ABLAKGoffredo Mameli 1827-ben született, és 1849-ben szabadságharcosként halt meg. Tehát még annyi ideig sem élhetett, mint a mi Petõfink, akihez egyébként karakterben és tónusban nagyon is hasonlított. Legnevezetesebb alkotását, a Fratelli d'Italia, l 'Italia s'è desta címû verset Michele Novaro genovai komponista zenésítette meg, 1847-ben. A mû - amelyet Jules Michelet annakidején "az olasz Marseillaise" - nek nevezett - 1946 óta az Olasz Köztársaság állami himnusza. "Kottapontos" magyar fordítását most mutatjuk be olvasóinknak. (Rónai Mihály András 1956-ban "csak" versként fordította le, Olaszok, testvérek címmel.)
GOFFREDO MAMELI
Minden olaszok éneke
Testvérek, Itáliánk
ím, kész már a harcra,
feltámadt Scipio,
fejünkön sisakja!
Hol van hát a gyõzelem?
Hogy Róma rabnõje
lett végül belõle -
Te tetted, Atyánk!
Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
ha hívja hazánk!Az önkény aláz, tipor
itt századok óta,
mert nép még nem vagyunk,
csak tengünk megosztva.
Egy zászló az éltetõnk
s egyetlen reménység:
hogy nép lesz e népség -
új nap süt le ránk!Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
ha hívja hazánk!Eggyé tesz a szeretet,
sok népet melenget,
Istennek ösvényein
egymáshoz sietnek.
Szabad lesz e drága föld,
ahol megszülettünk,
meghallja az eskünk
az Úr, és megáld!
Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
ha hívja hazánk!Déltõl az Alpokig
Legnano az ország,
Ferrucciók a férfiak:
a kardját kivonják.
Minden olasz gyerek
önkéntes Balilla,
Vecsernyénkre hív a
harang - rajta hát!
Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
ha hívja hazánk!Pengéje meghajol
- ha áru - a kardnak,
a tolla kihullott
a kétfejû sasnak.
A lengyel s olasz vér
csak méreg lett benne,
akárhogy vedelte
osztrák és kozák!
Közénk áll, ki bátor,
s halállal se számol,
ha hívja hazánk!BARANYI FERENC FORDÍTÁSA
Ernest Hemingway 1929-ben járt elõször Kubában. Szenvedélye, a mélytengeri halászat vonzotta elõször a szigetre, ahol 1939-ben házat bérelt, majd 1940-ben megvásárolta a fõvárostól, Havannától két kilométerre fekvõ Finca Vigíát. Itt írta könyvei javát, innen indult kalandos útjaira, s ez volt egyetlen állandó otthona. Halála után özvegye, Mary Welsh a házat és Hemingway irodalmi hagyatékának egy részét a kubai államra hagyta. Ezeket a tárgyi emlékeket vallatja Hemingway Kubában címû könyvében Norberto Fuentes, s ezek alapján rekonstruálja a Nobel-díjas amerikai író életének számos, eddig kevéssé ismert epizódját. Ebbõl a mûbõl idézünk három részletet.
NORBERTO FUENTES
Hemingway Kubában
Magánháború San Francisco de Paulában
A Finca Vigía mellett álló házban ma egy középiskola mûködik. Egykor a környék leggazdagabb embere, a milliomos Frank Steinhart lakott benne, s õ volt az a szomszéd, aki ellen Hemingway hosszú éveken át sajátos magánháborút viselt. Ifjabb Steinhart a bankbetétjeibõl élt. Apja a fõvárosi villamosvasút társaság, a Havana Railway Co. tulajdonosa volt, nevét még a köztársaság elsõ évtizedeiben ismerte meg az ország. 1912-ben José Miguel Gómez elnöksége idején óriási botrányt kavart az a hitelügylet, amelyet a sziget utolsó amerikai kormányzója kötött két német bankkal; a két pénzintézetet Taft elnök fivére és Frank Steinhart képviselte Havannában. A botrány akkor tört ki, amikor kitudódott, hogy a pénz, amibõl állami építkezéseket kellett volna finanszírozni, részint Gómez elnök, részint német és amerikai tanácsadóinak a zsebébe vándorolt.
Egy évtizeddel késõbb, 1923-ban robbanásig kiélezõdött a politikai helyzet Kubában. Ekkor történt, hogy a jövendõ diktátor, Gerardo Machado tábornok úgy vélte, meg kell mentenie a helyzetet: felhívta tehát Frank Steinhartot és arra kérte, járjon közben annak érdekében, hogy az Egyesült Államok úgynevezett megelõzõ akciókkal fojtsa el a készülõ felkelést.
Kevéssé valószínû, hogy Hemingway ismerte ezeket a tényeket, a Steinhart porta ellen intézett támadásainak semmi köze nem volt a család politikai szerepéhez. "Ernesto szeretett komiszkodni - mondja J. L. Herrera Sotolongo, az író orvosa és spanyol polgárháborús bajtársa. - Féktelenül élvezte ezt az elhúzódó csatározást, néha valóságos ütközetek zajlottak a két birtok határán." Amikor Steinharték estélyt adtak, a Hemingway-kertbõl bûzbombákat és petárdákat lõttek ki rájuk. A legalkalmasabb idõpont éjfél körül volt, amikor is Hemingway embereit a sötét fasoron át az ellenség kerítéséhez vezette. Házi készítésû aknavetõik voltak, ezekbõl lõtték ki bombáikat. Az akció után Hemingway rendszerint hátramaradt, hogy "fedezze a visszavonulást", de - mint Herrera Sotolongo meséli - valójában azért, hogy végignézze, miként röpülnek szanaszét a tányérok és a poharak, hogyan ugrálnak fel az asztaltól a vacsoravendégek, amikor a levegõ megtelik a bombákból kiáramló latrinaszaggal, vagy elgyögyörködjön a hölgyek látványában, amint sietve búcsúznak, majd menekülnek a helyszínrõl. A helyzetet bonyolította, hogy Steinhart ilyenkor kiengedte a vérebeit. Egyszer össztûz alá vettek egy garden partit, mire a feldühödött házigazda lövésekkel válaszolt. De mivel a támadók a földön hasaltak, a magas fû között, a lövések célt tévesztettek.
Mary Welshnek egyáltalán nem tetszettek ezek a csínyek. Közbenjárt, és a két szomszédvár az ötvenes években fegyverszünetet kötött. Ekkor már, Fulgencio Batista hatalomátvétele után megkezdõdött az illegális forradalmi mozgalom, a robbanó szerkezeteket házilag elõállítani felforgató tevékenységnek minõsült.
Hemingway azonban nem tudott lemondani a kommandós játékáról, sõt hajlandó volt pénz is áldozni rá. Leginkább a 20 centavós petárdákat kedvelte, mert irdatlanul nagyot szóltak, meg az olcsó négusbombákat (párja 5 centavo volt), melyeket földhöz kellett vágni, hogy durranjanak. Karácsony táján aztán összeterelt vagy harminc suhancot és végigvonult velük San Francisco de Paula utcáin. Az egyik fiú, Gilberto Enríquez így emlékszik vissza a mulatságra:
"Vállán átvetett papírhevederen vitte a petárdákat, gyufával vagy égõ cigarettával lehetett õket mûködésbe hozni. Õ nem dohányzott, azért aztán mi valamennyien hatalmas füstölgõ szivarokkal masíroztunk végig a falun. Hemingway szerette ijesztgetni a járókelõket. Óvatosan becserkésztük például a borbélyüzletet, és a küszöbre hajigáltuk bombáinkat. Úgy szólt, mint a géppuskatûz, s az egész vendégsereg hasra vágta magát. Aztán valaki dühösen megszólalt: "Fenébe, már megint ez a melák amerikai szórakozik velünk!"A spanyol polgárháborúban
Amikor Hemingway úgy döntött, hogy csatlakozik a spanyol köztársaság ügyéhez, határozottan és egyértelmûen tette. Meglehet a háború folyamán támadtak kétségei, magatartásában keveredett a férfivirtus a politikai elkötelezettséggel, mindenesetre tény, hogy mindvégig kitartott a vállalt ügy mellett. "Ha itt gyõzünk, mindenütt gyõzni fogunk" - mondja az író véleményét summázva Robert Jordan, az Akiért a harang szól fõhõse.
1937 márciusában, egy katonai repülõgépen Toulouse-ból érkezett Barcelonába.
"A gép puhán landolt a beton kifutópályán, bõgve körbefordult és megállt egy kis épület elõtt, ahol a hófödte Pireneusok fölött átfagyván tejeskávés csészéken melengettük a kezünket, miközben odakinn revolverrel fölfegyverkezett bõrzekés õrök tréfálkoztak egymással. Ott tudtuk meg azt is, miért tûnt Balcelona egyszerre olyan csendesnek. Egy hárommotoros bombázó repült be a város fölé két vadászgép kíséretében, és bombaterhét ledobva hét ember megölt és harmincnégyet megsebesített. Mindössze félórán múlt, hogy nem repültünk be a légiharcba..." - írja A háború elsõ képei címû riportjában.
A NANA amerikai hírügynökség tudósítójaként Madrid keleti szektorában, a Florida szállóban ütötte fel fõhadiszállását újságírói igazolvánnyal, amerikai útlevéllel és egy Magnum pisztollyal fölszerelkezve (ez utóbbit a vámosok elõtt eltitkolta). Hadifelszereléséhez tartozott egy legyezõ alakban szétnyitható bicska is, amelyet boldog-boldogtalannak mutogatott: a zsebeit hagymával tömte tele, a kulacsa pedig színültig volt konyakkal. Hemingway soha nem éhezett: ha nem volt mit ennie, harapott a hagymából és meghúzta a kulacsát.
Hagyatékában a felsorolt tárgyak közül már csak a rongyos, foszladozó szélû útlevél található meg, amely magán viseli gazdája - és a spanyol köztársaság - hányattatásait: az elsõ bejegyzések mellett cirkalmas pecsét, lobogó zászló lenyomata látható, az utolsó beutazási engedélyeket már sietõs kézzel, ceruzával firkálták bele[...]
1937-ben Barcelonából a Földközi-tenger mellékére utazott, Valenciába, majd Alicantéba, ahol a köztársasághoz hû csapatok Brihuegánál aratott gyõzelmüket ünnepelték. Hemingway ellátogatott a harcmezõre is, ahol még ott hevertek az olaszok hátrahagyott, temetetlen halottai.
1937-ben forgatta a holland rendezõvel Joris Ivensszel a Spanyol föld címû dokumentumfilmet. A forgatócsoport bejárta az egész frontot, s a köztársasági katonák hamar megtanulták, ki ez a behemót, keménykötésû és sajátos öltözetû amerikai. Az a hír járta róla, hogy szerencsés fickó, mert gondtalanul sétálgatott a tûzvonalban, miközben úton-útfélen kínálgatta a butykosát. Nem vitás, bátor ember volt, de azért bõven akadt tapasztalata is e téren. Ismerte a Krupp gyár lövedékeinek hangját, és tudta, mikor kell fejest ugrani a legközelebbi lövészárokba.
Sûrûn felutazott Madridba, a Florida szállóba. Szobáját potom pénzért tartotta fenn, ugyanis épp szemben, a város elõtti dombokon fasiszták ásták be magukat, és szünet nélkül lõtték a környéket. Hemingway elõszeretettel mutogatta vendégeinek a becsapódó, még forró lövedékeket (persze csak akkor, ha nem robbantak föl). Itt írta a dokumentumfilm forgatókönyvét, s a filmesekkel szorgalmasan látogatta a madridi bárokat és vendéglõket is, "tiszta és világos", írásra alkalmas hely után kutatva. "A polgárháború, amikor még mindannyian úgy véltük, hogy lehetséges a gyõzelem, életünk legboldogabb idõszaka volt" - nyilatkozta 1940-ben. 1937-ben a Florida szálló még õrizte egykori fényét: "Az evõeszközöket nagy gonddal fényesítették, az asztalnemû káprázatos volt, és fõúri modorú pincérek szolgálták fel napról-napra ugyanazt a menüt, egy szelet kenyeret csicseriborsó fõzelékkel..."
1937 májusában Hemingway néhány hónapra visszatért az Egyesült Államokba. Június 4-én, életében elõször, beszédet mondott az amerikai írók II. kongresszusán a Carnegie Hallban. Mellette az elnökségben többek között ott ült Joris Ivens, valamint Earl Browder, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fõtitkára. Hemingway hét percig beszélt, s szavait a 3500 küldött és az ajtókban tolongó több száz fõnyi tömeg hangos ovációval fogadta. Joris Ivensszel országos gyûjtõkörútra indult, s végül tizenkét mentõautót szerelt fel a köztársaság támogatására (a pénz tekintélyes része tõle magától származott). Az adomány soha nem jutott el úti céljához, mert az American Neutrality Act blokádja miatt egyetlen, Spanyolországba irányuló árú szállítmány sem hagyhatta el a kikötõt.
Spanyolországban, ha csak tehette, idejének nagy részét a XII. Nemzetközi Brigáddal töltötte, melynek parancsnoka a magyar Zalka Máté, a legendás Paul Lucas (Lukács Pál) tábornok volt. Itt szolgált segédtisztje a szovjet Alexis Eisner is. 1975-ben Moszkvában e könyv szerzõjének felidézte Hemingway-jel kapcsolatos emlékeit. Elbeszélése szerint az írónak tulajdonképpen nem is volt engedélye arra, hogy a frontvonalban tartózkodjon. Éppen az Ivensszel közös filmforgatás ürügyén sikerült a lövészárkok közelébe jutnia. "Õ cipelte a felvevõgépet és általában úgy robotolt, mint egy buzgó mindenes. Szoros barátság fûzte dr.Werner Heilbrunhoz, törzsük orvosához, és Gustav Reglerhez, az íróhoz. És láthatóan csodálta, leplezetlen érdeklõdéssel tanulmányozta Lucas tábornokot, s benne a forradalmi harcot vállaló író alakját."
"Amikor legutoljára találkoztunk, Lucas tábornokot, aki nem sokkal azelõtt egy bombatámadásban vesztette életét, már eltemettük. Én tíz nap eltávozást kaptam, és Valenciában az utcán egyszercsak szembejött velem Hemingway. Megöleltük egymást. - Lucas halála rettenetes csapás - mondta. Én a terveirõl kérdeztem. - Visszamegyek az Egyesült Államokba - válaszolta. Kezét zsebébe süllyesztette és egy követ rugdalt. - Gyere, látogass meg. Egy milliomosnõ a feleségem. Van egy házunk Floridában. Elõvette a csekkfüzetét és egy kitöltetlen csekket nyomott a kezembe. A Francia Nemzeti Bank számára szólt. Aláírta, majd a hátlapjára ráfirkantotta floridai címét. - Isten veled, barátom. Sok szerencsét! - mondta, és sarkonfordult."A negyvenes években
Samuel Feijóo* meséli, hogy az 1940-es években a havannai kikötõvel szemben, a Casablanca negyedben lakott, s onnan gyakran átrándult Cojímarba. Felült a kisvonatra, amelyen mindössze fél pesót fizetett a jegyért, majd amikor megérkezett, a tengerparton két pesóért ladikot bérelt, s ezért az összegért egész délután csónakázhatott a cojímari partokon. Egy napon felfedezõ útra indult a Cojímar-folyócskán. Kiszáradt mellékágak, sziklaszirtek, zátonyok között csatangolt egyes-egyedül, még egy visszhangos meredélyt is felfedezett.
Mint rendesen, most is nála voltak a festõszerszámai, így aztán kikötött egy magányos homokzátonyon s a háborítatlan csendben dolgozni kezdett.
Samuel Feijóo sokoldalú és különc, sehová be nem skatulyázható mûvész. Kedveli a tengerpartot, a csendes vizû, rejtett öblöket, a magányt, a köveket s a köztük megcsillanó halakat, a naplementét, a természet változásait. Így aztán semmi különös nincs abban, hogy Hemingway egy délután összetalálkozott vele a cojímari végeken. Feijóo világosan emlékszik rá, hogy azon a napon arra ocsúdott, hogy egy csónak siklik el mellette, benne egy testes izompacsirta, egy kivörösödött, nagydarab külföldi húzza az evezõt, és elõtte, a kormányos ülésen néhány pálinkáspalack sorakozik. Az ismeretlen elhagyta a kis szigetet, majd néhány csapás után elengedte az evezõket, megfordult, s amikor újra a festõ mellé ért, angolul átkiáltott: - Kiköthetek itt? - Feijóo bosszús lett, nem szerette, ha a munkájában megzavarják. Végül odavetette a betolakodónak, hogy nem bánja kiköthet.
Az illetõ letelepedett mellé a homokba, és kijelentette, hogy az akvarell nagyon jó.
- Ezek szerint ért a festészethez...
- Igen, meglehetõsen értek hozzá. Egy ideig Párizsban éltem, és sok jó képet láttam ott. Úgyhogy higgye el, ez az akvarell igen jó. És a hely is kiválóan megfelel a témának.
Végül beszédbe elegyedtek, s hogy hogy nem, a magány témájánál kötöttek ki. Megállapították, hogy azért találkozhattak itt, mert mind a ketten ugyanazt az élményt keresték és ugyanaz a lelkiállapot ûzte õket a folyóra.
- Azért csorogtam vissza az elõbb, mert véletlenül rápillantottam a képre és rögtön láttam, hogy gyémántot fedeztem fel. - És a nyomaték kedvéért angolul is elismételte: - A diamond!
Feijóo utólag hozzáfûzi: - Szó ami szó, tényleg jók voltak az akvarelljeim. Pontosabban, még mindig jók. Otthon õrzöm õket. Egyszer Nem Yorkban Chagall akart képet cserélni velem. De én azt mondtam neki, hogy szó sem lehet róla. Nohát, elég nagy ökör voltam. Most negyvenezer dollárt is megkaphatnék érte, és a pénzen rengeteg festéket meg vásznat vehetnék magamnak, amire égetõen szükségem volna.
Majd így folytatja:
- Szóval, a magányról kezdtünk beszélni. Elmagyaráztam neki, miért járok ki a folyóra festeni. Azt válaszolta, ugyanazért szokott õ is fölevezni ide. Hogy néha egyenesen muszáj elbujdosnia, mert torkig van a világgal. Hogy dührohamot kap a környezetétõl, hogy senki sem érti meg, nincs barátja. A híre miatt keresik a cimborák. Õ ugyanis amolyan íróféle. És minél sikeresebb, annál többen keresik a társaságát.
Feijóon tapintatosan nem kérdezte a jövevény nevét. Az ismeretlen pedig nyögdécselni kezdett. A festõ, mit tehetett, részvevõ arcot vágott, és a whiskys üvegekre bökött, mondván, hogy a csónakban azért jó társaságban tudhatja magát.
- Dehogy, egyáltalán nem segít rajtam. Még csak be sem rúgok tõle. Csak ürügy, hogy olykor megszökhessem - és még panaszosabban nyögdécselt.
Feijóo gondolt egyet és megsimogatta a fejét, mint ahogy az ember a gyerekeket vigasztalja, közben ilyesféléket mondogatott neki: - A fenébe, öregfiú, ne nyafogj itt, mint egy szopós malac! Szedd össze magad. Végül is mind a kettõnknek ugyanaz a baja. Mind a ketten jól elcsesztük az életünket.
Nahát, ez tetszett neki, meséli Feijóo. "Elcsesztük az életünket" - ismételte élvezettel azon a mennydörgõ hangján. És ömleni kezdett a könnye. Ez a bivalyerõs férfi hallatlan energiával zokogott. Én pedig vigasztaltam és egyre azt hajtogattam, ne bõgjön már, mint egy szopós malac. Alig múltam húsz éves, legalább tizenöttel idõsebb volt nálam. Aztán dalolni kezdett, gyönyörû hangja volt, csak úgy zengett a sziklák között. A nótát nekem is megtanította:Don't seat under the apple tree
with anyone else but me.És sírt, nyögött, fuldokolt, életemben nem hallottam még ilyen kétségbeesett zokogást.
Órák teltek el, míg rászánta magát, hogy visszatérjen a faluba. Én is vele tartottam. Ladikomat erõnek erejével a sajátjához kötötte és vontatni kezdett. Õ akart egyedül evezni. Én tiltakoztam. Nem, mondtam neki, ebbe nem megyek bele. Én is evezni akarok. Erre azzal jött, hogy neki szüksége van a testmozgásra. Erre én azt válaszoltam, hogy arra nekem is szükségem van. Egymás mellett lapátolva, fej fej mellett értünk be a kikötõbe.
A mólón lebzselõ tarka sokaság, prostituáltak, stricik, csempészek felénk fordultak és élénken integetni kezdtek.
- Hemi...! Hemi...! Hemi...! - kiáltozták.
Ekkor jöttem rá, hogy alkalmi ismerõsöm a Finca Vigía lakója, Ernest Hemingway.
Kikötöttünk, és meghívott a Terasz bárba.
- Ez a népség olyan - mondtam -, mint a csatornalé. Csak a borravaló kedvéért hízelegnek önnek.
- Mindegy - felelte. - Nekem olyan végtelen mennyiségû szeretetre van szükségem, hogy nem is érdekel, kitõl származik.PATKÓS JUDIT FORDÍTÁSA
* Samuel Feijóo: neves kubai festõ, író és néprajzkutató (A szerk.) [vissza]
MÚLTUNK
BOGNÁR FERENC
Gyerekkorom Albertiben*
I. rész
Nagymamámnak Irsán volt a vendéglõje, gyönyörû, tükrös vendéglõ. Egy 1890-es években készült levelezõlapon még eredeti állapotában állt a sarokház, az Erzsébet tér és Régiposta utca (ma: Kolozsvári utca) sarkán. Az ajtó elõtt többen állnak, a nagymamám háta mögött feltehetõen a nagyapám, akit én nem ismertem, mert 1909-ben - születésem elõtt két évvel - meghalt.
Nagymamám mellett felismertem édesanyámat, aki akkor 14-15 éves lehetett. A ház elõtt sok gyerek látható, ezek között valószínûleg ott vannak nagybátyáim, nagynénéim is.
Az 1890-es években és 1900 elején, a gazdasági fellendülés korszakában, amikor Budapesten is sok kávéház épült, nagyanyám felújította és korszerûsítette a Lichtner-házat, amely A magyar királyhoz címzett szálloda és vendéglõ volt. Késõbb mozi is üzemelt benne, esténként pedig - a hétvégeken - Radics Miska cigányzenekara szórakoztatta a vendégeket.
Elsõ emlékeimhez kötõdik az a kép, amikor Albertirõl**, ahol laktunk - az édesapám nyakában lovagolva - átsétáltunk Irsára édesanyámmal, Idus nõvéremmel és Pali bátyámmal. A nagymamám már az ajtóban várt bennünket és néhány perc elteltével már ittuk is a finom málnaszörpöt.
Lichtner nagymamám 1860-ban született, Kecskeméten. A dédnagyapám tanító volt Kecskeméten. Amikor nyugdíjba ment, több, közben felnõtté vált tanítványa gyakran meglátogatta, annál is inkább, mivel két szép, mûvelt lánya volt. Egyikük volt Matild, a késõbbi nagymamám.
Nagymamámtól sok érdekes emléket és iratot õrzök. Többek között egy jóképû fiatalember képét, a kép hátlapján a következõ szöveggel:
"Hirsch Matild kisasszonynak. Azon boldog napok emlékéül, amelyeket kedves társaságában eltöltöttem."
A fénykép aláírása: Hevesi József, 1877. június 3.
Egy másik fényképen négy fiatalember látható, a hátlapon a következõ szöveggel: "Hirsch Matild kisasszonynak emlékül. Kecskemét. 1877. július 3. Kovács Pál és Hevesi József."
A társasági körnek, melynek nagyanyám az elnökhelyettese volt, Ibolyakör volt a neve. Felolvasásokat tartottak, pl. Eötvös József Karthauzi címû könyvébõl vett bölcs megállapításokat idéztek.
Nagyanyám hagyatékában Kovács Pál sok szerelmes levelét is õrzöm.
Ugyancsak megvan a nagyapám leánykérõ levele is, melyet 1880. június 12-én írt Irsáról:
"Tisztelt, drága Kisasszony! Ama kellemes órák után, melyeket az Ön és kedves családja társaságában töltöttem, nem fojthatom el többé azon vágyakat és epedéseket, amelyek azóta szorongatják keblemet, de amelyeket a velem született szerénységnél fogva s azon bizonytalanság miatt, vajon miképp fogadja Ön reszketõ nyilatkozataimat, mindeddig féltem szóval kifejteni.
Elfelejthetetlen marad elõttem azon nap, midõn legelõször volt szerencsém Önt láthatni és kitörölhetetlen azon benyomás, melyet Ön szívemre tõn. Már az elsõ órákban azt súgta egy belsõ szózat, hogy mi egymásért vagyunk teremtve.
Én vonzódom Önhöz, sokszor szándékoztam már a szót "szeretlek" kimondani Önnek, de nem mertem. Írásban bevallom, nyájassága felhatalmazott, de mindeddig gyötört a kétség s elfojtatta hangomat, nem mertem bevallani, hogy szeretem! Most azonban midõn nyíltan fejeztem ki érzéseimet, kérem Ön is adja nyíltan tudtomra, hogy mit remélhetek?
Kérem vegye vizsgálat alá saját érzeményeit és engem becses válaszával megszerencséltetni kegyeskedjék.
Tisztelve és csókolva üdvözlöm szeretett szüleit és testvérét.
Maradok imádója: Lichtner Miksa."
Ez a leánykérõ levél nagyapám ötödik levele volt és nagy dilemma elé állíthatta az akkor 20 éves lányt, késõbbi nagyanyámat és az egész családot.
A nagy szerelem, Kovács Pál keresztény volt, de leveleiben többször kifejtette, hogy õt a vallás nem érdekli, a valláskülönbség nem lehet akadály a szerelem elõtt. Véleménye szerint az emberek nem különböznek egyik, vagy másik vallás alapján. Az embereket nem a vallásuk, hanem emberségük szerint ítélik meg.
Megjegyzem: õrzök egy harmadik fényképet is, melyet Kovács Pál Borszékrõl küldött 1877. aug. 29-én. Ennek a fényképnek az érdekessége, hogy a hátlapjára a nagyanyám 1902. január 25-én a következõket írja: "Üdvözli névnapján Lichtnerné."
Mit jelentsen ez? Bizonyára elõvette ezt a régi fényképet és látta a kép hátlapján a következõ sorokat: Hirsch Matild kisasszonynak. Elgondolkodhatott, felejthetetlen szép emlékeket ébreszthetett benne Kovács Pálról és a fiatalságáról.
Ekkor már 22 év telt el azóta, hogy férjhez ment a nagyapámhoz és már a nagyapám is három éve halott volt. Három lánya és két fia volt. A legidõsebb lánya, édesanyám már férjnél volt. Az idõ úgy látszik nem mosta el ezeket az emlékeket. Egyébként Kovács Pál leveleit végigolvastam. Nagyon mûvelt ember volt, és nagyon szimpatikus. De nevetséges volna sajnálkoznom, hogy nem Kovács Pálhoz ment férjhez, hiszen ha ez történt volna, akkor én most nem írhatnám meg visszaemlékezéseimet nagyanyámról és családjáról.
Megtaláltam az iratok között Kovács Pál testi-lelki jó barátjához, Hevesi Józsefhez írt levelét. Minden bizonnyal akkor írta, amikor megtudta, hogy nagyanyám Irsára megy férjhez. Mikor ezt a levelet barátjának megírta, mintha szerelmi bánatában öngyilkosságra gondolt volna.
Olyan ez a levél, mint egy segélykiáltás.
"Édes Jóskám, az utóbbi napokban végtelen kísértet az itthonmaradás vágya. Képzeld csak, Matild e hó 15-én föllép a színpártoló kör által rendezendõ színielõadáson. Szeles és Koda ott voltak náluk fölkérni. Az öreg Hirsch úr (azaz dédnagyapám) ugyan még habozik, de Matildnak nagy kedve van. Elgondolhatod a küzdelmeket, amiket kiállottam. Különben végtelen elégtétel rám nézve, hogy az a zsidó lány, akirõl, amidõn a koszorút átadta, éppen ezek a körök oly fitymálólag nyilatkoztak, megmutatta azt, hogy különb õ valamennyinél és hogy végre mégis rászorulnak õk is. Ez a tudat némileg képes enyhíteni azt a fájdalmat, amelyet amiatt érzek, hogy nem osztozhattam örömeiben, amelyeket egy újabb elismerés, egy újabb diadal koszorúja fog neki szerezni. Oh, pedig én kétszeresen tudnám érezni az örömöket. Kétszeresen tudnék büszke lenni babérjaira és egy kicsit csekély részem nekem is van abban, hogy megtanulták Kecskeméten, hogy ki õ. És e ragyogó fénysugár, mely lelkem oly vakító fénnyel tölti el, hogy e reám áradó fényben és is látszom valaminek, nem rejtik többé véka alá, hisz mi voltunk, én és Te, akik elõször elvontuk õt amellõl a kis zakatoló varrógép mellõl, amely minden nap egy-egy csepp drága vért kerget el arról a kedves arcról, amely oly mélyen van bevésve szívembe, hogy a halálban sem enyészik el, hanem ráfagy, mint az utolsó virág a tó vizére. Mi voltunk azok, akik elõször megmutattuk a világnak, hogy nézzetek ide és vakuljatok e lélek fényétõl. Oh, bár ne tettem volna, most én is nyugodt volnék! Lelkemnek másik fele, jöjj Jóska, jöjj, az isten szerelmére kérlek, jöjj, mert ha még sokáig itt maradok, úgy még valami borzasztó történik velem. És akkor az Isten legyen Neked is irgalmas.
És most áldjon meg a jó Isten, aki én hozzám olyan mostoha. Tudod már régen nem sírtam, azóta nem és most pillámon ismét könny rengedez. Ez a bolondos szív ismét úgy tele van. Jöjj, hadd öntsem ki kebledre, hadd sírjam ki magamat kedvemre. Aztán vegyük a nyakunkba a nagyvilágot. Õ itt marad bú nélkül, én pedig egy jó marok búval. Hisz bizonyos az úgyis már én elõttem..."
Kovács Pál ez utolsó mondatával lezárult nagymamám szép, szomorú, százhúsz évvel ezelõtti szerelmi története, de az én édesapám és édesanyám története csak ezután kezdõdött. Édesapám 1871-ben született, édesanyám pedig tíz évvel késõbb. 1881-ben, tíz év korkülönbség volt közöttük.
Házasságuk szerelmi házasság volt. Édesapám nevetve mesélte nekünk, hogy amikor feleségül vette édesanyámat, másnap egy mészároskéssel keverték meg a reggeli kávéjukat. Nagyanyám nem akarta egy mészároslegényhez feleségül adni a leányát.
Édesanyám három vagy négy évig Budapesten járt iskolába, és nagymamám nõvérénél, Franciska - vagy ahogy mi neveztük: Ferike - néninél lakott, akik jómódú emberek voltak s nagyobb ambícióik voltak vele. De édesanyám, úgy látszik, tanult a mamája, a nagymamám történetébõl, õt nem érdekelte semmiféle jobb parti, õ csak ahhoz akart férjhez menni, akit szeretett.
Házasságuk kezdeti történetét nem ismerem. Nem emlékszem rá, hogy beszéltek volna róla, csak a mészároskéses kávékeverés történetét mesélte el többször nevetve az édesapám.
Feltehetõen a nagymama haragudhatott, de egy kis veszekedés vagy ribillió után végül áldását kellett adnia házasságukra. Engedélye nélkül nem esküdhettek volna meg, hiszen édesanyám csak 19 éves volt, és akkoriban 24 évesen váltak nagykorúvá a lányok.
Édesapám erõs, izmos ember volt. Fekete hajú és bajuszú, kemény, határozott férfi.
A vágóhíd a falu határában volt, és amikor levágta a marhát, bizony szükség volt erõre. Amikor széttrancsírozta az állatot, az óriási húsdarabokat a vállán vitte a lovas kocsihoz, aztán fel kellett hordani a mészárszékbe, bárddal szétvagdalni a húsdarabokat, majd egyenként felaggatni az acélkampókra.
Édesanyám nagyon szép asszony volt. Gyönyörû, magas homloka, egyenes orra volt, a haját kontyban viselte. Amikor este lebontotta, gesztenyebarna haja a derekáig ért.
Hárman voltunk testvérek. A nõvérem, 1901-ben született, Pali 1907-ben, én pedig 1911-ben. De én már a hatodik gyereke voltam a szüleimnek, elõttem három gyerekük, egy kisfiú és egy kislány Idus születése után, majd egy Pali születése után halt meg.
Abban az idõben még nem volt hatékony orvosság a gyermekbetegségekre. Szegény édesanyám mesélte, milyen szomorúak voltak a három kistestvérem elvesztése miatt. Az én születésem után viszont boldogok voltak, mert szépen fejlõdtem, nem volt semmi bajom és egyetlen gyerekbetegséget sem kaptam meg.
Amikor a temetõbe látogattunk, megmutatták a három testvérem kis sírjait.
Albertirsa abban az idõben még két külön község volt, külön elöljárósággal. Csak egy utca választotta el a két községet, a Vasút utca. Ez az utcanév, tragikus emlékével, kísérteni fog életem végéig.
A mi házunk Albertiben a fõutcán volt, azaz a Pesti úton. Ha egy autó elhalad a házunk elõtt, kiszaladtunk az utcára és csodálattal kiabáltunk: motor, motor! És a szomszédos gyerekek ugyanúgy csodálkoztak: jaj, motor! Bizony, kisgyerek koromban még valóságos csoda volt az önjáró kocsi.
Édesanyám nagy háztartást vitt. Gyerekkoromban az édesapám anyja, azaz apai nagymamám és apám nõvére, Jolán néni is nálunk lakott. Jolán néni, sajnos, vak volt. Édesanyám egyik levelében írja, hogy felutazott vele Pestre egy szemészhez, de nem lehetett rajta segíteni. Jolán nénihez egy emlékem fûzõdik. Egyszer az édesanyám velem küldte részére a reggelit. Amikor megkóstolta, mérgesen felém fordította a fejét, és azt mondta: - Ez egy lötty, vidd vissza!
Szegény édesanyámnak nem volt könnyû dolga a nagy család miatt. Szép házunk volt, nagy ház, négy szobával. Két szoba - a nappali és az ebédlõ - ablakai az utcára néztek.
A jobbra levõ két szobát nagymamám és Jolán néni foglalták el. Édesanyámnak rengeteg tennivalója akadt. Mintha most is látnám õt a kertben guggolva veteményei között, majd a konyhában, amint az ebédet, vagy a vacsorát fõzi. Más alkalommal a mészárszékben tartózkodott, ha az édesapám nem volt otthon, és vagy a mészároskéssel vagdalta a húsokat, vagy a bárddal szabdalta a finom velõscsontokat.
Abban az idõben a háziasszonyok gyúrták a kenyérhez való tésztát. Édesanyám beledobta a szakajtóba a tésztát, és Pali bátyám vagy én, vittük a pékhez megsütni.
Mindenütt az édesanyámat láttam. Libát tömött, majd a bödönt telerakta zsírral, zsíros-májas kenyereket osztogatott a gyerekeknek. Szarvas Karcsinak, a pajtásomnak. Más alkalommal a rétestésztát nyújtja az asztalon, és elkészíti a finom túrós, meggyes rétest. A szilvalekvár fõzése is emlékezetes maradt. Mi hárman gyerekek kavartuk a forró lekvárt. Sok-sok lekváros kenyeret ettünk gyerekkorunkban.
Az apai nagyapám nevét örököltem. 1833-ban született Irsán, és 1894-ben halt meg. Apai nagyanyám 1834-ben született, és 79 éves korában halt meg. Õ élt a leghosszabb ideig a családban. Nagyszüleim meséiben szerepelt ugyan egy nagymama, aki állítólag 105 éves koráig élt.
Négyéves voltam, amikor kitört a világháború. Két nagybátyámat, Imrét és Misát besorozták katonának. Édesapámnak volt egy segédje Veja Jenõ, õ is bevonult. Õ sajnos, elég hamar elesett. Szép, daliás legény volt, sokszor fölkapott a nyakába, és úgy lovagoltatott. Szegény szülei kétségbe voltak esve egyetlen fiúk elvesztése miatt.
Imre nagybátyám a tüzérséghez került, fényképet küldött, két csillag volt a gallérján.
Nagymamám Imrének címezte a leveleit. Talán Misa bátyámnak azért nem tudtak írni, mert az orosz fronton volt, és oda nem lehetet írni. Közlegény volt, az õ fényképe is megvan.
Imrének szerencséje volt, nem találkozott az ellenséggel. A tüzérekhez került. Egyik elsõ levelében nagymamám lelkendezett Belgrád elfoglalása miatt, azt írta, örül, hogy most már ismét magyar zászló leng Nándorfehérvár falain. Õ is elhitte, hogy három hónap alatt befejezzük a háborút. Hol volt már az igazi hazafiság... S az Ibolyakör Eötvös József-bölcsessége már a múlté volt. Az én négyéves korú fényképemet is elküldte édesanyám az öccsének a harctérre.
Nagyanyám e levelei mind megvannak, bele-bele olvasgatok és megállapítom, hogy olyan mértékben romlott az írása, amilyen mértékben naponta, havonta sötétebb hírek jöttek a frontról.
Vendéglõjét is fenn kellett tartania, halvacsorákat rendezett a vendégek számára. Édesapám hozta Budapestrõl a halakat, szájukban citromszelet volt, hogy élve maradjanak.
Jótékony célú elõadást is rendeztek a vendéglõjében.
A MEGHÍVÓ így szólt:
A JÓZSEF KIR. HERCEG SANATORIUM-EGYESÜLET alberti-irsai fiókja Dr. Pflug Sándorné õnagysága elnöklete alatt nemesszívû honleányok és honifjak közremûködésével a tüdõvészes katonák javára Irsán, 1916. március 25-én este 8 órakor a Magyar Király-szálloda nagytermében JÓTÉKONYCÉLÚ ELÕADÁST rendez, melyre kívül címzett urat és becses családját tisztelettel meghívja. Tekintve a nemes célt, felülfizetéseket köszönettel fogadunk és nyugtázunk.
Személy-jegy 1 kor.
Család -jegy 3 kor. A RENDEZÕSÉGNagymamám rettenetes lelkiállapotban volt, amikor megtudta, hogy Miska fia tüdõlövéssel kórházba került. Alighogy meggyógyult, ismét kiküldték a frontra, és pár nap után váll-lövéssel került haza.
Feltehetõen nagymamám már beteg volt, fiához intézett egyik levelében panaszkodott a szívére. Az 1914-es világháborúnak nemcsak katonák voltak az áldozatai, hanem civilek is, köztük az én nagymamám, aki 1917 májusában meghalt. Halála után Miska fia harmadszor is megsebesült, ezúttal a combját lõtték át. Mikor lábadozott, nálunk volt, és az édesanyám ápolta.
Édesanyám többször járt Budapesten. Egy alkalommal engem is magával vitt. Elvitt a Vígszínházba. A Noszty fiú esete Tóth Marival volt a színen. Tóth Mari gazdag lány volt, a Noszty fiú csirkefogó volt, váltót hamisított, a rendõrfõnök el akarta vinni...
Ez az élmény az édesapámat juttatja eszembe. Egyszer egyik barátjának pénz adott kölcsön egy hétre, de az csak két hét múlva hozta vissza. Ekkor édesapám két pofon kíséretében azt mondta neki: "Aki nem tartja be a szavát, az nem ember elõttem."
Abban az idõben az adott szó többet ért, mint ma az írott szerzõdés.
Édesapám már negyvenhárom éves volt, amikor kitört a világháború. Nem kellett bevonulnia, de katonaruhát öltött, és bejárt Budapestre, ahol a Nagyvágóhídon dolgozott a hadsereg számára. De míg a nagymama élt, otthon is sokat segített neki.
Albertin fõleg szlovákok laktak. Gyerekkoromban még a szlovákok népviseletben jártak, különösen ünnepnapokon. A lányok felvették a sok szoknyájukat, a fõutcán házunk elõtt sétáltak el ringó derékkal. Micsoda csibészséget ötlöttünk ki Pali bátyámmal! Az utolsó, elõttünk elhaladó lánynak biztosítótûvel egy borjúfarkot akasztottunk a szoknyájára. Nagy volt a nevetés az utcán. De az édesapámtól kapott pofonok még nagyobbak voltak. Egyszóval, nem voltunk mindig aranyos jó fiúk, hanem jó firmák.
Visszaemlékezve ezekre az idõkre, a szlovákok népviselete nagyon szép volt. Édesanyám és édesapám beszéltek szlovákul, ha nem is tökéletesen.
Irsán Lavicska Kalmus és a Popper gyerekek voltak legjobb pajtásaink. Popperék háza mögött erdõ volt. Oda bementünk, és a nagyobb gyerekek száraz falevélbõl cigarettát sodortak. Popper néni észrevette ránk ripakodott és eltaposta a cigarettákat. De azért már ott várt bennünket a zsíros kenyér meg a különbözõ sütemények.
Popperék házától pár méterre, a túloldalon volt Lavicska Lénárd patkolókovács mûhelye. Sokkal idõsebb volt nálunk, ennek ellenére jó barátunk volt. A nõvéremmel egy osztályba járt annak idején, még hozzá az akkor még létezõ zsidóiskolába, ahova nemcsak zsidó gyerekek jártak. Õrzök egy iskolai fényképet abból az idõbõl, melyen nõvérem is, õ is rajta van.
A házunk elõtt, az utcán végig egy árok húzódott, ha esett az esõ ott locspocsoltunk mezítláb az árokban. Nyáron a Gerle-patakban fürödtünk. Télen pedig, amikor a Gerle-patak és a tó befagyott, végig lehetett korcsolyázni rajtuk. Télen szánkóztunk is. Felvittük a szánkót a domb tetejére, amit mi hegynek neveztünk, és lecsúsztunk. Remekül szórakoztunk.
Mivel akkoriban még kevés jármû járt az utakon, egész nap ott játszottunk. Az akkori játékok nem hasonlítottak a maiakhoz. Például golyóztunk. Lyukat fúrtunk a földbe, és bizonyos távolságból bele kellett találni a golyókkal. Igen szép üveggolyóink is voltak. Igyekeztünk elnyerni egymás golyóit, de késõbb visszaadtuk õket.
Egy másik játékunk a snúrozás volt. Vonalat húztunk a földön, és minél jobban meg kellett közelíteni egy pénzdarabbal. Akinek a pénze legközelebb jutott a vonalhoz, összeszedte a többi pénzt is.
Pali bátyámnak a szíjgyártó Kovács két fia voltak a legjobb barátai. A vasút utca sarkán volt a házuk, szemben a patikával. Sándor késõbb ügyvéd lett, Lajos pedig az ékszerész szakmát tanulta ki. Ékszerészként pár évet töltött késõbb Párizsban.
Ennek nagy szerepe volt abban, hogy évekkel késõbb Pali bátyám elhatározta, hogy Párizsba megy szerencsét próbálni, valamint hogy én ékszerészinas lettem, no meg, hogy végül is - Pali bátyámat követve - kijutottam Párizsba.
Idus nõvéremnek nemigen volt udvarlója Albertirsán. Nagyon stramm lány volt. Házunk udvara félkör alakú volt, a lakószobáktól pár méterre volt az istálló. Egy tehenünk volt, és egy lovunk. Ha a csordás megfújta a kürtöt, Riska tehenet kiengedtük a kapun, és egész nap a mezõn legelt a többi tehénnel. Este amikor a tehenek hazajöttek a legelõrõl, mindegyik megtalálta a saját házát. A mi tehenünk is bejött a kapun, ment egyenesen az istállóba. Idus már készenlétben várta, feltûrt ingujjal. Sámlira ült, sajtárt tett a térdei közé és megfejte a tehenet. Én pedig odatartottam egy poharat, és õ belefejte a jó meleg tejet.
Egy pónilovunk volt és egy kétkerekû reppentyûnk. Amikor édesapánk befogta a kocsiba, elmentünk Dánszentmiklósra, Pusztavacsra, attól függõen, hogy hol volt édesapámnak dolga.
Pali nagyon szeretett lovagolni, néha én is a háta mögé ültem. Megtörtént, hogy a ló megugrott, és én lecsúsztam a farán.
Két bernáthegyi kutyánk is volt. Édesapám ráültetett az egyik kutya hátára, az nyugodtan tûrte, hogy lovagoljak rajta. Egy idõ után édesapám eladta a kutyákat, mert túl sokba került az etetésük. Nagyon sírtam, vigasztalásul Misa bátyám vett nekem egy kiskutyát. Elneveztük Latyinak. Ez a kis Latyi mindenhová követett, még a WC-re is. Nem tudtam elég gyorsan becsukni az ajtót.
Ha Albertirsáról beszélek, nem feledkezhetem meg Hegedûs nénirõl, a bábaasszonyról, aki a világra segített engem, és a dadámról. Szegény édesanyám nem tudott szoptatni és Mari néni volt a dadám. Még tízéves koromban is meglátogatott, és úgy beszélt velem, úgy szeretett engem, mint a saját gyerekét.
Karácsony után, december 27-én, János napján mindig nagy vendégség volt nálunk. Idus zongorázott, édesanyám pedig énekelt. Ezek az események voltak gyerekkorom legszebb emlékei, legboldogabb napjai.(A befejezõ részt következõ számunkban közöljük)
* Részlet a szerzõ „Hazátlanul” címû önéletírásából.
** Albertit és Irsát – Albertirsa néven – 1950-ben egyesítették. [vissza]
FOTÓMÛVÉSZET
MARKOVICS FERENC
Szike élességû objektívvel, a sûrûjébe
Bánkuti Andrásról, fõként két könyve okán
Viszonylag gyors egymásutánban - a fotókönyv-kiadás tempóját figyelembevéve, mindenképpen rövid idõn belül - jelentkezett két fontos kötettel a középgenerációhoz tartozó, neves fotóriporter. Az életkori besorolás említése azért lényeges, mert a negyvenötödik életévét taposó Bánkuti András munkássága még meszsze nem lezárt egész, ám mégis indokolt a számvetés bizonyos, általa már alaposan körüljárt, mondhatni "kivesézett" területeken.
Huszonöt esztendeje ismerkedett meg az akkortájt alakult Gyõri Balett tagjaival. Az üde, divatos témára abban az idõben számtalan fényképezõgép-csattogató vetette rá magát, de rendre a könnyebbik végét markolták: valamennyien a fényesre csiszolt, kész elõadásokat kapták lencsevégre. S amikor már mindenki tarlóra kaszálta a friss termést, betoppant Bánkuti András, aki már kora ifjúként ráébredt, hogy õt inkább az érem harmadik oldala, a legnehezebben ábrázolható éle-széle érdekli: az elsõ pillanatoktól a kulisszák mögé is igyekezett bepillantani. Ez persze nem ment simán, a késõbb játszótársakká váló táncosok értetlenül, kétkedve fogadták a lelkes fotográfus kívánságait: ugyan mi szükség van jelen lenni a fárasztó, sokszor vitákkal-veszekedésekkel terhes, izzadságszagú próbákon, sõt azokat még meg is örökíteni? Sok víz lefolyt a négy folyó városában, amíg megértették és méltányolták elképzelését, s végül szinte testvéri minõségben vált a jól mûködõ gépezet fogaskerekévé.
Munkamódszeréhez tartozott, hogy nem csak megmutatta a róluk készült összes fényképet, de nekik is ajándékozta ezeket. És megnyugvással tapasztalták, hogy soha nem publikált olyan fotókat, amelyeket még nem látott Markó Iván vagy az érintett személyek.
Aztán lassan bekövetkezett a szokványos magyar helyzet, vagyis házalni kezdett a kötetnyivé duzzadt képanyaggal. (Mert hát ez is a hazai létállapothoz tartozik: azt hisszük, hogy százméteres síkfutáshoz készülõdünk, de már a rajtvonalra állva tapasztaljuk, hogy a táv hosszabbnak látszik és akadályokkal tele a pálya.) Jó ideig több kiadó is hitegette, majd ilyen-olyan indokokkal elálltak a megjelentetéstõl. Végül azonban gyõzött a józan ész és megszületett a Gyõri Balett címû könyv, csak éppen sokszoros és fölöslegesen több energia bevetésével, mint ami egy ilyen ügyhöz szükségeltetne egy normális világban.
Ugyancsak több évtizedes tevékenység összegzése a néhány hete a könyvesboltokba került Szélsõ értékek címû fotóalbum, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a gyûjtõmunkát sokkal nagyobb területrõl és mélyebbrõl merítve folytatta a szerzõ.
Honnan ez a szerteágazó és már-már szociográfiai jellegû érdeklõdése? Ennek megértésében segít, ha visszatekintünk az ifjonti évekhez, az induláshoz.
A kisfiú Andris életében akadtak - maga sem tagadja - szerencsés és egyben meghatározó momentumok, ám ezek aligha nevezhetõk véletlennek: az otthon és a közvetlen környezet bárkit egész sorsára kiható parancsokkal láthat el.
Eredeti, régészi ambícióitól jelentõs mértékben térítette el az a Praktica Super TL gép, amit édesapjától kapott ajándékba, a tömérdek szellemi, kulturális érték mellé. Mamájától pedig - akivel apja odakinn, leningrádi egyetemistaként ismerkedett meg - ténylegesen anyanyelvi szinten kapta az orosztudást, s ez nagyban megkönnyítette számára késõbbi riportútjain a Kreml-béli zárt kapukon való átjutást. Egyfelõl tehát neveltetése, másrészt nem kis mértékben iskoláinak színhelye, a szociofotókat szinte tálcán kínáló Józsefváros iránti vonzódása is megerõsíti abbéli hitében az együttérzõ ifjú embert, hogy az anatómiai okokon túl is baloldalon dobog a szíve. Ha a Práter utcai, immár szakmai képesítést nyújtó intézmény nem adta volna leckeként képi feldolgozásra a kerület életének bemutatását, témaérzékenysége magánszorgalomból is helyi dokumentumfotók készítésére ösztönözte. Több értékes képsora fogant ezen a környéken.
És ugyanabban az idõszakban már elkezdte bontogatni szárnyait a majdani közéleti ember. Hamar rájött, hogy akár az iskolai belsõ létformát és az oktatást, akár pedig a hazai fotográfiai életet nyomasztó, idejétmúlt nézetek és kõbevésett dogmák könnyebben döntögethetõk, ha a jószándékú, de még merésznek látszó változtatási szándékokat politikai köntösbe öltöztetik. Ezt a képességét és a bátorságát ismerték fel osztálytársai, amikor KISZ-titkárrá választották, majd sikeres mûködése eredményeként ez a tisztség ráragadt a Lapkiadó Vállalathoz kerülése után is, sõt, ennek révén "hivatalból" bekerült annak pártbizottságába. Szelíden, csöndesen elmondott érvei nyomán számos változást sikerült keresztülvinniük részint a vállalatnál, másfelõl azoknál a lapoknál, ahol mindmáig dolgozott. Mindeközben megõrizte azt az értékes tulajdonságát, hogy a viták hevében is figyelemmel hallgatja az ellenoldal véleményét és ha az megszívlelendõ elemeket tartalmaz, hajlandó korrigálni a saját álláspontját.
Szerencsés csillagzata jó lapokhoz vezérelte. Már az Új Tükörnél, majd a Magyar Szemlénél olyan fõnökei voltak, akiktõl sokat tanulhatott, de így esett ez a Magyar Hírlapnál, a Köztársaság és a Reform címû hetilapoknál is. Ez utóbbi egyik kérészéletû feltámadásánál, 1994-ben együtt dolgozhattunk. Képszerkesztõként testközelbõl érzékelhettem tehát tevékenységét, s annak nem csak minõsége, de szerzõjének emberi tartása is elismerést váltott ki belõlem és nyugodtan állíthatom: belõlünk. Egyetlen példa: Bánkuti, mint a lap vezetõ fotóriportere, fõként nagyobb lélegzetû képanyagokon dolgozott, jobbára saját ötletek alapján. Nem volt kötelezhetõ tehát röpke, szaladj ide-oda feladatokra, magányos hírképek elkészítésére. Egy alkalommal, lapzárta közelében, szokás szerint sûrûsödtek a gondjaim, nem akadt elég munkatárs a rovatomban a sok lecke elvégzéséhez. András éppen a Gyõri Baletthoz indult volna, így az meg sem fordult a fejemben, hogy megkérem az egyetlen, bár fontos kép fotózására. Õ viszont, tanúja lévén vergõdésemnek, felemelte a telefont, lemondta a gyõri táncosokkal a találkozást, majd halkan annyit kérdezett: - Hová kell menni?
Nagyjából akkortájt említette elõször, hogy hatalmas fába vágták a fejszéjüket Kincses Károllyal, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójával: Mai Manó házának visszaszerzését tûzték ki célul, hogy az mint a Magyar Fotográfia Háza mûködjön a jövõben és szolgálja a hazai fényképezés ügyét. Bevallom, hitetlenkedve hallgattam és fantazmagóriának tartottam az elképzelést. Tamáskodásom nem volt alaptalan, elég talán, ha megemlítem, hogy a Nagymezõ utcai épület, amelyet a tizenkilencedik század vége felé építtetett a neves császári és királyi udvari fényképész, akkor még fedelet adott egy ügyvédi munkaközösségnek, a Magyar Autóklub irodájának, valamint tíz családnak, külön-külön. Mindezt bonyolította, hogy egyes kövei a fõváros, másikak a kerületi önkormányzat fennhatósága alá tartoztak. Aki ismeri a magyar viszonyokat, elsõ látásra a reménytelen ügyek kategóriába sorolja ezt az elképzelést.
Nagyot ugorva, az évtizedes, vadregényes küldelemnek csupán a végét mondom el: idén vásárolták meg az utolsó, még magánkézben lévõ lakást. A Ház felújítása és átalakítása a befejezéshez közeledik, már otthont ad a magyar Fotómûvészek Szövetségének és a Pécsi József nevét viselõ szakkönyvtárnak, évente számos tárlat nyílik három kiállítótermében és csodálatos napfény-mûtermében jó néhány fontos rendezvény zajlott le.
Rejtély, hogy Bánkutit miféle energiaforrások hajtják. Szerkeszti a Fotóriporter címû folyóiratot és a Sajtófotó Évkönyvet. Elõfordult, hogy egyedül õt választották be mind a MÚOSZ fotóriporteri szakosztály, mind pedig a Magyar Fotóriporterek Társasága elnökségébe. Egyik kurátora a Mai Manó Háznak. És hát, mielõtt elfelejtem: "mellesleg" vezeti a HVG hetilap fotórovatát, ami magában is emberpróbáló munkakör. Eközben rendszeresen utazik a nagyvilágban és lehetõleg oda, ahol puskaporos a levegõ. Tudom, hogy többször volt életveszélyben, de gyanítom, hogy ezek egy részrõl még felesége, Hajdú Éva, a kitûnõ fotós szakíró sem hallott, mert félõ, hogy két szép gyermekük atyjának menten bevonná az útlevelét, utólag is. (Egy, már "elévült" esetet szabadjon felelevenítenem: 1992-ben, Moldáviában, egyik riportútja során géppuskatüzet zúdítottak gépkocsijukra, átlõve annak karosszériáját és a sofõrjük lábát. Egy órán át feküdtek a fényképezni szándékozott szobor mögött a golyózáporban és teljes bizonytalanságban, amikor végre egy orosz páncélozott jármû a felmentésünkre érkezett, és kihozta õket a tûzvonalból).
És itt érnénk a történetnek még korántsem a végéhez, hanem csak mostani állomásához. Nemrégiben jelent meg Bánkuti András eddigi munkásságának részösszegzése, a Szélsõ értékek. Kizárólag fekete-fehér fotókat tartalmaz, fejezetekre tagolva. A képek között olvasva (a sorok közötti "tájékozódás" mintájára) elsõ pillantásra kiderül alkotójuk állásfoglalása, hite és figyelem felhívó, változtatásokat óhajtó igyekezete. Mindez átszüremlik látszólag tárgyilagos közlésmódján, legtöbbször csak a finom utalásokat hordozó, másodlagos képelemek észlelése után értjük meg szándékát. Ez pedig bizonyos külön-tartalommal, plusz-üzenettel ruházza fel és gazdagítja képeit: a közvetlen hatásokkal, primér efektusokkal operáló riportképek ily módon hosszabb távú üzeneteket is hordozó dokumentumfotókká változnak, nemesednek.
Képeinek közérthetõségét és súlyát a szakma magasra értékeli, ennek kézzelfogható bizonyítéka a számos díj és elismerés, amelyek közül a legfontosabbakat emelném ki: már húsz évvel ezelõtt (!) a Nemzetközi Újságíró Szövetség a Sajtófotó Nemzetközi Mestere címmel tüntette ki. 1991-ben Balogh Rudolf-díjat, valamint Pulitzer-emlékdíjat kapott.
Mindez persze, alig gyõzöm hangsúlyozni, csupán köztes állapot. Rengeteg, megvalósítására váró terve van, például: az évtizedek során felgyülemlett színes fotóinak (a csernobili sugársérült gyermekekrõl, a józsefvárosi prostituáltakról) vagy az ösztöndijasként Párizsban készített képeinek egy csokorba, könyvalakba rendezése és kiadása. Ismerve csöndes, céltudatos elõre haladását, kétségem sincs, hogy törekvéseit maradéktalanul, mindannyiunk örömére váltja valóra.
NAPJAINK
KICSI SÁNDOR ANDRÁS
Az ózdi piacon
Tavaly nyáron, az extrém turizmus beteljesítéséért és saját lehetõségeink folytán is Ózdon nyaraltunk. Az asszony (három gyerekkel voltunk) általában maga vásárolt, de egyik szombaton, meglepetésszerûen, talán hogy nekem is legyen valami helyi élményem, engem küldött le a piacra. A nyuszikám kezembe nyomott egy cetlit teleírva mindenféle zöldséggel és gyümölccsel, némi húsfélével és tojással, pénzt is adott, s ráadásul a három lányt is rám testálta, mondván, hogy õ addig mos meg takarít. (Titokban persze szépítkezhetett is, de én az ilyesmit nem veszem észre.)
Valahogy teljesítettem is mindent. Élményem azonban csak egyetlen volt. Ez pedig az egyik, természetesen fogalmam sincs, hogy találomra vagy szimpátia alapján kiválasztott árusnál esett meg, ahol a zöldségek és gyümölcsök többségét vásároltuk. Többek között két kiló almát is kértem, és akkor az árus mutatta, hogy a tõle kissé távol esõ rekeszbõl magam válogassam ki.
Miután megtettem kicsit döbbenten, kicsit somolyogva azt mondta:
- Látom, maga olyan, mint amikor még én becsületes kohász voltam. A feleségem rám bízta, már amikor szabadnapos voltam, a bevásárlást, és én persze direkt a legrohadtabb, legkukacosabb gyümölcsöket válogattam ki, csakhogy máskor ne kelljen menjek. Ha nem haragszik, ezt a négy almát kicserélem.
Mögöttem a sorban néhány hölgy, s persze a gyerekeim (talán nem is elsõsorban nekem, hanem nekik szólt a lecke) halálra nevették, majd míg az árus válogatott, kipihenték magukat.
A lányoknak ezúttal apjukat pártoló, félelmetes, pimasz igazságérzete is megérkezett.
Elõször a legkisebbik lányom szólalt meg:
- Hát akkor miért tetszik ilyen almát árulni?
Azután a legnagyobbik:
- És miért nem tetszik elõre szólni?
Végül a középsõ, kivégzésszerûen:
- És miért tetszik itt árulni? Hát nem volt jobb a bányában?
MARIK ÁLMOSAz összkultúra fõvárosa
Sziget Fesztivál, 2003
Valamelyik este egyik ismerõsöm beszélgetés közben a nyári fesztiválok kapcsán megjegyezte: "Kapolcs olyan, mint a kávé, a Sziget pedig, mint a zacc."
Ezzel a véleménnyel már akkor sem tudtam egyetérteni, mert egyrészrõl fölösleges és értelmetlen két teljesen különbözõ karakterû fesztivált összehasonlítgatni. Hiszen mind programkínálatukban, mind hangulatukban, mind "vérmérsékletükben" teljesen különböznek egymástól. Örülnünk kéne, hogy van ilyen is, olyan is. Éppen elégszer próbálták kicsinyes érdekek akár ezt a két fesztivált is egymással szembeállítani.
Másrészrõl - ha már ragaszkodunk "az alma és körte" összehasonlításához - a város-falu analógia szerintem helytállóbb. A Mûvészetek Völgye ugyanis elhelyezkedésével, méreteivel, hangulatával inkább egy békés, nyugodt falut idéz föl, míg a Sziget tobzódó sokszínûségével, hatalmas emberáradatával inkább egy nyüzsgõ, pulzáló metropoliszra emlékeztet. Természetesen mindkettõ a maga elõnyeivel és hátrányaival, a maga jellegzetes sajátosságaival amelyeket nem is lehet összevetni.
De milyen is ez a "Sziget-város?" "A Sziget olyan hely, amelyrõl sokan legfeljebb álmodoznak, az illúziók világa. A tökéletes társadalom, amelyben nem számít, ki vagy. Olyan, mint a vágyott Európa. A maradéktalan és megalkuvás mentes demokrácia. A kreativitás, a sokszínûség és a multikulturalitás jelképe. Mindenki azt viszi, amiben õ a legjobb, és ennek a többiek örülnek" - írta köszöntõjében Hiller István, kultuszminiszter.
És valóban a Sziget egy hétig a multikultúra pezsgõ fõvárosa, s mint ilyen fantasztikus programáradattal kápráztat el mindenkit. De ezek a legkülönbözõbb programok békésen megférnek egymás mellett, akárcsak a "szigetlakók" akiknek már vérükké vált a tolerancia.
Összességében tehát a Sziget rólunk szól, s megmutatja, milyenek vagyunk, és milyenek lennénk a tökéletes társadalomban. A Sziget világ a világban, egy vágyott világ a valós világban.
Milyen is volt a 2003-as Sziget?
Nyugodtan nevezhetjük a "rekordok Szigetének". Hiszen ezen a fesztiválon nemcsak a látogatószám ért el a Sziget történelmében rekordokat (a leglátogatottabb nap vagy - az esõ miatt - a kevés látogató), hanem ezen a nyáron is szemtanúi lehettünk egy Guinness-rekord-döntésnek. S idén volt mind ezideig a legnagyobb felhõszakadás is a Szigeten.
Ám ez nem riasztotta el az embereket (persze az esõs napokon nem jöttek annyian, mintha hétágra sütött volna a nap) -, hanem elõhozott valami mélyen bujkáló jótékonyságot belõlük. Az emberek - fiatalok és kevésbé fiatalok - egyaránt önfeledten élvezték az esõt. Táncoltak, birkóztak, versenyt futottak, játszottak a pocsolyákban. Senkiben sem merült föl, hogy megfutamodjék, és hazamenjen. Mindenki alkalmazkodott az idõjáráshoz, sõt a nagy többség élvezni kezdte szeszélyeit.
Ebben az évben az idõjárás is elõsegítette a Szigeten az ismerkedést, a haverkodást. A tócsák közt összeverõdtek spontán társaságok, és jól érezték magukat. Érdekes volt a Szigeten kívüli világgal szembesülni: a Sziget toleranciája, nyitottsága, mintha elkezdte volna megfertõzni a külvilágot is.
Karszalaggal a csuklómon az utcán járva meglepõen sok mosolygós tekintetû embert láttam. A fiatalok ismeretlenül is leálltak beszélgetni, érdeklõdni a "szigetelõkkel". Az idõsebbeken nem lehetett látni azt a merev elzárkózást, ami még megülte az arcukat öt-hat éve.
Talán ennek is köszönhetõ, hogy ez volt eddig a legbékésebb hangulatú Sziget. A környékbeliek sem panaszkodtak, lényegében semmilyen rendbontás nem történt, a fesztivál mindenben zökkenõmentesen zajlott le. Egy-két koncertnél a technika ördöge ugyan közbeszólt, de hát ez benne van a pakliban...
A szervezõk pedig megmaradtak a már bevált receptnél: rengeteg program a lehetõ legszélesebb skálán, színvonalas elõadókkal. Sõt, az idén talán még profibban, még nagyobb választékot kínálva.
FÓRUM
SÁRAI DÉNES
Igazságosabb és arányosabb
jövedelem- és vagyonpolitikátA társadalom többsége számára a rendszerváltás 13 évének legfõbb negatív tapasztalata, hogy a jövedelem- és a vagyonolló szárai igazságtalanul tágranyíltak. A mintegy 7-7.5 millió munkából, bérbõl és nyugdíjból élõ, valamint 2.5-3 millió vállalkozó, részvényes, jól fizetett alkalmazott stb. állampolgár jövedelme és vagyoni helyzete között század végi, század eleji szakadék keletkezett. Megállapítható az is, hogy a rendszerváltástól idõben távolodva a jövedelmi és a vagyoni különbségek nem csökkennek, hanem éppen ellenkezõleg: növekednek. A valóságot tükrözi az a szállóige, miszerint a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.
Az aránytalanság a
rendszerbõl eredA kapitalizmusban - megtévesztõ fogalmazásban: a piacgazdaságban - törvényszerû a munka- és a tõkejövedelmek aránytalan növekedésének következményeképp a vagyoni különbségek növekedése is. Az aránytalanság általános növekedése mellett azonban a munka- és a tõkejövedelmek arányai a gazdaság helyzetétõl, a kétfajta érdekképviseletet ellátó szervezetek erõviszonyaitól, valamint a mindenkori kormány politikájának az irányától függõen számottevõen változnak. Tartós gazdasági fellendülés, gazdasági növekedés esetén - általában - mind a tõke-, mind a munkajövedelmek emelkednek, de a jövedelemelosztás aránytalansága ilyen körülmények között is fennmarad, sõt még növekedhet is. A magyar rendszerváltás 13 éve erre is szolgáltatott negatív példát. Az Orbán-kormány 1998 - 2001 között a gazdaság dinamikus növekedése ellenére sem emelte a munkajövedelmeket vagy a nyugdíjakat a lehetséges mértékben. Például a mintegy 700 ezer közalkalmazott fizetése alig emelkedett. 1998-ban az Orbán-kormány mûködését azzal kezdte, hogy törvényt módosítva 19,6 % helyett, degressziót alkalmazva átlagosan 14,2 % nyugdíjemelést hajtott végre. Mintegy 50 milliárd forinttal rövidítette meg a nyugdíjasokat. Ennek az lett a következménye, hogy a következõ években alacsonyabb bázison történt a nyugdíjemelés. A munkáltatók terhére kétszeresére, 50 000 forintra emelte a minimálbér összegét, de - szociális érzéketlenségrõl téve tanúságot - egyidejûleg a minimálbér 20 %-át jövedelemadóként elvonta a kiskeresetû dolgozók százezreitõl. Jövedelem-, adó-, hitel- és szociálpolitikája csakis a kormányhoz közelálló és a tehetõsebb társadalmi rétegeket támogatta. Jellemzõ, hogy lakásépítésre, vásárlásra egy-egy személy állami kamattámogatással és havi 20 000 forintig terjedhetõ adójóváírással 30 millió forintig kölcsönt vehetett fel hitelintézettõl. A társadalom egy szûkebb rétege ily módon napjainkra mintegy 300 milliárd forint alacsony kamatozású hitelhez jutott. A Medgyessy-kormánynak e hitelkonstrukció változtatására (összegének felére csökkentésére) tett és az adójóváírás jövedelemszinthez kötésére tervezett intézkedése baloldali nézõpontból helyeselhetõ, mert igazságos.
Ki fizeti meg
a gazdasági válságot?A kapitalizmusban elkerülhetetlen gazdasági válság. Tartós gazdasági recesszió idején, a gazdaság teljesítõképességének csökkenése folytán, törvényszerû mind a tõke-, mind a munkajövedelmek visszaesése. A rendszer lényegébõl következõen azonban a munkajövedelmek nagyobb - nulláig terjedõ -, a tõkejövedelmek aránytalanul kisebb mértékben csökkennek. A munkából és bérbõl élõket nemcsak a bérek csökkenése, befagyasztása, hanem a munkanélküliség növekedése és a szociális juttatások lefaragása is sújtja. A közhely igaz: a gazdasági válságot mindenütt a dolgozókkal fizettetik meg. (Lásd: a jelenlegi gazdasági pangásban például Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában hozott - dolgozókat sújtó - törvényeket.)
Objektív és szubjektív
magyar sajátosságokA magyar gazdaság mozgástere - a tulajdon szerkezetébõl, volumenébõl, alacsonyabb fejlettségi szintjébõl stb. következõen, más országokhoz viszonyítva - általában, de különösen gazdasági világválság idején nagyon korlátozott. Ám ezzel csak részben magyarázható a magyar gazdaság és társadalom elmúlt 13 évi teljesítménye. Hazánkban például az átlag bérszínvonal alacsonyabb, mint Szlovéniában, Csehországban vagy Lengyelországban. (A versenyszférában 105 000 Ft/fõ, a közszférában pedig 128 000/fõ.)
Parlamenti pártjainknak választ kellene adniuk a társadalom következõ kérdéseire:
Ha 13 esztendõ alatt 25 milliárd dollár külföldi tõkét hoztak be az országba, és a gazdaság lényegében a hatékonyabbnak tartott "magánkézbe" került, a társadalom többségének az életszínvonala miért nem éri el, illetve miért nem haladja meg a rendszerváltás elõtti nívót?
Miért él csaknem 3 millió honfitársunk szegényen, vagy a szegénységi küszöb közelében?
Miért rosszabb a társadalom egészségi állapota a korábbinál?
Miért növekedett tartósan kétszeresére a bûnözés?
Miért esett vissza a mezõgazdaság teljesítménye az elõzõ rendszer teljesítményéhez képest?
Miért van 30 000-40 000 hajléktalan?
És folytathatnánk a kérdések sorát...
Véleményem szerint mindez alapvetõen a rendszerváltó parlamenti pártok 13 éve folytatott, elhibázott gazdasági és szociálpolitikájának a következménye. Persze vitatható az egyes ciklusokban a jobboldali és a baloldali kormányok felelõsségének mértéke, de a szokássá vált egymásra mutogatást a társadalom elszegényedett, vesztes többsége aligha fogadja el. Durván fogalmazva, minden eddigi kormány a hatalmát a saját elit rétegének és azok szûkebb környezetéhez tartozóknak önzõ, gátlástalan vagyonszerzésére használta fel.Szavak és tettek a
jövedelemarányok
javításáraA jövedelmi és vagyoni különbségek növekedésének tarthatatlanságát a MSZP, illetõleg a Medgyessy-kormány felismerte és mérséklésére több kézzelfogható gyakorlati intézkedést is tett. Megtett és tervezett intézkedései azonban heves ellenállásba ütköztek, nemcsak a jobboldali ellenzék, hanem koalíciós partnere, az SZDSZ részérõl is. A jobboldali ellenzék a vesztes rétegek, csoportok helyzetének javítására fordított öszszegeket "osztogatás"-nak, "ingyenes adomány"-nak minõsíti. A bérek "elfutásáról" szónokolnak azokkal a hûbéreseikkel együtt, akik a minimálbér 10-25 szeresét havonként lelkiismeret-furdalás nélkül zsebrevágják. Nehezebb gazdasági helyzetünk ellenére sündisznóállást foglaltak el korábban milliók kárára megszerzett jövedelem- és vagyonpozíciójuk megvédésére. (Például: mindenki számára jövedelemadó csökkenése, állami kamattámogatással lakásvásárlás, ezzel kapcsolatos adójóváírás stb.) Ezek a politikai körök nem hajlandóak tudomásul venni, hogy nemcsak a gazdagoké a világ. A rendszerváltás vesztesei nem fogadják el, hogy például mintegy 300 ezer fõ havi jövedelme eléri vagy meghaladja a jelenlegi minimálbér hússzorosát, az egymillió forintot. Jogi és morális alapon azt sem veszik tudomásul, hogy a vezetõi posztokról távozók "jutalmul" 30-50 millió forint végkielégítést kapnak a szervezet belsõ, kupaktanács módon "alkotott" belsõ szabályzata alapján, vagy például "hallgatási díj" címén 10 millió forintban "részesüljenek", "ajándékként" megtarthatják az addig használt gépkocsit.
Módosítani kell a jövedelmi és vagyoni arányokat
Változtatási elgondolásom bevezetõjeként hangsúlyozni kívánom: egyetértek a teljesítményre ösztönzõ és azt elismerõ társadalmi rendszerrel. Ebbõl következõen a jövedelem-elosztásban nem az egyenlõsdiért emelek szót és fõleg nem valamiféle "irigység"-rõl van szó, ahogy azt a jómódúak állítják, hanem az ország mindenkori gazdasági és szociális helyzetéhez, fejlettségéhez igazodó arányosabb és igazságosabb jövedelem-elosztást hiányolom. Létrejövõ EU-tagságunkra is figyelemmel, úgy vélem, eljött az ideje, hogy a jövedelem- és vagyonpolitika ne engedje tovább szilárdulni a vadkapitalista jövedelem- és vagyonszerzést. A társadalmi béke érdekében érvényesüljön a szociális igazságosság elve is.
Konkrét elgondolásaim a következõk:
1. A mostani 2.7-3,0 %-os, csökkent gazdasági növekedés esetén is lehetséges és szükséges a társadalmi osztályok, rétegek jövedelemelosztási arányain változtatni úgy, hogy a szegénységi küszöb közelében élõ rétegek jövedelmét növelik, a közepes szinten élõkét megõrzik, a magas jövedelmeket pedig csökkentik. A progresszivitás növekedése érdekében 2004-tõl a 3 adókulcsról az 5 adókulcs szerinti jövedelem adóztatásra indokolt áttérni, a következõ adósávok és adókulcsok alkalmazásával:
Az évi 800 000 forintig terjedõ jövedelmet 18%, a 801 000 - 1 600 000 forint közöttit 28%, az 1 601 000 - 3 200 000 forint közöttit 40%, a 3 201 000 - 6 000 000 forint közöttit 45%, a 6 millió forintot felüli jövedelmet 55% jövedelemadó terhelje. E szerint az elsõ két legnépesebb adókategóriába tartozók adóterhe 2 - 2%-al csökkenne, a harmadikban változatlan maradna, az utolsó kettõben pedig 5 illetve 15 %-al növekedne. Azok fizetnének több adót, akinek az évi jövedelme a minimálbér évi összegét 5,3-10 szeresen, illetve a 10-szerest is meghaladja. Megjegyzem az EU egyes tagállamai, például Németország történetében az 50-60 %-os adókulcs alkalmazása nem ismeretlen.
2. A fenti elsõ két jövedelemkategóriába tartozók helyzetét javítani szükséges a szociális támogatások növelésével is. Ez oly módon lehetséges - központi többlet források nélkül - hogy rászorultsághoz kötik a juttatásokat, kedvezményeket. A jelenlegi kormány már tett ilyen irányú intézkedéseket (energiaár kompenzáció, ingyenes tankönyvvásárlás, óvodai, iskolai étkeztetés), de a folyamatot tovább kell folytatni a következõ támogatások fejlesztésével:
Mindenek elõtt a családi pótlékot indokolt ilyen új alapra helyezni, mert jelenleg csak így lehet a családi pótlékot tovább növelni. Félrevezetõ, hamis állítás, miszerint az alanyi-jogon járó családi pótlék egyenlõvé teszi a gyerekeket. Tény, hogy a magyar gyermekek többsége szegény illetve alacsony jövedelmû, kisebb hányaduk pedig jómódú illetve gazdag családban születik. Ebbõl következõen a minden gyermek után fizetett családi pótlék nem csökkenti, ellenkezõleg növeli a gyerekek között a szülés pillanatában meglévõ különbségeket. A rászorulók részére esélyegyenlõséget csak a megkülönböztetett és a jelenleginél nagyobb öszszegû családi pótlék biztosíthat.
A Gyermekgondozási Segély (GYES) és a Gyermekgondozási Díj (GYED) intézményét is indokolt újragondolni. Úgy vélem, hogy azokban a családokban amelyekben például évente 10-12 millió forintot elérõ, illetve azt meghaladó jövedelem képzõdik, a gyermekvállalási kedvet nem rontaná a GYES-bõl és a GYED-bõl történõ kizárás. Viszont azokat a családokat, amelyekben az évi összes jövedelem nem haladja meg a 3,2 millió forintot a GYES idõtartamát indokolt volna 4 évre, összegét pedig a mindenkori minimálbér szintjére emelni. Ezt népességpolitikai szempontok is indokolják. Hitelintézet útján, állami kamattámogatással megvalósuló lakásépítés, vásárlás esetén az adójóváírást az évi 1 600 000 forint jövedelmet meg nem haladó adózókra célszerû korlátozni.
3. A rendszerváltás óta társadalmunkban óriási vagyoni különbségek alakultak ki. Ez is a tõkésrendszer velejárója, amelyet azonban, ha az jogszerû, az egész társadalom szempontjából is hasznos gazdasági teljesítményeken nyugszik, el kell ismerni. Meghatározandó vagyonnagyság esetére azonban indokoltnak tartom a vagyonadó bevezetését is. Egyrészt azért, mert ezzel korrigálhatók az eredeti tõkefelhalmozás társadalmilag jogosan sérelmezett torzulásai, és elvonhatók a teljesítmény nélkül, illetve bûncselekmények révén szerzett vagyonszaporulatok (rabló privatizáció, pénzintézeti visszaélések, üzemanyag és borhamisítás, kábítószerkereskedelem, adócsalás stb.) Másrészt a vagyonadókból származó többlet pénzügyi források fedezetül szolgálhatnának a leszakadt társadalmi rétegek, csoportok helyzetének javítására fentiekben javasolt intézkedések megtételéhez, valamint más össztársadalmi célok megvalósításához is. A vagyonadó bevezetését Horn Gyula mint volt kormányfõ az 1994-98-as kormányzási ciklusban jogosan vetet fel, de bevezetésével kormánya adós maradt. Alapvetõ rendezõelvnek kellene tekinteni, hogy vagyonadót azok az állampolgárok fizessenek, akiknek a tulajdonukban lévõ nagyobb értékû ingatlan és ingó vagyontárgyak összértéke az ötvenmillió forintot meghaladja.
4. A piacgazdaság jellemzõje, hogy fogyasztásra ösztönöz. Elõnyei mellett a hátrányai is nyilvánvalóak. Például a növekvõ víz, áram, gáz, szén, fa, folyékony üzemanyag fogyasztása gyorsuló üzemben csökkenti a természeti erõforrásokat, a szolgáltató kapacitások növelése pedig más területekrõl von el fejlesztési forrásokat stb. Az ésszerû takarékosságot tehát e területen is kívánatos érvényesíteni, ösztönözni, például oly módon, hogy ahol az lehetséges (víz, gáz, áram stb.) a kis, közepes és nagyfogyasztókra differenciált egységárakat vezessenek be. A jelen írás témája szempontjából - az elõbbiek mellett - az ilyen takarékosság szociális jelentõségét kívánom kiemelni. A megélhetési gondokkal küzdõk, kényszerbõl már takarékoskodnak a vízzel és a háztartási energiákkal... Össztársadalmi, egyes társadalmi rétegeknél pedig szociális érdek az egységárakban az ésszerû takarékosság elismerése. A kormány a maga eszközeivel ezt segítse elõ.
Úgy vélem, a társadalom túlnyomó többségének várakozásával és egyetértésével találkozna, ha a mindenkori kormányok határozott és törvényes lépéseket tennének a jelenleginél igazságosabb, arányosabb jövedelem- és vagyonpolitika fentiek szerinti megvalósítására.