NEMES LÁSZLÓ

Még egyszer Velence

Még egyszer, talán utoljára. A sors ajándéka, egyik késõi ajándéka. Ülök a tér, a Piazzetta árnyas árkádja alatt, nézem ezt a páratlan látványt: jobbra tõlem a napfény millió színében tündöklõ tengeröblöt, bohókás, ringó bárkákat, méltóságteljes fehér hajókat, szemben a Dózse-palota zord évszázadok, zsarnokság, hatalom, besúgók, gyilkosságok komor, ormótlanul is gyönyörû rózsaszínû tömbjét, hatalmas ablakaival, játékosan csipkés oszlopaival, balra a Szent Márk székesegyház túlcsorduló pompája, a Campanile szikrázó égbe nyúló tornya, a Szent Márk tér szédítõ forgataga: galambok százezrei közt tébláboló, bámész turisták tömege: az egész világ. Feketék, fehérek, sárgák, egy gyönyörû barna hindu diákpár, hangos, öreg amerikaiak, gazdag meg nem is olyan gazdag németek, idegenvezetõjük magasra tartott zászlója nyomában igyekvõ, szorgalmasan, kötelességtudón fotografáló japán turisták, és gyerekek, gyerekek, gyerekek… napsütötte boldog, felszabadult zsivaj.
    A sors különleges ajándéka volt az is, amikor elõször juthattam el ide: kis híján hetven esztendeje, jutalomüdülésre mint olaszul tanuló gimnazista diák. Itt ültem akkor is az árkádok alatt, ugyanezek a komor, játékosan pompás, gyönyörû, öröknek tetszõ díszletek között; turisták, bámészkodók forgataga, galambok szárnycsattogása, nyüzsgése, a tömeg ugyan kisebb a mainál, feketék, sárgák még nem igen fordulnak itt elõ; ennek az indiai diákpárnak a szülei vagy nagyszülei aligha jutottak el ide, hacsak nem maharadzsák - bár nyilván ezek a mai turisták se páriák, utcai árusok és kígyóbûvölõk gyerekei. S ott jobbra, a parton túl, a szikrázó napsütésben akkor is a békésen ringó bárkák, karcsú gondolák, de a Canal Grande torkolatában komor hadihajók; valahol messze, Etiópiában már hullottak a bombák, és itt, ezen a pompás, örök napsütötte téren a gyerekek vidáman énekelték: faccetta nera, bell'abissina, fekete pofika, szép abesszin leányka, szabadságot, új törvényt, új királyt hozunk nektek. És azok a kikötõ pompás díszeinek tûnõ nagy hadihajók már újabb vizekre készülõdtek. Madrid csak egy várost jelentett nekünk, Guernicának a többségünk a nevét se hallotta még, de a szép, nagy hajók gépe már dohogott, kéményük már füstölt a Canal Grande torkolatában. Faccetta nera, ebbõl mi lesz?
    Hát megláttam ezt is. Itt voltam, itt ültem ezen a gyönyörû, napsütötte téren 1945 nyarán, a Lidóról jöttem át, ahol elegáns nyaralók, vidám fürdõzõk helyett értelmetlen barikádok, épületek roncsai, betontörmelékek áztak a még mindig alattomos aknákat rejtõ vízben; az ország belsejébõl, a nyomorba döntött, szép Itália romos városaiból, bombák szaggatta útjain át érkeztem Velencébe, itt ültem újra a Piazzetta árkádjai alatt, itt a téren a díszletek, itt állnak változatlanul: a történelem szerencsésebb pillanatainak (Szerencsésebb? Ki tudja, kinek volt szerencsésebb vagy szerencsétlenebb az is ?) örök kincsei; csodálatos módon itt maradtak épen, változatlanul; turisták forgataga helyett amerikai és angol katonák - köztük jómagam is -, a galamb is kevesebb, nincs aki etesse õket, aki etetné, annak sincs mit ennie, néhány árus a régi, harsány hangon háború elõtti megmaradt emléktárgyakat kínál a katonáknak, gyermekük éhes száját betömni akaró anyák - tanítónõk, postáskisasszonyok, lerombolt gyárak egykori munkásnõi - árulják önmagukat.
    És aztán, alig másfél év múltán, hazafelé menet, itt voltam újra; talán valamivel már több a galamb, de ember alig lézeng Európa e páratlanul szép terén - turisták hogyan jöhettek volna Európa romba dõlt városaiból, csaták, bombák, Auschwitz, Sztálingrád, Berlin, temetések és temetetlen szeretteik még ki sem hûlt emlékei közül? Én magam szinte pillantásra se méltattam a Dózse-palotát, a Rialto pompás ívét, nem turista voltam, csak átutazó, szemem elõtt az otthon, a jövendõ: az elképzelt szabadság, az egyenlõség, az emberi méltóság, a földi paradicsom megálmodott világa.
    Aztán végre, hosszú évek múltán - megint csak a sors újabb kegyelme - megint Velence. Elsõ állomás az otthonról jött, az otthonról oly szerencsésen eljutott turistának, elsõ ablak egy másik, színesebb világra - jobb világra, vagy mégse? Ki tudhatta, ki tudhatja? De felszabadultabb, színesebb, fiatalosabb, valahogy jobban csillog megint a dóm millió dísze, cirádája, másképp nevetnek a vízen sikló gondolákban a szerelmespárok, ragyog a napfény, Volare - szól mindenütt a tévé, a rádió, volare, dalolja Modugno, repülni, repülni - de hová? Meddig? Miért?
    És évrõl-évre több a turista, jönnek már fehérek, sárgák, barnák, feketék, jövünk, jöhetünk idõnként már mi is, ha megtakaríthattuk valahogy az árát, ha kivártuk a sorunkat, a hatóság kegyét. És él ez a város, és szépül és öregszik, és díszesebb, és süllyed, hogy el ne feledjük az elmúlást, a zsúfolt kirakatok, ámuló tekintetek, nevetések, karneválok mögött a támfalakkal, mérhetetlen költséggel, fantasztikus tervekkel, technikával feltartóztatott halált, mely akárcsak bennünk is - mint fogunkban az idegen anyag - úgy szaporodik.
    Ülünk egyszer, egy ragyogó nyári délutánon a Szent Márk tér egyik kávéházának teraszán, óriási tolongásban, a világ legszebb díszletei között; gondtalanul nevetõ felnõttek és gyerekek etetik, hívják magukhoz galambok ezreit, szalonzene szól: Lehár, Kálmán Imre andalító keringõi - ugyanúgy ülhetett, ugyanígy hallgathatta itt a zenét Molnár Ferenc, miközben valamelyik vígjátékát vázolta fel, vagy akár Thomas Mann is, amikor a Halál Velencében-t álmodta meg - igazi békebeli hangulat, mondjuk egymásnak a kávéscsészénk fölött, igazi béke… - Igazi béke? - nézünk egymásra döbbenten, hiszen a kikötõben hadihajók állnak megint, vadászrepülõk, nehézbombázók húznak el fölöttünk a közeli légitámaszpontról; itt a szomszédban, mindössze az Adria túloldalán, romba dõlnek a házak, a hidak; tegnap még szomszédok, testvérek, sógorok gyilkolják egymást veszett gyûlölettel… Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád és Még mindig imádom a pesti nõket - játssza a zenekar, és elandalogva hallgatják olaszok, németek, amerikaiak, svédek, indiaiak, japánok.
    És most még egyszer a sorsnak ez az ajándéka. Ülök a Piazzetta árnyas árkádja alatt, nézem ezt a páratlan látványt, a napfény millió színében tündöklõ tengert, a Dózse-palota ablaksorát, vidám turisták mérhetetlen sokaságát, feketék, sárgák, fehérek, ez a világ, ez itt a béke - és elõttem az újság: bombák, terroristák, érdek, fanatizmus, faccetta nera, szabadságot, új törvényt, új királyt hozunk nektek… És emelkedik a víz, korhadnak a cölöpök, szaporodik a világban, szaporodik szívünkben a halál. Pedig olyan gyönyörû ez a tér, ez a város, ez a világ. Hadd nézzem, hadd nézzük még egy ideig!
 

GYÖRE IMRE

Menet

Naponta egyre többet gondolok arra,
mit nem látok meg talán, mert túl a láthatáron,
s ha közeledünk hozzá, annyival távolabb lesz,
az elõttünk lépdelõk sem látnak többet belõle,
mennek feléje mégis, ingtõl feldörzsölt nyakkal,
és fejük biccen egyet, ha keréknyomba lépnek,
vagy nagyobb fûcsomóra az emberlepte réten,
ki számlálja meg õket, nem számlálja meg senki,
nincs elsõ és utolsó, elõl, hátul is jönnek,
idõnként visszanéznek azokra, kik mögöttük
portól köhögnek, õk meg elõre néznek mindig,
rájuk, senki sem kérdi honnan, miért és meddig,
valami belül égõ kényszer sürgeti õket,
az után, ami ott van, épp túl a láthatáron,
csak nem látszik a Mából, tegnapból, sõt a holnap
buckáiról sem, OTT VAN mért mennének különben,
és verõdnének össze a világ négy sarkából:
villan Spartacus arca, nem messze tõle Jézus
Mária Magdolnával, a lyoni takácsok,
Marx Károly is ott lépdel, szakálla kéken fénylik,
Che Guevara is jön, csak épp félkarja hiányzik,
mit amcsikhoz küldtek azonosítás végett,
most ott lángol az égen, hol régen Dél Keresztje,
Éluard, Majakovszkij, Ady, József Attila,
Bert Brecht s a vén Kurázsi néma leánya, Kattrin
dobol, dobol s a dobbal békére riadóztat,
ki sorolhatná mindet: ismerõst, ismeretlent -
mikor indultak régen, idõtlen idõk óta
jönnek s mennek a földön, égi tükrök világán,
egymás nyomába lépnek, magukét hátrahagyják
a késõbb indulóknak, bizonyossággal mennek,
nem várja csoda õket, se Kánaán, se Éden,
tudják, egy nap elérnek az égszegélyen túlra,
hol azt mondják: Szabadság mindenkinek a Földön,
fehérnek, feketének, sárgának, minden népnek,
s holnap még több szabadság, hisz nagyobb lesz az ember,
áttöri minden reggel az elõzõ nap burkát,
mert eznapra már szûk lett,
s az elõtörténeti végtelen éjszakából
- együtt, nem bízzák másra -
az égre felgördítik az addig sosem látott
Új Napot igen, nem mást…
 

Fejük virággal

Fejünk virággal körbe
tövissel elegy fénylik
izzadságcsepp a porban
szentjánosbogár éjjel
nem hajol érte senki
lehelletük a Holdat
elfedi holnap olvad
itt laknak benn a tollban
ha elhajítom magam
velük hajítom szállnánk
és nem találnánk vissza

így meg szívemre ülnek
lógatják fáradt lábuk
szó nélkül értjük egymást
ki mit gondol és mért azt
még mindig tart az út és
ha nem ér véget akkor
hogy érhetnének célba
stafétabot kezükben
fáklya mit addig visznek
míg új kéz nyúl feléje
tenyerük melegét is
adják hát nehezebb lesz
így részenként elérnek
hová indultak egykor
és arcuk lánggal gyúl ki
a Nap tüzében reggel
 

Helyzet

Jó ideje
mindenki hiányzik:
én, te, õ, mi, ti.
És persze õk.
Kár is volt mondani.

Az elsõ szó
nem szalad ki a számon,
mit elhallgatsz,
az épp a második,
mirõl õ nem szól,
harmadik lehetne,
eljuthatnánk vele
félmondatig.

Kinek hiányzik az,
mi el nem hangzik?
Holnapunknak, mely
titokban marad,
s hullott gyümölcsként
poshad kinn a kertben.
Ekként maradok egyen,
akár õ, s te magad.


 
TURI BERTALAN

Tanyán

A megyei lap elõzõ napi hirdetési rovatában közölte a sertésvásárt.
    Özvegy Telekesné korán ébredt. A kombinéra rávette viseltes ruháját, a lábára gumibocskort húzott, kinyitotta a magas ház bejárati ajtaját, amely kertre nézett, és felpillantott. Fátyolosan bár, de felhõtlen volt az ég. Aztán a feljövõ nap sárgás fényével megvilágított hosszú földutat figyelte, melyen autón, vagy szekéren ki tudja, hányan kelnek ma útra hozzá. Meleg májusi nap ígérkezett. Tavaly a kormányrendeletben foglaltak elvették a gazdák kedvét a sertéstenyésztéstõl. A kedvezményeket megvonták, s azt a kevés hízót, amit a begyûjtõk hajlandók voltak felvásárolni, potom áron vették át. De az idén fordult a kocka. Megírta az újság, hogy állami támogatással ösztönzik a gazdákat a sertésállomány bõvítésére. Özvegy Telekesné áldotta az eszét, amiért nem dõlt be az átmeneti szükségállapotnak, és nem adott túl a négy anyadisznón. Az áprilisi vásáron a választási malacok párjáért hét-nyolcezer forintot megadtak. A süldõk darabonkénti ára is e körül mozgott. Telekesné is hasonló áron hirdette meg a sertéseladást. Tegnap, a csepergõs idõben csak két pár malac kelt el. - Adja az ég - sóhajtott özvegy Telekesné -, hogy ma ne legyen esõ.
    A házzal szemben, a kamra folytatásaként az istálló, ahonnan tehénbõgés érkezett. Telekesné nyolc lépcsõn ment le az udvarra. Sok évvel ezelõtt, amikor az urával tervezgették az új ház építését a régi helyén, az õ ötlete volt, hogy az akkori falusi divatnak megfelelõen, a házukba sok lépcsõ vezessen fel. Az otthonuk ne legyen alábbvaló a falusiakétól, ha tanyán kényszerülnek is lakni. A házfal meg a betonfeljáró szögelésében virágoskert, benne margaréta, liliom, és még néhány másféle dísznövény. Díszítésül közöttük szürkésfehér terméskõtömbök.
    Telekesné kinyitotta az istállóajtót, benyúlt oldalra a vasvilláért, s ment az udvar hátsó felébe. A kazal szénából jókora csomót vett a villára, vitte az istállóba. A két zsemle színû, rövid szarvú tehén betolakodott, a szénát a jászolba billentette, majd kézzel kétfelé eligazította úgy, hogy mindkét tehén azonos mennyiségben részesüljön a szálastakarmányból. A villát a falhoz támasztotta, s a széles udvar túloldalára ment, az ólhoz. A gazdasszony közeledtére, a karámokban az almot taposgálva, a malacok meg a süldõk éktelen sivalkodásba kezdtek, az anyaállatok fel-felröffentek. Követelték a reggelit. Az ól közelébe állított szekéren hervadozó zöldfû, melyet az elõzõ nap reggelén kaszált Telekesné az öntözõcsatorna partján.
    Ölre valót merített a szekérderéknyi, illatozó eledelbõl, s a karám deszkafala fölött átvetette a tizennégy választási malac közé. A tarkaszínû, kunkori farkú, apró jószágok túrták, harapták a jó szagú füvet. Telekesné újabb fûadagot a következõ karámba, a nyolc süldõnek lökött. A kamrából szakajtóban szemes kukoricával tért meg az anyadisznókhoz, s az ól falán, az etetõnyíláson át, a vályúba öntötte a sárgálló, szép nagy szemû eledelt. Az üres szakajtóval az udvar közepe táján járt, amikor a porta csendjében meghallotta az anyja kiáltozását. Az edényt a kamraajtó közelébe penderítette, s rohant a házba.
    - Beteg vagyok! Jaj, de rettenetesen görcsöl a hasamba! - sirákolta a vénasszony. Ült az ágyon, térdét a hasához szorította, a felsõ teste elõre-hátra ingott. - Ne ácsorogj itt! Eredj orvosért! Mozdulj már végre lyányom!
    A kékes színû, vékony hajszálerekkel sûrûn behálózott arcon a mély ráncokat csomóba gyûrte a fájdalom, a szederlila ajak beszívódott a fogatlan szájba. A sötétkarikába ágyazott, megfakult kék szemek összeszûkülve meredtek a dunnára. A kócos haj alól izzadságcseppek gördültek alá, s szétmállottak a homlok dús barázdáiban. A koszos hálóing, követve a mozgást, egyszer a horpadt mellre, másszor a görbedt hátra simult a sovány testen. A fonnyadt bõrû, bütykös ujjak görcsbe meredve szorították a térdet a takarón át. A vénasszony jajgatása olykor nyögdécselésbe torkollott. Telekesné megsejtette, az anyja hasában a daganat az eddigi legkegyetlenebb munkát végzi. Ettõl jobban megrettent, mint a kiáltozástól. Tiszta ruhára váltott, a lábát fekete félcipõbe dugta, a seszínû szõke, kócos haját az ujjaival megfésülte, és szaladt ki a házból, de ez a nagy igyekezet, ahogy a lépcsõk aljába ért, egy szempillantás alatt megszûnt.
    Az úton zúgtak, dönögtek a gépek. A nagy távolság miatt még nem ismerte fel, hogy melyik milyen rendeltetéssel bír, de a mellében kellemes bizsergés ébredezett. Barna meg lila bankjegyek lejtettek táncot a szeme elõtt. Tegnap két vevõje volt, azok is a faluból érkeztek. Mondták, ma többen készülnek hozzá vásárlóként. Bizonyos, hogy más településekrõl is jönnek az újsághírre. Hét pár választási malac, nyolc darab süldõ. Ha ma mind elkel, az százhúszezer forint. Valóságos kis vagyon.
    Visszafutott a hátsó szobába, az anyjához. Kérges tenyerével hátrafelé simogatta az õsz hajat, dülledt szemeivel szánakozva nézte a fájdalomtól meggyötört vénaszszonyt, akit ráutaltságából kiszolgálni volt kénytelen. A telek az anyja nevén, s haszonélvezettel bír az új házon. Az öregasszony korábban megmondta: amíg él, az így is marad. Telekesné késõn, harminc éves korában ment férjhez. Jó házassága volt, amit a sors viszonylag rövid életûre szabott. Özvegységre jutva hamar megtapasztalta, hogy megélni csak a tanya nyújtotta elõnyöket fölhasználva lesz módja. Tudta magáról, hogy csúf. Lánynak is az volt. A tükörbõl egy szögletes állú, nyúlt koponyájú, dülledt szemû, tömpe orrú némber nézett rá. A rútsággal vert asszony a lányában lelt vigaszt. Ilona sudár termetû, hullámos, hosszú, sötét hajú. Feszes mellek, fekete szemek, égõ, buja ajak. Pesten, a fõiskolán tanult. A tanulmányi eredménye gyenge volt ahhoz, hogy kollégiumba jusson, drága albérletben lakott. Amíg Telekes élt, nem okoztak gondot a különbözõ kiadások, iparkodó ember lévén, elõteremtette a pénzt mindenre. De két éve, szénahordáskor megtörtént a baj. A szekéren a magas kazlat rögzítették. A férje egy hibás mozdulattal elvétette a kötelet, s a tetõrõl hanyatt lezuhant, fejjel a kemény talajra. A nyakát szegte. Telekesné nem állt el a tervétõl. Érzett magában annyi erõt, hogy egyedül is állja a költségeket, amenynyi a lánya taníttatásához szükséges. Mindenáron azt akarta, hogy Ilona diplomás legyen.
    - Nyugodjon meg, édesanyám - mondta, és megsimogatta az izzadságtól lucskos õsz hajat. - Hagyjuk még az orvost. Tán ki sem is jönne. Tegnapelõtt mondta, ne szaladjunk érte minden kis hasgörcsnél… Jobban van-e?
    - Valamicskét.
    Az erõs fájás szûnni látszott. Az öregasszony arca nyúltabb lett, rajta a ráncok ellazultak. A kiszolgáltatott nõ hallgatott az erõsebb akaratú emberre. Lassan hátradõlt a párnára, s a mennyezetre fordította a nedves szemeit. A szabályos lélegzetet egy-egy halk nyögés akasztotta meg. Telekesné a dunnát felhúzta a beteg válláig, bátorításul rámosolygott, majd visszaöltözött az otthoni ruhába, s a félcipõt bocskorra váltotta. Kifelé menet az elõszobából fölemelt egy táblát, amelyen fehér krétával írva ez állt:
    Választási malac és süldõ itt van eladó!
    A táblát kivitte az utcai kapuhoz, és fölakasztotta a kiskapura. Kitárta a nagykapu két szárnyát, s a tekintete végigsiklott az úton. Az utolsó munkagép, egy piros zetor, fölemelt tárcsasorral épp akkor fordult rá az egyik dûlõútra. Egyéb semmi. Telekesné hiába lesett árgus szemekkel, a széles földút üresen nyújtózott a falu irányába. Jönnek, késõbb - nyugtatta magát. Aki konyít a sertéshez, olyan helyen vásárol hízónak valót, ahol nem tápon puffasztják gömbölyûre a malacokat; ahol természetes tápanyag, zöldfû, szemes kukorica meg árpa a jószágeledel, amitõl a húsréteg erõs izomzattal rakódik egymásra, a vázat szilárd csontozat alkotja, s izmos lábak tartják talpon a súlyos terhet.
    Öt hold földje volt Telekesnének, s ez a kevés terület is több darabban, elszórtan a mezõn. Trágyázatlan, sovány föld. Silány terményt takarítgatott be róla. A földje azonban elegendõ volt ahhoz, hogy különbözõ utakon járhassa a határt, s menet-jövet megdézsmálhassa a másét. Csupán figyelemmel kellett lennie a csõsz és a tulajdonosok járásaira. Mindig tudnia kellett, merre terelheti a teheneit a járomban. Szomszédtól nem kellett tartania. Volt a telkük közelében egy hosszú parasztház, de már évek óta nem lakták. A gerince, mint a gírhes macska háta. A tanya körül végtelennek tetszõ fekete síkság, melyet egy-egy zöldellõ búzatábla tarkított. Befejezéshez közeledtek a kukorica- meg a napraforgóvetéssel.
    A karámban ismét sivalkodásba lendültek a malacok. Telekesné már indulni készült, hogy újabb porciót adjon nekik a fûbõl, amikor motorzúgás ütötte meg a fülét. Fehér színû személykocsi közeledett az úton. Serényen indult el az udvaron az ól felé. A ház ajtajánál megtorpant az anyja sikolyára.
    Épp amikor tán vevõ ül a gépkocsiban.
    - Jaj, lányom! Mért nem mentél orvosért?
    - Ezek csak képzelgõ fájások, kedves anyám… A rossz emlék, ami elhiteti magával az újabb görcsöt a hasában… Terelje a gondolatát másra.
    - Tablettát adj legalább - nyögdécselte a vénasszony.
    Telekesné a szekrény tetejérõl leemelt egy üvegcsét, a kupakját levette, és a tenyerébe csúsztatott egy fehér pirulát belõle. Az asztalon levõ üvegkancsóból vizet töltött a pohárba, s visszatért a beteghez. Az anyja két könyékre támaszkodva fölemelkedett, a száján keskeny rést nyitott, melyen a lánya becsúsztatta az orvosságot, és a pohárból néhány korty vizet vett. Ezután visszahanyatlott a párnára. Telekesné nedves törülközõt tett a beteg hasára hideg borogatásnak. A vénasszony szája csücsörítésre támadt, majd nagyot nyögve préselte ki magától a levegõt, ami egy hangos jajgatásban végzõdött.
    Ugyanakkor nikotintól fakult férfihang hallatszott az udvaron: - Van-e még eladó malac, vagy nézzünk másfelé?
    Két bordó munkaruhába öltözött férfi ácsorgott az udvaron, mögöttük fehér Lada utánfutóval, rajta nagy faláda. A szikár, magas ember volt az egyik, õsz szálakkal tarkított, fekete haja kefe frizurára nyírva. A társa alacsonyabb volt egy fejjel, és pocakot eresztett.
    - A választásiból vinnénk három párat - szólalt meg mélyzengésû hangon.
    Telekesné az ól felé indult, a szeme csillogott. Jó kezdés - gondolta örömmel. A két ember a nyomában haladt. Az idegenek közeledése a malacokat hevesebb sivalkodásra késztette. Az asszony szorongással sandított oldalra.
    - Folyton zabálnának - mondta restelkedve.
    - Ezen ne csodálkozzon, asszonyom. Ez természetes. Fejlõdésben vannak.
    Telekesné nyugodtabban állt meg a karámnál. Hagyta, válasszanak kedvükre a malacok közül. A köpcös a deszkafal fölött szakértõ szemmel mustrálta az állatokat.
    - Józsi, tolass ide a kocsival!
    - Mennyi lesz a három pár, nagysád? - érdeklõdött.
    - Huszonnégyezer forint.
    - Sok… Máshol hétezer, párban.
    - Nálam nyolc - mondta határozottan az asszony.
    - Ennyiért nem veszek. - Az ember gondolkozott keveset. - Tudja mit? - szólalt meg újra. - Ha már itt vagyunk, adja huszonegyért a három párat.
    Most meg Telekesné gondolkozott egy sort. Az elsõ vevõt sosem ajánlatos elengedni üres kézzel, balszerencsét hoz. De valahogy mégsem volt ínyére az alacsonyabb ár. Ellentétes a tervével. Aztán arra gondolt, ezt a kevés veszteséget pótolhatja másokon, és beadta a derekát.
    - Jól van - nyelte le a keserû pirulát -, legyen úgy, ahogy az úr mondta.
    Az ember a farzsebébõl elõhúzta a pénztárcáját, s két darab tízezrest meg egy ezrest vett elõ.
    Ekkorra odafarolt a kocsi, az utánfutó a karám ajtajánál állt meg. A motor leállt, a Józsi nevezetû hátrajött. Ez idõre a köpcös felnyitotta a láda fedelét. Józsi belépett a karámajtón, amelyet Telekesné rögvest bezárt mögötte. A malacok közt kitört a pánik: sivalkodva futkostak össze-vissza. A kefehajú azonban kettõnek hamar elkapta a hátsó lábát, a magasba emelte õket, majd a karámfal fölött átnyújtotta a rúgkapáló állatokat. A köpcös egyenként elszedegetve a karám és a faláda között futkosott velük. Amikor mind a hat malac már az utazóládában sivalkodott, a köpcös rájuk zárta a fedelet.
    - A viszontlátásra, nagysád! - és beült a kocsiba.
    Józsi az alomszalma szárazabb részével megtörölte a nedves kezét, majd kijött a karámból.
    - További jó vásárt - köszönt el Telekesnétõl, s a volánhoz ült.
    A motor felzúgott, a kocsi lassan elindult a kapu felé. Szarkalábakkal kékülõ, megtört ábrázattal meredt maga elé Telekesné.
    - Adjon isten jó napot, húgom!
    Az asszony meglepetten kapta fel a fejét. A közeledõ szamaras kordén ülõ, borostás öregemberben Kecskés bácsit ismerte fel, aki a feleségével együtt jó ismerõse volt az anyjának. Még tavaly is gyakran meglátogatták egymást egy-egy jó ízû dikurzusra.
    - Jó napot - fogadta a köszönést immel-ámmal Telekesné.
    - Mért lógatod az orrod, mint akinek nem jutott kapanyél? - fékezte le a szürke szamarat a kantárral a jövevény.
    - Sok a munka, és kevés a haszon - panaszkodott Telekesné.
    - Emiatt sose bánkódj - kászálódott le az öreg a kordéról, melynek az oldalfalaira deszkaajtó volt fektetve, s kötéllel rögzítve. - Nem éri meg - lökte a kantárszárat az ülésre, miközben meglöttyent a viseltes kabát az alacsony, sovány testén. - Ez jut a magunkfajta szegény embernek, amíg világ a világ…
    - Hogy javítsak a hasznodon, vinnék egy malacot - s az ujja hegyével feljebb pöckölte a barna, zsíros kalapját, ami a homlokából addig csak ujjnyi rést engedélyezett szellõzni.
    Telekesné azt hitte, nem jól érti, hát rákérdezett?
    - Ugye, egy párra gondolt?
    - Dehogy. Egy darabra.
    - A választási malacot csak párban adom - mondta Telekesné.
    - Márpedig csupán egyre futja a pénzembõl.
    Az asszony már mondani készült valamit a pénztelen, nyiszla alaknak, amikor a ház felõl meghallotta a tompa nyüszítést. Besurrant a karámajtón, az egyik malac hátsó lábát elkapta, felemelte, magához ölelte a vergõdõ jószágot, és kihozta a karámból. Az öregember felhúzta a kordé hátsó súberját,  a  nyíláson  Telekesné  be-csusszantotta az állatot. A ház felõl újabb nyüszítés érkezett.
    - Mi ez a nyíglás, lyányom? - hegyezte a fülét az ember.
    - Macska kölykedzik a padon.
    - Macska, néktek?… - lepõdött meg a másik. - Mindig is iszonyodtatok a macs-kától… Nyavalyát hoz a házhoz, így mondtátok.
    - Most van - vágta rá türelmetlenül Telekesné. - Elszaporodtak az egerek a házban.
    Az öreg megvakarta a tarkóját, aztán megkérdezte: - Mennyi hát a malac?
    - Ötezer.
    - Az újság szerint párban nyolcezer. Akkor pedig egy darab négyezer…
    Az asszony indokolni készült a felárat, amikor újabb fojtott sikoly szûrõdött ki a házból.
    - Vigye négyezerért - bökte ki ingerülten.
    Az öregember a kabát felsõ zsebébõl elõkotorta a pénzt, s megkérdezte: - Beteg még az anyád?
    - Gyengélkedik, gyengélkedik.
    - Benéznék hozzá.
    - Ma nincs itthon - mondta Telekesné. - Az unokaöccse elvitte magukhoz kocsival levegõváltozásra.
    - Az unokaöccse?… - csodálkozott az öreg, aztán vállat vont.
    - No, isten áldjon - ült vissza a bakra, s meghúzta a gyeplõ egyik szárát. - Macs-ka… meg unokaöccs… - dünnyögte kalapja karimája alól a ház felé sandítva. - Itt valami nem klappol - és gyeplõrángatással szaporább léptekre ösztökélte a szamarát.
    Telekesné rohant a házba, klantyogott lábán a bocskor.
    Az anyjára már nem lehetett ráismerni. Az arca - hamuszürke. A szeme - két fekete gödör. Oldalára fordulva, térdét a hasára húzva vonaglott az ágyon, melyen már se párna, se dunna; a beteg mindent elkotort a közelébõl. Nyögdécselve lélegzett.
    - Ne féljen, édesanyám - suttogta Telekesné -, ez nem veszélyes görcsölés. Türtõztesse magát, és elmúlik a fájás.
    - Lyányom - sipákolva a vénasszony -, keríts orvost…
    Telekesné észrevette, hogy nemcsak kezének körmeivel markolássza a lepedõt, hanem ugyanilyen mozdulatokat végez összehúzott lábujjaival is. Ettõl nagyon megijedt.
    - A másik orvosságtól, a sárgától egykettõre jobban lesz - duruzsolta. - Megszûnik az a makacs görcs, kiegyenesedik a test, és nyugodtan pihenhet.  Már beindult az üzlet, anya. Kecskés bácsi is vett malacot, és érdeklõdött maga után.
    Az öregasszony lassan feléje fordította a fejét, a két sötét verembõl rávillantak a könnyes szemek, a szája keskeny résnyire nyílt, mondani akart valamit, de ekkor megrándult a hasa, s csupán fájdalmas sóhaj buggyant ki a vértelen, csücsörítõ szájszélek közül. Telekesné megsajnálta. Sûrûn pislogott, hogy a szemét a könny ne homályosítsa el. Nem adhatja fel, neki erõsnek kell lennie.
    - Csak ezt a napot bírja végig, anyám - mondta lassan, hogy a szavai áthatoljanak a fájdalom falán. - Csak estig. Akkor már mehetek orvosért. Vegyen erõt magán, édesanyám, az unokája taníttatásáért, az õ szebb jövõjéért kell ma iparkodnom. Az Ilonka érdeke legyen most a legfontosabb mindkettõnknek. Ha összeszedi az erejét, édesanyám, megszûnik a fájás, és gondolni se fog a jajgatásra.
    Autó zúgása szûrõdött be a csukott ablakon. Újabb vevõ - villant Telekesné agyába, és a dunnát rádobta az anyjára. Klantyogott a bocskor, ahogy szaladt. Az udvaron magas oldalfalú furgon várakozott, mellette két férfi. Az egyik fiatal, kopaszra nyírt, a másik valamivel idõsebb.
    - Süldõkért jöttünk - szólalt meg a fiatalabbik.
    - Négyet vinnénk, ha szép fejlettek - pontosított rekedt hangon a társa.
    - Válasszanak - s Telekesné indult az ól felé.
    Az idõsebbik férfi a karám fala fölött szemügyre vette a süldõket egyenként.
    - Nekem jók - mondta végül. - Neked mi a véleményed, Laci?
    - Szép fejlettek. Fényes, sima szõrûek. Ezek nem táposak.
    - Mennyire tartja darabját? - fordult az idõsebbik Telekesnéhez.
    - Nyolcezer forintra.
    - Nyolcezer?… - hökkent meg a vevõ. - Egyért adok ötezret, húszat a négyért - mondta vásári alku hangján.
    Telekesné rásandított. Azt hitte, ugratja.
    - Ugye, az úr csak bolondéroz velem?
    - Üzletben sose viccelek - felelte a férfi. - Egyért ötezret. Süldõknél ma ez az árfolyam.
    - Maga engem át akar verni!
    - Adja, vagy nem adja ennyiért?
    Az asszony elnézett a süldõk felé, s tanakodott magában. Lassan fölkászálódott benne a gondolat: soká az este, jönnek még vevõk, korai engedni az árból.
    - Darabja nyolcezer forint. Nálam a süldõnek ez az ára! - jelentette ki határozottan.
    A tekintetük összeakaszkodott, mint a cigányok.
    - Hatezer forint - srófolt feljebb az ajánlatán az ember.
    - Nyolcezer - kötötte az ebet a karóhoz Telekesné.
    A férfi szúrósan nézte az asszonyt, majd sisteregve szólt:
    - A fene egye meg a disznait! - és intett a társának.
    Szapora léptekkel indultak a furgon felé, mint akiknek hirtelen sürgõs dolguk akadt valahol.
    Telekesné állt, mint a cövek, s szikrázó szemekkel bámult utánuk. Fölágaskodott benne a düh, amiért csúffá tették. A párját ritkító, szép, nagy süldõit cudarul leértékelte a gazember. Barázdát vágott bele a fölháborodás.
    - A rosseb essen valamennyi kupecba! - fröcskendezte a belétorlódott keserûséget.
    De amazok ezt nem hallhatták. A vezetõfülkében ültek, s a furgon már a kapun kívülre tartott. Ekkor Telekesné a szeme csücskébõl furcsa mozgást észlelt. Oldalra kapta a fejét. A ház bejárati ajtaja lassan nyílt meg, s a résen kétrét görnyedve elõbújt az anyja. Az egyik keze a hasára szorítva, a másikkal az ajtófélbe kapaszkodott.
    - Orvos! Orvos! - kiáltotta.
    Azt hitte, hogy fellármázza a környéket, hogy torkaszakadtából túlharsogja a sertések sivalkodását, a munkagépek moraját, pedig sóhajtásnál nem volt erõsebb a hangja. Telekesné mégis rémület ütötten állt.
    A döbbenet megbénította. A dülledt szeme rettegve követte anyja minden mozdulatát: amint az csosszanva tolja az egyik meztelen lábát a felsõ lépcsõfok felé, majd a keze elengedi az ajtófélfát… Támasz nélkül maradva a vénasszony elõbb megingott, majd erõsen kilengett.
    - Jaj! - kiáltott fel kezével fogódzó után hadonászva, s oldalvást a feljáró mellé zuhant, a virágoskertbe. A huppanást követõen a kitekeredett test enyhén még oldalra billent, aztán mozdulatlanságba merevedett.
    Telekesné ment, futott a virágoskert felé, klantyogott lábán a bocskor. Leguggolt az anyja mellé, megmarkolta a két vállát.
    - Mit tett maga? - ordította az ijedtség és a düh vegyes érzésével. - Mért nem várt a sorára? - És megrázta a vénasszonyt, aki némán meredt rá üveges szemével. Telekesné ekkor néhány csepp vért pillantott meg a halántékán, amelyet a terméskõ csücske felsértett. Elengedte anyját, s zavarodottan meredt a hátrabicsaklott fejre.
    - Csak elájult… - nyugtatta magát. Felpattant, széttekintett, valaki nem leskelõdik-e. Senkit se látott. Rögvest cselekedni kell - gondolta, s lehajolt. A karjait az anyja hóna alá csúsztatta, és felemelkedett vele.
    Ó, hogy ennek is most kellett megtörténni! Az ernyedt testet a feljáróhoz vonszolta. A lépcsõkön hátrafelé lépegetve cipelte fel a terhét. A lábait hiába emelgette óvatosan, az egyik bocskort csak lerántotta valamelyik lépcsõszegély. De ezzel most mit sem törõdött. Be a házba az anyjával, mielõtt még jön valaki! - Ez a tudat hajtotta fölfelé. A lépcsõkön feljutva, az elõszobában már könnyebb volt a dolga: sebesebben húzhatta a vénasszonyt, akinek a sarkai a mûanyag padlón csúszva sípoló hangot hallattak.
    Telekesné fújtatott, mint a gõzmozdony. A hátsószobába érve már sípolva szedte a levegõt, s csak annyi ereje maradt, hogy az anyját az ágyra lökje. Ezzel a mozdulattal csupán a felsõtest bukott arccal a fekvõhelyre. Telekesné szerencsétlenül járt anyját nézve elkámpicsorodott. Szájára szorítva cserzett öklét, visszagyûrte a kikívánkozó sírást. Amikor elegendõ erõre kapott, a két lábat megmarkolta, s feltuszkolta az ágyra a vénasszony alsó fertályát.
    - Hahó, gazdasszony! - kiáltott valaki a nyitva feledett bejárati ajtóból.
    Telekesné megrezzent, a padlóról ijedten felkapta a dunnát és rádobta az anyjára. Nem vette észre, hogy annak a feje is a takaró alá került. Bicegve elfutott. Haladtában a keze fejével végigtörölt az izzadó homlokán.
    A feljárónál széles vállú, negyvenes férfi állt, ostor a kezében.
    - Mi van eladó? - kérdezte.
    - Választási malac meg süldõ - hadarta Telekesné, miközben ment le a lépcsõkön. Félúton a lábát beledugta az elhagyott bocskorba.
    - Más?
    - Most csak disznóféleség van - mondta az asszony a lépcsõ aljában megállva, s a kezével simítgatta a gyûrõdött ruháját.
    Disznóféleséget nem akart az ember, és az ostorát pattogtatva elindult a kapu felé. Telekesné abban a reményben követte, hogy talán mégis meggondolja magát, s vesz valamit tõle.
    - Kutyája nincs? - torpant meg a férfi. Már nem pattogtatta az ostort.
    - Minek az?! Anélkül is van elegendõ etetnivalóm.
    - Nem fél egyedül itt a pusztán?
    - Megvédem a magamét!… Ha illetéktelen lépne portámra, én ugatnék, de már csapnék is feléje a fejszével.
    - Ejha! - nézett hátra a válla fölött az idegen. - Bátor asszony!
    - Az élet jó tanítóm volt - válaszolta Telekesné, de már óvatosabban követte a férfit, akit a ház sarkától még akkor is feszülten figyelt, amikor az már távolodott a szekerével. A zaklatott agyában ugyanis felsejlett, az idegen talán azért érdeklõdött a kutya iránt, mert gonosz tervet szõ ellene.
    Ekkor egy bordó személyautó kanyarodott be az udvarra. Telekesné ereiben meghûlt a vér. Ráismert a körorvos kocsijára, s eszébe ötlött, milyen állapotban hagyta az anyját a házban. Berohanni hozzá már késõ: az autó megállt elõtte.
    A motor leállt, az ajtó kinyílt, s az orvos, kezében fekete orvosi táskával, elõbújt a volán mögül.
    - Jónapot, Telekesné!
    - Jónapot, doktor úr! Hogyhogy benéz hozzánk? - Az asszony gyomra remegett az izgalomtól.
    - Azt hallottam, az édesanyjának erõs fájdalmai vannak.
    - Ezt… ki mondta magának?…
    - Kecskés bácsi szólt be a rendelõmbe.
    - Hazudott a vén kecske! - keményítette meg magát az asszony. - Jobban van az anyám. Sokkal jobban, mint volt tegnapelõtt!
    Úgy gondolta, ezzel visszatéríti az orvost.
    - Ezt jó hallanom - bólintott derûsen a doktor. - Eszerint használ az a sárga tabletta, amit felírtam neki.
    - Ahogy mondja - felelte döbbenten Telekesné, mert eszébe jutott, hogy a sárgaszínû orvosságból elfeledett adni az anyjának. Meglehet, ezért kujtorgott ki az udvarra, ezért történt meg a baleset.
    - De a vérnyomását meg kell mérnem, hogy az új gyógyszer nem emelte-e meg.
    Az asszony ez ellen nem érvelhetett. Ha netán felszökött az anyja vérnyomása oly magasra, amitõl agyvérzést kapna, õt okolnák érte.
    - Merre menjek? - kérdezte az orvos.
    - A hátsó szobában fekszik…
    - Jöjjön velem.
    - Én ugyan nem! -rántott a vállán az asszony.
    - Aztán miért nem? - állt meg a doktor, és visszanézett.
    - Csak mert nem! Bûz van nála…
    - Miféle bûz?
    - Honnan tudjam én azt?
    Az orvos figyelmesen fürkészte, és az arca lassan elsötétedett. Hirtelen meglódult, ment a lépcsõkön föl, be az ajtón.
    A rühes kutya! - gondolt mérhetetlen gyûlölettel az öreg Kecskésre Telekesné. -  Szimatot vett a kopó! Elõbb a nyakamra küldte az orvost, aztán meg ki tudja, miféle hazugsággal ugatta tele a falut, hogy elriassza a vevõimet. Így áll bosszút rajtam, amiért neki drágábban akartam adni a malacot! S fortyogott benne a düh, mint hordóban a must.
    - Telekesné!
    Az asszony megrezzent. Ólomtól súlyzottan fordult az orvos felé, aki elõjött a házból, és mobiltelefont szorongatott a markában.
    - Azonnal zárja be a nagykaput.
    - Még nem! - böffentett Telekesné.
    - Idegen nem léphet be az udvarra.
    - Ez az én portám! - csattant fel Telekesné. - Maga itt ne dirigáljon!
    Az orvos összeráncolta a homlokát. Úgy nézett az asszonyra, mint vizsgálat után a betegére, miközben a diagnózist igyekszik megállapítani.
    - Bûncselekmény gyanúja forog fenn - mondta komoran.
    Telekesné megborzadt. Mondani készült valamit, de a szó a torkára fagyott. Csak tátogott, mint a partra vetett hal. Miközben nézte a gombokat nyomkodó ujjat, szörnyûséges gondolat mocorgott az agyában.
    Az orvos a füléhez emelte a maroknyi készüléket.
    - Halló! - szólt a mikrofonba. - A gyilkossági csoportot kérem…
    Telekesné szobormereven állt, és dülledt szemével rémülten bámulta a doktort.
 

CSANÁDY JÁNOS

Parabola

A lusta Nap váratlanul korán
pöfögött föl az égre egy tavasz végi reggel -
végiggurult az ég harmatporán,
s megállt verejtékezve röpke ebédidõre.

Legfényesebben ragyogott a táj,
s legerõsebben zihált sok ócska motor benne,
kezünk alatt ott vergõdtek sután,
nem akart meggyógyulni a sok szerencsétlenje.

Kínlódó jajjuk magasra csapott -
sûrû levegõt köptek kígyózó vezetékek,
ropogtak szakadt izmok, tört karok,
miket szakértõ kezek ép tagra kicseréltek.

Bennünk hujjongott könnyû munka láza,
jártunk feszülõ mellel, "biztosra ment a munka",
minden gépek a nagy udvaron át
reánk néztek igézve, titkot tudó urukra.

S már kezdõdött a dél-szüneti csend,
halk csajkák csörrenése, mikor tág vaskapunkban
a jövevény szikrázva megjelent
szerény zümmögést küldve döbbent, elállt szavunkba.

És tovagördült sietve a Nap
az új kocsin ragyogó mosollyal arcán,
megállt a kezünkben a munka,
s Õ befelé rázkódott hitünk apró kudarcán

1965
 

A repülõn

Ide nekem az új évezredet!
repülõ vitt
 hosszú kanyarral
Durazzo tengere fölött
Európa fölé, hazám felé -
tenger-szigetek, karszt-
és hóhegyek alant, a messzeségbe
veszve! Tömpe kis kerekek
kíméletlen, durva szögletek:
áldásom veletek!
Legyetek õsállat-kövületek!
Vállam mellett az a roppant erõ
zeng új évezred-éneket,
amely rövid nekifutással,
bõgõ motorral, szárnnyal
oldotta el a földtõl testemet.

Ide nekem az új évezredet:
a Végtelent - fent! Fent:
a végtelen tengert,
amelyben úgy látszik, úszni lehet
súlytalan lebegve hetven kilóddal,
újmódi Jónásként
újmódi Cet hasában!
A gép finoman siklik át veled
mélytudatod felett -
s amíg a szíved kamasz ódát
zeng, felzsibonganak lent
- a téren és idõn át -
ízeidben a végtelent
megõrzõ kromoszómák.

Amíg a halból (tengerben úszó)
madár lett (légben szárnyaló)
a madárból gondolat levék.
Vágy, ösztön, valami más,
de bonyolultabb, mint a tollak,
s a hegyrõl legörgõ kerék!
Olvasztott vas, formált anyag,
titánacél, elektromosság -
csillagtudó számtanok,
mik a végtelent csillagozzák!
S a tengerben úszó, égi víz
hullámai közt szárnyaló
hal-madár-állat újra-
teremtette önmagát
a gondolat és a munka,
a vágy mûvének ében
szintézisében
kigyúlva az emberen át!
Hallom Blériot, Ciolkovszkij hangját
élesen az alant elúszó
végsõ õsbozont felett:

Mérnökök! Munkások! Katonák!
"Ide nekem az új évezredet!"

1970
 

Kifli, pohár tej, Budapest

Budapestnek futó, kifektetett,
határokat szelõ acélsínek;
ezüst-acél sínek,
lilafény alkonyok,
ködtej fölözõ hajnalok
derûjében hányszor röptettetek
Budapest falai közé. -
Álmodhatott, lehetett álmos,
sohasem aludt ez a város,
kitárt karokkal fogadott,
vagy legalább egy kérges, meleg tenyér
poharával népbüfék peremén.
Kifli, pohár tej, pohár bor akadt
felszítani erõd, bizalmadat;
cipõtalpak aszfalton-suhogása,
hangjegyek kotta-röpte
hitedet felemelte
Budapest falai között,
száz varázsos, fárasztó út után.
százszor lefölözött,
százszor kipergetett szíved
itt mindig úgy éledhetett:
békén, szomjasan és sután,
ahogy õz hajlik víz után.

1969

ROZSNYAI ERVIN

Idõjárás

Mit kérjek a jótündértõl,
ha ma este, vagy holnap, vagy holnapután
betoppan és rám kérdez?
Örökíró golyóstollat?
Kacsalábon forgó akármit?
Ajánlatos idõben felkészülni az ilyesmire.
Nos, én azt szeretném,
ha már választhatok,
hogy idõjárásom legyen.
Már ki is gondoltam, miféle.
Semmiképpen sem borongós vagy szeszélyes,
inkább fiatalosan derûs,
amilyen én magam
emlékezetem szerint sosem voltam.
Leginkább - mérlegelve a kérdést -
mediterrán idõjáráshoz lenne kedvem,
azt hiszem, az éppen megfelelne,
sok napsütéssel, itt-ott
foszlékony felhõ-pamacsokkal,
még ha kicsit giccsesek is,
és persze sós cseppektõl csillogó,
doromboló tengeri széllel,
amit esténként magammal vihetnék
valami verandára.
 
 
 


Elõzõ számunkban a költõ "Tréfás ujjak" címû versének egyik sorát hibásan közöltük. A második szakasz ötödik sora helyesen a következõ:
Kopog a dob tratam
TÓTH ZOLTÁN

Tegnap

Tegnap még langymeleg szellõ
játszott feszes tükrén,
súgtak-búgtak a vörös fûzvesszõk:
jön már... jön már...
Avart zörget a rõt vad,
földet kapál, szimatol nyugtalan.
Bizonysággá válik talányos
homálya, piheszárnyon rebben
az idõtlen világ.

Ma éjjel semmi nem igaz.

Hazug álom volt a varázs,
gonosz és csaló,
tavaszt kergetett a szél... folyóba temette a hó.

BISTEY ANDRÁS

Papírkápolna, II.

Részlet egy készülõ regénybõl

A következõ beírás a munkakönyvében: "1929-1949 állami adóhiv. tisztvis." "A bejegyzés alapjául szolgáló okirat" címû rovatban: "1949. VIII. 1. Magyar Pénzügyminisztérium."
    1949-ben elbocsátották, elvesztette addigi szolgálati idejét is, és Jászapátin sehol sem kapott állandó munkát. Az elbocsátásról nem szívesen beszélt, az okát sohasem tudtam meg teljes bizonyossággal, talán neki sem mondták meg. De maguk az események is meglehetõsen zavarosak voltak, logikátlanul kapcsolódtak egymáshoz.
    Elõször azt mondta, azért bocsátották el, mert egyszer, amikor erõs derékfájása ellenére bement dolgozni, és a Pénzügyminisztériumból éppen kijött valaki, õ nem bírt fölállni, hogy eléje menjen, csak ülve mutatott neki helyet. Emiatt a pénzügyminisztériumi ember annyira megsértõdött, hogy kieszközölte az elbocsátását. A derékfájása valóban sokszor elõjött azokban az években, a Graz környéki hegyekben áprilisban a szabad ég alatt eltöltött éjszakák nem múltak el nyomtalanul.
    Azután évekkel késõbb egyszer anyám elárulta, hogy azért bocsátották el, vagyis "bélistázták", mert valaki följelentette, hogy "népellenes elemekkel tart kapcsolatot".
    "Kik voltak azok a népellenes elemek?" - kérdeztem meg egyszer.
    "Néhány egykori osztálytársam, akiket ilyen-olyan okok miatt már elõbb elbocsátottak. Mentem volna át az utca túlsó oldalára, ha szembejöttek velem?"
    Tudta, hogy ki jelentette föl, ugyanis a látogatás végén a pénzügyminisztériumi ember írógépet, papírt, indigót kért, hosszasan írt valamit, bezárkózva az egyik szobába, azután elment, nem mutatta meg, amit írt, nem is mondott semmit. Az indigót azonban bedobta a papírkosárba, s mivel használatlant adtak neki, apám elolvashatta, hogy mit írt róla. Azt is leírta, hogy kitõl származik az információ, miszerint apám népellenes elemekkel tart kapcsolatot, s ezért megbízhatatlannak kell tekinteni.
    A történet láncszemei azonban nem illeszkednek, a logika nem volt a rendszer erõs oldala. A megbízhatatlanság miatt elbocsátott, a helyi munkalehetõségekbõl kizárt embernek még több mint egy évig fegyvertartási engedélye és puskája volt, sõt néhány hónapra a helyi vadásztársaság elnökének is megválasztották. Sõt, továbbra is megtarthatta volna a fegyvert, ha nem kap állást Miskolcon, és nem megy oda lakni.
    "Nem féltél puskát tartani otthon, amikor rajtad volt a megbízhatatlanság bélyege?"
    "Nagyon jó angol fegyver volt, sajnáltam eladni."
    "Hogy jutottál hozzá?"
    "Egy barátom adta el, szinte fillérekért. Õ már nem merte megtartani, mert szintén voltak kellemetlenségei."
    A munkakönyv kiállítása elõtti munkakörük felsorolása furcsa bejegyzéssel zárul: "1949-1950 órakönyvelõ. Bemondás alapján."
    Hét hónapig munka nélkül volt, helyben vagy a közelben keresett, de nem kapott munkát. A nagyanyám nyugdíjából éltünk öten, s még a ház árát is törleszteni kellett. A ház egyébként körülbelül nyolcvan éves volt, legalábbis így számoltam ki egy szomszéd öregember elbeszélése alapján.
    Amikor nagyritkán - többnyire a járás határain kívül - kapott valami munkát, madarat lehetett volna fogatni vele. Pedig nagyon bizonytalan jövedelmet hozó munkák voltak, óradíjasként próbálta rendbe szedni a pénzügyi hozzáértés nélkül vezetett ipari és mezõgazdasági szövetkezetek könyvelését.
    "A munkával kapcsolatos jutalmazások és kitüntetések: Gazd. Fõtanács dicsérõ elismerése 1948. XI. 26; 1957. évi jutalom 1630 Ft.; 1958. évi jutalom 2550 Ft., 700 Ft jutalom 1959. V. 9.; 1100 Ft jutalom III.-IV. n. é. 1959."
    A Gazdasági Fõtanács dicsérõ elismerésétõl az elbocsátásig nem telt el egy év.
    Ahová belépett dolgozni, ott rövidesen kapott valami kis vezetõi beosztást. A munkakönyv tanúsága szerint a Villanyszerelõ Vállalat Miskolci Kirendeltségénél belépéskor bérelszámoló, kilépéskor bérelszámolási csoportvezetõ, a Szolnoki Villanyszerelõ Vállalatnál belépéskor ugyancsak bérelszámoló, kilépéskor számlázási csoportvezetõ, ebbõl a beosztásból lett az OTP járási fiókjának vezetõje Jászapátin, ahol 1967. május 31-én ment nyugdíjba. A fizetése akkor 2410 forint volt.
    Majdnem két év múlva, immár nyugdíjasként visszament korábbi munkahelyére elõadónak, havi 72 órás munkára. Majdnem négy évig dolgozott így, már félig vakon.
    Kis bordó igazolvány következik, a színe majdnem olyan, mint a munkakönyvé, de aranyszínnel nyomták rá a betûket. Magyar-Szovjet Társaság alatta embléma, a két zászlót jelképezõ, fáklyával összekapcsolt kör, s a felirat: Tagsági igazolvány. A borító belsõ oldalán a világ legostobább bélyegzõjének lenyomata: Magyar-Szovjet Társaság helyi szervezete, de azt nem tudjuk meg belõle, hogy hol mûködött a helyi szervezet. Az aláírás: Bedõ András. A név ismerõs, viselõje a gimnáziumban történelemtanárom volt, nagydarab, mackós mozgású fiatalember, türelmes és elnézõ; ha fociztunk a tornaórákon, és éppen ráért, mindig bekéredzkedett közénk, és velünk rúgta a labdát.
    A hátsó borító belsõ oldalán nyomtatott szöveg:
    "A Magyar-Szovjet Társaság a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátságára épülõ tömegszervezet, melynek tagja lehet mindenki, aki híve a két nép barátságának.
    Az MSZT tevékenységével a magyar nép nagy ügyét, a szocializmus felépítését szolgálja, részt vesz a szovjet ipar, mezõgazdaság, tudomány és mûvészet eredményeinek széles körében történõ ismertetésében.
    A Társaság ápolja és erõsíti a magyar-szovjet barátságot, és ezért ismereteket nyújt a Szovjetunióról, a szovjet nép életérõl, munkájáról, kultúrájáról.
    A Magyar-Szovjet Társaság elõsegíti, hogy a szovjet emberek megismerjék szocialista építõmunkánk eredményeit, a magyar kultúra értékeit és a magyar nép életét.
    A Magyar-Szovjet Társaság szervezetei és tagjai munkájukkal részt vállalnak a béke fenntartásáért vívott nemzetközi harcból."
    Az igazolványban, díszes keretbe ragasztva egy nagy bélyeg, ezzel rótta le apám a kétforintos tagdíjat az 1956-os évre.
    Félbe vágott kéziratlap, a tetején nyomtatva: Országos Takarékpénztár Szolnok Megyei Igazgatósága megyei igazgató. Alatta gépelt szöveg: "Bistey Rezsõ elvtárs Jászapáti. Kedves Bistey Elvtárs! 80. Születésnapja alkalmából munkatársaim és a magam nevében szeretettel köszöntöm. Kívánok Önnek jó egészséget és sok boldogságot. Szolnok, 1983. április 22. Elvtársi üdvözlettel: Tóth Lajos megyei igazgató h."
    Váratlanul egy régi, megbarnult fénykép bukkan elõ a papírok közül. Egy ablak látható rajta, elõtte apám áll, elegáns csíkos nadrágban, sötét zakóban, tarka nyakkendõvel, zsebre dugott kézzel. Félrefésült haja a homlokánál már erõsen felkopott. Az ablakpárkányon, belül egy hozzá hasonló korú fiatalember ül. Világosabb kabát van rajta. A fotó hátoldalán ceruzával írott sorok, megismerem apám betûit: "Putnoki lakásom ablakában Krassy Miklós patikussegéd barátommal 1930-ban."
    Jónéhányszor áthelyezték, az elbeszéléseibõl Putnok és Tiszalök neve maradt meg, azután a háború alatt Mezõkovácsházán és Bonyhádon is dolgozott. De minden távollétét átmeneti, kényszerbõl vállalt számûzetésnek tekintette. Mindig Jászapátira ment haza, föl sem merült benne a gondolat, hogy önszántából eljöjjön onnan. Pedig már tizenöt éves volt, amikor odakerült, nagyapámat 1918-ban helyezték Sátoraljaújhelyrõl Jászapátira. Igazi, bensõséges gyermekkori emlékei nem oda fûzték, mégis Jászapátit tartotta a falujának.
    Vastag, durva kartonlap, a közepén kettéhajtva, a hajtásnál erõsen megtört a papír. A lap tetején nyomtatott betûk: Polgári személyi lap. Fölötte: "Jászapáti község népmozgalmi nyilvántartójától. A személyi lap száma 3069664. Azonossági száma: 3706-03-0027". A személyi adatok után a 4. pont így szól: "Vallása: gör. kath.". Az 5. Pont pedig: "A törvényes rendelkezések szerint zsidónak tekinthetõ-e?" A kérdés mellett levõ kockába egy vízszintes vonalat húztak. A 6. Pont: "Foglalkozása: (állása, alkalmaztatása): M. Kir. Állampénztári tiszt." Majd az eredeti szöveg más színû tintával kiegészítve: "M. Kir. Állampénztári fõtiszt, hivatalvezetõ." A lap alján: "Jav. 939. okt. 12" A 7. Pont: "Szakképzettsége (tanult mestersége, képesítése)". A mellette levõ négyzet üres. A másik oldalon a lap tetején a címe, a kereten kívül a margóra írva: "Kun u. 534.", de lehet, hogy "539". A papír széle egy kissé megsérült, az írás nehezen olvasható. A 8. Pont ismét kérdés: "Tényleges katonai (csendõrségi) szolgálatot teljesített-e? 1943. IV. 10.-VII. 10-ig a VIII. gk. von. oszt.-nál Kassán" A 9. és egyben utolsó pont: "Különleges esetre szóló polgári beosztása, a beosztása helyének közelebbi megjelölésével: 1943/44 Jászapáti állampénztári tiszt. 1944/45 adóhivatalhoz Mezõkovácsházára, Battonya, Makó. 1945/46 évre Kir. Adóhivatal Mezõkovácsháza."
    De közbeszólt a háború. Már odahallatszott az ágyúdörgés, amikor Mezõkovács-házáról Bonyhádra telepítették az adóhivatalt, és vele együtt minket is áttelepítetek. Annyi holmit lehetett elvinni, amennyi néhány bõröndbe belefért. Minden bútorunk odaveszett, a szüleim két kölcsönkapott vasággyal kezdték újra…
    "Mi történt volna, ha nem mégy el Bonyhádra?"
    "Ki tudja? Talán agyonlõnek, talán egy fél évvel hamarabb véget ér számunkra a háború."
    "Féltél?"
    "Féltem a csendõröktõl, a németektõl, az oroszoktól, a szomszédainktól, hogy följelentenek valamiért, egy eltévedt golyótól, az éhezéstõl, a betegségtõl, a haláltól…"
    A félelem nem volt alaptalan. Anyám megpróbált a hivatal Bonyhádra szállítás céljából becsomagolt iratai közé csempészni néhány személyes holmit, amiért a járási fõszolgabíró internálással fenyegette. Anyám pedig, aki talán nem volt tisztában a fenyegetés súlyával, megkérdezte a fõszolgabírót, hogy ha majd mind megmenekülünk, segít-e elszállítani a holminkat. A papír alján a kiállítás helye és ideje: "Jászapáti 1942. év I. 2. nap. Vitéz Pethõ László népmozgalmi nyilvántartó". Legalul apróbetûs nyomtatott írás: "Ez a lap a személyazonosság igazolására szolgál, melyet saját érdekében õrizzen meg. Ha a lap elvész, megsérül, vagy olvashatatlanná válik, ezt a körülményt köteles haladéktalanul bejelenteni az állandó lakhelyén levõ népmozgalmi nyilvántartónak (közösségi /kör-/jegyzõnek, polgármesternek, Budapesten kerületi elöljárónak). A személyi lappal való bármilyen visszaélést szigorúan megbüntetik."
    Piros mûanyagtok, rajta elmosódott, éppen csak látható, arannyal nyomott írás. Koszorúban egy 25-ös szám, alatta: "…éves tagságért KPVDSZ". Belül a piros fedõlap és egy átlátszó mûanyag lap között kártya nagyságú papír. "A KPVDSZ Elnöksége Bistey Rezsõ részére 25 éves tagságának elismeréséül a KPVDSZ emléklapját adományozza. Budapest, 1970. Április hó." Aláírás, pecsét nincs rajta, csak egy szám: "2912".
    Újabb szakszervezeti tagkönyv, csak ez régibb és elhasználódottabb, mint a másik, ezt az Építõ- Fa- és Építõanyagipari Dolgozók Szakszervezete 1951. IV. hó 5-én. Az elsõ oldalon ugyanaz az idézet, mint az 1974-ben kiállított igazolványban. A nyomtatott szöveg alá fejjel lefelé beragasztva egy narancsszínû bélyeg, közepén virágot tartó galambbal "Hazafias Népfront II. kongresszusa 1960, 2 Ft".
    Azután  bélyegek a lapokon, betétlapokon, meglehetõs összevisszaságban, az áruk 1 forint és 17 forint között változik. A hátsó borító belsõ oldalán zöld bélyeg, felirata: "10 Ft, A koreai gyermekekért". Rajta egy ferde szemû, síró kisgyerek.
    Nagy boríték csúszik ki a papírhalmazból, vastagsága mutatja, hogy sok irat van benne. A címzés szerint apám kapta a jászberényi Járási és Városi Földhivataltól, a bélyegzõ szerint 1974. december 6-án. Az iratok között azonban régebbiek és újabbak is vannak, gondosan összehajtva és sorrendbe szedve.
    Az elsõ lap "Adásvételi szerzõdés, mely egyrészrõl Horváth László Jászapáti Szõke utca 551. Házszámú lakos, mint eladó, másrészrõl pedig Bistey Rezsõ és neje Amtzhauser Mária, mint haszonélvezeti jog vevõ között alulírt napon a következõ feltételek alatt köttetett:
    1. Fent nevezett eladó eladja ezennel és visszavonhatatlanul Jászapáti község 6282 számú telekkönyvi betétben A+2 sorsz., 2430/2 hrsz. Beltelekben fekvõ lakóházát 205 n. öl kerttel együtt 7200 Ft, azaz Hétezerkettõszáz Ft értékben kialkudott árért fentnevezett vevõknek olyképpen, hogy az összes telekkönyvi, átírási, bélyeg- és átruházási illetéket és költségeket a vevõk fizetik.
    2. Nevezett vevõk a fentebb leírt birtokot a fent kitett vételárért átveszik, mely vételár felvételét eladó elismeri és nyugtatja, azzal, hogy azt részére özv. Amtzhauser Kálmánné szül. Lollók Vilma fizette ki. Özv. Amtzhauser Kálmánné kijelenti, hogy szeretetteljes gondozás és tartás, ápolás fejében vette meg ezen ingatlant veje és leánya részére, és a kiszabandó illeték megfizetését is magára vállalja.
    3. Vevõk a megvett birtoknak 1948. május hó 1-jén lépnek birtokába, és ez idõtõl kezdve húzzák annak minden hasznát, de viselik is ellenben minden terheit. Az adót vevõ 1948. Május 1-jétõl fizeti, az addig járó adó eladót terheli. Eladó az ingatlan teher- és permentességéért szavatossággal tartozik.
    4. Eladó feljogosítja vevõket, hogy tulajdoni jogukat az 1. Pontban leírt birtokra minden további kikérdeztetés nélkül telekkönyvileg bekebelezhetik, és ezzel egyidejûleg a holtig tartó haszonélvezeti jogot Bistey Rezsõ (nõs Amtzhauser Máriával) javára."
    Az 5. Pont alatt nincs írás, majd a szöveg folytatódik.
    "6. Vevõk büntetõjogi felelõsségük tudatában kijelentik, hogy a 280.000/1941 FM.r. 6§ alapján magyar állampolgárok.
    A szerzõdõ felek jelen adásvételi jogviszonyból származó mindennemû peres kérdésben alávetik magukat a Jászapáti Járásbíróság kizárólagos illetékességének és hatáskörének. Mely szerzõdés 3 példányban kiállíttatott, elõttünk anyanyelvünkön megmagyaráztatott, ekként teljes átértés és elfogadás után jelenvolt tanúk elõtt általunk aláíratott, illetve kézjeggyel elláttatott. Kelt Jászapáti 1948. évi március hó 7-n. Horváth László sk., özv. Amtzhauser Kálmánné sk., Tury János sk., Bistey László sk., Tóth Zoltán sk."
    Alacsony, nádtetõs vályogház volt, bár elég tágas, két szoba, konyha, nyári konyha, kamra volt benne, elõtte veranda, majdnem a ház teljes hosszában, nyaranta gyakran ott ebédeltünk.
    A szüleimnek korábban sohasem volt saját házuk, egy-egy tanyán élõ parasztember falusi házát vették bérbe. Ennek megfelelõen sokszor költözködtünk, magam ugyan csak két házra emlékszem az 1948-ban vásárolt ház elõtt, de korábban több helyen is laktunk. Ezeket a házakat mindig a tulajdonos nevével különböztették meg a beszélgetésekben, így emlegettek Tarsik-házat, Ambrus-házat, Kiss-házat.
    A családunkban kialakult a nyugdíjas állásban dolgozó, fix fizetésbõl élõ emberek sajátos biztonságérzete, amely háborúk, menekülések, inflációk után visszatekintve már-már felelõtlenségnek tûnik. Kétszázötven évre visszamenõleg a család minden dolgozó tagja egyházi vagy állami szolgálatban állt, görög katolikus papok, vasutasok, postások, közigazgatási, pénzügyi tisztviselõk voltak. A minden hónapban fölvehetõ, ha nem is nagy, de biztos fizetés és a nyugdíj kilátása miatt nem sokat foglalkoztak a jövõvel, nem törekedtek tartalék gyûjtésére, még saját ház vásárlását sem tartották fontosnak. Többnyire szolgálati lakásban laktak, azután pedig a nyugdíj elég volt, hogy megfelelõ házat vagy lakást béreljenek.
    Ezt a biztonságérzetet az elsõ világháború és a korona inflációja rendítette meg elõször, de a kegyelemdöfést a második világháború és a pengõ elértéktelenedése adta meg neki. Apám nemzedéke élte meg elõször igazán azt az érzést, hogy az állami fizetés sem állandó és megbízható alap az élethez, akkor is el lehet veszíteni, ha formálisan megmarad. Ahogy azonban elmúltak a legnehezebb idõk, mintha mindenrõl megfeledkeztek volna. Nem tettek félre pénzt akkor sem, amikor már tehették volna, csak a házat vették meg. Talán apám kényelemszeretete nehezen bírta a gyakori költözködést, talán 1948-ban már megsejtették, hogy a tanyákról beköltöznek a parasztok, és egyre nehezebb lesz elfogadható áron házat bérelni.
    A háborúban elszenvedett veszteségek és az infláció után azonban nem volt pénzük házvásárlásra, ezért a vételárat anyai nagyanyám fizette ki. Nagyon halványan emlékszem rá. Van róla egy olajfestményem, azon még telt arcú, büszke fejtartású, középkorú nõ, az emlékeimben már összetöpörödött, madárcsontú öregasszony, aki ideje elõrehaladtával egyre kevesebbet tudott segíteni a háztartásban, és ez akkor is bántotta, ha senki sem rótta föl neki. Az utolsó években már többnyire csak az ágy szélén vagy nyáron nyugágyban a napon ült, és derékig érõ fehér haját fésülgette, mielõtt kontyot csavart belõle. Akkoriban, tízéves gyerekként, féltem egyedül maradni vele, mert gyakran elvesztette az eszméletét, és rettegtem, hogy nekem kellene fölélesztenem, és nem fogom tudni, hogy mit csináljak. Anyám ekkor még nem dolgozott, és szerencsére mindig otthon volt, amikor nagyanyám elájult. Magas nyugdíjat kapott bányatisztviselõ nagyapám után, ha õ nincs velünk, sokkal roszszabb lett volna a helyzetünk 1954-ig, a halála évéig.

SZARKA ISTVÁN

Nagyon Fontos Személyek

Very Important
 Persons - ez a: VIP
Cuppanva huppant
 lomha agyamig,
s keményen ül a
 baljós mozaik.

Pár magyarázó
 rokonfogalom:
Átverés, Dollár,
 Bûnös Hatalom.
Belõve repes
 a társadalom.
 

Folyóköz

Lángoló Bagdad fényeinél
égi párkányra kikönyökölnek
a szörnyûközõ istenek; én õs
Folyóközöm sós agyagában
tízezer évem, édenkertem,
unokáim élete üszköl:
a Bajszos meg a Bokor, az ifjabb
tolja föl gyáva-nagygonosz,
rémült-buta kis bûnözõpofáját
az ember álma fölébe, lángoló
Bagdad (Párizs,
 Budapest) fényeinél.
 

Micubisi II

(Csillag alatt)

Fémesen köhög,
beszél magában az éj.
Fölkel. Lefekszik.

(Küszöbömön)

Megáll, tornyosul
a Ki Nem Pihenhetõ.
Nevemen szólít.

(Idõ bordája)

Ablakos törés.
Dõl a léken a semmi.
Süllyed a világ.
 

Lebegtetõ dagály

Karnyújtásnyira vatelin látóhatár,
puha-ragyogó szürkébe bugyolálva
idesejlik a nap, meleg-áramló kristály
lebegtet körbe gyógyerejû szulfurt
s foszforlelkû költõt a semmiségben -
oly marasztaló! s mellém lebegteti
a közelléted - hol a csõdtömeg immár!
hol a halálvágy! (Fölbukkansz tán a ködbõl…)
 

Velem

bárhol bármikor
kitapintlak itt e világban

fotonáramod
illatos meleg boholy

elgondollak
hallom a csobogásod
 

Kutatsz gyanakvón

Ötvenkettõ rejtelmes nyarán
voltál még zsongó hársfaágam,
Juhász Irénke édesanyám,
kisded vagy már rácsos ágyban.
Kutatsz gyanakvón. - Hát te ki vagy?
Fiam? Nem, az nem öregember. -
A negyvenesek nyarainak
vágok neki hát huncut szemmel,
ott várok rád, ott találj ma rám,
Juhász Irénke édesanyám.
 

CSÁK GYULA

A titokzatos harmadik

1.
A fiatal rendõr zavartan s valamitõl izgatottan álldogált a társaság elõtt, a szõlõlugassal övezett tágas tornácon.
    - Elnézést… a… tanár urat keresem… Nem tetszett otthon lenni - fordult Lombardi Sándorhoz, akit a kisvárosi közmegegyezés szerint vezeték és keresztneve helyett mindenki csak "tanár úr"-nak nevezett.
    - Bizony,  nem vagyok otthon - tekintett jókedvûen a kezében tartott kártyalapokra az amúgy sovány és gyomorbeteg kinézetû tanár úr. Nagy erõvel az asztalra csapott egy kártyalapot. - Mégpedig azért nem vagyok otthon, mert amint látja, itt vagyok!
    Levette sapkáját a rendõr, és megtörülte izzadó homlokát.
    - Rossz hírem van a tanár úr számára.
    - Nocsak! - pillantott rá derûs kíváncsisággal Lombardi aztán türelmetlenül asztalszomszédjára szólt: - Te jössz!
    - Ha lehetne... négyszem között - mormogta a rendõr.
    - Mondja csak hangosan. Nincsenek titkaim se a rendõrség elõtt, se a barátaim elõtt.
    - Az a helyzet - kezdte a rendõr, de elakadt a hangja, megköszörülte a torkát, és a tervezett egyenes beszéd helyett kerülõutat választott. Körbenézett a társaságon, amely a helyi intelligencia öt tagjából állott: a házigazda és felesége ültek az asztalnál, továbbá egy másik idõs házaspár, aztán maga a tanár úr, aki annak ellenére "tanár úr" maradt, hogy öt évvel ezelõtt egészségügyi okokból nyugdíjazták. - Biztosan tetszettek látni a tévében az esti híradót.
    - Láttuk - mondta a társaság valamelyik tagja.
    - Nahát - folytatta a rendõr -, akkor biztosan tetszettek látni azt is, hogy Bécs közelében árokba borult az egyik magyar utazási iroda autóbusza… Sok sebesült… meg halottak is.
    - Száguldoznak a népek, mint a veszett fene - dünnyögte a házigazda, miközben elmélyülten töprengett, hogy melyik lapját dobja el.
    Nagy levegõt vett a rendõr és kimondta, amit akart.
    - Értesítést kaptunk, hogy a tanár úr felesége is az autóbuszon volt, és… meghalt.
    Olyan csend lett, hogy csak a lugasra szerelt lámpaburáknak verõdõ, töménytelen nyári lepke vergõdése hallatszott. Úgy tûnt a rendõrnek, hogy utolsó szavánál mindenki mozdult egyet, mint amikor megáll a vonat, és zöttyennek benne az utasok.
    A tanár úr úgy érezte, mintha maga az egész földgolyó nyögött volna egyet, és hirtelen megállt volna a forgásban. Lehunyta a szemeit, miközben minden más szempár õrá meredt, kivéve a rendõrt, aki csak saját bakancsát merte nézni.
    - Képtelenség - dõlt hátra Lombardi a széken. Körbenézett, aztán a rendõrhöz fordult. - Az én feleségem soha nem volt Bécsben. Soha nem is akart odamenni.
    - Most már nem is megy - bólintott a rendõr, majd mélyen elvörösödött, mert otrombaságnak találta, amit mondott.
    Lombardi nem figyelt a rendõr vétlen, fekete humorára, hanem az asztaltársaság tagjain tekintett körbe, s mintegy tanúként szólítva õket, erõsödõ meggyõzõdéssel ismételte:
    - Lehetetlenséget állít, barátom. Mindenki tudja, hogy Pestre ment, a nõvéréhez. Minden harmadik hónapban felmegy ahhoz a vén szipirtyóhoz, hogy istápolja. Mit keresne az én feleségem… Bécsben?!
    - Azt én nem tudhatom, de mi ezt az értesítést kaptuk, és az lenne a kérésem, hogy tessék velem jönni a… dolog tárgyában.
    Az asztalra dobta Lombardi a kezében tartott lapokat, s a néma társaságot nyugtatva csaknem könnyedén mondta:
    - Mindjárt visszajövök. - Felállt. - Nyilván fatális félreértés. Gyerünk, öregem! - szólt a rendõrnek.

2.
A városi rendõrkapitány részvétteljesen nyújtott kezet, és megerõsítette a küldönc-rendõr közlését, egyben hangsúlyozta, hogy kizárt dolog a tévedés, mert az áldozatok személyazonosságát az utazási iroda utaslistája alapján állapították meg.
    - Lehet névazonosság - próbálkozott a mentõ gondolattal a tanár.
    - A lakcím viszont nem lehet azonos - tárta szét karjait a tiszt.
    - Telefonálhatnék Pestre? - kérdezte Lombardi. - Itt maguknál talán hamarabb kapok vonalat, mintha otthonról próbálkoznék.
    A kapitány készségesen tárcsázta a megadott számot, aztán kisvártatva beleszólt a kagylóba:
    - Lombardi Sándor tanár úr kéri a sógornõjét.
    S rögtön át is adta a készüléket a tanár úrnak.
    - Te vagy, Manci? - kérdezte a tanár úr fölöslegesen harsányan, majd szinte nyersen hozzátette: - Voltaképpen a feleségemmel akarok beszélni. Légy szíves…
    - Nincs itthon - vágott közbe a mindig sírós és a tanár úr számára felettébb ellenszenves hangú sógornõ. - Mit akarsz tõle?
    - Mondd csak. Igaz, hogy Beáta idõnként Bécsbe utazik tõled?
    Hosszú ideig csend volt, csak valami motoszkálás hallatszott, aztán a sógornõ amúgyis utálatos hangja még ellenségesebbé, sõt harciassá változott.
    - És ha, igen? Nincsen hozzá joga? Ha tudni akarod, igenis szokott Bécsbe menni, hogy bevásároljon ezt-azt, meg mit tudom én…
    - Mi az, hogy mit tudod te? Persze, hogy mehet Bécsbe, de arról én miért nem tudok?! - Olyan indulatba jött a tanár úr, hogy nemcsak ordított, hanem a kapitány asztalára is ráütött az öklével. Hirtelen azonban hangot váltott. - Ide figyelj, Manci, most nem téma, hogy a feleségem jogairól vitázzam veled. Az a kérdés: most elutazott-e? Rajta volt-e azon a buszon, amely karambolozott, és számosan meghaltak rajta. Az itteni rendõrség azt az értesítést kapta, hogy Beáta is… az áldozatok között van. A tévé mutatta ma este a karambolt. Bizonyosságot kell tudnom, ha valóban… bekövetkezett a tragédia. - Hangja ismét a magasba szökött. - Azt mondd hát meg, hogy most elutazott-e!
    - Tervezte… igen - hangzott bizonytalanul.
    - Tervezte, vagy el is ment? Hol van most?
    - Most… most… Várj, úgy hallom, hazajött. Tartsd a telefont.
    Néhány pillanat múltán felesége csendes, kellemes, de kissé csodálkozó hangját hallotta a tanár úr.
    - Valami baj van? Mért keresel?
    A tanár úr a kapitány karosszékébe roggyant, s alig hallhatóan suttogta: - Nincsen baj… csak hallani akartam a hangodat. Siess haza.
    Letette a kagylót, és szomorkás mosollyal az ámuló kapitányra nézett.
    - Mégiscsak félreértés volt, látja. Most beszéltem a feleségemmel. Mindamellett köszönöm, hogy szóltak.
    - Mi ezt a hírt kaptuk… és kötelességünk volt…
    A tanár úr kifelé indult, de olyan volt a mozgása, mint aki a saját holttestét vonszolja. Erõtlenül legyintett.
    - Helyesen cselekedtek. Maguk nem tehetnek róla…

3.
Amióta Pesten élõ nõvére megözvegyült, s a gyerekei más városokban, vagy a legidõsebb éppen Amerikában, alapított családot, Beáta három havonként meglátogatta. Elutazásai elõtt sütött-fõzött, egy hétre való élelemmel megtömte a hûtõszekrényt, és tapintatosan megkérte néhány közeli barátjukat, ismerõsüket: hívják meg férjét egy kávéra, italra, kártyapartira, hogy "ne legyen magányos", amíg õ távol van. Akadtak csípõs nyelvûek, akik ezt a sokirányú gondolkodást úgy minõsítették, mintha kedvenc háziállatát bízná valaki jó emberekre, de ilyesmi igazán elvétve hangzott el, mert inkább az volt az uralkodó vélemény, hogy Beáta és férje harmonikus házasságban élnek - a szokatlanul nagy korkülönbség ellenére is.
    Maga Lombardi Sándor is így érezte, és például olyan alacsony rendû gyanakvás, mint a féltékenység, soha meg sem érintette. Tökéletes társa volt Beáta, akárcsak dolgos, takarékos, áldott emlékû anyja.
    Most azonban zakatolt az agya. A rendõrségrõl hazafelé menet elõször sógornõje undok vartyogása bõszítette fel, s az a pökhendiség, ahogyan Beáta jogairól beszélt. Mintha bizony állampolgári joga lenne Beátának, hogy a férjét… megcsalja.
    Igenis: megcsalja! Csakis errõl ad bizonyságot, hogy titkon Bécsbe utazgat. Utazhatna az õ tudtával is, ha arra vágyna, hiszen anyagi helyzetük megengedné, vagy utazhatnának akár együtt, de Beáta titkon utazgat.
    Hazatérve egyenesen a fiókhoz rohant, ahol útleveleiket tartották - és Beáta útlevele nem volt a helyén. Mielõtt Pestre ment, tehát már tudta, hogy Bécsbe is elmegy. Elõre így tervezte! És ki tudja: mióta van ez… így?
    És hogyan lesz ezután? Miképpen alakul kettejük sorsa, és mit szól mindehhez az a közösség, amelyben eddig mintaházaspárként éltek?
    Eszébe jutott, hogy valahol egyszer azt hallotta: "Késõn jött szerelem nagy kamatot követel." Talán éppen õrá akartak ezzel célozni?
    Volt õ szerelmes korábban is, de azt mondta édesanyja: "Nem tetszik nekem a hölgy, fiam. Amelyik nõ nem képes elpirulni, annak sok oka lehet a pirulásra." Egy másik nõ ellen meg az volt anyja kifogása, hogy gõgös természet. "Az ilyeneket sohasem lehet legyõzni, ezért legjobb elkerülni õket. Elhiszem, hogy szereted, sõt az a baj, hogy jobban szereted, mint õ téged. S aki jobban szeret, az mindig alulmarad és szenved."
    Beáta tud pirulni, olykor ok nélkül is. Nem gõgös, inkább túlságosan is szerény. Akkor vette el, amikor anyja már nem élt, de ha élt volna sem találhatott volna kivetnivalót benne.
    Még csak szerelmes sem volt belé, amikor elvette; az késõbben jött. Kezdetben egyszerûen csak értékes, szolíd, kellemes lénynek találta, s az évek múltával erõsödött az az érzés, amit szerelemnek mondhatunk. Hasonlónak tetszett a folyamat, ami Beáta érzésvilágában lezajlott. Aztán létrejött az örökkön csak veled.
    És most?

4.
Nem aludt el azon az éjjelen Lombardi Sándor. Le sem vetkezett, s úgyszólván öntudatlanul cselekedve hajnalban vonatra ült, elutazott Pestre.
    - Itthon van Beáta? - kérdezte sógornõjétõl, anélkül hogy belépett volna az ajtón.
    - Jelenleg… éppen… talán vásárolni próbál valamit, amit nálatok, abban a redves kisvárosban hiába keresne.
    - Ugye, régen utazgat Bécsbe?
    - Miért nem jössz be?
    - Mióta utazgat Bécsbe?
    - Talán két évvel ezelõtt ment elõször… De már a telefonban is mondtam, hogy ezen kár és igazságtalan háborognod. Mit csinálhat otthon? Hogyan éltek ti ott? Csinos fiatalasszony.
    - Elmúlt negyven.
    - Te pedig elmúltál hatvan. Göthös vagy, és gyereketek sincs.
    Ártatlanabb témájú beszélgetések alkalmával is felingerelte a sógornõje, ennek a témának a vitatása pedig olyan dühbe hozta Lombardi Sándort, hogy indulatosan faképnél hagyta.
    - Mit mondjak neki, mit akartál és hol keressen? - kiáltott utána a nõ, de válasz nélkül hagyta, és kisietett a bérházból.
    "Mit mondjál neki? Amit eddig is nyilván mondtál! Azt, hogy csináld csak, húgocskám, jogod van az élethez, nem temethet el élve az a göthös…"
    Az, hogy sógornõje így gondolkozik, nem fájt a tanár úrnak, de iszonyú nyilallást érzett, ha arra gondolt, hogy Beáta ezzel egyet is értett. Talán még szórakoztatta is az ötlet. Együtt szórakoztak rajta.
    Visszasietett és nyugalmat erõltetve magára, újra becsöngetett.
    - Mondd csak, Manci, nem tudod véletlenül: hová, kihez járt Bécsbe?
    - Hogyne tudnám - felelte Manci meglepõ könnyedséggel. - Tudod, milyen gondos, és nekem itthagyta a címet, ahol kereshetem, ha veled valami történik. Ki érti, hogy miért, de még így, ebben a helyzetben is gondolt rád. Várjál, felírom és kihozom, ha már semmiképpen sem akarsz bejönni.

5.
A bécsi cím egy külvárosinak mondható, szerény kis panzió volt. Bár nem volt gyakorlott utazó, odavitte a lendület Lombardit. Már nem emlékezett az ösztönre, amely azt sugallta, mielõtt elindult otthonról, hogy magával vigye az útlevelét. Nyugdíjazása elõtt némettanár volt a kisváros gimnáziumában, így a tájékozódás sem okozott gondot.
    A portán, ami inkább egyszemélyes kalicka volt, egy kövér asszony horgolt, és készségesen kikereste a mondott nevet a vendégkönyvbõl.
    - Nem, nem járt el esténként - felelte Lombardi kérdésére. - Nappal sem jött ki a szobájából, s még az ételt is felvitette magának, pedig nálunk ilyen szolgáltatás nincsen. Neki azonban megtettük, mert olyan kedves, szomorú és csendes volt… Vendégek, õhozzá? Nem, uram, soha nem jött senki. Telefon? Telefont sem kapcsoltunk fel hozzá soha. Nem telefonáltak neki. Megjött, aztán három-négy napig egyedül kuksolt a kis szobájában…

6.
Életében nem volt ennyire sûrû napja Lombardi Sándornak. Halálosan fáradt volt, amikor végre belépett szüleitõl örökölt, gondozott házuk kapuján. Meglepve látta, hogy a szobában ég a villany. Talán õ felejtette így, amikor hajnalban elrohant.
    Ámde a házajtó is nyitva volt, és a szobában a virágokat öntözte a felesége.
    - Hol voltál egész nap, az ég szerelmére? - fordult férjéhez. - Mindenkit végigkérdeztem, de senki nem tudott rólad semmit.
    Lombardi egy fotelbe roggyant, és tompán mondta: - Bécsben voltam. Abban a panzióban, ahol te szoktál megszállni.
    Feleségére emelte lassan a tekintetét, és hosszasan nézték egymást. Beáta szemébõl könnyek kezdtek peregni, majd visszafojthatatlanul feltört belõle a zokogás. A díványra borult és kezeibe temetett arccal sírt, amíg csak bele nem fáradt.
    Lombardi szótlanul várt. Várta, hogy a felesége valamilyen magyarázatot ad, de hiába várt. Végül elfogyott a türelme. Nem haraggal, inkább valami fásult fáradtsággal kérdezte:
    - Miért?
    Beáta felült és letörölte könnyeit. Idõnként még hüppögött egyet.
    - Féltem - mondta.
    - Tõlem?
    - Attól, hogy nem érted meg.
    - Mit?
    - Azt, hogy szeretek veled élni... hogy szeretek élni, de félek is tõle. Nem szeret engem az élet, ezért néha elmenekülök elõle… Ezért.
    - Csak ezért?
    Beáta némán bólintott.
    - Ezt valóban képtelen vagyok megérteni - mondta Lombardi. - Nagyon magas ez nekem. Azt jobban megérteném, ha szimplán megcsaltál volna.
    - Hiszen az történt - sóhajtotta Beáta. - A magánnyal csaltalak meg, mert azt még nálad is jobban szeretem.
    Felállt Lombardi, az ablakhoz sétált, és feleségének háttal dörmögte: - Nem értem. És nem hiszem, hogy valaha is meg fogom érteni.

7.
Úgy éltek a továbbiakban is, mint azelõtt, legalábbis a külvilág számára úgy. Továbbra is utazgatott a nõvéréhez Beáta, és idõnként elutazott Bécsbe is, most már a férje tudtával, aki beletörõdött, hogy olyan jelenséggel hozta kapcsolatba felesége, amit valóban nem értett meg soha.
 
 

TANDORI DEZSÕ

 A Már Élve Lehunyt Szem

("Stíli zaccok")

Stilizaccio! ah, Stilizaccio!

(Mialatt ez: mi az: jó végre, rossz végre? Ez a lehetetlen
újabb megkísértése. Felszólítva rá külön nem is lettem.)
Nem, hogy rég nem voltam: jó, hogy Ti megvagytok,
Andrisok s Többiek, ím, e stíli zaccot,
ha Füstöl Milánót, ha csal-makarónit
- vegyétek, költõtök fején vakarózik,
költõtök tök fején vakarózik szegény,
élete kész regény és félkész költemény!
Félkész életébõl költemé-nyes-kész lett,
de mire így kész lesz, szalámi-nyes ész lesz,
mint a sivatagon, fordít bele-vakon,
este krimit olvas odakint a klotyón,
két kézzel, mint ott áll, nem a diliházba
megy, mint Eltûnt-Személy-Hekus, de a lámpa
gyér fényénél lapoz, klotyó nem ablakos,
kapaszkodik napba, elgörbed e magos,
nem adja olcsóbbra, nem a takaróba,
eltûnt en-személye után oda rója
útját, õ ugyan nem, lapoz-kapaszkodik,
aztán negyed kilenc, holnapra rakodik,
sérült, sánta térddel leereszkedik a
megágyazás-helyére, lepedõje lika
biztonság-fogadja, afelõl a feje,
már meg se kaparja, álomban a helye,
magát kialussza szépvilági szuszra, kulissza,
sivatagi buszára felszáll másnap újra.

*

Köz-bevetés: ha netán még el akarnánk szomorodni, nem dohogni,
domború tükörben kiterpesztõdve egy jót homorodni, s más szamorodni.

*

Tényleg-ha-kérhetem délután se/nem telefonálni. egy-szabadságom!

*

Tegnap élénk napom volt, nem szeretem az élénk napokat,
megfoghatatlan, ami így lapogat, tapogat, telefonokat
hoz rám, hosszan telefonálok, igaz, a másik majd-mind költségén,
visszahív, de a hír nem éppen az a várt nagy élmény,
megint egy lap megszûnt, ismét gond van az anyagiakkal,
elhúzza a kész-regény-élete költõ a félkész fonalakkal
a lassan nem is létezõ, átvilágított labirintussal,
és díl-dõl a kamatláb, háborúk tolódnak minderrébb-mindarráb,
s araszol költõnk, mint a vendégoldal, fájós térdével
elhelyezkedik ágyán, de közben a klotyón a szivárvány
egy régi 87-es körzet könyv, hallatszik lapozása,
annyira dermesztõ csönd ült oda be, egymagába,
csak sajátjába.
Kedves medvéi, kikkel a legnagyobb gond lesz majd halála
(és a Felügyelõnéé) után, hallják a lapozást, barátjuk ismét
túl van egy nap kivezetõ 87-es körzet kapuján,
annyira olvas, mint õk, a Medveszekrényben a medvék,
és annyira csak az, csak az, az van, hogy semmi sietség,
a holnapi nap is utol fogja magát érni, utol fog érni,
mondja, ahogy kedvenc-likas lepedõje, bár jobbak is vannak,
már elnyújtózását érzi, és végigmormolja, mi van, ezt egy
telefonba ma el is mesélte: Kigyelmed, mondta a vonal túlsó
végére, a minimalista prózás barátom, a feleségem (a Felügyelõné)
van még a kártyabajnokság a Medvékkel itthon, a Medvék, s a
Totyi, és lesz egy kutyájuk még egy, hát nem sok, s a készregény
költõ e napját, folytatást ígérve így végzé. Ja, s van a Munka.
(Coda. De nem Csoda.)

*

Csínján csak! a stílizacc' mindig ily-oly dilicucc, és
dilipacc. Mondom a Felügyelõnének, a 87-es körzet szövegnek
stiliparafrázisát: halfék, parfék, ne tovább, ez volt még az
ifjúság, Révai Lexikonát gajdoltuk, gerincek élét,
azóta ezt is mindenek szétcincálták, szétpincélték,
és mondom a Fel'gylõnének: ez a 87-es modor, EdBain-stílus,
hogy mikor
az ember már tényleg akkorát "legyink!" a dolgára,
ami nem és nem és nem akar menni, s a fene se szól egy
szót se, miért nem, hát nem úgy beszél õ arról már,
s ez a megközelített mélypont, hogy mentegeti magát,
na ja, a nehézségek, mondja, na ja, türelem, nem,
azt mondja, hogy én egy ilyen egy szar vagyok, egy senki
hogy a lábát belém törölgetheti mindenki, hogy a sze-
rencsétlen Zabkeselyû-könyvem huszonnyolc hónapja
kész van, s egy csakhamar-tiszta-egy-juropej országban
sem jön ki, sem jön ki, de ezt se mondja e békés
este az utolsó erejébõl klotyón EdBaint olvasó
nagy-embléma-senki, ezt se mondja, csak azt mondja,
tessék, így le vagyok tojva, és akkor mi van, e-békén.
"Hát nem sok", mondta telefonpartnerem, mikor a hét-nyolc
tényezõt összeszedem, összesen mi van az életemben. S egy fél
polc! Kedves könyvespolcom teletûzdelve képeslapokkal,
kiragasztott cédulákon a munkatartozásaimmal és a tartozásokkal,
melyek egy része kezd e haladó korban örökké annak is ma-
radni. És akkor még a hajnali 3SAT képújság se jön, de
rossz szerkesztõség! Nem láthatom meg rögtön ötkor-hatkor,
az Európa Ligában hol volt gólszegénység, hol volt gólbõség,
hogy támadtak fel az addigi kiesõjelöltek a Ligában,
és amit sorolhatok még hamarjában. Hát ez kevés, mondja
telefonpartnerem, akivel szintén nemcsak munka-
kérdések kötnek össze, és nem, sivatag-buszom
por-útján pár emlék másunnét bevillan sumét tájakon,
nem épp komét emlékek, de a sumét sivárságot
szépen tagolják koppenhágai átjárók, hamburgi téglafalak,
vagy ott ülök kis londoni csatornám mentén egy hársfa alatt,
vagy átkelek napi harmincöt-hat kilométermennyiséggel Párizson,
de ehhez kevés a lábamban még eléggé ép lábizom,
lábamnak szépsége maradt csak, épsége nem,
így járok, min járjak, egyetlen testi-szép-részemen,
de erre is csak mint a 87-es körzet detektívjei
legyintek, otthonmaradások már a régi séták szép ívei,
képtelen volnék kocsmákba csak belépni is,
képtelen volnék már lovakra fogadni, még ha 1 eurónyit is,
képes vagyok az irodalmi helyzetet venni, s ha akárha lenyúlónyit is,
vele utálom az utálandókat, s a rádióból zengõt, a bóvlit is,
65 évem, hogy az 52 éves társaknál jó tíz évvel több,
oda nem adnám, és szorongva nézem a 90 éveseket, ah, sors, eszközt
talán te gyötrésemre az õ példájuk által is, francba!
de ha pár derekas fulladás nem tanította volna az embert, hogy meg-
halni se oly könnyû élvezet, bizony inkább ma a magamfajta meghalna.
Így csak megyek, mert visz sivatagi buszom, megyek e buszon,
s ott vagyok közben, hol lenni akarok, mert szemem már élve lehunyom.
Egy "bûnözõ" vallomása: "S tényleg nem érdekel az emberek világa,
megtértem az elioti tenger alatti terembõl, s csak megfúlok itt."
 

(Mellékfõdal)

Ülök a klotyogón
Elment a jódógom
Lábamat jódozom
Csöppkorom motyogom
A falon sok korom
Egymáson sok orom
Tükörben nagy orrom
Mimet panaszolom
Lennék csupa-zabos
Nem lenne javam sem
Lennék szín-keselyû
Nem lenne a baj sem
Hej te ágyúgolyós
Báró-tisztviselõ
Beugrik Münkjauzen
Így viselem tisztem
Láncba kapaszkodom
Valami megzúdul
Koszul tisztul koszul
Menj élet el méltón
Se innen se ott túl
Leteszem a krimit
Sivatagi buszban
Ágyba alvó csusszan
Reggelig reggelig
Hajnalig hajnalig
Éj-felig éj-felig
Rögvestig rögvestig
Szív-rög nem kerekszik
Lemondás-rög gyatrán
Száj-sarkra pittyekszik.
 

Záradék

A hír nem a név. A hírhedet nem "hetet-havat". De hogy mi
bármi híre, hír rólam akár:
Hír az a nevesítés, amiután
ugyanúgy nem értjük (a mit),
de legalább nevesítve van,
és ezen nem szabad nevetni.
El van intézve ennyiben,
s így nem leszen
porom s hírem.

2002. III. 11.
 

Mármost ad notam Totyi veréb

És rájöttem, épp egy évre rá,
miért olvastam azt a krimit,
épp azt a krimit.
Mert a vége az, de akkor
nem olvastam el, az, hogy
szerelem (értsd: nagy dolog,
igazi érzés) csak a madarak
világában létezik. Azt hiszi,
kérdi valaki, hogy szerelem
csak a madarak világában létezik?
Nekem huszonhetedik éve van verebem,
életem a Veréb Birodalom (többé nem királyság),
és nem nézem érdeklõdéssel - a praktikumok kötelezõ
leszámításán túl - az emberek világát. Az emberek világa,
de még a tavasz sem érdekel stb., de a halálba követném Totyit.
 

S a legzaccab zacc

"A legzaccab zacc sem lazacc,
Ezt tudd te, J. A.; La Zac
vagytok, nem cul de sac.
A zsákutca, az élet-útja-zsákja
Visz a tenger alatti terem-homályba."

Megjártam a tenger alatti termet.
Lakóit úgy hívták, Szpéró, Samu, Éliás,
Poszi, Icsi, Alíz s a Többiek.
Nincs, hova visszakerülhetnék.
Emberek hangja szólít, vagyis fõleg én
Szólítom az embereket: "Rávernél végre a pénztárgépre,
Ez még a három hónappal ezelõtti..."
És ezer és ötezer és legfölebb huszonhétezer
Forintokról van szó. És: "Még azért, ha megbuktatok is,
Ezt az utolsó tizenötöt beterveztem..."
És: "Öregem, névlegesen nem kapok annyit, mint nyolcvanhétben...
Egy könyvért..." És a kocsmákban szólottak vala: "Miért te
Magad gyötröd magad ezzel, miért nem fogadsz ügynököt, ügyvédet?",
S mondottam volt: "Mert az ügynök vagy az ügyvéd egynapi honorárja
Annyi, mint az én egy havi jövedelmem jó esetben." S így tovább,
Tenger Alatti Termem! Hol mind a sérült szárnyúak és vakok
Épp oly csodás emlékeim, mint a szegény városok átjáróikkal,
Vöröstégla-falaikkal, miket örökre elhagytam, de a madara
Tenger Alatti Termét ember el nem hagyja, ha ugyan nem azt akarná
Érdemelni, hogy fejjel lefelé verjék az iszapba, végezze úgy. Éljen.
Bef. (Böff)
Ez itt akkor megannyi stíli zacc kiöblítése; végre a kád jól másoké, vége
A megengedhetetlen

Ballada a könnyen teljesülõ óhajhoz/a nem könnyen etc.-hez

Mondjam azt: egykoron/viszonylag jól ment sorom,
de az egész ég sosem/fellegtelen/kibasáztatok velem,
most akkor mit caplatok/jó lóra tettetek, emberhangok,
gyõzött mindenféle állítólagos/ellenzékiségetek,
ami pedig a világszellem/nemlétezõ/megnyilvánulása,
de ti jókor álltatok alája/ ennyi történt/ez az egész,
az önként az önkényt a mindig megdermedõ örvényt/ne hívjatok,
egészeli
 ma is a
  Rész.
És oly evidensen öntudatos, hogy az agy belevész.
Hát kérem, ha komolyan kérhetni lehet még bármit,
méltóztassák elhagyni, hogy szellemben dróton át rámnyit
kigyelmed, kigyelmetek, csak a publikálási lehetõségek
érzik meg még a csendet is, nekem az
Egészet:
se párti, se ellenes soha nem voltam, hagytak,
mit érdekelt, hogy maguk akár ezzel hogyan mulatnak,
most is annyi van csak, hogy túl sok már a duma,
s Párizs és London és filozófia és Dublin mellett el-
ment nekem Budapest is, ez a kocsmai-presszói-ma,
elment a leggyakorlatibb dolgok iránt is érdek-
lõdésem, s mit tudom én, nem válnék meg szépen szerén? de nem én!
de nem ám! s egy Totyi madárnak éji integetésem át a sötétbe
egyetlen imám, aztán majd csak valahogy lesz végre, aztán,
és mint Vas István mondom rá a rímet: bárcsak már ne látnám.
S még egy: bánom, ha! gyarlóm, nem magyarlóm: MADAROM
TÚLÉLNI TOTYIT MÁR NEM AKAROM+NINCS TÖBB SZAVON.