HAYPÁL TIBOR

Kényszerpihenõ

Libasorban ment tizennyolc mezítlábas kubikos a Tisza töltésén húzódó gyalogösvényen. A szerszámok, a kenyeres tarisznya, az edények, a hagymás, krumplis, babos, tarhonyás szatyrok, göncök, bakancsok nehezítették a nagyméretû, kubikos talicskák súlyát. Nyikorogtak a kerekek, verejtéktõl fénylettek a napégett, szélbarnított arcok a kajla kalapok alatt.
    A közeli falu tornyából déli harangszó áradt. Posztós Sándor megállt az élen.
    - Faljunk valamit, emberek - mondta. - Félúton vagyunk, alkonyatra célhoz érünk.
    A kubikosok csapata a töltésrõl leereszkedett a folyó szélére. Ledobták izzadt ruháikat, s a mocsárfûzek kiálló gyökereibe kapaszkodva, belegázoltak a hõségtõl megapadt, langyos vízbe. Fürdés után, lenvászon törülközõiket derekukra csavarva, szárítkoztak a napon, aztán felöltöztek, visszamentek a talicskáikhoz. Kenyeret, szalonnát, vöröshagymát szeltek, s csendben eszegettek. Legutoljára a foghíjas Szabó József kattintotta be bicskáját. Akkor Posztós Sándor a talicskájához indult, a többiek követték.
    Piros, sárga fények jelentek meg nyugaton a bárányfelhõk szélén, a kezdõdõ alkonyatban, amikor Posztós Sándor talicskájával lejtõhöz érkezett. Méteres szintkülönbség volt a régi, megsüppedt, gyenge gát és a nemrég épült között. Balkéz felõl a réten látta a gémeskutat, a hét jegenyével, amelyrõl a mérnök beszélt, miután a munkával kapcsolatban eligazította. Letette a talicskát, s fölemelte a kezét. Köréje gyûltek a kubikosok.
    Varjak lebegtek felettük némán, egyikük rászállt a legközelebbi jegenyére, megtörte a csendet, károgni kezdett, a többiek válaszoltak neki.
    - Készítsük el hálóhelyeinket - mondta -. Holnap reggel hatkor nekilátunk a munkának - s a legfiatalabbat magához intette. - Lali, te velem maradsz.
    Az emberek kettesével elszéledtek. Csipes Lali is megindult talicskájával õszülõ bandavezér nyomában.
    Az keveset beszélt. Inkább mutatta, mit-hogyan kell tenni. Három méter hosszú, másfél méter széles, negyven centi mély gödröt ástak és keményre döngölték a fenekét. a kiemelt földdel felmagasították a gödör peremét, a zsombékos legelõn álló fûzekrõl pedig ágakat vágtak, s kétoldalt kihegyezve, meghajlítva a földbe szúrták õket, mintegy áthidalták a másfél méternyi szélességet. Ezután talicskáikból elõszedték az összetekert gyékényeket, s a fûzfaágakhoz erõsítve, félhenger alakú tetõszerkezetet hoztak létre. Két ember kényelmesen elfért a hálóhelyen, még a talicskákból kiszedett cókmóknak is jutott hely.
    Mikor beesteledett, tüzek lobbantak a füstös kis bográcsok alatt. Sûrû lebbencslevesek illatát vitte a füsttel a szellõ. Vacsora után behúzódtak a gyékénytetõ alá. Elnyûtt, elszürkült subákat terítettek le derékaljnak.
    - Nyugodalmas jó éjszakát, Sándor bátyám!
    - Neked is, Lalikám - morogta Posztós, s horkolni kezdett.
    Káromkodásra ébredt Lali. Kidugta fejét a gyékénytetõ alól, s mesterét látta, amint az álmosan szemezõ esõben az ólmos eget átkozta. Posztós Sándor tehetetlenségében végül legyintett, visszahúzódott a gödörbe, és beburkolódzott subájába. - Aludjunk - javasolta a fiúnak.
    Lali mélyen magába szívta a rét virágainak illatos páráját, s újból álomba merült.
    Dél körül járt az idõ, amikor fölébredtek, de még mindig esett. Száraz ág híján nem lehetett fõzni. Lali lekanyarított egy szeletet a cipóból, amit anyja konyharuhába bugyolált, s megkente a kis bödönbõl zsírral. Posztós Sándor töpörtyût falt kenyere mellé. Egyszerre ettek reggelit és ebédet, jó étvággyal.
    Étkezés után Lali vékony könyvecskét kapott a bandavezértõl.
    - Olvasgasd, hogy ne unatkozz, én meg végigjárom a pihenõhelyeket - mondta a mester s nekivágott az esõnek.
    A szocializmus alaptételei - betûzgette Lali az elsárgult borítón. A második oldalon azt is megtudta, hogy a Magyar Munkás Könyvtár egyik füzetét tartja kezében, amelyet még 1894-ben adtak ki.
    A tetõ félköralakú nyílásához húzta subáját, s olvasni kezdett. Sokszor megállt, tépelõdött. Kérdezni szeretett volna ezt-azt, de hát nem volt kitõl. Pedig amit megértett, az izgalomba hozta.
    Korán beesteledett. Nézte az esõt síró eget, megtört özvegy édesanyjára és három örökké éhes, kistestvérére gondolt, s összeszorult a torka. Eszébe jutottak édesanyja búcsúszavai: "Sándor bácsi jó ember, hallgass a szavára. Megtanít majd a munka minden csínjára-binjára. A bandatagok nagyon dicsérik. Nem hagyja, hogy becsapják õket. Jobban ért a köbözéshez mint az urak!"
    Nyugatról hideget hozó szél kerekedett, végigsöpört a réten, beletépett a gyékény szélébe. Lali egyetlen nagyapai örökségébe, a tépett subába burkolódzott, s olyan mélyen aludt, hogy észre sem vette mestere késõ esti érkezését. Másnap talicskáikkal eltorlaszolták a félhenger alakú tetõ nyugati nyílását, s nyugvóhelyük szélvédett lett.

    Posztós Sándor morcosan tömködte pipájába a sárga szûzdohányt, meggyújtotta, nagyot pöfékelt, s amikor felizzott a parázs Lalihoz fordult.
    - Tapintatos vagy. Rosszkedvûnek látsz, de nem kérded az okát, mert nem akarsz tolakodni. Így van ez rendjén… Nincs semmi bajom, csak egy emlék kavart föl. Tudod, olyanok az én emlékeim, mint a búvópatak, eltûnnek, mintha nem is lennének, azután meg hirtelen elõbújnak. Fene sem tudja, miért… Tán mert akkor is esett az esõ, s akkor sem akart elállni… Suttyó szolgalegény voltam egy gazdag parasztnál. Istállóban aludtam a vackomon a sarokban, fullasztó tehéntrágya szagban. Társam, az öreglegény a lovak mögötti sarokban, elõkelõbb fekhelyet kapott. A lócitromok bûzét könnyebb volt elviselni. Berontott hozzánk a gazda, kezében korbáccsal. Felém tartott. Se szó, se beszéd, ütlegelni kezdett. A korbács szíja fölhasította a bõrt az arcomon. "Hagyd békén a Lidust!" - lihegte s pálinkabûzt lehelt az arcomba. Iszonyú düh öntött el. Kiragadtam kezébõl az ostort és teljes erõvel csépelni kezdtem. Megfutamodott, a verandaajtóig üldöztem… Lidus szakácsnõ volt a házában, és hozzám vonzódott…
    - Dél körül egy lovascsendõr gyütt értem, megbilincseltek, hosszú szíjra fûztek. Egész úton ügettek, nekem meg a két ló között futnom kellett. Az õrsön kegyetlenül megvertek, aztuán belöktek a fogdába. Egy Nagy Sándor nevezetû kubikos mellé kerültem. Arcán kéklettek a véraláfutások. Elmondtam neki a reggel történteket, s láttam, hogy rögtön a szívébe fogad. Kérdezgetett, mindenre kíváncsi volt. Beszéltem a családomról. Fõleg napszámos, részarató apámról, akinek nyolctagú családot kellett nyomorúságos és bizonytalan keresetébõl eltartani, s ezért mihelyt fölcseperedtünk, cselédnek adott bennünket. Napkeltétõl napnyugtáig napi tizennyolc órát dolgoztam, évenként öt mázsa gabona és ötven forint volt a bérem. Ruhát nem kaptam. Nekünk cselédeknek külön fõztek, a disznók mosléka különb volt a kosztunknál. A jószágot ünnepnapokon is etetni, gondozni kellett, nem volt soha pihenõnapunk. A szántás, vetés, boronálás, kapálás, aratás lekötötte minden idõnket. Télen famunka, trágyahordás következett. Öreglegény társam fásult volt, félt, beletörõdött a változtathatatlanba, csillapította lázongásaimat.
    - Nagy Sándor ajánlásával fölvettek aztán egy kubikos bandába. Egyszerûnek látszik a földmunka, pedig bizony nem az. Ezt majd magad is megtapasztalod, Lalikám. Földdel lazán megrakva száz-száztíz kiló az összsúlya a kubikos talicskának. Nem voltam nyápic gyerek, de az elsõ kísérletem nem sikerült. Erõlködtem, sehova se ment. Akkor a mesterem megmutatta, hogyan kell beállni az emeléshez, s hogyan kell az egész testet igénybe venni a munkához. Aztán a kubikgödörbõl meredek, keskeny pallón kell feltolni a megrakott talicskát. Ez sem egyszerû! A pallón nem úgy rakod a lábad, mintha járdán mennél, inkább a kötéltáncos lépteit utánzod, és erõsen koncentrálsz a kerékre meg arra, hogy meg ne billenjen a talics-ka… Láttam embereket megtorpanni, soha nem lett belõlük kubikos.
    - Napi tíz-tizennégy köbméter földet mozgat meg egy kubikos. Több mint három évtizede dolgozom ebben a szakmában, hegynyi földet megemeltem, megmozgattam, és most már túl az ötvenen, ilyenkor a nyirkos, hûvös, esõs napokon reuma kínoz, sajognak az izületeim. Mégis, máig örülök annak, hogy otthagytam a szolgaéletet. Itt is rossz a fizetség, de tudom, ha többet dolgozom, többet kapok. És önérzetes, összetartó emberek között élek. Mindenki egyért, egy mindenkiért. Egyedül küszködve kiég, elbutul, akaraterejét veszíti az ember, könnyen eltapossák… Nekem az ezernyolcszázkilencvennégyes esztendõ volt az eszmélésem éve. A hódmezõvásárhelyi földmunkások szocialista báljával kezdõdött az év. Mint újdonsült kubikost engem is meghíttak. Sokat táncoltam, jól éreztem magam. A bevételt az Általános Munkás Olvasó Egylet könyvtárának gyarapítására fordították. Beiratkoztam a könyvtárba, egyik könyvet a másik után vettem ki. Szabad idõmben mûveltem magam… Március tizenötödikén felvonultam a többi kubikossal együtt. Nemzetiszínû zászlónkat vörös pántlikával díszítettük. A Piac téren Endrei honatya beszélt, a polgárosodás eredményeit méltatta. Vezetõnk, Szántó Kovács János öblös hangján közbekiabált: "Képviselõ úr! Azt mondja meg: mit kapott a nép? Nincs elég keresete, nyomorog! Hát, mit kapott a nép?" A képviselõ kezében megremegett a papír, s hadarva tovább olvasta a szöveget. A csendõrök mozgolódni kezdtek. "Elvtársak! Hagyjuk itt a gyûlést!" - mondta Szántó Kovács, s én is elindultam a kubikosokkal. Menet közben megint hallottam a messze zengõ hangot: "Negyvennyolcban a mi apáink ontották a vérüket a szabadságért, de ez a szabadság csak a vagyonos osztály szabadsága lett." Örültem és tapsoltam a többiekkel. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló, szókimondó, bátor emberrel. Közülünk való volt. Délceg termetû, tehetséges, könyvszeretõ, tudásra éhes…
    Szortyogott a pipa, Posztós Sándor kivette a szájából. Felnyitotta a tetejét, tenyerébe ütötte a parazsas hamut, s a gyékény nyitott oldalán az esõbe szórta. Köszörülte a torkát s megint megszólalt.
    - Ami néhány héttel késõbb történt, belekerült a históriába. Vasárnap volt. Április huszonkilencedike. Otthon a veteményeskertet ástam, amikor végigfutott a hír a szegénynegyedben, Póka rendõrkapitány lefogatta Szántó Kovácsot. Otthagytam a munkát. A Hattyas utca már tele volt emberekkel, rohantunk a városházához. Mikor odaértünk, a tömeg már nekidühödve követelte: "Engedjék el Szántó Kovácsot! Adják vissza a könyveinket!" A vásárhelyi hatóság jogtalanul járt el. Pestrõl vásárolt könyveink nem voltak tiltottak. Szántó Kovácsnak szombaton meg is ígérte Póka, ha vasárnap bemegy értük, visszakapja valamennyit. Csakhogy tõrbecsalta, lefogatta… Csendõrök sorfala meredt elénk. Egyre ingerültebbek lettünk. Valaki az emeletrõl a tömegbe lõtt… A szomszédos építkezéshez rohantunk, köveket, téglákat, léceket ragadtunk. Nekimentünk a fõkapunak. A csendõrök sortûzzel válaszoltak. Sokan megsebesültek közülünk, az egyik napszámos halálos sebet kapott… A mellékutcából váratlanul egy század huszár rontott elõ, kivont karddal. Éppen gyüttek ki a templomból a hívõk, s õk is kaptak a kardlapozásból. Azután másodszor is dördült a csendõrsortûz… Lõporfüst terjengett, jajveszékelés visszhangzott a vérben ázó téren. Visszahúzódtunk a mellékutcákba. Hazavittük sebesültjeinket. Az asszonyok kötést téptek sebeikre. Átkozódtunk tehetetlenségünkben…
    - Tizennyolc elvtársunkat Szegedre kísérték a csendõrök, egymáshoz láncolva õket. Közöttük volt Boricza Mihály is, akinek puskagolyó szakította át az arcát, de nem engedték, hogy elsõsegélyt kapjon, s csuromvéresen vitték Szegedre. Szántó Kovács Jánost külön kísérte hat állig fölfegyverzett csendõr.
    - Kivételes állapotot rendeltek el három vármegyére, Csongrádra, Csanádra, Békésre, és ez az állapot nyolc évig tartott. Nem gyülekezhettünk. Titokban, házaknál, hol itt, hol ott mégis összegyüttünk. A porták hátsó része a nádasra nyílt, ha közeledtek a csendõrök, elinaltunk. Csak pipafüstöt találtak, embert nem. Ballada is született ezekben az években:
    Csendõrgolyó és huszárkard van elég,
    Szántó Kovács, béremelés kell-e még?
    Ha kell, mondjad, adunk neked eleget,
    Csendõrgolyó oltja ki az életed.

    - Fél évtizednyi raboskodás után hazatért Szántó Kovács a börtönbõl. Akkor már a meghunyászkodó irányzat kerekedett felül a mozgalomban. Elkeseredésében vidékre ment kubikolni. A börtön különben is megviselte egészségét, sokat betegeskedett. Ezerkilencszáznyolc nyarának végén azt mondta kubikos fiának: "Vigyél haza, fiam, mert érzem, hogy meghalok…" A szegények gyászruhás, vöröskokárdás, síró tömege kísérte utolsó útjára. Akkor már kibírhatatlanná mélyült a nyomor, nekem is két gyermekemet vitte el a szegények betegsége, a tüdõbaj.
    - Tizenkilencben a vásárhelyi direktórium tagja lettem. A Tanácsköztársaság leverése után, a román megszállás idején, egy helybéli gazdag polgár fegyveres, terrorista különítményt állított fel, és vagy hatvanunkat befogatott és a börtönben félholtra veretett. Velünk együtt szenvedett ott, a börtönben Szántó Kovács Juliska is, aki bátor, méltó leánya volt apjának…
    - Azóta hat év telt el. Meghalt az emberekben a remény. Kevés a munka, sovány a bér. Ocsmány és hazug rágalmakat szórnak ránk, irtanak bennünket. Megfélemlítik, elbutítják a népet. A hamu alatt már alig pislákol a parázs…

    Elsötétült a félhenger alakú gyékénytetõ nyílása, csontos, csüngõbajszú, tatáros arc tûnt fel benne.
    - Sándor bátyám, vége az esõnek! - kiáltotta vígan.
    Ledobták a subáikat, kimásztak a gödörbõl.
    Piros hasú felhõket hajtott a szél kelet felé. A hanyatló nap fényében a pára káprázatokat lebegtetett a réten. Valahol elszáradt, kidõlt, öreg fûzfát találtak a kubikosok, és öten vonszolták elõ a párolgó fûtengerbõl.
    Elõkerültek s csattogni kezdtek a balták. Minden bogrács alá jutott a fából, hozzáfogtak a fõzéshez. Komótosan megvacsoráztak, elmosták az edényeket, és visszahúzódtak a gödrökbe.
    Korán feküdtek, mert reggel hatkor a gáton kellett lenni. Csipes Lali nehezen aludt el, a másnapi megmérettetésre gondolt.
 

TANDORI DEZSÕ

Emmá Nyóc

Nagy dumás vagyok,
csak ne legyen kivel!
Mindazonáltal, persze, folyt. köv.
a többi tárgyban. De az mind "a Nyóc" már.

Eleinte ízetlen viccnek hittem,
mert mulattatott másokat,
de rájöttem nemrég,
Wittgenstein,
akit - remélem, elhiszik nekem -
tényleg nem divatból említek,
azt, hogy "Amirõl nem lehet
beszélni, arról hallgatni kell",
és ezt az elõnyös változásba, netán
újabb - újabb? - felszabadulásba vetett
hittel, vagy csak kipárnázott
ellenzékieskedésbõl, vagy
más önbizsergetésbõl,
politikai tartalommal (ah!) töltöttek meg;
nos, másképp használva az "ezt"
szót, ezt Witti a bonyolult, bár
csak sorjázó-számozásos könyvében
a "7" szám (v. 7.) alatt/után
adta, ergo, ha én azt mondom,
"Emmá Nyóc", semmiképp sem az Emmáj
Fájvra-Szixre (azt se tudom, mik azok,
úgy közelebbrõl), sem a közömbösségre

tett utalásként nem
szabad érteni, bár tényleg
kedveltem valamikor a mókát,
erre visszatérek
még, nem, egészen messzi röpítettem
szagittámat (mert a "nyíl" szót nem kedvel-
hetem), vagyis: hogy Emmá Nyóc, nem
azt jelenti ez, hogy a közöny,
sõt, netán ennek nem elõtárt
szolgálata, vagyis a dögmagány,
nem, ez a metafizika, a Szent Meta-
fizika új lényegét jelenti:
"Wittgensteinin Túli".
S ez vagyok újabb fejleményeimmel én.

Nem csekélység.
Mármost nem beszélgetni, például?
- Visszatértünk, lásd nagy dumás,
és a szavak nem gondolataimat
rejtik el, de reménytelenemet,
hogy velük bármit úgy fejezhetnék ki,
ahogy…
 de nem, nem, a teljes hallgatást sem.
Hiszen szinte azt mondhatnók:
"Pajtás, Wittger, miért mondod ezt annyit"
- követõid divatozó szájával pl. -,
"pont ezt nem kellett vóna mondanod, hallod?
Hagyhattad volna a francba az egészet,
mielõtt a 7-est bedobod,
hiszen amirõl nem lehet beszélni,
az épp ez a te mondásod, ha és amennyiben
önazonosság, teljes…"
Hanem hát Wittgenstein nyilván így volt boldog,
így érezte életét teljes és boldog életnek,
teljesnek vagy boldognak,
vagy ahogy J. A. gondolta ezt a boldogság fogalmával,
õ hadd legyen boldog a megaláztatások elkerülésének
érdekében,
vagy hogy a boldogság a sárban hempereg rózsásan etc.

Ezért mondom, hogy ami már nem 7, hanem 8 (nyóc),
amire azt mondhatom, hogy emmá az, na mán ne tovább,
és én mondtam ki, tédé, a végszót, mert a
7 után, ami az abszolút csend, még jön nekem a 8,
ezt überolja bárki alulról, pláne felülrõl,
ez az új metafizika. A Witti Hetesén Túli.
S nem hogy a Tûzföldrõl a vízbe lógatod a lábad.

*

Ezért mondom én, elsõül, a "Nyóc" alapigazságai közül:
"Hogy nem beszélgetsz lehetõleg senkivel, ezt (kifejtve!)
fõleg azzal a valakivel nem lehet gyakorolni, szóval,
akivel lehetõleg nem akarsz beszélgetni", továbbá,
hogy a "Never say never" azonnal megbukik, mert
az elsõ "never" se lett volna mondható, így, nem?

A többi mondja meg a Holló vagy odaáldozója, a Poe
költõ úr, aki sötét egyéniség volt, a Holló színes, vidám!

PAÁL TAMÁS

Boszorkányszél

avagy: Alázatos folyamodás az Ilon dolgában

Én, Vitális András, a II. tized hadnagya, utcabiztos a Nagy uccán a Fehér Lóhoz címzett fogadótól a Belsõ Város sarkadi kapuja elõtti csordakútig, alázatosan folyamodom Nagyságos Törvénybíró Uramhoz a szolgálóm, Ilon bûbájossága dolgában. Bizony nagy gyanúsága vagyon annak, hogy az Annya megtanította a Boszorkányságnak ama fertelmes mesterségére! Mert ugyan vajon helyén való dolog-e egy húszas éveiben járó szolgálóleánynál, kérdem én, Nagyságos Törvénybíró Uram, hogy a legnagyobb égiháború idején, amikor kiküldöttem volt Vizesfásra, a míhekhez, amikor a sarkadi Nagyrét elõl farkasordítás hallatszott s csak a villámlás mutatta az utat, szó nélkül készülõdött, nem ellenkezett egyetlen szóval sem, mint szokott volt… még a hálókamrájában is? Nem állt beléd a görcs, a félsz, Ilon? - kérdeztem tûle, megbabonázva a nyugalmától. Még a szája körül olyan pókhálóvékony grimaszt is felfedezni véltem, de eltûntette gyorsan, úgy felelt, hogy rá ne bizonyíthassam a bûbájosságot, ami belülrõl vezérelte, és fennhéjázva tette. Mert boszorkányságnak bizonyságáét adta a válasza: Nincs olyan setét és villámlás, ami az utamról eltérítsen!…
    Egy hétig gyilkolta azután a zápor a földet és az embert, Ilont sem a Káposztáskertbe nem küldhettem kapálni, ami a tiszte volt, sem a Kerezsre mosni, mert amilyen málészájú rest, az ár elragadja a ruhát a kezébõl, vagy együtt sodorja el õket a Kerezs, a károm meg ki mibõl téríti meg, amikor már a  ruhapénzét is vissza kellett tartanom a hasznavehetetlen munkája miatt. Nagytiszteletû Benke Imre Prédikátor Úr, ne gondoljon rosszat! A szolgálómnak a kamrájába azért mentem éjente, hogy felkeltsem guzsalyozni a két nagyobb leányommal. Nagy nehezen kivonszoltam, és leültettem fonni a leányaimmal, de a feje le-lekókadt, a szemhéja meg leragadozott. Amikor már sokadszorra kellett felrázogatnom, felháborított, hogy a beteg, puffadt lábammal ugráltat, mintha készakarva tenné, mert a cselekedetére más magyarázatot nem találok ma sem.
    Köpdössétek teli ennek a lustának a szemit, száját! - kiáltottam a lányaimnak. Rusnyát én nem mondottam volt, hiszen az ábrázatja inkább kellemetesnek tûnt annak, aki még nem tudta rúla, hogy a lelke veszett, szóval hazudott az a rusnya Asszony, az Annya, hogy rusnyának neveztem volna a kellemetes arcocskájú, de Boszorkány lelkületû szolgálómat. Mert lehunyt szemmel, lefittyedt ajakkal hogyan hallgatta meg, igen tisztelt Törvénybíró Uram, a szavaimat, amit a lányaimhoz intéztem? És még volt képe felelni is, a búzakék szemét reám emelve, mint aki kettõig sem tud számolni, és nem érti a megfeddést: Nem vagyok én Disznó, miért köpdösnék tele a szememet, a számat… Bár a Jóisten adna nekem olyan természetet, hogy el ne szunyókálnék éjjel munka közben! A Boszorkányszél nem támadt fel, pedig a guba alá rejtettem a szerszámot, hogy kifejszézzem, ha rám fúj… Szó nélkül türülte le a köpetet az egyik lányomtúl, a göthöstûl. Az nagyon-nagyon utálta, hogy nála sokkal jobb munkabírású. A másik csupán kelletlen köpködött rá, nem is a szemire meg a cseresznyeformájú szájára, csak az orcájára. Ahogy letörölte nagy alázatosan, ami nem reá vallott, rákiáltottam, hogy így kibabrált velem a nagy "kuruca": Disznó vagy érted, disznó, sõt, még annál is rosszabb, Boszorkány, aki bûbájosságával feltüzel, asztán meg huss, seprûnyélen ellovagol éjjel mulatozni az ördögökkel! De megfogtalak én, ne félj! Tortúra alá vettetlek, hogy kivalld: kikkel táncolsz, kik ölelnek!
    Ezután rosszabbra fordult a sebes lábam állapotja, s erõs a gyanúm, õtûle, ha nem is bizonyosság, mert tehény ganéval õ kenegette, kötögette a kérésemre! Annyira javult, hogy az istállóból, ahol aludtam az ellés miatt, bicegni tudtam már a házig, kiadni neki a munkát éjszakára a lányaimmal, meg serkenteni a kis bájvirágot, Tisztelt Fõbíró Uram! Aki nem átallott bizonyára beleköpködni a lábamra tett ganéba, hogy ne tudjak elbicegni a kamrájába, és felrázogatni guzsalyozni! A nyomorult semmirekellõ! Ha nem akad meg rajta a szemem, hogy milyen girhes és nem fogadom fel, nem hízlalom fel, nem esik meg velem ez a rút fertelmesség, nem gennyesedik el a lábom, esküszöm az élõ Istenre! Bosszúból tette a jóságomért a boszorkányfajzat, Tisztelt Törvénybíró Uram! Sújtson le reá habozás nélkül a törvény teljes szigorával mielõtt azzal az angyalarcával másokat is megtéveszt, hogy megronthasson!
    Kivittem a Káposztás Kertbe palánta rakás vígett, szekérrel, hogy bírja a munkát, pedig a szolgáló gyalogosan jár ki más gazdánál! Minden palántot félredûtött, megfogtam a kezit, és helyretetettem vele. A sor végére érve kiadtam a munkát, hogy csinálja egyedül mostmár, tûrje fel a szoknyáját, nehogy a palántákhoz érjen és újra kelljen egyenesre állítani… A tölgyfa alá értem, meztilláb, kímélve a csizmám a sártúl, jó gazda módjára, megráztam az alacsonyra lehajló egyik ágat, érik-e már a makk a disznóknak. És akkor egy marha Csípõ bogár leesett az ágrúl a bal lábamra és úgy megcsípte, hogy nagy kínok között egy hétig nyomtam az ágyat! Ha ez a mosolygós némber nem olyan ügyetlen, csizmát húzok és nem esik meg velem ez a csúfság ezzel a csöpp bogárral, amelyet a körmömmel elpattintok, ha meg tudom fogni, mint ezt a Boszorkányt!
    Még az apósomat is térdre kényszerítettem, akinek a Makkháti tanyáján béreskedtem, de 47 holdat kipréseltem belõle az egyszem lányával, hiába zavarta el otthonrul elsõbbre, amint kitudódott, mégis engedett, hogy ne legyen zabi az onokája, ha világrajön! Szegény, hiába született meg, néhány nap múlva csendesen elszenderedett… Ezt sose bocsájtom meg a feleségemnek meg az apósomnak. Az Asszony meg azóta a templomot bújja, csak tûri az ölelésemet, mert az apja szerint a vagyonért tettem menyecskévé a házasságkötés elõtt. Mindenki irígyel a városban "Jójárt" András Úrnak hívnak a hátam megett, a Prédikátor meg sose mulassza el, ha találkozunk, hogy ne szólítson fel adakozásra! Nekem meg ki adakozik, Tisztelt Törvénybíró Úr, mondja meg? A nagyobb lányom engem hibáztat, a bivalyerõst, a göthösségéért. A másik meg az annyával tart, ezért még véletlenül se köpte szemen azt a Boszorkányt! Akit kivakartam a koszból, nõiesen kikerekedett, mégis azzal hálálta meg, hogy megrontotta a lábam, mert éjszaka felráztam álmából, és beállítottam a munkába! Kedveztem neki eleget a Káposztás Kertbe, ami reá bízatott, de nem tudta segítségem nélkül hiba nélkül elvégezni a kis kényes! Aztán hívtam, pihenne le mellém, de nem hajlott a szép szóra, én meg kénytelenítve voltam ottan hagyni. Ugyanis annyira viszketett a csípés, majd megbolondultam vele. Ahogy a felesígem meg kiment leellenõrizni az elvégzett munkát, hát ott táncolt a tölgyfa alatt körbe-körbe, mintha nem egyedül lenne… A palánták meg mind a helyén, egyenesen állnak, mint a Laci fasza, ott ahol köll lennie…
    Kiknek adott parancsot az a  Boszorkány Ilon, hogy elvégezze helyette hiba nélkül? Az Asszonyom, a kiszáradt kóró útálta, mert mindig danolászott, pedig semmi hozományra nem számíthatott, mégse talált egyetlen félrehajlott palántát utána! Azt mondotta volt, hogy úgy eshetett a hibátlan munka, hogy zavarában rontotta el, mert ott tapicskoltam mellette a sárban, figyelve, és ezért elkapkodhatta, hogy gyorsan túlessen rajta. Ami igaz az igaz, jól megpirongattam, ha valamit vétett munka közben, de hát nem volt a szeretõm, Tisztelt Törvénybíró Uram, nem szédültem meg tûle, a Boszorkány praktikák leperegtek rólam, sõt egyre szigorúbban fogtam, éjszaka is dolgoztattam, hátha rám fú a Boszorkányszél, és elõ a fejszével.  De nem tudtam teljes bizonyosságot szerezni rula, majd a Hóhér tortúrája alatt ki kell, hogy vallja, kikkel táncolt a Tölgyfa alatt, nevetve…
    Talán rajtam nevettek, hogy a reám hozott marha Csípõ bogár miatt nem tudtam tovább a körmére nézni, és kilesni ezt az egész bûnbandát, Igen Tisztelt Törvénybíró Úr!!!
    Die 11. Septembris anno 1735

    A képmutatók és az Istentõl elrugaszkodottak
    fáradhatatlan üldözõjének, az Igen Tisztelt
    Törvénybíró Uramnak legalázatosabb szolgája:
    Jójárt András Úr alias Vitális Bandi "Per Te",
    városi Hadnagy és birtokos Úr


 
LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA

szembe jött velem egy lány

szembe jött velem egy
 lány
akár egy látomás
haja úszott
haja lobogott
s fények mozdultak
arcán
szembe jött velem egy lány
kezében fûzfaággal
s csípejét márciusi szél
 ringatta
lágyan
 

s csak jött szembe velem
 hívott
szólított
hangja olyan volt
akár a leányom hangja
vidám
és kacagós
s lent valahol a mélyben
 a duna
kanyargott szelíden
és sirályok rebbentek
az égre
 

szembe jött velem egy
 lány
akár egy látomás
derekát szalag fogta át
s a fehér remegésben gerecse
 zöld
dombja égett
s valahol túl a ködös messzeségben
fák hajladoztak szépen
és a véresen lebukó nap
 a tájra
úrvacsorát terített
 

 hogy nem siketülsz bele

hogy nem siketülsz bele
ebbe a harangzúgásba!
 big sur-nál
zúg így a tenger:
bömböl
s ordít
akár kerouac
aki kitépett füzetlapok után
 kutat
a sötétben:
szemébõl homok szitál
finom homok
s szél repíti föl egészen
a mindenség küszöbén õrködõ
holdig:
hogy nem siketülsz bele!
az irgalom ideje ez
mikor sápadt öregasszonyok ingatják
 fejüket
jobbra s balra
mikor chagall kékarcú angyalai
ravatalozzák föl az eget:
ingujjuk úgy lobog
akár a kifeszített vitorlavászon!
hogy nem siketülsz bele
ó kurva világ!
valahol janis joplin énekel
s habos kövek között
 ginsberg
botorkál
üres sörösdobozok
és kivirágzott coton-gumik között
ujjai mint kimerevített
 percmutatók
mutatják az idõt:
tik-tak
tik-tak
tik-tak
hogy nem siketülsz bele
ebbe a kibaszott harangzúgásba!
dobhártyát szaggató csattanás szól
így
kislányom
dobhártyát szaggató csattanás
 

a tenger

a tenger
a végtelen tenger zúg
 fülemben
mióta elmentél kislányom
egyetlen leányom:
a tenger
a tenger zúg bennem:
hajamat szél cibálja
puszta szél
s úgy kavarog a januári hó
akár a hollók fekete serege
a világ tetején:
ó jaj
a tenger zúg bennem
a végtelen tenger:
arcom
hófödte arcom
a mindenség temetõje

OLÁH ANDRÁS

Bátorságpróba

Attilát valójában rettentõen zavarta a tömény cigarettafüst, de nem tartotta fontosnak, hogy a többiek errõl tudomást szerezzenek. Legszívesebben átment volna egy másik kupéba, s megfordult a fejében az is, hogy a következõ állomáson úgy tesz, mintha le kellene szállnia, de Golyó miatt ezt már nem tehette meg.
    Golyót még az iskolából ismerte: padtársak voltak néhány évig. Nehézfejû gyerek volt, a matekfeladatokat folyton Attila oldotta meg helyette. Nyolcadik után aztán évekig nem találkoztak, csak most itt, a vonaton futottak össze, amikor a d.-i pályaudvaron zászlókba öltözött futballrajongók rohanták meg a szerelvényt õrült ricsajjal. Pillanatok alatt ellepték azt a fülkét is, amelyikben Attila eddig egyedül utazott.
    A sarokba préselõdve próbált a könyvébe temetkezni, de a hirtelen jött lárma miatt képtelen volt egyetlen sort is elolvasni. A szemközti ülésre egy hórihorgas, kopaszra borotvált fejû suhanc vetette le magát, mindjárt az ölébe rántva a csapat egyetlen lány tagját.
    - Láttátok, az öreg pondró, hogy meresztgette a szemét, mikor szétolvadt a szélvédõje?! - vihogott az egyik kamasz.
    - A spiné meg sikoltozott mint akit kefélnek…
    - Az semmi, apuskám! - hûtötte le õket a tarfejû. - Ti csak civilekkel találkoztatok, minket azonban a zsernyákok kergettek a megállóig! Még szerencse, hogy épp jött egy villamos… Adjon valaki egy cigit, nikotinhiányom van…
    Attilának hevesebben vert a pulzusa: már-már a nyelvén volt, hogy ez a  fülke nemdohányzó, de aztán mégis visszanyelte a mondatot.
    A többiek is rágyújtottak.
    - A kurva anyjukat! Megjöttek a zsaruk! - üvöltött fel egy vakarcs kiskamasz.
    Mindenki az ablakhoz lódult. A vonat közben lassú döccenéssel elindult.
    - Nyaljátok ki! - bömbölte a kórus a peronon gyülekezõ egyenruhások felé. Egy-két mûanyag flakon is kirepült az ablakból harsány röhögés kíséretében.
    - Szemét állatok! - hörögte a kicsi búcsúzóul, aztán õ is lezöttyent a lábak közé, a padlóra.
    Hirtelen csönd lett.
    Attilát zavarba hozta ez a váratlan hallgatás. Szinte a pórusain érezte az õt pásztázó tekinteteket. Most vette csak észre, hogy mióta benépesült a fülke, úgy ül, mozdulatlanul, izmait megfeszítve, mintha csak karót nyelt volna. "Csak lazítani!" - gondolta, s mikor érezte, hogy oldódik benne a görcs, fölemelte a fejét. Képébe bámuló pimasz és vigyorgó arcokat várt, ehelyett üres, semmibe révedõ tekinteteket látott. Hanem a túlsó sarokban egy arc… Igen, ez az arc ismerõsnek tûnt. És nem is csalódott. Ahogy öszszetalálkozott a pillantásuk, hirtelen megelevenedett a kövérkés fiú is. Semmi kétség, õ az: Golyó.
    - Nini! - szólalt meg az, hallható örömmel a hangjában. - Te vagy az, Ladányi? - s választ sem várva a kezét nyújtotta.
    - Egy osztályba jártunk - magyarázta a többieknek. - Neki köszönhetem, hogy egyszer sem húztak meg matekból!
    - Ahhoz pedig, téged ismerve, nyilván nem kevés erõfeszítés kellett - röhögött a tarfejû, és simogatni kezdte a lány combját.
    - Hazafelé? - kérdezte Golyó.
    Attila bólintott. Nemigen volt ínyére a beszélgetés, de egykori iskolatársa mit sem vett észre ebbõl.
    - Itt tanulsz, D.-ben?
    - Nem, Pesten.
    - Az jó. Ott vannak csak nagy bulik! Meg jó kurvák! - sóhajtott Golyó áhítattal.
    - Figyeld, Golyó mindjárt begerjed! - jegyezte meg az egyik zászlóba öltözött srác a kopasz felé fordulva. De az most nem reagált rá, inkább a lány nyakára lehelt egy puszit, keze pedig a trikója alá tévedt.
    -Hagyjál! -hárította el a mozdulatot a lány, s az újabb próbálkozásokat megelõzendõ, kibújt a fiú ölelésébõl.
    Attila halvány mosollyal nyugtázta a kudarcot, az viszont már csöppet sem töltötte el jó érzéssel, hogy a lány hosszú szempillái alól kihívóan bámulni kezdte õt.
    - Kiszáradtam - jelentette ki a kopasz.
    - Van még egy kis szilvalé - kínálta egy pattanásos arcú fiú a nála levõ félig telt pálinkásüveget.
    - Kevés lesz hazáig - mérte föl a helyzetet a kopasz, aki láthatóan amolyan vezérféle lehetett a brancsban. - Hozzatok sört!
    Ketten elindultak, hogy megkeressék a büfékocsit.
    A kopasz közben jót kortyolt az üvegbõl, majd váratlanul Attila elé tartotta:  - Egészségedre!
    - Húzd meg nyugodtan! - biztatta Golyó is. - De azért hagyjál egy kortyot az alján…
    - Csak nem akarsz megsérteni bennünket? - próbálkozott újra a kopasz, s szemének villanása a többiek érdeklõdését is felkeltette.
    Az arcokon megjelenõ kaján mosoly Attila figyelmét sem kerülte el. Nem kívánta az alkoholt, amelynek a szaga pillanatok alatt átjárta a fülkét, de nem akart balhét. Ivott hát egy keveset, de elõtte ösztönösen megtörölte az üveg száját. Látva a kopasz srác arcizmának rándulását, azonnal meg is bánta a feltûnõre sikerült mozdulatot. Szerencsére a kortyintást kísérõ fintort olyan vihogás fogadta, hogy feledésbe merült az elõzõ gesztus. Gyorsan tovább adta hát az üveget. Csupán akkor jött zavarba egy kissé, amikor  a lány került sorra, aki tüntetõen szintén megtörölte az üveget, s közben végig Attilára függesztette tekintetét. A fiút zavarta a lány viselkedése, elfordította hát a fejét, és Golyóhoz fordult, aki idõközben helyet csinált magának Attila mellett.
    - Hát te mit csinálsz mostanában?
    - Mit? Hát meccsekre járok… meg koncertekre…
    - Jó, jó. De egyébként!
    - Egyébként semmit. Unatkozom. Néha lemegyek a mostohaapámért a kocsmába, és hazatámogatom… Meló? Az öregnek szoktam segíteni. Feketén. Alkalmi, de tuti pénz. Ráadásul még kapom a segélyt is. Így is megvan annyi, mintha valami gyárban cseszném el az egész hetemet. Majd hülye lennék dolgozni! Hát nem?
    - Na nem. Annyira még te sem vagy hülye, Golyó! - kapcsolódott a beszélgetésbe a kopasz srác. - Pedig nálad aztán a visszamaradottság minden jele kimutatható.
    Golyó elengedte a füle mellett a megjegyzést.
    - Tudod - magyarázta Attilának -, alapjában véve jó srácok. Néha cikiznek, s úgy látszik, ma ismét én vagyok a soron, de amúgy jó velük. Itt mindig történik valami.
    - Ha mégsem, akkor teszünk róla, hogy történjen - röhögött a kopasz. De máris témát váltott, mert közben hangos ricsajjal, és sörökkel megrakodva, visszaérkezett a két fiú. - Maradt még egy kis pálinka. Nyeljük le gyorsan a sör elõtt! - javasolta, és mindjárt példát is mutatott.
    A maradékot Golyó hajtotta fel.
    - Téged akartalak kímélni - súgta magyarázatul Attilának.
    - Azért nem kellene annyit innod - jegyezte meg szelíden az, mikor látta, hogy Golyó a sörösüveggel is gyorsan barátságot kötött.
    - Ne izgulj. Bírom a piát. Idenézz! Ezt csináld utánam!
    Fölállt, fél kézzel kitámasztotta magát, hogy a vonat zötykölõdése ne zavarja, hátravetette a fejét, és a sört úgy öntötte le a torkán, hogy az ádámcsutkája mozdulatlan maradt.
    - Ez jólesett - mondta, mikor visszazöttyent újra az ülésre. - Az öregtõl tanultam. Ebben verhetetlen. Csak hát üvegbõl nem az igazi. Korsóval! Az igen!
    Attila látott már efféle mutatványt, de ezzel nem akarta elkeseríteni Golyót. Annál is inkább, mert látta, hogy a kopasz közben összesúgott a többiekkel, azok pedig egyetértõleg vigyorogtak.
    - Te, Golyó! - ölelte át bizalmaskodva a fiú vállát a kopasz. - Hány sört bírsz így meginni?
    - Tudom is én… Sose próbáltam.
    - Hát akkor itt az ideje, hogy kipróbáljuk. Van még négy érintetlen üveg. Ha öt perc alatt magadba tudod önteni, egy hétig ingyen ihatsz az apám kocsmájában…
    - Öt perc?… Kevés lesz - bizonytalanodott el Golyó. - Meg nem is vagyok igazán szomjas.
    - Csak nem futamodsz meg, Golyó? Cserben akarsz hagyni?
    - Mondtam én, hogy nem bírja - vakkantotta a pattanásos arcú.
    - Dehogynem bírja! - erõsködött a kopasz. - Csak kéreti magát, mint egy szûzlány.
    - Tényleg, srácok, most valahogy nem kívánom… - szabadkozott bátortalanul a fiú. - A meccs alatt is sört ittam… Elõtte is…
    - Te tudod, Golyó. Végül is nem erõszak - morogta hûvösen amaz. - Persze, ha belegondolok, hogy a múltkor is én húztalak ki a szarból… Nem mintha hálát várnék, de eddig én az hittem, hogy tudod, mi a barátság. Hogy van benned tartás, büszkeség. Pedig egy lófaszt van!
    - Hol az a sör? - horkant fel Golyó, s lerázta magáról Attila kezét, aki vissza akarta tartani.
    - Ez a beszéd! Ezt már szeretem! Ez az igazi Golyó! - paskolta meg a kopasz. - Tartom az ezrest! Ki fogad még? Mindenki Golyó ellen? Akkor is tartom! Én bízom benned, Golyókám… Adjátok gyorsan a sört! Kész vagy? Figyelj, kapaszkodj jó erõsen, hogy ne imbolyogj! Most kész! Óra indul! Rajt!
    Golyó mohón vetette magát az üvegre. Attila iszonyattal figyelte, milyen gyorsan csökken a folyadék szintje az üvegben.
    - Tizenhét másodperc - jelentette ki ünnepélyesen a kopasz. - Pihenhetsz egy kicsit, jó a részidõd… Jimmy, hozd a zászlódat! Legyezd egy kicsit, mert izzad a fiú… Úgy. Jól van, ennyi elég! Jöhet a következõ menet. Egy percnél tartunk…
    Golyó merev tekintettel nézte az újabb flaskát. Néhány másodpercig szuggerálta, majd nagy levegõt vett, s hirtelen mozdulattal a szájához emelte. Már mindenki állt a fülkében, az izgalom a tetõfokára hágott…
    - Egy perc harminc másodperc. Romlik a teljesítményed! Kapd össze magad… Kevesebb idõt hagyunk a pihenésre. Vigyázni kell, hogy az utolsó körre legalább két perced maradjon! Jimmy, hol az a zászló!
    - Mindjárt csõrepedésem lesz - panaszkodott Golyó. Homlokáról, arcáról patakokban folyt a víz. A trikója is teljesen átnedvesedett.
    - Kitartás, Golyó! Még van három perced… Na, ideje nekifogni! Itt az üveg!
    Golyó engedelmesen megragadta a sört, bal kezével pedig a csomagtartó fémrácsába kapaszkodott, hogy a vonat erõsödõ himbálását ellensúlyozhassa. Az üveg felénél sem járt azonban, amikor vad csuklási roham jött rá.
    - Óvatosan! Csak szakaszokban idd! - hangzott a jótanács.
    - Gyerünk, Golyó! Ne hagyd magad! - Õrült biztatás kezdõdött.
    - Ti teljesen hülyék vagytok! - csattant fel a lány.  -  Még megölitek  ezt  a  szeren-csétlent… Nem tudom, mi élvezet van abban, hogy a szemetek elõtt ázik valaki ronggyá. A meccs alatt is épp eleget ivott… Golyó, hallod?… Jimmy, Jenci, ne csináljátok ezt!
    A kopasz félre tolta a lányt.
    - Ki kellene mennem… Mindjárt bepisálok.. - nyöszörgött Golyó, miután kiürítette a harmadik üveget is.
    - Na, ne hülyíts bennünket! Még le sem érkezett a lé! Ilyen gyorsan azért a te veséd sem mûködik. Különben is: már csak másfél perced van.
    - Nem bírom tovább… Délelõtt pisáltam utoljára… - A fiú szinte vonaglott a kíntól.
    - Három harmincnyolc…. Nem érted? Mindjárt lejár az idõd! Van még egy üveged. Idd meg, és mehetsz hugyozni!
    - Nem megy… nem tudom… Engedjetek!
    Indulni akart, de a kopasz visszalökte. Golyó tehetetlenül zuhant az ülésre.
    - Meg kell csinálnod! Majd én segítek! - sziszegte a kopasz, és megmarkolta  a fiú haját. Hátrafeszítette a fejét, és már öntötte volna a sört.
    Attila azonban megragadta az üveget tartó kezet.
    - Hagy abba. Elég volt! - A hangja halk volt, de határozott.
    A kopasz egy pillanatra meghökkent. Elengedte Golyót. Nyájassá váló mosolyán azonban látszott, hogy a meglepetés csak egy pillanatig tartott. Az órájára nézett, és bólintott.
    - Oké, nagyfiú - mormogta, majd a többiek felé fordult. - Nyertetek. Megyek nektek egy ezressel.
    A fülkére hirtelen iszonyú csönd telepedett. Az elõbbi extázisszerû hangulatnak egyszerre nyoma veszet. Mindenki csalódottan huppant vissza a helyére. Nem sokáig.
    - Te jó isten! Ez bepisilt! - szakadt fel a meglepett kiáltás a lányból.
    Valóban Golyó nadrágját nedvesség ütötte át, és a folt rohamosan terjedt.
    Megint mindenki talpon volt.
    - Te disznó! Nem bírtál volna várni egy kicsit? - hördült fel a kopasz. - Jimmy, vigyétek már ki a klotyóra! Atyaisten, micsoda bûz lesz itt!
    Golyó tétova mozdulatokat tett, nagy nehezen feltápászkodott. Tekintete zavartan siklott végig a fülkén.
    - Gyerekek... én most kiszállok - motyogta alig érthetõen.
    - Nem vagy te olyan tökös gyerek! - vigyorodott el a kopasz, majd hozzátette: - Viszsza ne gyere! Maradj csak kinn a klotyón!
    - Jimmy, menj utána! - mondta a lány. - Nehogy a vécé helyett máshová nyisson be. Tökrészeg.
    - Az lenne még csak nagy szám - vihogott a kicsi -, ha valakinek az ölébe hugyozna!
    - Hülye vagy, Dugó! - hûtötte le a lány.
    Golyó és Jimmy mögött bezárult az ajtó. A kopasz megvetõen nézett utánuk.
    - Ez tényleg egy disznó. Saját mocskában fürdik…
    - Te tetted azzá - csúszott ki Attila száján, miközben egy papírzsebkendõvel letörölte a mûbõr kárpitot.
    A kopasz arcáról lehervadt a vigyor.
    - Jenci, ne csináld! - kapaszkodott a karjába a lány. - Volt már épp elég balhé…
    A két fiú szemtõl szembe állt a szûk fülkében. Szinte összeért az arcuk. A vonat azonban váratlanul vészfékezett. A fülkében lévõk egymás ölébe zuhantak.
    - Mi az isten ez?
    Jimmy tépte föl az ajtót. az arcán leírhatatlan rémület: - Gyerekek! A Golyó…
    - Mi van?
    - Õrület! Megálltam rágyújtani. Mire utolértem, Golyó már a peronon állt a nyitott ajtóban, és csak annyit mondott: "Jimmy, én most tényleg kiszállok…"
 
 

GÖRBE TÜKÖR

BENE ZOLTÁN

Kánon

Damériában kultusza van a mívesen faragott széklábaknak. Aki ad magára, az ad székének lábaira is, ennél fogva Daméria a díszes széklábak hazája. Hétféle módon faragott székláb az elfogadott Damériában; aki nem e hét módszer valamelyike szerint formálja az anyagot a széklábfaragók felettébb népes táborában, azt nem csupán tehetségtelennek kiáltják ki, hanem a faragványairól azt állítják, hogy azok tulajdonképpen nem is széklábak.
    A hét módszer útmutatásai meghatározzák a széklábak alakját, formáját, díszítettségét. Az elsõ hat módszer az egyszerû emberek közönséges székei számára alkalmatos lábak kimunkálását írja le, a hetedik viszont a kiválasztottak, a kiváltságosok fenekét alátámasztó ülõalkalmatosságok lábai elkészítésének irányelveit rögzíti. E hetedik módozat szerint dolgozók közé a legnehezebb bekerülni, s akik nem a bevett módszerek szerint faragnak, fõként ezzel az elittel, a hetedik mód követõivel kerülnek összeütközésbe. Mindazonáltal a másképpen faragók széklábait is megveszik, hiszen élnek bátor és tudatlan emberek Damériában, akik még dicsérik is e vakmerõk és ostobák ügyességét. Mégsem tanácsos úgy készíteni a széklábakat arrafelé, hogy a mû besorolhatatlan, elemezhetetlen, a mintákba illeszthetetlen legyen - azaz a módszereken kívüli -, mert ez esetben a damériai Széklábfigyelõ Bizottság elõbb-utóbb begyûjti és megsemmisíti a darabot, darabokat…
    Így megy ez azon a táján a világnak.

Ásatás

Három heti utazás után felütötték a sátrakat, kialakították a tábort a hegy lábánál. A professzor sátra állott középen, körülötte egy gyûrû nyolc sátra a tanítványainak és a munkatársainak adott otthont, a legkülsõ övezet göcsörtös fahusángok közé kifeszített ponyvái alatt laktak a felfogadott bennszülött munkások.
    Hetekig ástak. A professzor magas, szikár alakja hol itt, hol ott tûnt fel az ásatás területén, tanítványai kíséretében sorra járta a gödröket, megvizsgálta a felszínre került tárgyakat, eszközöket; árulkodó jeleket keresett. Aranykeretes szemüvegét vizsgálódás közben egészen az orra hegyére eresztette, ajkai elnyíltak, elõvillantak szokatlanul nagy méretû fogai. Tanítványai lélegzetüket visszafojtva figyelték minden rezdülését.
    Az egyik nap reggelén a munkások végre találtak egy sírt. Valóságos, csábító ígéretet. Ha kegyes az ég a kutatókhoz, az archeológia kincsesházát tárhatják fel. Három nap kemény munkájával sikerült felnyitni, s a professzor, tanítványaitól övezve a sírba szállt. A kriptában számos edény, használati tárgy és kisebb-nagyobb szobor között egy múmia állott. Kezében tartott egy cserépdarabot, aranykeretes szemüvegét az orra hegyén egyensúlyozta, ajkai elnyíltak, elõvillantak szokatlanul nagy méretû fogai.
    - A professzor úr! - kiáltottak fel elképedve a tanítványok. - A professzor úr!
    A professzor megbûvölten állt a lelettel szemközt. Valóban a saját múmiáját ásta ki.
    - Halhatatlan vagyok - rebegte boldogan.

MERÉNYI KRISZTIÁN

Fatális tûzeset

"Tûz van, mindenki a helyszínre!"
    Beindították a nemrégiben importált Volvo típusú vörös óriásokat. A felsõvárosi tûzoltó-parancsnokság legénysége másodpercek alatt indulásra kész. Károly, a portás, a kisablakból figyelte a kirobbanó jármûveket, az alsóvárosban lángoló kórház felé száguldottak. Végre egyedül maradt. Kikémlelt, hogy közelebbrõl tapasztalhassa a felhajtást. A kórháztûz annyira elharapódzott, hogy még az óvárosi osztag egy része is odaigyekezett.
    "Ezek egy darabig nem térnek vissza."
    Otthagyva csapot-papot, elindult a közeli utcasarkon roskadozó lángossütõ-bódéhoz, ahol Irénke, a hájas asszonyka, egyszerre izzad a meleg füsttõl és saját zsírjában. Apró, kövér kezével fürgén nyújtotta, formázta a lángos-tésztát. Oda se kellett néznie, sejtette, hogy ki jött neki csapni a szelet.
    - Na, mi újság, kimenõt kaptál?
    - Szervusz, Irénkém, nem sülsz meg?
    Közben átvillant agyán, hogyha a hófehér bõrû Irénke belepottyanna a forró olajba, belõle lehetne a világ leghatalmasabb lángosa.
    - Gyere már ki egy kicsit!
    - Várj, ezt még berakom… Ma feljöhetsz, éjszakás az ember. De nem, jobb, ha én megyek hozzátok. Inkább anyád nyisson ránk, mint az uram.
    - Rendben, négykor a szokott helyen.
    Elbeszélgették az idõt, de úgyannyira, hogy még az üvegcsörömpölést és a szirénázó óvárosi tûzoltóautókat sem hallották meg.
    A felajzott férfit a sorházak felett gomolygó füst látványa józanította ki. Károly köszönni is elfelejtett. Lélekszakadva rohant vissza. "Mit keresnek nálunk az óvárosi tûzoltók?"
    Eszébe villant az asztalra dobott, félig szívott cigarettája. A vörös teherobjektumok mögül a portásfülkébõl kilobbanó óriás lángcsóvák izzó, vakító nyelvükkel már a magas téglafalat nyaldosták…
    A felsõ- és az óvárosi osztag emberei megfékezték a kórháztüzet. A tûzoltóság azonban teljesen kiégett.