NEMES LÁSZLÓ

Szerelem

Részlet egy készülõ regénybõl

Szerelem? Hát persze.
    Amikor Laczkó Péter húszéves korában, megragadva egy váratlan lehetõséget - hiszen itthon már törvények mondták ki, hogy nem egyenrangú polgára a hazának, és valami hatodik vagy tizedik, századik érzéke az elsõ vissza nem adható pofon után torokszorító fájdalommal éreztette vele, hogy az elszabadult, támogatott gyûlölet miféle iszonyatok felé sodorhatja - egy nagy bõröndbe gyömöszölt ruháival, a Magyar Versek Könyvével és az engedélyezett, néhány hétre épp hogy elegendõ, de már felére fogyott pénzzel ott ült vaságyán új "otthonában", abban a beüvegezett erkély-kuckójában, a térdére fektetett füzetbe naplót kezdett írni. Írt arról a számára oly különös világról, ahogyan az elsõ hetekben meglátta, írt annak furcsa, idegen embereirõl, írt az utazása során már a hajón megismert új barátjáról, bizonyos Sebõk Gyuriról, a tenger sós és a keleti fûszerek édes-csípõs illatáról abban a még ismeretlen városban - de fõként a múltról, a pesti Duna-partról, a Balaton simogató vízérõl, a hazáról, mely kitaszította. És azt írta egy helyen, hogy lány, szerelem olyan kitörölhetetlen emléket nem hagyott benne. De amint leírta ezt, mihelyt elolvasta, tudta már, hogy hazudott. Hogy csak önmagát akarta becsapni, hogy ne fájjon annyira, legalább ez ne fájjon annyira.
    Nem hagyott benne emléket? Hiszen ha Jutka nem utazott volna el, biztos hogy õ maga se szánta volna rá magát erre a számára oly viszolyogtató szóval kivándorlásnak - elegánsabban: emigrációnak - nevezett, bár meglehet, életmentõ, de mindenképpen emberi méltóságát megõrzõ útjára.
    Jutka! Ott, abban az elsõ új otthonában, abban a szûkös kuckójában, a naplójába írt hazug mondata fölött is úgy jelent meg elõtte ezer színt váltó szeme, mosolygó, mégis komoly tekintete, ahogyan elõször látta meg a Nemzeti Színház elõcsarnokában. Benne még visszhangoztak a komor dráma másképpen ugyan, de önmagára is vonatkoztatható szavai: "Nincs a teremtésben vesztes csak én..." De a ruhatár elõtt már lármásan, nevetgélve tolongtak az emberek, és a barátja, Ervin egyszerre csak megragadta a karját: - Ni csak, Jutka, az unokahúgom!
    - Unokahúgod? Soha nem is mondtad...
    - Csak olyan másod - vagy harmad - unokatestvér. Afféle szegrõl-végrõl, talán nem is igazán rokonom.
    Két barátnõjével volt ott, a színházban Vándor Jutka, az iskolai szabályzat elõírta fehér matrózblúzt viselték mindhárman, nyolcadik gimnazisták voltak, mintegy fél évvel az érettségijük elõtt.
    - A legjobb barátom - mutatta be Pétert, kissé szertartásosan Ervin. Mosolyogtak a lányok, de Jutka szemében akkor is valami el nem rejthetõ szomorúság bujkált.
    - Észrevetted? Megérezted? - kérdezte Pétertõl két vagy három hét múltán Vándor Jutka, amint a bágyadt õszi napsütésben a városligeti sétányra hullott avart rugdosták maguk elõtt. - Azon a napon mondtak fel a bankban az apámnak - folytatta Jutka. - Délben hívatta az igazgató, az új, szigorúbb, immár második zsidótörvényre hivatkozott, õ maga nagyon sajnálja, mondta, eddig próbálta tartani, de tovább már nem lehet... emberileg megérti, mondta, de a törvény az törvény... ilyen kitûnõ pénzügyi szakember... majd csak akad számára valami... Õ legalább emberi hangon beszélt velem, mondta apu. És még azt is hozzátette: csaknem emberszámba vett. Én - folytatta Jutka ott, a városligeti sétányon - nem is akartam elmenni este a színházba, de õ azt mondta: menj csak, nem gyászolunk! Az élet megy tovább. Anyu pedig megszólalt: megy tovább? És megint sírva fakadt.
    Aztán szótlanul gázoltak tovább az õszi avarban; Jutka karját a karjába fûzte és szorosabban hozzá simult. Akkor elõször.
    Igen, szerelem volt ez. Az elsõ szerelem. Az igazi. Voltak már suta próbálkozások, gyerekes, cuppanós, szájról arcról félrecsúszó gyors kis csókok Balaton-parti nyarakon, tánciskolában, korcsolyapályán, hencegések a fiúk között, elfelejtett kedvesen mosolygó vagy vihogó, sápítozó kislányarcok, félszeg, idétlen tapogatózások meg szégyenletes, mocskos ismerkedések a gerjedelmek és a test rejtelmeivel, de ez más volt. Merõben más, merõben új.
    - Mi lesz velünk ebben a világban? - kérdezte Jutka, és csak mentek, mentek kart karba öltve, egymáshoz simulva, maguk se tudták mióta és merre, már valahol a város szélén jártak, egy vasúti töltés mellett, és Jutka így kérdezte, többes számban: mi lesz velünk? Nem külön: velem és veled, mert úgy érezték, öszszetartoznak, egymáshoz tartoznak, anélkül, hogy errõl egyetlen szót is szóltak volna. Péter felé fordította arcát, könnyes volt a szeme, de mosolygott is, aztán Péter megcsókolta, az arcát, a szemét, az ajkát, olyan tisztaságot, olyan szomorúságot és boldogságot érzett, mint még soha; kétségbeesést és reményt. - Mi lesz velünk? - nézett rá újra Jutka. - Még néhány hónap, túl leszek az érettségin, és aztán? Lám, te sem tanulhattál tovább...
    Mögöttük sípolva, csattogva száguldott el egy vonat. Mindketten összerezzentek.
    - Jaj, Istenem, haza kell rohannom! Nyolcra otthon kell lennem. Apu nagyon szigorú.
    Péter néhány nap múlva ismerte meg Vándor Dezsõt, akkor ment fel elõször hozzájuk. Jutka beszélt már Laczkó Péterrõl a szüleinek, lelkesen, elragadtatással - szerelemmel? Ez a szó, ez a fogalom, annak igazi mélységében és a jövõjüket meghatározó, netán eldöntõ értelmében nyilván fel se merült a szülõk képzeletében, hiszen mindkettõjüket, de a lányukat mindenképpen még gyereknek tartották. Vasárnap délután volt. Jutka és Péter a kissé szorongva várt látogatás elõtt a Szépmûvészeti Múzeum termeiben bolyongott, sokáig álltak a Mózes szobor másolata elõtt - errõl kellett Jutkának iskolai dolgozatot írnia -, látod, mondta Péter, talán kissé tudálékosan, ezt a fenséges erõt, a maga igazában tántoríthatatlanul hívõ, a rárótt feladatot, ha úgy tetszik, isteni parancsot konokul, ha kell, kegyetlenül is végrehajtó elszántságot, így kellene nekünk is küzdenünk a jogainkért, az emberségünkért, a jövõnkért... És még azt is hozzátette: - Számomra Michelangelónak ez a remeke olyan, mint Beethoven Kilencedik szimfóniája, a maga emberfölötti nagyságával és szépségével. - Na persze - tette hozzá -, annak mindent feloldó derûje és öröme nélkül.
    Érezte, hogy gyerekes, nagyképû ez a magyarázata, kissé el is szégyellte magát, de Jutka ragyogó tekintettel nézett rá. Ez a szerelem?
    Hideg szél kapott beléjük éles fogával, amikor kiléptek a múzeumból. Jutka Péterbe karolt, fázósan, szorosabban hozzá bújt. - Ha most meglátna a Lenke néni... - mondta kuncogva.
    - Az ki? - kérdezte Péter.
    - Az osztályfõnöknõm... Lányok, az erkölcs, az illem, az úri jó modor... - utánozta Jutka. - Berzsenyit idézi folyton:... minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész...
    Vándorék lakása nem volt messze a múzeumtól. A lépcsõn, amíg az emeletre felértek, Péter egyszerre olyan kölyöknek, olyan sutának érezte magát. Hogyan viselkedjen, hogyan csevegjen elfogulatlanul? Ki õ tulajdonképpen? A lányuknak a... szerelmese? Jövendõbelije? Mire alapozva? Mire alapozhatva? Álmodozó senki, jövõ nélküli...
    Magas, erõsen kopaszodó férfi volt Vándor Dezsõ, a felesége csak a válláig ért. Az akkoriban oly divatos üveglombikban fõzte az asztalon, spirituszláng fölött a kávét. - Vagy inkább teát inna? - kérdezte Pétertõl. Vándor Dezsõ rögtön letegezte. Mert a lánya udvarlójának tart? - fordult meg Péter fejében. - Vagy éppenséggel azért, mert hogyan is tarthatna annak... csak pajtásának, gyereknek, kölyöknek... és neki Jutka is csak gyerek...
    Zavarában megbillent kezében a csésze, kilöttyentett néhány csepp kávét, és ettõl még inkább elbizonytalanodott.
    - Jutka elmondta nekünk - fordult hozzá Vándor Dezsõ -, hogy a lakatos mesterséget tanulod. Nagyon helyes, szakmát kell tanulni. Ipart. Bár azt tanultam volna én is! Az elõtt nyitva a nagyvilág. Asztalosra, villanyszerelõre, szabóra, favágóra mindenütt szükség van, az ország nyelvét, történelmét sem kell igazán ismernie... Jogász, tanár, doktor... hülyeség! - legyintett.
    Péter valami feltüremlõ, dagadó gombócot érzett a torkában. Azt szerette volna mondani, hogy neki nem a nagyvilág kell, hanem ez a világ itt, az otthonunk, a Duna-part, a Lánchíd a nyelvnélküli oroszlán meséjével, neki a költõ, így, csupa nagybetûvel: A KÖLTÕ, az Petõfi, õ az Ember tragédiáját és Arany Jánost és Adyt szeretné tanítani, és az õ nyelvükön, az anyanyelvén írni egyszer talán valami szépet, valami fontosat. És Jutkával úszni a Balaton vízében és a János-hegyi kilátóról lenézni a városra, a Dunára... De nem szólt egy szót se, csak ült, a zsebkendõjével próbálta letörölni az asztalterítõrõl, de csak jobban szétkente rajta a rácsöppent kávé foltját, aztán ránézett Jutka anyjára, megértõ - vagy gúnyos? - mosolyára, és zavartan visszagyömöszölte nadrágzsebébe a zsebkendõt.
    Jutka késõbb a pianínóhoz ült, kiderült, hogy nem is zongorázik rosszul, a Für Elisét játszotta, utána lendületesebben Mozart Török indulóját, az arca kipirult, néhány szõke fürtje a homlokába hullt, Péter nem tudta, illik-e tapsolni?
    Táncolni tulajdonképpen sose szeretett Péter, nem is lett belõle jó táncos soha. De Jutka kedvéért néha, vasárnap délután elmentek valamelyik belvárosi vagy körúti kávéház zenés-táncos, úgynevezett ötórai teájára. Akkoriban még nem írták ki egyes kávéházak és szórakozóhelyek ajtajára, hogy zsidóknak és kutyáknak tilos a bemenet, de mint mindenki más, õk is tudták már, kialakult, íratlan szabályok szerint is, hogy melyek azok a helyek, ahová beengedik, ahonnan nem nézik ki õket. Velük ment néhány alkalommal Ervin is, õ nem igen táncolt, néha õk maguk sem, csak ültek az asztalnál, kávét ittak - a két fiú nagy ritkán egy kis konyakot is, hiszen mutatni akarták, önmaguknak is, hogy õk már felnõttek, igazi férfiak -, beszélgettek, hallgatták a zenét, egy-egy helyen a divatos dizõz énekét, Jutka ilyenkor szinte észrevétlenül közelebb húzódott Péterhez. Ervin egy alkalommal hosszasan nézte õket, majd megtörölte bepárásodott szemüvegét és azt mondta, de jó így együtt látni benneteket, látni ezt a boldogságot, ezt az együvé tartozást!
    Vége felé közeledett a tél, hosszú, barátságtalan, boldog és reménytelen tél, amikor Jutka sírástól el-elakadó hangon közölte Péterrel, hogy elutaznak. Õt is meghökkentette az apja váratlan bejelentése. - Még az iskolaévet se fejezhetem be. Az érettségit se várhatom meg...
    - Azt mondta apu - folytatta szipogva -, hogy eddig nem akart megzavarni, hátha mégse sikerül. A bankja, ahol húsz évig dolgozott, több olasz bankkal is kapcsolatban áll. Az egyik római bankigazgató, aki személyes jó ismerõse apunak azt írta, hogy tudja, milyen kitûnõ szakember, náluk azonban nem alkalmazhatja, hiszen nemrég Olaszországban is bevezették már a faji törvényeket, de jó üzleti kapcsolatban vannak az egyik venezuelai bankkal, írt is Caracasba apu érdekében, és végre megjött a válasz, méghozzá pozitív válasz, munkavállalási, bevándorlási és mindenféle egyéb engedélyek; õ, mármint az olasz igazgató, az utazási lehetõségeknek is utánanézett, Olaszország nem hadviselõ állam, Genovából többé-kevésbé rendszeresen indulnak hajók Dél- és Közép-Amerikába, mindenesetre minél hamarább legyünk Olaszországban.
    Mindezt egy szuszra mondta el Jutka, de a végén már sírt, úgy borult Péter nyakába. Õ meg csak nézett rá, döbbenten, mintha fel se fogná, hogy mirõl van szó.
    - És apu már a kivándorló útlevelet is megszerezte, mind a hármunknak, azt mondta, nem volt könnyû egy ügyvéd intézte, rengetegbe került... Egy nagy, ronda K betû, az hogy Kivándorló, van a borítójára nyomtatva. Az, hogy útilaput köthetünk a talpunk alá. Már csak az olasz vízum hiányzik. Meg hogy pénzzé tegyünk mindent, amit lehet, azokat a szép bútorokat, az otthonomat, az egész gyerekkoromat, a pianínót, azt a pár szép képet... Olyan ez az egész, mint egy temetés. Mintha minket temetnének, részletenként, darabokban... Caracas! A térképen néztem, meg, hogy hol van egyáltalán.
    - És... és én? - dadogta Péter. - És mi? Te meg én... Velünk mi lesz?
    Jutka nem felelt. Csak a könnyek csurogtak azon a szép arcán.
    - Én soha... - mondta végül. - Én téged soha... És majd csak elmúlik ez az egész iszonyat...
    Talán utánunk jöhetsz... apu biztosan tud majd segíteni. Õ olyan okos. És téged is megszeretett... És én nélküled nem akarok... igazán nem akarok...
    Február utolsó hetében utaztak el Vándorék. Laczkó Péter, egy váratlan lehetõséget megragadva, egy hónappal késõbb. A világnak egy másik szegletébe.
    - Eredj - mondta neki az apja. Az egyetlen fiának. - Eredj, ha úgy hiszed, hogy a boldogságodat ott fogod megtalálni. Talán igazad van. És ott legalább tanulhatsz. Itt számunkra szörnyû világ készül. De ez se tarthat örökké. A huszadik században élünk. A felvilágosult huszadik században. Eredj - mondta megint -, menj, hát ha ott a boldogságodat megtalálod.
    Az anyja csak sírt, aztán a könnyeit törölgette, levette nyakáról a szép nyakláncát - talán apa egykori ajándéka jegyességük korából, meg lehúzta ujjáról az arany gyûrût: - Ezeket vidd magaddal, eladhatod, ha megszorulsz. Hiszen ki tudja, mi lesz. Háború van a világban.
    Vándor Jutkáról egy szó sem esett.
    És Laczkó Péter azt írta - vagy két hónap múltán - a naplójába, hogy lány, szerelem olyan kitörölhetetlen nyomot nem hagyott benne. De tudta, hogy hazudott. Önmagának hazudott.
    Nem sokkal késõbb kapta meg (szülei továbbították neki) Jutka Genovában feladott, az õ régi, budapesti címére küldött levelét. Semmi se ment olyan simán és egyszerûen, ahogyan azt odahaza gondolták - ez derült ki a Jutka szép, kerek betûivel sûrûn teleírt vaskos levélbõl.
    "Amit otthon is sejthettünk volna - írta Jutka -, egyre kevesebb személyszállító hajó vállalkozott arra, hogy átkeljen a háborús, elaknásított Atlanti-óceánon. Múltak a hónapok, két hétig egy jobb hotelben, aztán a kikötõ mellett egy ócska, poloskákkal teli, koszos kis szállodában laktunk, vészesen fogyott a pénzünk, anyu folyton sírt, utazzunk haza, azt hajtogatta. Hogy a fenébe, mondta apu, aki azelõtt így sohase beszélt, hiszen lakásunk már nincs, bútoraink sincsenek. Láttam, hogy tele van önváddal, hiszen õ akarta, hogy kivándoroljunk, de csak mondogatta: meglátjátok, minden jó lesz! Venezuelában... Úgy hangzott ez, mintha azt mondaná: a mennyországban. Aztán végre befutott a kikötõbe egy panamai hajó. Félig teher, félig utasszállító. A hajózási irodában mondták, és apu az újságban is látta, mutatta is nekünk a hirdetést: egy hét múlva indul a Pilar, úti cél: Dominika, Puerto Rico, Caracas, Panama. Apu rohant az irodába, hogy le ne maradjunk, megvette a jegyeket, többe került, mint amire számítottunk. És másnap, június 10-ikén egész nap harsogtak a rádiók, szólt a zene, csattogtak az indulók, lelkes fiatalok masíroztak az utcákon - evviva! evviva! -, azon a napon lépett be Olaszország a háborúba. A már kifizetett hajójegy árát utólag felemelték, mondván, hogy a Földközi-tenger is háborús övezet lett, nagyobb a hajóstársaság kockázata. Két nappal késõbb elindultunk végre. Szép kora nyári idõ volt, a fedélzetrõl néztük Genova távolba veszõ kikötõjét, este a kis kabinunk emeletes ágyán nem tudtam elaludni, szédültem, minden ringott alattam, valahol a közelünkben zúgtak, dübörögtek a hajó gépei, a szüleim sem aludtak. Most már talán a Baleári-szigetek felé közeledünk, mondta apu. Holnap ilyenkor átjuthatunk a Gibraltári-szoroson.
    Tükörsima tengeren hajóztunk másnap, és este, az elmúlt napok izgalmai után már rögtön elaludtam, de éjfél után egyszerre valami pokoli csattanásra, dörejre riadtam fel. Nekicsapódtam a kabin falának, aztán a féloldalra dõlt keskeny ágyról a padlóra zuhantam. Apu a fejét verte be, anyu rémülten sikoltozott. Ki, kifelé! - kiáltott apu és rángatott minket, úgy, ahogy voltunk, pizsamában, fel a fedélzetre. A keskeny lépcsõn ordítva, sikoltozva rohantak, egymást nyomták elõre vagy taszították tolongva maguk mögé az emberek, hálóingben, félig ruhátlanul, a mélybõl, vagy a gépházból újabb robbanások rázták meg a hajót, odafenn, a sötétben a Pilar matrózai taszigálták üvöltve a tömeget, olaszul, spanyolul, ki tudja, hány nyelven kiáltozták: aknára futottunk! Mine! Minas! Mellettem egy asszony sírva, németül imádkozott, én szorosan kapaszkodtam anyu és apu kezébe; a csónak, a csónakokhoz! Egy matróz a tenyere élével apu csuklójára vágott. Le donne solo! - üvöltötte olaszul. Csak a nõk. Meg a gyerekek. A férfiak aztán... És már nem is láttuk aput, elsodortak tõle. Csak a hangját hallottuk még: - Ne! Ne! Lasciatemi! - Engedjetek! Koromsötét volt, nem is tudom, hogyan taszítottak be minket a mentõcsónakba, anyu még mindig szorította a kezemet. Egy idõs nõ a bõröndjét próbálta a csónakba húzni maga után, de egy hajóstiszt kitépte a kezébõl és a tengerbe hajította. Csak nõk és gyerekek! És már lenn voltunk a vízen, berregett a csónak motorja, apu! apu! Üvöltöttem, az asszonyok is zokogtak, visítottak, egy nõ a tengerbe akart ugrani, de ketten visszarántották. Jönnek! Jönnek! Mindenki jön - kiabálta a motort kezelõ matróz, de mi csak két másik mentõcsónakot láttunk a sötétben, aztán azokat is szem elõl vesztettük. Hideg volt, átázott a pizsamánk, anyuval egymáshoz bujtunk. Hajnalban szedett fel minket egy olasz cirkáló. Aztán visszahoztak Genovába, mi visszamentünk a szállodánkba, biztos, hogy apu itt fog keresni minket. Tíz napig még bizakodtunk. De nem jött. És semmi hír...
    Mi, anyu meg én, a jövõ héten Rómába utazunk - írta levele végén Jutka - apu bankbeli olasz ismerõséhez, biztosan tud segíteni. Majd megírom a címemet. Ugye válaszolsz? Ugye még találkozunk ebben az életben..."
    De több levelet nem kapott tõle Péter. Akkor õk már a háborútól kettészakított világ másik oldalán voltak.
    Szerelem? Második éve volt már katona Laczkó Péter, a brit hadsereg közlegénye, amikor 1942 nyarán az alakulata egy részét - köztük õt magát és a vele együtt önként katonának jelentkezett Sebõk Gyurit is - Szíriából, az Eufrátesz partjáról átvezényelték Egyiptomba. Óriási katonai táborban állomásoztak, a Nílus jobb partján, Kairótól mintegy tíz-tizenöt kilométerrel délre. A folyam túloldalán, valahol a távolban sejlettek a piramisok, mögöttük, a Nílus vájta õsi, néhány kilométer széles mélyedés földsávját szegélyezõ sziklafalban mély barlangok (némelyek szerint a fáraók onnan szállíttatták rabszolgáikkal a köveket a piramisok építéséhez), most pedig a közel-keleti brit hadsereg lõszerraktárai, térképészek nyomdagépei és rajztermei, szerelõmûhelyek, távíróközpontok, parancsnoki irodák és még ki tudja hányféle féltve õrzött titkos berendezések voltak a sziklavájatok ódon falai közt.
    Válságos pillanata volt a háborúnak az a nyár meg az azt követõ õsz. A német hadsereg, ereje teljében, meg a hozzájuk csatlakozott olasz haderõ akkor még fölényben volt légierejük támogatásával. Líbia felõl mélyen behatoltak Egyiptomba, jóformán Alexandria küszöbéig jutottak el, Kairót és már-már a Szuezi-csatornát fenyegették; Hitler és Mussolini már a kairói piramisok melletti elegáns Mena-house Hotelben tartandó gyõzelmi bankettre készült. A brit hadvezetõség felkészült Egyiptom feladására, a visszavonulásra Szudánba, vagy még tovább, Afrika szíve felé. Éjszakánként mélyrepülésben érkezõ német repülõgépek géppuskázták a táborukat. Péterék még a latrinára se mehettek fegyver nélkül. A folyó túlsó partján, az országúton véget nem érõ sorokban hömpölyögtek a dél felé visszavonuló brit egységek.
    Aztán egyszerre csak megállt, majd megfordult a menet. Vissza, észak és nyugat felé. Ausztráliai, angol, dél-afrikai meg ki tudja, honnan érkezett csapatok. És egy új fõparancsnok nevét is hallotta emlegetni Laczkó Péter - valami Montgomery tábornokét. És Alexandria elõtt, egy El Alamein nevû sivatagi kis település mellett elkezdõdött a csata. Az elsõ igazi gyõzelem. A fordulat. Akárcsak a háború másik, távoli színterén, szinte ugyanabban az idõszakban Sztálingrád.
    És lassan-lassan Laczkó Péter mindennapi életében is sok minden megváltozott. Nem kellett már puskával mennie a latrinára, filmeket is vetítettek megint a tábori moziban, szolgálat után, szabad napján a motoros vonattal beutazhatott Kairóba, zenét hallgathatott a Music for All nevû katonaklubban, kávét ihatott, süteményt ehetett a Groppi cukrászdában...
    Abban az óriási táborukban, a barlangok elõtt, enyhült a katonai szigor és ahogy késõbb, a háború után, már otthon, az ötvenes évek elején mondták - Péter akkor ott, Egyiptomban még nem is ismerte a kifejezést - "fellazult az éberség".
    Az év utolsó napján este nyolc óráig volt szolgálatban. Kellemes, hûs este volt, jólesett bolyongani a tábor - szinte táborváros - útjain; messze a saját körletükön túl járt már, régi, budapesti Szilveszter-esték jutottak eszébe, talán könnyezett is egy kicsit, amikor egy nagyobb barakk ajtajából harsány kiáltás állította meg. - Hey, you! - Hé, te! Gyere ide! - Egy sergeant major, vagyis fõtörzsõrmester állt elõtte, aki ugye, a bakának mindenütt maga az atyaúristen, többnyire még az ezredesnél is nagyobb úr. Megragadta Péter karját, behúzta a barakba. Valami irodahelyiség-féle volt, egy íróasztal, rajta telefon, kapcsolótábla számokkal, lyukakkal, dugókkal, különbözõ színû vezetékekkel, két szék, a sarokban egy pokróccal letakart, rozoga tábori ágy.
    - Ez a tizennégyes altábor telefonközpontja - mondta a fõtörzs. - Már kiszáradok itt, és a székhez ragad a seggem! Átmegyek a kantinba, addig te ide ülsz és kezeled a telefont! Megértetted?
    - Azt se tudom, hogyan kell... egy telefonközpontot... - dadogta Péter.
    - Hülyeség! Itt a lista... a tisztek neve, mellettük a számuk. Meg az alközpontoké. Bemondják, te meg benyomod a lyukba ezt a dugót. Oké? - A vállára csapott; hatalmas tenyere volt, Péternek elakadt a lélegzete.
    Néhány perc múlva csengett a telefon, Péter próbálta megérteni a kért nevet, happy new year! - boldog újévet, mondta, hogy egy kis idõt nyerjen, és kapcsolt valamit, a telefon elhallgatott, nem lett botrány.
    Több mint negyedóra telt el a következõ hívásig. Itt adódott már egy kis hiba, a kért százados helyett valaki más jelentkezett, a hívó fél, valami fõhadnagy, ordított, Péter a harmadik próbálkozásra a megfelelõ helyre dugta a dugót.
    Több mint egy óra múltán érkezett vissza a fõtörzs. De nem egyedül. Egy bronzvörös hajú katonalány, az ATS - az Auxiliary Territorial Service, vagyis, mint karján az egy csíkos rangjelzés mutatta: a nõi kisegítõ földi katonaság õrvezetõje volt. - Lance-corporal Scott segít neked - mondta Péternek a fõtörzs. - Felváltva kezelhetitek a központot amíg visszajövök. - Két bádogdoboz sört tett a telefon mellé az íróasztalra., - Ezt megihatjátok.
    A lance-corporal, vagyis õrvezetõ lány nyitotta ki a dobozokat, mihelyt a fõtörzs elment. - Jane vagyok, Jane Scott - mondta Laczkó Péternek.
    Éjfél közeledtével megszaporodtak a telefonhívások. Sokan mindössze boldog újévet kívántak tiszttársaiknak. A fõtörzs egy óra után került újra elõ. Csillogott a szeme, kissé bizonytalanabb volt a járása.
    - Most már reggelig itt hagylak benneteket - mondta. - Nem sokan fognak már telefonálni. Amíg egyiketek a kapcsolótáblánál szolgálatban van - a szolgálat szót megnyomta és katonásan kihúzta magát -, addig a másik ott - és a tábori ágyra mutatott - lepihenhet. - Aztán egy félig már üres whisys üveget tett az íróasztalra és kacsintott hozzá. Közkatonák ugyanis, a szabályzat szerint, nem ihattak égetett szeszt, csak sört vagy bort.
    Hajnali háromig még kétszer szólalt meg a telefon, aztán csak ültek, egy-két szót szóltak egymáshoz, az õrvezetõ-lány kigombolta zubbonyát, nyújtózkodott, keki színû inge megfeszült a mellén. Majd lustán végignyúlt a tábori ágyon. Péter maga se tudta, mikor és hogyan került oda mellé. Csak a nõi test vonzását érezte, lágy is, rugalmas is, selymes is; valami parfüm édeskés illatát érezte, na meg a whiskyét; a lány húzta, szorította magához, valamit suttogott, Péter nem is értette pontosan, csak a lány nevét sóhajtotta: - Jane! - Aztán meg azt, hogy: - I love you!
    És egyszerre eszébe jutott: Ilove Jú, és úgy mondta újra meg újra: Ilove Jú, I love you! Ilove Jú, I love you.
    Hajnalodott, feltápászkodtak, mindketten megigazították, szorosan begombolták az egyenruhájukat. Órára néztek - mikor jön már a fõtörzs? Péter a kapcsolótábla elé ült, a lány hátat fordított neki. - I was too tired to be able to resist. Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy ellenállhassak - mondta halkan.
    Laczkó Péter meg arra gondolt, hogy Ilove Jú nem is volt vöröses szõke, Ilove Jú fekete volt.
    És errõl a hajnalról nem is igen maradt benne egyéb, mint egy nyelvtanilag pontosan megfogalmazott angol mondat emléke. Meg egy hazugságé. Vagy két hazugságé?
    - Látod, Zsuzsika, ezt a fehér telefont az íróasztalomon? - kérdezte az öreg Laczkó Péter. - Mindenféle gombok, billentyûk vannak rajta, én már nem is értem ezeket a modern szerkentyûket. Ha itt, ezt a gombot megnyomom, a Für Elisét játssza nekem. Ez meg a mobiltelefonom. A csengõhangja Mozart Török indulója. Hát nem különös?

GYIMESI LÁSZLÓ

Az idegen asszony

I.
(Némának hitték)

Az idegen asszony a sárga sátorban lakott.
Hosszú volt a nyár, izzott a tópart, a pagony.
Utak indultak a sátorból, százfelé, folyók -
A vádhatósági indítvány szerint itt volt a csapda.
Valaki Egyiptomba indult s a kocsmáig jutott,
Más a vegyesboltba, s most a Szíriuszon bolyong.
Aztán a kutyák! Nem tudják elmesélni útjuk,
De már okosabban nyúzzák a szétdurrant labdát,
Valami történt velük, mérget vehetsz rá, bizony.
Az idegen asszony nem szólt senkihez, nem köszönt,
Némának hitték, de éjszaka magányos, hosszú
Dallal köszöntötte az éber Oriont, aztán
Õsi siratókkal búcsúzott a sápadt földtõl.
A táskarádiók maguktól elnémultak,
A varázsdobozok hifi-felhõje is kihûlt,
Ahogy a sûrû éjszakából kinõtt a torony,
Majd a torony csúcsán kibomlott a zászló. De lám,
A mellvéden feltûnt, jaj, ránk mosolygott a bakó;
Az idegen asszonyt nézte, rámutatott, s reánk.
 

II.
(Várost alapít)

elõször kis gödröt ásott,
kétembernyi gödröt a döngölt homokba,
ágakat tört, keresztbe rakta õket
a mélyedés felett,
levelekkel borította a gallyak rácsát,
kibélelte finom mohával a vermet;
cölöpöket vert a sarkaiba,
s körben póznákat, jó sûrûn;
gallyak, liánok sûrû fonadékát kente kevert agyaggal,
majd a közeli sziken vályogot vetett,
napszítta lomha téglát, s falakat húzott a sövény köré;
alapot ásott, töltötte tompa kõvel,
habarcsba ágyazott, lapos palával, soronként
növendék sziklákat kötött a malterágyba,
fedélszéket ácsolt, padlást, tetõt emelt,
pincét vájt az eleven földbe,
küszöböt, ajtót, ablakot sikerített,
vasbetonkoszorúra húzott emeletet, egyet, hatot, tízet,
drótok, csövek, huzalok szövedékébe zárta a napot, a vizet,
amikor kész lett,
tûzhely mellé kuporodott, szusszant egyet,
megszólalt halkan:
indulhatunk.
 

III.
(Öregember a kihûlt mezõn)

Jártam már ezen a vad, üres mezõn, mi az, hogy jártam!
Kihûlt tájait ismerem, kõ-lábnyomot követtem itt,
sárbafulladtak fogsorára léptem, igen; emlékszem,
romokat leltem, földbe-temetett, réteges hazákat,
viskók és katedrálisok vályoggal, kõvel kirakott
mohos alaprajzait, s persze csontot, csontot mindenütt.

Jártam már e vad, üres mezõn, bólint a mester, jártam,
tudhatnám, ösvényei a tiltott vidékre vezetnek,
az elszállt mámorok földjére, a csupasz ókövekhez,
a barbárok oltáraihoz, a véres asztalokhoz,
egekbe szúrt ujjak kosaraihoz, a kõkörökhöz,
s még tovább, tovább, az idõkutak káváihoz,

a vajúdó föld kénes kürtõihez, orkánbölcsõkhöz,
az élet elsõ buborékaihoz, a szörnyszülötthöz,
az egyetlen õshöz, igen, a semmi méhében fogant
romláshoz, akit az idegen asszony titkon majd felnevel,
vissza a pusztulás kezdetéhez, az elsõ csepp szennyhez,
a kristályrend gyilkosához, hozzá, a bûzös csírához.

Jártam már e vad, üres mezõn, bólint a mester, jártam,
de többé nem jövök - elûzöm innen emlékeimet,
akár az idegen asszonyt, kristályharangot metszek ki
a sziklák szívébõl, zengjen helyettem, mert visszavonom
a teremtést, így önmagamat is: hiányunkkal teljes
a föld, forogjon hát, szikrázzon põrén, tisztán, hidegen.
 

IV.

Bérházi tragédia

Elvira széplány hazamegy,          gyógyult, hazamehet,
Ikertestvére itt marad,          beteg, nagyon beteg.
Tudja a ház, a viciné          meg jó elõre tudta:
Õrült a lány, nem egyszerû          flaszterparti kurva;
Azért hozta a presbitert           pucéran zavarba,
Azért szórt fehér bugyikat a          felmézezett gangra.
Elvira segített neki, s lám:           gyógyult, hazamehet,
Krisztinát fürdetni viszik           kis piros egerek.
Elvira jólány, tudjuk ezt,          orvosa is tudja,
Komoly udvarlója van, bár          felragadt a pultra,
Leltárba vette a csapos,          Elvirának így szép,
Krisztina köpköd, nincs remény,          széttépi az ingét.
A város megtörölközik,          énekel Elvirának,
Krisztina áll a rács mögött,          limbál egy cérnaszálat.
 

V.
(Hajnal)

eressz el engem hókahold
a tört idõbe tér a fény
más ûrben élünk õ meg én
hajítsd le ránk a lepledet
fakó ezüst az éj pora
a bádogarcon áttelel
eressz el engem istenem
tiéd az éhes éjszaka
 

VI.

(Tapsrendre próbált)

A partra ment, csónakba ült,
lapátolt szorgalmasan

(az esti szél a hajában csitult el, naná,
az elsõ csillag a szemébe' gyúlt).

Õ volt - hihetted volna szentnek,
glóriás bolondnak,
vélhetted volna koravén gyereknek,
bakfismosolya mögött farkasverem.

De te tudtad, õ az idegen asszony:
szerepeket próbál,
se kora, se hajszíne, termete sincs,
alakul, hogy megfeleljen a tapsra.

Mikor elmondtad neki mindezt,
sértõdötten odébbállt.
Méghogy szerep? És ki figyel a tapsra!
Sírdogált még, amikor megölelted.

Persze szerep volt ez is, ripacsos szerep,
szigorúan tapsrendre próbált.


 
MARIK ÁLMOS

Reggel

ahogy buborékol a szóda
és gõzölög a kávé
zsebre gyûrök egy mondatot -

hajad reggeli illata
fénykéklõ karácsonyfa

- ahogy buborékol a szóda
zsebre gyûrök egy mondatot
és gõzölög a kávé -

szemed reggeli mosolya
halkan dúdoló tölgyfa

- zsebre gyûrök egy mondatot
ahogy buborékol a szóda
és gõzölög a kávé -

kezed reggeli illata
ünnepízû diófa

- zsebre gyûrtem egy mondatot
 

mostanában

festékhiányra hivatkozva
elfelejtek egy hexametert
hozzá egy pentametert is
s papírcsokit rágcsálok
mintha ezzel megoldanék
egy másodfokú problémát
vagy bármit:
cipõfûzõt

a tócsából egy lámpa
felkacsint

***
 

megoldás

a csikkek néma ívében
felparázslik mosolyod
írnám
de ez olyan
hûvösen közhelyes
maradok inkább a
jól bevált eszközöknél

(...)

de ez olyan
megszokottan sablonos
tehát inkább csak

üldögélek az erkélyen

BALLAI LÁSZLÓ

Sári Pista hegedûje

Csupor Andrásnak

A cigányok ügyes zenészek, de lusták tanulni. Ezért végeztem el a Zeneakadémiát. Megmutattam a korlátolt magyaroknak, sõt a nagyvilágnak, hogy nem csak a folklórhoz értünk. Végigkoncerteztem Európát, Amerikát, játszottam Ferencsikkel, Abbadóval, Mutival, Mehtával - tomboló közönség elõtt. De csak akkor nyugodtam meg, amikor Bécsben felkértek egy mesterkurzusra. Schiff Andris kísért. Volt ott svéd, dán, de fõleg japán. Hanem amikor az én egykori pajtásom, a Kövi Gyurka lépett be az ajtón a kamaszok után, könnyek szöktek a szemembe.
    - Gyurka - mondtam hát neki -, mit keresel te itt a tehetséges kezdõk között? Öreg zenész vagy, mint magam is.
    - Azt mondd meg nekem - szólt a Gyurka, miután kibontakozott az ölelésembõl -, hogy a híd alatt, azon a behangolatlan területen, hogyan csalod ki a muzsikát a húrokból? Ettõl hangos Európa, hogy te azt is tudod.
    Nem is igazán emlékeztem, miért tévedt oda a vonóm, valami ráadás számként ott a közönség elõtt, abban az alkoholmámorhoz, sem a nõknél található gyönyörökhöz nem fogható hangulatban, amely az embert a koncerten rabul ejti, kipróbáltam a lehetetlent. Hát Gyurka, akivel egymás kezébe adtuk a hegedût, mikor a Sári Pista bácsinál tanultunk, emiatt jött el hozzám Bécsbe, a Musikverein-be, és azt mondja, errõl beszél egész Európa, pedig az az Európa csak a Margitkerttõl a Kulacsig tart - de nekem az az Európa a hazám. Kövi Gyurka éppen ezért jött.
    - És felénk már sosem nézel a Kulacsba? - kérdezte még. - Hát nem ott a helyed?
    Budapestre hazatérve rögvest oda siettem. Az elsõ ember, akibe botlottam: Sári Pista bácsi volt.
    - Te, Dezsõ - mondta négyéves koromban apámnak -, te világ életedben semmirekellõ voltál, de nézd meg a fiadat. Két ujjal fogja a mogyorófavesszõt, nem marokra, mint a többi. Ha ideadod, nagy prímást csinálok belõle.
    Apám a keze alá adott; igaz, kikötötte, hogy legalább egy üveg pálinkát érdemel értem. És Sári Pista, akinek Bajától Budapestig minden csárdában átadta a hegedût a prímás, és aki nélkül én talán csak köszörüs lennék, nos, ott ült a Kulacs ruhatárában.
    - Mit keres itt, Pista bátyám? - kérdeztem megrökönyödve.
    - Öreg vagyok én már a hegedõléshez - mondta. - A kabátkiadást el nem ronthatom. Odabent Kövi Gyurka, Barta Dani és a többiek ujjongva üdvözöltek. Kézrõl kézre adták a Stradivarimat, meg is próbálta mindegyik. Azután, amikor már eleget muzsikáltak, bemutattam nekik, hogyan játszom én a Pacsirtá-t a hegedû hídja alatt. A párizsi Conservatoire mûértõ közönsége semmit nem tud a lelkesedésrõl. Ezek a fiúk úgy örültek bravúromnak, mint a kisgyerekek. Volt, aki sírt is. De egyikük sem tudta utánam csinálni a kunsztot.
    Akkor elõjött a ruhatárból Sári Pista bácsi, hóna alatt Remenyik Mihály-féle hegedûjével. Vállamra tette a kezét, úgy mondta: - Mindent tudsz, amit a hegedõsnek tudnia kell.
    Azzal megfordította hegedûjét, és a hátán, a jávorfán játszotta el a Pacsirtá-t, de úgy, mintha csak a húrokon fésülködött volna a vonójával.
    Egy hét múlva az amszterdami Concertgebouw-ban léptem fel Maazellel. Ám én nem láttam a közönséget, és nem hallottam a tapsot. A legendás Sári Pista keze táncolt elõttem a Remenyik-féle hegedû hátán, és a Pacsirta csengett a fülembe. Miért mondta, hogy mindent tudok, amit a hegedûsnek tudnia kell, mikor a hangszer hátán nem tudok játszani? Ezt nem kell tudnia a hegedûsnek? Vagy nem is vagyok hegedûs, csak egy Akadémiát végzett senki?
    Netán Sári Pista magát már nem is muzsikusnak tartja, hanem annál többnek? Miért nem mutatta be korábban ezt a tudását, miért most hozakodott elõ vele, amikor, úgymond, öreg már a "hegedõléshez"? Miért nem mertem semmit kérdezni tõle azon az estén, melyen úgy oldalogtam el, mint egy kivert kutya?
    Amszterdamból megjövet, azonnal a Kulacsba rohantam. Sári Pista nem volt ott. Sehol nem volt. Meghalt.
    Tántorgó léptekkel siettem a feleségéhez.
    - Bazsikám, fiam! - Viola néni magához ölelt, megcsókolt, gyászának kendõjét lelkemre terítette. - Mindig fiút szeretett volna, prímásnak, de csak lányt tudtam neki szülni. Rád hagyta a hegedûjét, nesze!
    Most megyek haza, kezemben a Sári Pista hegedûjével. Elhaladok a Zeneakadémia mellett. Énekhang, trombita-, majd hegedûszó. Az a tanár ott fönt nem tudja a titkot, de még én sem, itt lent. Csak talán az a hegedû tudja, amit viszek. Sári Pista rám hagyta a lelkét. Vagy már neki is egy régi prímás muzsikált fel az ütött-kopott jávorfa testbõl? Talán nem is akart bejönni közénk akkor este a Kulacsba, a húrokon viháncoló purdék közé, csak éppen behozta õt a hangszere? Lehet, hogy a hegedû játszik az emberen?
    Viszem a Remenyik-féle hegedût, viszem.
    Mi lesz, ha nem szólal meg?

PARDI ANNA

Põcze Borbála

A frissen mosott, mozgó délelõttben
   március sugáradása
élénk volt a zsúpfedeles tetõn.
A szabadszállási öregasszonyok nem szerették
   e szép, sokat olvasó lányt,
ki a nyomorúság ellen lázadozott,
   s egy szál pendelyben
futott Borcsa Pestig a századelõn.

Szolgáló lett. Puccos lépcsõházak
  szívták el
törékeny alakjából a paraszti erõt.
  Majd Joszifu Áron
könnyed szavai susogtak szépeket
  egy ferencvárosi padon;
úgy ölelték egymást, mint utca és föld, ha dübörög,
  még a cserbenhagyás elõtt.

A Deák téren, a monarchia napszámos placcán
  ült egy asszony,
fel se tûnt senkinek; vödör, súrolókefe,
  özvegy ódákat zengtek,
menhelyi gyermekek füttyét a fájdalmaktól tolató,
 múltjövõ, jövõmúlt mozdonyok között; -
a mama, a mama, a mama 39 évesen már megtört öregasszony,
  kiben szabadszállást vett a korai halál.

BENE ZOLTÁN

Még három nap

Az öregember minden reggel megivott egy felest a saját fõzésû pálinkából, miként hajdan az apja, s elõtte annak az apja, meg az összes fölmenõje emberemlékezet óta. Ebbõl is látható, hogy az öregember konzervatív hajlamokkal bírt. Ha tavasz volt, ahogyan éppenséggel tavasz volt azon a reggelen is, szóval, ha tavasz volt, a stampedli erõs gyümölcspálinkát egy kevés szalonna és két karéj kenyér követte. Az élelmet az öregasszony tolta az öregember elé, mély sóhajtások közepette, melyek szüneteiben hol a visszeres lábaira panaszkodott, hol a köszvényes nyaka miatt sopánkodott, hol azon kesergett, hogy megint nem aludt egy szemhunyásnyit sem az éjjel. Az öregember tudta jól, hogy ilyenkor nem mond igazat, hiszen éjszakánként nem egyszer riadt fel éktelen horkolásra, attól azonban óvakodott, hogy szóvá is tegye tapasztalatait. Valamikor könnyedén hajba kaptak õk ketten, mostanság ellenben békében élnek, az öregassszony lógatja az orrát és sápítozik, az öregembert hallgatja. Miután végzett a reggelivel, kurtán megköszönte az ételt, bakancsba bújt, kabátot öltött, s kivonult a ház mögött elterülõ, meglehetõs kertbe. Kiengedte a tyúkokat az ólból, vetett eléjük kukoricát, tyúkhúrt, utána metszegetett, meg-megsimogatta a növényeket, volt egy-két jó szava a kutyához is. Lassan harminc esztendeje, hogy mindketten nyugdíjasok, az öregember a vasúttól, az öregasszony a téeszbõl ment nyugdíjba s azóta fokozatosan csendesedett meg körülöttük az élet. Eleinte úgy tûnt, mi sem változik azon kívül, hogy többé nem lett volna muszáj hajnalhasadtával kelniük - igaz, továbbra is hajnalhasadtával keltek, de immáron a saját jószántukból, úri passzióból, nem a kötelezettségek teljesítéséért, nem a körülmények kényszerének engedve -, ám késõbb rádöbbentek, hogy nem ez az egyetlen jele az életvitelükben beállt gyökeres változásoknak. A másik jel a szavak elszaporodása volt. Régebben keveset beszéltek egymással, már csak azért is, mert felettébb kevés idõt töltöttek együtt, hiszen ha nem a munkahelyükön voltak, akkor az asszony a házban és a ház körül tett-vett, az ember meg a szõlõvel, veteményessel, gyümölcsfákkal pepecselt. Miután nyugdíjasok lettek, életük terein elburjánzott a szabadidõ, miáltal megsokszorozódott a beszéd is közöttük; igaz, ebben kettejük közül kezdettõl fogva az asszony járt elõl. Az utóbbi két évtizedben aztán a beszédbõl folyamatos panaszkodás lett. Kezdetben összezördültek a kezelhetetlenül rájuk szakadó egymásrautaltságban, összezártságban, s ilyenkor az öregasszony sosem felejtette el fölhánytorgatni az öregembernek azt a bizonyos negyven év elõtti kalauzkisasszonyt, amire az öregember minden alkalommal az agronómussal vágott vissza. Végül az öregasszony sírva szaladt át akkortájt még életben lévõ testvéréhez, az öregember meg nagy dohogva ment a kocsmába, bút felejteni. Aztán ennek is vége lett, az öregember egyre kevesebbet szólt, az öregasszony elfelejtett perelni. Elmaradozak a felhánytorgatások, megszûnt a piszkálódás, kötözködés, s helyét az egészségügyi sirámok és a nyugdíj folytonos keveslése vette át. Ahogy növekedtek a test bajai, úgy lett kevesebb és kevesebb, amit a postás hozott. Egyre több gyógyszerre volt szükségük, az orvos is mind többe került, mindig szûkebben jutott a palántákra a permetszerekre, a takarmányra az állatoknak, az élelmiszerre, a cukorra a borhoz, pálinkához. Két éve az öregember a cigarettát is letette. Metszegetés közben azon járt az esze, szégyen, hogy vénségére kell hiányt szenvednie, s keserût köpött. A homok sebesen magába szívta a nyálat. Az öregember elharapott egy káromkodást - államról, kormányról, vállalkozókról bukott volna ki a száján valami cifraság, ha hagyja. Nem hagyta. Úgy volt ezzel is, mint az öregasszony panaszáradatával: eltûrte, ahogy eltûrte hajdan az apja, s elõtte annak az apja, meg az összes fölmenõje emberemlékezet óta. Nem hõbörögtek, õk aztán soha nem hõbörögtek, nem olyan család az, nem errõl híresek! Õ sem hõbörög hát, úgy veszi az életet, ahogy jön. Változtatni rajta úgysem áll hatalmában. Olyan ez, mint a vasútnál, gondolta, ha egy vonat egyenesen akar menni, hiába ugrálunk elé, hogy eltereljük, legfeljebb otthagyjuk a lábainkat, mást nem érünk el. Délre járt az idõ, az öegember félbehagyta, amivel foglalatoskodott, beballagott a házba, szótlanul leült az asztalhoz. Úgy tûnt, nem változott semmi, s az asszony ugyanúgy hajtotta a magáét, mint néhány órával azelõtt, amikor kivirágzott a reggel. Az öregember úgy képzelte, amíg kinn járt, addig sem állt be a szája. Megebédeltek, csontlevest, édeskés krumplit (kissé megcsípte a hideg télen), csirkét sütve. A csontokat egy tányéron vitte ki az öregember a kutyának, hagy játszódjék vele. Utána visszament, ledõlt egy kicsit, de nem sokáig pihenhetett mert az öregasszony a másik ágyon hamarosan horkolni kezdett. Így aztán inkább feltápászkodott, felöltözött, kibotorkált az udvarra, gondolta, vág egy kevés fát. Még maradt valamennyi, pedig kemény volt a tél, de maradt egy kevés tûzrevaló akác. Nekilátott. Egymás után helyezte a rönköket a tuskóra, felemelte a fejszét, lecsapott, a rönkök elébb ketté-, majd a félrönkök szép sorban újra kettéhasadtak. Csakhamar kimelegedett. A kutya ugatására lett figyelmes, a kapu felé fordította a tekintetét. A postás érkezett, persze, várták már a nyugdíjat, hát azt hozta. Az öregember rendre utasította a kutyát, kiment a kapuhoz, aláírta az aláírnivalókat, átvette a szánalmas járandóságot, a magáét és az öregasszonyét, utána elköszönt a postástól. Bevitte a pénzt a házba, a konyhaszekrény fiókjába rakta. Belesett az öregasszonyra, látta, hogy nyitott szájjal alszik. Nem akarta felébreszteni, visszament fát hasogatni. Újabb rönköket helyezett a tuskóra, felemelte a fejszét, lecsapott, a rönkök elébb ketté-, majd a félrönkök szép sorban újra kettéhasadtak. Élvezte a favágást, bár fárasztó volt. Késõ délutánra járt, mikor megint visszament a házba. Az öregasszony ugyanúgy feküdt mint korábban. Mikor közelebb lépett, látta, hogy a szeme nyitva áll, s már meg is üvegesedett. Lefogta a szemhéjait, ne bámulja a semmit. Leült a halott mellé az ágy szélére. Arra gondolt, milyen szomorú, hogy éppen most kellett ennek történnie, tavassszal. Arra gondolt, milyen szép a tavasz. És arra is gondolt, hogy milyen kár, hogy olyan szép. Nézte az öregasszony arcát. Látta, hogy leírhatatlanul ráncos és beesett. Most rá se nézne az agronómus, gondolta, s nagyot sóhajtva hozzátette: ahogy rám soha egy pillantást sem vetett az a bizonyos negyven év elõtti kalauzkisasszony. Megrázta a fejét, felállt. Takarót kotort elõ a szekrénybõl. Gondosan, mint egy védtelen gyermeket, betakargatta az öregasszonyt. Fáradtnak érezte magát, de azért kilépett még az udvarra egy öl fáért, s begyújtott a vaskályhába. Úgy érezte, nem tud tovább talpon maradni. Levetkezett, a ruháit, miként világéletében, az ágya végében álló fotelon rendezte el szépen. Belebújt a pizsamájába, s lefeküdt aludni. Gyorsan elnyomta a buzgóság, s ezen az éjjelen horkolás sem verte ki szemébõl az álmot. Reggel kipihenten ébredt. Beágyazott, felöltözött, az öregasszonyt kitakarta kissé. Kibotorkált a konyhába, megivott egy felest a saját fõzésû pálinkából, miként hajdan az apja, s elõtte annak az apja, meg az összes fölmenõje emberemlékezet óta, mivel mindannyian konzervatív hajlamokkal bírtak - vagy legalábbis a szokások rabjai voltak. Elõkotort egy kevés szalonnát, levágott két karéj kenyeret, megreggelizett. A délelõttjét a kertben töltötte, ahogyan máskor is tavasszal, a gyümölcsfák és a szõlõ közt, a jó levegõn. Ellátta a baromfiakat, a kutyát, még egy kevés fát is aprított déltájban. Harangszóra bement, s mivel nem volt ebéd, nem evett. Délután aludt egyet, utána ismét a kertben dolgozgatott, megásott egy-két ágyást, gondosan elgereblyézett. Estére halálosan elfáradt, olyannyia, hogy még a ruháját is rendetlenebbül helyezte a fotelba, mint általában. Azért az öregasszonyt gondosan betakargatta, és begyújtott a vaskályhába is, elvégre hidegek még az éjszakák. Ezúttal is aludt egyhuzamban, súlyosan, álomtalanul, egészen reggelig, amikor is (valamelyest kipihenten) felriadt. Az ablakon betûzött a felkelõ Nap, a sugarai szinte bántották a szemét. Beágyazott, fölöltözött, az öregasszonyt is kitakarta egy kicsit, be ne fülledjen. Kitámolygott a konyhába, megivott egy felest a saját fõzésû pálinkából, miként hajdan az apja, s elõtte annak az apja, meg az összes fölmenõje emberemlékezet óta, mivel, miként azok, õ is megrögzötten a szokások rabja volt. Miután elöblítette a stampedlit, elõvette a szalonnát, leszelt belõle egy szeletet, a száraz kenyérvéget is kettévágta, s megreggelizett. Egész délelõtt az udvarban és a kertben csetlett-botlott, a tyúkok körül, a szõlõ közt, a gyümölcsfák alatt. Egy újabb ágyást is megásott. Délben leült a konyhaasztalhoz, hosszan nézte az öregasszony üres székét. Mikor megunta, bement a szobába, a mozdulatlanul heverõ test mellé kucorodott. Figyelte az ezer ránc szabdalta arcot. Megint felötlött benne, hogy most bezzeg rá se nézne az az agronómus. Észre se venné, ahogyan rá bizony soha egy pillantást nem vetett az a bizonyos negyven év elõtti kalauzkisasszony! Nem is értette már, miért kellett úgy tennie, mintha nem így lett volna. Büszkeségbõl? Bosszúból vajon? Ki tudja? És ennek sincs már jelentõsége, semminek nincs már... Még visszatért egy kicsit a kertbe tenni-venni. De csak lézengett, csak õdöngött céltalan. Sehogy sem találta a helyét, ezért inkább fedél alá húzódott. Mikor szürkületkor levetkezett, s ruháit nagy gonddal összehajtogatva a fotelba helyezte, érezte, hogy nehezen szedi a levegõt, s érzett valami édeskés, émelyítõ szagot is. Felöltötte a pizsamáját. Szédült kissé, de a kályhába még begyújtott,s az öregasszonyon is elrendezte a takarót. Aztán ágyba bújt. Nem verte fel horkolás a leszálló éjszaka csendjét. És az öregember a következõ nap reggelén már nem ébredt fel.

SZARKA ISTVÁN

Kitavaszodtam

Kacagtató kis fájdalmak nyilallnak:
tejfogad nyoma, puha körmödé, te,
zsebiboszorka április,
fényhajasbaba szellõhónap.
Roppant kedéllyel véve tudomásul
akarnok duzzogásaid,
térdemre döntve bizony elfenekellek,
hogy áttetszõ nyakadban
bujdokoltasd máris le-föl, le-föl
a fátyolos napot,
gimnazista melledre vedd a földet,
sûrû meleged hadd kortyolja, engem
orromnál fogva vezess jácint mezõdön,
hogy rátaláljak rejtelmes fréziádra,
s lenge örvényeim
lenge örvényeidre leljenek.
Így jó ez, így. A könnyûvérû fák
levélzetét is kigöngyölöd,
fû forradalma ügyéhez állsz
s ablakokat nyitsz.
Kitavaszodtam véled: este van;
e hosszú napot kezdhetném akár
megint elõlrõl,
éppen, mint régen.
 

Angyalföld

Ez a via del Kassák.
A Dózsa-sarkon mellbedöf az igazság.
Ó, Nagy Névadó, vagyok a tisztelõd, és
az egyenrangú keresztezõdés
(kátyúidon csak). Nyolcvannal hajtanak át

a fiatalok mirajtunk. Vastag nyakát
jól fogják õk az el-nem-gágítónak.
Szép lesz a holnap.
A párhuzam Tüzérbe
fogmívesemhez érve
tárcám ürítem, s végestelen a Csángón
én élemedett ifjúságom
maradványait eldobálom.
Az Apály menti futtatóban
három eb örvend, hogy jól van, jól van;
az Angyalföldi sarkainál
áll a hajdani tél, a majdani nyár,
s Bodrogi jõ ki bennfentes bejárón,
de õ sem ismer. Kínomban kitalálom
kedvenc virágát (legyen Agyaras
    Mályva),
csak hogy tûzhessek üstöllést a Dagályba.
 

Feng sui

Ilyen parancsok jönnek:
MEGIN' VALÓSÍTS ÖNMEG!

Már mint vénember. Az új:
derûs, nyílt nemet tanulj,

kegyetlen-gonosz nemet
(ûk is hadd szenvedjenek).

Jõ már az elmenetel:
dobáld el, ami teher;

kígyónép nem melenget:
ha elenged, elengedd;

s hadd varrják õk a szálat:
mért bõgjenek utánad,

vidorabb, ha utálnak,
gyér fogú irigy állat.