BARANYAI LÁSZLÓ

Megfellebbezhetetlen igazságok

Nekem mindig megfellebbezhetetlen
igazságokat kimondó
barátaim voltak; csak
kullogtam utánuk, az eszüket
csodáltam, amivel meg tudják
fogalmazni, a bátorságukat, amivel
ki merik mondani
az igazságaikat.
Egyedül az volt a baj, hogy
az egyik igazsága általában ütötte
a másikét, gúnyosan
lefitymálva beszéltek egymással;
rám, ki békíteni akarta õket, jobban
mondva az igazságaikat, sajnálólag
legyintettek, amiért én
- bár rajtam csattant az ostor - csak
még jobban csodáltam õket.

Vannak reménytelen esetek
(közéjük tartozom),
akik egyszerûen alkalmatlanok arra,
hogy akár csak egyetlen árva
megfellebbezhetetlen
igazságuk legyen.
 

A borosta

Nekem
a borotválkozás utáni tizedik napig
semmi bajom a borostámmal,
akkor viszont elkezd irgalmatlanul
szúrni-viszketni, amitõl
ellenállhatatlan vakarózási ingerem támad.
Elõször csak decensen
- hogy úgy mondjam, szõrmentén -,
mintha éppen oda tévedt volna az ujjam,
kapirgálom, de aztán nekivadulok és
tíz körömmel tépem-vakarom; a teljes
elkárhozástól csak a gyors
borotválkozás ment meg. Indulhat
újra a circulus vitiosus.
A halálban nem az a feneség, hogy
felvágják a hasamat és kihúzkodják a beleimet,
szétfûrészelik a koponyámat és az agyamban matatnak;
a beleket, agyvelõt úgy-ahogy visszadugdossák utána,
lemosnak, összevarrnak, szinte
szebb leszek, mint újkoromban.
Hanem
a szõr a halál után is nõ!
És a tizedik napon
elkezd majd kurvára viszketni, és
abban a szûk koporsóban,
ha belebolondulok,
sem tudom majd megvakarni.

TAKÁCS TIBOR

Lindoszi bor

l.

A Prezident útrakészen állt órák óta a rodoszi kikötõben. Már csak a rádióstiszt hiányzott. Tegnap a szolgálat leteltével ment ki a városba, és azóta nem került elõ. Senki nem látta, senki nem tudta, hova ment, merre lehet, hol itta le magát a sárga földig. Lehet, hogy holtrészegen alszik valahol?
    A tengerészek nem szentek, felnõtt emberek. Ha kiszabadulnak az örökös szolgálatból, s tele a zsebük dollárral, ki-ki oda megy, és annyit költ, amennyit csak akar... A tengeren egyetlen parancs érvényes: induláskor józanul, kipihenten kell szolgálatba lépni. Ez az egész. És mivel még nem maradt le senki induláskor, a rádióstiszt eltûnése lázas riadalmat okozott. Kedves, szeretetre méltó fickó, erõsen túl a harmincon, jópofa, jó a humora s nemcsak szereti a vicceket, de tudja is mesélni õket. Nagy gyûjteménye van hazulról hozott és itt gyûjtött viccekbõl. Minden poénra emlékezik. Legújabb viccét, amit Constanþában szedett föl, így mesélte:
    "Egy székely erõsen rácsodálkozik egy négerre, megszólítja, s megdöbben, mikor magyar szót hall.
    - Én is magyar vagyok!
    - Hogy lehet az?
    - A mamám Mamaián volt egyszer, és összeismerkedett egy fekete egyetemistával, aki egyre közelebb húzódott. A mamám felkelt és elfutott. A néger utána. A mamám lélekszakadva rohant. És íme, itt vagyok én...
    A székely elgondolkozott.
    - Jó, jó, de azt mondja meg, hogy utolérte-e?"
    Egyébként (nomen est omen), a rádiós neve: Tréfás Elemér.
    A parancsnok ajánlotta is néki, már Rodosz után: - Miért nem magyarosítja a nevét, fiam?
    - Mire, kérdezem tisztelettel - mert nagyon kelleti magát jókedvében.
    - Boros Elemérre.
    Amikor végre megjelent egy taxi a kikötõben, és felintegetett a sofõr a hajóra, rohantak érte a srácok. A vállukra vették és úgy hozták be. Olyan éljent kapott, hogy azóta is emlegeti. De a barba szeme elé nem mert kerülni, napokig. Széles ívben elkerülte, ám amikor már bent hajóztak a Csatornában, a deck boy, vagyis a fedélzeti fiú hozta a sürgõs üzenetet.
    - A parancsnok úrhoz, azonnal.
    Értette a rádiós, mirõl van szó, és azt is, hogy mitõl lett hirtelen szemtelen a fedélzeti srác, akinek ez az elsõ útja, és aki a kötelezõ tiszteletet is elmulasztotta néki megadni.
    - Hivatott, uram?
    - Mi volt az a cécó Rodoszon?
    - Engedelmével, magánügy...
    - Én aztán tisztelem minden tengerészem lelkét - szólt szelíden a barba -, sõt magam sem vetem meg az alkoholt, de ez megengedhetetlen. Volt már figyelmeztetése?
    - Az út elején.
    - Akkor nem tõlem kapta, ugye?
    - Nem, kérem, az elõzõ parancsnok úrtól.
    - Miért?
    - Részegségért.
    - Tõlem kapja a másodikat. Az utolsót. Megértett? Nem szeret, vagy nem akar hajózni? Miért csinálja ezt? Mikor telik le a szerzõdése?
    - Csak õt hónap múlva, tisztelettel.
    - Vigyázzon rádiós, ha ki akarja tölteni az idejét, ne igyon szolgálat elõtt, vagy alatt. Megértett? Elmehet. Senki felnõttet nem tarthatok vissza az alkoholtól. Egyébként, hogy lássa, nem vagyok olyan harapós, mint a hírem: kér egy kávét, egy jó szivarral? Igazán kellemes holland szivarom van, vékony, karcsú, elegáns, nos Elemér... ?
    Lementek a tiszti szalonba kávézni, a szivar volt a megbocsátó békepipa. Hegyközi Ádám parancsnok tisztában van vele, hogy nem illik firtatnia, ki milyen lélekkel száll föl a hajóra, hiszen nem mulatság ez, hanem kemény meló, itt az emberi magány megérthetõ és megbocsátható. Annyi mindentõl sérülhet a lélek, oly sok oka lehet annak, ha valaki otthagyja a szokott polgári létet, s eljön hajózni, kilenc-tíz hónapi távollétre, mégha otthoni szemmel nézve marha jó pénzért is. Nincs senkinek oka és joga beleszólni mások cselekedeteibe.
    A második figyelmeztetés olyan, mint az "Állj, vagy lövök" után a kibiztosított pisztoly kattanása. Nincs harmadik figyelmeztetés! A legközelebbi városból utazhat haza, mégpedig a maga költségén.
    - Megértett Elemér? Nem mondaná el nekem, hogy mi ártott meg? A lányok? A lindoszi bor? Mondta a sofõr, onnan hozta haza. Hogy a fenébe keveredett el Lindoszra? Most voltam ötödször Rodoszon, még a városba is alig mentem ki. Mi vonzotta? Turistáskodott talán?
    Jaj, ez nagy sértés egy hajón! A lehetõ legnagyobb. Turistáskodni annyit jelent, hogy civilként élni, múzeumokba járni, városnézésre menni. Amikor a tengerészeknek ott vannak a tengerészklubok, finom pipikkel, filippinó lányokkal, kis kínaiakkal, thaiföldi tündérekkel, a föld ezen a részén, Európától, Afrikától keletre.
    - Mondtam már, barba - visszakozott Tréfás Elemér rádióstiszt -, magánügy. Elég ennyi?
    A parancsnok visszavágott:
    - Mondtam én is, rádiós, második figyelmeztetés! Nem lesz már harmadik... Megértett?
    A szalonban nem volt tanú. Mintha megérezték volna a délelõtti kávéra sereglõk, hogy jobb odakint várakozni. Amikor dúlva-fúlva kiment Hegyközi Ádám, csak akkor nyitották Elemérre az ajtót.
    - Lebaszarintott? - röhögött a fedélmester.
    - Egy fenét. Kávéztunk, szivaroztunk... Nem láttad?
    - Miért nem sört kértél tõle...
    - Magánügy - vágta a fedélzetmesterre az ajtót.
    Már Szuez elõtt jártak. Kék volt a Földközi-tenger. Sehol egy viharfelhõ.

2.

Székhelyi István, elsõtiszt, ha teheti, odaül a szövegszerkesztõjéhez és naplót ír. Nem, nem a hajónaplót írja, hanem a magáét. Vagy két éve kapott rá erre a mulatságra, s ettõl a pillanattól kezdve már nem leveleket meneszt haza, hanem naplójának újabb adagját, az éppen hazautazók valamelyikével.
    Most az elmúlt napok bejegyzéseit lapozza végig, mert mielõtt egy újabb adagba kezd, átolvassa az elõzõ napok beírásait. Ilyenkor kijavítja a gépelés közben keletkezett hibákat, s mert a magafajta különc lélek, szeret eltûnõdni a gyorsan múló napok jegyzetein.
    "Hétfõ, augusztus 5. Vörös-tenger.
    Igazi vörös-tengeri hõség... Az a kevéske szél, ami éppenhogy fújdogál, az is hátulról jön, felemészti a menetszél, s így a hajónkon, a Prezidenten, áll a levegõ. Még szerencse, hogy a légkondi jó! Egyelõre. Ideiglenesen. Az én oldalamon. Ugyanis a jobb oldali ág állandóan lefagy, így a fedélzetmesternél, a harmadik s a második tisztnél, meg a parancsnoknál a kinti levegõt fújja be s ez viszont azt eredményezi, hogy a mi oldalunkon ötfokkal hûvösebb a kabin mint kint, és ez ideális. Pireusz után romlott el, Rodoszon hozattunk be alkatrészt, ami persze nem volt jó (hja, a görögök... ), a csatornában megkaptuk, de most más a baja, s nem tudni mikorra lesz jó.
    Fantasztikus, hogy milyen meleg van! Ülök, csurog rólam a víz, pedig nem csinálok semmit (ha a naplóírás semmi). Délben 37 fok volt árnyékban a száraz, 32 a nedves, s ez annyi mint 70 százalékos páratartalom. Szolgálatba lépésemkor, hajnali négykor, kezdett gyanús lenni a helyzet, mert 34 fok volt a nap leghidegebb szakaszában. Nemhiába vagyunk az etióp Massawa kikötõje elõtt, ez a föld egyik legmelegebb városa, ahol az éves átlaghõmérséklet 32 fok, tehát akadhat olyan nap is, amikor megveszi õket a huszonhatfokos hideg. Még jó hogy borús az idõ, nem tûz a nap. Akkor mi lenne itt? Most vagyunk az év legmelegebb idõszakában. Naná, mikor máskor járnánk erre?
    Csütörtök. Augusztus 8. Ádeni-öböl. Féltem, ha kiérünk, a dél nyugati monszun hatására dülöngélni fogunk. A víz teljesen sima... Baráti beszélgetésre kopogtatott be Elemér, a rádiós. Könyörgött, hogy beszéljek a barbával, ne küldje haza.
    - Hány figyelmeztetésed van?
    - Kettõ - mondta eléggé pökhendi hangon.
    - Kevesled?
    - Nem! De te mit csinálsz, chief, ha az asszonyra gondolsz?
    - Levelet írok.
    - S ez elég?
    - Gyakorlat dolga.
    - Nekem innom kell. Mindig csak az elsõ pohárt kívánom.
    - Kezdd a másodikkal.
    - Még tudok számolni.
    - Tudsz te egy fenét... Se számolni, se élni, se szolgálni... De pénzt keresni se tudsz. Mennyid van, öt hónap után?
    - Magánügy.
    - Akkor az is magánügy, hogy hazaküld-e a barba, vagy sem! Tudom, mert számon tartom én is a második figyelmeztetésedet. Mi van az eszeddel? Nincs tovább, ne igyál ilyen látványosan, haver. Most aztán haragszol, mi? De csak magadra. Hegyközi tartja a szavát. Én csitítom. Ha annyira kívánod azt a rohadt italt, dögölj a kabinodba, ott idd le magad, ne kerülj senki szeme elé. Ne csináld a balhét. Ne akarj olyankor erõs lenni. Ez irritálja a barbát...
    - Nyalja ki...
    - Nézd, mivel engem is irritál, fordítsuk meg a dolgot, és te nyald ki, szaros, mindkettõnkét. Na most takarodj... és vigyázz, nagyon vigyázz, a barba nem kegyelmez. Már Rodosztól kezdve a begyében vagy... Mi volt veled? Mi a fenét csináltál?
    - Magánügy.
    - Oké, Elemér. Ha magánügy, hát magánügy. Hagyj magamra a süket dumáddal! Azt akarod, hogy segítsek, és te nem tudsz, vagy nem akarsz magadon segíteni.
    Elment.
    Beleírom a naplóba a párbeszédet. Ilyen egy marha tengerész! Iszik, vedel és meg van sértõdve, ha hazaküldik. De úgy kell neki. Mit törõdöm vele.
    Péntek, augusztus 9. Ádeni-öböl.
    Tegnap igen féltem, hogyha kiérünk a Vörös-tengerrõl, akkor a délnyugati monszuntól dülöngélni fogunk. De a víz sima és nyugodt! Hanem ma, nem írok a naplóba szinte semmit, mert irtózatosan rollázunk (dülöngélünk, a gyöngébbek kedvéért), délkeleti holthullámzásban hajózunk. Ezt teszi a vasrakomány... A lányok (vagyis a tengerészfeleségek, s barátnõk) vízszintesen élvezik az újdonságot. Ebédre aranygaluska volt, megettem két tányérral. Holnap este végre pupaparti, ökörsütés, barbecue lesz, az elnevezés kinek-kinek a kedve és ízlése szerint.
    Szombat, augusztus 10. Arab-tenger.
    Amitõl féltem, tegnap este megérkezett a monszun, félhátulról kapjuk, már nem himbi-limbizünk annyira, hogy kiessünk a cipõnkbõl. De annyira igen, hogy a pupaparti elmaradjon, mivel nem akarunk azokhoz a vallási fanatikusokhoz hasonlítani, akik a parázson élvezettel grasszálnak fene jó módjukban. Holnap, ígéri a barba, holnap lesz a nagy nap. Megtartjuk.
    Vasárnap, augusztus 11. Arab-tenger.
    Délután nem dolgoztattam a fedélzeti csapatot, hanem a Catering-szolgálat: (élelmezés, ellátás) rendelkezésére bocsátottam õket, hogy... hogy kellõképpen felkészüljenek az esti pupapartira. Feljött Elemér a hídra és kiöntötte a szívét.

3.

Akarsz hallani, chief, egy marha jó viccet? Ezt még nem meséltem. Te szereted a vicceimet. Egy angol, egy zsidó, meg egy zimbabvei fekete utazik a repülõgépen. Repül egy légy, rászáll az angolra, aki elkapja s megöli. A másik a zsidóra repül, a sorsa ugyanaz. A harmadik légy a zimbabveire száll. Megfogja s lenyeli a legyet. Újabb légy az angolra, megöli. A következõ a zsidóra száll. Elkapja és a négerhez fordul: "Megeszi? Egy dollár..."
    - Jó, mi? Azt meghiszem, hogy jó. Marhára szeretem a vicceimet!
    Te is chief? Nem is nevetsz? Mi van veled? Azt hiszed, hogy nekem nincs szemem? Kiközösítetek a hajón. Miért? Ennyire fáj az a rodoszi két óra? Hegyközinek? A hajónaplónak? Jól van, hallottam, hogy meg kellett hamisítanod. Na és? Meddig tartott? Ugyan ki az isten nézi meg? Csak a hajótulajdonosnak szabad csalni, és nekünk nem? Miért van ez így?
    - Most ne szólj közbe. Ülj és figyelj. Küldd le a kormányosmatrózt, nem kell neki mindent hallani. Így ni. Igazán megértõ vagy. Tudom, te is elvált vagy. A tengerészek állapota a következõ három: 1. Elvált. 2. Most válik. 3. Válni fog. Negyedik pedig nincsen. S ha megint megnõsül? Akkor újra kezdõdik minden...
    Hogy melyik kategóriába tartozom? Mindháromba. Elváltam. Most válok. Válni fogok. Ezt írták meg nekem a csillagok. Mit gondolsz, miért szeretem annyira a tengert? Mert a halak jegyében születtem. Ez mindent megmagyaráz. Próbáltam már annyi mindent, de nekem ez a legszebb. Imádom a tengert, a kikötõket, a csehókat, a lányokat, a pénzt, és a piát. Bûn ez? Tudod, hány parancsnokkal hajóztam már az életben? Majdnem mind alkoholista volt. Feszt ittak. De õket ki küldi haza? Senki. Nekik jó. Ha még egyszer tengerre jövök, csakis parancsnok szeretnék lenni. Te még lehetsz, elsõtiszt vagy, kapitányi vizsgával. Két év múlva akár a parancsnokom is lehetnél. Veled szívesen hajóznék. Bármerre elmennék veled. Ez tuti, ne hidd már, hogy hízelgek. Egy pofa sört nem ittam napok óta. Nem dobnál meg egy sörrel? Akármilyen márka jó! Már hogy lennék finnyás! Én a Heinekent is szeretem, pedig azt utálják a haverok.
    - Mondjam, miért jöttem?
    - Látom a szemeden, hogy arra vársz. A titokra, ugye? A kimondhatatlanra. Hogy mi történt Rodoszon? Ugye? Egy sörért elmondom. A haverommá fogadlak. De ne add tovább. Módfelett szégyenkezem miatta. Jaj, csak meg nem tudják a többiek. De te szótartó chief vagy!! Téged tisztelnek az emberek. Nem mondom, mintha négy lépés lenne a távolságtartás, pedig a kapitányi illemkódex is csak három lépést ír elõ. Sebaj, haver. Azért én kedvellek. Köszi a sört. Nem megy a hûtõd? Megiszom így is, ebben a dög melegben elolvad bennem a férfi. Nézegetem a tengerészfeleségeket, a barátnõket és nem irigylem õket. Lejöttek "útra" mert ezt így kell mondani chief, elõkelõen, feltartott fejjel, úgy ám, aztán halálra unják magukat a bukdácsoló hajón. Mert meddig tart a heves ölelkezés? Egy napig? Tízig? Ha akarod, elhiszem, hogy egy hónapig. S amikor kimennétek a filippinó lányokhoz Dzsabal Aliban, a tengerészklubba, akkor ti, a Drágalátos, az Egyetlen, az Örökkédrágám mellõl nem mertek mozdulni se! A férfi mind gyáva, ha maga mellett tudja az asszonyát. Lejönnek, és uralkodnak a nõk... Jól van, te kivétel vagy. Mint minden chief, te is kivétel vagy. De te miért nem hozod le a feleségedet, ? Mert rangod van, te vagy az elsõtiszt, s az asszonykát nem akarod kitenni az örökké éhes férfiszemeknek. A barba is egyedül utazgat. Így aztán nem gyõz eleget udvarolni a ráérõ szépasszonyoknak. Igazam van na, chief, igazam van? Nem unod még, haver? Mondhatom még? Kikívánkozik belõlem, nagyon a sztori. Az én sztorim.
    - Te - nyugtatta az elsõtiszt -, ha nem kezdesz bele, bedoblak a tengerbe. Be én! És akkor megnézheted magad. Tudod, itt szeretik a cápák a nagy fehér varázslókat! Te még egy cápa hasába is lyukat beszélnél. Vagy elkezded, vagy lemész a hídról. Válassz!
    - Választottam, haver, mesélek. Az történt, hogy felszálltam a rodoszi Excelzior hotel elõtt egy kirándulóbuszra, tudod olyanra, amilyennel a turistákat hordják körbe-körbe a szigeten. Én is úgy öltöztem, ahogy egy amerikai. A színes bermuda nadrágban én is olyan voltam, mint egy gazdag turista. Nem mondom, vittem magammal néhány száz dollárt, hogy gazdagnak is érezzem magam. Színes sálat kötöttem a nyitott ingnyakba, így dívik az elõkelõknél, vittem magammal a videókamerát, ezt Szingapúrban vásároltam nemrégiben. Te is videózol, azért is mondom ilyen részletesen a történteket. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen is az az annyira lenézett turistáskodás. Mert mi kell nekünk chief? Odahaza jártatjuk a szánkat, hogy mi körbejártuk a világot, aztán mit láttunk belõle? Semmit. Persze a kikötõket igen. Tudod, haver, hogy Isztambulból mit ismerek? Két-három csehót, néhány bõrös üzletet, aztán kész. Nem mondom, végigvideóztam a Dardanellákat. De, hogy én, szabadidõmben felcaplassak, lihegve, elfáradva a Galata toronyba? Olyan isten nincs a világon!
    De itt Rodoszon elkapott a kivagyiság. Tudod, Józsa, a szépek szépe, a Kiskaresz barátnõje megdumálta a fedélzetmesterné Marcsikát, hogy õk beneveznek egy ilyen városnézõ túrára. Nagyon szerettek volna a férjek látókörébõl kiszabadulni. Na, én meglepem õket, és majd én leszek a kalauzuk, mert csak a magyart beszélik, azt is tájszólásban. Szerencsére a szolgálatot leadtam, kimentem, na, nem húzom sokáig, kilenckor indult a Mercedes busz, felszálltam, a nõk sehol. De mivel körbejárták a jobb szállodákat, gondoltam, valahol majd csak elõkerülnek.
    Egy fenét kerültek elõ, biztosan elvesztek a butikokban.
    És én ott ültem az amerikai, német, angol csajok között, mert férfi csak mutatóban akadt, egy-kettõ. Tudod milyenek? Öregek, vének, kikentek-kifentek, a nyakukban az aranyak meg csilingeltek, s én azt se tudtam, hogy meneküljek a pillantásuk elõl. Mert azért Tréfás Elemér valaki ám! Észrevesznek a nõk. Megsejtik talán, hogy velem aztán lehet hancúrozni az ágyban...
    Ekkor érkezett a hídra Hegyközi Ádám. - Mit keres itt, rádiós? - Tisztelettel, valami megbeszélni valóm volt.
    Amikor elment, azt kérdezte Székhelyitõl: - Mit akart itt? - Kiöntötte a lelkét, parancsnok úr. Elmesélt egy isteni kaját. Te is szeretsz fõzni, Ádám, ugye? Na, ezt hallgasd meg! Ettél már rántott pacalt?
    - Csak pörköltnek szeretem.
    - Én ettem levesnek is. Constanþában meg Morvaországban. Van ott egy ódon kisváros, Slavonice. Egyszer, egészen fiatalon, arrafelé turistáskodtunk, amikor kiszaladt az egyik vendélõbõl egy igen csinos leányka - mint kiderült, meglátta a Trabantunkat -, és azt kiabálta: "Hungária autó!" Lajosmizsei lány volt s ott tanulta a speciális cseh konyha ételeit. Behívott, és dél lévén, pacallevest tett elénk. Csuda finom volt.
    - Akkor hogy jön ide a rántott pacal?
    - Most mesélte Elemér - füllentett az elsõtiszt, mert õ mégse olyan, mint a barba. - A pacalt megfõzzük s lapokra vágjuk. Egy szelet sajtot, sonkát teszünk rá s beborítjuk egy másik szelet pacallal, majd kirántjuk... Gusztusom támad rá...
    Hegyközi Ádám kákabélû volt. Már ment is tovább.
    - Rántott pacal... ? De fura gusztusod van neked is, hallod-e? De ezt az Elemért lapátra teszem, ha mégegyszer részegen látom!

4.

Este az Arab-tengeren. Valószínûtlen a naplemente, varázsos az alkony, ezer színben tündököl a tenger. Megjavult az idõ. Eltávozott a monszun, nem bukdácsol a hajó. Az asszonyok, a tengerész-feleségek fürdõruhában ülnek a szalonban.
    Halálra unják magukat.
    Székhelyi István fent van újra a hídon. Szolgálatban.
    - Mondja meg a rádiósnak, hogy hívatom - utasítja a kormányos matrózt.
    - Futok érte, chief.
    Kisvártatva megérkezik Tréfás Elemér.
    - Valami viccre szomjazol? - kérdezi nevetve.
    - Egy fenét, abbahagytad a sztorizást. Mi a vége?
    - Hol hagytam abba, chief?
    - Ott folytatod, ahol akarod. Azon elmélkedtél, hogy csingilingiztek az aranyak az élemedett nõi nyakakon...
    - Olajozd meg a torkom, szárazon nem megy...
    A kormányosmatrózt leküldte egy doboz sörért, de megfenyegette Elemért: - Ezt visszaadod! Miért nem tankoltál föl? Sóher vagy?
    - Ezt akarom elmondani... ha hagynád.
    Szótlan csönd telepedett a hídra. Elõttük a végtelen víz. Sehol egy hajó... Csak az izzadságcseppek csorognak az arcokon. Lehet törölni, de minek? Pedig a nyitott ablakok kereszthuzatában valami fuvallat lengedez.
    Tréfás Elemér fájdalmasan belekezdett.
    Igen, chief. Ott hagytam abban, hogy ültem a buszon, remek volt a légkondi, nem úgy mint itt, a Prezidenten, és elálmélkodtam a világon. Hogy egyeseknek micsoda klassz életük van. Mi meg, valld be, te is, csak robotolunk, nyakig merülve a melóba, hajtunk a pénzért, hogy aztán itt, a kikötõi kurvák elõtt, vagy otthon felvághassunk!! Jól mondom? Ne is szólj bele. Eleresztettem magam. Ezek a körutazások úgy vannak megszervezve, hogy hol itt állunk meg egy kis idõre, hol máshol. A túraszervezõ meg felgombolja a jutalékát. Micsoda isteni taverna elõtt parkoltunk. Megittam egy jéghideg sört s elszívtam egy szivart, hadd lássák, ezek a külföldi majmok, én is vagyok valaki... Aztán söprés tovább.
    - Elõttünk volt Lindosz. Egy szõke csaj volt az idegenvezetõ, te chief, ez úgy karatyolt négy nyelven, hogy csak kapkodtam a fejem. Angolul kezdte, aztán elmondta németül, majd franciára váltott és a végén olaszul is hadovázott. Volt néhány lelkes talján a kirándulóbuszon, ezek folyton ezt óbégatták: Róóódi, Róóódi, merthogy 45-ig, akkor tudtam meg én is, olasz gyarmat volt ez a görög sziget.
    - Na, Lindosz. Úgyse tudnám elmondani, hogy miket mesélt az ókori idõkrõl, de nem is érdekel. Hogy süt a nap, kék a tenger, s ha akarom, szamárháton megyek föl az Akropoliszra, mert ott is van egy. Szamaragoltam... Lengette hajam a szél, kacsingattak ám a dámák, én meg csak nevettem.
    - Minden úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg volt írva. Ez a nap az enyém. Körkilátás, kövek, nagyképû magyarázatok. Én is bedobtam magam, videóztam mindent és mindenkit... Te, chief, van valami szép a turistáskodásban. Csak egy gyönyörû cicababa hiányzott. Egy tavernában tálalták az ebédet. Mindent összezabáltam, a pénzemért. Még a konyhába is bekukkantottam, merthogy hívott a szakács. Mutogattam erre, arra, ebbõl is ettem egy keveset, amabból is, persze hozták a meze-tálat, ez olyan jóféle elõétel, kóstoló, megrakva háromféle hallal, meg a kedvencemmel, a kalamárival...
    Székhelyi ráförmedt.
    - Elemér, én már egy hónapja fogyózom, nekem ne lelkendezz tovább, megértetted. Máris fáj a gyomrom... én napok óta a pupapartira készülök, mert akkor felfüggesztem a koplalást s halálra zabálom magam... A nõdet mondd...
    - Miféle nõmet?
    - Aki miatt nem jöttél "haza", a Prezidentre.
    - Chief, te gondolatolvasó vagy?
    - Na, szép sorjában: kit szedtél fel, hol, mikor s hogyan? A részletek is jöhetnek.
    - Ha így belémlátsz... mondhatom.
    Mondta. Lelkesen, teliszájjal, hogy amikor ebéd után lesétált a társaság a "lindoszi beach-re, két óra fürdésre, meglátta a legszebb görög lányt a tengerben.
    - Istennõ volt, chief, hidd el, hogy is mondják ezek a Vénuszt?
    - Aphrodité.
    - Klassz vagy, te mindent tudsz. Neked érdemes hajóznod... Veled kellene egyszer turistáskodni. Te, az a fekete baba ott, a tengerben kikezdett velem, illetve én szóltam neki angolul, felelt rá, kifeküdt velem a partra s azt mondtam magamban, egy életem, egy halálom, de én ezt el nem eresztem.
    - És?
    - Nem találtad még ki? Miatta maradtam Lindoszon. Ez volt az a mindig vágyott szerelem. Belenéztem a szemébe, s vágyakat láttam... A délután röpült. Én meg azonnal befizettem a buszra, volt ám hely, mellém ült, a tenyerem a mellére hajlott, persze csak finoman, hogy senki ne vegye észre. A fejét a vállamra hajtotta. Oly szerelmesen, oly édesen nézett. Nem tudom kinek hitt, de nem tengerésznek...
    - És - sürgette a chief.
    - Autóbuszunk a pillangók völgyében állt meg legközelebb. Hogy ez miféle csoda? A franc tudja. Megálltunk a sziget közepén, mintha õserdõbe jutottunk volna. Azt mondta az idegenvezetõ csaj, hogy bemutatja, mennyi itt a pillangó. Én csak a sajátomat néztem. Tudod-e chief, mit gondoltam akkor? Hogy le van szarva a Prezident...
    - Na... - hökölt vissza az elsõtiszt.
    - Te nem, chief. Te nem!
    - Uraskodtál?
    - Chief, én boldog voltam. De úgy, ahogy még soha. Egy tiszta, szép nõ. Amikor kiment elõttem a tengerbõl, hogy is mondtad, haver, igen, már tudom, Aphrodité kelt ki így a habokból. Pici tangája belevágódott hátul, istenem, micsoda segge volt... S a nõk arravalók, hogy szeressük õket... Hát én szerettem... Öleltem a fák közt, amikor az idegenvezetõ csaj tapsolt: millió s millió aranyszínû pillangó rebbent föl. Úgy kavarodtak, hogy majdnem sötét lett. Ennyit te se láttál. Enynyi nincs is. A pillangók ránk is szálltak, de nem jókor, mert épp fához nyomtam. Úristen, hogy ölelt és csókolt. Elképzeltem, ki lehet ez a csaj? Találgattam. Görög? Angol? Amerikai? Ha egy milliomos leánykája volna, aki rám várt eddig a napig...
    - Aztán?
    - Mit aztán? Ne siettess! Még beljebb nyomakodtunk a sûrûbe, s õ megfogta a kormányrudat s oda kormányzott, ahol a szerelem az úr. Hallottunk valami dudaszót, de mire visszataláltunk a parkoló helyre, a buszunk már elment. Semmi kétségbeesés, nyugtattam, s azonnak kerítettem egy taxit, és visszaautóztunk Lindoszba.
    - Miért oda, miért nem Rodoszba hoztad?
    - Mert este kivittem a plázsra. Meztelenül hevertünk egymáson. Úgy ám. A bigott görögök közt. Mert ott alig van vetkõzés, meztelenkedés. Csak a svédek, norvégok, németek mutogatják bájaikat... Meg mi, ketten. Befutottunk a tarajos hullámokba, alig voltak már a parton, utána zuhanyoztunk. Aztán kerestünk egy szállodát, finomat, kellemeset, tengerre nézõ erkéllyel, mondjam még? Boldog voltam haver! Istenem, úr voltam.
    - Egy helybéli kurvával...
    - Ezt honnan tudod?
    - Nem az volt?
    - Az volt, de nekem nincs olyan helyismeretem, mint neked. Te, chief, az ilyeneket honnan tudod ilyen jól? Jártál már Lindoszon?
    - Egy fenét...
    - Hát akkor... ?
    - A folytatást is tudom...
    - Kötve hiszem...
    - Ittatok...
    - Lindoszi bort.
    - Olyan nincs is.
    - Már hogyne lenne.
    - Mit ittál? Kokinellit?
    - Ne káromkodj. Azt se tudom, mi az.
    - Rózsaszinû bor.
    - Fehér volt.
    - Pallini? Szanta Elena, Kava Kambasz?
    - Lindoszi bort.
    - Ízlett?
    - Nekem minden ízlett. Felvittünk a szobába két palackkal.
    - Te igazi urat játszottál, Elemér.
    - Nem játszottam, az voltam.
    - Szerelmet is játszottál?
    - Nem emlékszem...
    - Mert leitatott a bestia. Elszedte a pénzed, mi? A taxidat is mi fizettük ki. Hova lett a pénzed?
    - Chief, olyan rendes kislány volt. Annyira szeretett. S azt a boldogságot adta, amit még soha senki.
    - Hány dollárod úszott el?
    - Mind a négyszáz.
    - Kizsebelt?
    - Ki, az a rohadt kis kurva!
    - Ki tett a taxiba?
    - Én magam, Kijózanodtam, de útközben megittam még két ánizspálinkát. Tudod, szeretem az ouzót...
    - Megérte?
    - Köpj le, chief, de megérte. Nem mondtam el Hegyközi barbának, de Rodoszon levelet kaptam Ágitól, tudod, a feleségemtõl, s azt írta, lelép mellõlem, nem bírja velem. Énvelem? Hallottad te ezt? Tudod, mi éltet? Hogy hazamegyek és szétverem a pofáját.
    - Ezt miért nem mondtad el a parancsnok úrnak?
    - Majd éppen Tréfás Elemér alázkodik meg. Majd éppen az ilyen szabad legény, mint én. Azt ugyan várhatja.
    - De ember, akkor te arra vársz, hogy röpítsenek haza?
    - Arra, chief, arra...
    - Bolond vagy? Így akarsz hazamenni, pénz nélkül?
    - Egy késrevalóm még van! Itt veszem meg, ha partraszállunk...
    - Kötöznivaló bolond vagy!
    - Az bizony. Te viszont tudod a titkom. Te haver, úgy berúgok a pupapartin, amilyet még nem láttál.

5.

A pupaparti, pupabuli, ökörsütés, vagy a barbecue-parti éppen olyan hecc a hajón, mint ami hajdanában volt a vásárokban a lacikonyha...
    Illetve, ami ma a jobb körökben a kerti-party(!), így írva és olyan elõkelõen ejtve, ahogy csak lehet, ami nem más, minthogy összejön a hajón mindenki, aki él s mozog s ha kell valami nemzeti színezetet, hazafias érzületet adni az evéshez, iváshoz, akkor lehet március 15-én tartani, vagy augusztus 20-a körül, hiszen nem a dátum a fontos, hanem az evés és ivás. Ilyenkor aztán faszénen sül a hús, lehetõleg alkonyatkor.
    Székhelyi István elsõtiszt ezt írta naplójába a nevezetes napról:
    "Vasárnap, augusztus 11. Arab-tenger. Pupabuli. Esti fények a tengeren. Nálunk teljes a diszkivilágítás. A parázs rõtvörös. Az én sorsom ez: fent állok a hídon s nézem, hogy miképpen sül a hús. Éppen rálátok. Felkúszik az illata. Elmondhatatlanul finom. Elfelejtem a fogyókúrámat. Lesz, ami lesz. Majd holnap koplalok. Ezt lehetetlen kihagyni. Szól a magnó. Dél-amerikai dallamok. A lányok már táncolnak. Ma mindent szabad. Aki nincs szolgálatban, ihat...
    Mindent ideírtam, csak azt nem, hogy mi is az a "pupa" ahol a buli folyik. (Hátha más is olvassa ezt a naplót, aki nem tengerészkedett soha az életben. ) Ez bizony nem más, mint a tat, a hátsó fedélzet, vagyis a "pupa", ahol hely is van, védett is, jó is, sütésre való, mi másra?
    Kezemben a videó. Ha kitalálnák az illatos filmet. Mert a sülõ húsnak illata van. Felséges. Csodálatos, Étvágycsináló. Legutóbb is a hídon voltam. Ilyen a szerencsém. Hegyközi Ádám is elvegyül a népe között. Narancslevet iszik. Noha tudom róla, hogy este bepótolja a mulasztást ír whiskyvel. De becsülöm érte, mert tarja magát.
    Itt az idõ. Leteszem a szolgálatot. Le én, az anyja istenit...
    Már kóválygok az éhségtõl. Jaj, csak letaláljak...
    Nézem, mit hagytak a sütõmesterek.
    Felkészítve a hal, a tarja, a bélszín. Mivel is kezdjem? A hal a kedvencem. Nézem a táncolókat, miközben sütöm a pecsenyémet. Hogy is mondták a régiek: ki-ki a maga pecsenyéjét süti. Hát én most sütöm, elõször a halat, mert az nem hízlal. Ezután jöhet a tarja, ebbõl már három szelet kell, mert úgyis kenyér nélkül eszem. Eltölt a jó íz, az az elmondhatatlan, az a felséges. Bûnözik a szám, a nyelvem... Jaj nem írom tovább. A száj nagyon tud vétkezni. S az enyém most akar. Teljes az odaadásom. Na, ráadás is kell: két szép szelet bélszín, alaposan bepácolva. Megborsozom, megsózom, mert a bûn úgy, s akkor jó, ha teljes. Serceg a zsír. Csillagok sziporkáznak a vadkék esti égre, aminek az aljában az istenek, nagyon távol, parázsra dobott húst sütögetnek. Attól tüzel az ég alja. Hopp, kész a pecsenyém, ez bizony négy szelet lett, két-két hús csudamód összeragadt. Letoltam rájuk vagy négy doboz sört, amikor odavetõdik a rádiós.
    - Ettél már?
    - Ittam! - Alig forog a nyelve.
    Majdnem eldõl a részegségtõl. Érdekes, eddig nem láttam. Hogy is láthattam volna. Hol lehetett? Merre járt?
    Rohan a géptiszt. Neki van a legcsinosabb felesége, ezért sose meri egyedül hagyni. Most is itt koslat, pedig már szolgálatba kéne állnia.
    - Megöllek, te szemét! - ront Elemérre.
    - Tu-tu-tudok egy viccet... - tántorog a rádiós: Elmesélném. Irtó klassz...
    - Miért molesztálod Anikót? Mit fogdosod a feleségemet. Kitaposom a beled...
    A szavakból kiderül, tánc közben szorosabban ölelte Anikót, a kelleténél, aki hiába védekezett. Vagy nem is akart, csak a férjnek játssza meg magát? Mert itt felborulnak az otthoni értékrendek... A hajó rosszabb a börtönnél, mert ide nõket is beengednek.
    - El-me-sél-jem... ? El-me-sél-he-tem, chief?
    A helyzet kegyetlen és mégis komikus.
    Szemközt dühödt bikaként a géptiszt, aki félti asszonyát, noha Dzsabal Aliban, elsõnek futna a filippinó lányokhoz, ha nem lenne itt a szerelmes Anikója. Elemér magatehetetlenül részeg, neki már mindegy hogyan viselkedik, mert Hegyközi Ádám az elsõ repülõtérrõl küldi is haza…
    - Meséld… - ad engedélyt az elsõtiszt, és szava akár Mózesé a sivatagban.
- Tu-tu-dod chief, hogy ki találta ki a triatlont?
Pillanatnyi csönd, mert sokan azt se tudják, hogy mit neveznek triatlonnak, de a vicc végén felvilágosítjákaz okosak a tudatlanokat: ez a terepfutás-úszás-kerékpározás szentháromsága.
    - Nem tudom.
    - Hát idefigyelj! Gazsi leszaladt a tóra, fürdött egyet, majd biciklire pattant és hazajött...
    A géptiszt is ocsudik, nevet, mint mindig a cigányvicceken, ezek ma a legjobbak a hajón, hogy honnan jönnek, ki hozza, rejtély. Elemér elrohan, de a géptiszt odafagy a kánikulában a parancsnok pillantásától.
    - Ennek a vadbaromnak mondent szabad? - üvölti.
    - Részeg! - mondom, mivel az elõbb a barba ítélkezett a sorsa fölött.
    Még sülnek a húsok, mert az a szabály, amíg van, addig süthetõ, s van aki nem tudja abbahagyni. Ilyen a fedélzeti fiú is, most jött ki az iskolából, ez az elsõ útja. Nyolc szelet hús után abbahagyta, de ezt a rekordot legközelebb még túl lehet szárnyalni.
    Elcsöndesedtek a szenvedélyek.
    Úgy iszem, Elemér akarattal rúgott be, nagyon viszket a feneke az otthon után. Majd otthon meg akkor viszket, ha a tengerre, és a haverokra gondol. És nem veri szét Ági pofáját. Hanem hozzá bújik, s fogadkozik, hogy legközelebb leviszi útra...
    A kabinomban írja a szövegszerkesztõ az élményeimet. Tizenegyre jár az idõ. Kikapcsolva a magnó, fél tíz óta Béla pengeti gitárját, s énekel is hozzá... Egészen kellemes a hangja. Csillagok égnek a szemekben. Az én csillagom Budán ragyog a Csónak utcában..."

6.

Dzsabal Ali. Dubai kikötõje.Innen a város még jó ötven kilóméter. Nemcsak Elemér megy haza, hanem két feleség is. Jön a váltó, s jönnek az új husikák, egy feleség, meg egy barátnõ, mert sokat változott a világ. Régen, a MAHART -idõben, barátnõ a hajóra se tehette a lábát...
    A rádióstiszt a hídra jött. - búcsúzom, chief.
    - Mit csinálsz otthon, Elemér?
    - Berúgok... Ágihoz megyek, tudja csak meg, hogy velem nem lehet ki...
    - Elemér - inti a tiszt - hazaviszel három levelet?
    - Neked chief, mindig. Veled hajózok még...
    - Tudod mit mondtak a haverok? Sajnálnak...
    - Mindenki elrontja valahogy az életét. Nekem így sikerült... Te chief, az a lindoszi bor... gondolkoztam rajta, nem is lindoszi volt...
    - Hanem?
    - Ciprusi. Isten bizony. Itatta magát. Szent Panteleimon bora. Ez volt ráírva. Te hallottál ilyen szentrõl? Mit gondolsz, részeges volt? Tudod, hova kéne elhelyezkednem otthon? Egy pincegazdaságban. Ági egyszer a csokoládégyárban dolgozott, s megutálta a csokoládét. mit gondolsz használna nekem? - és nevet, nevet.
    - Most mit nevetsz? - értetlenkedik Székhelyi István.
    - Azon, hogy jól becsaptalak benneteket. Tudod, mire ment ki a balhé a pupapartin? Hogy Dzsabal Aliból végre hazaküldjetek. Tudd meg, hogy Ági a legdrágább feleség... Csak csináltam a részegséget.
    - Mint a szamár, olyan voltál. - hûti le az elsõtiszt.
    - De örömömben. Ági egy hét múlva szül. Egy kis skorpiót, amilyen én is vagyok. Úgy ám! De el ne pofázd a barbának. Különben arra hivatkozik, hogy így szerzõdés, meg úgy szerzõdés. Rodoszon már tudtam a jó hírt. Elküldték a filmet, úszik a srác odabent és a kukija leng a... Miben is? Mindegy! - legyint és fütyörészik, átöleli a felsõtisztet, lerohan a hídról, la a járón, és fut az értük jöt autóbuszhoz, még integet, nevet, lelkendezik.
    Ekkor ér föl a hídra Hegyközi Ádám, aki elbúcsúzott a hazatartóktól. Tréfás Elemár után néz. S azt mondja: - Ez a marha se jön többé hajóra...
    - Fogadjunk - nyújtja a kezét a chief.
    - Mi legyen a tét?
    - Egy üveg lindoszi bor...


 
ROZSNYAI ERVIN

Rám csörgött Noé

Az este rám csörgött Noé:
parancs jött, újra indulnia kell,
szüksége van egy tapasztalt hajósra,
akivel megoszthatja gondjait a kormányrúdnál,
rám gondolt, kéri, legyek a helyettese
ebben a felelõsségteljes megbizatásban,
reggel értem jön a bárkával, lehorgonyoz
a ház elõtt, ha lesz parkolóhely,
mindenesetre várjam a kapuban,
útra készen, száz évi élelemmel,
aztán neki is vágunk azonnal,
mert üzemzavar miatt
olvadoznak a sarkvidékek,
óráról órára emelkedik a tengerszint,
sietni kell,
de õszintén megmondja azt is
- mint régi barátját, nem akar átejteni -,
hogy sejtelme sincs, meddig leszünk úton,
és hol fogunk kikötni, ha egyáltalán
találunk valaha kikötõhelyet,
ismeretlen tettesek ugyanis
- mit tegyünk, ilyen a világ -
ellopták az Ararátot.

ZSOVÁK LÁSZLÓ

Eltévedt szél

Elszoktak már a kezektõl
ezek a szerszámok.
Csönd sivatagába süllyed vázuk.
Munkaruhák önmagukra
gombolkoztak a fogason.
Bennük a test hiánya
azt mondja: fázunk.

Régi asztal tûzre vágyik.
Legalább ennyi haszna lenne.
Rozsdásodik, korhad,
omlik itt minden.
Felveti fejét a múlás
õsz fejekre.

Öreg keze semmit se talál.
Megszökik elõle az étel is.
Üres az udvar, macska sem jár.
Elhullott tollakat
eltévedt szél repít.

Várnak metszetlen gyümölcsfák,
oltatlan rózsák.
Szomszédok száján
csend-köd ül.
Várnak a redõk, a ráncok,
várnak a fények a szem körül.
 

Húsevõ idõben

Ahol van éppen,
rá les minden.
Az imént térdig érõ
füvön fúrta át magát, s a fû
nem tûrve ûrt az ûrön
fedte át nyomát.

Húsevõ idõben vagyunk
mi, nyulak mind.
Örök éberségben
hegyezzük füleink.
 

Mondd

Mondd, észreveszed-e még,
mikor a vonuló vadlibák
rikoltó hangja õsidõknek
tûnõ távolságból
lépteid elé hull?

S ritmusos szárnycsapásaikat
legalább szemeddel követni,
mondd, megállsz-e kicsit?

BALLAI LÁSZLÓ

Mondd meg Laurának

A harmadik infarktus után már elmondhatom: méltatlan vagyok a barátságodra. De ezt te úgy is tudod. Most még itt csivitelnek a kórházépület ereszei alatt a fecskék, de hamarosan elmennek, és akkor biztosan, vagy talán még ittlétükkor lecsap a negyedik, és azt még senki nem élte túl. Mert már csak a fecskék csivitelését várom, amikor kusza álmaimból felriadok. Köszönöm, hogy minden este eljössz, köszönöm, hogy te vagy a legjobb, vagyis az egyetlen barátom. Sajnálom, hogy a temetésem gondja is rád fog maradni, de tudod, számtalan tervem közül oly sok minden nem sikerült, többek között egy család. Éppen a te feleséged miatt.
    Nem tudom, hogyan történt, egyetemi éveink alatt, azt követõen, hogy bemutattad, noha feltûnõen csinos nõ volt, soha nem merülhetett fel, hogy szemet vessek rá. A barátom barátnõje tabu. Pláne, a felesége. Mégis, abban a pillanatban, amikor mint férj és feleség lelépdeltetek a Jáki-kápolna lépcsõjén - ó; micsoda festõi környezet egy esküvõhöz a Vajdahunyadvár, a Városliget, a tó -, a gratulációmat fogadó mosolyán keresztül szemének egy villanásával egyenesen a szívem közepébe talált. Zaklatottan dobáltam magam az ágyban egész éjjel. Mi volt ez a lehetetlen fény, csak képzelegtem, vagy, ami még rosszabb, én akarnám megfertõzni kapcsolatotok tisztaságát tudat alatti mocskos fantáziáimmal? Hanem, amikor a nászútról hazatérve engedtem szíves vacsora meghívásodnak, bizonysággá vált, hogy nem képzelõdtem. Valahányszor kimentél - és persze egy idõ múlva mind gyakrabban, hisz jócskán ürítettük a sörös palackokat - kedvessége felfokozódott, és pillantása úgy perzselt, mint annak a napnak a sugarai, melyben néhány nappal korábban a dalmáciai tengerparton fürödtetek, és sokkal jobban érdeklõdött a természetes határok definiálhatósága iránt, mint valaha is. Emlékezhetsz, rosszul lettem - nem az ital miatt történt.
    Amikor hazaértem, még megittam egy üveg vodkát. Azt a mosolyt tehát egyáltalán nem a véletlen, se nem az én túlfûtött fantáziám eredményezte. Hát akkor mi? Fel nem foghattam, miért kínálná magát másnak egy nõ, akit éppen most vezettek az oltárhoz, mindenesetre (férfi vagyok, gyenge fából tákolt anyag) rögvest beleszerettem. Az, hogy beleszerettem, szegényes utalás arra a borzalmas viharra, amely lelkemben támadt. Egyfelõl, soha ekkora teljességgel, szellemvilágommal, sejthálózatom minden rezdülésével nõt még nem kívántam, másfelõl eleve lehetetlenségre ítélt kapcsolatnak tûnt, melyhez csak a barátom torkán keresztül vezethet út; ha beteljesülne is, mélységes kételyek között hánykódtatna.
    De akkor miért jelzett? Nem holmi csélcsap nõcskérõl van szó, aki mindenkinek az ágyába befekszik. Intelligenciája kimagasló, találmányaim iránt a legodaadóbb érdeklõdést mutatta, sõt, szakmailag is értékelhetõ - különösen a biológiai határérték számításra vonatkozó - kérdéseivel nem egyszer zavarba hozott. A sejtszerkezeti és a mikrokörnyezet hõ viszonyainak változását mutató ábrák és az egyenletkötegek fölé hajolva azonban, míg te nem ritkán órákra is magunkra hagytál bennünket a kollégiumi szobában, és egészen közelrõl lélegezhettem be bõrének, hajának illatát, soha a leghalványabb gesztus sem utalt arra, hogy mi, a szellem peremvidékein kalandozók, egyébként nõ és férfi lennénk. Persze most, hogy lángot fogott sokáig lefojtott bensõm, mindazok az órák, illatok, hangok elöntöttek, és hónapokon keresztül, valahányszor munkába akartam fogni, akár otthon, akár az intézetben, az õ alakja magasodott fölém, haja reám zúdult, és letaglózott a kérdés: - Biztos, hogy ez a helyes határérték?
    Emlékezhetsz, akkoriban igyekeztelek is kerülni benneteket, találkozásaink inkább éttermi vacsorákra szorítkoztak, mert nem tehettem ki magunkat annak a kísértésnek, hogy ugyanazon lakásban tartózkodhassunk egy idõben - a feleséged és én. De már akkor megfigyeltem az elsõ konfliktusok jeleit közöttetek, melyek a házassági titoktartás spanyolfalát áttörték. Nem az aljas méregkeverõ szándék vezetett, hogy mielõbb lefölözhessem kapcsolatotok megromlásának hasznát, sõt még hosszú ideig nyugtatgatni igyekeztem magamat, nincs semmi baj, hisz egy szoknyára ejtett kanálról, simogatásra kalandozó kezed által felszakított harisnyáról, a társalgás hevében elfelejtett kávéról volt szó csupán. Hirtelen vállon ragadtál egy nap, hogy még én is kerüllek, nem csak a feleséged, eleged van az egészbõl, menjek már fel hozzátok. Felmentem, és akkor a feleséged bejelentette, hogy terhes.
    Megnyugodtam. Bezárhattam szerelmemet szívem legmélyebb zugába és csupán a Liget madarainak, fáinak súgtam meg titkomat egy-egy harsogó tavaszi hajnalon. Én lettem gyermeketek keresztapja, majdan korrepetitora a biológiai és kémiai tudományokban, és ami konfliktus kialakult volna közöttetek, a ragyogó barna szemébe pillantva felszívódott, elpárolgott, és én hinni kezdtem, hogy mégis van, igenis van béke a világon, ha boldogság nincs is, vagy legalábbis a gyermekkor elmúltával nem értelmezhetõ.
    Megint évekre bele tudtam felejtkezni a természetes és a mesterséges jelenségek határának kutatásába. Mondhatom, a ligeti fecskéktõl többet tanultam, mint kiterjedt kísérleteimbõl. Végsõ soron minden természetes, még a mesterséges dolgok is. Hanem egy este - amikor a gyermek valami nyári táborba utazott -, mintha a szrebrenicai frontra érkeztem volna, gránátokként vetettétek egymásra a szavakat, s mindkettõtök a "válás" harcálláspontjából lõdözött.
    - Azért te szívesen látott vendég maradsz, Jenõ!
    Lelkembõl szinte kirobbantak az eltemetett érzések, évek. Akkor értettem meg a Jáki-kápolnabeli pillantást. Ez az asszony, mint egy Kasszandra, már a nász ájult pillanatában megérezte a vészterhes jövõt, és azt hogy itt, ezen a világon csupán egyetlen férfival építhetne ki fészekmeleg kapcsolatot, szeretõmmé, egyszersmind anyámmá válva, velem, a szegény kutatóval.
    - Ugye, nem akarod magadnak vindikálni a meghívás jogát ebben a lakásban, amelyben még egy ideig együtt fogunk lakni? - kérdezted ekkor te, aki e pillanatban mit sem sejtettél e szavak mélységeirõl.
    A lakás azóta is közös, feleséged irántam való érzelme pedig már a következõ látogatáskor világossá vált számodra, hiszen a nyakamba borult, ölelt és csókolt elõtted visszavonulásodig, és azután is, amíg a zavartól és a boldogságtól tántorogva el nem hagytam a lakást.
    Akkor kaptam az elsõ infarktust. Annyira szerelmes voltam belé, hogy egyszerûen nem bírtam elviselni. Felépülésem után persze rögtön hozzátok siettem. Te, aki a kórházban oly hûségesen látogattál, diszkréten elmentél hazulról. Én ott álltam a boldogság kapujában. De hát, mi a boldogság? Leparkolni a Wartburgot, miközben a szerelmes asszony - bár nem látod õt - minden mozdulatodat figyeli? A motorzaj elültével gyönyörködni a fecskék röptében és csivitelésében, mely a kedvest mindig annyira, felvidítja? Utazni a liften a hetedikre, és ahogy nõnek az emeletszámok, úgy érezni mindjobban az erek lüktetését?
    És mégsem csaltalak meg. Egy éven keresztül minden este beálltam a parkolóba, és sokszor reggelig az autóban üldögéltem. A Wartburgot lecseréltem egy Marutira, ezért nem láthatott, legalábbis nem tudhatta, hogy engem lát - idegen burokban. El nem képzelhette, hová tûntem. Pedig ott voltam a szeme elõtt. Nem éreztem elég erõt ahhoz, hogy felmenjek hozzá, ám a közelsége nélkül nem létezhettem. Tudtam, hogy ott vár az ablaknál, beszívja a tavasz, a nyár, az õsz illatát, vagy esõben a csukott ablaktábla mögül figyel, nap nap után fürkészi miattam azt a lehangoló lakótelepi parkolót, és képtelen voltam kimondani a szót, hogy vége, csakúgy, mint egyáltalán belekezdeni e kapcsolatba. Belehaltam volna, mint ahogy most abba halok bele, hogy soha nem történt köztünk semmi.
    Barátom, nagyon köszönöm, hogy itt vagy! Az udvariasság azt diktálná, olyasmit mondjak, hogy akkor, ott az autóban, amikor én - akinek a kutatási problémák alatt szálló évek pillanatoknak tetszettek csupán -, esténként éveket öregedtem, azért nem juthattam dûlõre, mert lelkifurdalást éreztem miattad. Valójában eszembe sem jutottál, legalábbis e tekintetben semmiképp. Valahányszor rátettem a kezemet az ajtókilincsre, majd elhúztam onnan, csak a feleségedre gondoltam, és egyre jobban féltem, hogy magammal rántom õt, ha idejekorán nem távolodom el tõle. Bocsásd meg kíméletlen õszinteségemet, de más nem marad belõlünk. Elõször szavakká válunk, majd szavak emlékeivé, végül eltûnünk errõl a földrõl.
    Mondd meg Laurának, csak õt szerettem.

FUCHS KATALIN

Szólítalak,

a szavak bomlásnak indulnak,
szétfoszlanak,
mint éned bizarr maradványa:
kórházmúzeumi csinálmány,
üvegcsébe zárt
szerves semmi,
melyhez már semmi közöm.
Szólítalak,
bûz és jég mindenütt,
hasadon rosszul megkötött ruhád
két lelógó cipõd,
s nincs az a szó,
az a sikoly,
melyre többé válaszolnál.
 

Napjaim

Fogynak bennem a betûk,
mint hulló hajból a tetvek -
az írás nagy merészség.
Lassan szûkülök ereimben,
bõröm alatt lötyög negyven évem -
a túlélés immár vakmerõség.
 

Kiment a ház a falon

Györe Imrének

Kiment a ház a falon,
én maradtam benne.
Ablaka mind kitörött,
mintha lyukas lenne.
Szobám, konyhám ázik,
padlásom az ég szegi
Szétdúlt kemencémbõl
kenyerem már más eszi.

OLÁH ANDRÁS

Szindbád nyomában

           Dr. Katona Béla emlékének

negyedszer emeli kalapját a tél
mióta az égi kocsmák egyikében
Krúdyval borozgatsz
majd a gesztenyék között
hol gyûrött leveleket görget a szél
felöltõdet igazgatva hazafelé
szaporázod lépteidet

a gázlámpák sápadt fényében
sárga mázú házak faláról
lobban ránk unt napok
alkonyának sötétlõ tüze
a flaszteren kavics koccan
s az idõtlen idõben álmodott álmú
konflisok trappolnak tova...
 

közjáték vagyunk

abban egyformák vagyunk
hogy orvvadászok lesnek ránk
ezen az elátkozott színpadon
- számunkra nincs fegyverszünet
sem vadászati tilalom
csak homok alatti csönd
hisz közjáték vagyunk csupán
Isten elfuserált ötletében
 

hagysz futni

a lelkiismeret lakhatatlan
- szégyenkezni rest -
a magunkra zárt ajtók mögött
torkodban dobog szívverésem
magányoddal táplálsz
igazmondó mesékkel
s hagysz futni ha kell
hisz itt már nem kezdõdik semmi

D. NAGY LAJOS

Az állatorvos úr éjszakája

Az állatorvos úr nyugtalanul járkált a szobában. Koromsötét éjszaka volt, jócskán elmúlt már tizenegy, de nem jött álom a szemére. Fel alá járkált, az öreg padlódeszkák nyekeregtek, recsegtek a lába alatt. Az egyik cigarettát a másik után szívta, olyasformán, hogy a még égõ cigaretták végérõl gyújtotta meg az újakat. A felesége, aki már ágyban volt, és épp az imént tette le a könyvét az éjjeliszekrényre, nem tudta mire vélni a nyugtalanságát.
    - Nehéz napod volt? - kérdezte.
    - Ugyan már - felelte ingerülten az állatorvos úr. Még mondani akart valamit, de aztán meggondolta magát és meggyújtott egy másik cigarettát. Leült az ágy szélére és megsimogatta a felesége térdét.
    Az állatorvos úr felesége fiatal volt, és szép. Fél éve házasodtak össze. Sötét, hullámos haja volt és szürkés, mandulavágású szeme. Egyébként meg olyan volt az arca, amire azt szokták mondani az emberek, hogy szép öregasszony lesz belõle, vagyis hogy öregkorára is szép marad. Ennek ellenére mintha máris kissé megöregedett volna. De fiatal volt, éppen hogy betöltötte a huszonötöt, mégis, talán épp emiatt a koravénsége miatt, de lehet, hogy másért, egészen érett nõnek látszott.
    Most befordult a fal felé, kezét az arcához emelte, és nagyot ásított. Igencsak késõre járt már az idõ.
    - Nem szoktál máskor ennyi sokat cigarettázni - mondta. Az állatorvos úr ezúttal is válaszolni akart, de csak legyintett egyet a kezével. Többre nem tellett tõle. De a felesége ezt nem láthatta, mert ebben a másodpercben már mélyen aludt.
    Három hete kezdõdött el. Addig minden rendben ment, jól éltek, kevés, de szükségszerû és jól végzõdõ veszekedésekkel, annak ellenére, hogy alig egy éve ismerték egymást. A faluban is kezdték megtalálni végre a helyüket. De három hete történt valami. Hajnal felé. Mikor a látóhatár szélén megjelennek az elsõ tüzek. Vagy még azelõtt egy kicsivel, amikor a fény elkezd elválni a sötétségtõl, a nappal az éjszakától. Vagy talán még a teljes sötétségben.
    Az állatorvos úr fel-alá járkált a szobában. A százéves diófa szekrény, az almárium hideg üveglapja sötéten meredtek rá, ahogy elhaladt elõttük. Az öreg fabútorok néha tompa puffanással jelezték, hogy lassacskán, alig észrevehetõn ugyan, de múlik az idõ és õk még élnek. Levetette a cipõjét. Még mindig az a ruha volt rajta, amit reggel magára vett, az az ing, amit a felesége hajnalban kivasalt. Lábujjhegyen járkált, nehogy felébressze.
    Kiosont a konyhába és ivott egy pohár vizet. Éktelen szomjúságot érzett a belsejében, sivatagi szárazságot a szájpadlásán. Szinte hozzátapadt a nyelve, ha odaérintette. Lassú kortyokban ivott, megfontoltan, egyenletesen, aztán letette a poharat és leült egy székre, az asztal mellé. Fehér ingét megvilágította a hold. Nem érzékelte, meddig ült így, kezében az üres üvegpoharat forgatva, kibámulva az ablakon, az üres, fehér fénnyel borított udvarra. De sokáig, nagyon sokáig ülhetett. Bement a spájzba és kihozott egy ormótlan nagy, háromliteres csatos üveget, teli idei fehér borral. Teletöltött egy poharat és egy hajtásra kiitta, mint az elõbb a vizet. Savanyú volt egy kicsit, összerántotta az arcát, de úgy érezte, még innia kell belõle. Kihozott a spájzból egy befõttesüveget, és savanyú uborkát evett utána.
    Mire a szobába visszament, az egy óra is elmúlt. Nem hitt a szemének. Úgy gondolta, a bortól majd elálmosodik, de nem így történt. Még éberebb volt, mint azelõtt. Már három hete nem tudott aludni. Titokban, nappal, délutánonként aludt, haza-hazaszökve, amikor a munkája engedte, hogy a felesége meg ne sejtse. Az elsõ éjszaka után virrasztott mindig. Várta, mikor kezdõdik el.
    Most már sokat tudott. Ismerte a részleteket. Tudta, hogy mire megvirrad, el fog kezdõdni megint. És hallani fogja a kuvasz vonítását, ahogy elhajtják a teheneket a ház elõtt. Hallani az ostor csattogását és a paták koppanását a kihûlt kövezeten, az orrlikakból kifújt forró levegõt, míg a sarokhoz nem érnek. Aztán a csend. A végzetes, hosszú, fullasztó csend. Csak a szél, ahogy elszisszen a kerítés korhadt lécei között, csak az utcai lámpa tompa berregése: ez minden. Tudta, ha beáll a csend, ha feltornyosul, épületté, felhõkarcolóvá magasodik a hallgatás, akkor kezdõdik el.
    Most már sok mindent tudott. Ismerte az éjszakát, az éjszaka anatómiáját. Tudta, hajnalig nem történik semmi, mégis képtelen volt aludni. Csak feküdt mozdulatlanul, visszafojtott lélegzettel, tekintetét a plafonra szögezve. A napok, hetek óta tartó álmatlanságtól vörösre duzzadt szemekkel. Csak feküdt és számolta a másodperceket. Hallgatta a falióra lassú ketyegését a másik szobából.
    Az állatorvos úr most fölkelt és cigarettára gyújtott. Ahogy föllobbant a gyufa kátrányszínû lángja, egy pillanatra homályosan ugyan, de bevilágította az egész szobát. A felesége aludt, fázósan, állig a paplanba burkolózva, csak fehér lábikrái bújtak ki a takaró alól. Az üvegszekrény könyvei között egy pillanatra fölvillant egy bekeretezett fénykép poros üvege. A cserépkályha mellett hosszú repedés nyúlt végig a falon. Aztán sötét lett megint.
    Lassan leszívta a durva füstöt a tüdejébe. Megvárta, amíg elül a tiltakozás a bensejében. Az a fénykép az apjáról készült, amikor még fiatalabb volt. Fekete-fehér fénykép, egy ócska, régi géppel készítették, meghatározhatatlan helyszínen és alkalomból. Az apja fekete öltönyt, fehér inget visel, kezében cigaretta füstölög, a kopaszság már erõteljesen kiütközik a feje tetején. Elõrehajol némileg, de mintha csak szórakozottságból tenné, és félelmetes vigyorral tekint a kamerába. Ördögi az a mosoly, egyszerre ismerõs és kiismerhetetlen, õszinte és színészi tehetségének teljes kinyilatkoztatása. Kicsit Mephisto sátáni mosolyára emlékeztetett.
    Az állatorvos úr gondosan kiemelte a képet a keretbõl, lefújta róla a port és az ablakhoz ment vele. Az utcai lámpa elegendõ fényt adott ahhoz, hogy jól lásson mindent. Sosem volt tisztában azzal, hogy kicsoda az apja. Hét éve meghalt egy homályos autóbalesetben. Azóta nem sokat beszélt róla, és nem is gondolt rá sokat. Mások sem beszéltek róla. De mostanában valami elkezdõdött. Annak a képnek is megnõtt a jelentõsége. Azt tudta, hogy az apja mindig is a hatalom bûvöletében élt, elkápráztatta az az erõ, amellyel az emberek felett uralkodhatott. Máskülönben jó ember volt, bohém, jókedélyû, és szerette a gyerekeit. De azt, hogy az életének annak a másik felében, amit az állatorvos úr nem ismerhetett, milyen ember volt, sosem tudta meg. Igaz, az utóbbi napoktól, a véletlennek köszönhetõen, sejtései lehettek. Azt persze nem képzelte, hogy szent, de azt, amitõl mind inkább félt, napról napra, hétrõl hétre jobban, hogy igaz, hogy bebizonyosodik, nem merte, és nem akarta elhinni sem. Gyorsan a konyhába sietett és megivott még egy pohár bort. Aztán már újra az ablakban állt, és az utcát figyelte. Az utcán nem mozdult semmi.
    - Talán elindul a szél - gondolta nyugtalanul. Hátha a szél szétfoszlatja ezt a lassan már kibírhatatlanná váló csöndet, ezt az elviselhetetlen tétlenséget, ami a földhöz nyomja és rátérdepel az akaratára. És érezte, hogy a bor kezd ütemesen szétterülni a testében. Mintha most valami melegség öntötte volna el. Mintha kezdene a szemhéja lezáródni, meggyöngülni a karja. Ereiben a vér sûrûbbé, szivacsosabbá válni, elnehezülni a teste. De nem. Tudta nagyon jól, csak a semmi, csak a csönd van. Mint minden éjszaka. Lassan magas toronnyá épül a hallgatás, felhõkarcolóvá, hogy ráomoljon azután, ha közeleg a hajnal.
    Visszatette a képet óvatosan az üveg mögé. A por sötét csíkott húzott végig a tenyerén. Egyik nap észrevette, hogy a felesége különös szemmel nézegeti. Méregette, méricskélte, egyszerre készen a támadásra és a védekezésre.
    - Az apám - mondta neki. .
    - Ismerem valahonnan...
    De nem tudta megmondani, honnan. Csak összerezzent, ha ránézett. Elfehéredett, elsápadt, kiment a lábából az erõ. Rettegett tõle, de nem tudott magyarázatot adni rá. Aztán az egyik napon, amikor az állatorvos úr figyelmeztette Mephistóval való hasonlóságára, egyszerre elmúlt minden félelme. Azontúl bátran megérintette. Belenézett a hûvösen izzó szempár mozdulatlanságába. Megbarátkozott vele. De még azon az éjjelen elkezdõdött.
    Most megmozdult valami. Az állatorvos úr beszaladt a szobába, az ágyhoz lépett és a felesége homlokára tette a kezét. Láza volt, és apró izzadtságcseppek jelentek meg a homloka és a haja találkozásánál. Láza volt minden éjszaka. Az állatorvos úr most már nem mehetett vissza a konyhába, vagy az ablakhoz. Tudta, hogy most már résen kell lennie.
    Közeledett a hajnal. Az óra fél négyet mutatott és a csend ott lüktetett, ütemesen és fülsüketetítõen, az állatorvos úr koponyájának beljesében. A felesége halkan felnyögött. Újabb apró és csillogó verejtékcsöppek jelentek meg az orra tövében, végig az ajkai mentén, az alig látható, vékonyka pihéken óriásira duzzadva. Nehezen, kapkodva szedte a levegõt. A szemei rángatóztak, forogtak a mozdulatlan szemhájak alatt. Az állatorvos úr még várt. Várta a megfelelõ pillanatot. A pillanatot, amikor közbe kell avatkoznia. Ismerte jól a készülõdõ jelenet koreográfiáját.
    Most. Most apró sikoly tört föl a felesége tüdejébõl, dereka meredeken fölemelkedett az ágyról. Testével hidat formált, és lerúgta magáról a takarót. Az állatorvos úr azonnal megragadta mindkét csuklóját, és kemény mozdulattal a feje fölött az ágyhoz szorította. Testével a derekára és a lábaira nehezedett. Remegtek az izmai az erõfeszítéstõl.
    És most mintha autó fékezett volna a ház elõtt. A kuvasz üvölteni kezdett, egyenletes, nem halkuló, magas, természetfölötti ugatással.
    Az állatorvos úr szorosan lefogta alvó feleségét. Szabadon maradt kezével gyöngéden elzárta a kitörni készülõ sikoltásokat. Odakint mintha járt volna a motor, a cigaretta füstje és a benzingõz összekeveredett az éjszaka párájával. Halk beszélgetés foszlányai szûrõdtek be a szobába. Még a cigaretta sercegését is hallani lehetett, amikor erõteljeset szippantottak belõle. A két sötét ruhás, kalapos alak árnya a kerítés rései által megszûrve torz, sötét madárként röppent rá a szoba hátsó falára.
    Sokáig tartott. Nem lehetett kiszámítani, milyen sokáig. De egyszer csak hirtelen felbõdült az öreg motor, és a fõtér felé haladva lassan tompulni, halkulni kezdett és végül teljesen elhalt a hangja, ahogy a kuvasz is abbahagyta az ugatást.
    - Nyugodj meg, drága - suttogta az állatorvos úr a felesége arcába. - Elmentek. Nem jönnek vissza többé.
    A felesége lassan megnyugodott. Megfeszült teste elernyedt, a feje élettelenül hanyatlott vissza a párnára. Lélegzése normális lett. De álmában is ösztönösen közelebb húzódott a férfihoz. Az állatorvos úr ingben és nadrágban, koszosan, arcán csillogó borostákkal befeküdt mellé az ágyba. Kialvatlan volt, fáradt és meggyötört. Átölelte a feleségét.
    - Nem visznek el, drága - suttogta. - Nem engedem, hogy elvigyenek.