BÁNKI ÉVA

Magyar Decameron*

V. nap, VII. novella

Történet egy összetört szívû és bokájú ifjú hölgyrõl, akit a Gondviselés mégiscsak kárpótolt

Ennyi érzelmes, szomorú sorsú öregember után, akiket Fortuna csak életük alkonyán tüntetett ki a kegyeivel, szívesen hallanám egy friss, üde és sikeres ifjú hölgy hangját, mondta Fiammetta. Bár már nem tudták, hány óra van, hányadik nap, most nem kellett varázsszavakat mormolni, mert mint egy vidám csengettyûszó, egy szellemecske megszólalt a gömb mélyén.
    Mindenek vélekedése szerint a Reggiótól Gaetáig húzódó tengerpart Itáliának a leggyönyörûségesebb vidéke; e tengerpartot, Salerno szomszédságában a lakosok Costa d'Amalfinak nevezik: teli apró városkákkal, kertekkel és szökõkutakkal és gazdag emberekkel, kikhez fogható ügyes kereskedõk sehol sincsenek. Eme fent mondott városok között van egy Ravello nevezetû, melyben, mint ahogy ma is sok a gazdag ember, annak idején volt egy bizonyos Landolfo Rufello nevezetû úr; ez nem érte be gazdagságával, hanem elégedetlen lévén, amint ez másokkal is megesik, életét is elvesztette.
    Hiszen ez egy olasz novella, kiáltott Emilia. Nem, vágott közbe, Pamfilo, csak a díszlet olasz; csak a városnevek, a retorika emlékeztetnek szép szülõföldünkre, ha a történet dallamából, ha a hangütésbõl jól sejtem, ez is egy határmenti mese.
    Landolfo Rufello úr egy vasárnap, folytatta a Hang, kislányával, a hétéves Laurettával élvezni akarván a madarak vidám, önfeledt csicsergését, kerékpárra szállt, hogy meglátogassa a ravellói temetõben az õseit. Olyan szép, olyan szívet derítõ volt a kora tavaszi délután, hogy nemcsak a madárkák, hanem a holtak is pihegtek a fûzfák, bodzafák, szilvafák, mandulafák alatt. Talán az õsök fogai közé becsípõdött egy kis kavics, egy kis fûmag, talán elégedetlenkedtek is a mellüknek feszülõ túl nehéz föld miatt, de Rufello úr és a kislánya ebbõl mit se érzett, az árnyas, temetõi sétaúton - ez a gesztenyefa-sor volt Ravello igazi büszkesége - kényelmesen, jóérzéssel bicikliztek a nagymamához, aki a sírbolt mélyén már mosolyogva várta õket.
    De mégsem értek oda. Az árnyas sétaúton, a fõallén, amely sok nemes sír közt vezetett, és fehér lombkoronájú gesztenyefák között vezetett, Laurettácska a küllõbe dugta a lábát. Egy ordítás és a megreccsenõ csont borzalmas zaja - és elnémultak a madarak, a fény megbicsaklott, a holtak fogai közt is megreszketett a fûmag, Laurettácska sikoltozott, ahogy a torkán kifért, Rufello úr káromkodott. Nem illett az ilyesmi a ravellói temetõben. Biciklizni se illett, de Rufello úr - tekintettel Reggio környékén élõ õseire, állására a postahivatalban, feleségére, aki a ravellói mûvelõdés ügyét tanárnõként szolgálta, és igazi köztiszteletnek örvendett - Rufello úr azt hitte, megengedheti ezt.
    Különben is csak a temetõi fõúton karikázott, a sírok között - ahogy illik - már csak tolta volna a biciklit, míg a kezében a virágcsokorral a kislány ott kullogott volna mellette. A biciklizést a szelídgesztenyefák között még csak elnézték volna a mandulafák, a halottak, a ravellóiak - na de az ordítást, amely méltatlanul felverte a fûzek, a halottak, és a sírok savanyúcukorkát szopogató sétálók nyugalmát! Káromkodott is Rufello úr, szidta Laurettát, hogy hogy lehet ilyen ügyetlen, ilyen szerencsétlen, elhozza biciklizni a napsütésbe, elhozza sétálni vasárnap délután, és erre elbambul és bedugja a küllõbe a lábát. Hagyd az ordítást, az Isten szerelmére, hagyd már abba, kiabált Rufello úr.
    De nem a kislány, nem Lauretta, hanem Rufello úr volt ordítós fajta. Ravello alapítói, nagykereskedõi, villaépítõi és villaépíttetõi, a sírokban nyugvó régi õsök a biciklirõl káromkodva lekászálódó Rufello úrnál holtukban is hatalmasabbak voltak. A régi nagy halottak, a villaalapítók, a villaigazgatók, világkereskedõk talán helytelenítették, hogy Rufello úr nem szereltetett gyerekülést a biciklijére. Helytelenítették talán, hogy Rufello úr olyan spórolós, a kislány pedig olyan ordítozós fajta. Talán a régi Rufellók hintókon jártak, de még hintóval se mertek behajtani a temetõ fõalléjára. Valahogy Lauretta se volt egy igazi Laurettácska: ordított, mint aki csendeskén szipogni sem tud, és figyelte az apját, aki a fõallén, a madarakat is megijesztve toporzékol.
    Talán apukának is eltört valamije, gondolta Lauretta, talán a térde fáj, a keze, vagy a szíve, és ettõl a kislány még hangosabban zokogott. Rufello úrnak természetesen a balszerencséje fájt, a postán betöltött - annyi-annyi fáradtsággal járó - állás, a Gaetánál eladogatott villák, termõföldek, paloták. Mert amit eladunk, legyen ez, bár egy házacska a tengerparton, palotává válik, ha le kell róla mondanunk. És Rufello asszonyság számtalanul szemére is vetette Rufello úr tutyimutyiságát, hogy még a legutolsó, Costa d'Amalfihoz tartozó házat se tudta megtartani. Ne bömbölj, szólt Rufello úr a kislányra, aki ilyen hülye, nem érdemli meg, hogy biciklire üljön, nem érdemli meg, hogy az apjával sétálni menjen; ne vérezz, ne ordíts, amíg hazaérünk, tartsd a szád! De Laurettácska még akkor sem tudta tartani a száját, mikor az apja, a bömbölõ gyerek haját megcibálva, megfordította a biciklit, és elindult a szép fõallén vissza, a ravatalozó felé.
    Bokatörés lesz, szilánkos, mondta egy Rufello-rokon, aki a ravatalozó bejáratánál élvezte a napsütést, és savanyúcukorkát szopogatva, megtekintvén a gyerek vérzõ lábát, gyönyörködött a madárcsicsergésben, a kora tavasz áradó, tiszta fényében. Te süket, te szerencsétlen, szidta tovább Rufello úr a kislányát; õ tolta elõl a biciklit, Lauretta hátul tartotta magát a csomagtartón, semmire se vagy jó, semmire se viszed, kiabálta a kislánynak Rufello úr dühösen, most már igazi önkívületben - a fõutcával, a vasárnap délutánnal, a hófehéren, szemrehányóan hallgató Szentháromság-szoborral mit se törõdve. Elõl ment Rufello úr, hátul, a csomagtartón szipogott a kislány. Elhagyták a postát elmentek az Ofotért mellett, odaértek a cukrászdához, végigmentek az áruház, aztán a Patyolat mellett. Az emberek megállították Rufello urat, hogy sajnálkozzanak a vérzõ kislányon, de Rufello úr elmondta, hogy a kislány hülye, bamba, élhetetlen.
    Lauretta a vérveszteségtõl már egészen bamba lett, mikor a harmadik emeleten Rufelló asszony Rufellóval veszekedést kezdett. Elment az eszed, kiabált Rufellóra, elbambultál talán, ott mentetek el a kórház elõtt, és neked eszedbe se jutott bevinni a kislányt. Rufello dadogott, aztán a legvégén szitkozódott, káromkodott, erre Rufellóné elõsorolta a manduláskerteket, a "Rufello-palotákat", melyek mind elvesztek Rufello bambasága okán, hát mire vagy te jó, kérdezte Rufello urat. Lauretta már sajnálta a papáját, akinek a "bambasága" miatt ennyi fájdalomban van része, szerette volna, ha minél elõbb orvoshoz mennek, ahol a papája, törését, fájdalmát, kiabálását kivizsgálják. Rufellóné a kezébe vette a dolgokat, és mert a "palotákból" egy hintó se maradt, se egy kocsi, se egy hátasló, se egy motorkerékpár, taxit rendelt telefonon.
    De Lauretta csodálkozására az orvosok mit sem törõdtek Rufello úr sérüléseivel, fájdalmával, ordítozásával, csak õk is figyelmeztették Rufellóékat a gyermekülés fontosságára. Megröntgenezték gyorsan a kislányt, úgy-ahogy összerakták a lábát, begipszelték - és mikor a fájdalomcsillapító már hatott, akkor közölték Laurettácskával, hogy (sajnos, így akarta a Gondviselés) majdan egész életében húzni fogja a lábát. Nem lesz sok tánc, mondta a fõorvos, mikor megsimogatta Lauretta homlokát. Rufellóék megköszönték az orvosok önfeláldozó munkáját, Rufello úr - a "palota"-alapítók egykori leszármazottja - a bicikli csomagtartójára ültetve a kislányt, még mindig szitkozódva, de már halkabban káromkodva megtért Rufellóné asszonnyal a harmadik emeleti otthonába. Telt-múlt az idõ, világrendszerek változtak, tankhajók süllyedtek, repülõgépek robbantak, Costa d'Amalfi hol portugál, hol aragón fennhatóság alá került; de láss csodát, a csontok szépen összeforrtak. A felserdült Laurettácska sokszor mehetett táncolni a barátnõivel.
    Igazából csak egy pici, alig látható heg maradt, van egy kis szépséghibám, mondogatta Laurettácska a férfiaknak, akiket kitüntetett azzal, hogy a bokáját közelrõl is megmutatta. Csak Rufello úr sebe nem gyógyult, a harmadik emeletrõl Rufellónével a negyedikre költözött, aztán az ötödikre; ezt a Rufellót üldözi a balszerencse, mondták a rokonai, akik találkoztak a magában motyogó Rufello úrral a temetõbe menet. Mert Rufello úr már nem dolgozott a postán, életkorára, dünnyögéseire, felfortyanásaira való tekintettel igen hamar nyugdíjazták. Nem volt annyi postatisztviselõre szükség, mint Costa d'Amalfi virágkora idején. Csak a temetõ volt nagy, tiszteletreméltó és tekintélyes, ahol örök álmukat aludták - foguk között fûmagokkal és kis nehezteléssel - a Rufellók õsei. Haldokoltak a kertek, a gazdag emberek, a mandulafák, a szökõkutak, Ravellónál már a tenger se volt vidám, a szél se fújt oly serényen, mint a régi idõkben. Rufello úr sokszor beszélgetett volna Laurettácskával, hogy hol jár, merre igyekszik, épp kivel megy táncolni, de Lauretta olyan gyakran járt táncolni, hogy nem volt ideje Rufello urat és Rufello asszonyságot az ötödik emeleten túl gyakran felkeresni. Tudod, a lábam nem bírja az emeleteket, mondta az apjának, és az apja tudta, hogy ez nem igaz, de hiába beszélt volna Laurettával a portugálokról, aragonokról, a hódolókról, a hódítókról, a látható és a láthatatlan bajokról, ha meglátta a lányát (csak véletlenül, az utcán) felfortyant, volt valami düh benne, amit Rufello maga se értett, és ez a rejtély - érthetõen - régóta bosszantotta.
    Aztán egy szép árnyas, de kellõképp napsütéses napon a megmaradt ravellóiak Rufello urat kísérték ki a temetõbe. Trilláztak a madarak, ujjongott a kora tavaszi nap, csak Rufello úr nem ujjongott, nem biciklizett többet, ott hevert mindenfajta motyogás, felfortyanás nélkül a koporsójában. Már mindenki egybegyûlt, már mindenki a nyelve alá dugta a selyemcukorkát, csak Laurettácska késett, betoppant a gyászoló rokonok közé vidáman, tánccipõsen. Meglátta az apját, milyen picinyke most, gondolta, milyen mozdulatlan; neki már nem forrnak össze a csontjai, jutott eszébe, mikor a gyászolók közt helyet foglalt a legelsõ sorban. A város már a végét járta, kevés volt a rokon, kevés volt a virág, kevés volt a madár, kevés volt a koszorú, kevés a ravellói - csak a régi fõallé volt a régi. A fény is már másként sütött, nem olyan "ébredõsen", nem olyan vidáman, mint a nevezetes biciklibaleset elõtt.
    Dioneo felkiáltott, Costa d'Amalfit soha nem foglalták el az aragonok, a portugálok, ki ne tudná, hogy a Rufellók ott ma is a legnagyobb tiszteletben, a legnagyobb megbecsülésben élnek.
    De a hölgyek, akik sok mindent tudtak az összetört szívekrõl és lábakról, mosolyogva egymásra néztek. Valamikor meg kell tanulnunk legyõzni a férfiakat, súgta Fiammetta Pampineának. De nem sugdolóztak tovább, Dioneo parancsot kapott, hogy énekeljen, aki rá is zendített a Monna Aldruda, fogd fel a pendelyed dalára, melyen kartáncba fogódzkodva mindnyájan jót nevettek. Csak Filostrato maradt gondterhelt, mintha a tánc édes üteme se vidítaná fel.
    Filostrato a legédesebb borostyánitalt kortyolgatva is a humoros történetre gondolt. Azt hiszem, azért nem volt Látható Elbeszélõnk, mert Laurettácska, a mi különös "szerelmesünk" olyannyira szégyellte magát. Hiszen milyen furcsa, barátaim, hogy itt nemcsak a levegõ, a víz, a borok zamata, avagy a madarak éneke más, hanem szülõk és gyerekek viszonya is. Nem csoda, morfondírozott Filostrato, hogy egy határmenti orvos minderrõl egy nem éppen illedelmes elméletet fundált ki, aminek lényegét nem is merném itt a hölgyek elõtt ismertetni. A hölgyek elpirultak, az elméleteket - minden szerelmi elméletet jól ismervén - a pillantásukat az italukra szegezték, ártatlan arccal megjegyezték, hogy Ficino volt az utolsó szerzõ, akinek szerelemtanát egy firenzei lakosztályban megismerték.

LADÁNYI-TURÓCZY CSILLA

Nekem cenzor kell

Nekem cenzor kell,
poloska,
telefonkattogás,
karton kilinccsel,
motozza
szavaim egy csuhás,

nektek írom levelem,
számoljatok le velem,
súgjatok be,
és vadul jegyzeteljetek,
az Úr
szemében
a létezésem
mert még kifakul.
 

Éjjeli járat

Sárgás, gyönge lámpák
hunyorgása rebben,
fájás fészkelõdik
a tegnapi sebben,

feketésen kúszik
a magas falakra
suttyó macskanépek
vad, karcsú alakja,

csak két lábon járnak,
zsebükben a bérlet,
jólnevelt polgárok
nyomukba sem érnek.

Sötét már a város,
gonosz már az este,
felszállunk az utol-
só negyvenhetesre.
 

Domini canis

Pórázon tart az Isten,
gyanús vagyok neki,
pórázom hogyha rázza,
korhol is: kis parázna!
De ilyesmitõl mostanában
már senki nem parázna -
engem kivéve.
  Damilon,
tûzpiros, erõs fonalon
siklik hozzám egy angyal-lárva,
bábjában árva csápja, lába,
nyakörvembe csimpaszkodik,
izeg-mozog, húzódzkodik,
így suttog fontoskodva majd -
A póráztartó kéz üzen:
oltsam el már minden tüzem,
álljak lábhoz, vagy üljek,
de a parkba, kanok közé
többé ne meneküljek.
 

Kockás nadrágú halálbohóc

A kockás nadrágú halálbohóc
gyermekkorom örökkévalójában
sandán kísértett, mûörömmel
öntve nyakon az õszi délutánt.
Akkor bújtam el narancssárga
mûanyag labirintusom
fémgolyó Tézeuszában,
s gurulok benne, nem találván
se a bikát, se önmagam.

SZALONTAI IMRE

Ars poetica

A posztmodernek azt állítják:
az irodalomnak nincs "üzenete"
a társadalom felé.
Én is azt mondanám,
ha posztmodern író volnék,
olyan tehát,
akinek nincs
üzenete a társadalom felé.
 

Háború

Elie Golan a rettenthetetlen
harcos Izraelbõl elhajolt
egy öklömnyi forma kõ elõl
a nabluszi mecset oldalán
melyet a tízéves palesztin fiú
feléje dobott
majd rögtön ott
fegyverébõl a fiúra adott
egy sorozatot -

Este a körletben
vacsora után
kezébe vette a könyvet
s olvasni kezdte újra
mit délben a szolgálat
kezdete miatt
 félbe-
 hagyott


 
KUKK ESZTER

Éljen Kubla kán!
Éljen Jim Morrison!

Héják repülnek
körbe-körbe,
göndör, ódon dámák
néznek tükörbe.

Régies képük visszanéz,
filmet teker
egy öreg kéz.

Spanyol kasztanyettek
álma sír, zokog;
szaxofon szórja el
a jókedvû bánatot.

A szalagok mély erotikát
hadarnak;
Nem tudod,
az életben majd kik
akarnak.
 

Cavally hercege

(Bájoló)

Cavally partján,
Zanzahercegem,
újra álmodunk
furán és esztelen.
Azt reméltem,
megszeretsz,
ha eljön a
Vakvilág
s elhagyod majd
értem a
jajgató
Afrikát.
Elhitették velem
kemény tébolyok,
hogy Te is ott vagy,
ahol én vagyok,
pedig legalább
egy óceánnyi végtelen,
mit elviselni
nem szeret
az értelem.
De ha egyszer
arra járok szertelen,
kikötõnkben
megkereslek, Hercegem.
Enyém leszel,
bánatomra
hamvas vigasz;
Gyönyörû ez-
annyira, hogy
majdnem igaz.

TURI BERTALAN

A sofõrállás

Szabó János bement a konyhába. A májusi nap a nyitott ajtón át a házba jó meleget csurgatott. Az ember levette vásott ingét, s az ajtó mögötti fogasra akasztotta. A keskeny ablak alatt, a vizeslócán, lavórban víz. Megmosta a kezét, arcát, a fogasról leemelte a törülközõt, és szárazra dörgölte magát.
    Erzsi, a felesége, oldalt, az asztal és a sparhelt között ült a széken. Nadrágot foltozott. A méretbõl ítélve gyermeknadrág. Az asszony csak akkor pillantott az urára, amikor az a szemközti ajtón bement a ház egyetlen szobájába. Aztán folytatta a varrást. Ebéd után voltak, a két fiú elment az iskolába. Az alsó tagozatosoknak délután jut tanterem. Ilyenkor foglalkozhat a család ruházatának javítgatásával.
    Nemsokára rövid ujjú fehér ingben, szürke nadrágban jött ki az ura a szobából. Az egyenes szálú, fekete haja oldalt elválasztva.
    Az asszony felütötte a fejét.
    - Hát te vasárnapló ruhában mész fáért az erdõbe? - kérdezte meglepetten.
    - Ezután vásárolni fogom a tûzre valót a Tüzépen - mondta János. - Hátul, az eperfa alatt éleztem a fejszét, amikor Feri, a szomszéd átszólt a kerítésen, hogy az öreg Tóth Mihály meghalt az éjjel infarktusban. Jelentkeztem a helyére sofõrnek.
    Az asszony szája szegletében kesernyés mosoly jelent meg. A fejét lehajtotta, s a tût a nadrágba öltögetve kellemes, búgó hangon duruzsolta: - Már annyi helyre jelentkeztél sofõrnek, a számát se tudjuk. Ez is úgy végzõdik, mint a többi.
    János megértette az asszony bizalmatlanságát. A sötét szemében szomorúság volt, ahogy nézte a feszes bõrû, szerelemre termett, gyönyörû asszonyt, aki jobb sorsra lenne érdemes. Bizony, elhibázta, amikor õvéle köttette be a fejét. Mert a házasságuk tíz éve alatt ugyan mit nyújthatott õ neki? Szerény megélhetést. Az utóbbi években pedig csak a létbizonytalanságot. Rettegnie kell minden reggel, vajon aznap kap e munkát, hogy holnapra is jusson pénz élelemre. Mióta megszûntek a téeszek, sok a munkanélküli a faluban meg a környezõ településeken. Nem elõször vetõdött fel benne a kérdés: mi az, amiért megtûri õt maga mellett az asszony? Elküldhetné, hiszen Erzsi rendelkezik a házzal. Amilyen fiatal és szép, kapna módosabb férfit. És lelkiismeret-furdalást érzett, amiért nem dolgozhatott többet, nem hozhatott több pénzt haza, hogy telt volna szép ruhákra, csecsebecsékre az asszonynak, melyekkel meghálálhatta volna a hûségét. De most majd megszûnik ez a fránya érzés a mellében, mely hosszú idõn át kínozta. Megnyugszik a lelkiismerete. Állandó munkához jut, rendszeres jövedelme lesz.
    - Bizonyos, hogy én kapom meg a sofõrséget - mondta határozottan.
    - Kinél?
    - Herczeg Gábornál.
    Erzsi hirtelen felkapta a fejét. Ijedelem lobbant a világoskék szemekben. Az ovális szép arc elõször elsápadt, majd pír váltotta fel. Még a homlok is elvörösödött a hullámos, szõke hajszálak tövéig. A fejét gyorsan lesütötte. Remegõ ujjakkal öltögette a tût a foltba.
    - No hiszen éppen te kellesz neki! - motyogta.
    - Okom van ezt föltételezni - mondta szinte ünnepélyesen János. - Herczeg Gábor fõnököm volt a téesz-ben. Tudja, hogy jó sofõr vagyok. Sok éven át koccanásom sem volt a teherautóval.
    Az asszony csak öltögetett, öltögetett. Nem nézett fel. - Herczeg Gábor falunkbéli. Tudnia kell, hogy munka nélkül vagy a téesz megszûnése óta. Öt éve alatt nem juttatott álláshoz.
    - Mert azótátúl nála ez az elsõ üres álláshely.
    Erzsi kezében megállt a tû, és ráemelte a tekintetét.
    - Tévedsz, drágaságom - egyenesített a gerincén, s lányosan gömbölyû mellén megfeszült a fehér pettyes, piros, viseltes ruha. - Gábor két új teherautót vett tavaly. De Sümeg Matyit meg Szekeres Pistát ültette rájuk.
    A középtermettõl alig magasabb vékonypénzû férfi lesunyta a fejét, szégyellte, hogy az asszony rápirított. Õ is értesült a dologról, de késõn.
    - Azok a rokonai - védekezett.
    - Aha... - hallotta a felesége gúnyos hangját.
    - Mit aha! Azok vagy nem azok?
    Az asszony visszasüllyedt a munkába.
    - Rokonok, persze... ha ez téged megnyugtat - dünnyögte.
    - Rokonok hát! Másként nem mellõzött volna Gábor. Jó cimborák voltunk mink mindig. Kisegített, ha valamiben hiányt éreztem. Persze, nem voltam hálátlan. Vállaltam a lebukás veszélyét a részére végzett fekete fuvarokkal... Hanem a rokoni kapcsolat, az más. Az a barátság fölött van... Ezt neked is meg kell értened.
    - Ravasz ember õ - mondta Erzsi. - Valakivel addig tart kapcsolatot, míg az az érdeke.
    - Mennyit tudhatsz te a mi kapcsolatunkról? - kérdezte fölényesen. - Szinte semmit.
    - Többet, mint gondolod - mondta komolyan az asszony.
    János rámeredt. Törte a fejét, hogy honnan informálódhatott. Aztán eszébe jutott, hogy az Erzsiék falujában Gábor udvarolt egy lánynak, akitõl hallhatott egy s mást róla lánykorában.
    - Régtõl ismerem Herczeg Gábort - folytatta az asszony. - Ezt te is tudod, hisz általa ismerkedtünk meg. Vagy már elfelejtetted?
    János visszakapta a fejét, az arca komor volt.
    - Nem, nem felejtettem el - mondta ridegen. - De megtiltom, hogy bármiféle roszszat feltételezz a barátomról. - Az asszony furcsán elmosolyodott, s ez Jánost ingerelte. - Igenis, a barátom ma is! Szívélyesen köszönget nekem, ha az úton találkozunk.
    - Van rá oka - villant haragosan az Erzsi szeme.
    Az embert felpaprikázták a megvetõ szavak.
    - Vagyok annyira jó barátja Gábornak - mondta hevesen -, hogy rávegyem: adja nekem a sofõrállást.
    - Õt ugyan nem - mondta higgadtan a másik. - Õ már úr! Herczeg Gábor gazdag ember. Te meg csak egy munkanélküli sofõr vagy, János, aki alkalmi munkákból tengeti a családját.
    - Nem váltunk el haraggal, nincs miért orrolnia rám. És segít a bajomban, ha arra kérem.
    Az asszony szemei meghideglelõsödtek. Valamitõl megijedt.
    - Maradj veszteg, míg máshol nyílik lehetõséged a sofõrségre. Addig csak megleszünk valahogy.
    Úgy tûnt, oka van annak, hogy az asszony visszatartani igyekezett az urát Herczegtõl. Vajon miféle titok lappang a dologban? János is észlelt valami szokatlant a felesége viselkedésében, de õ ezt annak tulajdonította, Erzsi fél a felsüléstõl. Ha a kedvezõ hírrel visszatér, nem vághatja a szeme közé újra: "Nem kellesz te sofõrnek sehol." Mostanában ezt olyan hangon mondja, mint aki élvezi a férje kudarcait. "Ez egyszer a torkára fagyasztom a cinikus megjegyzését - kuncogott belül az ember. - Bebizonyítom neki, hogy akad valaki, aki értékeli a szakértelmemet, a becsülettel végzendõ munkámat."
    - Ugyan, kedvesem - szólt kihúzott derékkal -, miért trógeroljak, ha sofõr lehetek?
    - Ostoba - buggyant ki Erzsibõl.
    - Mondhatsz bármit, de engem nem tarthatsz vissza. Kutyaember vagyok én, ha valamit meg akarok szerezni. Márpedig ezt az állást nem engedem át másnak. - A férfi szeme csak úgy szórta a szikrát, és a hangjában ott volt a gõgös férfibüszkeség. - Igen elcsudálkozol, ha az eredménnyel megjövök.
    - De bátor lettél hirtelen - gúnyolódott az asszony.
    - Megváltozik a véleményed rólam. Errõl biztosítalak - vetette oda dölyfösen az ember, és nekilendülve ment ki az udvarra, nagy iramú léptekkel ki az utcára, be a faluba.
    A nagy falu derekán betért egy hatalmas házba. A tágas udvaron, egy teherautó motorházában, kék overallos szerelõ babrált.
    - Hol van a gazda, Herczeg Gábor úr? - kérdezte harsány hangon.
    A szerelõ hátra fordult.
    - Bent az irodában - bökött a fejével az egyik ajtóra.
    A folyosóról kopogtatott, s nyomban benyitotta az ajtót Herczeg Gáborra. Harminchét esztendõs, széles vállú, szõke férfi volt, rózsaszínû, rövid ujjú ingben, fehér nadrágban ült a forgós széken az íróasztalnál. Szemközt volt még egy másik asztal is, melyen számítógép képernyõvel, de a mellette lévõ széken most nem ült senki. Herczeg Gábor betûket vetett aranyszínû töltõtollal egy fehér papírlapra. Egykedvûen nézett fel Jánosra, aki köszönt, s megállott elõtte, s a jobbját nyújtotta, de Herczeg nem mutatott hajlandóságot a kézfogásra.
    - Mit akarsz? - kérdezte közönyösen.
    - Munka kellene.
    - Nincsen. Nem tudok adni.
    Jánosban mocorgott az erõs elszántság.
    - Az elhunyt Tóth Mihály bácsi állását kérem - mondta.
    A volt téesz-csoportvezetõ, a közös gazdaság felbontásakor, szert tett két teherautóra, s azokkal alapította meg szállítmányozási kft-jét. A vállalkozás mára jelentõs céggé fejlõdött.
    - Késõn jöttél. Az állást már odaígértem a Kelemen Palinak.
    - Ejnye, Gábor - mondta rosszallóan János. - Egy legényembernek, amikor oly sok családos állástalan sofõr van a faluban? Nékem is két gyereket kell etetnem, ruháznom, taníttatnom.
    - Ez a te gondod - mondta egykedvûen Herczeg Gábor és az irománya fölé hajolt.
    János bátorsága már alábbszállt.
    - Tudod, hogy jó gépkocsivezetõ vagyok - mondta rábeszélõen. - Becsülettel végzem a munkámat... Az egykori kapcsolatunk alapján engem tisztelj meg az állással.
    A tulajdonos rávetette a szemét. Kutatóan csillantak elõ szemöldöke alól a zöld szemek. A keskeny puszibajuszát kétfelé simogatta, s gondolkodott. Néha hunyorgott, néha összeráncolta a bõrt a homlokán. Végre megszólalt.
    - Nem bánom - szólalt meg -, lehet róla szó - és újra az asztal fölé hajolt, javítgatott a papírlapon.
    Szabó megkönnyebbült, hogy ilyen váratlanul a javára fordult a dolog. Kellemes érzés bizsergett a mellében. Az elsõ fizetésébõl új ruhát vesz Erzsinek. A következõ hónapban a fiúknak vásárol egy-egy öltönyt.
    Herczeg Gábor ismét rápillantott. - Megadod az árát?
    János csak meresztette rá a szemét.
    - Minek az árát? - kérdezte értetlenül.
    - A sofõrállásét.
    - Hehehe... - nevetett János, mert tréfának vette a dolgot, de a másiknak az arca komoly maradt.
    - Százezer forint - vetette oda kurtán.
    János türelemmel várt, szentül hitte, hogy Herczeg Gábor csupán bolondozik vele.
    - Mi a válaszod? - kérdezte ridegen a gazda.
    Jánossal megfordult az iroda. Megértette, ez mégsem tréfa. Hallott már arról, hogy némelyik munkaadó pénzért adja az állást. De hogy vele is megessék?! A nyelve a szájapadlásához tapadt. Hiszen neki csak adósságai vannak! Különben is, ugyan ki adna neki kölcsön ennyi pénzt?
    - Százezer forint?... - hitetlenkedett.
    - Kelemen Pali megadja.
    Szabóban forrni kezdett a düh, mint a must a hordóban. Szerette volna odavágni Herczeg Gábor szeme közé, hogy Tóth Mihály halálából hasznot kovácsolni nem túl erkölcsös... De azután felülkerekedett benne a nyomorult élete, mely úgy fordulhat jobbra, ha most megnyeri az úr kegyét.
    - Eltekinthetnél a fizetségtõl a jó barátod...
    Herczeg Gábor felütötte a fejét, és erre János megszeppenve helyesbített: - Az egykori jó barátod részérõl.
    A másik tüntetõen szétnézett a helyiségben. - Hol van itt nekem jó barátom?
    - Hát, én. Elfeledted?
    - Te a törlõm voltál - mosolyodott el egykedvûen Herczeg Gábor. - Fehér Klárit is hozzád töröltem, Kovács Ági is rád maradt.
    - Hogy... micsodád? - habogta János.
    János szobormereven állt. Szörnyûséges dolgot hallott. Iszonyúan szégyenletes szerepet játszattak el vele hajdanán.
    Herczeg Gábor csendesen fölnevetett, és megcsóválta a fejét. - No, azt nem hittem volna, hogy Veres Erzsit is rád hagyom. Jobban, mint a többi lányt.
    - Õt is... úgy?! - kérdezte rekedten János.
    - Nem takartam be, aki kitakarózott... Erzsi kemény dió volt. Nehezen törtem meg az akaratát. Igen belém esett.
    János elvörösödött.
    Herczeg Gábor nem vette észre. Oda se nézett, újra az iratai között kotorászott.
    - Tüzes lány volt, nem csodálom, hogy elrúgtuk a patkót.
    János nyakán pattanásig kidagadtak az erek.
    - Mit beszélsz, Gábor? - ordított rá. - Kirõl beszélsz?
    Herczeg ráemelte a tekintetét. Meghökkentette a másik feldúlt arca, de a hangján ez nem érzõdött. - Tudod te azt jól.
    - Hazugság! - üvöltötte János.
    A szerelõ ijedten nyitott be az ajtón. A vállalkozó intett neki, hogy menjen csak vissza a dolgára. Higgadtan nézett Jánosra. Egy arcizma sem rándult.
    - Te csak szeretnéd, ha hazugság volna! - mondta. - Fondorlattal vettem rá, hogy elvétesse a gyereket. A szülei, amikor felfedték a titkunkat, igen megrémültek. Nászajándékba egy kis házat kaptatok tõlük, amit banki kölcsönbõl vettek. Ha tudomást szereznél a dologról, véle betakarják a hibát. - Csendesen kuncogott magában, és csóválta a fejét. - Tán még ma is törlesztik az adósságot...
    Jánost majd szétvetette a düh, szólni sem tudott.
    - Szép lány, házzal - folytatta Herczeg Gábor. - Megfogtad a szerencse lábát, János. De azt, ugye, hogy a sors mért volt kegyes hozzád, sohase kutattad?... Persze, aki mafla, az szopogassa a csontot, amirõl a húst már lerágta más.
    - Ide hallgass! - szorította ökölbe a kezét János.
    Herczeg Gábor megvetõen nézett rá.
    - Tudod, János, olyan ember vagy te, aki ha a csonton okádék lenne, azt is jóízûen lenyalogatnád - vetette oda.
    Ekkor János magáról megfeledkezve, az asztal fölött hirtelen áthajolt, s az öklével a megtermett férfi felé sújtott. De az könnyûszerrel megkapta a kezét, s akkorát csavarintott rajta, hogy János arca elfehéredett, s a szemébõl könny csurrant ki a fájdalomtól.
    - Hé! Elfelejtetted tán, hogy én Herczeg Gábor vagyok ma is? Nem holmi Szabó Jankó! - s olyat lökött a másikon, hogy az hátratántorodott, mint aki alól hirtelen kicsúszik a talaj.
    Herczeg Gábor nézte a másik szederjessé vált, vértolulásos arcát, és sietség nélkül rágyújtott. Hirtelen bajuszpödörintõ jókedve támadt.
    - Egye fene azt a pár ezer forintot! - mondta két cigarettaszippantás között. - Tiéd a sofõrállás... Ingyen. Megszolgáltad! - és nevetett, hogy egész teste rengett belé.
    Szabó János megfordult, és imbolygó léptekkel botorkált ki az ajtón.

VARGA RUDOLF

Kilépve arcából

Sosem
látott, delejes
sugarában, szembogarából
felfénylõ homályban,
vérébõl vibráló,
toporzékoló vágyban,
öngyilkosok lábujjaira
kötözött vonalkódok
zsinórjainak fuldokló
gabalyodásában,
suttogó fojtogatásban
kilépve egyetlen
arcából
a
napvilágra,
mintha
benne lettem volna.
De
hogy
mikor
és
hol?
Arra
már
nem
emlékszem.
 

Hozzátok, odaátra

A
kõtõl el sem
mozdulva, a röghöz
odatapadva, szembogaraitokból
nõtt
fûszálakra hajolva,
szívdobbanásaitokat
a
föld alól
kihallgatva,
fejemet
porladó hant
alá
dugva
volna
jó
átnézni
hozzátok, odaátra.
A
halál inasául
szegõdve, kisfiatokként
lábatokhoz
újra
visszabotladozva.
 

Inkább

Ha
lehet választani,
én
inkább
szépen, csendben
meghalnék.

RUDNAI GÁBOR

Vadgesztenyék

1.
Vadgesztenye: meteorit.
Tovaszáguld a nap, az éj
beborít.

2.
Vadgesztenye: zanza, emberi fej.
Sötétbarna a haj, sápadt az arc.
Ki volt, mi volt? Nincs írás, semmi jel.

3.
A vadgesztenye szemgolyó. A tok
szénné égett. A világ
titok.

KÉPES GÁBOR

Sorompóink

Zsákszámra vett mosóport önt a Dunába egy könnyes arcú férfi
egy másik a sorompónál áll
jelképes tett lehetne a lány is ott áll
cipõjükkel súrolják a betont
felettük habkönnyû felhõk
mögöttük templom
vérszegény asszony egy koronát imád
középen ül a Mennyeknek Királya s mellette
epebajos újságárusokból büszke szkíták
a lány vár kapkodva felvett grafitszín kardigán
a járdán gyerekcsapat rendezett sorokban
egy teherautón kilóra vett ruhák
a férfi vár hiába az üzlet meg nem köttetett
elmenõben köszönti a lányt
Tejet iszunk csorba szívünk megmelegszik
egymásra prüszkölt ezredfordulóink
egy hófehér lóért eladjuk a lányt

SZABÓ IMRE

Levéltöredék a
XXI. századból

  M. Kálmánnak

Múlnak a napok egyhangúan,
barátom, únos-untalanság.
El-elveszítünk néha ezt-azt,
találunk ezt-azt, és ez így megy.

Minap például elvesztettem
egy kis csillagot; magos az ég...
kinek hiányzik, mondanád most,
fénynek is kevés, melegnek is.

Így van, barátom, pontosan így...
csakhát nekem õ a dobbanás
volt, amikortól élni kezdtem,
az elsõ korty víz... mittudomén...

Valami ilyes... nagyon vigyázz
rá, kincsnek kaptad; mit ér, honnan
tudhatnád, én ki elvesztettem,
mondom ezt neked, mondom, mondom...
 

Merre is...

Ihol csordogál egy vékony patakcsa,
ottan jõdögél egy szomjas kis jerke.
Patakcsa csordogál végetlen ideig,
jerke jõdögél a holdvilág-úton,
múló holdvilág-úton.

Kiszáll Isten õrhelyérõl,
jobban hogy megnézze,
jobban hogy megnézze,
meg is lássa:
merre csordogál az a patakcsa,
merre jõdögél az a kicsi jerke.

Ordas szelet fú,
ordas farkast küld
a jerkére, terelje:
értse szóval,
értse tettel,
értse fájdalommal,
merre is, merre is...
 

Tájkép

Idõ vetése:
lelkem erdeje!
Vadjaid futnak,
madarad nincs már;
zuhansz szerteszét
törött forgácsként,
zúzott áganként.

Ezer gyökérrel,
mit szorítottál,
földed, a földed
épp most kapja fel
a tûfogú szél.
 

Ó, Biberach!

Ó, Biberach, kössünk üzletet!
Gyorsan, gyorsan, mert ami elzúg
ma ötig, az hatra már lócitrom.
Nekibõszülten tárgyalsz a kalmárral,
merthogy most ciginyi pénze sincsen,
nyolckor megtudod, nem is dohányzik;
mintha herélttel alkudnál szûzlányra.
(Szép az aktus, amíg tart, de aztán...)

Ó, Biberach, kössünk üzletet!
Még egy rossz tárgyalás is jobb,
ha elveszítem bár minden vagyonom,
mint ülni a bávára ürült szobában.
Egyedül az órával.
Ki ketyegi túl a másikát?

Ó, Biberach, kössünk üzletet!
Kifizetem, amit akarsz,
a holnapi napot is,
de a láda a te befektetésed;
bár várjunk a dologgal,
mert az a lány visszajöhet még estelig.

Ó, Biberach, kössünk üzletet!
A muszáj kiabál belõlem,
az elveszett, a nincs és a nem-is-lesz.
Ó, Biberach, kössünk üzletet!
De hiszen csak annyi a világ,
amennyire mondjuk,
nem több se tegnap, se holnap.
Ó, Biberach, kössünk üzletet!
Mert elrekedek, a hangom ellopja
az erdei tõzeg, grimaszom a téli
hegyoldal; magam is múlok,
amint alkudozunk, a végén
csak az alku marad, én meg
elmúlok mögüle...

Ó, Biberach, kössünk üzletet!
 

NEMES LÁSZLÓ

A kulcsszó

Részlet egy készülõ regénybõl

Fegyverek dörgése rég nem hallatszott már, béke volt, béke odakinn a világban, de Bíróék asztalánál, Bíró Gyula hetvenedik születésnapján dúlt a háború. Láthatatlanul, kegyetlenül.
    - Öt évvel ezelõtt elmehettünk volna. És akkor most nem itt tartanánk. De ti megakadályoztátok. - Nem elõször mondta ezt Teri az elmúlt évek során. De ez alkalommal még azt is hozzátette: - Azzal az állítólagos nagy szeretésetekkel.
    - Mi az, hogy állítólagos? - mordult fel Bíró Gyula.
    - Talán bizony az a szeretet, hogy megakadályoztátok a boldogulásunkat?
    - Mi akadályoztuk meg?
    - Mama fenyegetõzésével, hogy belehal, ha elmegyünk.
    - Hülyeségeket beszélsz - szólt közbe Mari.
    - Persze - folytatta Teri -, de amikor segítségre lett volna szükségünk... - Régi, meglehet, valódi vagy csak képzelt, tovább már nem rejthetõ sérelmeknek most már feltartóztathatatlanul felszínre törõ aknáiként, megannyi éles lövedékként robbantak a levegõben a mondattöredékek. - Mert mi, ugye, a három gyerekkel... a nyomorúságunkban... az én szegény, árva Karcsikám az õ gyenge szervezetével... õ bezzeg nem evezni járt a Dunára... meg külföldi utakra... - Elhallgatott; mindezt egy szuszra mondta el, csakis a szüleihez és Marihoz fordulva, igyekezett szavaival, tekintetével, de még a feje és teste tartásával is elkerülni akár csak a látszatát is annak, hogy Laczkó Péterékhez, vagyis a sógorához és az idõsebb nõvéréhez is szólna, hogy a véleményükre kíváncsi volna egyáltalán.
    - De még egyszer nem állhattok a boldogulásunk útjába - mondta tovább a magáét Teri. - És remélem, hogy lesz még alkalom... valami megoldás... Hiszen Antonék mindenben segítenek... mert az egy olyan család... és Anton azt írta legutóbb...
    - Ki az az Anton? - kérdezte Bíró Gyula.
    - Hiszen egyszer beszéltem már róla - válaszolta Teri, a férje, Föld Karcsi meg csak némán bólogatott. - Nem emlékeztek rá? A düsseldorfi Anton Feld, aki... - és mondani kezdte, újra hosszan magyarázta azt a korábban felfedezett rokoni kapcsolatot. Röpködtek a nevek, a dátumok. Laczkó Péter az egészbõl csak annyit értett meg, hogy Trianon után, amikor Karcsi a szüleivel Budapestre került vagonlakónak, aztán meg árvaházi neveltnek, a nagyszebeni népes Föld családból néhányan, ki tudja, miért és hogyan, Németországba költöztek, azaz vissza oda, ahonnan a szász Feld õseik valamikor, évszázadokkal azelõtt települtek át Erdélybe, és talán ezeknek a visszatelepülteknek egyike vagy rokona az a bizonyos Anton, ahogy Teri többször is mondta: "az én szegény, árva Karcsikámnál sokkal idõsebb Anton", aki Düsseldorfban jómódú gyarmatárú kereskedõ. Az egész úgy kezdõdött, magyarázta Teri, hogy Föld Karcsi - természetesen az õ, vagyis Teri biztatására - már évekkel azelõtt kezdte kutatni a régi nagyszebeni kapcsolatokat, nemcsak itt, Pesten, hanem vidéken is, és így szerzett tudomást errõl a Nyugat-Németországban élõ Anton Feldrõl, megkapta valakitõl a címét is, és már több mint egy éve leveleznek. Személyesen is megkereste õket egyszer, Anton megbízásából, egy düsseldorfi úr, ajándékokat is hozott, csokoládét, kávét, banánt, miegymást... és Feldék megígérték, ha kijutnak nyugatra, õk mindenben segítségükre lesznek. - A Föld családban, az én Karcsikám családjában pedig bízni lehet - mondta Teri. Úgy mondta ezt, olyan hangsúllyal, hogy félreérthetetlen volt a ki nem mondott folytatás is: nem úgy, mint a mi családunkban. Valamilyen Gottfriedrõl is beszélt még; de azt már nem is értette Péter, hogy õ volt-e az a bizonyos Budapestre látogató düsseldorfi úr, vagy talán Anton Feldnek a fia, testvére, üzlettársa-e, csak az jutott eszébe, hogy a Gottfried szó Isten békéjét jelenti, itt pedig, ezen a születésnapi összejövetelen igazán nem az Isten békéje honol az asztal fölött. A korábban Teriék megzsarolójának nevezett Bíróné szipogott, idõnként hangosan sírt, a két nagyobb gyereket nyilván lelkesítette a kilátásba helyezett nagy kaland és egy új, otthon nyilván már sokszor emlegetett, színes világ lehetõsége, de meghökkentette a többiek döbbenete, meg persze, a nagyanyjuk sírása. Mari hallgatott, csak néha mosolyodott el gúnyosan.
    Bíró Gyula némán, komoran ült az asztalfõn. Fáradtnak is látszott, a haja megszürkült az utóbbi években. Annak idején, mintegy öt évvel azelõtt, mindössze néhány héttel a leváltása után visszahívták a gyárba; az egyik újság színes riportban számolt be arról, hogy munkatársai hatalmas transzparensekkel, óriási virágcsokorral fogadták "a legendás munkásigazgatót". Nem ünnepelünk, és nem kezdünk bosszúhadjáratot, mondta Bíró Gyula, de az egykori munkástanács tagjai közül hárman addigra már börtönben ültek. Alig egy évvel késõbb aztán nyugdíjazták Bíró Gyulát. A minisztérium Korompay Gábort, a korábbi fõmérnököt - ahogy megindokolták: a régi, kitûnõ szakembert - nevezte ki a helyére. Az új igazgató felajánlotta Bírónak, hogy egyszer-kétszer hetenként járjon be tanácsadóként a gyárba. - Szükségünk van rád, kedves Gyulám - mondta neki, és hozzátette: - Ez a nyugdíj mellett még némi tiszteletdíjjal is jár. - Õ azonban nemet mondott, odahaza meg csak annyit: - Arra hivatkoznak, hogy régen túl vagyok a nyugdíjkorhatáron. Korompay mindössze fél évvel fiatalabb nálam! - Otthon ült megint, késõbb lejárt az újraszervezett párt szomszéd utcabeli körzeti helyiségébe, ott vitatkozott meg sakkozott is néha nyugdíjas barátaival.
    Mari is tagja lett megint a pártnak. - Legalább bocsánatot kértek tõled, amiért meghurcoltak? - kérdezte Juli, amikor a húga elmondta, hogy milyen boldog volt, amikor újra átvehette a párttagsági könyvét. - Hülye vagy - felelte Mari; a hangsúly megint a régi volt, mint amikor a vitáik során többnyire azt is hozzátette: - pártnak mindig igaza van. - Egyébként az elmúlt években kitûnõ eredménnyel végzett el valamilyen esti iskolát, leérettségizett és felvették a közgazdasági egyetem esti tanfolyamára. - Diplomás leszek én is - mondta odahaza többször is -, nemcsak Juli, a család szemefénye. Még doktorátust is szerezhetek. És akkor én meg a doktor Bíró Mária leszek. - Egykori férje, Vadász Lajos nevét a válásuk óta sohasem használta. Nem is tudtak róla semmit, nem is jártak utána soha. Valaki azt mondta egyszer Julinak, úgy hallotta, hogy ötvenhat után nyugatra távozott, állítólag Kanadában él és kutyákat tenyészt. Szép, szelíd, fajtiszta buta ölebeket.
    A születésnapi torta csokoládékrémjének szétmázolt maradéka megszáradt már a tányérokon, régen elfogyott az egy üveg pezsgõ és a gyerekeknek vett gyöngyözõ gyümölcsital is. Az ötéves Erika meglökte az egyik üres poharat, csilingelve tört ezer szilánkra a kopott parkettán; a kislány sírva fakadt, Bíróné vigasztalta, magához szorította és õ is sírni kezdett megint, kétségbeesetten, zokogva szorította magához a legkisebb unokáját, mintha máris elvitték, elszakították volna tõle örökre. Teri felállt, megfogta a kislánya karját. - Na, gyerünk haza. Késõre jár.
    - Ti, persze - fordult Julihoz, elsõ alkalommal ezen a délutánon, éppen csak azért talán, hogy búcsúzóul még egy mérges nyilat repíthessen ki -, kocsival könnyen és gyorsan hazaértek.
    - Heten, sajnos, nem férünk a Moszkvicsba - mondta Juli. De a gyerekeket hazavisszük.
    - Nem kell! - felelte Teri. - Nekünk jó a villamos is. - Keményen megnyomta a nekünk szót. Bíró Gyula az asztalra csapott.
    Mindent egybevéve kínosra sikeredett tehát ez a családi összejövetel. Teriék tervezett, ha ugyan valóban tervezett, valóban megvalósítható kivándorlásának - ahogy akkoriban mondták: disszidálásának - újabb bejelentését is rosszul idõzítették éppen a születésnapra, gondolta Péter. És hát persze, az is roppant kínos volt, ahogyan Teriék õket olyan sértõdött-sértõn, olyan látványosan semmibe vették.
    - Bosszant? - kérdezte a kocsiban Juli. Még azt is hozzátette: - Megszokhattad.
    Ronda, ködös õszutói nap volt, korán sötétedett, Juli lassan, óvatosan vezetett Kõbányáról a város központja felé. Semmit se lehet igazán megszokni, gondolta közben Laczkó Péter. És ami emberek kapcsolatában elromlott, azt, ha igazán fontos volt, teljesen helyrehozni sohasem lehet. Valami üresség marad a nyomában, valamilyen soha többé meg nem szüntethetõ ûr az ember körül.
    - Sebõkék? - kérdezte Juli.
    Bámulatos asszony ez a Bíró Juli, gondolta Laczkó Péter, és közben nézte a felesége profilját, amint vezetés közben komolyan, feszült figyelemmel néz elõre. Mindig tudja, pontosan tudja, mi jár az ember fejében. Talán ezért is lett olyan jó orvos belõle. Olyan, aki mindig a lényegre tapint, és azonnal megoldást keres, azonnal segíteni próbál. Most is kitalálta, hogy õ Sebõkékre gondolt. Persze hogy a Sebõk Gyuriékra. Akkor is Sebõk Gyuriék jutottak eszébe, amikor Kalmár Aurél behívta a minisztériumba...

    Zavaros idõk voltak még akkoriban. Itt-ott egy-egy lövés is hallatszott, de ugyanakkor hihetetlen gyorsasággal láttak hozzá a biztosítók és egyéb állami vállalatok meg szervezetek, mintegy rossz lelkiismerettõl sarkallva a bûnjelek eltüntetéséhez, az utcai romok eltakarításához, a szétlõtt, megsérült lakások helyreállításához. Laczkó Péter iskolájában is elkezdõdött (folytatódott?) a tanítás; ugyan mit mondjanak, mit magyarázzanak, mint mondhatnak a tanulóknak? Vagy tíz gyerek nem jelentkezett, feltehetõen a szüleikkel, ketten vagy hárman egyedül vágtak neki a világnak - a pontos számot még nem is tudták megállapítani. Rigó Ferenc tornatanár a rádióhullámokon át már Münchenbõl üzent gúnyos-diadalmasan a kollégáinak. Kalmár Aurél matematikatanár viszont egészen más okból nem volt jelen a tantestület elsõ értekezletén: azokban a napokban kezdõdött villámgyors, hamarosan a miniszterhelyettesi posztig ívelõ karrierje.
    Nos, Kalmár Aurél hívta be magához a minisztériumba, mindjárt az elsõ héten Laczkó Pétert. Mosolyogva állt fel az íróasztala mögül, a szép koloniál szekrénybõl cseresznyepálinkát vett elõ. - Vagy konyakot kérsz inkább? - kérdezte, és maga is Péter mellé ült az üveglapos dohányzóasztalhoz. Rögtön a tárgyra tért. - Az a Lajtos Zoli - kezdte -, nagyon gyenge legény, nem állítom éppenséggel, hogy ellenforradalmár, de te is tudod, hogy milyen nyámnyila, tutyimutyi alak. Nem alkalmas egy nagy iskola vezetésére. Különösen ma, amikor kemény kézzel kell helyreállítani a rendet, helyrehozni az ideológiai rombolást az elmúlt idõszak sajnálatos eseményei után, határozottan, szilárdan beleplántálni a diákok fejébe a szocialista eszméket... hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba... - Mondta, mondta a magáét, aztán Laczkó Péter térdére csapott: - Egyszóval, én azt javasoltam, és az elvtársak is egyetértenek a javaslatommal, hogy Lajtos helyére igazgatónak téged nevezzenek ki. A te régi, antifasiszta múltad is...
    Talán a gyorsan felhajtott ital is hozzájárult, hogy Laczkó Péter megjegyezze: - Nem éppen te mondtad egyszer, és nem éppen ezért a múltamért, hogy nem vagyok alkalmas az ifjúságunk nevelésére?
    Kalmár Aurél elmosolyodott. - Az, kérlek, akkor volt. Akkor, Sztálin halála elõtt az az emlékezetes moszkvai kampány... orvosperek... cionista vádak, miegymás... Az már régen volt... réges-rég visszavonták. Dialektikusan kell nézni a dolgokat... A te múltad, a te elvhûséged... no, meg a feleséged családjának munkásmozgalmi múltja... - Aztán, mintha csak úgy mellékesen jutott volna eszébe: - Csak a rend kedvéért kérdezem, ugye, jelentkeztél már a pártba? Felújítottad ugye a régi párttagságodat?
    - Nem.
    - No, nem baj. Nem azon az egy-két napon múlik. Mások se nagyon mozdultak ki hazulról ezekben a zûrös idõkben. Bár, megtehetted volna... De hát, ezt még ezen a héten elintézheted.
    - Nem fogom elintézni.
    - Hogyan? - bámult rá Kalmár Aurél. - És a kedves feleséged?
    - Õ se lépett vissza a pártba.
    - A Bíró Gyula lánya?
    - A Bíró Gyula lánya.
    - Na, de miért? Magyarázd meg, kérlek... - Õ meg csak ült ott, abban a kényelmes fotelben, nézte Kalmár Aurél sötét öltönyét, a kissé félrecsúszott nyakkendõjét, az értetlenül vagy szemrehányón rámeredõ szürke szemét, és egyszerre Sebõk Gyuri arcát látta maga elõtt, azt az egy-két évvel azelõtti sápadt, beesett arcát, ahogyan fogatlanul betoppant hozzájuk; kiverték a fogaidat? - akarta megkérdezni Gyuritól, de nem merte, Gyuri felesége, Nóra se mondott semmit, amikor kiengedték a börtönbõl; és eszébe jutottak Laczkó Péternek a kivégzettek, akiket aztán ünnepélyesen újratemettek, és a szónokok fogadkozásai, hogy soha-sohatöbbé... és most térjünk vissza a régi kerékvágásba, mondják neki, mondja ez a Kalmár Aurél is, mert úgy látszik, másképp nem lehet... ezt az üzletet, jutott eszébe ez a kissé frivol hasonlat, úgy látszik, másképp nem lehet vezetni, de ebben õ nem akar már részt venni, ehhez, bármi nagyképûen hangzik is, nem óhajtja a nevét adni, az álmok szertefoszlottak, az a világ minden baját meggyógyító panacea, ami az õt ért veszteségek, családjának elvesztése után mégis nyugalmának, sõt, boldogságának alapja lett, az szertefoszlott, az nincs többé - ahhoz az önbecsülést adó megnyugváshoz, ahhoz a boldogsághoz, ahhoz a feloldódáshoz egy közösségben - vagyis: az ifjúságához - nincs többé visszatérés.
    Nézte Kalmár Aurél párnás arcát, az értetlen, csodálkozóból döbbentté majd bosszússá váló tekintetét. Kalmár elõbb csak krákogott, aztán széttárta karját, és azt mondta: - Akkor hát tárgytalan. Anélkül nem megy. Sajnálom. - Majd még azt is hozzátette: - Sajnállak. - Lehetett rokonszenv is a szóban, fordult meg Péter fejében. Valami olyasmi: te bolond, most játszottad el a karrieredet. Mi minden lehetnél még ebben a világban! Vagy fenyegetés? Azt azonban akkor is, ott is tudta már, hogy nem akkor, nem ott, a Kalmár Aurél minisztériumbeli szobájában érkezett el életének, és a vele mindenben egyetértõ felesége életének is megmásíthatatlan, meglehet, egész jövõjükre kiható fordulópontjához. Nem köthetõ ez egyetlen pillanathoz, a megvilágosodás egyetlen felvillanásához, folyamat volt ez, néhány évig tartó, a hazugságok, a bûnök felismerésének, egyes részeinek nyögvenyelõs beismerése után az újabb illúziók szertefoszlásának - mondhatjuk úgy is: szétlövésének - folyamata; és ezt a folyamatot a tudata egyetlen fogalomba tömörítette, amit egyetlen névvel, mintegy valamiféle kulcsszóval, a Sebõk Gyuri névvel tudott csak kifejezni. Vagyis a saját múltja, a saját kialakuló egyénisége, tehát önmaga addig elszakíthatatlan részének a nevével. Azzal az emlékkel, ezer és ezer között, ahogy Egyiptomban, az El Alamein-i csata elõtt, fegyverrel a kezükben, egymás mellett állva lesték az eget, a feltartóztathatatlannak tûnõ német sereg repülõinek támadását - hát nincs erõ, mely megmenthetné otthoni szeretteiket, az egész világot Hitler õrületétõl? -, ahogy Észak-Itáliában egymás mellett állva szorították meg boldogságtól sugárzó olasz partizánok kezét - hát mégis van remény! -, ahogy együtt kutatták Rómában Vándor Jutka nyomát - van még remény? -, ahogy együtt készültek az értelmes életre, arra a nagybetûs Életre. Ez a barátság, ez volt a kapocs, amely összekötötte a régi életével, ez volt a híd, amelyen, úgy érezte, hogy biztonságosan mehet elõre a megszületõ igazságos világ felé. És mire Gyuri kiszabadult végre a börtönbõl, rá kellett döbbennie, hogy a hazugság, az önzés, a hatalom nemcsak annak az igazságos világnak az álmát tépte szét, de azt a kapcsot, azt a hidat is megroppantotta, meglehet, szükségszerûen szétrohasztotta. Valamiféle, köztük addig soha nem volt gyanú, soha nem érzett vád: amíg te, amíg én, amíg mi... Valamiféle, addig soha el nem képzelhetõ, megfogalmazhatatlan, és most mégis felbukkanó, kimondhatatlan önvád: miért te, miért ti, miért nem én? És mit kellett volna tennem, mit tehettem volna értetek? És most mit kellene, mit lehetne még? És hogyan?
    Soha errõl nem beszéltek. És soha össze se vesztek. Sem eddig, sem a jövõben. Találkoztak is, beszélgettek is, sokszor mosolyogva, hol gyakrabban, hol ritkábban, barátnak mondták, jó barátnak akarták tudni egymást továbbra is - csak az a régi híd roppant meg, recsegett-ropogott a lábuk alatt, csak azt a kapcsot rágta, mállasztotta valami féreg rendületlenül.

    - Más emberek lettetek? Másképpen gondolkoztatok már? - kérdezte egyszer, sok-sok évtizeddel késõbb Laczkó Pétertõl Zsuzsika. Juli már régen nem élt akkor, és halott volt évek óta Sebõk Gyuri is.
    - Hogy más emberek lettünk-e? Én változtam-e meg, vagy Sebõk Gyuri változott-e meg a börtönben? Tudod, Zsuzsika - mondta Laczkó Péter -, errõl a másságról én sokkal késõbb értettem meg valamit. Egy könyv került a kezembe, az öreg Molnár Ferenc New Yorkban írt könyve: Útitárs a számûzetésben. Hûséges, szeretett útitársa, titkárnõje, Vanda az író feleségével, Darvas Lilivel együtt keres Molnárnak a forró nyári napokra szállodaszobát a tengerparton. Már éppen ki akarták venni az egyik, megfelelõnek látszó szobát, amikor Vanda kinézett az ablakon, és felkiáltott: - Az Isten szerelmére, ezt nem szabad kivenni! - Miért? - kérdezte Darvas Lili. Vanda kimutatott az ablakon: - Nézd csak... ez nem Molnárnak való... nézz csak arra... Kilátás nyílik egy temetõre...
    - És - folytatta Laczkó Péter - nem is sokkal korábban mondta el éppen Sebõk Gyuri, aki egyébként ritkán és nem szívesen beszélt börtönéveirõl, hogy a váci börtönben a zárkájából egy ideig a temetõre látott. Az volt a legelviselhetõbb idõszaka, mondta nekem Gyuri. A legemberibb. Különösen, amikor temetés volt. Akkor céltudatos mozgást látott. Nyüzsgést, a temetés után szétszéledõ, dolgukra induló embereket. Életet.