GYÖRE IMRE

Balassi Bálinthoz

450 éve született Balassi Bálint

Balassi Bálintnak mindenek tartoznak
azok, azkik kardot s azkik pennát fogtak,
azkik a hazáért élnek s azkik holtak.

Más üdõkben másképp, mégis vagynak végek,
hol is forgolódnak elszánt jó vitézek,
küzdések, máig élnek, véget sosem érnek.

Bálint úr, kegyelmed javából forgatták,
várából kergették, élni alig hatták,
német királyszolgák mindég sanyargatták.

Azkiket szeretett, aztán nem szerették,
Losonczy Annában nem lelhette kedvét,
kikhez volt jó szûvvel, méges elfeledték.

Valjon járja-é most pünkösdi mezõket,
jó hamar lovakkal, vidámítva õket,
ûzéshez ugratja vélek legelõket?

Két lábát ellûtték Esztergomvár alatt,
ottan hóttan fekszik, nem futtat lovakat,
hacsak nem nyargaltat égi paripákat.

Az jó hírért, névért s jobban az hazáért
viselte a sok bajt, azmit a sors rámért,
kegyelmedre nézünk gondokban példáért.
 

Reménytelen idõkben

Reménytelen idõkben Brechtet
olvasok, ki nem ismert
reménytelen idõket, csupán
átmeneti vereségek
sorát kínlódta végig
kétkedve-bizakodva,
s még a gyõzelem idején is tudta:
nem ez a harc volt a végsõ,
jöhetnek, jönnek újabb
s tán nagyobb vereségek,
átmenetiek mégis,
bár véglegesnek tûnnek
az elsõ kábulatban.
Csakhogy a szabadság nem
egyszer és mindenkorra
szóló becses ajándék,
naponta meg kell küzdeni érte,
s ma már több kell belõle,
mint tegnap vagy azelõtt még.
Vagyis a szabadságot
véget nem érõ folyamatnak látta,
mely érik, nõ, bennem, benned,
mibennünk, és ha nem teszünk hozzá
naponta valamennyit,
mint a szükség kívánja,
már elveszünk belõle,
és megújul a függés
számtalan változatban.
Változtass a világon, szólt Brecht,
hogy törvényét megismerd,
szedd szét, hogy összerakhasd.
Visszarúg persze, nem adja magát
könnyen, szabadítsd föl magad,
mintha elõször látnád
nézz meg naponta mindent
reménytelen idõkben
verejték csípte szemmel,
s érzed a Holnap túlságos közelségét
ahhoz, hogy fölmutassad,
így a Holnaputánról
prófétáljunk, ha szólunk.
Bizonyosság a jötte,
nézd a levél színét
s vele fakó fonákját,
igent és tagadását,
utat, s mely félrevinne -
ezért mondom hát újra:
reménytelen idõkben
tanuljunk reményt Brechttõl.
 

A Szabadságról

Walt Whitman írta:
"Ha a Szabadság távozik valahonnan, nem elsõül távozik,
nem is másodikul, nem is harmadikul.
Megvárja, míg mindenki más elmegy s õ lesz az utolsó."

Látta a Szabadságot valaki mostanában?
Ember ember arcán, ember ember szemében,
saját szívében érezte tágasságát?
Látta a bányász arcán, ki a tárnából följön,
vagy a vágatban menti omlás alól a társát?

Vagy a Szabadság elment, feltûnés nélkül
fekete éjjel, mert röstellte magát
azok miatt, akik magára hagyták?

Mert nem õt hagyták magára, hanem a munkást,
ki ledöntött gyára tégláit lopdossa haza éjjel,
mert jöhet idõ, hogy kellenek újra az újhoz.
Mert nem õt hagyták magára, hanem a kétkedõk
sokaságát, kik nem látják a jövendõt a láthatár
ködében, s nem látják a magot, mely esõre vár a
földben akár éveken át is - holott õk lennének
a Szabadság serege holnap.
Mert nem õt hagyták magára, hanem a szülõ asszonyt,
ki a Szabadság hitében foganta gyermekét,
s szolgát szül, bár inkább most halna
vele együtt.

S kérdem: elégséges-e azoknak a száma,
akik tudják, hogy a Szabadság elmenne innen,
ha õk is elmennének elõtte mindahányan?
Mert inkább fogynak, látszatra legalábbis,
semhogy többen lennének este, mint reggel voltak.

Akik fölsebzett lábbal is utakat keresnek
a Holnapba, s tudják, ha õk nem, mások majd odaérnek.
Akik nem borítanak égõ gyertyáikra szakajtót,
nehogy fényük túlságosan vakítsa azok szemét,
kik véletlenül belenéznek.
Akik naponta eldobnak valami kacatot tegnapról,
tegnapelõttrõl.
Akik naponta fölszabadítják magukat a megszokás
járma alól.
Akik tudják, hogy itt kell élniük, mert ha
elmennének egyenként vagy egyszerre valahányan,
távoznék a Szabadság is, mert nem tartóztat senkit,
aki menni akarna, de megvárja, míg mindenki elmegy
s õ lesz az utolsó.

S mondom: nem mehetett e
l, ha elment, örökre mégsem,
hisz Walt Whitman így szólt: "Ó, jövõ napjai, én
bennetek hiszek - a ti számotokra tartogatom magam."

A Szabadság ott van, amikor nincs itt, ahol a jövõ napjai,
emberei feszítik egymáshoz a válluk, s megvárja, amíg
holnapután vagy késõbb újra közéjük állunk mink is,
és nem távozunk el tõlük, hacsak nem a halállal, s
mondom Whitman szavait keserû szájjal: "És a halál is
nagy és a rettenet is nagy" leszen akkor.
 

Ma - máskor

Nehéz naponta arra
kelni ma van nem holnap
vagy holnapután s nehéz
arra gondolni mégis
huszonnégy óra elmúlt
idejükbõl miénk meg
annyival közelebb jött
mivel e közelebbet
évtizedekkel mérjük
és semmi bizonyosság
arról hogy akkor itt lesz
a Törvény csak mely eddig
munkált hát ezután is -
holnapi gyõztesekként
fordítsuk el szemünket
a mai múmiáktól
 

Számvetés

Mert megszülettél léted meghatároz
s bár röpdösnél mint felhõk közt a szél
rögökön jársz és érted mit beszél
a locsogó víz mely lehúz magához

Beléd ivódott s arcodra a század
éjjel Nap süt és nappal itt az éj
egyikre nézel másikról beszélj
szólsz magadra bár só csípi a szádat

Múló napokkal súlyosul a lélek
rárakják terhük múltak feledések
és ráporlik a sosem-volt Egész

Naponta újabb kezdetekhez térj meg
naponta kell világod megítélned
s magadat is ki dolgához kevés

BISTEY ANDRÁS

Hajléktalanul

Muszáj volt eltûnnöm néhány hétre a városból, nem akartam, hogy a kopaszok elkapjanak. Elég nagy a városunk, de azért meg lehet találni benne, akit nagyon keresnek, és ha megtalálnak, úgy elkenik a számat, hogy nincs orvos, aki újra embert csinál belõlem, de még valószínûbb, hogy egyszerûen kinyírnak. És egy hajléktalan ugyan kinek hiányozna?
    Jó néhány napig gondolkoztam, mielõtt visszajöttem volna, azután mégis úgy döntöttem, hogy jobb nekem itt. Ebben a városban élek vagy húsz éve, itt voltam rendezett életû polgár, volt lakásom, családom...
    Aki úgy jár, mint én, az rendszerint elmegy máshová, szégyelli a helyzetét a régi ismerõsök elõtt, de bennem volt valami makacsság. Mintha tüntetni akartam volna a sorsommal, hogy a társadalom szégyellje magát miattam. A társadalom persze fütyült rám, és ahogy egyre lejjebb csúsztam, úgy fogytak az ismerõseim. Elõször még gyakran rájuk köszöntem az utcán, élveztem, hogy van, aki zavarba jön, nem tudja, hogyan viselkedjen. Fogadja a köszönésemet, de meggyorsítja a lépteit, szinte elszalad, hogy ne kelljen szót váltani velem. A másik régi ismerõs elmegy mellettem, látom a szemén, hogy megismert, de a köszönésemre csodálkozó képet vág és továbbmegy, mintha nem tudná, hogy ki vagyok. A legjobban azonban azokon szórakozom, akik úgy érzik, emberbaráti kötelességük, hogy jóra oktassanak, és szemrehányást tesznek, hogy miért hagyom el magam, miért nem dolgozom.
    Ez külön megér egy misét. Amikor a gyárat bezárták, és az utcára kerültünk, arra gondoltam, addig sem ülök karba tett kézzel, amíg kapom a munkanélküli segélyt, elvállalok mindenféle fusimunkát. Sok mindenhez értek, megmutatom, hogy engem nem taposnak el, megélek a két kezem munkájából. Dolgoztam építkezésen, kertet ástam olyan házaknál, ahol csak öregek voltak, és már nehezen bírták az ásást. Még élveztem is az elején, hogy senki sem parancsol, nem is nagyon kerestem állandó munkahelyet, azt gondoltam, ráérek majd, ha lejár a munkanélküli segélyem, no meg nem is nagyon biztattak a munkaügyi központban. Valamikor úgy volt, hogyha reggel csúnyán nézett rád a mûvezetõ, és sértõdötten kiléptél, délutánra megvolt az új munkahelyed, másnap reggel kezdhettél dolgozni egy másik vállalatnál, mintha mi sem történt volna. Jó, hát túlzok, de azért nem olyan nagyon...
    Lejárt a munkanélküli segélyem, és ahogy közeledett a tél, kevesebb lett a feketemunka. Néhányszor meg jól át is vágtak. Fizetés helyett beintettek, vagy a kialkudott összeg felét lökték ide, mintha alamizsnát adtak volna. Ha meg lármáztam miatta, a kutyát uszították rám, vagy rendõrrel fenyegettek. Egy öregember fizetés helyett tényleg kihívta a rendõröket, szerencsére, már erõsen alkonyodott, eltûntem, mire az úerhás kocsi megjelent.
    Az lett a vége, hogy télre nemcsak munkám nem volt, de fedél sem maradt a fejem fölött.
    Szerencsére, már most úgy mondom, hogy szerencsémre, mert megkönnyítette a helyzetemet, szóval családom nem volt. Ez ötven évesen nem természetes dolog, de így alakult. Az egyik embernek van családja, a másiknak meg nincs. Feleségem volt valamikor, de elváltunk. Õ maradt a tanácsi lakásban, én meg albérletbe költöztem, azután meg mindig akadt nõ, aki befogadott. Amíg volt munkahelyem, került barátnõm is, de gyerekünk soha nem született. Nem tudom, hogy nekem nem lehetett-e, vagy azok a nõk nem akarták; most már nem is érdekes.
    Amikor elvesztettem a munkámat, és a feketemunkákból csak akadozva jött a pénz, az éppen soros barátnõm simán kidobott. Albérletbe költöztem, azután ahogy fogyott a munka és a pénz, onnan is kiszorultam. Így megy ez manapság, nem olyan rendkívüli történet az enyém.
    Még el-eljártam a munkaügyi központba, de olyan szakmám van, hogy az egész környéken nincs rá kereslet, amióta az öntöde bezárt. Egyszer, még az elején, elmentem átképzésre, ahol mire képeztek át? Targoncavezetésre, mert volt a városban egy raktáráruház, ahol állítólag kerestek targoncavezetõket, de hiába végeztem el a tanfolyamot, nem vettek föl, utóbb pedig az áruház is bezárt. Megnyíltak ezek a flancos szupermarketek, és a raktáráruháznak annyi lett. Döglõdött még egy darabig, már alig volt áru a polcokon, de kinyitották, azután mégis be kellett zárni. Nemrégen jártam arra, a parkolóját fölverte a gaz, ellepte a szemét. Most valami kínai állítólag varrodát nyit a városban, varrónõket keresnek, de hát varrónõvé mégsem képezhetem át magam.
    Ahogy az albérletbõl kiszorultam, fedél után kellett néznem, ha nem akartam megfagyni a szabadban. Mehettem volna a hajléktalanszállásra, sõt néhányszor el is mentem, de abból hamarosan elegem lett. Pénzem már nem volt, csak a legrosszabb helyre, a fapadosra mehettem, ahol az emeletes priccsek olyan sûrûn vannak beállítva, hogy csak oldalazva járkálnak közöttük. Fürödni lehet éppen, egy darabig meleg víz is van, amíg el nem használják a bojlerbõl, de a többség nem fürdik meg, csak ledöglenek a fekete mûbõrrel bevont priccsekre, ahol se lepedõ, se párna, se takaró... Ezen elõször csodálkoztam, azután amikor láttam, hogy a hidegben fölfázott emberek hogy hugyozzák össze magukat álmukban, megértettem, hogy miért. Szóval a legtöbben nem fürödtek, hiába mondta a felügyelõnõ, egy vékony, kis asszony, akit felügyelõ néninek vagy Piroska néninek hívott mindenki, az is, aki nem is az apja, de a nagyapja lehetett volna. Én elsõször azt hittem, hogy az a banda megeszi, szétszedi, megerõszakolja, de nem, még a hangját sem kellett kiereszteni, csak ránézett a nagy dromedár emberekre, és azok úgy húzták be a nyakukat, mint a pisis kölykök az iskolában, ha csúnyán néz rájuk a tanító néni. Aki meg egy kicsit beszíva jött este hatkor, amikor kinyitották a szállást, azt elküldte a téli mínusz húsz fokban is, hogy járkáljanak még egy-két órát, józanodjanak ki. És mentek szó nélkül, vagy legföljebb alkudoztak, próbálták meglágyítani a szívét, de többnyire nem sikerült.
    Ott tartottam, hogy hiába mondta az asszonyka, hogy fürödjenek meg, ezt a legtöbben elmismásolták, vagy legföljebb a kezüket meg az arcukat meglötykölték egy kicsit. Így azután egy-két óra múlva már olyan büdös volt a szobában, hogy a késõbb érkezõket valósággal mellbevágta a bûz. Persze, aki nyitástól ott volt, nem érezte, mert hozzászokott. Mondogatták azt is, hogy aki akarja, annak kimossák a ruháját, fõleg a fehérnemûjét, de jelentkezõ szinte soha nem volt, mert reggel hétig el kellett hagyni a szállást, és a ruha addig nem száradt volna meg.
    Szóval, néhányszor én is bementem, de hamar elegem lett a fapados szállásból. Ahogy hidegebbre fordult az idõ, egyre zsúfoltabb lett, már több volt az ember, mint a fekvõhely, aki késõbb jött, vagy nem tudta megvédeni magát, annak csak valamelyik széken jutott hely, azon bóbiskolhatott egész éjjel.
    Egyszer én is arra ébredtem, hogy két pofa ráncigálna le az ágyról. Kérdeztem, mi van, erre õk, hogy én már eleget döglöttem, adjam át a helyemet, õk ketten is elalszanak, ahol én egyedül terpeszkedek. Az egyik egy piszkosszürke, hosszú szakállú öregember volt, én legalábbis öregnek láttam, a másik egy tüdõbajos kinézetû fiatalember, olyan magas, hogy a fejével elérte a mennyezetrõl lógó lámpát, de sovány, mint akibe hálni jár a lélek, a pofacsontja majdnem kiszúrta a bõrét.
    No, mivel az öreg rángatott jobban, õt vágtam pofán, nem is nagyon erõsen, inkább csak figyelmeztetésül, de így is átesett a szomszéd ágyon, morgott is, akit esés közben fölébresztett. Azt hittem, most nagy bunyó következik, és tartottam is tõle, hogy majd bajom lesz belõle. Nem olyan értelemben, hogy ellátják a bajomat, nem akarok dicsekedni, de három-négy olyan manustól sem ijedek meg, mint ezek voltak. Az öntödei munka vagy elhasználja az embert, vagy megerõsíti, olyanok lesznek az izmai, mint a vas. Inkább attól féltem, hogy kizavarnak a szállásról a fagyos éjszakába, vagy pláne hogy kihívják a rendõrséget, és én viszem el a balhét, mert tény, hogy én ütöttem elõször.
    De ilyesmi nem történt. A két manus behúzta fülét-farkát, és eloldalogtak, nem is tudom, hol töltötték az éjszakát, talán valahol a terem túlsó végében vackoltak le egy székre vagy a padlóra, ha már szék sem jutott nekik. Elmenõben ugyan a fiatal, a tüdõbajos kinézetû még morgott valamit, tán hogy majd éjjel elvágja a torkomat, de csak ránéztem egy kicsit mérgesebben, fölemeltem az öklömet, és húzott is el a francba az öreg után.
    Mondom, a szállás nem igazán tetszett, ha bejártam is muszájból, mindig nézegettem napközben, hogy hol találnék valami jó helyet magamnak. Végül szerencsém lett. Megismerkedtem egy nagyobbfajta társasház házmesterével vagy közös képviselõjével, vagy hogy hívják, aki látta, hogy nem valami lezüllött, alkoholtól meghülyült csavargó vagyok, és megengedte, hogy a pincében meghúzzam magam. Az a pince igazi fõnyeremény volt. Nem valami nyirkos, dohos és hideg zug, hanem száraz és meleg, mert gázkazán mûködött benne, és karvastagságú forró vizes csövek is fûtötték, szóval olyan jó hely volt, hogy na! Valamikor szenet tároltak benne, a lécekkel elválasztott kutricák még megvoltak, a lakók mindenféle lomot tartottak bennük. Volt egy közös rész is a végén, oda szerelték be a gázkazánt, ott csináltam helyet magamnak. A közös képviselõ mondta, hogy ottmaradhatok, csak ne nagyon kerüljek a lakók szeme elé, ki tudja, mit szólnának, nem mindenki bízna meg egy hajléktalanban úgy, mint õ. Ebbõl nem is lett baj, az a rész, ahova bevetettem magam, a pince túlsó végében volt, még ha nagynéha le is jött valaki, nem vett észre, csak akkor láthatott volna meg, ha direkt elmegy a kazánhoz.
    Hullámpapír-dobozokat szereztem, azokat szétszedve leraktam a betonra, arra leterítettem egy lomtalanításkor kidobott foszlott paplant, akármilyen hideg volt a beton, nem fáztam rajta. Pokrócot is szereztem, azzal betakarózhattam, de mondom, elég jó idõ volt a pincében, egyáltalán nem fáztam.
    A közös képviselõ csak annyit kért cserében a szállásért, hogy néha nézzek a kazán oldalán levõ hõmérõre, és ha a mutatója a zöld mezõbe csúszik, akkor csavarjam egy fokkal följebb a gázadagolót. Ezt igazság szerint neki kellett volna csinálni, de úgy gondolta, hogy rám bízhatja nyugodtan. Nem volt kedve naponta többször is megmászni a négy emeletet. Meg azt is mondta, hogyha gázszagot éreznék, azon nyomban zárjam el a gázcsapot, és rohanjak hozzá, akár éjjel van, akár nappal, de ha éjjel történne ilyesmi, nehogy meggyújtsam a villanyt. Néhány éve, akkor még megvolt a munkahelyem, egy ugyanilyen négyemeletes ház gázrobbanástól a levegõbe repült a városban, vagyis csak a fele, de az szó szerint. Mintha késsel metszették volna el, a ház egyik fele füstölgõ romhalmaz lett, a másikon pedig a képek is megmaradtak a falon. Láttam, mert látszott az utcáról, hogy a leomlott fal mögött a szobában ott maradt az asztal, a szék vagy a szekrény, és a kép a falon...
    No, ettõl félt a közös képviselõ, és úgy gondolta, jó az, hogy valaki állandóan lent van a pincében, hamarabb észreveszi, ha mondjuk, megreped vagy kilyukad egy régi csõ, és szivárogni kezd a gáz vagy a víz.
    Nemsokkal azután, hogy azt a jó helyet megtaláltam, valami banda éjszakánként elkezdett vadászni a hajléktalanokra a városban. Azzal szórakoztak, hogyha megláttak egyet sötétedés után, a nyomába eredtek, követték, amíg valami elhagyottabb helyre ért, ahol azután négyen-öten ököllel meg rúgásokkal nekiestek, és agyba-fõbe verték. Állítólag az éjszakai szállás felügyelõnõje értesítette a rendõröket, amikor egyre-másra bedagadt szemmel, felrepedt szájjal, betört orral mentek be az emberek, de a rendõrök nem nagyon igyekeztek a banda nyomára akadni. Ha valami bûntény, lopás, rablás vagy ilyesmi történt, õk is a hajléktalanokat vették elõ elõször, és mesélték, akiket bevittek, hogy egy-két pofon, gumibotozás a nyomozás közben is elõfordult, az ember néha nem tudhatta, kitõl féljen jobban, a szkínhedektõl, a többi hajléktalantól vagy a rendõröktõl.
    Egyszer, ahogy hazafelé mentem, mert már úgy gondoltam a pincében levõ sarkomra, hogy oda megyek haza, szóval, ahogy hazafelé tartottam, nekem is a nyomomba eredt néhány kopasz.
    Nem kezdtem szaladni, csak meggyorsítottam a lépteimet. A ház, amelyiknek a pincéjében meghúztam magam, egy régi, kisebbfajta lakótelep közepén volt, eléggé forgalmas helyen. Erõsen sötétedett, de még sokan jártak az utcán, a banda nem esett nekem rögtön, várták, hogy valami elhagyatottabb helyre érjek.
    Elképzelem, hogy csodálkozhattak, amikor eltûntem a kapu mögött. Az az igazság, hogy kulcsom volt a kapuhoz, a közös képviselõ úgy adott egyet, hogy megesküdtem, nem árulom el, hogy tõle kaptam; ha megkérdezik, hogyan jutottam be, azt mondom, valaki nyitva felejtette a kaput. Ez egyébként gyakran meg is történt.
    Na, szóval akkor is így volt, amikor besurrantam a kopaszok elõl. Ha kulccsal kellett volna kinyitnom, nincs semmi baj, be is zárom magam után, és akár a nyelvemet is nyújtogathattam volna rájuk belülrõl, de hogy nem kellett kinyitni, nem is zártam be, nem gondoltam, hogy ezek bejönnek utánam. Azt is hihették volna, hogy ott lakom, nem vagyok hajléktalan, és elmennek másik áldozatot keresni. De vagy megfigyeltek már korábban, vagy már nagyon lerítt rólam a hajléktalanság, szóval nem mentek el. Megálltam a pincelejáró sötét lépcsõfordulójában, õk nem láttak engem, de én láttam õket, mert a kapu fölötti lámpa megvilágította a bejárat környékét.
    Egy darabig tanakodtak, azután az egyik meglökte a kaput, és amint kinyílt, lassan beóvakodtak. Kettõ elindult fölfelé a lépcsõn, egy a kapuban maradt, hogy tán majd jelezzen, ha valami gáz volna, kettõ meg a pincébe vezetõ lépcsõhöz indult. Én meg húzódtam lefelé, próbáltam besurranni valamelyik kutricába, hogy majd elbújok a lomok között, de mind lelakatolták; akkora lakatok lógtak az ajtajukon, mintha ki tudja, milyen kincseket õriztek volna bennük.
    Az a kettõ meg csak nyomult felém. Nem gyújtották meg a villanyt, gondolom, azért, hogy kívülrõl meg ne lássa valaki a pinceablakon át, hogy mit mûvelnek, de az utcai lámpa bevetõdõ fényében észrevettek a kazán mellett. Olyan ocsmány káromkodásokkal estek nekem, hogy azokat idézni sem akarom, volt abban "rohadtcigány", "buzitolvaj", "kurvaanyád", meg ilyenek. Ököllel ütöttek, azután, hogy a földre estem, rúgtak is. Kezdhettem volna verekedni, visszaütni, de tudtam, hogy ezen a kettõn kívül még három van odakint, a verekedés csak tovább hergelte volna õket. A karommal védtem az arcomat, ahogy tudtam, és öszszegömbölyödtem, hogy minél kisebb helyen rúghassanak meg. A hátamat meg a falnak vetettem, felhúztam a térdemet, hogy ne tudjanak a gyomromba vagy a tökömbe rúgni, taposni, és szerencsére úgy belefeledkeztek a rugdosásomba, hogy a félhomályban észre sem vették, hogy nem férnek hozzá a nemesebb szerveimhez. Elõbb-utóbb persze így is elájultam volna, és akkor, védekezés híján biztosan halálra rugdosnak, pláne, hogy még többen is lettek. Azok is csatlakoztak hozzájuk, akik korábban fölfelé indultak a lépcsõn. Mondom, talán kinyírtak volna a sötét pincében, vagy legalábbis magatehetetlen ronccsá vernek, de kint hirtelen nagy csattanással becsapódott a kapu, akkorával, hogy még én is meghallottam zúgó fejjel az ütlegek, a rúgások, a szitkozódásuk közepette.
    A csattanásra hirtelen megmerevedtek, azután az egyik olyan félhangosan azt mondta:
    - Nyomás! Ez má' döglõdik!
    Még egy jó nagyot belém rúgott, azután elégedett röhögéssel elindultak kifelé.
    Lassan kinyitottam a szememet. Nagyon fájt a szám, éreztem a vér ízét, gondolom, egy ökölcsapás vagy már a földön egy rúgás szájon talált, hiába takartam az arcomat a karommal. A nyelvemmel megtapogattam, hogy nem verték-e ki valamelyik fogamat, de szerencsére megvolt mind. A rúgások fõleg a lábszáramat érték, a taposások meg a combomat, olyan izomgörcs vagy mi állt bele, hogy mozgatni is alig bírtam. Késõbb láttam, hogy tele volt kék foltokkal meg véraláfutásokkal, ugyanúgy, mint a karom.
    Odakúsztam a fekhelyemhez, hogy kinyújtózzak rajta, amikor újra dobogó lépéseket hallottam.
    - Várjatok meg! - mondta egy hang.
    Gondolom, az a fickó lehetett, amelyik kint õrködött, és ahogy a többiek megelégelték a rugdosásomat, és elmentek, õ még lejött egy kicsit szórakozni. Biztosan úgy gondolta, hogy már félholt vagyok, egyedül is nyugodtan üthet, rugdoshat még egy kicsit.
    Amikor meglátott a fekhelyemen, elkezdett heherészni, mint aki már elõre örül a jó bulinak.
    - No, mi van, te kis buzi? - kérdezte, pedig vagy huszonöt-harminc évvel fiatalabb volt nálam.
    Olyan három-négy méterre megállt, várt egy kicsit, mintha azon gondolkozna, hogy üssön-e vagy rúgjon elõször, azután egy rövid nekifutásból belém akart rúgni, de látszott elõre, hogy mire készül, így elhengeredtem a bakancsos lába elõl, és elkaptam a bokáját. A két karját szétcsapta, mintha valami kapaszkodót keresett volna, és mellém zuhant a fekhelyre. Egy pillanat múlva már arccal a betonon feküdt, én meg a hátán ültem, és fél kézzel hátracsavartam a karját, hogy csak úgy recsegett valami, lehet, hogy a vállizma volt. Furcsállottam, hogy nem próbált kiabálni a haverjainak, csak rekedt, hörgésszerû nyögések jöttek a szájából, talán azért, mert az arcát a másik kezemmel a betonra szorítottam. Azután tarkón vágtam jó néhányszor a tenyerem élével. Úgy látszik, a legbékésebb emberben is van egy állat, csak rendkívüli helyzet kell hozzá, hogy elõbukkanjon.
    Azért mondom ezt, mert ahogy visszagondolok azokra a pillanatokra, egészen határozottan emlékszem, hogy élveztem a srác verését. Dühös is voltam persze, de nemcsak a bosszú vezetett. Örömet éreztem, amíg vertem, és valami megnyugvás költözött belém, mintha ennek a szánalmasan nyöszörgõ rongynak a verése helyrebillentené a világ megbomlott egyensúlyát, vagy mit tudom én... Verekedtem én máskor is néhányszor, de az más volt. Akkor a düh vagy a félelem vezetett, vagy csak rá akartam ijeszteni valakire, akinek túl nagy volt a pofája. Nem gondoltam semmire, nem éreztem a korábbi sérülések okozta fájdalmat, az se jutott eszembe, hogy ha a banda tagjai megsokallják a társuk távollétét, és viszszajönnek, az isten se ment meg az agyonveréstõl.
    Csak akkor hagytam abba a srác ütlegelését, amikor elfáradtam, és görcs állt a korábbi rúgásoktól sérült karomba. Akkor fölálltam, összekapkodtam néhány holmimat, papíromat, és otthagytam a mozdulatlanul fekvõ srácot.
    Óvatosan mentem a kapuhoz, nem tudhattam, ott állnak-e még a kopaszok társukra várva. Közben valaki eloltotta a bejárat fölötti villanyt, iparkodtam minél gyorsabban és óvatosabban kisurranni. Szerencsére, a banda már elment. Megunták a várakozást vagy nem akartak feltûnést kelteni a kapu elõtti ácsorgással, mindenesetre otthagyták a srácot. Máig se tudom, hogy él-e vagy meghalt. Többé nem mertem visszamenni abba a jó pincébe.
    Úri módon, vonaton mentem el a városból, és csak kétszer szállított le a kalauz, mielõtt Pestre értem. Csak néhány hétig maradtam ott, nem tovább, mert nem szeretem Pestet. Az aluljárók huzatosak, a metróban meg mindig zavarásztak a rendõrök és a metrósok. Jobb nekem itt, ahol szinte minden házat, minden utcaszögletet ismerek. Most egy elhagyott deszkasufniban húzom meg magam. Éjszakánként majd megvesz az isten hidege, hiába szedek magamra takarót, nagykabátot, akármit.
    Még Pesten, az egyik parkban találtam egy jó hosszú bicikliláncot, azt mindig magamnál tartom, de egy széles pengéjû, nagy késem is van, az Ecserin loptam egy elbámészkodó árustól. Igyekszem meghúzni magam, nem akarok találkozni a kopaszokkal, és remélem, hogyha mégis meglátnak, nem ismernek rám, mert sötét volt a pincében, csak a járdaszigeten levõ ablakon szûrõdött be egy kis fény.
    Néha azért elképzelem, hogy mi lenne, ha most kötnének belém valahol...


 
ROZSNYAI ERVIN

Komornyik

“Senki sem hõs a komornyikja elõtt”
mondta Hegel, akinek
tudtommal nem is volt komornyikja.
Nekem sincs, mégse vagyok hõs,
pedig néha bizony jólesett volna
legalább egy kicsit annak lenni.

Mindegy már — annyit azért tudok,
hogy egy hitvány kis kavics
nagyobb lehet a holdnál,
mert az arányok
éppúgy függnek a nézõponttól,
mint a komornyiktól.


ESNAGY JÓZSEF

Negyven év után

A szerelem negyven év után
már olyan, mint a szeretet:
csendes, alig észrevehetõ,
mert olyan megszokott már,
akár a tekintetünkre kövült valóság.
Olyan föloldhatatlan egymásrautaltság,
mint az éppen soron következõ ölelkezés elõtt
eljátszott szerep, amely után
már csak a test lomtalanítása,
kiürülése a fontos, ahogy kerengünk
vágyaink végtelen tengerében.
Olyan megmagyarázhatatlan összetartozás,
amelyrõl vannak ugyan fogalmaink,
de amelyek mégsem tudják
pontosan kifejezni
két megfáradt szív szeretetét.
Így csak a szinonimák és hasonlatok
dzsungelében bolyongunk
egymás mellett, egymáshoz közel,
mint két távoli tájról érkezõ,
egyszerre konduló harangszó.
 

Lassan lepörög szívünkrõl

Lassan lepörög szívünkrõl a csönd,
mint ûrfaláról lemálló magány,
hiszen hiába virrasztottunk
annyi éven át,
mégis tudatlanok maradtunk,
mert nem hittük el,
hogy a jólétinek mondott társadalom halott.
Halott.
- - - Most itt fekszik elõttünk,
mint a huszadik század
legnagyobb átverése,
hiszen közép-európai idõ szerint
már legalább húsz évvel ezelõtt
kimúlt, kihûlt, csak
mi nem vettük észre,
mert annyira sóvárogtunk
hasznos és haszontalan
tárgyai után, megtagadva
a forradalom szegényes rongyait.
Most jó szándékkal a szívünkben
itt toporgunk a holnap kapujában,
míg a megcsalatottak döbbent
tekintetével bámuljuk az Ég
hulló csillagát.
 

Nem tudom

Nem tudom, sûrû álmaimban látott
dolgok megtörténtek-e már velem
valahol, vagy csak agyam
komputere tördeli össze
éjszakánként visszapörgõ
nappalaimat, hogy a gondolatok
atomjaival kimerevült képek
szétszórják a valóság törött cserepeit,
egy összerakhatatlan világ
törvényszerûségei szerint, hol a szív,
a szív piros fényeivel kutatom
tested zajtalanul áramló tereit
és tûnékeny tekinteted fáradt nyomait,
amikor a szerelem fehér
kapuja elõtt sötét szakadék mélye
dõl rám, mint az univerzum faláról
lepörgõ magány. Néha károgó varjú csõrébõl
dió koppan a fejemen. Néha
kibuggyan a vér buja vágyam takarója mögül
és vacogok, mint a tél leheletétõl elhidegült
anyag s lélek, hiába keresem
ifjúkorom hajdani melegét:
nincs már lobogó tûz,
nincs már erdõt s mezõt letaroló lávafolyam,
hiszen minden álmomban ott szorong már a valóság
fekete korma, a szerelem kóbor
fehérsége alatt.

BÁNKI ÉVA

Magyar Decameron

Bevezetés

A pestis iszonyú csapása elõl menekvõ nemesifjak kis csoportja útra kel, hogy a Határvidéken, ahol a pusztító járványtól, a betegséget keltõ mendemondáktól tartaniuk nem kell, menedéket, biztonságos nyugalmat leljen.

    Elmondom nektek, hogy Isten Fia üdvösséges Megtestesülésének ezerháromszáznegyvennyolcadik esztendejében Firenze városában, amely szépségével felülmúlja mind a többi itáliai városokat, kiütött a halálos pestis, ama vész, melyet az égitestek hatalma vagy Istennek a bûnös cselekedeteinken érzett igazságos haragja zúdított a halandókra. E pestis alig néhány esztendõvel annak elõtte bukkant fel távoli országokban; s minek utána ottan rengeteg embert elpusztított, a híre eljutott Itáliában, és feltartóztathatatlanul terjedt egyik helyrõl a másikra. Úgy látszott, hogy ennek a betegségnek a gyógyításában sem orvosi tanács, sem semminemû orvosság ereje nem hat és nem használ. Mivel a pestisnek az a tulajdonsága, hogy egyik emberrõl a másikra átragad, olyan fertõzõ erejû lévén, hogy nemcsak a betegek, a tetemek, a halottak tárgyai, hanem még a mendemondák, a betegségrõl való beszélgetés is terjesztették a kórt.
    Némelyek ezért akképp vélekedtek, hogy a mértékletes élet, a mindennémû kicsapongásoktól való óvatosság megnöveli az ellentálló erõt eme bajjal szemben. Így az élni vágyó fiatalok társaságokba verõdve, mindenki mástól visszavonultan élve összegyülekeztek, bezárkóztak azokba a házakba, amelyekben nem volt beteg, s igen mértékletesen és mindennemû kicsapongás nélkül élvezték a legfinomabb ételeket és a legpompásabb borokat. Nem álltak szóba senkivel, hallani sem akarván semmiféle hírt a halálról, muzsikával és egyéb mulatságokkal szórakoztak, már amilyen vígasságokhoz a vész idején hozzájuthattak.
    De a balsors, a csillagok, az Isteni Büntetés egyre kevesebb ilyen házat hagyott Firenzében, így hát a fiatalok, az egészségesek, a szórakozásokkal mértékkel élõk, a tehetõsek megszállták a Firenze környéki villákat, ahol a fák széles lombkoronája takarta el szemük elõl a szenvedõ várost. De a balsors, ha másként nem, a csicsergõ madarak vagy a szellõk útján utolérte õket: hol egy sóhaj jutott a fülükbe, hol egy jajkiáltás, hol egy érzelmes búcsúszó, amelyet egy pestises szeretõrõl egy hûséges fülemüle közvetített - így hát mélységesen érthetõ, hogy a Firenze környéki szép villákban sem lehetett maradásuk az egészségeseknek. Hiszen szeretteink avagy szerelmünk halála minden más csapásnál mélyebben sújt minket, nincs ahhoz fogható, amit a kedves elvesztése jelent a szeretõ szívnek; és a madarak mindenrõl tudtak, és minden halálesetrõl, minden szerelmi csapásról beszámoltak hûségesen.
    Így hát élnivágyó és nemes származású fiatalok egy kis csoportja úgy döntött, hogy elhagyják a Firenze környéki dombokat, és Itáliától nem messze oly helyet keresnek, ahol békében, nyugodtan hódolhatnak a nemes eszmecseréknek, a zenehallgatásnak, a pompás boroknak, a lombsusogásnak és a szerelmi daloknak. A hölgyek - nem lévén járatosak a földrajzban - elõször Milánó környékét ajánlották, de a fiatalurak, akik tudták, hogy a pestisnek, a szörnyûséges járványnak csak az Alpok vethetnek gátat, távolabbi vidéket javasoltak. Hiszen a bubópestis a hírek, a mendemondák útján terjed, magyarázta Filostrato, mindõjük közül a legbölcsebb, a legelõkelõbb. Sok latolgatás-fontolgatás után, egymás véleményét nyugodtan végighallgatva arra az elhatározásra jutottak, hogy tartózkodási helyül nem valamely elõkelõ várost vagy általuk is jól ismert országot választanak, ahol a pestis és a rémhírek kígyó módjára körbevehetik õket, hanem valamely határvidéket, amely még sincs Itáliától túlontúl messze. Legyen hát Magyarország, tanácsolta Pamfilo, legyen hát az altah-berengár határ, amely oly veszélyes vidék, hogy még a rossz hírek, a szelek és a madarak is visszafordulnak.
    Az emberek ott kellemesek, udvariasak, jó megjelenésûek, gyõzködte Filostrato õket, a testük igen ellenálló minden fizikai nyavalyával szemben, hibájuk viszont, hogy a sokfajta (nem testi) csapás okán gyakran szomorúak. De ami a legeslegfontosabb, mondta nyomatékkal, a határvidékiek nyelve oly érthetetlen, hogy hiába is mesélnének nekünk pestisrõl, halálról, mi úgysem értenénk meg - ahogy nyelvük okán õk sem értenék meg az Itáliából jövõ híreket. A klíma, folytatta Filostrato, igazán kellemes, a boraik, mind a szárazok, mind az édesek, szintén élvezetesek, szállodáikban rend van, kellem és tisztaság, és mindig örömmel fogadják az idegen vendéget. Az okos, megfontolt érvek hallatán csak a hölgyek, Elisa és Pampinea ellenkeztek: ha a Duna mentén, a altah-berengár határon élõk nem beszélnek semmilyen igazi nyelvet, hogy értesülünk arról, ha a pestis átkel az Alpokon, honnan tudjuk meg, ha - Isten õrizz ettõl! - a pestis fenyegeti az egész kontinenst. De a nemes ifjak, akik már ízlelni vágyták a magyar borokat, sõt a nyelvük hegyén érezték a zamatukat, csak mosolyogtak ennyi okvetetlenkedésen.
    Elkerüli õket a pestis, magyarázta Filostrato, hiszen a magyarok, a határvidékiek nem hallják meg a hírét, hiszen nem értik meg a sok mendemondát, szóbeszédet, amely terjeszti a betegséget. Ott még a madarak is, a szelek is más nyelven beszélnek, mondta Pamfilo, ha elrejtõzünk köztük, ha meghúzzuk magunkat egy pompás villában, ha elbújunk egy kényelmes szállodai lakosztályban, akkor biztonságot lelünk az altah-berengár határon, a Duna mentén. Minél fiatalabb valaki, annál tettvágyóbb; így hát a hölgyek is gyors belátásra jutva, elõre küldték Magyarországra szolgálólányaikat, összekészítették bársonyaikat, fésûiket, aranycsatjaikat. Az urak felcsatolták a kardjukat, kezükbe vették a lantjukat, megnyergelték a paripákat, és máris indultak az Alpokon túlra.
    Nem volt könnyû út: a rémhírek, mint a bajt hozó, fekete felhõk a Pó völgyébe is követték õket. A madarak még tudtak latinul, bár már igen furcsa dialektusban énekeltek, de legalább nem a saját szerelmeik, nem a saját barátaik, hanem idegen olaszok halálát beszélték el. Ne törõdjünk velük, mondta Filostrato, ez jóerkölcsû ifjú nagy bölcsen; sürget bennünket az idõ, üldöz a járvány, menekülnünk kell. Minden szomorú hírt nem hallgathatunk végig, mondta Pamfilo Emiliának, aki megkönnyezte egy igen fiatal, igen elõkelõ születésû pármai hölgy szomorú halálát. A leányt az esküvõje elõtt ragadta el a járvány, ezt énekelték mélabúsan a fülemülék a Comói-tó partján. Hallgatta volna Emilia szívesen tovább, de Dieneo vad vágtára ösztökélte a paripákat.
    Hány kaland érte õket, hány megpróbáltatás, hányszor kellett idegenek története hallatán ridegnek, önzõnek mutatkozni, azt az elbeszélõ, aki hûséges fülemüle módján követi õket, most nem mesélheti el. Azt se tudom, hol vagyunk, azt se tudom, milyen idõket élünk, panaszkodott Elisa, mikor Szlovéniában ismeretlen nyelvre, ismeretlen szokásokra és ismeretlen madárcsicsergésre lettek figyelmesek. De a szlovénok tudtak az Itáliában dúló járványról; el kell égetni a ruháinkat, tanácsolta a tõle megszokott bölcsességgel Filostrato, azt kell hazudnunk, hogy a tengerentúlról jöttünk. Egy óceáni vihar sodort minket a szlovén partvidékre, nem ismerjük a nyelvet, és még csak nem is hallottunk az egész Európát végigpusztító hatalmas járványról. Szívszorító volt a látvány, a sóhajok, a könnyek, midõn a hölgyek megváltak palástjaiktól, ahogy nagyokat sóhajtva szakadt paraszttarisznyákba rejtették el a pénzt és az ékköveket, és midõn összeborzolták szépséges hajfürtjeiket, a legszebb ékességüket. Jelentkeztek a követségen, elmondván a szlovén proconzulnak, hogy õk heten, úgy, mint Fiammetta, Pampinea, Emilia, Elisa és Filostrato, Dioneo, Pamfilo argentin hajótöröttek, akik az óceáni vihar végzete okán Szlovéniában keresnek menedéket.
    A szlovén proconsul hitte-nem hitte, de látván, hogy a fiatalok - meséjük, csapzott hajuk, ruhájuk ellenére - mily nemes, illedelmes, elõkelõ ifjak, menedékjogot nem adott ugyan, de hozzájárult ahhoz, hogy hazáját átszelve a fiatalok eljussanak az altah-berengár határhoz. Filostartóék, a jó proconsulnak illendõ köszönetet mondván, megkeresték a határon elrejtett paripákat, és száguldottak nagy vidáman a Duna irányába. Látván a szemet gyönyörködtetõ dombokat, Elisa, ez a szép és kényes hölgy már a legelsõ völgyben azt ajánlotta, telepedjenek le egy szép kúriában, és ott a hajukat kifésülve, megmosakodva, kipihenve, nemes ifjakhoz méltón, élvezetesen és vidáman töltsék el az idejüket. Az ajánlat nemcsak csábító volt, hanem ésszerû és kellemes, hiszen minden ligetben madárdal zengett, de ezek a fülemülék már ismeretlen nyelven énekeltek. A földeken tenger módjára hullámzott a dús vetés, és mint Toscanában, itt is zöldellõ dombok és síkságok gyönyörködtették a szemet. A sétányokon száz különféle fa tárta szélesebbre a mennyboltozatot, amely akkor sem vonta vissza örök szépségét, ha az ég netán elkomorult - mint az itáliai városokban, melyek kongó falai között immár halál és betegség lakott.
    De ez a béke csak látszat volt, csalóka, a menekülõket az útjuk kezdetén megtévesztõ illúzió. A madarak nem beszéltek a halálról, senkinek a haláláról, mert a járókelõk, avagy a szántóföldre igyekvõk kiáltozásai elnyomták a magasban csivitelõ hangokat. Talán már ide is eljutott a híre a járványnak, aggódott Elisa, és most a határõrség a karantént fontolgatja, az itt élõk pedig minden idegennel, talán még az argentin hajótöröttekkel is majd dühösen, ellenségesen bánnak. Talán már észrevették magukon a járvány jeleit, találgatta Pampinea, talán a családok már külön is zárkóztak, mint Itáliában. Talán már itt is fosztogató csapatok alakultak, talán a rádió vagy az újságok már egymásnak uszították az egészséges és a fertõzött magyarokat. De hiába figyelték a rádiót, hiába próbálták - legalább hajnalban - kihallgatni a madarakat, se õket nem értették az ittlakók, se õk nem értettek semmit az õ szavukból. Ahogy Filostrato megjósolta, nem csak az ittlakók, hanem a madarak nyelve is idegen volt. Az út mentén sétáló magyarok dühösnek tûntek, de nem betegnek, a firenzeiek nem is képzelhették, hogy mifajta vész, miféle csapás pusztítja õket.
    Vártak-vártak a csendes, útmenti kúriában, mígnem egy, a dûlõúton kapával-kaszával igyekezõ paraszt - egy velencei kõfaragó sógora - elmondta, hogy a határon, Magyarországon polgárháború dúl, amely a szívizmokat támadva meg, a pestisnél is veszedelmesebb. És mint a bubópestis, ez a járvány se csak ütéssel, csókkal, a beteg condráinak érintésével terjed. A fertõzéshez elegendõ az örökös rettegés, avagy a szóbeszéd, az ellenségek avagy a fertõzöttek hibáinak felboncolása, amely pontosan oly hatású - ezt a menekülõk már jól tudták - mint a haldoklók ruhadarabjainak csókolgatása. A hír hallatára Fiammetta és Elisa rögvest elájult, de egy olaszul is tudó dísznövény-kertész elejtett szavaiból a nemesifjak megértették, hogy nem valami ismeretlen politikai nyavalya pusztít, nem valami különös polgárháború tört ki, hanem választásokat tartanak. Megfontolván a kertész szavait, arra a következtetésre jutottak, hogy egy zárt falusi kúriában egy betegség- vagy gyûlölethullám nyomtalanul végezhet velük; így halálukról a rokonok még a fülemülék útján se kaphatnának hírt.
    Ezért a fõvárosba, az elõkelõ hotelek, fogadók, a szárnyas- és sugárutak világába igyekezvén, gyorsan megsarkantyúzták a paripáikat, és a hölgyek jajongásával, a nyereg feltörte sebekkel mit se törõdve, egy álló nap vágtattak, míg megérkeztek a székesfõvárosba, annak is a Körszállójába, ahol is kibérelték annak legfelsõ emeletét. Az egyenruhás portások, akik a világ minden körszállójában jól beszélték az aragón, patagón, argentin, altah, berengár és venetói nyelvet, a ragálytól, a választási dühtõl vörösen alig álltak szóba a recepciónál álldogáló vendégekkel. Zárt lakosztályt kérünk, mondta Filostrato argentinul és illedelmesen; zárt, hatalmas lakosztályt, ismételgette, földig érõ bársonyfüggönyökkel. De az aranyruhás, a mindenfajta nemes nyelvet beszélõ fõportás csak akkor állt velük szóba, mikor (a határmenti népeknél kifejlõdött különös telepátiával) kiderítette: nem viselnek géppisztolyt, nem hordanak pártjelvényt, és nem tartoznak egyetlen ellenséges párthoz sem.
    Mi nem ismerjük itt a pártokat, mondta Filostrato egy nemes ifjúhoz méltó határozott nyugalommal, és egy toscanai gyémántfüggõt tett le a recepcióra. Vagy a gyémántfüggõ vagy a nemesifjak politikai járatlansága okán a proportás vagy fõportás csak bólintott, és szolgáival felvezettette a lakosztályukba a fiatalokat. Talán itt megnyugodhatunk, mondta Pamfilo, miután bölcsen és elõrelátón elõször is gondoskodott a paripáikról. De milyen is volt a legszebb parkra nézõ, legelsõ lakosztály, amit a vörös képû fõportás a menekülõknek ajánlott? Miként a firenzeiek kívánták, a padlót seperték a bársonyfüggönyök, a kõ- és porcelánamforákban illatoztak a nemes rózsa- és orchideacsokrok, a mozaikokon a madarak szerelemrõl is énekeltek, nemcsak szenvedésrõl és halálról. Pampinea fürdõt vett, és kibontva fürtjeit selyemköntösöket, virágmintás takarókat rendelt telefonon, míg Dioneo a jóféle sültek és borok beszerzésével foglalatoskodott.
    Ha a függönyöket kicsit széthúzták, látták az utcán gyülekezõ altah és berengár csoportokat; ha értenénk, hogy egymásnak mit kiabálnak, azonnal meghalnánk, mondta Elisa - és ez igaz is volt, hiszen a kíváncsiskodó hölgyek jól látták, hogy a vádak és a rágalmak miatt néhányan holtan esnek össze, egyesek (a leggonoszabb altahok, a leggonoszabb berengárok) ujjaik közt injekciós tûket és mérgezett tõröket szorongatnak. A holttestek temetetlenül hevertek az utcákon, mint a bubópestis elsõ pusztítása után a toszkániai parkokban. Még jó, hogy nem értjük, még jó, hogy a félelem, a rágalom, a betegség nem ragadhat ránk ebben a lakosztályban, mondta Pamfilo, és valamennyiüknek töltött a pókhálós palackokból. Csak Filostrato nem mozdult az ablaktól. A guelfek, mondta, akik a hatalmát akarták, a ghibellinek, akik õrizték, mondta, õk nem kegyetlenkedtek ennyit.
    De félre a ghibellinekkel, tanácsolták a hölgyek, félre a választásokkal, a bubópestissel; a nemesifjak, miután elénekeltek a szerelemrõl néhány szép dalt és meghallgattak egy hosszabb canzonét, a szerelemrõl kezdtek egy filozofikus elmélkedést. De milyenek lehetnek ezek a szép szál emberek, kérdezte Pampinea, akit a függöny mögötti látvány (különösen a kardokkal hadonászó, széles vállú férfiak) nem hagyott nyugodni. Milyenek lehetnek a magyarok a szerelem közben, amikor nem választanak, amikor nem járnak tetõtõl-talpig fegyverben? Bekapcsolták a tévét, hogy közelrõl is lássák õket, kerestek egy szerelmi vagy szellemi csatornát, ahol a határmentiek, a magyarok, az altahok, a berengárok fegyver nélkül is mutatkoztak - hiszen a szerelem (ellentétben a madarakkal) világosan beszél mindenféle nyelven.
    Óh, már a legelsõ órákban mennyi érdekesség, mennyi izgalom, mennyi szíve fájdító vagy éppen vidámító történet jutott a szerelemnek örvendõ, de adományait csak mértékkel (többnyire távolból) élvezõ itáliai menekülteknek! Egy hosszúhajú, nemes arcélû, rajongó tekintetû férfi beszélt bûnbánóan a Transsylvania-házról, ahol - fejedelmi méltóságával össze nem egyeztethetõ módon - erdélyi lányokat tartott fogságban Franciaországban; noha, mint mondotta, a lányok munkájának gyümölcse is a szabadságharcot szolgálta. Ez a férfi szent, mondta Emilia, aki gyermekként meglátogatta nagybátyját annak kolostorában, ahol is igen sok rajongó tekintetû vagy mélabús vonású férfit nézegetett. Ezután új mûsor kezdõdött, jött egy új beszélõ, egy, a fejedelemnél rátermettebb - de nem olyan poétikusan szép - zömök, éles tekintetû hadvezér, aki a képernyõ elõtt mesélt a feleségérõl, aki csalta õt. A bosszú kegyetlen volt, világos, szívet tépõ. De nemcsak bús férfiak beszéltek a szerelemrõl. Egy kezében liliomot tartó hölgy, egy nagyon nemes királyi család sarja, egy angyalhoz hasonlatos hölgy elmondotta, hogy szentségével, jó hírével, erényeivel micsoda békét szerzett atyja és lázadó bátyja között. A firenzei hölgyek megkönnyezték a liliomos királylány érdemét, aki a királyi palásttól megszabadulván, a trónról lemondva, a Mi Urunk, Jézus Krisztus iránti epekedésében a kolostort választotta. És míg a borostyánitalokat szopogatták, a mindenfajta gyönyört csak mértéktartóan élvezõ firenzeiekben különös módon egyre több kíváncsiság támadt a Határvidéken élõk iránt. Kár, hogy ezeket a "nagyurakat", szól Fiammetta, a kamerák elé rángatva faggatják, és õk maguk nem mondhatnak el valami kerek, csattanós szerelmi anekdotát.
    Hiszen mindenki (nemcsak a riporter, hanem a "nagyurak" is) a körülményekrõl beszéltek: a történelemrõl, az altahokról, a berengárokról, az azóta eltûnt régi, nagy, nemes népekrõl (németekrõl, franciákról, tatárokról, törökökrõl), gyakran a történetük mögött - az itáliaiaknak szokatlan módon - felvillant egy másik mese, egy szomorú végû, egy titkolt-elhallgatott történet. Noha politika nélkül még szeretkezni sem tudnak, állapította meg Filostrato és Fiammetta, és az is igaz, hogy nincsenek birtokában a latinos racionalizmusnak - érdemes lenne még többet megtanulni róluk. De a tévét már unták, az eltûnt népek, a régi háborúk, "a körülmények" úgysem érdekelték õket, ezért elhatározták, hogy õk fognak szellemet idézni, varázslattal õk maguk fognak szerelmes magyarokat kikérdezni, s ezért telefonon rendeltek egy szellemidézésre való hatalmas kristálygömböt.
    Mindennap meghallgatunk egy Hangot, egy szerelmes hangját, rendelkezett Pampinea, a mai este királynõje. Az se baj, mondotta, az se rontja túlontúl az élvezetünket, ha ez a megidézett hang zavaros, ha a sok politika vagy irónia miatt majd rosszul értjük az elbeszélõnket. Amíg a járvány vagy a választás tart Budapesten, a határvidékiek szerelmi szokásait megismerve legalább jól szórakozhatunk. A történetek szomorúságát, mondotta Elisa, pedig majd jó sok szívhez szóló szerelmi dallal enyhítjük. Míg a függönyöket összehúzták, míg a szobalányok újfajta borostyánitalokat kínáltak körbe, Dioneo rázendített az egyik hírneves firenzei, Alighieri szerelmi énekére. De mintha a Körszálló, a borostyánitalok, a bús fejedelmek, az utcán látott események fanyarrá, kegyetlen-bússá változtatták volna a mennyei költõ hangját is.

Szavam most oly fanyar lesz, olyan érdes,
ahogyan velem bánik ez a szép nõ,
ki csillog, mint az ékkõ,
és megkarcolja azt, ki nála gyengébb.
úgy jár-kél, mint kit jáspis-ruha vértez,
csupa keménység, csupa büszkeség õ:
megcélozod, s rádvillan égõ
szeme, s nyilad ruhájáról lepattan:
õ bezzeg öl-vág - forgatja a pengét,
sisak és páncél sem véd -,
Ó, jaj a férfinak, ki véle kezd ki,
- már nem tudok ellene védekezni.

Szívét szerelem tépje szét, kivánom,
annak, ki az enyémet tépi vágja,
úgy hogy már semmi vágya
dobogni -, ez a nõ a halálba kerget.
Hogy észre térjen, nem lehet kivárnom,
s gõgjével el vagyok telve már torkig -
ó, jaj, miért is nem ordít
e nõ, mint én, kit az Ég vele vert meg?
Ha én pillantanám meg õt a forró
szakadékban vicsorgó foggal gyötrõdni:
futnék, hogy kimentsem;
dús fürtjébe akasztanám tiz ujjam,
S õ engedné, hogy a mélybõl kihúzzam.

Göndör, fonott fürtjét, ha elkapom majd,
mely vadságban a korbáccsal vetekszik:
virradattól napestig
tartom, kegyetlenül marokra fogva,
s nem kímélem e szép gyilkost, e tolvajt:
cirógatom, mint õzikét e medve.
Most még úgy tartja a kedve,
hogy kínozzon: de szörnyen meglakol majd!
Akkor közelrõl nézek ám szemébe,
a vergõdésnek vége:
körmei több sebet már nem hasítnak,
megbosszulom, hogy most nevetve itt hagy.
Vadul szorítom, míg felgyúl a vére,
s míg karjaim közt béke száll szívére.

Most menj, dalocskám, szép kínzómhoz indulj,
ki megsebezte szívem, és nem átall
gúnyolni - zengve szárnyalj:
röpíts nyílvesszõt kõkemény szivébe,
és akkor meg tudok nyugodni végre.

A canzone melódiája, különös szépsége szívükbe idézte az elhagyott város, az Arno-part képét, és Ámor rettenetes erejét, mindenhatóságát.

BERETI GÁBOR

Párizsban, a Szociális Fórum idején

Arcomba szél csapott. Vad volt, és idegen.
Éreztem a levegõ izmait.
S míg mögöttem a metró vágtatott,
gondoltam, megállok kicsit.

Fent Párizs vár, egy legenda, az ismeretlen.

Majd a Sándor-hídon veled egy térkép felett,
mint két csapzott madár, kerestük mohón:
hol is lehet a Ntre-Dame?

Azt kerestük, ami nincsen sehol.

Tétován követtem törékeny ujjadat,
egy másik világba hátha átvezet. Aztán
visszanéztem, s bámultam sietõs, elfutó
hajad; a Szajna szélbe fésült baljós színeit.

Néhány óra volt csupán, de Párizsban az a
délután ettõl lett fénylõ és otthonos.

Másnap a parádén Seattle népe felvonult,
hömpölygött, tombolt, énekelt a sok ember,
s ahogy egykoron, miként a Bastille térre értünk,
újra éreztük, szabad és hatalmas lesz a tömeg.

S én mégis utcáról utcára jártam akkor,
s mindenütt csak téged kerestelek.
 

Mi az ott?

Virágoztak, éreztem az olajfák illatát.
Az éj, akár egy ablak, nyitva volt.
Lusták lettek benne a csillagok, hagyták,
suhogjanak felém a szárnyak, a végtelenbõl
csillogón, ezernyi arcoddal villóddzon az
ígéret, s míg várok reád, tûnõdjek, miféle
ünnep lehet ott, a horizont szélén, ahol
messzi még a hajnal, de már elterülõ,
hatalmas, fekete hajú füsttel égnek, apró,
narancs és vöröslõ szélû lángjaikkal azok
a lampion-lidércek, azok a fáklyák, akár
a berobbantott olajkutak, s én miféle
káprázatban, miféle üstökösbe zártan
élek itt, várva a kátrány és a vérsötét
ûrön át, valódi fénnyel érkezõ arcodat,
miközben hosszú, burnuszos magánnyal
körém ülepszik, mintha az égbõl, a
nyitott éjen át áradna, darazsak fullánkos,
fájdalmas, örvénylõ, sáskazöld csendjével
ez az emelkedõ és süllyedõ, foszladozó
és sûrûsödõ, homokfátylas zihálás, a
globális rabszolgaság lehelete.
A messzeségben lángrózsák lebegtek.
- Mi az ott? - kérdeztem kiáltva, de egy
tátott, fekete száj elnyelte hangomat. Az
éj nyitva állt. Éreztem a fenyegetõ
némaság áradó, jégpengés illatát. Aztán
megroppant, s mint az idõ végtelenjébõl
visszafelé tartó, tûzcsipkés oxigén, amely
kigyúlva ég a halak kopoltyúján,
a kiáltásom, akár egy sikoly, rám talált:
visszhangos volt, kérdõ és érthetetlen.
 

KUTAS JÓZSEF

Hol készül a ceruza?

"Hívom a csöndet
Legmeghittebb becenevén"
(Paul Éluard)

A meghívás fennállt, s õ élt vele. Aki szakadék szélén áll, ne nézzen az égre. Utólag már meglehetõsen értelmetlen volt azon tûnõdni (lehajtott fejjel a taxi sötét mélyén, akár a kútba esett mesebeli akárki), miért hagyta magát legyõzni magamagától.
    Egy érettségi találkozó (akárhányadik) nem több és nem kevesebb puszta s fölösleges összehasonlításnál, mivel lehetetlen egybevetni, összeilleszteni a múlt és a jelen síkjait, a széttört idõ cserepeit; a férfinak tudnia kellett volna, hogy a próbálkozás, amellyel a magányból remélte kiragadni azt a férfit, aki most emészti és korholja magát, eleve kudarcra ítéltetett.
    - Aki él, nem menekülhet el - mondta a régen hallott verssort, és (hál'istennek, egy valódi gondolat!) az jutott eszébe, kár volt meginni azt a bizonyos utolsó utáni poharat... rum volt benne, keserû, forró rum, a pokolbéli jószágok kedves itala. Máris szédült utóízétõl... de az ízzel a csillogó, vörös falú üvegeket körülülõ társaság, ezek a szeszbe süllyedt arcok is felmerültek... majd az egész feltámadt múlt, ez ördöngös körhinta, amit (ostorpendítve) indít útjára egy vicsorgó vízköpõ-figura.
    - Parancsol? - a sofõr hátrafordult félig, és a férfi nem értette, miért forog, a mozdulatnak így sincs semmi értelme, a sofõrnek sem: eszközök õk, eszközök vagyunk valamennyien, talán kidobható, talán tartós eszközök... az est tanulságai között ez mindenképp' szerepelt a késõbbiekben. - Parancsol? Máshová...
    - Nem, nem! - a férfi egy kétsé
gbeesett pillanatig nem emlékezett rá, melyik címet adta meg a késõ éjbe hajló est fordulópontján (szavamra, éreztem a pillanatot, mikor, akár a légtornász elõtt a világ, megperdült az idõ, és körbesuhogott a percek parasztszoknyája). - Nem, nem. Menjünk csak!
    A sofõr növekvõ sebességre biztatta a vadonatúj Opelt, s a férfi hátradõlhetett.
    Nem, már nem törte a fejét, miért mondott mégis igent a kitartó unszolásra, miközben mindvégig tudta, mi lesz ennek a kötelezõ kiruccanásnak a vége... és behunyt szemmel végigpörgette gyorsan élete negyven évének mosolygó csontgolyóját... hol fog vajon megállni a fehér gömb? Piros az élet, fekete a halál.
    - Közhelyek kis kockái - motyogta, immár óvatos-halkan... hiába, nem volt képes szabadulni önmagától... élvezte a nagy autó finom ringását, ahogyan a szelet a vándormadár... már-már röpke számvetés készítésébe fogott, míg odakint a szürke õszi felhõk torz csillagokat szültek; nesztelen derengés lopakodott a néptelen porták tölgyfa-kerítéseinél. - Közhelyek kockái, egytõl hatig álmok - tette még hozzá a férfi a kényszerû leltár kellõs közepén: készülõ (örökkön örökké készülõ) verseskönyvének tetõcserepeit próbálgatta föltenni a meztelen vázra, mindhiába.
    Rászánta magát végre, és kinyitotta szemét... a lelkifurdalás elenyészett, egyfajta "jöjjön, aminek jönnie kell" érzés vett erõt rajta... ha néhány perce a krónikus önsajnálat rumszagú áradata fürdette, most a közöny és a mások iránt érzett testetlen düh hullámai sodorták a kinyíló hajnal semmije felé; és ostobábbnál ostobább kérdések hulltak alá az ismeretlen ég tenyerébõl.
    Nem tudta, hol járnak, de õ sohasem tudott eligazodni a nyilvánvaló dolgok utcáin... se nõk, se ételek vagy italok, se történések, se színek, se munka, se a komor pénzkeresõ hajsza, se család: semmi sem tudta megtaníttatni vele a legegyszerûbb, legelemibb szabályokat, sõt, még azok szeretetét vagy (legalább) elfogadását sem.
    S ezt hívta a férfi függetlenségnek... máskor meg emberkerülõ, ordas magánynak... megint máskor robinsoni derûnek.
    Ahogyan robogott vele a piros taxi, s a sofõr zárt szájjal dúdolt valami betétet egy közismert musicalbõl, talán a Hairbõl... ahogyan minden egyes sebességváltásnál (hol le, hol föl, akár az emlékekben honoló hullámvasúton) új és régi képek villantak föl elõtte... ahogyan az elvégezendõ és a soha el nem végezhetõ dolgok ugyanannak a hadrendnek lettek egymás mellett álló s összefeszülõ elemei... ahogyan az idegen táj egy-egy faág-üdvözlettel vagy egy vöröslõ lomb csuklólendítésével marasztalni vagy elûzni akarta a kocsit s benne õt... ahogyan a férfi kapaszkodott gondolataival a pillanat tutajléceibe úgy (olyan mértékben) lett mind komorabb s megfontoltabb, mint a számkivetett, aki örök fogsága színhelyére tart.
    Tagadhatatlanul várt ugyanis valami visszaigazolást ettõl az estétõl... de csak a múlt vize lett még zavarosabb. A régi társak elúsztak mellette, mellõle... mi az, amit keresett hát?
    - Nem mûködnek a jelzõlámpák, uram - mondta a sofõr -, azért van ilyen sötét.
    Miért, sötét van? Mihez képest van sötét? Mi a sötét egyáltalán?
    Elszánta magát egy alaposabb vizsgálatra, míg a kocsi egy látszólag beláthatatlan keresztezõdés útvesztõjében vesztegel... a rum vörös függönye felgördült egy másik elõadás kezdetét jelezve.
    A férfi felkönyökölt (recsegett-ropogott a ritkán viselt kockás öltöny, akár a vaspikkelyes páncélruha), és a kocsi jobb oldalába húzódott, ahonnan (a józan ész vélelme szerint) tökéletesebb kilátás nyílt a vidékre... és a gyanú, hogy végzetes hiba volt elhagynia kényelmes délutáni otthonát, a lassan sötétülõ égbolt bronzába mártott arannyal megfestett szoba biztonságát, íme, megerõsítést nyert.
    Mert miféle jelzõlámpákról regél ez a sofõr? Nemhogy lámpát, keresztezõdést, sõt, házakat sem látott a férfi, egyetlenegy, civilizációra emlékeztetõ vagy utaló jelbe sem ütközött pillantása. Õsi, hatalmas fák vesztegeltek mellettük, háromszögû, pajzs alakú leveleik úgy sorakoztak, akár a pikk lapok egy kártyás ujjai közt... és a gigantikus kéreg-oszlopcsarnokot nem bontotta szét semmi földi fény, ugyanolyan tömör feketeség lakott a roppant palotában, miként az alig látható éji ég honában.
    Csak a kocsi lámpái dobtak az útra két szánalmas karikát; vöröslõ, beteg szempár a szerecsen arcban... és a férfi balra dobta magát, hátha azon az oldalon talál valamit, ami azonosítható, a valósághoz köthetõ pontra emlékezteti.
    Érezte (s el is ítélte magában), milyen banális, ami vele történik... miként az álom és az ébrenlét összecsúszik (blablabla), ez a két csupasz tenyér összecsattan... egy rosszul sikerült érettségi találkozó, sok-sok kiivott pohár után egy másik világba zuhan, ahol semmi, de semmi nincs, ami az elhagyott tájakat idézné... se hang, se kép, se illat. Még a rum érdes szaga se maradt vele.
    - Nagyon ne mozgolódjék - mondta a sofõr -, mert könnyen a szakadékban találjuk magunkat. - Kis tétovázás után: - Uram.
    Erre se válaszolt semmit.
    Az éj fekete volt körülöttük, egyetlen szilárd pont a fák sötét üstökén kívül ez az autó, ami még mindig jelölte rendületlenül azt a néhány méteres területet ott, az úton... nem volt választása a hallgatáson kívül.
    A néhány órával ezelõtti világ elutasított, sõt, gyûlölt törvényei most egy kedves állapot szavahihetõ elemeiként tûntek fel elõtte, és minden, ami csillagkaréjként övezte a közelmúltnak e nemes bolygóját, vonzó volt és szeretetreméltó, mint egy-egy rég látott ismerõs arc... pusztán a rendkívüli összehasonlítás során domborodtak ki elõnyös tulajdonságai (világosság, egyértelmûség és folytonosság), és a férfi nem gyõzött csodálkozni, hogyan is tudta ilyen sokáig elutasító, nem egyszer megvetõ közönnyel szemlélni a tárgyakat és a hozzájuk kapcsolt embereket, kikkel nap mint nap dolga volt.
    - Csak addig tartsunk ki, míg a várba érünk!
    Nem lehetett tudni, kire vonatkozik a többes szám... az õket foglyul ejtõ, megnevezhetetlen körülmények végtelen számára utalt-e, avagy a sofõr tanácstalanságát fejezte ki, amint nagyvonalú, rémült gesztusként keblére ölelte az egész, megváltozott világot...
    A férfi, aki az imént megkezdett s befejezetlenül maradt lelki számvetés tagjait még mindig inkább hajlamos volt egy realista kalkuláció elemeiként látni, semmint egy valószínûtlen színhely egységeiként (ennyiben legalább szétválasztható volt a van és a nincs) inkább abba a szóba kapaszkodott, ami nem váratlanságával, inkább esetlegességével tûnt fel:
    - Vár? Miféle vár? - és a szóra lódult egyet az autó, hidegen csikorgott a fék, és a férfi magas homlokát az éji szellõ ujja érintette meg... a sofõr, kinek arcát mintha még távolabbra tolta volna a kocsi belsejét elöntõ félhomály, mélyen, hoszszan felsóhajtott, azután türelmesen, mintha kisgyereknek magyarázná érthetetlen dolgok indítékait, válaszolt ugyan, de a férfi egy szavát se értette.
    Még a hajdani iskolatársak ujjai közt csillogó kristálypoharak fényhálójában zümmögõ szavak is értelmesebbeknek és tagoltabbaknak tûntek a sofõr meséjét alkotó mondatoknál... hallotta a kifejezéseket, az egyszerû és összetett mondatok hullámzása is beszédre emlékeztette (igaz, sajátosan sivár, önmaga ütemében és zenéjében gyönyörködõ zuhataghoz hasonlító beszédre, amely ezüstösen szikár íve eltekint a kezdet s a vég ismeretének örömétõl: csak van, puhán hull alá)... némely idegen név megütötte fülét, olyan erõvel, hogy hátrahõkölt, de azokat is hallotta már valahol.
    Mégsem lett egész az áradó részekbõl; Roland, Lanxx, Stich, Tuka, Rebekka, Dorz: hulltak a nevek, mint a vízcseppek, és a férfi homlokráncolva töprengett, milyen összefüggést lehetne találni köztük és a szomorú õszi éjszakában veszteglõ nagy Opel és utasai között.
    - A hold holtak homály ülte tükre - mondta halkan (ismét egy verssor, esetleg az övé, esetleg másé, de nem segített), és elérte, hogy a sofõr megszakítsa néma és érthetetlen monológját.
    - Igen, igen, a hold - jelentette ki boldogan és jelentõségteljesen, mintha a szó kulcs volna az éjhez és a különös találkozáshoz -, a hold, uram, még nem kelt fel.
    - Nem kelt fel? Hogyan képes maga látni ebben a kulimászban? - és a férfi visszanyerte hangjának azt a veretes zengését, ami ifjú éveiben oly emlékezetes ismeretségeket szerzett számára a terézvárosi kiskocsmákban... és egy pillanatra szétnyílt a fák sövénye, mintha láthatatlan test nyomult volna közéjük... és füstszálas, finom felhõfátylaiba takarózva a tökéletesen kerek hold lebocsátott, hosszú sugaraival szinte keretbe foglalt egy szabályos alakú épületet... egy várat, amit a férfi rutinosan bergfried-várként azonosított... az aránytalanul magas lakótornyot sok-sok fiatorony vette körül, és ezek komor kõcsipkéi megtörték az égbolt komoly kékjét, akár az óceán töretlen víz-ívét a part menti sziklák...
    A férfi, aki az utóbbi évtizedben el sem hagyta a nagyvárost, s tökéletesen beérte annak poros flaszterével és a zegzugos kis utcákban megbúvó antikváriumok és borozók hûvös gyertyahomályával... a férfi, aki szkeptikus, hitetlen, sõt, a végletekig elfogult volt a transzcendens világgal szemben, amely világ annyiszor és látványosan megcsalta õt sokszínûségével és álomképeivel, hogy kénytelen volt egy maga teremtette szigetre menekülni... a férfi nem gyõzött levegõ után kapkodni, miután minden más fogódzóját elveszítette.
    - Úgy látok, ahogyan maga lát - felelte titokzatosan a sofõr -, és az elegendõ kell, hogy legyen mindkettõnknek. Mindjárt elérjük úticélunkat, uram. Bevallom, rövidebb és szórakoztatóbb fuvarra számítottam, de sebaj. Az ember csak véghezviszi elõbb-utóbb, amit isten eltervezett, nem igaz?
    A férfi rábólintott, és tovább bámulta a lovagvárat... a vasszerû falak mögött nem csillant ember gyújtotta fény, és õrök sem mozogtak lélekölõ ritmusuk szerint, egyszerre mérve az éjszakát, a csendet és tartalom nélküli gondolataikat egyforma lépteikkel... majd rádöbbent, milyen ostoba és megengedhetetlen dolgot cselekszik (életet keres az élettelen bõre alatt), és gyors pálfordulással a modern technikát uraló huszonegyedik század vívmányait kezdte kutatni a meglepõen erõs, céltudatos holdfény engedélyével.
    Kábeleket, villanyvezetéket, huzalokat, mûholdvevõt, parabolaantennát, kocsifeljárót... vezetékek és fölfestett utak és vasbetonkerítések és szögesdrót-rendszer és lógó nyelvvel ügetõ óriás dobermannok s rotweilerek és biztonsági kamerák által õrzött, értékes területet akart látni a vadregényes vidék helyett... a tudat és a képzelet határait biztonsággal kijelölõ õrszemeket. És semmit sem látott a váron és a hold sugarait mintegy egybeolvasztó, félelmes hegyvonulat ezüst-vonalán kívül... és arra gondolt, milyen nyugalom lehet a bent élõk osztályrésze (mérhetetlen és határtalan, szelíd békesség, aminõ a tornádó magjában), s hogy mennyire szeretne õ is belül kerülni a néma fokokon.
    Türelmetlen mozdulattal jelezte a sofõrnek, hogy a maga részérõl rendben van a dolog, a vihar elvonult, a hold még nem kelt föl, de az autó tudja a dolgát, folytathatják a furcsa utazást, ezúttal a látható cél felé, ami ott ragyog, lám, az ég bársonyköpenyén, mint egy ametiszt-kõ... sóvárgó, tiszta, gyermeki bizalommal áhítozott a messzi erõsség felé... és régen tapasztalt, szúró, üres fájdalom áradt szét tagjaiban, mert a vágy (az érzékeknek eme kóbor reménye) felidézte a szülei halálát követõ napokat betöltõ hiábavaló vágyódás kínját.
    Majd a fagylaltként elolvadt gyerekkor egyik-másik jelenete villant fel, olyan rendszertelenül, mint a könnyû tavaszra vetkõzõ nyári ég egy-egy lehulló csillagának elbukó fénye... és ott is várak, nyugalom és megközelíthetetlen, édes állapot... béke mindenütt.
    Azután meghallotta az Opel soklóerõs motorjának tiszta, a hegyi patak üvegcsilingeléséhez fogható, éles zümmögését... és megérezte a testét elrántó gép ellenállhatatlan, tõle független erejét.
    Gyomra egy rándulással elindult fölfelé... mert a sofõr váratlan, bravúros mozdulattal megfordította a kocsit, hogy alászáguldjanak az éjfekete tömbökkel jelzett, alvó házak kanyonjába... ez volt a szakadék, amirõl emlékeztem, mielõtt felnéztem volna... és nyelve bizsergett, amikor a lenyelt rum keserû folyama végigömlött rajta, és õ emlékezett, és az emlék mindig túlzó, mindig nagyobb és óriásibb és rettenetesebb az élõ jelenségnél, a rum is jobban égette, mint ott, a díszes vendéglõben, a Nagykörút és a Király utca sarkán, ott, ahol összeérnek a neonfolyók, és sugárzó torkolattá egyesülnek.
    A férfi szemébe belekapott a jól ismert város ragyogása, behunyta hát gyorsan, és hagyta, hadd rohanjanak, õrült iramban szedve a szerpentineket, a szendergõ lámpákat ringató lakóépületek labirintusában... felpillantott, amikor a sofõr megszólította:
    - Ez az a ház? - kérdezte, és a férfi zavartan intett... visszatért a kezdetekhez, ami valaminek a vége is egyben... nyelt egy nagyot, hogy kiegyenlítse a légnyomáskülönbséget, és mosolygott, hiszen a Vár utcában voltak.
    Véletlen egyezés.
    Ötezer forintot fizetett, és nem kérte a visszajárót. Az Opel farolt, megfordult megint, és a férfi látta, hogy csak az egyik fényszórója mûködik, a jobb oldali, amely most olyan, akár egy hosszú históriát író, sárga ceruza, amit fekete vászonkötésre fektettek.

FAZAKAS ATTILA

M. G. N.

Mi ez az irtózat, és mit példáz?
Szaga van itt a vérnek, és fáj,
csuklódba hasít szinte az erõs
Csuklóba csapott, rettenetes szeg.
Mintha nem látnánk, mirõl is van
szó, s ezért emberi alakot
formálsz, Uram, látni tetteinket...
A hullafolt, hogy emberibb, ez
az ijesztõ, mert a kiaggatott
hullákról szólva Hans Holbein is
micsoda útvesztõ, vádlón mutathatsz
az ujjaddal, János:
Íme, az írás, és a végsõ maradék!...

De katonák horkolnak addigra már e
túl világos képen, s Krisztusa
a testnek az alvó fejek fölé száll.
Bár szaga van még minden földi vérnek,
tapad a seb, ragad, és fáj...

BOZÓ GYULA

Családfa

Nagyapám
                 cseléd
                              Apám
                                           gyárimunkás
                                                                Én
                                                                         értelmiségi
                              Fiam
                                           gyárimunkás
Unokám
                 cseléd?