BÁNKI ÉVA

A Legszélsõ Ház

Részlet a "Gellért-legenda" címû regénybõl

Vajon mi történt a nyögérek unokáival a messzi Keleten? Sebe sokáig ábrándozott errõl reggel a tükrös teremben, miközben a fel-alá járkáló velencei, az ifjú Morosini és a hadonászó fiatal magyarok képmásai egymást keresztezték a tükrökben. Sebe a kialvatlanságtól rosszkedvûen, félig lehunyt szemmel hallgatta az Elfoglalt Fiatalembert; Andrea Morosini most már nemcsak Sebének Gellérttel kapcsolatos ismereteire, hanem a horvátországi elõrenyomulás részleteire is kíváncsi lett. Egy kis faggatózás a reggeli elõtt, egy kis puhatolózás a Magisztrátus megbízásából, gondolta Sebe, az agg csanádi püspök mogorván. Õ, Andrea Morosini büszke, hogy velencei lehet, hogy terjesztheti a kultúrát, a lehetõ legcivilizáltabb szokásokat a többi velenceivel, hiszen a horvátoknak, ennek a barbár, tanulatlan, igen-igen furcsa nyelvet beszélõ népnek is jutott a Fénybõl, amit a velenceiek a dalmát partvidéken terjesztettek el.
    Sebe udvariasan bólintott, ez igazán nem kötelezte semmire, míg a Fiatalember lassan a saját mondatainak, a tükrökben összevissza ugráló képmásainak foglya lett, senki sem helyeselt neki, és senki sem cáfolta meg. Noha jól felkészült, mielõtt elindult a magyarokhoz reggelizni (hisz ez egy munkareggeli, villant át a gondolatban messzire járó Sebe tudatán), a legjobb, legderekabb szándékkal indult el, most mégis kénytelen volt minden mondatát újra- és újrakezdeni. László király, gondolta Sebe, sokkal határozottabb, sokkal elszántabb a velencei diplomatáknál. A világban a betûk számítanak, magyarázta, Gellértnek, a velenceinek szentnek kell lennie, meg kell születnie a legendájának, hogy mindenki elõtt világos legyen: megtéríthetjük, mi több elfoglalhatjuk Horvátországot - hiszen mi is a mûvelt, keresztény világhoz tartozunk. László ellentmondást nem tûrõ arcéle még képzeletben is megijesztette Sebét, de észrevette, hogy a fel-alá járkáló, izgatott Andrea Morosini most valami különösen érdekes dologról beszél. Talán nem a Magyar Királyság nagyhatalmi arroganciáját bizonyítja, hogy egy vele ellenséges Városállam fia segítségével akarja magát az uralkodói dinasztia legitimálni? Miért nem jó a magyaroknak egy cseh, egy morva vagy egy lengyel szent, miért kacsintgatnak az Adria felé még a kanonizációs eljárás folyamán is?
    Sebe úgy érezte, nem olyan kérdés ez, amire neki kell válaszolni. Figyelte a tükrökben megsokszorozott, fel-alá járkáló Elfoglalt Fiatalembert, mellette a tükrökben megsokszorozódó Magyar Fiatalembereket, most már õk is hadonásztak, õk is magyaráztak a fiatal Morosini mellett. Én milyen egyedül vagyok, gondolta rémülten Sebe, én majd úgy halok meg, hogy senki sem beszél rólam. Nyög a sok nyögér, mondogatta, de a nyögéreknek, Gellért testõreinek - akikrõl Sebe sohasem tudta meg, hogy áldozatok voltak-e, vagy egyszerûen csak a pogány törzsfõk megvesztegették õket - most fiaik, unokáik vannak, és biztos szállásuk a Kárpátokon túl, a szállásukon pedig asszonyok, gyerekek, rokonok, történetek, gondolta Sebe irigykedve, de az irigység szomorúvá is tette, hiszen eszébe jutottak saját testvérei. Inkább a fiatal Morosinit hallgatta, aki felajánlotta, hogy a Legdrágább Idejébõl szakítva néhány órácskát, elkíséri Sebét a még itt élõ Gellért-rokonokhoz.
    A fiatal magyarok vidáman felpattantak, hiszen mi sem lehet kellemesebb, mint egy jó reggeli, egy kis diplomáciai adok-kapok után friss levegõt szíva egy idegen városban megtekinteni az asszonyokat, gyerekeket, mozaikokat, az éneklõ kanonokok így hát egymás sarkát taposva rohantak a kapuba, de visszahõköltek, mikor meglátták a csatornákat, mintha elfelejtették volna, hogy tegnap éjjel csónakon érkeztek az Orseolo-palotába. De mielõtt beugrottak volna a csónakba, Sebe megállította õket a pillantásával. Mielõtt találkozom a Tiszteletre méltó Magisztrátussal és a Tiszteletre méltó Gellért-rokonsággal, mondta Sebe szigorúan, szeretnék elõbb misét hallgatni az egyik templomban. A fiatalabb kanonok lába megállt a levegõben, de hát a fiatalok mit tehettek, Sebe meg akarta erõsíteni a testét az oltáriszentséggel, és elhatározta, hogy mielõtt hozzákezd a nyomozáshoz, megnézi magának a velenceieket. Lesütötte a szemét Andrea Morosini pillantása elõl, nem, legalább megérti ez a Hadonászó Mitugrász, gondolta Sebe, hogy itt azt tesszük, amit én szeretnék. De a nappali fényben és leesett állal már nem is tartotta Andreát olyan ellenszenvesnek, ugyanazok a vidáman csillogó, sötét szemek, gondolta Sebe, amit már láttam Gellért arcában is.
    A templomban, szerényen a félhomályban, hátra húzódva, lesütött szemhéja alól méregette a férfiakat. Azt akarta tudni, hogyan lépnek be, köpenyük alá rejtik-e a talizmánjaikat, lekaparnak-e egy kis darabkát a falról, elrejtik-e, megkóstolják-e a szentelt vizet, mint a magyarok, mikor belépnek a bazilikába. Hiába, a civilizáció nem más, mint a felejtés magabiztos formája, Sebe jól látta, a velencei nagypolgárok semmi - Gellért szerint oly kárhozatos - varázslatot nem végeznek a templomba menet. A felejtés, gondolta mosolyogva Sebe, és némi haszontalanság, a szõrmével bélelt aranygombos bársonyköpenyek túl melegek lehetnek ilyen idõben, és unalmas is lehet mindig azt viselni, amit a szülõk, a nagyszülõk, a dédszüleink. Prémes köpenyben, udvariasan megbízható arckifejezéssel, nyugodtan lépkedtek az oltár felé az idõs velenceiek, pontosan olyan arccal, mintha a mûhelyükbe vagy épp a könyvelõjükhöz lépnének be. Sebe már-már megsajnálta õket, hisz alig hihetõ, gondolta, hogy ez a város küldi el a fiait az álmok földjére, a pusztákra, Kievbe, Skandináviába, hogy az aranyakat félelemre, drágakövekre cseréljék. Talán a fiúk nincsenek itt, gondolta Sebe a bazilikába lépõ öregurakat figyelve, és eszébe jutott a pletyka, amit a rivális térítõk, Piligrim püspök tanítványai terjesztettek, Gellért gyémántkereskedõként érkezett Magyarországra, a családja küldte, zarándoknak álcázva, hogy készítse elõ a gyémántutat a Szentföldre. Ez is egy történet, gondolta Sebe, de hát ki hihetné ezekrõl a zsírosan mosolygó, tompa patríciusokról, hogy egyik fiúkra álruhát húznak, és ilyen gyanús megbízással küldik Magyarországra.
    Figyelte jóllakott arcukat, pillantásukat, amely úgy siklott át az aranytól ragyogó mozaikokon, mintha most is a gyémántkereskedelem szolid és biztos hasznát mérlegelnék, de mindegyik jóllakott arcból Gellért sötét szeme ragyogott elõ. Gellért bizony mindig tele volt jobbnál jobb, veszedelmesebbnél veszedelmesebb ötletekkel, a kísérete imádkozott, hogy Jézus Krisztus mindig legalább a felét feledtesse el vele. Pedig milyen jó ötletek voltak, gondolta az emlékeibe merülõ Sebe, csak a hely és az idõ volt túl kopár, túl vigasztalan ennyi szenvedélyhez. Hirtelen a tegnap éjszaka magyar lányhangjai értek a füléhez, egy magyar kérdés, egy magyar válasz, egy rövid kis kuncogás, milyen furcsa, nem értek semmit, de érzem, hogy ezek a hangok magyarul beszélnek, szigorúan rávillantotta a szemét az éneklõ kanonokokra, hogy ne forgassák hátra kíváncsian a fejüket, ez nem illik, mormogta a fiataloknak félhangosan, pedig õ is tudta, hogy a magyar hangok, a nõi hangok, éppen a hátuk mögött telepedtek le.
    Honnan tudom, hogy magyarok, ha a szavakból semmit sem értek? A hangsúlyból, villant belé, és annyira megdöbbent, a felismerés olyan örömmel töltötte el, hogy legszívesebben felpattant volna, hogy a nemlétezõ Magyar Donatusba ezt az ötletet feljegyezze. Hát persze, gondolta, a latinok az utolsó elõtti szótagot hangsúlyozzák, az õ beszédjük ezért tûnik olyan éneklõnek, míg mi, mindig a szó elsõ szótagját nyomjuk meg. A lányok most még hangosabban csiviteltek, nem tiszteletre méltó asszonyok, gondolta Sebe, trillázó, vihogó prostituáltak, akik beosonnak székesegyházakba, hogy erkölcstelen ajánlatokat sziszegjenek a magányos férfiak fülébe. A gyerekesség a prostituált öncsalása, gondolta Sebe, és hány szolgaság elõl menekülõ magyar nõ jutott el trillázva-vihogva-gõgicsélve Itáliába?
    A lányok fölemelkedtek, az oltár felé mentek, Sebe lehunyt pillái alatt is látta, hogy valami furcsa festõkkel hófehérre meszelték a képüket. De nemcsak a hangsúly, a test is elárulja õket, ez a nyúlánk és magabiztos nõiesség, amit az itáliai nõk nem ismernek. Vajon ezek sziszegni jöttek, kérdezte az egyik éneklõ kanonok a másiktól, és olyan tekintettel, mintha alig várnák, hogy valaki megbotránkoztassa õket, követték a lányok lépteit. Sebe hangosan, szigorú képpel fújta az ima szövegét, hogy a fiatalokat észhez térítse, de ezt a hangsúly-dolgot nem szabad késõbb sem elfelejtenem, véste az elméjébe, de eszébe jutott egy másik lány is, István húga, a kis Karold, akit egy házassági szerzõdés a velenceieknek ajándékozott.
    A fájdalom most újra belészúrt a bordái közé, Sebe az élõknél is élõbb mozaikarcok között hirtelen remegni kezdett, ujjival megnyomta a csomót, ha én irányítom a fájdalmat, elviselhetõbb, szegény mozaik szenteknek, jutott Sebe eszébe, soha nincs szemhéjuk, amit leeresszenek, hanem ragyogó szemmel, kíváncsian bámulnak a hívõk szégyenlõs tekintetébe. Hamarosan húsvét, gondolta, és én csak a sok hiábavalóságot gyûjtöm a szívembe, hallgatta a szószékrõl lüktetõ imát, talán itt halok meg, képzelgett rémülten, de az egyik éneklõ kanonok máris fölé hajolt, talán rosszul érzi magát, atyám. Sebe tudta, ha sajnálja magát vagy engedi, hogy mások sajnálják, nem maradhat életben, a szemével viszszautasította az egyik éneklõ kanonok, a fiatal Vid pillantását, a fejét elõreszegezte, úgy ismételte a liturgia szavait a velencei püspök után. Kifelé menet elcsípte Andrea Morosini megkönnyebbült pillantását, most jönnek a tanúk, ellentanúk, vallomások, ellenvallomások, a jó sok politikai intrika, amit a velenceiek a kanonizációs eljárás ruhájába öltöztetnek. Morosini túl van a nehezén, gondolta Sebe, akármi történik ma, egy istentiszteletnél érdekesebb lesz.
    Atyám, van-e még valami kívánsága, kérdezte Andrea ájtatos arccal, a kérdéssel is beismerve, hogy Sebe püspök magasan felette áll. Szeretnék majd, fiam, egy olajfaligetet látni, mondta Sebe ábrándozó hangon. Andrea meghökkent, és nem is tudott mit válaszolni, Sebe lesütött szemmel figyelve, a gyomra, a zsigerei felé mosolyogva, most is kitûnõen szórakozott. Andrea nem tudta, hogy az olajfák iránti olthatatlan kíváncsiság milyen viszonyban van a magisztrátus döntésével, a magyar királyok arroganciájával, a velencei érdekek védelmével, és mindenekelõtt Andrea Morosini karrierjével. Hát hogyne, hogyne, mormogta Andrea Morosini a legteljesebb zavarban, ha ez méltóságod kívánsága, mi sem természetesebb, átmehetünk a szárazföldre, megnézhetünk egy igazi olajfakertet. Visszatuszkolta Sebét és kíséretét a csónakba, elmagyarázta, hogy most egy nagy és tiszteletreméltó család fészkéhez indulnak, a városszéli régi Morosini-palotába, a híres aranyhímzõk otthonába. Sebe megfontoltan bólintott, mintha lehetett volna választani a Pellegrinik, Morosinik, Tommasinik között. Az útjuk most is az Orseolo-palota elõtt vezetett el, hát ide érkezett Karold tizenöt évesen, gondolta Sebe, vajon õ hányadik szótagot hangsúlyozta a velenceiek nyelvében.
    Az út lejtett, gondolta volna Sebe, ha szép nyugodtan nem a tenger színén csónakáznak, ha nem tudja, hogy a mélység itt Velencében csak a halált jelenti, az õ halálát vagy valaki másét. De a napsugarak most szürke, alacsonyabb házak közt jártak, a nõi arcok már nem húzódtak azonnal az ablakokból vissza, egy álmos kar, utána egy dühös nõ arc sikoltozó szavakat szórt a kanálisba, akik itt laknak, talán nem hordanak prémes bársonyköpenyt, gondolta Sebe. A fény bepillantott az ablakokon, belesett az asszonyok dereka mögé, megpillantotta a szobákban zsúfolódó gyerekeket, leült a hímzõszékek, a fazekaskorongok mellé, és megállapodott egy kalickában csicsergõ madárkán, amit egy fiatal lány akasztott az ablaka fölé. Hány madár élhet Velencében, kérdezte Sebe, és míg Morosini nem válaszolt semmit, mert mindvégig a magyar diplomata ellenállhatatlan csalafintaságán töprengett, a csónak megállt egy vöröses, elhagyott palota elõtt. Ez volt a legutolsó ház Velencében, a ház északi falain bömbölve törtek meg az Adria hullámai, a csónak maga is megreszketetett, mikor Andrea parancsára odakormányozták a kapu elé. Hány madár, kérdezte Sebe, de Andrea csak annyit válaszolt, hogy a magisztrátus, bár munkáját kínos pontossággal végzi, nem tarthat számon mindent. De Sebe már nem mosolygott magában gúnyosan tovább, az orrlyukaiban érezte a veszedelmet, az ifjú Morosini elmagyarázta, hogy Gilberto Morosinit, a Magyarországon Gellért néven híressé vált velencei unokaöccse és felesége ebben a házban élnek, a finomkezû asszony Velence legnevesebb hímzõnõje, az apró, szemrongáló, sokszor tükröcskékkel, nagyítókkal készült filigrán hímzések mestere, az éneklõ kanonokok és a másik két magyar alig várta a találkozást a hímzõnõvel, kipattantak a csónakból, és várakozóan Sebére néztek.
    Ez hát a Legszélsõ Ház, szelek tanyája, a rosszindulatú, könnyelmû gondolatok melegágya, gondolta Sebe óvatosan. A ház gyanús volt, félelmetes, Sebe érezte, néhány órája rettenetes dolgok történtek benne. A kapu, a délelõtti, és mégis oly szomorú, liláskék fényben lassan kinyílt magától, írásos dokumentumok is vannak, súgta Andrea Morosini, Sebe bólintott, és elképzelte, ahogy a gyermek Gellért megérkezik a legszélsõ házhoz, felemeli a fejét, és felszalad a lépcsõkön. Természetesen Sebe nem rohant, és ezt a kísérõinek sem engedte meg, a babonák szerint, súgta Andrea, a ház déli ablakából ellátni egészen Afrikáig, a megfelelõ órában a megfelelõ személy megláthat mindent, az egy igazi varázsüveg, mondta Andrea remegve, minden szem varázsüveg, válaszolt Sebe. A fülledt penészfoltos nagyteremben senki sem volt, csak egy szép, finom hímzõkeret várakozott, milyen gyöngéd, milyen kívánatos, gondolta Sebe, és tudta, hogy a nõ, akié a hímzõkeret, már halott. Megtelnek a tárgyak élettel, mikor körülveszik a halottak õket, gondolta Sebe, aki visszaemlékezett arra, amit apjától tanult, attól az apától, aki az emlékezet legszélsõ házában, a legszélsõ szobáiban várakozik. A fiatalok szívét összeszorította valami pánikszerû rettegés, a katasztrófa, a gyilkosság elõjele, mint valami sejtelem, betöltötte a szobákat, a fiatalok is féltek, nyugalom, nyugalom, mondogatta Sebe, itt kéne lent várakoznotok. Andrea ideges fejhangon, mi így beszéltük meg nagy-nagybácsikámmal, Morosini úrral és a nejével. Sebe a háta mögé tolta a venetói fiatalembert, a magisztrátus sem rendezhet el mindent, dünnyögte Sebe, imádkozzatok, szólt hátra a magyarokhoz, és egymaga vágott neki a lépcsõnek.
    Sebe mindig tudta, mit kell a halottak között tenni, hisz mindig kiismerte magát ott, ahol mások szerint nem volt szabad semmit ismerni. De most, míg a lépcsõ dülöngélt a léptei alatt, õ is rettegett, a fordulónál, ahol a fiatalok nem látták, szusszant egy kicsit, megdörzsölte a csuhájában a tenyerét, tényleg nem értette, hogy az öreg takács és a filigrán hímzõnõ, Morosini úr és Morosiné halálának mi köze is van az õ idejövetelükhöz. Végig kell gondolnom, mondta magának, mikor a csuhájával újra végigsimította a homlokát, õ ugyanis egy percig sem hitte el, hogy a velencei magisztrátus az igazi Gellért unokaöccsét találta meg, õ, Sebe ebben a Legszélsõ Házban is csak a legendaíráshoz szükséges ihletet kereste. De most Andrea Morosini sápadt, a takács halott, a filigrán hímzõnõ szellemkeze ott tesz-vesz a hímzõráma mögött, és ez a különös tenger alatti pára, gondolta Sebe, mindenütt, mindenhol. Alig tudott a rosszullétén erõt venni, mintha a lépcsõrõl gondolatok, levegõáramok érintenék, megsimítanák a lábfejét, az arcát, az ujjait. Nem biztos, hogy halottak, nyugtatta magát Sebe, csak rossz érzés fogott el minket a kapuban, lehet, hogy ebben a nyirkos házban a levegõ beteg, a levegõ, amely elaltatta a lakókat. De ez az alvás a legrosszabb fajta alvás lehet, gondolta, olyan erõs itt a pára, mintha a falak álmodnának helyetted, Sebe mégis erõt vett magán, és elindult újra a felsõ emeletre.
    A takáccsal a kalapács végzett, az agyveleje beszennyezte a vöröses kárpitokat, aki itt pusztított, gondolta Sebe, nem sokat törõdött a mûvészettel, a vér madarak, fák és dombok közé freccsent, egy olyan tájra, amiben a takács a szülõvárosában nem gyönyörködhetett. Sebét egy kiáltás, egy levegõben reszketõ kiáltás emléke sodorta a szomszéd kamrába, a gyilkosok elmentek, de a hímzõnõ hangja, ahogy a gondolatai is, a házban remegtek, pedig halott, ezerszeresen halott, gondolta Sebe, ahogy megvizsgálta a holtában a fal mellett kuporgó asszonyt és a híres ujjakat, amelyek most nem aranyfonalat, hanem egy apró, tollal rajzolt képecskét markoltak.
    Atyám, ugye, nem történt semmi baja, hallotta a nagyterembõl a magyar fiúkat, és ez a kiáltás véget is vetett a meghittségnek, ami a halottak mellett elfogta. Hogy a halott nõt megvizsgálja, és hogy a képecskét a csuhájába csúsztathassa, nem válaszolt azonnal. A nõ talán negyven évvel fiatalabb, mint a takács, gondolta, egy szép fiatal lány, aki nem vitt mást a házasságba, csak a szép filigrán ujjakat. Míg hímzett és hímzett egész nap, heteket töltött egymagában a Legszélsõ Ház legszélsõ szobájában, de semmi sem vallott arra, hogy a takács a feleségét egy fiatallal rajtakapta volna. Nem szerelmes, hanem intrikus típus, vizsgálta szakértõ szemekkel a nõ arcát, olyan sovány volt, mint akit saját gondolatai a legszorosabb testbe zártak, egy tizenöt éves kislány alakjába. Sebe ránézett saját törzsére, saját lábaira, Sebe volt mindig a legalacsonyabb a királyi tanácsban. erõs szelleme van, súgta a nõt az õ szemével figyelõ édesapja, és tényleg: a takács halott volt, de a nõ gondolatai még ott jártak-keltek a ruhái, a saját teste mellett. A különös párák vagy talán a halottak miatt Sebe élvezte, hogy saját érzései a saját családjához is visszatalálnak, de a nyugalmat megakasztotta a lépcsõn együttesen felfelé tülekedõ fiatalok dübörgése. Vigyázzatok, mondta Sebe magyarul, aztán venetói nyelven, úgy siettek, hogy a lépcsõ még leszakad. De a fiatalok már nem siettek, szörnyülködõ kiáltásokat hallattak a szegény takács, aztán a szegény hímzõnõ holtteteme fölött, nyugalom, nyugalom, nyugalom, intette Sebe mindannyiukat, az egyik éneklõ kanonok felrántotta az ablakot - az lett volna a híres varázsablak? - és belehányt a lent hömpölygõ habokba. Sebe most már biztos volt abban, hogy a különös pára és nyirok nem a vízbõl, hanem a ház mélyébõl születik mindig, újra és újra.
    Andrea Morosinit lesújtotta ez a diplomáciai kudarc. Velencében nincsenek rablógyilkosságok, mondta, a rendõrség éber, a polgárok erkölcsösek, a magisztrátus magisztrál és trónol a helyzet magaslatán, dadogta. Sebe elnevette magát, bár õ se gondolta, hogy a házban rablógyilkosok jártak volna, a hímzõnõ filigrán ujjain vastag aranygyûrûk csillogtak, de bûn terhelte ezt az embert, a takácsot, gondolta, valami szörnyû bûn, ezért is kellett a város legszélsõ házában laknia. De talán a gyilkosságok a Gellért-örökségért folynak, az etimológiáért, egy nagy család kezdõpontjáért. De egy keresztény szent utóéletéhez egy gyilkosság méltatlan, gondolta, még ha a világban nem is csak méltó dolgok történnek, és most a papírdarabra gondolt szégyenlõsen, amit a Megbízható Fiatalember orra elõl a csuhájába rejtett. Megvárta, amíg a fiatalok óbégatva kiélveznek minden szörnyûséget, és mikor úgy érezte, végre valahára összeszedik magukat, és képes a társaság rendezetten visszavonulni a csónakhoz. Sebe Andreához fordult. Délutánra az Orseolo palotába várlak, kedves fiam, hogy elmeséld, ki volt ez az ember, és hogyan is kapcsolódott az élete Gellérthez. Andrea Morosini sápadtan bólintott, és félénken megkérdezte, hogy méltóságodnak ugye pihennie kell. Sebe tudta, az a legméltóságteljesebb válasz, ha csak lehunyja a szemhéját, hát akkor fiam, ebéd után várlak, mondta Sebe még egyszer, nyomatékkal, és a szörnyülködõ magyarokat maga elõtt terelve beszállt a csónakba.
    Alig tudta kivárni, hogy az asszony ujjaiból kitépett papírfecnit megvizsgálja. És míg a magyar fiatalok élelemszerzõ körútra indultak az Orseolo-palota kulcsárával, Sebe kisimította a térdén a pergamenlapot. Ne kapkodjuk el, gondolkodjunk módszeresen, mondogatta, és az ujját is finoman végighúzta a pókhálószerû ábrákon és a furcsa krikszkrakszok köré rajzolt számokon. Ez nem lehet talizmán, gondolta, mert a talizmánok szemre mind szépek, de nem lehet egy ismeretlen írás sem, mert a vonalak úgy keresztezik egymást, mint a folyók a térképeken. Térkép sem lehet gondolta, mert sehol se hívják a városokat számoknak. Miért ne, gondolta Sebe, ha valaki rejtjelezni kíván egy térképet, és ha elég oktondi, azt hiszi, hogy elég, ha a városokat csak számokkal jelöli. A krikszkrakszok közé valaki - talán a filigrán hímzõnõ keze? - apró, díszes hajócskákat festett, a képen a hosszú vízszintes vonal olyan volt, mint egy partszakasz, amelyet kikötõk és köröcskékkel jelölt kis szigetek szakítanak meg.
    Sebe forgatta a rajzot figyelmesen, miközben arra is figyelt, hogy egy kísértet, egy láthatatlan kulcsár a tükrök mögül nem figyeli-e. Ám a pergamenlapra hajolva egyre csalódottabb lett, a legvalószínûbb, gondolta, hogy a kép a dalmát partvidék térképe. Egyetlen titok, hogy a hajócskák mit jelentenek, és hogy hogyan került a rajz a Legszélsõ Házban élõ filigrán hímzõnõ kezébe.
    De mielõtt a magyarok visszatértek volna, hatalmas, ünneplõ lárma támadt a kapu elõtt, így hát Sebének a csuhájába kellett rejtenie a térképet.
 
 

ESNAGY JÓZSEF

Azt mondták

Azt mondták, te vagy a legjobb,
a legerõsebb a semmibõl is mindent
teremteni tudó isten után,
te emelsz falat téglából és betonból
meghitt otthonoknak,
te hozod felszínre a meleget adó
szenet, te szivattyúzod ki a földgázt és az olajat
a földbõl, a te izmos karod emel
habzó folyóink fölé hatalmas hidat,
hogy járni tudjon vizeink fölött a szeretet,
a te erõd ácsol padot a házak
elé, a közterekre, hogy friss levegõt
szippanthassanak a megfáradt
öregek, a te kezed önti a vasat
öntõformába, és a te ujjaid indítják el
a dübörgõ gépeket
a gyárak sötét odújában.

És azt mondták, te vagy az, aki
a magot elveted a fölszántott földbe
s vigyázol rá, hogy ne sodorja el
víz, mocsár, iszap,
te neveled, táplálod,
becézgeted, simogatod
és siratod, ha halvány és beteg,
ha vihar összetöri, jég szétzúzza,
nap kiszárítja, özönvíz elönti,
vadak lerágják, gombák elölik,
tolvajok legázolják, sirályok ledöntik,
varjak ellepik, kóbor kutyák kikaparják,
kukacok kifúrják és a villámok
fölégetik.

Most a tisztára söpört, százzsebû
bankok kérdik a neved és megmosolyogják
esetlenségedet a hátad mögött
és a nincsteleneket lenézõ
tekintetek szigonyával néznek rád. Ügynökök
hada, fekete kabátos piáros urak sietnek
el mellõled. Pénztelen szagodat
már messzirõl megérzik és kevés tulajdonod
ötszörösét kérik biztosítékként,
mielõtt aláírnák kérelmedet,
mert a pénz és a tudás felértékelõdött,
- köpik a szemedbe.

De neked nincs idõd barangolni
paragrafusok erdejében, nincs idõd
járkálni kémcsövek labirintusában,
nem metszheted fel az emberi bõrt
rákos sejtek után kutatva,
nem sétálhatsz aktatáskával a hónod alatt,
nem írhatsz verset,
nem kottázhatod le a madarak énekét,
nem üzérkedhetsz értékpapírokkal,
mert neked trágyáznod kell
a földet, megmunkálni a vasat,
beindítani a turbinát, fölkapcsolni
a villanyt, helyére illeszteni a fogaskereket,
míg édestestvéred az ûrben sétálva
kémleli az eget.

Csak állsz és vársz, és biztatod magad,
mert tudod: erõ és értelem jó, ha együtt mûködik,
ha nem akarja birtokolni és kifosztani egymást,
ha érdekét és érdemét a másik fölé nem helyezi,
mert minden kéz és minden alkotás
kihagyhatatlanul fontos,
mert ha egy is hiányzik a sok közül,
elõbb-utóbb küblink se lesz már
és bélsarat üríteni csak a földre tudunk,
hiszen tudjátok, barátaim,
Kheopsz fáraó piramisa is úgy épülhetett fel,
hogy sok emberkéz csiszolta
és görgette ahhoz
a követ.


 
BENE ZOLTÁN

Terroristák

A féllábú fiú elgondolkodva áll a sárból tapasztott ház elõtt, ahogyan azokon a tájakon évezredek óta álldogálnak az emberek évezredek alatt szinte mit sem változó házikóik napszítta falának támaszkodva. A fiú épen maradt lábánál, a porban, érdes kövek között pléhdoboz. Lövés dördül, az ütött-kopott fémhenger felpattan, koppan azon az egyetlen sípcsonton. A fiú rezzenéstelen arccal figyeli, amint egy méterrel odébb újra a homokba hull. Ismeri a rajta virító feliratot, tudja, hogy úgy kell kiejteni: koka kóla. Ivott is valaha ilyet, vacak, édeskés ízre emlékszik, undorodik tõle. Újabb csattanás, a pléhdoboz megint a fiú ép lába elé perdül.
    - Elég volt - szól az egyik tengerészgyalogos. - Elmehetsz! - azzal egy teli dobozt dob a földre. - Idd meg, megszolgáltad!
    A fiú nem nyúl a tompa puffanással földet érõ tárgyért, a tengerészgyalogosok mozdulataiból látja, hogy elmehet. A sárból tapasztott falak között egy sovány öregasszony és egy vézna kislány várja. A kislány nyakában, bõrszalagon törött agyaghenger csüng: ötezer éves pecsétnyomó, az egyetlen személyes tárgy rongyos ruháikon kívül, amelyet nem törtek össze, nem szaggattak szét, nem égettek vagy nem koboztak el, amikor bilincsbe verve elvitték a ház urát. Az öregasszony mélyen barázdált arcán szenvtelen közöny, keze gépiesen simogatja a kislány fekete, finom homokkal hintett haját. A féllábú fiú nézi õket, vár. Kis idõ elteltével újra kibiceg a ház elé, felveszi a teli pléhdobozt, megforgatja, tapogatja. Ez kék színû, és a feliratát pepszi kólának kell kimondani. Ilyet még nem ivott. Visszasántikál a sárkunyhóba, átnyújtja a dobozt a kislánynak.
    - Köszönöm, bátyám - mosolyog rá a gyerek.
    - Jó fiú vagy, Juszuf - hallatszik az öregasszony tompa, színtelen hangja. Mintha egy homokbucka alól beszélne. - Jó fiú vagy.
    A féllábú fiú nem felel. Várakozik. Mikor a húga lenyeli az utolsó cseppjét is a barna folyadéknak, elveszi tõle a fémhengert, a küszöbre helyezi. Felhúzza a két nõt a padlóról. Fél lábán ugrál, miközben a karjuknál fogva, gyengéden a kijárat felé irányítja õket. Kibotorkálnak a házból, vonszolni kezdik magukat a távolban integetõ pálmacsoport felé. Alakjuk lassan belevész a tûzõ nap homokról és a vörös kövekrõl visszaverõdõ sugaraiba.
    Másnap a féllábú fiú újra a sárból tapasztott ház elõtt áll, moccanatlan. Lába elõtt üres pléhdoboz. A dzsip alig öt méterre fékez le. A tengerészgyalogosok röhögnek, készülõdnek a mókára. Akkor lendül a féllábú fiú keze, leír egy szép ívû félkört, és a levegõ megfelelõ pontjához érve kiengedi markából az izzadságtól lucskos halált. Repül a halál a dzsip felé. Néhány másodperc múltán a motorháztetõhöz koccan.
    A robbanás messze hangzik. A sárból tapasztott falak beleremegnek, majd csendesen magukba roskadnak. Öt test hever szanaszét, csonkán. Négy tengerészgyalogos és egy lábatlan fiú. A homokban, a kövek között, egy pléhdoboz pörög. Ahogy lassul a forgása, tisztán olvashatóvá válik oldalán a felirat: Pepsi Cola.
 
 

SIMOR ANDRÁS

Ballada Maryrõl, a katonalányról

Maryt, az ifjú katonalányt,
Irakba vitte a hajó,
meztelen foglyokat tapogat,
ez szórakoztató!

A világ sötét zuga e hely,
így mondta az elnöki szó,
Mary a fogolygúla mögött,
ez szórakoztató!

Az arabnak bõre fekete,
és tevehajcsárnak való,
Mary tört seprût döf bele most,
ez szórakoztató!

Mi vagyunk a nagy Amerika,
tudjuk, a népeknek mi jó!
Mary arcát gránát tépi szét,
ez szórakoztató!
 

Két fiú

Egyik tizenöt, tizenhat a másik.
Mindkettõ hajléktalanra vadászik.

A térre csalják, benzinnel leöntik.
A hajléktalan máglyája vöröslik.

Új Prométheuszt harap a tûz, mintha
keselyû tépné. Nem védi meg piszka.

Kéjes gyönyörre nyílnak pupilláik.
Egyik tizenöt, tizenhat a másik.
 
 

BALLAI LÁSZLÓ

Szentendrei emlék

A flekkensütés véget ért. A vendégek a ház verandáján tartózkodtak a cirógató, júliusi éjszakában. Tiszta, csillagos volt az ég. A világegyetem fényei különbözõ bonyolultságú geometriai alakzatokat rajzoltak ki. Vajon ebbõl a vektorrendszerbõl hogyan vezethetõ le az egyszeregy? Mert az egyszeregyre épülõ geometriai összefüggésekbõl a csillagmindenség szerkezete elméletileg fölírható. De hová lesz az egyszeregy, ha az ember visszanéz a matematika elõtti világba? Odafönt pedig minden ötezer fényévnél távolabbi objektum a matematika elõtti világ hírnöke.
    Ritter arra eszmélt, hogy Viktória áll mellette. Nesztelenül érkezett, ottlétét a testébõl áradó hullámok és illatok tudatták a férfival. Nemrég még egy tányérból ettek. Szeme a csillagokról a sötétkék blúzon és a könnyû fehér szoknyán át a lány lábára siklott. Már vacsora közben feltûnt lábboltozatának szobrászi íve, melyet a pántos, görög saru csak kiemelt...
    Õk érkeztek elsõnek Olivérék szentendrei nyaralójába. Ritter az általános iskolába, Viktória az orvosi egyetemre járt együtt Olivérrel. Futólag már találkoztak egyszer-kétszer, de itt kínálkozott elõször alkalom arra, hogy elbeszélgessenek egymással, miközben álltak a konyhában, és a lány salátát készített, a férfi pedig a húst pácolta. Olivérnek az volt a kérése, hogy õk ketten készítsék elõ a flekkensütést. A többi meghívottnak is Olivér és menyasszonya, Judit elõtt kellett megérkeznie, hogy a nyaralóban elbújva várják õket. Az ünnepi ötlet ugyanis abban állt, hogy Olivér úgy tesz, mint aki elfelejtette a lány születésnapját, és csak úgy mellékesen javasolja, hogy ugorjanak ki a telekre, mert elfelejtette elzárni a vizet. Amikor azután kiérnek, a ház minden zugából barátok tódulnak elõ a Happy birthday to you alkalmi dalocskát énekelve, átadják az ajándékokat, és durroghatnak a pezsgõk, sülhet a flekken. Ki ne örülne egy ilyen meglepetésnek?
    Judit nem örült különösebben. Fásult hangon ismételgette, mennyire boldog, és az arca a Fájdalmas Anyáéra emlékeztetett.
    - Nem érzed jól magad? - kérdezte halkan Judittól Olivér, amikor a többiek figyelme a flekkensütésre irányult.
    - De, jól érzem magam - válaszolt Judit.
    - Úgy értem...
    - Tudom, hogy érted. Nem. Vagyis, hogy igen. jaj, hagyjál!...
    Ritternek kezdettõl fogva kétségei voltak a meglepetés sikerét illetõen, ugyanis a menyasszonyt mosolyogni korábban sem látta. Savanyú képeket vágni, és kritikai megjegyzéseket tenni viszont annál inkább. Nem akarta azonban kiábrándítani a barátját (annak idején õ sem igen hitt volna a hasonló figyelmeztetésnek), elõbb-utóbb majd csak rájön, milyen is a menyasszonya. Olivér kicsit késõbb félrevonta Rittert, megköszönte a segítségét, majd tüstént magyarázni kezdte neki, hogy Judit nagyon jól érzi magát, és teljesen meghatódott, csak ez nem látszik rajta, merthogy idõ kell, amíg feldolgozza a meglepetést.
    Ritter sütötte a húst, Viktória pedig szervírozta a többieknek. Mire mindenkit kiszolgáltak az asztal körül, nem maradt, csak egy tányér. Összenéztek, szemükben mosoly villant, s a férfi máris ott ült a lánnyal szemben a hokedli túloldalán. Mivel az asztalhoz sem fértek oda. Mint a gyerekek, akiket elvittek a felnõtt társaságba, de külön étkezõn terítenek nekik, amelyen a méretek megfelelnek a gyermektermeteknek. A méretekkel itt azonban baj volt. Nagy gonddal kellett megszervezni, ki mikor hajol elõre, hogy egymásnak ne ütõdjön a fejük. Az is kialakult, ki mikor nyúljon a tányérba, hogy lehetõleg ne zavarják egymást. Ám húsaik át-át csúszván a tányér közepén levõ képzeletbeli demarkációs vonalon, idõnként összeütköztek, és egyszer véletlenül a térdük is összeért. Egymásra néztek, szemük megrebbent. Az asztaltársaság beszélgetése, mint kontinuó zsongott mögöttük. Egy pillanatra mindketten másfelé néztek, majd pillantásuk valami édes meghittségben ismét összetalálkozott. És akkor a völgyben felvisított a jégkrémes autó szignálja.
    - Jé, nem eszünk jégkrémet? - kérdezte valaki az asztaltársaságból.
    - Magától értetõdõ, hogy vacsora után egy gyümölcsökkel teli kertben jégkrémet kell enni - jegyezte meg epésen Ritter.
    Többen nevettek.
    - Igen, együnk, mindjárt itt lesz - helyeselt egy másik vendég.
    A társaságon izgalom vett erõt. Viktória felállt, és elkezdte leszedni a tányérokat.
    - Hagyd, majd valaki más - mondta Ritter. - Ne csak te dolgozzál.
    De Viktóriát nem lehetett megállítani. Amíg nincs rend, õ nem tud pihenni. A többiek egyébként nem zavartatták magukat. Megint felhangzott a jégkrémes szignál, de most sokkal közelebbrõl.
    - Ha van valami, amit szívbõl utálok a rendszerváltás hordalékai közül, az ez a hang - jegyezte meg Ritter. - Legintimebb szféráimba való behatolás. Kint vagyok a szabadban, és akkor utánam jön a civilizáció, és rám kényszeríti magát.
    A társaság tagjai nagyot nevettek. Jó pofa ez a Ritter. Ritkán beszél, de akkor szórakoztató. A férfi nem szólt többet. Kezében a szennyes tányérokkal belépett a konyhába. Viktória már mosogatott.
    Ha az ünnepelt nem volt is túlzottan elragadtatva, a baráti társaság igen jól érezte magát. Olyan népek gyûltek össze, akik - mint a zenegép, amely zenélni kezd, ahogy érmét dobnak bele - vendégségben automatikusan jól érzik magukat. Tele vannak viccel, ötletekkel, társasjátékokkal, és a legnagyobb találékonysággal képesek agyonütni az idõt. Tehát a vacsora elfogyasztása utáni társasági élet abban állt, hogy szópókert és gyilkosost játszottak. Kimaradni nem lehetett, mert akkor az, aki az egészet kezdeményezte, megsértõdött volna. Ritter számára végtelen lassúsággal telt az este. Ráadásul valamelyik infantilis játék közben messze került Viktóriától is. Indulnia is kellett volna lassan, mert ez a flekkensütés neki csak kitérõ volt, nem végállomás, mint a többieknek. A másik helyrõl azért késett, hogy Olivér segítségére lehessen a "meglepetésben". Este tíz elõtt illett volna megérkeznie, és telt-múlt az idõ, ám - tekintettel az ünnepi alkalomra, de különösképpen az ünnepelt idegállapotára - nem akart asztalbontó lenni.
    Az egyik játék végét követõ felfordulásban a hátsó ajtón észrevétlenül kilépett a kertbe, és nézni kezdte az eget. A közelben nem volt utcai lámpa, így zavartalanul szemlélhette a csillagokat a metszõen tiszta éjszakában.
    Arra eszmélt, hogy Viktória áll mellette. Nesztelenül érkezett, ottlétét a testébõl áradó hullámok és illatok tudatták a férfival. Szeme a csillagokról a sötétkék blúzon és a könnyû fehér szoknyán át a lány lábára siklott, majd megállapodott a kezén. Ritter azt a finom izgalmat érezte, amely már vacsora közben is felzsongott benne. Keze lassan megmozdult, hogy gyengéden rákulcsolódjon Viktóriáéra.
    És akkor hirtelen köréjük gyûlt a zajos társaság, és mindenki bámulni kezdte az eget, és elcsodálkozott, hogy milyen szép. Azután már rohanniuk is kellett haza, kézfogások, puszik, valaki elvitte Viktóriát is, és Ritter ottmaradt egyedül a csillagokkal. Az égi fények már nem rajzoltak ki geometriai rendet, hanem öszsze-vissza kavarogtak. A férfi beült az autójába, és továbbindult.
    A bábosok már várták. Odaültették a bungalók melletti hosszú asztal közepére, és kérdõre vonták, miért nem jött elõbb. Persze nem haragudtak rá, máris hozták a sörét, és ontották a legújabb vicceket. Szerette ezt a társaságot, jobban, mint az elõzõt. Jancsit még egy építõtáborban ismerte meg, jóval azelõtt, hogy bábszínész lett. Jancsi azóta befutott, nem gyõz az ország egyik végérõl a másikra utazni, annyi meghívása van. Ritter lassanként megismerkedett, és összebarátkozott Jancsi kollégáival is. Többször ellátogatott már ebbe az üdülõbe, de most elõször érkezett azzal a szándékkal, hogy néhány napot itt tölt. Sötét gondolatként villant az agyába, hogy ehhez persze szakítania kellett a menyasszonyával. Aranka nem szívesen éjszakázott idegen helyen, egy võlegény pedig nem éjszakázik házon kívül, hívják akár a legjobb barátai. Még Jancsi legénybúcsújáról is hazament éjfélre, addig könyörgött neki Aranka. Elhessentette magától az emléket. Jancsi most igazi szatmári szilvapálinkával hozakodott elõ, és pohárköszöntõt mondott:
    - Igyunk a mi Ritter barátunkra, akit nevezhetünk tiszteletbeli bábszínésznek is, az évek során úgy hozzánõtt a társaságunkhoz. De azt is mondhatnám, igyunk a barátságra, mely átível pályákon és korokon, mert én még abból az idõbõl ismerem õt, amikor fogalmam sem volt arról, hogy egyszer bábozni fogok. De arról sem lehetett fogalmam, hogy ennyire kitart majd mellettem, annak ellenére, hogy bábozok. És most már mellettetek is, mindannyiunk mellett ott áll rendíthetetlen barátsággal ez a kitûnõ ember, a világ legjobb geodétája. Éljen!
    - Éljen! - dördült tucatnyi ajakról az ováció, és Ritter igazán zavarban érezte magát. Bizony a varjak csak kárognak az emberre, amíg méricskél odakint a fagyos mezõn, miképp a megbízói is, amikor a számlát benyújtja nekik bent, a jól fûtött irodában. De már ölelték, csókolták e mûvészek, akik nehezen engednek idegent maguk közé, de ha valakit egyszer befogadnak, azt örökre a szívükbe zárják.
    Jancsi elmesélte a társaságnak Ritter egyik anekdotáját, még abból az idõbõl, amikor a geodéta egy vidéki szocialista nagyvállalatnál dolgozott. Reggel fél hétre kellett bemenni, és a portás szigorúan felírta a késõn jövõket, és ha valaki három alkalommal öt percet, vagy többet késett, az igazgatói figyelmeztetést kapott. Ritter igyekezett pontosan beérni, egyszer azonban nagyon elaludt, és borzalmas lkésett, fél hét helyett nyolcra ért be. Minél jobban közeledett Medve elvtárshoz, a hátrafésült hajú, barna köpenye alatt zakót viselõ, tekintélyes emberhez, annál jobban erõsödött a félelme, hogy ha valakit öt perc késésért felírnak, akkor másfél óráért valószínûleg helyben tarkón lövik. Egyre törte a fejét, mit is mondjon, de nem jutott eszébe semmi kifogás, és egyre összébb ment, ahogy közeledett az ajtóhoz, és amikor kinyitotta, úgy érezte, már alig lehet nagyobb egy sünnél. És akkor a portás arcára széles mosoly ült ki, és azt kérdezte szakértõ mód: "Területen kezdett, Ritter elvtárs?"
    "Igen, területen" - válaszolta a hüledezõ geodéta, aki ezek után zavartalanul besétálhatott; nem hogy nem írta fel a portás, de még be is csukta mögötte az ajtót.
    Medve elvtárs ugyanis nem tudta elképzelni, hogy valaki másfél órát késsen. Reggel nyolckor már csak "területrõl" jöhet az ember. Attól kezdve Ritter reggel nyolcra járt, és nem telt bele egy hét, a portás már elõre kinyitotta az ajtót, amikor megérkezett, mert tudta, hogy fontos beosztása lehet annak a dolgozónak, aki minden reggel "területen" kezd.
    - Területen! - harsogott végig a nevetés a hosszú asztal mentén, de ekkor Ritter már máshol kalandozott az emlékek területén, és Olivérék nyaralójában tett négy évvel azelõtti látogatásán tûnõdött, ahol majdnem szakított a volt menyasszonyával. A Celladammal kapcsolatos aktuális tévémûsor került szóba.
    - Azért megdöbbentõ, hogy az egészségügyi államtitkár, ahelyett hogy örülne a rákellenes szer felfedezésének, akadályozza a Celladam forgalmazását - mondta valaki.
    - Igen, mert az államtitkár egy rohadt szemét, aki csak a saját pozíciójára gondol - jegyezte meg indulatosan Aranka, aki a mûsor alatt egyébként hajat mosott.
    - Nem biztos, hogy az államtitkár rohadt szemét, mert az a véleménye, hogy semmilyen új gyógyszer nem hozható forgalomba addig, amíg az esetleges mellékhatások jelentkezéséhez szükséges idõ el nem telik - vetette ellen Ritter, aki látta a mûsort.
    Aranka elhallgatott, majd amikor másra terelõdött a szó, võlegénye füléhez hajolt, és a fojtott hangon azt mondta: - Micsoda büdös paraszt vagy! Mindenki elõtt lejáratsz, ahelyett hogy az én véleményemet erõsítenéd!
    Ritter kirúgta maga alól a széket, és nekilódult az éjszakának. Aranka a kapuban érte utol.
    - Hová mész? - kérdezte rémülten.
    - Köztünk mindennek vége - szögezte le hidegen Ritter. - Nem kívánom, hogy egy "büdös paraszt" felesége légy.
    - Jaj, hát nem mondtam én azt komolyan! Tudod, milyen hirtelen haragú vagyok.
    - Én viszont komolyan vettem. Vannak bizonyos szavak, melyeket az ember, ha mégoly dühös sem mond annak, akit szeret.
    Azzal Ritter tovább indult, de Aranka belekapaszkodott a zakója ujjába, és olyan keserves zokogásba kezdett, és olyan mélységesen megrázó fogadalmakat tett, hogy Ritter megtorpant.
    - Ne itt a kapuban - mondta, és egy bokrosabb rész felé húzta a lányt, ahol rejtve voltak.
    - Itt már jó lesz? - kérdezte Aranka, és keze Ritter sliccére siklott.
    A fiú vert helyzetbe került. Hiába próbálta elhárítani az erotikus rohamot, máris oly mértékben ágaskodott benne a természet, hogy vad ölelésben fonódott öszsze Arankával. Csak akkor szakítottak, amikor a vad szerelmeskedések öröme már végképp nem enyhítette az egyre gyakoribb, lealacsonyító veszekedések fájdalmát. Ritter nem gyõzte korholni magát, hogy ott Szentendrén az elsõ alkalommal, amikor voltaképpen felsejlett a jövõ végzete, visszakozott...
    A bábszínészek lassan elfáradtak, és kezdtek elszállingózni. Végül Jancsival kettesben maradtak, aki átölelve Ritter nyakát valami fontos dologról kezdett beszélni, de a mondat közepén a mellére horgadt a feje, úgyhogy Ritter jobbnak látta betámogatni a bungalójába. Az emberi lárma helyt adott a langyos sötétséget kitáró a tücsökzenének.
    Ritter, az éjszaka magányosa hirtelen szegény Judit zavarodottságára, zsörtölõdõ elégedetlenségére gondolt. Meglehet, egyszerûen kívülállónak érzi magát a társaságban? Mert Olivér barátai többnyire egyetemisták és fiatal értelmiségiek, és ez nem az a kör, amelybe ápolónõk járnak. Õ, a geodéta, a különc is távol áll a kollégáitól, Olivér társaságától, de még a bábosoktól is. Ám e távolság még mindig nem olyan mérhetetlen, mint amilyen messze tudott lenni tõle a menyasszonya még legmeghittebb pillanataikban is.
    Az égre nézett. Most nem látott matematikai összefüggésrendszerben gyökerezõ geometriai alakzatokat, de zavarodott kavargást sem. Vágykeltõ hullámzást, simogató mágnességet, ámbrás illatot érzett maga felé áradni odafentrõl. És a mindenség sötéten lobogó szoknyája alól szobrászi ívû láb villant elé, melyre csillagsarut kötöttek...
 
 

OLÁH ANDRÁS

mi kell még?

botorkálva a részeg éjszakában
nézünk ki fejünkbõl
makacs öntudattal
te jól vagy én jól vagyok
ágytálazni nem kell
s földig ér a lábunk
- ugyan mi kell még?
 

hézagok

az összeomló idõ
panaszos nyüszítése
áttöri a hallgatás burkát
utolsót szisszen a múlt
megannyi lompos kacat
- évtizedek szétszórt hordaléka -
elhamvad veled mind
s nincs már ki újra idézze
sem az egymásra villanó
ráismerés öröme
csak mit átadtál belõle
csak egy-egy kóbor pillanat
- így maradsz te örök rejtély
emlék az emlékben
s mi - az idõ halálraítélt foglyai-
leszünk a hézagok e furcsa ûrben
ahol a megtanult hiány
összeforrasztja a békétlen idõ
kusza szabálytalan képeit
 

tünetek

csak a semmi lehet ilyen hiánytalan:
emlékek takarásában a múlt
magányodból én lassan kimaradok
- végtelen hosszúságú játék ez
mely az álmokat hangtalan
szavakká formázza
miközben messze révedõ tekintettel
magadnak rólam mesélsz...

ZSOVÁK LÁSZLÓ

Vízparton

Megállsz.
Tekinteted a vízbe vész el.
Évmilliókra visszanézel.

Nem szólsz,
nem is biccentesz.
Valami mégis ösztönöz,
s te némán
mindent megköszönsz.

Elindulsz.
A víz, e bölcsõ-elem
vonzása megszakad.

Visszanézel,
s valami hûs hullám
tétova lelkeden átszalad.