy baj volt, mert Madzsar a Társadalmi Szemlében a pártértelmiség kéziratairól dönthetett, a párt nevében cikkek írására adhatott instrukciókat, és tanácsos volt jól odafigyelni, kirõl miket mond e körökben. Bosszúja gyors volt, és könyörtelen. Egyrészt a költõ egy elgondolását félremagyarázva - szerkesztõtársával, Sándor Pállal együtt - elhíresztelték, hogy József Attila antiszemita (vö. Révai J. 1974: 151-152; Bányai L. 1995: 221-222). Folyóiratuk 1933. februári számában pedig Pákozdy Ferenc tollából gyilkos kritikát közöltek József Attila új kötetérõl, a Külvárosi éjrõl. Ennek végkövetkeztetése szerint egyrészt a költõ "nem elsõdleges lírikus természet. Nála az érzések nem törnek ki a maguk forró, friss erejében. (Kötetében alig van néhány valóban lírai sor.) [...] József Attila másrészt nem él benn a munkásmozgalom eleven sodrában. Mintha messzirõl, parton megrekedve nézné a tömeg hullámveréseit. Elfutnak mellõle a legfontosabb problémák (pl. a háború kérdése), a legaktuálisabb napi kérdések. Így azután csak a felszínt látja, ötletekre, véletlenadta témákra szorul". (Bokor L.-Tverdota Gy. 1987: I. 296.).
    Az ügyben résztvevõk magyarázkodásai érdektelenek. Az érdekes az, hogy a kötet értékelésében Szabolcsi Miklós (1998: 201.) is úgy látta: "Jól érezte meg utóbb az illegális párt egyes köreinek véleményét tolmácsoló Pákozdy Ferenc hírhedt kritikájában: ez már a párttól való eltávolodás jele - eretnekség és újítás." Ne már! E kötet címadó versében effajta strófákat lehet olvasni:

    Az úton rendõr, motyogó munkás.
    Röpcédulákkal egy-egy elvtárs
    iramlik át.
    Kutyaként szimatol elõre
    és mint a macska, fülel hátra;
    kerülõ útja minden lámpa.

    Romlott fényt hány a korcsma szája
    tócsát okádik ablaka;
    benn fuldokolva leng a lámpa,
    napszámos virraszt egymaga.
    Szundít a korcsmáros, szuszog,
    õ nekivicsorít a falnak,
    búja lépcsõkön fölbuzog,
    sír. Élteti a forradalmat.

    A Fagyban pedig ilyeneket:

    Bankárok és tábornokok
    ideje ez, jelen idõ:
    ez a kovácsolt hideg,
    e villanó, e kés-idõ.

    A csördülõ ég vasban áll.
    Ez a fagy átszúr, döf tüdõt,
    rongy mögött meztelen kebelt -
    köszörûn sikoltó idõ.
    [...]
    És kiáltoznak: "Hol a kõ,
    hol az a deres vasdarab?
    Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!..."
    - - Milyen idõ - - milyen idõ - -

    Pákozdy kritikájának az a kitétele, miszerint "József Attila [...] nem él benn a munkásmozgalom eleven sodrában", a párttagok számára azt üzente, hogy az önmagát "eleven sodornak" tekintõ KMP nem tartja a költõt önmagán belülinek, azaz párttagnak. Ehhez képest teljesen mindegy, hogy e mondat mögött valakik kizárási vagy csak "lehagyási" döntése állt-e, s hogy az illetõk jogosultak voltak-e egy effajta döntés meghozatalára, vagy csak egy pártértelmiségi klikk magánakciójáról volt-e szó. "A párt" nem utasította rendre a cikk szerzõjét és publikálóit, s nem állt ki József Attila mellett; Vértes György (1964: 68.) itteni magyarázkodásai nevetségesek. A költõt egyébként a jelek szerint nem zaklatta fel különösebben ez az akció, a párttag Agárdi Ferenccel és a párt szimpatizánsaival együtt ezt követõen is lelkesen küzd azért, hogy a Bartha Miklós Társaság kommunista befolyás alá kerüljön (vö. Tasi J. 1995).
    Azt viszont nyilvánvalóan elhatározta, hogy e nagyszájú dilettánsok badarságait most már a nyilvánosság elõtt is leleplezi. Ezt a döntést tükrözi a KMP egyik legális folyóiratában, az Új Harcos 1933 májusi számában (tehát egyelõre a formális "pártszerûség" keretein belül) közölt, Az egységfront körül címû tanulmánya (vö. József A. 1958: 140 skk). Ebben mind a szociáldemokrata párt, mind a KMP teoretikusait rendreutasítja, mondván, hogy "a mai, a munkásmozgalomban ténylegesen érvényesülõ elméletek egyike sem, tehát a tudományos szocializmusnak sem a jobboldali, sem a baloldali pártszerû és pártos értelmezése nem alkalmas az osztályharcos munkásság egyesítésére". Ami a KMP alkalmatlanságát illeti, ez abból adódik, hogy azt hirdeti: "a tõkés uralom végének történelmi pillanata elérkezett", s a szocialista forradalom azonnali kirobbantásának "ugrását" tûzi napirendre. "Ez a vágy és hangoztatása idealizmus" - mutat rá József Attila -, hiszen az "ugrás" elõfeltétele az, hogy "a munkások, a tömegek rendelkezzenek tudományos szocializmus ismereteivel. Ezekkel pedig nem rendelkeznek, s nem is rendelkezhetnek: a történelmi fejlõdés adott szakaszában "idealizmus azt követelni a munkásoktól, a tömegektõl, hogy váljanak a szocializmus tudósaivá".
    Amit itt József Attila kifejt, hajszálpontosan megfelel Marx álláspontjának, aki a forradalomra vonatkozóan félreérthetetlenül leszögezte, hogy "ha a társadalomban, úgy, ahogyan az van, burkoltan nem találnók meg egy osztálynélküli társadalom anyagi termelési feltételeit és ezeknek megfelelõ érintkezési viszonyait, akkor minden robbantási kísérlet donquijoteség volna" (K. Marx-F. Engels 1972: I. 76.). A munkásság szellemi felkészültségét illetõen Marx és Engels ugyanígy hangsúlyozta, hogy a kapitalista társadalom megdöntésének ügye azon áll vagy bukik, hogy a munkásosztálynak sikerül-e a tõkésekkel szembeni esetenkénti konfrontációk érzelmi reakcióin túl, magasan fejlett osztálytudatra szert tennie, ami "igazi osztályként" való létezésének elengedhetetlen feltétele (vö. K. Marx-F. Engels 1959: 172, 450.).
    Ám ha sikerülne is kirobbantani egy ilyen forradalmat és bevezetni a proletárdiktatúrát - folytatja József Attila -, "utópia azt hinni, hogy a politikailag tevékeny munkások többségének diktatúrájával a szocializmus felépíthetõ. Ilyen diktatúra lényegében csak ideig-óráig tarthatja magát. [...] Diktatúra valójában csak a politikailag aktív lakosság többségén alapulhat, a baloldali diktatúra-utópia [azaz a KMP politikája, Sz. I.] pedig csak a munkásság többségére akar támaszkodni." A szocialista építéshez elengedhetetlen a fejlettebb termelési apparátus, márpedig ehhez "hozzátartoznak a mérnökök, a specialisták s a többnyire haragosan emlegetett munkásarisztokrácia is. Nélkülük a fejlett termelési apparátus annyira fejletlen, hogy nem is hozható mozgásba. [...] Specialisták odaadása nélkül tehát nem valósítható meg a szocializmus, már pedig a specialisták nagyobbára polgári eredetûek. A polgári származás bensõ kapcsolatot jelent a polgársággal -, tehát ha a specialisták odaadó részvételétõl is függ a szocialista fölépítés sikere, ez azt jelenti, hogy egy szocialista diktatúrának a politikailag tevékeny lakosság többségére kell alapozódnia, mert egy csupán a munkásság többségére való támaszkodás a diktatúra kísérletének véres összeomlását jelenti. Oroszországban a lakosság többsége állt a diktatúra mellé, s az így szervezhette magát állandó hatalommá."
    József Attilának a diktatúra tömegbázisára vonatkozó elképzelései Lenin (1965: 81-82.) meghatározását visszhangozták: "demokrácia a nép óriási többsége számára és a kizsákmányolóknak, a nép elnyomóinak erõszakos elnyomása, azaz kizárása a demokráciából - így módosul a demokrácia a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet idején". Sõt, Lenin ehhez azt is hozzátette, hogy e diktatúra "külön apparátus nélkül" mûködik majd, "egyszerûen azzal, hogy megteremti a fegyveres tömegek szervezetét". Ugyancsak Lenin a forrása annak, amit a költõ a polgári származású a mérnökökrõl, specialistákról gondolt. Ma már mindnyájan tudjuk, hogy Lenin 1921-tõl egyre ingerültebben követelte, hogy a "súlypontot" a politikai harcról, a hatalom megszerzésérõl helyezzék át a kultúra terjesztésére, a "kulturális forradalomra". Ezzel kapcsolatban pedig világosan felismerte azt is, hogy e kulturális forradalmat a "burzsoá kultúra" tömeges elsajátíttatásával és "burzsoá szakemberek" bevonásával kell végrehajtani, minthogy nincsen más kultúra és nincsenek más szakemberek, s "ha önök nem építik fel a kommunista társadalmat ebbõl az anyagból, akkor üres szájhõsök, fecsegõk" (e koncepcióinak kiváló elemzését ld. Tõkei F. 1977: 407 skk, 479 skk).
    "A párt" azonban nem ismerte Marx, Engels és Lenin elgondolásait. Válasza - a személyhez nehezen köthetõ Téglás Ferenc álnéven (vö. József A. 1958: 367-368.) - az Új Harcos 1933. júniusi számában az volt, hogy József Attila "baloldali mozgalmi frazeológiába burkolva, szociálfasiszta ideológiát árul", "a sz. d. [szociáldemokrata] vezérek ideológiai ügynöke lett a baloldali munkásság között". Az emlékezések szerint egyébként a párttagok már ezt megelõzõen, májusban olyan instrukciókat kaptak valakiktõl, hogy a költõ már nem tartozik közéjük, szakítsák meg vele a kapcsolataikat (vö. Birki Á.-Széll J. 1972; Szabolcsi M. 1998: 259.). Garai János költõ szintén pártutasításra írta József Attila Mondd, mit érleljét karikírozó, Ha a költõ jobbra tér... címû gúnyversét (vö. Garai L. 1974), ezzel a záró strófával:

    Dalolj, dalolj, Attila szaktárs,
    "Háló"-ról, "Fák"-ról bús danát.
    Hûvös halomba gyûjtsd a pengõt
    s fényesre nyald a burzsoát!
    Rossz perceidben hiába írnál
    "elvtárs"-sal spékelt, dühös sorokat:
    egy osztályharcos pöcegödörben
    megannyi versed elrohad.

    Minthogy ezt a verset a kirándulócsoportokig menõen mindenfelé elterjesztették, Szántó Judit emlékezése szerint az ifjúmunkások olyannyira fasisztának tudták József Attilát, hogy hajlamosak lettek megverni azokat, akik az õ szövegeit ajkukra vették (vö. Szabolcsi M. 1957: 354.).
    Világos, hogy ezek után a költõnek, mint kommunistának más kommunisták után kellett néznie, akik nem szociálfasisztázzák le, ha Marx, Engels és Lenin elgondolásaira okítja õket. A legvalószínûbb feltevés szerint 1933-ban foglalkozott - néhány hétig - azzal az ötlettel is, hogy a KMP-tag Agárdi Ferenc által neki bemutatott Rátz Kálmán oldalán részt vegyen egy "nemzeti kommunista" mozgalom megszervezésében. Ez a Rátz Lengyel A. (2002) szerint Gömbös Gyula kliense lett volna, de más adatok szerint 1944-ben egy ellenállási csoport vezetõjeként a zsidómentõ akciók részese lett (vö. Benedek I. G.-Vámos Gy. 1990: 156 skk). Deményékkel, Weisshausékkal nem hozta össze a sors.

    Déry Tibor (vö. Bokor L.-Tverdota Gy. 1987: II. 93.) szerint József Attila ekkor úgy látta, hogy "saját osztálya cserbenhagyta. Nyilvánvalóan tévedett, amikor egy párt vezetõségét azonosította egy osztállyal, türelmetlenségében gyenge volt s érzékeny a megpróbáltatásoktól". No persze. Csak az a kérdés, Az egységfront körülben miért utasítja rendre a MSZDP-t és KMP-t éppen proletariátus nevében, s miért írja ugyanekkor az Elégiában a "szikárló tûzfalakról", "elhagyott gyárudvarokról":

    Anyjához tér így az a gyermek,
    kit idegenben löknek, vernek.
    Igazán
    csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
    Magaddal is csak itt bírhatsz,
    óh lélek! Ez a hazám.

    Arról nem is szólva, hogy e költemény párjában, A város pereménben olyan hatalmas, a 20. századi világköltészet csúcsteljesítményei közé tartozó ódát kap tõle a munkásosztály, az itt élõ "új nép, másfajta raj", amilyet sose tett Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra kezébe.
    Ugyanezért nem látom igazolhatónak Garai László (1993: 120-121.) - egyebekben igen kiváló - könyvének azt az elgondolását sem, miszerint 1925-26-os bécsi tartózkodásától kezdve "a maga proletár identitását" az olyan "munkásságra vonatkoztatva alkotja meg", amely - Marx történetfilozófiájának megfelelõen - "tudja is, amit tesz" annak érdekében, hogy "a haladás következõ állomása" "a tan szerint való szocializmus" legyen. Ezt követõen pedig "a kommunista pártból való kizárásával nem kapcsolatainak egyikét vesztette el József Attila, hanem társadalmi én-azonosságának építményében a közvetítõt az általános emberi értékeknek - erénynek és bûnnek - ahhoz a végsõ közvetítõjéhez, mely az õ számára a munkásosztály volt" (uo. 160.). Egyetlen betûvel se lehet bizonyítani, hogy a KMP tagjait azonosította volna a munkásosztállyal, sõt amint ez a fentiekbõl is egyértelmûen kiderülhetett, igencsak éles különbséget tett köztük. Nem látom azonban azt se bizonyíthatónak - sõt, még valószínûsíthetõnek se -, hogy József Attilának bármikor is munkás-identitása lett volna. Pontosan tudta, mi a különbség egy koporsóüzemi munkás és a Japán kávéházban verset író költõ között, még akkor is, ha az utóbbi netán a keresettel rendelkezõ proletárokénál is nyomorúságosabb proletárnyomorban él. S az, hogy a közösségi helyzetlíra mûfajának én- vagy mi-formájában remekmûveket alkotott munkások és - el ne felejtsük már! - parasztok nevében, nagyon sokat jelent ugyan a világnézetét illetõen, de azt semmiképp nem jelenti, hogy szõröstül-bõröstül üzemi munkásnak vagy parasztnak képzelte volna önmagát. Amint ez alábbi, A szocializmus bölcselete címû tanulmányából világosan kiderül, bizony, hogy nemcsak költõi "identitása" volt neki, hanem - minden joggal - olyan társadalomtudósi én-azonossága is, amely lehetõvé tette számára, hogy abszolút objektív, kívülálló szemmel mérje fel a munkásosztály történelmi szerepét.
    Szabolcsi Miklós (1998: 293.) szerint "az 1933-as évben sok minden romba dõlt - de néhány alapfogalom és a meggyõzõdés megmaradt: a történelmi materializmus alaptételei, a hit a tudatosan alakítható kollektív és egyéni jövõben - és ez meg fog maradni nála, egészen az 1937-es balatonszárszói novemberig". Én úgy fogalmaznék, hogy ami romba dõlt, az az illúzió volt, hogy József Attila értelmes társakkal tud együttmûködni a KMP-ben. De világnézetét tekintve minden egyéb megmaradt számára: az élete végéig tartó kommunista meggyõzõdés, sõt: a történelmi materializmus alaptételeit nézve éppenséggel jóval magasabb szintre tudott emelkedni azáltal, hogy végképp megszabadult e törpepárt politikai és ideológiai vezetõinek rigolyáitól.

    A József Attila körüli legendák közül a legtorzítóbbak egyikének azt tartom, hogy 1934 nyarán arra számított, kiutazhat Moszkvába a Szovjet Írók I. Kongresszusára, és valóságos sokkot okozott neki, hogy helyette Illyés Gyulát és Nagy Lajost hívták meg. Kétlem, hogy miután életmûvét a KMP nemrég még egy "osztályharcos pöcegödörben" való elrothadásra ítélte, úgy gondolhatta volna, hogy e pöcefoltos állapotában reflektorfénybe állított díszvendég lehet Moszkvában. Abban meg végképp nem hiszek, hogy a KMP javasolta az õ meghívását is.
    Ami ténynek látszik, annyi, hogy az esettel kapcsolatban megfogalmazott egy Miért nem én? címû kéziratot. Ez azonban nem maradt fenn, s hogy mi állhatott benne, arra csak abból következtethetünk, amit e kongresszus kapcsán Veres Péterhez írt levelébe (vö. Horváth I.-Tverdota Gy. 1992: 312-313.) beleszõtt. Ezek szerint leginkább az váltott ki belõle indulatokat, hogy miért éppen Illyés Gyulát hívták meg "moszkvai irodalmi propagandára", aki pedig szerinte ugyanolyan közel áll "a nácikhoz", mint "a bolsevistákhoz".

    Ami ez idõ tájt igazán foglalkoztatja, éppen nem az, hogy Moszkva díszvendége legyen, hanem az, hogy Marx eredeti elgondolásai alapján bírálja a moszkvai hatalmi rendszer torzulásait. Ilyen kutatási eredményeit az MSZDP Szocializmus címû elméleti folyóiratának 1934. novemberi számában, A szocializmus bölcselete címmel publikálta. Amint ez kimutatja, Marx elgondolásában a szocialista társadalom létrejöttének nemcsak az anyagi termelés fejlõdésének meghatározott foka az elõfeltétele, hanem az is, hogy kialakuljon az "öntudatos emberiség", amely e társadalom célkitûzéseivel azonosul. "A munkások osztályharcának szerepe a szocializmus bölcseletének értelmében tehát nem abban áll, hogy fegyverrel erõszakolják rá akaratukat az emberiségre, hanem abban, hogy a dolgozók osztályharcukkal, melyre akaratlanul is rákényszerülnek, napirenden tartják mindazokat a problémákat, amelyek az egész társadalomra vonatkoznak és így a szubjektív osztálytartalmú embereket arra kényszerítik, hogy elméjüket megnyissák amaz objektív tudat számára, amely a termelésben érvényesül. Végül is így áll elõ az a helyzet, amelyben mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy társadalmi lények vagyunk, és csak úgy jutunk a szabadság országába, ha öntudatosan vállaljuk társadalmat alkotó lényegünket." "Ez a felfogás - természeténél fogva - nem veti meg a harcot, de elveti a parancsuralmat, mert hiszen fegyverrel senkit nem lehet emberi öntudatra kényszeríteni. Olyan eljárás volna ez, mintha a kényszerképzetes betegeket állandó ütlegelésekkel akarnók meggyógyítani. A bolsevista elmélet mindezzel szemben állást foglal és idealistának bélyegzi ezt a fölfogást. Szintén Marxra hivatkozik és azt állítja, hogy a fegyverek és a gépi eszközök birtokában fölépítheti egy párt a munkásosztály többségére támaszkodva a szocialista társadalmat. Fölvesz - legalább egy vagy két emberöltõre szóló - átmeneti idõszakot, amikor egyetlen párt kezében egyesíti a polgári diktatúrák politikai hatalmát a polgári tõkések gazdasági parancsuralmával. És ettõl elvárja egy olyan emberi öntudat kialakulását, amely nélkül szocialista, kommunista társadalmi rend nem lehetséges. Parancsszóval kényszeríti az embereket arra, hogy önként vállalják lényegüket, azt, hogy társadalmi lények."
    Írásom terjedelmi keretei nem teszik lehetõvé, hogy részletes elemzéssel bizonyítsam: ebben a gondolatmenetben József Attila a marxi történetfilozófia megértésének olyan fokára emelkedett, ahová majd az öreg Lukács György jut el az "emberi lényeg", a "nembeliség" és a társadalmi lét ontológiai problémáinak vizsgálatában. Egyetlen ponton korrigálnám csupán a szóhasználatát. József Attila itt "a bolsevizmust" bírálja, ami úgy is érthetõ, hogy a "leninizmust". Ez a kritika - szerintem - helytálló Lenin 1921-ig tartó tevékenységére, de aztán Lenin maga igyekezett korrigálni saját tévedéseit az értelmiségellenességet megszüntetõ kultúrforradalom programjával, a NEP bevezetésével stb. S 1934-ben egyébként a Szovjetuniót már nem "a bolsevizmus", hanem "a sztálinizmus" jellemzi.

    Abból a ténybõl, hogy e tanulmány - s néhány más írása - a szociáldemokrata párt folyóiratában jelent meg, s verseibõl is közölt néhányat a Népszava, némelyek olyan következtetéseket vonnak le, hogy 1933 telétõl József Attila a szociáldemokratákhoz csatlakozott. E nézetek forrása Fejtõ Ferenc. Igen megértõ és elismerõ monográfusa, Agárdi Péter (1982: 63.) is kénytelen volt megállapítani, hogy "1945 és fõleg 1949 után Fejtõ a KMP elleni - aktualizáló - érvként igyekszik felhasználni József Attila örökségét". Mint az eddigiekbõl is kiderülhetett, mi sem áll tõlem távolabb, mint a KMP tisztára mosása. Az viszont kifejezetten negatív érzelmeket kelt bennem, hogy Fejtõ - akinek munkásságát én egészen másképp ítélem meg - a saját szélkakaskodásait azzal akarja igazolni, hogy József Attilát nemcsak a KMP-bõl, hanem a kommunistaságból is kilépteti. Garai László (1993: 143, 209-210. 125. jegyzet) rendkívül figyelemre méltó adalékokat szolgáltat arra vonatkozóan, mi jellemzi József Attila ilyen "felszociáldemokratizálását".
    Jómagam hozzátenném ehhez, hogy a szociáldemokrata lapokban való publikálás, miként az ilyen szervezetekben történõ szereplés, a pártba való belépés, abszolút semmit nem jelent ilyen vonatkozásban. Mint említettem, a KMP alapvetõ stratégiája volt, hogy az MSZDP-t fedõszervként használja. József Attilának valahol mégiscsak meg kellett jelentetnie az írásait, s ha ezekhez a lapokhoz fordult, a lehetõségek közül a legmegfelelõbbet választotta.

    Az 1934-es év õszének tragikus véletlene, hogy a balsors József Attilát két esztendõre egy Gyömrõi Edit nevû, "kétségbeejtõen tapasztalatlan" (Garai L. 1993: 215.) pszichoanalitikus-nõ markába juttatta. Aki ráadásul a mindig is potenciazavarokkal küszködõ költõ - viszonzatlan - szexuális vonzalmaival is addig sarlatánkodott, mígnem páciense kényszerképzetek hálójában vergõdõ, sírógörcsökkel küszködõ, majd bicskával fenyegetõzõ, ön- és közveszélyes állapotba nem jutott. Aztán idegszanatóriumba. "Betegsége abban nyilvánult meg - írta ápolónõje (Szabolcsi M. 1957: 453.) -, hogy nem evett, nem aludt, és nem alkotott. Hogy enni miért nem akart, az általános, ugyanis ezek a betegek nyelni alig tudnak, a nyelõcsövet befolyásolja az idegbetegség. Az ételt fél órákig is a szájában tartotta, és nem tudta lenyelni. [...] Gyakran mesterségesen tápláltuk: egy liter kávét adtunk neki, ötven darab kockacukorral. Káldor fõorvos inzulin injekciót adott neki - elvesztette az eszméletét, ekkor szondával, orron levezetve tápláltuk, amikor magához tért, nem tudta, mi történt vele." Így sodorta a végzet a szárszói állomás felé.
    A bámulatos az, hogy ezenközben, amikor nincsen rohama, ugyanolyan zseniális költõ és mérnöki logikájú gondolkodó, virtuóz vitapartner, mint annak elõtte, s a Szép Szó szerkesztõjeként e különleges képességeket igénylõ mesterségben is kiválóan helyt tud állni.
    Ami a költeményeit illeti, Szabolcsi Miklós (1998: 393.) azt mondja, "1934. nyár végétõl már olyan verseket ír, amelyeket »a kései költészet« elsõ szakaszához sorolhatunk. A nagy kísérletek sora véget ért, egyúttal a nagy létösszegezõ verseké is, a hang egyszerûsödik, mintegy klasszicizálódik - és bár a világ és az ország dolgai idõnként továbbra is megjelennek, a versek többsége mégis befelé néz. Az 1935-36-os évek verseit összegyûjtõ kötet címe: Nagyon fáj fejezi ki ennek a korszakának uralkodó életérzését."
    Ehhez Németh G. Béla (1995: 110-111.) azt teszi hozzá, hogy a költõ korábbi versei nem is voltak igazán újszerûek, akkor érkezett pályája csúcsára, amikor "marxista korszakának" "néha forszírozott ideologikussággal asszociáló" verseivel szemben "a majdani Weöressel, illetõleg Pilinszkyvel van elõhangzatos viszonyban", mert (vö. uõ 1982) eszmeisége az egzisztencializmus kategóriáival (válság, számvetés, szerep, szorongás, felhívás, bûn) írható le. Felfogásával iskolát teremtett, melynek csúcsteljesítménye Lengyel András (1996) mûve, melyben azt bizonyítja, hogy az egzisztencializmussal rokon látásmódot József Attila a tradicionális katolicizmus és az átliberalizált tudományos szocializmus összeházasításával alakította ki.
    Milyen mélyenszántók ezek az elemzések. Bizonyára bennem van hát a hiba, ha e korszak reprezentatív József Attila-verseire pislogva az istennek se tudok se Weöresre, se Pilinszkyre asszociálni. Filozófiai mûveltségem is nyilván parlagi, ha nem ismerem fel Ars poeticájában a korabeli egzisztencializmushoz - azaz a náci Heidegger eszméihez - fûzõdõ mély rokonságot:

    Én nem fogom be pörös számat.
    A tudásnak teszek panaszt.
    Rám tekint, pártfogón, e század:
    rám gondol, szántván, a paraszt;

    engem sejdít a munkás teste
    két merev mozdulat között;
    rám vár a mozi elõtt este
    suhanc, a rosszul öltözött.

    Igen, igen, biztos, hogy ekkoriban már minden "nagyon fáj" ennek a költõnek, s különösképp az, hogy a hölgy, Kozmutza Flóra - akibe ripsz-ropsz ugyanúgy beleszeretett, ahogyan korábban Gyömrõi Editbe, meg az Óda hõsnõjébe, akit jószerivel csak látásból ismert -, csak hitegette. No de, a Flóra szerelmesvers-ciklus legszebb, legismertebb darabja, a Már két milliárd e sajátlagosan befelé nézõ mûfajban is ilyesmit láttat velünk:

    Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,
    a csendes esõ és a tiszta nap.
    Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,
    hogy levelei kiviruljanak.
    Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,
    kik daccal s tehetetlenül remegnek,
    mert kínjukból jövõnk nem született meg,
    munka, szabadság, kenyér s jószavak.

    Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
    villanyfény, kõház, iskolák, kutak;
    mint gyermekeknek játék, oltalom,
    munkásoknak emberi öntudat.
    Mint minta, mint az erény a szegénybe,
    s ez össze-vissza kusza szövevénybe,
    társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe'
    mely igazodni magára mutat.

    S ha már e nagy befelénézésnél tartunk, hát írt egy Hazám címû szonettciklust is. De nem vagyok én mazochista, abba kellene hagynom az irodalomtudományi értekezések olvasását. Többet ártanak, mint a dohányzás, amirõl képtelen vagyok leszokni. Pedig az eddigiekben még nem is említettem a - Szabolcsi Miklós (1998: 955.) szerint "színvonalas" dolgozatokban kifejtett - posztmodern felfogást, amely úgy ítél, hogy József Attila "költészete már félig avult, egy elõzõ koré". Az irányzat képviselõi nálunk valóban igen elismertek, hiszen a tudomány hatalmi kulcspozícióiban ülnek. Noha az amerikai A. Sokal és J. Bricmont (2000: 14-21.) már rég, egzakt elemzésekkel bebizonyította, hogy "olyan kifejezésekkel és mondatokkal manipulálnak, melyek valójában értelmetlenek. Ezen szerzõk némelyike valósággal megrészegül a szavaktól, miközben teljességgel közömbös marad azok jelentésével szemben."
    Ami önmagában nem lenne gond. Az igazán nagy baj az, hogy sajnos, József Attila költészete nemhogy elavult volna, hanem a rendszerváltás óta ugyanolyan aktuálissá vált, amilyen a költõ életében volt. Nyögünk is ettõl rendesen.

    S keringenek a mi fejünkben is mindenféle olyan dolgok, amilyeneket Németh G. Béla József Attilánál az egzisztencializmus kategóriáiként tárgyal: válság, számvetés, szerep, szorongás, felhívás, bûn. Szerintem ugyanis ezek éppúgy kommunista kategóriák - meg minden másfélék -, ahogyan egzisztencialisták. S ha valaki, mint József Attila, éppen azért, mert a marxizmus csúcsaira elérkezett kommunista, nem talál szavait értõ társakra, továbbá irtózat keltõ betegsége miatt barátai elhúzódnak mellõle, s az asszonyok felé nyújtott keze a semmibe markol, akkor bizony igencsak megtapasztalhatja a válság, a szorongás meg minden más efféle "kategóriák" kommunista változatait is.
    Lehet egy kommunista magányos? Érezheti úgy, hogy személyesen az õ számára már minden mindegy?
    Naná, hogy lehet. Sõt: mi, akik e posztkommunista világban morzsoljuk le utolsó napjainkat, olyan élethelyzeteket is ismerünk, amikor csak az lehet. A kommunistaság ilyenkor azt jelenti, amit József Attila utolsó befejezett versében:

    Szép a tavasz és szép a nyár is,
    de szebb az õsz s legszebb a tél,
    annak, ki tûzhelyet, családot
    már végképp másoknak remél.
 
 

    HIVATKOZOTT IRODALOM

    Agárdi P. 1982: Értékrend és kritika. Fejtõ Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években. Bp.
    Bányai L. 1995: Hét év József Attila közelében. Dokumentumok Bányai László hagyatékából. Bp.
    Benedek I. G.-Vámos Gy. 1990: Tépd le a sárga csillagot. Bp.
    Birki Á.-Széll J. 1972: József Attila és a kommunista diákok pere. In: Irodalomtörténet, 4. sz.
    Bokor L.-Tverdota Gy. (szerk.) 1987: Kortársak József Attiláról. I-III. köt. Bp.
    Demény P. 1989: Rabságaim. I-II. köt. Bp.
    Garai L. 1974: Egy a tömegbõl...In: Irodalomtörténeti Közlemények, 6. sz.
    Garai L. 1993: "...Elvegyültem és kiváltam". Társadalomlélektani esszé az identitásról. Bp.
    Haraszti S. 1986: Befejezetlen számvetés. Bp.
    Horváth I.-Tverdota Gy. (szerk.) 1992: Miért fáj ma is. Az ismeretlen József Attila. Bp.
    József A. 1958: Összes mûvei. III. köt. Cikkek, tanulmányok, vázlatok. Bp.
    József A. 1976: Válogatott levelezése. Bp.
    Konok P. 2004: A lehetetlent követelve...A szituacionisták szerepe a hatvanas évek radikális mozgalmaiban.Lengyel A 2002: József Attila, Rátz Kálmán és "A nemzeti szocializmus". In: Forrás, december.
    Lenin, V. I. 1965: Összes mûvei. XXXIII. köt. Bp.
    Marx, K. 1961: A tõke. I-III. köt. Bp.
    Marx, K.-Engels, F. 1959: Mûvei. IV. köt. Bp.
    Marx, K.-Engels, F. 1960: Mûvei. III. köt. Bp.
    Marx, K.-Engels, F. 1972: Mûvei. XLVI/1-2. köt. Bp.
    Nemes D. és mások (szerk.) 1976: A magyar forradalmi munkásmozgalom története. I-II. köt. Bp.
    Németh G. B. 1982: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Bp.
    Németh G. B. 1995: Petõfi-Ady-József Attila? In: "A Dunánál". Tanulmányok József Attiláról. Szerk. Tasi J. Bp.
    Révai J. 1974: József Attila. Bp.
    Sokal, A.-Bricmont, J. 2000: Intellektuális imposztorok. Posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. Bp.
    Szabolcsi M. (szerk.) 1957: József Attila emlékkönyv. Bp.
    Szabolcsi M. 1998: Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. Bp.

MORFONDÍROZÁS

GAÁL GÁBOR

Tiszta szívvel

Tiszta szívvel a címe egy magyar versnek, mely a nyár folyamán jelent meg a budapesti Nyugat egyik számában, nem éppen a közlésre szánt versek helyén, hová a szerkesztõ osztja be a verseket, hanem egy elméleti írásban. Az elméleti írás a versnek, fõképp a mostanában újnak mondott szabadversnek poétikai értelmezésével foglalkozott, s a cikkíró, Ignotus, a cikke végén amúgy mellékesen idézte, bár tulajdonképpen kiesett az elmélkedés eredeti keretébõl, s úgy emlékezett meg róla, mint egyéni szeretetének egy különös gyöngyérõl, amely azonban a nagy versek megbecsülésére tarthat számot.
    A Tiszta szívvel címû versnek így tehát már van némi története. Elõzõleg ugyanis a vers már járt a Nyugatnál, a Nyugat szerkesztõje azonban visszautasította, s a vers szerzõje, az alig huszonhárom éves József Attila maga is megnyugodott a Nyugat szerkesztõjének ítéletében. Ezért azután a vers kéziratban bujkált Bécsben, hová a pesti ügyészség jóvoltából versi deliktumért került a szerzõ. Itt fedezte fel a magyar vers egyik legkitûnõbb hallója, s juttatta tovább a vers megbecsülésének szeretetét Ignotus a Nyugat hasábjaira.
    E sorok írójának ezek után alig lenne még szava e vers elé, ha a versek még soha ily szapora termelésû korában nem tartaná szükségesnek külön igénybe venni a sok mai vers fáradt olvasójának fokozottabb figyelmét.
    A szerzõ tiszta magyar fajtájú gyerekember még. Valamelyik szegedi tanyáról indult, s mint a legtöbb mai magyar húszéves, egy felesleges érettségi bizonyítvánnyal a még feleslegesebb entellektüeli pályára lépett tanárnak, sok magyar dalt termõ szív e menedék ösvényére. Az évek nem a forradalmak utáni magyar évek lettek volna, ha József Attila megmarad a szokványos filozopteri obligát egyenességei közt. A dalt termõ szív s e szív tiszta ösztönösségei csakhamar kibillentették a rend ápolt kertjeibõl, s a szív ösztönösségeit oly rugalmasan tápláló nyomor a versírásból való megélés tökéletesen száraz kenyerére vitték. Így történt azután, hogy József Attila filozopteri életében több vers lett és van, mint stúdium és így több ritmus is, mint kenyér.
    A nyomor a legritkább esetben müzegéje az ártatlanságnak, s József Attila becsületére válik, hogy tiszta szemmel és tiszta szívvel állotta az utolsó évek gazdasági és politikai poklainak nem minden tehetséges emberben hasonló erkölcsi érzületet kialakító napjait.
    Az idézendõ versben, mint az olvasó látni fogja, József Attila képezte annak az összetett rejtélynek a legpregnánsabb versi frázisát, amirõl minden gazdaságilag és politikailag heves mozgású korban tulajdonképpen szó van és szó volt. József Attila nem adta el a húsz esztendejét, se a valóság, se a tudati tartalmak szférájában. Ezért került azután Bécsbe, a legnagyobb magyar nyomorok e legnagyobb magyar városába, s sodródott innen tovább Párizsba, részben tanulni, részben betelni Nyugattal. Nem tartom kizártnak, hogy József Attila ma a Szajna egyik hídja alatt lakik, egyéb lakás híján, s azt is valószínûnek tartom, hogy összes filozopteri hajlandóságai dacára is nem franciául tanul, hanem tíz-tizenöt verset ír naponta, azaz kíméletlenül sokat és kikerülhetetlen rosszakat is. Eddigi termelésének a Tiszta szívvel az egyetlen kiemelkedõ orma, s az is elképzelhetõ, hogy az utolsó, s végül is lókereskedõ lesz. E pár sor, illetve szó azonban kell, hogy róla szóljon, az idézendõ vers hátteréül, a szerzõrõl, kiben igaz és vállalni kellett nyugtalanságok természetszerûen involválják a bolygást s a szegénylegények természetében Villon óta olyan természetes elszánt, betyári líraiságot, cigány módra, minden cifrázás nélkül, tiszta szívvel a legegyszerûbb húrokon, melyeken az imádságnak is legényes az ájtatossága, de a legényi duhajkodásnak is imás áhítatában.
    A csárda ritka intézménye ma már a magyar pusztának, s a sírva vigadó szegénylegény századokon keresztül oly tipikus és gazdag élet- és dalvilága is teljesen kiveszett, illetve elfojtásokban él még, s a magyar virtusok és haragok alján, melyeknek azonban már ritka a valódi mûvészi formákba való bebújásuk. Az európaivá szervezett magyar Alföld álnyugativá homogenizálta a csárdák vadon és vakmerõ világát, s a nyugati polgárosultság ide is szétszivárgó ideológiája kispolgárivá desztillálta az egykori betyárok dalbõ kedélyét, a sajátos érzésvilágnak azt a honát, melyben még egy színen mozogtak a virágos, gyöngyös gyengédség a lólopással és gyilkossággal.
    A népi romantikának ez egykori, vészes, legényes bánat- és indulatbányája azonban mégsem omlott be teljesen, s e bányavész tipikusan magyar érzelemfergetege ki-kitör a valóságba s a valóság tudati kíséreteibe, a mûvészetekbe is. A történelem nagy erõvonalai az õsi hajlamokat újból és újból felszínre hozzák. A közelmúlti magyar mezõk számos jelensége s e jelenségek nyomába lépõ s azokat szimpátiával kísérõ Orgovány-ideológia atmoszférája ezért joggal szakította fel egy egykori világ káprázatát József Attila érzékeny élet- és történelem-hallásában, s költötte dallá az idõben álló sugalmat, melynek szele kikerülhetetlenül megcsapta a távoli mezõk nyugtalanságainak továbbgyûrûzõ mozgásaiban élõ, ezer harccal, ezer gonddal szemben állót.
    A versek születése és élete mindig kiszámíthatatlan, ám a nagy versek születése és élete felett egy biztos történeti szituáció plasztikus tisztasága áll, egyéni és társadalomtörténeti vonatkozásainak tiszta jelzéseivel. József Attila e ritka versérõl, mely a nagy magyar népi örökség õsi vadonából egy igaz virágot jelent, még e sorok írója is sûrû oldalakat írhatna, s e sorok az újabb kori magyar irodalom történetének egy vezérfejezetét vezetnék be (az irodalom mindig formák és érzelmek története!), itt azonban az olvasó csak magát a verset vegye, minden elemzés nélkül.
    A nyers verset víg cimbalmának, keserû bõgõjének, síró hegedû szavának minden zenéivel; a régi magyar népdal-frazeológia ez utolérhetetlen szintéziség és újjászületését; egy egyén és egy kor képét az egyszerû szavak tiszta kimondásában, s a vers ama felfoghatatlan dalkíséretét, mely a betyári elszántság hetykeségét és vigalmas sorsosságát a fajta melódiájában zengeti ki, elhalkulva az emberi lelkiismeret vallásos áhítatú és gyengédségû végakkordjaiban, megveszekedett búval és fölénnyel.
    Vegyen az olvasó egy verset, amely egy ember és egy kor s ugyanakkor öt-hat év egy történelembõl; egy, az idõ antennáiból vett egyetemes hallomás és vallomás és híradás; egy egész élet és világ; egy nagy vers és ritka találat vers-gizgazok végtelen magyar cserjéseibõl:
 

    Nincsen apám, se anyám,
    se istenem, se hazám,
    se bölcsõm, se szemfedõm,
    se csókom, se szeretõm.

    Harmadnapja nem eszek,
    se sokat, se keveset.
    Húsz esztendõm hatalom,
    húsz esztendõm eladom.

    Hogyha nem kell senkinek,
    hát az ördög veszi meg.
    Tiszta szívvel betörök,
    ha kell, embert is ölök.

    Elfognak és felkötnek,
    áldott földdel elfödnek,
    s halált hozó fû terem
    gyönyörûszép szívemen.

          1926

OLVASÓLÁMPA

BÁLINT GYÖRGY

Három kritika

József Attila: Medvetánc

Néhány kritikus azt állította József Attiláról, hogy "hideg" költõ. A nyárspolgár-esztétika rendszerint azt a költészetet találja hidegnek, melyben intellektuális elemek is fellelhetõk. Lehet, hogy az ilyen esztétika számára József Attila nem eléggé meleg költõ, szerintünk azonban éppen József Attila lírizmusának hevítõ intenzitását bizonyítja, hogy minden anyagot költészetté tud feldolgozni. Ebben a széles skálájú költészetben a tudatos és tudattalan elemek egyaránt elférnek: az egyik legnagyobb értéke.
    Új nagy kötetében, a Medvetáncban gyûjtötte össze József Attila régebbi köteteinek anyagát és néhány legújabb versét. Költészetének nyugtalan fejlõdésérõl, heves hullámverésérõl kapunk egységes képet ebben a kötetben, attól a hangos elindulástól kezdve, amikor dacos, polgárdöbbentõ hetykeséggel így ugrott a nyilvánosság elé az egészen fiatal költõ:

    Lidi nénémnek öccse itt,
    Batu khán pesti rokona,
    kenyéren élte éveit
    s nem volt azúrkék paplana;
    kinek verséért a halál
    öles kondérban fõz babot -
    hejh burzsoá! hejh proletár! -
    én, József Attila itt vagyok!

    Elsõ verseinek sorozatán végigvonul egy ilyen mokány, villonos kiállás. Késõbb József Attila lehalkult, és legromantikusabb, leglázongóbb pillanatait is a kifejezésnek különlegesen öntudatos, kemény abroncsai közé tudta szorítani. A Döntsd a tõkét címû sorozat korszaka ez, az ércesen kopogó, lázadó verseké. Ez az indulat József Attila egész költészetének egyik legjellemzõbb és legfontosabb alapvonása. Hogy ebbõl az összefoglalóból különösképpen kihagyta néhány legismertebb, harcos élû versét, másokat viszont "enyhített", átstilizált - ez inkább hirtelen zavarra és elbizonytalanodásra mutat, mint mélyebb jellemátalakulásra. Ez a mély, forrongó életérzés íratta József Attilával az egyetlen modern magyar balladát (mennyire modern és mennyire magyar!), melyben öt szegény ember megátkozza a csõszt, aki nem engedte õket a patakban megfürödni:

    Világ valamennyi vizét
    hazatereld víz juhásza!
    Csíbor húzzon tücsök-zenét
    undok urad udvarába!
    Holott rakjon tanyát, aklot
    nagyobb uraságra vallót -
    feje fölé vízbõl zsuppot,
    talpa alá vízbõl pallót!

    Verseiben sok a leírás: tájak, állatok, tárgyak látszólag objektív szemlélete. De ez az objektivitás csak egészen látszólagos. Mert végeredményben minden táj és minden tárgy, amit ez a költõ leír: szimbólum, mély lírai hangulatoknak, merész kép- és fogalomtársításoknak nyomasztóan erõs, jelképes megelevenítése. Minden táj és tárgy él, szenved vagy forrong ezekben a versekben, úgy, mint Vörösmarty utolsó nagy vízióiban. A fájdalomnak, a dühnek, a kínnak és a rémületnek, a nagy õs-szorongásoknak félhomályos világába merül alá egyre többször József Attila legutóbbi verseiben. Valami baudelaire-i szenvedõ démoniság tölti el, mely néha keatsi lebegõ könnyedséggel, dalszerûen szólal meg. Például:

    Így csinál lelkem is.
    Jár-kel bennem is,
    ágról-ágra lépked
    egy némaság.
    Szállhatnék - nem merek.
    Meghajlik, remeg
    a gally, vár és lépked
    a némaság.

    Legutolsó verseiben már nem találjuk a lázongó dac erõs hangjait. Ezek a versek elszigetelõdésrõl, magányos keserûségrõl, önmagába merülésrõl vallanak. Lázadó dacát a költõ mintha önmaga ellen fordítaná. Kutató, szomjas, mohó pillantással hajlik a lelke fölé. Át akarja törni az entellektüel-réteget, sõt, ami még több, a felnõtt-réteget, és le akar látni a kezdet kezdetéig. Utolsó verse egy különös, félálomszerû látomás, így kezdõdik:

    Már egy hete csak a mamára
    gondolok mindig, meg-megállva.
    Nyikorgó kosárral ölében,
    ment a padlásra, ment serényen.

    Én még õszinte ember voltam,
    ordítottam, toporzékoltam.
    Hagyja a dagadt ruhát másra.
    Engem vigyen föl a padlásra.

    József Attila, úgy látszik, eljutott önelemzése során addig az õsi határvonalig, melyen túl már nincsen semmi. Most már mintha mindent felderített és tisztázott volna termékeny magányában. Minden nagy és lelkiismeretes magába merülésnek megújulásra kell vezetnie. Ez a megújulás ennél a nagyszerû költõnél sem maradhat el, és útja csak egyfelé vezethet: vissza a világba.

     1935
 

    József Attila: Nagyon fáj

    "A költõ - ajkán csörömpöl a szó,
    de õ (az adott világ
    varázsainak mérnöke)
    tudatos jövõbe lát
    s megszerkeszti magában, mint ti
    majd kint, a harmóniát."
    (A város peremén)

    Vajon csakugyan megszerkeszti-e? - kérdem töprengve, mialatt József Attila új kötetét olvasom. Vajon nem erejét és mesterségét meghaladó feladatot vállal-e a költõ; vajon nem volna-e jobb, ha kevesebbet ígérne? Csakugyan "tudatos jövõbe" láthat-e a költõ, és eljuthat-e valaha odáig önmagában, ameddig a nép egyszer majd eljut a társadalomban?
    Megvallom, nem tudom, mit feleljek ezekre a kérdésekre. Ne értsen senki félre: ez a kétely nemcsak József Attilának szól, akit napjaink egyik legjelentékenyebb magyar költõjének tartok, hanem minden költõnek - általában a költészetnek. Szerepe a társadalomátalakításban sokkal kisebb, lehetõségei sokkal korlátozottabbak, mint hinni szokás. Marx igazsága, hogy az elmélet is anyagi erõvé válhat, ha a tömegeket áthatja, nem a költészetre vonatkozik. Egyes versek (például Petõfi forradalmi versei) egyes pillanatokban kétségkívül áthatották a tömegeket, és meg is mozgatták õket - de az is kétségtelen, hogy mindez csak érzelmi, indulati "dopping" volt, miután a tömegeket már elõzõleg áthatotta a mozgalmi elmélet, és mozgásba hozta az objektív történelmi helyzet. 1847-ben vagy akár 1848. február 15-én Petõfi hiába szavalta volna el a "Nemzeti dal"-t a pesti népnek... A költõ szerepe a közélet gyakorlatában végeredményben csak segítõ jellegû lehet. Ezért nem tudok túlságosan nagy szemrehányást tenni József Attilának, amiért új verskötetében csak elvétve szólal meg a harcias hang. Olcsó szellemesség volna összevetni egy régebbi kötetének és a mostaninak a címét, és megállapítani, hogy õ, aki valamikor azt hirdette: "Döntsd a tõkét, ne síránkozz", most nem nagyon döngeti a tõkét, de annál többet síránkozik. Ez nyilván igaz, de az is igaz, hogy a tõkedöntésre nem a vers a legalkalmasabb szerszám, és a síránkozás - legalább idõnként - a költõk természetes megnyilvánulása. Gyanús az olyan költõ, aki minden versében szabatosan és félreérthetetlenül döntögeti a tõkét, és ha siránkozhatnékja van, gyorsan leteszi a tollat, és félrevonul. Az ilyen költõnek nemcsak mûvészi, hanem emberi és szocialista õszintesége is fölötte gyanús. Nem igazi harcos az, aki soha, egy pillanatra sem csügged, és nem igazi költõ, aki ezt a pillanatnyi csüggedést nem meri bevallani. Õszinteség nélkül nincs költészet, és nincs harc sem.
    Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy tekintsük József Attilát most is ugyanolyan baloldali költõnek, mint amilyen néhány verskötettel ezelõtt volt. Ez túlzás volna - de ugyanilyen túlzás volna, ha azt mondanánk, hogy végképp eltávozott a tömegek ügyétõl, a szocializmus gondolatától. Tekintsük egyszerûen költõnek, méghozzá igen nagy jelentõségû költõnek, aki szocialista elveit fenntartva, a gyakorlatban befelé fordult. Nem jobbra fordult - csak befelé. Ez lényeges különbség. Nem veszett ki a munkásszolidaritás abból, aki ma is így ír:

    ...... - ilyenek vagyunk.
    Új nép, másfajta raj.
    Másként ejtjük a szót, fejünkön
    másként tapad a haj.
    Nem isten, nem is az ész, hanem
    a szén, vas és olaj,

    a való anyag teremtett minket
    e szörnyû társadalom
    öntõformáiba löttyintve
    forrón és szilajon,
    hogy helyt álljunk az emberiségért
    az örök talajon.

    Nem veszett ki a népfront-lendület abból a magyar költõbõl, aki napjainkban ezzel a kiáltással fejezi be versét:

    Az én vezérem bensõmbõl vezérel!
    Emberek, nem vadak -
    elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
    nem kartoték-adat.
    Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,
    jó szóval oktasd, játszani is engedd
    szép, komoly fiadat!

    Nem, József Attila nem fordult jobbra. De befelé fordult. És mikor azt írja:

    Mig megvilágosúl gyönyörû
    képességünk, a rend,
    mellyel az elme tudomásul veszi
    a véges végtelent,
    a termelési erõket odakint, s az
    ösztönöket idebent...

    - kétségtelen, hogy az ösztönök titka jobban érdekli a termelési erõk titkánál; a maga rejtett világa jobban foglalkoztatja, mint a társadalom.

    Amit szívedbe rejtesz,
    szemednek tárd ki azt;
    amit szemeddel sejtesz,
    sziveddel várd ki azt

    - írja egy versében, melyet Freudnak dedikál. A tudattalan tudatosítása: ez most költészetének fõ célja. Mind mélyebb és mélyebb rétegekbe ereszkedik le önmagában. Legtöbb versében egykori gyermekénje sír fel, és õsi sérelmek kísértenek a tudatküszöb alól. Minden társadalmi sérelemnél, minden osztálybántalomnál erõsebben fájnak neki most a gyerekkori verések. A régi szorongások újult erõvel fojtogatják, harminc év semlegesítõ közegén keresztül is. Rejtelmes okú bûntudatban vergõdik, és ismeretlen büntetéstõl retteg. Igen, leásta magát egészen a mélybe, a kezdet kezdetéig. Freudi munka ez, elméleti munka és ugyanakkor a leggyötrelmesebb, személyes élmény. József Attila egyik legnagyobb mûvészi ereje és sajátossága mindig az volt, hogy elmélet és élmény dialektikus egységbe olvadt verseiben. Elvont fejtegetések szikrázó és forró fényt kapnak nála az érzések hevétõl.
    És mégis reméljük - a költõ érdekében is -, hogy lírájának ez az irányzata, ez a nagy befelé nézés nem marad állandó. Emberi és mûvészi szempontból egyaránt meddõ volna sokáig itt idõzni. Még húsz-harminc ilyen vers - és a legszebben hangszerelt, legõszintébben átélt, pszichoanalitikus felismerések is szárazzá válnak, személyes ügy helyett egyszerûen csak magánügy lesz belõlük. A búvár részérõl megrázó és nagy jelentõségû teljesítmény, ha elmegy az óceán fenekére - de sem az õ, sem az emberiség szempontjából nem volna értelme, hogy végképp lenn is maradjon. Ismétlem, nem tartom sem kisiklásnak, sem "árulásnak", hogy József Attila egy idõre hátat fordított az emberi közösségnek. Nyilván tudta, miért kutatta lázas önkínzással "az ösztönöket idebent". Az elfordulás és elvonulás korszaka néhány nagyszerû értéket teremtett, és jótékonyan fokozta a költõ belsõ, érési folyamatát. De most majd ismét fel kell fedeznie a világot, az emberi kapcsolatokat, "a termelési erõket odakint". És költészetével ismét segítenie kell azokat, akik e termelési erõket az egész emberiség érdekeinek szolgálatába akarják állítani, egy kis csoport szolgálata helyett.

     1935
 

    József Attila Összegyûjtött Versei

    Aki a vad valóság elõl akar menekülni, az ne olvassa József Attila verseit. De aki érzi, hogy úgy sincs menekvés, aki beletörõdik, hogy az életben csak kisebb-nagyobb kegyetlenségek között válogathatunk, az merüljön bele összegyûjtött verseinek hatalmas, bár kissé hiányos kötetébe. Polgári értelemben vett vigaszt itt nem talál, de magasabbrendû vigaszt nyújthat az olvasónak az a tény, hogy akad néha nagy költõ, aki a valóság borzalmainak beszámolója közben eljut a szépség legtisztább csúcsaira.
    József Attila életében és költészetében megtalálunk minden korszerû és örök csapást, a legkietlenebb proletársorstól az elme összeroskadásának kivédhetetlen rémségéig. Felölel mindenfajta szenvedést, társadalmit és egyénit, gazdaságit és szerelmit, tudatost és tudattalant. "Az igazság költõje volt" - írja utószavában a kötet öszszeállítója, Németh Andor. Valóban az volt, mindig csak az igazságról számolt be, és nem az õ hibája, hogy az igazság néha kísérteties és valószínûtlen. Félelmetesen igazmondó volt, és ezért nem ismert "költészetbe nem való" témákat és képeket. Legszebb szerelmi ódájában a "lombos tüdõ szép cserjéi" és a "buzgó vesék forró kútjai" is helyet kapnak. Szociális verseiben (melyeknek egy részét, sajnos, túlzott szigorral kihagyták a kötetbõl) néha nemzetgazdasági tételek nemesednek nyugtalan, forró látomásokká, és végsõ költeményeiben a lélek freudi titkainak klinikaian éles feljegyzései szólalnak meg földöntúli, tiszta zenével. "Még a borsón is szépet álmodom" - mondja Az ember tragédiájában Plátó, József Attila egy lépéssel tovább jutott: még a borsóról is szépen tudta elmondani az igazságot. A borsó, mely érzékeny térdét gyötörte, verseiben is borsó maradt: de borsói mivolta ezerszeresre erõsödött, mint ahogy félelmes sziklává nõ a borsószem, ha nagyító üveg alá teszik.
    A valóság minden eleme váratlan méreteket és kísérteties fényt kapott József Attilánál. Ezért használhatta verseiben mindazt, amit a hétköznapok, a természettudomány vagy a bölcselet raktárából váratlan, szökkenõ ötlettel kiragadott. Ezért írhatott le így egy téli éjszakát:

    A hideg ûrön holló repül át
    a csönd kihül. Hallod-e, csont, a csöndet?
    Összekoccannak a molekulák.
    Milyen vitrinben csillognak
    ily téli éjszakák?

    Az olvasó, aki eddig csak tudományos leírásokban találkozott a molekulákkal, most megborzong említésüktõl, mintha zenét hallott volna. És a népmesék különös révülete fogja el, amikor a költõ így dicsér valakit, akit szeret, és akinek földi boldogságot kíván:

    Ha volna kollektív iparosfa,
    téli cipõjét megteremné,
    ha volna igazszívû kecske,
    az õ dicséretét mekegné.

    Valószínûleg ez az elsõ magyar vers, melyben ilyen fogalmak szerepelnek, mint "kollektív" és "iparos". Természetesen egyik sem "versbe való". De József Attila mítoszt varázsol belõlük, és az olvasó - mint mesétõl bûvölt gyermek - látja a tájat, ahol a csodatévõ fa, valamilyen kollektív akarat erejébõl, cipõt terem a szegénynek, és ahol a kecske a jók dicséretét mekegi.
    Bûvös, hipnotizáló és gyakran ijesztõ ez a költészet. És elejétõl végig fájdalmas. Nagyon fáj - ez volt utolsó kötetének címe. Nemcsak a költészet zsenije volt, hanem a fájdalomé is. Bizonyos, hogy minden sokkal jobban fájt neki, mint másnak (mint más költõknek is). Harminckét éves élete alkonyán már csak a fájdalomban látta a két lényeget:

    Kit anya szült, az mind csalódik végül,
    vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
    Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
    ebbe fog belehalni.

    A valóság építménye kemény és kérlelhetetlen:

    Akár egy halom hasított fa,
    hever egymáson a világ,
    szorítja, nyomja, összefogja
    egyik dolog a másikát,
    s így mindegyik determinált.

    Fáj ez, mint ahogy fáj minden egyéb. A szegénység fájdalma már régen az övé, nemcsak elvi alapon, meggyõzõdésbõl, hanem szüntelen gyakorlatból is. A magyar szegénységnek legnagyobb költõje volt, a szociális fájdalom egy költõnél sem olyan tépõ és égetõ, mint nála:

    Mondd, mit érlel annak a sorsa,
    akinek nem jut kapanyél;
    kinek bajszán nem billeg morzsa,
    ki setét gondok közt henyél;
    ültetne krumplit harmadába
    s nincs szabad föld egy kapa se,
    s csomókban hull a hajaszála
    s nem veszi észre maga se?

    Mit érlel? És mit érlel a költõ számára, aki 1937-ben egy álláskérõ beadványban ezt írja: "Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok." Lassan-lassan megkezdõdik az elvonulás a külsõ valóságtól. Jön a sértett, megsebzett befelé fordulás - de ez sem ad enyhülést. A lélek mély rétegeinek homályos rémségei versenyeznek most a külsõ világ kínzásaival. Kétféle rettenet között õrlõdik immár, és sikongva küzd a ráboruló sötétséggel:

    Jaj, szeressetek szilajon,
    hessentsétek el nagy bajom!
    Eszméim közt, mint a majom,
    a rácsok közt le és föl,
    vicsorgok és ugrándozom,
    mert semmit sem hiszek s nagyon
    félek a büntetéstõl.

    Telefonon hallottam tõle ezt a verset, éppen egy évvel szörnyû halála elõtt. Sokszoros volt az élmény, ha õ mondta a verseit. Így telefonon úgy hatott, hogy nehéz volt a kagylót tartani. Tompán és monotonul szólt a borzalmas remekmû a dróton át. Olyan volt, mintha elevenen eltemetett ember kopogna egy beomlott tárnából. A kezemet szerettem volna felé nyújtani, és valami vigasztalót mondani. Ehelyett nem tehettem mást, mint hogy elkértem segélykiáltását a Magyarország karácsonyi száma részére. Most posztumusz kötetében olvasom a többit, a szaggatott, fojtott nyögéseket, az utolsó világos pillanatok töredékeit. Ekkor már csak a tiszta, elvont, kikristályosodott fájdalom maradt meg abból, akit valaha József Attilának hívtak, aki élt, küzdött és alkotott. Így kereste meg egy kietlen este a tehervonat kerekeit. Nem remélt már semmit, nem tudta kivárni a lélek és a világ jobb korszakát, melyben nemrég még hitt, nem tudott várni.

    Míg megvilágosúl gyönyörû
    képességünk, a rend,
    mellyel az elme tudomásul veszi
    a véges végtelent,
    a termelési erõket odakint s az
    ösztönöket idebent...
    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
    A költõ - ajkán csörömpöl a szó,
    de õ (az adott világ
    varázsainak mérnöke)
    tudatos jövõbe lát
    s megszerkeszti magában, mint ti
    majd kint, a harmóniát.
 
1938

 
 

E számunkat a

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

a Nemzeti Kulturális Alapprogram

és

a Nemzeti Évfordulók Titkársága

József Attila-pályázata

támogatásával készült

    Tisztelt Elõfizetõink, Barátaink!

    Felhívjuk szíves figyelmüket arra, hogy az EZREDVÉG ALAPÍTVÁNY javára a személyi jövedelemadó 1%-a az idén is felajánlható. Kérjük Önöket, hogy éljenek ezzel a lehetõséggel - mint ahogy a múlt esztendõben -, és ezúton is támogassák az EZREDVÉG-et, az irodalmi baloldal immár 15. évfolyamát jegyzõ folyóiratát.
    Kérjük, hogy felajánlásuk megtevésekor az APEH adócsomagjában található rendelkezõ nyilatkozat szerint járjanak el.
    Adószámunk a következõ: 19656874-2-41