NOVÁK VALENTIN

Meteorák

Fehérre meszelve az ég.
Kecske zabálta hegyek.
Árkádia szerelem-zöldjét
lelegelték.

Fönn, a hegy ujja begyén
napfény-lándzsától leterített
zarándok vérzik el.

Kolostor - Isten köldökén
URAMIRGALMAZZ-magány.
Hegyek tenyerében
tévelygés-anyám szül holnapot.

Kis odvak vadjai: remeték.
Csontra fonnyadt bõrük alá
Isten rak emésztõ máglyatüzet;
s mohón táplálják -
korhadt csontjaikat
- sancta simplicitas! -
adván a bennük dúló
halál-buja tûzhöz.

Sziklákon csönd. Isten ül ott.
Ikonok mögött halk sóhajok.
Remegõ szakáll alól a dal -
(Kyrie eleison)... elzavar...

Hisz itt csak ISTEN ismer.
A föld is égre bök.
Odüsszeusz hajóz.
Itt csak Isten ismer.
A Föld is égre köp.
Platon tévelyeg.
Csak isten ismer.
A FÖLD is égbe döf.
Dionüsszosz csalat.

NEMES LÁSZLÓ

Tüllfüggönyön innen és túl

Részlet egy készülõ regénybõl

Rossz éjszakája volt Laczkó Péternek. A fürdõszobában elszédült, aztán csak belezuhant az ágyba, tulajonképpen semmije se fájt igazán, legfeljebb valami kis nyomást érzett a szíve táján, a lélegzetvétel fáradságos munkának tûnt, mintha mázsás súlyok nehezednének a mellére, ott fenn, a nyaka, a gégéje alatt, az érverése olyan szapora lett, csaknem egybefolyt, meg se tudta számlálni, szinte biztos volt abban, hogy nem éri meg a reggelt. Nem pánikot, nem is lázongást érzett, hiszen kegyes volt hozzá a sors, több mint nyolc évtizedet átélni ebben a viharos korban, épségben, viszonylagos egészségben, ez több mint szerencse - hívõ volt-e vagy sem, de mindenképpen úgy érezte, úgy mondta magában: isteni kegyelem.
    Aztán reggelre jobban érezte magát.
    - Tudod - mondta délután Zsuzsikának - , annak idején, a tízéves érettségi találkozónkon az egyik fiú, Sándor Laci, felolvasta a névsort. Hárman kivándoroltak: egy Kanadába ment, egy valamelyik dél-amerikai országba, egy az éppen akkoriban hivatalosan is állammá lett Izraelbe. Az osztálylétszám fele, pontosan a fele, akkor - tíz év múltán - már nem élt. Katonák vagy munkaszolgálatosok, lágerben megsemmisítettek - "hõsi halottak" vagy páriák -, egyaránt a huszadik század nagy õrületének áldozatai.
    - Igen - mondta még Zsuzsikának -, akkor, amikor azt az érettségi találkozót megtartottuk egy zuglói kertvendéglõben, én már nõs voltam. Alig két hónappal elõtte volt az esküvõnk. Hogy békességet, megnyugvást jelentett-e végre az idegenben töltött évek, a háború, a hányattatások után a házasság, az otthon, a valakihez tartozás? A szerelem?
    - Igen, biztosan - felelte Zsuzsikának -, és valóban, volt már otthonom, volt otthonunk is. Összecsomagoltam a holmimat, a könyveimet és otthagytam azt a tûrhetõ, mégis annyira sivár albérleti szobámat; Papp Márton tanársegéd jóvoltából egy ideig a klinika egyik inspekciós szobájában lakhattunk, aztán, minden bizonnyal Juli professzorának nyomatékos ajánlására - mint késõbb megtudtam, a kerületi elöljáró a prof betege volt - hamarosan kiutaltak nekünk egy szép, kétszobás bérlakást, azt, amelyikben több mint fél évszázad múltán ma is lakom. Valami bankkölcsönt is felvehettünk, egy viszonylag olcsó, tudod, olyan, a háború elõtt divatossá lett kombinált szobabútort elosztottunk a két helyiségben, cserépkályhánk, konyhaszekrényünk, gáztûzhelyünk, rádiónk is volt - maga a földi paradicsom! És család. Vasárnapi ebéd - ha Juli éppen inspekciós volt, akkor én egyedül - Bíróéknál; sógor és sógornõ, mármint Föld Karcsi és Teri, mert Mari és Vadász Lajos ilyenkor sose jöttek el; fiam, mondta nekem egyszerre csak Bíró Gyula, és az a kemény, sötétbarna pillantása néha ellágyult, amikor ebéd elõtt koccintottunk; az anyósom olykor-olykor, lopva, megsimogatta az arcomat, éppen hogy hozzáért az ujja hegyével, és megtudakolta, hogy a túrós vagy a lekváros palacsintát szeretem-e jobban. És térült-fordult a konyha és az ebédlõasztal között, amelyhez csak percekre ült le, talán legszívesebben csak állva nyelte volna le a maga falatját, tálból, lábasból kanalazva, mintegy õsi mozdulatokkal, valamiféle belérögzõdött hajdani falusi asszonyemlékként. És sakkozni is leült velem Bíró Gyula egyszer-kétszer ebéd után, de hamar összecsapta a figurákat, áh, pancser vagy, veled nem érdemes, mondta ilyenkor nevetve; ez is jó volt, ritkán láttam igazán nevetni. De akkor volt igazán olyan nagyon komoly, sõt, komor, amikor a tankönyveit, a jegyzeteit, a rajzait mutatta nekem. Hiszen te amolyan tanárember vagy. Vagy leszel, tette hozzá. Nekem meg, folytatta, ha már gyárigazgató vagyok, ha odaállított a néphatalom. - ezt olyan komolyan mondta, olyan szent meggyõzõdéssel - meg kell tanulnom, ha törik ha szakad. Felsõfokon... Pedig nehéz, rohadtul nehéz. És egyszer még azt is elmondta nekem, hogy a gyárban Korompay fõmérnök felajánlotta, szívesen segít neki. - Segít is - mondta nekem az apósom, de érzem a Korompayn, a szemébõl látom, a hangja színébõl kihallom a mélységes megvetést. - Aztán kijavította, vagy pontosította magát: - Talán nem is igazán gyûlöletet érzek, talán mégse megvetést... még az is meglehet, hogy valami õszinte segítõkészséget... talán még valami szeretetet is. Ahogy a kutyát vagy a derék cselédet szerethetik...
    És ebben az új életben, ebben a számára új környezetben, családban, ebben a maga részérõl is annyira helyeselt, vágyott, igazságot, boldogságot ígérõ világban mégis minden korábbinál elevenebb nosztalgiával ébredtek fel Laczkó Péterben a régi életének, gyerekkorának és elsõ fiatalságának képei. Már régen, talán soha nem érezte olyan intenzitással, olyan fájdalommal apa és anya hiányát, az õ apjáét, az õ anyjáét, mint most. Boldog is volt tehát valóban ebben az új világban, ebben a szép, új lakásban, a közös reggelizõ asztalnál meg az ágyban Julival, és mégis, ott volt, ott lebegett szeme elõtt mindig az az eltûnt, kissé talán túlzsúfolt József körúti lakás, az a langymeleg sziget abban a valamikor oly szépnek, melegnek tetszõ egyre jegesebbé vált világban. És jöttek, jöttek feltartóztathatatlanul az emlékek, a képek.
    Erkélye is volt annak a régi lakásnak. A szalonból nyílott. A szemközti ház egyik harmadik emeleti erkélyén gyakran megjelent egy Péterrel körülbelül azonos korú fiú. Kerek fejû, kövérkés gyerek volt. Integettek, átkiabáltak egymásnak. Akkoriban az utcai forgalom zaja - bár villamos is járt már régóta a körúton - még nem nyomta el az éles gyerekhangjukat. Aztán találkoztak is, odalenn, az utcán, õt bizonyára a Fräulein Liesel kísérte, a másiknak talán az anyja fogta a kezét, Péter akkor már a nevét is tudta: Soltész Bandinak hívták. Volt telefon mind a két lakásban, de õk továbbra is a "toroktelefonjukat" használták; Bandi egyszer vagy kétszer át is jött hozzájuk, az ebédlõ szép nagy szõnyegén emeltek várat az építõkockákból - neked nincs villanyvonatod? - kérdezte a vendéggyerek; igazi barátok valahogy sohasem lettek, de néhány évig még át-átkiabáltak egymásnak. Nõtt a jármûforgalom is a körúton, el-elmaradt, aztán megszûnt a "toroktelefonálás" Laczkó Péter a hazatérte után soha nem próbált, soha nem tudott volna elmenni a régi lakásukba. De a szemközti házba egyszer bement. Végigböngészte a kapualjban a lakók jegyzékét, a házmesternél is érdeklõdött. - A Soltész doktorék? - mondta az, bizalmatlanul. Enyhe borszag lengte körül. - Azokat elvitték. Sose jöttek vissza. A holmijuk... én kérem igazán... - Az engem nem érdekel! - mondta Laczkó Péter. - De volt egy fiú... a Bandi. Velem egykorú... - Az öregember a csak félig nyitott ajtóban állva a vállát vonogatta csupán. A Soltész Bandi... Ezt se tudta, ezt se tudhatta meg Péter soha.
    Meg ott lakott a házukban a Czirják Béla. A negyedik emeleten laktak, szoba-konyhás lakásban, a József körúti nagy bérház hátsó udvarában. Czirják Sándor bácsi bádogos és lakatos volt, amolyan ezermester. Béla fürge, nyúlánk gyerek, fél fejjel magasabb volt a nála csaknem egy évvel idõsebb Laczkó Péternél. Jól lehetett vele játszani, ügyes játékokat talált ki. Béla a Péter két felhúzható, rugós kisautójából kiszerelte a régen elromlott szerkezetet és egy hosszú zsineg két végére erõsítette. - Ebbõl jelzõkészülék lesz - mondta - olyan mint a távíró. Majd hosszabb zsineget szerzek, esetleg drótot, és összekötjük vele a két lakást. Ha hívsz, lejövök. - Laczkóéknál jobban lehetett játszani. Béláéknál a konyhán kellett átmenni. A szoba sötét volt, mindig érzõdött valami savanyú szag; ha délután villanyt gyújtottak, Czirják néni rögtön lekapcsolta: mi nem pazarolhatunk, szólt rájuk. A faterom azt mondja, közölte Péterrel egyszer Béla, mintegy titokként a fülébe súgva, hogy a Laczkóéknak könnyebb, nekik persze könnyebb.
    Ha odalenn játszottak az ebédlõben, szép, meleg napokon esetleg a nagy erkélyen, anya vagy a Fräulein Liesel mindig hozott Bélának is habos kakaót és kuglófot. Egy alkalommal, egy kora õszi vasárnap délután a Laczkó szülõk nem voltak otthon, a Liesel kisasszonynak és a bizony csak cselédlánynak nevezett háztartási alkalmazottnak is szabad napja, ahogy akkoriban mondták: kimenõje lehetett - Péter és Czirják Béla egyedül maradt a lakásban. Péter levette a nagy, kurblis gramofon réztölcsérét és a fejére tette. - Sisak, harci sisak! - kiáltotta. (Hogy szerette azt a gramofont! - jutott eszébe évtizedek múltán, abban az új világban, abban az új lakásában. Maga is gyakran énekelte, nem is olyan rossz gyerekhangján, ha nem is értette, hogy: Jaj, meg kell halnom, bár úgy vágyom élni... De még annál is lelkesebben: Asszonykám adj egy kis kimenõt, hadd zülljek épp úgy mint azelõtt... ). A konyhaszekrénybõl egy fazekat vett elõ, az került Béla fejére, a kezükbe meg az elõszobából apa két régi sétapálcája - mert olyasmijük is volt még akkoriban azoknak, akik úriembernek számítottak -, és Péter szokatlan hevességgel rikoltotta: - Rajta, párbajozzunk! -
    Csattogtak a sétapálcák, vagyis a kardok, Béla meglökhette a harc hevében Pétert, de lehet, hogy õ csak megbotlott, és nekiesett az ebédlõ és a hálószoba közti ajtó félfájának. A barnára mázolt, eléggé kopott ajtókeret élének elnyûtt fájáról levált egy szilánk, egy olyan két centiméter hosszú, mindkét végén hegyes kis torpedó, és befúródott, teljes egészében becsúszott Péter könyökének laza bõre alá. Tulajdonképpen nem is fájt, de azért megrémültek, letették a fegyvert, a sisakokat, csak álltak, néztek egymásra szótlanul, aztán Béla mondott valamit, hogy ez semmi, ugye semmi, és azt mondta a muter, hogy ma ne maradjak sokáig...
    Amikor Péter szülei hazaérkeztek, anya rémülten tapogatta Péter könyöke alatt azt a hosszúkás dudort, apa kézen fogta és átment vele egy közeli orvosbarátjához. A doktor bácsi, emlékezett Péter, ugyancsak elmélyülten tapogatta a könyökét, a kis fatorpedó bemenetelének még a nyoma se látszott a rugalmas bõrön, hümmögött és azt mondta, gyerek testén õ nem szívesen vág azonnal - hol volt akkor még penicillin, antibiotikum! -, várjanak, hátha nem is fog elgennyesedni. Hátha megoldja maga a fiatal szervezet. És vártak, valóban, sose gennyesedett; Péter ujja hegyével gyakran megtapogatta, mintha idõvel kisebbedett volna a bõre alatt az a fa szilánk, mintha egészséges gyerektestének nedvei valóban felszívnák azt az idegen szerves anyagot; úgy emlékezett késõbb, hogy egy-két évig, talán még tovább is tapogatta azt az egyre kisebb torpedót, míg végül ujja hegye semmit sem érzékelt már. Idõsebb korában tréfásan mondogatta néha Julinak, lehet, hogy azért vészelt át annyi mindent ebben a veszedelmes világban, mert a fa életereje munkál a szervezetében, az is meglehet, hogy fa nõtt benne, dió- vagy talán egy kemény tölgyfa. Felesége, az orvos, csak nevetett, legyintett ilyenkor.
    Mire Laczkó Péter a háború után hazaérkezett, Czirjákéknak is nyoma veszett. Él-e vajon még Béla - jutott néha Péter eszébe -, katona volt-e, talán régen halott vagy hadifogoly; eleven, ügyes fiú volt, az is lehet, hogy illegális, náci-ellenes akciókban vett részt, embereket mentett... vagy bujkálókat, üldözötteket kísért a Dunához?
    Tíz vagy talán már tizenöt éves házasember volt Laczkó Péter, amikor egyszer elromlott a vízcsap a fürdõszobában. A házkezelõség egy öreg, mogorva, nyugdíjas szerelõt küldött ki hozzájuk. Juli a klinikán volt, akkor már fõorvos, az új orvostársadalom egyik sikeres - ahogy irigyei mondták, és kezdetben, egy ideig valóban az is volt: "futtatott" - frontembere, az országban az elsõ akadémiai, kandidátusi tudományos fokozatot elnyerõ orvosok egyike. Péter - akkor már évek óta diplomás tanár - kéredzkedett el "szerelõrevárás" miatt az iskolából. A fürdõkád peremére ülve figyelte a lassan, unottan dolgozó mestert. Mintha... mintha õ lenne... - Nem a Czirják bácsi? - kérdezte - Persze, gondolhattam volna, a Laczkó név... - bólintott az öreg. - Persze, a Laczkó ügyvédék... - De azért nem fordult hátra, tovább bajlódott a csappal.
    A Béla... megvan a Béla? - kérdezte Péter. - Mi van vele?
    - Megvan. Brazíliában. Igen... jól megvan. Már gyára van. Persze, hogy kiment... rögtön a háború után.
    Kiment? Akkor? Vagy ki kellett mennie? Menekülnie? Amikor én hazajöttem végre? Miért? - Miért ment el? - kérdezte végül Béla apjától.
    - Mert volt esze. Gyára van Rióban - dünnyögte az öreg. Aztán csak annyit mondott: - Készen vagyok. Most már rendesen folyik a víz.
    A mozik is gyakran eszébe jutottak. Az a két kis mozi a lakásuk közelében. Néha levitték a szülei. Szerette azt az izgatott várakozást, amíg az a keskeny, hoszszú terem elsötétült, a szünetben perecet is kapott, finom volt az az édeskés illat is, amit a jegyszedõk permeteztek a magasra tartott pumpákból az elhasznált levegõbe. Meg tetszett a zongoraszó is a vászon elõtt és a vásznon mulatságosan ugráló, némán hadonászó alakok. Az izgalmuk - még ha sokat nem is értett belõle. Csak villanások az emlékezetében: az éhes Chaplin, amint megeszi a megfõzött bakancsát és élvezettel szopogatja a cipõfûzõt. És az a szép, ügyes kutya: a Rin-tin-tin...
    És persze Ilove Ju. Még nem járt iskolába, de a betûket ismerte, össze tudta rakni már. A Liesel Fräuleinnel állt meg egyszer a mozi elõtt, a kitett fényképeket nézegette, s az egyikrõl egy gyönyörû nõ mosolygott rá. Volt a képen bizonyára egy férfi is, gondolta késõbb, de õ csak azt a csillogó szemû tündérlányt bámulta. És megpróbálta elolvasni a kép alatt a feliratot: I LOVE YOU. És félhangosan mondta is, úgy gondolta: ILOVE JU. Ilove minden bizonnyal a keresztneve, olyasféle, mint magyarul Ilona. Álmodott is sokáig, többször is róla, a szemérõl, a mosolyáról - Ilove Ju. Ilove Ju...
    Boldog volt, igen, ez kétségtelen, boldog volt a házasságban, abban a számára olyannyira új közegben. De hát, mi is volt ez a boldogság? Otthona volt végre megint, Juli szerette, õ is szerette Julit - ez is kétségtelen. Feleség, szép is, okos is, sikeres pálya kezdetén, olyan, akire még büszke is lehet. Szép, barátságos lakás, idõvel vettek két fotelt is, késõbb még egy szekrényt, aztán Péter egyik idõs tanártársától - milyen büszkén mondogatta már, hogy "kollégámtól" - egy használt, de jó állapotban lévõ íróasztalt. Egy-két év múltán az elsõ szõnyeg, az elsõ kép a falon. A vázában - Juli egyik elsõ hálás betegének ajándéka - csaknem mindig virág. Vendégek is jöttek néha hozzájuk, a család, névnap, születésnap, nagyobb ünnep alkalmából a szülõk, vagyis Bíró Gyula ünnepélyesen, Bíróné süteménnyel, esetleg rántott csirkével megpakoltan, Teri kíváncsian, Föld Karcsi kissé elfogódottan és közben büszkén nézegetve a felesége szépen növekvõ hasát - Teri akkoriban várta az elsõ, s utána hamarosan a második gyereküket. Egyszer-kétszer Mari is felugrott Laczkóékhoz - Hogy állsz a vizsgáiddal? - kérdezte Pétertõl. - Na és a te híres tudományod? - fordult Julihoz, de máris sietett tovább, várta sürgõsen a kerület, az ország, a világ megváltása. A másik sógor, Vadász Lajos - akkor talán már alezredes Péter emlékezete szerint soha nem is volt náluk. És jöttek, kezdetben gyakrabban, aztán ritkábban, Sebõk Gyuri és a felesége, Nóra - õk már régebben, több mint egy évvel korábban házasodtak össze, mint Laczkó Péterék. Gyuri alig néhány héttel a hazaérkezésük után, egy életben maradt nagybátyjánál ismerkedett meg Nórával, szokása szerint rögtön bele is szeretett - ez alkalommal azonban komoly volt az érzés. Halálosan komoly magyarázta Laczkó Péternek Sebõk Gyuri. Nóra az ifjúsági szövetség lelkes aktivistája volt, ott barátkozott össze az akkor még egyetemista Bíró Julival, õ mutatta be neki késõbb Pétert. - Van az én Gyurimnak egy nagyon rendes barátja-mondta Julinak. - Ugyanúgy gondolkodik, mint mi.
    A Zeneakadémián voltak elõször együtt, mind a négyen, egy vasárnap délután. A Szöktetés a szerájból-t adták elõ, a kisterem szûkös dobogóján. De így is gyönyörû volt. Constanze és Belmonte kettõse közben Péter kisujja hozzáért a jobbján ülõ Juli kezéhez, aki egy-két pillanatig mozdulatlan maradt, aztán elhúzta a kezét. Egy másik vasárnapon, csodálatos, napsütéses vasárnapon, négyesben kirándultak a budai hegyekbe. A Sváb-hegyen - vagy akkor talán már Szabadság-hegy volt a neve? - valahol a Normafa-lejtõn túl letelepedtek a fûre, de Bíró Juli egyszerre csak felpattant és futni kezdett. Péter utána iramodott, de hamarosan megállt. Sose volt igazán jó futó. Csak állt, és nézett Juli után. Soha se felejtette el azt a képet. Ahogy az a karcsú lány-akkoriban lett doktor már - valami utolérhetetlen könnyedséggel szökellt, lebegett szinte a rét zöldje fölött, az ellenfényben arany sugárzás vette körül szabadon lobogó barna haját; õ csak állt és arra gondolt, így kellene szállni, repülni örökké a napfény, a boldogság felé.
    Szóval késõbb, nem is olyan sokkal késõbb, az új, boldog életében, abba a boldog otthonukba jöttek a vendégek is. Péter örült nekik. Sebõk Gyuriéknak különösképpen. - Nekem tulajdonképpen nemigen voltak igazi barátnõim -mondta a fiatal férjének egyszer Juli. - Az anyánk nem nagyon szerette, ha az iskolatársnõink vagy más lányok feljönnek hozzánk. Ti hárman vagytok, mondogatta mindig, az elég. Legyetek csak egymás barátnõi. Talán a szegénységünket szégyellte. Mert mi nagyon szegények voltunk akkoriban. És a vendéget illene valamivel megkínálni is. Vagy azért mondta, mert õ olyan nagyon magának való volt? Az apámhoz se jöttek fel a barátai. Lehet, hogy csak a mama miatt. Akkoriban ezen nem is igen gondolkoztam. Az apánk járt el inkább hazulról. Nem kocsmába, hanem a szakszervezetbe. Sakkozni is oda ment mindig. A Vasasokhoz.
    Õhozzájuk, Laczkó Péterékhez tehát már jöttek vendégek. Sebõkék délután, este, vasárnap délelõtt, amikor éppen ráértek, amikor eszükbe jutott, akkor állítottak be hozzájuk, úgy érezték magukat náluk, mintha otthon volnának. Különösen Gyuri. De hiszen ez természetes, vélte Péter. Csaknem hét esztendeig tartó diákéletük, kóborlásaik, katonaságuk, háborús kalandjaik és megpróbáltatásaik során, az idegen közegben, sokszor éhesen, nyomorúságukban oly szorosan egymásra utalva megszokták, hogy nincsenek titkaik, nincsenek szégyellnivalóik egymás elõtt. Szüleikrõl, álmaikról, nõtlen magányukban lányokról, korgó gyomorral ételekrõl beszéltek egymással; szalmazsákon, priccsen, csupasz földön fekve kérdezték egymástól elalvásig: - tudod-e, hogyan következtek az Erzsébet körúton egymás után az üzletek a Bucsinszky kávéháztól a Király utcáig? - És amikor elõször vitt el az apám a Duna uszodába, oda, az Erzsébet-híd mellé... - mesélte ábrándosan Sebõk Gyuri, miközben valahol a köves szíriai sivatagban vagy Észak-Afrika homokbuckái közt szégyenkezés nélkül guggoltak egymás mellett a latrina fölött. Így kezdtek bele elmúlt tragédiák, háború, halálok, Dunába lõtt, Auschwitzban elgázosított rokonok, szülõk lassan megismert, lassan megemésztett, bár igazán soha meg nem emészthetõ történetei után ebben az új, boldog, csupa boldogságot ígérõ életükben, ebben az új, boldog lakásban a maguk történeteinek felelevenítésébe. Amikor ott sorakoztunk már, teljes menetfelszereléssel, puskánkkal a vállunkon, vagy izzadt kezünkben szorongatva a fegyvert, annak az óriási csapatszállító hajónak a fedélzetén. Seahorse, az volt a neve, ugye? És jobbra-balra tõlünk a konvoj, a hadihajók, és fölöttünk a vadászgépek és elõttünk a ködbõl kibontakozott a part, de azt se tudtuk pontosan, hogy Itália vagy Görögország partja, csak azt, hogy Európa végre, a mi Európánk, egy lépéssel közelebb az otthonunkhoz, és azt, hogy ott vár ránk a német hadsereg, Hitler még meg nem vert serege, ágyúkkal, puskákkal, szuronnyal, aknákkal, gránátokkal, ezer fortéllyal, és összeszorult a szívünk... otthonunk, Európa... ahol a szüleink... megalázottan... de élnek-e még? - És amikor még az egyetemre jártunk, és én éjjeli õr voltam a kikötõ raktárában kezdte Sebõk Gyuri - ... és én azt mondtam - folytatta Péter; az lenne nagyszerû, ha egyszer annyit ehetnénk, jó, zsíros falatokat, hogy olyan igazán, alaposan elrontsuk vele a gyomrunkat... És emlékszel, mondta Gyuri, amikor a sátorban annak a vézna londoni fiúnak, azt hiszem, szabólegény volt az East Enden, egy éjszaka a szomszédja véletlenül kiöntötte a zománcbögréjébõl a fogsorát... talán Darby volt a neve? Vagy Davies? ... és hajnalban az egész szakasz azt kereste a sivatagi homokban... - Igen, Davies - pontosította Péter, és a feleségének magyarázón hozzátette: -, a szegény angol fiúk lyukas fogát akkoriban ugyanis rögtön kihúzták, nem bíbelõdtek vele, húszéves fiúknak már mûfogsoruk volt... - És amikor szabadságon voltunk Alexandriában - mondta nevetve Sebõk Gyuri -, és te rémülten kirohantál a katonai kuplerájból, amint beléptünk abba a nagy hodályba, ahol úgy álltak sorban az ágyak, mint a kórházi kórteremben...
    - Ezt már sokszor elmondtátok, - jegyezte meg kissé bosszúsan Juli. És látta rajta Péter, hogy az se tetszik neki, amikor az õ régi barátja, azzal a régi természetességgel, se szó se beszéd, kimegy a konyhába és kivesz a tálból egy süteményt, vagy kenyeret szel magának és vajjal megkeni.
    - Ez mégis... és ne akármikor... csak úgy... - jegyezte meg este, kissé zavartan Juli. - Rám holnap nehéz, felelõs munka vár a klinikán.
    - A barátom. Mi megszoktuk... - mondta Péter.
    Idõvel aztán ritkultak Sebõkék látogatásai. Mondott-e valamit Nórának Juli? Péter ezt nem tudta, sose kérdezte meg Julitól. Ezt se kérdezte meg soha.
    Juli akkoriban már az elsõ komoly tudományos dolgozatát készítette, azt, amelyikbõl késõbb a kandidátusi értekezését írta. Vaskos orvosi könyvek tornyosultak a közös íróasztalukon, grafikonok, statisztikai kimutatások. Az endocrinologia kapcsolata az osteoporosissal, haemophiliával és egyéb orvosi területekkel - ez volt Juli témája, a részleteket, a felmerülõ kérdéseket Papp Mártonnal a - Papp Marcival, így emlegette már Juli - és magával a professzorral beszélte meg. Péter pedig dolgozatokat javított az íróasztal másik végén. (Nõalakok Vörösmarty drámai költeményeiben; Hazaszeretet és forradalmi gondolatok Petõfi verseiben) vagy az új, kényelmes karosszékében ült és olvasott. Béke és boldogság. És közben ott parázslott mégis valahol a mélyben a múltnak, a történelem erõszakával jelölt életnek pislákoló zsarátnoka. Mintha ebben az új, derûs, többé-kevésbé modern, célszerû otthonában olykor-olykor valami tüllfüggöny ereszkedne a szeme elé, és annak túloldalán kissé elmosódottan, halvány pasztellszínekben mozognának, lebegnének mintegy a mai háttérvetítésekben - annak a másik, eltûnt életnek a képei. És halkan megszólaló, el-elúszó hangjai. Anya kedves, kissé ügyetlen zongorázása; valamikor, fiatalabb korában még énekelgetett is hozzá, néha bizony kissé hamisan, mégis olyan lelkesen, elemében volt, ha vendégek ültek a szalon szép, de nem is igazán kényelmes székein. És a fátyol mögött, abban a különös, valószerûtlen dimenzióban lebegõ képek és hangfoszlányok közt felcsendült egy tisztán hangzó hegedûszó: Mendelssohn hegedûversenye harmadik tételének mennyei dallama. Igen, ez a boldogság, a tiszta, tündéri életöröm - igen, ez Ervin, az igazi, a tiszta barátság, a készülõdés a jövõre, az életre, arra az igazi, csupa nagybetûs ÉLET-re. Schönberger Ervin volt az elsõ, az igazi barátja; olyan volt ez az elsõ, tiszta fiúbarátságuk, ez a kezdõdõ férfibarátság, ez a minden testiséget nélkülözõ, egymás vágyait, szellemi-mûvészi álmaikat mégis megértõ, életcéljukat élesztgetõ, támogató, a másik bontakozó tehetsége jeleinek õszinte, fenntartás nélküli öröme, ami lányok között, így gondolták, talán nem is létezik. Elképzelték, maguk elõtt látták - az átmenetinek tartott, józan ésszel elmúlónak remélt gyûlölködés, fenyegetettség ellenére - a jövõt, "moziztak", így mondták. - ha majd kilép a dobogóra, Stradivari hegedûjével a kezében Széphegyi Ervin - mert persze, ez lesz majd a neve - a világjáró nagy, magyar hegedûmûvész, és tombol a közönség... És amikor megjelenik Laczkó Péter legújabb, várva várt regénye...
    Õ maga új, testi-lelki jó barátjával, Sebõk Gyurival, hosszú idõ után hazavergõdött valahogy, tulajdonképpen a haja szála se görbült abban a nagy kalandban, ebben a háborúban, Ervin pedig úgy tûnt el nyomtalanul, mint valami mesebeli, égbe szállt tündérkirályfi. Végkimerülten Ukrajna dermesztõ földjén, vagy valamelyik hadifogolytáborban, vagy egyszerûen egy röhögõ, részeg keretlegény verte agyon?
    Hat évtized múltán ezt se fogja megtudni már soha.
    Hány legjobb barátja lehet az embernek?
    Zsuzsika az öreg Laczkó Péter szemébe nézett. - És szerelem? - kérdezte.


 
GYÖRE IMRE

Kékszakáll

Látók lássák, hallják vakok:
saját váram magam vagyok,
mindig így volt, mindig így lesz,
míg az égen Nap lesz, Hold lesz,
fény tündököl, éj sötétül,
váram omlik, tovább épül,
minden ajtó nyitva, tárva,
hivatlan vendéget várva,
egy ajtaja marad zárva
nappalra és éjszakára,
ott laknak az asszonyok, kik
régi nevük elfeledték,
egyik tudja: õ a Hajnal,
másik tudja: Délnek hívják,
(azmelyiket mikor leltem)
harmadik Est névre hallgat,
Éjszaka a legszebb, legszebb.
Sötét váram õk vigyázzák
fénylõ éjfél-börtönükben,
fölpompázva kincseimmel,
kincseimet fölpompázva,
várják: ajtajuk kinyissam,
reggel, délben, este, éjjel,
nem tudják, hogy élek-haltam,
hulltam-e mély Idõ kútba,
melynek alját el nem érem,
így hát várnak örökiglen
mindig voltak, mindig lesznek.
 

Óhajok

"Írói és egyéb kétséget messze hagyva
add, hogy szolgád, Uram, felejtse el magát"
   (Francis Jammes)

Nékem is add, Uram:
felejtsem el magam
kora hajnalban, reggel,
idegen lény legyek,
mikor a rõt hegyek
fölött a vén Nap felkel.

Ne nézzek szokott semmire,
a rozskenyér keményire,
rajt a szeletke sajttal,
kedvem amúgyis elborul:
a minden túlon messze túl
hullok, hol nincsen hajnal.

Eszembe õket juttatod,
kiknek fájnak a hajnalok,
Uram: álmukban ettek.
Értük csak úgy kiálthatok,
ha elfeledt magam vagyok -
az éhes reggeleknek.

Bordáik sorát számolom,
düh önt el, semhogy szánalom,
kinek ökle ez itten?
Nyilván övék, hogy így szorul,
nem enyém-szokta jámborul,
holott görcsösnek hittem.

Ne készítsd még a szemfedõm,
legyen még hangom, jó idõm:
biztatni õket tettre,
s másként tegyék, mint én teszem,
kétségeimtõl terhesen:
magukat nem feledve.

GÖRBE TÜKÖR

BENE ZOLTÁN

Piszkos Fred és Fülig Jimmy nem illik a képbe

Amikor Piszkos Fred rátalált, Fülig Jimmy édesdeden aludt. Piszkos Fred nyögdécselve leereszkedett mellé a kartonpapírra. Nem úgy festett, mint egy kapitány, és valóban nem viselte már ezt a rangot hosszú-hosszú ideje - ha ugyan viselte valaha is egyáltalán. Ellenben, igazolandó késes (s egyben kétes) hírnevét, rendelkezett bicskával, és nevéhez híven módfelett sok kosz rakódott le a ruháján, kezein, testhajlataiban.
    Mikor nagy nehezen kényelembe helyezte magát, a mellette szendergõ Fülig Jimmyt kezdte vizslatni. Nem tûnt hebehurgya, az életet félvállról vevõ, a komolyságot és a kétségbeesést hírbõl sem ismerõ, keményöklû, világtekergõ matróznak, aki minden helyzetbõl, ügyefogyottan bár, de kivágja magát, inkább egy jól megtermett, ám csontsovány, a végletekig elhasznált fiatalembernek tetszett, akinek ajka a bal oldalon vaskos forradásban folytatódik, olyan hatást keltve, mintha folyvást torzan vigyorogna...
    - Jó napot kívánunk - Két rendõr tornyosult föléjük. Egyikük finoman megrugdosta a békésen szunyókáló Fülig Jimmyt. Ettõl az hangosat horkantva felriadt.
    - Személyiket, de gyorsan! - reccsent rájuk a másik egyenruhás a magasból.
    Piszkos Fred nem tétovázott, mocskos kezével átnyújtotta szurtos flepnijét; a rendõr fintorogva tekintett belé. Társa közben Fülig Jimmy bajosan, de végre elõkerülõ, szakadozott, erõsen rongált igazolványát szaglászta, látható undorral az arcán.
    - Tûnjenek el innen, míg szépen vagyunk! - nyújtották vissza az iratokat. - Idelátogat a fõkapitány úr, ne rontsák itt nekünk a levegõt!
    Piszkos Fred és Fülig Jimmy nem ellenkezett. Hümmögve, krákogva, de egyetlen szó nélkül tápászkodtak fel, összehajtogatták a kiváló derékaljul szolgáló kartonpapírt, összeszedték kevéske motyójukat, azzal elbotorkáltak a kijárat felé.
    A két közeg fejcsóválva nézett utánuk, majd komor tekintettel, megfontoltan és peckesen lépkedett tovább. Körülöttük sürgött-forgott, sietett, rohant, cipekedett, búcsúzkodott, ölelkezett, csókolózott, vitatkozott, veszekedett, integetett és zsebtolvajolt a Keleti pályaudvar népes közönsége.
    Piszkos Fred és Fülig Jimmy erre már ügyet sem vetett. Kibattyogtak az állomás épületébõl, s mikor kiértek, a posta elõtt egy rendõrautót pillantottak meg - üresen. Gyakorlott kézzel törték fel a zárat, bepakolták kevéske ingóságukat a hátsó ülésre, s Fülig Jimmy beült a volán mögé.
    - Gorcsev Ivántól tanultam vezetni, tudta-e? - mondta az anyósülésre kászálódó kapitánynak, miközben a gyújtással matatott.
    - Nem baj, Jimmy fiam, azért csak menjünk - dörmögte Piszkos Fred.
    A rendõrautó motorja bizseregni kezdett, majd beindult. Fülig Jimmy beletaposott a gázpedálba.
    Harmadnap reggel Piszkos Fred és Fülig Jimmy egy aluljáróban ébredt. Piszkos Fred, alighogy kidörzsölte a szemébõl az álmot, szórakozottan belepillantott abba az újságba, amely takaróul szolgált számára az éjszaka.
    A lap a második oldalon részletesen beszámolt arról, hogy két nappal korábban ismeretlen tettesek (tulajdonképpen elvetemült gazemberek, akik nem tisztelik mások szent javait) több rózsadombi villát is feltörtek, s értékes ékszereket raboltak el. A legkülönösebb az egészben az, hogy a betörõk minden alkalommal egy rendõrautóval távoztak a helyszínrõl. Az autót késõbb megtalálták a Keleti pályaudvar parkolójában, az elkövetõkrõl azonban a nyomozók nem tudnak képet alkotni.
    Piszkos Fred rosszallóan csóválta a fejét.
    - Hogy mik vannak! - motyogta, s megvakarta a füle tövét. Girbe-gurba kisujján egy pazar fényû briliáns szikrázott.

PAÁL TAMÁS

Csoda a Szent Helyen

avagy: Mitõl vörösödött ki a besárgult Viola

A nagyon könnyû és gyors kezû szabásznõ, Viola, több mint huszonöt év után veszítette el a munkahelyét a Vörös Zászló Ruhagyárban. Teljesen sokkolta az utcára kerülés, pedig a negyedszázadi munkaviszonyáért járó jubileumi pénzt már nem kapta meg, az "orosz piac fizetõképtelensége" miatt. Legalábbis az üzemi négyszög megbízottja ezzel indokolta a juttatás elmaradását. A munkaviszonya megszûnésének okát viszont senki nem tartotta kötelességének közölni vele. Igaz, hogy az üzemi négyszög sem mûködött már. Egyikük nyugatra ("Európába") távozott sietve, majd Lengyelországban kényszerült bujkálni, a másik birtokára távozott sportlovakat tenyészteni (sosem ült lovon), a harmadik a politikába fektette be jól kamatozó energiáit, a negyedik pedig, akire az elsõ három minden elúszott pénzt ráfogott, a rendõrségi elõzetesben csücsült, várta, hogy az ügyészség majd kihozza, és egészségi állapotának jobban megfelelõ helyre vigye.
    Az erotikus szavak suttogására könnyen elpiruló Violában, sajnos, nem volt akkora kitartás, mint az elõzetesben csücsülõ volt fõnökében, és érzékeny lélek lévén besárgult. Hiába suttogott férje az ágyban gerjedelmét bizonyító szavakat, Viola fülei már nem fogtak tüzet tõlük. Programozó férje, Nagygyõzõ (gimnazista fiúk a Kisgyõzõ) felesége kiesett jövedelmét - fõiskolára járó leányukról is gondoskodni kellett - pluszmunkával pótolta. Cserébe a fáradtságáért minduntalanul belekötött asszonyába, akinek az epéjére ment az embere mérge. Ha az asszony lehajtott fejjel nem kezdett el sírni mindenféle piszlicsáréságokon, Nagygyõzõ menten gúnyosan szúrt felé: "Na persze, te csak az oroszoknak voltál jó!" Erre aztán Viola végképp értéktelennek érezte magát, sírva rohant ki a fürdõszobába, és epét hányt. Nagygyõzõt Viola megtörése serkentette szeretkezésre, amíg az egészséges lelkületû Violánál ez természetesen fordítva mûködött: viszolyogni kezdett férjeurától. Az a számítógépek világában érezte jól magát, nem töprengett sokat a nõi lélek kiismerhetetlenségén, hanem ahogy a jósnõ a földgömbjét forgatva javasolta, elvitte élete párját energiával feltöltõdni egy "nagy utazásra". (Nem véletlenül szerette az asszony ennek a filmnek a zenéjét hallgatni, amit kötelességének érzett a jósnõvel is közölni).
    Igen ám, de a jósnõ földgömbje csak forgott, forgott, egészen addig, amíg az emberi viszonyokat nem értõ programozó be nem csukta maga mögött az ajtót, ezért sohasem tudta meg tõle, hogy a Föld melyik pontjára is kellene elutazniuk kettesben "feltöltõdni pozitív energiával". Így aztán Ópusztaszerre esett Nagygyõzõ választása, hiszen ez a legjobb, legolcsóbb befektetés. Árpád apánk és a vezérei hazát alapoztak meg ezen a helyen a mocsárból, a pusztaságból. Miért ne sikerülne hát nekik is házasságuk düledezõ épületét ujjávarázsolniuk. Bátraké a szerencse! Árpádék energiáinak kisugárzása a Szent Helyen csak nyerõ lehet.
    Ahogy leszálltak a Délibábtours emeletes buszáról, egy a fiatal Rózsa Sándorhoz hasonlító alak (betyár? ) fogadta õket. Karikásával közel húzta Violát magához, és úgy tett, mintha csókot akarna tõle lopni, de aztán meggondolta magát, és az iruló-piruló Violát férje karjai közé pörgette vissza. Árpád udvari fotósa pedig - honfoglalás kori gúnyába bújva - azonnal átadta a kész felvételt a megifjodott, energiával feltöltõdött Violának. Nagygyõzõnek már csak a meglehetõsen borsos ár kifizetése jutott. De megérte.
    A karikásostoros leányrablás ugyanis olyan jól sikerült, hogy Violával elfeledtette, hogy õ "persze csak az orosz piacra volt jó", és a Feszty-körkép elõtt is a jurtából kifelé, a csikós kezei közé vágyott. Nagygyõzõ minden lépésnél Árpád fehér lova felé fordította neje fejét, hagy töltõdjék még tovább ilyen sok pénzért (az útiköltséget, a gyorsfotót, evést-ivást is beleszámolva, Árpád számlájára írva). Csodák csodájára az asszony, az egzecírozást mosolyogva vette tudomásul, úgy annyira, hogy Nagygyõzõ az eddigieknél nagyobbnak kezdte érezni magát. Nem sajnálta hát asszonyától a Fehér Ló kifaragott mását sem, amit hazáig felváltva nyomogattak hátul, a faránál elrejtett gombbal, és a táltos minden alkalommal felnyerített, és füstöt fújt ki az orrlikain. Csudálatosnak láttak mindent, a Fehér Ló kifújt füstjében eltûnt a rendszerváltásnak nevezett bûnbakkeresés, a Vörös Zászló Ruhagyár padlóra kerülése, a munkanélküliség. A még nagyobbra nõtt ("megnõtt a szarva") Nagygyõzõ természetesen mindezt saját eszének és Árpád apánk kisugárzásának tulajdonította.
    Annál nagyobb volt a meglepetése, hogy este, mielõtt az erotikus szavakat a szerinte kellõ hõfokra hevített felesége fülébe kezdte volna suttogni, az jóízûen aludt, a nyál a szája szegletén csillogott. Elillant volna, vagy az álomvilágba költözött a pozitív energia?
    Mi történhetett? Avagy csak a Szent Helyen hat a sugárzás, de elvinni onnan, és ölelésbe áttranszponálni valahol másutt nem lehetséges? Persze nem azért nevezték Nagygyõzõnek, hogy önmagában kémleljen: talán neki is lehet némi köze a szeretkezés helyett álomba meneküléshez. De erre már álmatlanságában (mert egész éjjel nem jött álom a szemére!) sem gondolt.
    Reggel a jósnõ segítségével eljutott viszont Tigronhoz, az orosz mágushoz; aki éppen a városban osztotta meg tudományát a rászorulókkal. Ráadásul úgy, hogy sem itt, sem ott nem tapogatta meg az asszonyokat, csak a legfrissebb fényképükre vetett néhány pillantást, aztán a tolmácsa már gépelte is oroszul és magyarul Viola testének "energiaellátását": Vérkeringési zavar a kisagyi részen, ezért enyhe szédülés fogta el a pácienset, a fülei környékén, illetve a fülekben energia-felszaporodás, ami a gyomor energiakeringésében, hiányt okoz. Az energiaellátásában nincs egyensúly, az alhasi részen a felszaporodott, illetve az oda lehúzódó energia gyulladást keltett, s az a szeméremajkak enyhe megduzzadását idézte elõ. Javallat: az energia deréktáji cirkulálását kell beindítani, nehogy a jövõben a hiánytól fájdalmai legyenek. Gyors méregtelenítéssel segítse a test pozitív energiával való feltöltõdését. Levegõzzön és tornázzon sokat a szabad levegõn. Utána alapos pihenõ következzék, úgy, hogy az elfáradt test minél több ponton érintkezzen a talajjal. Ha használ a gyógymód, minél több esetben meg kell ismételni."
    Könnyûnek érezte magát (akárcsak a kezelés után a pénztárcáját) Nagygyõzõ. Nem gyógyíthatatlan tehát a felesége baja, nem lesz eggyel több áldozata a polgári jövõ megalapozásának! Nem lesz a felesége új Kõmûves Kelemenné! Csak sátort a kézbe, és irány vissza Ópusztaszerre, töltõdni! Õ sörrel a Császári és Királyi Serfõzdében, a felesége a földön fekve, pozitív energiával.
    Viola is Nagygyõzõ is feltöltõdött. Az asszonyt az az átkozott csikós töltötte fel pozitív energiával, nem munkaeszközét, a karikását használva ezúttal, hanem a privát szerszámát. De úgy annyira, hogy a nagysugárzású feltöltõdés közben még a fû is kikopott Viola alól.
    A pihenés aztán már Nagygyõzõvel történt meg, nagyokat sikítva hozzá, ezzel hálálva meg férjének a csikós által belefektetett energiát.
    Ópusztaszer és Árpád apánk csodát tett - újságolta azután hazaérve mindenkinek. És bõsz-lelkesen szervezte a Délibábtours különjárataira az utasokat a hetvenezres alföldi metropolisból a Szent Helyre. Mindenek elõtt az elhanyagolt vagy valami okból önbizalmukat vesztett nõk körébõl. Hadd varázsolja õket is ujjá Árpád apánk és vezéreinek felesleges pozitív energiája. Minél több ponton érintkezve a megértõ, néma anyafölddel.

KOSZORÚ

100 éve született a Fejér megyei Csákberényben Gereblyés László költõ, mûfordító, szerkesztõ. 1924-ben az illegális kommunista párt tagja lett, 1929-30-ban a Forrás címû irodalmi lapot szerkesztette. Rendõri felügyelet alá helyezték. 1938-ban Párizsba ment, a francia hadsereg katonájaként esett német fogságba. 1945-ben hazatérve a a Szabadság munkatársa lett, 1946-48-ban és 1957-59-ben a Nagyvilág szerkesztõje, 1959-62-ben a párizsi Magyar Intézet igazgatója, 1962-tõl a magyar PEN Klub fõtitkára s újból a Nagyvilág szerkesztõje volt. 1968-ban halt meg Balatonfüreden.
 

GEREBLYÉS LÁSZLÓ

Tank-lesben

Az út mentén lapultam meg, bokorban,
szívós, szüremlõ sugarak között;
bakák futottak hosszú, züllött sorban,
s az erdõ gyorsan gyászba öltözött.

Nagy, behemót szomszédom úgy didergett,
mint elítélt, kit nem fût öntudat;
dübörgés hallatszott, s föld belerengett,
a hadnagy: "Tartanunk kell az utat!"

Pár béna perc s szaladni kellett mégis,
a tíz töltés zsebünkben szunnyadott;
csatorna... hídroncs... megcsobbant a mély víz...
engem emeltek bajtársi karok.

A gépfegyvertûz kergetett elõre,
mögöttem hullt le egy lengyel gyerek
(kék szeme volt, mást nem tudok felõle)
beléfakult a táj s a kék egek.
                    Soisson, 1940. június
 

Ki így, ki úgy

Ne félj, megyünk, Attila,
Ki így, ki úgy, utánad,
Elhagyjuk ezt a létet,
Elhagyjuk ezt a tájat.

Kortársaid ritkulnak,
Miképp az õszi lombok,
Kiszíttak, megsárgultak,
Veszendõk és bolondok.

Tépetten is, gyötörten,
Ide, e földbe vágynak...
Ne félj, megyünk, Attila,
Ki így, ki úgy, utánad.
 

Túzok

Hát bizonyára hasznos a veréb
És joggal zengik a dicséretét...
S lehet hogy kár töprengeni sokat;
Lehet hogy csak délibáb csalogat -
De nékem inkább kell holnap a túzok
Érette tán az élet, az se túlsok.
 

Elégia a földszintes házról

 Frankel Leó emlékének

A földszintes ház Óbudán
- Emléktábla van homlokán -
Töpreng: miért oly mostohán
Bánnak velem itt Óbudán?

A földszintes ház roskatag
- Jobb-balfelõ1 már bontanak -
A földszintes ház Óbudán:
Még hány nap élek ily sután?

Orvos volt tulajdonosa
A hajógyárnak orvosa
Nem vétett õ nem senkinek
Csak tán fia? Ki fejti meg?

Fia e házban született
Kit sorsa Párizsba vetett
Kit Párizs népe szeretett
A Kommün minisztere lett.

Miniszter néhány hónapig
Majd bújdosó s nem nyughatik
Kopók kutatják nyomait
Mígnem útja Londonba vitt.

Késõbb amikor hazatért
Szerkesztõként szerez babért
Munkás-szerkesztõ-vezetõ...
Tán ezért volna vétkes õ?

VOX HUMANA

BARANYI FERENC

Dva bratanki

Lengyel, magyar két jóbarát - rikkantunk boldogan, ha lengyelekkel akadunk öszsze bárhol a világon. S ha sikerül egymással valamilyen nyelven kommunikálni, rögtön emlékeztetjük õket, hogy volt, amikor mi szállítottunk királyt nekik, meg azt is, hogy a második világháború során még Horthy is menedéket adott a honfitársaiknak, s arról is ejtünk egy-két szót, hogy az ötvenhatos magyarországi eseményekkel "rímelõ" megmozdulás csakis Polóniában történt annakidején. (Bár nem mindenki büszke erre sem itt, sem ott.) Mindenesetre amolyan fogadott testvérnépnek érezzük a lengyelt.
    Csak éppen a kultúrájukról nem tudunk semmit.
    Az egyik barátom állandóan Varsóba vagy Krakkóba szaladgál. Rokonokhoz. Merthogy félig lengyel. Nemzõje még a második világháború idején importálta az anyját. Õ maga már itt született, így a tudata - azaz hogy a tudatlansága - jellegzetesen magyar.
    A jó múltkor éppen friss krakkói élményeit mesélte nagy lelkesen, amikor hirtelen közbevágtam:
    - Mondj egyetlen festõt! Lengyelt, természetesen.
    Csak nézett rám értetlenül.
    - Akkor költõt. Mindegy, hogy élõ vagy halott.
    Ugyanaz a néma döbbenet.
    Megsajnáltam.
    - Beérem zeneszerzõvel is.
    - Chopin! - kiáltotta diadalmasan.
    Még szép, hogy Chopin-rõl tudott. Ámbátor, ha teljesen magyar tudatú lenne, akkor franciának hinné. Mint az átlagmagyar általában.
    Summa summarum: ez a kis dialógus adta a végsõ lökést ahhoz, hogy összeállítsak egy lengyel antológiát a General Press Kiadó számára. Most, április elején kell megjelennie. Hû maradok hozzád - ez a címe.
    A gyûjtemény az igen gazdag lengyel lírából ad ízelítõt. Abból a lírából, amelyet a tizenhatodik századi Mikoaj Rej és Jan Kochanowski óta jegyeznek Európában, s amely a romantika korában Adam Miczkiewicz és Julius Sowacki munkásságában teljesedett ki úgy, hogy az egész világ csodálatát kivívta.
    Bojtár Endre írja: "A lengyel romantika - különösen Miczkiewicz és Sowacki munkásságában - villódzó szintézist teremtett értelem és érzelem, társadalmi haladás és nemzeti ügy között."
    Ez az ívelés - amely gyakran sebzett madár röptéhez hasonlított, hiszen a lengyelek történelme még a magyarokénál is több tragédiával "dicsekedhet" - a huszadik században sem tört meg. A madáron újabb sebeket ütött a korszak, de szárnyalása ettõl csak heroikusabbá vált. A haláltól elrugaszkodó erõfeszítés nagyszerûsége suhogott ki mindig belõle.
    Boldog vagyok, hogy a lengyel és a magyar "két jóbarát". Igyák is "egymás borát", ahogy az ismert rigmus elõírja. Ám egymás kultúrájáról se feledkezzenek meg.
    Elõlegképp az antológiából hadd adjam közre egy kortárs költõnõ, Ewa Lipska (1945) szép versét, Kaiser László fordításában:

EWA LIPSKA

Otthon

Otthonom ajtó és ablakok nélküli
oly gyakran estefelé.
Ilyenkor elõveszem a liftkulcsot
és a házban megkezdõdik az utazás.

Ismerem az állomásokat. Egy éve így bolyongok.

Az elmosódott számú elsõ emeleten
gondolatburjánzásban meghalt egy bölcs.
Magára gombolta a nagykabátot.
Az elmosódott számú elsõ emeleten.

Fenyeget a gondolat. Kezeimet tisztára mosom
Hérakleitoszhoz méltón könnyedén.

Otthonom sodródik ajtó és ablakok nélkül.
Otthonom sodródik az utolsó állomásig.
Újra úgy vársz rám ahogy egy évvel ezelõtt.
A ház összeomlóban. És nem marad más
mint két test
bizonyossága akár egy hexameter.

    KAISER LÁSZLÓ FORDÍTÁSA