VOX HUMANA

M. SZÁNTÓ JUDIT

Az életre kelt emlék

Anya mindig szívesen mesélt nekünk, mi pedig örömmel hallgattuk. Kellemes, megnyugtató hangján olyan átéléssel mondta el a történeteket, hogy magunk is szinte részeseivé váltunk azoknak, együtt éltünk a hõseivel. És ha akadtak is a meséiben szomorú dolgok, a végén minden jóra fordult, a jó elnyerte jutalmát, a gonosz megbûnhõdött. Máskor meg verseket adott elõ: "Kelj fel párnáidról, özvegy Pókainé...", "Simon zsidóéknál minden esztendõben..." vagy "Harminc nemes Budára tart..."
    Nemcsak mi ketten - Gabi öcsém és én - voltunk a hallgatósága. Anya jobban szerette, ha barátaink jöttek hozzánk, semmint ha mi mentünk el otthonról. Ezért aztán rendszerint nagy gyerekkompánia verõdött össze nálunk. És amikor már túl nagy volt a ricsaj, vagy apa otthon akart dolgozni, akkor következett a mese. Betódultuk az ebédlõbe, ott a nagy ovális asztal elé kuporodtunk a szõnyegre. (Hogy miért pont oda telepedtünk, ma is rejtély elõttem.) Szemünket anyára függesztve, csendben vártunk.
    No, és rajtunk kívül természetesen Jolán is a hallgatósághoz tartózott. Õ is betelepedett az ebédlõbe, és ugyanolyan áhítattal hallgatta a meséket, ahogyan mi.
    Hogy ki volt Jolán? Nem tudom. Anyának a háztartásban segített, de legszívesebben velünk foglalkozott. Nagyon szeretett bennünket, mi meg egyenesen imádtuk õt. Tulajdonképpen nem volt cselédlány, de gyereklány sem, a munkán kívül anyának bizonyos mértékig bizalmasa is volt. Vagyis Jolán egész egyszerûen hozzánk tartozott. Már legrégibb emlékeimben is szerepel. Szombatonként, amikor kimenõt kapott, addig rimánkodott, amíg minket kettõnket is elengedtek vele Monorra, ahol a szülei laktak.
    Egyik szombaton Jolán megint csak kikönyörögte hogy magával vihessen kettõnket. Úgy tervezte, hogy vasárnap kora délután elmegyünk a monori moziba, és utána jövünk majd haza.
    Szerettünk Monorra menni. A pesti lakásból kiszabadultunk a hatalmas kertbe, amelynek nem volt hátsó kerítése. Egy sekély, kis patak képezte a tulajdon határát, amelynek túloldalán egy domb magasodott. A dombról óriási területet láthattunk be. Úgy éreztük ott magunkat, mintha a világ urai lennénk. És hogy ezt más is tudomásul vegye, többször bele is kiáltottuk a világba.
    Azután itt volt Jolán családja. Igaz, hogy a házban csak az anyja és az apja lakott, de a hétvégeken ott voltak Jolán testvéreinek a gyerekei is, akikkel remekül lehetett játszani, futkározni. Továbbá az sem volt mellékes, hogy itt felnõtt nélkül csatangolhattunk az utcán, kimehettünk a rétre, nem úgy, mint Pesten, ahol felnõtt kísérete nélkül ki sem léphettünk a kapun. Egyszóval, pompásan éreztük magunkat Monoron.
    Azon a bizonyos vasárnap délután pedig izgatottan készülõdtünk a moziba. Annál nagyobb lett aztán a csalódásunk. Valami szörnyen unalmas szerelmi történetet adtak, ami egy cseppet sem érdekelt minket. Rángattuk is Jolán karját, hogy hagyjuk ott az egészet, õ azonban, szokásától eltérõen nem hallgatott ránk. Egyre dühösebbek lettünk, hogy õt érdekli ez a hülyeség, és mérgünkben, berzenkedésünkben csak néha-néha sandítottunk oda a filmre.
    Egyszerre csak Gabi megrántotta a karomat és elõre mutatott. Az ujja irányába néztem és szólni se tudtam az izgalomtól: a vetítõvászonról anya nézett ránk.
    Gabival megfogtuk egymás kezét és elõre rohantunk, ahonnan hiába néztünk felfelé, nem láthattunk semmit. Hangosan kezdtünk hát kiabálni:
    - Anya! Anya!
    Általános zsivaj tört ki a nézõtéren, mire a gépmester is leállt és bejött a terembe megtudakolni, mi történt. Jolán igyekezett minket visszaterelni a helyünkre, miközben megmagyarázta, hogy anya nem hall bennünket, õ otthon vár ránk, ez csak a képe. A közönségnek pedig elmondta, hogy anyánk játszik a filmben.
    Ja!? Ha errõl van szó, akkor nincs semmi baj! Ezzel helyreált a rend, az emberek nagyon kedvesek lettek hozzánk. A gépmester is megsimogatott, úgy ment vissza a fülkéjébe, a vetítõkészülékhez.
    Most már mi is feszülten figyeltük a filmet, és ahányszor láttuk anyát, annyiszor szorítottuk meg egymás kezét és nevettünk össze.
    Hosszú évek múlva világosodott meg bennünk, hogy Jolán tudta, miért visz minket moziba Monoron. A régi, több éve készült filmet már nem játszották a fõvárosban, csak itt-ott vetítették vidéken. Persze, jó elõre meghirdetve. Így értesülhetett Jolán arról, hogy mit nézhetünk meg.
    Otthon elmeséltünk mindent. Anya és apa velünk örült, nevetett, de nem esett sok szó a történtekrõl.
    Már jóval nagyobbak voltunk, amikor megtudtuk, hogy anyát még leánykorában rávette egy barátnõje, hogy jelentkezzenek egy hirdetésre: mellékszereplõket kerestek egy film forgatásához. Anyát ki is választották. Hosszú szünet után - miközben már menyasszony lett - érkezett egy levél a filmgyárból, hogy ekkor meg ekkor itt és itt jelenjen meg.
    Apának nem tetszett a dolog. Végül megállapodtak, hogy anya ebben az egy forgatásban részt vesz - amennyiben nincs benne kifogásolható jelenet -, de folytatása nem lesz. Így anya egyetlen alkalommal vállalt szerepet, a Csak egy kislány címû filmben. Kis szerep volt, alig néhányszor jelent meg, de voltak kritikusok, akik így is felfigyeltek rá, és ígéretesnek vélték a jövõjét.
    Hogy anya nehezen vagy könnyen mondott le egy esetleges karrier lehetõségérõl - arról nem esett szó. Legalábbis elõttünk sohasem. Mindenesetre anya nem látszott boldogtalannak, szerette apát, és apa mindenekfelett viszontszerette õt. Úgy tetszett, kielégítette a hitvesi, anyai és háziasszonyi szerep. Színészi képességeit pedig kiélte a mesemondásban, szavalásban. Mi pedig hálás közönségnek bizonyultunk. És, hogy teljes legyen a siker, néha apa is bejött, és határozottan élvezte anya produkcióit. Nagy tapssal adott kifejezést tetszésének, s ebben mi is utánoztuk õt.

*

    A múltkoriban az egyik televíziós csatorna elõszedte a Filmintézet archívumából a filmet, én pedig felvettem videóra.
    Most itt ülünk Gabival a tévé elõtt, és nézzük a régi-régi filmet. Néha megfogjuk egymás kezét, mint akkor ott, Monoron...
    Péter fiam fut be, és csodálkozva néz ránk, hogy miért is függesztjük a szemünket szinte áhítattal a képernyõn kimerevített jelenetre. Aztán õ is a képernyõre pillant. Egyre szélesedõ szájjal néz hol a megállított filmre, hol ránk. Látszik rajta, hogy nem hisz a szemének. Tán egy perc is eltelik, amikor megszólal, a képernyõre mutatva, még mindig némi kétkedéssel a hangjában:
    - A Mamuska? - A hangja szinte félénk. Hátha téved.
    Továbbra is ide-oda rebben a szeme, hogy bizonyosságot szerezzen, hogy tõlünk is megerõsítést kapjon.
    - Ráismersz? - kérdi Gabi, amikor a film folytatódik.
    - Hogyne! - válaszol most már határozottan Péter. - A szeme, a mosolya, a mozdulatai idõsebb korára sem változtak. No, és a két hajtincs a homlokán...
    - Huncutka - jegyzem meg.
    - Szóval, ugyanígy viselte a haját azon a fiatalkori fényképén, amelyet ismerek - s továbbra is megbabonázva nézi a nagyanyját, amint tizennyolc-huszonévesen táncolva, dalolva ad át másodmagával egy szõlõkoszorút a férfi fõszereplõnek, Jávor Pálnak.
    Most ránk mosolyog anya olyan fiatalon, ahogyan hármunk közül egyikünk sem ismerhette. Azután eltûnik. Más jelenet következik.
 
 

OLVASSUK EGYÜTT

RUBÉN DARÍO

Roosevelthez

A Biblia hangjával, vagy Walt Whitman versével,
Vadász, kell hozzád érnem, mérve néked a szót!
Te modern primitívség, egyszerû bonyolultság,
ki erõdet Nimródtól, Washingtontól kapod!

A nagy Egyesült Államok vagy,
maholnap rátörsz álnokul
szûzi Amerikánkra, kiben indián vér ver,
imát Jézusához mond, s beszédje még spanyol.

Fajtádnak erõs, gõgös példánya, az egyetlen;
mûvelt és ügyes; hozzád Tolsztoj hiába szól.
És lovakat betörve, vagy tigrisre vadászva
te vagy kegyetlen Sándor-Nabukodonozor.
(Te vagy az energiának tanára,
sok bolond ma így szónokol.)

Hiszed, hogy az élet tûzvész,
a fejlõdés vulkántorok,
és hogy a jövendõt lövöd ki,
ahová golyót lõsz.
Dehogy.

Egyesült Államok, ti nagyok vagytok, erõsek.
Amikor megmozdultok, félelem imbolyog
az Andok égbe nyúló, óriási gerincén.
Oroszlán bõdülését idézi hangotok.
Már Hugo mondta Grantnek: "Csillagotok vezérel."
(Az argentin nap épp csak a földre ráragyog,
s Chile csillaga ébred…) Nincs kincseteknek párja,
Herkulesnek, Mammonnak hódol oltárotok;
és könnyû hódításnak útjára tûzfényt hintve
New Yorkban a Szabadság fáklyája fellobog.

A mi Amerikánk más, hol költõk énekeltek,
mint hajdanvolt idõkben Neszavalkojotl,
hol nagy Bakkhosznak lába nyomát õrzi egy földrész,
ki betûvetést Pántól tanult el egykor ott,
mestere volt az égbolt, és Atlantiszt ismerte,
kinek nevét csodálva visszazengi Platón,
föld, ahol életének elsõ percétõl fogva
fény, tûz, szerelem, illat lengedez áradón,
Moktezuma, az Inka dicsõ Amerikája,
egykor Kolumbusz Kristóf állott tûz partodon,
katolikusok földje, spanyolok Indiája,
Amerika, hol így szólt a nemes Guatemok:
"Én sem rózsákon fekszem"; Amerikánk, ki Ámor
nyilától életet nyer, zengetik viharok,
szász szemû, barbár lelkû népek, lássátok, él még.
Álmodik. Szeret, izzik. A Nap leánya most.
Vigyázzatok. Nincs élõbb Spanyol-Amerikánál,
hol a Spanyol Oroszlán ezer kölyke morog.
Roosevelt, Ég Urává kéne magadat tenned,
a rettentõ Vadásszá, ki késével leszúr,
hogy vaskarmodba kaphass minket, mint könnyû prédát.

És ha tiéd is minden, egy hiányzik: az Úr!

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA

SIMOR ANDRÁS

Rubén Darío ódájáról

Rubén Darío Roosevelthez címû ódáját éppen száz évvel ezelõtt, 1903-ban írta, két év múlva jelent meg kötetben (Cantos de vida y esperanza, A remény és élet énekei, 1905).
    A nicaraguai Rubén Darío, - Ernesto Cardenal szavait idézve  -, 1867-ben "útközben" született, egy Metapa felé tartó lovaskocsiban, és ehhez Mario Benedetti azt teszi hozzá, hogy az "útközben" kifejezés költészeti értelemben is értendõ, a Victor Hugótól Pablo Nerudáig tartó útra.
    1888-ban teszi közzé Kék címû kötetét, melynek címét valószínûleg Victor Hugo vagy Mallarmé sugallta. "A kék számomra az álom színe, a mûvészet színe, hellén és homéroszi szín…"
    Horányi Mátyás Darío fenti mondatához kapcsolódva írja: "Mint az idézet is mutatja, Daríót az örök értékekre hivatkozó, a harmonikus szépséget mindenek fölé helyezõ, leheletnyi árnyalatokra és hangulati tényezõkre érzékeny esztetizmus jellemezte. A francia parnasszista és szimbolikus költõk, C. Mendes, Leconte de Lisle, a Goncourt testvérek, T. Gauthier, L. Bouilhet, P. Verlaine hatottak rá, annyira, hogy elsõ spanyol méltatója, J. Valera joggal írhatta: «mentális gallicizmus» jellemzi. A Parnasse és a szimbolizmus stílusának felhasználásával nemzeti kötöttségektõl mentes, egyetemes érvényû, kozmopolita költészetet akart megvalósítani, amelynek egy 1890-ben R. Palmáról írott cikkében a modernismo nevet adta."
    1890-re - utazások, újságírói munka, késõbbi diplomáciai és elõadói tevékenységének elõkészítése közepette - megjelenik a Kék második, bõvített kiadása, majd a Profán prózák elsõ, illetve második bõvített kiadása. Életérõl még annyit jegyezzünk fel, hogy 1892-ben meghal elsõ felesége, Rafaela Contreras, 1893-ban házasságot köt Rosario Murillóval, 1899-ben veszi kezdetét kapcsolata a spanyol Francisca Sánchezszel.
    A Roosevelthez címû vers megírásakor Rubén Daríót már a modernismo vezéralakjának, a spanyol nyelvû líra megújítójának tekintik, akinek hatása egyaránt óriási a latin-amerikai és a spanyol költészetre. A modernismo hatása talán csak a gongorismo hatásával mérhetõ egybe.
    András László szerint "a modernismo sajátosan latin-amerikai mozgalom. Tulajdonképpen a romantika egy késõ hajtása, a Walter Scott-i múltat visszasóvárgó konzervatív romantikával szemben a francia szimbolizmus és impresszionizmus legújabb eszközeit is felhasználó Victor Hugo-i haladó romantika, de mégiscsak a romantika képviselõje. Ebben az értelemben tehát tipikusan tizenkilencedik századi jelenség. A francia forradalom eszméibõl táplálkozó és a spanyol gyarmati uralom alól felszabadult latin-amerikai köztársaságokban a költészet fegyverével küzd az alig kivívott, de északról, az Egyesült Államok felõl máris fenyegetett nemzeti függetlenség megszilárdításáért, tehát antiimperialista, harcos, haladó, polemikus mozgalom. Modern, mert egy adott történelmi helyzetnek objektíve meghatározható, tartalmilag (tehát gondolatilag) és technikailag (tehát formailag) a konkrét valóságból kiinduló gyakorlati célkitûzéseihez igazodik.

      Marcona hadnép fal föl? Rabszíjra fûz a barbár?
      Csak angolul beszél majd e milliós tömeg?
      Hát nincs nemes hidalgo? Nincs nálunk hõs lovag már?
      Tûrjünk csak egyre némán, s nyeljük a könnyeket?

      Dalomat ím hajítom gyûrûtök közepébe,
      balsorsban is barátok, hattyúk a kék tavon,
        s míg csikóink a pampán tovadübögnek félve,
      egy agg oroszlán végsõ hörgését hallgatom.

      TIMÁR GYÖRGY FORDÍTÁSA

    - írja Rubén Darío A hattyúk címû versében ; nemes pátosza, hangütése romantikus, nyelve modern, erõteljes, a pontosan megfogalmazott mondanivaló pedig a korabeli Latin-Amerika legégetõbb problémáit ragadja meg."
    De tegyük hozzá ehhez azt is, hogy miközben Rubén Darío és a modernismo formai, nyelvi újításai révén a francia századvég költõi eredményei spanyol anyagként szövõdnek bele a spanyol és latin-amerikai költészetbe, a latin-amerikai és spanyol költõk hamarosan szembefordulnak a modernismo-val. Az új nemzedékek Spanyolországban és Latin-Amerikában egyaránt a romantikát utasítják el ezzel, amely ott bujkál a modernismo-val egyidõben jelentkezõ európai elõavantgarde törekvésekben is.
    Ennek a szembefordulásnak legismertebb költõi dokumentuma a mexikói Enrique González Martínez verse:

    Tekerd ki már a hattyú nyakát, mely tolla csalfa
    fehérségét a forrás kékjében elkeverte;
    csak fitogtatja báját: a dolgok néma lelke
    hozzá sohase férhet, a táj hangját se hallja.

    Ügyet se vess a cifra formára, szóra, dalra,
    mely nem cseng össze híven az élet mélybe rejtve
    áramló ritmusával… csodájával ne telj be
    az életnek, s fogadja hódolatod hatalma.

    Figyelj a bölcs bagolyra, amint szárnyát kibontja,
    s az olimpuszi Pallasz pajzsát elhagyva, lomha
    nagy testével alászáll nesztelenül a fára.

    Nem kápráztat a hattyú szépségével, de furcsa
    és nyugtalan szemét a homályba belefúrva,
    a titkos éji csöndnek varázskönyvét kitárja.

       JÁNOSHÁZY GYÖRGY FORDÍTÁSA

    A daríói hattyú nyakát kitekerni vágyó költõ nem véletlenül fejezi be azzal a versét, hogy a hattyú "a titkos éji csöndnek varázskönyvét kitárja". Darío honfitársa, José Coronel Urtecho ódát ír Daríóhoz, melyben kijelenti, hogy nem tisztel semmiféle hattyút, és õt magát sem találja álma függönyének fodrai közt, ám végül "mester"-nek hívja, és vércsöppeket lát versének díszes szõnyegein.  Darío költészete ugyanis túlélte a modernismo divatját.
    Ennek a bonyolult, világirodalmi rangú nagy költõnek sokféle arca van. Mario Benedetti esszéjébõl idézzük: "Nyilvánvalóan nem egy, hanem számos Darío van.  Életrajza szerint is sokféle, a kedves Rafaela Contreras Daríója, az oly emberi Francisca Sánchezé, kinek kevés közös vonása akad a félelmetes Rosario Murillo Daríójával; hasonlóképpen mondhatjuk azt is, hogy Daríóban van egy költõ, aki a múltba néz, és egy másik, aki a jövõt követeli, van egy, aki szembeszáll a jenki mohósággal (a Roosevelthez szóló nagyon is közismert ódánál inkább érdemes emlékeznünk Buenos Airesben írt prózai kirohanására: «Nem, nem lehetek, nem akarok ezeknek az ezüstfogú bölényeknek az oldalára állni. Ellenségeim, a latin vér gyûlölõi, Barbárok […] Minden isten számára vannak templomaik, de nem hisznek egyikben sem; nagy embereiket, hacsak nem Edisonok, Lynchnek, Monroe-nak hívják, vagy Grantnek, kinek alakjával Hugo A rettenet éve címû könyvében találkozhatunk. A mûvészetben, a tudományban mindent utánoznak és meghamisítanak, gyönyörû színes gorillák [sic]. Évszázadok sora sem képes kipallérozni az óriás Bestiát»), és egy másik, aki hajbókol Tio Samnek, és észak-amerikai befolyást igényel Latin-Amerika számára; egy, aki a hattyúnak már-már politikai kérdéseket tesz fel, és egy másik, aki a bagolytól örökös csendjét kéri el…"
    Folytassuk Benedettit egy hazai példával: a sok díszlettel dolgozó Darío olyan "beszélgetõs" elégiát ír Leopoldo Lugones feleségéhez, mint amilyen Karinthy Frigyes Recitatíve Bíró Ernõ barátjával való találkozásáról.
    Ez magyarázza azt is, hogy hányan hányféleképpen nyilatkoztak Daríóról. Jorge Luis Borges 1930-ban azt mondta, hogy Darío verseit a Petit Larousse szavaival bútorozta be, majd huszonöt év múlva azt a lábjegyzetet írta megjegyzése alá: "Megõrzöm ezeket a szemtelenségeket, hogy megbüntessem magam azért, mert leírtam õket." José Enrique Rodó a Profán prózák megjelenésekor úgy nyilatkozott, hogy Darío nem Amerika költõje, talán cáfolatként  ajánlotta neki Darío Roosevelthez címû versét. García Lorca Nerudáról szólva Daríót "örök mester"-nek nevezi. Benedetti Melankólia címû versére utalva igencsak õszinte vallomást tesz.
    Nézzük elõször Darío versét:

    Testvér, fényed világít, az én fényem hol fénylik?
    Vak vagyok. Irány nélkül tapogatózom itten.
    Életemet vad viharokba vittem,
    harmóniát vágyom õrülten mégis.

    Ez bajom. Az én álmom. A poézis
    ezer vérszívó sebbel sebzõ véres vasingem,
    melyet lelkemen hordok. És semmi másom nincsen,
    melankóliám vérzik, vérengzõ tüskék tépik.

    És megyek eszelõsen, vakon a vak világon,
    néha az út oly hosszú, hogy végét nem is látom,
    és néha mily rövid lesz…

    Lélegzet után kapva tántorgok mindörökre,
    s a lelkem alig bírja, olyan kegyetlen kín ez.
    Nem hallod, hogyan hullik melankóliám könnye?

    SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA

    Benedetti azt írja: "Nem. Nem hallom. Hallom hullani a vércsöppeket Vallejo költészetében, ahogyan hallom a melankólia és esõ cseppjeit hullani Juan Ramónéban. De a te költészetedben, Rubén, csak szavakat hallok hullani, amelyekkel kitalált melankóliádat tárod elénk."
    Persze Benedetti sietve hozzáteszi, hogy melankóliája kitalálásához Rubén Daríónak  nagyon is joga van, és egyetért Octavio Pazszal, aki szerint "az európai tapasztalat Hispán-Amerika történelmi magányát mutatta meg" Rubén Darío számára.
    Okkal idéztük fel az egymásnak ellentmondó, a nyilatkozóknak olykor saját magukkal is vitázó véleményét, így közeledve a Roosevelthez címû ódához, hogy elkerüljük a sekélyes leegyszerûsítés veszélyeit.
    Theodore Roosevelt, akihez Darío versét címzi, 1901-tõl 1909-ig volt az Egyesült Államok elnöke. Kormányzása idején került sor 1903-ban a Panama-csatorna "örök idõkre" szóló használati jogának megszerzésére, megerõsödött az Északi Óriás nagybot-politikája a latin-amerikai államokkal szemben, sor került Kuba megszállására.
    A Biblia hangjával és a másik Amerika költõjének, Walt Whitmannak versével szólítja meg az Egyesült Államok elnökét, aki nemcsak Washington utódja, hanem Vadász is, Nimródként "kezde hatalmas lenni a földön", és akit nem érint meg Tolsztoj tanítása az erõszakmentességrõl és a szeretet által vezérelt öntökéletesítésrõl, hiszen Spanyol-Amerika jövendõ meghódítójaként egyszerre Nagy Sándor és Nabukodonozor.
    Ezért kérdezi tõle:

    Hiszed, hogy az élet tûzvész,
    a fejlõdés vulkántorok,
    és hogy a jövendõt lövöd ki,
    ahová golyót lõsz.
    Dehogy.

    Tegyük hozzá, hogy a dehogy helyén, amely a románcokra jellemzõ azonos aszszonánc-rím követelménye miatt került a mûfordításba, az eredetiben a kategorikus nem szó áll.
    A születõben levõ latin-amerikai országokat  ("Az argentin nap épp csak a földre ráragyog, / s Chile csillaga ébred…") Darío majd élete végén ünnepli, 1914-ben adja  ki Ének Argentínához címû kötetét. Az õ örökségük a költészet, az Egyesült Államok viszont Herkulesnek és Mammonnak egyszerre hódol, és a Szabadság fáklyáját a könnyû hódítás útján emeli magasra.
    Milyen Spanyol-Amerikát állít szembe Darío a gyakorlatias és haszonelvû angolszász Amerikával?
    A Kolumbusz elõtti indián Amerikát, amelyrõl Kolumbuszhoz címû versében így írt:

    Maguk voltak a nyíltság, a tiszta fönség,
    fejüket ritka tollak, ha koszorúzták.
    Ó, bárcsak a fehérek addig vihetnék,
    mint az Atahualpák, a Moktezúmák!

    SOMLYÓ GYÖRGY FORDÍTÁSA

    Darío  a "mi Amerikánk"-nak nevezi Latin-Amerikát, akárcsak José Martí.
    Ám José Martí egyértelmûen elutasítja a külföldi példák követését: "Amerikában a jó kormányzó nem az, aki tudja, hogyan kormányoz a német vagy a francia, hanem az, aki tudja, milyen elemekbõl tevõdik össze az õ országa, hogyan lehet õket eggyé kovácsolva irányítani." (A mi Amerikánk)
    Darío a Spanyol Oroszlán kölykeinek nevezi Latin-Amerika fiatal országait. Az Optimista köszöntést, sajátos spanyol hexameterekben írt versét így fejezi be:

      Két földrész, öreg és fiatal, frigyüket megujítva,
      szellemben, vágyban, nyelvben testvériesülve
      vár a közelgõ percre, mikor felzenghet az új dal.
      Jõ s a latin törzset sugarával elönti a hajnal,
      Ünnepi harsona búg s milliók szava harsog elébe
      a ragyogó fénynek, mely napkeleten születik meg,
      felséges keleten, hol minden örökre megújul!
      S változik Istenben, ki a végnélkûli Teremtés.
      Légyen hát a remény örökizzó álma szivünknek,
      dús ivadékú fajok, Hispánia nagyszerü vére!

         GÁSPÁR ENDRE FORDÍTÁSA

    Idézzük kiegészítésül a még spanyol világbirodalmi ábrándok ködében élõ Ricardo León Mater Hispaniáját:

      Zarándok, mondd, ha eszményt kell keresned,
      elevenebbet hol lelsz, - teljesebbet?
      Az acélkemény, tiszta spanyol fajta
      angolszász s gall rozsdától mentesen,
      ha hispánabb, úgy erõsb is leszen
      nemes Amerikádban majd holnapra.

         ANDRÁS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

    Persze Darío Hispániája nem a gyarmattartó Spanyolország, hanem a spanyol kultúra, nyelve Cervantesnek és Calderonnak, de tagadhatatlan, hogy az õ Spanyol-Amerikája romantikusabb vértezetben száll szembe az angolszász Amerikával, mint José Martíé.
    Térjünk vissza az indián múlt versében emlegetett két nagy alakjához, Neszavalkojotlhoz és Guatemokhoz, a "mi Amerikánk" hõseihez. Nálunk egyikük sem közismert.
    A teszkokói Neszavalkojotl, a híres bölcselõ, építész és bölcs, a navatl költészet legnagyobb alakja, 1404-ben született, Istlilsocsitl, az Öreg és Matlalszivacin, Vicilivitl leányának gyermekeként. Apját 1418-ban, amikor Teszkoko a tepanekok uralma alá kerül, legyilkolják. Vesocinko és Tlaskala segítségével Neszavalkojotl visszaszerzi Teszkoko függetlenségét, és Koatlincsan meghódítása után, 1431-ben trónra lép. Ettõl kezdve Mesiko Tenocstitlan uralkodóinak szövetségese és tanácsadójaként uralkodik 1472-ben bekövetkezett haláláig. Noha támogatja Mesiko Tenocstitlan urait, az azték háborús-mitikus szemlélettel ellenkezõ világlátást alakít ki Teszkokóban, ápolja a tolték hagyományokat, és Vicilopocstli templomával szemben templomot emeltet Tloke Navakénak, a "határ és osztatlan Gazda-õré"-nek, a toltékok régi, ismeretlen istenének, az "egyedüli-Úr"-nak, "Életadó"-nak. Nyolcvan törvénybõl álló törvénykönyvében szigorú elõírások szabályozták a különbözõ kasztok helyzetét.
    Bölcselõ költészete a navatl tlataminik, azaz bölcsek gondolkodásmódját összegzi, elutasítja az azték háborús-mitikus világlátást, és helyette Kecalkoatl tolték hagyományait és az északról jött csicsimékok tradícióit õrzi. Bölcseletérõl Miguel León-Portilla a következõket írja: "Az élet a földön  átmeneti. Végül minden eltûnik. Még a drágakövek és nemesfémek is elpusztulnak. Van-e valami, ami állandó vagy valódi a földön? Ezt a kérést teszi fel Ipelnemovának, az Életadónak. Megszökhet-e az ember valamiképpen a mulandóság, az álmok világa elõl, ahová meg kell térnie? Rendelkezik-e az ember olyan gyökérzettel, olyan eredendõ kötõdéssel, ami szilárdan a földhöz rögzíti? Van-e valami valódi a földön?" (A régi mexikóiak)
    Már Darío elõtt is sokan fölelevenítették alakját. A mexikói José Joaquín Pesado Neszavalkojotl énekei címû ciklusában így szólaltatja meg a hajdani költõ uralkodót:

    Ki nem vágyakozik a másik élet
    világába, hol gyönyörû magasság
    fényében repül szabadon a lélek,
    nyugalomra lel az emberi nagyság?
    A testtõl megszabadul, húsa nélkül
    csillagvilágot talál menedékül.

    SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA

    Darío számára Neszavalkojotl annak az Amerikának jelképe, ahol "Pandora szelencéje még reményünket rejti!" (Timár György fordítása)
    Guatemok az utolsó azték-mexikói uralkodó volt. Hõsiesen harcolt Cortés ellen. Kínhalála elõtt izzó parázsra fektették, hogy elárulja legyõzõinek Mexikó aranylelõhelyeit. A legenda szerint alvezérei megalkuvásra biztatták, és õnekik felelte: "Én sem rózsaágyon fekszem." Alakja él a navatl költészetben, de a róla szóló egyik legszebb éneket Darío nem ismerhette, Miguel León-Portilla 1980-ban tette közzé spanyol fordításban:

       Hirtelen, egy nap alatt,
       kinyílt a háború virága.

       Szavad, Guatemok,
       virágod, karikád, aranyjelvényed
        hajnalok fényével sugárzik.

       Gyapotvirágod
       kecál csillogásával fénylik.

       Ámulatba ejted a Kolibri Dombot,
       hej, harcra fel hát!

       Netán te, urunk, talapzatunk léssz,
       erõdtõl tovább él a városunk?
       Haragtól égsz, így mondják:
       ígérsz másféle jutalmat.

       Arany bõrdíszed,
       gyapotvirágod
       kecál csillogásával fénylik.

       Ámulatba ejted a Kolibri Dombot,
       hej, harcra fel hát!

        SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSA

    Ismerhette viszont a mexikói romantika kiemelkedõ alakjának, Ignacio Rodríguez Galvánnak látomását:

    Hatalmas árnyék,
    eressz! Koporsód kongó mélye
    lakásod, hagyj magamra engem!
    Hiába
    oszlik szét, meghûl a vér ereimben.
    Arannyal, drágakövekkel borítva
    harcos tûnik fel, tolldísz a hajában,
    jogar kezében, baljában hatalmas
    buzogányt emel, vállára akasztva
    a könnyû íj s a gazdagmívû puzdra…
    Ó szörnyûség! A félhomályban ékes
    fegyverzete merõ vér, talpa szénné
    égett a tûzben; meg-megcsillan olykor
    valamiféle fénysugár alakján:
    kezén bilincs van, lábán béklyó, durva
    lánc csüng le róla, vasgyûrû szorítja
    a derekát, s hogy fájdalmát növelje,
    nyakát kaloda húzza le a földre.
    "Rád vall - kiáltok -, a te kezedre vall ez,
    istent nem ismerõ Fernando Cortés!
    Könyörtelen és vakmerõ kalandor!
    Harcossal harcostársa ily kegyetlen?
    Bátorral bátor?…" így beszéltem akkor
    s megfogtam már-már köntöse szegélyét,
    de szertefoszlott, s ujjam csak a puszta
    levegõbe kapott.

    (LÁTOMÁS GUATEMOKRÓL, TAKÁCS ZSUZSA FORDÍTÁSA)
 

    Darío nem a harcost emlegeti. Amerika spanyol ivadékként szülte õt, a hegyi indiánok tüzébe, szerinte, Kasztília hõsi tüze forrt át. A Spanyol-Amerika továbbélésében reménykedõ költõ másképp emlékezik a múltra, mint a mexikói romantika költõje, aki egyik versében még a késõbbi észak-amerikai támadást is megjósolta.
    Dario Amerikájának múltjához tartozik a  legendás,  tengerbe süllyedt földrész, Atlantisz, melyet az Optimista köszöntésben is emleget. Atlantiszt már a 19. századi argentin Oligario Víctor Andrade is Amerika jelképének tekintette:

    Évszázadok szálltak tova fölöttünk,
    s megõrizték a titkot!
    Érezte már Platón, mikor Egina
    kopár szikláiról tûnõdve nézte:
    a Himmetoszt csipkézõ sok oromra
    miként borulnak néma árnyak itt-ott;
    s rejtelmes párbeszédbe
    bocsátkozott a nyugtalan habokkal,
    melyek lábáig kúsztak fel zajongva.
    Nevét is kitalálta: múlt koroknak
    búcsúszavát, hogy messze
    jövõ nászára zengjen dús mezõkön,
    hol örök tavasz fényei lobognak -
    s az álmodott Atlantisznak nevezte.

    (AZ ATLANTISZ, JÁNOSHÁZY GYÖRGY FORDÍTÁSA)

     Végül idézzük Darío versének méltán híres utolsó sorát:

    És ha tiéd is minden, egy hiányzik: az Úr!

    1898-ban William McKinley elnök kijelentette, hogy Isten parancsára szállta meg a Fülöp-szigeteket. Eduardo Galeano McKinleyt idézi, miszerint Isten akkor szólt hozzá, amikor õ éjfélkor a Fehér Ház folyosóin járkált. Nemrég egy másik amerikai elnök is arról biztosította a világot, hogy Isten õmellette áll preventív háborújában.
    Higgyünk inkább Rubén Daríónak.


 
KÉPZÕMÛVÉSZET

DÉSI HUBER ISTVÁN

Nagy István, a festõ

Nagy István mûvészete olyan, amilyen az élete volt: komor, társtalan, súlyos. Nehéz meghatározni helyét festészetünkben, nem tartozott egyik iskolához sem és stílusát nem lehet levezetni az elõtte élõk vagy a kortársak munkáiból. És mégis: talán-talán a legtörzsökösebb magyar festõ volt, akinek vérében, indulataiban õsi örökségként régi kietlenségek, régvolt bajok és nagy nekifeszülések láza lüktetett. Míg élt, kevesen tudtak róla és még kevesebben szerették. A konzervatívoknak túl nyers volt, a haladóknak túl avitt: Pedig nem volt se ez, se az - festõ volt.
    Nyugtalan festõ és nyugtalan ember. Kóbor nomád, aki szüntelenül vándorolt egyik helyrõl a másikra. A Csíki-hegyek közül jött, Pesten tanult, járt Münchenben, Párizsban, Rómában, de mindennek kevés köze volt mûvészetéhez. Töretlen lélekkel jött vissza a Nyugat nagy városaiból, az maradt, aki volt: vidéki, a rög gyermeke; nem festett ott, a rajz sem izgatta különösen, csak ismerkedett, látott, s amit magábaszívott, nem változtatta meg eszejárását - ízesebbé tette.
    Járta a múzeumokat, nézte az életet, figyelte az embereket, majd hirtelen lendülettel otthagyott mindent és hazajött dolgozni. Elbújt a székely erdõben, meghúzódott a Gyilkos-tó körüli rengetegben és rajzolt, rajzolt szakadatlanul. Késõbb a nagy magyar Alföldet kóborolta be. Egy csomó papírral, krétával a markában, járt a tanyák közt és közben rajzolt, rajzolt, mindig rajzolt. Lerajzolta a földeket, a házakat, a fákat, a vihart, a végtelenbe veszõ messzeséget, az ott élõ embereket. Ha utolérte az éjszaka, lefeküdt a földre, vagy behúzódott egy szénakazalba, csûrbe és másnap ment tovább. Elbeszélgetett az emberekkel, tudott a nyelvükön, s azok szívesen ültek mo-dellt neki. Meg kell nézni, micsoda arcok kerültek így papírra: barbár, sötét férfifejek, kiszáradt, ráncos, vén nénikék; itt egy busa parasztkoponya, olyan széles, konok, kimozdíthatatlan, akár az élete, ott egy apró pösze kisleány, nagy-nagy szemekkel; ez, amint épp nyiladozik, az, félelmetes elhasználtságában. Mennyire egyek, mennyire mások. Közös a sorsuk és mégis mily különbözõ az életük. A szürke - mit szürke! A fekete lét apró szimbõúlumai õk. De marokra fogva, magasra tartva, új fénybe mártva - és ez adja meg jelentõségüket.
    Különös festõ volt ez a Nagy István. Nem szerette a mûtermet, a mûhelyt, nem alapozott vásznat, nem csinált tanulmányokat készülõ, nagy kompozíciókhoz, nem gyártott teóriákat, nem vitatkozott hajnalig formaproblémák fölött, nem volt világnézete… azazhogy, fenét, persze, hogy volt neki is, csak nem beszélt róla, nem imádkozott hozzá festés elõtt, nem keserítette meg az életét princípiumokkal, mint mi. Úgy festett, ahogy az ösztönei diktálták, s a dunántúli dombok közt járva mindig a tájat nézte, az embert, de bennük önmagát, a fajtáját, a népet. Mert ez volt Nagy István nagy ereje - a nép!
    Ahogy így elgondolkodom, hova is tegyem, hogy határozzam meg a dialektikus módszer segítségével helyzetét, osztályát, bevallom, zavarban vagyok: Nagy István mûvészetét nem lehet ide vagy oda tenni, mert osztályjellege elmosódott, talán nincs is neki: népi jellege van, a szó igazi, emelkedett értelmében. Ha nem fenyegetne a faji misztikum veszedelme, most kifejteném, miért népi az õ festészete. De még így is meg kell tennem. Nagy István mûveihez nem közeledhetünk csak rációval, s a módszeres elemzés hideg fénye nála cserben hagy. Képei kemény vonalakból, sûrû tónusokból felépített bárdolatlan fejeket, irombarajzú, nagy foltokból durván összerótt tájakat ábrázolnak; itt a sötétség fojtottan gomolyog, ott a fény suhanva árad, az egyik fej szinte fintorba merevül, a másik valami paraszti fenségességbe kerekedik. Olyanok, mint az erdõn a fák. Némán, görcsösen õrzik karakterüket, de értelmüket csak egymástól kapják meg. Rideg mûvészet ez, benne a tájban, életfoglalkozásban és származásban, közös sorsban kialakult ember jelenik meg: a nép úgy, ahogy századok folyamán testet öltött. Nagy Istvánban a népi öntudat élt lebírhatatlan erõvel és anélkül, hogy politikába tévedt volna, vagy talán épp azért, mágikus biztonsággal haladt a maga útján, hogy eleget tegyen küldetésének.
    Érdemes végére járni különös viselkedésének: ez a festõ szüntelen nyugatra vágyott, de ha ott volt, nem csinált semmit, nem nyelte magába, mint a többi festõ, a kor szellemi áramlatait, az új festõi módozatokat, nem végzett semmiféle kutató munkát, s nem volt kíváncsi a francia, vagy az olasz mûvészi életre: egész nap a Grand Café-ban vagy valamelyik osteriában ült, vagy a képeket nézte a különbözõ galériákban. Valami különös befele fordult érdeklõdéssel. Azt értem ezen, hogy nem közölte soha senkivel sem azt, amit a képekben észlelt, vagy amit elõttük érzett, s ami utánuk kigyulladt benne; egy hasonlat tolakodik a tollam alá: ez a festõ, mint valami elkésett keleti barangoló nomád járta a Nyugat városait. A lelke bizonyára kifényesedett, csordultig telt az ott látottaktól, de fukar paraszt módjára megtartott mindent, hazavitte az egészet magának és épp ezzel õrizte meg érintetlenül azokat az élményeket, amiket a századok bíztak rá és az újakat, amiket õ szerzett hozzájuk odakint, hogy a teremtés nyomon nem mindig követhetõ útjain sûrítve adja vissza õket rajzaiban.
    Nagy István mindig rajzolt, helyesebben rajzolva festett, mert ebben is elütött a többitõl. Míg mi, mindegy, hogy melyik generációt veszem, mohó intellektuális érdeklõdéssel fordultunk az új stílusok felé és iparkodtunk tudatosan felhasználni eredményeiket, õ az ösztöneivel nézte azokat. És azt hiszem, azokra hallgatott akkor is, amikor elfordult a komplikált technikájú olajfestéstõl és megelégedett a hasonlíthatatlanul szerényebb szénnel, krétával és színes krétával. Amennyit vesztett, annyit nyert ezzel a lemondással. Minden festõ tudja, aki magasabb céllal áll az állvány elé, hogy mily sokat veszít a mesterséggel folytatott harcban: hogy mily kevés lesz a kifejezésben az a sok, ami a képzeletében él. Paradox, de ez a nehézség, ez a veszteség a tehetséggel nõ. Ez magyarázza az igazán nagyok titáni küzdelmeit, szenvedéseit. Nos, Nagy István igazi székely furfanggal megkerülte ezeket a nehézségeket. Nem mondom, hogy kitért a küzdelmek elõl, azt sem, hogy kevesebbet szenvedett ezáltal, csak azt állítom, hogy ösztönösen olyan helyre csalta õket, ahol megbirkózhatott velük. Szénrajzaiba, amelyek nem rajzok, hanem két színnel: fekete-fehérre festett képek, így sokkal szabadabban, mai szóval: gátlásmentesebben adhatta vissza azt, amit látott, és ami bensejében égett. Ugyanígy volt a hatásokkal is. Kimutathatóan nem hatott rá senki. Õ ugyan mindenkitõl felszívta azt, amire éppen szüksége volt, de csak azt. Rajzaival kapcsolatban Rembrandt nevét szokták emlegetni, de ez nagyon felszínes megállapítás és nem is állja meg a helyét. […]
    Társtalan mûvész õ, akit önmagában kell szemlélni és értékelni.
    Mi jellemzi tehát Nagy István mûvészetét? Lyka Károly pontos meghatározása szerint: negatív erényei. "Ez az ember nem utánoz senkit. Sem technikában, sem elõadásban, sem a dolgok meglátásában, sem abban, hogy mit érdemes megfesteni, mit nem, sem a képszerûség elgondolásában, sem a mûvészetrõl való koncepció dolgában. Ezek fontos negatívumok, de értékessé csak vérbeli tehetség kezén válnak. Mert ezek révén képes egyéniségét hiány nélkül adni."
    Ez Nagy István karakterének, a mûvésznek, az embernek legjelentõsebb vonása. Ez védte õt meg külföldi csavargásaiban a kor divatos áramlataitól és vezette itthon a néphez.
    Korunk egyik jellemzõ vonása a származáshoz való ragaszkodás. Régebben a paraszt, vagy a munkássorból felkerült mûvész sietett elfelejteni és elfelejttetni, honnan került napfényre és azon volt, hogy minél tökéletesebben beilleszkedjék a magasabb társadalmi rétegekbe. (A példák annyira közismertek, hogy felesleges külön hivatkozni rájuk.) Ma büszkék származásukra és kitartanak mellette. A feltörõ osztályok küzdelme, mozgalmuk feszítõ ereje öntudatra ébresztette a legjobb fiait. Az asztalos Derkovits (ellenpélda: Munkácsy is jó asztalos volt), bár korának elsõ mûvészei közé emelkedett, mindvégig kitartott osztálya mellett és festészetében annak lett legméltóbb reprezentánsává. Valahol itt kell keresni, persze a másik végén, Nagy István emberi magatartásának és mûvészi öntudatának gyökereit is, de fordított értelemben, mert magatartását itt is negatív erényei határozzák meg.
    Paraszt ember, módos gazda gyermeke, de a falusi élet, a föld munkája nem vonzotta. Mélyebb titkok izgatták. A nép embere, a táj érdekli, de nem úgy, ahogy a társadalom látni kívánja, a kor divatos parasztszemlélete teljesen idegen tõle. Semmi idill. Semmi harmónia. Itt nincs idealizálás. Olyan minden, amilyen, sõt még olyanabb: elhanyagolt, elvadult, kihasznált és félelmetesen sötét, vigasztalan. Nincsenek átmenetek, lágy féltónusok, puha, elmosódott vonalak. Brutális, nyers erõvel ábrázolja a parasztot, a föld munkását. Íme: ilyen õ! Eszébe se jut ezért vádolni valakit, vádol az úgyis. S ezzel akaratlanul festészetének sorsát határozta meg: a hosszú ismeretlenséget, a kevés sikert. Mert Nagy Istvánnak nem sok sikerben volt része. Protektora, mecénása sem nagyon akadt, s az állam, a fõváros csak élete végén vásárolt tõle egy-két képet múzeuma számára. Sokáig a festõk között is alig ismerte valaki.
    Ha szabad ezt a szót használni: magasabb igazságtalanság érvényesült vele szemben. A társadalom nem elfogultságból, vagy épp rosszhiszemû gyûlölködésbõl, hanem a dolgok természetébõl következõen volt igazságtalan hozzá. Nagy István nem úgy látta a népet, ahogy az élet napos oldalán levõk fénytõl elkápráztatott szemei látták. Õ a társadalom föld alatti tájait kereste fel, s a mélybõl, sötétbõl a földet túró nép portól, mocsoktól, kíntól, szenvedéstõl eltorzult arcát hozta fel: "ezek az arcok … lidércnyomásként térnek vissza" - írta róluk Kosztolányi. Érthetõ, hogy ez a látvány nem volt kellemes a napos oldalon élõk szemeinek; ezért a döbbenet, a visszatetszés, majd az elzárkózó közöny.
    Mert nincs szükség vezércikkmûvészetre, nem kell tendencia, elég a valóságot kiásni, felmutatni, hat az magától is. Nagy István festészete is azt igazolja, hogy a "meztelen valóság" mindig "leleplezõ". Persze az ilyen realizmus nem lehet látlelet, leltár, kicsinyes felsorakoztatása a részleteknek. Gyökereiben kell megfogni a dolgokat és azt kell megmutatnia, ami szavakban ki sem fejezhetõ: a vizuális rettenetet.
    Ilyen volt Nagy István mûvészete, és ez az õ legnagyobb értéke.

MÚLTUNK

BÁN ERVIN

1943

Emlékezés egy különös esztendõre

Azt szokták mondani: a 19. század nem 1800-ban kezdõdött, hanem 1815-ben a bécsi kongresszussal, és nem 1900-ban végzõdött, hanem 1914-ben, az elsõ világháború kitörésével. Valahogyan így vagyunk az 1943-as esztendõvel is. Történelmileg február elején kezdõdött a sztálingrádi összeomlással, és számunkra 1944. március 19-én, a német megszállás napján ért véget. Nagyon fontos esztendõ volt, és most, az események hatvanadik évfordulóján, érdemes napjai fölött szemlét tartani.

1.
Az 1942-es esztendõrõl azt írtam, hogy a háború legsötétebb éve volt, egy-két olvasóm talán emlékszik rá. 1943 a hajnalodás ideje lett, a reménykedés kezdete.
    A közéletben érezni lehetett a háborús parancsuralom gyengülését - a katonai vereség miatt természetes volt, hiába próbálták elhallgatni, hogy a kocka megfordult "odakinn". A nem fasiszta sajtó felháborodott, kezdett célozgatni a való helyzetre, mégpedig hónapról hónapra érhetõbben. A parlamentben is hallatszottak a bírálat hangjai, amelyeket a lapok tompítva közöltek, de jól lehetett érezni a megélénkülõ ellenkezést a hisztériákból, amellyel a nácibarát tollnokok és politikusok reagáltak rá. Úgy hírlett, hogy az õ ordibálásuk miatt függesztette fel a kormányzó egy idõre az országgyûlés mûködését.
    A pesti aszfalton elszaporodtak a német vereségre célzó Hitler-viccek.
    Jól lehetett észlelni a megkönnyebbülést a zsidóság körében. Hiszen már nem reménykedés, hanem tényszerûség volt a fasizmusok összeomlása. Egy Hitler-mániás adóügyértõl hallottam, hogy némely zsidók fellebbezni "mertek" az adókivetés ellen. Egy apró, de világos jele a változásnak: tavaszutóján Mendelssohn-kottát láttam egy könyv- és zenemûbolt kirakatában. Félix Mendelssohn mûveit egy ideje nem játszották nyilvánosan. Lehet, hogy Berlin ilyen üzenetet nem küldött, de a hazai közhatalom igaz magyar öntudattal eléje ment a német "elvárásnak" - nem engedte megszólalni a "zsidó" zeneszerzõt (aki a lutherizmus egyik legjelesebb szellemi képviselõje, a lutheránus életérzés leghitelesebb mûvészi megjelenítõje volt). Az egyetemi karok és a fõiskolák egy része az 1943-as felvételek során liberálisan kezelte a zsidó származásúak felvételi korlátozását. Az országgyûlésben elhangzott - balfelõl - a felszólítás, hogy állítsák vissza az állampolgári egyenjogúságot (ez a zsidótörvények hatálytalanítását jelentette volna), sõt, egy-két újság hírt is adott róla; senki nem hitte volna egy évvel elõbb, hogy ilyesmi megtörténhet.
    Más téren is észlelni lehetett a fasiszta "törvények", rendeletek kijátszását. Néhány mozi az elõzõ évben rendeletileg bevezetett tilalom ellenére vetített amerikai filmet. 1945-ben híre járt, hogy a Kállay-vezetés idején kötöttek a "fajvédelmi" törvénybe (1941. évi XV. Tc.) ütközõ "vegyes" (zsidó + nem zsidó) házasságokat.
    Általánosságban is érezte a társadalom az enyhülést. Az emberek nyugodtabban élték mindennapi életüket, kevésbé törõdtek a politikával és a háborúval, mint az elõzõ évben. A közember a nagy csatavesztésrõl keveset beszélt, a várható következményekrõl még annyit sem. A közírók egy része akkor is, késõbb is úgy értelmezte ezt, hogy a magyar társadalom nem akart tudomást venni a háborúról. A mû-békebeliség ugyan valamennyire a német megszállás elõtti egész háborús idõszakot jellemezte, de 1943-at jobban, mint a korábbi éveket.
    Az idõszak legizgalmasabb jelensége egy olyan katonai esemény volt, amelyrõl akkor semmit sem tudhatott meg a közvélemény. A nyugati szövetségesek partra szálltak Szicíliában, az olasz katonák nem tanúsítottak ellenállást; az ottani repülõterekrõl az angolszász légierõ elérte Magyarországot. Kevéssel utóbb, a dél-olaszországi partraszállás, majd az olasz fegyverletétel után, még inkább. Az amerikai és az angol repülõgépek egyre gyakrabban járõröztek a magyar légtérben. A kormány utasítást adott a légvédelemnek, hogy ne lõjön rájuk. A szövetséges parancsnokság nyilvánvalóan megértette a magyar szándékot, ezért röpködõ gépeik nem bombáztak. Az egy-két véletlenül kioldott bomba nem pusztított emberéletet. (Bulgáriát pusztító légitámadás érte.) Az egyik hadtestparancsnok azt követelte a vezérkartól, hogy adják ki a parancsot írásban. Politikai abszurdum lett volna: a németek tudtak a hivatalosan kitervelt szabotázsról, s az írás, amelyet a hozzájuk húzó magas rangú tisztek alighanem a kezükre játszottak volna, bizonyítékul szolgálhatott, és megfosztotta volna a Kállay-kormányt a taktikázás lehetõségétõl, esetleg elõre hozva a megszállás napját. Az írást követelõ tábornok õsei gyaníthatóan nem "Verecke híres útján" jöttek magyar földre, hanem ellenkezõ irányból, lehetett hát egyéni oka annak, hogy a németekhez húzott. Ám kötelezte volna a tisztesség: a magyar nép munkájából élt úri módon, tartozott volna ennek a népnek azzal, hogy ne zúdítsa rá az amerikai bombák rémségét. A szövetségesek kímélete addig tartott, amíg többségben magyarok álltak az ország élén; amikor idegenek foglalták el a kormányt, megkezdõdtek a szörnyû bombázások.
    1943-nak egyik legemlékezetesebb és legizgalmasabb eseménye a szárszói konferencia volt. A népi mozgalom és irodalom szellemi közössége gyûlt egybe. A meghívók nem kérdezték senkitõl a politikai meggyõzõdését, így százféle gondolkodás, nézet kaphatott szót, prokommunistáktól a népi gondolat romantikus, sõt fasisztoid felhangú variációjáig (pl. Püski Sándor, a könyvkiadó, aki nemrég is, nagyon öregen, radikális jobboldali nyilatkozathoz adta a nevét). De a résztvevõk derékhada már német vereségre számított, olyanok is, akik nem voltak baloldaliak. Erdei Ferenc ugyanakkor kijelentette, hogy õ marxista, és a magyar parasztság bajára az egyetlen gyógyírt a marxizmusban látja. (L. Gombos Gyula: A harmadik út.) Két évvel korábban ezért az ügyészség vádat emelt volna ellene. Mennyire más volt ez az összejövetel, mint az egy évvel korábbi lillafüredi írótalálkozó, amelyet a vezérkari fõnök kürtölt össze!
    1942-ben történt az újvidéki tömegmészárlás, 1943-ban bíróság elé állították a vétkes parancsnokokat. Az eljárást nem lehetett komolyan venni, a bûntény eltussolásának kísérlete, majd a felelõsségre vonás szándéka mégis jellemzõ tünete volt az 1942 és 1943 közötti különbségnek. Az indíték természetesen nem a Horthy-team igazságérzete volt, hanem a németek vesztett csatái okozta riadalom.
    Ugyan miféle rend az, amelyet százezres katasztrófa kényszerít rá, hogy engedje valamennyire élni az embereket?

2.
Az idáig leírtakból ne vonja le az olvasó azt a következtetést, hogy 1943-ban teljesen megvirradt, hogy az ország a háborúból kifelé menetelt. Észlelhettünk fenyegetõ, visszahúzó, a következõ év tragédiáját elõkészítõ tényezõket. Fõleg a szoldateszka uralkodását. A "honvédelmi" törvény révén szinte korlátlan hatalma volt a hadkötelesek és a leventeintézménybe terelt ifjúság, vagyis a lakosság nagy része felett, és ezt a háború érdekében használta el. Beleszólhatott a politikába; Kállay Miklósnak esetenként sikerült korlátozni õket, sokszor viszont nem. A tisztikarban rossz hangulatot okozott Olaszország "kiugrása" és az ezt részben semlegesítõ német ellenintézkedés.
    Jellemzõ - de a krónikák által nem emlegetett - esemény volt a Donnál elpusztult 2. magyar hadsereg maradványainak hazatérése egy tavaszi napon. Az érkezõ, el nem pusztult parancsnokokat tábornokok, a miniszterelnök és a kormány tagjai várták a budapesti pályaudvaron. A rádió közvetítette a fogadást, s én végighallgattam a közvetítést. A riportertõl megtudta a hallgató, hogy az érkezõ és a fogadó tisztek némely formaságok után egymással társalogtak, a miniszterek vártak a sorukra, de hiába, a tisztek szinte rájuk sem hederítettek, végül csöndben távoztak, magyarán kimondva: eloldalogtak. A riporter ezt tapintatosan úgy magyarázta, hogy a miniszterek megértették: ez a katonák ünnepe. Az odakinn elpusztult sok tízezer baka sem ünnepelt…
    A vezetésben olyan változás is történt, amely az eseményekkel ellenkezõ irányt mutatott. Lemondatták Nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi minisztert, ezt a talpig magyar, okos, emberséges katonát. Állítólag a szélsõjobboldal nyomására. Helyére egy olyan tábornok került (Csatay Lajos), akire nem illettek rá a Nagy Vilmos nevéhez adott jelzõk. Kiválasztása ellene mondott Kállay általános szándékának, hogy lehetõleg szabaduljon a személyükben német kötõdésû vezetõktõl. (Ennek a szándéknak része lehetett abban, hogy az elõzõ évben Hóman Bálintnak le kellett mondania.) Az új miniszter valamelyest észlelte, hogy 1943-at mutat a naptár, például közölte környezetének antiszemita tisztjeivel, hogy az elõdje által zsidó munkaszolgálatosok védelmében hozott emberséges intézkedések érvényben maradnak. (Kitartott hivatalában az 1944-es bábkormány minisztereként is, de Szálasi felléptekor öngyilkos lett.)
    Az iskolákat tovább kaszárnyásították - az észbomlásig. A középiskolákban például bevezették a tanítás elõtti mindennapos reggeli tornát, hogy az iskola ebben is hasonlítson a laktanyákhoz. Nem hiszem, hogy más háborúzó államban, akár Németországban is, ilyesmit csináltak volna. A hadsereg vezetése nem vett tudomást a német vereségekrõl;  mintha a saját örökkévalóságára akart volna berendezkedni.
    Az iskolaév 1943-ban két héttel korában fejezõdött be, mint ahogyan a szabályzat és a szokás elõírta, a következõ tanév november 1-jén kezdõdött. A kezdést megelõzõ két hónapban a rádió naponta adott távoktató mûsort a diákságnak. Háborús helyzetre jellemzõ intézkedés volt.
    Egyre veszélyesebb lett az ellentmondás a katonahatalom konoksága és a lassan, de biztosan liberalizálódó politika között.

3.
Szóval, furcsa év volt ez az 1943, a napjaink közírásában divatos szóval: ellentmondásos. Nálunk az volt. Külföldön sokkal kevésbé. A sztálingrádi vereség után a semleges országok ténynek tekintették már a német vereséget, talán Írország kivételével. Olaszország déli, felszabadult felében újjászületett a demokrácia. Hazánkban a fordulat csak lazulás formájában jelentkezett, a lakosság kedélyállapotában. Számomra részleges felszabadulás volt, a szorongásban töltött 1942 után majdnem aggodalom nélküli idõszak, a szellemi életbe való visszakapcsolódással, új barátokkal, az egyetemi élet tudományos és táncos örömeivel. Jutott ennek az örömnek a tartalékából a szörnyû következõ évre is. Ezért tudtam nyugodtan várni a fasizmus végkimerüléséig és életem kis magánfedezékében átmenteni magamat.
 
 

VADÁSZ FERENC

Regény a befõttesüvegben

Azt kérdi valaki, mit csináltam hatvan éve, 1943. május elsején? Könnyû a válasz, mert a nevezetes napok emlékét megõrzi az ember. Akkor délelõtt egy tisztáson heverésztem, a Kassa melletti Bankó-hegyen, a Patak-völgyben. Ragyogóan sütött a nap, s talán sose hallottam szabadban annyi összesereglett énekesmadár csivitelését, mint akkor. Egyedül voltam, húszegynéhány évesen, iszonyúan kiéhezve életre, lányra szabad kóborlásra. Éppen négy évem telt el rabságban. Akkor nem tudtam: hátra volt még kettõ.
    Elõzõ nap kivonultam a büntetõszázad többi tagjával fákat dönteni, utat vágni  feltehetõen valamilyen katonai felvonulás céljára készült az út -, de ezen a napon a közülünk való munkavezetõ megengedte, hogy kiálljak a sorból, elszökjek az erdõbe írni. Kaptam hazulról egy százlapos kockás füzetet, s már jó ideje terveztem, elkezdtem feljegyezni elõzõ évi emlékeimet a szegedi Csillagbörtönbõl. Aligha lehetett volna méltóbb nap erre, mint az a pompás május elseje.
    Megkíséreltem elképzelni, milyen látványt nyújthat abban az órában a moszkvai Vörös tér, mi lehet Párizsban, Londonban, New Yorkban, Budapesten, Berlinben és otthon a szülõvárosomban, Komáromban. Eszembe jutott, hogy ha századparancsnokunk, Bartha Károly, a kisvárdai gimnázium tanára (ugyanúgy hívták, mint az elcsapott hadügyminisztert) meglátna, alaposan elhúzná a nótámat, nem is szólva arról, ha kitalálná, min töröm a fejemet, hol kalandoznak a gondolataim. De a gondolat felfedezhetetlen dugáru, a századparancsnok pedig különben is mással volt elfoglalva. Hölgy látogatót várt vasárnapra, ezért Matild-forrás feliratú színes fatáblát pingáltatott egy címfestõ társunkkal, s most éppen elment a forráshoz felállíttatni az érkezõ tiszteletére faragott oszlopot, parkosíttatni a nevére keresztelt forrás környékét.
    Egyéb nagyszabású elõkészületek is folytak Matild asszony fogadására. Az alakulat már napok óta gyakorolta a díszmenetet, harsogta az ünnepi indulót:

    Munkásszázad, munkásszázad haj de sok van,
    Különleges, különleges csakis egy van.
    Négynyolcvanegy a numerája,
    Bartha Károly százados úr dirigálja...

    A 481-es különleges büntetõszázad tagjai túlnyomórészt a sátoraljaújhelyi és más Zemplén megyei fogházak, valamint a garanyi internáló tábor foglyaiból rekrutálódtak. Többségük politikai õrizetesként kapott behívót, de akadt köztük néhány zsebes is - rajzoló, ahogy a szakmában hívták -, betörõ, szaknyelven: srenker, sõt ennél nehezebb fiú is, külföldet járt kasszafúró: mackós.
    A század keze alatt néha égett a munka. Ha a kíséret tagjai harapósak voltak, néhány métert nõtt a hadiút, de nem vált el a gyökerétõl egyetlen fa sem, az út sem lett hosszabb semmivel, ha a keretlegénység és a század békességben éltek egymással. Ezen a negyvenhármas május elsején nyugodt nap köszöntött ránk, a tisztást övezõ erdõsávon túlról nem hallatszott fejszecsapás, fûrészelés, kiabálás.
    Írni kezdtem. Az elsõ év nyarán indult a történet:
    "Június elsõ vasárnapján ragyogó napsütés árasztja el a gyõri pályaudvart. Délután egy óra felé jár az idõ. Ott állunk a barátommal két sínpár között s bámuljuk a hangos sürgést-forgást, mint ha újból gyerekek volnánk. Pedig jaj, de nagyon nem vagyunk már gyerekek..."
    Leírtam, hogy álldogáltunk összebilincselt csuklókkal ott a gyõri állomáson, útnak indítva elõzetes letartóztatásunk színhelyérõl új lakóhelyünkre, Szegedre. Gondolataim írás közben el-elkalandoztak, s az elsõ napi "termés" nem lett túlságosan bõ, de mire délután csatlakoztam a munkából bevonuló századhoz, a kockás füzet elsõ három oldala megtelt apró betûs sorokkal.
    Két nagy barakkban laktunk néhány hétig abban a festõi, Kassa kelletti környezetben. Amikor 1942 decemberében bevonultattak bennünket, a sorsunk felett rendelkezõknek az volt a szándékuk, hogy minket is kijuttatnak soha vissza nem hozandó szállítmányként az ukrajnai aknakmezõkre. De a véletlen segítségünkre jött: parancsnokunk, bármennyire lelkesedett is Hitler háborújáért, szívesebben drukkolt a gyõzelemért a hátországban. Közbejött egy váratlan apróság is: a sztálingrádi összeomlás, a voronyezsi katasztrófa. Ezért, mielõtt Kisvárdáról és Sárospatakról vagonba terelték a büntetõszázadokat, a mi körletünk bejáratához, a volt szállodaépület kapujára a kisvárdai tisztiorvos kiszögeltette a vöröskeresztes feliratot: TÍFUSZZÁRLAT! KI- ÉS BEHAJTANI SZIGORÚAN TILOS!
    A hadügyminisztériumi rendelkezés úgy szólt, hogy büntetõszázadot fél évnél tovább nem szabad az ország területén tartani. Ezért, amikor a kisvárdai tífuszzárlat után, a Patak-völgyben kitelt a fél esztendõnk, leszereltek bennünket, s ki-ki visszakerült régi lakhelyére, börtönébe, internáló táborába.
    A hatvan éve elkezdett börtönnaplót az internáló táborban írtam tovább. Napközben jobbára a szalmazsákban õriztem, este, ha írtam, a kollektíva valamelyik tagjának, barátaim egyikének mindig akadt elfoglaltsága odakint a folyosón vagy az udvaron, hogy figyelmeztessen, ha õr közeledik.
    Már negyvenháromban elkészült az 1941-42. évrõl szóló visszaemlékezés, megtelt sûrû sorokkal a százlapos füzet. Ettõl kezdve a kézirat tartósan a szalmazsák mélyén pihent, türelmesen várva gazdája szabadulására.
    Ehelyett az történt, hogy a következõ év márciusában a hitleri seregek elözönlötték Magyarországot. Már néhány nappal késõbb kétszeres szögesdrótot vontak a tábor köré, s õreinket géppisztollyal szerelték fel. Az egész országban tombolt a rémuralom, tízezreket hurcoltak iszonyú pusztulásba, a nácik azt tehették, amit akartak. A rendõrség helyébe csendõröket vezényeltek Garanyba az ország másik végébõl, a szombathelyi tanosztály egy századát, mely ott, a zempléni dombok között kedvére gyakorolhatta a szadista emberkínzás minden fogását. Mind gyakrabban jártak be a táborba az SS-ek, s néhány civil is érkezett, akirõl nem volt nehéz kitalálni, hogy a Gestapo embere. Napjában többször felsorakoztattak bennünket, s minden alkalommal gondosan számoltak, osztályoztak, felírták a létszámot. Sejtettük, azt méricskélték, hány vagonba tudnak bezsúfolni bennünket, s hogy ez még könnyebben menjen, elvették minden legapróbb ingóságunkat is, mondván, nekünk már úgysem lesz semmire sem szükségünk.
    Azokban a napokban a kockás füzetet kivettem a szalmazsákból, felmásztam vele internáló táborbeli lakosztályunk - az egykori gróf Almássy uradalom istállójának padlására, néhány téglát kiemeltem a falból és egy befõttesüvegbe zárva belesüllyesztettem az irkát a falba. Gondoltam, ha elvisznek bennünket valamelyik németországi koncentrációs táborba, és onnan nem térünk vissza, talán egyszer majd a fal valamelyik lebontójának csákányütése nyomán a csörömpölõ üveg felhívja a figyelmet irományomra: hírt ad rólunk, utunk egyik szakaszáról, életünkrõl, álmainkról, szándékainkról, sorsunkról...
    1945-ben jóval az ország felszabadulása után kerültem haza az alsó-sziléziai Dörnhauból (mai lengyel neve Kolce) és szülõvárosom, Komárom helyett kecskemét lett új otthonom.
    Olykor eszembe jutott a garanyi falba rejtett kézirat, de a hajdani internáló tábor egyrészt túl volt a határon (mai szlovák neve Hran), másrészt nem hittem, hogy a háború utolsó esztendeje, mely hidakat, katedrálisokat, városokat porlasztott szét, megkímélte a rozzant, düledezõ garanyi istállót.
    Egy alkalommal pesti ismerõs, táborbeli társam, Lesznai Lajos, a Szikra Könyvkiadó szerkesztõje látogatott el Kecskemétre.
    - Mondd, hová lett az az irka, amibe te szüntelenül írogattál valamit Garanyban? - kérdezte.
    Elmondtam neki, hogy hol maradt. Unszolására levelet írtam sátoraljaújhelyi barátaimnak, akik átmentek érte az egykori táborba, egy szlovák földmûves szövetkezet akkoriban éppen lebontásra váró szénaraktárához. Rajzom alapján megtalálták a falban rejtõzõ befõttes üveget, s benne a naplót, mely nyomtatásban 1948 karácsonyán látott napvilágot Szeged, Csillagbörtön címmel.
    Ez lett az elsõ könyvem.

DOKUMENTUM

SCHIFFER JÁNOS

Emlékezni jöttünk...*

1939. szeptember 1-jén bekövetkezett az, amit sokan sejtettek, de sokan nem tettek ellene. A hitleri Németország lerohanta Lengyelországot: Európa lángba borult. Sokan féltek ettõl, de nagyon kevesen voltak a bátrak, akik felhívták a figyelmet a veszélyre, és tettekkel is felléptek a terjedõ fasizmus ellen. Akkor már Németországban álltak az elsõ koncentrációs táborok. A táborokba gyûjtötték a demokratákat, antifasisztákat, papokat, baloldaliakat.
    Hasonló szégyenletes helye volt Budapestnek, a magyar történelemnek a Margit körúti fogház. Minden indoklás nélkül bezárt, megkínzott és Dunába öldösött rabjainak egyetlen "bûnük" volt: békét, demokratikus Magyarországot akartak. Felléptek a német fasiszták és magyar pribékjeik ellen.
    Nemrégiben nemzetvédõk csoportja azzal tiltakozott a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság címû filmjének forgatása ellen, hogy Magyarországon nem voltak koncentrációs táborok. Ennek az aljas és pszeudo-fasiszta véleménynek a megfogalmazóit is emlékeztetni akarjuk arra: az emberiség, a nép ellen nem csak a koncentrációs táborok felállítói követtek el halálos bûnöket, hanem azok is, akik az országot háborúba vitték, amelyben elpusztult az utolsó békeév nemzeti jövedelmének ötszöröse és a nemzeti vagyon 50 %-a. Elpusztult a gyárak, gépek 50%-a, a sínhálózat 40%-a, mozdonyok 80%-a. Az ostrom következtében Budapest 36 ezer lakóházából 29 ezer megsérült. Nem maradt épen egyetlen Duna-híd sem. És elpusztult 900 ezer ember. És a nép, az emberiség ellen azok is halálos bûnt követtek el, akik a katonákat aknamezõre küldték, akik a gettókat felállították, akik a vonatokat elindították, és azok is, akik tudtak volna tenni ellene, de nem tettek. A szörnyû emlékû Margit körúti fogház falai sok bûnt, szenvedést és vért láttak, ami mindazokra rávetíti árnyát, akik a fasiszta rendszert menteni próbálják, vagy csökkenteni akarják bûneit.
    1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot, egyik leghûségesebb, parancsait meggondolás nélkül és saját nemzetét feláldozva teljesítõ szövetségesét. A németek már egy megfélemlített, legyengült, az igazságtalan háborúban sokat szenvedett országot foglaltak el. Akkor már fiaink legjava Oroszországban szenvedett fagyhalált; a megbízhatatlanok, zsidók, baloldaliak ezrei munkaszolgálatosként aknamezõkön lelték halálukat.
    Akkor, az ellenállási mozgalom felhívásait olvasva, senki nem gondolta, hogy a szenvedéseket, a fasiszták garázdálkodását lehet még fokozni. A nyilas rémuralom azonban mindenen túltett.
    A Margit körúti fogház, amelyik már  korábban is a terrorista különítményesek garázdálkodásának és vérengzésének színhelye volt, az utolsó percekig szolgálta a legsötétebb erõket. Szinte hihetetlen, de a Vörös Hadsereg ostromgyûrûjében, az oroszok pergõtüzében és a szövetségesek bombatámadásai közepette folytak a letartóztatások, kínzások, a foglyok akasztása, Dunába lövése. Mintha nem lett volna még elég a bûn. Márai Sándor 1945-ben a pusztítás láttán írta a következõket: "Ez a magyar társadalom oly bûnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bûntudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd hangosan vagy titkosan, akik bûneinek itt maradt bûnjelei, a zsidókra és mindenkire, aki bûneire emlékezteti. Mentõl hangosabban kiált az égre egy bûn, annál kínosabb, ha bûnjelek maradnak a gaztett után."
    Örülnünk kell, hogy a Margit körúti fogház nincs többé. Annak azonban nem örülhetünk, ha az itt szenvedett és elpusztított mártírok emléke halványul a nemzet emlékezetében. A mártírok, antifasiszták, ellenállók emlékének megõrzése az egész nemzet immunrendszere, hogy fasiszta méreg újra ne mételyezhesse. Ezért fontosak a bûnjelek, és az, hogy szembesüljünk velük. Ezért fontos, hogy az emlékmû méltó módon kerül visszaállításra.
    Ma emlékezni jöttünk, és olyanok is eljöttek és emlékeznek, akik tettek a háború ellen, a fasizmus ellen küzdöttek, és akiket ebben az épületben tartottak fogva. Elõször azonban én szeretnék édesapámról megemlékezni, aki nem beszélt csillaghegyi fogságáról, a Margit körútról és Dachauról sem, így édesanyám visszaemlékezésébõl tudok csak idézni.
    "Pár nap múltán, egy reggel Egger Lajos kopogtatott be az ajtómon. Szerény, sötétkék ruhájához gyöngyházszínû nyakkendõt viselt, mint egykor a Szász Károly utcában, a pártnapokon. A tekintete sem változott. Rám nézett, egy kicsit mosolygósan, s mintha a lánya lettem volna, olyan hangon kérdezett: - Remélem jól vagy? Nincs semmi baj?
    Csakhogy én erre elsírtam magam. Nem gyengeségbõl. Nem is azért, hogy szánalmat keltsek, részvétet kapjak, hanem mert úgy tûnt: oly rég nem láttam emberi arcot, nem hallottam emberi beszédet.
    - Ne sírj. Nincs olyan nagy baj. Igaz, Pali lebukott, de hallgat. Apád biztonságban van. Pali hallgatása megvédte õt, engem és az egész Magyar Frontot. Senki sem bukott le azóta, mióta õt letartóztatták.
    - De vele, vele mi lesz? - kérdeztem, miközben könnyeim törölgettem, és leültem az ágy szélére.
    - Mi lenne? - felelte. - Nem tudnak rábizonyítani jóformán semmit sem. Nem találtak nála semmilyen anyagot, ami bizonyíték lehetne ellene... Õ pedig hallgat...
    Aztán Egger Lajos megjegyezte: - A háború úgysem tarthat már soká. Vége lesz, s akkor Pali is szabad lesz. "
    Sajnos, a háború tovább tartott. Apám több mint egy év múlva Németországból negyven kilósan, de hazaért.
 

* Elhangzott a Margit körúti mártíremlékmû visszaállításakor, 2003. szeptember 1-jén.
 

MÛHELY

ILLÉS LÁSZLÓ

A tradicionális liberalizmus mint
nemes álom és a jelenkori nyers valóság

Ralf Dahrendorf új könyvérõl

A közelmúltban jelent meg Ralf Dahrendorf (1929) legújabb könyve (Auf der Suche nach einer neuen Ordnung [Egy új rend nyomában], Verlag C. H. Beck, München, 2003). A jeles szerzõ e kötetben a Krupp Mûvek Kulturális Intézete által szervezett elõadássorozat anyagát tette közzé, amelyet a 21. századra tekintve tartott a "szabadság politikájáról". Az Ezredvég olvasóinak talán célszerû bemutatni a szerzõt, mivel Dahrendorfot nálunk a szociológusok és politológusok szûkebb körén túl kevesen ismerik, noha õ jelenleg a nyugati térfél legkiválóbb liberális gondolkodói közé tartozik. A szociológia egyetemi tanáraként mûködött Hamburgban, Tübingenben és Konstanzban. 1974-1984 közt a londoni School of Economics igazgatója volt, 1987 után pedig egy évtizeden át a St. Anthony's College-t vezette, és az oxfordi egyetem professzoraként tevékenykedett. 1993 óta tagja az angol parlament felsõházának. Számos könyve közül kiemelnõk a tavaly második kiadásban megjelent Krisen der Demokratie-t, és szintén a közelmúltban (negyedik kiadásban) megjelent emlékiratait.
    "A liberális rend minden polgár birtoka - írja Dahrendorf. - Ha ez megvalósult, csak akkor beszélhetünk szabad társadalomról, amely garantálva van, ha valamely politikai rendszer elérte legfontosabb célját: egyenlõ életesélyeket tudott nyújtani valamennyi polgár számára. A fõ kérdés az: miképpen lehetséges ezt a szabadságot megõrizni ott, ahol létezik, és hogyan lehet megteremteni ott, ahol hiányzik, egy olyan világban, amely áttekinthetetlenné és irányíthatatlanná vált, s amelynek nincsen többé valamely szilárd támasza?"
    Különösen fontossá váltak ezek a kérdések az elõadássorozat idõpontjában, 2001 õszén és 2002 tavaszán, azaz a szeptember 11-ei terrortámadás és az afganisztáni megtorló bombázások után és az Irak elleni amerikai-angol hadmûvelet fokozódó elõkészületei idején.
    Dahrendorf tisztában van azzal, hogy elõadásaiban a "támasz nélkülivé vált világ" (die haltlose Welt) feltoluló problémáit legföljebb új aspektusból megvilágítani, de megoldani nem tudja. Szerényen megjegyzi: "Kísérletet tettem arra, hogy néhány adalékot nyújtsak a világ zûrzavarának a megértéséhez a 21. évszázad kezdetén. " Úgy véli, a globali-záció fogalmával nincs kielégítõen megjelölve a világállapot, õ Anthony Giddens, az angol Munkáspárt teoretikusa nyomán inkább egy "fékjeitõl elszabadult", egy "támasz nélkülivé vált világ" anomíáját (kaotikus állapotát) látja.
    Dahrendorf azok közé a ritka konzervatív-liberális teoretikusok közé tartozik, akik - elhárítván a populizmus hamis vádját - könyörtelen õszinteséggel tárják fel saját társadalmuk, a tõkés társadalom anomáliáit. Egyidejûleg azonban elhatárolja magát még az ún. "scientific community"-tõl (a tudomány közössége szervezetétõl) is, mert Karl Popperrel együtt úgy véli: "minden szervezeti kötöttség valamely mágiához, végül is az inkvizícióhoz vezet". Ez nyilvánvalóan feloldhatatlan dilemma: világosan látni a "való világ" állapotát, és ugyanakkor riadtan elhárítani minden olyan "szervezetet", amely ezen az aggasztó állapoton változtatni tudna (vagy óhajtana!), nos, ez ma a lelkiismeretes liberális értelmiség klasszikus tudati-érzületi képlete.
    Dahrendorfnak van egy nemes varázsszava, amellyel minden bonyolult helyzeten átsegíteni reméli magát, s ez a  szabadság idolja. Eredete természetesen a nagy francia forradalom tézisei közül való, minthogy õ törhetetlenül a felvilágosodás racionalista örökösének tudja magát. De azt is tudja, hogy a lánglelkû õsök nem mérlegelték eléggé: nincs-e ellentétben a szabadság és az egyenlõség fogalma, hiszen azóta nyilvánvalóvá vált: ahol a szabadság mint legfõbb jó akadálytalanul mûködik, ott az egyenlõség elõbb-utóbb csorbát szenved. Az az egyenlõség ugyanis, amely csak az utópisták (és inkvizítor utódaik) álmaiban szerepelt, lévén, hogy az emberek körülményeik, képességeik, egyéni sajátszerûségeik folytán tényleg nem egyenlõek. De alapvetõ erkölcsi (és politikai!) törvény minden demokratikus, liberális társadalmi rendszerben, hogy az életesélyt (die Lebensschansen) mindenki számára megteremtésék. Ez az a vonása Dahrendorf elméleti gondolkodásának, amely meredeken elválasztja õt a "mindig így volt, mindig így lesz" cinikus álliberálisaitól, akik a szabadság áldásainak kedvezményezettjeit készek egy szûk körre korlátozni.
    Dahrendorf szociológiai, elméleti megfontolásait (ritka eset!) lelkiismereti mozzanatok is motiválják: tisztában van vele, hogy a nyugati övezet életszínvonaláról, mint pozícióról kitekintve, sajátos színben jelennek meg a második, harmadik, sõt ma már a negyedik világ problémái. Nem lenne liberális Dahrendorf, ha a kiáltó ellentétek a "tõke és a munka" klasszikus kontrasztjaként jelennének meg gondolkodásában, ehelyett - a politika felépítményei szférájában elmélkedve - az éhínségeket és az általános elmaradottságot a diktatúrák, a jólétet pedig a szabadságot birtokló demokráciák övezetébe utalja. Mindazonáltal figyelemre méltónak tartja, hogy a GPD (Bruttosozialprodukt) a fejlett országokban az utóbbi fél évszázadban megnégyszerezõdött, az OECD országaiban a több tényezõbõl (jövedelem, képzettség, élettartam) összetevõdõ "az emberi fejlõdés indexe" (Human Development Index) több mint 50%-kal növekedett. A világ fejlett és fejletlen övezetei közt gyorsuló ütemben elmélyülõ szakadék közvetlen-közvetett okainak és összefüggéseinek vizsgálata azonban sajnálatosan elmarad. Dahrendorf számtalan vonatkozásban súrolja a végsõ felismeréseket, a radikális megjelölések, a neokolonizáció természetrajzának leírása azonban nem várható el tõle. Marad az önmagában helytálló, de mégiscsak részleges következtetés: a szabadság hiánya kiöli az emberbõl az egyéni kezdeményezõkészséget, ez minden bajok oka.
    Ám a kontraszt, amit bemutat, a következtetések levonása nélkül is beszédes. Abból indul ki, hogy a globalizáció kizárja a demokratizálódást, következõleg a szabadságot. Sõt, éppenséggel növeli az ellentéteket a gazdag és szegény régiók között. Afganisztánban - írja - a világ leggazdagabb állama viselt háborút a világ legszegényebb országa ellen. Egyetlen "okos" amerikai bomba egymillió afgán napi jövedelmének felelt meg; egyheti bombázás azonos volt az ország egyévi GDP-jével. Az OECD-országok a világ lakosságának 10%-át teszik ki; az ENSZ Gazdaságkutató Intézete adatai szerint viszont 1,2 milliárd ember, a Föld lakosságának egyötöde él teljes nyomorban. A 80-as években az Egyesült Államokban az 1%-nyi legjobban keresõk jövedelme megduplázódott, miközben az alsó 20%-é egytizedével csökkent.
    Fenntartható-e ez az állapot? - kérdezi Dahrendorf. - Nem lesz-e ez a szabadságot fenyegetõ újabb konfliktusok forrása? Újra kezdõdnek-e a 19. és a 20. század osztályharcai, avagy a drog terjedésével, a társadalomból teljesen kihullott lumpen rétegek (a negyedik rend) rohamos kiterjedésével, a tömeges öngyilkosságot "gyakorló" szekták (pl. Pater Jones Guyanában) mûködésével, a fasizmus táptalajával önmagunkat pusztítják a vesztesek milliói? (A társadalmi nyugtalanságok elfojtására bevethetõ rendteremtõ alakulatok szervezésérõl Dahrendorf nem szól.) Makabr módon, szinte nosztalgikusan tekint vissza Dahrendorf a "klasszikus" keretek között vívott egykori osztályküzdelmekre, amelyek "kiszámíthatóak" voltak. Mára eltorzult ez a "természetes dialógus". "Az új globális osztály - írja - szimbolizálja a reményt egy korábban sohasem álmodott mértékû gazdagságra; mindazokat pedig, akik ki vannak zárva a demokratikus részvételbõl, explozív indulatok töltenek el. Anthony Giddens nyomán éles konfliktushelyzeteket láthatunk kialakulni a kozmopolitizmus és a fundamentalizmus között: a nyertesek tapasztalataikat a világpolgári társadalom elvévé emelik, a vesztesek pedig archaikus abszolútumokba kapaszkodnak, s arra is készek, hogy öngyilkos terrorcselekményekre vállalkozzanak."
    Dahrendorf mindezek nyomán meglehetõs aggodalommal tekint a jövõbe, az Új Világrend felé. Fukuyama naiv képzelmeit, miszerint a kommunizmus bukásával a liberalizmus világméretû gyõzelme következett el, a hegeli fejlõdéseszmény kései visszhangjának tartja. Hegel szerint ugyanis a történelemben mûködõ világszellem tervszerû és ész-szerû módon halad elõre a tökéletesedés felé. Ez a világszellem idõközben hol a porosz állam militáns erkölcsi eszménye, hol a világkommunizmus látomása, hol az "ezeréves náci birodalom" képzelme, hol a liberális eszme eufóriája alakját öltötte. Csakhogy Dahrendorf inkább Michael Oakeshott-nak ad igazat, aki egy elõadásában a történelem hajóját egy kikötõ nélküli és feneketlen tengeren hánykolódó vitorláshoz hasonlította, amely meghatározott cél nélkül sodródik a mélységek fölött.
    Melyek azok a veszélyek, amelyek a liberális teoretikus Dahrendorfot nyugtalanítják, s amelyek fogékonnyá teszik az új világrend kialakítását szorgalmazók buzgalmának minõsítése iránt? Röviden: az életkörnyezet gyors ütemû tönkretétele, a nukleáris veszély és a vesztesek gyûlöletének áradata. Ez utóbbira tekintve Dahrendorf bátor kijelenteni: "A szabadság politikája számára nincs nagyobb feladat a 21. század kezdetén, mint a sikeresek életesélyeit az OECD-országokban lehetõleg mindenki számára, és az egész világon lehetõ sokak számára biztosítani. De nincs nehezebb és egyben veszélyesebb feladat sem ennél" - teszi hozzá figyelmeztetésül, nyitva hagyva azt a dilemmát is: az esélyek mérsékeltebb "elosztása" a harmadik-negyedik világ számára mennyiben fékezi az agresszív gyûlölet hullámait, különös tekintettel arra, hogy - a tapasztalatok szerint - a piacgazdaság szabadsága felé történõ áttörés rendszerint a nyomor újabb fázisán át vezet.
    Noha Dahrendorf a realitásokból kiindulva maga is rendkívül bonyolult és szinte beláthatatlan perspektívájú feladatnak véli a szabadság és demokrácia = jólét kiterjesztését a harmadik világra, élesen (és ironikusan) utasítja el azok álláspontját, akik eleve és elvileg elzárkóznak e "kiterjesztés" kötelme elõl. Negatív példaszemélye az a Jeanne Kirkpatrick történész (egyidõben az Egyesült Államok képviselõje az ENSZ-ben), aki 1979-ben A diktatúrák és a kettõs morál címû elõadásában deklarálta, hogy a demokrácia és a jogállam csak a civilizált övezetek privilégiuma lehet. Mint kifejtette: "Hiábavaló fáradozás ezt mindenkire kiterjeszteni. Éppen ezért az amerikai külpolitika számára idõpocsékolás a szabadság áldásait másokkal is megosztani."
    Dahrendorf számára az izolacionizmus, fõleg a nemzetállami bezárkózás egyúttal a mások szabadságát veszélyeztetõ törekvés. Újabb dilemmaként kísérli meg értelmezni az Európai Unió szervezõ elveit: kevéssé látja hatékonynak az Európai Parlament munkáját, s Larry Siedentop-pal vallja: "Paradox módon az európaiság új retorikájával szemben sohasem voltak a nemzeti törekvések oly erõsek, mint éppen ma." Nem látja valószerûnek, hogy az Európai Unió az egyetlen szuperhatalom ellensúlyává váljon; változatlanul hiszi, hogy az Egyesült Államok õrzi még az alapító atyák demokratikus tradícióját, de egyúttal kijelenti: "Az, hogy egyetlen szuperhatalom létezik, nem jelenti azt, hogy az Új Rend elvei minden vonatkozásban és mindenütt hozzá igazodjanak. [...] Az egyetlen világhatalom egyoldalú politikája, úgy, ahogy az Jeanne Kirkpatrick kifejtésében megnyilvánul, akadályt jelent a liberális rendhez vezetõ úton, amelynek tervezetét itt felvázoltam".
    Dahrendorf fejtegetéseinek számos fontos vonatkozásától - helyhiány miatt  - el kell tekintenünk; de különösen fontos még megemlíteni az egyesek (Claus Offe, Jürgen Habermas) által a "munka társadalma" (Arbeitsgessellschaft) helyére állítani szándékolt "információs társadalom" elmélete egyoldalúságának bírálatát, amely szerinte új meritokráciát (osztályellentéteket) szül, s megsemmisíti a társadalomnak a kreatív munka alapján valóban reális strukturálódása lehetõségét. Nem lehet nem észrevenni, hogy a konzervatív-liberális Dahrendorf nem tudta beváltani a könyve címében megelõlegezett tézist, visszariadt attól, hogy érzékletesen megfogalmazza a körvonalazódó Új Világrend valóságos mibenlétét. Ezt ugyanis már a globalizáció neoliberális ügyvivõi alakítják; aktivitásuk jellemzésére - úgy lehet -  már nem is elégséges a neoliberális megjelölés. Talán hozzásegíthette volna Dahrendorfot a precízebb meghatározáshoz, ha nem a 2003. év tavaszán lejátszódott közel-keleti események elõtt zárja le fejtegetéseit.
 
 

TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN

"Az orchideák pápája"

Soó Rezsõ (1903-1980)

A tudós akadémikussal Illés utca 25. szám alatti szolgálati otthonában, a budapesti botanikus kertben készítettünk portréfilmet. Büszkén mutatta be a kertet és az épületet, amelynek szomorú nevezetessége, hogy 1944. november 23-án innen hurcolták el a fasiszták Bajcsy-Zsilinszky Endrét.
    A kert egyik legszebb része az az üvegház, melyben az orchideák mintegy 24 000 fajtájának néhány tucat gyönyörû példánya volt látható. Soó Rezsõt nem véletlenül nevezte a botanikus szakirodalom az "orchideák pápájának".
    A lakásban minden a tudós gyûjtõszenvedélyérõl tanúskodott. Nagy értékû bélyeggyûjtemény, ritka kéziratok, cicafigurák és eleven díszmacskák. 1903-ban született Székelyudvarhelyen, s már ottani diák korában szívta magába a botanika szeretetét. Huszonkét évesen jelentette meg elsõ monográfiáját Az európai és mediterrán orchideák címmel. A kolozsvári egyetem könyvtárában búvárkodva írta külföldön is megjelenõ tanulmányait, melyek nemzetközi elismerést szereztek már ifjúkorában. Egyetemi tanulmányait mint Eötvös-kollégista fejezte be.
    1926-ban már ismert botanikus, a berlini Collegium Hungaricum tagja lett. Széleskörû érdeklõdése kiterjedt a puszták keletkezésére és a mocsarasodásra. A nyírségi Bátorliget védett területté nyilvánításában fontos szerepe volt. Hatalmas irodalmi munkássága kiterjedt erdélyi iskolák részére írt tankönyvekre, 2800 cikkre, 90 könyvre. Legfõbb mûve A magyar flóra és vegetáció - rendszertani, növényföldrajzi kézikönyv hatkötetes enciklopédikus munkája volt.
    Könyveit tizenhat országban fordították le és adták ki. Ötven növényt neveztek el róla. 27 évesen a debreceni egyetem professzorává nevezték ki. Tudományos pályafutása alatt a biológia, a botanika hatalmas fejlõdésen ment keresztül, és õ úgy érezte, hogy a leíró tudományok értéke csökkent. Ezután fokozott figyelmet fordított a nagyüzemi mezõgazdaság olyan problémáira, mint a különbözõ növények együttlétét tanulmányozó növénycönológia, a növényszociológia, az ember és a növényvilág kapcsolata. Foglalkoztatta az erdõk aljnövényzetének problémája, az erdõtelepítés és az ezzel elválaszthatatlanul összefüggõ természetvédelem. Hatalmas munkabírása legendás volt, de kíméletlenül õszinte szókimondása is.
    A húszas-harmincas évek a jobboldali mozgalmak megerõsödését hozták. Egymás után alakultak a különbözõ nevû, de egyívású szervezetek. Soó Rezsõ így beszélt ezekrõl az idõkrõl: "Már diákkoromban is nehéz volt távol tartanom magam e bajtársi egyesületektõl. Az Eötvös-kollégiumban elég szabad szellem uralkodott. Jómagam polgári radikális nézeteket vallottam. A 30-as években a debreceni Ady-társaságban, a tudományos diákkör elnökeként, haladó fiatalokkal megszerveztük a falukutatást. Részeredményeink meg is jelentek, de munkánkat a háború kettétörte. Akkor kerültem kapcsolatba népi írókkal, a szegedi fiatalokkal. Mint dékán elõadásra kértem fel a - Gulyás Pál szavaival élve - "csendõrszagú" Veres Pétert. Késõbb persze a Nemzeti Parasztpárt tagja lettem. 1945-ben pedig egyik vezetõje a Magyar-Szovjet Mûvelõdési Társaságnak. Közben öt folyóirat fõszerkesztõje voltam, bizottsági feladatokat láttam el. Ez sajnos, sok idõt vont el a tudományos munkámból. Barátságba kerültem Móricz Zsigmonddal, Babitscsal, Karinthyval, Tamási Áronnal, sõt két olyan egymástól távol álló, kiváló elmével is, mint Lukács György és Németh László."
    Arról is beszélt, hogy tudományos nézetekben soha nem ismert politikai, ideológiai különbségeket. Bejárta szinte az egész világot, az északi tundráktól a líbiai sivatagokig. Szakértelmét, tudományos eredményeit számtalan tiszteletbeli tagsággal ismerték el.
    A lakás igen sok értékes mûvészeti tárgyat õriz, s õ már mindezeket még életében különbözõ múzeumokra, tudományos intézetekre hagyta. Szemérmesen és nem szívesen beszélt anyagi helyzetérõl, amely épp csak elég volt önfenntartására. Büszkén vallotta, hogy mûkincseitõl semmi áron sem válna meg. "Patrióta becsületem nem engedi meg, hogy bármit is gyûjteményembõl kiemelve értékesítsek és ezáltal a közintézményi örököseimet megrövidítsem."
    Sok nehéz harc, vita kísérte életútját, de ezeket bátran viselte, vállalta. Sõt, némi keserû humorral felemlítette, hogy barátja, Németh László róla mintázta Szörnyeteg címû drámájának címszereplõjét.  Nagy  formátumú,  ellentmondá-soktól sem mentes, jelentékeny alakja volt a magyar tudománynak. Eredményeit, tudósi nagyságát azonban senki sem vitatta el. Kétszer részesült Kossuth-díjban, 1951-ben és 1954-ben.
    Hetvenhét éves korában, 1980. február 10-én követte imádott feleségét a halálba. Nem sokkal halála elõtt, mintegy összegezve életét, gyakran idézte Babits Mihály sorait:

    Barátaim egyenként elhagytak,
    Akikkel jót tettem, megtagadtak,
    Akiket szerettem, nem szeretnek,
    Akikért ragyogtam, eltemettek.