STEPHAN HERMLIN
(német, 1915 - 1997)József Attila
József Attila nevét legelõször egy versnek az alján láttam meg, amelyre a háború valahányadik esztendejében a francia ellenállási mozgalom sok illegális folyóiratának valamelyikében akadtam. Jól emlékszem: hatásos, szokatlanul hatásos volt a fordítás ahhoz képest, hogy ez a nyelv könnyen ki szokta vetni magából az idegen költészetet. Maga a vers pedig úgy megragadott, mint kevés vers ragadja meg az embert: megremegünk, úgy érezzük, hogy ezt mi már megálmodtuk, vagy meg fogjuk álmodni; máris besoroljuk abba a titkos antológiába, amelyet minden költészetkedvelõ ember összeállít magának. És azt kérdezzük: "Ki ez az ismeretlen?..." Feleletet csak késõbb kaptam, a háború után, amikor Budapestre érkeztem, és még meg sem ismételhettem a kérdést, máris egy József Attila nevét viselõ utcán mentem végig.
Egy nép mélységeibõl szállt fel ez a költészet, és nem csupán anyagisága, színe, estéli égboltja, falvainak füstje, hanem féktelen kedve és kétségbeesése, érzékisége és erényessége, naivitása és bölcsessége is népi eredetû. Csakhogy mosónõ fia létére elõszeretettel viseltetett a költõi formák bonyolult sokfélesége iránt is; igaz, hogy a formák csakis a tartalmat ruházzák fel használati értékkel. József Attila kitanulta és egyforma tökéletességgel kezelte a klasszikus görög versmértékeket és a késõ középkori francia-olasz formákat, meg persze a kötetlen ritmusokat is. Hallottam, hogy számos elméleti írása foglalkozik a metrikával - ezeket azonban még nem ismerik Magyarországon kívül.
József Attila költészete egyesítette magában a modern kor legfontosabb költõi irányzatait: természetesen megvan benne Ady hatása is - õt igen korán olvasta már -, de hatottak rá Baudelaire és Poe is, a francia szürrealisták csakúgy, mint Majakovszkij vagy Becher, Weinert, Brecht. De kényelmetlen is a helyzet ezzel a plebejussal! Elõször is azoknak kényelmetlen, akik tagadni szeretnék, hogy létezik nagy proletárköltészet, de kényelmetlen azoknak is, akik a proletárköltészetnek csak agitatív szempontból tulajdonítanak jelentõséget. Hatásokat említettünk; de sokkalta fontosabb az, amit József Attila hozott a világ lírájába: új az a hang - noha nem nála csendül föl elõször -, amely a jövõt idézi (noha olykor mintha múltat idézne), a jövõt, ami szépséget és jóságot ígér; Hölderlinnél, aztán meg Keatsnél, Eichendorffnál, sõt Apollinaire-nél is hallottuk már ezt a hangot, abban a korban azonban, amikor az ember tudatosan alakítja a történelmet, jellegzetesen más hang lett belõle. József Attilát mindig roppantul érdekelte a filozófia. Költészetét a filozófia sajátos módon meghatározta. Persze nem versbe szedett marxizmussal van itt dolgunk, de nem tudok még egy költõt, akinél ilyen merészen és finoman illeszkednék egybe szubjektivitás és marxista gondolat.
József Attila évszázadának már nem kellett felfedeznie, hogy a társadalomban is, a természetben is minden dialektikus; ez a század már e felfedezés jegyében élt. József Attila tájai, napjai és évszakai, az õ esõje és az õ szárazsága mind az ezzel való együttélés költõi megnyilatkozása.
"... édes Hazám - mondja egyik versében -, fogadj szívedbe, hadd legyek hûséges fiad." Miféle haza az, miféle világ az, amely gyermekeit nem engedi hûséges fiaivá lenni? - hangzik a szörnyû, sorsdöntõ kérdés. József Attila odatartozik a meggyilkolt költõk hosszú sorába, akik koruk társadalmának áldozataiként példázzák, hogy a költészet nem fér meg azzal a jelennel, hogy a költészet mindenkor és mindenütt elõleg a jövendõbõl, és hontalansága csak akkor ér véget, ha kialakul az emberiség nagy hazája.SOLTÉSZ GÁSPÁR FORDÍTÁSA
YOLANDA ULLOA
(kubai, 1947)Attila
A balatoni
vasúti pálya
elõtt
lehullt, mint egy levél,
ágak,
gyökérzet nélkül.József Attila,
gyereknél betegebben
elaltatta szívét
örökre.Teste színekkel volt teli,
és nyitott szemében
a haza lassú vize
a tájat tükrözte vissza.SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA
JORGE ALEJANDRO BOCCANERA
(argentin, 1952)József Attila
József Attila várja a tehervonatot
elárulja harmadnapos szakálla
elárulja a kezében szorongatott aktatáska
elárulják nesztelen léptei
József Attila várja a tehervonatot
árnyékát poggyászában õrzi
anyjára gondol
"Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónõk korán halnak."
Attila tehervonat és mennyi éhezés
a csontjaidba ivódva hátadra kötve
és Flóra messze van szinte elérhetetlen
mint a december fûszaga
"ahol én fekszem, az az ágyad"
az alkony színeit hátadra pazarolta
míg a csend görcsöt rajzolt
a mosolyodra
egy munkás a testvéred egy friss
káposztafejre bámul
és te csak várod a tehervona
tot
a nap már érzi hogy megalkotod
a kiáltást
az ugrást
hogy ebbõl elég!TÓTH ÉVA FORDÍTÁSA
RICHARD PRAŽÁK
(cseh, 1931)József Attila és Jiøí Wolker
Részlet
Jiøí Wolker híre és mûve minden nemzedéktársánál, vagyis a cseh irodalom egyik legnagyobb korszakának visszhangjánál hamarabb jutott el a magyar olvasókhoz, hamarabb, mint Nezval, hamarabb, mint Èapek, hamarabb, mint Olbracht, sõt, még Hašekénál is hamarabb.
Akik a harmincas évek magyar nyelvû marxista folyóirataiban lapozgatnak, a nemzetközi szocialista irodalomról szóló cikkekben-tanulmányokban, a legnagyobb példák közt, gyakran találkozhatnak Jiøí Wolker nevével és mûveinek tanúságával. Akkori magyar olvasóit fõként az ragadta meg, ami a magyar költészetben, korábban is, szinte szüntelenül leginkább hiányzott: a harmóniára törekvés, az egyensúly keresése, a mértéktartás eszményesítése s mindennek végsõ kicsengéseként: optimista vallomás az emberi lehetõségek teljességét kibontó szocialista forradalomról. Jiøí Wolker verseiben egyetemes távlatokba vetítetten találják meg az élet és a szocializmus igenlését; felfedeznek egy költõt, aki magát a proletársors énekesének vallja, ám valójában több ennél: az egész elnyomott, kizsákmányolt, megalázott dolgozó nép belsõ világát, érzéseit és indulatait röntgenezi, hogy aztán az akkor legmodernebb szómûvészet varázsával vetítse elénk "leleteit".
Az akkor legmodernebb európai szómûvészet eredményeinek felhasználása szintén egyik oka volt Jiøí Wolker hatásának és népszerûségének a magyar forradalmár írók körében. Azt igazolta ugyanis, hogy igenis lehet a legmerészebben új mûvészeti kísérletezések formai vívmányait (az õ esetében az Apollinaire nevével jelzett költészeti irány képalkotó módszerének, verstechnikai megoldásainak tanulságait) úgy értékesíteni, hogy szerves elemeivé, engedelmes kifejezõ eszközeivé váljanak merõben más és merõben új költõi gondolatok közlésének; sõt, Wolker rövid, alig négy esztendeig tartó, meteorikus pályafutásának második szakaszában bekövetkezett az a nem kevésbé látványos s épp ezért a magyar olvasót is különösképp megragadó fordulat, hogy a legmodernebb költõi kísérletek elemeit párosítani tudta a cseh irodalom élõ hagyományával. [...]
A modern irodalom távlataiban is figyelemre méltó a mód, ahogyan e fiatal kommunista költõ - tudatosan és szinte programszerûen - teremt új mûfajt: a szociális balladát, amelynek hõsei munkások, tengerészek, katonák, és a múlt századi elõdök balladáival szöges ellentétben, nem a megmásíthatatlan természeti végzet, hanem a társadalom áll középpontjában. Aligha félrevezetõ túlzás vagy tetszetõs paradoxon azt állítani, hogy Wolker igazi, közvetlen követõje nem a cseh irodalomban keresendõ, hiszen ott a pályatársak, elsõsorban a nagy Nezval ösztönzésére, de a változó társadalmi viszonyok következtében is, csakhamar más modern irányok vonzásába kerülnek - hanem a magyar költészetben, a szintén magányos és szintén a munkásosztállyal és a munkásmozgalommal azonosuló József Attila mûveiben.
Persze nem hatásról és nem is példaátvételrõl van itt szó, hanem arról, hogy fõleg fejlõdésének csúcsára érve, a harmincas évek némileg módosult viszonyai közt és természetesen a magyar irodalmi múlt legjobb értékeit is továbbépítve, József Attila lényegileg ugyanazt a költõi magatartást követte, amely Wolkert jellemezte második gyûjteményének írása idején. Ahogy Wolker törekedett tudatosan a modernnek és a hagyományosnak, az egyetemesnek és a nemzetinek, az emberinek és a proletárnak a szintézisére - ugyanígy jutott el József Attila is a modern irányok eredményeit felhasználva s ezeket egyéniesítve a leghitelesebben forradalmi indulatok mûvészi kifejezéséhez.
Költõi látásuknak és közlési módszerüknek e lényegi azonossága okozza, hogy a József Attila-verseknek gyakran a hangvétele is hasonlatos. József Attila szívesen idézi meg az embert körülvevõ anyagi világot, az apró dolgokat, a tárgyakat. Az ember körül élõ kis és nagy dolgok szüntelen láttatása, a bensõségesen egyéninek és az egyetemesen törvényszerûnek a viszonylagos egységbe illesztése váltja ki a monumentalitás érzését, amely egyként jellemzi József Attila és Jiøí Wolker mûveit is.
S ugyancsak Wolkerhez hasonlóan szereti József Attila is - költészetének talán legállandóbb jegyeként - megjeleníteni a hangulati környezetet, amely körüllengi hõseit vagy önmagát. Ez a távlatteremtési szándék nemegyszer eredményez olyan verset, amelynek a kompozíciós váza, a gondolati emelkedése és az érzelmi sugárzása is pontosan emlékeztet a második korszakbeli Wolker egyik-másik nagy darabjára... A József Attila készítette Wolker- fordításokban sem csak a cseh költõ van jelen, hanem a magyar is. Annyira jelen van bennük, azaz annyira magáénak érzi a cseh költõtárs mondandóját, hogy helyenként a sajátját is hozzávegyíti, de korántsem azért, hogy meghamisítsa vagy elferdítse, hanem hogy plasztikusabban bontsa ki a költõi gondolatot. Tisztelettel követi az eredeti mû értelmi és ritmikai felépítését, csak itt-ott egy-egy szó - ám minden esetben a lényegközlõ kulcsszó - kicserélésével ad más árnyalatot, más távlatot a költõi gondolatnak.
1955
JUAN GELMAN
(argentin, 1930)Barátok
jiøí wolker józsef attila én
mi hárman nagyszerû barátok lennénk
jiøí beszélne prágáról
a fûtõ szemeirõl ki világtalanul is ránk néz
attila flóráról és a forradalomról énekelne
és nem lennének vonatok hogy öngyilkos légy
sem kórházi ágyak hogy meghaljigazam van? jiøí attila én
mi hárman országokat asszonyokat bejárnánk
és bort innánk és villogó verseket írnánk
világunk széles volna a miénk semmink se lenne
mindenünk olyan lenne mint az ifjúságúgy érne véget minden miként mindig akartuk
egy barikádon
jiøí attila és én végsõt fütyörészve
hárman kik hetyke nemmel viszik vásárra bõrükjiøí kórházban halt meg
attila vonat elé vetette magát
istenem beh szépek is lennénk
végsõt fütyörészveSIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA
JÓZSEF ATTILAReménytelenül
Lassan, tûnõdve Vas-színû égboltban...
Az ember végül homokos Vas-színû égboltban forog
szomorú, vizes síkra ér, a lakkos, hûvös dinamó.
szétnéz merengve és okos Óh, zajtalan csillagzatok!
fejével biccent, nem remél. Szikrát vet fogam közt a szó -Én is így próbálok csalás Bennem a mult hull, mint a kõ
nélkül szétnézni könnyedén az ûrön által hangtalan.
Ezüstös fejszesuhanás Elleng a néma, kék idõ.
játszik a nyárfa levelén. Kard éle csillan: a hajam -A semmi ágán ül szivem, Bajszom mint telt hernyó terül
kis teste hangtalan vacog, elillant ízû számra szét.
köréje gyûlnek szeliden Fáj a szívem, a szó kihül.
s nézik, nézik a csillagok. De hát kinek is szólanék -1933
ALFÖLDY JENÕLebegés az ûrben
József Attila "Reménytelenül" címû versérõl
A vers helye az életmûben
Megvertséget és kozmikus arányokban elhatalmasodó magányt kifejezõ versként szállóigeszerûen gyakran idézett mû a Reménytelenül, fõként elsõ része, a Lassan, tûnõdve. "A semmi ágán ül szivem" - a világban magára maradt ember alapmetaforája - a huszadik század modern társadalmának jellegzetes életérzését, az elidegenültséget sugározza.
Nemcsak szemléletes és megrendítõ képeinek, nemcsak sejtetõ erejének köszönhetõ, hogy a vers a legismertebb s a legnagyobb hatású József Attila-mûvek közé tartozik. Az életmûben elfoglalt helyzete, az életrajzi tények, a halmozódó kudarcok s a korabeli, világszemléleti fordulatot hozó politikai események is növelik a mû fontosságát. A költõ bizakodó, osztályharcos világképét 1933-tól összetettebb világnézet váltotta föl, amelyben a freudizmus mellett a késõbb egzisztencializmus néven elterjedõ létfilozófia elemei is szerepet kaptak. Önkényes korszakolási szándék nélkül is kimondható, hogy ezzel a verssel kezdõdött az életmû világirodalmi mércével mérhetõ szakasza. Az, amelyet József Attila kései korszaka néven emlegetünk a különleges értékeknek járó ámulattal, és amelyhez az elemzés különféle módszereit igénybe véve olyannyira szeretnénk minél közelebb jutni.1 A vers értelmezése, irracionális képeinek pontos, leegyszerûsítés nélküli "lefordítása" a fogalmak nyelvére nem könnyû vállalkozás. Az életmûben elfoglalt hely bemérésére, a vers fogalmainak bölcseleti értelmezésére s az intuitív megközelítésre kell bízni magunkat.A tragikus életérzés elhatalmasodása
A Reménytelenül megírása elõtt sem volt idegen a költõtõl a tragikum. Ám igazából ekkoriban, 1931-32 után látjuk igazán elveszettnek, amikor már saját táborából is megkapta a legnagyobb ütést, amely érhette, a lefasisztázást egy rá támadó, "elvaduló csahos"-tól (Bánat, 1931 õsze). Ez már akkor is durva becsmérlésnek, a mozgalomban (nem véletlenül) gyakran használt szóval "denunciálásnak" számított kiváltképpen, ha valakit - Adyval mondva - arra jelölt ki "sors, szándék, alkalom", hogy a baloldali, antifasiszta költészet és közírás alapvetõ egyénisége legyen.
Bánat címû versében ("Hát kijöttem ide, az erdõbe...") az inzultus nyomán József Attila még összeszedi magát; eszméiben nem tudták megingatni. Vigasztalódik a reménnyel, hogy "Csak egy pillanatra martak ki, csak." Nem sejti, hogy korántsem ez az utolsó pofon, amely a szélsõbaloldalról éri. Az újabb ütések, fájó mellõztetések után még többször visszatér hite és életkedve. Közvetlenül a Bánat után írja a Munkásokat, a Reménytelenül után pedig A város peremént, s mindkettõ a legharcosabb ódái közül való. Valóságos élethimnuszokat zeng szerelmes verseiben, az Ódában, késõbb a Flórában. Az életbe s a társadalmi megújulásba vetett hitét nem vesztette el, ahogy nagy verseinek egész sora tanúsítja. Bár materialistának vallja magát, a szó eredeti értelmében igazi idealista: a sursum corda, az "emeljétek föl szívünket" (A város peremén, 1933) hitvallójaként szeme elõtt mindig az eszme lebeg, magasan az élet nyomorúságos tényei fölött, szabadságé, szerelemé, egyenlõségé, emberi jogoké. A folyamat azonban már megfordíthatatlan. Tûrõképessége egyre inkább fogytán van a közönnyel és a kõhajításokkal szemben, amelyek nemcsak az ellenoldalról, hanem a barikádon innenrõl is célba veszik.
Eszméi szempontjából ez az esztendõ a világpolitikában is csupa kudarc: összeomlott a világforradalom reménye. A gazdasági világválságot túlélte a tõkés társadalom, német földön pedig gyõzött a hitlerizmus. A hírekbõl is tudhatta, költészetének moszkvai megítélésébõl is láthatta, hogy szocializmus címén a Szovjetunióban barbár, személyes diktatúra szilárdult meg. Hiába veszi ki részét a magyar rendõrállam elleni szervezkedésbõl, a halálbüntetés elleni tiltakozásból, tüntetésekbõl, agitációs munkából: az illegális mozgalom szûklátókörû politikusai eltaszítják maguktól a sérülékeny, ugyanakkor világnézeti eretnekségre hajló embert, akinek kritikai érzéke jobban mûködik, mint bárki másé. A szerelemben sincs szerencséje: élettársától, Szántó Judittól sem kapja meg azt a bánásmódot, amelyre mindig sóvárgott. A kortársi följegyzések s a József Attila-irodalom kórtörténeti kutatásainak jelentõs része állítja, hogy a lélekelemzés is többet ártott, mint használt a költõ személyének. Van, aki szerint verseinek is rosszat tett a freudizmus - ez biztosan nem igaz, költészetének valósággal szárnyat adott ez a tan. Szorongás gyötri, amiért nem tud megélni, családalapításra nem alkalmas, elveszettnek érzi magát. Sivár természeti (és 1932-33 után egyre inkább ipari) tájakat megjelenítõ verseiben az ûr és a semmi képzetei szaporodnak el. Figyelme nem engedi el a falu képeit sem, de (részben a századforduló belga költõje, Verhaeren hatására) uralkodó lesz költészetében a kietlen ipari táj, amely angol kortársával, W. H. Audennel is rokonítja. A külváros, a gyárnegyed, a vasutakkal szabdalt vidék a jövõ emberének elképzelt proletár otthona, ahol A város peremén szerint a szebb jövõnek föl kell épülnie. A Reménytelenül absztrakt lelki táj, nyoma sincs benne a jövõ ígéretének.
Olyan magányosságot éreztet a vers, mint Csontváry Magányos cédrusa. Világvégi kép: nincs tovább, és nincs belõle visszaút. A versbeli én oly egyedül van, mint a festményen az ezeréves fán gubbasztó madár: magányos a magára hagyott, embertelen világban. A költõ esetében ez mindennél nagyobb tragédia, hiszen mindenben az emberit keresi. Magánéleti versei is közösségérdekûek: mindnyájunk szószólójaként nyilatkozik meg. Amit Lukács György a partikularitás (az emberi lényegtõl idegen magánügy) fogalmaként állított szembe az emberi nem öntudatával, mely a nagy mûvekben tükrözõdik, õnála nem magánügy, nem partikularitás. Az emberi teljességért küzd, mint Csokonai, Heine vagy Ady. Csokonai ugyan még az "áldott" magánosságot hívta a zajos világban, de õ is tudta, mit jelent a remény elvesztése. Szellemi leszármazottja, József Attila mûvében egymást gerjeszti a magány és a reménytelenség. Ez a magány több mint egyedüllét: világhiány - a közösség hiánya az elidegenedés társadalmában. A közösségé, amelyért érdemes lesz tovább harcolni, reménykedni. Most azonban, ebben a lírai pillanatban a reménykedés csõdjét vallja be.Létszimbólum
József Attila magánya egyetemes létszimbólum, az emberi társadalom egészét jellemzõ elidegenedés egyszemélyes megtestesülése. A vers üzenete nem csupán az, hogy "egyedül vagyok", hanem az is, hogy üres a világ, és az egész emberiséget az elmagányosodás veszélye fenyegeti. A költõnek alapvetõ élményei voltak az emberiségrõl. Szenzációnak tartotta az újsághírt, mely arról tudósított, hogy a földkerekség lakossága elérte a kétmilliárdot. Ám a "jó hír" lehangoló tanulsággal párosult. "Te két milliárd párosult magány" - talál új szavakat az Emberiségben a mindenkit sújtó elidegenedésre. Errõl mondja a Flórában megrendítõ küldetéstudattal, hogy "Már kétmilliárd ember kötöz itt, / hogy belõlem hû állatuk legyen". A Reménytelenül soraiban önmagáról szólva állítja ki a beteg emberiségrõl a látleletet, mintha világjárványt diagnosztizálna: "szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél".
Nem vallomáslíra a Reménytelenül. Letaglózó közérzetjelentésnél sokkal többet ad: a költõi képek, metaforák áttételein keresztül egyetemes érvényû látomássá transzformálja a személyes állapotot. A prózai közlés mindig viszonylagos érvényû, hiányos; kiegészítésre, pontosításra, példák sokaságára szorul. A költõi kép ezzel szemben cáfolhatatlan, kerek és végleges egész. József Attila egyedülléte krisztusi magány: emberiségállapot, amelyet magára vesz, vállal. Nem panaszkodik, hanem bölcs-szomorúan tudomásul veszi és nagy mûvészettel mindnyájunk számára érzékelhetõvé teszi helyzetét.Szimmetrikus szerkezet, összetett képek
A kétrészes költemény elsõ darabját 1933 márciusában, a másodikat hat évvel korábban, 1927-ben írta József Attila. Azonos terjedelmük, formájuk (keresztrímes, emelkedõ ritmusú, négyes jambusi sorokból álló négysoros versszakok), magányosságot kifejezõ érzelmi tartalmuk, tûnõdõ hangjuk, csüggedt hangulatuk s a mindkettõben szereplõ csillagos ég meg a szív motívuma miatt dönthetett úgy a költõ, hogy e két, egymástól függetlenül is megálló mûvet közös kompozícióba helyezi. Egymás mellé tördelve még jobban kitetszik a szerkezet szimmetriája. Az elsõ vers képei új összefüggésben térnek vissza a másodikban. Szinte sorról sorra azonos helyen kerül szóba a tágabb és szûkebb környezet, majd az én. A fejszesuhanás és az ellengõ, kék idõ. Az elsõben a csillagok "szeliden" körülveszik az árva szívet, a másodikban más képzetrendszerbe - vas-színû égboltba - helyezi õket a dinamó-metafora; "zajtalan" keringésükhöz az ipari világra jellemzõ dinamó mozgása társul. Hihetjük, hogy a költõ az öt éve kész vershez írta meg párversként a Lassan, tûnõdve három szakaszát.
E mû legaktívabb sora, a "Szikrát vet fogam közt a szó" a beszélõ szenvedélyességét érzékelteti, az elektromos kisülésekkel mûködõ áramfejlesztõ képzetkörébe vonva. De ebben is van valami passzivitás. A személyes képen átüt a gépiesség: a harc meddõvé vált.
Az alcímek jelzik, hogy a két vers képrendszerének eltérései ellenére két különbözõ vers ez, amelyek jelentéstöbbletet nyernek egymás szomszédságában. Két forrás tör föl egymás közelében, ugyanabban az érzelmi karsztrendszerben, amely a fõcímmel jelzett mondandó, a reménytelenség közös torkolata felé tart. Megkülönböztetõ szerepük van az alcímeknek: a Lassan, tûnõdve jobban illik az elsõ vers elõadásmódjára, mint a másodikéra, mely szaggatottabb, fémesebb, keményebb - csikorgóbb és vigasztalanabb. A fokozás kétségtelen. Az elsõ vers nyájas képe a madarakként viselkedõ csillagokkal, a vigasztalódás vágyára utal - a második véglegesíti a magány tragikumát. Még egy jelentõs párhuzam: az elsõ versben az "Ezüstös fejszesuhanás / játszik a nyárfa levelén"-hez hasonló mozgást fejez ki a másodikban a "Kard éle csillan: a hajam" képe, amely az õszülésre, az elmúlásra utal - nemcsak a természetes öregedést jelezve, hanem az erõszakos halál esélyét is megvillantva. Mindkét metafora a végzetet jeleníti meg. Míg az elsõ a természetbe vetíti ezt az életérzést, addig a második személyessé teszi, sorsként vizionálja. S mindkét vers záró sora választalanságot, rezignáltságot közvetít.
A második vers érzelmi hullámzása élénkebb, elõadásmódja rapszodikusabb az elsõnél. Fohászkodást kifejezõ felkiáltójel, a különnemû dolgok metaforikus azonosítására szolgáló kettõspont, valamint a szakaszok végén a gondolat nyitottságát éreztetõ gondolatjelek jelzik, hogy állapotának nem tud a végére járni. Bármilyen irracionálisan váltakoznak az elsõ vers képei, bármilyen fokozást érzünk versszakról versszakra, képrõl képre haladva -, a második, a Vas-színû égboltban... képsora még szeszélyesebb a közeli és totálképek váltogatásában, mint az elsõé. Fölépítése a szürrealisztikus Medáliákéra emlékeztet. Strófáiban a lezáratlan negyedik sorok nem logikusan következnek az elõzõ háromból, legfeljebb a költészet nehezen megmagyarázható logikájával, József Attila nevezetes töredékének megfelelõen: "A líra: logika; / de nem tudomány" ([Ha lelked, logikád...], 1937). József Attila megkülönbözetõ sajátságaihoz tartozik az építkezésnek ez a módja. Kortársai közül sem Szabó Lõrinc, sem Illyés Gyula nem így szerkeszt - amazok szigorúan tartják magukat a klasszicista egyöntetûséghez. Amazok inkább a heves beszédirammal, az expreszszív beszédmóddal éreztetik a lélek nyugtalanságát. Õ inkább a szabad képzettársításon alapuló szürrealizmusból merít - de maga is a klasszikus megformálás fegyelmét, szépségeszményét emeli át a 20. századi ember zaklatott tudatvilágába.
A második alcím, a Vasszínû égboltban... kevés önálló szerepet kap, csupán kiemeli a vers kezdõszavait, ami József Attila életmûvében eléggé gyakori. Fõleg a népköltészeti alkotásokat jelzik így a verseskönyvekben. A költõ ritkán törekszik arra, hogy bravúros címet adjon verseinek, noha vallja, hogy a vers minden porcikája mûalkotás, minden pontja "archimedészi pont". Ady verseiben látványosabb szerepük van a címeknek: következetesen három szóból állnak, és nemegyszer frappírozóak (pl.: Nekünk Mohács kell, Õrizem a szemed, A szétszóródás elõtt). József Attila szöveg elejérõl kiemelt verscímei olyankor jelentõsek, ha e sor mintegy bejelenti a kifejtendõ versgondolatot - például: Aki szegény, az a legszegényebb; Áldalak búval, vigalommal; Érted haragszom, nem ellened; Õs patkány terjeszt kórt...; Tudod, hogy nincs bocsánat. Általában mintha verseire is érvényes volna, amit nevérõl gondol a Mondd, mit érlelben: "neve, ha van, csak áruvédjegy, / mint akármely mosóporé".
A Lassan, tûnõdve összefüggõ tájkép, noha ez a táj földrajzilag azonosíthatatlan. Nem külsõ környezet: "lelki táj" inkább, a kietlenség vidéke. A "homokos, szomorú, vizes sík" nem annyira elvont, mintha terméketlen sivatagot vagy holdbeli tájat emlegetne: nemcsak a közhelyszerûséget kerüli el, hanem egy kevés konkrétságot is ad neki. A költõ által jól ismert Alföld szikes, nagyobb esõzések után félig víz alatt álló, homokos pusztaságára gondolhatunk, amely eléggé sivár ahhoz, hogy a belsõ kiüresedés tárgyi megfelelõjeként tûnjék föl. A képzet kialakulásához ennyi is elég. A képzet József Attila kedvelt szava, melyen a tudatban rögzült fogalomhoz társult képet érti. Nem szükséges, hogy egy Markó Károly-képhez hasonló élességgel képzeljük magunk elé a bugaci homokot vagy a hortobágyi szikes földet, amelyen itt-ott nyárfák árválkodnak: annál elvontabb, "fogalmibb" kifejezése ez az ürességnek, a lakhatatlanságnak. A költõnek, aki gyerekkorában évekig élt az Alföldön, nem véletlenül jutott eszébe egy ilyen kép.
Ha az elsõ vers lineárisan építi föl a tájképet a homokos-vizes síktól a nyárfalevélig és a csillagokig, akkor a második koncentrikusan bõvül szakaszról szakaszra. De mindkét versben erõteljes vertikális közlekedés is megfigyelhetõ a kozmikus távlatok és az embernyi méretek között. A második vers annyiban értelmezi az elsõt, hogy míg a Lassan, tûnõdve a közérzet kozmikus arányokban tárgyiasított kifejezése, addig a Vas-színû égboltban...- az elõzõ vers nagyságrendi viszonyait megtartva -, az általánosabb közérzetrõl a lehetetlenné vált költõi létre helyezi át a hangsúlyt. A "pusztába kiáltott szó" locus communisára (közhelyére) fordítva a képet, szükségszerû következménye az elsõ versben kifejezett magánynak. A magányból nem szükségképpen következik a költõi szó hiábavalósága, de a költõnek alig volt oka a reményre; csak halála pillanatától kezdve irányult rá a közfigyelem.
Ahogy ízlelgetjük a két verset külön-külön és együtt, a közös mûalkotás részeként, egyre jobban érzékeljük a köztük levõ hangulati különbséget is, a kölcsönösséget is. Az elsõ vers tragikusabb, a második rezignáltabb, egy árnyalattal ironikusabb. A csillagok szerepe eltér a két versben. A Lassan, tûnõdve megszemélyesítõ képében részvétet és vigasztaló kedvességet éreztetnek, a Vas-színû égboltban... viszont egy hidegen és részvétlenül mûködõ, olajozott elektromos gépezet szikráiként mutatja õket. A vas-szinû égbolt és a lakkos, hûvös dinamó gépeket, gyárakat idézõ képei, az elidegenült ipari társadalom metaforái igen jellemzõek a költõre. Megjelennek más költeményeiben, a korábbi Külvárosi éjben, a késõbbi Téli éjszakában, az Eszméletben s még több más versben. Csupán az elsõül említett költemény részletét idézem: "S odébb, mint boltos temetõ, / vasgyár, cementgyár, csavargyár. / Visszhangzó családi kripták. / A komor föltámadás titkát / õrzik ezek az üzemek. / (...) a bogárhátú dinamók / hûvösen fénylenek." A "komor föltámadás titka" izgatja itt is, de megvertebb lelki szituációban, mint amott. A külvilág irgalmatlan térbeli determináló erejét megsokszorozza a belsõ, szubjektív idõ bergsoni meghatározottsága: "Bennem a mult hull, mint a kõ / az ûrön által hangtalan". Nem gondolkozhat a világról másként, mint ahogy élt, érzett, vágyakozott és szenvedett születése óta. Ezek a belsõ meghatározók, lelki összetevõk súlyosak és feltarthatatlanok, mint az ûrön áthulló kövek, meteorok. (A motívum az Illyés Gyulának szóló Egy költõre címû versben tér vissza.) Az "ûr" - a belül érzett hiány - megfelel a Németh Andor könyvében kulcsfogalomként kezelt világhiánynak, mely a baloldali értelmiség általános életérzését fejezte ki.
A szerkezetben rejlõ fokozás az utolsó sorokban érzõdik legjobban. Az elsõ versben a csillagok lejönnek a költõhöz, hogy magányos szívét vigasztalják (hasonló kedvességet árasztva, mint a Megfáradt emberben a "homlokomra kiülnek a csillagok"), a másodikban viszont a megszemélyesített szív társtalanul áll a világban, mert nincs kihez szólni. "A szó kihül" - egy késõbbi versében: "a költõ hasztalan vonít" (Õs patkány terjeszt kórt..., 1937) - hivatása értelmét veszti. A csillagokkal körülvett vacogó szív a másodikban lakkos, hûvös dinamóként tér vissza az elgépiesedés, elidegenedés jeleként. A "bennem a mult hull, mint a kõ" után pár sorral alább azt olvassuk, hogy "elleng a néma, kék idõ". A kõnehéz múlt a lélek lehúzó ereje; sorsa gazdátlanul kallódik az ûrben. Az elidegenedés kozmikus arányokat ölt. Fájdalom, némaság és magány válik véglegessé a vers végén. A szó "kihül", a költõi lét értelmetlenné válik; a halál hidege csapja meg az olvasót. A korabeli létfilozófia a halál felõl véli megérteni az emberi létet.
Keserûbb, reménytelenebb nem is lehetne a költemény. Akár az életmû búcsúverse is lehetne, négy évvel az Íme, hát megleltem hazámat hattyúdalát megelõzõn.
Vagy mégsem?A reménytelenség mint létkritika
Szabó Lõrinc, Kardos László följegyzése szerint, egy-egy jónak érzett versének megírása után azzal kérkedett barátainak, hogy sikerült istenigazában megrágalmaznia a világot.
József Attila prózai munkáiban, ha kevésbé cinikus formában is, találunk ehhez némileg hasonló gondolatot. A költõ munkáját Denis Diderot színészparadoxonjához hasonlítja. Az enciklopédista szerint a színész valódi könnyeket hullat a színpadon szerepének megfelelõen - "beleéli magát" a szerepébe -, de közben madarat lehetne fogatni vele örömében, amiért sikerült jól alakítania a halálos bánattól vergõdõ kétségbeesettet. A költõ munkája is ilyen. A költõ nem az érzelmét fejezi ki, mert ha így volna, akkor a sírás, a nevetés vagy az ásítás is versnek minõsülne, hiszen ezek is tökéletesen, maradéktalanul fejeznek ki egy-egy érzelmet. A versben rögzített érzelem csupán forma, nem tartalom, amely a költõ pillanatnyi lelkiállapotától függetlenül megformált minõség. Sírva csak a mûkedvelõ ír verset. Ha van ellenpélda, akkor a kivétel erõsíti a szabályt.
Nos, a Reménytelenül végtelenül szomorú, magányt és reménytelenséget kifejezõ vers, és a nehéz sorsú költõ mindennapjaitól sem volt idegen ez az életérzés. Mégis hibát követnénk el, ha a versben megjelenített érzést egy az egyben azonosítanánk a költõ rossz közérzetével. A mû nem panasz, hanem jelentés, mondhatni, a lelki világhelyzetrõl.
Végsõ számadásnak érezzük e sorokat: "Az ember végül homokos / szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél." Itt mintha megjelenne a remény egy szikrája: a sivatagos tájban az ember megérti helyzetét. De ez az "ember" még nem azonos a költõi énnel; nemcsak a saját nevében beszél. Az én a második szakasztól szólal meg közvetlenül, egyes szám elsõ személyben: "Én is így próbálok csalás / nélkül szétnézni könnyedén". A reménytelenség verse e ponton válik hõsiessé. A beszélõ nem hitegeti magát, leszámol a hamis reményekkel. Megérti helyzetét. Olyan lemondás és tagadás ez, amely félrevezetõ, káros ballasztoktól szabadít meg. Magasabb foka ez az öntudatnak, mint az oktalan remény. "Okos" tudomásulvétel: az öncsalás elutasítása. A "nem remél" már nem változtat ezen az öntudatosságon. Bármennyire létszükséglet a remény, embervoltunknak nem conditio sine qua nonja, nem a fõ ismérve úgy, mint például a szabadság. Inkább feltétele, mint a testi épség, a kenyér, a víz vagy a levegõ.A remény érzelem, amelynek a keresztény vallásban van kitüntetett szerepe: a túlvilág ígéretéhez kapcsolódik. Ezért van helye a hit, remény, szeretet alapvetõ hármasságában. Segítséget ad az üdvösségre irányuló életvezetésben. A hívõ tudomásul veszi, ha kell, az evilági élet örömtelenségét, értelmet ad az értelmetlen sorsnak. Meggyõzõdött arról, hogy az erkölcsök betartása nem hiábavaló, mert jutalmat nyer a halálon túl. Ismeretelméleti szempontból József Attila nem volt vallásos; reményeit a földi világ jobbíthatóságának tartotta fenn.
E három keresztény érték közül a filozófia - fõként a felvilágosodás óta - különösen kettõt támadott következetesen: a hitet és a reményt. A remény ellen szólalt fel Spinoza, Goethe és Hegel. Nietzsche a harmadikat, a szeretetet is elvetette "antikrisztusi" elvei alapján, és Baudelaire-rel egyetértve az erkölcsi jót s az erkölcsi rosszat is a képmutatók bölcseletébe utalta. Tekintettel a vers világára, most a remény fontos nekünk. A felvilágosodás valláskritikája ezt nem a hittel vagy a szeretettel, hanem egy negyedik érzelemmel, a félelemmel állította párba. Filozófusok egész sora beszélt ezekrõl gúnyos bírálattal. Idézgetésük helyett most megelégszünk a felvilágosult költõ, Goethe négysorosával: "Mi a filiszter? / Egy üres bél, akit / Félelem tölt meg és remény, / Hogy Isten majd segít" (A filiszter). József Attila jól ismerte Goethét s a felvilágosodás filozófiáját, nemcsak Spinozát és Hegelt, hanem Marxot is odaértve, aki ugyancsak bírálattal illette az öntudat és cselekvés helyett a lélek érzelmi kapaszkodóiba, az illúziókba, hitbe és reménybe fogódzó szellemi magatartást. Nietzschét is ismerte. A nyárspolgár kritikája (hol "burzsuj", hol "kispolgár" formájában) József Attila társadalomkritikai fogalomtárába is beletartozott.
Ha a filiszter (nyárspolgár) valóban remény és félelem közt ingadozó, önhitegetõ lény, aki e két alapérzéséhez - s nem a szabadsághoz és az "ésszel fölfogott / emberiség világosságá"-hoz (Már régesrég..., 1937) - igazítja a rendet, akkor a reménytelenség nem lehet a versben mindenestül egy érzelem vagy egy lelkiállapot kifejezése (noha kétségtelenül az is). Létkritika, méghozzá úgy, hogy a vers alanya nemcsak a reményrõl mond le, hanem a félelemmel is leszámol: szembenéz az elkerülhetetlen végzettel. Az "én is / csalás nélkül nézek szét könnyedén. "Ezüstös fejszesuhanás / játszik a nyárfa levelén" szakaszban a "könnyedén" szóval jelzi, hogy túljutott a félelmen, tudomásul veszi közelgõ vereségét, mely személyes társadalmi helyzetében, illetve a túlerõben levõ "táborokba gyûlt bitangok"-tól várható. "Könnyedén" is hangzik e dal, mint egy sanzon - óriási ellentétben a súlyos mondandóval. A Reménytelenül olyan létkritika, amely a magára maradottságot és a vereséget vallja meg, mégis gyõz benne az ítélõ erõ és az emberség, mely otthont és vigaszt talál a kozmosz rendjében, mely most - a Téli éjszakától és sok más verstõl eltérõen - nyájas és barátságos: "A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyûlnek szeliden / s nézik, nézik a csillagok. Mint kezes állatok veszik körül elárvult szívét. Ezek nem olyan csillagok, melyek "vastõrökül köröskörül" fenyegetik a nyomor világában az embert az Õs patkány terjeszt kórt...soraiban, ahol az érzõ szív kiszolgáltatottságáról ilyen képet kapunk: "Az elnyomás csapatban károg, / élõ szívre, mint dögre száll". Ezek most mint a betlehemi istálló állatai melengetik a remény nélkül maradottat, akinek pedig sok köze van a megváltás gondolatához.Horror vacui
"A semmi ágán ül szivem" sugallatos képe igen jellemzõ a költõre. Az öt évvel korábbi Medáliák 2. darabjában például: "jéglapba fagyva tejfehér virág, / elvált levélen lebeg a világ". Szép ez, akár a halál elõtti percben a kivégzésére váró betyár látomása a Klárisokban - és végzetszerû: a létbizonytalanság egyetlen képbe zárva, mint a darázs halála a borostyánban.
A semmi megfoghatatlan fogalom, sõt, maga a megfoghatatlanság. A költõi képben válik szemlélhetõvé. A filozófia csak a 20. században kezdett foglalkozni vele, a költészettõl véve kölcsön eszközeit. Metaforaként kezeli, a kiüresedett lét metaforájaként. A "semmi ága" megragadható a szemlélet számára: gazdátlan, téren, idõn túli hely, mint az ezeréves cédrus ága, mely az ûrbe nyúlik. A horror vacui, a semmi rémülete fejezõdik ki benne, az évszázad emberének fenyegetõ, végzetes élménye. Hol van ez már a középkori mennytõl, amelynek ígérete kárpótolt az elveszett édenért! Hol a klasszicizmus és a romantika, Goethe és Madách magasztos egétõl, amelytõl akkor is kegyelmet lehetett remélni, ha az alvilág kísértéseivel szemben az ember gyöngének bizonyult! Ha mégis Az ember tragédiájához hasonlítjuk József Attila sorsát, akkor ez a vers a kallódó emberiség sorsának megélése: a huszadik századi ember "lebegése az ûrben". Nem csekélyebb kérdéssel birkózik a költõ, mint Madách a Tragédiában: azzal, hogy érdemes-e küzdeni. S a mû megírása után még majdnem négy évig folytatódik a küzdelem - remekmûvek egész sorában.A vers utókori hatása
A metafizikai semmivel szembesítõ versre Pilinszky János ad visszhangot: "Fogódzanék akárkibe, / de nem lesz soha senkije; / szemébõl, mint gazdátlan ág, / kicsüng a pusztuló világ." (Késõ kegyelem, 1946.) A kiüresedett világban kallódó "semmi ága" más költõket is megérintett. Az emlékezetes példák közül Zelk Zoltán kétsorosát idézem: "Szélfútta levél a világ. / De hol az ág? de Ki az ág?" (Felelj, ha vagy!, 1962). Említhetném a háború végérõl Weöres Sándor A reménytelenség könyve címû költeményét, vagy az ötvenes évek elsõ felébõl Kálnoky László Óda a reménytelenségrõl címû versét (A létezés rémségei ciklusából).
A reményrõl (melyrõl a régi magyar költészetben Csokonai Vitéz Mihály2 írt remeklõ elégiát) alighanem Pilinszky János szólt legemlékezetesebben József Attila óta, Ama kései címû négysorosában: "Ama kései, tékozló remény, / az utolsó, már nem e földet lakja, / mint viharokra emelt nyárderû, / felköltözik a halálos magasba." (1958). Ez is szembefordulás a szó keresztényi értelmében felfogott reménnyel. Azzal, hogy Krisztus szenvedése megváltja az embert. Olyan bûnök tanúja volt a költõ a második világháború végén, amelyek messze meghaladták az istenfélõ, a döbbenettõl el-elnémuló, majd egyébrõl szólni se tudó lírikus képzeletét. A katolikus költõ nem a hitében ingott meg, hanem abban, hogy a történtek a Bibliában álló megváltáselmélet alapján feldolgozhatók és jóvátehetõk.
Nagy László verse, A vak remény is a reményrõl zeng, ugyancsak monumentálissá téve a mindössze négysoros terjedelmet. "Sarki hideget, sivatagi hõt / a vak remény szívemen össze-vet, / háborgóbban imádni nem lehet / halállal kacér hazát, szeretõt." (1960). 1956 siratása ez, mely a "vak" jelzõvel érezteti a remény megrendülését, azt, hogy az életösztönön kívül semmi ésszerû alapja nincs a reménynek. Sem abban, hogy bizakodjunk még bármilyen segítségben, sem abban, hogy megmenthetõ az elárult szocialista eszme, amelyet a Nemzeti Parasztpárthoz tartozó Nagy László vallott a Májusfák megírása idején. A hit és a szeretet (sõt imádat) nem ingott meg Nagy Lászlóban: a rendszer lejárathatta magát, a szocializmust megcsúfolhatták, a haza és a szerelem eszméje nem halt meg vele.
Jelentõs versek hatása természetesen nem merül ki a gondolat, a szavak, szókapcsolatok és a képi eszközök módosított átvételében és idõszerûsítésében. A stílusban, az ízlésben, a szellemi magatartásban is kifejti erejét. A kései József Attila hatása rendkívül tartós a költõi halála utáni fél évszázadban - talán még napjainkban is. Kiterjed még a szóhasználat módjára is. A József Attila elõtti - régi vágású - költészetben igen nagy érzelmi töltést tulajdonítottak a gyakran használt szív szónak. Talán ez volt a líra legjellemzõbb szava. Itt fészkel ugyanis a szerelem, a rajongás, a könyörület, a bátorság, a félelem, a remény, a szorongás. A költõknek semmi sem volt fontosabb, mint a szív, a szerelemnek ez a talán nem is éppen legadekvátabb szerve, inkább "jelzõszerve", mely hevesebben ver a kedves közelségében. "Szívemben is alig / fér meg az indulat" - írja Petõfi Reszket a bokor mert... címû versében (1846), mintha a szív a test érzelemközpontja volna. Ady Endre, aki pedig sok mindent vállalt a romantikából, már helyre tette a szerelemmel kapcsolatban emlegetett szív fogalmát: "Akarom, hogy végre valaki meg merje / Mondani: nem a szív a csók fejedelme / S nem a csók a tetõ s nem a csók a minden, / Mint kötelezteténk hazudni azt rímben." (A Szerelem eposzából, 1910). Az érzéki szerelem, az erotika nyílt vállalása ez a középkori eredetû - s a polgári viszonyok közt puritánság formájában továbbélõ - szemérmességgel szemben, amelynek biedermeier ízlésvilágán bizony még a bátrak bátra, Petõfi is ritkán lépett túl. A "szív" természetesen Adyval sem tûnt el a költészetbõl, csak más kontextusba került.
József Attila versében is érzelmi jelkép, de már egészen másképpen. A szív, amely "a semmi ágán ül", és amelynek "kis teste hangtalan vacog", nem véletlenül lett a modern, huszadik századi képalkotás iskolapéldája. Nem az érzelmesség jelképe, hanem létszimbólum. A kiszolgáltatottság, elmagányosodás, elidegenedés, kiszolgáltatottság és létbizonytalanság kifejezõdése. Tárgyszerû megjelenítése a birtokos személyrag ("A semmi ágán ül szivem") ellenére is megfosztja régimódi érzelmességétõl, és újfajta érzelemmel tölti föl, amelyet az egzisztencialista irodalom szorongásnak, félelemnek vagy aggódásnak nevez.
Ám ez igen érdekes módja a mûvészi formálásnak. A szív ilyetén tárgyiasítását nem a magyar nyelvérzékem tiltakozása miatt nem nevezném "eltárgyiasításnak", hanem azért, mert a mozdulat nem jelez befejezettséget. Hiszen megszemélyesítésbe torkoll: "kis teste hangtalan vacog". A kép fázós kis állatnak láttatja. Pilinszky mondja Baudelaire nyomán, hogy a teremtõ képzelet több mint fantázia: újszerû valóságot teremt, s nem a külsõ, érzéki valóságra, hanem a belsõ, lelki tartományban ismerjük föl mását. József Attila sem azért mond úgy valamit, ahogy mondja, mert mindenáron másképpen akarja mondani, mint elõdei. Ezen az aggályon már húsz-huszonegy évesen túljutott, kinõvén Kassákot is. Az érzõ szívet nem tagadja meg a Reménytelenül költõjeként sem. A kétrészes vers vége felé visszatér a közvetlenül személyes érzelemkifejezéshez a "Fáj a szívem, a szó kihül" sorban. Így vallja meg vereségét: egyéni fájdalmán immár nem tudja túltenni magát, mert nincs értelme: nincs, aki meghallgassa. Ezért az egykedvûség: "Dehát kinek is szólanék." A majdnem pongyola módosítószó, a "dehát" szinte láttatja a csüggedt legyintést, fejrándítást.
József Attila objektív költõ, de sosem személytelen. Tárgyias, de tárgyainak érzelmi telítettsége túlcsordul a tárgyakon.
JEGYZETEK
1 Általában két utolsó évét nevezik "József Attila kései korszakának", de a Reménytelenül mindenképpen e korszak szellemét elõlegezi.
2 A "semmi ága" metafora Csokonai költészetében bukkan föl elõször, a Dr. Földirõl egy töredék címû versben: "Látod-e melly kicsiny itt a föld, fél része vizekkel / Béfoglalva setét zöldes, fél része világos, / S mint fél érésû citrom hintálva tulajdon / Terhe nyomásától, lógg a nagy semminek ágán."
3 A lételméleti semmi fogalmát és esztétikai-filozófiai körülállását Németh G. Béla írta le József Attila kései költészetével kapcsolatban, kimutatva azt a 20. századi filozófiatörténeti folyamatot, amelynek során a semmi, a hiány és az üresség - az eldologiasodás fejleményeként - dologként jelentkezik a költészetben és a mûvészetben. Ez tûnik föl József Attila kései költészetében, immár nem csupán társadalomkritikai észrevételként, hanem saját létét meghatározó tényezõként is, mely azonban több mint élmény vagy tapasztalat: az emberiség állapotára jellemzõ lételméleti fogalom. Lásd a költõ Semmi címû versét (1936): "Nincsen málhám. / Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám" és az olyan versrészleteket, mint pl. a "Költõnk és korá"-ból az "Íme itt a költeményem (...) / Úgy szállong a semmi benne, / mintha valaminek lenne / a pora..." vagy az "Ûr a lelkem. Az anyához, / a nagy Ûrhöz szállna, fönn. / Mint léggömböt kosarához, / a testemhez kötözöm." Németh G. Béla: 7 kísérlet a kései József Attila költészetérõl, 1978.
VALLOMÁSEspersit János ügyvéd, újságszerkesztõ (1879-1931), Juhász Gyula barátja, a fiatal József Attila legelsõ pártfogói közé tartozott. Ezt a kevéssé ismert írását a "Csanád vármegye tíz évvel Trianon után" (Makó, 1929) címû kötetben jelentette meg, "Három költõ" címû esszéjének részeként.
ESPERSIT JÁNOS
József Attila
Hányatott életû s a legegyénibb költõ. Élete valóságos regény. Sokrétû, állandó viaskodás a nincstelenséggel s még ma sem ért révbe.
Mint költõ Makóról indult el. Itt írta elsõ kötetbe gyûjtött verseit. Dr. Galamb Ödön, makói fõgimnáziumi tanár 1921-ben egy gyûjtõ ívet lobogtatott elém, azzal a kijelentéssel: - Van az iskolánkban egy hatodikos diák, aki gyönyörû verseket ír. Kötetbe gyûjtjük az arra érdemes verseket, s Juhász Gyula elõszavával kiadjuk.
Ekkor kezdtem el elõször érdeklõdni iránta. Kértem a tanár urat, hogy az ifjú poétát küldje el hozzám. El is jött. Megbarátkoztunk. Verseit nekem olvasta föl, s gyûltek garmadára, mert könnyen verselt. Minden versformát ismert, s mindegyikben kísérletezett, de mindig arra törekedett, hogy lehetõleg újat mondjon. Kitûnõ emlékezõ tehetsége van. Adynak, Petõfinek majdnem minden verssorát tudja. Csokonait, Vörösmartyt kitûnõen ismeri.
Akkoriban szerelmes volt. Egy tanárának leányába, aki miatt öngyilkossági kísérletet is elkövetett. Szerzett egy csomó aszpirint s azt az internátusban rengeteg víz hozzáadásával megitta. Ekkor két hétnél tovább feküdt a makói kórházban, ahol tanulótársai és tanárai is felkeresték. Szemrehányást senki sem tett. Visszatért az iskolába; de a fegyelmet nem bírta. Nekem panaszkodott.
- Otthagyom az iskolát. - Magánúton fogom lerakni a vizsgáimat.
- De addig hol leszel?
- Itt, János bácsinál. Az alsó lakásban meghúzódom. Kosztomat megkeresem.
Ha nem egyezem bele, még valami szamárságra lett volna képes, mert az aszpirinmérgezéssel már harmadik öngyilkossági kísérletét követte el.
El is jött az iskolából. Befészkelte magát nálam. Az udvarban két különálló szobám volt s oda húzódott. Éjjeli bagoly volt. Nappal néha délután négy óráig is aludt s éjszaka verseket csinált. Volt, hogy egész éjjel fenn ült nálam a szobámban, rakta a tüzet s skandálta a verseket.
Vizsgáját, bár alig tanult, kitûnõ sikerrel tette le. Azután egy pár hét múlva felment Pestre. A nyolcadik osztályt és az érettségit Budapesten rakta le - szintén magánúton. Hogy mibõl és hol élt, örök rejtély.
1923. december 30-án táv
irattal jelentette be érkezését. Pár hónapig megint nálam volt s azután Szegedre ment az egyetemre. Jó embereket kerestünk, akiknél hetenként egy napon át kosztot kapott. Így élt egy évig. De majd mindenütt panasz volt reá, mert rendetlen volt. Soha a megjelölt idõben nem jelent meg az étkezésre. Úgy, hogy a következõ évben ellátásának ez a módja nem sikerült. S egyetemi életének második évében adta ki Nem én kiáltok címû verskötetét, mely kötet az értõk szemében általános feltûnést keltett. S ugyanakkor közölte a szegedi Délmagyarország-ban Nincsen apám, se anyám címû versét, melyért a szegedi tábla nyolchónapi börtönre ítélte, a királyi Kúria azonban felmentette. Errõl a versrõl írta Ignotus a Nyugat-ban: "József Attilának szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét. Gyönyörû szép..." Ez az a vers.
Elítéltetése után kénytelen volt a szegedi egyetemtõl megválni. Csekély, majdnem semmi anyagi eszközökkel kimegy Bécsbe, ott rikkancskodik s más úton-módon szerzi meg létfenntartását, de a bécsi egyetemre is jár. Juhász Gyula bécsi tartózkodása alatt állandóan együtt vannak, felkeresik báró Hatvany Lajost s vele és a körülötte gyülekezett írókkal és mûvészekkel tartja fenn állandóan az érintkezést.
A következõ évben Párizsba vándorol, hogy a francia nyelvben tökéletesítse magát, mert a bölcsészeti fakultáson a német és francia szakot választotta. Párizsban is eltöltött egy esztendõt, az egyetemre is beiratkozott, de hogy ott mibõl és hogyan élt, arról nem tudunk s errõl nem szívesen beszél. Párizsból Budapestre jött az egyetemre s itt iratkozott be. Most a doktori disszertációján dolgozik.
Ez évben a Géniusnál megjelent harmadik kötete Nincsen apám, se anyám címmel. Mindössze hatvan vers. Csupa életérzés, extravagáns szeszély. A legõszintébb költõi exhibitió. Néven nevezi, de villogóan és nem sértõen, összes életkörülményeit. Tartózkodó, de egyúttal szemérmetlen. Apró ügyeinek is nagy fontosságot tulajdonít. Hetykén, fütyörészve találja szeretetreméltónak a nyomort.
Makóra mindig visszatér. A múlt évben is nálam töltött két hetet s az idén a szomszédos Hódmezõvásárhelyrõl, ahol nõvérénél nyaralt, sûrûn meglátogatott.
Elsõ költõi sikerét Makón aratta. Innen ostromolta meg a budapesti lapokat is verseivel s ez az ostrom sikerült. Három kötete látott napvilágot, de van sok verse, amelyik sosem jelent meg. Én is õrzök egy csomót. Nálam van a Kozmosz éneke címû szonett-koszorúja. Ezt a tizenöt szonettet a legnagyobb magyar szonettírónak, Juhász Gyulának, örök atyjának és bátyjának ajánlotta:Ujjongva hozom örök Koszorúm
- Tizennyolc évem legszebb rózsa rajta -
És méltó: vedd: Én túl a vak borún,
Bátyám, Krisztusig emelkedem!József Attila még ma is fiatal. Nagyon is fiatal. Még mindig forrong és keres, de megvan rajta az isteni jel, s hisszük, hogy verseivel bele fog döngeni a halhatatlanságba.
1929
Az alábbiakban olvasható emlékezést az 1960-as években rögzítette egy hódmezõvásárhelyi kárpitos, Kovács Mihály. Az 1930-as években szociáldemokrata ifi volt, a felszabadulás után kommunista képviselõ és újságíró. A kárpitos mesterséghez 1956 után tért vissza, s akkor írta meg terjedelmes emlékiratait, melyeknek elsõ fele folytatásokban megjelent a Csongrád megyei napilapban, a Délmagyarországban, a másik fele azonban máig kiadatlanul a birtokomban van. Ennek egyik részlete József Attiláról való emlékeinek felidézése.
Kristó Nagy István
KOVÁCS MIHÁLY
[Emlékezés József Attilára]
Szerbusz, fidibusz! - kiáltott rám harsányan Diószegi Feri komám.
Na, végre szót válthatok. Õ talán majd méltányolja pesti kirándulásomat. Mert az mégis valami, hogy fejest mertem ugrani a nagy-nagy bizonytalanságba, alig pelyhedzõ szakállal, egyedül, biciklin és nagyon kevés aprópénzzel - s szervezkedõ buzgalommal telítõdve jöttem haza.
- Nehéz lesz - mondta józan számításba merülve, mikor fölvetettem elõtte a sürgõsen megalakítandó vásárhelyi szocialista ifi-csoport gondolatát. - Itt, Sárhelyen, kevesen vagyunk ahhoz.
- Rengeteg itt a fiatal! - ellenkeztem. - Meg kellene próbálni. Ide kéne szoktatni õket, beléptetni a pártba!
- Hát, próbálni lehet, az idõnkbõl kitelik. De én nem bízok hozzá... Szólj Takácsnak. Ha a vezetõség nem pártolja, kár a gõzért. De amúgyis. A sárhelyi fiatalság a "testvérek" meg a "bajtársak" felé húz, nem mifelénk... De hallottad-e már? - váltott hirtelen témát Dió, hosszú pillantással nézve rám, mint aki meg van gyõzõdve, hogy mondandója örömet fog fakasztani bennem. - Egy pesti költõ régebb óta itt nyaral a városban, és bejár ide, az Otthonba.
- Hm... Pesti költõ? Mi a szösz.
- Bent van a társalgóban. Gondolom, még sakkozik.
- Kicsoda az? - kérdeztem kíváncsian, de többé-kevésbé foghegyrõl, mert úgy véltem, az elõbbi téma még nincs kimerítve, és mert, hogy ha költõrõl esett szó, nekem mindig csak két név tolult akkortájban eszembe: Petõfi és Ady. Úgy vélekedtem, a költõ rangját az érdemli igazán, aki nem csak dalol, de lázít is, aki nem csak lángol, de tüzel és gyújtogat a lelkekben - tehát Ady és Petõfi. - Mi a neve? - ismételtem meg.
- József Attila. Gyere be, várjuk meg az irodában. Én már beszéltem vele - válaszolt Dió, joggal föltételezvén, hogy én is látni kívánom.
- Tudom, ki az! - csaptam a homlokomra. - Volt õ már Sárhelyen máskor is.
- Persze, hogy volt. Elõadást is tartott.
1934. nyár elején - mikor ez a beszélgetés folyt kettõnk közt - nem élt ember e hazában, költõtársait, kritikusait, legbensõbb barátait és kommunista harcostársait sem kivéve, aki József Attiláról szólván igazán állíthatta: "Tudom, ki az!"
Hogy ki volt - az utókor ismerte föl.
József Attilát én 1932 decemberében, egy hódmezõvásárhelyi pódiumon láttam és hallgattam elõször, azt követõen pedig olvastam néhány versét a Népszavá-ban.
A Diónak hirtelen kivágott "tudom, ki az!"-ból csak ennyi volt igaz. És az a mélyre ágyazódott hatás, amit az akkori Központi Kávéház (a mai zeneiskola) emeleti nagytermének a dobogóján állva belém gyökereztetett.
Elõbb errõl számolok be.
A nagy terem eleje - mindjárt a bejáratnál - szemet szúró, éles fényben ragyogott. Dobogó állt, zongorával, asztallal, székekkel és óriási villanykörte világában, és itt, elõl, a vakító fényességben úri megjelenésû emberek nyüzsögtek, némelyek frakkban, zsakettban vagy szmokingban, fekete zakóban, fehér ingben, élesre vasalt csíkos pantallóban. Mellettük és közöttük göcögve fölkacarászó, selymekkel, boákkal, ékszerekkel fölcicomált úri dámák. Úgynevezett utcai ruhát a közönségnek csak a fele, ha viselt.
Épp ettõl a jólöltözött közönségtõl viszolyogtam jóelõre.
Valójában inkább kispolgári-értelmiségi, mint polgári társaság volt. Ügyvédek, bankemberek (mint dr. Makai Ödön, József Attila sógora), aztán irodalom- és zenekedvelõ orvosok, magántisztviselõk, pedagógusok, újságírók, mûvészpártoló kereskedõk. És persze, a sznobok, akik ilyen helyrõl soha el nem maradhatnak. Egyszóval, középosztálybeliek - nekem azonban: urak.
A terem hátulját félhomály borította. Arrafelé settenkedtem, s a legesleghátsó sorban hamarosan rábukkantam Dió barátomra és Bodrogi János, Csanki Imre meg Brezovai Lajos elvtársakra, akik hajdan tán drapp avagy szürke, barna, de már régen színevesztett, kitérdelt és kikönyökölt gúnyájukban, más két-három, hasonlóan "munkáskülsejû" emberrel gubbasztottak egymás mellett, mint a fázó verebek.
Pár egészen üres széksor állt köztünk és a "valódi" publikum közt, mintha jelképezni akarná a társadalmi szakadékot. Mert a "nagyérdemû" valóban meg se látott bennünket, figyelmen kívül hagyott, ránk se nézett - kivéve az egyetlen Reisinger Miklós doktort (a késõbbi Galyasit), aki hátraszaladt hozzánk villogó lakkcipõben, feketében, kezet rázott Jani bácsival és velem (csak mi kettõnket ismert), és kifejezte örömét, hogy itt vagyunk, hogy eljöttünk, kis kultúrszomjas munkáskompánia.
- Eljött Takács elvtárs is - szólalt meg egyik társunk.
A bejárat irányába tekintettünk. Látható volt Takács Ferenc szálas alakja, amint ünneplõ sötétkék ruhában, fehér ingben, nyakkendõsen elnéz jobbra-balra, majd egy pillanattal késõbb megcélozza a homályos teremvéget, és elindul mifelénk. Ám azonnal útját állták, karon ragadták ketten is. Onnan, hátulról is látszott: hajbókoló tisztelettel tessékelik elõre a munkásvezért, s ültetik az elsõ sorok egyikébe, õ pedig joviális mosolygással hagyja magát gyöngéden taszigálni.
Kisvártatva elkezdõdött, amiért voltaképpen összegyûltünk: maga az elõadás.
A szúrós fényben odaállt az asztal mögé, és elkezdett beszélni egy igen vékony testalkatú, arcban senkihez se hasonlító, fekete ruhás fiatalember - József Attila.
Sajnos, sokkal mûveletlenebb voltam annál - hat elemit végzett, inaséveit alig befejezett, tizenhét éves suhanc -, semhogy a nevek, az "izmus"-ok és verscímek mindegyikét, amelyeket fölemlített és magyarázott, valahová kapcsolni tudtam volna. De a summázatra jól emlékszem, amelyet József Attila - eléggé meglepõen - nem az elõadás végén vagy a végefelé, hanem a legelején szögezett le. Tán nem éppen betû szerint, de valahogy így:
- A jelen korszak magyar lírikusai közül én és Illyés Gyula jutottunk legmagasabbra. Azután: Erdélyi József...
Ez a magabiztos hanglejtéssel, de semmi nagyképû vagy fölvágós rossz íz nélkül, majdnem alázatosan elõadott kijelentés, félreérthetetlen egyértelmûségével és merészségével kissé frappírozott mindnyájunkat.
Mármint a leghátsó sorban ülõket, de az elõbb ülõ kispolgári-értelmiségi hallgatóság zömét is.
Akadt azonban kivétel.
Föltételezhetõ, hogy (a ma már márvány emléktáblával megjelölt) Kinizsi utcai Reisinger-ház szalonjának, az úgynevezett "Mûveremnek" a látogatóit e rangsorolás csöppet sem feszélyezte. Hiszen, mint köztudomású, a majdnem mindig otthontalan, hányatott életû költõ testileg följavulni és lelkileg megnyugodni 1929-tõl 1935-ig "haza járt" Vásárhelyre, Makai Ödönékhez, helyesebben mondva: két nõvéréhez, kezdetben Jolánhoz, utóbb pedig Etushoz. Rövid életének összesen mintegy másfél esztendejét Hódmezõvásárhelyen töltötte - igen sok megszakítással -, és e viszonylag hosszú idõ alatt baráti kapcsolat teremtõdött közte és a vásárhelyi értelmiség számos tagja között.
Nos, a "Mûverem" irodalmár vagy irodalmárkodó, mûvész vagy mûvészkedõ vendégei, akik bor és feketekávé mellett hosszú, heves, éjszakákon át húzódó vitákban csatáztak, többnyire a poétika dolgairól, egymással és József Attilával, kivételt képezhettek.
Én azonban, akárcsak idõsebb társaim és a hallgatóság zöme, azt az általában elfogadott nézetet vallottam, hogy kizárólag az utókor döntheti el, ki egy korszak legjelentõsebb költõje. Miránk tehát kicsit nyugtalanítóan hatott, hogy a dobogóról beszélõ vékonydongájú fiatalember, kinek még a neve sem volt ismerõs, egyszerûen (csakugyan egyszerûen, minden bántó fölényeskedés nélkül, kedvesen és szerényen) kijelenti: õ maga a kor legnagyobb költõje.
Bizonyítást, de legalább valószínûsítést vártunk. És az talán benne is volt fejtegetéseiben.
De a közmondással szólva, végén csattan az ostor.
Tudományos magyarázatát befejezve, halkan bekonferálta: végezetül elmondja egyik versét.
És megszólalt ajkáról a magyar proletár irodalom egyik múlhatatlan szépségû darabja, a Külvárosi éj:A mellékudvarból a fény
hálóját lassan emeli,
mint gödör a víz fenekén,
konyhánk már homállyal teli.Csönd, - lomhán szinte lábrakap
s mászik a surolókefe;
fölötte egy kis faldarab
azon tünõdik, hulljon-e.A költemény formája, hangvétele, s az a tény, hogy ötvözõdnek és költészetté nemesednek benne az elnyomott munkásosztály fölháborító nyomorának kézzelfogható tárgyi képei a táncosan könnyed és légiesen játékos hasonlatokkal és metaforákkal, merõben új, szokatlan volt a fülünknek.
S a szövõgyárak ablakán
kötegbe száll
a holdsugár,
a hold lágy fénye a fonál
a bordás szövõszékeken
s reggelig, míg a munka áll,
a gépek mogorván szövik
szövõnõk omló álmait.S odébb, mint boltos temetõ,
vasgyár, cementgyár, csavargyár.
Visszhangzó családi kripták.Meg sem értettük volna, ha szerzõje nem lett volna elõadómûvésze is verseinek. De az volt. Mint a versmondásban fölülmúlhatatlan Ascher Oszkár - akit késõbb számos ízben volt alkalmam hallgatni - József Attila is maradéktalanul bele tudta szuggerálni hallgatói szívébe és tudatába a vers szépségének valamennyi árnyalatát.
És lehetetlen lett volna meg nem érteni, hogy a költõ, aki ezt a verset megírta és elszavalta: forradalmár.
Hogy aki megalkotta és élõ beszédének mûvészetével a szívünkbe ültette e mondatokat:Az úton rendõr, motyogó munkás.
Röpcédulákkal egy-egy elvtárs
iramlik át.Meg ezt, a vers végefelé, hangjában a mûvészi fölfokozás mértéktartó s hatásában annál mélyebbre ásódó indulatával:
Szegények éje! Légy szenem,
füstölögj itt a szívemen,
olvaszd ki bennem a vasat,
álló üllõt, mely nem hasad,
kalapácsot, mely cikkan pengve,
- sikló pengét a gyõzelemre,
óh éj!- az a hallatlanul kimûvelt költõ-elõadó: a miénk, a mi emberünk.
Vörösre tapsoltuk a tenyerünket. Így éltettük õt, meg a forradalmat.
Mikor az estnek vége lett, s a nagy élmény emelkedett derûjével lépdeltünk a kijárat felé, valamivel közelebbrõl volt alkalmam megfigyelni a költõt. Itteni barátaival élénk, vidám csevegésbe merült, szeme állandóan nevetett, fehér bõrû, csontos arca sugárzott a boldogságtól. Örült a sikerének.
Ez egy téli, decemberi estén történt, 1932-ben.
Most viszont, 1934 nyarának egyik alkonyatba hajló délutánján, Dió barátommal bementünk a Munkásotthon pártirodának, és egyúttal társalgónak használt, üvegfalú szobájába.
Minden ott levõ elvtársat ismertem, és nem tudom, mi okból, úgy számítottam, a költõvendég, ki majd belép, arcban-alakban tiszteletet parancsoló jelenség lesz.
És akkor bejött, fényesre kefélt cipõben, tiszta, vasalt, szép szilvakék öltönyben, József Attila.
Ez a mi szemünkben ünneplõnek számító öltözék valósággal kirítt a módfölött szegényes környezetbõl.
Hosszú bajuszt viselt, ami akkor fiatal férfiaknál, kiváltképpen értelmiségieknél, teljességgel szokatlan volt. Nyaka hosszabb volt az átlagosnál, s gyönge fizikumról tanúskodó, csapott, leesett válla, mint egy fölkiáltójelet, látszólag még inkább magasra tolta keskeny, sápadt bõrû, intelligens fejét. Alakja nyúlánk volt, de nem magas, inkább középtermetû.
Diószegi Feri bemutatott a költõnek. Kedvesen, mosolygó szemmel nyújtott kezet, és leült az ajtó mellé állított egyik székre. Onnan mondta el - válaszolva valamelyik elvtárs érdeklõdésére -, hogy meglepõen jó sakkozókra lelt a munkások között, de azért õt természetesen nem tudták megverni, hiszen õ Budapesten mindig nagyon erõs partnerekkel sakkozik napról-napra, majdnem hogy rendszeresen.
Hogy föltûnõen hosszú nyakán meg két satnya vállán kívül, mi volt az a nyugtalanítóan különös valami a külsején, ami engem meglátása elsõ pillanatától zavart, arra csak ekkor jöttem rá. Nem volt ez más, mint a sose látott ellentét hajának és bajuszának színe között.
Haja ugyanis gesztenyebarna volt, a bajusza pedig szõke. Egészen világos, kissé vörösbe játszó szõke, azt is mondhatnám: sárga, tövétõl a hegyéig. Ilyen összeegyeztethetetlen különbséget haj és bajusz színe között addig se, de azóta se láttam egyazon férfifejen.
- Az elvtárs azt mondja, hogy munkásköltõ - szögezte neki a kérdést valaki. - Ha ez így van, már meg ne haragudjon, hogy megkérdem, mért hord ilyen szép ruhákat?
A tapintatlannak látszó, de inkább csak õszintén nyers kíváncsiskodásra József Attila görcsösen megmarkolta és megrázta szép, szilvakék kabátjának a hajtókáját.
- Ez nekem egyenruha - fakadt ki némi indulattal. - Énnekem kávéházakba kell járnom. Csak is úgy tudok, máskülönben nem tudnék érvényesülni. A verseim sehol el nem fogadnák, ha nem ezt az egyenruhát viselném.
Azokban az években az írókat, a költõket - kivált az újabbakat - szokás volt két skatulyába osztályozni: népiesek és az urbánusok. Ezért tette föl a kérdést valaki, hogy vendégünk, lévén tõsgyökeres pesti ember, vajon nem az urbánusok csoportjába tartozik-e?
József Attila élesen tiltakozott. S hosszasan magyarázta, hogy õ a leghaladóbb világnézet alapján áll, költészete a legkevésbé sem urbánus, de nem is népies.
Mikor hazafelé indult, melléje szegõdtünk Dió barátommal, mondván: elkísérjük egy darabon, ha nem volna ellenére. Láthatólag örült a társaságunknak (vagy tán inkább annak, hogy addig se lesz magányos), és mi, elmélyedten hallgatva a kérdéseinkre felelõ kimerítõ magyarázatait, egész hazáig kísértük. Vagyis a jelenlegi Ady Endre utca 4. számú, egyemeletes, kertes polgári házig, sógora és nõvére otthonáig.
Ettõl kezdve naponként találkoztunk, s mindannyiszor elkísértük vagy Csankival, vagy Diószegi barátommal a szállásáig, néha nagy, vargabetûs sétákat téve elõbb a városban.
E sétákon csaknem mindig õ beszélt, legtöbbet a marxista ideológiáról, annak valamelyik részérõl-ágáról, vagy a fasiszták "elmélet"-eirõl, ahogy közbevetett kérdéseink éppen megkívánták. Mikor aztán belépett a zöldre festett, vasból és vastag drótszövetbõl készült kapun a kertbe, onnan pedig be a házba, mi új marxista ismeretekkel és hittel, rendszerint mély sóhajokkal, de egyébként hallgatagon indultunk hazafelé a csöndes és csillagos éjszakákban.
Egyik alkalommal a belsõ terem ajtajából oly boldogan, nevetéstõl ragyogóan futott be az irodába, amilyennek még nem láttuk azelõtt.
Arcának egyik fele - egyszer a szája, a föléje konyuló ritkás, vöröses-szõke bajusszal, vagy a szeme, sápadt, szép homlokával - legtöbbször feszült hangulatról árulkodott. Esti sétáink közben néha úgy éreztem, gyötrõdik valami szomorú és komor gondok, gondolatok miatt, amelyeknek semmi köze a filozófiához vagy a politikai gazdaságtanhoz, amirõl éppen beszélt.
Most azonban nevetett az egész ember.
- Kicsi híján elvesztettem egy partit - kiáltott kacagó hangon, lábaival majdnem táncra perdülve, keze lengetésével is örömet és lelkesedést fejezve ki. - Egyetlenegy lépés kellett volna csak, és megvert volna...
- Kõrösi?... Kõrösi Ernõ bácsi? - A kérdés hûvös tónusában benne foglaltatott: neki miért öröm az?
A költõ ezt meg se igen hallotta. Ledobta magát az ajtó közelében már megszokott székére, lábait keresztbe rakva, még mindig az örömtõl sugározva.
A mélyebb okot, ami egy foltos gúnyájú vásárhelyi munkásember ellenében majdnem elvesztett sakkparti áttételén keresztül ily ritkán látott boldogságra gyújtotta õt én már akkor is értettem. Földesi Ernõ azonban megszólalván, félrevitte az éneket.
- Nem azért mondom - szólalt meg -, József elvtársat szívesen látjuk itt, örülünk, hogy ide jár. De egy mûvelt intellektuelnek vajon nem unalmas-e az egyszerû munkásemberek között? Majdnem minden délutánját itt tölti... Félre ne értse, nem azért...
A költõ elõbbeni lelkesültsége egyik percrõl a másikra elillant, és viharos háborgásba csapott át.
- Ki nem állom a nõvérem zsúrjait - fakadt ki, éppoly nyíltan mérgelõdve, mint amilyen nyílt, õszinte volt az imént az öröme. - Majd minden nap zsúr, vagy tea! Brrr... Elegem volt, menekülök elõlük... A vendégek megszállják a fél házat. És elõráncigálnak, ha valamelyik szobában elbújnék, be kell ülnöm nekem is. A sógoromék szerint köteles vagyok szórakoztatni a bárgyú pletykákat fecsegõ, liba hölgyvendégeiket... Undorodom az egésztõl... Ettõl függetlenül is, legjobban a munkások társaságát szeretem. De Vásárhelyen, amikor a nõvérem ötórai teát ad, csak ide rejtõzhetek.
Szó ami szó, a Makai-ház zsúrjainak légköre értelmes lény számára csakugyan kibírhatatlan lehetett. József Attila egyik barátja, az író Nagy Lajos is vall errõl A menekülõ ember címû könyvében. Ezt írja:
"Egyszer-kétszer meglátogattam õket. Egy este többen voltak náluk vendégek. Makai megszólaltatta a gramofont. Volt három Saljapin-lemez is. Ezt a három lemezt meghallgatni lelkesítõ élmény volt nekem. De mi történt, mialatt Saljapin énekelt? Csak én hallgattam feszült figyelemmel, a társaság tagjai csevegtek. Egy asszony azt mondta a másiknak, hogy a Kunstädternél remek epret vásárolt. A másik jóváhagyta, hogy az eper finom gyümölcs, õ azonban jobban szereti a szamócát, cukorral és tejszínhabbal. Én másodszor is leforgattam a lemezeket, azután arra gondoltam, hogy valamikor énekes akartam lenni, nagy vággyal, képzelõdésekkel. És ha az lettem volna és gramofonba énekeltem volna és valahol forgatnák valamelyik lemezemet, mondjuk Luna áriáját a Trubadurból és közben a társaság beszélgetne akár az eperrõl, akár a szamócáról, akár arról, hogy Baksaiék hétfõn érkeznek, vagy hogy Garai elsõ fokon megnyerte a perét, hát - igazzá válna a lélek halálon túli élete, megjelennék a szobában és összetörném a gramofont."
József Attila délután vagy estefelé szokott jönni. Egyszer viszont vasárnap délelõtt érkezett. Kisfiúsan bizonytalankodó pislogásai és mozdulatai nekem furcsák, föltûnõek voltak.
Láttam már õt lelkesülten vitatkozni, oktatni-magyarázni, nyílt haraggal mérgeskedni, láttam, mikor alig bírta elfojtani belsõ szorongásait - de gyámoltalanul tétovának csak akkor láttam elõször.
Várt, amíg megszólítják, s akkor elõhúzott zsebébõl egy négyrét hajtott, vékony gépírópapírt.
- Ezt az éjszaka írtam - szólt jelentõségteljesen, de olyasféle arckifejezéssel, amilyennel csínytevés után a szülõk, vagy a tanítóik elé szoktak állani a gyerekek. És a papírt úgy adta át véletlen szomszédjának, hogy "olvasd el és add tovább".
Magától értetõdik, hogy mindenki oda figyelt. Kék indigóval átütött gépírás volt.
- Új vers? - nézett föl és dobott feléje Takács is egy örömteli, kis mosolyt az asztalától. - Ez már igen! Ez igazán nagyszerû!
- Elõlegzi a kritikát, Takács elvtárs? Így, vaktában? - évõdött vele a költõ. - Csak azután szeretném a véleményét kitudni, ha elolvasta.
A négyrét állapotból kisimított papír kézrõl-kézre járt közöttünk. Néztük, olvastuk ketten is egyszerre. Hát hogyne! Annyi lokálpatriotizmus mindnyájunkban pislákolt, hogy kellõképp méltányoljuk a dolgot. Úgy éreztük, jelentékeny valami az, hogy irodalmi hagyományokban szegényes városunk egy ismert nevû költõt alkotásra ihletett, és õ, mint személyes ismerõseit, azon melegében megtisztel bennünket vele.
Ízlelgettük, olvasgattuk a költeményt - és nemigen értettük. Ettõl függetlenül ímmel-ámmal mégis elhangzott pár dicsérõ szó. Akik mondták, azt hihették, az ildom a költõ jelenlétében tetszésnyilvánítást követel. De a munkások rosszul tudnak színlelni. Elgondolkozó arcukon meglátszott, valami világraszólóbbat és lelkesítõbbet vártak az új költeménytõl, s ez a kis csalódottság, keveredve az említett, ünnepélyesnek mondható hangulattal, bizonyos feszültséget teremtett az irodában.
- Mit kell azon érteni, hogy "A krumpli úgy nõ, ha kapálják"? - kérdezte meg valaki, egyenest a költõ szemébe nézve.
- Csak azt! - felelte József Attila szelíden és türelmesen, s iménti tétovasága maradéktalanul eltûnt. - Semmi mást, semmi egyebet nem kell keresni a szavak mögött.
És mosolygott.
Soha el nem felejtettem azóta se, milyen értõ és egyben megértést áhító mosoly ült a szemében.
Õ nagyon is érthette a mi értetlenségünket. Bizonyosan sajnálta, hogy mi nem értjük meg õt - kora költészetének legnagyobb újítóját -, de meg is bocsájtotta.
Csanki Imre, úgy látszik, kivétel volt. Õ bizonyára képes volt rá, hogy azonnal befogadja és kellõleg méltányolja a verset.
- Szép ez a vers - állapította meg észrevehetõ, igaz meggyõzõdéssel.
Végül Takács Ferenc asztalára került a költemény. Õ is végigolvasta, majd az olyan ember modorában, aki régi ismerõse, szinte atyai barátja a költõnek (mert az volt), no meg aztán olvasottság, általános mûveltség dolgában is egyenrangú, megszólalt:
- Elismerem én is, hogy szép. Úgy látom, ez a modern irányzat. De én - folytatta, és öngúnynak készült, derûs ráncok húzódtak szét az arcán - úgy látszik, kezdek megcsontosodni. Mert én azért már mégis csak megmaradok Adynál.
Helyben voltunk. Ez a mondás rátapintott értetlenségünk eredetére és okára. Ízlésünk Ady Endrénél megrekedt. Nem tudtunk elszakadni az õ stílusától.
József Attila szótlanul zsebre vágta a versét, és elsietett. Nem tudom már pontosan, de úgy emlékszem, aznap, esetleg másnap visszautazott Pestre, s mi hónapokig nem láttuk. Közvetlenül újév elõtt azonban ismét fölbukkant közöttünk.
Akkor került ki a nyomdából legújabb könyve, Medvetánc címmel és Válogatott költemények 1922-1934 alcímmel.
A még nyomdafesték szagú, finom, vastag papírra, igényes tipográfiával nyomott, okkersárga borítólapba fûzött könyvekbõl József Attila személyesen hozott egy jó nyalábot - eladásra.
A verses könyv terjesztésének nem könnyû föladatát maga Takács Ferenc vállalta a Munkásotthonban, s habár fölöttébb soványan cincogtak zsebünkben a fillérek, megvásároltuk néhányan. (Példányomat ereklyeként õriztem meg, és már régóta fájlalom, hogy nem kértem dedikálást.)
Mondom, megvásároltuk - és nyomban lapozni kezdtük.
Értettük és legjobbaknak találtuk a kötet egyértelmûen osztályharcra buzdító verseit: a Favágó-t, a Mondd mit érlel-t, a Vigasz-t, a Haszon-t, a Külvárosi éj-t, s az ezekhez hasonlókat, mivel ezek kevéssé különböztek az ízlésünkben kialakult sémától. De legnagyobb verseinek némelyikébõl, mint az Elégia, az Óda, az Eszmélet, a Téli éjszaka (mindegyik egy-egy mérföldkõ az Ady utáni korszak megújuló költészetének útján), csak itt-ott tudtunk befogadni egyes kisebb részleteket. Játékos verseit viszont, mondhatni, fölöslegesnek tartottuk. Fanyalgáshoz hasonló tûnõdéssel kérdezgettük magunktól és egymástól, mire jók egy szocialista költõtõl származó olyan versek, mint a Regõs ének, a Betlehemi királyok, a Medvetánc, A kanász vagy A hetedik? No, meg az ilyen meghökkentõen különös verssorok:Hiába, hogy tegnap sem ettem,
evett az ördög énhelyettem
csülköket, országot, jövendõt.
S bár õ töltötte meg a bendõt -
helyén a holdaknak, napoknak,
vad ürülékeim ragyognak,
pecsétei disznó halálnak!
Hancuroznak és muzsikálnak...Az ilyenek éppen furcsa érdekességük miatt, a fülünkbe ragadtak, de értelmüket sehogyan sem fogtuk föl.
Csanki Imre, Pauker Ibolya meg én nem akartunk megnyugodni, amíg meg nem találjuk a Vásárhelyen született és a nyáron kéziratban kezünkben járt költeményt a kötetben. - Az alakja ilyen volt, hasonlít a tartalma is - álltunk meg és tanakodtunk a Haszon címû - azóta sokat szavalt - költeménynél:Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;
feküdj hanyatt és deszkázz aknát;
cipelj zsákot a piacon;
tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát -
itt állsz és ott ül a haszon.Ilyenféle, de nem ez volt. Tetszett, nagyon tetszett, ám mégis bele kellett törõdnünk: ez nem azonos avval.
Hát akkor melyik lehet?
A keresésbe másokat is bevontunk. Az eredmény negatív maradt. Végül oda lyukadtunk ki némi szontyolodottsággal, hogy az az emlékezetes költemény nincsen benne. Kimaradt a kötetbõl.
Most, hogy e sorokat írom, nyomoztam utána (kevés munkába került), és most már tudom, melyik volt az.
Az egyes költemények keletkezési idejét kellett összevetni a fejemben élõ, elõbb emlegetett képekkel.
Jól emlékszem a vers külalakjára. Nem volt hosszú. A kék indigóval átütött három hosszabb és a befejezõ egy rövidebb versszakasz kényelmesen ráfért egyetlen papírlapra. Azt se felejtettem el, hogy a versszakaszok utolsó sorai változatlan formában, refrénként ismétlõdtek.
E jellemzõk alapján a keresett vers lehetne a Haszon is - de nem az volt. Nem az, mert a Haszon benne van a Medvetánc-ban, s akkor, 1934-ben, egyhangúlag szögeztük le, hogy abban a kötetben a kérdéses vers nincs benne.
Hanem a Hordunk vinnyogó kosarat címû költemény. Amely alakjában, méretében, sõt tartalmában is igen hasonlít a Haszon-hoz, mûvészi kifejezõ ereje azonban halványabb (a Medvetánc-ból bizonyára ezért hagyta ki a költõ), viszont igen sok tipikusan vásárhelyies jellegû motívumot tartalmaz. Elsõ - nyolcsoros - és utolsó - négysoros - szakasza így szól:Hordunk vinnyogó kosarat,
kapálunk reszketõ salátát,
söpörjük uccán a sarat,
varrjuk a divathölgy ruháját,
fejtjük a sertésoldal háját,
zsírt olvasztunk, libát tömünk
s az est ha bontja lengõ táját -
bérünk van, nincsen örömünk.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A krumpli úgy nõ, ha kapálják!
Ott nincs hiba, hogy küzködünk,
nem ez rágja az ember máját -
bérünk van, nincsen örömünk. *József Attila ennél nagyobb verseket is alkotott - többek között a mi városunkban is. Ám ezekrõl beszéljenek - ha akarnak - a kutatók. Nem több, csupán tanú vagyok, s ez a szerep a személyes tapasztaláson alapuló vallomásnál egyébre vagy többre nem jogosít.
A papíron, amit azon a nyári délelõttön nekünk félénken és tétován megmutatott: ez a vers volt. Ennyit bizonyosan merek állítani.___________________
* Kovács Mihály a vers elsõ változatát idézi, az egykori gépirat szerint. (A szerk.)
WIRTH ÁDÁMMa is itt van közöttünk
"Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idõ, csípjük csak fülön."
(József Attila)"Én, József Attila, itt vagyok!" - köszönt be, hetykén és öntudatosan. Vajon itt van-e köztünk ma is? Büszkén vallotta: "Rám tekint pártfogón a század; rám gondol, szántván a paraszt: engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között." Õrá tekint ma is, pártfogón a század, pártfogást remélve õrá tekintünk mi is. Attila, hívunk téged, kiáltunk utánad. Szólj mihozzánk, "mindenkihez külön-külön": "én, József Attila, itt vagyok!" Hiszen te igazán tudod, "a költõ sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit". És mi hallgatunk téged, ahogy ti hallgattátok Thomas Mannt, a "szörny állam iszonyata" idején ("tõke és fasizmus jegyesek"). "Lesz, aki csak éppen néz, mert örül, hogy lát ma itt fehérek között egy európait". Ma sem tudjuk: "honnan uszulnak ránk új ordas eszmék".
"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret"Nevét intézmények, színházak, mûvelõdési házak, iskolák, utcák örökítik meg. Verseit ünnepségeken, irodalmi esteken szavalják, noha a korábbinál ritkábban. Születésnapján ünnepeljük a költészet napját. Századik születésnapjának esztendeje hivatalosan is József Attila-emlékévnek minõsült. Õ maga életében nem dicsõségre és ünneplésre, csupán megértésre és szeretetre vágyott. "Én költõ vagyok, de nem kell dicsõség, ne ünnepelje bennem senki hõsét. [...] Versem azé, ki szívem versbe kérte és nekem elég a barátság érte". "Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret" - hirdette. Életében az általa áhított barátságban és szeretetben csak kevesek részérõl, a szervezett munkások és haladó értelmiségiek szûk körében volt része. Versei szélesebb körben a felszabadulás után váltak ismertté. De megértettük-e igazán József Attilát? Megértették-e kortársai? Azok, akik barátai voltak, akik szerették és tisztelték? Megérti-e üzenetét a jelenkor? Mit üzen nekünk ma József Attila?
A szó valódi értelmében "proletárköltõ" - a proletárok költõje - volt. A "munkások dalát" zengte. "Verset írunk - õk fogják ceruzámat:" Hogy a hangja eljusson azokhoz, akiknek a dalát zengte, át kellett törnie a "homály", a "gond", a "ciripelõ fáradság", a "közöny" sûrû falát. "Tekints körül e tört síkon, melyre kövér falkában épp betör a homály" - panaszolta költõi invokációjában. "Tudja mindazt, amit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én. / Eszét külön, szívét külön szárnyalja be az egyröptû szó, / [...] néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messzirõl szemlélni jó." "Énekelni oly nehéz itt [...] Egész világ ege alatt emeld föl mûszered, szavadat - ismered a modern pszichológiát - szíved elõl nincs menekvés. Énekeld a munkások dalát!"
József Attila "egész világ ege alatt" magasra emelte föl "költõi mûszerét". Magasra emelte egyben azokat is, akiknek dalát énekelte, akikhez a költészet szavával szólni kívánt, hogy "szívûket" és "eszüket" együtt szárnyalja be a szó. "Arany öntudat fegyverét" verette számukra a fogalmak "hideg vasaiból". A munkások világát idézõ külvárosi tájról így vallott: "A valóság nehéz nyomait követve önmagadra, eredetedre tekints alá itt!" "Felelj - innen vagy? Innen-e, hogy el soha nem hagy a vágyakozás, hogy olyan légy, mint a többi nyomorult, kikbe e nagy kor beleszorult s arcukon eltorzul minden vonás." "Magadra ismersz? Itt a lelkek egy megszerkesztett, szép szilárd jövõt oly üresen várnak, mint ahogy a telkek köröskörül mélán és komoran álmodoznak gyors zsibongást szövõ magas házakról":
Verseiben az "üresen várakozó" lelkeket "megszerkesztett, szép, szilárd jövõvel" akarta kitölteni. (A költõ "tudatos jövõbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát".) Tudta: a magában megszerkesztett harmónia megteremtése a valóságban (ott "kint") a dolgozó tömegekre vár. Megvalósításához szív és ész, költészet és elmélet, eszme és gyakorlati munkásmozgalom egyesült erejére van szükség. "A dolgos test s az alkotó szellem, / mond hogy törhetne egymás ellen? / Az elme, ha megért, megbékül, / de nem nyughatik a szív nélkül. / S az indulat múló görcsökbe vész, / ha föl nem oldja eleve az ész." Az ész és a költészet együttes erejével akarta oldani az indulat múló görcseit.Hogyan fedeztem fel József Attilát?
Kimeríthetetlenül gazdag és sokszínû József Attila költészete. Versei "külön-külön" is szólnak mindnyájunkhoz. Befogadásához, mélységeinek megértéséhez különbözõ utak vezetnek. Sokféle módon fedeztük fel, fedezzük fel folyamatosan József Attilát. Mindenkinek, aki "megismerte és szereti" verseit, van egy magában õrzött, hozzá külön is szóló személyes József Attila képe. A költõ a hozzá vezetõ úton különbözõ arcait mutatja egyugyanazon olvasójának és tisztelõjének is. Mintha hagyma héját bontogatnánk, költészetének újabb és újabb rétegei tárulnak fel számunkra, anélkül, hogy a végére érnénk.
Találkozásom József Attila költészetével kiskamasz koromban, az 1930-as évek második felében kezdõdött. Az elsõ vers, melyet a Népszava Kalendáriumban tõle olvastam, a Mondd, mit érlel annak a sorsa kezdõsorú volt. Saját és környezetem élethelyzetére, a szegény ember létbizonytalanságára és szorongásaira ismertem rá benne. Munkáskörnyezetben (a józsefvárosi Tömõ utcában) laktunk. A szegény emberekrõl szóló vers (versek: Lopók között szegény ember, Szegény emberek balladája, Aki szegény, az a legszegényebb) hangja könnyen és gyorsan talált utat azokhoz, akikrõl ezek a versek szóltak. Környékünk nem volt irodalmi vidék, nem voltak különösebb irodalmi hagyományai. A környéken élt még Táncsics Mihály emléke, aki a 48-as forradalom bukása után egy Tömõ utcai házban élt ("a mi kora lelkünk: Attila ugarján, táblabírók földjén, szenvedõ szerelmünk"). Az utcánk végén volt a Füvészkert, a Pál utcai fiúk egyik helyszíne. Ezekben merültek ki a környék irodalmi hagyományai. A vasasok székházában (a közeli Magdolna utcában) azonban már mûködött egy öntevékeny munkáskönyvtár, amely egyebek között munkásírók, népi írók, baloldali írók könyveit kínálta a munkásolvasóknak. Többen közülük, így József Attila is, személyesen is megfordultak a munkáskönyvtárban, munkásszemináriumokon, a vasasok irodalmi estjein. Sok elõfizetõje volt környékünkön a Népszavának, melynek irodalmi mellékletében József Attilának is több verse jelent meg. Itt fedeztem fel József Attilát én is. (Fájdalmas tény, hogy a Mondd, mit érlel annak a sorsa ma újra aktuálisan hangzik, s a "kérdés folytatására" ihleti a mai költõt. Baranyi Ferenc: "És annak a sorsa mit érlel, / aki már mindent feladott, / kiegyezett a szenvedéssel / s szíve megtörve sem sajog? / Már azt se bánja, ha reményét / vesztegetik a Halleron, / egyetlen kincse a szegénység - / és el se rejti már nagyon.")"Vers, eredj, légy osztályharcos!"
Újabb lépés volt József Attila felfedezésében, amikor - már a felszabadulás után - megismerkedtem "osztályharcos" verseivel. A félfeudális-tõkés úri rend ellen, az új Magyarországért megindult forradalmi harc kibontakozása idején lelkesen és lelkesítõen, ifjonti hévvel szavaltuk "osztályharcos" verseit. Favágó: "döntsd a tõkét, ne siránkozz". Tömeg: - "munkát, kenyeret!" Munkások: "ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött". Szocialisták: "Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!" Levegõt: "Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet!" A versek kiválasztása, versmondásunk stílusa az akkori idõk forradalmi hangulatát tükrözte. Csak fokozatosan kezdett elõttünk feltárulni József Attila költészetének sokoldalú gazdagsága és mélysége. Emlékszem, milyen mély hatást tett ránk, amikor egy amatõr munkás versmondó elvtársunk egy alkalommal gyûlésünkön elmondta A város peremén címû verset. Nem a korábban megszokott kissé patetikus szavaló stílusban, hanem a város peremén élõ munkások természetes hangján. Hitelesen hangzott szájából a szó: "ilyenek vagyunk". "Új nép, másfajta raj. / Másként ejtjük a szót, fejünkön / másként tapad a haj".
József Attila új oldalát fedeztem fel, új színeit, új hangjait ismertem meg, amikor Major Tamás szuggesztív elõadásában hallottam A Dunánál és a Hazám monumentális költeményeit. "Adtál földmívest a tengernek, / adj emberséget az embernek, / adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat." Mintha egyenesen hozzánk, mirólunk szólt volna a költõ: "Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés."
József Attila költészetének "esztétikumával" ebben az idõben viszonylag keveset foglalkoztunk ("mit érdekelne engem a költészet maga"). Mikor érettségiztem, József Attila már érettségi tétel volt, noha a középiskolai oktatásában addig keveset tanultunk róla. Irodalomtanárunk úgy intézte, hogy az érettségin magyartételként József Attila nekem jusson, mivel jól ismerte személyes vonzódásomat József Attilához. Az Ars poetica bemutatását és jellemzését választottam, ami lehetõséget kínált arra, hogy az érettségi vizsgán tanárommal beavatottként vitatkozgassunk forradalmi költészet és költészeti forradalom kapcsolatáról."Kísérje két szülõje szemmel:
a szellem és a szerelem".Figyelmemet és érdeklõdésemet sokáig József Attila költészetének fõleg közvetlenül társadalmi tartalmú, mozgalmi oldala kötötte le. Szerelmi lírája, magánérzelmeinek, belsõ vívódásainak, konfliktusainak lírai kifejezõdése, hosszú ideig személyes érdeklõdésemen, és a bennem róla kialakult képen kívül maradt. Magyar-filozófia szakos egyetemistaként a József Attila népi kollégiumba kerültem. A leendõ kollégistákat felvételük elõtt több napos közös együttléten "tesztelték". A kollégiumba jelentkezõk között voltak olyanok is, akik az irodalomban ekkor már megmutatták oroszlánkörmeiket, verseiket folyóiratok publikálták, s hamarosan híresekké váltak, mint például Simon István és Juhász Ferenc. A meghitt hangulatú baráti estéken saját verseik mellett kedvenc költõik verseit is elmondták. A Simon Pista által elõadott versek között volt az Óda is, a szerzõ megnevezése nélkül, abban a közvetlen stílusban, ahogyan elõtte Simon Pista saját verseit mondta el nekünk. Mivel József Attilának ezt a versét azelõtt nem hallottam, néhány pillanatig azt hittem, ez is leendõ kollégistatársam verse. Restellkedve jöttem rá: József Attila egy addig számomra ismeretlen remekét hallottam, költészetének új oldalát fedeztem fel. Ennek a személyes élménynek hatására kezdtem aztán olvasni magam is József Attila szerelmi verseit, a Flóra-verseket, értettem meg, hogy közéleti líra és személyes líra milyen szorosan és szervesen fonódnak össze nála. "Tudnál-e, Flóra annyira szeretni, / erényeidbõl épül-e szerencse, / hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni, / hû szeretõd munkáján elfelejtse. / Tudnál-e engem új világra hozni, / iparkodván szerelmes türelemmel, / hogy legyen erõm ismét adakozni / s eltölteni a gonoszt félelemmel."
Az élõ történelem és benne saját élményeim hatása alatt, így született meg bennem a személyes kép József Attiláról, amelyet magamban õrzök, s mely azóta is bennem gazdagodik, finomodik újabb élményekkel, tapasztalatokkal, ismeretekkel. Életem minden átélt eseményére József Attila verssorai rezonálnak bennem. József Attila költészetével segített és segít megérteni történelmünket, feldolgozni problémáinkat, konfliktusainkat, elszenvedett kudarcainkat, tudatosítani megoldatlan és megoldandó feladatainkat. Ennek fényében a közhelyszerûnek tûnõ költõi imperatívuszok konkrét, személyes tartalmat kaptak. "Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen." "Légy fegyelmezett!" "Ne hadd el magad, öregem." "Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres - / dolgozni csak pontosan szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes."
Személyes életünk és élményeink fényében kezdtem mélyebben, pontosabban megérteni József Attila költészetét. Újabb és újabb, korábban rejtve maradt, vagy felszínesen értelmezett oldalai tárulnak fel elõttünk. Költõi szépsége és filozófiai mélysége lépésrõl-lépésre tárult fel számomra."A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd"A szocializmusért való költõi kiállása a legnehezebb idõkben is erõt adott nekünk is hétköznapi nehézségeink, válságaink, az épülõ új társadalom megtorpanásai, cikk-cakkjai, majd a bekövetkezett "bányaomlás" idején. Tanulhattunk tõle abban is, hogy szilárd elkötelezettsége nem napi konjukturális politikai megfontolásokból, hanem a történelem dialektikájának megértésébõl, világnézeti alapállásából és szemléletébõl fakadt. A dialektikus materialista világnézet lényegét filozófiai mélységgel és költõi erõvel fogalmazta meg:
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindegyik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."A mindenséggel mérd magad" - vallotta. Költészete is a mindenség mércéjével mérhetõ. Bármi is verseinek tárgya: természeti jelenség, az emberi lét mozzanata, apró vízcsepp, végtelen csillagrendszer, magánytól szenvedõ egyén, társadalmi közösség, közügyek és szerelem, mindenben a "mindenséget" - nem az elvont és mozdulatlan mindenséget, hanem a szakadatlan változások végtelen folyamatát - igyekezett költõi formában megragadni és kifejezni. "Mert a mindenség ráadás csak, / az élet mint az áradás csap / a halál partszegélyein / túl, ûrök, szívek mélyein / túl, túl a hallgatag határon, / akár a Duna akkor nyáron". Mindig a valóságból indult ki ("hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején"), de sohasem elégedett meg a közvetlen lét megnyilvánulásainak, részjelenségeinek, külsõdleges tulajdonságainak felszínes ábrázolásával, naturalista leírásával. A valóság mélyére akart hatolni: a mélyebb összefüggéseket, a valóság "értelmét" akarta megismerni és megérteni. Büszkén hirdette: "Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább". Tudta: "a lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd".
Egyedi és általános, véletlen és szükségszerû, múlt, jelen és jövõ, történelem és közvetlen lét, jelenség és törvény verseiben dialektikus egységet alkotnak. A véletlenek végtelen tarkaságában mindig az általánost, a szükségszerût: a törvényt kereste. A jelent a múltból kiindulva igyekezett megérteni, a jelenbõl fürkészte a jövõt. "A világ vagyok - minden, ami volt, van." "Egy pillanat s kész az idõ egésze, mit százezer õs szemlélget velem." A hömpölygõ Duna ("a Dunának, mely múlt, jelen s jövendõ, egymást ölelik lágy hullámai"), és az "egek fogaskereke" egyaránt múlt, jelen és jövendõ, törvényszerûség és véletlen eleven dialektikájára emlékeztették a költõnket.Én felnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szõtt a múlt szövõszéke
és megint felnéztem az égre
álmaim gõzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol.
"Kiállunk érte, mint a kémény: lássák,
és búvunk érte, mint az üldözött"Rendíthetelen kiállása a munkásosztály ügye mellett a munkásosztály történelmi küldetésének megértésén alapult. "Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi / hû meghallói a törvényeknek; / minden emberi mû / értelme ezért búg mibennünk, / mint a mélyhegedû." A proletárokat verseiben nem megszépítve, idealizálva mutatta be, hanem a maguk komor valóságában, mint akibe "beleszorult e nagy kor s arcukon eltorzult minden vonás". A munkások helyzetét és "lelkét" is komor színekkel festette. "A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt." A kocsmában "napszámos virraszt egymaga", "nekivicsorít a falnak, búja lépcsõkön fölbuzog, sír. Élteti a forradalmat. ... Mocorog s indulni erõtlen." "Hova forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé, nem dob be ablakot, nem tép fel utcaköveket? ... Nem elégedetlen, bár nem elégedett? ... Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erõs!"
Idegen volt tõle minden hurrá-optimizmus. "Elpusztíthatatlant annyian, / mióta kialakult / naprendszerünk, nem pusztítottak / eddig, bár sok a múlt: / szállásainkon éhínség, fegyver, / vakhit és kolera dúlt. / Gyõzni fogó még annyira / meg nem aláztatott, / amennyire a csillagok alatt / ti megaláztatok: / a földre sütöttük szemünk." József Attila szavai az "elpusztíthatatlan pusztításáról", a "a gyõzni fogó megalázásáról" ma, a tõkés restauráció és az újkapitalizmus viszonyai között, sajnálatosan újra találóak. Erre céloz többek között Simor András dacosan keserû négysoros József Attila-parafrázisa:Nem sejdít engem munkás teste,
nem gondol rám, szántván a paraszt,
mégsem fogom be pörös számat,
a tudásnak teszek panaszt.
"Tusa nélkül csatát nem nyerünk"
"Hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk" - figyelmeztetett. "Ne hadd el magad, öregem" - bíztatott.
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégbõl csak lucsok fakad,
de hû társ - éhezõk kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipõnkbe dagad,
rajtad is múlt. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.Harc közben õ is kapott fájó sebeket. Néha saját elvtársaitól is. Gyakran írótársaitól. "Pörös felek szembe álltunk, de te szintén más ügyben, más talaj felett tanúskodtál, mint én" - írta "magát emésztõ" egykori vitapartnerének. A közös harcok, pörösködõ összecsapások során gyakran fájdalmas érzések halmozódtak fel benne. "A múlt tüntetõ menete elvonult, a fájdalom ágai benned, mint mindenkiben, elkövesednek az aláomló évek, évadok, rétegek, szintek és tagok óriási nyomása alatt. [...] S még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, dudás a fuvolást, én téged és engemet te." Haragvóan üzente nemcsak szerelmének, hanem vitázó küzdõtársainak is: "Érted haragszom én, nem ellened, nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban, erõsítsen az én haragom, dehogy is bántson."
Az igaztalan bántást társaitól, a kitaszítottságot, volt benne része, nehezen viselte. "Bánatában", sebeit gyógyítani, vigaszt meríteni, erõt gyûjteni, ideiglenesen az "erdõ" látszólagos magányába menekült. "Hát kijöttem ide az erdõbe":Csak egy pillanatra martak ki, csak.
Zúgj, erdõ elvtárs! Szinte csikorgok.
Egy pillanatra sem martak ki, csakaz elvaduló csahos rám támadt
s kijöttem, hogy erõm összeszedje,
mint néni a gallyat, a bánat
"És mindig újra nyitnák
a bányászok az aknát,
amíg a szívük dobog"Nemrég jelent meg magyarul Mészáros István, az Angliában élõ magyar filozófus és esztéta négy évtizeddel ezelõtt olaszul írt, Olaszországban kiadott munkája. (József Attila és a modern mûvészet. Argumentum Kiadó-Lukács Archívum, 2004.) A kiváló szerzõ számos nyelvre lefordított és - Brazíliától Indiáig, Spanyolországtól Görögországig - Földünk minden táján kiadott legutóbbi könyveiben (A tõkén túl, Szocializmus vagy barbárság) Marx kapitalizmus-kritikájának nyomán szenvedélyesen bírálja a globális tõke uralmát. József Attilát a világirodalom nagy forradalmi költõjeként, egyben a modern mûvészet kiemelkedõ reprezentánsaként mutatja be az olasz olvasóknak, s immár a magyar olvasóknak is.
A könyv magyar nyelvû kiadásának elõszavában Alkalmi vers a szocializmus állásáról címû, Ignotusnak ajánlott József Attila-versbõl idéz:Ha beomlanak a bányát
vázazó oszlopok,
a kincset azért a tárnák
õrzik és az lobog.
És mindig újra nyitnák
a bányászok az aknát,
amíg szívük dobog.Mészáros István József Attila próféciáját a kelet európai országokban bekövetkezett társadalmi bányaomlásra vonatkoztatva is igaznak tartja. "Bármily távolinak és bénító akadályokkal terhesnek tûnhessék is a szocializmus távlata - írja a magyar nyelvû kiadás elõszavában -, a mai nagy bányaomlások közepette nem kevésbé, mint a múltban, a "tárnák kincsei" mégsem semmisülhetnek meg. Nem semmisülhetnek meg mindaddig, amíg lesznek bányászok - a veszélyes zsákutcákból kiutat keresõ elkötelezett emberek -, akik mindent megtesznek azért, hogy "újra nyissák az aknát", amelyet a társadalmi bányaomlás látszólag végleg betemetett. Ez volt József Attila világos és szenvedélyes üzenete mindazoknak, akikben a nagy sorsproblémákba vetett hit megrendült."
József Attilának Mészáros István által tolmácsolt üzenetére volt válasz Simor András Alkalmi vers a szocializmus állásáról Mészáros Istvánnak címû verse:Mikor népekre, Földre
a tátott tõke sárga
szája rálehel, és õk
már végveszélybe dõlnek,
hát figyelmeztet minket,
hogy gyáván ne feledjük,
megvan a kincs, hiába
röhögnek körülöttünk:
"ennél a kincs, mi nincs!", és
szavaink gúzsba kötnék
új veszélyt sejtve bennük,
mert arról szólunk ismét,
hogy mindig újra lesznek
bányászok, kik az aknát
megnyitják, és szivükkel
világítva a mélyben
a kincset megtalálják.
"A hadviselés itt ma más"
Hitét a kapitalizmust felváltó boldogabb jövõben nem törhette meg megalázás és erõszak, lebukás és bukott forradalom, fortélyos félelem és kényszerû gyávaság sem.
S mégis bízom. Könnyezve intlek,
szép jövõnk, ne légy ily sivár!...
Bízom, hisz mint elõdeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomul a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.A kedvezõtlen külsõ és belsõ körülmények ólomsúlya alatt sem adta fel a harcot. Mához szólóan üzenetértékû, hogy nehéz helyzetekben is vállalta és hirdette a harc újra kezdését és folytatását. "Küzdtünk híven a forradalomért, nem hallhatunk meg, élni kell tovább" - hirdette.
A mozgalom vár, munka és család,
míg megbukik a kizsákmányolás,
a sarló villan, sújt a kalapács,
a börtönrõl, gyárról lehull a lakat.Jól tudta, a harcnak nemcsak dicsõséges, fölemelõen szikrázó forradalmi idõszakaszai vannak. Vannak apályidõszakok is, amikor "nem muszáj hõsnek lenni, ha nem lehet". Ilyenkor õ is el volt "keseredve": számára is minden "sötét és szomorú lett". Aggódva kérdezte magától: "Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa? Nem sors az egyes ember sorsa!" Rá kellett döbbennie: "másfajta háború ez".
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.A hadviselés itt ma más.
A hõs a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér száll szét a szilánkja.A jövõért ellenszélben küzdõ forradalmárokat ilyen idõszakokban homokot kötözõ "ákácokhoz" hasonlította. "Ákácok, vigyázzunk magunkra - az úri szélben ez a feladat" - intette az új csatákra készülõ kitartó harcosokat.
Zizegni minden bizalomra
keserülõ e marxi munka,
de kössünk, kössünk lágyan zsongva,
a homok elfut, a föld megmarad.A mai "másfajta háborúban" ma is ez a feladat: "az úri szélben vigyázzunk magunkra", "zizegjünk minden bizalomra", "kössünk, kössünk lágyan zsongva". Mert "nem sors az egyes ember sorsa".
*
Századik születésnapján nem múltba révedve, egy elmúlt kor halott költõjének emlékét ünnepeljük. Költészetével köztünk él ma is. Ámbár testét hatvanhét éve Szárszón tehervonat kerekei zúzták szét, versei kitörölhetetlenül belénk ivódtak, legbelsõbb érzelmeink, világnézetünk részévé váltak. A "porráomlás", az "ólálkodó semmi" ellen szól hozzánk. Õ figyelmeztet bennünket: "mindig, mindenütt megméressél!" Tõle tanulunk "forgószélben megállni helyünket". Bíztat bennünk: "csípjük csak fülön az idõt". Nála keresünk menedéket és vigaszt, mikor úgy érezzük, "le vagyok gyõzve, de nincs akinek megadjam magam", "úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról". Tõle tanuljuk, újra meg újra:Ez a fegyenc-kor leigázhat
de szabad leszel, ha belül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.József Attila itt van velünk most is: szellemi kortársunk. Az õ igaza a mi igazunk is. Az õ tudatos elkötelezettsége a mi elkötelezettségünk is. Az õ harcos elszántsága a mi elszántságunk is. Az õ bánata a mi bánatunk is. Az õ keserûsége a mi keserûségünk is. Az õ szilárd hite a mi hitünk is. Õ erõsíti a lelket bennünk: "élünk ám és van remény".
Emberek, olvassatok József Attilát!