ABLAK

BARANYI FERENC

Elõleg

November elején - tehát napokon belül - napvilágot lát a Hungarovox Kiadó gondozásában a Szerelem és nemes szív címû vaskos kötet, amely olasz versfordításaimat tartalmazza. Lesz benne fordítás, amelyet tizenkilenc éves koromban "követtem el", és olyan is lesz néhány, amely az idén nyáron készült. Ezek közül adok közre most kettõt. Az egyik Giacomo Leopardi (1798-1837) ifjúkori verse, amely elõször jelenik meg magyarul. A másik Guiseppe Giusti (1809-1850) híres költeménye. 1846-ban Milánóban írta, amikor is Manzonihoz, a Jegyesek világhírû szerzõjéhez ment éppen látogatóba, s Szent Ambrus templomába betérve felháborodva tapasztalta, hogy az elnyomó osztrák hadsereg katonái ott ütöttek tanyát. Szavait ironikusan Milánó rendõrfõnökéhez intézi.
Kérem, fogadják szeretettel ezt a kis elõleget hamarosan megjelenõ új mûfordításkötetembõl.
 
 

GIACOMO LEOPARDI

Tréfa

Mikor - cseperedõn - a
Múzsák titkát támadt kilesni kedvem:
kézen fogott egyikük nyomban engem,
aztán reggeltõl-estig
mutogatta, mi rejlik
a tágas mûhelyekben.
És darabról-darabra
mutatta meg, mi adja
a mûvészet csodáját,
mindent, amivel Múzsa
verset hív létre: munka-
eszközök arzenálját.
Ámultam, kérdve egyre:
a ráspoly hol van? És õ azt felelte:
elmállt, nélküle kell csiszolni verset.
Szóltam megint: esetleg
másik ráspolyt csinálni nem lehetne?
Nem - mondta õ -, mert idõ nincsen erre.

GUISEPPE GIUSTI

A Szent Ambrus-templom

Eccellenza - bár csöppet sincs inyére,
hogy osztrákokba csíp tucatnyi versem
s gazságaik rímes leleplezése
nem kíméli a tekintélyeket sem -,
hallgassa meg, hogy Milánóba érve
az egyik reggel merre tévelyedtem?
Szent Ambrus templomába vitt a lábam,
elfáradtam, mire odataláltam.

Egy ifjú volt velem, kinek az apja
egyike a veszélyt rejtõ fejeknek,
keresztségben a Sandro nevet kapta,
s nagy regényének címe JEGYESEK lett…
Nem hallott róla? Ugyan már! Ne adja
a tudatlant! Vagy talán a kegyelmed
agyában oly sok gond, nagy eszme fészkel,
hogy hívságokra idõt nem fecsérel?

Beléptem s benn hadfiakat találtam,
földünkre mind északabbról jutottak,
csehek voltak s horvátok általában,
idehozták õket szõlõkaróknak,
most is - akár díszszemlén - katonásan,
hegyes póznák módjára sorakoztak,
Isten házában is glédában állva
szõrõs, mord képpel strázsált mindahánya.

A háttérben maradtam, mert bevallom:
ha egészen e csordáig megyek föl,
az undortól meg kellett volna halnom -
önt magas posztja megkíméli ettõl.
Bûz terhe ült minden könnyû fuvalmon,
és - nézze el nekem, nagyúri rendõr -
azt kellett hinnem: minden faggyuból van
a gyertyáktól az oltárig e dómban.

Ám amikor a pap szentelni kezdte
az úrvacsorához szükséges ostyát,
váratlan édesség csendült fülembe:
a lomha csenden banda harsogott át
és harci trombiták hangján bezengte
epekedõn a templom hûs hajóját,
letört népségnek volt e hang a hangja,
amely elvesztett édenét siratja.

Az égre szállt a kórus, amit fújtak
a Lombardokból (Verdi operája),
ezt: "Ó, Urunk, érted vágtunk az útnak" -
nemrég e dal keblünk gyújtotta lángra.
Mérgem feledve húzódtam a bús, vad
katonákhoz, velük vegyülni vágyva,
úgy éreztem: sajátjaimra leltem
a kardalunkkal sóvárgó seregben.

Nos, kell-e több, uram? Szép volt a dallam,
és a miénk! Játszották rendesen,
ahol mûvészet, fennkölt gondolat van,
elvakult indulat ott nem terem.
Ám végetért a zene - s újra harcban
állott háborgó szívemmel eszem,
midõn - minthogyha csitítani vágyna -
a bakáknak énekre nyílt a szája.

Lassan-lassan szállt fel a német ének,
sötéten szállt a fények Istenéhez,
hangot adván tenger keserûségnek:
komor fohász volt, súlyos, ünnepélyes.
És bennem ámulóra vált a lélek:
de szép, hogy ily nemes fájdalmat érez
e sok-sok báb, faragatlan fajankó!
Himnusszá lett ajkukon a panasz-szó,

melyben édes-bús emlék derengett fel,
melódia, mely kedves volt a szívnek,
kiskoromban, otthon tanultam egyszer,
borús napokban mindig felderített,
anyám dalolta nékem szeretettel
és énekétõl minden halk, szelíd lett -
a régi dallam most is elvarázsol
s már magamat látom számûzve, távol.

Elhalt a dal - s én eltünõdve álltam,
agyamban hõ gondolatok cikáztak:
ezek, szegények, mint mi mindahányan,
szolgái egy tõlünk tartó királynak,
aki miatt itt mindõjük hazátlan,
s aki rabokat rabokkal vigyáztat;
áttelelnek nálunk a cseh, a horvát
bakák, akár a Maremmán a csordák.

Nélkülözve, vaskemény fegyelemben
állomásoznak, gúnyt, bojkottot állva,
vakon szolgálnak s nem vetnek ügyet sem
az õket is kijátszó praktikákra,
a lombard s német közti gyûlöletben
önnön valós javát egyik se látja,
csupán azét, ki népeket megosztva
uralkodik, mert így szilárd a trónja.

Hazavágyó, szerencsétlen bakák,
megvetve, árván tengõdtök minálunk,
éltetve népeink legfõbb urát,
kit lelkünk mélyén mind pokolra szánunk!
De menni kell. Nem maradok tovább,
mert szívem ûz végül velem csunyán gúnyt
s megölelek egy mogyorófa-bottal
strázsáló nyársatnyelt káplárt bizonnyal!

Nyolcvan éve halt meg a huszadik századi bolgár költészet egyik legnagyobb alakja, Hriszto Szmirnenszki (1898-1923). Ez a macedón születésû, fájdalmasan fiatalon tüdõvészben elhunyt költõ nagyszabású szimbolizmusával - mely oly szenvedélyes, hatalmas zeneiséggel tör elõ verseiben, hogy az elõtte ismeretlen volt a bolgár lírában - új arcú, új hangú s mindenekelõtt új tartalmú költészetet teremtett. Egyszersmind - akárcsak költõ- és eszmetársai, Majakovszkij, Jioi Wolker vagy József Attila - korszakot nyitott hazája irodalmában: a nemzeti literatúra elsõ vonalába emelte a forradalmi proletárköltészetet. Híres verse, A vörös lovasok az októberi forradalomról szóló legszebb költemények egyike.
 

HRISZTO SZMIRNENSZKI

Szonja

Még zúg a terem, s az ezüst poharaknak
csengése a bús nevetésbe vegyül,
a tört, különös szemek összetapadnak,
két szem, gyönyörû, borus ünnepet ül.

Csodás szem a hervatag õszi virág-ék
hûs szirma s az éjszinü sapka alatt!
És nézi a satrapa-nõ - rideg árnyék,
míg tartja a telt, sugaras poharat.

Féltése - vak érc - fedi vértezetével,
s akár a kisértet, elõremered.
Szolgája, cselédje, de papja is, éber
õrzõ is a hószinü Szonja felett.

Szédült kacagás az ezüst poharakban,
a fény haloványan az árnyba merül,
vérzõ, csupakín epedés tüze lobban,
két szem gyönyörû, borus ünnepet ül.

LATOR LÁSZLÓ FORDÍTÁSA
 

A suhanc

Sose kérdeztem, mért vagyok s mért halok.
Én is lettem, mint mindenki más.
S rabul ejtettek engem a hétköznapok
meg a májusi éghasadás.

A tavasz és az ifjúkor szép idején
kinyitottam a két szememet,
hogy az Élet ha jön, a virág meg a fény
özönébõl majd rám is nevet.

De az élet az nem jött - se himnusz, se dal,
se a vállamon almaszirom…
Csak a vas, csak a lánc és az éjszinü fal.
Velem elbánt a csúf hatalom.

Eledelnek az égrõl a démoni szörny
csak a fellegeket szabta elém.
Aranypikkelyü dög volt és hízott a könny-
és a vér-tavak rengetegén.

És én láttam a meggyötört arcokat ott.
Sose sírt igy az ember fia.
S mintha álmodnék, dühvel a szív dobogott,
s vele csörgött a lánc-muzsika.

És én láttam, a véreim válla fölé
aranyborju szökik, magasul,
hogy az emberi szellemet tüske közé
nyomoritsa, gyalázza gazul.

Ez a földi sötétség fagyasztja a vért.
Beleborzongva szóltam nagyot:
Gyere, tûzvész, emészd el a jéghideg éjt,
és ti vas-szavak, zuhogjatok!

Piros lánglakomába kerengjen a föld,
hol a sortûz halált ereget.
Barikádot emelj, a nyomort lesöpörd,
kerekíts zivatart, dühöset!

Sokakért ver azóta e szív hevesen,
és az új hajnalt én is hozom.
Hogy mért szültek engem, én nem kérdezem,
de hogy halnom miért kell, tudom.

NAGY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA
 

A vörös lovasok

Tündöklõ kor hajnalával, új hitünknek parazsával
jönnek bátor eszkadrónok, jönnek mint a fergeteg.
Mintha szállna vadmadárhad, mintha sasok szállanának,
ellepik a pusztaságot gyilkos fodrú srapnelek.

Ló nyerít, s a nyergelõje vérzõ mellel hull a fûbe.
Õ a gyõztes holtan is és mindörökre az marad.
Büszke ménje messze nyargal, sajgó lángú orrlikakkal,
vágtatása egyre gyorsabb, húzza közös áradat.

Nézd, a tarlott hátu puszta, lósörényekkel beúszva.
Mint a hirtelen vihar, a sok lovas elõreront:
patkó villog, felleget ver, mennyet és port egybekever,
pornak, füstnek fátyolában izzó bronz a horizont.

Földre hajló fûzek árnyán bitang horda áll a vártán.
Sújt a kard, a mell a mellel, mint a hullám, összecsap,
Hull az ellen dús halomba, hull akár a fûzfa lombja -
Néhány perc, és csend van újra, s messze száll a hõs csapat.

Szálljatok csak, szép vitézek, millió szem néz felétek!
Ilyen hõsi lendületben milliónyi szív dobog.
Földünk minden népe felkel, gyönyörûszép lendülettel,
minden öklöt, végsõ harcra hívtatok.

Borzalomtól feketedve égjen a múlt, rogyjon össze.
Dõljenek le vérünk árán égig húzott várfalak.
Vesszenek a vad törvények, s minden ilyen söpredéket
hadd találjon meg az ember összetört kupák alatt!

Szálljatok elõre bátran! Golyók zengõ záporában
járjatok be minden tájat, vörösfényû hírnökök.
Millió szem néz felétek, villámokkal hirdessétek
elnyomottak hatalmát a földek és vizek fölött.

Majd ha lángban és nagy koromban minden régi összeroppan,
és ha majd a legutolsó tégla is a porba hull -
nyergetekbõl szálljatok le, borítsátok csóközönbe
földetek, s a jog s igazság általatok legyen úr!

NAGY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

MÉRLEG

MÉSZÁROS ISTVÁN

A militarizmus és az eljövendõ
háborúk*

1.
Nem elõször van úgy a történelemben, hogy a militarizmus lidércnyomásként nehezedik az emberek tudatára. Ezt részletezni túl messzire vezetne. Itt mindenesetre be kell érnünk annyival, hogy csupán a XIX. századig tekintünk vissza, amikor a militarizmus mint a politizálás egyik fõ eszköze a maga gazdájaként önállósult a modern imperializmus globális léptékû kibontakozásával, ellentétben korábbi - jóval korlátozottabb - változatával. A tizenkilencedik század utolsó harmadában nem csupán a brit és a francia birodalom volt prominens ura tágas térségeknek. Súlyos nyomot hagyott rajtuk az Egyesült Államok is, amikor közvetlenül vagy közvetve megkaparintotta a spanyol birodalom korábbi gyarmatait Latin-Amerikában, megtoldotta ezt a nagy felszabadító küzdelem véres elnyomásával a Fülöp-szigeteken, és olyannyira úr módjára rendezkedett be e térségben, hogy hatalma ilyen vagy olyan formán mind a mai napig fennmaradt. Nem feledkezhetünk meg a "Vaskancellár" Bismarck imperialista ambíciói által okozott vészes bonyodalmakról sem, amelyeket utódai tevékenysége még csak súlyosbított a késõbbiekben, s ez azután elvezetett az I. világháború kitöréséhez, a mély ellentmondások szabdalta háború utáni idõszakhoz, benne Hitler revansizmusához, fölöttébb világosan elõre vetítve ezáltal a II. világháborút is.
    Eléggé nyilvánvaló, hogy minden olyan próbálkozás, amelyik bármely szinten katonai beavatkozással igyekszik megoldani alapvetõ társadalmi problémákat, veszedelmekkel és mérhetetlen szenvedéssel jár. Ha pedig közelebbrõl szemügyre vesszük a katonai kalandok történelmi vonulatát, ijesztõen kiviláglik, hogy ezek egyre nagyobb intenzitással egyre nagyobb méretet öltenek, a helyi összecsapásoktól a huszadik század két szörnyûséges világháborúján át az emberiség potenciális megsemmisítéséig, ha a jelenkorba érkezünk.
    Tárgyunkat illetõen leginkább a kiváló porosz katonatiszt, gyakorlati és elméleti stratéga, Carl von Clausewitz (1778-1831) érdemes az említésre, aki ugyanabban az esztendõben halt meg, mint Hegel - mindkettejüket a kolera vitte el. Életének utolsó három évtizedében a berlini hadiiskola igazgatója, von Clausewitz volt az, aki halála után közzétett könyvében (A háborúról, 1833) klasszikus meghatározását adta a politika és a háború viszonyának, s ezt még ma is gyakorta idézik: "a háború a politika folytatása más eszközökkel".
    Ez a híres meghatározás érvényes volt egészen a közelmúltig, de teljesen tarthatatlanná vált korunkban. Feltételezte azoknak a  cselekvéseknek az ésszerûségét, amelyek összekötik a politika és a háború területeit, mint egymásnak a folytatásait. Ennek értelmében megnyerhetõnek kellett lennie a szóbanforgó háborúnak, legalábbis elvben, még hogyha a közremûködõk szintjén vereséghez vezetõ tévedések is tekintetbe jöhettek. A vereség magában véve nem dönthette meg a háború mint olyan ésszerûségét, mivelhogy az újabb - jóllehet kedvezõtlen - politikai konszolidáció után újabb háborús fordulót tervezhetett a vereséget szenvedett fél, mint politikája ésszerû folytatását más eszközökkel. Ennélfogva a von Clausewitz-i egyenletnek mellõzhetetlen, abszolút elõfeltétele volt a háború megnyerhetõsége elvben, vagyis hogy létre lehessen hozni a politika "megszakítatlan körét", amely háborúhoz vezet majd vissza, a politikához, s aztán újabb háborúhoz, és így tovább ad infinitum. Az efféle összeütközések szereplõi a nemzetállamok voltak. Mindegy, milyen borzalmas kárt okoztak ellenségeiknek, sõt akár saját népüknek is (gondoljunk csak Hitlerre!), ha elvben megnyerhetõnek számított a háború, akkor a katonai ténykedés ésszerûsége szavatolva volt.
    A helyzet ma két elvi okból minõségileg más. Elõször: a megvívható háború célja a történelmi fejlõdés jelenlegi szakaszában, az imperializmus objektív követelményeinek megfelelõen - a tõke leghatalmasabb államának világuralma, összhangban a könyörtelen, ellentmondást nem tûrõ "globalizációra" irányuló, saját politikai tervével ("szabad cserének" álcázva egy maga uralta globális piacon) - végképp elérhetetlen, viszont elõrevetíti az emberiség elpusztítását. Ez a cél a képzelõerõ semminõ megfeszítésével sem tekinthetõ ésszerû célnak, amely megfelelne "a politika folytatása más eszközökkel" ésszerûen kikötött követelményének, ami valamely nemzetet vagy nemzetcsoportot vezérel a másik ellen irányuló politikájában. Agresszíven rákényszeríteni az egyik hatalmas nemzetállam akaratát az összes többire, még hogyha a javasolt háborút cinikus taktikai okokból, abszurd módon, olyan "pusztán korlátozott háborúnak" álcázzák is, mint amelyik csak egy másik "nyitott végû, korlátozott háborúhoz" vezethet, az ilyesmit ennélfogva csakis teljes ésszerûtlenségnek lehet minõsíteni.
    A második ok jócskán erõsíti az elsõt. A huszonegyedik század háborújának vagy háborúinak lefolytatásához máris rendelkezésre álló fegyverek ugyanis képesek megsemmisíteni nem csupán az ellenséget, hanem - elsõ ízben a történelemben - az egész emberiséget. Afelõl sem lehetnek illúzióink, hogy vajon a meglevõ fegyverzet az út végét jelenti-e. Egyéb, még gyilkosabb fegyverek jelenhetnek meg holnap vagy holnapután. Mi több, az ilyen fegyverekkel való fenyegetést manapság elfogadható állami stratégia eszközének tekintik.
    Így tehát, ha összekapcsoljuk az egyik okot a másikkal, elkerülhetetlen a következtetés: a háborút mint a globális kormányzás mechanizmusát tervbe venni a mai világban, ez a tény azt nyomatékosítja, hogy az abszolút irracionalitás meredélyére jutottunk, ahonnan nincs visszaút, ha elfogadjuk a fejlõdés kialakult irányát. Von Clausewitz klasszikus meghatározásából, amely szerint a háború "a politika folytatása más eszközökkel", hiányzik valami, éspedig a háború mélyebben fekvõ okainak a vizsgálata és kiiktatásuknak a lehetõsége. A kihívás, hogy szembenézzünk ezekkel az okokkal, sürgetõbb ma, mint korábban bármikor. A huszonegyedik század háborúja ugyanis, amely földereng elõttünk, nem csupán "elvben lehet, hogy nem megnyerhetõ". Rosszabb ennél: elvileg megnyerhetetlen. Következésképpen háború lefolytatását tervbe venni, ahogyan a Bush-kormányzat 2002. szeptember 17-én kelt stratégiai dokumentuma teszi, Hitler irracionalitását is a racionalitás mintájának a színében tünteti fel.

2.
Washington 2001. szeptember 11-ét követõen leplezetlen cinizmussal erõszakolja rá agresszív politikáját a világ többi részére. Az állítólagos irányváltásnak a "liberális toleranciától" affelé, amit ma "a szabadság és a demokrácia elszánt védelmezésének" hívnak, az szolgál igazolásul, hogy 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államok világméretû terrorizmus áldozatául esett, s erre válaszul elengedhetetlen volt megindítani egy meg nem határozott és meghatározhatatlan - ám valójában önkényesen, a legagresszívabb amerikai körök kényének megfelelõ úton-módon meghatározott - "háborút a terror ellen". Az afganisztáni katonai kalandorakció elismerten csupán az elsõ a "megelõzõ háborúk" korlátlan sorozatából, amelyekre sort kerítenek majd a jövõben. Amerika nem is túl régen még oly nagyon pártolt szövetségese, Irak következik a sorban, hogy az Egyesült Államok részére kisajátíthassák a Közel-Kelet bõséges - és az esetleges vetélytársak ellenõrzésének céljából stratégiailag kulcsfontosságú - olajtartalékait.
    Akárhogy nézzük is, az idõrend a mostani amerikai katonai doktrinában teljesen a visszájára fordul. Valójában szó sincs semmiféle olyan "irányváltásról" 2001. szeptember 11-e után, amit, úgymond, az tett lehetõvé, hogy kétes módon George W. Bush-t választották elnökké Al Gore helyett. Mert hiszen a demokrata Clinton elnök ugyanolyan politikát folytatott, mint republikánus utódja, még ha egy kissé jobban álcázva is. Ami pedig a volt demokrata elnökjelöltet, Al Gore-t illeti, õ azt nyilatkozta 2002 decemberében, hogy maradéktalanul támogatja az Irak elleni háborút, mert egy ilyen háború "nem jelentene rezsimváltozást", csak egyszerûen a "lefegyverzését egy rezsimnek, amelyik tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik". Elképzelhetõ ennél cinikusabb és kétszínûbb megnyilatkozás?
    Régóta szilárdan meg voltam gyõzõdve róla, hogy a tõke strukturális válságának az 1960-as évek végére vagy az 1970-es évek elejére tehetõ kezdete óta az imperializmus minõségileg új szakaszát éljük, amelyben nyomasztóan domináns erõ az Egyesült Államok. A Szocializmus vagy barbárság-ban "a globális uralmat gyakorló imperializmus új történelmi szakaszának" nevezem ezt.
    Könyvem központi témáját az amerikai imperializmus bírálata alkotja - ellentétben a divatos fantáziálással a "területhódítás nélküli imperializmusról", amely állítólag nem jár együtt más nemzeti területek katonai elfoglalásával. "Az imperializmus potenciálisan legszörnyûségesebb szakasza" címû hosszú fejezet két évvel 2001. szeptember 11-e elõtt íródott, és nyilvános elõadás formájában hangzott el Athénban, 1999. október 19-én. Hangsúlyoztam akkor, hogy "az ellenség fenyegetésének alapvetõ formája a jövõben - az új ágyúnaszád-diplomácia - a nukleáris zsarolás lesz". E sorok közzététele óta (elõször 2000 márciusában egy görög folyóiratban, majd könyvalakban olaszul, 2000 szeptemberében) ez a megjósolt, ijesztõ katonai-stratégiai elmozdulás alapvetõen a nukleáris fenyegetés irányába - ami katonai kalandorakciót indíthat el, pusztulásba sodorva az emberiséget - többé már nem leplezett, hanem nyíltan hirdetett, hivatalos amerikai politikává lett. Senki sem képzelheti azt, hogy egy efféle stratégiai doktrina nyílt meghirdetése a szónoki fogásként propagált "gonosz tengelye" ellen irányuló, üres fenyegetés csupán. Végül is éppenséggel az Egyesült Államok volt az a hatalom, amelyik valóságosan bevetette a tömegpusztító atomfegyvert Hirosima és Nagaszaki népe ellen.
    Mivel rendkívül súlyosnak tekintjük ezeket a kérdéseket, nem érhetjük be holmi utalással a különös és változó politikai körülmények összejátszására. Ehelyett össze kell vetnünk ezeket a körülményeket a mélyen gyökerezõ strukturális - gazdaságilag és politikailag egyaránt szükségszerû - fejlõdésben adott hátterükkel. Ez a legfontosabb, ha követhetõ stratégiát akarunk kimunkálni arra, hogy szembeszálljunk az ügyeink veszedelmes állapotáért felelõs erõkkel. A globális uralmat gyakorló imperializmus új történeti szakasza nem egyszerûen a "nagyhatalmi politika" létezõ viszonyainak megnyilvánulása az Egyesült Államok elsöprõ fölényével, ami ellen egyfajta jövõbeli átrendezõdés a legerõsebb államok között, vagy akár valaminõ jól szervezett demonstrációk a politikai küzdõtéren sikeresen érvényesülhetnek. A helyzet sajnálatos módon sokkal rosszabb ennél. Ezek az eshetõségek ugyanis, még hogyha bekövetkeznének is, érintetlenül hagynák az alapvetõ okokat és szerkezeti meghatározottságokat.
    Bizonyos, hogy a globálisan uralkodó imperializmus új szakasza döntõen az Egyesült Államok irányítása alatt áll, míg a többi, vezetésre pályázó imperialista hatalom egészben véve elfogadni látszik azt a szerepet, hogy csupán az amerikaiak frakkjába kapaszkodhat, bár természetesen semmiképp sem mindörökre. Csakugyan, habozás nélkül megjósolható a már most látható ingadozások alapján, hogy a jövõben súlyos ellentétek robbannak majd ki a nagyobb hatalmak között. De vajon nyújthat-e ez magában véve bárminõ megoldást a rendszerben foglalt ellentmondásokra, amennyiben nem érinti az imperialista fejlõdésben gyökerezõ, meghatározó okokat? Fölöttébb naívnak kellene lennünk, hogy azt higgyük, igen.
    Itt csupán egyetlen lényegi vonatkozást szeretnék hangsúlyozni, éspedig azt, hogy a tõke logikája végképp elválaszthatatlan az erõsebbnek a gyengébb feletti, szükségszerû uralmától. Még hogyha hisz is valaki abban, amit általában a rendszer legpozitívabb elemének szoktak tekinteni, a versenyben, aminek eredménye a terjeszkedés és az elõrehaladás, ennek elkerülhetetlen velejárója a monopóliumra törekvés, valamint a magát érvényre juttató monopólium útjában álló vetélytársak alávetése vagy kiirtása. Az imperializmus pedig szükségszerû következménye a tõke könyörtelen monopóliumra törekvésének. Az imperializmus változó szakaszai részint megtestesítik, részint pedig többé-kevésbé közvetlenül elõidézik a változásait a lejátszódó történelmi fejlõdésnek.
    Az imperializmus jelenlegi szakaszát tekintve, két szorosan összefüggõ aspektusának van kimagasló jelentõsége. Az elsõ az, hogy a tõke alapvetõ anyagi-gazdasági tendenciája a globális integrációra irányul, amit azonban politikai szinten sohasem érhet el. Ez nagy mértékben annak a ténynek köszönhetõ, hogy a globális tõkerendszer a történelem folyamán megosztott és valójában egymással antagonisztikusan szembenálló nemzetállamok sokaságaként bontakozott ki. E tekintetben még a leghevesebb imperialista összecsapások sem vezethettek a múltban tartós eredményre. Nem voltak képesek a leghatalmasabb nemzetállam akaratát állandó jelleggel rákényszeríteni a vetélytársaira. Problémánk másik aspektusa, amely egyazon éremnek a hátoldala, az, hogy a tõkének minden erõfeszítése ellenére sem sikerült létrehoznia a tõkerendszer államát mint olyat. Ez a legsúlyosabb bonyodalmat hordozza a jövõre nézve, dacára minden fecsegésnek a "globalizációról". Az USA dominanciájával megvalósuló, globális uralmat gyakorló imperializmus az észak-amerikai államnak alapjában véve kudarcra ítélt kísérlete arra, hogy mint a tõkerendszer "nemzetközi" állama fölébe helyezze magát minden másik, elõbb-utóbb ellene szegülõ nemzetállamnak. Itt ismét súlyos ellentmondásba ütközünk. Hiszen még az Egyesült Államok legújabb, legagresszívabb és nyíltan fenyegetõzõ stratégiai dokumentumai is az "amerikai nemzeti érdekek" nevében próbálják igazolni az általuk sulykolt "egyetemesen érvényes" politikát, miközben elutasítják mindenki más hasonló érvelését.

3.
Láthatjuk itt, hogy milyen ellentmondásos a viszony a történelmi esetlegesség - hogy jelenleg az amerikai tõke van döntõ pozícióban - és magának a tõkerendszernek a strukturális szükséglete között. Ez utóbbit úgy összegezhetjük mint a tõke elfojthatatlan, lényegi törekvését a monopolista globális integrációra, még azon az áron is, ha ez közvetlenül veszélyezteti akár az emberiség továbbélését. Így tehát, még ha valaki képes volna is sikeresen szembeszállni politikai téren a történelmi véletlenségnek azzal az erejével, amelyet jelenleg az amerikai túlsúly képvisel - s amelyet a múltban más imperialista konfigurációk elõztek meg, és éppígy következhet utána még másmilyen (mármint ha sikerül túlélnünk a jelenlegi, robbanásra kész veszedelmeket) -, az a szükséglet, amelyik a tõke alapvetõ, globális-monopolista logikájából ered, éppoly sürgetõen fennállna, mint bármikor azelõtt. Bármily különös formát öltsön is a jövõben a történelmi véletlenség, az az alapvetõ rendszerbeli szükségszerûség, hogy meg kell maradnia a globális uralomra való törekvésnek.
    Ennélfogva nem egyszerûen valamely politikai körök adott militarista akcióiról van szó - militarista akciókról, amelyekbe bele lehet vágni, s amelyeket politikai-katonai szinten gyõzelemre lehet vinni. Az okok sokkal mélyebben rejlenek, és nem lehet elhárítani õket anélkül, hogy ne idéznénk elõ egészen alapvetõ változásokat a leglényegesebb rendszer-meghatározó tényezõi közt a tõkének mint a társadalmi anyagcsere-ellenõrzés - általános újratermelés - módjának, amely nemcsak a gazdasági-politikai területeket öleli fel, hanem kiterjed a legközvetettebb kulturális és ideológiai kölcsönviszonyokra is. Még a "katonai-ipari komplexum" kifejezés is - amelyet kritikai éllel vezetett be Eisenhower elnök, aki tudott errõl egyet s mást - világosan azt jelzi, hogy itt jóval szilárdabban megalapozott, tartósabb valamivel van dolgunk, mintsem holmi direkt politikai-katonai törekvésrõl (és manipulációról), amit elvileg meg lehetne még fordítani ilyen szinten. A háború mint "a politika folytatása más eszközökkel" a társadalom jelenlegi keretei közt mindig fenyegetni fog bennünket, s manapság már a teljes megsemmisüléssel. Fenyegetni fog bennünket mindaddig, amíg képtelenek vagyunk a gyökereiknél megragadni a politikai döntéshozatal rendszerbeli meghatározó tényezõit, amelyek szükségszerûvé tették a múltban a háborús kalandokat. Ezek a meghatározó tényezõk a háborúkhoz vezetõ politika hibás körének csapdájába ejtették a különbözõ nemzetállamokat, ezáltal olyan antagonisztikus politizálást erõsítve fel, amely szükségképpen még nagyobb és nagyobb háborúkba torkollott. Tekintsünk el bár a némiképp derûlátóbb érvelés kedvéért a mai amerikai tõke történelmi véletlenségétõl, akkor is szembe kell néznünk a tõke egyre pusztítóbb termelési rendjének rendszerbeli szükségletével, ami változó, ám egyre veszélyesebb specifikus történelmi véletlenségeket állít az elõtérbe.
    A haditermelés, amely ma elsõdlegesen a "katonai-ipari komplexumban" valósul meg, nem független entitás, nem független katonai erõk szabályozzák, amelyek aztán a háborúkért is felelõsek. Rosa Luxemburg volt az elsõ, aki valódi mivoltukban mutatta meg ezeket a viszonyokat, még régen, 1913-ban, A tõkefelhalmozás címû klasszikus könyvében (amelyet angol nyelven csak ötven évvel késõbb publikáltak). Kilencven évvel ezelõtt jövõbelátón hangsúlyozta a haditermelés egyre növekvõ fontosságát, kiemelve, hogy:

    Alapjában véve maga a tõke ellenõrzi a haditermelésnek ezt az automatikus és ritmikus mozgását a törvényhozás, valamint a sajtó révén, amelynek az a funkciója, hogy megdolgozza az ún. "közvéleményt". Ezért látszik határtalan terjeszkedésre képesnek a tõkefelhalmozásnak ez a résztartománya.

    Így tehát egy sor bizonytalansági tényezõvel van dolgunk, amelyeket egy szerves rendszer részeiként kell felfognunk. Hogyha harcolni akarunk a háború mint a globális hatalomgyakorlás gépezete ellen - amiképp kell is harcolnunk, hogy megóvjuk tulajdon létezésünket -, akkor az elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett történelmi változásokat a maguk valódi oksági keretébe kell illesztenünk. Egy mindennél hatalmasabb nemzetállam terve, amelyik a tõke logikájából fakadó kényszereknek engedelmeskedve, ellenõrzése alatt tartja az összes többit, csakis az emberiség öngyilkosságához vezethet. Ugyanakkor azt is fel kell ismernünk, hogy a látszólag feloldhatatlan ellentmondást az idõrõl idõre pusztító antagonizmusokba torkolló nemzeti törekvések és a nemzetköziség között csakis akkor lehet feloldani, ha szabályozzuk ezt a teljes egyenlõség alapján, ami végképp elképzelhetetlen a tõke hierarchikusan strukturált rendjében.
    Végezetül tehát ahhoz, hogy történelmileg megvalósítható választ vázoljunk fel azokra a kihívásokra, amelyek a globális uralmat gyakorló imperializmus jelen szakaszában vetõdnek fel, szembe kell fordulnunk a tõkének a rendszerbõl fakadó szükségletével, hogy globálisan leigázza a munkát, bármiféle különös társadalmi képviselet közvetítésével, amelyik az adott körülmények között vállalja a rá osztott szerepet. Természetesen, ez csakis a tõke monopolista-imperialista globalizációra törekvéséhez képest gyökeresen más alternatíva révén valósítható meg, a szocialista elképzelés szellemében, amely fokozatosan kibontakozó tömegmozgalomban valósul meg. Hiszen csakis ha visszavonhatatlan valósággá válik a "patria es humanidad" ("az emberiség a hazánk"), hogy José Martí szép szavaival szóljunk, csakis akkor lehet végképp a múlté  az anyagi fejlõdés és az emberhez méltó politikai viszonyok közt feszülõ, pusztító ellentmondás.

2003 januárjában

CSALA KÁROLY FORDÍTÁSA
 

---

* A szerzõnek a Szocializmus vagy barbárság címû könyve török kiadásához írott bevezetõ tanulmánya.  [vissza]

MÛHELY

ILLÉS LÁSZLÓ

Szubjektív jegyzetek egy évfordulóra

Nyolcvan éve jelent meg Lukács György "Történelem és osztálytudat - Tanulmányok a marxista dialektikáról" címû mûve

    "…a burzsoázia leghõbb kívánsága: a proletariátus osztálytudatának elhomályosítása."

    Lukács György 1970. július 20-ai levelében - többek közt - ezt írta egykori tanítványának, Mészáros Istvánnak: "A kérdés, amelyet Ön az osztálytudat mai meghatározásával kapcsolatban felvet, lényegében egybeesik a mai kapitalizmus immanens természete valóságos elemzésével: olyan feladat ez, amelyet a marxizmus mindmostanáig elmulasztott elvégezni. Egészen bizonyos azonban, hogy azok a közvetlen gazdasági hajtóerõk, amelyek a spontán osztálytudat tartalmát és irányát természetes módon meghatározták, közvetlen kihatásukban radikálisan megváltoztak és lényegesen meggyengültek.  Másrészt viszont a Lenin által bevezetett nem-spontán, általános osztálytudat fogalma a jelenlegi idõszak mély analízisét követelné meg. Akkoriban, amikor a Történelem és osztálytudat keletkezett, közvetlen bizonyító erejû anyagra lehetett támaszkodni. Mára ugyanezek az elmélet és a gyakorlat legbonyolultabb kérdéseivé váltak."
    Lukács fent idézett levelének megírása óta újabb emberöltõ telt el, és nem mondható, hogy a szóban forgó kérdés, vagyis a proletariátus osztálytudatának problémája, a mai világra tekintve világosabbá vált volna. Sõt! Idõközben öszszeomlott a szocialista világrendszer; maradványai - Kínát is beleértve - a nemzetközi munkásmozgalom különleges, eltérõ arculatait mutatják. És kevesen vannak, akik - Lukács óhajának megfelelve - marxista módon elvégeznék a mai kapitalizmus immanens természetének analízisét. S mégis, ez a "kísértet", arculatát folyamatosan változtatva, változatlanul bolyong a világban; a Nem-Létezõvel küzdenek államrezonok, hadseregek és - filozófusok. Lukács tanítványai közül is többen, a "Budapesti Iskola" tagjai - a felületes közhiedelemmel ellentétben - az orthodox lukácsi gondolatrendszer felszámolásán fáradoznak. Elsõ pillantásra úgy tetszik: talán valamilyen tévedés, valamilyen félreértés szülte több mint fél évszázada ezt a fenomént, amelyrõl a történelmi események hántják le az újabb és újabb burkokat; s talán "a civilizáció normális útjának" (Sevardnadze tézise) gyõzelmes ügyvivõi azok, és nem a proletariátus, akik autentikus osztálytudattal rendelkeznek.
    A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy az 1923-ban a berlini Malik kiadónál megjelent könyv legvehemensebb korabeli kritikusai (Zinovjev, Rudas László, Gyeborin, Duncker és sokan mások) éppen a mozgalomból, a Komintern köreibõl kerültek ki. (A bírálatok eredeti szövegét négy vaskos kötetben közli: Krausz Tamás-Mesterházi Miklós: A "Történelem és osztálytudat" a húszas évek vitáiban. Bp., 1981.) Lukács egy ideig éles polémiában védte nézeteit, de jellemzõ, hogy Chvostismus und Dialektik címû, 1925-ben fogant vitairata közzétételére már nem kerülhetett sor, az csupán 1996-ban került elõ a Komintern archívumából, és vált publikussá. (A szöveg azóta az eredeti német nyelvû változaton kívül magyarul, franciául és angolul is megjelent.)
    Idõközben pedig maga a szerzõ is egyre kritikusabban szemlélte mûvét. Erre késztette a fokozódó mértékben bürokratizálódó mozgalom és a szovjet-ország megmerevedõ szellemi élete, de kétségkívül saját, bensõ indítékú "politikai bolsevizálódása" is. "A szocializmus felépíthetõ egy országban" sztálini tételét fenntartás nélkül elfogadta, és ez elméleti munkásságában sem maradhatott következmények nélkül. Új tájékozódásához döntõ lökést adtak a marxi Gazdasági-filozófiai kéziratok, amelyek 1930-ra váltak hozzáférhetõvé a moszkvai Marx-Engels Intézetben. A kor rituáléjának megfelelõen gyakorolt önkritikái közül is kiemelkedik az a felszólalás, amelyet 1934. június 21-én tartott a Kommunista Akadémia Filozófiai Intézete ülésén; ennek tárgya Lenin Materializmus és empiriokricizmus címû mûvének méltatása volt.
    Ebben az önkritikában az alábbi fõ hibákban marasztalta el a kapitális opuszt, amelyet a szakirodalom mindmostanáig a 20. század legjelentõsebb marxista filozófiai mûvének tart. "A harc, amelyet a visszatükrözési elmélet ellen, a természet dialektikájának marxi-engelsi felfogása ellen vívtam, tipikus megjelenési formája az ilyen »lenti idealizmusnak«. És magától értetõdik, hogy ennek megfelelõen a »fenti materializmus« csupán idealista módon eltorzított és élettelen »marxizmus« lehetett. Részletesen ki lehetne ezt mutatni a könyvemben tárgyalt összes konkrét kérdésben, a filozófiai problémákon kezdve, az osztálytudat meghatározásán és a válságelméleten végezve."
    Ezt  a  vallomást még  kiegészítette  Lu-kács abban az Elõszó-ban, amelyet a könyv - végül is általa engedélyezett - 1968-as második kiadása elé írt. Ebben "tévedéseit" idealisztikus utópista forradalmi messianizmusa "intellektuális szenvedélyességére" vezette vissza. Utólag úgy ítélte meg, hogy elemzése "a marxizmus ontológiájának az alapzatai ellen irányul[...] a marxizmust kizárólagosan társadalomtannak fogja fel és a marxizmusból a természetre vonatkozólag következõ állásfoglalást ignorálja vagy elveti." Ezzel összefüggésben történik, hogy "a gazdaság marxista alapkategóriája, a munka mint a társadalom természettel való anyagcseréjének közvetítõje" kiesik a tárgyalásból. "Ezáltal - úgymond - mind a kapitalizmus ellentmondásainak, mind a proletariátus forradalmasodásának ábrázolása akaratlanul is túlnyomóan szubjektivisztikus hangsúlyokat kap." A proletariátus igaz osztálytudatát az ún. "hozzárendelt osztálytudattal" (zugerechnetes Klassenbewusstsein) gondolta elérni, szemben  a  spontánul  keletkezõ trade-unionista tudattal (errõl Lenin írt a Mi a teendõ?-ben), ez azonban "az én ábrázolásomban tisztán szellemi eredménnyé, és ezzel lényegileg kontemplatív valamivé lett. A hozzárendelt tudatnak forradalmi gyakorlatba való átcsapása itt - úgymond - objektíve tekintve tisztára csodaként jelenik meg".
    A szinte túlságba vitt önnön tévedés-keresése közben Lukács szerény öntudattal megemlíti a mû fõ érdemeit is: a totalitás kategóriájának a középponti módszertani helye kijelölését Marx nyomán (ami az újkori racionális tudományok izolacionista hajlamai metakritikájához járult hozzá.) "A Történelem és osztálytudat jelenti az akkor talán legradikálisabb kísérletet arra - állapítja meg -, hogy Marx forradalmiságát a hegeli dialektikának és Hegel módszerének megújítása és továbbvitele útján aktualizálja." Mindezeken túl "egyetlen problémának van döntõ jelentõsége: az elidegenedésnek, amelyet a könyv Marx óta elõször tárgyal a kapitalizmus forradalmi kritikájának középponti kérdéseként, és amelynek elmélettörténeti és módszertani gyökereit a hegeli dialektikára vezeti vissza". Kétségtelen, hogy a kor valamennyi jelentõs gondolkodója felismerte: az ember elidegenedése alapvetõ problémája a század társadalmának. E tekintetben Lukács Marxon kívül Max Weber és Georg Simmel elemzéseire is támaszkodott. A megoldást Hegel nyomán Lukács a szubjektum-objektum azonosulásában látja; vulgo: amint a proletariátus felszabadítja önmagát és kezébe veszi sorsa s vele együtt az emberiség jövõje intézését, ezáltal a történelem objektumából annak tudatosan alakító szubjektumává válik. Csakhogy Hegelnél a Szellem önazonosulásra találása a tárgyiasulás, a dologisággá, a külsõvé válás, azaz az elidegenedés útján halad. E tétel átvétele okozta, hogy Lukács elfogadta: az elidegenedés azonos a dologisággal, a tárgyiasulással. Csak késõbb vált világossá számára, hogy az elidegenedés a társadalmi, emberi viszonylatokra jellemzõ. Lukács késõbb az önbírálat lázában "tisztán metafizikai konstrukciónak" nevezte a Subjekt-Objekt teorémát, noha igaztalanul, s a szakirodalom (Lendvai L. Ferenc) joggal korrigálta a szerzõt, megállapítván, hogy a "Történelem és osztálytudat tanulmányaiban sohasem általában van szó a szubjektumról és az objektumról, hanem mindig mint a történelem, a történelmi cselekvés szubjektumáról és objektumáról. Az pedig, hogy a munkás az osztálytársadalmak történelmében ténylegesen az objektum szerepét játszotta és csakis a forradalmi osztályharc mozgalmaiban jutott öntudatra, vált szubjektummá; ez nemcsak Marx többször kifejtett alapgondolata volt, de ennek nyomán közhellyé vált a forradalmi marxista munkásmozgalomban".
    A valóság által elõidézett paradoxon az, hogy mind Lukácsnak, mind kritikusainak igaza volt. Az empíria ugyanis behozta a vélekedéseket. A szocialista rezsimek sorozatos összeroppanása megsemmisítette a szubjektum-objektum azonosságot (amennyiben egyáltalán nem "metafizikai konstrukció" volt ennek tételezése). A forradalmi osztályharc hordozója elveszítette osztályöntudatát (már amennyiben nem "csoda" volt a "zugerechnetes Klassenbewusstsein"). Az 1917-tõl 1923-ig tartó forradalmi konvulziók során mûködtek azok a "hajtóerõk", amelyekre Lendvai hivatkozik és amelyekrõl Lukács ír 1970. július 20-ai levelében.  Belõlük táplálkozott szellemileg, elemzései nem voltak a korban "elkésettek", ahogy többen állítják, Ernst Bloch terminológiájával: nem voltak "ungleichzeitig". De elkéstek a megjelenés pillanatától kezdve, mivel a gyõztes forradalom beváltotta A gothai program kritikája Lukács által is több helyt - aggodalommal - idézett "jövendöléseit": a szocializmus kezdetben (a valóságban nemcsak kezdetben) sok vonatkozásban folytatta a tõkés rendszer politikai, gazdasági és társadalmi struktúráinak mûködését. Maga Lukács ezért 1930 után "átépítette" történetfilozófiáját: már nem a proletár osztályöntudattól remélte messianisztikus ideológiai megváltástana beteljesítését, hanem a "nembeli ember" sorsa foglalkoztatta, fõleg az élete utolsó éveiben írt, töredékben maradt Ontológiájában.
    De kényszerûen tömör jegyzeteinkben megkerülhetetlen gond, hogy egy pillantást vessünk a Lukács által egykor vizionált Objekt-Subjekt viszony mai és jövendõ állapotára, azaz: mi lehet az aktualitása Lukács magnum opus-ának? A munkásosztály mint kohéziós erõ - néhány nyugat- és dél-európai ország kivételével és fõleg a posztszocialista államokban - elveszítette viszonylagos egységét, elveszítette azt a "szervezetét" is, amelyrõl a Történelem és osztálytudat zárófejezete szól. (E problémához még visszatérünk.)
    De hogyan áll a dolog a munkával és a munkás státusával? Marx A tõke III. kötetében ír kedvenc témájáról, a munkáról, kifejtvén, hogy a munka világa mindig is a kényszerítõ szükségszerûség birodalma lesz. A kultúrateremtõ emberi alkotóerõrõl úgy vélte: az csak a szabadon maradt idõben valósulhat meg. Ez az értelme a produkció intenzitása állandó növelésének és a munkaidõ redukálásának. Marx úgy tudta: a szabadság birodalmának megvalósítása a munkásosztály történelmi hivatása. (Nietzsche másképp tudta: makabr véleménye szerint "a rabszolgaság létezése nélkül nincs kultúra, nincs civilizáció".) A jelenkori valóság mindenesetre, úgy tetszik, radikálisan módosítja a marxi és nyomában a lukácsi teorémát a munkásosztály szerepérõl. Jeles szociológusok (Jeremy Rifkin, Alexander Keyssar s mások) számításai szerint a világ munkaképes erõrezervoárjának a fele ma már nem aktív. Vivian Forrester szerint a hagyományos, jól képzett munkaerõ tömegei szorulnak ki a kreatív tevékenységbõl. Nyugati teoretikusok szerint a "munka társadalmát" fokozatosan felváltja a "tudás társadalma", amelynek vezetõ faktora az informatika, a kommunikáció. (Amely Jürgen Habermas szerint az osztálykonfliktusok megoldásának is eszköze.) Ily módon azonban a valóságban új osztálytársadalom alakul ki, amelyben a meritokrácia viszi a high-tech vezetõ szerepét, s szinte rabszolga nívóra szorítja le a high-touch kisegítõ, szolgáltató, kevéssé képzett rétegeket. A teljes foglalkoztatottság "felmondása" ezért Ralf Dahrendorf szerint - ma még be nem látható társadalmi destabilizációhoz vezet. A tõkének többé már nem szerves tartozéka - mint volt még Marx idejében - a bérmunkás, extraprofitját önmagából termeli ki, a munkásosztály széles tömegei pedig - feleslegessé válnak.
    Perspektivikusan ez lesz tehát az a társadalmi struktúra (részben már ma is az), amelyhez az eldologiasodás (pl. többek közt az emberi munkaerõ, a kultúra stb. áruvá válása), azaz szociológiailag szemlélve az elidegenedés ezernyi képzõdménye egyre fokozódó mértékben társul. A "szellemi termelésen" belül élesen elválik a keveseknek szánt magas kultúra és a tömegek tudatának elhomályosítására törõ és arra alkalmas silányság, az alantas ösztönök, a brutalitás kultusza, a Nietzsche által tételezett rabszolgatudat. Úgy tetszik, Lukács hiába írta meg a Történelem és osztálytudat gerincét alkotó, polgári filozófusok által is briliánsnak minõsített Az eldologiasodás és a proletariátus tudata címû tanulmányát, a történelem és a proletariátus elválni látszanak egymástól. A munkásosztálynak nem sikerült az eldologiasodott, végsõkig racionalizált, mechanizált létviszonylatok szocializálása és humanizálása, s így nem sikerült hozzájárulnia annak a nagy mûveket teremtõ kultúrának a megvalósításához, amely fõ célként - az etikával együtt - mindig is Lukács ideálja volt, s amely - képzelme szerint - leküzdhette volna az elidegenedés emberhez méltatlan viszonylatait. Ezekben egyébként - amint Marx megállapította - a tõkésosztály és szellemi infrastruktúrája kitûnõen érzi magát. Így történhetett, hogy - amiként Anthony Giddens, az angol Munkáspárt fõideológusa megállapította: - "Nem a munkásosztály lett a burzsoázia sírásója, hanem éppen megfordítva."
    A történelem és a proletár osztálytudat previzionált azonosulása tehát széttört a saját elégtelenségeken és a kontrahens túlerején. A kíméletlen partner, a globalizációs finánc- és kereskedelmi tõke módszeresen törekszik magának a proletariátus létezésének, "szervezetének" és tudatának megsemmisítésére. Kétségkívül az osztályharc klasszikusan tiszta példáját nyújtja ezzel. Ellenállhatatlan militáns ereje vélt tudatában a természetes dialógus-partner méltánylása helyett és az emancipációra törekvõ száz- és százmilliók létigényeinek (enyhén szólva) figyelmen kívül hagyásával megteremtette genuin (önmagából nemzett) ellenfelét, a nemzetközi terrorizmust, és ezzel utat nyitott történelmi perspektívában a civilizált barbárság felé.
    A jelenkori munkásosztály láthatóan csak mérsékelten képes a védekezésre. A "zugerechnetes Bewusstsein"-t képviselõ szervezet diszkreditálta önmagát és a proletariátus ügyét, segített aláásni a munkásosztály államrezonszerû vívmányait, ezért ma a legszélesebb értelemben vett munkás rétegek, osztályok tartózkodnak tõle. Helyébe a tradicionális szociáldemokrata pártok léptek, amelyek - hagyományaikhoz híven - az osztálybéke megõrzésén fáradoznak, a tõkés rendszerek struktúráiban keresik helyüket. Példaképük Németország Szociáldemokrata Pártja (az SPD), amely 1959-es godesbergi programjában lemondott az osztályharcról és néppárttá nyilvánította magát, legutóbbi hannoveri kongresszusán pedig még ezt a halvány, nominális "népi" kötõdést is feloldotta. A blairi angol és a schröderi német "új közép" Anthony Giddens által kifundált szlogenje, a "háromdimenziós szocializmus" képzelme a globalizált, azaz világuralmi tõkés társadalomba való beilleszkedés pragmatikus ideológiáját képviseli, a munkásosztályra való hivatkozásuk már csupán reminiszcenciális értékû. Ezzel a jelenkori szoláris elit (Gottfried Benn korabeli találó megnevezése) és a szolgálatára rendelt szellemi szféra övezetéhez kísérelnek meg marginálisan illeszkedni a magukat "középnek" vélõ szocialista pártok. Rejtély marad és szemlátomást senkit sem érdekel: ki képviseli politikailag a "középen" túl elhelyezkedõ több milliárdnyi élõlényt?
    Nyolcvan év során tehát ide jutott az egykor "világforradalminak" vélt mozgalom és vele a nemes illúziók pantheonjába a küzdelmet kísérõ marxi-lukácsi történetfilozófia. Vajon õrzi-e még az utópia emlékét az az intellektuel generáció,  amely  egykor lelkesen  Lu-kács körül tömörült? Az egyik legkiválóbb tanítvány, Heller Ágnes (Die Philosophie des alten Lukács címû tanulmányában) zsákutcának minõsíti a Történelem és osztálytudat-ot, mivel - úgymond - teljességgel hiányzik belõle a nembeliség és az individualitás piedesztálra emelése. Heller naivitást vet Lukács szemére (ez a minõsítés, úgy lehet, jogosultan jár ki minden vesztesnek), noha meggondolandó, hogy a végletekig kizsákmányolt és a burzsoázia által kirobbantott véres világháborúban tömegével legyilkolt proletariátus is jogosult lehetett arra, hogy egyedeit individuumként tiszteljék és kollektíve a nembeliségbe emeljék. Ez azonban nem történt meg. S hogy  megtörténjen,  ezért  küzdött Lukács - és veszített. De nem volt naiv, hanem etikus volt. Lukács egy másik volt tanítványa Márkus György (aki a Budapesti Iskola tagjai közül a legmélyebb empátiával viseltetik még ma is a Mester iránt) úgy véli: "A Történelem és osztályharc bizonyos értelemben - minden ellentmondása és következtetésbeli hiányossága ellenére - a legjelentõsebb arra irányuló próbálkozás marad, hogy a marxi elmélet eredeti szándékain és következményein belül találjon megoldást [...] a problémákra. Épp ebben rejlik paradigmatikus jelentõsége: ez az elsõ és talán a leginkább drámai dokumentuma annak, hogy a 20. századi kritikai szocialista gondolkodás számára Marx meghaladása szükségszerû és egyben lehetetlen."
    A némileg talányos dikció Marx meghaladásán azt értheti, hogy "Marx eldologiasodás-elmélete alapjaiban utópisztikus elgondolás", és Lukács ezt a tételezett eldologiasodást óhajtotta eliminálni - de ez nem sikerülhetett, mivel Lukács a marxi gondolatkörön belül maradt. Holott a megoldás e körön belül - a liberális polgárság felfogása szerint - nem lehetséges.
    Fel sem merül azonban a kérdés, hogy vajon a marxizmuson kívül törekszik-e valaki is az elidegenedés megszüntetésére? Partikuláris rezervátumok határain túl ennek semmi jele. A naivitás ódiuma ezért - legalábbis - megosztható. De nem mindegy, ki mikképpen próbálja oldani ezt a naivitást. Lukács késõi kritikusai számára talán elgondolkodtatóak lehetnek Schopenhauer egykori szavai, amelyeket 1858-ban intézett látogatójához, Frédéric Morinhez: Ezt mondotta a keserû, bölcs férfiú: "Az olyan filozófia, amelynek lapjain nem látjuk a könnyeket, amelybõl nem halljuk ki az üvöltést és a fogak csikorgatását, az egymás egyetemes legyilkolásának szörnyû hangzavarát, nem érdemli meg a filozófia nevet."
    Lukács kapitális mûve nyolcvan évvel ezelõtt beteljesíteni törekedett a filozófia hivatása iránti schopenhaueri igényt; a jelenkori posztmodern filozófiai gondolkodás pedig elhomályosítani segíti a vakmerõ vállalkozás nyugtalanító, figyelmeztetõ emlékét.

FÓRUM

ROMÁNY PÁL

Gróf Károlyi Sándor és kora

A Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti   Bizottsága  mindenkor  fe-ladatának tekintette mind az agrártermelés és az agrártársadalom történeti folyamatainak vizsgálatát, illetve annak inspirálását, mind annak a kutatását, hogy a folyamatok, agrártörténeti korszakok, a kontinuitás alakulásában milyen szerepet töltöttek be agrártörténetünk jeles, kiemelkedõ alakjai. Jelenlegi tudományos konferenciánk - az agrártárcával és a közremûködõ szervezetekkel együtt - Gróf Károlyi Sándor és kora címmel vállalkozott az említett feladatra.1
    Károlyi Sándorra, a 19. század fiára emlékezünk, aki - immár egy új korszakban - Széchenyi István nyomába lépett, más politikai és gazdasági klíma idején, egy emberöltõvel késõbb.
    Még húsz éves sincs az ifjú huszártiszt, amikor - a körülzárt komáromi vár feladása után - Franciaországban talál menedéket. A Második Köztársaság (majd a Második Császárság) országában, ahol a bank- és az ipari tõke gyors expanziója mind több szociális feszültséget, szervezetet és elméletet teremt.
    A  fiatal  fõrend  -  nagykárolyi  gróf  Ká-rolyi István volt fõispán és Esterházy Franciska fia - a lehetõséggel élve hazatér Fótra. Magával hozza a francia kultúra új hatásait, ismeri Le Play szociológiai nézeteit. Késõbb tagja is lesz a párizsi Le Play Társaságnak. Ekkor már terjed Európa nyugati részein a felnõtt oktatás. Grundtvig püspök Dániában ún. népfõiskolákat indít. Több országban már évtizedek óta kötelezõ az iskolai alapképzés.
    Károlyi Sándor birtokait irányítja, gazdálkodik. Érdekeinek megfelelõen részt vesz a Tisza-szabályozás munkálatainak irányításában. Találkozik a falusi elvándorlás és a kivándorlás, röviden: a "nincstelen nyomorúság" valóságával is. Ez utóbbihoz pedig hozzátartozott, hogy még az 1890. évi népszámláláskor is 18 mezõgazdasági keresõ jutott 100 hold termõterületre. Másképpen: az össznépesség 59,3%-a volt "õstermelõ". (Franciaországban 48,8%.) "Ha tekintetbe vesszük, hogy a lakosság 15,9%-a napszámos, melynek legnagyobb része az õstermeléshez tartozik - olvasható egy millenniumi kiadványban -, azon végeredményre jutunk, hogy hazánk népességének 75%-a, vagyis háromnegyed része foglalkozik õstermeléssel, vagy annak terhére él, tehát az õsterelõk osztályába tartozik (beszámítva pl. a 9125 gazdatisztet, vagy az 525 340 cselédet is. R. P.) - míg az ipari foglalkozásokra csak 17% jut."2 Ebben az országban, ebben a társadalomban - a kiegyezés után! - vállal képviselõséget Károlyi Sándor, majd alapítója és elsõ elnöke az Országos Magyar Gazdasági Egyesületbõl sarjadó Magyar Gazdaszövetségnek. Országos tekintély, elismert közéleti szereplõ. "Elviseli", hogy királyi tanácsos. A sikeres mezõgazdasági miniszterrel, a politika több szereplõjével, egyházi vezetõkkel, az agrárpolitika elsõ hazai, tudományos mûvelõivel, meghitt kapcsolatokat ápol. Darányi Ignáccal még betegen, 1906 kora tavaszán is több levelet vált.
    Károlyi Sándor 75 évesen hunyt el, 1906-ban. Az utókor "a magyar szövetkezetek atyja" névvel illette. Életútját ezért is idéznünk kell. Nincs most ugyan kerek számú évfordulója, ám felismerései, életének tanulságai különösen idõszerûkké váltak. Egy olyan korszakban keresett - és talált - alkalmas gazdasági-társadalmi megoldásokat a falvak számára, amelyben nagyon megnehezült az eligazodás. Szekfû Gyula írta az 1910-es években a kiegyezés utáni idõkrõl: "Míg a nyugati országok, köztük Ausztria is, a merkantil irányú abszolút kormányok alatt nyugodtan elõkészültek a kapitalisztikus korszakra, addig ez Magyarországon átmenet nélkül következett a rendi-középkori gazdasági viszonyokra. Ezen tény szem elõtt tartásával megérthetjük az utóbbi évtizedek hihetetlen gyors gazdasági fellendülését, de egyúttal beláthatjuk, hogy ...nehézségeknek[...] és hiányoknak kellett jelentkezniök".3
    Ma már hozzátehetjük a fentiekhez - csekély módosítással - Veres Péter igazságát is. Más kor, más helyzet "nehézségeire" mondta magyarázatként egyszer az író: "Azért a mi sok bajunk, mert Magyarországra úgy jött el a kapitalizmus, hogy nem ment el teljesen a feudalizmus sem..."
    Hol állt Magyarország a "tartományok" sorában? Miféle ország lehetett az, ahol egy gróf volt a szövetkezetek atyja? (Egyébként egy gróf bábáskodott a Lánchíd születésénél is, egy másik gróf pedig Pest-Buda Budapestté válásánál. Széchenyi István, Andrássy Gyula neve mellett miért ne állhatna ott Káro-lyi Sándoré is? Egyénisége tette képessé a feladatra, vagy a kor, a magyar falu, a parasztság állapota hozta magával? További, számos kérdést sorolhatnánk, amelyekre nincs, vagy hiányos még a válaszunk. A történettudomány, az agrár- és szövetkezetpolitikai tananyagok is adósak a korszerû válaszokkal. Közrejátszott bizonyára - különbözõ elõjelû - politikai elõítélet is egy-egy idõszakban, hogy a válaszok hiányosak, vagy egyszerûen: hiányoznak. A tanulságok pedig sokat ígérõek. És a tanulságok nem csupán Tessedik, vagy Nagyváthy életútjából származtathatók. Nem csak az uradalmi gazdálkodást tárgyaló monográfiákból, vagy az agrárszocialista mozgalmak történetébõl szûrhetõk le - melyekrõl könyveink, sorozataink is szólnak -, hanem egy-egy életút tapasztalataiból is. Amilyen útja Károlyi Sándornak is volt.
    A kérdésre, hogy hol állt Magyarország a Habsburg-monarchián belül a kiegyezés körüli években, röviden is válaszolhatunk. Némi túlzással szólva: gazdasági fejlettségét nézve is ott, ahol földrajzilag. Félúton Felsõ-Ausztria és Galícia között. Világos után nem a gazdasági lehetõségek, nem a vámhatárok eltörlésébõl származó lehetõségek hasznosítása foglalkoztatta még jó ideig a magyar elit jelentõs részét. Az osztrák vagy a cseh-morva tartományok színvonalától pedig már azelõtt is jócskán elmaradt több magyar nagytáj gazdasága. (A nyugat-keleti lejtõ tovább "épült", török hódoltság nélkül!) Az elsõ vasútvonal - 1836-ban - Pozsony és Nagyszombat között létesült, amit csak 1846-ban követett a Pest-Vác közötti. A tartós különbségekre utalnak az országon belüli regionális különbségek, amelyek mérséklésére majd Darányi telepít több megyét átfogó miniszteri kirendeltségeket. (Az elsõ "vidékfejlesztési alközpontok" Munkácson, Marosvásárhelyen és Zsolnán mûködtek, a ruténföldi, a székelyföldi, a felvidéki.) Fehér foltokat mutatott a monarchia térképén Magyarország a vaseke, vagy gõzerõ elterjedése terén is.4
    Egyszóval: felzárkózásra, tettekre volt szükség. Károlyi Sándor ezt felismerte és az elmaradás, a szakadék fölé sok hidat kívánt építeni. Olyat, amely a haladást lehetõvé teszi, evolúciót hord a hátán és megalapozott. Természetes, hogy agrár- és falupolitikai összefüggésekben gondolkodott, hiszen a nemzeti vagyon mintegy 40%-át - Fellner Frigyes akadémikus korabeli számításai szerint - a földbirtok képezte a "magyar szent korona országaiban"5. A nagy "gründolások" idõszakában Károlyi az együttmûködést, a szövetkezetek kiépítésnek fontosságát hirdette. És anyagi alapokkal is támogatta. Nem csupán hitelszövetkezetekrõl vagy a Hangya szövetkezetekrõl volt szó, jóllehet ezek a legismertebbek. Szorgalmazta Károlyi az állattenyésztõ, a géphasználati, a biztosítási- és egyéb szövetkezetek megalakítását is. Elérte, hogy pl. a mezõgazdasági közigazgatásban tantétellé vált: "A községi elöljáróknak hivatásuk, hogy a szövetkezeti eszmét ápolják a nép körében,  [...] és az üdvös szövetkezeti mozgalmat buzdítással és munkával támogassák".6 Érthetõ ezzel összefüggésben az is, hogy a Hangya elnökeinek egyharmada lelkész volt, és sok tanító, jegyzõ is helyet kapott a szövetkezeti vezetõségekben.
    A "szövetkezeti híd" pillérei közül indokolt felsorolni a legfontosabbakat. Feltehetõ, hogy más céloknál, mai utaknál, más esetekben is fontosak lehetnek. Ezek:
    1. Az egyéni alkat, a habitus, azaz Ká-rolyi Sándor nemzetközi tájékozottsága, tudása, törekvéseinek képviselete. Valamennyi hitelesítette szándékát, céljait.
    2. Támogatást tudott szerezni intézmények, szervezetek és fontos személyek körében, beleértve a hazai egyházakat, és nagy érdekképviseleteket is.
    3. A történeti szituáció lehetõségeinek hasznosítása. "A 67-es kiegyezés, a nagy politikai esemény, a magyar közgazdaság történetében éppen úgy fordulópontot jelent - szólt egy késõbbi történettudományi értékelés -, mint az Egyesült Államokban a polgárháború befejezése."7
    4. A szükséges és lehetséges feltételek megteremtése pénzügyi, szervezeti és más igények tekintetében. A "fenti" és a "lenti" szervezés találkozása (a "harmonizálás" megoldása).
    5. A szükséges idõvel józanul számolt a szövetkezeti koncepció, vagyis azzal, hogy nem huszárroham, hanem megfontoltság, a "terepadottságok" hasznosítása hozhat kedvezõ eredményeket.
    Így épült, adottságainak számbavételével, a 20. századi, modernizálódásra készülõ magyar agrárgazdaság hídja. Épült az agrárkereskedelemben, melynek levegõje az együttmûködés, a szövetkezés. És az agrártermelésben, amelynek az ábécéjéhez tartozik a szervezettség, a rend, hiszen élettanilag meghatározott pályán mozog mindenkor.
    Károlyi mind az öt pillért megalapozta. A történelem alakulása döntött a használhatóságukról, sorsukról.

    Befejezésül két szövetkezeti példa, eljárás, Magyaróvár híres professzorának, Újhelyi Imrének a jelentése szerint. (Darányi Ignác küldte tanulmányútra 1894-ben.)
    A tejszövetkezetek Tirolban részvényeket bocsátottak ki - írta Újhelyi a miniszternek (s talán eljuttatta Károlyihoz is). "Minden részvényes jogosítva van egy részvény után naponként 8 l. tejet szállítani[...] Egy részvény után esetleg több tej is szállítható a megállapított napi 8, illetve évi 2920 l-nél azonban a többletnek minden 100 l-jénél 50 krt. levonnak". (Micsoda EU-s diktátum! - kiáltaná egy tájékozatlan mai újságíró.) "Esetleges hamisítások az alapszabályban megállapított pénzbírsággal sújtatnak, sõt a részvény és evvel a tejszállítás elvesztését is vonhatják maguk után."
    Egy másik kiemelés a tenyész-szövetkezet önvédelmérõl: "Ha egy szövetkezeti tag állatját el akarja adni, azt 8 nappal elõbb bejelenteni tartozik a törzskönyvvezetõnél, hol a venni szándékozók is jelentkeznek, s kiknek az eladásra szánt állatok tudomására hozatnak. Azonos árak ígérete mellett a szövetkezet tagjai elõvételi joggal bírnak."8
    Talán ez a "genetikai vagyonvédelem" is egyik magyarázata lehet annak, hogy "tõlünk" a szilaj marha, a vágóállat, "onnan " pedig a tenyészállat képezte a kereskedelmi forgalom tárgyát. A "svájcerájok" felállítása viszont nagyon hasznos volt - az alpesi eladóknak.
    A 19-20. század fordulója sürgette az alkalmazkodást, a megbarátkozást a sok-sok újdonsággal. Az akkoriakkal. A kuruckodó rebellió mind távolabbinak tûnt. Szántó Kovács János és társai követelései hétköznapiak voltak, igazak voltak. Vásárhelyi szobra errõl az igazságról, valamint értelmezésérõl szól. És emlékeztessen is erre mindenkit.
    Károlyi Sándor szobra a Vajdahu-nyadvár udvarán (és 1997 óta a minisztérium árkádjai alatt) pedig arról szól, amit egy francia államférfi korunk Európájára fogalmazott meg. François Mitterrand szinte Károlyi Sándorra szabhatóan írta: "A történelem menetét leggyakrabban a helyzet és az olyan ember vagy emberek csoportjának találkozása dönti el, akik képesek felfogni a helyzet értelmét, hogy ennek révén úrrá legyenek rajta."9
    Károlyi Sándor útja és élete példája erre figyelmeztet.
 

Lábjegyzet:

1 Az MTA, az FVM, a Gazdálkodás, valamint a Szövetkezés címû folyóiratok szervezésében rendezett, a Magyar Mezõgazdasági Múzeumban 2003. július 3-án tartott tudományos konferencián elmondott bevezetõ elõadás alapján.
2 Balás Árpád-Hensch Árpád (1896): Földmívelés 99. old. Magyarország földmívelése. Kiadja: a Földmûvelõdésügyi m. kir. Minister, Budapest. (Kiemelés: R. P.)
3 Szekfû Gyula: A Magyar Állam életrajza 224. o. Glatz Ferenc utószavával 1988.
4 V. ö. História, 2003. 4. sz., A magyar mezõgazdaság a XIX-XX. században. Szerk.: Gunst P., Hoffmann T., Akadémia K. 1976. Agrártörténeti Tanulmányok 4.
5 Magyar közgazdászok a két világháború között (1994) Szerk.: Mátyás Antal. Akadémia Kiadó, Bp.,  114. o.
6 Magyar mezõgazdasági közigazgatás (1902) M. Kir. FM. 7. sz. kiadványa 595. o.
7 Balla Antal (1935): A legújabb kor gazdaságtörténete. Egyetemi Nyomda.
8 Újhelyi Imre (1896): Jegyzetek Ausztria, Svájcz és Dél-Németország állattenyésztéséhez, M.Óvár 21, 23. o.
9 Mitterrand, Fr. 1986. In.: Schumann, R.: Európáért, Pannónia K. 1991.

TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN

A kriptonégõ feltalálója

Bródy Imre (1891-1944)

Bródy Imre 1891-ben Gyulán született. Tanulmányait Budapesten végezte, ahol is a tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1917-ben - korát megelõzve - doktori értekezésében elsõként számította ki kvantumelméleti módszerekkel az egyetemes gázok kémiai állandóját. Gimnáziumi tanárként helyezkedett el, de 1919-ben már tanársegédi állást kapott a mûegyetemen Kluphaty Jenõ professzor gyakorlati fizikai tanszékén. A fehérterror elõl 1920-ban Németországba emigrált, ahol tehetségének fényes bizonyítékaként a híres göttingeni egyetemre kapott meghívást; a késõbbi fizikai Nobel-díjas Max Born tanársegédje lett. Közös munkájuk volt a kristályok dinamikai elméletének kidolgozása. Ez igen nagy tudományos eredmény volt. Hiszen anyagi világunk legnagyobb része kristályos alakban létezik körülöttünk. A kristályok szemmel nem látható belsõ szimmetriaelemek alapján 230 tércsoportba oszthatók. Ez egyaránt vonatkozik ásványokra és fémekre, melyek rácsai sohasem tökéletesek. Gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy hõ és egyéb hatásokra a kristályszerkezetbe ne jussanak idegen molekulák, atomok, amelyek úgynevezett "eltolódásokat" idéznek elõ a kristályrácsban. Voltaképpen ennek a problémának a vizsgálata a kristályfizika tárgya.
    Bródy 1923-ban hazatért, és belépett a gyakorlati fizikai kutatások akkori "szilícium völgyébe", az Egyesült Izzó kutató laboratóriumába. A hatalmas kutatóintézeti háttérrel rendelkezõ magyar világcég elsõsorban a világítótestek tökéletesítésével foglalkozott. A laboratóriumot akkoriban Pfeiffer Ignác vezette, a két vezetõ munkatárs pedig Millner Tivadar és Kõrösy Ferenc  volt. A kutatók azzal a problémával álltak szemben, hogy a gáztöltésû izzóban az izzószál rövid idõ alatt elpárolgott, vagy ahogyan a fogyasztók érzékelték: a körte igen hamar "kiégett". A kutatói nyelv ezt úgy fogalmazta meg, hogy "diffúzió esete áll fenn". Az izzószálból kilépõ, nagy atomsúlyú volfrám a kis atomsúlyú argon-nitrogén töltõgázt az izzó üvegfala felé sodorja, és az túlforrósodik. Ez a termikus diffúzió. Bródyék ezt a diffúz állapotot akarták megszüntetni, s ezért olyan gázt kerestek, amely legalábbis megközelíti a volfrám atomsúlyát, hogy ezzel az izzó hatásfokát megnövelve élettartamát is meghosszabbítsák.
    A kripton mutatkozott ilyen anyagnak. Csakhogy ez a gáz (a német Linde Mûvek állította elõ) elképesztõen drága volt. Egy liter normál nyomású kripton ára pontosan fél kilogram arany árával volt egyenlõ. A Tungsram azonban vállalta a költségeket, és megrendelte a kísérletekhez szükséges gázmennyiséget. A feltevés beigazolódott, s a feladat most már az lett: miképpen lehetne Magyarországon kriptongázt elõállítani?
    Bródy - Polányi Mihály, manchesteri egyetemi tanárral együtt - kidolgozta a megfelelõ eljárást. A Tungsram ekkor Ajkán felépítette a világ elsõ gazdaságosan üzemelõ kriptongyárát.
    A kriptonlámpát - Bródy további tökéletesítése után - 1936-ban mutatták be a Budapesti Ipari Vásáron, majd 1937-ben a világpiacra is kiléptek vele. A kriptonlámpa hatalmas sikert aratott, és ez természetesen nagy üzleti sikerrel is járt.
    Az 1944. márciusi német megszállás tragikus esemény volt Bródy Imre életében is. Bár azok közé a zsidó származású személyek közé tartozott, akik - különleges érdemeikre való tekintettel - kormányzói mentesítésben részesültek, ez csak õrá, s nem egész családjára vonatkozott. Márpedig õ ragaszkodott ahhoz, hogy feleségével és gyermekeivel közös sorsot vállaljon. Így aztán elfogták, és koncentrációs táborba hurcolták. A sors keserû tragikuma, hogy a mühldorfi lágerben az SS-legények egy olyan helyiségben verték halálra, amelyet kriptonlámpa világított be.
    Emlékére alapították 1950-ben a Bródy Imre-díjat, amelyet az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évente oszt ki egy-egy érdemes fizikusnak.
 
 

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Hogyan támadt burzsoá öntudatom?

Ez az egész ügy ott kezdõdött, hogy 1950 tájt, amikor cingár kamaszként, a piros plüssdíványon hasalva, hosszas töprenkedés után rájöttem, hogy kommunista vagyok, kevésbé töprenkedõ hajlamú, sõt akár levadultnak is mondható felnõtt elvtársaim államosították az apám házát. A fennálló, általuk hozott rendelkezéseket tekintve is nyilvánvalóan jogtalanul tették, mert szobáink száma nem ütötte meg azt a mértéket, hogy államosítandónak minõsíthetõ legyen. Ám akkoriban nem volt tanácsos firtatni, hogy az effajta intézkedések jogszerûek-e, vagy sem. Ami pedig engem illet, fütyültem az egészre. Egyrészt nyakig ültem egy szerelemben és egy úttörõcsapat szervezési gondjaiban, másrészt világos volt, hogy mire kijövök az egyetem kapuján, itt kommunizmus lesz, az effajta problémákon egyszerûen átlép a történelem.
    Kijõvén az egyetem kapuin, kommunizmus ugyan nem lett, de Kádár-korszak igen, s ebben elvtársaim már olyan mértékben megszelídültek, hogy anyám nyugodtan beperelhette az államhatalmat a jogtalan köztulajdonba vételért. Sõt - nem akarom itt részletezni: miért, s miért nem -, a ház felét vissza is ítélte nekünk a független magyar bíróság. Késõbb, amikor fõszerkesztõ meg minden ilyesmi lett belõlem, a házat hajdan államosító elvtársaim ellenzéki karrierre ácsingózó gyermekei el is terjesztették rólam, hogy kaptam a párttól egy zugligeti villát.
    Aztán beteljesedtek a házunkat hajdan államosító elvtársaim ellenzéki gyermekeinek álmai, és jött ugye, ami jött. S jóllehet én a piros plüssdíványon hasalva kiagyalt életeszményeimhez változatlanul ragaszkodtam - bár a kommunizmus megvalósulásának idõpontját azért kicsit odébb kellett taszajtanom -, nemcsak a házunkat egykor államosító elvtársaimmal egy kalap alá tartozó, rohadt kommunistának minõsültem, hanem a rohadt kommunista rendszer áldozatának is, akit a nemzet a ház másik feléért jóvátételként kárpótlási jegyekkel ajándékozott meg. E kárpótlási jegyek névértéke ugyan meg se közelítette a fél ház értékét, de ez volt a kisebbik baj, minthogy a jegyek piaci értéke a felét se érte el a névértéknek. Különösebb indulatokat ez se váltott ki belõlem. Aki ugye, kommunista, annak tudnia kell, mit várhat egy burzsoá társadalomtól, egye fene. Beraktam hát a kárpótlási jegyeket a ruhásszekrény mélyére, a békekölcsön-kötvény mellé, amit egyetemista koromban illett jegyeznem az ösztöndíjamból.
    Híre jött viszont idõnként, hogy e jegyeken részvényeket lehet vásárolni, méghozzá a névértékükön. Mindenféle elektromos szolgáltatók részvényeit, Ádásznak, Bédásznak, Mifrásznak hívták õket, s azt hittem, végre valami jó kis bizniszt tudok csinálni, hiszen villanyra mindig szükség van, a kapitalizmusban pedig mindig emelik az áram díját. Szekrénybõl ki, bankba be, egyik papírcsomó helyett kaptam egy másikat. Aztán kiderült, hogy eben gubát cseréltem, mert a kapitalizmusban ugyan mindig emelik az áram díját, de valahogyan azt is meg tudják csinálni, hogy azért a Mifrász-részvények frászt se érjenek, sõt, a névértékük az infláció következtében egyre kevesebbet érjen. Hogy itt miféle gazdasági törvények érvényesültek, fel nem tudtam fogni. Meglehet, azért nem, mert az egyetemi politikai gazdaságtan államvizsgámra olyannyira nem készültem fel, hogy közepest kaptam; elégségest e vizsgán akkoriban annak se adtak, aki netán azt mondta volna, hogy Engels a felesége volt Marxnak. Ám az is lehetséges, hogy e magyar kapitalizmus olyan aljasságokra képes, amilyeneket a marxizmus-leninizmus amúgy nem különösebben tõkésbarát klasszikusai se tudtak álmukban sem elképzelni. Így vagy amúgy, ebbõl se csináltam érzelmi kérdést, mint említettem, aki kommunista, annak tudnia kell, mit várhat egy burzsoá társadalomtól. Beraktam hát ezt az új papírcsomagot is a régi helyére, a békekölcsön-kötvény mellé.
    Teltek-múltak az évek, s most kaptam egy levelet a Mifrásztól. Pontosabban szólva annak alkalmazottaitól, akik ugyebár - a vezérigazgatóig menõen - nekem mint részvénytulajdonosnak az alkalmazottaim. A bérmunkásaim, hiába viselnek nyakkendõt, briliáns nyakkendõtûvel. S ezek a pasik e levélben közölték velem, hogy a részvényeimet a továbbiakban nem tarthatom a ruhásszekrényem mélyén, a békekölcsön-kötvény mellett, hanem azokkal egy megadott határidõig sorban kell állnom egy meghatározott bankban, ahol letétbe kell helyeznem õket, mert a továbbiakban olyan nincs, hogy a részvénytulajdonosok kezében legyenek a részvények. A letétben való õrzésért persze majd megfelelõ havi összeget kell fizetnem a banknak.
    Hát ez volt az a pillanat, amikor a piros plüssdíványon kialakított énem mélyérõl kitört a kuponvagdosó burzsoá részvényes minden elvadult osztályöntudata. A rohadt életbe, ha itt kapitalizmus van, és én mint részvénytulajdonos (mindegy, mit érnek ezek a részvények, itt kérem, elvekrõl és osztályhatalomról van szó) kapitalista vagyok, akkor hogy veszi magának a bátorságot a Mifrász, amelynek - mindegy, hanyad részben - magántulajdonosa vagyok, hogy megparancsolhassa, hol tartsam a semmit se érõ részvényeimet?!
    Egy kommunista forradalomnak most nem sok esélyét látom. De azon nagyon komolyan el kell gondolkodnom, nincs-e ideje kirobbantani egy kapitalista forradalmat. Vagy legalábbis egy jó kis osztályharcot. A bökkenõ, hogy hiába tanulmányozom fejfájásig Vlagyimir Iljics nevezetes, négytényezõs társadalmi osztály-meghatározását, nem tudom kitalálni, kik ellen kellene nekünk, semmit se érõ részvények tulajdonosainak és egyéb burzsoáknak osztályharcot vívnunk.
    Ki a nyavalya van hatalmon ebben a szegény kis országban?

PETÕ GÁBOR PÁL

Tolerancia - vég nélkül?

A mások véleményének meghallgatása, tiszteletben tartása, tolerancia - ez ma a jelszó, és annál is inkább, minél kevésbé valósul meg: legenergikusabban persze azok hangoztatják, akik maguk a legkevésbé tartják meg ezt a követelményt.
    Sok igazság és fõleg gyakorlati hasznosság igénye testesül meg ebben, de ugyanakkor benne rejtõzik egy nagy veszély is: az, hogy a tolerancia parttalanná válik, és minden más, a magunkétól különbözõ véleményt, nézetet, követelést nem csupán tiszteletben tartunk, hanem - legalábbis sokan ezt követelik - el is fogadunk, mert ki tudja, kinek van igaza, minden nézetben lehet igazság.
    "A liberális demokrácia talán legveszélyesebb betegsége az erkölcsi indifferencia (más néven a mindenre kiterjedõ »tolerancia«: anything goes) megállíthatatlan terjedése" - írta egy, egyébként a tolerancia mellett érvelõ politológus. Így folytatja: "Ha társadalmi-politikai értelemben mindenki egyenlõ, akkor az egyéni kiválóságra való hivatkozás csakúgy, mint a jó és a rossz, igaz és hamis közötti különbségtétel könnyen a megengedhetetlen »tekintélyelvûség« gyanújába esik."
    Igen, itt van a kutya elásva. Mindenki attól tart, hogy rásütik a tekintélyelvûség bélyegét és az intoleráns jelzõt. Ez a parttalan intolerancia, a végletességbe kifutó "elfogulatlanság" fõleg az Egyesült Államokban tombol. John G. Kemeny, azaz a Budapesten született és 1940-ben, 14 évesen az Egyesült Államokba távozott köztiszteletben álló tudós (a Dartmouth College rektora, a BASIC számítógépi nyelv megalkotója, a harrisburgi reaktor-balesetet kivizsgáló bizottságnak az USA elnöke által felkért vezetõje) ezt írta: "Washingtonból hazatérve mindennap azt várom, hogy a következõ beszámoló jelenik meg a lapokban: »Bizonyos Galilei, Newton és Einstein nevû kutatók arra következtettek, hogy a Föld gömbölyû. De a New York Times megbízható forrásból értesült, hogy John Doe professzornak szavahihetõ bizonyítéka van arra, hogy a Föld lapos.« Ezután a tudósítás pártatlan beszámolója következik, egyenlõ terjedelmet biztosítva mindkét nézetnek."2
    Ez persze szatirikus túlzás, de hogy mennyire nem rugaszkodott el a valóságtól, azt bizonyítja, hogy komolyan követelték bizonyos körök - és talán az USA ötven szövetségi állama közül akadt is olyan állam (fõleg a "mély Délen", az egykori rabszolgatartó államokban, amit még ma is "Biblia-övezet"-nek neveznek), amely törvénybe iktatta, hogy az állami iskolákban (is) az evolúció Darwin munkásságán alapuló, tudományos elmélete mellett tanítani kell a "szcientista", vagyis a vallási alapon, hiten nyugvó "teremtéselméletet", éspedig ugyanannyi óraszámban. Aztán majd tizenéves gyerekek "eldöntik", melyik az igaz, de nem szabad - fõleg rút materialista (pfúj!) szellemben - "indoktrinálni" a szabad állampolgárokat. (Mintha attól, hogy valaki szabad, még nem lehetne tájékozatlan, elfogult, sõt akár ostoba.)
    Ennek a hülyeségbe torkolló "toleranciá"-nak egy apró, jelentéktelen, de hiteles emlékét õrzöm papírjaim között. Hol volt, hol nem volt... valamikor, még az úgynevezett rendszerváltás elõtt beküldtem egy kéziratot az egyik magyar hetilapnak - hogy melyiknek, maradjon titok. Elég az hozzá, hogy a kéziratot nem fogadták el. Aki elég sokáig mûködik az újságírói pályán, azzal elõbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül elõfordul ez. Ámde kivételesen visszaküldték a kéziratot, sõt a szerkesztõ még meg is indokolta, miért nem közli. Igaz, olyan macskakaparással írta a levelét (ez még a számítógépek elterjedése elõtt történt, 1987-ben), ami már udvariatlanságnak minõsíthetõ. Kibetûzve a macskakaparást, ezt olvastam: "Erõltetettnek tartom a gondolatmenetét, s mintha egy alapfokú szeminárium elõadásrészletét olvasnám." (Ezek szerint a kolléga járt szemináriumra. Én is, és nem is csak alapfokúakra. De nézzük tovább a szövegét, mert most jön a csattanó!) "Irigylem egyébként magabiztosságát, amellyel minõsíteni mer személyeket, eseményeket, továbbá megmondani, mi helyes és mi helytelen."
    Hogy mit írtam akkor, arra már nem emlékszem, és ezért nem tudom, hogy az elsõ idézett mondat helytálló-e, de két dolog határozottan mulattatott. Az egyik az, hogy mivel az idézett levélke szerzõje (lexikonból tudom) 1950-ben született, ugyan honnan emlékezett az alapfokú szemináriumra? Nagyon fiatal lehetett akkoriban, amikor ez szinte általános volt - és nagyon buzgó lehetett, ha olyan fiatalon már szemináriumi hallgató volt (és aligha papi szemináriumra utalt). De még mulatságosabb, hogy - bár a nevét nem árulom el - szinte naponta hallom õt tévében, olvasom napi-, heti-, sõt kéthetilapban, amint - általa nyilván szellemesnek és humorosnak tartott hangnemben - ítél elevenek és holtak felett, és minõsít személyeket és eseményeket, s tudja, mi helyes és mi helytelen... Talán történt valami ami megváltoztatta 1987-es nézeteit és a késõbbiekben már másképp látja, hogy kell-e türelmesnek és kételkedõnek lenni vagy nem - pontosabban: kinek szabad ítélni és kinek nem?
    Mindenesetre én ezt is jobbnak tartom, mint azt a parttalan toleranciát, amely a vélemény-nélküliségbe torkollik, és szabad teret nyit mindenféle ostobaságnak. Valahogy azt mondja a Biblia - ami ugyan nekem nem szentírás -, hogy "a te szavad legyen igen, igen, nem, nem, ami azon túl van, az a sátántól való".
 

Lábjegyzet:

1 Népszabadság 2003. július 22. 16. o.
2 Marx György: "A marslakók érkezése" címû könyve (Bp., 2000) nyomán idézem: 84. o.

OLVASÓLÁMPA

ESNAGY JÓZSEF

Végállomás vagy mélypont,
ahonnan kezdõdhet minden elõlrõl?

Varga Rudolf: Csak ez a giccses, gagyi élet

Nem tudom, a Gyimesi László által p(R)olihisztornak nevezett kiváló költõ-író Varga Rudolf legújabb könyvének társadalmi mélymerülését, a Csak ez a giccses, gagyi élet-et az idõ miként fogja megõrizni. A fölmutatott, reményt sorvasztó munkás-jelenre rálicitálhat-e a jövõ? Jöhet-e még ennél is szigorúbb próbatétel? A regényben pergõ események: családbomlás, lezüllés, leépülés az amúgy sem túlkomplikált agyakban, az egyre jobban éledõ ösztönélet kutyafalatokon való marakodása, gügyögése végállomás-e, vagy csak mélypont? Mert ha végállomás, akkor mindennek vége. Ha pedig mélypont, fordulhat még a lendkerék, s indulhat a küzdelem elõlrõl, hiszen a társadalom izzó katlana olyan, mint a tüzet okádó sárkány, idõnként kiborul és felperzseli a limest, a limesen levõ bokrokat, fákat, és akkor az uralkodó elit védõsáncának annyi!
    A Csak ez a giccsses, gagyi élet nagyszerû regény. De félek, a csendesebben folydogáló, okot s okozatot egybefûzõ cselekményt hosszan magyarázó regényfolyamatot kedvelõ olvasó a könyv elolvasása után ezt a regényt nem a megfelelõ könyvespolcon fogja elhelyezni, hiszen a regény történetét alapjában felépítõ, pattogó párbeszédek alig hordoznak emberinek érezhetõ tájat, helyszínt. S a szerzõ nem ír, mert a regény szövegének felszólító módba való helyezésével nem írhat, az egyre tragikusabban alakuló-fejlõdõ történet mellé feszültségoldó jellemrajzokat, lélektani elemzéseket. Nem "ülhet" rá a történetre a hõseitõl eltérõ vagy egyetértõ bölcselkedéseivel, lélektani magyarázataival.
    Ebben a remek alkotásban, mindvégig csak a párbeszédet folytató szereplõk vallanak, akarva-nem akarva, lelkiállapotukról, de nem úgy, mintha azt õk mindenféleképpen feltárni kívánnák vagy magyarázni szeretnék a világ számára, hanem csak hirtelen, ahogy a szájukra jön, ösztönösen. A szerzõ utasításokat adva görgeti elõre a regényfolyamot, de úgy, mintha egy harmadik személy közbeiktatásával szólna szereplõihez. S ez az írói módszer nem ad lehetõséget a szerzõ gondolatainak direktebb módon való megjelenítésére. De mindez, paradox módon, nem hátránya, inkább elõnye a regénynek, mert a szereplõi így még markánsabbak, karakteresebbek.
    "[...] a felszólítás dühítõbb, belsõ ellenállásra késztetõ" - írja Gyimesi László a Kísérlet megmaradásra címû, Varga Rudolf munkáiról szóló mûelemzésében. S ez a megállapítás nem véletlen, hiszen a találóan Te-regénynek nevezett Köpés a levesbe, majd a feltételes módban gördülõ Ami a csövön kifér címû alkotás után már sejthetõ volt az író nyelvi leleményének ez a fajta továbbvitele, fejlesztése, alkalmazása. Az a felszólító móddal levezetett cselekménysor, amelyben az író már nemcsak feltárja és megmutatja az elfogadható emberi életbõl kizárt, kirekesztett emberek egyre növekvõ táborának mindennapi életét, küszködését, nincstelenné válását, de valamiféle változtatásra, cselekvésre is készteti-kényszeríti õket. A felszólító mód arra is alkalmas, hogy a szerzõ távol maradhasson, illetve bizonyos távolságból szemlélhesse hõseinek egyre elszántabb, egyre dühösebb ellenállását a csalók és a tolvajok vadkapitalizmusával szemben. A kétszínûekkel szemben. A munkát s munkást elárulókkal szemben.
    Az író tudatosan nem tesz erõfeszítést a cselekménysor környezetének alaposabb megismertetésére. Kevés a regényben a természeti kép. A regény történetének színpada üres, szürke, akár a rajta megjelenõ életforma, amelybõl alig van kiút. A felemelkedés egyetlen módja, ha csalóvá, gyilkossá válik az ember. De ezekkel a személyiséget megsemmisítõ módozatokkal együtt is, a talaját vesztett ember csak a nálánál nagyobb gazemberek kiszolgálója lehet. Talán ez a gondolat a regény alfája és ómegája? Lehetne, de nem az! Hiszen a szerzõ jól tudja, az egészséges ember ezzel a gondolattal soha, semmiképpen nem tudna megbékélni.
    A regény fõhõse, Tatár, a Szivattyúgyár segédmunkása, belezavarodva-kavarodva a gyárat tönkretevõ tulajdonos elleni sztrájkba, összeütközésbe kerül mûvezetõjével, akit végül is tettlegesen bántalmaz. A munkáját elveszti. A házasságon kívüli szexuális kalandja miatt a feleségét és fiát is el kell hagynia. Munkát hiába keres. Önérzetén kívül semmije nem marad. Kilátástalan helyzetében bérgyilkosságot vállal, ami a célszemély miatt éppen nem is a kedve ellen való. De a fizetséggel becsapják. Indulatát, haragját az anyagiakban (alig) fölötte álló, nagyban játszani akaró, de mégiscsak kisstílû gazemberek (a szatócsboltos Savanya és a piaci kocsmáros Szultán) ellen fordítja. Közben, a színen vannak a vadkapitalizmus kisemmizettjei, elesettjei: a piaci tróger, az ímmel-ámmal közmunkát végzõ ember, a pénzmosással gyanúsítható vállalkozás kétbalkezes nyomdai munkása és a jellemtelen strici a foglalkozását nyíltan vállaló és a sorsával látszólag megbékült prostituálttal együtt, meg a korrumpálható, túlbuzgó rendõr. Csupa olyan alak, akik a társadalom perifériáján élnek és halnak. Ölve önmagukat, asszonyaikat, gyerekeiket és barátaikat. Kik kocsmai nyelvezetüket, zsargonjaikat és sajátos szellemi lezüllésüket egyre jobban kiterjesztve, a való világra honosítják át.
    A Varga Rudolf-féle regény egy- vagy félperces kiélezett, néha poentírozott regényfejezetekbõl épül föl, így válik pörgõvé, filmszerûvé. Leleménye, írói módszere, hogy imitálja a filmforgatókönyv rendezõi példányát, s ezzel a történetet az idõ három dimenziójába, a múlt, jelen, jövõ már-már idõtlen terébe emeli. Az egyes jelenetek izgalmát fokozza az elementárisan feszülõ írói erõ, amelyet a szerzõ szinte rákényszerít az olvasóra. A sûrûn változó jelenetek félelmesek, de paradox módon néha nevettetõek is. Mint akár az a rejtõjenõi helyzetre hasonlító jelenetrész a regény elsõ epizódjában (remélem e hasonlattal a vizsgált regény szerzõjének önérzetét nem bántom meg, hiszen e sorok írója szereti a megnevezett író sajátos szépírói munkáit), amikor az egyre élesedõ párbeszéd közben a balta a vitát lezárandó, felkerül a pultra.
    E krimibe illõ jelenet más formációban, máshol is megtalálható. Nem csoda, ha gyilkosságsorozatba torkollik a történet, bár ez a végkifejlet nem végzetszerû, csak megesik, elkövetõdik. Az egyre gyorsabban sekélyesedõ tudat mögött nincsen, mert nem lehet hosszú, elsekélyesedõ lelki folyamat. A fõszereplõre, Tatárra, hirtelen szakad rá minden baj. Hirtelen kerül emberalatti viszonyok közé. A múltból magával cipelt munkásönérzetével nem tud mit kezdeni, csak kárára van. Megszokott környezetébõl kiszorul. S mint a sarokba szorított állat, végsõ erejével csak marni, harapni, ölni tud. Hamar megtanulja: nem a haláltól, hanem a nincstelenségtõl kell félnie. Mert a nincstelenség olyan embertelen állapot, amely roppant szegény megtartóerõben. Mert a nincstelenségben élõ embernél nincsen kiszolgáltatottabb, hiszen tartalékai nincsenek s így minden percben önmaga fenntartásáról kell gondoskodnia, nem sejtve, hogy ezt az igyekezetét mások mindig a saját hasznukra fordítják, és az orránál fogva vezetik.
    A mû kevésbé kibontott lehetõsége, amely ûrt hagyhat az olvasó képzeletében, az, hogy a fenti gondolatkörben esetlegesen mozgatja fõszereplõjét az író. Hogy a regény egyetlenegy értelmiségi szereplõje, Eszter, a tanárnõbõl lett takarítónõ õszinte példabeszédeivel, egyszerû életbölcsességével csak idõnként bukkan föl a regényben, hogy jóságos természetével, ellenpéldaként szolgáljon a mindig-mindenkit kihasználók táborával szemben.
    Gyimesi László, Varga Rudolf munkásságának kiváló értõje és elemzõje, az elõzõ két regény, a Köpés a levesbe és az Ami a csövön kifér címû munkák kapcsán már rámutatott e jelentõs író nyelvi leleményének két legfontosabb elemére, arra a tudatosan választott történet-levezetésre, amely szakított az egyes szám elsõ személyben, vagy az egyes szám harmadik személyben beszélõ regények szokványos formulájával, és arra a tudatosan megjelenített nyelvi pusztulásra, amelyet a munkátlanul ténfergõ kocsmák népe fejleszt s alakít nap mint nap. Harmadik elemként most fölemlíteném azt a mindig jelenlevõ, támadva védekezõ mechanizmust, reflexszerû cinizmust, iróniával átszõtt beszédmodort, amely minden egyes párbeszédben ott van. Melyet a sorstalanok kilátástalan élete termel ellensúlyként töredezõ gerincük számára, hogy mégis embernek érezhessék magukat.
    De hogy ez a reménytelennek tûnõ világ mégsem olyan reménytelen, mégsem lehet örökéletû, mint ahogy azt Tatár, a regény fõszerelõje gondolja, éppen a szerencsés kimenetelû öngyilkossági kísérlete után érti meg, amikor Zója, a mindenki által kihasznált kurva a mai valóságról ekként okítja õt: "Oszt, mibõl gondolod, hogy ezt a zajjas világot nem lehet megváltoztatni, miii? Nézz csak szét! Tele vagyunk jóval, rosszal... Szépséggel, borzalommal... Csak félünk minden változástól, oszt bedarálódunk. De nyugi, egyre több a zidõzítettbomba... Figyelj! Ezek a patkányok egymást falják fel, mink meg élünk... Érted? Na, gyere le onnan gyorsan!" Ezt kiabálja fel a kábelkötélrõl fejjel lefelé csüngõ Tatárnak.
    Végül is, úgy hiszem, ez a gondolatsor a regény alfája és ómegája, mindannyiunk vigasztalására. A regény záró fejezete, nem véletlenül - akár egy görög dráma, amelyben a fõhõs a szörnyû gyilkosságok sora után testileg-lelkileg meggyötörve töpreng - arról az állapotról szól, amelyben a bosszú és a bûn lehalkul, lecsillapodik, mert elfáradt, mert bevégeztetett.
    Arról a reményvesztett világról, amelyben a tûz lassan kialszik, de a hamu alatt a fa azért még parázslik.
    Arról a tovatûnõ világról, amelybõl a fõhõs egyszer elindult s amelyhez visszatalálnia már soha nem lehet. (Szépírás Kiadó)

---

ECSEDY ILDIKÓ

A kínai ókor tanulságos foglalata

Salát Gergely: Büntetõjog az ókori Kínában (Quin állam törvényei a shuihudi leletek alapján)

A Balassi Kiadó Sinológiai Mûhely címû sorozatának 3. köteteként egy lelkiismeretes sinológus, Salát Gergely írt alapos könyvet errõl a fontos témáról.
    Tudnunk kell, hogy a kínai jog történeti dokumentumokkal is dicsekedhet, de az egész történelem folyamán inkább büntetõtörvénykezés, semmint jogtörténet a tárgy, tehát a megtörtént eseményekbõl a büntetendõ események felsorolása az olvasó dolga, a következtetés is. Nem jellemzõ az egész kínai gondolkodásra - a konfucianizmusra sem -, a filológiai általánosítás, vagyis az egyes bûntettek okainak a feltárása helyett azok a szabályok olvashatók itt, amelyek a bûntettek elkerülésére, a társadalmilag és a hatalom által jóváhagyott cselekedetekre vonatkoznak. Minden kézikönyvben azt találjuk, és nem is ok nélkül, hogy Kínában korán kifejlõdött a jog, és kimûvelésével foglalkozott az írástudók jelentõs része, a császári rend és saját maguk érdekében egyaránt. Ez a császárkor (i.e. 221-i. sz. 1911) a kínai társadalom javát szolgálta, s ha nem is szabta meg a követendõ utat, megjelölte az úttévesztés és büntetésének szabályait. Már régen nincs érvényben a kínai jogrendszer szabályzata, azonban a kínai mindennapi élet, az ezt másoló irodalom és színház, s mindenekelõtt a császárkorban érvényes vizsgarendszer, a jogok, azaz a büntetõtörvények fennállását is meghosszabbították, legalábbis a Kínai Népköztársaság létrejöttéig, de 1949 után is. Nemcsak a kínai múlt tisztelete miatt él tovább a büntetõ törvénykezésben a múlt kultúrája, hanem a kínai múlt tisztelete és konzervativizmusa, valamint a gyerekkortól a családban megtanult erkölcsrend miatt is érvényesül a régmúlt minden társadalmi szabálya. A leírt bûnesetek, minden "jogos" bûnhõdés azt mutatta meg, hogy lám, így jár, aki nem követi a társadalmi elõírásokat, azaz a hivatalos rend követelményeit.
    Ez a kötet tanulságos foglalata - már csak irodalmi példái miatt is -, a kínai társadalom múltjának; voltaképpen szórakoztató gyûjteménye a régi kínai élet bíróság elé került, vagy legalábbis hivatalos megítélés alá is kerülhetett eseményeinek Kína ókorából. Ez természetesen nem azonos az európai ókor idõhatáraival jelölt korszakkal; általában a kínai kultúra régi korszakát értik rajta - ebben a könyvben is -, a kínai kultúra és császárkor legfontosabb elveit foglalják össze.
    A könyv bevezetése a kínai büntetõ törvénykezés múltját foglalja össze, azaz a történelmi hátteret. Ebben azonban, sajnos, nem találjuk meg a címben is szereplõ korszak meghatározását - s egyáltalán nem véletlenül. A kínai jog leírásánál ugyanis a szerzõnek el kellene mondania mindazokat a nehézségeket, amelyekkel a kínai jogrendszer interpretálásakor szemben találja magát. A könyv bevezetõjében a szerzõ a kínai filozófia "jogi iskolájának", európai nevén a legizmusnak (latin alapon, aminek Kínában nincs múltja) leírását találjuk. A szerzõ idézi a legizmus vezetõ egyéniségének, Han Feizinek (i.e. 280?-234) a "törvény"-rõl szóló híres, és Kínában közismert passzusát. A kínai jog természetérõl, európai és magyar mellõzöttségérõl is mondhat a szerzõ az olvasónak tanulságos adatokat (a bevezetésben, a kínai jogrendszerrõl a 9. oldaltól, valamint a magyar sinológia e területen tapasztalható késedelmességérõl). Mindenekelõtt képet kapunk a kínai törvénykönyvekrõl, a "Történeti és filozófiai háttér" (az I. fejezet) címen kifejtett adatokon túl is. Ebben a részben köszöni meg a szerzõ a segítséget, elmondja, hogy írása a kínai nevek és szavak, valamint a fontosabb adatok leírásakor a pekingi átírást használja, azaz a pinyint, és könyvét a kínai kultúra iránt érdeklõdõknek szánja.
    A II. fejezetben képet kapunk a büntetõjogról a Zhou-korban (a császárkor elõtti Kína elsõ évezredében, az elsõ kínai "dinasztia" története kapcsán). A korszak története képet ad a jogtörténet büntetõjogi szempontból fontos ügyeirõl, valamint a büntetõjogban említhetõ elsõ történeti eseményekrõl.
    A III. fejezet egy 1955-ös régészeti ásatás eredménye alapján, a Hubei tartománybeli Shuihudi térségében talált iratokról szól. Még a bambuszcsíkokon fennmaradt szövegek magyarázatát sem mulasztja el a szerzõ.
    Ezután a leghíresebb kínai törvénykönyvvel foglalkozik a IV. és V. fejezet, a VI. pedig a "Minták a pecsételéshez és nyomozáshoz" címmel vezeti be az olvasót a filológiai munkába. (Szemmel látható, hogy a szerzõ érzékeny a régmúlt iránt, de megérne néhány szót, hogy a második évezredben, sõt az elsõ évezred végén is nélkülöznünk kell a törvénykönyveket.) A fontosabb szövegek és terminusok folyamatos interpretálásával közelíti olvasóját a kínai kultúra õsi eseményeihez s késõbb sem hatástalan kulturális alapjaihoz.
    A "Felhasznált irodalom" megmutatja, hogy a szerzõ jól tájékozott a kínai és Kínán kívüli sinológia legutóbbi szakirodalmában, tárgykörét és környezetét illetõen egyaránt. A továbbiakat a függelékbõl tudhatja meg az olvasó. A szerzõ tájékoztatást nyújt a könyvben elõforduló mértékegységek, valamint a könyvben elõforduló fontosabb kínai nevek és kifejezések írásjegyeirõl. A könyvet név- és tárgymutató zárja. (Balassi Kiadó)