Nicola Lecca Szardínia szigetén, Cagliariban született, 1976-ban. Eddig három könyve jelent meg. 1999-ben kiadott Zenekar nélküli koncertek címû kötetével három irodalmi díjat is elnyert. A kötet valamennyi novellája zenérõl és zenészekrõl szól, s mindegyik novella a dúr hangsor valamelyik hangjára íródott. Így az itt olvasható novella a hangsor ötödik hangjáról - "szó" - kapta címét.
 

NICOLA LECCA

Szó

A Paganini-díj

1.

Bár éjfél már jóval elmúlt, még nem sikerült elálmosodnom: hasztalan volt a gyenge kamillatea, amelyet ágyba bújás elõtt ittam, és ugyanilyen hatástalannak bizonyultak a rögtön vacsora után bevett valeriána-cseppek, amelyeket a nyugodt és pihentetõ álom reményében szedtem be: a Velence és New York közötti hat óra idõeltolódás éreztetni kezdte a hatását.
    Cserébe viszont az ágy, amelyben feküdtem, különlegesen kényelmes volt: a puha és illatos párnák kellemesen ellazították nyakam összes izmát, míg a pehelypaplan - lágy és könnyû, mint egy fátyol - erõs, pihentetõ ölelésébe fogta testemet. De sajnos még ez a boldogító körülmény sem volt képes megváltoztatni azt a nyugtalan állapotot, amely elkergette az álmot a szememrõl az erre legalkalmasabb órákban, teljesen felforgatott életre kényszerített, s az álom perceit a nap legélénkebb szakaszára tartogatta. Így történt, hogy segíteni akarván testem könnyû fáradtságán, felcsavartam kicsit a lámpát, és egy Robert és Clara Schumannról szóló könyvecske olvasásába fogtam.
    Tán tízet, ha lapozhattam, mikor legnagyobb meglepetésemre a rádióbemondó Camille Saint-Saëns Harmadik koncert hegedûre és zenekarra címû darabját konferálta be Jean-Nicolas Cuif elõdásában. Egy sor körülmény miatt, amelyeket késõbb elmagyarázok, nagyon elcsodálkoztam. A könyvet leraktam az éjjeliszekrényre, egy árnyalatnyit hangosítottam a zenén, és áhítatos csendben hallgattam.
    A darab alatt emlékek végtelen sora árasztott el, amelyek váratlan, megfoghatatlan jelenlétükkel benépesítették a hófehér szállodai szobát - elbûvölõvé, nosztalgikussá téve, mint egy megsárgult képekkel teli, régi fotóalbumot - és furcsa gondolataim csapongásában újra átéltem magamban a távoli napokat, amikor részt vettem a legnehezebb és legrangosabb versenyen, amit a hegedû történetében ismernek.
    Már kisgyerekként úgy tekintettem a Paganini-díjra, mint tanulmányaim végcéljára, arra az elérhetetlen célra, amely jóváhagyta, újraértelmezte a számtalan órát, amelyet minden nap gyakorlással töltöttem el.
    Már tizenhárom évesen részt akartam venni a versenyen, de zenetanárom nem engedte, mondván, egy kamasz gyerek ilyen hatalmas és kimerítõ erõfeszítést biztos nem viselhet el az idegrendszer komoly károsodása nélkül.
    Bár ekkoriban egyike voltam Európa legérdekesebb csodagyerekeinek, nem látta értelmét elkapkodni a részvételt egy évente megrendezett versenyen, továbbá, amint azt folyamatosan mondogatta, csak akkor akart színpadra engedni, mikor gyõzelmem lehetõségét reálisan is a legnagyobbnak ítélte.
    Az évek kemény tanulással teltek, amely komoly eredményeket hozott számomra, napról napra biztosabbá téve tehetségemben. Természetesen mesterem is mind büszkébb és büszkébb lett sikereimre, és egy januári estén, Bécsben, ahol Mendelssohnt játszottam, átnyújtott egy titokzatos fehér borítékot. A taxiban kinyitottam: a Paganini-díjért rendezett versenyre való jelentkezésem volt benne. Hatalmas érzés volt: végre készen álltam a legnagyobb megmérettetésre, amely az elmúlt hét hosszú évben életem fõ céljává vált.
    A sofõr megállt a szálloda elõtt és elköszönt. Rögtön kicsiny szobámba siettem, és nagy lelkesedéssel, figyelmesen olvastam végig a versenykiírást.
    Szeptember 26-tól október 5-éig tartott a verseny, és három fordulón kellett átverekednem magam a gyõzelemig: egy negyeddöntõn, az összes jelentkezõvel, egy elõdöntõn, ahová már csak tizenöt zenészt hívtak meg, végül a döntõn csupán a szigorú nemzetközi bizottság által hat legjobban ítélt hegedûmûvész vehetett részt.
    Minden fordulóban különbözõ repertoárt kellett játszani, a darabokat a szabályokban foglalt szempontok szerint összeválogatva.
    Ötletszerûen, ki tudja, milyen ösztöntõl vezérelve papírt és tollat ragadtam, és komolyabb latolgatás nélkül, elõször és utoljára összeírtam a darabokat, amelyeket játszani akartam a versenyen.
    Az elõdöntõre Sarasate-, Mozart-, Bartók- és Brahms-darabokat választottam, míg a döntõben, amely két külön napon került megrendezésre, Beethoven Koncert hegedûre és zenekarra címû mûvét, majd Paganini Elsõ koncert-jének fenséges Allegróját terveztem elõadni.

2.

Velencébe visszatérve minden erõmmel a kiválasztott darabok tanulására összpontosítottam. Kétszer egy héten ellátogattam mesteremhez varázslatos guideccai lakására, hogy ellenõrizzük, mennyit haladtam. Mindig kora délután, egy félhomályos és nedves, sötét, fenséges textilekkel berendezett szalonban fogadott; keveset beszélt, figyelmesen hallgatott és csak szakmai tanácsok közlésére szorítkozott.
    Egy nap viszont nem engedett játszani, felhívta a figyelmem egy félelmes tizenhat éves francia fiúra, akinek éppoly jó esélyei voltak a Paganini-díj elnyerésére, mint nekem.
    Jean-Nicolas Cuifnak hívták, rémes önimádó volt, tehetsége teljes tudatában rengeteg bizarr szokással. Nagyszájú, provokatív figura, és képes minden versenyen gyõzni, amelyen csak elindul, az emberi képesség határain táncoló játékával.
    Amint mesterem jó elõre látta, ez a hír alapjaiban megváltoztatta a Paganini-díjhoz fûzõdõ viszonyomat. Félni kezdtem, következésképp még intenzívebb tanulásba fogtam.
    A titokzatos francia hegedûmûvész alakja mind gyakrabban járt a fejemben, és végül - bár arcát még sosem láttam - álmomban is megjelent.
    Mesterem ezt egy önmagában bizonytalan ember magatartásának ítélte, és fenntartotta, hogy természetesen az ifjú Jean-Nicolas egyetlen pillanatot sem veszteget a drága idejébõl azzal, hogy miattam kínozza magát.
    Micsoda bosszúság! Õneki nyugodt álmai vannak, míg én napról napra csaknem megõrülök tõle, mitizálva és tudat alatt legyõzhetetlennek tartva õt.
    A hónapok lassan teltek, napjaik egyformán követték egymást: minden reggel nagyon korán keltem, gyakorlásba fogtam, egy szerény vendéglõben ebédeltem, hazaérve folytattam a tanulást alkonyatig, amikor is vacsora nélkül ágyba bújtam, és könnyûszerrel álomba merültem.
    Lassan-lassan, ahogy egyre közelgett a verseny napja, eredményeim egyre kielégítõbbek lettek, és végül már a lehetõ legnagyobb természetességgel játszottam repertoárom minden darabját.
    Kevéssel elutazásom elõtt mesterem egy papírt adott át utolsó tanácsaival. "Nehéz napok következnek - írta - próbálj legalább nyolc órát aludni éjjelente, ne vigyél senkit magaddal. Ne igyál kávét vagy más izgató hatású italt, és legfõképp ne szedj altatókat. Próbálj mindig derûs maradni, ahogy az oly csodálatosan jellemzõ rád, és figyelj nagyon legádázabb ellenfeledre, mert a második hely még a vereségnél is rosszabb: olyan vereség, amelyet aztán soha nem felejtesz el."
    A vaporettón olvastam ezeket a szavakat, amely Guideccából a félszigetre vitt. Késõ délután indult a vonatom Velencébõl Genovába.
    A ligur városba érve rögtön taxit fogtam és abba a szállodába vitettem magam, ahol a város helyet biztosított a résztvevõknek. A 100-as számú szobát kaptam, s ez igencsak kedvemre volt; elrendeztem csomagjaimat a tágas szekrényben, imádott hegedûmet egy fiókba raktam, és mivel késõre járt, rögtön lepihentem.
    Másnap reggel, mielõtt a Carlo Felice Színházba indultam, hogy sikerrel szerepeljek a negyeddöntõn, az ebédlõbe mentem, mert egy pohár meleg tejre vágytam.
    Épp itt történt, hogy véletlenül megismertem ellenfelemet.
    Senki sem hívta fel rá a figyelmem, de nem volt különösebben nehéz ráismernem az egybegyûltek között. Ki más választotta volna a legtávolabbi asztalt, ki más öltözött volna ilyen különc módon, ki más szívott volna kora reggel hétkor olyan furcsa cigarettát, amelynek füstjébõl bátran megmondhatta akárki, hogy marihuánát tartalmaz? Nem volt kétséges: így csak Jean-Nicolas Cuif viselkedik.
    Rögtön észrevette, hogy figyelem, ezért bosszankodva felállt és a kijárat felé sietett. Nem mulasztotta el, hogy a termen áthaladva ne jöjjön el mellettem. Õ is rám nézett egy pillanatra, majd továbbsétált és eltûnt mögöttem.
    Furcsa, bizarr alakja megéri, hogy bõséges részletekkel színezve leírást adjak róla.
    Az elsõ, ami megragadott, vakító sápadtsága volt, amely félelmetessé, egyben néha mesterkéltté tette vékony arcát. Csaknem szõke fürtjei rövidek és kócosak voltak, míg kék és gonosz szeme érdekes, hosszúkás formája és a szokatlanul magas szemöldöke miatt tett rám benyomást. Alakja is eltért az átlagostól: igen magas volt, és a vállai szokatlanul keskenyek.
    Mindezek a részletek még nyilvánvalóbbá váltak furcsa, tizennyolcadik századot idézõ öltözéke miatt, amelyet kétségtelenül azért viselt, hogy minél inkább az érdeklõdés középpontjába kerüljön.
    Emlékszem, hosszú, fehér inget viselt, hegyes gallérral és csipkés mandzsettával, meglehetõsen elnyûtt nadrággal, a nyakában vörös selyemsál virított.
    Egyidejûleg valamiféle eltévedt bohémnek tûnt fel szememben, és akaratlanul is ezek a verlaine-i szavak ötlöttek fel bennem, amelyeket mintha róla írtak volna: "Magas, jól megtermett, szinte atlétatermetû, egy számûzött angyal tökéletesen ovális arcával, világosbarna fürtjeivel és világoskék, nyugtalan pillantású szemekkel."
    Be kell vallanom, szemtelen megjelenése bosszúság és félelem keverékét ébresztette bennem, ami aztán a verseny egész idõtartama alatt velem maradt.

3.

Amint elõre látható volt, Jean-Nicolas könnyedén túljutott a negyeddöntõn. Kettõnkön kívül még tíz japán versenyzõ, egy bukaresti lány, egy orosz fiú, és egy tizenhárom éves lengyel kisfiú volt hivatalos a következõ fordulóra. Jean-Nicolas nem sokkal elõttem szerepelt, és megtudtam, hogy mindent megtett a zsûri elkápráztatásáért a legelképesztõbb bravúrokkal; továbbá soha nem hajolt meg, hogy a közönség tapsát megköszönje.
    A sajtó nagyon érdeklõdött iránta, és õ néhány, híradóban levetített riportjában a verseny biztos gyõztesének festette le magát.
    Október 3-a reggele a döntõ elsõ napja volt, ahová - kívülem - csak Jean-Nicolas, az orosz fiú, a román lány és két japán fiatal jutott be.
    A sors különös iróniája folytán mindannyian a bonyolult, fenséges Allegrót választottuk Paganini Elsõ koncertjébõl.
    Az öltözõben kevéssel fellépés elõtt a legnagyobb idegesség perceit éltem meg, de szerencsére sikerült erõt venni magamon, és amikor hívtak, a hátsó színpadra már minden gondtól szabad tudattal értem oda.
    Ellenfelem közben még játszott, és én nem tehettem mást, végighallgattam. Hihetetlen tehetsége lenyûgözött. Úgy játszott, mint egy õrült, a legörvénylõbb futamokat még a partitúrában jelöltnél is gyorsabban hegedülte.
    Amint elõadása véget ért, Jean-Nicolas lejött a színpadról, pillantásunk bizalmatlanul találkozott egy pillanatra, nem maradt ott, hogy meghallgasson.
    Kevéssel dél után tértem vissza a szállodába. Rögtön telefonáltam mesteremnek és szüleimnek, hogy elmondjam: képességeimhez mérten a lehetõ legjobbat nyújtottam. Mindnyájan ugyanolyan boldogok és meghatottak voltak.
    Kicsit késõbb valami mély és leírhatatlan aggodalom tört rám: Jean-Nicolast hallgatva megértettem, hogy a verseny utolsó részében könnyen legyõzhet.
    De nem engedhettem meg magamnak, hogy veszítsek. Életem legnagyobb részét ennek a versenynek áldoztam, és ha elbuknék, biztos, hogy nem lenne bátorságom pódiumra állni többé.
    Másnap Beethoven Koncert hegedûre és zenekarra címû mûvét kellett elõadnom. Én és Jean-Nicolas játszottunk utolsónak, az est végén.
    Az idegesség egyre szorongatóbbá vált, sírtam dühömben.
    Azt a délutánt jobb lenne elfelejteni. Minden pillanatban úgy rémlett, tüstént megbolondulok. Aztán este hét felé elgondolkoztam, és rájöttem, hatalmas és megbocsáthatatlan hibát követtem el, hogy ilyen hihetetlen módon mitizáltam Jean-Nicolas alakját: megértettem, hogy én magam tettem legyõzhetetlenné tudatalattim buta csapdájába esve. De most hirtelenjében hogyan gyõzzem meg magam ennek az ellenkezõjérõl?
    Az elsõ percekben még viszonylag könnyen elhittem saját érvelésemet.
    De aztán beláttam, hogy a Jean-Nicolastól való félelem olyan mélyre ásta már magát bennem, hogy puszta szavakkal nem tudom a problémát megoldani. A nevetségesen egyszerû megoldás ott motozott valahol a fejemben, és hogy rátaláljak, segítettem magamnak egy kis ösvénykével.
    Elhagytam a szállodát, megkerestem a legközelebbi CD-boltot, és megvettem Mendelssohn Fingal barlangja címû mûvének overturáját.
    Ez volt a kedvenc darabom és biztos voltam benne, hogy hangjai között rálelek a megoldásra.
    Így is történt.
    Behunyt szemmel hallgattam ezt a zenekari remekmûvet, aztán a zene válaszát megértve a recepción megérdeklõdtem, melyik Jean-Nicolas Cuif úr szobája. Elhatároztam, hogy találkozom vele. Meg voltam gyõzõdve, hogy egy közelebbi ismertség felfedi elõttem gyengéit, és alakját megfosztja attól a mitikus aurától, amivel én magam ruháztam fel.

4.

Két percbe sem telt, már ott álltam az ajtaja elõtt. Épp hogy leszállt az éj, és Jean-Nicolas még mindig a nehéz Csajkovszkij-koncertet gyakorolta, amelyet nyilván másnap akart elõadni.
    Részben diszkrécióból, részben kíváncsiságból jobbnak láttam nem benyitni, míg be nem fejezte a játékot, akkor aztán gyengén kopogtattam az ajtón.
    Mikor Jean-Nicolas kinyitotta, nagyon kínosan éreztem magam egy pillanatig, mert csak alsónemû volt rajta.
    Sima, ruhátlan teste, mint egy csiszolt márványszobor, soványnak és arányosnak tûnt, míg tejfehér bõrét itt-ott néhány apró anyajegy pöttyözte.
    Az egyetlen részlet mely elütött ettõl a kesernyés szépségtõl, furcsa köldöke volt, amely szembeötlõen, bizarrul és kissé nevetségesen kiemelkedett hasfalából.
    Engem meglátva Jean-Nicolas meglepõdött, és hosszan, csendesen nézett, távolba meredõ, hallucináló pillantással, aztán behívott.
    Rögtön körülnéztem: a marihuána erõs illatával átitatott szobát anarchikus rendetlenség és káosz uralta: a padlón rengeteg szétszórt ruha, egy - még félig teli - bõrönd csaknem az egész ágyat elfoglalta, és hihetetlen mennyiségû partitúra volt szétdobálva a szobában, mintha csak konfetti lett volna.
    Kíváncsiságomban megkérdeztem ellenfelemet, hogy ebben a hidegben vajon milyen okból gyakorol így levetkõzve, mire azt felelte, rá kell hogy szoktassa testét a szenvedésnek való ellenállásra bármilyen körülmények között.
    Aztán, anélkül, hogy kértem volna rá, elhegedülte Isae Elsõ Szonátáját, mégpedig olyan tökéletesen, hogy komolyan megfordult a fejemben, vajon nem a híres virtuóz inkarnációjával állok-e szemben.
    Aznap éjjel együtt vacsoráztunk. Beszélt magáról. Elmondta, hogy egy franciaországi kis faluban él a nõvérével, és hogy nem is annyira a pénz végett vesz részt a versenyen, mint inkább hogy játszhasson Paganini hegedûjén - ez volt a verseny nyertesének ajándéka Genova városától.
    Továbbra is gõgösen hangoztatta, hogy õ fog nyerni, mert a technikája felülmúlhatatlan.
    Erre megkérdeztem, nem tart-e attól, hogy ez a fensõbbséges magatartás rossz irányba befolyásolhatja a zsûrit, de Jean-Nicolas nem is válaszolt, és arra a kérdésre sem reagált, hogy használ-e valamilyen drogot.
    Egyszer csak - a saját taktikájával, kihasználva, hogy õ még sosem hallott engem játszani - megpróbáltam megijeszteni, és azt állítottam, hogy eddigi elõadásait hallgatva bizton állíthatom, hogy a másnapi végsõ döntõn minden nehézség nélkül le fogom gyõzni.
    Semmiféle reakciót nem tudtam leolvasni az arcáról, ezért gondolván, ha már elkezdtem, legyen rendes adag, hozzáfûztem nagy magabiztosan: "Biztos vagyok benne, hogy veszteni fogsz, még éretlen vagy, és nagyon szorítod a húrokat. Attól tartasz, a zenekar képes túlharsogni téged?"
    A közepébe találhattam, mert rögtön e kinyilatkoztatásom után a fiatal Cuif elköszönt. Azonnal visszatértem a szobámba, és könnyen, gyorsan elaludtam.

    A találkozás Jean-Nicolassal segített ugyan visszaszorítani félelmeimet, de arra nem volt elég, hogy az összestõl megszabadítson, olyannyira nem, hogy másnap a Carlo Felice színpadán haboztam megjelenni egy pillanatig. Tudtam, hogy valahol mögöttem áll, hallgat, és különösen ez a közelség zavart. Röviddel azután azonban a karmester megnyitotta a koncertet. A hosszú, végtelenül hoszszú zenekari elõjáték alatt - ó, mennyire szerettem volna rögtön csatlakozni hozzá - egyre nyugtalanabb és idegesebb lettem, s többször is néma kísérletet tettem, nyilvánvalóvá téve ezzel mind Jean-Nicolas, mind a közönség számára zavart és bizonytalan lelkiállapotomat.
    Próbáltam megnyugodni, megállítani gondolataim, elûzni fejembõl átkozott, angyali arcát, amely most egy rémálom erejével gyötört. Kezdetben sehogy sem sikerült, de aztán Jean-Nicolas mókás köldökének hirtelen, akaratlan képe egy pillanatra megmosolyogtatott, s kitörölte gondolataimból a nehézséget, amivel szembe kellett néznem. Így történt, hogy hibátlanul csatlakoztam a zenekarhoz. Mindenki áhítattal hallgatott.
    Olyan mesterien játszottam, hogy a közönség hosszasan követelte a ráadást, de nem engedtem nekik, mert remegett a lábam, és semmi kedvem nem volt tovább nyújtani azt a lidércnyomást.
    A színpadot elhagyva találkoztam Jean-Nicolassal: szemei véreresek, csaknem könnyesek voltak, furcsán piros és irritált orrlyukai azt engedték feltételezni, hogy rendszeresen komoly adag kokaint szív. Ennek következményeképp hihetetlenül euforikusan játszotta Csajkovszkij Elsõ Koncertjét, és az élénk Finale allegróban felül akarta múlni a legösszetettebb futamokat is gyorsaságával és embertelen pontosságával.
    De váratlanul, mintegy harminc taktusra a darab végétõl - épp ahol a zenésznek a legbonyolultabban kell játszania - mint aki megõrült, olyan elkeseredett és vad hegedülésbe fogott. Arca a feszültség félelmetes grimaszába torzult, vékony vérpatakocska indult meg az orrlikából, végigfutva sápadt arcán, a hangszer testén és az inge nyakán; de õt annyira elragadta a játék heve, hogy észre sem vette. Hirtelen lelassult a légzése, és valóban az emberi képességeket felülmúlva uralta a hegedût, úgyannyira, hogy kilencven százalék esélye volt annak, hogy hibázik.
    És valóban hibázott.
    Alig két-három taktus hiányzott még a befejezéshez, mikor megmagyarázhatatlan módon a vonó kicsúszott a kezébõl, és a földre esett; nagy morajt keltve ezzel a közönség soraiban. Én magam is meglepõdtem.
    Valamiféle hisztérikus állapotban Jean-Nicolas nem adta meg magát: felkapta a vonót, hogy újra a hangok kegyetlen rohanásába vesse magát, de remegett a keze, és saját vére látványától megrémült. Közben a karmester kénytelen volt befejezni a koncertet anélkül, hogy Jean-Nicolasnak sikerült volna akár egy hangot is eljátszani.
    Néhány órával késõbb kiosztották a díjakat, de õ nem jelent meg, hogy átvegye a második helyezettet illetõ oklevelet és a pénzutalványt - így akarta kifejezni kétségeit a zsûri döntésének helyességével kapcsolatban, amely nézõpontja szerint, ósdi kritériumaival büntette õt.
    Én viszont nyertem. Ezen a napon kezdõdött karrierem, amely lehetõvé teszi, hogy a világ legnevesebb koncerttermeiben szerepeljek.

    A verseny után Jean-Nicolasnak is óriási sikere volt, de életét sajnos viharos módon szakította félbe - alig húszéves korában - egy halálos adag kokain.
    Néhány gyerek talált rá karácsony napján Párizsban, a Montparnasse egyik sötét, kis utcácskájában. Mellette fekvõ, durván összezúzott hegedûje öngyilkosságra engedett következtetni.

SOBJÁK MÓNIKA FORDÍTÁSA

ÉVFORDULÓ

Hatvan éve, 1945 januárjában szabadította fel a Vörös Hadsereg a legnagyobb náci koncentrációs tábort, a Krakkó melletti Auschwitzot (Oświêcim), ahol 4 millió deportáltat pusztítottak el a hitleristák. Köztük 450 000 magyar állampolgárt.
A láger felszabadulására emlékezve közöljük a Lenin-díjas, kiváló litván költõ, Eduardas Mieelaitis (1919-1997) versét.
 

EDUARDAS MIEŽELAITIS

Hamu

Lábunknál csontok zúzott szilánkjai barnán,
Mint dárdahegyek rozsdás szilánkjai, egykor
Gyermekláb volt mind, ugrált, szaladt a réten,
Kergetve lepkét ösvények hosszán, egykor
Gyermekkéz volt mind, gyöngéden ölelte nyakát,
Mellét meg vállát anyjának, s nagyobb kezek amott,
Kezek, melyek kisdedet fogtak a mellen, a vállon.
Hamuszín hamu, szél fújja szerte, egykor
Szemek, sírók, nevetõk; meggypiros ajkak,
Kacagtak, csókoltak, szóltak egymáshoz szótlanul is.
S e hamu, hamuszín hamu, mind, egykor
Szív volt, mely örülni, aggódni tudott,
S kínban is verni; agyvelõ egykor, mely tárolta e szót:
"Élet", amíg csak élt, tárolta e szót,
Míg birkózott a halállal, halálra szántan...
És ott az a hegy, az haj volt azelõtt, hajhegy,
Melyet borzoltak egykor, becéztek, fésültek,
Befontak egykor, ó hajszál, ó haj,
Melyet virágzó fák tövén csókok borítottak el.
S mind e szívek remegése s boldog álma,
Bánatos szemek, s az ajkak halk nevetése:
Mindez hamu már, hamu már, emberhús-salak,
Kemencék õrjöngõ tüzében emésztve, elégve.
Madár száll; szárnya, mely hamuszín szürke,
Lebben a napfényben, rozsdálló drótok felett,
Repülve vérszín rózsához, mely hamuból nõtt ki,
A hamu s rozsdálló drótok közt tárva virágát,
Fáj nekem itt minden, mint soha a lét eddig. Elszállni
Szabadon nem tudok mégsem; mint gránátszilánk,
Tépi a lelkem, s hurcolom magamban.
Szemem el nem fordítom többé a kékellõ égtõl,
Mely messze valahol kezd felhõket gyúrni megint;
Hamuval színültig telt kezemet emelem:
Ne öljetek végre embert, ne, soha többé...

               BÁN ERVIN FORDÍTÁSA

KOSZORÚ

Hatvan éve pusztult el az egyik náci koncentrációs táborban Pap Károly (1897-1945), huszadik századi prózánk különös, magányos, voltaképpen elõdök nélküli alakja. "Õ az elsõ valóban zsidó-magyar író" - jegyezte meg róla írott, elragadtatott hangú kritikájában Móricz Zsigmond, s bár e megállapítás aligha vonható kétségbe, hiszen Pap Károly regényeinek (A VIII. stáció, Megszabadítottál a haláltól, Azarel), novellásköteteinek (Mikáél, Irgalom) és drámáinak (Betséba, Mózes) központi - noha nem kizárólagos - témája a zsidóság múltja és korabeli jelene, mégis nagyobb és mélyebb író volt õ annál, semhogy egyetlen téma vagy egyetlen társadalmi csoport "prófétája" maradjon. Lázadó volt, és pokoljáró, a "megalázottak és megszomorítottak" írója. Számos vonatkozásban csakugyan Dosztojevszkijban kell látnunk a mesterét. A társadalom mélyére szorult kisemberek és számkivetettek voltak a hõsei - lett-légyenek zsidók vagy nem zsidók -: öntudatlan proletárok, tengõdõ napszámosok, hajléktalanok, reménytelenül lecsúszott kispolgárok, kétes egzisztenciák, hajszolt és keserû bohémok, gerincük tört mûvészek, akiknek alakját és sorsát erõs, igaz realizmussal s ugyanakkor valami megejtõen gyengéd gráciával mintázta meg, nagyszabású és messianisztikus szenvedélyének jegyében. Ritka hatású ábrázolóerejének - mely nyugtalan stílusának modern és archaizáló ötvözetében manifesztálódik - alighanem ez a titka. A mítosz és a forradalmiság, a magánykultusz és a közösségvágy, a látomás és a valóság dialektikája. Messianizmusa ugyanis a korszak valóságát illetõ kegyetlen éleslátásában és tragikus életérzésében gyökeredzett. Ebben is Dosztojevszkijt idézi fel bennünk Pap Károly alakja. "Az önnön lelkébõl feltámadó Krisztus-eszménynek a belsõ sugárzásába menekült sorsának külsõ sötétségébõl" - írta róla Keresztury Dezsõ, s ezzel emberi-mûvészi attitûdjének talán a leglényegét ragadta meg. Az erõsödõ fasizmus és antiszemitizmus az 1930-as évektõl egyre inkább egy népi, forradalmi Krisztus-alak megteremtésére ösztönözte Pap Károlyt. Ez a Krisztus-alak jelenik meg a Megszabadítottál a haláltól oldalain, és ezt az alakot választotta hõséül hatalmas, nyolcszáz oldalas regényének - amelyet azonban nem ismerünk. A még be sem fejezett, kéziratos mûvet (mely alighanem fõmûve lett volna), lakásáról való elhurcolásakor, megsemmisítették a nyilasok. S ezt a személyes elpusztításával felérõ gaztettet tudatosan követték el: nemcsak fizikailag akarták megsemmisíteni.
    Mert az egykori, 1919-es bátor vörösparancsnok, a soproni rabbicsaládból kitagadott fiú, a fehérterror kis híján kivégzett üldözöttje, a Horthy-rezsim "faji" kitaszítottja mindenkor hû maradt önmagához, a maga következetes erkölcsi felfogásához. "Egész addig - írta 1944 márciusában -, amíg a világban emberek vannak, akik éhesen és rongyokban munkát végeznek, elítélnivaló - szerintem - könyvet, lapot, színházat, filmet írni azoknak, akiknek még ma is módjuk van ahhoz, hogy szórakozzanak." És késõbb hozzátette: "Minden írás, amely ilyen idõkben napvilágot lát, nem lehet más, mint a legszigorúbb ítélet."
    Kiváló író volt, nemzedéke legkülönbjei közé tartozott. Egyik megrázó novellájával emlékezünk rá. T. A.

PAP KÁROLY

B. városában történt

    B. városában történt
    Utcáról utcára sodort a nyomorúság.
    Bolond vagy - gondoltam -, eriggy ki legalább a város belsejébõl, olyan helyen csavarogj, ahol nem esznek az orrod elõtt, hiszen ez így csupa kín...
    De én kínlódni akartam. A sorstól egyszer a nyomorúság vakondgödrébe kényszerítve, úgy gondoltam: ez már örök. Hetek óta szétosztottam magamat, az egyik részemet elneveztem "baromnak", a másikat "szentnek". A barom kínlódjék, gondoltam, de a szent mosolyog. S ha a barom majd nem fog tovább tûrni tudni, gebedjen meg. A szent tovább fog mosolyogni.
    Ám a legmardosóbb éhségnél is nagyobb gyötrelmet okozott bennem az, hogy a barmot alig tudtam egy-egy pillanatra legyõzni. Minél jobban dühöngött, káromkodott, kesergett az étek után, én annál jobban bánkódtam, szomorkodtam miatta. Úgy éreztem, ha ez a szörnyû, nyomorult barom egyszer elhallgatna, akkor mindjárt a legnagyobb földi boldogság részese lehetnék, könnyû, gondtalan és tiszta. Most is meg-megálltam az utcán, és szinte hangosan igyekeztem a barom lelkére beszélni:
    - Két napja az egész, hogy nem eszel - dorgáltam -, és máris így elhagyod magad.
    - Két napja? - felelte a barom élesen. - És azelõtt? Mit ettem? Mikor még a kocsikat mostad a Fõnix-garázsban, akkor se ettem, csak napjában egyszer egy tál fõzeléket; és este egy kis kenyeret. Most meg már semmit sem adsz. Nem akarsz dolgozni, ez az igazság, és szentnek képzeled magad.
    A barom tudta, hogy hazudik. Három hónap óta öt munkahelyen próbáltam szerencsét, de a barom már odáig vetemedett, hogy azt kérdi:
    - Mért nem vagy erõsebb? Más el tud vinni nyolcvan-száz kilót a vállán, te nem, te szent! Ha mást alkalmaznak a raktárban, azt nem lopják meg. Te elhivatott! Ha téged fölfogadnak éjjeliõrnek, te álmodozol, és a végén elalszol. Te lánglelkû! Két hétig fizetik a napidíjat, és nem hozol egyetlen üzletet! A többi mind ostoba képzelgés!
    - A barom csak hazudni tud - feleltem -, gúnyolni, zabálni és ölelgetni.
    - És te mit tudsz, kórságos szent?
    - Téged kordában tartani - feleltem elkeseredetten, s mivel még mindig nem hallgatott el a barom, én dühösen kiköptem a magam gyarlósága miatt.
    - Nem, te nem lész úrrá, piszkos barom! - mormogtam. - Ha ketten vannak egy emberi csárdában, csak az egyik lehet az úr! Szolgálni fogod a szentet, hékás! - Majd együgyûen felnevettem: - Gyere csak ehhez a kirakathoz, és nézd meg, hogy lógnak ezek a sonkák, ezek a kolbászrudak! Dühöngsz? Szeretnéd betörni az üveget? No, gyerünk csak odébb! Persze hogy látom, itt a lábam elõtt ezt az eldobott kenyérdarabot! Nagyon is jól látom... Majdnem akkora, mint a tenyerem... De nem fogsz lehajolni érte, barom! Éhezni fogsz, mert gonosz vagy és hazug. Most már én éheztetlek!
    Ott álltam a kenyérdarab mellett, és éreztem, hogy csontos, ványadt kezem lassan reszketni kezd, s az álmatlanságtól agyonperzselt szemem szinte kigyulladva káprázik. Mintha a kezem, a jobbik, önkéntelenül és külön le akarna válni vállamról, hogy fölvegye a kenyérdarabot. De még idejében rettenetes erõfeszítéssel megragadta a bal kezem a jobbikat, és belevájta a körmeit. Meredt szemmel láttam, hogy véres lett a jobb kéz, a bal reszketett, de a száj erõszakosan mosolygott, és aztán hirtelen lenyalta a vért.
    - Ez is valami - nyöszörgött gúnyosan a barom, de a száj máris dühös undorral kiköpte a vért, és a jobbik lábam rátaposott, mint valami féregre. Aztán újra fölnevettem, és lassan továbbvonszoltam magam.
    Hogy a szentnek minél nagyobb legyen a diadala, még vagy háromszor megfordultam a kenyér után, gõgösen ránéztem, és megint erõltetetten felnevettem. Miután így megfenyítettem a barmot, valamivel nyugodtabb lettem. Többször egymás után mélyen lélegzettem, mint aki valami nagy veszélytõl menekült meg, aztán kínosan, de hangosan fütyörészni kezdtem. Most úgy éreztem, mintha fölengedett volna bennem az éhség, mintha a barom fején tartottam volna a lábamat. S ebben a pillanatban máris szánni kezdtem a barmot.
    - Jól van - mormogtam továbbvánszorogva -, jól van. Hát kiviszlek a városból a fák közé, te szegény, nyomorult barom. Tudd meg, én irgalmas vagyok.
    És ezzel megindultam a K.-i liget felé. Egyre lassabban és nehezebben mentem, a levegõ mintha sokkal súlyosabb lett volna, mint egy órával ezelõtt. - Nagyon is nyom ez a levegõ - gondoltam, majd úgy éreztem, mintha a szemem lassan önmagától könnyezni kezdene. De nem akartam észrevenni.
    - No, no, barmocska - csitítottam magam -, csak nem sírsz. Ó, ó...
    Nem haragudtam már a baromra, úgy éreztem, mintha egy tudatlan kisgyerek lenne.
    Mert túl szigorú voltam a szegény kölyökhöz - gondoltam -, mit tehet róla a nyomorult, hogy enni szeretne. Kétségkívül mindenki eszik. Kétségkívül... hm... hm... ó, te gyerek, gyerek... hanem mi nem vagyunk "mindenki"... Mi nem lehetünk mindenki... kicsi barom... ó, nem a nagyravágyás... esküszöm neked, nem az. Nem azért éheztetlek, hogy különbek legyünk, mint a többiek, hiszen százan és ezren éheznek, és egyik se különb, mint a másik. Csak azt akarom, hogy erõsek legyünk! Összetartsunk, kicsi barmocskám... Hiszen ha jönne valami munkaalkalom, elfogadnám, elvégezném... Vagy ha az álmodozásaimért pénzt kapnék...
    A barom nyöszörgött...
    - Most már túlságosan gyönge vagy akármilyen munkához... Ezt megint nem akartam meghallani, és nemsokára leültem egy fa alá. Elõttünk a pázsit közepén szépen gondozott virágágyak sorakoztak. A kerti õr, sárga szalaggal a karján, kényelmesen sétálgat a napsütésben, és egy zsíros papirosból éppen az ebédjét majszolgatta. Még ennek láttára sem éreztem éhséget. Csak szánalmam és irgalmam növekedett egyre a szegény kis barom iránt. Mintha egy virág egyszerre nõne gyökerében és szárában: az irgalom egyszerre nõtt is, mélyül is bennem. Majd, ahogy tovább ott ültem, lassan úgy tûnt, mintha már nem is bennem volna a szegény kis barom, hanem valahol mellettem vagy körülöttem valahol... Külön tõlem... De még fájdalmában egyre nyöszörögni hallottam:
    Csak el fog aludni egyszer - gondoltam -, csitt, csönd... csönd... hadd aludjék...
    Igyekeztem a padon meg sem moccanni, de tagjaim reszkettek a részvét fájdalmától, és nehezen, kínosan járt föl s le a szemhéjam... majd bárgyú szeretettel elmosolyodtam. Úgy gondoltam, hogy jó volna a barmocskának valami andalító, ringató dalocskát dúdolni... Valami olyanfélét: aludj, aludj, szentek leszünk... aludj... aludj...
    De nini, most újra megszólal, halkan, egészen közel, mintha fölöttem a légben keringene... zümmögne...
    - Atyám - mondja szomorúan -, miért hagyod szenvedni a fiadat? Fiad vagyok én, nem barmod, atyám... Hiszen rád bízott engem a sors. Nincs senkim rajtad kívül, kitõl kérjek kenyeret?
    Összeszorítottam szememet, s így suttogtam tovább:
    - Aludj... aludj...
    De a szívembe mindegyik szava úgy belém harapott, hogy majdnem felnyögtem. Majd hirtelen úgy éreztem, hogy nem, nem is õ a barom, hanem én. Én! Õ a tiszta, a szent, én vagyok a gonosz állat.
    Hideg veríték csúszott végig a hátamon, riadtan megmozdultam.
    Ezt nem szabad folytatni! - gondoltam.
    Agyamban mintha meghûlt volna a vér.
    - Ezen nem szabad gondolkodni - ismételgettem többször egymás után, s meg-megráztam a fejemet, oly hevesen és hirtelen, mintha egy nyugvó állat fülét hirtelen kutyák kezdik szaggatni.
    - Aludj... aludj... barmom... fiam... vagy hogy nevezzelek...
    Heves szédület lökött meg. Azt hittem, zuhanok valahová, végem lesz. Aztán ez is megszûnt. Rettentõ balsejtelemtõl nem mertem körülnézni, úgy éreztem, valaki gyilkos áll a hátam mögött:
    - Ó... ó... most meg fog érinteni...
    Rémült erõfeszítéssel talpra tántorogtam, majd a padba fogóztam.
    Huss... huss... hallottam. Fölkiáltottam...
    Csak egy kutya volt.
    Kábán álltam a padba fogózva, s percekig meredtem rá. A rémület fagyottsága lassan forró pírrá olvadt bennem, aztán bágyadt sápadtsággá ömlött szét.
    A koszos kis kóbor eb a félelemtõl és a gyanútól szétterpesztett lábakkal, menekülésre készen, pislogva sandított rám.
    - Kutya - morogtam szédülten, és lassan, lélegzetemet fojtva, visszaereszkedtem a padra.
    - Fogd meg - csapott föl belõlem a forró lélegzet. - Fogd meg, öld meg, benn az erdõben, süsd meg!
    Bambán néztem körül... senki sincs... ki látja?
    A kutya most félénk léptekkel megkerült, elém botorkált, s megállt. Lankadt fõvel néztem rá, õ reám vissza, aztán mintha szégyellte volna magát, lesütötte a pofáját, és halkan nyöszörögni kezdett.
    Huj, ez a nyöszörgés! Ez a szívemnek szólt! És olyan volt, hogy zavartan, szinte keserû dühvel végigkapartam tõle a halántékomat, aztán a fülemet kapartam, mintha onnét akartam volna kikaparni a nyöszörgést. A kutya erre alázatosan, félénken egy lépéssel közelebb kecmergett, aztán újra megállt, hosszú ideig egyikünk sem mozdult, újra egymásra meredtünk, aztán, mintha égni kezdett volna a bensõm, forró nyál gyûlt össze a torkomban, ziháló lélegzet fojtogatott, már zúgott körülem, mikor hirtelen hûvös szél kerekedett. Ijedten mozdultam meg a szél idegen érintésétõl, oly furcsa erõ volt benne... A kutya pedig az én mozdulatomtól riadt meg. De nem futott el. Megint egymásra meredtünk...
    Aztán hirtelen felálltam, ujjaimat görcsösen markolásra tártam szét, egész testem megmerevedett... Megmozdultam egy lépést. De a kutya is megmozdult! Õ is egy lépést tett... Felém!... Megdöbbenve álltam meg. Ujjaim ellankadtak, feszültségem elernyedt.
    - Te jössz felém - morogtam bárgyún -, te jössz?
    A kutya nyöszörgött, és én úgy hallottam: - igen... én jövök feléd... Azzal még egy lépést tett, alázatosan, most már csúszva a földön, egyre közeledett, és egyre nyöszörgött! Ijedten hátráltam... Most már éppen úgy hallatszott, mintha a kutya nyöszörgése olyan volna, mint a saját hangom! Az enyém! Mozdulni se tudtam, de õ egyre közeledett... És most már úgy káprázott, mintha a saját arcomat láttam volna a fején.
    Fölkiáltottam és futásnak eredtem. Elszédültem, elestem. Mikor magamhoz tértem, a kutya felettem állt, s mintha gúnyosan röhögött volna.
    Irtózva löktem el magamtól, és ordítva futottam vissza a város felé...


 
VOX HUMANA

SZARVAS JÁNOS

A Niagaránál

A Virágórától indultunk, s meg sem álltunk a Skylon-kilátótoronyig, ahol csodálatos látvány, a Niagara-vízesés tárult elénk. Visszafojtott lélegzettel, némán bámultuk a "Patkón" - Kanada és az Egyesült Államok határán - szüntelen alázúduló, dübörgõ vizet. Meg a szivárványt, mely alattunk ívelt a zuhatag aljáról felszálló víz permetén.
    Alatta apró hajók indultak a zuhatag lábához, miközben utasai elmondhatták, hogy átkeltek a szivárvány alatt, mely mint diadalív borult föléjük, miközben belevesztek a vízesés sûrû, gomolygó ködébe. Esõkabátba burkolózott kirándulókat vittek rövid sétaútra az örvénylõ alvízen a félelmetes zuhatag felé, míg csak a fedélzetre ömlõ áradat meghátrálásra nem késztette õket.
    A levegõben, a "Patkó" felett, mint apró szúnyogok, helikopterek zümmögve rajzoltak néhány kört az égre, s máris újabb utasokért ereszkedtek alá a vízesést két félre osztó szigeten.
    - Ébren vagy, netán álmodozol? - csípett karomba Feri, a sógor, aki évtizedek óta Montrealban él, s az egyik ottani felhõkarcoló éttermének a fõnöke. S amikor öcsém, Pisti vette át a szót, megtudhattam tõle, hogy eddig hányan ereszkedtek le a zuhatagon hordóban kajakkal, esetleg felfújt autógumival körülbástyázva. Vállalkozókban ma sincs hiány, pedig több életet követelve szedte a vámot eddig is a Niagara. Mégis, tovább dúl a feltûnési vágy, hódít az önreklám.
    Aztán a Skylon-torony gyorséttermének zsongása nyomja el a zuhatag ide is felhallatszó dübörgését. Angol és francia szavak kavarognak a helyiségben. Ha néhány percre a francia beszéd uralkodik, röviddel rá már az angol hódítja meg a termet. Bábeli hangzavar, gondolhatnánk, de ez a veszély nem fenyeget. Jól megértik egymást a kétnyelvû nemzet fiai.
    Csupán mi, magyarok hallgatunk nagyokat. Pedig hiányérzetem van. Szenvedek a magyar szó hiányától. Mert hiába is családon belül a magyar szavak használata, ha kinn az életben az angol szó járja, meg a francia. Furcsa kettõsség, de hát ez van. Ilyenkor takarékra állítom magam, s jókat hallgatok. Magamban találgatom az idegen szavak értelmét, de hasztalan. S mivel nem értem az angolt, amikor egymás közt beszélget a rokonság, hajlandó vagyok azt hinni, rólam esik a szó. Rólam döntenek nélkülem, s ez roppant kellemetlen érzés.
    A kilátó alatti üzletházban árubõség, feltûnõ rend és tisztaság. Hát igen - gondolom magamban, ki tudja, hányadszor -, ez Amerika! Forgatom is a fejem szaporán, enyhe kábulatban, pedig inkább tiszta fejre, és józan gondolatokra lenne szükségem. Lassacskán ugyanis színt kell vallanom, hogy maradok-e itt, a lehetõségek honában, vagy hazamegyek Európába, a hazámba. Nehéz a döntés, noha azzal a föltett szándékkal léptem Kanada földjére, hogy végre engedek Montrealban élõ testvéreim szüntelen nógatásának, és nem fogok hazatérni. Letelepedek, új életet kezdek, úgymond: "megvalósítom önmagam". De az a néhány hónap, amelyet eltöltöttem itt, mégsem marasztal igazán. Nem tudnám tiszta szívvel azt mondani: döntöttem, itt a helyem, maradok.
    Nem, még nem tettem le a garast, s ez az, ami nyugtalanítja a testvéreimet. Hiszen már jóformán mindent elrendeztek. Lesz számomra munkahely, lakás, minden, ami a nyugodt letelepedéshez szükséges. A szomszédban lakó hajóskapitány, a kikötõ fõnöke már be is ajánlott a vállalatához. Szívesen fogadnának, gondoskodva a nyelvtanulásról és a gyors elõmenetelrõl, ha ráállok az alkura. Csakhogy nekem egyre több a kétségem. Egy idõ múltán felébredt bennem a gyanú, hogy a csábító felszín sok mindenben talán csak talmi csillogás. A jelenségek, a dolgok mögé kellene pillantanom, a ragyogás mögött meg kellene ismernem az árnyakat is. Ismerem-e a nagyvárosok perifériáit, az üzemek munkásait, a keményen dolgozó kisembereket? Éreztem, hogy addig nem helyezhetem el magam e részemre idegen világban, amíg mindezt meg nem ismerem. Csakhogy épp ez az, amihez idõ kell, és nem is kevés.
    Testvéreim egyre a magukét hajtogatták. - Itt minden lehetséges - bizonygatták -, csakis tõled függ. Ne tétovázz, mondd ki, hogy maradsz! - s újabbnál újabb ajánlatokkal kecsegtettek. S most, hogy elhoztak az esti Niagarához, magam is érzem, már nem halogathatom a választ, végre-valahára színt kell vallanom. És mintha õk is ezt várnák tõlem.
    Csodálattal bámulom a színek kavalkádját, amelyet a fényszórók festenek a vízesésre, s bár a látvány valóban megejtõ és döbbenetes, mégsem ejt rabul. Továbbra is a kétségeim között hányódom.
    Vacsora után betértünk a Pálmakertbe egy kis pihenõre, hogy helyére tegyük az egész nap látottakat. Hirtelen egy barna bõrû lány lépett az asztalunkhoz.
    - Maguk magyarok? - kérdezte hibátlan magyarsággal. És látva elképedésünket, mosolyogva magyarázta. - Az apám magyar. Anyám pedig az egyenlítõi Afrikából származó, angol állampolgár.
    Hát innen eredt bõrének szép, kreol színezete, no meg a hibátlan magyar beszéd. Mert ez volt az, amin nem gyõztünk csodálkozni. A nyelvtani és kiejtésbeli tökéletesség, ahogyan mondatokká szõtte szavait. A magyar az õ "apanyelve" - fûzte hozzá elmaradhatatlan, ragyogó mosolyával.
    Ismerte Adyt, idézte Petõfit és elmondta a Toldi elsõ két strófáját. Lenyûgözõ, remek teremtés volt ez a lány. És amikor arra kért bennünket, meséljünk neki apja szülõföldjérõl, ahová még sohasem volt alkalma eljutni, mi lelkesen, egymás szavába vágva beszélünk a Tiszáról, a Dunáról, az Alföldrõl, Budapestrõl... Budapest különösen érdekli. Csillogó szemmel, hallgatja szavainkat.
    Viszonzásul elénekel nekünk egy olyan dalt, amelyet szívesen hallgatunk. Egy-két perc tûnõdés után belekezd a feledhetetlenbe. Rákóczi megtérése - ez a férfias dal csendül fel a lány ajkáról.
    "Csak most születtem, csak most érzem én, / csinált e jókedv s nem igaz e fény" - zeng a dal a barna bõrû, manöken szépségû lány elõadásában. S ezzel a dallal szívem melege, lelkem vágya száll át az óceánon. Amit felidéz bennem, az nem nosztalgia, az maga a honvágy, amely döntésre kényszerít.
    Akkor éreztem elõször, igazán és visszavonhatatlanul, hogy elhatározásom végleges. Hazatérek, mindenáron.

KÉPZÕMÛVÉSZET

A román Constantin Brâncuºi (1876-1957) a huszadik század szobrászatának egyik legnagyobb - némelyek, például Henry Moore szerint - a legnagyobb alakja volt, akinek kezdeményezõ szelleme teljesen új alapokra helyezte a plasztikát, valahogy olyképpen, ahogy Pablo Picasso tette azt a festészetben. Noha Brâncuºi-t valójában igen kevés téma és plasztikai probléma foglalkoztatta, a madár témaként is, plasztikai problémaként is egy életen át izgatta. A Maiastra, a román népmesék csudálatos madara, a szerelmesek oltalmazója, mintegy "védõszentje" Brâncuºi - az egykori havasalföldi parasztfiú - felfogása szerint az ember nemesebbik énjévé, a spirituális felszabadulás jelképévé emelkedik. 1912-ben faragta meg elsõ Maiastra-szobrát, és az utolsót 1940-ben. A század egyik legjelentõsebb román költõje, Lucian Blaga (1895-1961) az 1921-ben készült Sárga madár címû szoborról írta itt következõ, híres versét.
 

LUCIAN BLAGA

A szent madár

(Aranyba öntötte C. Brâncuºi)

Fuvatlan induló szélben az Orion
csillagikonja tégedet megáld,
könnyezi rád a magasból
szent és fenséges mértanát.

Valaha te a tengermélyben éltél,
és kerengtél fönn a nap tüze mellett.
Az úszó erdõkbõl a hangod
az õsvizek fölött messzire zengett.

Madár volnál? Világgá csendülõ harang?
Élõlény, vagy sima serleg talán,
csorduló arany-ének mifölénk,
ha megrémít a sok halott talány?

Mint a mesékben, élsz a mély sötétben,
s mintha szél volna, szól a furulya,
azoknak dalolsz, kiknek föld alatti,
fekete pipacsból az álmuk itala.

Akárha régi csontok foszfora
volna zöld szemedben a fény.
Hallod a hangtalan igék beszédét,
és röpülsz, és eltûnsz az ég füvén.

Fölível tágasan deled boltozata,
s onnan fejtesz meg minden titkot a mélyben.
Szállj fölfelé, föl, végtelen,
de amit látsz, nekünk ne áruld el soha.

1933
ZIRKULI PÉTER FORDÍTÁSA

BÖLÖNI GYÖRGY

Brâncuºi

Budapesti lakásom könyvespolcán egy fiatal fiú szobra állott réges-régen. Fiatalkori barátom, a román Constantin Brâncuºi csinálta. A szobor szobrászával pár éve Bukarestben a Simu-múzeumban találkoztam, mármint a szobrász munkáival, melyekbõl néhány ott áll ma is a múzeumban. Régi mûvei ezek Brâncuºinak, induló szobrászatának munkái, mert máig ettõl a csaknem naturalista szemlélettõl messze elkanyarodott. Van már csaknem húsz éve, hogy ezeket csinálta, kezébõl akkor még alig tette le a vándorbotot, amellyel Párizsig érkezett. Mert szegény volt bizony Brâncuºi, és akkoriban gyalog indult neki Bukarestbõl Párizsba. A múltkoriban kezembe került a német Querschnitt, a modern mûvészet folyóirata, angol és amerikai harcos mûvészeti revüket lapozgattam át, s mindenünnen Brâncuºi szobrainak fotográfiái üdvözöltek, áradozó cikkek kíséretében. Romániából húsz év alatt ugyancsak befutott, nemcsak Párizsba, hanem az Újvilágba is.
    Félhomály van, amikor Brâncuºi mûtermébe belépünk. A mûteremben nagy kõtömbök és fatuskók, amelyekbõl õ majd szobrokat farag. Szobrokat? Ha a hétköznapi értelemben vesszük ezt a fogalmat, akkor nem is szobrok Brâncuºi munkái, mert nem annyira modellálásuk által élnek, mint inkább architekturálisságukkal. Az új szobrászat legújabb hajtása visszament a primitív mûvészetekig: a néger szobrok divata úgy meghagyta nyomát a szobrászatban, mint egy idõben a grafikában a japán metszetek kedvtelése, minél messzebb visszamenni, eltávolodni a mától. Az új mûvészet formája, amelyet megteremtett, nem ilyen kulturális, tudatos vagy tudatosan csinált visszatérés valami régi nyomokhoz. Inkább ösztönös és gyermekes, a mûvészet elemei törnek elõ benne, hogy mûvész raffinement-be olvadjanak. Egyik legjobban becézett munkája az Oiseau, a Madár. Ne szétterjesztett szárnyú, nagy madárra gondoljanak, hanem egyszerûsítsék le egy madár megjelenésének formáit, ahogy azt egy gyermek, az õsember kezdetleges rajza vagy a paraszti mûvészet egyszerû dekoratív formakeresése el tudhatja képzelni, s akkor elõttünk áll a Brâncuºi madara. Ott áll méteres testével a mûterem szögletében, ráspollyal kicsiszolt, sárgás márvány. Õ azt mondja róla, hogy madár, de ez a madár se lett annyira madár, mondjuk, mint amennyire a színüket látjuk a magánhangzóknak a költõ Rimbaud híres versében. Mûvészetjelképek ezek, mint ahogy egy másik munkája, a Hal, a Poisson, leegyszerûsített formája ennek a pikkelyes lénynek. De ezért ez a hal úszni tudna, mint ahogy a madár repülne, ha repülni hagynók, mert annyira megvan benne a felfelé törekvõ lendület.
    Brâncuºi jó barátja volt a század nagy francia festõprimitívjének, Henri Rousseau-nak, õ csinálta sírjának emlékmûvét is, s ha nincs is mûvészetükben semmi közösség: mint emberekben, közös a mûvészet nagyságának naivitása, amelylyel körülhatárolódnak. De míg Rousseau-nál ez egy emberekkel és emberiséggel egyáltalán számítani nem tudó naivitás volt, tudatára sem ébredése annak, hogy õ mûvész, õ inkább parányiságának jelentéktelenségét érezte - a legnagyobb festõ volt számára kora legrosszabb akadémikusa: Bouguereau -, addig ez a Brâncuºi, a mûvész, tudatában van nemcsak a mûvészet, hanem az õ maga értékének is. Mûvészetében azonos a naivitás, a mûvészi áhítat közös: mindkettõben van valami az Assisi Szent Ferenc áhítatából. Brâncuºi-nál nincs külön ember, és nincs külön mûvész: csak egyetlen lény van, amelybõl a mûvész árad. A reneszánszra kell akaratlanul gondolni, mert azoknak embereiben volt ilyen egyetemesen megejtõ. A mûteremben mindent Brâncuºi csinált, a székeket, amire leülünk, betonból az asztalt, õ építette fel a tûhelyt, amelynek tüze melegít, süt és fõz. Nem az ezermester, hanem a mûvész, aki mindenben a neki megfelelõt, a kénye-kedve szerintit szereti, megkívánja, és meg is csinálja.
    A Montparnasse-on, egy nagy szobrászmûterem csöndjében él Brâncuºi. Sok a barátja, és sok a tisztelõje, de mégis egyedüliségben találja örömét és saját magát: tulajdonképpen mindazzal, ami a ma mûvészetében történik, nincs is közössége. Párizs mûvészeti miliõje az utóbbi tíz-tizenöt évben nagyon is megváltozott. A mûvész nem mûvész itt többé, hanem kereskedõ, akinek boldogulása attól függ, hogy milyen ügyesen tudja értékesíteni s még elõbb: kelendõvé tenni portékáit. A mûvészkávéházakban százszámra sürögnek a világ minden sarkából a festõk és a szobrászok, akik összeköttetések után kutatnak, és várják és fogják a mûkereskedõt, mint a falusi vásáron a parasztok a marhakupecet, vagy mint az artisták az impresszáriót. Valami kevés jó is származhatik ebbõl a mûvészetre, már abból a nagy elmerkantilosodásból, de amit idáig láttunk, az inkább kár: ráoktrojálása a közönségre bizonyos irányoknak és mûvészeknek, akiket tehetségeknek játszanak ki, pedig egyáltalában nem is tehetségek.
    Amit ma Párizsban a mûvészet nevében a nagy mûkereskedõk bemutatnak, kevés kivétellel, csupa szemfényvesztés csak, s nem igazi mûvészet. Ha a mûvész boldogulni akar, jobb szándékai ellenére is kénytelen valamely nem is mûvészeti klikk (bár ez volna), hanem valamely képkereskedõ vagy képkereskedõ csoport érdekkörébe beigazodni. Megvizsgálják a tehetségét, termelési képességeit, vérvizsgálatot vesznek a munkáiból, hogy elég beteg, vagy elég egészséges-e, meglatolgatják, hogy beleillenek-e képei valamely felfelé haladó ízlésbe vagy divatba, s ha aztán minden kelléknek megfelel, akkor esetleg meglesz útja a boldogulásra.
    Nehéz Párizsban mûvésznek lenni. Annak a sok-sok magyar mûvésznek nagy része például, aki idekint él, s igyekszik szerencsét próbálni, édeskevés töredéke az, amelynek ne az lenne fõ reménycsillaga, hogy ilyen módon belekerüljön a mûkereskedõi vérkeringésbe. Nem mûvészetet akarnak ezek nagyrészt, hanem érvényesülést és karriert, márpedig a kettõ nagyon ritkán egy és ugyanaz. Legtöbbjük a nehéz magyar megélhetési viszonyok elõl menekül ki, és Párizstól élete megváltását reméli. Az ilyen reménység nem ábránd: ügyességgel valóság is lehet, mert Párizs hovatovább nem Párizs többé, hanem a boldogulni tudásnak földje: új Amerika.
    E kis kitérõ után sokkal jobban rátalálunk Brâncuºi igazi lényegére: az õ mûvészete és érvényesülése elüt ettõl az új divattól, és mindezekhez a kereskedõi formulákhoz semmi köze. Õ úgy lett a mai mûvészet egyik legérdekesebb személyisége, hogy megvetette, és igénybe nem vette ezeket az üzletinek mondható fogadásokat és csalafintaságokat. Párizsban ma talán õ az egyetlen, büszke, romantikusan gõgös és fölényes mûvész. És már ezért is különálló ember; sokaknak rejtély, különösség és csoda, pedig csak mûvész.
    Most Brâncuºi vendégei vagyunk, s Brâncuºi maga készítette tûzhelyen süt és fõz. Híre van az õ vacsoráinak. A szénparázs rostjára nagy húsdarabot helyez: ilyen lakomakészülõdést láthatott a kyméi énekes. Elõételül románosan maszlinát és maga készítette savanyú káposztát kapunk s hozzá cujkát: kitûnõ, régi pálinkát, ami a Murat hercegnõ figyelmességébõl került Brâncuºi asztalára. A sülthöz régi zamatú bort, mellyel Poiret, a divatkirály kedveskedett. Egy amerikai revüt lapozgatok, ahol egy vers énekli meg Brâncuºi mûtermének esti hangulatát. A szobrok között egy kedves, fehér szõrû juhászkutya ugrándozik, a szobrász egyetlen társa. Az ablakon beragyog a holdvilág, és a félhomályban a maga helyére varázsolja Brâncuºi munkáit, egyiket mintha füves, zöld park fái között látnók, a másik szökõkút közepén, harmadikat kint valahol, országút mentén, emlékkõnek, mint a régi görögök szarkofágjait. A holdvilág és félhomály végzi el képzeletünkkel azt, amit a mûvész ritkán vagy sohasem ér el a környezetétõl s a maga korától, hogy munkái csakugyan megkapják a kellõ miliõt.
    A sarokból elõkerül a gitár s hegedû. Brâncuºi gitározik, hegedül, énekel. Szomorú román lélek sír fel, az a román zene, amit Bartók tett mûvészivé és nyugativá, az a román lélek, amit Brâncuºi tett mûvészivé és nyugativá.
    1925

MÚLTUNK

MAGYAR LÁSZLÓ

Füstkarikák

Már megint mennek - mondta a mackós léptû Ádám bácsi, Piliscsév állomásfõnöke, a bécsi út felé kémlelve.
    - De hát kik mennek? - kérdezte egy fejkendõs asszony, az úton vánszorgó fekete csíkot vizslatva. Mert innen, úgy nyolcszáz méter távolságból csak azt lehetett látni, hogy emberek. - A múltkor orosz foglyokat kísértek - toldotta meg a szavait.
    - Jelentenem kell a vonatot Leányvárnak - mondta Ádám bácsi, a kanyar felé pöfögõ fekete szerelvény után pillantva, s elindult a távírójához. - Ha többet akar tudni, kérdezze meg a kormányzó urat! - fordult vissza, mielõtt benyitott.
    - Hol van már a kormányzó úr! - legyintett az asszony.
    Az ám, hol is lehet? - tûnõdtem én is, mert október 15-e óta nem hallottuk a hangját. Pedig de kíváncsiak lettünk volna rá, hiszen úgy kezdte a rádióban, hogy kilépünk a háborúból... Az iskolai tankönyvünk is õt dicsérte még; ha belelapoztunk, azt láttuk, hogy egy hajó kormánykerekénél áll, tengerészsapkával a fején, és szilárdan tartja az irányt. Sirályok repkednek a feje fölött, a magasban...
    Az állomás bagószagú várótermében még mindig ott az október közepén kifüggesztett kiáltvány:
 

 

Magyar tisztek! Honvédek!

    Horthy Miklós, Magyarország zsidóbérenc, hazaáruló volt kormányzója megszegte hûségesküjét, amit a Nemzetnek és Nektek tett.
    Esküszegés pillanatától nem haduratok többé. Mint esküszegõt le kell tartóztatni!
    Hûségeskütök vele szemben már nem köt Benneteket, eskütök ma már csak a Nemzettel szemben köt. Csak az köt, de ez kötelez!
    Ne engedjétek, hogy új Trianon Nemzetünket örök pusztulásba, családjaitok megszégyenítésbe, Benneteket az örök gyalázatba taszítson!
    Magyarország felelõs vezetését a mai napon Szálasi Ferenc vette át. E perctõl fogva eskütök vele szemben kötelez Benneteket, mint Nemzetünk megmentõjével szemben.
    A bolsevistákkal csak õrültek vagy gazemberek tárgyalhatnak. A Hungarista Mozgalom Veletek harcol utolsó csepp véréig, Nemzetünk megmentéséért!
    Halál az áruló volt kormányzóra és cinkosaira!

    Éljen örök Nemzetünk!
    Éljen Szálasi Ferenc!

 

    Szorongó érzést keltett bennem ez a plakát. Hátat fordítottam, és sietõsre fogva a lépteimet, fél óra múlva szalmatetõs házunk udvarába értem.
    Az apám tett-vett a nyúlólnál, azt a deszkacsomagot bontogatta, amit a bányából lopott. Azonnal lecsapott rám, s megkérdezte, szeretem-e a lóhúst? Én a szememet meregettem, mert lóhúst még nem ettem, s csodálkoztam is, mert ha ettem volna, arról apámnak tudnia kellene. Ám úgy látszik, kitalálta a gondolataimat, mert rám nevetett, s azt mondta, holnap lóhúst hoznak hozzánk. Kóstoljam csak meg, majd meglátom, száraz és egészséges. Nem árt megbarátkozni vele, mert ki tudja, mi vár ránk? Közeledik a front, jönnek az oroszok, s a bánya bármikor beszüntetheti a vételezést. Ha pedig véget vet neki, nem juthatunk liszthez, zsírhoz meg cukorhoz. Ezért ha nem akarunk éhen halni, nem lehetünk finnyásak.
    - De hát a nyulak! - pillantottam a fûrészbak felé, mert úgy láttam, mintha újabb nyúlólat akarna a deszkákból építeni.
    - Na igen, a nyulak! - hagyta rám. De annyi nyulunk úgysem lesz, hogy mindennap húst együnk. Különben is, ilyenkor novemberben már nem párosodnak. Én már a tavaszra gondolok - billentette meg a fûrészt sokatmondóan.
    - Tavaszig is eltart a háború?
    - Mit tudom is én, meddig tart!... De akármeddig húzzák, nem úgy lesz, hogy vége van, és már ehetünk. Az elsõ háború után is mennyit koplaltunk még!... Ezért azt ajánlanám, menj és szedj füvet, hogy jó húsban érjék meg a párosodás idõszakát - biccentett az ól felé. - Amíg ilyen meleg van, szénává szárad. Ki tudja, meddig tart még ez a jó idõ? - pillantott az ég felé.
    Való igaz, olyan erõvel sütött a nap, mintha nem is novemberben jártunk volna már. Sóhajtva mentem a fûszedõ zsákért, s azon merengtem, milyen érdekesek vagyunk mi ketten, az apámmal. Már most, tizenegy éves koromban látszott, hogy magasabb leszek nála. Meg az is, hogy olyan hosszú ujjaim vannak, mint a nagyságos, zongorista kisasszonynak, az apám ujjai pedig feltûnõen rövidek voltak. Úgy látszik, anyámra ütöttem. De kire üthetett õ, hiszen azt mesélte egyszer, hogy jobb, ha nem firtatjuk. Mert még a veszprémi püspöknek is köze van az õseihez. Hiszen az is csak ember volt, s meg kell bocsátani neki, hogy félrelépett. De hogy kivel cicázhatott - az apám anyjával, nagyanyjával vagy az ükanyjával -, azt nem részletezte. Csak annyit mondott nevetve, hogy nekem is kék vér folyhat az ereimben.
    De hát kit érdekelt most a veszprémi püspök? Hirtelen felrémlett, mit láttam a bécsi úton, Ádám bácsi mellett.
    Szinte sejtettem, hogy az apám nem fog csodálkozni. Megállt kezében a fûrész, félredobta a méretre vágott deszkát.
    - Pestre megyek holnap - mondta. - Te pedig a zsebedbe raksz három-négy doboz cigarettát, kimész a bécsi útra, és megvárod a legközelebbi csoportot.
    - Hány órakor?
    - Valahogy úgy, mint ma. Két óra után jöttek, nem?
    - Maga még ezt is tudja? De kik lehettek?
    - Na mit gondolsz? - nézett rám mintha nem értené, hogy lehetek ennyire buta. Aztán eligazított. Hogy álljak be közéjük és kísérjem el õket Dorogig. Közben beszéljek velük, s tudjak meg tõlük mindent, amit csak megtudhatok. S vigyázzak magamra, mert õrök kísérik õket. Nagyon vigyázzak.
    Furdalt a kíváncsiság, és nehezteltem az apámra, hogy így titokzatoskodik. Igazán elárulhatná, hogy miket hallott a pesti barátaitól. Mindig hozzájuk utazott vasárnaponként, de nem osztotta meg velünk a titkait.
    Mintha még bennem sem bízott volna meg.
    Kiskabátban indultam el másnap, olyan meleg volt az idõ. A bécsi út felé tartva egyre biztosabb lettem abban, hogy nem orosz foglyokat kísérnek. Kizárt dolognak tartottam, hogy azok közé küldjön az apám. Mert azok ugye, csupa férfiak, s nagyon feltûnõ lenne, ha megpróbálna beosonni közéjük egy gyerek, aki ráadásul még beszélni sem tud velük, s akiket géppisztolyos németek fognak közre. Õk is gyalog, csak a tisztjük feszít lovon.
    Úgy egy hónapja, a dorogi temetõ szélén jött velem szemben egy ilyen menet. Szeptember volt még, ennél is melegebb, s pihenõt vezényeltek nekik. Sohasem találkoztam még olyan kimerült, büdös emberekkel, mint amilyenek õk voltak. Leroskadtak egy nagy tökföld szélére, s úgy elnyúltak, mint akikbõl elszállt az élet. Csak akkor emelték fel a fejüket, amikor érett tököt gurítottak melléjük a dorogi gyerekek és kettéhasították õket. Mohón falták, a német õrök meg cigarettázva figyelték.
    Mire oda lyukadtam ki, hogy csak zsidók lehetnek azok az ismeretlenek, már jöttek is, Piliscsaba felõl. Csupa nõ, kétoldalt nyilas karszalagosokkal. Gyorsan besurrantam közéjük, s csak bámultam: hát hogy lehet ez? Hová lettek a férfiak? Meg persze a gyerekek. S mit se számít, ki az öreg?
    Hiszen ha jól láttam, lehettek köztük még hatvanasok is. S hová irányítják õket, s mire akarnak menni velük?
    Ezt persze õk se tudták. Azt mondták, hogy pestiek. S menniük kell, mert rájuk parancsoltak. S nem vihetnek magukkal szinte semmit. Nem is bírnának, mert nem szoktak ilyen hosszú gyalogláshoz. Halvány fogalmuk sincs arról, hol kötnek ki. Csak azt tudják, hogy Piliscsabán aludtak, a mai napon pedig Dorog a célpont.
    Még szerencse, hogy jók hozzájuk a kísérõik!
    Még hogy jók? - meregettem a szememet. De honnan tudhattam volna, miért elégedettek velük? Mintha csak elfogadták volna: istenkém, ilyen a világ, õk csak a kötelességüket teljesítik! Már azt is értékelték, hogy nem szidalmazták õket, csak azt követelték tõlük, hogy menjenek, és ne nézelõdjenek túl sokat. Még akkor se, amikor egy feketével letakart valami hevert az úttest mellett. "Nem bámészkodunk!" - pirított rájuk a holdvilágképû szõke olyan hangon, mint a rosszalkodni készülõ gyerekre szokás.
    Elégedetten nyugtázta, hogy engedelmesen elfordították a fejüket. Helyre állt a békesség, még én sem zavartam meg a nyugalmukat. Pedig a telt arcú nyilasnak látnia kellett, hogy én is ott vagyok, de úgy látszik, nem tulajdonított ennek semmi jelentõséget.
    Talán még a zsidók se túl sokat.
    - Ki vagy, te gyerek? - kérdezték olyan hangon, mint akik kíváncsiak a válaszra meg nem is.
    - Egy csévi fiú - válaszoltam.
    - Azt mi is látjuk, hogy fiú vagy. De mi az, hogy csévi?
    - Csév, az egy falu arrafelé - mutattam a Pilis irányába. - Innen nem látszik a hegyektõl.
    - S miért jöttél be ide közénk?
    Elõadtam az apám szövegét: Hogy képzeljék csak el, a csévi vasútállomás felõl nézve, hogy festhet a menetük? Kinek nem szúrna szemet? Hiszen ott szállnak vonatra a Dorogra készülõ bányászok.
    - Törõdnek is azok velünk! - sóhajtottak.
    - Valamit csak törõdhetnek, mert különben nem lennék itt.
    - Miért? Õk küldtek ide?
    - Igen, az apám.
    - Ki az apád?
    - Bányász. Cigarettát is adott. Nem akarnak rágyújtani?
    Ijedten, suttogva utasítottak vissza. Köszönöm, nem dohányzom. Kívánnám persze, de inkább ne...
    Csak egyikük mondta ezt: - Ide azzal a cigivel!
    Magas, piros ruhás nõ volt, fiatalabb a többieknél.
    - Ne adj neki! - szóltak rám többen is, de nekem tetszett a nõ bátor hetykesége.
    - Ne legyünk már beszariak! - mondta megvetõen, és rágyújtott.
    Épp egy falu széléhez értünk, Leányvár - mutatta a helységtábla. A félre húzott függönyû ablakok mögött leskelõdtek az emberek. A szemüket kimeresztve bámulták, hogy a piros ruhás nõ füstkarikákat ereget a levegõbe. Bizonyára nem erre számítottak.
    Maguk a menetelõk sem. Behúzták a nyakukat, s félve pislogtak hátra, mit szólnak ehhez az õrök? Lesütötték a szemüket, amikor egyikük elõre sietett. Tátott szájjal, majdhogynem tetszéssel nézte a füstkarikákat eregetõ nõt, de nem szólt semmit. Olyan nyílt, becsületes arca volt, akár egy szántóvetõ parasztnak. Csak néztem az ábrázatát, és azon merengtem: hát ki ismeri itt ki magát?
    Már azért is, mert néhány perc múlva már eltûnt mellõlünk. Szó nélkül hátramaradt.
    A piros ruhás nõ, aki nemcsak fiatalabb volt, de elegánsabb is a gyûrött ruhájú társainál, énekelni kezdett:

    Édes Erdély itt vagyunk,
    Negyed kiló zsírt kapunk!
    A cukor is jegyre megy,
    A fene egye meg!

    Kitört a rémült háborgás. Hogy ami sok, az sok. Ha nem hallgat el azonnal, hát... Mit képzel magáról? Felelõtlen! Bajba sodor itt mindenkit...
    - Jól van, akkor inkább vicceket mesélek.
    Még a vicceitõl is tartottak. Csak egy-két bátortalan hang bíztatta: de szalonképesek legyenek ám!
    - Az most a legfontosabb! - nevetett. - De idehívom elõbb azt a fiút! Gyere csak ide, kis pöcsös! - csalogatott a begörbített mutatóujjával.
    Odafurakodtam hozzá, nem tudtam ellenállni a csábos mosolyának. Meg az illatának se. Úgy látszik, még ebben a szar helyzetben is ápolt akart maradni. Nem hagyta el magát.
    Türkizkék szempár nézett rám az ívelt szemöldök alól. Rátartian méregetett, nem látszott fáradtnak. Megköszönte a cigarettát és megjegyezte, hogy nem is vagyok már olyan kis pöcsös. "Bocsánat a tévedésemért, kislegény!" - hajtotta meg magát tréfásan, majd az elõttünk elterülõ tájat vette szemügyre. Éppen elhagytuk Leányvárt, nagy síkságot zárt be jobbról egy kéklõ hegyvonulat. Innen is látni lehetett a hegylábnál húzódó, távoli falut.
    - Hogy hívják azt a hegyet?
    - Az még mindig a Pilis.
    - Mi
lyen koporsó alakú! - mondta valaki a hátam mögött.
    - Inkább teknõre hasonlít - szögezte le õ.
    - Koporsó.
    - Fordított teknõ! - felelte ellentmondást nem tûrõ hangon, majd a falu neve iránt érdeklõdött. Meg arról, jártam-e már ott?
    - Iigen - nyögtem ki, mert azt latolgattam elmeséljem-e neki, hogy illegális találkozóra hívott az apám. Ilyen sem fordult még elõ, azt se tudtam, mit jelent az "illegális" szó. Augusztus volt, nagy meleg és tücsökkoncert, mert az õsz közeledtével egyre hangosabbak a prücskök. Apám egész úton arról beszélt, hogy új világ jön a háború után. De nincs vége még, egyelõre tart még a harc, s a mi számunkra is életre-halálra megy a játék. Ezért, még ha keresztre feszítenének, akkor sem mondhatom el senkinek, hová megyünk, mit látok és hallok majd.
    - Érted, csirkász? - kérdezte a végén.
    - Igen - mondtam engedelmesen, mit sem sejtve arról, dehogyis fog izgatni az illegalitás. Alig értünk ugyanis a falu egyik bányászházába, kezelésbe vett egy fiatal, tót asszony. Intett, hogy ne törõdjek a férfiakkal, politizáljanak csak azok a bogaras alakok. Megkérdezte tõlem viszont, mit ennék szívesebben: tökfõzeléket vagy mákos tésztát? Természetesen tótul. A tökfõzelék neve azonnal elpárolgott a fejembõl, ám a makove szlízsót az öröklétig bevéste az agyam. Mákos tésztát enni a lóhús árnyékában!
    Bár még most is csorgott a nyálam, gyorsan beláttam, hogy a kesztölci kalandomról regélni nem ajánlatos. Végül is megígértem az apámnak, hogy hallgatok róla. S különben sem azért küldött ide, hogy a makove szlízsóval "szórakoztassam" ezeket a szerencsétleneket. Kit érdekelt volna itt a makove szlízsó? Ezért csak annyit mondtam a magas, illatos nõnek, hogy iigen, hogyne jártam volna már Kesztölcön. Tót bányászok lakják.
    - Nem erõs magának ez a cigaretta? - kérdeztem tõle...

    Kis cigaretta, valódi finom!... - kezdett el énekelni.

    - Pont ez hiányzott! - pusmogott elõtte valaki.
    - Jó, akkor váltok - egyezett bele nagylelkû hangsúllyal:

    Oly szép ez az élet, oly szép a világ,
    Szállnak a légben a füstkarikák!...

    Egy bicegõ anyókát kivéve, mindenki felkapta a fejét. "Ez nem bír magával!"... "Valamije viszket neki!"... "Addig ingerli azt a nyilast, míg orrba nem vágja!" - röpködtek a megjegyzések. S úgy látszik jó jósnak bizonyultak, mert megint elõre jött a szõke, holdvilágképû nyilas.
    - Vitéz úr, szabd-e füstkarikázni? - fordult feléje kihívóan a nõ.
    - Felõlem!
    - Viccet is mesélhetek?
    - Ha kedve tartja! Remélem, zsidó vicc lesz!
    - Az nem elég vicc magának, hogy bennünket kísérget?
    - Felfogás kérdése.
    - Ne legyen ízléstelen hozzánk! Nézze inkább azt a szegényt! - mutatott a háta mögött sántító nagyanyóra. - Hátha felveszik - biccentett Dorog felé.
    Mindnyájan arra fordítottuk a fejünket, mert most vettük észre az egylovas kocsit. Fiatal legény ült a bakon, s úgy látszik megszánta a vánszorgó menetet, mert a gyeplõt húzogatva, pattogó vezényszavakkal kényszerítette arra a lovát, hogy forduljon vissza, dorogi irányba. Amikor befejezte, felállt az ülésrõl, s úgy várt bennünket.
    - Na néni, nem szenved tovább! - mondta a piros ruhás nõ.
    - Nem engedélyezhetjük - rázta fejét a nyilas.
    - De, kérem!
    - Tilos - szöge
zte le a holdvilágképû és nemet intett a várakozó kocsisnak: menjen csak a maga útján. A fiatalember némán, komor arccal várta meg, míg elhalad elõtte a menet. A kocsi névtáblája éppen felénk nézett: GRÓSZ MIHÁLY, LEÁNYVÁR, ERZSÉBET UTCA. A zsidó asszonyok sugdosva kérdezték, milyen falu ez a Leányvár. Sváb?... Hát hogyan? Ott sem mindenki...
    Volksbundista... Nyilván ezt akarták megtudni. Csak a fejemmel jeleztem, hogy még ott sem, mert német teherautó konvoj bukkant fel Dorog felõl. Dübörögve haladtak Pest irányába, terjengõ, szürkés bûzfelhõt hagyva maguk után. Köhögve, a lélegzetünket visszafojtva néztünk a ponyvák alatt üldögélõ sisakos katonákra, aztán megint a hajlott hátú anyókát figyelte a lopott tekintetünk. Minden segítséget visszautasított ugyanis, összeszorított szájjal sántított a sorban. "Ki kell bírni! Mindent ki kell bírni!" - fogadkozott, s még azt se tûrte el, hogy sajnálkozó szavakkal illessék. "Ne foglalkozzanak velem!" - mondta parancsoló hangon.
    - Mikor halljuk a vicceket? - fordultam bizalmaskodva a piros ruhás felé, jelezve, hogy megint hátramaradt a holdvilágképû.
    - Láthattad, hogy nem akarják - legyintett, és ismét rágyújtott.
    - Most nem fúj füstkarikákat?
    - Kivételesen nem. De mondd csak, a te Cséveden nem viccelõdnek az emberek?
    - Hogyne viccelõdnének! Csak nem úgy, ahogy az a nyilas elképzeli. Az egyik nap például ezt hallottam a faluban: Mondja, kérem, maguknál is istenítik Hitlert? Nem, nálunk inkább az anyját.
    - Höhöhö... De szellemes!... Pszt! - pisszegtek körülöttünk.
    - És zsidó viccek erre nem
léteznek?
    - Ha zsidók sincsenek...
    - Hogyhogy nincsenek? Hát kik laknak ott Cséven? Meg a szomszéd falvakban?
    - Cséven, Kesztölcön, Leányváron majdnem mindenki bányász. Meg Sárisápon is - intettem arrafelé, Dorogtól balra. Mert az elsõ dorogi házak már feltûntek. - Kevés a föld és az is sovány. Nem lehet megélni a földbõl. Ezért a legtöbb ember ezt is csinálja, meg azt is. Leszáll a bányába, ha pedig hazatér, kimegy kicsit kapálni, hogy krumplija legyen legalább.
    - Ki a leggazdagabb ember a te faludban?
    - Háát... Fuhl Mihály, a boltos.
    - Mije van neki?
    - A nagy boltja, ahol a kocsikenõcstõl kezdve mindenfélét árul. L-alakú háza, ahol két tehenet is tart. Mi is hozzá járunk tejért.
    - Autója?
    - Nem is tudom, van-e Cséven valakinek. Ezért ha bejön egy autó a faluba, akkor odafutunk mi, gyerekek. Hátha megengedik, hogy odaálljunk a lépcsõjére, s megmutassuk, hol lakik az, akit keresnek.
    - Hm... S a ti családotok?
    - Nekünk még egy darabka földünk sincs. Egy szalmatetõs házban lakunk a Kossuth Lajos utcában, de az sem a miénk. Egy földes szoba, két galambablakkal, amiért fizetünk.
    Az arcukra volt írva, hogy elképedve hallgatják a dolgot. Ekkora szegénységet még elképzelni se tudtak. Aztán alig észrevehetõ hullámzás futott végig a sorokon, jelezve, hogy vigyázat, megint jön a holdvilágképû nyilas. S nem is egyedül. Egy sovány arcú barnával, akinek a Virradat címû újság kandikál ki a zsebébõl. Virradat, Virradat, Cséven még nem!...
    - Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - köszönt barátságosan a parasztos szõke, a sántító anyóka felé fordulva.
    - Amint látja, vitéz úr, én bírom - felelte dacosan.
    - Hát maga? - fordult a piros ruháshoz. - Még mindig haragszik rám?
    - Én a világra haragszom.
    - Ez talán egy zsidó vicc?
    - Ne beszéljen így, mert nem áll jól magának. Maga még emberségesnek látszik.
    - Hát én talán emberevõ vagyok? - tolakodott mellé villogó szemmel a csontos képû.
    - Nem tudhatom, maga milyen. Csak azt tudom, hogy megaláznak bennünket. Zsidó vicceket akarnak hallani azoktól, akik azt se tudják, mi lesz velük.
    - Mi sem tudjuk. Piliscsabaiak vagyunk, leadjuk magukat itt, Dorogon, a többi már nem a mi dolgunk.
    - Hát ez az. Tegnap Piliscsaba. Ma Dorog. És holnap?... Azt hiszi, hülyék vagyunk? Hogy nem vettük észre: Németország felé tartunk? Nem igaz, hogy nem tudnak többet nálunk!
    - Isten bizony!... - esküdözött a holdvilágképû.
    - Nem jól hangzik Isten neve a maga szájából. S tudja mit? Mivel zsidó vicceket követeltek tõlünk, mégis elmesélek egyet maguknak. Anyósviccnek látszik. "Azt kérdi Kohn a Grüntõl: Miért temeti az okos ember zsidó temetõbe az anyósát? Hát még ezt se tudod? Mert ott nincs kiírva: Feltámadunk!"
    - Micsoda vicc volt ez? - méltatlankodott a vékonytermetû. - Ezen én nem tudtam röhögni.
    - Hát még én! Tessék megmondani már: hol fogunk mi feltámadni? Követeljük, hogy mondják meg! - kiáltotta.
    - Pofa be! - ragadta meg a vállát a nyilas. - Maguknak nincs joguk követelõzni.
    - Tényleg nincs... Bocsánat... Hallgasson már!... - csillapítgatták a nõt mindenfelõl, mire a nyilas eleresztette a piros ruhás karját. Utána pattogó hangon közölte, hogy Dorog határába értünk. Ez már akkora, mint egy kisváros. A futballpályára megyünk, amely másfél kilométerre van még tõlünk. Tessék tisztességesen viselkedni!...
    - Igenis, vitéz úr! - ígérgették a sorból, majd azt követelték a piros ruhástól, hogy tartsa be az elõírásokat, ne csináljon botrányt!...
    Hasztalan. Mikor a templomtérre értünk, a nõ ismét rágyújtott és az ég felé lehelgetve eregetve a cigarettafüstöt, énekelni kezdett:

    Oly szép ez az élet, oly szép a világ,
    Szállnak a légben a füstkarikák!...

    A két sápadt nyilas azonnal ott termett a menet szélén, s vigyort erõltetve nézte a jelenetet. A templomtér széle ugyanis tele volt öregasszonyokkal. Most fejezõdhetett be a mise, mert imakönyvvel a kezükben, némán bámulták a menetet.
    Így vonultunk el a futballpályáig. Odáig a nõ még egyszer rázendített. Aztán a szûk kapu nyílásához értünk, melyen belesve sok kondért láttam, körülötte szalmával. Mindenütt szalmával, amit mintha azért terítettek volna le, hogy az legyen a fekhelyük.
    Bableves illata szállt a gõzölgõ kondérok felõl.
    Egyesével kellett bemenni a szûk kapun, két nyilas számolta kétoldalt az embereket. Amikor én kerültem volna sorra, egyszerre többen is megszólaltak: - Õ nem zsidó!
    - Tûnj el! - parancsolt rám az egyik nyilas.
    - Egy pillanat!... - mondta a piros ruhás nõ, s leguggolt hozzám. Megcsókolta a két orcámat, s arra kért, gondoljak majd rá.
    - Ne érzelegjünk! - hangzott fentrõl.
    Könnyezve öleltem meg, aztán elindultam a bécsi út irányába. Magyar bakák szekérsora tartott Pest felé, azonnal felvettek. S ha megjelent hátulról egy német teherautó, káromkodni kezdtek. Elképedve hallgattam õket. Ekkora gyûlöletet!
    Még haza sem érhettem, már láttam, hogy újabb légitámadást él át Budapest. Fénycsóvák pásztázták az eget, egymást keresztezve, végigtapogatva a felhõk alját. Hangot persze semmit se hallhattam, hiszen valahol a hegyek mögött, légvonalban is vagy huszonöt kilométerre lehettek tõlünk.
    A szobába lépve megtorpantam meglepetésemben. Egy ismeretlen nõ állt az asztal mellett. Harmincöt-negyven körüli, eton frizurás, barna, filigrán. Õ is meglepve meredt rám, majd az apámat kereste a tekintetével.
    - Janka néni, Pestrõl - mutatta be õt az apám. - Itt marad a háború végéig. Légy kedves hozzá.
    - Az leszek - ígértem.
    Az anyám, aki szalmazsákot tömött (két ágy volt a szobában, az egyiken a szüleim aludtak, a másikon meg én, a húgommal), Janka néni kezére meredt.
    - Az ujjai! - szólalt meg.
    - Pörkölt lesz a lóhúsból - így az apám.
    - Az ujjai! - ismételte az anyám.
    Most láttam csak, hogy a lángvörös arcú Janka néni ujjain vérhólyagok támadtak. Hiába mosta le, ott maradtak. A szüleim összenéztek, mert õk se láthattak még ilyet: húsvágás közben vérhólyagot...
    Mi a húgommal váltottunk pillantást. Mindketten éreztük, hogy a pesti vendégünk úrinõ lehet. Aki talán sohasem járt még olyan földes szobájú, szalmatetõs házban, mint amilyenben mi lakunk. De most esendõ mosollyal nézett ránk... És nem is sejtette tán, hogy már szóba került a családban az a szalmazsák. Abból kiindulva, hogy mégsem alhat már egy fekhelyen ekkora fiú és lány.
    Hát most fog. Nappal pedig az ágyra tesszük a szalmazsákot, mert túl kicsi a szobánk.
 
*
    A filigrán zsidó nõ addig maradt nálunk, amíg be nem jöttek az oroszok. Aztán visszament (vagy az apám kísérte õt haza?) Pestre, s elfelejtettük õt. Apám, anyám - rég elporladtak már - soha sem kérkedett vele, s nem is kapott érte plecsnit. Mint ahogy az én fejembõl is rég elpárolgott már az az 1944-es história, s eszembe se jut, ha nem zsidóznak már megint.
    Csakhogy azt teszik. Akármelyik újságot lapozom fel, vagy szidják, vagy pedig védelmezik õket. S még a védelmezésük is viszolyogtató érzeteket ébreszt. Mert nem lenne annyi zsidózás - írják -, ha nem fokozódna az Amerika-ellenesség. Ott ugyanis sok a gazdag zsidó. Nem beszélve Izraelrõl. Ha nem volna a zsidó állam...
    Ebben az eszement világban éledtek fel ezek az elfakult emlékeim, köztük a piros ruhás nõ. S vele együtt az is, amit mondott: "Tegnap Piliscsaba, ma pedig Dorog. S holnap?..."
    Az ám, mi lett velük "holnap"? Meg "holnapután"? Vajon kinyomozható-e enynyi idõ után? Mit mondanak a történészek?
    Így, keresve-kutatva jutottam el Szita Szabolcshoz, a Holocaust Dokumentációs Központ kutatójához. Azonnal segített, húszoldalas fénymásolatot küldött a Halálerõd címû könyvébõl. Ebben olvastam a következõket:

1944. november 6-tól   Piliscsaba
                    7-tõl  Dorog
                    8-tól  Süttõ
                    9-tõl  Szõny
                    10-tõl  Gönyû
                    11-tõl  Dunaszeg
                    12-tõl  Mosonmagyaróvár
                    13-tól  Hegyeshalom

    S utána? Vagy inkább még elõtte? Szita Szabolcs ugyanis leírja, hány zsidó tömegsírt exhumáltak Dunaszegen, Gyõrújfalun, Ásványrárón, Gyõrzámoly, Lébény és más falvak határában. Hogy az én életerõs piros ruhásom túlélte-e a golgotajárást, azt soha meg nem tudhatom.
    De ha kibírta, akkor valamelyik koncentrációs tábor következett. Magam is megfordultam a buchenwaldiban, s láttam azokat a vastag rostélyú tûztereket... Valaki piros rózsát tett az egyik kemence tûzrácsára. Olyan üdén virított az agyonégett, sárgásbarna vasrostán, mintha csak akkor metszették volna le a bokráról.
    Erre a látványra nem voltam felkészülve. S még kevésbé a piros ruhás nõ látomására. Mintha csak a túlvilágból lépett volna elõ, oly gyorsan jelent meg a lelki szemeim elõtt, s a tõle megszokott hetykén felvetett fejjel, karádys, mély hangjával énekelni kezdett:

    Oly szép ez az élet, oly szép a világ,
    Szállnak a légben a füstkarikák!...

    A feleségem, aki a tábor magas kéményét nézte, méregette a tekintetével, hirtelen felém fordult: - Mi van veled? Úgy elsápadtál hirtelen!
    - Eszembe jutott valami - feleltem.

FÓRUM

TATAI ZOLTÁN

Párbeszéd a lelkiismereti- és
vallásszabadságról

Emlékezés egy 1989-es vitára

A rendszerváltás elõtti utolsó két évben a Politikai Fõiskola, Romány Pál rektor kezdeményezésére, a különbözõ politikai nézeteket, ideológiákat, szervezõdéseket, a jövõ kilátásainak alakítását különbözõen elképzelõ csoportok, "elõpártok" képviselõi számára a fontosnak és idõszerûnek tartott témakörökrõl szabad, kiegyensúlyozott tanácskozást, vitafórumot szervezett. E fórumokon mintegy másfél tucat témakörrõl esett szó, például a nemzetközi kapcsolatokról, Veres Péter Paraszti jövendõ címû könyvérõl, a szövetkezetekrõl, a külgazdaságról stb. A viták gyakorlati szervezését a Fõiskola rektorhelyettese, Kemény László végezte.
    A vitasorozat keretében 1989. január 28-án a Politikai Fõiskola Ajtósi Dürer sori nagytermében került sor a lelkiismereti- és vallásszabadság témakörének megvitatására a tudósok, egyházpolitikusok, marxisták és hívõk, a különbözõ magyar egyházak képviselõivel. A vitafórum jegyzõkönyvét a Kossuth Könyvkiadó ugyan még 1989-ben megjelentette, de az akkori, gyorsan pergõ politikai események közepette a vitának nem lett olyan visszhangja, mint amilyent megérdemelt volna. Az akkor felvetett problémák - esetenként ellenkezõ elõjellel - megítélésem szerint jórészt ma is idõszerûek, ezért a fórum anyagának ismertetését célszerûnek tartom.
    Romány Pál, a Politikai Fõiskola rektora volt a tanácskozás vitavezetõje. Bevezetõjében emlékeztette a résztvevõket, hogy a Politikai Fõiskolán "hagyományunk már, hogy helyet adjunk olyan eszmecseréknek, találkozásoknak, ahol a magyar nemzet története számára is fontos témákat vitatunk, véleményt cserélünk abból a törekvésbõl kiindulva, hogy a különbözõ véleményeket és a különbözõ véleményeket képviselõket, velük találkozva jobban megismerjük. Megismerni egymást, és jobban megérteni egymást - kapcsolódó folyamat. Nagyon fontosnak tartjuk, és a jövõben még fontosabbnak kell tartanunk, hogy a különbözõ világnézetet vallók, a különbözõ politikai törekvések képviselõi szót értsenek egymással. Magyarországon és Európában nagy szükség van erre, a történelem is fontos tanulságul szolgál. A párbeszéd senkitõl sem igényli, kívánja saját véleményének, meggyõzõdésének a feladását".
    Nyíri Tamás, a katolikus egyetem professzora bevezetõjében a lelkiismereti- és vallásszabadság kérdéskörének megítélését taglalta Aquinói Szent Tamástól a második Vatikáni Zsinat állásfoglalásáig és megállapította, hogy a lelkiismereti szabadság mindenképpen megelõzi a vallásszabadságot. Példaként említette, hogy a lelkiismereti szabadsághoz tartoznék a törvények kritikus felülbírálásának joga a népszavazás, a bevett erkölcsi normák közötti választás lehetõsége, az abortusz elvégzésének vagy megtagadásának, a fegyveres szolgálat megtagadásának lehetõsége, de idetartozónak tartja, bár nem helyesli az eutanázia kérésének jogát. A lelkiismereti szabadság megkövetelné a toleranciát mindenki részérõl a más lelkiismeretû, meggyõzõdésûek iránt. A lelkiismereti szabadságnak csak a közjó szabhatna határt, tehát a közjót nem sértheti az én egyéni lelkiismeretem. Megítélése szerint a lelkiismereti szabadsághoz tartozna, hogy "a fölérendelt hatóság csak akkor avatkozzék be az alacsonyabb szinten lévõk tevékenységébe, ha azok nem képesek azokat elvégezni, illetve amit az alsóbb szint képes elvégezni, azt ne vegye magához a magasabb szint". A továbbiakban még megállapítja, hogy "minden modern társadalom számára meggyõzõdésem szerint a lelkiismereti és a vallási szabadság az egyik legerõteljesebb legitimációs tényezõ".
    Földes Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora bevezetõjében elmondotta, hogy térségünkben és hazánkban lényeges különbség van az emberi jogok értékként való elfogadásában, az alkotmányba való beiktatása és hogy azok érvényesülnek-e tömegméretekben, a tényleges gyakorlatban. Megítélése szerint szükséges, hogy "az állam, a politikai hatalom, az intézményrendszer lehetõséget adjon a különbözõ társadalmi mozgalmak, szervezõdések létrejöttére, eszméik, ideológiájuk hirdetésére, ne akadályozza meg, hogy reális versenyhelyzet alakuljon ki közöttük, s ezáltal az állampolgárok számára is biztosítva legyen, hogy megismerkedve a különbözõ eszmékkel, nézetekkel, irányzatokkal, maguk dönthessenek afelõl, hogy milyen politikai koncepciókat és szervezõdéseket támogatnak, milyen világnézetekkel, filozófiai és etikai koncepciókkal azonosulnak vagy rokonszenveznek, illetve melyektõl tartják távol magukat". Az esélyegyenlõség esetén, az alternatívák megismerése teszi lehetõvé a különbözõ politikai, ideológiai stb. értékek közötti választást. Hivatkozott az egyik ENSZ-határozatra, amely szerint a vallás- és lelkiismereti szabadságot és általában az emberi jogokat mások alapvetõ jogainak és szabadságának megóvása érdekében szabad csak korlátozni.
    Kocsis Elemér püspök, a Református Zsinat lelkészi elnöke önkritikusan elmondta, hogy "a kereszténység 300 éven át harcolt a szabadságért, a vallásszabadságért, s amikor ezt elnyerte és lassanként államvallássá lett, elnyomta a többi vallást. Ez a fordulat a kereszténység történetében nem egyszer megismétlõdött. A kereszténység nem dicsekedhet azzal, hogy mindig a lelkiismereti szabadságnak a híve és gyakorlója volt". Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a két tordai országgyûlésen megtörtént, hogy a nyugatot megelõzve vallásszabadságot biztosítottak az országban lévõ felekezeteknek. Megemlítette, hogy talán azóta, amióta ember él, folyik a küzdelem a lelkiismereti- és vallásszabadság témakörében. Elmondta még, hogy "a vallás- és lelkiismereti szabadságnak nem kedves sem az államvallás, sem a törvényes, illetve kötelezõ szintre emelt állami ideológia, bármilyen legyen is az". A továbbiakban megemlékezett Lukács József professzorról, akit "a magyar dialógus atyjának" nevezett, és megjegyezte, hogy "a dialógushoz bátorság és tolerancia kell".
    Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, a már készülõ új vallásügyi szabályozás jogi-törvényi kérdéskörét boncolgatta. Megemlítette, hogy már 1986-ban megszületett a javaslat, hogy az egyházakkal, a vallással kapcsolatban olyan jogi szabályozás szülessen, amelyik [...] megnyugtatóan biztosítja az alapjog érvényesülését. Az új egyházi törvény megalkotásához a törvény elõkészítésben az egyházak véleményére, javaslataira számítanak.
    Fabinyi Tibor, evangélikus teológus megemlítette, hogy "500 évvel ezelõtt Budán II. Ulászló alatt az országgyûlés az 1495-ös törvényben hûtlenségnek minõsítette az eretnekséget, vagyis politikai minõsítést adott az eretnekségnek [...] a lelkiismereti- és vallásszabadságot ettõl kezdve úgy szabályozta, és egyben korlátozta a magyar törvényhozás, hogy az a mindenkori uralkodóház egyházi hovatartozásától, mai terminológiával: az államhatalom hivatalos ideológiájától tette függõvé". Több történelmi példával mutatta be azt a küzdelmet, amelyet hazánkban meg kellett vívni az évszázadok folyamán a lelkiismereti- és vallásszabadság érdekében. Ezután számos konkrét javaslatot fogalmazott meg a vallásszabadság gyakorlati megvalósítása érdekében.
    Gergely Ernõ, történész megállapította, hogy az elmúlt években a különbözõ világnézetû kutatók sikeresen együttmûködtek az egyháztörténeti kutatásokban. Elmondta, hogy sokan tévesen azt hiszik, azóta van Magyarországon egyházpolitika, amióta létezik az Állami Egyházügyi Hivatal, tehát 1951 óta. "Nyilvánvaló: egyházpolitika azóta van, amióta van állam" - állapította meg, továbbá: "Magyarországon, amióta van felelõs minisztérium, az egyik legelõkelõbb tárca a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt." Ezt a tételét nagy tekintélyû miniszterek szavaival támasztotta alá. "Kultuszügyeket, az egyházügyeket mindig magas szinten kezelte a hatalom, és ez nem valamiféle külön ügy volt, hanem a nagypolitikának volt a szerves része." Az állam és az egyházak viszonya az oldás és kötés történelmi folyamata, amelyet sok történelmi példával illusztrált, jelentõsnek minõsítette az 1947-es törvényt, amely megszüntette a bevett és el nem ismert felekezetek közötti különbséget, törvényhozás szintjén biztosította a vallásszabadságot. Befejezésül célszerûnek tartaná a visszatérést Eötvös József álláspontjához, "a szabad egyház a szabad államban elvhez".
    Szigeti Jenõ, a kisebb magyarországi egyházak szemszögébõl szólott a tárgyalt témakörhöz. Megállapította "ha a vallásszabadságot elemzõ módon vizsgáljuk, mindenütt találunk problémákat, az állam és az egyházak között dinamikus és nem statikus kapcsolat van. Nem elég deklarálni a vallásszabadságot, hanem a gyakorlatot folyton vizsgálni kell, újra kell alkalmazni az elvet az élethez. A vallásszabadság gyakorlásához intézmények, eszközök és más feltételek is kellenek".
    Romány Pál bejelentette, hogy a hallgatóság körébõl több kérdést tettek fel, amelyekre a további felszólalóknak reagálniuk kellene. Látszik-e lehetõség a kórházakban az ápolórendek visszaállítására? Az egyházjogi szakképzést visszaállítják-e az egyetemeken? Célszerû lenne-e az új egyházi törvényrõl széleskörû vitát indítani?
    Takács Imre, az ELTE jogi professzora elmondta, hogy már korábban a Római Jogi Tanszéken speciális kollégium formában megkezdõdött az egyházjog oktatása, de szélesebb körben is indokoltnak tartja az állami egyházjog rendszerbe foglalását és oktatását. Megítélése szerint szükség van a jog tekintélyének helyreállítására. Nyíri professzorra hivatkozva kijelentette: indokolt a jog olyan megfogalmazása, hogy minden állampolgárnak lehetõvé tegye a vallásválasztást, illetve lehetõvé tegye az ateista világnézet követését és e nézeteknek propagálását is. Alapkérdés a polgári államban az állam és egyház szétválasztása, mint a vallásszabadság feltétele. Utalt arra, hogy a részletek szabályozásánál sok és bonyolult kérdést kell megoldani és megfelelõ garanciális jogokat kell beépíteni a jogrendszerbe.
    Orbókné Szentiványi Ilona, az Unitárius Egyház külügyi titkára újból visszatért a tordai országgyûlési döntésre, amely kimondta, hogy mindenki maga választhatja meg vallását, papját, egyházát, és ugyanakkor senki ne bántalmaztathassék vagy szidalmaztathassék vallási felfogása miatt. "... olyan egyházból érkeztem, amely kevésbé ismert az országban, de mégis magyar gyökerû és olyan gondolatot képviselt, amely vallásszabadságot, a toleranciát már a középkorban is hirdette". A toleranciával foglalkozva megállapította, hogy a türelem nem jelent közömbösséget, a toleranciát nem szabad összetéveszteni az elvtelen engedményekkel. Az elmúlt évtizedek történelmének tisztázása során nem csupán az egyház és állam, hanem "az egyházaknak is nagyon sok tisztáznivalójuk van saját egyházi történelmükkel szemben".
    Jóri János, a szegedi József Attila Tudományegyetem professzora marxistaként szólt a tárgyalt témához. Bevezetésként megállapította, hogy "a katolikus egyház tanította azt a mozgalmat, hogy hogyan kell az ideológiát - akár tûzzel-vassal és vérrel - mindenki számára kötelezõvé tenni". A vallással kapcsolatos csúsztatásokról, félreértelmezésekrõl beszélt, továbbá arról, hogy a magyar és nemzetközi munkásmozgalomban a vallás ügyét leegyszerûsítve vizsgálták, Marxnak "a vallás a nép ópiuma" ismert kifejezését a környezetbõl kiszakítva sematikusan idézték. Szólt a párttagoknak a vallásgyakorlásával, a vallásos emberekkel való kapcsolatok anomáliáiról.
    (Romány Pál itt közbevetõleg megjegyezte, hogy több ízben volt Paskai bíboros úr vendége még Kalocsán, Szabó esperes úré Kecskeméten, és ironikusan hozzátette: lehet, hogy emiatt lett a Politikai Fõiskola rektora.)
    Kis Emil, a Magyarországi Szabad Egyházak Tanácsa fõtitkára bevezetõül elmondta, hogy "a történelem folyamán elõször próbálták megvalósítani az állam és egyház szétválasztását saját szervezeti kereteken belül. Az 1945 elõtti Magyarországon mint kisebbségi vallási közösségek voltak a hátrányos megkülönböztetéseknek elszenvedõi [...] kommunistaként kerültek börtönbe baptisták, adventisták és mások. Az 1950-es évek elsõ felében pedig a klerikális reakció támaszainak tekintették õket. Kis Emil a szabadság fogalmát taglalta és megállapította: "ha embertársam rovására élem a szabadságomat, akkor a szabadságnak a lényege ellen vétkezem. Ahol csak a kiváltságosok ülhetek fel a szabadság szekerére, ott ezrek és milliók voltak az igának húzói és ebbe nyomorodtak bele". Majd így folytatta: "Hívõ keresztényként az elsõ századok kereszténységéhez kell mennünk: Jézushoz, aki a tökéletes szabadságot úgy élte át, hogy amikor az adófizetés kérdését teszik fel, azt mondta: adjátok a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. Tehát realista volt." A különbözõ ideológiák, hitelvek képviselõinek, esetleg korábbi ellenfeleknek, ellenségeknek is meg kell tanulniuk megbecsülni egymás álláspontját, így lehet az ország szekerét a kátyúból kimozdítani.
    Lendvay L. Ferenc, a Filozófiai Intézet igazgatóhelyettese is kitért történelmi analógiákra és arra, hogy a korábbi évtizedekben elkövetett hibákat be kell vallani, továbbá: hogy az antiklerikális propaganda talán többet ártott a marxizmusnak, mint a vallásos világnézetek. Annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy "számos ponton egyezések vannak a kereszténység és marxizmus között".
    Turai Alfréd, a Szegedi Hittudományi Fõiskola rektora arról beszélt, hogy sokat kell még tenni azért, hogy az alkotmányban deklarált vallásszabadság a valóságban is érvényesüljön. Vitába szállt Marx egyes nézeteivel és kijelentette: "mi nem vagyunk ellenzékiek. Az egyházaknak nincs külön gazdasági és politikai programjuk, ezt mi a szakemberekre és a különféle pártokra bízzuk. Mi csak akkor szólunk közbe, ha etikailag kifogásolható magatartásformákat észlelünk. Azt hirdetjük az embereknek, hogy bármelyik pártban vannak, bármelyik területen dolgoznak, azt becsülettel tegyék". A továbbiakban még kijelentette, "az egyházak a megbékélést akarják szolgálni, de ahhoz, hogy hatékonyan mûködhessenek, demokratikus légkörre és valódi szabadságra van szükség".
    Lehel László, a Magyarországi Egyházak Ökonomikus Tanácsának fõtitkára elmondta, hogy nem kell megmaradni a múlt felhánytorgatásánál, hanem azt kell keresni, hogy az egyházak milyen feladatokat tudnak vállalni egy demokratikus társadalom felépítésében. A gyakorlati feladatok és feltételek megteremtésének feltételeire utalt.
    Gazsó Ferenc felszólalásában megállapította, hogy a lelkiismereti- és vallásszabadság elveiben lényegében egyetértenek, de azok feltételei megteremtésében vannak gondok. Fontosnak tartotta, hogy az iskolai nevelésben sem az intolerancia, sem pedig valamelyik ideológiai, eszmerendszer monopóliuma ne alakulhasson ki.
    Gecse Gusztáv elmondta, hogy "nemcsak el kellene tûrnünk egymást, hanem egyenértékûnek, személyiségnek és tiszteletre méltónak kellene tartanunk egymást". A toleranciának kölcsönösnek kell lennie. A vallásos embernek szeretni kell az ateistát, és fordítva. Szólt az igazság és a szeretet konfliktusáról, és megemlítette, hogy vannak olyan erkölcsi alapelvek, amelyek minden világnézetet megelõznek.
    Aranyos Zoltán, zsinati fõtanácsos csatlakozott azokhoz a nézetekhez, hogy "a lelkiismereti szabadság fogalma tágabb a vallásszabadságnál, a lelkiismereti szabadság a nem vallásos emberekre is vonatkozik. Senki sem mondhatja el magáról, hogy az igazság teljes mértékének egyedüli tulajdonosa. Miközben a keresztények a missziós küldetésükrõl nem mondhatnak le, a tudományos párbeszédnek nem lehet célja a közvetlen, azonnali megtérítés". Rendkívül fontosnak tartotta, több felszólalóhoz hasonlóan, a megfelelõ vitakultúrát és azt, hogy egyes egyházaknak egymással szemben is megfelelõ toleranciára van szükségük. Megállapította, hogy "akkor van helyén a vallás- és lelkiismereti szabadság, ha az a hatalom részérõl nem mint kegy adatik, hanem mint alanyi-emberi jog érvényesül".
    Sarkadi Nagy Barna az Állami Egyházügyi Hivatal szemszögébõl foglalkozott a témakörbe tartozó kérdésekkel, egyetértve, hogy széleskörû társadalmi vitára, a konszenzus keresésére kell törekedni, de nemcsak az egyházak, hanem a nem hívõk véleményével is számolni kell. A szabadság korlátozása a közjó, a közérdek védelmében szükségesek lehetnek.
    Bakonyi József gyakorló lelkipásztorként több bizalmat kért a katolikus egyháznak, ugyanakkor jelezte, hogy a hívõk, papok részérõl sok a bizalmatlanság, de az elmúlt évtizedek ismeretében ennek a megértését kéri. Az egyházi rendek visszaállításának fontosságát hangsúlyozta és a szülõk-pedagógusok konfliktusos helyzetét ecsetelte.
    Poór József a tanácskozás fontosságát hangsúlyozta, azt, hogy marxisták és hívõk együtt tudjanak tanácskozni a lelkiismereti és vallásszabadságról. Beszélt a korábbi idõszak valláskutatásainak az eredményirõl. Megítélése szerint hívõk és ateisták, marxisták és teológusok, a különbözõ világnézetû emberek a társadalom érdekében megfelelõen együttmûködhetnek. Úgy véli, hogy a keresztényeknek is tolerálni kell az ateisták álláspontját, és fordítva.
    Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetõje hasznosnak és elõremutatónak tartotta a dialógust, és tovább kell folytatni.
    Romány Pál rektor befejezésül megkö
szönte a jelenlévõknek az aktív és konstruktív vitát, amelyre "az ország érdekében, a demokrácia fejlesztése érdekében mindnyájunknak szüksége van". A Politikai Fõiskola a maga eszközeivel az ilyen és ehhez hasonló vitákat ezután is szívesen támogatja, és az eszközeit a tanácskozások rendelkezésére bocsátja.

    Természetes, hogy a fentiekben a mintegy 4-5 órás vitának csak a legfontosabb mozzanatait tudtam felvillantani, de talán jól érzékelteti ismertetésem a 15 évvel ezelõtti helyzetet. Azt gondolom, hogy mostanában a lényegesen megváltozott körülmények között sem szabad megfeledkezni a toleranciaigényünkrõl, a lelkiismereti- és vallásszabadság mindenki számára nem kegyként, hanem elemi jogként való biztosításáról, illetve a vallásos és nem vallásos emberek jogainak kölcsönös tiszteletben tartásának evidenciájáról. A hatalmi-politikai változásokból nem következik, mert nem következhet a lelkiismereti- és vallásszabadság mindenki számára egyforma biztosításának elengedhetetlen volta.
    Amint ezen a tanácskozáson, úgy a hasonló többi tanácskozásokon is az adott témakör szakemberei - politikai nézetüktõl és szervezõdésektõl függetlenül - szabadon folytattak valódi párbeszédet. Erre mindenek elõtt azért érdemes most emlékezni és emlékeztetni, mert napjainkban, a "szekértáborok világában" ritkánál is ritkább az ilyen tárgyszerû, szabad légkörû, valóban termékeny eszmecsere. Holott ma van csak igazán sok közös feladat! Ezek megoldásához pedig igazi párbeszédre, egymás véleményének alapos megismerésére és tiszteletben tartására, magyarán: toleranciára lenne szükség.