Születésnapján egyik emlékezetes
novellájával köszöntjük a 65 éves írót

TABÁK ANDRÁS

Anselmus barát látogatója

 "… és Bécs várából is el-eltünedezék,
és akkoron senki se tudja vala, hogy hol
lött légyen."

Túl volt akkor már mindenen, túl viszályokon, cselszövéseken, gyõzelmeken és igazságtevéseken, meghódította Prágát, Bécset és Boroszlót, a ripõk lengyelfi suhancot, ki trónjára tört, móresre tanította, s torkon ragadta bátorítóit, a kevély ma-gyari urakat, akikrõl azonban tudván tudta, ha vasmarka szorítását lanyhulni éreznék, újból csak tõrt szegeznének a szívének, és túl volt a hiúságokon is, túl a hatalom élvezetének ifjúi mámorán s késõbbi, érett férfikori szemezgetésén, már nem habzsolta  a gyönyört, a mámort, a dicsõséget, már hidegen hagyták a magasztaló szavak, melyekrõl a hízelgõk fizetett kara gondoskodott, mint ahogy hidegen hagyta immár a szívének valaha oly kedves Budavár, Tata vagy Visegrád látványa is, hiszen mindez egyszer úgyis az enyészeté lesz, amiképpen a kor maga is, amely meglehet, valamikor majd aranyidõvé szépül a ma még meg sem születettek s azok unokái meg szépunokái képzeletében, s mint egy új aurea aetas, a jóság, a tökéletesség, a boldogság és a tiszta erkölcs mértéke lesz a kései utódok szemében, holott küzdelmes, kemény, állandó veszélyekkel terhes kor volt ez, s bár magasztalja zengõ lantszó, dicsérje édes költemény, az igazság az, hogy a végéhez közeledett valami, és a vég szörnyûnek ígérkezett, és ha nem hitt is e végben senki, sem az okos, ám konok és gõgjébe dermedt Váradi, akit ugyan már árvai raboskodása sem fog jobb belátásra bírni, sem a sima szavú, álnok Bakócz, de még bizony a hûséges, jó Galeotto sem, immár se fény, se pompa, se görögtûz el nem leplezhette: a Kolosszus ott állt délen, délkeleten, fittyet hányva Génua és a velencések handabandáinak, ott állt oszloplábait szilárdan megvetve, valami végtelen, baljós, már-már elnézõ nyugalommal, ott állt rendíthetetlenül, s ha emitt-amott, Szabácsnál vagy a Kenyér mezején megcibálták is az üstökét, megrázta magát, s csak állt tovább tántoríthatatlanul, kitartón, megtépázhatatlan, akár ama szakállas illír birkózó a régvolt múltból, ki mindenféle rongyos-vedlett csepûrágókkal érkezett Hradzsin várába, az a lebírhatatlan erejû embertorony, akihez hasonlót sem annak elõtt, sem utána nem látott, s aki a véle birokra egyszerre kiálló, fél tucat megtermett, izmos daliát úgy rázta le magáról, mint ahogy a kutya rázza ki szõrébõl a vizet, föl sem véve rettenetes ökölcsapásaikat (mert azok ökleikkel is tusakodhattak), és a végén úgy hajigálta szanaszét õket a szélrózsa minden irányába, hogy aki csak ott volt és látta, belesápadt, hát ez az, amint soha meg nem értett sem az okos, bátor és nemes szívû Pogyebrád, sem a jeles tulajdonságokban talán még õt is fölülmúló Vitéz, sem a nemes szívûnek ugyan éppen nem mondható, de fortélyos eszû és macskaszívós Friderik, és vajon micsoda vakság verte meg õket, vajon micsoda bûvölet rabságába kerültek, hogy ne látnák a fától az erdõt, s ekképp a Kolosszus hús-vér réme helyett a nagy Vajda fiában, Mátyásban leljék föl elpusztítandó, ádáz ellenségüket, s hol a kurafi lengyel sihederrel, hol ostoba, álnok magyari urakkal, hol meg szedett-vedett cseh martalócbandával próbálják ingerelni, zaklatni, háborgatni vagy egyenest a nyakát kitörni, ha pedig Mátyás türelmét veszítve, odasújt, nyomban hallatszik a panasz, a jajveszékelés, a fogaknak csikorgatása, és máris gyors missiók indulnak Párizsba, Augsburgba, Rómába, Velencébe, hogy milyen kevély, veszedelmes, fene zsarnok is a magyarok királya, hiszen Prágára tört és Bécsországra meg Sléziára, sõt címére, rangjára, trónjára a római császárnak, ahelyett hogy a török császárra ütött volna, azt pirongatta volna el a magyari végekrõl a kereszténység egyetemes üdvére és dicsõségére, ó, ti farizeusok, hát adtatok-e a török elleni víváshoz egy aranyat is, adtatok-e egy kézíjat is, vagy egy sisakkal, vassal kiállított gyalog fegyverforgatót is?, és csak jajongtok, abban reménykedve, hogy panaszkiáltozástok a mennyekig fölcsap, és sirámaitok hallatán az Úr lesújt Mátyásra, de hogy a Kolosszus ott délen megvíva és megvéve immár Nándort is, melyet pedig a Vajda szutykos pórhadával egykor úgy védelmezett meg, hogy az életével fizetett érte, az végül is mindõtöket hidegen hagy, téged is, Friderik, téged is elhalt apád, Pogyebrád, méltatlan fia, Victorinus, téged is római császár, Maximilián, kit helyettem tuszkoltak nagyhamar Carolus trónusára, nehogy még - per amorem Dei! - német pénz és német vér folyjék a török ellen, csakhogy ami ma még mindõtöket hidegen hagy, szájhõsök és alamuszi számítók, az holnapra forróságot és lázt hoz majd reátok, mert mit gondoltok, ugyan meddig fog állni-várni a Kolosszus, ugyan vajon meddig, ama hajdanvolt hradzsini birkózó magabízó mosolyával, türelmével és tántoríthatatlanságával?, azt reménylitek, tudom, hogy örök idõkig, holott amire vár, az el fog következni, talán nem is túl sokára, hisz a Vajdafia király, Hollós mûve nem örökéletû, de bizony törékeny és veszendõ, eljövendõ rút és pokol idõk játszó szere, ahogy azzá lett Alaxandroszé vagy Caesaré, s megannyi más ember teremtette mûé, ó, derék, hû Galeottóm, te hízelgõk legbecsületesebbike, tán még hitedbõl is kitérnél, hallván ezt tõlem, de urad - bár a magasztaló szót soha nem vetette meg - áltatni sem engedte magát soha, talán mert õ valóban a porból vétetett, legmélyérõl a pornak, s e por emlékét, mely tetejében még vlach por volt, rác por volt, a vajda feledni sosem engedte, és a Vajda rendelése holtában is erõsebbnek bizonyult a fiú, majd a siheder s végül a férfi, a király lelkében, mint a Vajdáné szelíd figyelme, apoló, gyöngéd melegsége, vagy az oktondi, gyermeteg szavú Szilágyi átlátszó praktikálása, mert hiszen aki a por oly mélyérõl vétetett, mint a Vajda, nemzhetett-e olyan fiút, ki ne érezné már magán a föld súlyos szagát, terhét, örökét, s ne a póri õsök komor ravaszságával és gyanakvásával nézné mindama cifraságot és léha világot, amely körülveszi, s éljek bár olasz mód szerint, félrelökvén a poshadt magyari erkölcsöket, se fondorlat, se mézes szó, se tömjénfüst el nem kábít, ha pedig erõszakkal támadnak ellenem, orvul gyilkot emelve rám, hát az Úrjézus legyen irgalmas hozzájuk, mert irgalmas hozzájuk én ugyan nem leszek, mint ahogy nem voltam sosem is, és ma sem, s ha fogytán is az erõm, kínoz is a kór, mindjobban egy szál magamban állok is, tövestül tépem ki a karjukat, melyet reám emelnek, ó, milyen egyedül lehettél te is, Vajda, milyen magad-egyedül végtelen nagy magányosságodban, és akkoron már a te erõd is fogyatkozott, szemközt veled pedig a Kolosszus, aki nem is pusztán bevette Bizáncot, de szinte áthömpölygött rajta, mint a szökõár, te meg farkasszemet néztél vele ott, Nándorban, jószerével egymagad, hiszen ugyan kik lettek légyen támaszaid: egy féleszû és nyúlszívû király, ármányos urak, akik nemcsak ellenlábasaid voltak, de bizony föltették magukban, mindenképp nyakadat szegik, ha elveszíted Nándort, a vereség okából, ha megvéded, akkor meg azért, mert hatalmad, úgymond, már oly nagyra gyarapodna, hogy féktelen elbizakodottságodban még végül egyenest a trónra kívánkoznál, milyen egymagad voltál ott, apám, silány fegyverzetû katonák, sebtében toborzott kaszásnép, no meg a fanatikus hevû Capistrano állt csak temelletted, aki ugyan magasra emelte Krisztus keresztjét, ámde Krisztus hét sebére te esküdtél meg, hogy vég-Nándort nem adod, s akárha a távoli arnót Kasztriota a maga Nándorját, Kruját, meg is védted nyomorú-bátor népeddel, s diadal lett a részed, diadal, dicsõség, öröklétig harangzúgás - és halál, melynek hírére, mondják, a török császár, Mahomet elfakadt sírva s öklét az égre emelve kiáltotta: miért ragadtad el tõlem, Világ ura, miért vetetted idõnek elõtte a gyehenna tüzére, miért nem engedted nékem, porszemnyi szolgádnak, hogy bosszút állhassak rajta?!, s ami a részed lett, Vajda, dicsõség és halál, azt tõled már soha senki el nem orozhatja, de vajon mi leszen az én részem, nekem mi jut ki legvégezetül?, csak a halál bizonyos, no meg tán a harangzúgás, no nem dicsõségemet, de elmúlásomat ünneplendõ, ahogyan õszentsége irántam való hajlandóságát ismerem, mert Krisztus helytartója nílusbéli krokodílusok könnyeit hullatja Prágáért, Bécsországért, Boroszlóért, s meglehet, hogy tán épp szüntelen záporzó könynyei miatt nem pillanthatja meg a Kolosszust, mely fogát és fegyverét feni Prágára, Bécsországra, Boroszlóra, és õszentsége véghetetlen bölcsességében és kegyelmében üdvösebbnek ítéli, h sem Prága, sem Bécsország, sem Boroszló nem ád fegyvert s katonát nékem, de vasat az oldalamba, azt igen, és lett légyen bárki, aki azt a vasat belém veri (akár még egy ebhitû, turbános szerecsen is talán) föloldozásban részesül, ó, szent együgyûség, ahogy ama konstanzi máglyán kiáltott volt az eretnek magiszter, csakhogy õ egy buzgólkodó kis öregasszonynak kiáltotta, aki fáradhatatlanul cipelte a rõzsét a máglyához, de én néked, szentatyám, ki éppily szorgalmatosan gyûjtögeted a rõzsét az én máglyámhoz, néked ugyan mit kiáltsak?, sorsom úgy hozta, hogy én, Vajdafia Mátyás, Corvinus, a hollós, királya lettem a Magyarok Országának, és ha így hozta a sorsom, most már a sorsom ez, és én, míg csak élek, ezt az országot megvédelmezem a Kolosszustól, meg én, mindenestül, ha pedig e gyönge, erõtlen országot csak Bécsország, a cseh föld, Boroszló és Slézia kincsével-erejével védelmezhettem meg, akkor kiszipolyozom minden gazdagságukat, kifacsarom minden erejüket, hogy a Magyarok Országát gyõzhetetlenné tegyem, s mindezekért már csak azért sem restelkedve, szégyenkezve, lelkemben furdalással, mert egyúttal Bécsország, a cseh föld, Boroszló és Slézia is megmenekül a Koloszszus karmaiból, ám ha ti mind ellene fordultok, ha ti mind terveimet szegitek, bizony mondom, nemcsak a  Magyarok Országa pusztul majd el, de féljetek ti is, urai meg lakói Bécsországnak, a cseh földnek, Boroszlónak és Sléziának, rettegjetek, ha meg nem értitek valahára, hogy most a Magyarok Országa az, ami egykor, gyermeki éveimben Nándor volt, vég-Nándort akkor a Vajda megvédte, de hogy Vajdafia Mátyás vég-Magyarországot megvédelmezheti-e végül, azt még nem tudni, mert erre egy teljes, egész élet sem elég, a Kolosszus, meglehet, emberöltõkön át fog odalenn várni, leskelni, készülõdni, és vajon Mátyás után lesznek-e újabb Mátyások, akik a sisakrostélyukat megadón ugyan soha föl nem csapják?, akik tudják, hogyha betör ide a Kolosszus, itt élet többé nem lesz, vagy ha mégis, hát csak csúfja az életnek, puszta vegetatio, amint Tacitus írta a királyok Rómájáról, de félõ, hogy Mátyás több nem leszen ebben az országban, s nem azért, derék Galeottóm, mintha Mátyás úgy jeleskednék minden dolgokban, ahogyan te azt lekörmölöd, mert bár Mátyás valóban sok mindenekhez ért az uralkodás tudományától a bajvívás mûvészetéig (mégha ama Holubárral esett nevezetes dolog kegyes misztifikáció volt is), és még a mûvesmesterségekhez, az égi forgáshoz, a csillagok járásához, sõt a philosophiához meg az ördöngös tudományokhoz is konyít, s e habarék országban ahány fajta ember csak él, ahhoz mind a maga nyelvén tud szólani, ez mind igaz, és mind így jó, csakhogy Mátyás, kit e földön itt szinte egyetlen szájjal szapulnak mindenek, kit zsarnoknak neveznek, hálátlannak, kõnél keményebb szívûnek, nyúzónak, nos, Mátyás, az igazságtalan, itt igazságot teremtett, itt, hol mindenki egymásra fenekedett, békét tett, oltalmat nyújtva mindeközben a gyöngéknek, a gyámolítandóknak, az ártatlanoknak, s valljátok csak meg, bíráim, nem is túl nagy árért, de néktek, bizony látom, ilyen király többé nem kell, ragadozók voltatok, azok akartok lenni újból, hatalmaskodók voltatok és újból hatalmaskodók akartok lenni, ti törpék, akik fölprédálnátok az országot zabolátlan mohóságotokban, de a nyakán kést érzõ, visító ártányként menekülnétek a Kolosszus elõl, nektek ájtatos Ladislavok kellenek, kurafi lengyel sihederek meg hasonlók, és hogyan is fog megbirkózni veletek az én János hercegem a maga szelíd, hiszékeny, lágy természetével, nagy az én magányom, és ha újból és újból reád gondolok, apám, te nagy Vajda, az ország elszánt, kemény gyámolítója, keserûség keserûségre gyûlik bennem: még elszántabbnak, még eltökéltebbnek, még keményebbnek kellett volna lennem, még nálad is gyémántkeményebbnek, hogy jó gyámolító legyek, hiszen halálos ágyadon te magad is így kívántad, mondván, el ne hagyjátok a törökök ellen való hadakozást, hanem inkább véghez vigyétek, s oltsátok ki még a török nevet is mindörökre, és Lászlóról reám pillantva hirtelen hozzátoldottad: néked hagyom ezt legelõször, szerelmetes Mátyásom, mert te vagy a kisebb idejû és tereád néz ez, emlékszem, apám, inas kezednek erejérõl még ifjúkoromban is regéket beszéltek, vér serkent ki annak az ujjaiból, húzhatott habár vaskesztyût, akinek te indulattal szorítottad meg a kezét, de ládd az én kezem már puhább, erõtlenebb, Corvinusomé pedig, kit szívbõl szeretek, már olyan, akár egy lányé, félek, Vajda, félek a jövõtõl, félek, hogy hiába minden, amit tettem, a Kolosszus elõtt meghódol majd végül ez az ország, és félelmemben gyakorta akaratlanul is behunyom a szemem, hogy ne lássam azt a sötétséget, azt a romlást, az Apokalipszisnek azt a sátántáncát, amely a Magyarok Országára vár, az árulók, az önösek, a köpönyeget fordítók, a szájasok, a szolgalelkûek féktelen dáridóját, miközben a nemes szívûeknek, a porból vétetteknek, az egyenes derekúaknak a csend lesz a részük, a csend, a földönfutás vagy a halál…

    Így beszélt, s gyakran beszélt így végsõ, keserû, nagy magányában Mátyás, a magyarok királya, aki élete végét érezvén közeledni s elidegenedvén végleg mindenkitõl, úgy magába fordult, hogy senkivel sem osztotta meg többé a gondolatait. S ekképp - mikor el-eltünedezett Bécs várából - Anselmust, a remetét kereste föl, aki a mariahilfi tölgyesben élt hitvány viskójában. És azért Anselmusnak beszélte el gyötrõ gondjait és vízióit, mert Anselmus barát süket volt, akár a föld.

GYÖRE IMRE

Az építõ

A 65 éves Tabák Andrásnak

Valaki építészre
emlékeztetsz, Barátom,
a magad rejtett módján.

Ha senki sem figyel rád,
akkor a tájat nézed,
a sûrû lombú fákat,
körül a csemetéket,
vizek útját a földön.

Az alapokra gondolsz:
mily szélesek és mélyek
legyenek, el ne zárják
földbéli vizek medrét,
mert akkor megrepednek,
s velük a gerendák is.

Erõs legyen a fal, de
maradjon kecses mégis,
aki távolról nézi,
nehogy erõdnek lássa,
inkább jó pihenõnek,
ahol a messzirõl jött
vándor is felüdülhet.

Már a tetõt is látod,
gondolom, semmiképp sem
a fák fölé magaslót:
legyen együtt azokkal.

Így hát lapos tetõ kell,
kis bokrokkal és gyeppel…

Amikor végiggondolsz
szükségest, szemnek tetszõt,
egyszóval azt a Házat
(mely jelképes ház, persze,
de egyszer majd fölépül),
e gondolkodás közben,
talán nem is tudsz róla,
magad is tovább-épülsz.
 

Élet-összes

Soha nem látott
házak kövei
fáradt oszlopok
tartják tetõiket
városok ahogy
kapaszkodnak a hegyre
talpam nem koptatta
lépcsõk utcáikon
arcok-álarcok
egymásra tapadva
mindenkihez hasonlók
senkihez
pillantások a múltból
és jövõbõl
hiány hiányba öltve
bordáim között
ide-oda ütõdik végül
markomba gurul
s utolsót rándul
egy öklömnyi izom
 

A kérdés

Minap azon tûnõdtem:
mit tanácsolna Bert Brecht,
ha élne s erre járna
véletlenül egy reggel?

Nyilván figyelmes szemmel
nézne a gyárkéményre:
mily vonakodva dõl le
a földre, fölrobbantva.

Sokat mondana néki
a homlokzaton látszó
levert csillag nyoma,
ahogyan elsikálták.

Kíváncsian hajolna
a lépcsõ menti zugba,
ahol kukából mentett
kenyérhéjakat rágcsál
valami emberféle.

Meghökkenne, ha látná:
akikre kérdõn ránéz,
milyen kiürült szemmel
pillantanak rá vissza.

Gondolom, mindezt látva,
s megértve, mit is látott,
ha erre járna Bert Brecht,
nem tanácsolna semmit.

Megállítana mégis
valakit, mondjuk, engem,
s foga közt kipréselné:
Az újabb vereségbõl
most sem következik,
hogy ne legyen harc többé.
Nincs ki megmondja nékik?
 

Esti óhaj

és mondom este
bár lenne reggel
és lenne holnap
szemetet ki-be
ne járnák élõk
ne járnák holtak
vagy dalolnának
akik daloltak
és lenne íze
egyszeri csóknak
s hinném nem álom
hozta ide
az egyszer voltat
avagy ha mégis
ne ébrednék fel
majd csak a Nappal
együtt a fénnyel
 

Hely - idõ

Jókor volt jó helyen -
mondják a gazdagokra.
Ebbõl következõen:
négymillió szegények
mindig rossz helyen
s mindenkor rossz idõben
voltunk éppen
e kedves kis hazában…
 

Szemben a semmivel

Éluard "Mindent elmondani"
címû verse olvastán

Szemben a Semmivel
a fát nézem ahogy
széttárt ágain ülnek
varjak és angyalok

Szemben a Semmivel
a templomtornyokat
ahogy magasba szöknek
míg le nem omlanak

Szemben a Semmivel
az elszökõ utat
mit egynek látok itt
de százfelé szalad

Szemben a Semmivel
hajókürt-hang ami
jelt ád egy más hajónak
s idáig hallani

Szemben a Semmivel
míg túl a láthatáron
az embertõl sosem
tágító embert látom
szembe a Semmivel
 

Helyzetleírás

A magány rácsa körbe
egy kézfogásnyi rés sincs
mozgó hirdetõoszlop
nem hirdet senki semmit
összeadatlan egyek
kivont lényegû lények
külön csupa különbség
Nyugatra vagy Keletre
mindegy a Sehovába
 

Mi éltet?

Fölösleges vagyok
reggel, délben és este.
Ha néha verset írok,
nem használ senkinek sem.
Éhes marad az éhes,
már nem izgatja az sem,
ha jóllakottról szólva
kérdem: mért a különbség?

A házatlanok fölé
nem keríthetek sátrat,
nem bíztathatok senkit
a hegyen túli Nappal,
ámbár tudom, hogy fölkel,
ha nem nekünk, hát másnak.

Életben az tart mégis,
(kis remény) talán hátam
mögött valakik néha
ujjukkal rám mutatnak:
õ sem szökött el tõlünk.
Mit tegyünk? - velünk töpreng.
Hosszan néznek utánam.

BALLAI LÁSZLÓ

Az illatszer-kereskedõ

Mindig is nagyon szerettem az illatokat. Az illatszer-kereskedõ üzletében az üvegcsékbõl kiszabaduló édes, mérges, fûszeres aromák az életet jelentették nekem.
    - Meglásd fiú, egyszer belefulladsz egy ilyen üvegbe - mondta az öreg, miközben megsimogatta a fejemet.
    Nem, nincs nekem olyan szerencsém. Lassan jön majd értem el a halál, mint a kórházbeli öregemberekért, beállt, pállott, rothadó szagokkal. Különben is, hogy lehet a virágzó kertben a lombok haláláról beszélni? A virágárusok nem mondtak ilyesmiket. Tudván, hogy mindenem az illat, elõre szóltak: - Holnap feltétlen jöjjön a fiatalúr, lesz friss gyöngyvirág.
    Gyöngyvirág, liliom, rózsa. És a Lehel piaci virágos kofák nem bánták, hogy belefúrom az arcomat a szirmok közé, és közben simogatom a növények testét, a szárukat, a levelüket, mert a virág érzékeny, mint az ember. Minden gyermeki örömömet és bánatomat belesusogtam e puha, bársonyos, olykor meg szúrós, érdes növényi szövetekbe, mindazt, amit nem érthettek meg mások, csak õk, mert az ember érzéketlen.
    Tehát illatszer-kereskedõ akartam lenni. Szagolni a gyöngyvirágot augusztusban, a rózsát novemberben, a liliomot januárban, mindent mindenkor.
    De csak virágkereskedõ lehettem - azazhogy virágárus.
    Ötvennyolctól Amszterdamban, a virágpiacon dolgoztam, a világ legszebb tenyésztett növénycsodái, barna tulipánok, zöld rózsák és kék margaréták közt. A virágok a csatornák folyosóin érkeztek a tenger felõl, megannyi Noé bárkáin, melyekre mintha - sürgõsség okán - minden létezõ növényfaj be lett volna zsúfolva. Sokat tûnõdtem ezen. Hosszú évek után is annyira meglepett e vízen lebegõ könnyû testek látványa, mint amikor gyermekkoromban a margitszigeti tó nagy levelei közt megpillantottam a fenséges tündérrózsát. És vajon hová tûnnek az édes terhüktõl megfosztott ormótlan testek, amikor egybeolvadnak a grafitszínû vízzel? Nem volna-e jobb, ha belefeküdnék valamelyik aljába, hogy elhajózzam messze, mint a régi egyiptomiak, akiket a nap minden éjjel meglátogatott a világ árnyékos oldalán, ahonnan már nem kell visszatérni, ahol örökké virágoznak a lótuszok?
    A bárka azonban a feleségemért jött el. Alig tértem vissza a temetésrõl, a boltba betért egy ember, és azt mondta, hordjam el magam, mert õ itt a tulaj. Különben is, micsoda barom vagyok, hogy a virágokba fúrom a fejemet, meg szagolom õket. Ez elriasztja az amerikaiakat, akik a legjobb vevõk a földön. Egyébként Amszterdamban már nem szagolgattam a virágokat. Még a leghamvasabb rózsának, a legbársonyosabb liliomnak sincs illata itt.
    Azt hittem, a feleségemé a bolt. Õ intézte az üzleti ügyeket. Ha bent tartózkodott a pavilonban, még azt sem engedte meg, hogy a pénzt elvegyem.
    - Te csak foglalkozz a szerelmeiddel - mondta.
    Így is volt. Egykor az õ hamvas bõrében, üde leheletében, bársonyos hajában kerestem menedéket a margitszigeti platánok alatt vagy a város felett, a Halászbástya kõkorlátján ülve. Azután mindent elsodort az idõ és én visszahúzódtam régi kedves társaimhoz. A felségem pedig a kereskedelemmel foglalkozott. Amikor felépültem az idegösszeroppanásból, és felfogtam, mi történt velem, hogy negyven év után megint nincstelenné váltam a feleségem miatt - mert ötvenhatban is õ akart mindenáron eljönni Magyarországról -, ráadásul most nélküle maradtam, észrevettem, mennyi magányos ember haldoklik a kórházban. Velem egy szobában feküdt például az öreg Adrijaan, a gabonakereskedõ.
    - Színig rakják az uszályokat búzával… - dadogta -, majd belefordulnak a csatornába… És néha tényleg… a hullámok összecsapnak… Ez a vége… Tudom én… Azt akarják, hogy a biztosító… Hát ott pusztul a gabona… Kinek jó ez? Szórják a virágokat a tengerbe, bánom is én… De ki fog virágot vinni a síromra? A fiam, Amerikából? Még a kórházban sem látogat meg.
    Megsajnáltam az öreget.
    - Viszek én - mondtam.
    Az öreg felélénkült. - Valóban megtenné? Megírom a fiamnak, hogy találkoztam egy ilyen nagyszerû emberrel… Aki vállalja…
    Az öreg Adrijaan annyira jól lett, hogy visszatért az étvágya, néhány napra az infúzióról is le lehetett venni, sõt még sört is hozatott magának. Orvosnak, nõvérnek, takarítónõnek örömmel újságolta, hogy én fogom ápolni a sírját.
    De mégis meghalt. Akkor már elhagytam a kórházat. Lakásom ablakából bámultam a csatorna szürke vizét - közelébe sem merészkedtem a virágpiacnak, mert biztosan nem engedték volna meg, hogy a szirmok közé temessem arcomat -, csak vártam a bárkát. Ám az öreg Adrijaan fia jött el, két másik férfival.
    - Az õ családjukban sincs megoldva ez a kérdés - mondta.
    Papírokat vettek elõ, aláíratták és bankjegyeket helyeztek az asztalra.
    - Havonta utaljuk a pénzt. Kéthetente rendbe teszi és lefényképezi a sírokat, a fotót elküldi nekünk. Ne sajnálja a virágokat, de ne felejtsen számlát kérni róluk, mert különben nem tudjuk elkönyvelni a költségeit.
    Kéthetente! Minden nap a virágpiacon kezdtem. A kereskedõk örömmel megengedték, hogy virágjaikba temessem az arcomat, sõt versenyeztek a kegyeimért. Mindig az illatos virágokat keresem. Hollandiában ez nehéz dolog. Ám a kereskedõk nem sajnálták a fáradságot, hogy beszerezzék távoli országokból is, amit kérek. Ugyanis alig múlt el egy hónap, már nem csupán az öreg Adrijaaanét és azt a két sírt kellett gondoznom, hanem vagy egy tucat másikat is. Diszkréten érkeznek a megbízók, ki egy orvos, nõvér, takarítónõ ajánlásával. És én hordom a sírokra a gyöngyvirágot, liliomot, rózsát. Az öreg Adrijaannak mindig viszek néhány búzaszemet is. Hollandiában persze nem egyszerû beszerezni az ilyesmit.
    Sokáig szerettem volna, de most már végképp nem tudok hazamenni, egyre szaporodnak a megbízásaim. Talán már Hollandia minden sírját én gondozom. Az illatszer-kereskedõ is úgy vélte, valójában az van, amit az ember gondol. Sokszor eszembe jut az öreg, amint õszülõ szakállát simogatja.
    - Hollandiában, fiú. A nagyapám ott született. Õ volt ám az igazi illatszer-kereskedõ! Maga hajózott Batáviába az aromákért, nem ügynököktõl készletezett, mint mi. El nem képzelhetem, minek telepedett meg itt, mikor Hollandiában igazán lehet élni. Vissza is ment Amszterdamba meghalni.
    Azt hiszem, egész életemben egyetlen dolgot javasoltam a feleségemnek, hogy Hollandiába menjünk. Mindig minden nagyon érdekelte, amit csináltam, vagy éppen nem csináltam, de az soha nem merült fel benne, miért éppen Hollandia jutott eszembe. Talán, mert annyira megtetszett neki az ötlet, hogy kimondása után rögvest magáénak tekintette.
    - Mi Hollandiába készülünk a drágámmal - mondogatta hónapokig a többi menekültnek az ausztriai táborban. Az osztrák hatóságok felé is kidolgozta a megfelelõ nyelvi változatot: - Hollandia gut's. Sehr.
    Amikor elõször látta meg az amszterdami csatornákat, a vállamra borulva zokogott, hogy egyik kanális olyan, mint a másik, és minden ház egyforma, õ itt mindig el fog tévedni, hol van ez a kóceráj Budapesthez, a Duna-parthoz, a Várhegyhez képest. Csak akkor nyugodott meg, amikor a virágpiachoz értünk ahol a színek kavalkádja oázisnak tetszett a gránitszürke csatornák és vérbarna házak sivatagában.
    Már nem lennék illatszer-kereskedõ. Akkor nem érezném nap mint nap azt az anyai elválást. Egy üvegcsét átadni nem olyan, mint a hideg kõre helyezni a pompás, élõ csokrot. Azt hiszem, nem is igen kereshetnék ennyit. A pénz egyébként most sem érdekel. Csupán azért szükséges, hogy valaki majd gondozza tovább a sírokat, az illatszer-kereskedõ nagyapjáét, az öreg Adrijaanét, a feleségemét - és az enyémet.


 
CSOKONAI ATTILA

A jázminokat hallgatom
és arra gondolok hogy

világörökséget keresztezõ utcánkban nem álrendõr int-e le
S vajon egy hajléktalan vagy eldobott kabát fekszik ott
A nyomorról nem véletlen jut eszembe s nem is hirtelen
Don Luis ki megmutatta Las Hurdest s a mögöttes Mexikót

Táskájából a Nap elõveheti megint sugárfegyverét
A kapualjban hûvös huzat lesz meg csípõs macskaszag
Most kifli alakú Holdat süt augusztuséj mint príma pék
S a sok sebet viselõ házak kifordult szemmel alszanak
 

Epidauroszi hangya-dal

Szavaim a Ti kimondatlan szavaitok
Soraim sem a Semmibõl születtek
A ritmusok istenét megnyerem ügyednek
Hogyha dalolok reám hallgatni fog

A démonok ellen varázserõt adunk
S zendülést lehetett verssel lecsillapítani
A melódiától megszûnik a ferocia animi*
Hát ne tartanánk hasznosnak magunk

Ami pedig a khioszi vak rapszodosz
Vádját illeti miszerint "A dalnokok bizony
Sokat hazudnak" szavait visszautasitom
Habár amit mond nem oszt nem szoroz

"A delphoi manifesztum" - csak így nevezem
E kései koholmányt mit elárul a forma
Nem mintha emiatt maga fölösleges volna
A kérdés: mi az hogy az én mûvészetem…
 

*A lélek vadsága

RUDNAI GÁBOR

Kõszõnyeg

(Nemzeti Múzeum, római kõtár)

Pasztellszínekké szûrõdnek a harsány lobogások,
jámborrá a vadóc, honatyává a demagóg zsebrák.
Négyévenként a képkeretekben a portrékat kicserélik,
újraírják - jövõ híján - a múltat.
Van, aki latinról latinosabbra latinosítja nevét,
felszabadított rabszolga - szégyelli görög szüleit.
Ám azért épült az átrium, hogy az utca zaját kirekessze.
Le a hordószónokokkal! Ez itt a béke szigete.
Nem labirintus a római mozaik:
tiszta, világos mértani forma.
Világod is ilyen: istenek íratlan törvénye irányít,
állócsillag, ha kitör a káosz.
Télen hevít, nyáron hût ez a mozaikpadló,
csúszkáltál rajta mint gyermek,
feküdtél rajta hanyatt, karod a párna a tarkód alatt,
ábrándozó siheder,
késõbb meg ifjúként hasmánt, gyönyörbõl mély álomba zuhanva.
Elszédülsz öregem, verítékesen, zihálva ébredsz,
hangokat hallasz, füled a földre tapasztod.
Halotti lepleden kirajzolódik a tested,
ám ez a kõszõnyeg lelkednek lenyomata.
 

A kõszõnyeg madara

(Nemzeti Múzeum, római kõtár)

Kis félkörben a nagy félkör közepén, római mozaik diadalív alatt,
kis félkörben, az ég nyílásán,
gyümölcsfa ágán sétál egy madár.
Kõszõnyeg termését, fanyarpiros meggyet szemelget.

Ülj le a márványlépcsõre, és hagyd, hogy a válladra szálljon!

BODA MAGDOLNA

(töredék)

Az üvegen túl az éjszaka,
ideát pedig a lámpa
gyenge fényeszép szavak,
… és az emlékek polkát járnak az ablakom alatt.
Markomban függönyöm széle,
virrasztok, sálmaimban,
a csipkén átszûrõdõ éji fények,
neonok pislogó fémes kékje.
Arcom arcod tükörképe.
Micsoda különbség:
az üvegen túl az éjszaka,
ideát pedig a lámpa:
gyenge fénye.
Kinn: te,
idebenn: én, magam.
 

(romantika)

Izzadó homok,
tenyér,
cserepesre száradt ajkak,
savanykás testszagok,
a kötélen száradó bugyik,
a hõségtõl remegõ levegõ
az aszfalt fölött,
a nyolcadik emeletrõl andalító
zene csorog alá.
Unalmas romantika.
Eltökéltem, hogy
világgá megyek.
Átbújok a kötél alatt
a száradó ruhák másik oldalára.
Ott volt a remény.
 

(vándor)

Hányszor meghalt már
vízbe fulladt elégett
vagy csak
sarokból sarokba ült
házról házra
városról városra
országról országra
ment mendegélt
örök vándor
szívtõl szívig
hiába
nem ért sehová
pedig már
az egészet
bejárta

LÁRAI ESZTER

Idõ-batyu

Elagyabugyált tingli-tangli, giccskupac
rézangyalok fújják a rezet keményen
tovább köp magából ez az év, az ezred
egyre több csiga; hajléktalan, csupasz

én - csigaházam saját-idõm -
fekszem - hajléktalan -
fapadon a fapados jövõn
zúg a szél - milyen egykedvûen

anyám, ki már nem követheti
hallgatja a madárcsacsogást
belakják pillanat táguló terét
irigylem, ráér hajat növeszteni

az én hajam nõ
mint hulladék a téren
de vagdalom, mint kisember reményét
a politikusok: bátran, merészen

CSÁK GYULA

Gyermekáldás

Váratlanul megenyhült az idõ, és nagy hó hullott szombaton reggelre. Ez volt az elsõ hó.
    A férfi ugyan álláig húzta a takarót, mégis egész teste reszketett alatta. Késõn érkezett az este, nem tudott már befûteni, s a lakatlan parasztház nyirkos falai dermesztõ hideget leheltek. Mivel alig aludt valamit, most gyûrött és fáradt volt.
    Az utcáról szánkózó, viháncoló gyerekek zsivaja hallatszott. Olyan vastagon jégvirágosak voltak az ablakok, hogy nem láthatott át rajtuk, de jól el tudta képzelni a behavazott, édes természetet, s hirtelen végtelen vágyat érzett, hogy maga is belemerítkezzen.
    Ezt a remélt kellemet kiegészítette a konyhából hallatszó zaj, meg a serpenyõben sercegõ szalonna illata. "Róza néni már teszi a dolgát - gondolta derûsen a férfi, miközben ruhába burkolta enyhén hájas testét. - Jól jártam ezzel az öregasszonnyal - mozgott az agya tovább, magától. - Meg az egész házvétellel…"
    Tavasszal vette meg a házat, nevetségesen kis összegért. Kihaltak belõle az öregek, az örökösöknek nem kellett, hát örömmel adtak túl rajta, amikor a pesti ügyvéd komoly vevõként jelentkezett.
    - Jó reggelt, ügyvéd úr - köszönt rá Róza néni, amint a konyhába lépett, ahol a vaskályha már ontotta a meleget. - Miért nem tetszett jelezni, hogy most is jönni tetszik? Betüzeltem volna a szobába is, mint máskor.
    - Az a fontos, hogy itt már jó meleg van - dörzsölte össze kezeit az ügyvéd, és a lavórhoz lépett, amibe éppen gõzölgõ vizet öntött Róza néni. Mosakodni kezdett, és fél füllel figyelt a sok beszédre, ami az öregasszonyból áradt. Egyszer elõsorolta, hogy õneki tizenhét fajta betegsége van, s azóta örök témaként szerepelt kettejük beszélgetésében a térdfájás meg az epegörcs, továbbá, hogy tojnak-e a tyúkok, és eszik-e rendesen az anyakoca.
    Komótosan törülközött, azután megfésülte pár szál haját az ügyvéd, és elmerülten bámult ki a konyhaablakon. A szõlõvel telepített domboldal úgy festett ebbõl a távolságból, mintha legalább kéthetes szakálla lenne a hegynek; akár a sûrû borosta, úgy meredeztek elõ a földbõl a szõlõkarók.
    - Hanem nagy baj van ám! - hallotta háta mögül az öregasszony sóhajos közlését.
    - Nocsak! - csücsörített az ügyvéd, anélkül hogy nagy meghökkenést ébresztett volna benne a bejelentés. Megszokta már, hogy része Róza néni modorának az ámuldozás, akár hall, akár mond valamit.
    - Az történt - folytatta Róza néni -, hogy késsel zavarássza Zsuzsókát az apja. - Némi hatásszünet után hozzátette: - Látta már, ügyvéd úr, azt a gyereket, hiszen még járt is ebben a házban. Az anyja küldte egy kis kóstolóval az ügyvéd úrhoz, amikor el tetszett intézni az apjának a táppénzét. Ugye, emlékszik rá, ügyvéd úr?
    - Dereng valami - bújt pulóverébe az ügyvéd, s különös izgalom remegett végig az idegein. Hangjában türelmetlenség támadt. - És most miért üldözi késsel az apja?
    Letette a sült szalonnával rakott bádogtányért az alkalmi segítõként jelen levõ néne az asztalra, szoknyájához dörzsölte a kezét, lehalkította hangját, és közelebb lépett az ajtónál álldogáló, testes, zömök férfiúhoz. Szemét is nagyra tágította:
    - Kiderült - suttogta -, hogy úgy maradt a szép Zsuzsóka. Tettes meg nincsen. Mikor aztán ezt megtudta az apja, akkor gerjedt fel a haragja. Ezért kellett szegény leánykának elmenekülnie a házból.
    - És hová menekült? - kérdezte az ügyvéd, bár butának érezte a kérdést, meg egyébként is bosszantotta, hogy nem egészen fogta még fel az öregasszony mondandójának velejét.
    - Ide menekült - gyorsította fel beszédjét Róza néni. - Elébb hozzánk szaladt, de ott rálelt volna az apja, hát itt bújtattam el, mert semmi mást nem tehettem, akkor sem, ha megharagszik érte az ügyvéd úr…
    - Ide-e-e? - hökkent meg az ügyvéd, és körbenézett. - Hova?
    - Kint veszi meg az Isten hidege szegénykémet a kamrában. Ide mégsem hozhattam be. - Most vele fordult elõ, amire még nem volt példa: zavartnak és kissé riadtnak látszott. - Nem hozhatom az ügyvéd úr szobájába, mert úgyis olyasmit beszélnek a népek, hogy csakis valami furgangos eszû ember csavarhatta el annak a gyereknek a fejét.
    Az ügyvédbe iszonyú sejtés hasított. Sõt, több volt ez sejtésnél: már-már bizonyosságnak érezte, hogy veszélyben a becsülete, hogy valami egészen méltatlan helyzetbe próbálják rángatni valakik. Bõszülten rivallt az öregasszonyra, akit ebben a pillanatban segítõkész néni helyett boszorkánynak látott, aki pokollá próbálja varázsolni az õ eddig békés életét.
    - Mi az, hogy idehozta?! Miképpen merészelte?! Nem hagyom többé magánál a kulcsomat! És micsoda sandaság az, hogy csavaros eszû ember? Miért nem beszél világosan? Az terjed, hogy én vagyok a csábítója egy olyan helybéli lánynak, aki kora szerint a gyerekem lehetne? Meg egyéb tekintetben sem hozzám illõ, és a dolog a legcsekélyebb mértékben sem az én egyéniségemre való, hanem ostoba. Sõt. Aljas rágalmazás! - Közelebb lépett az ijedten hátráló öregasszonyhoz. - talán éppen maga terjeszti? Talán azért bújtatta ide, hogy bizonyítékot szolgáltasson?
     Fújtatott a méregtõl, s noha gyanította, hogy igaztalanul üvöltözik és szórja vádjait a kicsire görbült nénire, haragja mégis õszinte volt, nem annyira Róza néni ellenében, hanem az egész falu, az egész világ, az egész sorsa ellenében. Az ugyanis a leginkább megalázó, hogy nincs módja védekezni, mert akkor fel kellene tárni az igazságot, amely szerint õneki soha nem lehet gyereke. Két házasságon lábolt át meddõ kísérletezések és idegtépõ várakozások súlyától gyötörten, ám gyermekáldás helyett mindig csak az átkozott és orvosilag is bizonyított nyomorúság gyõzedelmeskedett fölötte: õ magtalan ember. Most álljon elõ a faluban ezzel, és csináljon végig egy önmentõ bírósági eljárást, amelynél már jobb akár a halál is?
    - Maga maradjon itt! - emelte fel tiltón a kezét, amikor kilépett a konyhából. - Mostantól bízza rám az ügyet! - Arra gondolt, hogy még abban az esetben is, ha nem bûnös az öregasszony az õ rágalmazásában, annyi büntetést megérdemel, hogy szenvedjen kissé a kíváncsiságtól.
    A ház végében könnyû deszkából ácsolt fészer állt, amelyben a tûzifát, néhány szerszámot és egyéb holmit tároltak még az elõzõ lakók. Gyalogösvény vezetett oda, s minthogy az ügyvéd semmire sem használta, csalánbokrok, sósparék meg egyéb gyomnövények nõtték körül, s ezek most is éltek, és havas ágaikkal csapkodták a sebesen lépkedõ ügyvédet, aminek folytán az a sietés úgy festett, akár egy büntetésként elrendelt vesszõfutás.
    A fészer egyik félhomályos sarkában - nyilván az öreg Róza nénitõl kapott holmikba burkolózva - remegett Zsuzsóka, akinek szép arcára, termetére azonnal viszszaemlékezett az ügyvéd, és ez kellemes emlékezés volt.
    - Ó, ügyvéd úr…! - kezdte a lány, de az ügyvéd leintette, melléguggolt, és elõbb csendesen, megfontoltan, majd mind jobban belemelegedve magyarázott a lánynak és törülgetni kezdte a bájos arcról hulló könnyeket.
    … Titkosak maradtak a szavak, amelyeket használtak, amíg beszéltek, de a következmények sejtetni engedték, hogy mirõl is lehetett szó. Az ügyvéd úr ugyanis még aznap elvitte Zsuzsókát pesti lakásába, s elõbb levélben, majd szóban is feleségül kérte apjától, anyjától, akik szívesen adták, amiként a falu bármely leányát szívesen adták volna ilyen jó partit jelentõ emberhez, aki ráadásul becsületes, mert - lám! - vállalja tettének a következményeit!
    Az évek során még további három "következményt" vállalt büszkén az ügyvéd úr. Összesen hát négy szép fiút szült neki Zsuzsóka, és csupán az tûnhetett fel a kíváncsibb szemlélõknek, hogy mind a négy fiú hasonlít egymáshoz, ellenben egyik sem hasonlít az ügyvéd úrhoz, hanem valamennyien ahhoz a - faluban lakó, daliás - távolsági buszsofõrhöz, aki mindig cukorkákat adott a gyerekeknek, valahányszor szerét ejthette, hogy találkozzék velük.
    S igyekezett gyakran szerét ejteni, mert a saját gyerekeit szívesen látja maga körül egy apa.