ABLAK

Világirodalmi rovatunkban ezúttal két kubai költõt mutatunk be. Yolanda Ulloa (1947) versei Levelekbõl és álmokból címû könyvébõl valók. Nagyapjának, Manuelnek állít emléket, aki a Kanári-szigetekrõl érkezett Kubába, 1925-ben. Roberto Rodríguez Menéndez (1944) verseit Jó idõ fuvalma címû kötetébõl választottuk ki.
 

YOLANDA ULLOA

Utolsó éj a tengeren

1925. december

Utolsó éj a tengeren
szárazak a szemek
csak feledés van ahogy Isten akarja
spirituális vizek titkai
feltárulnak láthatatlanul
nem hangzó kiáltással
nem hallható beszéddel
felugró és királyságukba térõ
halak elegáns dühe
mint hirtelen haragú tûzhányóké
senki elõtt sem
jelennek meg
és záporoznak emlékezet nélkül
titkuk rejtik
rejtély-virágok özönvizében
utolsó éj a tengeren
az emigráns
higgyetek nekem
néma sírás
elmagyarázhatatlan
halálvágy
alig érthetõ
halott és megáldott
utolsó éj a tengeren
mesélni róla nincs mit.
 

Nádat vágok és nem halok meg

1926. március

Most a csodáról szólok
nádat vágok és nem halok meg
erre a földre engem ki hozott?
nádat vágok és nem halok meg
megismertem Rosa asszonyt
meleg kávéval ébreszt
tûzhelye melegével
takarja be szegényes ágyam
mulatt bõre
édesen mosolyog
kicsit boldog vagyok
hiszen már
nem vagyok arc nélküli árnyék
megállt szél
a lombok között
arcom
egyre inkább az övére hasonlít
az eljövendõ arcra
végtelen fény
emlékeket õrzõ sárkányfája
erre a földre engem ki hozott?
szavak nélkül
beszélek a csodáról…
 

A Rama ünnepe

Dédanyámnak, aki Ramát táncolt,
a Kanári-szigeteki Agaete város hagyományos táncát

Emlékek érkezõben…
a tengeren át
és arcok jönnek mint hullámok
a Rama ünnepére
táncosok térnek a remetelakhoz
a fa
lombozatát kínálja
leveleit homokkal eggyé váltan
augusztusokat és árapályt befödve
esõket hí
álomvizeket
fátyolfelhõk hallgatag harmatát
a szûz lába elé teríti
áldozatként a magas hegyet
és szelíd árnyékát a sárkányfáknak.
 

A cédrusok éneke

Nagyapámnak, aki Pozában halt meg 1957 októberében.
Ahol eltemettük, a vidék legszebb kukoricái nõttek.

A szigetrõl jött unokái és dédunokái
leereszkedtek ma
a szûk köves ösvényen
és eltemették
a cédrusok között
ahol rózsaszínûen virágzanak a buganviliák
a felhõk fejük lehorgasztva szállnak
mécsbogarait kigyújtja az éj
az izgatott zöld fényben
sár gyûlik össze a cipõkön
és a füvön estharmat

álmok magvetõje volt
barázdákat hasító ökörpásztor
nyarak órjás gyümölcseit érlelte
durva kezével
és az árnyak szerteszét kóborolnak
mint pásztorok legeltetés közben
itt maradt története
valódi története a magányos férfinak
kezében a szelek rózsájával
másik szigettel
másik világítótoronnyal
máglyák és vihar
másik tengerével
a Kanári-szigetek elmaradtak
mint eltûnt pont két föld között.

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI


ROBERTO RODRIGUEZ MENÉNDEZ

Leltár

A nagy szemû hölgynek, kinek szeme
meghatározhatatlan színû

A szeszélyek már nem lesznek egyformák.
Állat a test, megöregszik,
ezt ön is tudja.
De a szeszélyek, hölgyem?
Mitõl öregszenek meg?

Esõk birtokosa vagyok,
és annyira szerettem
újra kezdeném,
vagyis
folytatnám, ahogy eddig.

Bocsássa meg, hölgyem, hölgyem,
egyik vagy másik érzéketlen szavam.
Egyikünk se vesztegette idejét,
ami történt,
értsen meg jól,
sebek cseréje volt.
Talán sebektõl öregszenek meg a szeszélyek.
 

Teátrális

Találkozásunk, tiéd és enyém, annyira teátrális,
mintha egy készülõdõ vihar volna.
mely vonítva jön szélruhájában
az elõadásra.
De kimondom, vagy nem, neved,
jegyet adok neked, és átadom a helyem,
hiszen végsõ soron
megázni épp olyan, mint az esõre várni.
Jobb érezni, hogy nem vagyunk,
nem voltunk,
nem leszünk.
Használjuk ki a visszhang jöttét,
és induljunk zengõ utakra.
Ez szintúgy egy színdarab témája lehet.
 

Készül a halál, hogy megöljön

Épp meghalok,
megmagyarázhatatlanul
kezem tovább írja a verset.
Felkészülök, ahogy tudok
egy pontosabb, második halálra.

Vizet, kávét iszom,
vizelek, és visszafekszem az ágyba.
Tovább írom a verset,
anélkül hogy második, bizonytalan halálomra gondolnék.
Most szólt a telefon.

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI


KOSZORÚ

Száznegyven éve született a 19-20. század fordulójának talán legnagyobb hatású magyar írója, Bródy Sándor (1863-1942). A publicista Ady, a novellista Krúdy és Móricz, a drámaíró Molnár Ferenc egyaránt mesterének vallotta. Bár "a magyar naturalizmus atyjaként" szokás említeni, irodalmunkban sokkal inkább a kései romantika és a születõ realizmus elegyének sajátos hangú, eredeti képviselõje volt. Rendkívüli termékenysége miatt (hetvenkilenc könyvet publikált, és kétezernél több hírlapi cikket, tárcát) gyakran elnagyoltan, mûgond nélkül írt, de mind újszerû témáival, mind sallangtalan, drámaian tömör stílusával új utat vágott a modern magyar próza és dráma elõtt. Legjobb regényei (A nap lovagja, Az ezüst kecske), drámái (A dada, A tanítónõ) s fõleg legkiválóbb novellái huszadik századi irodalmunk kincsesházába tartoznak.
 

BRÓDY SÁNDOR

Kaál Samu

Fent a hegyen, Fedémesen, polyák ulánusok éppen akkor cselekedték meg, hogy szerdán reggel jó korán, lóval, munícióval, mindennel kivonultak az exercirplacra, és délelõtti harangszóra már az egész falu lángban állott.
    A hegyaljában, a Bikken keresztül átvilágított a rettenetes fény egész Szépaszszonyfalváig.
    Itt a matyók sûrûen hányták magukra a keresztet, s az asszonyok - ámbár csak szerda volt - töltött káposztával laktatták a katonáikat. Csak el ne menjenek.
    A legényekben pedig mintha megroggyant volna a bátorság, ha a kocsmában mulattak, õk hazamentek szépen.
    Az egész falu abban volt, hogy jobb félni, s eltûrni a sorsot, mint megijedni majd. Hetven óta különben is megszokták ezt az állapotot. Ugyanabból a huszárezredbõl ugyanaz a két század feküdt közöttük azóta.
    A legénység - nagyrészt rusznyákok, de negyedrészt hazabeliek is - változtak minden három évben, de az állapot a régi maradt.
    Selyem volt a takarmány az egész völgyben, de lovuk mégis görhes, fáradt, sovány maradt; a legfinomabb, a legszagosabb szénát elõttük etették fel a katonák a saját lovaikkal. Elõttük lopták meg a fészert, s jaj volt annak a matyónak, aki szólni merészelt. A Kispatkósy fiú egyszer… Szép vers van a fejfáján fiatal életérõl. Szomorú haláláról. Vagy le is kopott azóta, azért a szépasszonyfalviak el nem felejtették.
    Az istálló, a ház, minden falat legkülönb részét ezek a mamalikok szedték el tõlük. És a hazabeliek is egészen hozzátörõdtek ezekhez a sáskákhoz.
    Nem volt mit tenni. Panaszt kinél tenni? Csúffá tett legények mégis a falun a legártatlanabb nótát énekelték búsan, szomorúan:

    Kijeé ez a ház kijeé,
    Beró János urameé.
    Hát ez a ház vaj kijeé,
    Bedécs András urameé…

    Öregasszonyoknak kiesett a könnye…
    A tisztek - kapitány volt köztük a legfõbb - megtanultak valamelyest magyarul, s úgy tudtak kacagni, amint keservesen bõgött a paraszt.
    Másképp is alig lehetett itt egyebet tenni, mint nevetni és sírni megint.
    Nyomorult falu, a tisztek halálra unták magukat, ha mégis olykor egy-egy kis hecc nem akadt.
    Éjjel muzsikát adtak boldog-boldogtalannak, a Samu zsidó feleségének, a Paklincs leányoknak, mindenkinek. Az orvos felségét hagyták csak békén, maguk sem értették: hogyan.
    Aznap a fedémesi autodafé nem hagyta a tiszteket aludni. Hajnalfelé eloszlottak mégis. Brandel báró - a hadnagy - nem tágított egyedül. Fogta a cigányokat, s ment egyenesen az orvos háza felé.
    A muzsikusok ráhúzták. A báró énekelte hozzá a szerenádot. S amikor az orvos megjelent az ablakban, még dühösebben énekelte.
    - Távozzanak! - szólt ki az orvos röviden.
    - Marad! - szólt a hadnagy.
    Az ablak becsapódott, s egypár perc múlva az orvos ott állott a katona elõtt.
    - Báró úr, egy szóra.
    A hadnagy nevetett, s intve a fiúknak, hogy "Mars", kardjára tette a kezét, és szólt: - Tessék.
    Egyedül maradtak.
    Sötét volt, az orvos megszólalt: - Báró úr, ön nem ismeri a családomat.
    - Nem.
    - Mit jelent hát ez a különös tisztelet?
    - Akarom.
    Egy pofon csattant el a levegõben. A katona kardjához kapott. Az orvos egy pisztolyt vont ki a zsebébõl.
    - Tessék közel jönni!
    Hadonászva kardjával, szitkokkal ajkán - négyszer is nekiugratott.
    De amikor közvetlen közelébe ért, s világosan látta, mint mered rá a halál a kis forgópisztoly csövébõl - karja, ajka egyszerre elállt. Hiába tüzelte magát, a vér megfagyott ereiben, amint az utolsó megrohanásra nyaka mellett süvített el a golyó, és megpörzsölte állán a szakállt.
    Még mindig szitkozódva ugyan, de már remegve hazatántorgott.
    Ajtaja elõtt most is, mint mindig, ott feküdt a szolgája. Megrúgta derekát. Kaál Samu felugrott: - Parancs!
    Bort kellett felhozni a pincébõl. Meggyújtotta a lámpát, s az italt odatette az asztalára.
    - Mehetsz! - szólt a hadnagy.
    Kaál Samu kifelé indult.
    A báró a közkatona keze után kapott:
    - Maradj! - szólott szelíden. Aztán odalépett az asztalhoz. Bort öntött a poharakba, s az egyiket a szolgának nyújtá: - Igyál!
    Kaál Samu széles matyóarcát hol félelem húzta össze, hol kiszélesítette az öröm.
    Aztán ittak.
    Hajnali három órakor az orvos épp felszállott a kocsijára. A kerületébe akart indulni. A kocsis szólt: "gyû!"
    Hátul a gazdája egyszer csak lefordult a kocsiról.
    Huszárkarabélyból egyenesen a szívébe ment a golyó.
    A kocsi mögött, a bodzagarád alatt, korán kelõ kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak.
    - Kaál Samu, mit tettél?… Mit tettél? - kiabáltak utána, amint a közkatona eldobva fegyverét, nekifutott a partnak…

    Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva hallgatott az eszkort között. "Bolondok - gondolta magában -, ezek azt hiszeik, hogy a halálra visznek!"
    Nevetett, amikor vigasztalták.
    - Ne búsulj, Samu, azért még nem visznek vesztõre…
    - Búsuljon a ló!… - azt felelte. Szerették volna megtudni, kérdezték egyre:
    - Mi vitt téged erre, Kaál Samu?
    Összeszorította a vékony pittyét, felhúzta a ritkás sárga szemöldeit, s hallgatott.
    A börtönben sem tudták szólásra bírni. Hiába veszõdött vele a profosz, a hadbíró; bohókás tekintetet vágott, sunyin vihogott, sõt úgy sandalított az õrnagyra, mintha azt akarná mondani: "Jó, jó!!"
    Nap nap után, böjt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája.
    Hogy örült, hogy törülte markával a nyúlszemeit. A vén profosznak majd kiesett a könnyû a szemébõl.
    Mégiscsak áldott jó emberek ezek a tiszt urak.
    A szolgát és gazdát magukra hagyta a börtönõr. Az ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyógyereket. S hogy rimánkodott az: - Tudom, hogy nem tetszik elhagyni! Kaál Samu jelentkezett másnapon.
    - Vallok.
    Vallott.
    - Kedden volt, a lovat becsméltem - megütött az ostorral!… Meg kell halnod ezért…
    Be volt fejezve ezzel a vizsgálat. Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet.
    Elõtte való napon tisztát hozott Kaál Samunak a szülõje. Tisztát is, egy kis ennivalót is. Mind a kettõvel bebocsátották.
    Hadd sírják ki magukat! Sírt is az öregasszony az egész falu helyett. A fiú vigasztalta furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna:
    - Eladó-e még a Bándi Ferusék fél fertálya a mienk mellett? - szólt fennen, s belenyúlt a lajbija zsebeibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan kivágni.
    Még mást is szeretett volna mondani, ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy tán-tán hamarább megy haza, mint a többi; de az egész olyan zavaros volt, hogy az öregasszony még jobban nekibúsulta magát.
    Kaál Samu fütyörészett, amikor a bíróság elé vitték. A tiszta új ruhája, csizmája, orcája, nagy, kajla fülei úgy ragyogtak, mint csákóján a rózsa.
    Szinte tetszett az ezredesnek, olyan haptákba vágta magát.
    - Helyes, fiam! - bátorította néma tekintetével a gazdája, aki ott volt a bíróságban, fessen, mint mindig, de halványan, mint még soha.
    Halálra ítélték. Orvul lõtt - akasztófahalálra.
    Sárga arcát a szolgának hirtelen árny borította el. De megint csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették.
    Katonáéknál nem késlekednek a megtorlással. Kaál Samut meg se hagyták melegedni a brigádban. Elvették szép katonaruháját, a régit, a parasztit hozták elõ a magazinból. Õ, hogy megörült neki. A bekecse zsebében még ott volt - ha két év alatt megszáradt is - az a két szál rozmarin… Ott volt, az volt…
    Mégiscsak kiesett a könyû a szemébõl. Mégiscsak hazamegy. Igaz hát, hogy áldja meg az Isten… Elkapta a kezét a gazdájának - mert meg-meg csak bejött az hozzá - s csókolta hevesen.
    - Csak okosan, okosan! Nem félni! - szólt az, s magára hagyta a siralomházban.
    Ott ismételgette õ is az édes szülõjének:
    - Csak okosan, okosan! Nem félni! - Nem is félt már az öregasszony; azt se tudta, hogy van, ki fia, ki az istene; úgy rázta a hideg…

    Hajnal volt, havas, világos téli hajnal. Az ablakon keresztül be lehetett látni az egész udvart. Tele volt ölfával, csak szélrõl látszott ki egy vékony gerenda. Civilek mozgolódtak körülte.
    Kaál Samu nézte, nézte. Mennyi komédia! - gondolta magában. De azért fázott. Bátorította magát. Talán éhes? Evett, s szivarozott. Még félig se szívta ki a virginiát - azt is gazdája küldte -, elvették a szájából. Több volt, mint a fele, ej, jó kis szivar! Sajnálta, eltette a polcra.
    Megimádkoztatták, kivitték.
    Már akkor ott állott az udvaron a százada; valamennyien ünnepi ruhában, cakompak. Intett nekik a fejével, sandalította rájuk a szemével. Biztatni akarta õket, szeretett volna szólni: "fiúk, ne féljetek!"
    Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen ott volt százada elõtt gazdája, a hatalmas, az erõs, a mindenható tiszt. Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó rendjellel - kisisten! Kaál Samu nem tudta levenni róla a szemeit.
    Bizalmat, bátorságot, biztonságot szerzett magának e sárga arcból, a hegyesre kifent bajuszból.
    Büszkén, majdnem gõgösen ment elõre az akasztófa felé.
    Arccal a bajtársak felé fordították.
    A hadbíró õrnagy mormogott valamit. Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá kíváncsi. A gazdájára nézett. Az sárgán, mint egy halott, de kidülledt mellel, mint egy igazi huszár, tekintett rá vissza:
    - Csak okosan… nem félni!
    A hóhérlegények megragadták. Kaál Samu elordította magát:
    - Hadnagy úr, ne hagyjon!… - Többet nem szólhatott.
    Tréfa volt. Véget ért. A tiszt imára vezényelt.


KÉPZÕMÛVÉSZET

SZEPES ERIKA

Petõcz Lajos mûvészetérõl

Él közöttünk egy ember, csaknem egy évszázada, megalkotott ezres nagyságrendû grafikát, százakban számolható festményt. Nevét még a szakemberek sem igen ismerik; 1999-ben nyolcvan évesen a csaknem teljes ismeretlenségbõl robbant be a köztudatba a kerek évfordulóra rendezett kiállításával a Duna Galériában. Azóta már többen tudnak róla, de a méltó elismerés még várat magára. "Nagy hibád volt mindig, hogy nem mozgolódtál eleget" - vetette szemére valaki a tárlaton. Õ beismerõleg, egyetértõen nevetett. Valóban nem mozgolódott, hanem kitartóan dolgozott, a saját maga elé tûzött célokért.
    Él közöttünk egy ember, csöndesen, újpesti lakótelepi lakásában, és életrajzát is szigorúan ennyire korlátozta:
    "1919. Augusztus 25-én születtem Abonyban (Pest megye). Édesapám tanult mestersége a géplakatosság volt. Franciaországból történt hazatérése után a Nemzetközi Hálókocsi Társaságnál volt kalauz. Több nyelven beszélt. 1889-ben született. Édesanyám Kismartonban született 1885-ben. Bécsben tanulta a nõi szabóságot Hárman voltunk testvérek. Fiatalabb öcsém 1 éves korában meghalt. Testvérem, Petõcz András gépészmérnök, 1920-ban született Újpesten. Felesége, Wédel Márta, 1920-ban született Rákospalotán. Feleségem, Kövécs Mária 1919-ben született Tolnanémediben.
    1939-ben tanítói oklevelet szereztem Esztergomban, 1943-ban rajztanári oklevelet kaptam a Képzõmûvészeti Fõiskolán.
    1944-47: hadifogságban voltam (Szovjetunió).
    1948-80: Tanítottam (Dunakeszi, Bp., IV. ker., Újpest).
    Mûvészeti adottságaimat apai ágról örököltem.
    Számtalan csoportos kiállításon szerepeltem."
    E szûkszavú bemutatkozás után még szûkszavúbb felsorolása következik a kiállításoknak, tárlatoknak. 1971 és 1999 között 22 önálló kiállítása volt (16 Budapesten), ezek mellett folyamatosan több kiállítás változatos színhelyeken, önállóan és csoportosan egyaránt.
    Él közöttünk egy ember, aki életének gazdag termésébõl még soha nem adott el semmit, mindig csak ajándékozott, intézményeknek, közösségeknek (még kolostoroknak is), magánembereknek. Vannak külföldi és magyar díjai (a külföldiek természetesen rangosabbak, mint a hazaiak, nálunk csak egy Somogy Megyei Mûvelõdési Központ Dorottya-díjára tellett).
    Él közöttünk egy ember, akit hazájában kevéssé tartanak számon, pedig szakértõk és szakmabéliek írásban közölték vele, hogy "úgy rajzolsz, akár Dürer", "neked már nincs mit tanulnod a Fõiskolán", "Világméretekben is jelentõs mûvész vagy, Dél-Amerikában már régen milliomos lennél", "…festeni is tudsz, és úgy rajzolsz, mint Szász Endre", "Nem létezik, hogy Te nem vagy díjazott mûvész", ezeket - természetesen - Lajos bácsi nem adta át nekem, hogy teljes egészükben idézni tudjam.
    Petõcz Lajos közöttünk él, rólunk és minket rajzol. Stílusát témájának megfelelõen abszolút biztos érzékkel választja meg - a létezõ stílusok mindegyikében tökéletesen otthon van. Van Egry Józsefet idézõ Balaton menti sétálója, derengõ kontúrú realista-impresszionista stíluselemekbõl egybeszõve; vannak expreszszionista erejû és tömörségû rajzai a történelem sötét korszakaiból (csoportkép koncentrációs táborból; bekötött szemû, a súlyos testi munkától szoborszerû keménységûre kidolgozott, bazalt szilárdságú testüket a kivégzõ osztagnak bátran odafeszítõ hõsei); közmondásai-példázatai ("a nagy halak megeszik a kis halakat"); mélységes empátiával, szeretettel (ma így illenék mondani: szociális érzékenységgel, de ez az elkoptatott szó nem illik Lajos bácsi efemer divatokat elutasító tiszta világához) megrajzolt nyomorgó öregjei; karakterrajzai - gúnyképei soványakról és kövérekrõl, flörtölõ gigerlikrõl; fiatal nõkrõl álmodozó - és azokat szobornyi kicsinységben maguk elé képzelõ - sóvár tekintetû öreg férfiakról; az idõk során szinte egymásba nõtt idõs házaspárról; mindenrõl és mindenkirõl tud karikatúrát rajzolni, (témáit olykor a távoli mitológiából is meríti: faun és nimfa variációk), ám ezek a karikatúrák sosem bántóak vagy sértõek. Az a megértõ mosoly lengi körül groteszk alakjukat, amellyel csak olyan ember tud alkotni, aki szereti az embereket, megbocsátóan nézi el kisstílûségeiket, apró hibáikat. És Petõcz Lajosra - düreri rajztudásán kívül - az emberek felé irányuló szeretet a legjellemzõbb.
    Él közöttünk egy Petõcz Lajos nevû ember, egy nagy mûvész, aki szeret bennünket.
    Szeressük mi is õt.


 

VALLOMÁS

FEKETE JÁNOS

Redõnymozi

Aki fáradt, lehunyja a szemét. Egy kis szemöldök-összeszorítás, és már se kép, se hang. Csak ami belülrõl vetül oda. Az aztán lehet akár sokkal tarkább, vagy éppen vadabb, mint ami a redõnyön túl lenne látható. Mert kevésbé van alávetve a fizika meg a logika törvényeinek. Ezek a sajátos klipek ugyanis többnyire a múltból érkeznek, s úgy keverednek a képzelet szüleményeivel. Az idõ törvényszerûségeitõl teljesen függetlenek. Ez az egy, ami talán mégiscsak jó bennük. Rámeredek tehát a lehúzott rendõnyre, a behajtott spaletta sötét deszkájának vásznára. Várom, hogy felvillanjon rajta a foszforeszkáló fény.
    - Mars ki a fibul! - zavar ki bennünket, tilosba tévedt kölköket a Fás-kert kunkori bajszú, hegyes botú, posztó zsávolyban csámpázó csõsze, de mi, a játék hevében, a törvényt nem ismerõ labda után, újra meg újra benyargalunk a tilosba. Ecce puer, ecce homo! Íme, a gyerek, íme az ember! A rövidnadrágból kidagadó combomon kunkori szõke pihéket veszek észre - hû de büszke vagyok rájuk! -, de aztán az elsõ kislány-barátnõm meg az egész ligeti brancs szeme elõtt, könnyezve szégyenülök meg. A legjobb pajtásom tekeri ki a kisujjamat, s kényszerít térdre, s épp õelõtte. Aztán váratlanul besötétedik. Monoton zúgás és tompa robbanások. A B-52-esek kakofóniáját alig tudja túlharsogni a légóparancsnok ordenáré baritonja. Kintrõl fenyegetõzik, a korommá sötétített Jósika utca mélyérõl: "Földszint három, hé! Zsidóék, az anyátok! Föl fogom jelenteni magukat a parancsnokságon! A redõnyrésen kiszivárog a csóva, így jeleznek a bombázó nigger barátaiknak?!"
    És ez még csak a nyitány, mert a régmúltban aztán volt min ijedezni.
    Nemet mondok rá, újra meg újra megtagadom. Elég volt belõle akkor. A szememet még jobban összeszorítom, már a pofacsontomat s az orrom alatti bõrt is feszíti az erõltetett hunyor. Hová meneküljek? Hová?
    Mert nemcsak a múltból nem kérek, a jelenbõl is elegem lett. Igen, az átmenet folyamatosan átbillenõ, megfoghatatlan pillanatából szeretnék igazából kiszabadulni. A gonoszlét csupa olyan élménnyel és fenyegetéssel bombáz, amit egyszerûen nem vagyok hajlandó tudomásul venni. Hogy fogytán fogy az erõm meg az egészségem. Nem és nem! Mi értelme azzal foglalkoznom, hogy már minden, de szinte minden fáraszt, s gond lett a puszta helyváltoztatás is? Hiszen járni sem tudok automatikusan többé, ahogy gyermekkoromban, még anyám tárt karja felé igyekezve, olyan örömmel tanultam valamikor. A két lábon egyensúlyozáshoz, súlypontom óvatos áthelyezéséhez már újra oda kell figyelnem. Nem mindegy, hogy hová lépek, kõre vagy hasadékra, s milyen ritmusban evickélek rugalmatlanul zökkenõ izületeimmel. Vigyáznom kell, hogy meg ne bicsakoljak, s föl ne bukjam, hát nem röhej? Lemerevedett nyakam, a túlvégi periszkóp, már csak a törzsemmel együtt tud forogni, s akkor is keserveseket nyekken. A meszes ereken át, nyílván alig jut vérhez az agyam. Aki megvénült, többnyire ezért kóvályog részeg módjára. Ingatag testem közepén, kiszolgáltatottan himbál és imbolyog émelygõ gyomrom. Már nem is csak itt-ott zsibbadok, hanem tetõtõl talpig, a lábfejemtõl a kobakom búbjáig, mindenütt. Beesett hasamat meg a bõ nadrág is szorítja, s puffad, már a természetes életmûködés sem magától értetõdõ ebben a korban. Bizony, a lélegzetvétel is probléma olykor, a mellem váratlanul elnehezül, s eltátott szájjal kapkodok levegõ után ilyenkor: lám, akárkinek az oxigént sem ingyen adják. A horgasra duzzadt orromról meg mit mondhatnék, hogy teljes legyen a leltár? Hol taplóra szárad, hol meg ellenõrizhetetlenül nedvedzik, s azért kell ügyelnem rá. A lesõm? Idõrõl idõre vibrál s káprázik, mindhiába nyomkodom, a régi éleslátásom már csak az emlékezetemben él. Hm… amikor még a forgó-mozgó számológép-alkatrészek hibás mûködését röptükben tudtam kifigyelni, akkoriban csak vicc volt, hogy netán a szemem nem olyan éles, csak olyan csipás, mint a sasé. És hogy milyen aluszékony lettem, Istenem! Valósággal vonz a leroskadás, a vízszintes testhelyzet, mintegy megelõlegezi az elkerülhetetlent. Egy szó, mint száz: a jelennel hát tényleg nincs miért foglalkoznom már.
    Apropó, a jövõ. Mit véljek, mit takar ez a homályosan furulyázó kéttagú szó? Bevallom, nem nagyon értem, mostanában mintha mégis azon lennék, hogy átértékeljem diffúz fogalmát. Valamikor a megszületésem elõtti végtelent, a hullámzó nagy semmit feltételeztem alatta, amiben öntudatlan mámorral úszkálhattam föl s alá - a nagy tóban, ahogy anyukámtól hallottam -, s amiben majd csak megleszek valahogy halálom után is. Mostanában azonban mind többet filózom rajta, hogy hátha csak egy új szakasz kezdõdik akkor. Az örök élet - egy megtérésemmel nyert új dimenzió -, az meg mi fán terem? Hová kerülünk ebben a Bibliában beígért, következõ felvonásban? Hogy fogunk kinézni? Egyáltalán, ráismerünk-e egymásra? S mivel töltjük majd az idõt - az idõtlenséget? Az Örök Jeruzsálemben?
    Mesébe illõ gyerekes kérdések, de a választ, az Írás szerint, csak ártatlan és zsenge lélekkel lehet kiérdemelni. Bevallom, éppen a szellemem ráncaiban megbújó okoskodásom miatt kételkedem egy kicsit nemrég született hitem szilárdságában. Talán innen ered bennem a bûnös szorongás, amely újra meg újra elkap. Hiába tagadnám, a páromat változatlanul félek ugyanis magára hagyni, még átmenetileg is. Tulajdonképpen megvan az okom rá: jó ideje én szolgálok szegénynek mankóként. Eleven, tapintatos, motorizált boltként, mint égbõl kirendelt Trabant-sofõr. A nélkülözhetetlen. Néhány hónapja még a kórházból is hazaszöktem, amikor megtelefonálta, hogy belebotlott a szõnyegbe, és béna kislábát maga alá gyûrte. Mind a két felnõtt fiúnknak doszt megvan a gondja, õk tényleg nem vehetik át az én, mosó-fõzõ-takarító gondoskodását viszonzó szerepem.
    De hát nekem kell-e végül is mindent, minden részletkérdést megoldanom? Nem beképzeltség-e az efféle túlzott felelõsségtudat? A véletlenek kiszámíthatatlan szövevényében, ebben a kusza és titokzatos világban, bizony csak hittel, a teremtõ és világfenntartó Istenbe vetett bizalommal rendezhetõk valamennyire is az ember reális hadállásai. Esélye, dolga és felelõssége egyaránt.
    Mit látok hát a fekete redõnyömön, mégis? És mi dörömböl a fülemben, legbelül? El merjem-e mondani? Van-e, akit érdekel egyáltalán?
    A riasztó rém-kliptõl, akárhogy hessegetem, nem tudok szabadulni. Kórházi ágyon fekszem, fehér a fehérben, teljes tehetetlenségben. Kanalanként etet, s szívószállal itat a fölém dagadó nõvér, aki megizzadt, csimbókos fejemet párnával támasztotta föl. Fulladozom, de tiltakozásom hasztalan.
    Amikor magamra hagy, nemcsak a paplan lesz mind nehezebb szikkadt lábamon. Csontra soványodott forgóm is mind jobban nyom. Képtelen vagyok oldalra fordulni mégis. Ráadásul valami feszítõ érzés tekereg a hasamban. Csak akkor hagy alább, amikor az a testmeleg lé s ramaty szabályozhatatlanul, titkos örömmel kibuggyan belõlem. Amíg hûl, a félelem azonban mind jobban elural, hogy ki, mikor, hogyan fedezi föl. Tisztába tevésem, bezzeg nem vált ki olyan kedveskedõ, csecsemõt megilletõ kedveskedést, mint hajdan, anyám részérõl. Még jó, ha a nõvér egy efféle imával megelégszik: "Ej, Ketteske, legalább a cugehõrödet félrehúzhattad volna! Most hogy takarítsalak ki? Még a gumilepedõrõl is lecsurogtál. Ugyan kinek van ereje egy ilyen lakli emelgetéséhez?"
    Ebben  a  redõnymozi-jelenetben  aztán  az  a  legeslegrosszabb,  hogy  semmilyen esélyt nem nyújt a dolgok kedvezõbbre fordulására. Heppiend végképp nincs. Akinek ezt tehetetlenül át kell élnie, az már csak a mielõbbi befejezésben reménykedhet. Hogy minél hamarább érjen véget a haldoklása.
    Uram! Gondoskodó Istenem! Szelíd alázattal kérlek, kímélj meg ettõl a szörnyûségtõl! Tudod, ha javasolhatok valamit: a legjobb az lenne, ha egyszerre, kórusban szólítanád el mindkettõnket. Az meg a szépnél is szebb lenne, ha álmunkban érne bennünket az utolsó, a születésnél is nehezebb létforma-váltás. De ha netán mást mértél ki ránk - mit tehetek egyebet? - azt is alázattal fogadom, csak semmiképp se szolgáltass ki bennünket a szenvedés kényének-kedvének. Vagy legalább ne túl sokáig, hogy lázadás nélkül kibírjuk, hogy el tudjuk viselni. S közben is légy velünk mindig, kapaszkodó közelben, s könnyítsd elviselni nehéz pillanatainkat, hogy senki és semmi se zökkenthessen ki a Te tökéletes akaratodból. A szeretetedbõl. Végezetül pedig hadd valljak Neked szerelmet, talán ezzel még jobban bevágódhatom Nálad… Az utolsó lélegzetemig szeretnék Veled és Neked énekelni azon az éktelen fahangon, amivel megáldottál, s ami egyedül Tenéked tetszik. Ugye, tudod, milyen nótákat? A gyülekezetben tanult, Téged dicsõítõ zsoltárokat.
    Ennyi az egész, amit kérek. És csak az irgalmadban reménykedem.


VOX HUMANA

BARANYI FERENC

NFT

"Hogy gyûlölöm már, amit még annyira szeretek" - írta Váci Mihály a hatvanas években. Hazalátogatva meghatottan szemlélte a cserép csirkeitatót, a mángorlót, a faekét - és elszomorodott amiatt, hogy ezek még mindig használatban vannak.
    Dr. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere, akit jó ideje már a barátomnak mondhatok, tõsgyökeres angyalföldi. Bizonyos, hogy nosztalgiázva gondol vissza a Váci út csilingelõ villamosaira, a Pozsonyi út keramitkockáira, a körfolyosós proliházak-ra vagy a Vizafogó-part vadregényes viskóira. Ugyanakkor nagyon büszke arra, hogy - jórészt az õ erõfeszítéseinek eredményeképpen - mindezek már csak az emlékezetünkben élnek. Tudja, hogy a világnak elõbbre kell mennie ebben a sokarcú kerületben is. Abban is "ludas" egyébként, hogy mindinkább egységes fazont kap ez az eredendõen felnégyelt városrész. Neki a polgármesteri poszt nem felelõs beosztás csupán, hanem valami küldetés-féle. "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" - írta Tamási Áron. Tóth Jóska azt szeretné, hogy aki ebben a kerületben lakik, otthon is legyen benne.
    Tavaly országgyûlési képviselõ is lett az MSZP színeiben. Elsöprõ többséggel jutott be már az elsõ fordulóban. Elõtte egy másik barátom, Antalóczy Attila képviselte a parlamentben Angyalföldet. S ez némi ürömcseppet vegyített az örömömbe. Mármint az, hogy két barátom rivalizált egymással. A kettejük tusájától távol tartottam magam, de Antalóczy barátságát így is sikerült elveszítenem.
    Történt ugyanis, hogy a választási kampány idején - amikor kettejük küzdelme már lezajlott és Jóska maradt állva - felkeresett egy televíziós-stáb: szóljak néhány szót Tóth Józsefrõl, merthogy népszerûsítõ film készül róla. Gondolkodás nélkül - és örömmel - megtettem, egy szívbéli óhajjal zárva nyilatkozatomat: végezze munkáját oly odaadóan és lelkiismeretesen, ahogy Antalóczy Attila tette eddig. Nyilatkozatomnak ez a része az adásban nem hangzott el. Kivágták. Nehezményeztem a dolgot, de akkor már veszett fejsze nyele volt az egész. Mindazonáltal egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy Antalóczy megsértõdhet. Pedig hát megsértõdött. Késõbb tudtam meg, hogy elmondott mindenféle árulónak. Én pedig azt éreztem, amit Beethoven érzett, amikor értesült arról, hogy Napóleon - akinek az Eroica szimfóniát ajánlotta - császárrá koronáztatta magát. Hát ez is csak olyan, mint a többi? - kiáltott fel, és összetépte a partitúra címlapját. Hát Attila is olyan hiú állat, mint a többi politikus? - kiáltottam fel keserûen. Mit képzelt? Hogy valamiféle ostoba szolidaritásból vonakodom támogatni annak a pártnak a jelöltjét, amelynek õ kerületi elnöke is volt, én pedig a tagja sem vagyok? Nekem erkölcsi kötelességem volt a baloldali jelölt mellé állni, bárki lett légyen is az. És nem Antalóczy ellenében, hiszen õ akkor már a küzdõtér közelében se volt. Az õ csatájuk - mint már említettem - korábban lezajlott.
    Mindegy. Most Tóth Jóska ül a parlamentben és nagynéha kikéri a véleményemet errõl-arról. Egy éve a Nemzeti Fejlesztési Tervet küldte el, hogy mondjam el róla a gondolataimat. Megtörtént. Mégpedig írásban. Már el is felejtettem az egészet, de most, matatás közben, kezembe került levelem másolata.
    Hadd tegyem közzé, mert talán nem érdektelen:

    Kedves Jóska!
    Megkaptam az anyagot, rendes munka, csak a nyelvezete szörnyû, valamiféle közgazdász-hivatalnok nyelven íródott, helyenként tolmács kellett volna ahhoz, hogy megértsem.
    Természetesen én csak azzal a részével foglalkozom, amely a "tudásalapú társadalom" kérdését taglalja. Az NFT állítása szerint "az egész életen át tartó tanulás rendszerét kialakító oktatási reform következtében folyamatosan nõ és korszerûsödik az emberek képzettsége és általános mûveltsége". Ez gyönyörû, csak éppen az említett oktatási reform olyan iskolarendszerû oktatást szorgalmaz, amely "a munkaerõpiacra belépõ fiatalok munkavállalási esélyeit és lehetõségeit" befolyásolja elsõsorban. Az oktatási rendszer és a gazdaság közötti kapcsolatok erõsítésére fekteti a hangsúlyt. Magyarán: "a munkaerõpiac igényeihez igazodó ismeretek és készségek folyamatos fejlesztése" a fontos, azaz a gyakorlati tudnivalók, a hatékonyabb termelést elõsegítõ felkészültség megszerzésének a könnyebbé tétele. Ily módon elõbb-utóbb tipikussá válik az az ember, aki a gazdaságilag fontos ismeretek (informatika, kereskedelmi ügyvitel, pénzgazdálkodás, modern technológia stb.) terén verhetetlen, de érzelem- és gondolatvilága csenevész, emberi minõsége sok kívánni valót hagy maga után.
    A humán oktatás eredményeit nem lehet mérni közvetlenül, számokkal értékelhetõ hasznot nem hoz a termelésnek, hosszú távon mutatkozik csak meg az értelme. Ha elhanyagoljuk, sosem leszünk "emelkedõ nemzet", mégha több millió képzett szakemberrel rendelkezünk is. (Apró példa: akinek egy CD gyártási technikája a kisujjában van, azért nem egészen úgy viszonyul a munkájához, mint az, aki a CD-re felveendõ szimfóniát is ismeri és szereti.) Kerüljön hát sok-sok képzett ember a termelésbe, de nem mindegy, hogy milyen emberek lesznek azok. S csakis a humán kultúra és mûvészet fejleszti az emberekben a lélek védekezõképességét. Azt a képességet, amely segít bennünket érzõ embernek megmaradni ebben a dehumanizálódó világban.
    Kemény László szerint "a küszöbén állunk az Európai Uniónak és a tudásalapú társadalomnak. Ezek a jövõ prioritásai. Hatalmas feladatunk, hogy adottságainkat, lehetõségeinket a leghatékonyabban kihasználva felzárkózzunk a globálisan kibontakozó tudományos-technikai forradalom elérhetõ maximális szintjéhez".
    Nos, nem mindegy, hogy milyen emberek "zárkóznak fel" kis hazánkban. Jó képességû bunkók vagy képzett, de ugyanakkor kulturált, lélekben is gazdag lények. Akik tudják, hogy - például - miképpen kell európai módon viselkedni üzleti tárgyalásokon, közutakon, parlamenti vitákon és minden területén a köz- és magánéletnek. Nem önzõk, nem kicsinyesek, hanem olyan emberek, akiknek a saját boldogulásukon túl a nemzet emelkedése is fontos.
    Az ilyen emberek "tömeggyártásához" könyvek, színházak, hangversenytermek, nívós tévé- és rádiómûsorok kellenek - és a humán oktatást sem hanyagoló iskolák sokasága.

    Ölel barátod:
    Baranyi Ferenc


KILÁTÓ

HIDASI JUDIT

Oktatás japán módra

A 20. század második felében lezajlott, látványos japán gazdasági elõretörés titkait sokan kutatták és elemezték. Mert ugyan mivel magyarázható, hogy egy háborúban megtépázott, természeti kincsekkel és erõforrásokkal nem rendelkezõ, ugyanakkor természeti katasztrófákkal menetrendszerûen sújtott ország, az akkori fejlett világoz képest a technikai és gazdasági színvonal tekintetében jócskán lemaradt állapotából pár évtized alatt nemcsak, hogy behozta elmaradását, hanem a világ második modern gazdaságává küzdötte fel magát? Nem véletlenül aposztrofálták a jelenséget "csodá"-nak, hiszen "halmozottan hátrányos helyzetbõl" ilyen látványos elõretörésre addig még nem volt példa. A külföldi szakértõk által százszámra gyártott tanulmányok, elemzések, okfejtések és monográfiák végül is egy irányba konkludáltak: a csoda titka az emberi tényezõ. A fegyelmezett, engedelmes, lojális, magasan szakképzett és csoportmunkában jeleskedõ munkaerõ kinevelésének a hátterében pedig az érdem a japán oktatási rendszeré.
    Ezt felismerve indult meg a japán oktatási rendszer tanulmányozása. Az 1980-90-es évekre az oktatáskutatók figyelme világszerte a japán oktatási modell felé fordult, amirõl a témában megjelent nagyszámú vizsgálat és elemzés tanúskodik. Alaposan megkésve még az ezredfordulót követõen is jelentek meg a japán oktatást irigylésre méltó mintaképként bemutató külföldi tanulmányok (Magyarországon is egyébként), amelyek hitelességét az idõközben kialakult oktatási krízis legalábbis kétségessé teszi. Mert hogy nem túlzás válságról beszélni, azt maguk az érintettek - a szülõk, a diákok, a pedagógusok és oktatási szakemberek - jelezték elõször, még a 80-as évek végén. A problémák felerõsödésével aztán a média közvetítése révén a társadalom egésze és a széles közvélemény is mindinkább szembesült a helyzet tarthatatlanságával.
 

Ilyen volt - de milyen lett?

A II. világháború utáni japán oktatási rendszer a maga szigorú, erõsen központosított és uniformizált voltával magasan képzett tömeget állított elõ. Az írástudatlanság gyakorlatilag ismeretlenné vált - annak ellenére, hogy a japán írás rendszerszerûségét tekintve alighanem a legbonyolultabb a világon. A kötelezõ oktatás 9 éve alatt (6 év elemi iskola és 3 év alsó középiskola), ami az alapokat rakja le, rendszeres, szívós munkára és együttmûködésre szoktatják a gyerekeket. Kialakul a csapatszellem, annak jó és rossz vetületeivel. Az oktatás célja nem az egyének tudásának és teljesítményének a fokozása, hanem a csoport-teljesítmény javítása az egyének összmunkája és közremûködése révén. Vagyis nem az egyéniség és az egyéni adottságok kibontakoztatásának a terepe az iskola, hanem a gazdaság céljainak megfelelõ egyedek kinevelésének a mûhelye. Tehát nem valamilyen kívánatos közösségi nevelésrõl van itt szó, hanem egyfajta vakfegyelmet sulykoló, feltétel nélküli tekintélytiszteletre szorító, szélsõségesen pragmatista, mondhatni, "magas képzettségû, beszélõ munkaeszközöket" kitermelõ-kifejlesztõ metódusról. Kitûnni bármiben is - akár pozitív, akár negatív irányban - nem szabad. Ebben az esetben a csoport kiveti magából az egyént. Ez az a korszak, amikor a sokat idézett közmondás - deru kugi va utarareru (a kiálló szög beveretik) - szellemében szocializálódnak a gyerekek. Le kell tenniük egyéni ambícióikról, be kell sorolniuk a többiek közé. Ez a szellemiség - "csapatszellem" - nagyon jó szolgálatot tett Japán gazdasági növekedésének a szakaszában, hiszen a feltétlen önfegyelem, az egyéni érdekrõl való lemondás, egy-egy cég vagy munkacsoport érdekében végzett, minden másnál elõbbre való együttmûködés kitûnõen szolgálta a munkahelyek és a tömeggyártás érdekeit, s egyáltalán az ipari termelés céljait.
    Borzongással vegyes ámulattal adózott a világ a japán oktatás mindennapjait ismertetõ beszámolóknak. Annak, hogy a gyerekek az iskolába lépve fokozatosan leszoknak a játékról, hogy miden idejüket, figyelmüket, energiájukat a biflázás foglalja le, hogy alvásidejük csak töredéke a világ más részein élõ társaikénak, hogy hétvégéiket és az oktatási szüneteket is rendszeres különfoglalkozások töltik ki, s hogy az anyák minden elképzelhetõ módon - külön vitamindiétákkal és teljes kiszolgálással - támogatják gyermekeiket a lelketlen tempó követésében.
    Ez a teljes odaadás meg is hozta az eredményét: egyrészt a japán gyerekek sorra aratták a babérokat a nemzetközi megmérettetéseken, kitûntek kiváló teszt-megoldó készségükkel, másrészt soha nem látott mértékben nõtt a felsõoktatásban továbbtanulók száma. A felelet-választós teszteket mint felvételi vizsga-formát 1979-ben vezették be az állami felsõoktatásban, és erre felkészülendõ a közoktatásban ezek begyakorlására különös figyelmet fordítottak már kisiskolás kortól, olyannyira, hogy a japánok lettek a világon a legjobbak ebben a mûfajban (is). Az oktatás célja a tudás beplántálása volt a fejekbe: hihetetlen mennyiségû adat és ismeret memorizálására váltak képessé a gyerekek.
    A közoktatásban - Josida Kenszaku professzor metaforájával élve - úgynevezett "akvárium-oktatás" folyik. Õ ugyan ezt az angoloktatás kudarcának a szemléltetésére alkalmazta, de sok elemzõ meglátása szerint (Cortazzi; McVeigh; Gunejosi stb.) más tárgyakra is vonatkoztatható. Az aranyhalak az akváriumban annyi - és nem több - táplálékot kapnak, amennyi az akváriumban történõ életben maradásukhoz elegendõ. Ha azonban véletlenül a mély tengerekbe, viharos vizekre vetõdnek, akkor többnyire elpusztulnak - mert sem erejük, sem tapasztalatuk nincs az éles helyzetek kezelésére. A tanárok a vizsgákra lelkiismeretesen felkészítik ugyan a diákokat (néha csak súlyos pénzekért, különoktatás révén), de sem õk maguk, sem pedig a diákok nem rendelkeznek piacképes tudással. A tudás tesztelését az etetõk végzik, akik pontosan tudják, hogy mibõl és mennyit adagoltak, és korrekt módon csak ebbõl történik a számonkérés. Mindez alatt az összefüggések, a gondolkodás készségének a kialakítására nincs idõ, de tulajdonképpen sokáig igény sem volt. Mindaddig nem volt igény, amíg a japán oktatás belterjes volt, azaz országon belül kellett megfelelni a követelményeknek. Félreértések elkerülése végett: ezek a követelmények rendkívül magasak voltak, azonban elsõsorban szegmentált, lexikális, memorizálásra alapuló tudást tételeztek föl. Technikailag pedig a különféle teszt-típusok zökkenõmentes megoldására irányultak. A szóbeli számonkérés gyakorlatilag kiiktatódott. A világ azonban alaposan megváltozott az elmúlt évtizedekben, és az igények mindinkább a nemzetköziesedés irányába mutatnak, ahol mások a követelmények. A hangsúly az összefüggések felismerésére, a kreatív gondolkodásra került. Ráadásul a belsõ gazdaság igényei is átalakultak: innovatív, kreatív elmékre lenne szükség. Ezt az életformát, azaz mindent feláldozni a tanulás oltárán, a gyerekek tudomásul is vették - mindaddig, amíg nem ismertek mást. Idõközben azonban betört a világ a japánok életébe. A technika robbanásszerû fejlõdésével mind több külföldi életforma-minta vált ismeretessé; a mobilitás növekedése, valamint a televízió és a filmek megtették a magukét - a japán gyerekek többé nem azok az engedelmes tanulórobotok, mint akik egykor voltak.
    Az elsõ repedések a rendszerben az 1980-as években a középiskolák szintjén jelentkeztek. A tizenévesek körében - nem véletlenül, a legérzékenyebb korosztályban - egyre gyakoribbá vált az erõszakos, vandál viselkedés. Ez a folyamat aztán több dimenzióban egyre terebélyesedett: a társak kínzását és kiközösítését (idzsime) követte a pedagógusok irányában megnyilvánuló erõszakos viselkedés, fegyelmezési problémák. Az atrocitások eleinte az iskola falain belül, majd mind inkább a családokban is jelentkeztek. A folyamat egyidejûleg egyre fiatalabb korosztályokat ért el: a kistinédzserek körében is szaporodtak a deviáns viselkedési megnyilvánulások. Sem az oktatási intézmények, sem a társadalom nem reagált kellõ e-réllyel és odafigyeléssel ezekre a jelzésértékû jelenségekre. Az iskolák igyekeztek palástolni a problémákat - hogy folt ne essék az intézmény hírnevén. A társadalom - és sokszor a szülõk - figyelmét pedig lekötötte a "buborék-gazdaság"-ként ismeretessé vált látványos gazdasági elõretörés: ezekben az években ért el Japán a csúcsra.
    Visszatekintve persze könnyebb az összefüggéseket látni: az erõteljes anyagi gyarapodás nem kedvezett a hagyományos értékek és keretek változatlan formában történõ megõrzésének és érvényesítésének. A hagyományos ciklikus japán gyermeknevelési minta (McVeigh: 2001) szemmel láthatóan nem kompatíbilis a fogyasztói társadalom értékrendjével. Erõs kényeztetés csecsemõkortól az óvodáig; majd lépcsõzetesen szigorodó betörési szakasz, amely a középiskola végéig tart és az egyetemi felvételi vizsgákban kulminál; ezt követi egy lazítási szakasz a felsõoktatásban; majd ismét egy drasztikus betörési fázis a munkábaálláskor - azaz a "laza - szigorú - laza - szigorú" váltást a jóléti társadalom gyermekei nem tudják követni. Az anyagiakban gyarapodó családokban a gyerekekre több pénz, de kevesebb figyelem jutott. A jólét meglendülésével megindult ugyanakkor a születésszám radikális csökkenése is. A többnyire immár egyszem gyerek ugyanis a "szigorú" szakaszokat nem tudja többé feldolgozni: az anyagi jólét teremtette már-már korlátlan "virtuális szabadság" és a hagyományos nevelési elvek diktálta szigorú korlátozások között olyan hatalmas a feszültség, hogy az személyiségzavarokhoz vezet. Ehhez járul az a feszültség és nyomás, ami a gyerekre a családban a követelmény tekintetében hárul. A konfuciánus értékrendben mindig is kitüntetett szerepet játszó tanulást és taníttatást a japánok egyfajta tõkebefektetésnek tekintik: a sikeres jövõ záloga a szorgalmas tanulás, a jó diploma, és az ezt követõ biztos megélhetés. Manapság a nem kis anyagi áldozatot követelõ kitaníttatás (az óvodától a fõiskoláig állami oktatási intézményekben ez átlagosan 10 millió jen, azaz 20 millió forint gyermekenként; magánintézményekben ennek a duplája; de például az orvosképzésben akár 45 millió jent, azaz 90 millió forintot is elér: (v.ö. JT 2002. IX. 20. 1-3. o.). Ennek fejében a család "teljesítési elvárása" az egyszem gyerekre összpontosul. E lelki teher alatt sok gyerek megroppan. A XXI. századba lépve ezekre a feszültségekre a tanulóifjúság korosztálytól függõen reagál: osztálytermi fegyelmezési problémák, roszszabb esetben az iskolába járás megtagadása (tókó kjohi illetve futókó = nem-megjelenés az iskolában: évente kb. 134 ezer gyerek), továbbá magasabb korosztályoknál a hikikomori-jelenség (bezárkózók, akik a külvilággal évszámra nem érintkeznek) már-már járványszerû elharapózása. 2003-as becslések szerint (JT 2003. IX. 18. 3. o.) már közel 3 millió fiatalt érint ez a probléma!
    Az iskolába tisztességesen járó fiatalok tanulmányi elõmenetele több évtized elemzéseit és a nemzetközi összehasonlításokat tekintve szintén aggodalomra ad okot: mérési adatok tükrében egyértelmûen visszaesés regisztrálható mind a természettudományok és matematika (JT 2002. II. 16. 1. o.), mind pedig a humán tudományok (MSh 2002. II. 18. 6. o.) vonatkozásában. Oktatáskutatók és pedagógusok az elsõdleges okot abban látják, hogy a tanuló ifjúság érdeklõdése és lelkesedése a tudományok és a tudás iránt alaposan megcsappant. Az ifjúságban nincs meg többé az a tanulási és megfelelési felhajtó erõ, ami korábban jellemezte a japánokat. A gyerekek elkényelmesedtek és elfásultak.
 

Reformok a közoktatásban

Oktatáspolitikai szinten is felismerve a problémákat, több szakaszban reformkísérletek bevezetése indult el. Folyamatban és viták kereszttüzében van az 1947-es oktatási alaptörvény módosítása, ami majd több fronton az oktatás célját és célkitûzéseit is módosítani fogja. De több gyakorlati intézkedés máris történt, amelyekbõl csak kettõt emelünk ki.
    Elõször is megszûnt a szombati oktatás - aminek a pedagógusok és a szülõk sem örülnek különösebben, mert így a hét 5 napja alatt kell elvégezni azt, amire idáig 6 nap állt rendelkezésre. Igaz, hogy sok tárgynál az évek során több lépcsõben csökkent maga a tananyag is. A cél ezzel az volt, hogy a szakemberek szerint is túlzott terhekbõl visszavegyenek valamenynyit. Ráadásul a közoktatásban a tanítási órák 30%-a "szabad sáv"-ba került, azaz, az adott intézmény maga dönti el, hogy az adott órakeretben lehetõségei függvényében mit és hogyan oktat. E felszabadult órakeret elsõdleges célja az, hogy a tanulók egyéni érdeklõdésének és képességei fejlesztésének teret adjon. Ezzel az új lehetõséggel és szemlélettel sok iskola - és család - ügyesen tud ugyan gazdálkodni, de a többség küszködik a diverzifikálódó igények kezelésével. A hirtelen keletkezett szabadság hatékony felhasználása mind az iskolai adminisztrációnak, mind a tanulóifjúságnak, mind a szülõknek sok fejfájást okoz. A központosított idõfelhasználásra szocializálódott népesség körében sok a bizonytalanság és a félelem attól, hogy a tanulmányi követelményeknek a gyerekek hosszú távon nem tudnak majd megfelelni. Aggódva tekintenek a szakemberek a 2006-os tanév elé, amikor megjelenik a felsõoktatásban a "szabad sáv" rendszerben nevelkedett elsõ évfolyam. Vajon milyen tudást hoznak magukkal a középiskolából?
 

Továbbtanulás

Sokan logikusan kérdezhetik erre, hogy akkor mi történik a legendásan nehéz egyetemi felvételi vizsgákon. Nos, a "vizsgapokol"-ként elhíresült megmérettetések egyre inkább a formai elemek szigorú betartására korlátozódnak, de ténylegesen sokkal könnyebbé vált a bejutás a felsõoktatás intézményeibe. Elõször is a 80-as évek virágzó gazdasági közegében gomba módra szaporodtak a magánegyetemek. Jelenleg 512 a magán felsõoktatási intézmények száma, beleértve a fõiskolákat, "akadémiákat" és egyetemeket is. A felsõoktatási felvevõpiac látványos kiszélesedését természetesen az anyagi jólét ugrásszerû megnövekedése tette lehetõvé. Ennek köszönhetõen a továbbtanulók száma is jelentékenyen megnövekedett. Minél jobban tanult valaki, annál nagyobb eséllyel birkózott meg a presztízsegyetemek felvételi követelményeivel, sõt jó esetben állami egyetemre is bejuthatott, ahol a tandíj egységesen "csak" 520 ezer jen (1 millió forint) évente. Roszszabb esetben beérte kevésbé híres, ámde kevésbé szigorú követelményeket állító egyetemekkel. Így a szerényebb képességû hallgatók is bebocsátást nyertek a felsõoktatásba - magasabb áron.
    A születésszám csökkenése mostanra gyûrûzött be a felsõoktatásba: a kereseti piacból kínálati oktatási piac lett. Míg 1991-ben a 18 évesek száma 2 millió fölött volt, addig 2001-re számuk 1,51 millióra csökkent. 2009-re pedig elõrejelzések szerint a felsõoktatásba jelentkezõk száma nem haladja meg az összesített felvételi keretszámot. Ez a tény önmagában felveti a felvételi vizsgák létjogosultságának a kérdését. Egyre több egyetemnek a léte függ attól, hogy lesz-e elegendõ hallgatója. Ezért lazítanak a felvételi vizsgák szigorán. A következmények beláthatók: tanulmányi elvárások tekintetében elkerülhetetlen a "felhígulás", s ez a lehetõ legrosszabbkor éri a japán felsõoktatást. Hiszen az ország amúgy is gazdasági recesszióval és társadalmi válsággal küszködik. A változtatások azonban a felsõoktatás terén is elodázhatatlanok.
 

A Tojama-terv

A svájci International Institute for Management Development 2001-ben kibocsátott Versenyképességi Évkönyv-ében többek között azt elemezték, hogy egy-egy ország felsõoktatása mennyire felel meg a gazdasági kihívásoknak. Japán a vizsgált 49 ország közül az utolsó helyen végzett. (JT 2001. XII. 8. 1-3. o.) Tudniillik a tudás alapú gazdaság követelményeinek, a nemzetközi erõforrás fejlesztés igényeinek és a piacosítható kutatási potenciál termelés kihívásának megbirkózni képes humán kihívásainak nem kellõ mértékben megfelelõ oktatást nyújt. Elemzõk ezt a felsõoktatási struktúra megkövesedésének tudják be. Az 1886-ban császári dekrétummal alapított 7 tekintélyes "császári egyetem" - amelyek élükön a Tokió Egyetemmel hivatva voltak kinevelni az ország számára a vezetõi utánpótlást -, valamint további 92 állami egyetem mind struktúrájában, mind tanári állományában és az oktatás tartalmában is radikális változásoknak néz elébe. A Koizumi-kormány volt oktatási miniszterasszonyáról (Tojama Akiko) "Tojama-terv"-nek titulált reformok azt várják el az állami egyetemektõl, hogy 2004 áprilisától hajtsanak végre jelentõs integrációt, tanszéki és intézeti összevonásokat s átszervezéseket is beleértve, ezzel jelentékenyen redukálandó az intézmények számát; reformálják meg az intézményvezetést; az intézményeket menedzsment elveken nyugvó önálló adminisztratív szervezetekké átalakítva külsõ szakembereket is vonjanak be a döntéshozatalba; erõsítsék a versenyelvûséget; kapjon helyet a teljesítményértékelésben harmadik fél is; a teljesítmény legyen az alapja a kutatási támogatások elosztásának.
    Ez utóbbi pont kiegészül azzal, hogy a kutatási támogatások elosztásáért folyó versengésbe a magánegyetemek és fõiskolák is "ringbe szállhatnak", azaz remények szerint a teljesítmény alapján fog kiválasztódni az a 30 csúcsintézmény, amely nemzetközi összehasonlításban is a világ vezetõ szellemi mûhelyeként funkcionálhat.
    Nagy a tanácstalanság, nagy a bizonytalanság - még ha az elvekkel egyet is értenek, a kivitelezés mikéntje sokakat nyugtalanít. A régi egyetemek számára ez a presztízsveszteség mellett tényleges egzisztenciális fenyegetettséget is jelenthet. A tervvel kapcsolatban a nagy tekintélyû Nobel-díjas Kosiba Maszatosi professzor is aggályainak adott hangot (JT 2003. IX. 14. 3. o.), mondván, az egyetemek ilyen önállósítása az alapkutatások elhanyagolását okozza majd. A néha csak évtizedek múltán termõre forduló kutatások, amelyek nem hoznak rövidtávú hasznot, ki fognak maradni az egyetemek rövid-, de még középtávú nyereségorientált szemléletébõl is.
 

Szükségbõl erényt

Az aggályok ismerõsek, ugyanakkor mindenki tisztában van azzal, hogy muszáj haladéktalanul lépni. Az egyetemeknek nyitniuk kell a világ felé, hiszen csak így remélhetõ, hogy lépést tudnak tartani a nemzetköziesedõ környezettel. Sok minden változóban van: máris több a külföldi hallgató, több a külföldi tanár. Az egyetemi képzés megnyílóban van a társadalom széles rétegei felé, elsõsorban a posztgraduális képzésben. Egyre több program, egyre rugalmasabb oktatási formában (távoktatás, intenzív képzési programok, modul-rendszerû képzés) kínál lehetõséget a munka mellett tanulóknak, a háziasszonyoknak, a nyugdíjasoknak, az átképzéstõl munkalehetõséget váróknak.
    Kegyetlen a verseny a túlélésért a felsõoktatási intézmények között. De ha nem alakult volna ki sok tényezõ összeadódásaként ilyen krízishelyzet, akkor nem lennének az intézmények és maga az oktatási rendszer egésze lépéskényszerben. A japánok mindig is nagyon jók voltak a versenyhelyzetek kiaknázásában. A verseny volt a húzó motiváció a gazdasági elõretörésben. A most kialakult belsõ oktatási piaci verseny és a nemzetközi kihívás remélhetõleg pozitívan lendíti elõre a japán felsõoktatás alakulását.
 
 

HIVATKOZÁSOK
Cortazzi, Hugh: Overwhelming School Ordeals, in: JT 2002. XI. 9. 17. o.
JT The Japan Times (angol nyelvû japán napilap)
McVeigh, Brian J.: Japanese Higher Education as Myth, Sharpe: Armonk, NY, 2002
MSh Mainichi Shinbun (japán napilap)
Tsuneyoshi Ryoko: The Japanese Model of Schooling, New York and London: Routlede Falmer, 2001.


MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Honnan jöttünk, hol vagyunk
és hová megyünk?

Azt hiszem, napjaink közgondolkodásának legsúlyosabb torzulása az, hogy ha megkérdeznénk embertársainktól, történelmi értelemben véve honnan jöttünk, hol vagyunk és hová megyünk, képtelenek lennénk erre a kérdésre válaszolni. Sõt, ami még aggodalmasabbá teszi helyzetünket, nemcsak válaszolni nem tudnánk, hanem fel sem merül bennünk, hogy e kérdést egyáltalán fel kellene vagy lehetne tenni.
    A napjainkban élõ emberiség horizontja idõben és térben egyaránt végzetesen beszûkült. Bizonyára voltak már hasonló pillanatai az emberiségnek, de maradjunk csak a saját házunk táján. A ma élõ magyar honpolgárnak voltaképpen csak arra van rálátása, ami a számára aznap adott lehetõségeken belül meghatározza saját kis magánéletét. Hogy holnap kirúgják-e az állásából, ha megbetegszik, milyen egészségügyi ellátásban részesülhet, otthonát ellopja-e a feje felõl egy lakásmaffia, megöregedvén mekkora lesz a nyugdíja, betétei elillannak-e a bankcsõdökben, a szó soros értelmében minden teljesen kiszámíthatatlanná vált. Még azzal a négy esztendõvel sem tudunk elõre számolni, ameddig az általunk abszolút demokratikusan megválasztott kormányok uralkodnak fölöttünk, hiszen a pártprogramok betartására jóval kevesebb garancia van, mint azokra az ígéretekre, amelyekkel Jancsi ráveszi Juliskát, hogy tegye szét a lábát.
    S nehogy azt higgyük, újdonsült milliárdosaink nagyobb biztonságban élnek. Minthogy nálunk - elhanyagolható kivételekkel, amilyen egy véletlen lottófõnyeremény vagy egy véletlenül el nem lopott világszabadalom - milliárdossá mindenki csak törvénytelen úton válhat, sorsa lényegében ugyanilyen kiszámíthatatlan. Akik ma még széles mosolyra húzzák szájukat, ha meghallják hangját a telefonban, holnap rezzenetlen arccal írják alá a letartóztatási parancsát. Valószínû, hogy ebben az új világban még az etológiai törvények is megváltoztak, s a varjú is kivájja a varjú szemét, ha megváltoznak a tõzsdei indexek vagy valami botrányszagú hír átszüremlik a tévé képernyõjére.
    Ami közvetlen történelmi múltunkat illeti, annak emlékét sikerült nálunk úgy szétvisítozni, hogy legtöbben a kollektív amnéziába menekülnek e zajártalom elõl. Mi, akik felnõtt emberként éltük át azt a korszakot, sok mindent utáltunk benne, de azt hittük, fejlõdõképes társadalmi forma, hiszen derekasan tudott is fejlõdni. Fõként nálunk, "a szocialista tábor legvidámabb barakkjában"; ezt még a Nyugat is elismerte.
    Itt mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy a szocialista társadalom mibenléte már akkor is eléggé megfoghatatlan volt, azon túl, hogy a termelõeszközöknek köztulajdonban kell lenniük, s az országot a kommunista pártnak kell irányítania. Ildomos volt azonban elhallgatni, hogy az NDK-ban - ha jól emlékszem, 100 fõs létszámig - magángyárak is mûködhetnek, s számos szocialista országban valamiféle többpártrendszer is létezik. Azt pedig végképp nem lehet firtatni, hogy a Szovjetuniót, "a nagy példaképet" nem mindenben követõ országok - mint Jugoszlávia, Kína, Kuba - szocialisták-e azért, és létezhet-e szocialista országokban emberevés, mint egyes helyeken Afrikában, vagy olyan, a szokványos kereteken messze túllépõ népirtás, mint Kambodzsában?
    Az effajta merõben elméleti kérdéseket könnyedén átlépve, önmagunkról eleinte úgy gondoltuk, olyan, amilyen, de az "a" szocialista társadalom, majd lesz jobb is. Késõbb a bizonyos megszorítást kifejezõ "létezõ szocializmus"-ként emlegettük, amiben már az is benne volt, hogy létezhetne éppenséggel másmilyen is, de hát ez van, Még olyat is mondtunk, hogy megfelelõ reformokkal "emberarcú szocializmus"-sá kell átalakítani, bölcsen lenyelve persze az ebbõl logikusan következõ konklúziót, miszerint egyelõre sok tekintetben embertelen arcú. Így vagy amúgy, ezt a társadalmat az ország túlnyomó többsége elfogadta,  ha másként nem, a viccbeli Kohn bácsi módján, aki azt mondta, hogy "szocializmust szeretnék a hozzá vezetõ út nélkül". Akadt ugyan egy maroknyi, a társadalom szélébe kapaszkodó értelmiségi csoport, melynek tagjai akkor, amikor már ez is megengedetté vált, éltek azzal a lehetõséggel, hogy maoistából "demokratikus ellenzékivé" átváltozva radikális szólamokat hangoztassanak stencilezett és féllegálisan terjesztett kiadványaikban. Velük azonban a pártközpont és a rendõrség illetékesein kívül nemigen törõdött senki; társadalmi programjuk kimerült az olyasféle meghökkentõ, de üres lózungokban, amilyen az volt, hogy "Kádárt le kell váltani!" Akkora marhaságra, hogy nálunk be kell szüntetni a szocializmust és kapitalizmust kell csinálni, még a "demokratikus ellenzék" se gondolt soha.
    Aztán, mint tudjuk, mindenki legnagyobb meglepetésére ebbõl a marhaságból valóság lett, s azóta - a jövõ helyett - teljes gõzzel folyik a múlt ilyen vagy amolyan érdekekhez igazoldó felépítése. Egyesek szerint az, amiben éltünk, nem volt más, mint - ahogyan ezt egy Hannah Arendt nevû hölgy rég megmondta - a fasizmus piros színû változata. Mások szerint épp ellenkezõleg - hiszen a fasizmust azért mégis csak egyfajta nacionalizmus fûti -, az internacionalista, idegenfajú "lézengõ ritterek" nemzetellenes uralma, miként a Magyar Írók Szövetségében még Kádár János idején leszögezték. Higgadtabb teoretikusok a társadalmi modernizáció félresikerült kísérletének értékelik azt, ami velük történt, sokan az óvatos "úgynevezett szocializmus"-ként emlegetik; a hajdan itt-ott még felbukkanó "államkapitalizmus" most éppen nem divatos. Az egyik rádióban viszont él egy állandó mûsor, amelyik már címe szerint is azzal a problémával foglalkozik: miért és hogyan élhet köztudatunkban az a vélemény, miszerint "Kádár idején minden jobb volt"?
    Honnan jöttünk hát?
    Jelenünknek már a kezdetét is tökéletes homály fedi. Valamit rebesgetni szokás ugyan arról, hogy a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetõje, egy Mihail Szergejevics Gorbacsov és egy George Herbert Walker Bush nevû ember valamikor találkozott és megállapodott valamiben, de ez csak mendemonda. Jobb nagylexikonok nem is tesznek említést errõl a találkozóról, csak azt rögzítik, hogy Gorbacsov és Bush elnöksége alatt esett meg, hogy elõbb megszûnt az európai szocialista országok fölötti szovjet fennhatóság, majd kisvártatva maga a Szovjetunió is.
    Ugyanilyen homály fedi, mi van azóta. Ami bennünket, hajdani szocialista országokat illeti, a semmitmondó mellébeszélés már a szóhasználatban is nyilvánvaló. E szakaszt úgy szokás emlegetni, mint "a rendszerváltás" vagy "rendszerváltoztatás" óta eltelt idõszakot. Ez a kifejezés világossá teszi, hogy egy meghatározott idõpontban nálunk megváltozott a társadalmi rendszer, de semmit nem árul el arról, miféle rendszerré változott. Ha valaki azt mondja, hogy azóta itt kapitalizmus van, ferdén néznek rá, de hasonló furcsálkodás fogadná azt a kijelentést is, hogy nálunk nincsen kapitalizmus. Valamiért és valahogyan ildomtalanná vált arról beszélni, miféle társadalomban élünk. Ez a sajátos illemtan egyébként a fogalomkörhöz kapcsolódó más szavakra is kiterjedt, a kistõkés és nagytõkés, kisiparos és nagyiparos, kiskereskedõ és nagykereskedõ stb. helyett a minden különbséget eltüntetõ "vállalkozó"-t kell mondani. Éppúgy, mintha a nemi szervekrõl beszélnénk.
    A jövõképünkrõl bevezetõben már volt szó. Horizontunk idõben és térben egyaránt végzetesen beszûkült. Persze nem magától, és nem is mi, emberek döntöttünk úgy, hogy eztán nem akarunk hosszabb idõtávot belátni se hátra, se elõre, mert csak az érdekekl bennünket, ami a 24 órán át érvényes társadalmi lehetõségeken belül meghatározza saját kis magánéletünket. Ezt a látókört valakik valamiért beszûkítették.
    Ugyan kik, és miért?