NEMES LÁSZLÓ

Családi körben

Részlet egy készülõ regénybõl, 2.

Juli két húga, Mari és Teri persze nem együtt érkezett Bíró Gyuláékhoz, ez akkoriban, ritka esetektõl eltekintve, véletlen lehetett volna csupán, például ha öszszetalálkoznak éppen a kõbányai öreg bérház mindig félhomályos lépcsõházában. Teri volt a Bíró lányok közül a legfiatalabb, Mari a középsõ, de a korkülönbség Juli, a legidõsebb, és Teri között is mindössze három év volt.
    - Ahá, szóval maga a Juli férjjelöltje - mondta Péternek Teri, amikor kezet nyújtott neki. Laczkó Péter meg csak dadogott valamit, hogy izé... még nem... azaz igen... de hát, ugye...
    Talán el is pirult kissé, errõl gyerekkora óta, világégések, halálok, kalandok, csalódások után sem tudott még leszokni.
    - Ne légy olyan idétlen - szólt rá a húgára Juli, s a szemüvege kissé megcsillant.
    - Maga megsértõdött? - nézett Teri nevetve Péterre.
    - Ugyan... dehogy... - motyogta Péter, még mindig vörösen.
    - Na, gyerekek - mondta halkan Bíróné, és mintegy villámhárítóként tolta hozzájuk közelebb, a nagy asztal széle felé a pogácsás tálat.
    Laczkó Péter tudta, hogy Teri már vagy fél éve asszony, azt is elmondta neki Juli, hogy Teri férje, Föld Károly, hadifogságból jött haza, nem is olyan régen, egyébként mûszaki rajzoló, és óriási szerencsével, alig néhány héttel az esküvõjûk után, szép, egyszobás, konyhás, fürdõszobás lakást is kaptak a Ferencváros egyik már rendbe hozott mellékutcájában.
    Mulatságos, körbe felhajtott karimájú piros kalap ült Teri fején, a körmét meg az ajkát is pirosra festette. Amikor az apját meg akarta csókolni, Bíró Gyula elhúzta az arcát. - Na - morogta -, ne azzal a ragadós vacakkal...
    - Karcsinak tetszik - mondta Teri. - És azt is szereti, ha rendesen felöltözöm.
    - Erre téged azelõtt se nagyon kellett bíztatni - jegyezte meg Juli. - Emlékszem, amikor tízéves voltál, és a mama egyetlen szép, vasárnapi ruháját...
    - Na, gyerekek - szólt közbe megint az anyjuk.
    Péter feszengett a székén, érezte, hogy Teri fürkész szemmel mustrálja. Kemény is volt a szék, kemény és valamiképpen rideg volt minden abban a kissé kopott bútorokkal berendezett, szinte kínosan tiszta, nagy szobában. Talán csak a könyvekkel tele magas polc volt ott az egyedüli színfolt. Na meg az újnak látszó, ugyancsak könyvekkel és iratokkal megrakott masszív íróasztal.
    Vajon Bíró Gyula gyárigazgató, egykori géplakatos otthoni, éjszakákba is nyúló munkáját, tanulását szolgáló íróasztal ez - jutott Péter eszébe -, vagy a már orvosnõ lányáé? Esetleg együtt is, vagy felváltva használják?
    Mintha csak a vendég gondolatait folytatta volna Bíróné, úgy mondta: - Karácsony elõtt bekereteztettem Juli orvosi diplomáját, de õ nem hagyta, hogy a falra akasszam.
    - Igaza volt Júliának - szólalt meg Bíró Gyula. Péter most látta elõször mosolyogni. Ha ugyan mosolynak nevezhetõ egyáltalán az a kis felcsillanás a szemében és az arcának az ajka két sarkát éppen csak hogy felfelé mozdító, enyhe rándulása. Csak egyetlen kép díszítette a falat: sötét öltönyös férfiak három sorban álló csoportjának, egy feltehetõen régvolt munkásdalárdának bekeretezett fényképe. Csak sokkal késõbb, Julival kötött házasságának harmadik vagy negyedik évében állt oda Laczkó Péter, akkor már többé-kevésbé bizalmas-otthonosan a kép alá, hogy kikeresse a második sorban álló fiatal Bíró Gyula alakját.
    Azon az estén, amikor elõször villamosozott ki Julival Kõbányára, a lakás második, kisebb helyiségét, a szülõk hálószobáját Péter még nem is látta; pedig ott is felfedezhetett volna egy képet a falon, az ágy fölött: Bíró Gyuláék esküvõi fényképét.
    - Hát, itt nõttünk fel mi, hárman lányok - mutatott körbe a nagy szobában Juli. - Három sezlon állt itt, a legutóbbi idõkig. - Majd mosolyogva hozzátette: - Most már, mint látod, csak kettõ, és ezt a nagy asztalt ültük körül, itt írtuk egyszerre a leckéinket.
    - Nekem se volt soha külön szobám - jegyezte meg Péter, úgy érezte, valahogy sután, ide nem illõn. Hát nem, külön gyerekszoba, vagy késõbb saját tanulószoba, mint amilyent egy-két iskolatársa otthonában látott, abban a négyszobás József körúti lakásban neki valóban nem jutott soha, de azért most egyszerre valami furcsa zûrzavaros érzéssel merült fel benne annak az eltûnt otthonnak a képe, különös, édes-langyos nosztalgiával, fájdalommal, és ugyanakkor a jelenkor józan, vagy talán csak az õ igazságkeresésének akkor oly õszintén magára erõltetett szégyenkezésével, az a kecses, faragott íróasztallal, bõrfotelekkel, rejtélyes páncélszekrénnyel berendezett ügyvédi iroda, és az ügyfelek várakozására is szolgáló szalon, a zongorával, amelyen esténként anya valamikor, még az õ kisfiú korában lelkesen, majd egyre ritkábban, nyilvánvalóan nem is az igazi elhivatottság érzésével, inkább csak a hajdani neveltetése emlékével játszotta, olykor-olykor melléütve és ütemet tévesztve a Chován-etûdöket és Lehár meg Jakobi Viktor operett melódiáit. Néha még magyar nótákat is. És ott volt a szalonban az a nevezetes vitrin is a sok nippel, csecsebecsével, köztük az a kis, minden parányi részletével - feltámasztható fedéllel, pedállal, kottatartóval - pontosan megformált zongora, amely - ha kivehette az üvegszekrénybõl és felhúzhatta a szerkezetét -, csengõ hangon játszotta, hogy: Zimberi-zombori szépasszony... No, meg ott lebegett elõtte, emlékezetének még nem is olyan nagyon mélyérõl egyszerre felmerülve, apa meg anya hálószobája, és mindenütt a süppedõs szõnyegek, a csipkefüggönyök, a kényelmes fotelek és heverõk, festmények díszes keretükben a falon, a könyvszekrények, és mindenekfölött az õ háló - és mindenkori játék- és tanulóhelyiségéül szolgáló ebédlõ a gyerekkori félálmaiban oly sokszor hatalmas várkastélynak képzelt nagy tálalószekrényével, amelynek nagy része az õ játékaival, késõbb meg könyveivel volt tele, de ott-kavargott emlékezetében egyszerre a többi úgynevezett otthona is, külföldi tartózkodása - talán elegánsabban mondva: emigrációja - elsõ szakaszában az a csupasz albérleti szobája, nem is igazi szóba, csak egy beüvegezett erkély egy székkel és vasággyal, aztán meg a sivatagban a sátor, amelybe nappal a forró, éjszaka a hideg szél menthetetlenül befújta a port, a homokot, meg az a barakk Egyiptomban, amelynek hullámbádog tetejét a feje fölött egy éjszaka át- meg átlyuggatták a körletüket mélyrepülésben támadó német repülõgépek géppuska golyói, aztán meg abban a gyönyörû toszkánai városban az olasz katonaságtól elfoglalt kaszárnya, benne a rég nem tapasztalt luxust jelentõ priccsel...
    - Bizony - bólogatott Bíróné -, itt, ezen a nagy ebédlõasztalon írta a leckéit, itt tanult az én három okos lányom.
    - Hagyjuk ezt, mama - szólalt meg váratlanul éles hangon Teri. Szõke hajáról már levette azt a mulatságos kalapot, beleharapott egy pogácsába, de rögtön le is tette a tányérjára. - Persze, itt tanultunk, egy ideig. Aztán már csak az okos Júlia...
    - Hagyjátok abba! - csapott az asztalra Bíró Gyula.
    - Igen, igen... tudom. Bocsánat! - Teri újra kezébe vette a letett pogácsát. Mintha nem is volna fontos, számára nem is volna fontos, amit mondani kezdett.
    Aztán hazaérkezett Mari is. Kissé lihegett, minden bizonnyal futott a lépcsõn, mindig futott, sietett - rengeteg a feladatunk, a tennivalónk, mondta mindig, így, többes számban, s azt is hozzátette: a bepótolnivalónk, nemcsak önmagára, hanem nyilvánvalóan a társadalomra, az országra, az emberiségre értve is; ennek a roppant súlyát cipelte - mindig könyvekbe nyomtatva, papírokra róva abban a degeszre tömött óriási aktatáskájában. Szemét összehúzva, mintegy vizsgáztatón nézett Péterre, és kissé párnás kezével keményen megszorította a kezét. Õ maga, két testvérétõl eltérõen, eléggé kövérkés volt, de simára fésült haja ugyanolyan barna, mint Julié.
    - Juli sokat beszélt már rólad - mondta Péternek. Õ rögtön letegezte.

    Tudod, Zsuzsika, én akkor ott olyan zavarban voltam - mondta Laczkó Péter több mint fél évszázad múltán, még mindig kissé zavarban, bár elpirulni régóta nem szokott már, de arról az estérõl még soha, senkinek sem beszélt. Teri csak kíváncsian, talán némileg kuncogva is mustrálgatta, de Mari éles tekintetével szinte a belsejébe próbált behatolni. És õ azt se tudta, hogy a két lány kissé gúnyosnak is vélhetõ mosolya neki, vagy a nõvérüknek, Julinak szól-e.
    - Hát, itt nõttünk fel - mutatott körbe Mari is -, a te otthonod, a te környezeted nyilván más volt... a lehetõségeid is.
    Az az otthon, merült fel Péter emlékezetében megint, abból õ már semmit se talált meg, egy széket, egy könyvet sem, oda el se tudott menni soha, hogy keressen, kutasson, turkáljon, kérjen, követeljen idegenek, behatolók, bûnösök, jóhiszemû ártatlanok között; az igazságot, az igazát úgyse kapja meg, úgyse tudja meg soha; csak gyanúk, nevek, arcok éljenek, forogjanak, égjenek benne mindhalálig? És apját meg anyját nem is onnan kísérték gyilkosaik, a géppisztolyos suhancok a Dunához, hanem abból a megbélyegzettek számára kijelölt terézvárosi házból, ahová már korábban bezsúfolták õket. És amit õ soha se látott, ahová soha sem akart, soha sem tudott elmenni, több mint fél évszázadon át.
    Mari megjegyzésére nem válaszolt, de Juli megfogta a kezét, azzal a már csillapító, megnyugtató orvosi kéz érintésével - vagy szerelmes simogatásával? - , és õ egyszerre otthonosabbnak érezte magát ebben a világban. Ebben az egész világban.
    Bíróné is Mari megjegyzésével küszködött. A lehetõség szóval.
    - Azért a lehetõségeink szerint mi is minden megadtunk a gyerekeinknek, hogy tanulhassanak, hogy vigyék valamire...
    - Persze - súgta alig hallhatóan Teri. - A Julinak. Gimnáziumot, egyetemet... Mi meg a négy polgárival befejezhettük...
    - A lehetõségeink... - mondta megint, Laczkó Péter felé fordulva Bíróné. - Tudja, amikor Mari elvégezte az elemi iskolát, az uram már munkanélküli volt. Az a válság...
    - A Juli végig tandíjmentes volt - szólalt meg váratlanul, halkan Bíró Gyula.
    - Persze - dünnyögte alig hallhatóan Teri - , a Juli, az okos, a kedves...
    - Na! - mordult fel az apjuk. Ekkor már hangosabban.
    - Hülyeség - mondta Mari. - Nem az számít ma már. Nem a diploma. Én magam is... - Sokat mondón elhallgatott. Péter tudta, hogy Mari fontos, felelõs állást tölt be. Osztályvezetõ a kerületi pártbizottságon. A legfiatalabb. És az elsõ titkár legbizalmasabb munkatársa. Õ pedig nem akárki, mondogatta otthon néha, oldottabb pillanataiban Mari. Nemcsak a kerület elsõ titkára, de valójában az ország harmadik vagy negyedik legfontosabb embere.
    Amikor ott, a nagy asztaluk körül ültek, a még mindig zavarban levõ Laczkó Péterrel, és Mari olyan öntudatosan mondta: én magam is, Teri rögtön megjegyezte: - Mari tulajdonképpen szédítõ karrier elõtt áll.
    - Hülye vagy! - szólt rá Mari. - Tudhatod, hogy minket nem az ilyesmi érdekel. Csak a feladat. A szolgálat. A közösség... Ugye, papa?
    - Na, gyerekek, ne veszekedjetek - mondta Bíróné.
    - Mi nem veszekszünk - jelentette ki Teri. - Én igazán olyan elégedetten ülök a csemegeboltnak abban a huzatos pénztárában, és számolom napi nyolc óra hoszszat a kedves vevõk szolgálatában azokat a koszos aprópénzeket!
    - Na! - szólalt meg újra Bíró Gyula. Többet most se mondott.
    Teri hirtelen elnevette magát és Péterhez fordult. - Most már megismert minket. És mikor lesz az esküvõ?
    - Ne légy olyan idétlen! - szólt rá megint Juli. Péter csak dünnyögött valamit, érezte, hogy újra elpirult.
    Egy hónap múlva került sor Laczkó Péter és dr. Bíró Júlia esküvõjére. Azon a héten jelent meg a Napjaink címû folyóiratban Péter elsõ elbeszélése is: Forró õsz a sivatagban.

SZARKA ISTVÁN

Február

Telem Tündére, döfd át milliárd
gyémánt gyilkodat reménytõl torzult
mosolyomon, mint
szoktad ilyenkor,
farsangolj csak a kanfarkas szelekkel
egyszál porhó inged a csillagtalan
égbe dobálva,
sátánleányka-kacagásod a kérges
buckák völgyén hét varjat hadd
igézzen,
s tenyészd a Gonoszt kegyetlen arcod
ûreiben, hisz
kell az a világba,
s rohanva élj, mert
jõ rád a március.
 

Vizuál

Én a világban, bennem a világ,
vígan kilátok, õ pláne kilát,
sem én, sem õ hát: mélyebb oka van,
hogy mégis miért kilátástalan.

Talán csak a tél sivár közepe,
talán csak a táj fehérfekete
haláltündére itt benn s odakinn.
(Örök rügyekben boldoglik a kín.)
 

Villõ

Lélekben hajléktalan
sóvárgunk teutánad,
szerelmünk kedélybeteg,
jó ügyeink leállnak -

ó mennyi zsigeri jel,
mennyi sejtelem bujkál
bennünk a hû muszájtól:
túléltük! megindultál!
 

Atlétika

Az élet után
ácsorgok kissé még az örök -
zöldek között itt az Iharos
Emlékpark januárján.
Izzik a szélben a fagy,
homorú padom sejlik a dûne alól,
ölelésnyi fény
könnyezteti az öregszemûséget.
 

Ki s ki

Vastag a hó a vaskos ég alatt,
vastag a jég a vaskos hó alatt,
vastag a ponty a vaskos jég alatt,
de az iszap, az a legvastagabb.

Ennyi. S tudható, holnap ennyi sem:
vaskosabb combom-fundusom-hitem,
hasam-hatalmam, tárcám-egyebem,
mancsom-sikerem nem lesz, ne legyen.

Vaskos a múlt a vékony lét alatt,
vaskos a kín a pillés lék alatt,
vaskos a sors, de nincs a jég alatt
a fulladásnál semmi vastagabb.

Csak az elegem! Csak az elegem!
S csupán a dolog: még rendbeteszem
fölritkult, kócos kis költészetem,
s toll a füledbe, ki s ki, idelenn.

BENE ZOLTÁN

A könyvárus

A sovány lovacska a könyvárus megrakott szekerével, a szekér mázsás terhével és magával a szendergõ kereskedõvel nehezen fordult be a Szentháromság utcába. Ugyan a kereskedõ, a könyvek ráncos képû tudósa nem sok nehézséget okozott a lovacskának: madárcsontú, alacsony emberke volt, szakálla közel annyit nyomott mint õ maga, a papírok és kötéstáblák súlya azonban annál tetemesebb és az állatra nézve összehasonlíthatatlanul megerõltetõbb volt. Az utcán romladozó-omladozó házak ablakaiban fejek bukkantak fel a szekér zörgésére, árgus tekintetek követték a könyvárust és guruló raktárát.
    Egy düledezõ ház elõtt aztán az igás végre megállhatott. Az apró emberke lekászálódott a szekér kasából, miközben kurta lába kis híján bõ köpenyébe akadt, úgyhogy majdnem orra bukott, s csaknem gurulva érkezett a kapuhoz. Szerencséjére a szekér oldalában meg tudott kapaszkodni, megmenekedvén ezzel az eséstõl és a nevetségességtõl. Leporolta magáról a rárakódott úti koszt, s a kopogtatóval megdöngette a kaput.
    Kisvártatva szõrös képû, összeszûkült szemû, toprongyos ember jött elõ, hogy bebocsássa. Mélyen meghajolt a könyvárus elõtt, bevezette a siralmas állapotban levõ házba, s a konyhaasztalhoz telepedve fületlen kancsóból borral kínálta. A kereskedõ visszautasította az italt, inkább arra buzdította vendéglátóját, hogy mielõbb hozza elõ kínálatát, melyet a szegedi kolostorok és a Palánkbéli üres házak rogyadozó falai közül bányászott elõ, üzenete szerint.
    Az ágrólszakadt férfi nem ellenkezett, nem kínálgatta tovább savanykás borát, hanem néhány szóban panaszkodott a török adókra, a török rosszindulatra, melyet a jó Szeged városának el kell viselnie, siránkozott a keresztények számának megcsappanásán és a pogányok gyarapodásán, aztán a könyvárus rosszalló pillantásait látva, gyorsan eltûnt a hátsó helyiségben. Visszatértekor egy halom ringy-rongy papirost és tucatnyi bõrbe kötött kötetet hozott az ölében, s az egészet a könyvkereskedõ elé borította.
    A könyvárus nagy gonddal s még nagyobb szakértelemmel vizsgálta át a kínálatot. Mindent megszagolt, mindenbe beleolvasott. Az egyik alig-alig kisilabizálható, szakadozott szélû, itt-ott megperzselõdött papirosnál hosszasan elidõzött.
    Miután a Messiás mégsem jött el, s az Angyal által a török sem nyitotta meg elvett váraink kapuit elõttünk, Krisztus harcosai elõtt, s nem hajtotta ezerarcú fejét pallosokká változó karjaink alá, Karácsony György fekete szakálla pedig hamarosan messze világító fáklyaként lángolt-lobogott Debrecen átkozott városának fõterén, mindezek után én sem kívánok tovább élni. Ezért, nagyuraim, kérges szívû és férges és rothadó lelkû bíráim, tollba mondom bûneimet. Nem azért, mert félek a fogóktól, a csigától, a heréimet rugdosó csizmaorroktól, nem azért, mert füleimet zavarná saját csontjaim ropogása, csupán azért, mert mihamar végezni szeretnék. Kényszer nélkül, tortúra nélkül vallok, én, Körmöci Gábor, egykoron deák, utóbb vitéz Egerben, Horváth Ferenc, Mágocsy Gáspár és Forgách Simon kapitányok alatt, végül Isten katonája a fekete ember szent seregében.
    Deákként keveredtem Egerbe, még az 1562-ik esztendõben, tíz esztendõvel a nevezetes ostrom után mint Horváth Ferenc uram írnoka, aki ugyanakkor érkezett, hogy átvegye a kapitányságot Zolthay uramtól. Horváth Ferenc azonban szoknyás asszony volt, nem férfi, így a várat Verancsics püspök, a pápa és a bécsi császár ölebe irányította, szintén szoknyában, de férfira valló eréllyel, azt meg kell hagyni. Horváth egy év múlva el is iszkolt valahová, de én nem követtem. Öröm volt számomra, mikor Verancsics is elment Egerbõl, s magával vitte a pokol összes kénköveinek legalább a felét meg a bûzlõ ülepû ördögfiaknak egy egész hadseregét, úgyhogy újra szívható lett a levegõ a városban. Írja csak, írja, ahogy mondom! Írnám én is, de a sok csata folytán, amit a hitért és az országért vívtam, a két kezemen összesen nincsen öt egész ujj, hogy a pennát a kezemben tarthatnám...
    Verancsics elmentével jött az új kapitány, Mágocsy Gáspár, igazi parancsnok, kiváló ember, nem is pápista. Õ hamar megelégelte, hogy mint rendesen, azaz mindenfelé az országban, úgy Egerben se kapott senki zsoldot, meg aztán ott voltunk mi is, akiknek nem is járt volna, s attól fogva lecsapkodtunk a törökre, meg a vásárosokra. Még nem volt béke, az a nyomorult, az a Lucifer fattya ott Bécsben, az a redves seggû Miksa csak négy év múlva paktált le a kontyossal, hogy a lepra telepedett volna rája tüstént! 67-ben aztán Forgách Simon lett a kapitány, a jó Mágocsyt kitúrta a pápista meg a kontyos közösen, hisz mind a kettõ Sátánt szolgálja híven, s nyaldossa a valagát, mikor csak teheti! Hanem Forgách Simonnal se jártak jobban, mondhatom, nem, nem volt õ se jobb nekik, az Orrotlan. Tudják tán, hogy Losonczi mellett volt Temesvárnál, fogságba esett és levágták az orrát, ezért neveztük Orrotlannak a háta mögött. Vágtunk is akkoriban, az õ vezetésével, mi is sokat, sok nagy, rút, takonytól undok török orrokat, de jól esett, de jól!
    Ha tudni akarják, én is Szõcs Gergely legénye voltam. Azé, aki Budára ment, hogy azt a Deli Hasszánt Egerbe hozta. El is hozta, én magam cibáltam a szakállánál fogva, Rákóczi Zsigmond, az ifjú vitézek hadnagya a fülét fogta, Bari István meg a lába közé markolt, úgy vonszoltuk a lovak közt. Meg is vertük késõbb, ahogy kell, s tán agyon is verjük, ha nem hoz szép summát, tízezer aranyat a konyhára! Azóta utálom a jászberényieket, pedig négyszáz arany ütötte a markom. De minek adtak a pogánynak, egy pogányért pénzt? Az is valami, hogy ott van mellettük a hatvani bég? Kik az a hatvani bég? Az emberei közül csak én magam levágtam vagy húszat! Egyet se ért az a húsz!
    De minek beszéljek errõl? Beszélek inkább arról, hogy 68 után is folytattuk a harcot, mert mi nem vagyunk afféle Róma-buzi majmok, akik lefekszenek a pogánnyal, csak hogy nyugtuk legyen. Mi harcoltunk tovább. Vásárokat raboltunk ki, törököket fogtunk el váltságért, s irtottuk õket, ahol értük. Forgách uram három forintot fizetett a parasztoknak, ha hoztak egy török fejet, de még cigányoknak is kifizette a három rénusi aranyat. Ki bizony, szavatartó ember volt az!
    Aztán a mi urunk 1569-ik évében eljött hozzánk Egerbe az üzenet, Dávid Ferenc szavának igazságával, hogy jövõre itt az ezeréves birodalom, mert eljõ a Messiás, és Karácsony György már gyûjti a sereget Debrecen alatt. De Hellopoeus Bálint, az a pápista bérenc prédikátorunk kikelt ez ellen a kinyilatkoztatás ellen, Karácsony Györgyöt pedig csalónak szidalmazta. Akkor én Bari Istvánnal ellovagoltam Egerbõl, s bár csak néhányan követtek, nem bánom, hogy így alakult. Még akkor sem, hogy ha a vitéz egriek mind jöttek volna, most nem állanék itt! Kár, hogy Forgách Simon kapitány nem hajlott hozzánk, node késõ bánat, eb gondolat.
    Írjad, nyomorult szolga, írjad, ahogy mondom: nem bántam meg semmit! S írjad, hogy hiszek ma is Karácsony Györgyben, aki szent ember volt, noha a pápisták félrevezették, megrontották. Írjad, kutya, hogy egyetlen bûne volt csupán, mégpedig az, hogy letétette velünk a fegyvert, hogy puszta kézzel hajtott Balaszentmiklós alá! Tette mindezt csakis azon egyetlen okból, mert a pápista varázslók álmot bocsátottak rá, amiben õ hitt, mert azt gondolta, az Úrtól való, s hitte, hogy az Úr Angyala lángoló pallossal nyitja majd meg a kapukat elõttünk, és mi csak kaszaboljuk meztelen karunkkal a rút, ocsmány férgeket, az átkozottakat, a török hordát! Meg sem állunk Bécsig, hogy végezzünk Róma seggnyalóival is, és eljõ az ezeréves birodalom!
    És most hozzátok a karót, üssétek belém bátran! Nem fogok védekezni, nem fogok tiltakozni. De nehogy a szívem felé üssétek, mert szeretnélek még vagy egy napig átkozni és szidalmazni benneteket meg az egész fajtátokat onnan a magasból. Hogy jól halljátok mind, s hallja egész Debrecen, a riherongy asszonyaitok, a gyáva kölykeitek meg a kurválkodó lányaitok!

    A könyvárus felemelte a fejét, szemében könnyek csillogtak. Hálásan tekintett loncsos-bozontos üzletfelére, bólogatott folyamatosan, végezetül az értékénél jóval magasabb áron megvásárolta az egész kupacot, ami elõtte hevert kiterítve, mint halott a ravatalon. Az eladó boldogan vigyorgott, mikor megszámlálta a csengõ-bongó pénzérméket, és önként segített a szekérre rakni mindazt, amit eladott.
    A lovacska nagyot rántott a szekéren, s a könyvárus nekivágott a Szentháromság utcának, majd nehézkes kanyarok után Vásárhely felé fordult, s onnan tovább, keresztül-kasul Magyarországon. Köpenye alatt, a szíve fölött, zsebének belsejében ott lapult az irat, Körmöci Gábor vallomása.
    Hónapok múltán, verõfényes õszi idõben Felsõ-Magyarország nyugati végeihez érkezett, s az egyik városban - maga sem tudta késõbb, melyikben - a vásárban ponyvára rakta választékát. Szépen fogytak a könyvei, egynémely iratát is el tudta adni, erszényében gyarapodott a nemesfém. Estefelé azonban poroszlók jelentek meg. Felszólították mutassa az áruját az utolsó betûig, el ne merészeljen titkolni valamit. A kezét tördelte, szabadkozott egyre, de nem ellenkezett, mikor a hivatalnokok, egy barátpap kíséretében, átvizsgálták a könyveit és az iratait, csak toporgott körülöttük, aggodalmas arccal. Mindent a legnagyobb rendben találtak, s már álltak volna odébb, mikor valamelyik túlbuzgó fogdmegnek eszébe ötlött, mi lenne, ha meg is motoznák a kereskedõt: hátha a köpönyege alatt rejtegeti a tiltott nyomtatványokat.
    Így került elõ Körmöci Bálint vallomása, s így került azután tömlöcbe a könyvárus.
    Mikor vallatói afelõl faggatták, vajon miért hordta a szíve fölött azt az eretnek irományt, mélyen hallgatott. Semmit se szedhettek ki belõle. Csak mikor spiont löktek mellé a tömlöc rothadó szalmájára, akkor derült ki, mi vezette az ártalmatlan kis embert. A spion ugyanis könnyedén a bizalmába férkõzött, s kihúzta belõle a titkot, mint felcser az odvas fogat. Ennek a spiclinek könnyek közt árulta el a könyvárus, hogy Körmöci Gábor a testvérbányja.
    Három nap múlva mint eretneket Ausztriába vitték, az inkvizíció elé. Ott nyoma veszett, soha többé nem került elõ.
 


 
FAZAKAS ATTILA

Amor

Az idõ artériái
az omló vakolatban:
egy felfutó növény
sûrû indázata,
ahol a fény és az árnyék
megtörik -
ott egy széthasadt tál áll,
a hasán sárga gyümölcsök
kicsurrant nedve,
babérlevelek kavargó
pikkelyei a földön,
hûvös szõlõfürtök
és az olivás edény ledöntve,

friss, fekete bogyóként
szétpereg Érosz durva
nevetése,
egy pohár eltörik,
a bor parázsló sugara éget,
ruhák az ágakon is,
ahol az ecset erõtlen vonala
maszatosan szétkenõdik
vége, vége az Ünnepnek mára,
súgják a haldoklók,
utoljára csókok lobbannak még,
széttaposott maszk csüng
a férfi kezében
 

Egy rabszolgaszoborra

Torzóba, félbe-szerbe marad minden...
Kõbe öldökölve annyi félig álmodott
álom, por száll a lecsapott karra,
a hideg márványból ébredõ fejre...
Lélekig a vésõ nem jut, bár küzdik
a kövön, mint haldokló keze kapkod
a formák szépsége után, vésõk fájdalmas
vájatát hagyja rajta nyomként... Tor-
zóban marad minden, egy durva felületen
az elgyötört arc, és a sötét mûhelyben
kézfej és vállcsont tisztán tündököl...
Rabszolga nyög, kínlódik ennyi súly
alatt, mint mi, erõtlenek, a Szépet bárhogy
is kívánnánk tartani...

HAMVAY PÉTER

Kis intézmény

Legjobb lesz ha elintézed magad
a sok óh meg fáj után
és kezedbe veszed az alátétet
a gyógyszeres fiolát
no nem éppenséggel
amit az orvos írt fel
de elõbb megnézni
a szavatossági idõt hátha
már lejártál.
Szûk látóhatár
és tettre kész idõd
számlálója a lábadon,
homokkal telt két tojásdad
üvegcse ez nem mágnesezhetõ
de törékeny óvatosan eljárni vele
a lomtalanítási program keretében.

LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA

Fájdalmaink

Feltámadás

Lassan indul a körmenet, a homokkõbõl faragott Szentháromság-szobrot gyertyák világítják meg, Mozdul a levegõ, a viaszba ágyazott kanócon a láng megnyúlik, mint Dalí ecsetje alatt az idõt számláló óra. Szétfolyik minden, szétfolyik Szent Sebestyén kicsavart végtagja, a recsegõ oldalbordák közé vágódott nyílvesszõ, a párkányra helyezett kenyér.
    Vékony ujjak igazítják meg a ruhát, mint gyónás elõtt szokás a szoknya ráncait. Valahonnan föntrõl hallik az allelújás ének. Az utat szegélyezõ nyárfák rejtekébõl varjúcsapat károg. Szétrebbennek: menekülnének tornyos felhõk árnyékába, de röpülésük nehéz, mint a gyermekét temetõ leányanya lelke.
    A lány keresztet vet, válláról elmozdul a kendõ. A sûrû kötésû berlinert nagyanyjától örökölte, illik hozzá, valahogy asszonyos formát ad testének. Azóta az öregasszony arca szétfolyt az idõben, talán olcsó koporsófáját is széthordták a bogarak.
    Megered az esõ, elõször lassú, nehéz cseppekben hull alá, késõbb záporrá kerekedik. Haját veri, hátát áztatja, a kendõ ólomsúllyal szorítja mellét, derekáról a hosszú térdepléstõl elcsúszik, s csak a vékony ing fedi veséjét.
    Fázik, lábának csontja alatt sikamlóssá válik a makadámkõ, egyensúlyát veszti, kezével a vasrácsba kapaszkodik, mozdulatától kavics csikordul, aprót, alig hallásnyit. Elalszik, sovány felsõteste ráborul a kenyérre, hajával védi a mállasztó esõ ellen.
    Az égen fénycsík keletkezik, ösvény szeli át a megremegõ boltozatot: valamikor Mózes láthatta így az eget, s láthatta a megnyíló Sás-tenger kéken magasodó falát.
    A plébánia ablaka alatt elhelyezett kolduspadon egy gyermek húzódik meg. Vállát nekiveti a hideg márványfalnak, fejét arra hajtja. Ébren van, égõ szemében elúsznak a Szentháromság-szobor kõszentjei, elúsznak a röppenni készülõ galambok, elúsznak a Kálvária fölött mozduló felhõk.
    Éhes, gyomra összeszûkül a fájdalomtól. A lányt nézi, s az egyre halványodó halogénégõ fényét, amint szabályos köröket rajzol a nedves úttestre. Kihalt a tér, a sugarasan becsatlakozó utcákból csak néha vetõdik ide egy-egy hangfoszlány, különben csend van mindenütt. A perceket sem számolja, a szemközti templom toronyórájának számlapja árnyékba borul, a hold épp az imént födte el arcát egy felhõvel.
    A gyerek éhes, gyomrába késpengényi fájdalom hasít, a lányt nézi, s a kenyeret, ami hirtelen mozdulatától elõtûnik a haja alól.
    Az egyik ház kapubejarata alól autó gördül az úttestre, hangosan felbõg a motor, majd egyik pillanatról a másikra nagyot döccenve megáll. Fiatal kölök száll ki a kocsiból, fehér pólóján valamiféle torz emberfej szakad ráncaira. A torzó szeme mellkasára tapad, s úgy világít a sötétben szembogarának vöröse, mint egy gorgó-fejé.
    A kölök becsukja a kaput, a nehéz kulcs olajozottan csusszan a zárba, elfordítva a lamellákat. Beszáll a kocsiba, sebességre vált, az autó egyre gyorsabban gurul a házak mellett. A tér öble innen már jól kivehetõ.
    Valahol elõtte magasodik a Szentháromság-szobor kõbe nehezedõ vasglóriája, s az imbolygó leányalak, aki épp az imént lépett le a talapzatot körülölelõ padkáról.
    A gorgó-fejes kölök fékezne, de ideje sem marad rá., s csak azt érzékeli, amint a lány nekivágódik a szélvédõnek, s mint egy rongybábú úszik a levegõben. A lány feje szegletkõnek csapódik, orrán-száján ömlik a vér, medret vájva a makadámkövek között. Tört kezére, lábára rácsavarodik a berlinerkendõ. Hajára sár s remegõ agyvelõ merevül. Még tusakodik a halállal, de ez is inkább csak a lélek szárnyalása a testbõl.
    Csönd van. Halállal vajúdó, hátat borzongató csönd és hideg. A hold ellibbenti arcáról a felhõket s fényujjaival öleli udvarába a lányt s a gyereket, aki húzza beteg lábát, hóna alatt tartva a meleg kenyeret.

Emlék

Valamikor tanya állhatott az alacsony dombokon. Még látszottak vályog falai, nyáridõben a közeli faluból vették birtokukba szilaj gyerekek. Játszottak háborúsdit, oly hangosan, hogy az alig pár lépésre fészkelõ fácántyúk rekedtre rikoltotta magát félelmében.
    Most õsz volt és monumentális hold uralta az eget. Hatalmas rendet vágott fénye a szélesen hullámzó kukoricásban. Még nem takarították be a termést az élet napszámosai, talán majd jövõ héten, ha elkerüli a földeket az esõ és járhatóvá válnak a bekötõutak.
    A férfi a bokrosan nõtt akácfák árnyékában állt, kerékpárját az egyik épen maradt falrészhez támasztotta. Öreg járgány volt, elsõ kerekén a gumiköpeny ujjnyi hosszan kirepedt; csíkokra tépett rongyot tekert rá. A férfi csendben figyelt. Körülötte embermagasságúra nõtt a kukorica, csak ahol tartózkodott, pár négyzetméternyi helyen burjánzott áthatolhatatlanul a gaz és a tüskés ruhát szaggató akác.
    Csendben figyelt, a kukoricást nézte. Valahol nem meszsze egy aprócska kisfiú ült a földön. Kézzel horgolt fehér svájcisapkát viselt.
    Feltámadt a szél. A kukoricaszárak elõször a távoli út felé hajoltak, majd hirtelen, mintha forgószél söpört volna végig a határon, ijesztõ táncba kezdtek, és még a gyerek apját-hívó szavát is elnyomták.
    - Apuu, apukám - sírt kétségbeesetten, s vékony ujjaival szemét dörzsölte. A gyerek félt. Fölötte az égen a hold fehéren világított, fényében költözõmadarak úsztak dél felé. Késõbb egy széles és amorf felhõ takarta el arcát, de csak pár pillanatra, mert haragos szél tépte darabokra, hogy elvesszék az irdatlan égen.
    A gyerek félt, és félelmében összepisilte magát. A langyos, szúrósszagú húgylé átitatta nadrágját és csak néhány csepp gördült végig lábaszárán. Hirtelen fázni kezdett, a szél melegítõje alá férkõzött, könnyen tehette, mert gumija szétázott a sok mosástól.
    - Apukám, édesapukám - a kisfiú hangja egyre vékonyabb lett, egyre nehezebben préselte ki torkából a hangokat. A szavak gurgulázva törtek föl mellkasából s a hangok, a magánhangzók és a mássalhangzók mind-mind megfürödtek arca verejtékében, hogy aztán tisztán és szépen szólva iramodjanak neki az éjszakának.
    A szél amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan állt el. Nem hallatszott semmi, csak a kisfiú szaggatott lélekzetvétele és a sírás, amely olyan volt, mint a meglõtt õz sírása.
    A férfi felállt és lassan elindult a gyerek felé, száját nevetés torzította el. A hold árnyékba burkolta testét és csak azt a helyet világította meg, ahol a kisfiú ült. Alakja óriásira nõtt, magasabbra, mint a kukoricaszárak és magasabbra, mint apja szikár termete.

Szegénység

A gyerek mindennap megállt a kirakat elõtt, a játékokat nézte és a színes ceruzákat. Ilyenkor szeme nem tágranyílott, inkább összeszûkült, inkább kemény fények hintáztak szemgolyóján.
    A játékokat nézte és a színes ceruzákat, a hatalmas kirakatot. Benne az apró autókat, az ezüstbe csomagolt babákat, és mindazt a sok gyönyörûséget, ami soha nem lehet az övé. Mert hiába is született erre a szabad és isten megáldotta világra, ha a szegénység és a nincstelenség köszöntött be hajnalonta házuk ablakán.
    Talán negyedóra is elmúlhatott, de a kisfiú még mindig ott állt. Körülötte a délután ezer ráncra szakadt, a nap lebukott a templom mögé, s a fáradt színû galambok is elrepültek.
    Mokány, fekete hajú gyerek volt. Arcán ütésfoltok éktelenkedtek. Járomcsontja sárgára érett, akárcsak ez a sárgára érett délután. Társai verhették meg, napokkal ezelõtt, mert konok maradt elhatározásában, mint az a buszról leszálló öregember, akinek az arcára rácserepesedett a múlt.
    A gyerek levetette szandálját, kezében tartva fogta, majd hirtelen topogni kezdett. Égette a talpát a beton. Hátrébb lépett, egészen a járda széléig, ahol a vízelvezetõ árok húzódott, s ahol emberi mocsok fröcskölte be a földet. Orrában érezte az ürülék szagát.
    Nem messze a buszmegálló szürkére kopott padján egy öregasszony ült. Csomós ujjaival papírzacskóban matatott. Apró búzaszem-féle magvakat pergetett tenyerébe és mintha kendõnyi földjét vetné be, szétszórta a magvakat. Az öregasszony nem érzékelte az idõt, az utolsó buszt várta, amint begördül az utcasarkon.
    A gyerek is.
    A templom tornya magasan emelkedett föléjük, szélcíbálta felhõk közé ékelõdött, s olyan volt, mint valami óriás. Mint valami hatalmas hegy.
    - Te rohadék! - ordította a férfi, s kampósbotjával a gyerek felé sújtott.
    A gyerek rezzenéstelen arccal állt, s még akkor sem mozdult el, amikor vállába éles fájdalom hasított. Az ember ütötte, ahol érte. A fiú a kirakat szilánkosra tört üvegét nézte, az öklömnyi követ, amely összezúzta az ezüstbe csomagolt porcelánbaba fejét.
    Harangoztak. Bûnbocsánatra és Krisztus dicsõségére a földön és az égen egyaránt. Lassan, méltóságteljesen szólt a harang, elnyomva a folyamatosan vijjogó riasztóberendezés hangját.

A hentes

Két hete tûnt el otthonról, azóta nyomát sem látta senki. A faluban azt beszélték, hogy külföldre indult munkát keresni, de ez is csak amolyan szóbeszéd lehetett, amolyan falusi pletyka.
    Pénze nem volt, adóssága viszont annál több. A pengõ forintokból épített húsboltban rakásra rothadt a disznóhús. Jó korában tán vevõ is akadt volna rá, de így, félig elfolyva, még a kutyának sem kellett.
    A meleg megtette hatását és a gondoskodás hiánya is, hiszen a férfi két hete eltûnt. Pedig nem volt mihaszna, napra lesõ rongyember, hanem inkább szikár és szófukar ember, aki soha nem felejtette el, hogy a földbõl vétetett, s aki a lenyugvó napot is munkával dicsérte.
    Csakhogy a hentes az erdõnek ment, szálkás, égig magasodó fák közé, tanulni levelek hullását, tanulni hitet, tanulni mély halálhitet.
    Félig kiszáradt fára akasztotta föl magát, alsó ágai roskadoztak a terméstõl. A környéken ez volt az egyetlen vadalmafa, a többit már régen elpusztította az idõ.
    Még nem járt erre, falun kívülre is csak ritkán ment. Most azonban akasztotta magát madarak étkének, apró, szúrós ágú levelek közé, hogy legyen mivel játszszon a balladás hangú szél.

Ecce homo

Az égen, mint valami hatalmas cintányér függött a hold. Fénye megvilágította a park egyenetlenül nyírt füvét. Egy alak imbolygott, kezével kapaszkodót keresett, de a gondozatlan, földre görnyedõ gyantás ágakon kívül mást nem talált. Tenyerébe apró tûlevelek szúródtak, nem érzékelte a fájdalmat.
    Az utca és a tér kihaltnak látszott. Csak néha húzott el egy-egy autó, kerekei sivítottak. A részeg megállt, majd összegörnyedt és okádni kezdett, torkából a vörös lé sugárban spriccelt. Tészta és húscafatok borították cipõje orrát. A fûszálak hegyén, mint ujjbegybõl csöppent vér, csillogott a bor, a szél megremegtette, s pillanatokon belül megdermedt, aztán a világospiros borcsepp lehullt a gyökerek közé. A föld beitta.
    A részeg nem tudta hol van. Torka égett a sok csersavtól, a térde is fájt, éles kõ vágott rajta ék alakú sebet. Tántorogva indult el, a hold a templom mögé került. Tornyának kiszögeléseiben galambok aludtak. Csönd volt.
    Hirtelen suhancok toppantak elõ a sötétbõl, karéjba fogták a férfit. Szólni nem szóltak, csak szemük villogott. Hanyagul álltak, öklüket éles csattanással nyitott tenyerükbe vágták, ritmikus mozdulattal, s amolyan feltételes reflexszel préselték ki agyukból a dühöt.
    Percek teltek el így, s a kör hol szûkült, hol pedig szélesedett, lélekzetvételnyi szünetekkel.
    - Te buzi vagy? - sivított fel a hang.
    - Te buzi vagy! - felelt rá a többi.
    - Menj haza! - csattant élesen a hang.
    - Hallod? Menj haza! - ordította a kórus. - Nem érted? Menj haza, menj haza! - süvítette a tíz hang.
    A kör hullámzott és pulzált, a férfi arcán érezte a suhancok leheletét. Félelem bénította meg, torka pillanatok alatt kiszáradt, nyelve akadozva formálta a szavakat.
    - Nem vagyok az, nee-m - s amennyire tellett tõle, fejével nyomatékot adott gondolatainak. - Persze, hogy nem.
    - Az vagy! - üvöltötte a hang.
    - Buzi vagy! - lihegte a többi, s hangjukat elnyomta a sok-sok ütemes ökölcsapás. Vörösre verték tenyerüket, izmaikat erõsítették, verésre edzették.
    Az ember ott nyüszített a porban, fejét behúzva négykézláb igyekezett menekülni, de kísérlete kudarcot vallott. Edzõcipõs lábakba botlott, érezte szagukat. Az émelygés fölkavarta gyomrát, garatizmai összehúzódtak, majd lökésszerûen megszabadították tartalmától. Lehányta a lábakat.
    A hang felhördült, az égre õrjöngött. - A kurva anyád, te rohadt buzi! - s kezével ütni kezdte az ember fejét.
    A férfi az elsõ rúgásra még emlékezett, hátába és ágyékába éles fájdalom hasított. Karjával ösztönösen védte a fejét, aztán elájult...
    Hajnalodott, az úttesten egy farkát behúzó kutya szaladt át. Vöröses szõrébe bogáncs tapadt, egész éjszaka vadászhatott dögre, mert büdös volt.
    Hatalmas kapu elõtt állt meg. Fölnézett rá, mint Jeremiás Jeruzsálem egyetlen épen maradt falára.
    A földet elöntötte a jótékony napsugár.

LUZSICZA ISTVÁN

Váci út nem felel nekem

bazinagy barkácsáruház ma
hol a koszos furnérgyár székelt
a távolsági buszmegálló közel volt
innen botorkált be minden reggel
trombózistól oly sokat nyûgetett lábain
szolgálati helyére a nagykapu mellé
a Felvidékrõl kipaterolt kisöreg
a velem azonos nevû

az utolsó években már messze a gépsoroktól
portásfülke kis kalitka
falán négy-ötéves önmagam pingálmányai
virág madár napocska karambolos autó focista
hová enyésztek mára mind
furnérgyár nagyapám
bontás után sokáig magányoskodó gyárkémény
emlékszik-e más rajtam túl

kerülget (isten ments) Janus-arcú nosztalgia
(kommunista szombat Kádár Merkur Gorenje)
mégis torkomban gombóc
giccses vagy és szentimentális mondom
a szomszédban festékgyár és bõrgyár
már semmi sem szuperál jön majd más
szocreál üzemcsarnok üvege törött
szürke unalmas és ronda

és mégis és mégis
giccses és ronda és legyen csakazértis
nagyapám furnérgyár Újpest
ki emlékszik fog-e valaha s mire
mit elmélkedett ki emlékezett
szakadt öreg fehér Szamarában
külvárosi barkácsáruház parkolójában
nincs is már kérdésem Váci út
 

Öreg szaki, péntek délután

A zöld overallos pénteki zebrán
szökve menekült az öreg szaki,
a nyakába hullt mészfoltos délután
a megszokottból ûzte egylaki,
sótlan mámorába, hogy aztán kitárt
idõvel várja a hosszú fájront,
s repedt félhomályban koszos kupicát
hozzon tiszta vodkával - ne Byront.
Mégis, a forgalom neki lassított,
s mint egy profán transzba esett sámán,
csak ment; a légben kóválygó, nagy titok
megülepedett svájcisapkáján,
majd elkeveredett a dohányfüstben
s elnyelte a szmogos kora este.
Az átlényegíthetetlen félisten
térdporca a miliõt recsegte,
de a flaszter úgy hordta magán ékül,
mint kinek háta mögött Marathón,
s mint ki nyáron a rokonokhoz készül,
túl egy nem ismert univerzumon.
 

Vízkereszt táján

Mint ahogy ledobjuk az ünneplõ ruhát,
ékeitõl úgy fosztjuk meg a fát, az ünnepet
levetkõzzük, Jézuskát a díszekkel együtt
elcsomagoljuk, s nevét a káromkodó
hétköznapokon meghagyjuk templomok
visszhangzó fõhajóinak, ködös hétfõk bigott
harácsolóinak és unatkozó mamikáknak;
hogy aztán egy év múlva úgy vegyük elõ,
mint régi, kedves ismerõst, nem értve, hogy
is kerülhettük el egymást; s hogy aztán, mint
iskolatáskák mélyérõl elõbányászott tízórait,
jó étvággyal, elbambulva fogyasszuk el,
hervadt sonkás zsömleként.

MADÁR JÁNOS

Tiszta egekbe...

Csak álltam. Csak néztem a föld holdkaréját.
Megváltó, nagy szelek jöttek. Fölgyújtották
büszke lánggal, és vitték, ragyogtatták szépen
a szegénység roppant nádfedeleit. Nagyapám
arcáról fekete könnyek hulltak. Lába elõtt kõ,
kövek - meglapultak. Majd újra elkezdtem sírni.
Tékozló, nagy haragomban mázsányi szégyen,
gyász. Újjáépítem szívemet. Lüktessék világgá
a fényt véredényei. Mert üszkös gerendák súlya
alatt élni nem lehet. Kihûlt parazsak sebhelyén
ha pernye száll, az ember mit tehet? Békesség,
békesség a szegénységgel megáldott, éhségtõl
meggörbült idõnek. Koldusok voltak õseim,
hajnallal lobogó homlokaik már az égig nõnek.
Szép ez a táj, de a barázdák vériszapos, árva
rögében még most is felismerhetõ mérföldes
léptük. Amíg élek, már csak értük élek, értük.
Hajszálukat keresem hófehér csillagok között.
Tudom, homlokuk tiszta egekbe költözött.
 

Keringek a szíved fölött

Bogarak vérétõl maszatos üveg.
Kicsike testüket tekintetem koporsóiba zárom.
Fény és árnyék kihûlõ játéka egy befelé nézõ szemhatáron.
Megvakul így a világ, ha sötét boltívek alatt éjszakázik az ég is.
Holtaktól örökölt ablakom csillagra tárom mégis.
Élni szeretnék - messzi tüzektõl, távoli bolygók égõ jelében.
Ne hozzon rám csöndet a hamu! Meg ne alázzon a szégyen!
A száj sarkában elfér az idõ. Évek roskadoznak
tenyeremben, és hallgatok. Keringek a szíved fölött.
Mint a végtelenbe tartó bogár
- magzatnyi fénytõl - már meg is halhatok.