ZÁSZLÓS LEVENTE

A Bethesda partján

"Mert idõnként angyal szállt a tóra
és felkavará a vizet: a ki tehát elõször
lépett bele a víz felzavarása után,
meggyógyult, akárminémû betegsége volt."
János evangéliuma 5/4

Már itt vagyok a Semmi szélén,
csak tévelygek, tiblábolok...
az életet, ha lenne, élném;
vörösen izzik a homok.

Ha már a lélek csonka-szárnyas,
mit ér a vágy, a képzelet?;
föl nem repíthet, ott se szárnyalsz -,
a mélybe ejti testedet.

Isten sehol, ott fönn az ég
örvénylõ, rõt, pokoli katlan,
szélcsóva õrjöng a magasban.

Nincs már utolsó menedék,
valami reng-ropog alattam;
s a víz, a víz oly mozdulatlan!
 

Mese

Mese volt... átjutott a bronzerdõn,
elõtte halomra dõltek a szálfák,
izmának erejét lidércek, gnómok
s állati szörnyek nem sokáig állták.

Aztán ezüsterdõ állta el útját,
feje fölött ezüst hold derengett,
s õ erejét lassan veszni hagyva
ezüstarcú lányokon merengett.

Így érte el végül az aranyerdõt;
kínlódva, vakon botladozva,
s nem jutott el soha a szerelmét
õrzõ, kék gyémánttoronyba.

BISTEY ANDRÁS

Attila koporsói

A múzeumunk helytörténeti osztályán dolgozom, ennek a tájnak a 18. és 19. századi története a kutatási területem. Jó társaság jött össze, van nálunk néhány PhD és két "dr. habil." is, ami egy megyei múzeumban nem rossz arány.
    Nem tartozom az említettek közé, csak mostanában szereztem meg az egyetemi doktori címet, de nem panaszkodhatom. Engednek publikálni a múzeum kiadványaiban, és nem éreztetik velem, hogy a pályán jóval elõbb járnak, mint én.
    Mások is jól érzik magukat, elõnyösebb ajánlatokkal is csak ritkán sikerül valakit elcsábítani közülünk. Így azután nem nagyon jönnek új kollégák, már két éve én vagyok a legfiatalabb. Máshol is úgy van az, hogy amit az öregebbek nem szeretnek csinálni, azt rátestálják a fiatalokra. Én is kaptam egy nemszeretem munkát, ha ugyan munkának lehet nevezni, de ez sem személyesen nekem szóló kiszúrás, azt mondják, így szokás, amióta megvan a múzeum.
    Arról van szó, hogy idõnként bejárnak ide mindenféle alakok a legképtelenebb ötletekkel, és a legfiatalabb kollégához irányítják õket, neki kell meghallgatnia és lehetõleg tapintatosan elirányítania ezeket az embereket.
    Természetesen nem azokról a laikus helytörténészekrõl van szó, akik gyûjtik a régi tárgyakat, kutatják a hagyományokat, megõrzik az utcák, dûlõk, határrészek neveit, vagy akár megírják városuk, falujuk történetét. Õk hasznos munkát végeznek, néha még a múzeumi kiadványokba is bekerülnek, ha másképp nem, hát lábjegyzetként. Nem róluk beszélek, hanem a beteges kincskeresõkrõl, a "nagy fölfedezés" mániákus megszállottjairól. Mert ilyenek is vannak, nem is kevesen, és õket küldik hozzám.
    Az egyik például közölte velem, hogy tudja, hol van elásva egy komplett Tigris tank, és hozzátette, hogy a személyzet is benne van, idõnként hallja a kopogásukat: azonnal menjünk, és ássuk ki õket.
    Évente két-három pasas jelentkezik azzal, hogy fölfedezte Attila sírját. Úgy látszik, a nagy hun király nyughelyének keresése a folklór része lett itt, az Alföldön. Van, aki fémkeresõvel járja a határt, mások éjszaka lángot látnak lobogni a sír fölött, vagy sugárzást észlelnek. Abban azonban mind megegyeznek, hogy követelik az ásatás azonnali megkezdését. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy sajnos, nincs pénzünk, ami egyébként igaz is. A régészeink már évek óta nem folytatnak tervezett ásatást, hanem ha valahol utat, gázvezetéket építenek, vagy valami nagyobb épületet alapoznak, akkor megkutatják a területet az építtetõk költségére. Azok persze szentségelnek, és sürgetik a kollégákat, hogy ne piszmogjanak, sõt volt, akinek pénzt ajánlottak, ha nem talál semmit, és gyorsan befejezi a munkáját.
    A múltkor elkerülõ utat építettek az egyik közeli város mellett, és a beruházó meg a kivitelezõ megegyezett, hogy nem szállítják messzirõl a homokot az alapozáshoz, hanem homokbányát nyitnak a közelben. Ki is jelölték a helyét, de persze ott is el kellett végezni a régészeti kutatást, és mit tesz isten, találtak egy Árpád kori temetõt. Hogy meggyorsítsák az útépítést, nem várták meg a temetõ feltárását, hanem kijelöltek egy másik helyet a homokbányának, de ott egy szarmata település nyomai bukkantak elõ, földbe ásott kemencékkel, vermekkel, régész számára valóságos kincsesbányának számító szemétgödörrel, amelybõl szépen restaurálható edénytöredékek kerültek elõ. A kivitelezõ már a haját tépte, szidta a muzeológusokat, a szarmatákat meg azt is, aki a kötelezõ régészeti kutatásról szóló törvényt hozta. Végre a harmadik helyen meg lehetett nyitni a homokbányát.
    De hogy visszatérjek Attila sírjához, a múltkor egy pasas az egyik belvárosi telefonfülke mellett akart ásatni, mivel megálmodta, hogy ott vannak elrejtve a hun király koporsói. Amikor közöltem vele, hogy nincs pénz, elment a megyei közgyûlés elnökéhez, és követelte, hogy a megye adjon pénzt az ásatásra, mert mi megígértük, hogy ha ad, haladéktalanul elkezdjük a munkát. A múzeumnak a megyei önkormányzat a fenntartója, el lehet képzelni, milyen kalamajka támadt ebbõl. Az elnök kérdõre vonta az igazgatónkat, aki szegény nem tudott semmirõl, õ meg engem vett elõ, alig tudtam kimagyarázkodni.
    Egy másik pasas meg levelet írt a megyei lapnak, hogy a múzeumban nemzetellenes erõk garázdálkodnak, akik holmi pénzhiányra hivatkozva akadályozzák a nagy nemzeti csoda bekövetkezését, Attila sírjának megtalálását. A levél ugyan nem jelent meg, de ez csak a fõszerkesztõn múlott, ha más van a helyén, akár meg is jelenhetett volna.
    Egyszer azonban mégis beugrottam, azóta is ég a pofám, ha rágondolok. Méghozzá nem is valami régészeti ügyben, amihez nem értek, hanem egy állítólagos Kossuth-kézirattal kapcsolatban. Bár én Kossuthtal nem foglalkozom, mint mondtam, ennek a megyének a 18-19. századi története a kutatási területem, mégis ugyanaz a kor, ezért még jobban szégyellem, ami történt.
    Megjelent nálam egy ismerõs régiséggyûjtõ, és mutatott egy Kossuth Lajos aláírással ellátott négyoldalas papírt a kormányzó állítólagos beszédével, amelyet Orsova mellett mondott volna el, mielõtt végleg elhagyta az országot, 1849 augusztusában. A levélen volt egy fekete folt is, az ismerõsöm állította, hogy az egy csepp vér Kossuth vére, amely írás közben csöppenhetett valahogy a papírra. Az írást Szegeden vette a temetõ melletti ócskapiacon ezer forintért, de hozzátette, hogy már százezerért is kérték tõle.
    Akkor követtem el az elsõ hibát, amikor nem kergettem el azonnal azt az embert, hanem elolvastam a szöveget, megnéztem a papír vízjelét, és azt mondtam neki, hogy az írás stílusa emlékeztet a Kossuth-szónoklatok emelkedett, körmondatos stílusára, és a vízjel alapján akár korabeli is lehet a papír. Ennyit mondtam, nem többet, és azt tanácsoltam neki, hogy vizsgáltassa meg Kossuth-kutatóval, de fõleg hasonlítsa össze az írást a kormányzó kézírásával. Fölajánlottam neki, hogy más múzeumból e-mailen vagy faxon kérek Kossuth-kéziratot, és egy pillanat alatt kiderül, hogy valódi-e a kézírás. Kár, hogy nálunk nincs eredeti Kossuth-kézirat; ha van, elkerülhettük volna, ami ezután következett.
    A fazon elsõ útja ugyanis a múzeumból a helyi televízióba vezetett, ahol a kamera elõtt elmondta, hogy én megvizsgáltam a kézírást, és úgy nyilatkoztam, hogy nagy valószínûséggel hiteles, bár a teljes biztonság érdekében még tisztázni kell néhány apróságot. A tévé ezután megkeresett engem is, és akkor követtem el a második hibát. Ahelyett, hogy elküldtem volna a tévéseket, én is a kamerájuk elé álltam és helyesbítettem, magyaráztam, pontosítottam, amibõl a nézõk túlnyomozó része csak annyit jegyzett meg, hogy a nevem után az arcomat is adtam az ügyhöz.
    A lavina megindult, nem lehetett többé megállítani. Egy bulvárlap Véres Kossuth-levelet találtak a szegedi temetõben címmel írt az esetrõl. Szerencse, hogy a gyûjtõ, miután igazolva látta a kézírás eredetiségét, már nem tartotta szükségesnek, hogy a nevemet emlegesse bizonyítékul, így a blamázs nem volt akkora, mintha az országos média is fölkapta volna. Közben elküldtek e-mailen egy hiteles Kossuth-levelet, összehasonlítottam az állítólagos beszéd fénymásolatával, és egy pillanat alatt kiderült, hogy köszönõ viszonyban sincsenek egymással.
    Szerencsére, a kollégák nem cikiztek nagyon, de azért elõfordult néhány napig, hogy ha beléptem egy szobába, ahol többen is voltak, valaki elkezdte dúdolni vagy fütyülni a Kossuth-nótát.
    Ilyen elõzmények után talán érthetõ, hogy óvatos, sõt gyanakvó lettem.
    Amikor Monoki benyitott szobámba, és egy kissé szertartásos fõhajtással bemutatkozott, rögtön rossz érzésem támadt, mert a nevérõl Monok és Kossuth, róla meg a beszédügy jutott eszembe. Helyet mutattam neki, leült, kigombolta a dzsekijét, azután hallgattunk néhány másodpercig.
    Olyan hatvanas forma, sovány alak volt, az elsõ pillantásra csak annyit vettem észre rajta, hogy a szemei a szokásosnál közelebb ülnek egymáshoz, és ettõl valahogy szúrós lett a pillantása. Méregetett néhány másodpercig, azután azt mondta: -Maga nagyon fiatal.
    Leplezetlen csalódás volt a hangjában, nem csodálkoztam volna, ha fölveszi az ölébe helyezett kopott bõr aktatáskát, begombolkozik, és elmegy. De nem ment el, hanem kitartóan bámult rám, mintha választ várt volna a megjegyzésére. Én meg vállat vontam, mit mondhattam volna?
    - Ugye, nem is régész? - kérdezte, olyan hangon, mintha már tudná a választ.
    - Történész vagyok.
    Nem kérdezte meg, hogy milyen korral foglalkozom, valószínûleg elment volna, ha megmondom neki.
    - Régész...- ismételte, mintha ízlelgetné a szót. - Már ne sértõdjön meg, fiatalember, de jobban szerettem volna egy idõsebb... tapasztaltabb... de azt mondta az a hölgy a titkárságon, hogy egyedül magához fordulhatok, mert csak néprajzosok vannak bent, õk meg ugye, még úgy sem értenének hozzá...
    Nem vettem tudomásul a megjegyzését. A titkárságon mûködött az elhárítás, én pedig megszoktam, hogy a hozzám irányított félcédulásoktól ne sértõdjek meg.
    - Hátha és is tudok segíteni - jegyeztem meg óvatosan. - Ha elmondaná, mirõl van szó...
    - Hallott már Priszkosz rétorról, fiatalember?
    Helyben vagyunk - gondoltam. Egy újabb fazon, aki megtalálta Attila sírját.
    - Természetesen hallottam róla, sõt nagyjából ismerem a beszámolóját is, amelyet a hunok...
    Nem várta meg, hogy befejezzem. Elégedetten bólintott, azután egy kissé közelebb hajolt, mintha titkot készülne elárulni.
    - Nagyon alaposan tanulmányoztam a munkáját, számításba vettem a megjelölt idõintervallumokat, a korabeli viszonyok között megtehetõ távolságokat, a folyókat, amelyeken átkelt a bizánci követség, és azt hiszem, elég pontosan meg tudom mondani, hol állt Attila fából épített palotája, és hol temették el...
    Nem válaszoltam rögtön, de valami gúnyos fény villanhatott meg a szememben, és Monoki elég intelligens volt, hogy észrevegye. Sovány arcán egy pillanatra megfeszültek az izmok.
    - Nem vagyok õrült - mondta feltûnõen nyugodt hangon. - Próbálja komolyan venni, amit mondok... - Szünetet tartott egy lélegzetvételnyi idõre, azután hozzátette: -Bár elismerem, hogy lehet oka a gyanakvásra... biztosan nem én vagyok az elsõ...
    - Megmondaná, hogy mi a foglalkozása?
    - Történelemtanár vagyok.
    Egyre furcsábban éreztem magam. Addig fõleg nyugdíjas könyvelõk, mesteremberek, agronómusok, szóval abszolút laikusok, amatõrök jöttek hozzám ilyen ügyekben, történelemtanár még nem volt közöttük. Nem tudtam, mit mondjak, lerázzam-e a szokott módon azzal, hogy nincs pénzünk az ásatásra, de ha esetleg a saját költségén... akkor szívesen segítünk... Ettõl mindenkinek elmegy a kedve a dologtól. Vagy tegyek úgy, mintha komolyan venném?
    Nem küldtem el, hanem azt mondtam neki: - Kedves tanár úr, maga történész létére komolyan hiszi, hogy Priszkosz rétor leírásából meg lehet találni Attila sírját?
    Elégedetten elmosolyodott. Talán arra számított, rövid úton kidobják, és örült, hogy egyáltalán szóba állt vele valaki.
    - Maga, fiatalember, nem tudha
tja, mi mindent áttanulmányoztam én ennek az érdekében. Mondhatnám azt is, hogy erre tettem föl az életemet.
    Nem tudtam tartani a számat. - Megér ez az ügy egy életet? - Igen - mondta, és nagyot bólintott hozzá. - Kell, hogy az ember kitûzzön maga elé egy célt... Van, aki verset ír vagy szobrot mintáz...
    -... vagy gyufaszálakból megépíti a Parlament mását...
    - Tartsa, aminek akarja. - A hangja érdesebb lett. - Mindenesetre megtanultam latinul, amire az egyetemen nem kényszerítettek, de némi szótárhasználattal görög szöveget is tudok fordítani, és mindez nem fáradság volt, örömet szerzett.
    - Nem gondolt arra, hogy a hely meghatározása eddig senkinek sem sikerült, pedig sokan próbálkoztak. Honnan tudja, merre folytak azok a folyók, amelyeken átkelt a bizánci követség? Az Alföld tele van kiszáradt folyómedrekkel, nem beszélve arról, hogy a szabályozások teljesen átalakították a tájat.
    - Kedves fiatalember - mondta szemrehányóan -, csak nem képzeli, hogy mai térképeken végeztem el a számításaimat? Ám ha bizalmatlan, szeretném emlékeztetni arra, hogy Castellani professzor nem volt ilyen elutasító... õ inkább segített.
    - Bruno Castellaniról beszél?
    - Róla bizony! - Monoki elégedetten mosolygott.
    - Hol találkoztak?
    - Itt a múzeumban, a népvándorlás-konferencián.
    Tavasszal volt nálunk egy háromnapos konferencia a népvándorlásról. Ez nem szakterületem, de kíváncsiságból beültem néhány elõadásra, és megismerkedtem Castellanival. Egy este néhányan elmentünk a Délibáb étterembe, ahol kiderült, hogy a prof. nem csupán jó szakember, a népvándorlás korának kitûnõ ismerõje, de ragyogó társalgó is, egész este õ vitte a szót. Úgy beszélt angolul, mint én magyarul, és még az is szórakoztató volt, amit nem értettem meg a beszédébõl. Nehezen tudtam elképzelni, hogy a szakállas óriáscsecsemõ kinézetû, kövérkés Castellani komolyan vette az emberemet, de érdekelt, hogy mirõl beszéltek.
    - Elmondtam neki a teóriámat, és a professzor úr érdeklõdéssel meghallgatott - folytatta Monoki, erõsen megnyomva a "professzor úr" szavakat. - Sõt, nemcsak meghallgatott, tanácsot is adott a további kutatáshoz.
    Nem tudtam, hogy csodálkozzam-e vagy mosolyogjak. Nehéz volt elhinni, hogy a trieszti egyetem szakmai körökben nagyrabecsült professzora, a népvándorlás korának európai hírû szakértõje egyáltalán meghallgatta Monokit.
    - Milyen nyelven beszéltek?
    - Angolul - felelte magától értetõdõen. - Rendkívüli koponya a prof. Nincs benne gõg, úgy beszélt velem, mintha kollégák lennénk.
    Arra kezdtem gyanakodni, hogy a jó humorú professzor valami tréfát eszelt ki, azért tett úgy, mintha komolyan fenné Monokit.
    - Azt mondta, tanácsot is adott Castellani professzor a további kutatáshoz. - Igyekeztem visszaterelni a beszélgetésünket az eredeti témához. - Mi volt a tanács lényege?
    - Fölhívta a figyelmemet, hogy a kamalduli szerzetesek Fonte Avellana-i kolostorának a könyvtárában állítólag van egy kézirat. Priszkosz rétor írásának latin fordítása, amelyen széljegyzetek is olvashatók, és ezek talán elõbbre viszik a kutatásomat.
    Azt hittem, megtaláltam a dolog nyitját: Castellani mondott valamit ennek az embernek, hogy gyorsan lerázza, mert biztos volt benne, hogy úgysem utazik el Olaszországba.
    - Itt, gondolom, el is akadt a kutatás.
    - Miért akadt volna el?
    - Megtalálta a kéziratot?
    - Természetesen. A professzor nem beszél a vakvilágba.
    - Hol az ördögben van az a Fonte Avellana?
    - Közép-Olaszországban, az Appenninek mélyén. Egyetlen keskeny út vezet oda. Igazi remetéknek való hely lehetett valamikor. Most már persze turisták látogatják, a kolostor egyik szárnyában szálloda mûködik, mellette presszó meg bolt, ahol mindenféle gagyit árulnak a látogatóknak. A könyvtár azonban hihetetlenül gazdag...
    Magam is meglepõdtem, hogy egyszerre elfogott az izgalom. - Mi volt a kéziratban?
    - Érdekes írás, kétségtelenül - mondta. - Priszkosz rétor beszámolójának elég gyenge, nyelvtanilag sem mindenhol korrekt fordítása, de talán nem is helyes latinnak nevezni. Abban a korban születhetett, amikor az olasz nyelv kezdett kialakulni a kora középkori konyhalatinból, már nem igazi latin, de még nem is olasz... persze lehet, hogy tévedek, nem vagyok nyelvész.
    Szaporította a szót, mintha elégtételt akarna venni a beszélgetésünk elején tanúsított bizalmatlanságomért, hagyta, hogy türelmetlenkedjem.
    - Valami széljegyzeteket említett - vetettem oda, látszólag közömbösen, de hallottam, hogy az izgalom átsüt a hangomon.
    - A széljegyzetek kiegészítették, pontosították Priszkosz leírását.
    Ez volt az a pont, amikor ismét föltámadt bennem a kétely. Hihetõ, hogy Castellani egy vadidegen embernek kiad egy forrást, amit még maga sem ismer? Ha ugyan igaz ez az egész, és nem egy fantaszta képzelgése, aki a konferenciakor hallott vagy újságban olvasta a professzor nevét, és ilyen történetet kanyarított hozzá, amelyrõl talán már maga is elhiszi, hogy igaz.
    - Mondjon még valamit a kéziratról - kértem, arra számítva, hogy zavarba jön, és kiderül, hogy az egész csak képzelgés.
    - A címe: De factis Attilae rex hunorum flagellum Deizaz Attilának, a hunok királyának...
    - Nem kell lefordítani - mondtam türelmetlenül, õ azonban nem zavartatta magát, végigmondta a címet.
    - ... Isten ostorának tetteirõl. Volt azonban az egyik lapon valami, ami nagyon meglepett.
    - Talán megadta Attila sírjának pontos koordinátáit?
    Válaszra sem méltatta az ironikus megjegyzést.
    - A fordító vagy a másoló az egyik lap szélére kutyát rajzolt.
    - Na és...? Unatkozott... bárkivel elõfordul, hogy unalmában firkálni kezd, és akár kutyát is rajzolhat.
    - Csakhogy a rajz alá azt is odaírta, hogy "cuman dor". Mi jut errõl eszébe?
    Nem tetszett, hogy vizsgáztat, de belementem a játékba. - Alighanem a kunokkal van összefüggésben.
    - Bravó!
    - De hogy kerülnek ide a kunok?
    - Olvastam valahol, hogy a Közép-Ázsiából származó komondort a kunok hozták magukkal Európába, magyar nevét is a kun nyelvbõl kapta, némileg eltorzítva a kuman dor, a kunok kutyája nevet.
    - Azt hiszem, alaposan eltértünk a tárgytól...
    - Azt csak maga hiszi - felelte leplezetlen büszkeséggel. - A dolgok kapcsolatban vannak egymással, csak nem mindig fedezzük föl az összefüggéseket.
    Úgy magyarázott, mintha a tanítványa lennék.
    - Elárulja, milyen összefüggés van Attila sírja és a kunok kutyája között? - kérdeztem.
    - Így is föl lehet tenni a kérdést, bár nem a legszerencsésebben közelíti meg.
    - Ne csigázza a türelmetlenségemet!
    - A fordító vagy másoló vagy mindkettõ egy személyben kun volt, és Kelet-Európából vetõdött el valamelyik kolostorba, ahol a kezébe került Priszkosz rétornak a hunoknál tett látogatásáról írott beszámolója, és lefordította latinra.
    Elég gyenge lábon álló magyarázat volt, és nem is adott választ a legfontosabbra, a széljegyzetekre. Elégedetlenül megcsóváltam a fejem.
    - Várjon! - mondta Monoki -, még nincs vége. Tudjuk, hogy az Attila halála után keletre visszahúzódó hunok felolvadtak a nomád népek tengerében, de magukkal vitték a történetüket, amely legendák formájában terjedt, és évszázadokig élt más népek folklórjában, minden bizonnyal a kunokéban is.
    - Azt mondja, hogy a mi kun fordítónk vagy másolónk idekerült Magyarországra, megkeresztelkedett, szerzetesi életre adta a fejét, megtanult latinul, és lefordította Priszkosz rétor beszámolóját?
    - Magyarországra vagy más kelet-európai országba, amely akkoriban vette föl a kereszténységet.
    - Csakhogy a kunok a 13. században jöttek a keresztény Európába, vagy nyolcszáz évvel Attila halála után. Nem sok ez egy kicsit ahhoz, hogy valaki pontos adatokkal rendelkezzen Attila sírjának helyérõl?
    - A kunok már korában is itt álltak ante portas, gondoljon csak Szent László és a kun vitéz párviadalának történetére. Az nem a 13. században volt, de akár a magyarokkal együtt is jöhettek kunok, ahogy jöttek kabarok, besenyõk, úzok és ki tudja még, miféle néptöredékek. Azt se felejtse el, hogy a legendák szívósan tovább élnek egy-egy nép kultúrájában, és mindig van valamilyen történelmi alapjuk.
    Nem gyõzött meg. De mit mondhattam volna? Történhetett így is, meg még százféle módon.
    - Gondolom, nem akarja elárulni, mi állt a széljegyzetekben - mondtam, és megint volt egy kis irónia a hangomban.
    - Nem - felelte szárazon.
    - Attól tart, hogy megelõzöm, kivonulok egy napszámos brigáddal, és kiásom a hármas koporsót?
    Vagyis most már alighanem csak kettõset, mert a külsõt, amelyik, mint tudjuk, vasból készült, már nyilván szétrágta a rozsda.
    - Nem tartok tõle, hogy megelõznek - válaszolta, és most valami szomorúság bujkált a hangjában. - Azt szeretném, ha az a kincs a nemzet tulajdonában maradna, megelégednék a megtalálónak törvény szerint járó jutalommal.
    - Ha minden kétséget kizáróan bebizonyítaná a széljegyzetekkel a koporsók helyét, biztosan lenne pénz az ásatásra.
    - Még nem... el kell végeznem néhány számítást, de már nem vagyok messze a céltól.
    - Na, igen. - Kezdtem unni a fecsegést, fölálltam, a könyveket rakosgattam az asztalomon, nem is nagyon finoman jelezve, hogy ideje befejezni a beszélgetést. Õ azonban nem vett errõl tudomást, hát megkérdeztem: - Ha nem árulja el a sír helyét, akkor miért keresett föl bennünket? Mások, akik szintén azt mondták, tudják, hol van Attila sírja, legszívesebben a kabátujjunknál fogva rángattak volna ki, hogy máris kezdjük meg a feltárást.
    - Azért alkalmatlankodtam - felelte Monoki -, mert jelezni akartam, hogy közel vagyok a célhoz, és hamarosan bebizonyítom: nemcsak mondom, tudom is, hogy hová temették Attilát, és hát... igen... szerettem volna megtudni, hogy mit szólnak hozzá, mennyire hisznek nekem, mennyire vesznek komolyan...
    - Ha azt akarja, hogy komolyan vegyük, többet kellene elárulnia. Ha nem is tudja... még... a pontos helyet, azt már tudnia kell, hogy melyik tájon keressük majd. A Tisza mentén? A Körösök vidékén? A Zagyva vagy a Tápió...
    Ingatta a fejét, a szemét lehunyta.
    - Mindent a maga idejében. - Azután hozzátette: - Ha most többet mondanék, magát is bajba sodorhatnám. Sõt, lehet, hogy így is... ha megtudják, hogy magával beszéltem. Föltétlenül figyelmeztesse a titkárnõt, aki ideküldött, hogy senkinek se árulja el, hogy maga beszélgetett velem. Még a kollégáinak se, hiszen nem lehet tudni...
    - Mit nem lehet tudni?
    Az ügy egyre zavarosabb lett, vagy inkább egyre világosabb. Ez az ember fantáziavilágban él, és ráadásul üldözési mániában is szenved. Egyszerre rosszkedvem lett, sajnáltam a rápazarolt idõt.
    - Követnek - súgta Monoki. - Ne higgye, hogy egyedül én kutatom Attila koporsójának a helyét. A nyomomban vannak, majdnem annyit tudnak, mint én. Nem bántanak, mert az remélik, elvezetem õket a kincshez.
    Mérges lettem, és már nem is akartam leplezni. - Ugyan kérem, ez...
    - Mánia ugye? Mondja csak ki nyugodtan!
    Fölállt, a szeme szikrázott. Az aktatáskáját a melléhez szorította, talán értékesnek vélt dokumentumokat õrzött benne. Az egyik kezével ügyetlenül gombolni kezdte a kabátját.
    Nem tagadom, megijedtem. Leüthet, ha feldühítem, vagy elõkap egy kést valahonnan, és belém vágja.
    - Nem úgy gondoltam... igazán nagyon... hm... elgondolkodtató volt, amit mondott.
    Egy pillanat alatt lehiggadt, de nem ült vissza a székre. - Ha egyszer megtudják, amit én tudok, nem áll többé érdekükben, hogy életben hagyjanak... nemcsak engem, bárkit, akirõl úgy gondolják, hogy tudja, hol van a kincs.
    Válasz helyett csak hümmögtem.
    - Hallott már a Seuso-kincsekrõl? - kérdezte váratlanul.
    - Természetesen. Néhány éve tele volt velük a sajtó.
    - Akkor azt is tudja, hogy öltek azokért az ezüsttárgyakért. Pedig ami Attila sírjában van, azt össze sem lehet hasonlítani...
    - Csakhogy a Seuso-kincsek megvoltak. Látni, tapintani lehetett õket, meg lehetett mérni a súlyukat. De amirõl maga beszél...
    - Az is megvan, csak még nem tudjuk pontosan, hogy hol - vágott közbe, és magyarázóan fölemelte az ujját. - De én megtudom, hacsak azok meg nem elõznek, és el nem tesznek láb alól. Talán kár volt idejönnöm, talán veszélybe sodrom magát is...
    - Ne féltsen engem! - mondtam magabiztosan.
    Hirtelen kinyílt az ajtó, az egyik kollégám nyitott be, akivel együtt járunk ebédelni egy közeli étterembe, ahová a megyeházáról is átjárnak a hivatalnokok. Megvan az a rossz szokása, hogy mindig úgy vágja ki az ajtót, mintha egy vadnyugati kocsmába lépne be, stukkerrel a kezében. Monoki összerezzent, kérdõ pillantást vetett rám.
    - Jössz kajálni? - kérdezte a kollégám, ügyet sem vetve rá.
    - Rögtön befejezzük, és megyek.
    - Már indulok - mondta riadtan Monoki. - Nagyon elszaladt az idõ.
    - Fölveszem a kabátomat - szólt vissza elmenõben a kollégám. - Készülj te is!
    - Találkozunk még? - fordultam Monokihoz, de a hangomban nem érzõdött igazi óhaj egy újabb találkozóra.
    - Igen... valószínûleg... remélem... majd jelentkezem - mormogta. Kezet nyújtott, és sietve elment, mintha szeretett volna minél hamarabb kint lenni az épületbõl.
    Fölvettem a kabátomat. A kollégám késett, megálltam hát az ablak elõtt. A télvégi hideg szélben kopasz ágak ringatóztak odalent. Az ablakomból a múzeum mögötti keskeny, kihalt utcára láttam, ahol néhány autó parkolt, két kerékkel a járdán.
    Hirtelen megpillantottam Monokit a néptelen úton. Lehajtott fejjel, elgondolkozva ballagott. Egy nagy sebességgel robogó kocsi épp akkor ért oda, amikor két parkoló autó közül kilépett az úttestre.
    Úgy szorítottam az ablakpárkányt, hogy az ujjaim elfehéredtek és fájtak, a fájdalomra riadtam föl. Próbáltam visszaemlékezni a lassítás nélkül eltûnõ kocsi rendszámára, de nem láthattam a magasból, csak annyit tudtam felidézni, hogy halványzöld volt.
    Monoki lerepült az útról, és mozdulatlanul elterült a járdán. Az aktatáskát most is a melléhez szorította, mintha holtában is védelmezné. Úgy éreztem, rettenetesen sok idõ telt el, és odalent nem történt semmi, minden mozdulatlan volt.
    Hangot hallottam a hátam mögül. - Jössz már?
    Nem tudtam megszólalni, csak lemutattam az utcára. A kollégám közelebb lépett, azután megcsóválta a fejét.
    - Az egyik megy, mint a vak légy, a másik meg rohan, mint az állat. - Hallgatott egy pillanatig, majd hozzátette: - Na, induljunk, mert az éhes köztisztviselõk elfoglalják elõlünk a jó helyeket!


 
BENE ZOLTÁN

A gyöngyöt síró ifjú

Darvasi Lászlónak

Könnyelmû fejedelem volt II. Rákóczi György, akárki beláthatja, talán még többet is ennél, ha azt idézi maga elé, hogy 1658. szeptember 5-én a Köprülü Mehmed nagyvezír parancsára Erdélyre zúduló tatárok két hét leforgása alatt micsoda dúlást tesznek a virágzó Tündérkertben, bosszúból a fejedelem meggondolatlan lengyelhoni hadjáratáért! Tanítgatják a tatárok nagy és pokoli tudománnyal kesztyûbe dudálni a fejedelmet, le is taszítják magas székébõl, s helyébe Barcsay Ákost ültetik, csakhogy a kesztyûbe muzsikálás okítása közben tízezreket fûznek rabszíjra, falvakat, városokat égetnek porrá, szántókat túrnak össze, udvarházakat tesznek a földdel egyenlõvé! Kardélre hánynak tömérdek sudár legényt, elragadnak megannyi szép járású leányt, hogy eladják a sztambuli embervásárokon! Könnyek és jajveszékelés jár a nyomukban
    Csibi Máténak nem kell maga elébe idézni a tatárt, jön az idézés nélkül, apró lovon vágtat, feje fölött görbe kardot forgat egyike, másika meg dárdát szegez, éppen Csibi Máté mellének. Ugrik is Csibi Máté az út menti árokba késedelem nélkül, s a bozótból figyeli, mint szökken le a lováról a legelsõ kutyafejû pogány, mint kapja derékon és teperi maga alá testvérnénjét, aki sikít és karmol, kapálózik és harap bõszen, amitõl megdühödik a martalóc, a leány szívébe mártja kését, és sietve behatol elõmeredõ, szörnyû férfiasságával a szûz két lába közt felnyíló édes folyosóba, hogy a halál merevségét megelõzve csillapítsa állati vágyát. Látja Csibi Máté, hogy elõvonszolják õszülõ atyját, ütik és rugdossák, elevenen hántják le hátáról a bõrt, és elerednek Csibi Máté szemébõl a könnyek. Patakzanak tovább, mikor megpillantja átdöfött mellû édesanyját, kinek szemei kereken meredeznek a túlvilág csodáira, szája elnyílik, s ott csügg még ajkán a halálsikoly zörgõ csontváza. Elborzad Csibi Máté, látván, hogy testvéröccseit és testvérhúgait egymáshoz kötözik az istentelen tatárok, végigvágnak rajtuk bivalybõrbõl font korbácsukkal, s mindeközben harsányan és gonoszul röhögnek botladozásukon és jajgatásaikon. Ömlik a könny Csibi Máté szemébõl, és öklét véresre harapdálja, nehogy felordítson és elárulván rejtekét, maga is osztozzék családja sanyarú sorsában.
    Fut Csibi Máté, fut faluról falura, városról városra, de nem lát mást homályos szemeivel, mint romokat, holt tetemeket és hollókat, kik lakmároznak a keresztények tetemén; meg asszonyokat és férfiakat, akik döglött, bûzlõ kutyák hullái felett marakodnak. Máshol emberekkel találkozik, akik gyermeket loptak a szomszédoktól, hogy megegyék és gyenge húsával csillapítsák mardosó éhüket. És sír Csibi Máté és a fejét fogva jajong, mert az Isten elhagyta Erdély népét.
    És szalad tovább Csibi Máté, és olyan éhes már, mint az erdõben lakozó farkas, és elrágta már a bocskora szíját is, majd belévásott a foga, mégsem ûzte el magától az éhség démonait. És eléri Marosvásárhely leomlott falait, de nincs senki, aki segítene rajta, nincs senki, aki csillapítaná éhét, mert mindenki éppoly éhes, mint õ maga, és senkinek sincs élelme, ahogyan neki sincs. És lerogy Csibi Máté egy ház tövébe, lerogy, hogy halálba sírja magát.
    És rí éjt nappallá téve Csibi Máté, míg azt nem veszi észre, hogy szemei szárazok, de ölében fekete gyöngyök sorjáznak. Bizony, fekete gyöngyöket sírsz, Csibi Máté, gondolja keserûen, belepergeti könnyeit ingének sarkába, beköti és felkerekedik, hogy kalmárra bukkanjon.
    És három nap múltán rábukkan Csibi Máté egy kalmárra, kínálja neki a fekete gyöngyöket, de a kalmár nem hiszi, hogy a könnyei azok, nem ad értük többet egy lyukas garasnál, és Csibi Máté sír egyre, peregnek szemébõl a fekete gyöngyök. És visszatér Csibi Máté a falujába, vederszám sírja a gyöngyöket, s amikor éledeznek a földek, becipeli Gyulafehérvárra, és a fejedelmi székébe visszaültetett II. Rákóczi György lábai elé borítja mindahányat. A fejedelem megköszöni ajándékát, de õ sem hiszi, hogy a gyöngyök az ifjú könnyei volnának, hanem harci mentéjére ezekbõl varrat díszt.
    Vonul a fejedelem Szászfenes alá, Szejdi Ahmed budai pasa ellen, összeméri vele kardját, ám beletörik a kardja a nagy fenekedésbe. Az életére törõ vad szpáhi rásújt a fejedelemre, átvágja páncélját, ám pengéje a fekete gyöngysoron megakad, elcsúszik, s a nagyúr torkára szalad, sebet ejt rajta, nem mélyet, csak vértõl vöröslõt. Két hétig kenegetik a sebet tanult orvosok, de mit sem ér tudományuk. Azt mondják, elgennyedt a seb, bár nem értik mitõl. Kérdeznék csak Csibi Mátét, õ megmondaná! Azt felelné kérdésükre: tanult uraim, bizony az én fekete gyöngyökké változott könnyeim fertezték el a nagyságos fejedelem sebét! Vállalom a bûnöm, ha õ is vállalja a családom vesztét! És az orvosok és egyéb tanult udvari emberek csak a fejüket ingatnák, hogy bizony nem vállalná az, nem vállalna az semmit, és útjára engednék Csibi Mátét, menjen Isten hírével ez szerencsétlen, megnyomorodott Erdélyországban.

GYÖRE IMRE

Márciusi

Március van mintha tél
volna s lenne benne nyár
szája tömve nem beszél
messze hangzón kiabál
húzzák-vonják szétszakad
éjjelente összeáll
lényét lopják s lám szabad
Világszabadság a fény
mely szemébõl lánggal üt
meglopottan is remény
holnap gyõztes mindenütt
 

Hamletek

Tenni vagy nem tenni - az itt a kérdés
Lenni vagy nem lenni - ehhöz tréfa csak
míg Dániában éj szorong és könny vés
árkot az alvók szemhéja alatt

S Hamletként ott bóklászni félsz gyötörve
bizonyság vágyva életére törnek
várfalon és termeken körbe-körbe
ujján próbálni tû hegyét a tõrnek

A tükrös házban tükrök sokszoroznak
ha nekiszédül egyik-másikuknak
lát ténferegni tucat Hamletot

De ki a váltott Hamlet az a Másik
ki gyanakodva éjt-nap gyilkolászik
tükörbe nézve döbben õ az ott
 

Kívánság

Úgy legyen ahogy
csakis ne másképp
zokogjon jót a
komédiásnép
a nézõsereg meg
kacagjon ott
higgye az élet
édes dolog
a tükrök túlján
más világ tárja
szét ölét csakhogy
nem ide másra
semmirõl hullnak
a vakolatok
mások fejére
persze hogy egy perc
évezred ott

Fölbuksz és fölkelsz
elképzeled
az ami itt van
semmibe lett
s találkozol majd
egyszer veled
számos õsöddel
sejtalakok
unokád Marson
túlra lohol
azt hiszed ott vagy
tükrön túl-innen
hol nem vagy sehol

KUTAS JÓZSEF

Így, úgy

"A ház homályos utak csokra volt csak"
    (Aragon: Sari)

Tudjátok, ott... ott, ahol azok a furcsa, dünnyögõ autók parkolnak, amelyeknek (úgy tûnik) sohasem alszik ki teljesen a fényszórójuk. Olyan ébren szenderegnek (a szivárvány minden színében - kivéve, amikor sár vagy hó mocskolja a tájat), akár a kócsagok. A legsötétebb éjben néha-néha, indokolatlan vadsággal fel-felszikráznak, mintha titkos áramot kapnának valahonnan. Ahogyan az ember a homlokára csap, és felkiált hirtelen ötletétõl vezérelve, vagy amikor (hideg tûszúrás a szívben) öszszeesik, és nincs gondja többé már semmire.
    Gyakorta eljárok errefelé, mondhatnám, itt töltöm fele idõmet, de jelentõs részét legalábbis... igaz, nincs mihez vagy kihez viszonyítanom sem az idõt, se önmagamat.
    A tél itt talált. Ott, ahol azok a furcsa autók dúdolnak géphangú imákat (Opelek, Audik, Suzuki egy szál se, soha, csak elõkelõ motorok jönnek ide aludni), s rájuk a kirakatok fényes és áttetszõ takarója terül, hol üvegszín, hol pedig kalcedon, mikor milyen napszak ül a kapcsolótábla mögött. Az este, az alkony, a dél mind-mind külön variációval rukkol elõ... de nem ilyen egyszerû az egész.
    Amikor a Cég, ahol dolgoztam, kényszerpihenõre küldött engem és vagy tucatnyi sorstársamat (mindezt a piac váratlan passzivitásával indokolta), úgy gondoltam, ideje volt egy kis szünetnek. Ilyesmit érez a magas hegy szerpentinjein leereszkedõ a lenti síkság elsõ méterein (utána persze újra befonja az egyhangúság ólomszürke pókja, olyan szürke, mint a por, ami uszályként száll fel az út két oldalán).
    Napi tizenhárom, tizennégy órát dolgoztam ekkor, hogy a karosszékbõl megszabott penzumot teljesítsem (gyakorta felidéztem az ügynökök szokásos infarktuseseteit, és voltak olyan percek-órák, amikor a diplomatatáskám összes dossziéját odaadtam volna egy megtöltött pisztolyért), és az õsz elõrehaladtával azt tapasztaltam, hogy a hideg az embereket ingerlékennyé és ostobává változtatja ökörnyál-pálcájával.
    A Cég tehát elküldött bennünket (bezárt a maga kis üvegcséibe, hogy onnan leshessük leendõ szabadítóinkat), s bent találtuk magunkat az idõ szent ligeteiben. Kapkodtam a fejemet, honnan és miért és mikor törnek ránk az ellenség seregei, de békén heverészhettem tovább. Így tettek a többiek is.
    Véletlenül tévedtem be ebbe az utcába, ahol azok a furcsa autók szenderegnek a különös kirakataikat õrizvén. A Cafe ball, a Senator, a John Bull pub és a Pocaktanya vendéglõ megannyi temploma volt a meditálásra váró léleknek. Szigetek voltak, amelyeket saját szörnyeik védtek, és létezési formájuknak olyan izolációt választottak, akár a középkori szerzetesek, akik azokkal a csengõ-bongó kicsi harangokkal barangoltak hegyre föl és völgybe le...
    Szemközt, egy képzeletbeli óceánt tudva jómagam és e drága szigetek közé, nyugodtan szemlélõdhettem, s néha akadt is látnivaló.
    Hogy honnan? Nem tudtam megtagadni önmagam. Ha a Cég átmenetileg le is mondott rólunk, azért a biztonsági köteleket nem vágta el. A Praktikum üvegtáblája ideális álcát nyújtott. Odabent az ismerõs, fehér, szûrt fény barátságát élveztem, és prospektus-halmok emlékeztettek arra, hogy a világban igenis vannak állandó dolgok: csúcsok, amelyekrõl sohasem olvad le a hó, fák, amelyek nem öregszenek.
    Bemutatkoztam a biztonsági embernek (Ötezresnek hívtak), és õ onnantól egyetértõ bólingatásokkal beszélgetett velem. A forgóajtó válogatás nélkül lökte-szívta a férfiakat-nõket, akik sohasem mulasztották el a körbepillantást, akármelyik irányból érkeztek-távoztak.
    Ott üldögéltem a térdig érõ, ovális, füstüveg asztalka mögött, és úgy éreztem, hogy az idõ súlytalan, akár a cigaretta papírja, de nem jelentéktelen, mert hallottam, amikor a kõlapokhoz csapódik a földön... lezuhan, akár az Andok fölött a Fairchild repülõgép, tudjátok, amelyik azt a rögbicsapatot szállította.
    Édes, névtelen lebegés volt ez, egy hatalmas fikusz védõszárnyai alatt (bizony, idõnként védõangyalomnak tekintettem ezt a mélabús növényt, akit szinte mindenki odábbtolt a tekintetével, mert nem értették, hogy lehet ilyen óriás egy kéz és láb nélküli organizmus).
    Figyeltem a furcsa autókat, amelyek... ki-beszálló utasait, akik... és a Cafe ball, a Senator, a John Bull pub és a Pocaktanya kirakatai úgy villogtak (kicsit másképp, ahogyan a napszakok változtak), akár a különös utca szemaforjai. Üvegszín és sárgáspiros kalcedon torlódott ebben az árnyalat-összevisszaságban, amely azonban megnyugtató volt, mint az örökké hullámzó óceán. Biztonságban voltam, és - hála a Cégnek - tudtam, hogy kihúzom itt tavaszig, még tovább is, elszórakoztattak a közömbös látnivalók, és élveztem a felelõsség nélküli létezés apró-cseprõ gyönyörûségét.
    A biztonsági ember (gyalult fejû, piros szemû gólem) bólogatott, valahányszor elhaladt mellettem. Hasonlítottunk egymásra, és ennek mindketten tudatában voltunk. Egy dolognak két fele... egy utca árnyékos és napsütötte oldala. Én pihentem, õ dolgozott. De bármelyik pillanatban felcserélõdhettek a szerepek... én õ lehettem, õ meg én.
    És csend volt. Nagy-nagy csend úszott át az õszön, mint egy költözõ madárcsapat. A percek suhogó, roppant szárnyai emelték, forgatták a levegõt. Dalolt az idõ.
    Csak a Pocaktanya nyitott ki dél elõtt, de az is csak úgy tessék-lássék, akár a hóvirág jégmintás mezõkön. Fiatal, de máris önelégült fiatalemberek látogatták, karjaikon finom ruhadarabok a hallgatag-sápadt nõk. Tudjátok, nem irigyeltem õket egymástól. Néha elképzeltem, kik esznek-isznak odabent, de érzékszerveim nem engedelmeskedtek, fantáziám megbénult; néhány nap múlva már nem törõdtem velük. A másik három hely is lemerült tudatom sötét kútjába, ahonnan földi erõ vissza nem húzza õket többé.
    Tudjátok, felfedeztem, hogy az én helyzetem többre és másra hivatott, mint hogy pojácákat és magukban beszélõ, bolond autókat mustráljak. A Senator meg a többi felõlem fel is robbanhatott (nem szerettem volna természetesen, ha így történik és én magam semmit nem tettem ennek érdekében), vendégeiket pedig, hipp-hopp, elragadta az idõ váratlan, semmibõl születõ tornádója. De a Praktikum kitartott, üvegportálja meg sem rezdült, mintha carrarai márványból lett volna.
    A borostyánba fagyott egyszeri moszkitó sem lehet nálam mozdulatlanabb - vérereim Dis jégfolyamába ágazó holt árkok. Észrevétlenül lélegzem, mint meszszi északon a mamutfenyõk (tudjátok, akik kamionokat reggeliznek, és gyökereik a föld szívét szorítják gyengéden), de friss vagyok, tettrekész.
    A Cafe ball és a Pocaktanya egy hosszú útszakasz kezdõ és záró épülete, közöttük található a másik két étterem és még számtalan egyéb érdekes objektum, amelyeket akkor vettem észre, amikor az üvegszín és a kalcedon-szivárvány alagútjából felbukkantak.
    Ezek a kirakatok napközben olyan egyszerû-szürkék voltak, mint a száraz folyami kavics, ám este, amikor a csillagok mûszerfala zümmögni kezdett, kigyúltak, és ragyogtak, ragyogtak, akár a négyszögûre csiszolt rubin.
    Már csak a találkozás pontos idõpontját kellett megvárni (a Pocaktanya halványulni kezd, és lehull, míg mellette dübörögve közeledik a szomszéd ablak égõvörös reflektora, egészen a bolt közepébõl, mint egy lokomotív), hogy egy újabb varázslatot felfedezzek. Elõször nem is hittem a szememnek, másodszorra sem... harmadszor...
    Zuhogott az esõ. Hatalmas cseppek potyogtak az égbõl, egyikük akkora volt, mint egy zsebkendõ, amellyel Déméter a könnyeit törölgette, míg a másik leginkább mûanyag zacskóhoz hasonlított (tudjátok, amibe a trappista sajtot csomagolják), de a hangjuk, a hangjuk áttört minden lehetséges falon, amit valaha az emberi fül és a környezet közé emeltek.
    Placcs-placcs-placcs... õrjítõ szimfónia volt ez. Egyfelõl szûkítette, másfelõl viszont kitágította az érzékekkel letapogatható világ határait. Innen elvont, oda adott. A zaj, ez az õszi Úristen átrendezte az idõ és a tér színpadát. Egyes díszleteket (a Cafe ballt és a többit) lelökött a zenekari árokba, közvetlenül az üstdob és egy törött nagybõgõ mellé, míg másokat a placc közepére tolt, sõt, a reflektorokat is rájuk irányozta.
    Így vont be egy játékboltot is az olvadt arany és a derûs naplemente cseppet sem hivalkodó, tömör mázával, amely úgy választotta szét az esõfüggönyt, akár az árral szemben úszó hajó orra a vizet.
    Tudjátok, játékbolt... játék... mintha felkapcsolnák a villanyokat a benti elsötétített szobákban, ahol olyan rémes rend uralkodik... semmit nem szabad elmozdítani, de még csak gondolni sem erre... mintha oda lenne minden szögezve (csillagok a firmamentum szurokrétegébe ragadva) a rejtélyes és láthatatlan alaphoz... a felnõttvilág igazságai hevernek ott a poros vitrinekben (tudjátok, amelyek mellé sohasem állítanak teremõrt)... itt a szerelem, néhány döglött légy koszorújában, amott meg a logika rozsdás kulcscsomója...
    De a szó, hogy játék, megpöccinti a kapcsolót, tudjátok, hogyan megy ez.
    A bolt amúgy átlagos volt... egy homályos, sárga tábla (valamilyen Toys) függött a bejárat felett, amely egészen keskeny téglalap alakú volt, bajosan férhetett be egy kövér ember rajta, egy kismama a babakocsival meg egyáltalán nem. Úgy láttam, hogy az üzlet nem bonyolított le nagy forgalmat (hogy õszinte legyek: egyetlenegy vásárló sem ment se be, se ki), mégis egészen otthonos, családias nyugalom áradt belõle (akár egy születésnapi tortából). Üzemeltetõi vagy tulajdonosai megelégedtek szerény haszonnal (esetleg semmilyen haszonnal), vagy más, titkolnivalóan rejtélyes (talán bûnös) céljaik leplezésére használták õt.
    De mindegy, mi volt a szándék, a bolt a maga elképzeléseihez ragaszkodott, és csökönyös kisgyerekként beérte azzal, amit a világ nyújtott neki: a békességgel.
    Ha a vendéglõk cifra, büszke szigetek voltak, õ egyszerû, kedélyes homokpad... amit elkerülnek a kalózok is, a királynõ hadihajói is... vagyis megmenekül, mert neki más sors van megírva valahol. Mire idáig értem, megszûnt az esõzés is.
    Az ég feltisztult, mint a lázbeteg tekintete, és átható kék lett, csaknem bizalmas. Odaát a Játékbolt (mert most már õ volt a leglényegesebb a furcsa utca különös lajstromában) már nem elhagyatottnak tûnt, hanem - a sarkok mögül elõbukkanó emberek miatt - egy körkörös mozgás epicentrumának.
    - Hoppá! - mondtam, egy kedvezõ díjcsomag-prospektust dajkálva, s erre biztonsági barátom odaügetett, és készségesen megütögette a tarkómat. - Hoppá! - ismételtem, mire bebújt a fikusz húsos-zöld levelei alá.
    Mindig is erõsségem volt a környezet tanulmányozása, és a tapasztalatokból leszûrt igazságok következményeinek feltárása... nyomelemzõ lehettem elõzõ életemben, vagy fagylaltárus a pokolban... ez a fajta vizsgálat viszont, amely a szemközti, idegen terület megértésére irányult, meghaladta képességeimet.
    Az emberek hol szakadozott csapatokban, hol egyesével haladtak a Praktikummal átellenes oldalon, óvatosan kerülgetve a járdán képzõdött tócsákat (bár láttam, hogy egy baseball-sapkás ifjonc egyenest belegyalogolt az egyikbe, mint Mózes a maga tengerébe, ám ez nem nyílt szét elõtte, mint tette az elõtt), semmilyen törvényszerûséget nem tudtam megfigyelni... ahogyan a természet jelenségei is megmagyarázhatatlanok a városlakó szemében.
    A Játékbolt továbbra is érintetlen maradt, akár egy varázsló doboza, de kirakatüvege (egy órának kellett eltelnie, mire felfigyeltem rá) egyre átlátszóbbá vált... megjelentek a rejtõzködõ tárgyak, játékszerek.
    Az elnyújtott téglalap bal oldalán (a jelképes nyugaton) egy karcsú lovagvár kontúrja rajzolódott ki, amely vagy másfél méterre lebegett a talajszint felett, s egy idõ után (tíz perc, húsz perc?) megjelent, mint egy testet öltött meseépület... nem volt se árnyéka, se térbeli kiterjedése, mégis úgy rémlett, bármelyik percben lecsapódhatna a felvonóhíd (helyre szürke masnival rögzítve!), és rajta páncélos vitézek rúgtatnak majd a keleti, sötét tartományok felé, az elõreszegzett lándzsákon megcsillan a szivárványos napfény, amely ekkor csöppent le a Játékbolt házának ereszérõl.
    Egy másodpercig (nem tovább) így láttam, és azt is tudni véltem, miért. Egy piros kardigános, lófarkas szõke lány sietett el az épület elõtt, egy futó pillantást sem vetve a várra vagy a keleti kirakat-égtáj egyelõre még láthatatlan lényeire... Tudjátok, úgy ráfeledkeztem erre a bazárra, hogy hajlandó voltam mindent elhinni, amit csak képzeltem. A gyerekkor semmi másból nem áll, mint hús-vér fantáziából, ebbõl a kitalált plazmából, amibõl mindent, de mindent fel lehet építeni, és még annál is többet egy bakarasszal.
    A nagyon karcsú, nagyon piros kardigános lány áthulahoppozott tehát azon a néhány négyzetméteren, és máris - azonnal - ragyogó gyöngyházszint kapott az ócska beton alatta, s (felnagyítva, ugyanezzel a tónussal átitatva a vár henger alakú öregtornyát) úgy pulzált, akár egy különös szív.
    Majd elment a lány, és minden visszarendezõdött régi állapotába, s én már tudtam, hogy az a lány, ott, legalább olyan boldog, mint amilyen karcsú és amilyen piros a pulóvere, és a Játékbolt is tudta ezt.
    Ezek után könnyû volt azonosítani a résztvevõket...
    Egy görnyedt hátú fiatalember, aki a hátán kihasadt zakót viselt, és zsebébõl néhány Fedél nélkül lógott ki... a kirakat dühös, obszidián izzásba ugrott, a háttérbõl óriási darazsak lökõdtek ki, egyszerre és átmenet nélkül, ahogyan a lift acél felvonókötele elpattan, és követték õt... láttam, csak arra várnak, hogy megtántorodjon, és megérintse a kirakatot... akkor és ott vége lett volna. De nem történt semmi, a férfi baj nélkül elhagyta a veszélyes övezetet... a Cafe ball bejárata elõtt vigyázban álló örökzöldek elõtt megtorpant, elfintorodott, és kiköpött... majd eliszkolt, és befordult a sarkon.
    Jött egy kövér édesanya, egyik kezében újszülöttjével, akinek élénkpiros fõkötõje és zsiványkék-szeme volt, a másikkal az összkomfortos babakocsit irányította... a Játékbolt kivárt néhány taktust, majd hirtelen villámgyors, tiritarka repülõgépek és papírsárkányok lepték el a benti eget, és különféle mókás alakzatokat alkottak (harsány indulót játszott a rejtõzködõ zenekar), a fiatal anyuka (arcán azzal a bizonyos madonnás mosollyal) semmit sem vett észre a karneválból, de a kisded gurgulázva hahotázott.
    És így tovább.
    Egyszer így, másszor úgy.
    A Játékbolt rendületlenül, megvesztegethetetlen igazságossággal válaszolt a le-föl vándorlók üzeneteire (rejtély volt, hogyan csinálja, de, tudjátok, valahogy nem volt kedvem beleavatkozni)... volt, hogy olyan komor felhõregimentet terelt egy öltönyös úr felé (akinek arany Doxája árából egy fél falu jóllakhatott volna Timbuktuban), hogy szinte féltem, hogy átszakad a vékony üveg, akár a valóság... aztán arra szaladt egy kisfiú (a háttérben egy lihegõ nagymama üldözte, kezében a kisfiú csíkos Jumbo sipkájával), és a kirakat ripsz-ropsz tejszínszínû szavannává változott, bömbölõ oroszlánokkal és pálmafanyakú, komótosan lépdelõ zsiráfokkal.
    És az volt a legcsudálatosabb az egészben, hogy rajtam kívül az égadta világon senki, de senki sem figyelt föl arra, hogy a kirakat (tudjátok, mint egy profi pszichológus), nyomon követi kedélyállapotukat, akár a radar az éjszakába kúszó azonosítatlan tárgyakat. Mentek a dolgaik után (ahogyan a szamár ballag a botra függesztett répától orrhossznyi távolságban), olyan önfeledten és ostobán, akár a háromkirályok.
    - Hoppá! Hoppá!
    A Praktikum házszabályzata lehetõvé tette ugyan, hogy hozzám hasonló idõmilliomosok dosztig üldögélhessenek a puha fotelekben, és nem tiltották meg a népszerûsítõ kiadmányok forgatását sem, viszont egyszer eljött az a pillanat, amikor mindenkit kitessékeltek az épületbõl.
    Elõbb az elõcsarnokba (itt biztonsági barátom egy fõbiccentéssel búcsúzott, és ebben a mozdulatban benne rejlett a közeli viszontlátás miatt érzett õszinte, önzõ öröme is), amelyet már részben elfoglalt az õszi éjszaka hamuszín sötétje, amely olyan süppedõsnek tûnt, mint a dartmoori ingovány hamvas gyepszõnyege. A tárgyak is kifordították színváltós köpönyegeiket, és huss, egy piruett után belevesztek a növekvõ homály-forgatagba (tudjátok, akár az elsõbálozó lányok).
    Nem, ez még nem volt a vég, sõt, nem is a vég kezdete... csak megszûnt valami, ami eddig mozgásban tartott (még ha egész nap ücsörögtem, zongoráztam a kézcsontjaimon, és szagoltam a fikusz és a Praktikum savanykás, sósborszesz szagát), és beletaszított az éjszaka kitárt karjaiba. Tudjátok, nem ez volt az az érzés, ami elfogott az elõcsarnok márvány-hûvösében, a csapkodó-vergõdõ neonfény-lepkék alatt ácsorogva, hanem a veszteségé.
    Ha elmúlik ez a nap, és felvirrad egy másik, amirõl csak a reménytelenül gyengeelméjûek és a szerelmespárok hiszik, hogy az elõzõ folytatása (tudjátok, olyan jogutódszerû), a Játékbolt nem fog mûködni többé... és a Cafe ball, a Senator, a John Bull pub és a Pocaktanya fog uralkodni mindörökkön örökké ebben az utcában, ahol a furcsa autók...
    S én elszalasztom az alkalmat, hogy megtudjam, hogy meggyõzõdjem róla... amit képzelek magamról, az megfelel-e a valóságnak... átballagtam tehát a túloldalra (méghozzá a szabályos piros-sárga-zöld lámpásnál, akár a többi kétlábú), rávigyorogtam a kávéház tujáira, és elindultam a Játékbolt felé.
    Rövidebb volt a vártnál. És semmit sem láttam... csak odaát, a Praktikum pislogó, derengõ fényburái alatt egy parázsló tekintet, ami rám szegezõdik... s akkor megértettem a mondás értelmét, hogy "senki sem lehet próféta a saját hazájában", és hazamentem lefeküdni...
    Másnap beültem a Cafe ballba, megittam egy pocsék kapucsínót (vaníliásat, dupla habbal, mint a tanítónõk egy Emily Dickinson-versben, amelyben úgy összefutnak az élet szálai, mint a Csipkerózsika guzsalyában)... megint másnap eggyel arrébb, egyre kifelé az utcából keletre, ahol süvít a szél... ha így folytatom, elérek a szabad mezõkre, ahol még férfi a férfi és nõ a nõ... a Praktikum is állást kínált nekem, de a Céget nem akarom cserben hagyni... tavasszal számítanak rám, az elemzõ- s a megfigyelõ képességeimet hol is kamatoztatnám másutt?
    Igen, igen... betértem a Játékboltba is.
    Vásároltam egy bumfordi plüss pingvint az unokahúgomnak (így mondtam a kefebajuszú eladónak, aki, esküszöm, egy Adolf keresztnevû diktátorra hasonlított, csak pöttyös labda volt a hóna alatt, nem csupasz koponya), utána pedig hiába ültem le ugyanahhoz a füstszínû asztalhoz (esett is egy kis esõ, olyan utólagos benyomásszerûen), a kirakat olyan volt, mint a többi, közönséges kirakat, amolyan tizenkettõ egy tucat-féle, amelyben fehér a fehér és fekete a fekete.
    Pihenek, nézelõdöm, mint Jónás a tök alatt és... várok.
    Tudjátok, nem adom fel olyan könnyen. Így vagy úgy, de egyszer eljön az én idõm is. Kibogozom, mi az igazság, ha belepusztulok is. Hányan mondták már ezt elõttem?
    És hányan nem?
    Ha lenne unokahúgom, örülne a plüss pingvinnek... esetlennek esetlen, és feldõl, ha megmozdítom az asztalkát, de onnan származik, abból a házból... a biztonsági barátomtól kértem egy igen vékony mûanyagkötelet, azt hurkoltam a szárnya alá, hogy el ne szökhessem.
    Tudjátok, szeretem a kiszámíthatósági tényezõt a lehetõ legnagyobbra növelni. Ezért vár vissza engem a Cég, és ezért keresem magam olyan kitartóan, akár árnyékát egy kirakat.

MARIK ÁLMOS

Ecsetnyomok

abszintíz
álmainkban
ahogy alszanak
ametisztként
asztalaikon
az arannyá
alkonyuló
angyal-alakok
avas anziksz
aszúsodó
arcainkon

*

boszorkányos
bíborukkal
bágyadóan
bordóvá
bódító
bõ borokba
borongósan
bebújtatott
bánataink
bús bõgõ
bronz brácsák

*

cigaretták
cirkáló
ceruzanyomai
ciklusoknyi
cetlijeink
ciklámenes
celofánjain
cédrusszín
citeráknak
cirógató
ciripelése

*

csontjainknak
cseppkövesre
csipkézett
csészéiben
csermelyként
csilingelõ
csókjaink
cseresznyeíz
csillámai
cselló-csend
csillogások

*

damasztoknak
dögjeitõl
delíriumos
drapp dalaink
dongó dús
dúdolása
dermesztõ
deres dombon
drót dorombok
dohos durva
duruzsolása

*

erdeinket
egészében
elemésztõ
ezer esõnek
ezüstjében
ellebegõ
elefántcsont
energiánk
egy estének
eperszagú
enyves ecsete

*

fémekbõl
félfinomra
formázott
firkáink
fehér fagyöngy
figuráinak
fecsegései
füllesztõ
fellegekben
füstszerû
fagotthangok

*

gejzíreken
görnyedezõ
gránit-gömb
gondolatunk
gondolái
gonoszkodó
grog-gõztõl
gesztenyényi
galamboknak
gipszszínû
galacsinjai

*

gyötrelmesen
gyullasztó
gyömbéríz
gyászainknak
gyolcsokból
gyertyákká
gyûrûzött
gyémántjai
gyékényeken
gyûrt gyümölcsök
gyöngyözése

*

hivalkodó
hermelinbe
hullajtott
havas homokon
hallhatatlan
harmónia
halk halvány
himnuszaink
hullám-hideg
harang-hangja
hársfaágon

*

ingoványos
italoktól
indigósan
idomított
irkáink
idõsödõ
ibolyákként
icipicivé
iszaposodott
idõ igéknek
ízes írja

*

jácinttá
jámborodó
jambusaink
jellegzetes
jadefényû
jel-jegenyéi
jottává
jegesedvén
juharlevelek
jáspisszín
játékai

*

kagylóíz
kehelynyi korty
kökény-kékes
kínjából
kikanalazott
kérdésünk
kristályfény
kimérái
kvarc-klárisok
köhécselõ
klarinétjai

*

lázas lila
liliomokban
lubickoló
létünknek
lapjaivá
lényegülõ
lantjáték
láthatatlan
leselkedõ
lovasoknak
lim-lomjai

*

méla múlt
mondataink
márványtömb
maszkjaiból
morzsolt mini
marionettek
mormolása
mályvákról
mandariníz
madrigálok
meleg mustja

*

naftalinosan
nehéz napokon
naspolyányi
nemezeletlen
nevetésünk
nedvesedõ
némasága
néha-néha
nárciszokon
nõtt negédes
násfa-narancs

*

nyomtatásban
nyálkássá
nyújtogatott
nyavalyáink
nyíltan nyers
nyávogása
nyugalmatlan
nyelvünkbõl
nyöszörgõsen
nyílt nyárfák
nyomorgása

*

ódon opál
orgonákon
oldalnyira
olvasztott
ódáink
olívazöld
obeliszkjei
óránként
omladozó
oszlopoknak
ón ormai

*

örökölt örök
örömeink
õrültként
õrjöngõ
összhangjai
összeöntve
ördögeink
örvénylõ
ösvényein
õdöngõ
õsz ösztönök

*

pezsgõtõl
penészedõ
papírjaink
pirosan pici
pillangó
parázslása
por-pelyheken
pihengetõ
pihengetõ
permeteknek
pityergõ
pánsípjai

*

rõt ráncú
rózsaablakok
rajzainak
rubintvörös
rozsdálló
rézkarcai
rejtõzõ
rekettyések
rekeszzománc
ragyogású
rezdülései

*

sok sorunknak
sör savanyú
sárgálló
spondeusában
sompolygó
sárkányfiak
sóhajainak
sercegése
sistergõ
smaragd-sípok
sivítása

*

szakadatlanul
szûrõdõ
szilvórium
szavainkból
szõtt szénszín
szikra-szirmok
szakadása
szilánkosra
szeletelt szent
szomorúfûz
szisszenése

*

tollainkon
türkizként
tükrözõdõ
terméskõ
témáink
távlataiban
tömör tölgyek
táncolása
türelmetlen
trombitáknak
tisztasága

*

uralkodó
utódaink
uborkazöld
utalásai
unatkozó
utánzása
univerzumok
ujjongó
ugatástól
undorodó
uradalmai

*

ütemtelenül
üvegesedõ
üzeneteink
üdvözlõ
üvöltése
üstdobokba
ülepített
üstökösökön
üszkösödõ
ünnepeknek
ütközése

*

villámló
vodkaízben
vázlattá
vasalódott
verseinknek
vergõdõ
vágy-verebei
vonósoknak
viaszos vörös
violinkulcs
vitorlái

*

zongorákra
zúdított
zúgó zord
záporaink
zománcozott
zöld zenéje
zafírszerû
zamatokká
zötykölõdõ
zacskónyi
zelnicemeggy

HÓDOS MÁTYÁS

Bikakaland

Ma te fogod legeltetni a teheneket - mondta az anya, miután elfogyasztották kövön sütött lepénybõl és egy nagy kupa friss tejbõl álló reggelijüket.
    A lány nem bánta. Egyedül az erdõ csendjével, a három tehénkével és saját gondolataival, ábrándjaival egy ilyen szép napon... Mit is kívánhatna még! Sokkal kellemesebb, mint a ház körüli munka, amikor anya folyton ugráltatja és minden mozdulatát megjegyzésekkel kíséri.
    - A domb mögött a cseresben van egy nagy tisztás. Ott legeltess!
    A lány tudta, hogy az vitatott legelõ.
    - Nem lesz ebbõl veszekedés?
    - Ne törõdj vele! Majd az elöljárók elintézik! Ott jó fû van, a többi nem a te dolgod!
    Durva vászon zsákruhájának nyaka és karöltõje piros gyapjúfonállal volt beszegve.
    - Mind elhasználtad a piros fonalat...- zsörtölõdött az anyja.
    - Olyan kevés volt! Másra már úgysem lett volna elég...
    - Vidd magaddal! - nyújtotta oda lányának a vászon tarisznyát. - A tálba fejhetsz tejet, ha megkívánod. Na, elindulsz végre?
    Kihajtotta a teheneket az istállóból. Letört egy fûzfavesszõt és azzal terelgette a jószágokat a tisztás felé.
    A tisztásra érve az állatok elkezdtek legelni, a lány meg keresett az árnyékos oldalon egy alkalmas helyet. Összeszedett egy nyaláb füvet, leterítette a fa alá. A tarisznyát felakasztotta a közeli bokorra. Éppen le akart heveredni, amikor gondolt egyet, levette ruháját és a tarisznyába fûzte.
    - Nem szeretném ha zöld lenne fûtõl - mondta félhangosan. - Még mit gondolnának rólam?! Itt meg nem gondol senki semmit, úgy vagyok, ahogy jól esik.
    Most pedig éppen jól esett neki leülni a fûre, nekitámaszkodni a fának, miközben szétvetett lábait bearanyozza a koranyári nap.
    - Mit meg adnának a szomszéd fiúk, ha így láthatnának! - somolygott magában. - Jó, hogy most nem kell tartanom a leskelõdõktõl, mert a sztratégosz berendelte a legényeket útjavításra és harci gyakorlatra.
    Ezen elmélázott egy keveset, majd gyenge remegés futott át testén és arra gondolt, hogy talán nem is bánná olyan nagyon, ha mondjuk a göndörfürtû, daliás termetû Kosztasz oda vetõdne.
    Ekkor honnan, honnan nem, egy bika jelent meg a tisztás szélén.
    "Gyönyörû jószág! Fajtája dísze, valóban... Hatalmas, izmos, egyenletesen világos, szürke szõrzet, arányos test, ragyogó barna szemek, nagy, de egyáltalán nem félelmetes, szép, szabályos szarvak - figyelte meg a lány. - Vajon kié lehet?"
    Jól ismerte a falu minden lovát, tehenét, bikáját, kecskéjét, de ezt az állatot eddig soha nem látta.
    A bika szép lassan, kényelmesen besétált a tisztás közepére és körülnézett.
    Tekintetét követve a lány szeme is megállapodott a három legelészõ tehénen.
    - Jó lenne, ha meghágná valamelyiket, biztosan gyönyörû kisborjú születne - ébredt fel benne a gazdasszony. - De tudta, hogy ezt most hiába is várná. Mindhárom tehenük nemrég ellett és most fejésben vannak.
    A bika, mintha csak ismerte volna a helyzetet, nem ment oda a tehenekhez, hanem egy-két lépésnyire megközelítette a hátát a fának támasztó lányt. Kissé félrehajlította fejét, szemei mintha mosolyogtak volna.
    A lány rámosolygott és kezét kinyújtva, tenyerét a bika homlokára tette. Az fél lépést mozdult elõre, majd fejét a széttartott combok közé eresztette. A lány érezte bõrén a beáramló levegõ hûvösségét, majd a kilélegzés meleg fuvallatát. Semmi félelem, csak valami szokatlan, jólesõ bizsergés kerítette hatalmába. Ekkor az állat széles, meleg, érdes nyelvével gyengéden végigsimította aranyos, göndör szõrzetét.
    - Jaj! - sikkantott halkan. - Hát ez meg mi?! - csúszott ki a száján. Határozottan érezte, hogy a bika érti szavait.
    Elõrehajolt, mindkét kezével átfogta a bika fejét és a melléhez szorította, miközben az még néhányszor végigsimította nyelvével felforrósodó testét.
    - Most, a napokban volt holdtölte - jutott eszébe. - Biztosan az ilyenkori illatot érzi... Hiszen ezeken a napokon gyakran elõfordul, hogy a kan kutyák mellsõ lábukkal átfogják a lábát, félreérthetetlen mozdulatokat tesznek és panaszos hangokat hallatnak. Alig is lehet õket elzavarni.
    Közben a bika óvatosan a bal oldalára ereszkedett és feje ügyes mozdulatával gyengéden áttolta lányt combja belsõ oldalára, aki néhány célirányos mozdulattal elhelyezkedett a bika forró ölében. Szíve hevesen dobogott, Úgy érezte, még egy dobbanás és kiugrik a helyébõl. Ekkor már alig várta, hogy megnyithassa testét valami új, eddig ismeretlen tapasztalat elõtt.
    Ebben a pillanatban éktelen visítozással egy kis fiatal, meg egy felnõtt szatír és egy hosszú, aranyhajú nimfa rohant be tisztásra. A kis szatír elgáncsolta a nimfát, aki elterült a földön. Hosszú haja szinte beborította testét. A felnõtt szatír melléje térdelt, átkarolta, majd kissé megemelte és a hátára fektette. A kis szatír észrevette a tisztás szélén fekvõ bikát a lánnyal. Megállt és tátott szájjal, földbe gyökerezett lábbal bámult rájuk.
    A bika fölpattant, akkorát toppantott lábaival, hogy beleremegett a föld.
    - Nem mentek innen, ronda dögök! - kiáltotta dühös emberi hangon.
    Mire azok hanyatt-homlok menekülve egy pillanat alatt eltûntek a sûrûben. A bika dühösen fújtatva futott egy kört a tisztáson, majd visszafeküdt elõbbi helyére.
    A lány, aki eddig rémülten, kikerekedett szemekkel nézte a jelenetet, átölelte a bikát, arcát az állat nyakába fúrta és egész testében remegve, hangosan zokogni kezdett.
    A bika csendes, duruzsoló hangon csitítgatta, nyugtatta, és a lány megérezte, hogy lassan visszatér a hatalmas testbe a vágy.
    Még szorosabban hozzásimult és sírva-szipogva suttogta: - Most ne, kedvesem, még ne... Látod, a rémület mindent elmosott... Érzed magad is... - és hozzászorította dombocskáját. - Úgy-e, te is érzed, nem forró és nem lüktet... Kérlek, várjál!
    - Amíg megnyugszol, megmutatom neked a földedet. Feküdj a hátamra hasmánt és szorosan öleld át a nyakamat!
    A bika elrugaszkodott a talajtól és néhány pillanat múltán már magasan a föld felett szálltak.
    - Látod, gyönyörûm, Árkádia van alattunk. Három oldalról a tenger öleli. Ott, kissé balra, az a felhõ az Olümposzt takarja.
    Még feljebb emelkedtek, és a lány meglátta a magasban torlódó felhõket, a havas északi tájat, a távoli óceánt a világ végén, jobbra a hosszú hegyláncot és a Kaukázus bérceit, majd a Földközi tenger mérhetetlen kék vízsivatagát.
    - Ez a te földed, szitakötõ-derekú, örökre a tiéd és lakói büszkék lesznek rád! Büszkék lesznek, hogy a nevedet viselhetik, amíg csak a világ állni fog...
    - A te ágyékodból és az én méhembõl fognak származni?
    - Csak kis részben. De valamennyien a mi lelkünket fogják tovább éltetni.
    - És boldogok lesznek?
    - Nehezet kérdeztél, szépszemû! Talán lesznek közöttük boldogok is... Miért is lennének mások, mint ti? Elhajtjátok egymás állatait, lelegeltetitek egymás rétjeit, megdézsmáljátok egymás kertjeit, elraboljátok egymás asszonyait. Ostobaságok miatt háborúztok... Szószaporítók, pletykásak, állhatatlanok, irigyek, kárörvendõk vagytok. Egyszóval megéritek a pénzeteket...
    A lánynak eszébe jutott, hogy õ is vitatott helyen legeltet és nem tiltakozott a bika véleménye ellen.
    - Bár azt nem tagadom - folytatta a bika -, hogy másoknál kissé jobbak, tanulékonyabbak, érdeklõdõbbek, önkéntes együttmûködésre, bilincsek nélküli szabad gondolkozásra hajlamosabbak és talán kevésbé vérszomjasak vagytok... Éppen ezért tudlak elviselni, sõt talán szeretni is titeket! Most jól kapaszkodj meg! Visszatérünk Árkádiába.
    A három tehénke békésen kérõdzött az árnyékban, a tarisznya a közeli bokron függött.
    A lány két kézzel megsimogatta a bika bársonyos füleit, majd átölelte a nyakát és megkérdezte:
    - Mondd, szépségem, ki vagy te tulajdonképpen?
    - Találd ki, aranyosszõrû!
    - Csak nem azok közül való vagy? - és felfelé bökött a hüvelykujjával.
    - De igen, éppen onnan!
    - A neved megmondanád?
    - Rájössz magadtól is! Nézz a szemembe, jóillatú!
    A lány két kezébe fogta a bika fejét, maga felé fordította és belenézett a mosolygó, barna szemekbe, amelyekben vidám szikrácskák csillogtak.
    - Csak nem? - kérdezte tétován. - Csak nem a hatalmas, villámmal sújtó lennél?
    - De igen.
    - És miért bika képében jöttél hozzám?
    - Így akartam örömet szerezni neked. Majdnem sikerült is, de azok a ronda dögök elrontották. Szeretnél más alakban látni?
    - Szeretnélek...
    - Mire gondolsz?
    - Talán ember lenne a legjobb...
    - Nem bánom! De nem Kosztasz képében! Nem szeretném, ha rá gondolnál, miközben én ölellek!
    - Mától fogva én senki másra, csak rád tudok gondolni! - és megcsókolta a homlokát.
    - Fordulj el! Ami most fog történni, azt halandó nem láthatja!
    A lány felállt, hátat fordított és kezeivel eltakarta szemeit.
    - Visszafordulhatsz!
    Amikor megfordult egy arannyal hímzett hosszú inget viselõ csinos fiatal férfit látott maga elõtt.
    - Ez valóban te lennél?
    Két kezébe fogta a férfi arcát, mélyen belenézett a szemébe és meglátta a vidám szikrácskákat.
    A férfi átkarolta a derekát, kissé lehajolt és hosszasan, gyengéden, nyelvét is mozgatva, megcsókolta elõbb a jobb majd a bal mellbimbóját.
    - Most már elhiszed, almácskamellû?
    A lány nem válaszolt, csak szorosan hozzásimult. Megérezte, hogy a férfi már kezd türelmetlenné válni.
    - Ne siess, Villámok Ura! Még szeretgess egy kicsit!
    - Hogyan kívánod?
    - Mint az elõbb, amikor bika voltál... - suttogta és érezte, hogy a haja tövéig elpirul.
    Mint egy tollpihét, úgy emelte fel a férfi és maga felé fordítva a nyakába ültette. Szája a köldökét érintette, majd kissé megemelte és megcsókolta. Ezután letette a fûre és simogatta, becézte, csókolgatta. Hamarosan megérezte, hogy a lány teste felforrósodik és szívük lázasan, egy ütemre dobog. A lány szorosan magához szorította és ujjait gyengéden mozgatva jelezte, hogy készen áll a közös örömre.
    Amikor a férfi hozzáfordult, egy pillanatra felnézett és rémülten vett észre, egy csapat keringõ madarat a tisztás felett. Az Olümposz felé tekintve meglátta, hogy a hely tetején ülõ felhõbõl forgószél tölcsér különül el és feléjük veszi az irányt.
    Azonnal megértette, hogy felesége küldte keresésére horgascsõrû szárnyasait és õ maga is hamarosan itt lesz.
    Felkapta a lányt, búcsúzásképpen magához szorította és megmutatta neki a közeledõ forgószelet.
    - El kell menned, szerelmem! Azonnal itt lesz a feleségem... Tudod, milyen kibírhatatlanul féltékeny. Még valami bajt okoz neked, mielõtt meg tudlak védeni.
    A lány gyorsan belebujt ruhájába, vette a tarisznyát és felzavarta a teheneket.
    A férfi látta az arcán szaporán legördülõ könnycseppeket.
    - Keress meg engem máskor is - mondta alig hallhatóan. - Mindig várni foglak! Én már csak a tiéd vagyok!
    A bokrok mozgásából látta, merre távolodnak. Csak nézett utánuk és halkan, fájdalmasan megszólalt:
    - Ó, beteljesületlen álmaink! Ó, Európa!
    A következõ percben a forgószél lecsapott a tisztásra.

JUHÁSZ MAXIM

A szénmunkás

Az állomás palánkba réved.
Tócsa, mint elmorzsolt jegyek,
Guggol, legyint, álmára ébred,
Arcára bakter õgyeleg.

Roskadt cövek, pislog a váró,
Fényével magát keresi.
Sarkában kincs, kincse a háló
Kötözve pókját leplezi.

Vak szobában kikent ébredet.
Asszonyka félúton kiállt.
Elhagyná dühét bent, míg lehet,
Megmentse odakint fiát.

Indul az út, vagonhoz várja
A fiút - virít a rakás.
Szájában fogát íze vájja,
S az ízetlen hagyott lakás.

Így van ez, semmi nesz. Még alszik
A talpfa, s talpába akad.
Szén csörömpöl, üresnek látszik
A kristály a sötét alatt.

Puhán lép, leng a vagon... Pirkad
A tegnapi pálya fölött.
Szemében vér, zsíros szúnyoghad
Ütközik a lámpák között.

Tátog, ajka gyûrött hasadék -
Bakter int, mint feszült kanász,
Dõl égig a szén, itt szakadék,
A peronon elnyúlt kovász.

Elszökne a hajnal fényével.
De hová? - Bólint a lapát.
Üt lelkére egyik kezével,
Másikkal megvédi szavát.

Majd várja mind, gyõzzön a bensõ:
A láthatatlan látomás.
Nyel, mosoly kél, mégis esendõ
(A lélek, az valami más.)

Bárha tudná, a testnek vázát
Átkötik érzõ szalagok,
Eldobná, elvetné ruháját,
Meztelen kérné a Napot:

Engedjen nagy tüzébõl útra
Féltést, hálát - így nyugszik el.
Engedjen... De kezdõdik újra,
Szén tódul s a bakter figyel.