M. SZÁNTÓ JUDIT

Ferikém

Ábrahám Ferenc elgondolkodva caplat a vendégmarasztaló sárban. Gondolatait csak az az igyekezet szakítja meg, hogy elkerülje a nagyobb tócsákat.
    Már a másfél kilométeres út végén tart, már látja is az autóbuszmegállót, amikor mégiscsak sikerül belemerülnie az egyik sárral teli gödörbe. Hangos átkot kanyarítva rántja ki a lábát, de már késõn. Jeges borogatásként tapad rá a zokni.
    - A fenébe! Más nem hiányzik, mint hogy göthös legyek - morog magában.
    Kiér a kövesútra, a megállóhoz. Behúzódna az apró, három oldalán fedetlen váróba, ahova csúcsforgalomban sem a nyári hõségben, sem a téli zimankóban nem fér be az összes fedél alá kívánkozó utas. Most is tömve van. De azért csak betuszkolja magát, ha csak éppen annyira is, hogy legalább a háta védve legyen. A hideg szél így is besüvít a sálja mögé. Az órájára néz. Még legalább hat percet kell várni az autóbuszra. Ha pontosan jön. Összehúzza magát, mert se a szél, se az esõ nem kíméli a kis építmény elején ácsorgókat. Topog a lábával is. Igaz, csak a bal fázik, amelyikkel belegázolt a sárba, de az nagyon.
    Nem bánja a hat perc várakozást, ilyenkor szokott az otthoni problémákra megoldást találni. Ha délelõttös, akkor kora hajnalban indul el a Pest melléki községbõl a városi kórházba. Már a gyalogúton is töri a fejét a családi gondokon, de akkor még olyan álmos, hogy elkerülik az okos ötletek. Hanem a megállóba érve kitisztul az agya, és rendszerint eszébe jut valami. Most például arra kell megoldást találnia, hogyan teremtse elõ a pénzt a kisebbik lányának a ballagására. Mert hogy az ma már nem úgy van, mint az õ idejében. Most nem az iskolában van a buli, hanem valami étteremben. Aztán a ruha! Mindegy, mibe kerül, csak mutatós legyen. Még jó, hogy nem külföldön rendezik a bankettjüket. Mert ilyet is hallott.
    Közben megérkezik a busz. Tülekedés felfelé, épp hogy le nem húzzák az emberrõl a dzsekit. Most se tudja elkerülni, hogy valaki a lábára ne lépjen. Nagyot sajog a tyúkszeme, de csak a szemét hunyja be, s hangtalanul mondja a magáét. Arra ugyanis már rájött, hogy ha szól, még valami gorombaságot is zsebre vághat ráadásként.
    Aztán benn a kórházban átöltözik és siet a nõvérszobába. Ott már várja a lista, hogy kit kell ma röntgenre, gégészetre, ultrahangos vizsgálatra, sugárkezelésre vagy máshová vinnie. Amikor meglátják a melegítõ konyhából az üvegajtón keresztül, már viszik is neki a finom illatú, gõzölgõ kávét.
    Mire kihörpinti, az otthoni gondokat az itteniek váltják fel a fejében. Mert gondosan meg kell tervezni mindent, hogy ne maradjon el semmi. A belosztályon ugyanis fõleg öregek vannak. És ez kétszeresen megnehezíti a munkát. Öregségére sok minden nyavalyát összeszed az ember, ezért sokfelé kell vinni vizsgálatra, kezelésre. És itt a "vinni"-n van a hangsúly. Mert járni már nemigen tudnak. Jobb esetben tolószék kell, rosszabb esetben kerekeken gördülõ ágy. És a beteget legtöbbször emelni kell. Székbe, ágyra, majd vissza. Miközben egyre azt hallja: - Jaj, Ferikém, vigyázzon a karomra, istentelenül fáj. Jaj!…
    Vagy: - Drága, Ferikém, tudja, hogy a derekamtól a csillagokat látom, ha hozzáérnek.
    Vagy: - Le ne ejtsen, édes Ferikém! Kétszer annyit nyomok, mint maga. Nem fog elbírni.
    De a beteghordozó bírja. Amilyen kákabélûnek látszik, olyan inas, erõs ember.
    - Ne féljen semmit, Pista bácsi. Csak kapaszkodjon jól a nyakamba.
    Aztán az is igaz, szívesen veszi, hogy õ mindenki Ferikéje. Pedig hátránya is van annak, hogy olyan népszerû. Most is, ahogy benyit a kórterembe, és közli a ketteskével, hogy indulhatnak, a néni kétségbeesetten fogja könyörgõre: - Jaj, Ferikém, még nem tudtam rendbe hozni magam! Úgy szédültem, hogy nem mertem kimenni a zuhanyzóba.
    Reggel van, a kávé még bizsergeti belülrõl, még nem is fáradt. Még csupa nyugalom van körülötte. Nem esik nehezére, hogy szolgálatkész legyen.
    - Jó, Bokor néni. Csak nyugodtan. Ne siessen, mert megint megszédül. Majd késõbb jövök magáért.
    Már nem hallja, hogy "az isten áldja meg". Benyit a következõ terembe. Itt férfiak vannak.
    - Indulunk, Pali bácsi - gurítja be a kerekes széket.
    - Drága, Ferikém, de jó, hogy jön. Ki kellene mennem. De tudja, hogy van az. Olyan zsenánt a nõvértõl kérni, hogy kísérjen a férfivécébe, és álljon ott mellettem. Félek is, hogy nem tud megtartani, meg aztán mégiscsak nõ…
    - Majd én kiviszem, Pali bácsi. Aztán maga is készülõdjön, mérnök úr. Megyünk a sugárkezelésre.
    - Ferikém, nagy baj van. Moccanni se tudok. Tegnap elestem, és minden tagom fáj.
    - Semmi baj, rögtön hozom a furgont - szól vissza már az ajtóból, amint Pali bácsit támogatja kifelé.
    A mérnök úr tudja, hogy a kerekes ágy a furgon. Hálásan pillant a beteghordozóra, miközben az éjjeliszekrényben kotorász.
    - Köszönöm. Igazán köszönöm, Ferikém - hálálkodik, pizsamája zsebébe csúsztatva az adandó alkalommal Ferike zsebébe süllyesztendõ bankjegyeket.
    - Ha már úgyis kimegy, legyen szíves hozza be nekem a kacsát - szól a szoba sarkából egy beteg. - Ugye, nem haragszik?
    Ferike Pali bácsit visszahozza, beülteti a tolószékbe, és átadja a kacsát annak, aki kérte.
    - Várjon - szól Pali bácsinak. - betakarom a pléddel, mert csípõs az idõ. A nagyépületbe megyünk, az udvaron keresztül. Hol az ernyõje? Nem tudja? Sebaj. Majd visszük az enyémet. Esik az esõ.
    - És maga? Még egy sapka sincs a fején.
    - Nekem nem árt. Különben se tudnám az ernyõt tartani. Még egy kocsit viszünk magunkkal. Másképp éjfélig se végzek.
    Végre megindulnak. A folyosón sétáló öregúrnak odaszól még: - Ugye, ma nem reggelizett? Tizenegyre megyünk a vizsgálatra. Akkorra van kiírva.
    - Akkor nem tudok menni. Jön a lányom. Vidékrõl. És nem maradhat soká. El kell érnie a vonatot. Sajnálom, de akkor nem megyek.
    - Jól van, jól. Majd megpróbálok valamit tenni.
    Így kezdõdik Ábrahám Ferenc munkanapja. Még gondolatban átrendezi a sorrendet az egyedi óhajoknak megfelelõen, aztán mûszak végéig viszi, hozza a betegeket. Kedves, segítõkész. Nem látszik rajta, hogy idõnként a feje otthon jár. Akárhogyan számol, sehogy se tudja kigazdálkodni a legszükségesebbeket sem. Igaz, valami különpénz minden nap csurran-cseppen. Csakhogy azzal mégsem lehet bizton számolni. Meg aztán sok az öreg, kispénzû nyugdíjas. És õ a világvégért se követelné ki a borravalót. Ha adnak, elfogadja. Kénytelen vele. De ugyanúgy bánik azzal is, aki egy fillért sem ad. Még akkor se dohog magában, ha látja, hogy a beteg meg se érezne néhány forintot. Magában vállat von. Õ akkor is végzi a munkáját.
    Ki tudja, hányadik beteget viszi a folyosón, amikor Böbe nõvér utána kiabál a hetes szobából: - Ferikém, jöjjön gyorsan. Pista bácsi szívinfarktust kapott. Azonnal át kell vinni az intenzívre.
    - Hát, Bakonyi néni, most szépen visszafordulunk.
    - Miért fordulunk vissza?
    - Egy súlyos beteget kell elõbb elszállítani. Majd utána jövök magáért. Nem is rögtön utána, mert elõbb még valakit idõre kell vinnem az ultrahangra.
    Bakonyi néni az ágyra ül kabátban, sapkában: - Mit mond? Nem hallom jól.
    Ferike legyint, de a szomszéd beteg elharsogja. A néni bólint: - Jól van, Ferikém, megvárom.
    - Nyugodtan vegye le a kabátot, sapkát. Beletelik egy kis idõbe, amíg ideérek megint. Várjon, majd segítek.
    Azután fog a folyosón egy kerekes ágyat, és rohan a hetesbe.
    És megállás nélkül folytatja. Dél felé már keserveset sóhajt magában az extra kérésekre. Mosolyogva, udvariasan, készségesen válaszol, ha ilyenkor már nehezére esik is.
    Csak néha tör ki belõle a méreg. Mint az elõbb is. Viszi a beteget a zuhogó esõben. Majdnem egyszerre érnek az udvaron a keresztezõdésbe egy teherautóval. Õ megáll, várja a jelzést. De sehol semmi. A sofõr lassít, körülnéz, majd beóvatoskodik a kanyarba. Azután arra hajt el, hogy Ferike nyugodtan mehetett volna tovább a betegével.
    - Az a jó édesanyád megtaníthatott volna a jómodorra - morogja a foga között.
    - Szólt valamit, Ferikém? - fordul hátra a beteg.
    - Semmi, semmi. Ne mozogjon. mert lecsúszik a pléd.
    A következõ betegnél meg nem bírja szó nélkül megállni, hogy percek óta fésülködik, nézi a kis tükrében magát. Õ meg áll az ágy mellett és várja, mikor indulhatnak.
    - Nem esküvõre megyünk, mamika. Ott nem a frizurájára kíváncsiak, hanem a visszereire.
    A mamika sértõdötten fejezi be a szépítkezést. Õ meg már meg is bánta, hogy szólt. Pár perc ide vagy oda, igazán nem számít. Majd meggyorsítja a lépteit és behozza a késést.
    Mûszak végére holtfáradt. Még utoljára bemegy a nõvérszobába, hogy leadja az utolsó leleteket.
    - Egy kávét, Ferike?
    - Igen, az jól jön. Aztán rohanok. Ha nem érem el a buszt, legalább egy órát várhatok a következõre.
    Már a zuhanyzóban van, az esze az otthoni gondokat forgatja miközben arcát a vízsugárnak tartja. Szappantól habosan áll a zuhany alatt, amikor Ancsur, a takarítónõ kopog be:
    - Jöjjön, Ferike. Plussz munka. - Aztán, hogy nem hall mást, csak vízcsobogást, hangosan dörömböl az ajtón: - Ferike! Jöjjön! Nem hallja?
    Ferike köpenyben jelenik meg az ajtóban. Kezében törölközõ, a fülét törli: - Mi baj van már megint?
    - Át kell menni a sebészetre.
    - Menjen a rosseb! Én sietek haza. Vége a mûszakomnak.
    Kriszta nõvér jön.
    - Muszáj menni, Ferikém. A sebészeten meghalt valaki. És Sanyi úgy lerobbant, úgy látszik, influenza. Hazament. Most egyedül van a Laci. Kell valaki másodiknak.
    - Jó - komorodik el Ferike. - Felöltözöm és megyek.
    Lacival csendesen nyitnak be a 2-es kórterembe. Mindjárt az elsõ ágyon fekszik a halott asszony. Beesett arca idõsebbnek mutatja a koránál: a láztábla szerint nyolcvan lenne az év végén. A két beteghordozó óvatosan emeli fel és helyezi a tepsibe, mintha csak attól félnének, hogy fájdalmat okoznak. Amikor a pléhfedelet ráborítják, az némi zajt csap. A szobában némán nézik a jelenetet a betegek. A zajra összerezzennek.
    A szomorú menet kifelé indul. Ferike szeme a megürült ágy melletti éjjeliszekrényre téved. Egy befõttes üvegben rózsacsokrot lát. Egy pillanatra megáll. Nézi a rózsákat. Azután elfordítja a fejét. Nem. Szó se lehet róla! Egy pillanatot sem szabad késlekednie, és nagyon kell sietnie, hogy elérhesse a félhármas autóbuszt.
    Laci kérdõen ránéz: - Na, mi lesz?
    - Semmi.
    De nem mozdul. A szemét fogva tartja, nem ereszti el az a csokor.
    - A nénié a rózsa? - kérdi a többieket.
    Az egyik beteg bólint. Ferike odamegy, válogat a rózsák között. Végül a legszebbik szálat kiemeli. A legpirosabbat. Lábujjhegyen lép az ideiglenes koporsóhoz, és ráteszi. Úgy virít az a bádogon, mint egy hatalmas vércsepp.
-     Nyugodjék békében - hajtja le a fejét. - Mehetünk - szól aztán a társának.

BÜKI PÉTER

Pieta

festem festem a keretet
kepeszkedem és úgy festem
érem érem alig érem
festek festek amíg élek

festem festem feketére
feketére de középen
ott valami fehér marad
kezem ernyed fehér marad

fehér marad üzen nekem
nem nem én õt nem ismerem
csupán egy folt fehérített
lepedõ mit kiterítek

megyek hozzád édes fiam
csak tudnám hogy most merre vagy
lakhelyedet megtalálom
be nem lépek mert utálom

részeges vagy undorodom
õsz fejemre szégyent hozol
szégyent rám ki megszültelek
ezt a szégyent nem feledem

otthon sámlin üldögélek
jöjjön ide néni kérem
én sietek megyek megyek
lakhelyedre kocsin visznek

ajtód pajszerrel feszítik
szívemet is szétfeszítik
ott vagy ott vagy én édesem
mereven lógsz élettelen

önkezedtõl felkötötten
rád ismerek én szültelek
álmaimban festettelek
hûlt testedet ölelgetem


 
PÁLFY JULIANNA

Mû

Mûváros, mûtér, mûvilágítás
Kicsike csicsa itt-ott,
mesterien mesterkélt.
Nem szeretjük a sötét
téli napokat.
Nem tudunk már
nyárra várni.
Mûélet vagy megadóztatott
csillogó kerengõben.
Soha jobb kor!
Kedves, gyere, elrepülünk.
 

XII.

Mindenség zenéje - végtelen csend
Húsomba maró megtisztító fagy
Kegyetlen-szép fehér világ
A kintrekedtek haláltánca
Gyermekfenyõk sikolya
Születés misztériuma
Szeretet-ámítás
December
 

Sötét van

Legalább a neszek
ismerõsök lennének.
Legalább egy pillanat
igaz lenne.
Legalább egy kutya
ugatna valahol.
Legalább az alkalomhoz
könnyem lenne.
A hold - mintha beteg lenne.
A csillag - mintha kõbõl lenne.
A szíved - mintha nem is lenne.

VARGA RUDOLF

Füstbenelveszett

Valahol még
kell
lennie
egy
világszép vadalmafának,
valahol még
kell
lennie
egy
zöldágnak,
lennie
kell
még
hûs árnyéknak,
valahol még
kell
lennie
egy
hívó
tájnak,
valahol kell lenni
egy
országnak,
egy
háznak,
egy
meleg ágynak,
meg kell
találja
füstbenelveszett önmagát
a
lélek,
kell, hogy
enyhet adjon
a
tegnapi árnyak
felsajgó
szívdobbanásának

SZALONTAI IMRE

A zenész halála

    Mikor a zenész meghalt, kinyílott a tér és megállt az idõ. Egy perccel korábban még vad pániktól reszketett, erõteljesen hullámzott az ágyon a teste. Most kisimultak az anyag ráncai és semmivé foszlottak, elenyésztek a fájdalom évtizedekbe kövült rétegei, mint lázas tenyérben a jégdarab. Tiszta, világos, sík mezõre ért a világ, ahol lelassul minden, s a végsõ érvekre, ellenérvekre egyszerûsödik. A számvetés ideje jött el.
    - Miért büntettél, uram? - tört ki az emberbõl keserûséggel. - Mit követtem el?
    - Semmit - felelte egyszerûen az isten. - És nem is büntettelek.
    Az ember meghökkent. Ekkora arcátlanságra nem számított. Sokszor elképzelte a találkozást, e késõi számvetést istenével, aki a csapást rámérte azon a rettenetes napon - a csapást, amely példa nélküli a földi emlékezet mélyeiben, s még hasonló is csak a mitológiai világ kegyetlen bugyraiban áll. De azt gondolni sem merte, hogy a Végtelen hatalmú úgy tagadja le az egészet, mint egy csínytevésen kapott gyerek. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen.
    - Látom, bajban vagy - szólt újra, majdnem csúfondárosan az isten. - Nem találod a módját, hogyan hassál rám, igaz?
    - Így van, uram. Nem tudok hatni rád.
    - És persze… gyûlölsz ezért.
    - Nem uram. Mit érnék vele?

    Csend volt. Az isten nem válaszolt. Az ember tudta, hogy ott van elõtte, hallotta a lélegzését, érezte gondolatai suhogását, lénye lüktetését. Szinte eggyé vált vele, de nem tehetett semmit. Rá kellett mindent bíznia.
    - Nézd - mondta akkor az isten neki -, nézd meg, hogyan volt. Megnézheted.
    - Mindent? - kérdezte hitetlenkedve az ember.
    - Mindent. Úgy látod, ahogy látni akarod.
    - Kérlek, ne gúnyolódj…
    - Nem gúnyolódom. Figyeld csak meg. Figyeld meg pontosan.
    És megnézte. Látott akkor az ember mindent, elejétõl végig.
    Látta, ahogy az erdõkben bolyong, elmerülten tervezgeti a jövõt, álmaiba gubózik a pirosló kúpcserepek mögötti rengetegben, a városszéli házak után, a mogorva karnagyot a próbateremben beszélni az apjával ("… többé ne zaklasson, kolléga úr, értse meg, a gyerek nem Mozart, nem is értem, miért kínozza õt…"), látta a választófejedelmet, a Monseigneurt, amíg vizsgadarabját játszva neki, egy damasztabrosz bojtjával babrál közönyösen, az udvari tanácsosok szalonjait, amint a hatalmas, hûvös termeken koppanó lépteivel halad a zongoráig, hogy zenére tanítsa a házigazdák gyerekeit… s látta végül, ahogy csomagol és Bécsbe indul, hogy leszámoljék nyomorúságos múltja összes keservével és a birodalom fõvárosába utazzék, senki által meg nem erõsített terveivel, oda menekülhessen széthullott családja romjairól, anyja hiányával a fojtogató légkörbõl, undorral önmaga iránt, amiért az uralkodó rokonával szemben annyiszor megaláztatott… Apja részegen alszik a konyhában akkor is.
    - Láttad? - kérdezte akkor az isten.
    - Láttam, uram - felelte emez.
    - És tudod már, mit akartál?
    - Nem - felelte bizonytalanul -, nem emlékszem már.
    - Nézd akkor tovább - mondta az isten. - Nézd csak.

    És nézte. Nézte az ember, miként hódítja meg a császárvárost - mindössze másfél év alatt. Befogadják, sõt istenítik is. S éppen ettõl olyan nehéz. A részeges brácsás fia, aki megváltja majd a világot… Ó, milyen nevetséges és elkeserítõ egyszerre önmaga elõtt, hogy ezen gyötrõdik szakadatlanul, éjjel és nappal, mindig… Hát ki születhet Mozart után? És Haydn után? Majd éppen õ, a sebhelyes arcú senki mutatja meg… Ki jöhet Mozart, a tökéletes és Haydn, a finom és nemes, a könnyed és tisztaszívû, ábrándos ember után, aki kedvesen túlnézett rajta, ha beszélt vele, és sosem javította ki tisztességesen a dolgozatait? Majd éppen õ mutatja meg, a kis senkiházi, akinek öröklött joga van az elmebajhoz, a halálvágyhoz és a káoszhoz saját lelkében, amelytõl sosem szabadulhat meg…
    Arra kellene figyelnie, amit érez legbelül.
    És látta - mert elvonult szemei elõtt minden -, amit a Csend Birodalmában talált. Felködlött elõtte az az õrült, borzasztó világ. Kavargott, lüktetett, hánykolódott, mintha szét akarna robbanni a feszültségtõl és kiokádni magából mindent, amit tartalmazott, a szennyet, a mocskot, a szart, nyomorúságot és halált, kapzsiságot és dölyföt, kishitûséget és kegyetlenséget, félelmet és gyilkos ösztönt, mindent, ami oda van bezárva az ember lelkének poklába, és õsidõktõl fogva ott kavarog. Mindent, amit elrejt sokszínû, hazug eszméivel a "felvilág", s hangokkal kifejezhetõ - ha végül a zenét magát is feszíti szét…
    Igen, s mindegy volt már, hogy õ maga akart híd lenni a között a világ és a zongora között, maga akarta anyagba önteni annak a világnak az összefüggéseit. A roppant és bonyolult törvényeket, amelyeket a befelé hallás során megismerhetett…
    Vagy más támasztotta benne ezt az igényt? Tudattalanul cselekedett? Emlékszik a pillanatra, amikor rálelt az egészre ott belül. Amikor megértette, hogy nincs választása tovább… Emlékszik, mit érzett, amikor felfedezte, s mit, amikor megértette: másik út számára nem létezik - ezzel kell megbékélnie, ez egyedül már az övé…
    Mert kárpótolta õt a világ mindenért, alacsony származásáért, csúfságáért, a szolgalelkûség kényszereiért, de mindenekelõtt a rettenetért, amit a képtelen és nevetséges szóösszetétel takar, az önmagában is merõ abszurdumért, amit a kifejezés jelent, hogy süket zeneszerzõ - süket zeneszerzõ! -, ami logikai paradoxon, hiszen mi lehet borzasztóbb annál, hogy nem hallhatja meg, ami legegészebben az övé, de csinálnia kell tovább, haláláig mégis, konokul, nem maradván semmi más neki, csak az?
    S mi mást is tehetett volna, mint hogy összekapcsolja a kettõt, a mitologikusan sorsszerû büntetést önmaga feloldásával, szükségbõl kovácsolva így erényt? Küldetéssé emelve az ellentmondást magát? Hogy éppen a büntetés eltúlzott mértéke lökte abba a mélybe, ahol mindannyiunk igazi énje lakik, az ember lelkének poklába, ahonnan így felhozhatja mindazt, ami õsidõktõl fogva ott kavarog?
    Ki támasztotta benne ezt az igényt? S ki elégítette ki? Emlékszik, mit érzett, amikor felfedezte, s amikor megértette, hogy másik út számára nem létezik. Ezzel kell megbékélnie, ez egyedül már az övé.
    S befelé figyelt akkortól mindig.
    Befelé akarva-akaratlan.
    S ömlöttek a mûvek onnantól, a csúcsosodva felívelõ, majd lehorgadó, nekiinduló és megtorpanó effektusok, csilingelõ-trillázó és tétován szemérmes ellágyulások, az egész világ, amelyet önmagában vaksi ujjakkal letapogatott, ömlöttek belõle a szimfóniákba, versenymûvekbe transzponált indulatok, mikrokozmosza belsõ öszszefüggéseinek, ellentmondásainak hû hangképei, a valóság elemeinek mind bonyolultabb, szövevényesebb és ismeretlenebb kapcsolódásai, melyeket egyre nehezebb volt felmutatnia, egyik szál húzta a másikat, gyökér a gyökérbe, levél a levélbe kapaszkodott, rétegeket, szinteket, koherens rendszereket kellett volna szétszaggatnia, míg végül az utolsó titkokhoz ért, az utolsó titokcsoporthoz, mozdulatlanná szervezõdött egytömb-titokhoz, ahol megbicsaklott aztán, mert nem bírta tovább, olyan nehéz lett hirtelen, hogy egészen belezavarodott…
    Befelé figyelt, s zenébe öntött mindent, míg képes volt megtenni. Aztán csak állt tehetetlenül és döbbenten nézte - a legvégsõ titkokat, amelyekrõl nem tudta eldönteni, hogy istenéi vagy a sátánéi-e azok.

    Csend volt közöttük, az isten és az ember között. Tudta, hogy ott van elõtte, hallotta a lélegzését, érezte a gondolatai suhogását, a lénye lüktetését. Szinte eggyé vált vele, de nem tehetett semmit. Keserû volt és üres.

    Az volt tehát az ár - mondta nyugodtan.
    - Az volt, igen - felelte az isten.
    - Minden a tied, ugye? Minden te vagy…
    - Megmutattam neked. Részemmé tettelek.
    - Boldogtalanná tettél…
    - A legnagyobbá. Így akartad.
    - Ó, uram! - sóhajtott döbbenten az ember. Azt kérdezte volna, milyen áron, de hallgatott. Mindegy volt már.

    És kisimultak az anyag ráncai abban a vég és idõ nélküli térben és semmivé foszlottak, elenyésztek a fájdalom évtizedekbe kövült rétegei, mint lázas tenyérben a jégdarab. Tiszta, világos, sík mezõre ért a világ. Az ember nem szólt többet. Nem törõdött semmivel, a titkokkal legkevésbé. Fáradt volt és pihenni akart, semmi mást.
    Odalent pedig dühöngött a hóvihar a bécsi utcán. Tombolt és befújt  a szögletekbe, torlaszokat épített mindenhová, életet és mozgást örökre akadályozva meg. A bezárt ablaktáblákat meg-megújuló rohamokban cibálta a szél.
    S az ember meghalt végérvényesen. Visszavonhatatlanul.
    Nem fájt neki már semmi sem.

ESNAGY JÓZSEF

Ha befröcsköl

Temetetlen holt az emlékezet.
Ide-oda csapódik, sodródik
Tehetetlenül, összehúzódva,
Sebekkel teli,
Mégsem fáj annyira, mint a gyûlölet,
ha befröcsköl idõt és teret, hiszen
csak szép emlékeinkkel együtt
volna jó meghalni,
nyomtalanul felszívódni
váratlanul hosszú utazásunk után,
hogy többé ne cipeljük magunkkal
félreértéseinket, gyûrött
meghasonlásainkat,
amikor hirtelen, észrevétlenül
elfogy elõttünk az út
öröknek hitt
elevensége.
 

Egy adott és képtelen világ

Ha szeretetünket már csak a számjegyek határozzák meg
és szerepünk szerint hozzáépítjük a megfelelõ harmóniát,
a kimódoltság bonyolult, összetett módszerét,
a valóság már-már alig érzékeli
a szívünkben végbement változásokat
egy adott és képtelen világ
törvényszerûségei szerint.
Ilyenkor vonzódásunk
összegébõl levonjuk az önzetlen és lelkes
barátok részvétlen tartózkodásait,
amely sohasem olyan kíméletlen,
mint az önzetlennek elképzelt szerelem.
Majd az általunk felajánlott szeretet értékét
felszorozzuk a célszemély
legbosszantóbb, legrútabb tulajdonságaival,
és az elõnyösebb árucsere érdekében
arcunkra öltjük
az õszinteségünket elfedõ
nagyképû nevetést.
 

Az Úr és Mózes párbeszéde
a Sinai-hegyen

Nem ti vagytok-e választott népem,
mely az elsõ szóra elhagyott engemet,
hogy imádja az aranyborjút?
Legalább egy maradt volna hû köztetek!
S nem szeplõtelen már egy asszony
sem és egy leány sem szûzi már.
Senki sem hódol fölvert sátram alatt;
a lélek könnyû daloktól sivár.
S hatalmam is régen gyengülõben,
szemetekben. Mit érne kõsziklára írt betûm,
hiszen a szívetekben nincsen szeretet
és megbocsátás, csak szörnyû bûn.
Áldásra így hogy nyújthatnám kezem?
Haragom szörnyû, tüzes, mint a nap.
Egyezséget kötni minek nekem
veled? Ha elpusztítalak, mi van?
Csak magamat csalnám, nem tégedet,
bár kárpótolna sok minden, mit tettem én
míg hûséges szolgáim: halak s vadak
jönnének hozsannázva felém.
Uram! Uram! ne bántsd tébolyult népedet,
nem tudják mit, miért nem szabad.
Akik ma hangosan üvöltenek, azok
tegnapjaikért bûnbánatot tartanak.
Megalkuvásaikért, szolgalelkükért
váltanak Urat, gyászt és ünnepet,
hiába mondanád nekik: miért nem segítettél
magadon, talán akkor én is megsegítelek.
Negyven szörnyû nap, vagy akár negyven év
a sivár és kietlen puszta ég alatt
nem termel annyi gyötrelmet és szenvedést,
hogy nyakasságukban megváltozzanak
És nincs szívükben megbocsátás és hála
se jóra, se rosszra, mert gátlásaik nincsenek.
Az aranyat imádják, s ha nem adsz nekik,
üvöltenek, akár a dühödött részegek.
Mégis, Uram, tekints alá és nézd: sírnak,
ha gyászuk van, és vigadják az ünnepet.
Talán egy kicsit rád is hasonlítanak.
Bocsásd meg nekik, amiért ilyenek.

BISTEY ANDRÁS

Papírkápolna, III.

Részlet egy készülõ regénybõl

Furcsa vastag papír kerül a kezembe, hullámpapírra emlékeztet a tapintása. A fény felé fordí-
tom, így látszik, hogy más iratok összesajtolásával készült, az egyiken még a felragasztott ok-
mánybélyeg árnyéka is megkülönböztethetõ, sõt, ha a papírt az ablaküvegre teszem, a bélyeg
ábrája és értékjelzése is látszik, de azt nem lehet megállapítani, hogy milyen iratokból ragasz-
tották a lapot. Az illesztés nem tökéletes, megráncosodott a lap, ezért emlékeztet hullámpapír-
ra.
A tetején kézzel írva egy 3-as szám, s ugyancsak kézzel felírva: Tiszalök. Alatta nyomtatva:
Gimnáziumi érettségi bizonyítvány A felírás mellett egy húszkoronás okmánybélyeg, kézzel
írták rá a következõ számokat: 260/1923.
"Bistey Rezsõ Zoltán, aki Feleden (Gömör m.) született 1903. évi április hó 24-én, görög
katholikus vallású, miután a középiskolai tanfolyamot és pedig 1914-18-ban  az I-IV. osztályt
a sátoraljaújhelyi róm. Kath fõgimn.-ban, 1918-23 az V-VIII. osztályt a jászapáti királyi
katholikus fõgimnáziumban elvégezte, s dicséretes erkölcsi magaviseletet tanúsított, az alul-
írott bizottság elõtt érettségi vizsgálatot tett a következõ eredménnyel:
Magyar nyelvbõl és irodalomból: elégséges. Latin nyelvbõl és irodalomból: elégséges. Törté-
nelembõl: elégséges. Fizikából: elégséges.
A gimnázium többi tantárgyaiban következõ elõmenetelt tanúsított:
Hit és erkölcstanban: jeles. Görög-pótló irodalmi tanulmányban: jeles. Német nyelv és iroda-
lomban: elégséges. Bölcsészeti elõtanban: jó. Földrajzban: jó. Természetrajzban: jó. Rajzoló
geometriában: jó. Közgazd. És társ. tani ism.: jeles.
A fentiek szerint a szabályszerû követelményeknek megfelelvén, õt a tudomány-egyetemek
jogi és orvosi karára és matematika-természettudományi tanulmányaira, valamint a mûegye-
temre, az állatorvosi, a bányászati és erdészeti fõiskolákra s a gazdasági akadémiára érettnek
nyilvánítjuk.
Errõl neki a jászapáti királyi katholikus fõgimnázium pecsétjével és saját aláírásunkkal ellátott
jelen bizonyítványt kiadjuk.
Kelt Jászapáti, 1923. évi június hó 27. (Olvashatatlan aláírás) a vizsgáló bizottság elnöke
tanker. kir. fõigazgató, Simon Ignác igazgató. Dr. Mátrai Ferenc a magy és lat. ny. és ir. tan.
(Olvashatatlan aláírás) a történelem tanára. Kis Kálmán a mennyiségtan és természettan taná-
ra. A vizsgáló bizottság tagjai."
Kártyalap nagyságú, vörössel nyomott kemény kartonlap, ez is bizonyítvány.
"Bizonyítvány Bistey Rezsõ elvtárs(nõ) részére, aki az 1962-63-as pártoktatási évben az Idõ-
szerû kérdések tanfolyamot elvégezte. Jászberény, 1963. Márc. hó 27. (Olvashatatlan aláírás)
propagandista. Juhász Ferenc párttitkár."
A másik oldalon: "Tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni!
(Az MSZMP VII. Kongresszusa határozatából.) Magyar Szocialista Munkáspárt Járási-Városi
Végrehajtó Bizottsága Jászberény."
Amikor ezt a tanfolyamot elvégezte, már nem voltam otthon, ha néha hazamentem, ilyesmirõl
nem beszélt, nem tudtam, hogy hatvanévesen még tanult, ha csak ilyen alapfokú tanfolyamon
is.
A világ dolgaiban tájékozott volt, mindig többféle újságot járatott, rendszeresen hallgatta a rá-
diót, a hallottaknak gyakran utánanézett a térképen. Fõleg a külpolitikai cikkeket olvasta, a
belpolitika és a gazdaság kérdései kevésbé érdekelték, annyi azonban megmaradt benne az új-
ságokból, hogy ne okozzon gondot neki egy "Idõszerû kérdések" tanfolyam elvégzése.
Szakadozott szélû fehér lap, rajta rendkívül rossz stencilezéssel írott szöveg. A rovatokat kéz-
írással töltötte ki.
"Nyilvántartási száma: 1. Bonyhád község elöljárósága.
Jelentkezési lap az állomáshelyükrõl hadmûveletek következtében eltávozott közszolgálati al-
kalmazottakról.
1.) Az alkalmazott neve: Bistey Rezsõ
2.) Hivatali állása: m. kir. államp. fõtiszt, mezõkovácsházai adóhivatali fõnök.
3.) Melyik fizetési osztályba és fokozatba tartozik: IX. 3.
4.) Eddig az illetményeit melyik hatóság fizette: M. Kir. Adóhivatal.
5.) Van-e illetményalapja, s annak adatai szerint mi a törzsszáma, legutóbb melyik hónapra
esedékes, milyen összegû illetményt kapott: P 4536 törzsszám, 944 szept.-re 460 P 47 f.
6.) Ha nincsen illetményalapja legutóbb melyik hónapra esedékes, milyen összegû illetményt
kapott, és ezt mivel tudja igazolni vagy valószínûsíteni. -.
7.) Állomáshelyének elhagyására kitõl kapott utasítást: fõszolgabíró és Pénzügyigazgatóság.
8.) Állomáshelyét mikor hagyta el: 1944. szept. 22.
9.) A tisztviselõvel (alkalmazottal) együtt költözõ családtagok felsorolása (név, életkor, csalá-
di viszony): BR-né feleség 33 éves, B. Erzsébet 7 éves, B. András 20 hónapos.
Fegyelmi és büntetõjogi felelõsségem tudatában kijelentem, hogy az itt bejelentett adatok a
valóságnak megfelelnek.
Kelt Bonyhád, 1944  okt. hó 3. napján. Bistey Rezsõ (a tisztviselõ aláírása)."
A lapra írógéppel még a következõ szöveget írták:
Az 1,2,3,4,5,9. pontokban felsorolt adatok igazolására a következõ okmányokat mutatta föl:
ugyanazokat.
Kelt Bonyhád, 1944 okt. hó 5. napján Erményi sk. (aláírás)."
Alatta a lap aljára beszorított kézírásos följegyzés:
"A. p. ü. ighoz felterjesztett eredetivel egyezõ, igazolom. Bonyhád 1944. okt. 10. (olvashatat-
lan aláírás) m. kir. államp. fõtanácsos hivatalfõnök."
A lap túloldalán újabb följegyzés, ugyanazzal az írással:
"Hogy okt. hóra 460 P 93 f. az illetménylap alapján kifizettetett, igazolom. Bonyhád, 1944
okt. 10. (Ugyanaz az aláírás és az adóhivatal pecsétje)".
Vékony, fedõlap nélküli könyvecske, az elsõ oldalán kék fölirat: Zsepnaptár, alatta pirossal:
1945.
Egy-egy hónap napjait egy oldalra nyomták, a vele szemben lévõ üres oldal tetején fölirat:
Jegyzet.
A január hónap melletti üres oldalon apróbetûs kézírással ez áll:
"1944 szept. havi fiz. Mkházán 490.93
-"- okt. -"- Bonyhádon 460.93
-"- nov. -"- -"- 460.93
1944 dec. havi fiz. Kaposv. 460.93
az október havi elõleget fölvettem: 300
a nov. havi segélyt fölvettem 544
az 1945 jan. havi fiz. Jákon 460.93
-"- febr. -"- -"- 460.93
-"- márc. -"- -"- 460.93
márc. havi letelepülési segély Sz. hely 150
-"- -"- családi -"- -"- 300 ."
- Letelepülési segélyt vettél föl Szombathelyen?
- Akkor már teljes volt a zûrzavar, mindenki vitte, amihez hozzájutott. Ahol volt pénz, ott fi-
zettek nyakra-fõre. Volt, aki minden útba esõ városban fölvette a fizetését vagy a különféle
segélyeket. Én még nagyon szerény voltam.
A februári üres lapon csak két cím van: "B.R.-né Budapest Bocskai út 50" és "Arató Sándor
Bpest X. Delej u. 51". Az elsõ a nagyanyám, a második a nagybátyám akkori címe. A nagy-
szüleim ugyanis - miközben Budapestrõl vidékre költözött, aki tehette -, 1944 nyarán Jász-
apátiról a fõvárosba mentek a lányukhoz, és ott élték át a bombázásokat, az ostromot, ott élték
meg a felszabadulást.
A márciusi lapon ceruzával írott számoszlopok, ma már aligha lehet kideríteni, hogy mit szá-
molt. Utána üresek a lapok egészen júliusig. Az augusztusi lapon ismét két cím: "Zóka Gyula
Z.egerszeg Bíró Márton u. 16". Alatta "Kajdacsy Béla Veszprém H. M. u. 27."
A következõ lapokon újabb nevek és címek, majd a könyvecske lapjai közül apró papírszele-
tek hullanak ki, nevek, címek azokon is.
"Horváth József Tiszalök Áprád u. 15, Milovanov (a keresztnév elmosódott) Óbecse Pasicse-
va ulica 54., Ács István Kemecse Szabolcs vm., Gyarmati József gazdálkodó Földeák 368/a
Erzsébet kir.-né út, ifj. Ágoston Benedek Miskolc Rába u. 24, Szabó Ignác (a helység neve el-
mosódott) Csík vm., Puskás Lajos tiz. Szatmárnémeti Pázsit u. 39, Toma Ferenc örm. Kiskun-
halas Toldi u. 4., Csekey Károly örm. Kalocsa Zöldfa u. 23., volt századpk. Pajor Gyula Kár-
oly mûszaki tisztv. Budapest Elektromos Mûvek Budafoki út 52., Albert Gyula Ózd (utca ház-
szám nincs)."
- Miért írtad föl ezeket a neveket? Azt terveztétek, hogy a háború után megkeresitek egymást?
- Akkoriban már rebegették, hogy a háború után mindenkinek igazolnia kell majd, hogy mit
csinált az elmúlt éveken. Azért írtuk föl egymás címét, hogy ha valamelyikünknek szüksége
lenne a többiek tanúskodására, megtalálja õket.
- Szükséged volt ilyen segítségre?
- Nem. Simán igazoltak.
- És a többieket?
- Engem nem keresett meg senki, hogy tanúskodjam mellette, pedig jónéhányan fölírták az én
címemet is.
A naptár utolsó négy üres lapja fölött ez áll: Jegyzet 1946. Évre. Alatta apám írása tollal, ceru-
zával, látszik, hogy többször is abbahagyta és újrakezdte.
"Mezõkovácsházáról indultam: 1944. évi szept. 22-én. Orosháza (23) Szarvas (25) Mezõtúr
(26) Szolnok (27), Jászapátira érkeztem IX. 27-én. Jászapátiról indultam 1944 okt. 1-én. Bu-
dapest (1) Sárbogárd (2) Dombóvár (2) Bonyhádra értem X. 3-án. Okt. 3-tól nov. 20-ig Bony-
hádon voltam, okt. 19-tõl nov. 20-ig nemzetõr!
Nov. 20-án bevonulási hirdetményre bevonultam a 36-ik bevonulási központhoz Szekszárdra.
Bonyhádról ind. XI. 20. Szekszárdra érk. 20-án, onnan Sárbogárd (24). Dombóváron át Pécsre
(XI. 25), onnan XI. 27-én (oroszok lõttek) Abaligetre gyalog a Mecseken át. Kaposvár (28-
29), onnan Somogyszob-Balatonszentgyörgyön át Keszthelyre (30), onnan gyalog (olvasha-
tatlan falunév)-ra (1944 XII. 1-6-ig), onnan gyalog Zalaszentgrót-Türje (7), onnan vonaton
Ajka-Herend (8-9), Veszprém (Jutas) (11-12), onnan Ajka (13), Celldömölk-Pápán át Gyõr-
be, onnan Komáromba (16-22), onnan Gyõr-Csorna (24), Répcelak-Szombathelyre, onnan
25-én Jákra."
Komáromban látta egy szovjet Rata lelövését. A várban helyezték el õket, majdnem egy egész
hetet töltöttek ott, szinte örökkévalóság a korábbi fejetlen vonulgatás után. Egyszer egy Rata
keveredett föléjük, nem lõtt, nem bombázott, felderítõgép lehetett. A több ezer ember kitódult
megnézni, azután valaki golyószóróval megeresztett egy sorozatot, és a gép lángolva a Duná-
ba zuhant.
- Nem értem, mit keresett az a gép ott egyedül, alig százötven-kétszáz méter magasságban,
mintha szándékosan le akarta volna lövetni magát. Még a levegõben felrobbant, a pilóta nem
is tudott kiugrani. Nem értem...
Ezt többször is elmesélte. A történet néha megváltozott kissé, felbukkant benne egy-egy új
elem: a Dunán lángolva úszó, majd nyomtalanul elsüllyedõ roncs, a felharsanó éljenzés, a go-
lyószórós ünneplése, de a vége mindig egy tanácstalan "nem értem..." maradt.
"1945. III. 28-án Jákról indultam N.o.-ba az alakulattal. Nem engedtek át Szentpéterfánál, le-
mentünk Alsólendva-Muraszombatba, s ott Radkesburgnál átléptük a határt. Onnan Leobenig
mentünk, ott leszereltek s visszaküldtek..."
Az utolsó oldalon teljesen elmosódtak a ceruzával írt sorok, csupán egy-egy szó olvasható ki:
"...IV. 12-én itt a hegyekben lövészgödröket ástunk... V.-ig, onnan haza, V. 8-án délben in-
dultam, s Bonyhádra értem 10. én."
- Hogyan sikerült elkerülnöd a fogságba esést?
- Egyszer egy román alakulat elkapott bennünket - akkor már csak öten-hatan jöttünk együtt
- és a szakácsaik egy ház udvarán fél napig krumplit hámoztattak velünk.
- Hogyan szabadultál meg tõlük?
- Mondták, hogy várjunk, majd adnak egy tányér levest, de amíg fõtt, mi egyenként kereket
oldottunk. Én maradtam utolsónak, egy szakács észrevette, amint a nyitott kapu felé oldalog-
tam, és utánam kiáltott: "Visszajönni!" Úgy tettem, mintha nem hallanám, mentem tovább.
"Ha nem visszajönni", kiabált a román magyarul "én hozom géppisztoly!" Erre se néztem hát-
ra, kimentem a kapun. Vagy nem hozta a géppisztolyt, csak ijesztgetett vele, vagy mire hozta,
én már eltûntem.
Levelezõlap nagyságú kemény papír, egyik oldalán kép, a jászapáti gimnázium stilizált rajza,
alatta a község címere és a fölirat: Jászapáti Gimnázium és Szakközépiskola könyvtára ex lib-
ris '79.
A másik oldalán írás: "1923-1983. Érettségi vizsgája 60. Évfordulóján szeretettel köszöntöm,
jó egészséget kívánok. Jászapáti, 1983. Jún. 6. Kalmár Pálné igazgató."
Alatta aláírások, föltehetõleg az egykori osztálytársaké.
Kettészakadt, barna, foszladozó szélû papír, a két darabot utólag ragasztották össze egy széles,
barna ragasztószalaggal. Az illesztés nem pontos, ezért a furcsa, lila színû gépelés nagyon ne-
hezen olvasható.
"A bonyhádi áll. Adóhivataltól. Bistey Rezsõ állampénztári fõtiszt útnak Bonyhád.
A 16/1945. M.e.r 1. § alapján utazzék elõzõ állomáshelyére, Mezõkovácsházára, s ott magát
az igazolási eljárásnak vesse alá. Elõzõleg felettes hatóságánál, a makói pénzügyigazgatóság-
nál jelentkezzék.
Egyben igazolom, hogy 1944 október hó 2-tõl november 20-ig a bonyhádi adóhivatalnál telje-
sített szolgálatot a P. M. 3303/1944. O. M. biz. sz. rendelete, illetve a szekszárdi pénzügyigaz-
gatóság 55/fön. 1944. sz. rendelete alapján.
Itt sem politikai sem népellenes tevékenységet nem fejtett ki. Innen 1944 november 20-án be-
vonulási hirdetmény alapján katonai szolgálatra vonult be Szekszárdra.
Bonyhád, 1945 május 16 (olvashatatlan aláírás) állampénzt. fõtanácsos, adóhivatali fõnök."
Egy kérdõív gépelt másolata a következõ irat, az indigó elmaszatolódott, ezért ez a szöveg is
nehezen olvasható. A széle szakadozott, gyûrött, ki kell hajtogatnom, hogy elolvashassam.
"Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelkezései értelmében alulírott az alábbi igazoló nyilat-
kozatot nyújtom be.
1.) Név: Bistey Rezsõ. Hivatali állás: állampénztári fõtiszt, hivatalvezetõ.
2.) Életkor: születési év 1903 április 23. Családi állapot: nõs. Ellátatlan családtagok száma: fe-
leség és két gyermek, összesen 3 családtag.
3.) Mióta áll közalkalmazásban: 1928 április 14 óta.
4.) Mióta van jelenlegi beosztásában: 1943. évi január hó 30 óta.
5.) Esetleges elõbbi polgári foglalkozása: 1928 április 14 elõtt téglagyári magántisztviselõ
voltam.
6.) Vagyoni állapota hivatalbalépése elõtt: sem ingó sem ingatlan vagyonom nem volt, a szük-
séges házi bútorok s felszerelési tárgyakon kívül.
7.) Jelenlegi vagyoni állapot: sem ingó sem ingatlan vagyonom nincsen, s az adóhivatal átköl-
töztetése alkalmával részben ittmaradt, részben az átköltöztetés során elpusztult mindennemû
bútorom s felszerelési tárgyam a legszükségesebb ruhanemûkkel együtt.
8.) Ha elhagyta hivatalát, mi okból tette ezt: a Pénzügyminisztérium 3303/1944 OM. Biz. ren-
delete alapján az adóhivatalt a legfontosabb iratanyaggal együtt át kellett telepítenem Bony-
hád Tolna megyei községbe, s a hivatkozott rendelet értelmében a rendelkezésünkre bocsátan-
dó egy vasúti kocsiban a tisztviselõknek s családtagjaiknak ugyanide kellett telepednie. (A
vasúti kocsit nem kaptuk meg, s így egy-két csomaggal utaztunk el.) A szekszárdi pénzügy-
igazgatóság 55/fõn - 1944 számú rendeletében utasította a bonyhádi adóhivatalt, hogy az oda
érkezõ adóhivatali tisztviselõk s családtagjaik elhelyezésérõl gondoskodjék.
9.) Mikor jelentkezett újból szolgálattételre: 1945 május hó 16-án feladott táviratban jelent-
keztem újbóli szolgálattételre a makói pénzügyigazgatóságnál. Személyesen pedig 1945. évi
május hó 19-én jelentkeztem a makói pénzügyigazgatóságnál dr. Kószó Ferenc p. ü. titkárnál,
s 1945. évi május hó 20-án jelentkeztem a mezõkovácsi adóhivatal vezetõjénél Kossik Béla
állampénztári tisztnél, akinek a jelentkezésem napján benyújtottam jelen nyilatkozatot.
Mezõkovácsházáról Bonyhádra történt áttelepítésem után 1944. évi október hó 3-án értem új
állomáshelyemre, s onnan 1944. évi október hó 19-én katonai szolgálatra hívtak be. 1944 no-
vember hó 20-ig Bonyhádon voltam, majd az akkor megjelent hirdetmény alapján Szekszárd-
ra vonultam be, ahonnan Pécsre, Kaposvárra, Keszthelyre, Zalaszentgrótra, Jutasra, Gyõrbe
majd Komáromba vittek, onnan pedig régi katonai alakulatomhoz, a kassai VIII. gépkocsizó
vonatosztályhoz irányítottak Ják községbe. Itt szolgálatot teljesítettem mint írnok 1945. évi
március hó 28-ig, amikor az alakulatot Németországba ve..."
Az írás itt megszakad, keresem a folytatását a fiókban levõ papírok között, de hiába. Helyette
egy vékony füzet akad a kezembe. Rajta vastag betûvel: Fizetési könyv fölötte kézírással: P
4536, alatta Bistey Rezsõ.
A jászapáti adóhivatal pecsétje, mellette ugyancsak kézírással: "1940 aug. 1-tõl", majd hos-
szabb nyomtatott szöveg következik:
"Figyelmeztetés. A minisztertanácsnak 1877. évi október 16-án kelt határozata következtében
az évi járandóságok csakis a számfejtõ tisztviselõk által személyesen vagy minden kétséget
kizárólag megbízottjukként ismert egyének által elõmutatott fizetési könyvekre és nyugtákra
számfejtetnek.
Ha a tisztviselõ, altiszt és szolga ezt a fizetési könyvet elzálogosítja, vagy ha a részére utalvá-
nyozott évi járandóságból a végrehajtási eljárásról szóló törvények rendelkezései szerint fog-
lalásmentes résznek a hitelezõk javára szóló átengedésére magát kötelezi, vagy bármi módon
a végrehajtási törvények rendelkezéseit kijátssza: szigorú fegyelmi vizsgálat alá vonandó.
(L. a Pénzügyi Közlöny 1877. évi 43. számában az ugyanezen év november hó 13-án kelt
3.616. elnöki számú körrendeletet.)
A fizetési könyv elvesztése esetén követendõ eljárást a Pénzügyi Közlöny 1907. évi 6. Számá-
ban közzétett, ugyanazon évi február hó 9-én kelt 102.665/1906. számú  körrendelet szabá-
lyozza."
Az elsõ bejegyzés dátuma 1940. VIII. hó.
"Esedékes illetmény 196 P 80 f. Levonások, még pedig: alkalmazottak kereseti adójára 2.30,
alkalmazottak külön adójára: 2.60, rokkantellátási adóra: 0.20, nyugdíjjárulékra, 1.20.
O.T.B.A: 1.20, fizetési elõlegtérítményre: 24. A készpénzben kifizetett összeg 165 P 30 f."
A fizetése lassan, fokozatosan emelkedett: 1940 decemberében 208 pengõ 30 fillérre, 1941 jú-
liusától 217 pengõ 30 fillérre, 1941 szeptemberétõl 245 pengõ 01 fillérre, 1942 februárjától
302 pengõ 01 fillérre, 1943 februárjától 374 pengõ 45 fillérre, 1943 októberétõl 497 pengõ 95
fillérre, 1944 márciusától 557 pengõ 24 fillérre, 1945 márciusától 957 pengõ 24 fillért kapott
alapfizetésként, amelybõl 460 pengõ 93 fillért fizettek ki neki, illetve a bevonulása után
anyám vette föl a pénzt.
A bejegyzések 1945 áprilisától egyre zavarosabbak, áttekinthetetlenebbek, a különbözõ pótlé-
kok és levonások miatt. Az alapfizetése a további hónapokban a következõképpen alakult:
"1945. IV. hó: 2930 pengõ, VIII. hó: 8130 pengõ, X. hó: 12195 pengõ, XI. hó 30690 pengõ,
XII. hó: 84000 pengõ, 1946. I. hó: 132000 pengõ, II. hó: 242000 pengõ." A bejegyzések sora
itt megszakad, az üresen hagyott helyre csupán annyit írt be valaki: "Infláció miatt nem vezet-
hetõ."
A forint megjelenése után még két hónapig használták a fizetési könyvet. 1946 augusztusában
és szeptemberében a fizetése 258 forint volt, amelybõl 248 forint 82 fillért kapott kézhez.
Kis alakú nyomtatott füzet akad a kezembe. A címlap tetején apró betûkkel ez áll: "Egyházi
célra a m. kir. pénzügyminisztérium 1895. évi 91488 sz. rendelete alapján bélyegmentes."
Alatta nagy, szintén nyomtatott betûkkel: Családi - lap. Ugyancsak a címlapon, de kézírással:
"Bistey Rezsõ és Amtzhauser Mária családja részére", majd alul ismét nyomtatva: E családlap
minden egyházi anyakönyvezésnél felmutatandó!"
A címlap belsõ oldalán kézírásos és nyomtatott szöveg:
"296/1941 sz. Hivatalos tanúsítvány. feledi szül. jászapáti lakos Bistey Rezsõ özv. gk. m. kir.
állampénztári tiszt és sajószentpéteri szül. hejõcsabai lakos Amtzhauser Mária rk. haj. a hejõc-
sabai rk.  templomban alulírt napon a róm. kat. egyház szertartása szerint egymással házassá-
got kötöttek. Kelt Görömböly 1941. júl. 23. (olvashatatlan aláírás) esperes-plébános."
A harmadik oldalon folytatódnak a bejegyzések.
"A férj szülei: Bistey Rezsõ, Lozinák Katalin. A nõ szülei: Amtzhauser Kálmán, Lollók Vil-
ma. A férj születésének helye: Feled, ideje 1903 április 23. (olvashatatlan aláírás) esperes-plé-
bános".
A következõ oldalon egyetlen bejegyzés van.
"A család gyermekeinek neve: András, keresztelési helye, ideje: Diósgyõr, 1942. nov. 24."
A hátsó borítóra imádságokat nyomtattak: Az Úr imája, Az angyali üdvözlet, Az apostoli hit-
vallás, Istennek tíz parancsolata.
Összeragasztott ív kerül elõ, mindkét lapra már korábban írtak vagy nyomtattak valamit, majd
a teleírt felületeket összeragasztották, így nyertek a papírhiányos idõkben olyan lapokat, ame-
lyekre ismét lehetett írni.
"1988/1945 Bonyhád nagyközség elöljárósága. Igazolvány. (Utazási engedély elnyeréséhez.)
Bistey Rezsõ bonyhádi Perczel Mór utca 43 hsz. lakos, aki Feled községben 1903. IV. 23.
(atyja Rezsõ, anyja Lozinák Katalin) született, bejelentette, hogy Bonyhádról Mezõkovács-
házára és vissza hivatalának elfoglalása céljából szándékozik utazni. Utazása ellen itt észrevé-
tel nem merült fel.
Bonyhád, 1945. május hó 16-án. Szatmári Ferenc jegyzõ, Lõb Henrik bíró."
A másik oldalon ez a szöveg áll:
"Mezõkovácsházára, hivatalának elfoglalása végett. Érvényes 1945. V. hó 16. - 1945. V. 26-
ig.
Szám 683/1945 nyilvt. Fentnevezett utazásához hozzájárulok. Bonyhád, 1945. V. 16. (olvas-
hatatlan aláírás) fõszolgabíró."
Mellette orosz nyelven, kézzel írott, elmosódott betûkkel ugyanaz a szöveg.
Különösen nagy alakú, diósgyõri vízjeles, kitûnõ minõségû csontszínû papír, a felsõ részén
jelzés: A f. v. 1944/3 szám.
Alatta nagy nyomtatott betûkkel: Bizonyítvány. Kétpengõs okmánybélyeg, majd szöveg:
"Bistey Rezsõ úr, született Gömör megyében, Feled községben, a jelenleg fennálló rendelke-
zések értelmében szabályozott adóhivatali fõnöki szakvizsgát alulírt napon letevén, szótöbb-
séggel képesítettnek ítéltetett. Az adóhivatali fõnöki szakvizsga ministeri bizottsága.
Budapesten, 1944. évi március hó 9. napján."
A szöveg alatt a bizottsági elnök, a bizottsági jegyzõ és három tag olvashatatlan aláírása, vala-
mint Az Adóhivatali Fõnöki Szakvizsga Ministeri Bizottsága bélyegzõje.
Alatta, pontosan ugyanolyan papíron még egy bizonyítvány, csak ezt jóval korábban adták ki.
"7218 A. sz. v. 1931/P. M. szám. Bizonyítvány. Ifj. Bistey Rezsõ úr, született Gömör megyé-
ben, Feled községben, a jelenleg fennálló rendeletek értelmében szabályozott adóhivatali
szakvizsgát alulírt napon letévén kielégítõen képesítettnek ítéltetett. Az adóhivatali szakvizsga
ministeri bizottsága. Budapesten 1931 december hó 12. napján." Alatta olvashatatlan aláírá-
sok és pecsét.
Négyrét hajtott sima lap, eddig ez a legrégebbi irat a fiókban.
"Magyar Királyi Belügyminiszter 1926. évi 30995/XII. szám. Állampolgársági bizonyítvány.
Gömör vármegyében Feled községben 1903. évi április hó 24. napján született, u. o. illetõségû
ifj. Bistey Rezsõ Zoltán, jászapáti lakos magyar állampolgársága fenntartására irányuló elha-
tározását 1922. évi május hó 16. napján az 1921. évi XXXIII. törvénycikk (trianoni békeszer-
zõdés) rendelkezéseinek megfelelõen bejelentette.
E bejelentés alapján az 1921. Évi 6500/M. E számú rendelet 12. Szakasza értelmében ezennel
igazolom, hogy ifj. Bistey Rezsõ Zoltán magyar állampolgár.
Budapest, 1926. Évi november hó 17. Napján. A miniszter rendeletébõl (olvashatatlan aláírás)
miniszteri tanácsos."
A lap alján 5000 koronás okmánybélyeg és géppel írt rövid szöveg: "Felülbélyegezte Jászapá-
ti nagyközség elöljárósága. Jászapáti, 1926 december hó 3-án (olvashatatlan aláírás) fõjegy-
zõ."
Egy születési anyakönyvi kivonat következik.
"Azonossági szám 3706030027 Gömör és Kishont vármegye. Születési anyakönyvi kivonat.
Folyószám 27. A bejegyzés ideje (év, hó, nap) 1903 ápr. 25. A születés ideje (év, hó, nap)
1903 ezerkilencszázhárom április 24 huszonnégy. A gyermek utóneve, neme, vallása Rezsõ
Zoltán, fiú, g. kath. A szülõk családi és utóneve, állása (foglalkozása), lakhelye Bistey Rezsõ
magyar államvasúti hivatalnok, Lozinák Katalin, Feled. (A szülõk) vallása g. kath. - ág. h. ev.
(A szülõk) életkora 26 - 18. A születés helye, ha a születés nem az anya lakásán történt: -.
Aláírás elõtti esetleges megjegyzések.
Utólagos bejegyzések -. Kiigazítások -.
Az 1939. IV. t.c. alapján bélyeg és díjmentes.
Bizonyítom, hogy ez a kivonat a Feled-i anyakönyvi kerület születési anyakönyvével szósz-
erint megegyezõ.
Kelt Feled, 1944 április 18. (olvashatatlan aláírás) anyakönyvvezetõ".
A lap alján a Feledi Anyakönyvi Kerület pecsétje.
- Mi szükség volt 1944 tavaszán ilyen anyakönyvi kivonatra? - kérdeztem.
- Akkor az egész ország ilyen iratok után szaladgált. A zsidótörvények miatt mindenkinek bi-
zonyítania kellett származását.
A papíron még egy elmosódott pecsét: "SZOT Társadalombiztosítási Fõigazgatósága Megyei
Igazgatósága Szolnok. Érkezett 1965 ápr. 9." A szöveg többi része olvashatatlan.
- Ez a nyugdíjazásomkor kellett még. Anyakönyvi kivonatot kértek, akkor nyomták rá a pe-
csétet.
Négyoldalas, sûrûn teleírt apróbetûs kérdõív. Az elsõ oldal tetején vastag betûvel szedve, alá-
húzva "Csak tintával tölthetõ ki! Szigorúan bizalmas!
Kérdõív I. Személyi adatok:
1.) Név (esetleges elõzõ neve, leánykori neve): Bistey Rezsõ. Névváltozás ideje: -.
2.) Születési helye, ideje (év, hó, nap): Feled, 1903 ápr. 24.
3.) Jelenlegi lakcíme: Jászapáti Szõke u. 6. (Szolnok Beloiannisz u. 21.).
4.) Eredeti foglalkozása: (üzemi munkás, kisipari munkás, agrárproletár, 7 holdon alul dolgo-
zó paraszt, 7 holdas vagy azon felüli paraszt, földbirtokos, vállalkozó, értelmiségi, új értelmi-
ség, kisiparos, kiskereskedõ, irodai alkalmazott, egyéb alkalmazott, hivatalsegéd, portás)." A
felsorolásban alá van húzva az "irodai alkalmazott".
5.) Jelenlegi beosztása: kalkulátor. Családi állapota: nõs.
6.) Származása (válasz a 4. Pont szempontjai szerint): irodai alkalmazott.
II. Családi adatok
7.) Házastársa neve: Amtzhauser Mária.
a.) Születésének helye, ideje: Sajószentpéter 1910 május 11.
b.) Jelenlegi foglalkozása: házastárs.
c.) Párttagsága: MKP -, SZDP -, MDP -, tagjelölt -, kizárt, mikor, miért: -.
d.) Milyen más pártnak volt tagja: -.
e.) Szülei foglalkozása: tisztviselõ leánya, apja meghalt, anyja nyugdíjas.
f.) Szüleinek vagyoni helyzete: anyja a nyugdíjából él, vagyontalan.
8.) Esetleges elõzõ házastársának neve, foglalkozása, együttélésük ideje: Gárdonyi Erzsébet,
zöldkeresztes védõnõ, 2 évi házasság után meghalt.
9.) Gyermekeinek neve: Erzsébet, András, születése éve: 1937; 1942, foglalkozása: tanuló.
Pártállása: -; -.
10.) Testvéreinek neve: László, foglalkozása: ingatlanforg. váll. alk., pártállása: -, lakcíme:
Jászapáti Tüzér u. 5.; Zoltán, foglalkozása: vasutas, pártállása MDP, lakcíme: Sátoraljaújhely.
11.) A kérdõívet kitöltõ atyjának neve (elõzõ neve): néhai Bistey Rezsõ.
Születési éve, helye: 1880 Izb.radvány.
a.) Lakcíme: -.
b.) Foglalkozása: irodai alkalmazott volt (vasutas).
c.) Vagyoni helyzete (föld, ház, vállalat, üzem stb.) a felszabadulás elõtt és után: vagyontalan.
d.) Mióta tagja... MKP -, SZDP -, MDP -, tagjelölt -.
e.) Milyen más pártnak volt tagja: -.
f.) Katonai viszonyai: -.
12.) A kérdõívet kitöltõ anyjának leánykori neve: Lozinák Katalin. Esetleges elõzõ nevei: -.
Születési éve, helye: 1885 Rimaszécs.
a.) Vagyoni helyzete: vagyontalan, özvegyi nyugdíjából él.
b.) Mióta tagja... MKP -, SZDP -, MDP -, tagjelölt -.
c.) Milyen más pártnak volt tagja: -.
13.) Hozzátartozói közül ki volt büntetve, miért, mikor: -.
14.) 14.) Hozzátartozói közül teljesített-e valaki a felszabadulás elõtt csendõri, rendõri, to-
vábbszolgáló vagy hivatásos katonai szolgálatot: ki és milyen rendfokozattal, vagy volt-e va-
lamilyen jobboldali szervezetnek tagja: nem!
15.) Családjában, baráti körében vannak-e, voltak-e a Pártból kizárt személyek, miért zárták ki
õket: -.
16.) Családtagjai közül volt-e valaki nyugaton, mikor, hol, miért: nem.
17.) Családtagjai közül jelenleg kik tartózkodnak külföldön, hol, mióta: apám testvérei Cseh-
szlovákiában laknak.
18.) Vannak-e külföldi kapcsolatai (kikkel és milyenek): nincsenek.
III. Párttagsági adatok
19.) Mióta tagja az MKP-nak (mióta van elismerve). -, SZDP-nek: 1945-tól az egyesülésig;
MDP-nek: az egyesüléstõl a revízióig; mióta tagjelölt: -. Párttagsági könyv száma: -.
20.) Jelenlegi pártmunkája: -. Pártiskolai végzettsége: -. Milyen politikai oktatásban vesz
részt jelenleg: -.
21.) Milyen más politikai pártnak volt tagja az SZDP-n, MKP-n kívül a felszabadulás elõtt és
a felszabadulás után, mikortól meddig: -.
22.) Volt-e jobboldali pártnak, szervezetnek (nyilas, cionista, kalot stb.), pártellenes csoporto-
sulásnak (frakciónak) tagja, melyiknek, kikkel volt kapcsolata: -.
23.) Volt-e pártfegyelmije, mikor, miért, milyen büntetést kapott: -.
24.) Kizárták-e a Pártból, ha igen, miért, mikor: az elsõ revíziókor; nem jártam a pártba, nem
végeztem pártmunkát.
IV. Munkásmozgalmi adatok
25.) Mióta vesz részt a munkásmozgalomban: -.
26.) Volt-e letartóztatva, internálva, elítélve (hol, mikor, miért): -.
27.) Részt vett-e az ellenállási mozgalomban (hol, mikor, kikkel): -.
28.) Mióta tagja a szakszervezetnek, melyiknek: 1950 óta, elõször a Vasas, majd az Építõk
szaksz.-nek. 1946-50-ig a pénzügyi és hivatali dolg. szaksz. tagja voltam.
V. Katonai (munka-)szolgálati adatok
29.) Volt-e katona (munkaszolgálatos) behívás, önként, mikortól, hol, milyen alakulatnál:
1940. IV. 17-1940. VII. 22-ig a Kassai VIII. gk. von. oszt újonc; 1944. IX. 20 - 1945. V. 8.
VIII. g. von. oszt. Ják.
a.) Volt-e a fronton (mikortól meddig, hol, milyen alakulatnál, milyen beosztásban, milyen
rendfokozatban): fronton nem voltam, rendfokozatom nincsen, póttartalékos voltam.
b.) a felszabadulás után milyen rendfokozatot kapott: -.
30.) Milyen egyéb fegyveres testületnél teljesített szolgálatot (csendõri, rendõri, stb.): -.
31.) Milyen más állam hadseregében, fegyveres alakulatánál teljesített szolgálatot, mikortól,
meddig, milyen alakulatnál: -.
32.) Volt-e hadifogságban, mikor, hol, milyen fogságba esett, milyen táborban, kikkel volt
együtt: -. Mikor jött haza: -.
33.) Részesült-e a felszabadulás elõtt polgári vagy katonai kitüntetésben, mikor, milyenben: -.
VI. Képzettségi, alkalmazási adatok
34.) Legmagasabb iskolai végzettsége: VIII. középiskola.
35.) Nyelvismerete: beszél: magyar, ír: magyar, olvas: magyar. (Határozza meg, hogy gyen-
gén, közepesen vagy igen jól képzett ezekben a nyelvekben.)
36.) Szakmai képzettsége: (milyen szakmai tanfolyamot végzett): számlázói tanfolyam a 62-
es trösztnél 1953 szept.-ben.
37.) Jelenleg milyen szakmai képzésben vesz részt: -; milyen idõtartamú: -; mióta: -; hol: -.
38.) Munkahelyei 1938-tól: (mettõl meddig milyen minõségben, munkaadó neve, munka-
hely): 1938-1944 adóhiv. tisztv. Pénzügyminisztérium, Jászapáti; 1942-1944 adóhiv. tisztv.
(vezetõ), Pénzügyminisztérium, Mezõkovácsháza; 1944-1945 adóhiv. tisztv. Pénzügyminisz-
térium, Bonyhád; 1945-1949 adóhiv. tisztv. (vezetõ) Pénzügyminisztérium, Jászapáti.
39.) Mikor, milyen polgári kitüntetést kapott a felszabadulás után: -.
40.) Van-e vagy volt-e ingó vagy ingatlan vagyona (ház, föld, telek, üzlet, üzem, részvény,
kötvény stb.): egy ház, 2 szobás, nádtetõs, 205 n. öl. telken, más vagyonunk sem nekem, sem
a családomnak nem volt.
41.) Volt-e külföldön (mikortól meddig, hol, milyen célból): mint katona 1 hónapig voltam
Ausztriában, Graz mellett 1945 áprilisában.
42.) Háborús eseményekkel kapcsolatban elhagyta-e lakóhelyét: 1944. IX. 20-án bevonultam
Bonyhádról, 1945. VI. 8-án szereltem le.
43.) Egyéb megjegyeznivalója: -.

Záradék:
Fenti adatokat büntetõjogi felelõsségem teljes tudatában töltöttem ki. Szolnok, 1953. okt.  22.
Bistey Rezsõ."

Kérdõívek, önéletrajzok. Némelyiknek csak a vázlata maradt meg, de biztosan volt olyan
amelybõl még az sem.
Vajon mi történt ezekkel az önéletrajzokkal és kérdõívekkel?
Összehasonlította-e õket valaki, fölfigyelt-e a stílusbravúrokra, eufémizmusokra, amelyekkel
el lehetett leplezni valamit, de úgy, hogy azért igaznak is lehessen tartani minden állítást?
A szükség kifejlesztette az emberekben a stílus finom árnyalatai iránti érzéket. Voltak persze
végletek, ahol nem lehetett, vagy nem volt értelme a szavak jelentését mérlegelni.
De a végletek között mennyi átmenet! A fõnök is irodai dolgozó, a jegyzõ is közigazgatási al-
kalmazott, a háború utolsó, zûrzavaros napjaiban lefegyverzett és tankcsapdák ásására befo-
gott katonai munkásszázad tagja, sõt munkaszolgálatos.
- Hoztak egy kérdõívet, letették eléd, töltsd ki. Néha azt sem mondták meg, hogy miért, mi-
hez kell. Átvették, és soha többé nem esett róla szó.