MÚLTUNK

CSENGERI HAJDU SÁNDOR

Cséplõcsapatban

1946 kegyetlenül nehéz esztendõnek indult. A háború ugyan már régen véget ért, de az igazi béke, amikor nemcsak a mától, hanem a holnaptól sem kell rettegni még váratott magára. Az emberek már nem a bombázásoktól vagy a front fegyverropogásától féltek, hanem a következõ napoktól és hetektõl. Pedig annyi milliomosa, milliárdosa még sohasem volt e hazának, mint akkoriban, de nem is nyomorogtak és rettegtek az éhhalál rémétõl úgy milliomosok sehol a világon, mint nálunk 1946 tavaszán.
    A pénz értéke napról napra, a nyár közeledtével meg már óráról órára is zuhant. A piacról a pénz lassacskán kiszorult, elburjánzott a cserekereskedelem. Ennek terhe nemcsak a városi lakosságot, hanem a falusiakat is egyre jobban sújtotta. A napi megélhetés a legnagyobb küzdelem árán is csak tengõdést jelentett.
    Az egyetlen reményt az új termés ígérete adta. És ha nehezen is, de eljött az aratás ideje, és közeledett a cséplés is. A háború a mi falunkból is sok embert elnyelt. Akik pedig valahogy élve megúszták a távoli frontok keserves harcait, a hadifogolytáborokból csak most kezdtek hazaszivárogni. A mezõgazdaság nagy idénymunkáihoz viszont kellett minden dolgos kéz. Ilyen körülmények között a magamféle, akkor még alig serdült legények is könnyen munkához juthattak. Különösen kapós volt a munkás az aratás és a cséplés idején.
    A faluban élõ néhány cséplõgéptulajdonos már a nagy idénymunka megkezdése elõtt igyekezett leszegõdtetni egy-egy jónevû bandagazdát, hogy aztán késedelem nélkül kezdhesse a cséplést. A cséplõcsapat szegõdtetésével a cséplõtulajdonos nem foglalkozott, az már a bandagazdára tartozott. Neki csak az volt a fontos, hogy megkezdhesse a munkát, mert minden nap késedelem nagy veszteséget jelentett.
    Dudás Gerzson eredeti szakmája szerint géplakatos volt, de idõs ember lévén, a mesterségébõl már rég kiöregedett, és az utóbbi években a megélhetését a sok ócskaságból, nagy türelemmel összeeszkabált cséplõgépével biztosította. Ha nincs a háború, az ócska masinával az öreg nem sokra vihette volna, de hát a háború új cséplõgépek beszerzéséhez nem nagyon kedvezett, és e téren nem változott a helyzet a háború után sem.
    Túlzás volna állítani, hogy a bandagazdák tülekedtek az öreg Dudásnál a szerzõdéskötésre, de hát a kényszer nagy úr. Amikor a többi cséplõtulajdonosok már leszerzõdtették a maguk embereit, végül Gerzson bácsi is munkásvállalóhoz jutott.
    Negyvenhat pünkösdjén az egyik bandagazda, az öblöstorkú Bujdosó Bálint, a komáival valahol úgy berúgott, hogy amikor kijózanodott már az összes valamire való cséplõtulajdonos megtalálta, leszerzõdtette a saját bandagazdáját. Így aztán Bujdosónak nem maradt más választása, mint az öreg Dudás. Mit volt mit tennie, káromkodott egy cifrát, leszerzõdött Gerzson bácsihoz. Sorsom úgy hozta, hogy azon a nyáron kezdõ cséplõmunkásként én is a Bujdosó csapatába kerültem. A masina, amelyrõl akkor még nem sokat tudtam, két egységbõl meg egy kerekekre szerelt bódéból állt. Az elsõ egység egy sok vihart látott ósdi gõzgép volt. Ezt a vén herkentyût a köznép "tüzesgépnek" nevezte. De nem ám a fürgesége miatt, hanem mert állandóan fûteni kellett, és munka közben akkora forróságot okozott, hogy alig lehetett megmaradni mellette.
    A másik egység maga a cséplõgép volt, egy végtelenített, hosszú szíj segítségével a tüzesgép hajtotta meg. A bódé pedig egyszerre szolgált mûhelyként és irodaként a tulajdonosnak. Az egésznek a mozgatását az úton hat ló, a szérûkön pedig egyenként és maga a cséplõcsapat végezte, a csépeltetõ gazdák legfeljebb besegítettek.
    Bujdosó huszonegy fõnyi csapatot verbuvált össze, ez késõbb, a cséplés vége felé tizennyolcra olvadt. Az emberek toborzásának akkoriban egy meglehetõsen egyszerû módja volt. A munkát vállalni szándékozók - fõleg hétvégenként - a piactéren ácsorogtak, ahol az embervásár is lezajlott. Ha az alku sikerült, az áldomást a Molnár-féle kocsmában mindjárt meg is lehetett inni.
    Bujdosó nagy kópé volt. Gerzson bácsival elhitette, hogy némi pénzt kell adnia az áldomásra, mert másképpen sohasem jön össze a csapat.
    Ami az áldomást illeti, nekem örökre nevezetes marad. Bujdosó elõzékenyen betessékelt bennünket az ivó lugasos kerthelyiségébe, ahol a deszkapadokkal körülvett két hosszú asztalt hamarosan megszálltuk. Bujdosó roppant otthonosan mozgott ezen a helyen, valószínûleg törzsvendég volt a kocsmában.
    Az elsõ rundó féldeci, az úgynevezett "arató pálinka", valami kerítésszaggató löttyedék volt. Ezt a kört mindenkinek kötelezõ volt meginnia, mert ez ütötte rá a pecsétet a megállapodásra. A második körtõl már szabadon választhatott bárki, hogy borral, fröccsel, sörrel vagy pálinkával folytatja az ivást. Ami az italok minõségét illette, jobb, ha nem firtatjuk. Az italnak nagy barátja ma sem vagyok, akkor pedig még ismerõje is alig voltam. Az igazat megvallva, kocsmában akkor ittam elsõ alkalommal, s ezt a vén lókötõ Bujdosó észre is vette ezt, mert nagyokat nevetve odaszólt a mellettem ülõ törekes lánynak:
    - Te Mari, ne bûvöld már azt a fiút, arra lesz még idõd! Hanem kínáld inkább, hadd igyék, mert úgy látszik, szégyelli ott melletted a poharat is felemelni!
    A sánta Varga, a rudasgyûrõ, látva zavaromat, tovább tódította:
    - Csak nem szálkás tán a söröd, te gyerek, hogy nem mered lenyelni? Vagy nem ízlik? Szólj akkor Bálint bátyádnak, hogy kérjen neked tejet! Ne félj, a gépnél majd meginnád még te is a jó sört!
    Nem ízlett a sör, de felborzolt indulatomat visszafogva, ittam most már szégyenemben csakazértis.
    Ami a csapatot illeti, elég jól összejött. Voltak idõsebb, tapasztalt cséplõmunkások, erõs fiatalemberek, alig serdült legénykék (mármint én és az egy évvel idõsebb unokabátyám) és néhányan lányok, asszonyok.
    A munkabér sem volt egységes. A felnõtt férfiak egész, az asszonyok és a fiatal fiúk háromnegyed, a lányok meg félbért kaptak - ezt mindig hétvégén a bandagazda házánál terményben lehetett átvenni.
    A cséplés általában a módosabb gazdák tanyái melletti szérûkön történt. A szérûsgazda asztagjai mellett ott sorakoztak a környékbeli gazdák asztagjai is, amelyeket a cséplés kezdete elõtt hordtak össze a tarlókról.
    A munkaidõ a napfelkeltével kezdõdött és teljes napnyugtáig tartott, ami a déli pihenõt leszámítva, tizenegy órát tett ki, s közben lazításra nem volt lehetõség.
    A kévehányóknak szünet nélkül dobálniuk kellett a nehéz kévéket a cséplõgép platójára. Amíg ezt az asztag tetejérõl végezhették, aránylag könnyebben ment, de mikor már az asztag aljához közeledtek, egyre nehezebb lett a dolguk. A két kévehányónak éppen elég volt a kévevágót és az etetõt egész napi kévével ellátni.
    A kévevágót és az etetõt a cséplõgép álló nap rázta, testüket a szálka, a por és az izzadtság kínozta. Minden egyes kévét külön-külön meg kellett fogniuk. Ez nemcsak nagy fizikai megterhelés volt, hanem ujjaikat a szár és a szálka fájdalmasan kikezdte. Hetekig voltam kévevágó, magam is keservesen megtapasztaltam.
    Az etetõ mindvégig zárt védõszemüveggel dolgozott, hogy a gépbõl felpergõ búzaszemektõl a szeme meg ne sérüljön. Csakhogy az izzadtságtól a védõszemüveg szinte az arcára tapadt.
    A gép ontotta a port, amelytõl minden cséplõmunkásnak kijutott, de a törekeseknek és a rudasgyûrõnek különösen.
    Most, amikor visszaemlékszem, csodálkozva eltûnõdöm, hogy is bírtuk ki, és egyáltalán hogyan tudtuk ketten a jókora súlyú és nagy terjedelmû rudas szalmát a meredekre állított, keskeny pallón a szalmakazal tetejére felvinni, baleset nélkül. Iszonyúan nehéz volt. Aki elõl ment, húzta, aki hátul, az karjaival a két rudat a teherrel a feje fölé kinyomva tolta. Elég lett volna egyetlen rossz mozdulat, hogy a keskeny pallóról leforduljunk és összetörjük magunkat, vagy hogy a rúd valamelyikünket felnyársalja. (Ez utóbbiakat azért említem többes szám elsõ személyben, mert a cséplési idõszak nagy részében, éppen a hiányos létszám miatt, már nem kévevágóként, hanem rudashordóként dolgoztam a csapatban.)
    A kánikulai hõségben a fáradtságtól elcsigázottan, alig vártuk, hogy a gõzgép ebédszünetet jelzõ, három hosszú sípjele megszólaljon. A koszt tekintetében sem volt egyenlõség. Az úgynevezett bennkosztosok - a cséplõtulajdonos, a gépész, a bandagazda és a két etetõ (akik közül váltásban, az egyik mindig zsákolt) - a szérûsgazdánál étkeztek. A koszt nekik szokásbeli járandóságuk volt. õk mindig finomat ebédeltek. A többiek nagyrészt otthonról, a faluból - sokszor 10-15 kilométer távolságból - a családtagok kihozta ebédet ették, a többiek bográcsban fõztek maguknak.
    Bármilyen fáradt is volt a csapat, a tréfára, a bolondozásra némelyek mindig kaphatóak voltak, sõt esetenként még hancúrozásra is maradt kedvük és erejük. A legvidámabbak az esték voltak. A legények és a lányok együtt kergetõztek, hancúroztak, bolondoztak. Az asszonyok, az idõsebb férfiak meg a lány nélkül maradt legények pedig vacsora után még egy ideig a tûz körül üldögéltek és vidám történetekkel, viccekkel, s a falusi mendemondákkal szórakoztatták egymást.
    Ezeket az összejöveteleket soha, senki sem szervezte, és a fáradtság miatt nem is tartottak sokáig, de a csapat életének fontos eseményei voltak. Itt beszéltünk, cseréltünk gondolatokat a napközben látott és hallott hírekrõl, eseményekrõl, itt tudódott ki, hogy a faluban kik a boszorkányok, hogy az öreg Juhász miként tette bolonddá a hentest, és egyéb dolgok. A napközben történtekrõl a legtöbbet az asszonyok tudták. Õk valahogy mindent jól megfigyeltek.
    Egy-egy különösen érdekes történet nagy tetszést aratott. Például amikor Kozák Zsiga bátyám elmesélte, hogy járt egyszer a Kárpátokban katona korában.
    - Egy ruszin faluban voltunk elkvártélyozva, és én egy olyan házhoz kerültem, ahol egy hatvan felé közelítõ asszony lakott együtt a lányával. A lány is meghaladta már a harmincat, de csinos volt nagyon. Mindjárt szemet is vetettem rá. Aztán hamar összebarátkoztunk. Megmutatta, hogy hol alszik éjjel. Megegyeztünk, hogyha majd minden elcsendesedik, az éjszaka folyamán bemegyek hozzá. Alig gyõztem kivárni, hogy eljöjjön az alkalom.
    Csakhogy, fene a jódolgát a vénasszonynak, hát nem kihallgatta a tervünket! Az lett a vége, hogy a lányra ráparancsolt, éjszakára cseréljenek helyet. A lány ezt már nem tudta tudomásomra hozni. Én meg éjjel, ahogy megbeszéltük, nagy lelkesedéssel mentem a lányhoz. Nagy buzgósággal másztam fel az ágyra és bújtam a takaró alá. Aztán a nagy lelkesedésemben észre sem vettem, hogy nem a lányt, hanem az anyját boldogítottam. És a végén még szemtelenül meg is jegyezte: "Ejnye, te legény, de slendrián munkát végeztél!"
    A társaság a hasát fogta nevettében. Néhányad magammal különösen azon derültem, ahogyan Nagyné, a törekes Julcsa néni nevetett. Amikor egy-egy poén hatására kitört belõle a kacagás, azt bizonyára, fõleg, így este, talán a harmadik dülõben is meghallották. Miközben harsányan nevetett és nagyokat gesztikulált, a szemébõl a könny is megeredt. Ha õ elkezdett nevetni, körülötte senki sem tudta megõrizni a komolyságát.
    Gyakorta megvolt a mûsora az ebédszünetnek is, és ez rendszerint egy kicsit helyrebillentette a délelõtt már megkopott, jó hangulatot. A vén Gereblyés például, korát meghazudtoló fürgeséggel mászott fel a legnagyobb kazal tetejére, ahonnan "beszédet" intézett a csapathoz, majd egy váratlan pillanatban, amikor már mindenki ráfigyelt, nadrágját hirtelen letolta s a csupasz hátsóját felénk mutatva azt kiáltotta: - Le vagytok fényképezve mind, szombaton gyühettek a képekért!
    Válaszképp Komor Janival másnap hajnalban elcsentük az öreg tarisznyáját, és felvittük a legmagasabb jegenyére. Jani ott kikötötte.
    A reggelinél aztán volt nagy káromkodás meg kacagás. Mi meg Janival azon izgultunk, csak le ne essen valahogy a vén hóbortos a fáról.
    Ami a lányokat illeti, a törekes Mari volt a csapatban a legkülönb. Formás, szép és kedves lány volt, ráadásul nagyon szépen énekelt.
    A gépész kedvenc szórakozása volt, hogy a tüzesgépet este egy ideig üresen járatta, a törekes Marit a nagy lendkerék elé állította és énekeltette. Tetszett neki, ahogy a lendkereken a hang megtört és visszaverõdött. Mari nótázását mindnyájan szívesen hallgattuk. Valami õstehetség csendült ki a hangjából. Ha az a lány nem a mi falunkban, hanem nagyvárosban és jómódú szülõknél látja meg a napvilágot, olyan puccos dáma lett volna belõle, hogy a fél város érte bolondulna. Amilyen szép hangja meg mozgása volt, talán még színésznõ vagy híres énekesnõ is lehetett volna. Bolondult is érte az egész csapat, mármint a férfiak, még a gépész is, pedig õ amolyan úrifélének számított közöttünk. Nekem is tetszett a Mari, de hát a nagy riválisok között nekem nem jutott esély. Evett is az irigység, mikor esténként, a boglyák közül, meghallottam egy-egy sikítását, amelyet az összes lányoké közül megismertem. Így voltak ezzel mások is, sõt mi több: némelyek a tûz mellett, kemény és drasztikus megjegyzéseket is tettek Marira. Az öreg Gereblyés ezt nem hagyta szó nélkül.
    - Ne irigykedjetek, nyavalyások! - mordult ránk. - Nem méltó a férfiemberhez! Ha az a lány más fickót választott, joga volt hozzá. Menjetek és vadásszatok ti is, de ha nincsen szerencsétek, ne a lányokat hibáztassátok...
    Aztán vége lett a cséplésnek, és lassanként a nyárnak is. Igencsak meglepõdtem, amikor az õsz közepén megtudtam, hogy a törekes Mari menyasszony, de a võlegénye nem a nyári nagy szerelme, hanem a városból egy kõmûves, akinek szép, új háza meg jó keresete van. No, most már lesz szép felesége is gondoltam, de õt már nem irigyeltem úgy, mint a nyáron azt a legényt, akit akkor Mari mindannyiunk elé helyezett.

VALLOMÁS

ÁGAI ÁGNES

Íróság - költõség

Az író, aki csak másodállásban volt író, mert fõállásban költõ volt, megpróbált átlényegülni, íróként világszemlélni, íróként funkcionálni. Nem mintha szerette volna a funkciókat, hiszen szabadúszó volt. Valójában úszni sem lehet szabadon, annak is megvannak a maga szabályai és kötelmei, mivelhogy szabadság soha semmilyen tevékenységben nem létezik úgy általában. Vannak viszonylag lazább és tetszés szerint szabályozható függõségek, köznyelven ezt értik szabadságon.
    Az író meglepõdve vette észre, hogy milyen másként viselkedik íróként, mint költõként. A költõnek nemcsak az  életbeosztása, munkamódszere más, hanem az élethez való alapállása is. Mint költõ két kávé és egy deci konyak után ködös, réveteg bambulással elõveszi a papírt, és ráírja, hogy: ökörnyál.
    Csak úgy: ökörnyál. Az ökörnyál úszik a levegõben vagy hínárosan a vízre telepszik fehéresen és bizonytalanul. Párát, sejtelmes lebegést, némi undort, csömört, melankóliát asszociál. A kép a papíron megindít egy folyamatot. Terjed, kígyózik, bõvül, alakul. Magával hoz valami hasonlíthatatlan hangulatot. Nem hasonlíthatatlan, hiszen rengeteg dologhoz hasonlítható, és a költõnek csak arra jó, mint a kávé és a konyak (esetleg egy lehalkított lemez hangja), hogy hangulatba hozza.
    Az ökörnyál belengi a verset, mely természetesen nem az ökörnyálról szól, hanem életrõl, halálról, szerelemrõl, hiszen mindez benne úszik az ökörnyálban. És létrejön a vers. A munka ekkor kezdõdik. Aprólékos, köznapi, szinte adminisztratív munka. Ez a sor ide kerül, ez a jelzõ elmarad, ez a zavaros kép amott még zavarosabb, ez a metafora (persze nem így nevezi, ezt csak irodalmárok szokták) kimarad, helyette egy sokkal frappánsabb, merészebb szókapcsolás ugrik be, és az ökörnyál a cím helyére kerül. Konkrét és absztrakt, meghatározó és meghatározhatatlan. ÖKÖRNYÁL. Az Ökörnyál így aztán gépbe, szövegszerkesztõbe kerül, onnan egy dossziéba, egy szerkesztõségi fiókba, egy szedõgépbe, egy hetilap vagy folyóirat negyedik oldalára, egy Szép versek antológiába, és még ki tudja, hová.
    A vers tehát lehet egy hangulat szülötte: a költõ belebámul a semmibe, nedves, párás, ronda idõ van, és megszületik az Ökörnyál. Nem így az író. Az író is megissza a maga serkentõjét, de nem bámul bele csak úgy a levegõbe, hanem építkezik, szerkeszt, szõ, mint a pók a jobb felsõ sarokban.
    Az író megkeresi az embereket, beszédfoszlányaikat összegyûjti, jegyzi, kikerekíti, figyeli. De nem azt, amit mondanak (jórészt közhelyeket mondanak, azokat az íróasztal mellõl is meg tudná írni), hanem az elvékonyodó hangjukat, a lecsúszó zoknijaikat, a doboló ujjaikat figyeli. Az apró, hitelesítõ részleteket. Az író rájön, hogy minden jelenetnek (pl. a hapsi odamegy a pulthoz lerak egy gyûrött, agyonhajtogatott pénzt, széttárt ujjakkal átfogja a poharat, viszi a helyére, közben kilöttyint belõle pár csöppet, az asztalon szétkeni a pacnit, a pohár fölé hajlik, belehörpöl az italba, majd kézfejével megtörli a száját) dramaturgiája van. Egy jelenet, egy szituáció magán hordozza az életsors jegyeit.
    Az író látszatra azonosul környezetével, õ is a pulthoz megy, õ is lerakja a pénzt, õ is felhajtja az italt, de mindez csak álca, megtévesztés. Az író, akár egy nyomozó, észrevétlen elraktározza és feldolgozza a jeleket. A hapsi elázottan kitántorog, de még odaszól a haveroknak: szóval, én mondom nektek, magyar testvéreim, soha ebbe a büdös életbe, itt rohadjak meg, ha nem igaz, te ne pofázz közbe, Öcsi, mert az a jó, kurva, édes... stb. stb. Az író hálásan néz rá, hiszen most itt van elõtte az élet a maga nyers, mosdatlan valóságában. A kérdés csak az, mi játszódott le és miért ebben a félszeg, alázatos emberben az asztaltól az ajtóig, amikor is ráböffentette keservét, lefojtott, garázda indulatait a körülötte lévõkre. Hová, kihez megy haza? Haza megy-e? Van-e hova haza mennie?
    Az író persze nemcsak a látványos, részeg emberben találja meg a nyersanyagot, az élet minden köznapi megnyilvánulása téma. Téma a karfiolra alkudozó, visszeres lábú öregasszony, a postai kalickában profilban mutatkozó, fáradt, unott arcú kislány (hol vannak már a jellegzetes, lapos mellû, fonnyadt, kontyos postáskisasszonyok), mozgólépcsõn ölelkezõ, farmeres pár, az aluljáróban kéregetõ, reszketeg koldus, a színes, hangos cigánycsalád. Szereplõk, figurák egy tablóról. Az író szeretne leülni velük, és elbeszélgetni. De ha le is ülnének vele, mit tudnának mondani? Hogy hát bizony, nehéz az élet, sok a gond, fene tudja, mi lesz, sose volt itt jó világ stb. stb. Az író nem lenne okosabb, hiszen egy élet drámáját nem lehet elmesélni. Akkor arra gondol az író: nem idegeneket kell faggatni, hanem a maga élményét feldolgozni. Le kell ülni saját magával, és vallatóra fogni önmagát. De hát ez a kettõs szerep is álságos. Én elidegenedem magamtól, hogy a magam bõrébe bújhassanak, de ez a bõr már nem ugyanaz, hiszen elõbb kibújtam belõle.
    Az író ekkor megérti a Teremtõ skizofréniáját: én vagyok önmagam teremtménye, minden, amit alkottam, visszahull rám. A világ nem más, mint a kitágított én, következésképp én vagyok a leszûkített Mindenség. Bennem rejtõzik minden sorsvariáció, minden gyalázat és minden dicsõség. Félelmetes koncentrátum.
    Az író, aki idegenként akart megmártózni a kívül zajló világ vizében, aki azért itta meg a félliter borát, hogy hasonuljon, hogy átélje a másik részegségét, rájött, hogy kintrõl csak impulziók érkezhetnek; a téma, a titok, a mû, a teremtõ erõ benne van, ha benne van. És benne kell, hogy legyen, mert õ a megjelölt, a kimondó, a beteljesítõ.
    S akkor hazamegy, otthoni ruhát vesz fel és leül a munkapadhoz. Elõveszi a papírt, a golyóstollat, az írógépet vagy a laptopot, az ügyeletes munkaeszközt. Ha otthon van a család, megkéri, hogy némuljanak el, kihúzza a telefonzsinórt, kikapcsolja a mobilt, megiszik egy kávét, elszív néhány cigarettát, rábámul a fehér papírlapra, és az ábécé bizonyos betûit meghatározott sorrendben folyamatosan egymás mellé rakja.
    Nem lát, nem hall. Dolgozik.

MÉRLEG

HEGEDÛS SÁNDOR

A "csóvás ember"

Tisza István politikai pályája

A 19-20. század magyar történelmének egyik legjelentõsebb polgári politikusa volt Tisza István, akinek személyét - mint egykor - ma is mítizálja a jobboldali elit. Nagyszabású egyéniségét, kisugárzását nem tagadhatjuk, de "a gyújtogató, csóvás ember" (ahogyan nagy kortársa és kérlelhetetlen ellenfele, Ady Endre jellemezte) negatív hatást tett korára.
    Hõsünk 1861. április 22-én született Pesten, a Szabadelvû Párt alapítójának, Tisza Kálmánnak fiaként. A családból hozta merev protestantizmusát és politikai konzervizmusát. Egyetemi tanulmányait Németországban kezdte meg, és Budapesten fejezte be.
    Amikor Berlinben tanult, már kiteljesedett Otto von Bismarck álma: a sok kisebb-nagyobb fejedelemség Poroszország vezetése alatt egyesült, s immár nem volt akadálya annak, hogy a szélesedõ egységes nemzeti piac (a legyõzött franciáktól kicsikart 5 milliárd frank hadisarc segítségével) megteremtse a német gazdaság robbanásszerû fejlõdésének feltételeit. Karl Marx frappáns jellemzését adta a porosz jelenségnek: "parlamenti formákkal szegélyezett, feudális elemekkel kevert, egyszersmind a burzsoáziától már befolyásolt, bürokratikusan megácsolt, rendõrileg õrzött katonai önkényuralom". A vaskancellár abban látta hazája becsületét, hogy az "tartsa magát távol a demokrácia minden formájától". Ez a szemlélet vérévé vált Tiszának is.
    Politikusunk az 1887-tel kezdõdõ parlamenti ciklusban lett képviselõ, szabadelvû programmal. 27 évesen, 1888. február 3-án tartotta meg "szûzbeszédét" a lótenyésztésrõl, ám akkor esett át az igazi tûzkeresztségen, amikor 1889. január 19-én a félelmetes vitázóval, Szilágyi Dezsõvel ütközött meg a véderõ kérdésében.
    Ebben az idõben a hadseregfejlesztés került a vita középpontjába. Tisza pártfogásába vette 1867 egyik vívmányát, a "közös honvédelmet". Ausztria és Németország ugyanis háborúra készült, s ehhez katonailag meg kellett magát erõsítenie. Bécs a hadsereg feletti egyeduralomra tört, kiszakítva azt a parlament jogkörébõl. Mivel ez sértette a magyar érdekeket, az ellenzék támadásba ment át - olykor az agyonbeszélés (obstrukció) eszközével akadályozva meg a Ferenc Józsefnek tetszõ törvények elfogadását. Tisza az obstrukció leverésére a legdurvább eszközök alkalmazásától sem riadt vissza. Apja, ismerve fia természetét, figyelmeztetett: "... ennek a felbõszült fakírnak nem szabad kardot adni, mert ész nélkül vagdalózik vele..."
    A politikus akkor lépett a porondra, amikor az öröknek hitt Habsburg-birodalom válságba került. A gazdasági nehézségeket (tõkeszegénység, a külföldi gabona dömpingje) társadalmi bonyodalmak tetézték: a nemzetiségek ébredése, az osztályellentétek, a parasztság földéhsége, az osztrák szorítás lazítására irányuló törekvés. Ugyanakkor a nemzetközi helyzet is élezõdött. Tisza a diktatúra fokozásában, a demokrácia korlátozásában, a nemzeti-nemzetiségi kérdésben tanúsított hajthatatlanságban, a munkás-parasztmozgalmak szigorú fékentartásában látta a megoldást. Ez a magatartás egyre gyûlöltebbé tette ellenfelei szemében.
    A választójog megmerevítését kívánta: "... a nagy demokrácia vége ne legyen a legrosszabbak uralma és a legjobbak szolgasága..." Legrosszabbnak a népi elemek elõretörését tartotta. Züllött egyéneknek nevezte a szociáldemokratákat, akik "zavaros" eszméikkel szédítik a proletárságot. Ez utóbbiaknak - mondta - nincs szükségük "megváltó" mozgalomra, mivel az állam a munkás-tõkés viszonyt pártatlanul szabályozza. Ragaszkodott a dualizmushoz, mert ebben látta a magyar szupremácia biztosítékát, ugyanakkor a birodalom vezetését szerette volna Bécstõl elhódítani. Az egy és oszthatatlan magyar nemzet híve volt, melybe nem fért bele a nemzetiségek polgáriasult önrendelkezése.
    1903. november 3-án Ferenc József kinevezte Tisza Istvánt a magyar rész miniszterelnökévé. Az új kormányfõhöz nagy reményeket fõztek eufóriába esett hívei. Mikszáth Kálmán mérsékletre intette õket: "Vigyázat, gyerekek! A király Tisza István személyében a liberalizmus utolsó gyertyáját gyújtotta meg."
    A politikus, immár miniszterelnöki minõségben - megérezvén a háború szelét - sietett benyújtani a házszabály-revíziót, mely az obstrukció ellen irányult. Késõ esti órákba nyúló "túlórázással" igyekezett letörni a "fontoskodókat". A súlyos botrány a levegõben lógott. Thaly Kálmán az ellenzék nevében kompromisszumot ajánlott, de a kormányfõ hajthatatlansága meghiúsította a békekötést. A parlament falain kívül is tornyosultak a vészfellegek. 1904. áprilisában kitört a vasutassztrájk, mely megbénította a forgalmat. Tisza, a "rend" embere kegyetlenül leverette a "példátlan kötelességmulasztást". Ugyancsak az õ számlájára írandó a 33 ember halálát okozó élesdi csendõrsortûz.
    Az ellenzéki honatyákkal szembeni sorozatos provokációval csak olajat öntött a tûzre. A képviselõk obstrukciós módszereinek letörését - bármely eszközzel - alkotmányosnak tekintette. 1904. november 18-án kijelentette: "Vessünk véget a komédiának!" Jeladás volt mamelukjainak, hogy a házelnök fehér kendõvel való intésére egy emberként szavazzák meg a házszabályrevíziót. Ez a cinikus eljárás annyira felbõszítette az ellenzéket, hogy a szó szoros értelmében szétverték a T. Ház berendezését. Ezt látva Tisza ajánlatot tett Bécsnek a parlament feloszlatására. De nem mérte fel kellõen az erõviszonyokat. Nem ismerte fel, hogy országszerte terjed a személye elleni hangulat, jóllehet országjárása során sok helyütt kõzáporral fogadták.
    Az 1905. januárjában megtartott választásokon mind pártja a Szabadelvû Párt, mind õ maga súlyos vereséget szenvedett. Az ellenzék különbözõ csoportosulásai összefogtak, koalícióra léptek, s egycsapásra véget vetettek a Szabadelvû Párt 30 éves egyeduralmának.
    A jogszokások értelmében a gyõztes blokknak kellett volna kormányt alakítania, de Ferenc József hû tábornokát, Fejérváry Gézát állította a kabinet élére (darabontkormány). Ezt a várományosok sérelmezték. Kezdetben dacoltak az uralkodóval, végül azonban kiegyeztek vele: 1906. április 7-én a király az ellenzéki körökben nagy befolyással rendelkezõ pénzügyi szaktekintélyt, Wekerle Sándort nevezte ki miniszterelnökké. Regnálása 1910-ig tartott. Erre az idõre a többfrontos küzdelembe bonyolódó, agráriusok vezette kormány felemésztette belsõ tartalékait. Korrodálta a kormányt a nemzetiségek és munkások-parasztok elleni meddõ harc, és a Tiszáékkal folytatott állandó párviadal is. Ezalatt a szabadelvû irányzatnak sikerült sorait rendezni és ütõképes erõként fellépni az 1910-es parlamenti választásokon.
    Amikor Tisza István kénytelenségbõl visszavonult, leépítette pártját, s csak a fõrendiház munkájában vett részt. Geszti birtokán élt, ahol politikai centrumot hozott létre. Itt szövögette követõivel a jövõ terveit, itt készült az elkövetkezendõ országgyûlési választásokra. Optimista volt, mert a Wekerle-kabinetet képtelennek tartotta arra, hogy hosszabb idõre berendezkedjék. Azt is látta, a kabinet népszerûsége csökkent, miután nem váltotta be ígéreteit. Barátait a Társaskör égisze alatt tömörítette, mely jogutódja volt a Szabadelvû Pártnak, s csírája a szervezõdõ Nemzeti Munkapártnak. És elkövetkezett a várva-várt pillanat. Az 1910-es parlamenti választásokon gyõzött a Munkapárt, Khuen-Héderváry Károly kapott megbízatást a kormányalakításra s ezzel ismét Tisza István került a magyar közélet homlokterébe.
    Az 1910-es választásokon a 413 mandátumból 258 jutott a szabadelvûeknek. A kampány természetesen a szokásos volt, a korrupciótól, csalásoktól, erõszaktól, botrányoktól zajos. Ezek kikerülhetetlen kísérõjelenségei voltak a feudális-úri Magyarország hatalmi harcainak. Tisza mit sem tanult a múltból. Újból felerõsödött az obstrukció, s a politikus ismét elõhozakodott a botrányos házszabály-revízióval, miközben levétette a napirendrõl a választási törvény megvitatását. Visszatért régi, megrögzött szlogenjéhez: a "mûveletlen népség" ne kapjon szavazati jogot, mert arra még éretlen. Valójában az úri elit parlamenti majoritását féltette. A klérust is szekerébe akarta fogni, mivel fontosnak tartotta a vallás politikai szerepét. Mint mondotta: "... erre soha olyan szükség nem volt, mint most, amikor a korszellem a materializmusnak és az istentagadásnak annyira kedvez..."
    1912. május 21-én botrányba fulladt az országgyûlés megnyitása. Tisza nem titkolta, hogy pályázik a házelnöki tisztségre, mert úgy gondolta, ebbõl a pozícióból eredményesebben küzdhet meg a gáncsoskodókkal. Május 22-én törvénytelenül (mivel a Ház nem szavazta meg Návay Lajos, a korábbi elnök lemondását) került a parlament élére. A procedúra alatt a rendõrség megszállta a környéket, a Házból pedig minden fegyverként használható tárgyat eltávolítottak. Az ellenzék tiltakozásul kivonult, és a mamelukok házelnökké választották Tisza Istvánt. Felénél kevesebb honatya voksolt a pártvezérre, hiányzott tehát az abszolút többség, ám ez az "apróság" nem zavarta a munkapárti képviselõket.
    A proletárság május 23-án nagy tüntetéssel fejezte ki elégedetlenségét ("vérvörös csütörtök"). Hat halott és több száz sebesült esett áldozatul a karhatalom brutalitásának. Amikor felhívták Tisza figyelmét a vérengzésre, szenvtelenül kijelentette: "Folytatjuk a munkát. Nem vagyunk hisztériás vénasszonyok." A felújított véderõvita az ellenzék dühödt ellenállásába ütközött, mígnem a házelnök rendõri karhatalom igénybevételével kivezettette a terembõl az opponáló képviselõket. Tumultuózus jelenetek után a kormánypárti honatyák magukra maradtak és megszavazták a véderõtörvényt. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Kovács Gyula ellenzéki honatya rálõtt Tiszára, aki bebetonozott cövekként fogadta az õt kikerülõ golyókat. A házelnök, hogy kiengesztelje ellenlábasait, benyújtotta választójogi tervezetét, mely valamelyest kiszélesítette a szavazók táborát. Az úri osztályok 24, a dolgozók 30 éves kortól küldhettek képviselõket a parlamentbe, amennyiben 2 éves egyhelybenlakást, legalább 6 elemi iskolai végzettséget és adófizetést tudtak igazolni. Ezekkel a feltételekkel az egyszerûbb emberek millióit rekesztették ki e fontos demokratikus jog gyakorlásából.
    Lukács Lászlót, a panamista miniszterelnököt idõközben az ellenzék megbuktatta. 1913. június 7-én Ferenc József Tisza Istvánt nevezte ki kormányfõvé, mert lojális és erõs államvezetõre volt szüksége. A politikus június 12-én ismertette a parlamentben programját: változatlanság a közéletben, a belsõ rend konszolidációja, a dualizmus fenntartása, a merkantilok (ipari-banktõke és az ezzel összefonódott nagybirtok) hatalmának megóvása.
    Elõléptetése baljóslatú elõjelek jegyében történt. Az antanthatalmak készülõdtek a német imperializmus megzabolázására, kibontakoztak a balkáni háborúk (az elsõ világháború prológusa), a belsõ ellenzék töredékei egyesültek, a társadalmi-nemzetiségi viszályok nem jutottak nyugvópontra. Tisza küldetése volt mindezeken a fenyegetéseken úrrá lenni. Ráadásul egyre aggasztóbbak lettek Oroszország balkáni aspirációi. Tisza nem tûrt eltolódást a déli szomszédok egyensúlyában: "aki ilyet elõidéz, velünk gyûlik meg a baja". Mindazonáltal semmi jele nem mutatott annak, hogy II. Miklós megrettent volna a magyar kormányfõ mutatóujjától. Tisza olyan látszatot akart kelteni, mintha a balkáni népek függetlenségét féltené az orosz terjeszkedéstõl.
    Kétségtelenül megérezte a közelgõ nagy leszámolás szelét, és külpolitikai lépésekkel próbálkozott a Monarchia helyzetének megszilárdítására. Ennek középpontjában a románokkal való megegyezés állt. Nem született azonban megállapodás, mert a magyar miniszterelnök képtelen volt kompromisszumokra, s erre Joan J. C. Brãtianu román miniszterelnök most már Pétervárra támaszkodva akarta országa pozícióit megerõsíteni. Még Bécs is hiába igyekezett rávenni Budapestet a mindkét fél számára elfogadható engedményekre, a kívánt megegyezés nem jött létre.
    A Tiszát védõ történeti irodalom mindent megtett, hogy mentegesse az I. világháború kitörésével kapcsolatos magatartását. Nincs itt másról szó, mint a militáns elit felelõsség-elhárításáról. Úgy tüntetik fel, mintha a Tisza ellenezte volna a hadba lépést, és békés eszközökkel kívánta volna elérni a válság megoldását. A tények nem errõl tanúskodnak. A kormányfõ igenis készült a nagy összecsapásra. Ezt a célt szolgálta az általa annyira erõltetett véderõjavaslat, a románok, a horvátok és a bolgárok megnyerésére irányuló számos kísérlete. Az ugyan tagadhatatlan, hogy vita bontakozott ki Tisza és a bécsi udvar között a szarajevói merénylet után (1914. június 28.), mert Ferenc József a trónörökös meggyilkolását alkalmas casus bellinek tartotta a szerbek lerohanására. Tisza azonban még nem látta erre eléggé érettnek a helyzetet. Számolt ugyanis azzal, hogy Románia hátbatámadja a Monarchiát, továbbá rendezésre várt a bolgárokhoz fûzõdõ viszony is. A különbözõ megbeszélések Leopold Berchtold birodalmi külügyminiszterrel nem hozták közelebb egymáshoz az eltérõ véleményeket. Tisza kijelentette, hogy csak akkor hajlandó beleegyezni a hadüzenetbe, ha Belgrád visszautasítana minden követelést. Ám kikötötte, hogy Szerbiát nem szabad integrálni a Monarchiába, mert ezzel létrejönne a magyarokat gyengítõ szláv túlsúly. Makacskodott, sõt lemondással fenyegetõzött, de mielõtt kenyértörésre került volna a sor, július 8-án táviratot kapott Bécsbõl: Németország sürgeti a háborút (most vagy soha!), s nem értené a Monarchia tétovázását. Július 14-én pedig találkozott Tschirsky-Bögendorff német követtel, akinek sikerült meggyõznie, hogy a nemzetközi helyzet pillanatnyilag a központi hatalmaknak kedvez, de a huzavona megváltoztathatja az erõviszonyokat az antant javára. Így aztán július 14-én Berchtold jelenthette Ferenc Józsefnek: megszûntek a nézetkülönbségek. A sors iróniája, hogy Bécs kész volt enyhíteni a Szerbiának küldendõ ultimátumot, de most már Tisza ragaszkodott a kemény hangvételhez. Bereczky Albert sorait idézzük: "... nagyon elhibázottnak tartom azt a buzgó igyekezetet, mellyel egyesek - túllõve a célon - a háborút Tisza akarata ellenére, mások ügyetlensége által elõidézettnek akarják feltüntetni..."
    A magyar kormányfõ immár elfogadta a háborút mint egyetlen "lehetséges és ésszerû lépést ..." Érvelése szerint az ország földrajzi fekvése arra kényszeríti a monarchiát, hogy fokozottabb harckészséggel álljon ellent a "romboló hatalmaknak". Kijelentette: "Felemelt fõvel mondhatjuk azt, hogy ezt a háborút nem provokáltuk, hogy ezt a háborút fel sem idéztük, hogy harcolnunk kell és harcolni fogunk erõnk végsõ megfeszítéséig, de egy olyan háborúban, amelyet mások gonosz szenvedélyei idéztek fel ránk." Mindez szemfényvesztés, mert köztudott dolog, a hadbalépést a Monarchia kezdeményezte. A szarajevói merénylet bonyodalmait diplomáciai úton rendezni lehetett volna. Nemcsak külpolitikai okok motiválták Tiszát, hanem belpolitikaiak is: "Vajon nem állunk-e közelebb egymáshoz párt-felekezet-osztály és nemzetiségi különbség nélkül?" Wlassics Gyulának írta 1914. szeptember 18-án: "Légy róla meggyõzõdve, hogy amilyen nehéz szívvel határoztam el magamat a háborús felelõsségben való osztozásra, éppen olyan erõs bennem az elhatározás, csüggedés és habozás nélkül szívósan állni végig azt az óriási harcot..." Döntését annyira komolyan vette, hogy IV. Károly különbéke kísérleteinek õ lett a legfõbb ellenzõje. Más kérdés, hogy igyekezett magáról minden felelõsséget elhárítani, amikor 1918-ban az õt megölni készülõ katonák vádjaira reagált: "Én éppúgy sajnálom, mint önök ezt a borzasztó katasztrófát, ami az országra szakadt, de ha jobban lennének informálva, nem vádolnának engem."
    A Szerbiának küldött hadüzenettel a kormány háborús kabinetté vált. Rendkívüli intézkedések egész sorával akarta elejét venni minden "honvédelmi erõfeszítést" gyengítõ megmozdulásnak.
    Tisza optimista volt, ám az események nem kedve szerint alakultak. Szerbiában Oskar Potiorek táborszernagy megalázó vereséget szenvedett, az oroszok a vártnál hamarabb mozgósítottak, Nyugaton pedig a "villámháború" csakhamar állóháborúvá változott. 1915. május 6-án Olaszország, 1916. augusztus 27-én Románia - az antant oldalán - belépett a hadviselõk sorába. Délen az Isonzo térségében és Lengyelországban nagy erõket lekötõ és felemésztõ lövészárok-csatározásokban néztek egymással farkasszemet a különbözõ nemzetiségû katonák. A hosszú háborút a Monarchia nem bírta: egyre súlyosabb ellátási zavarok keletkeztek mind a frontokon, mind a hátországban.
    Egy öttagú munkáscsalád élelmezési költségeinek indexe, (1913-at 100-nak véve) az alábbiak szerint alakult:
    1915: 215,9
    1916: 325,8
    Ugyanez idõ alatt a bérek átlagosan csak 50%-kal emelkedtek.
    1915-tõl megszûnt a kezdeti hurráhangulat, megbomlott a nemzeti egység és szaporodtak az antimilitarista megmozdulások. Az ellenzék egyre hevesebben követelte Tisza István lemondását.
    1916. november 21-én, 68 évi uralkodás után, meghalt Ferenc József. Utódja a gyenge IV. Károly lett, aki - a forradalom megelõzése és a birodalom megmentése érdekében - demokratikus és nemzetiségi reformokat akart bevezetni. Ugyanakkor puhatolózni kezdett az antantnál egy különbéke-megállapodás lehetõsége iránt. Tisza István - úgyszintén a forradalom megelõzése és a birodalom megmentése érdekében - kategorikusan ellenezte a király elgondolását. IV. Károly végül belátta, hogy a magyar kormányfõ nem partner tervei kivitelezésében, ezért elhatározta menesztését: "Tisza nekem nemigen tetszik, már nem felel meg nekem [...] elfelejtem és keresek egy másikat..." Ám Bécs egyelõre mégis kitartott a miniszterelnök mellett, mert az uralkodó elit ragaszkodott hozzá. 1917. május 23-án azonban bekövetkezett várva-várt leváltása.
    A bukott politikus elveszítette bársonyszékét, de korántsem vonult vissza. A Munkapárt élén folytatta áldatlan tevékenységét. Rossz szelleme maradt a magyar nagytõkének és nagybirtoknak, befolyásával megakadályozta az értelmes engedmények realizálását. Mindvégig megrögzött ellenzõje maradt a demokratikus szabadságjogok kiszélesítésének, a választójogi reformnak, de a dualista Monarchia szövetségi állammá való átalakításának is.
    Utódja elõbb a betegeskedõ Esterházy Móric, majd a tapasztalt Wekerle Sándor lett.
    Tisza ekkor egy teátrális gesztussal hívta fel magára a figyelmet. Kiment a román frontra, a 2. huszárezred élére, ám alig néhány nap múlva ezredét tartalékba helyezték. Joggal nevezte az exminiszterelnököt Vázsonyi Vilmos "reklámezredesnek".
    A "harctérrõl" gyakran jött haza, hogy pártja élén továbbra is beleszóljon a politikába. A "halálos" veszedelemnek kitett Tisza így írt az aggódó gróf Bethlen Pálnénak: "Becses bõröm kímélése? [...] Hát nem vagyunk mindig, mindenütt porszemek a gondviselés kezében? [...] Meglehet, hogy ezzel kerülöm el valami züllött, vagy fanatizált ember merényletét." Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy nemcsak Kovács Gyula képviselõ kísérelt meg ellene merényletet, hanem a frontról való visszatérésekor egy kiábrándult huszártiszt is rásütötte fegyverét, melynek golyója ezúttal is célt tévesztett. 1918. október 16-án pedig egy ifjú forradalmár, Lékai János lõtt volna rá, ha fegyvere nem mond csütörtököt. Mindez elmélyítette Tisza hitét a predesztinációban.
    1918. szeptemberében az uralkodó mint homo regiust Tiszát Szarajevóba küldte - a délszláv szeparatista mozgalom erõsödését megakadályozandó. Rövid tárgyalás után, amelyen Tisza ismét abszolút kompromisszum-képtelenségét bizonyította, a horvátok egyszerûen faképnél hagyták a konok politikust. IV. Károly nemzetiségi manifesztuma amúgy is elkésett, hiszen a Monarchia határai között élõ népek már a kiválás mellett döntöttek. A volt kormányfõ megrögzöttségére jellemzõ, hogy még akkor is ragaszkodott az integer Magyarországhoz, amikor a birodalom az összeomlás küszöbére érkezett.
    Károlyi Mihály a parlamentben figyelmeztette a militarista elitet: a háborút elveszítettük, nehogy a békét is elveszítsük! Az ország hangos volt a béke, a függetlenség és a demokrácia követelésétõl, de Tisza még mindig túlhaladott politikáját próbálta ráerõszakolni a Házra.
    Csak a hadiesemények immár katasztrófális alakulása nyitotta végre fel az õ szemét is. Október 17-én elismerte a parlamentben, hogy "a háborút elveszítettük". Ez a bejelentés az õ szájából bombarobbanásként hatott. Utolsó szereplése alkalmával, október 28-án (három nappal az õszirózsás forradalom kitörése elõtt!) kijelentette: "Egyesüljünk és segítsünk a kormánynak, mert meg kell menteni az országot egy forradalmi paródia megpróbáltatásaitól."
    Október 31-én Károlyiék, a munkások, parasztok, kisemberek és katonák segítségével átvették a hatalmat.
    Tisza még megérte a revolúció elsõ óráit, de ugyanezen az éjszakán frontot megjárt, elkeseredett katonák behatoltak Hermina úti villájába és rövid szóváltás után agyonlõtték.
    A történelem egyszerre végzett a dualizmussal és annak egyik legfõbb képviselõjével.

KILÁTÓ

ROBERT JAY LIFTON

"Aggódom Amerika lelkéért..."

Interjú a Spiegelnek

Robert Jay Lifton több mint ötven éve foglalkozik a hatalommal való visszaélés, az erõszak-alkalmazás és a tömeggyilkosságok emberi pszichére gyakorolt hatásával. Lifton alapító tagja a "Nemzetközi orvos-szervezet az atomháború elkerülésére" elnevezésû csoportosulásnak; kutatásokat folytatott náci orvosok tevékenységével, koncentrációs táborok túlélõivel, Vietnamot megjárt veteránokkal, a nukleáris borzalmakkal és terroristák lelkivilágával kapcsolatban. Lifton (aki 78 éves) a Harvard-egyetem vendégprofesszora, egyike a "pszichológia-történeti kutatások" programja megalapítóinak. A történelmi folyamatok jobb megértése céljából közelít pszichoterapeutaként a fentjelzett témához és a történésekben aktívan résztvevõ személyekhez.
    A Der Spiegel címû német hírmagazinnak adott interjúja a lap 2003. június 2-ai számában jelent meg.

    DER SPIEGEL - Professzor Lifton, milyen módon változtatta meg az Irak elleni háború Amerikát?
    R. J. LIFTON - Társadalmunk ezzel a hadjárattal alapjaiban megváltozott - mégpedig egy romboló fundamentalizmus irányában. Félre ne értsen, én szeretem ezt az országot. De hogy patrióta maradhassak, kritikus szemmel kell tekintenem erre a kormányra és a hatalommal való visszaélésre. Attól félek, hogy az amerikai lelket nagy veszély fenyegeti. Úgy érzem, veszélybe kerültek azok az alapelvek, amelyek sokunk számára oly különlegessé tették ezt az országot, például a valóságos demokrácia hazájává. Ehelyett most tirannusokká válunk. Érthetõ, ha sok országban most úgy tekintenek ránk, mint a legveszélyesebb hatalomra.
    - Végül is mi történt az amerikai lélekkel?
    - Sok amerikait - politikusokat, de egyszerû embereket is - foglyul ejtett az a valami, amit én "szuperhatalom szindrómának" nevezek. Amerika elképesztõ mértékû technikai és katonai hatalmára támaszkodva a kormányzat kifejlesztette a "mindenhatóság" érzetét, amelyet ugyanakkor egy keresztény fundamentalizmussal kapcsolt össze. Ez a szindróma sajátos kedélyállapotot eredményezett, annak érzetét, hogy jogunk lehet a sebezhetetlenségre. Ez feljogosít arra, hogy bárkit megtámadjunk, akirõl akármikor úgy gondoljuk, hogy sebezhetetlenségünket fenyegeti.
    - Több ez a "szuperhatalom-szindróma", mint egyszerû hatalmi arrogancia?
    - Itt új elemekkel találkozunk. A mai katonai fölényünk felülmúlja mindazt, amivel a történelem során bármely nagyhatalom rendelkezett. Amerika különbözik a brit birodalomtól, mivel nem akar ott maradni más országokban, és nem akarja irányítani õket. Amerika a távolból uralkodik s adott esetben gyors katonai csapással intézkedik, mint pl. az Irak elleni háborúban. Csakhogy: Amerika hatalmi igényeinek nincs határa. Egyenesen azt mondanám: Amerika a történelmet óhajtja uralma alá vonni.
    - De hát mi a célja ezzel?
    - A szuperhatalom-szindróma lényege az állandó küzdelem az abszolút biztonságért. A terrorizmus ellen folytatott háborúban tapasztalt túlkapásainkat a biztonságra törekvés eme víziója magyarázza, amely arra kötelez bennünket, hogy az egész világon minden terroristát öljünk meg. Kormányzatunk ebbe bele fog bukni, teljes sebezhetetlenség ugyanis nem létezik, sem testi, sem lelki vonatkozásban, sem a nemzeteket illetõen, még az egyetlen szuperhatalom számára sem. De a sebezhetetlenségért folytatott, illúziók által vezérelt harc arra kényszerít bennünket, hogy világszerte egyre erõteljesebb ellenõrzést gyakoroljunk az események felett és a világot szûklátókörûen egyre inkább a Jó és a Gonosz kategóriájába soroljuk. Jelenleg egy mókuskeréken próbálunk megkapaszkodni. A szuperhatalom sohasem juthat nyugalomhoz.
    - Meddig bírja ezt vajon Amerika?
    - Ez a kormányzat ebbe az ügybe mind belpolitikailag, mind nemzetközileg bele fog bukni. A kérdés csupán az: addig is mennyi kárt okoz mind a világban, mind idehaza. Ami most Irakban történik, világossá teszi, hogy a katonai gyõzelem pillanatán túlmutató abszolút ellenõrzést lehetetlen lesz fenntartani. Az amerikaiaknak óriási nehézségeket okoz, hogy Irakot kormányozzák, avagy, hogy ott demokráciát építsenek. Éppen itt mutatkoznak meg a szuperhatalmi-szindróma igazi problémái: bebizonyosodik, hogy a szuperhatalom túlbecsülte képességeit.
    - S vajon gyógykezelhetõ-e ez a szindróma?
    - Abszolút mértékben. Semmi sem megváltoztathatatlan. Az amerikai nemzet mindennek ellenére képes arra, hogy változást érjen el. A politika buzgó ügyvivõi aligha hajlandók eltérni eddig követett irányvonaluktól, de lehetséges elszigetelni õket. A nemzetközi nyomás is segíthet ebben. Rendkívül fontos volt az ellenállás, amit Németország, Franciaország és Kína tanúsítottak az Egyesült Nemzetek szervezetében. Amerika ma jobban elszigetelõdött, mint valaha is történelme folyamán. Talán túl is lépte ezzel csúcspontját, az amerikai szuperhatalom túlbecsülte képességeit.
    - Hozzájárulna netán a gyógyuláshoz az is, ha Amerika lemondana igényeirõl a globális vezetõ szerepre?
    - Nem. Az USA-nak hatalmát visszafogottabban, és ésszerûbben kell gyakorolnia. Az érettség kifejezésének tartanám, ha az USA felismerné hatalmának határait. De kétlem, hogy a jelenlegi kormányzat képes erre.
    - Miért esik olyannyira nehezére Amerikának, hogy elismerje sebezhetõségét?
    - Mi sebezhetõségünket fájdalmas sokként éltük meg szeptember 11-én. Az amerikaiak mindaddig a sebezhetetlenség biztos tudatában éltek. Ez a hit részben a két óceán által határolt földrajzi fekvésbõl táplálkozott. De ugyanakkor volt egy olyan képzelem is, hogy Amerika kivételes helyzetben van, olyan hely, ahol sok minden olyasmi, ami más országokat gyötör, itt elképzelhetetlen.
    - Egy megsértett szuperhatalomnak szükségszerûen harciasnak kell lennie?
    - Olyan túlélõk, akik nem tudják feldolgozni sebezhetõségüket, a körülöttük lévõ világot ellenségüknek tekintik. Én tanulmányoztam olyan túlélõk pszichikumát, akik a náci megsemmisítõ táborokban, Hirosimában és Vietnamban voltak szenvedõ alanyai az infernális erõszaknak. Találtam náluk néhány közös vonást. A halálfélelem beleívódik az idegekbe. Vannak, akik önmagukat átkozzák: miért nem segítettünk az embereken? Mások oly módon élik meg mindezt, amit én "pszichikai megkérgesedésnek" nevezek, ez csökkent képesség vagy készség arra, hogy az embernek érzelmei legyenek. És van egy olyan, mélységesen emberi impulzus, hogy ugyanis értelmet találjunk abban, ami történt. Ez az értelem nem kizárólag az eseményben magában nyilatkozhat meg. A túlélõk és a kortársak egyféle jelentést konstruálnak maguknak, és ezt a többnyire rögeszmét életre-halálra menõ intenzitással követik. Busht és tanácsadóit éppen ilyen értelem-keresés kerítette hatalmába az Amerikát ért támadás nyomán. Interpretációjuk rendkívül agresszív formát öltött: háborút indítottak a terrorizmus ellen.
    - Bush is a túlélõk közé tartozik?
    - Minden amerikai túlélõje szeptember 11-ének, az is, aki nem volt életveszélyben. Az Egyesült Államok elleni támadásig George Bush fénytelen elnök volt, aki nem nõtt fel hivatalához és nem is sok idõt pazarolt rá. Szeptember 11-ével Bush megtalálta élethivatását. S ezt most szemellenzõs és abszolút módon követi. A terrorizmus elleni háború életcéljává vált. Azt hiszi: küldetése, hogy a világot Jóra és Gonoszra ossza fel. Mindehhez felfedezte magában a keresztényi tudatot, a fundamentális vallásosságot; vegyük még hozzá a szuperhatalmi szindrómát - és elõttünk áll az a veszélyes kombináció, amellyel a világ jelenleg szemben áll.
    - Ön még egy további mozzanatot is említett: apokaliptikus erõszak iránti vonzalmat diagnosztizált George Bushnál. Mit gondoljunk errõl?
    - Az apokaliptikus erõszak és az arra való készség, hogy félelmetes mértékû rombolást végezzünk egy spirituális tisztogatás érdekében. Egy bizonyos világnak meg kell szûnnie, hogy helyet adjon egy jobbnak. [...] Az apokaliptikus erõszak azért oly veszélyes, mert az, aki alkalmazza, meg van gyõzõdve róla, hogy küldetést teljesít.
    - De hiszen akkor az apokaliptikus erõszak éppen Bin Laden specialitása.
    - Nála ez nyilvánvaló. Õ azért törekszik a rombolásra, hogy megtisztítsa a világot, meggyengítse Amerikát, elpusztítsa a hitetleneket. Kevésbé természetesek az apokaliptikus tendenciák a Bush-adminisztrációnál. Vezetõink racionalistának mutatják magukat, mint akiknek fõ gondjuk a demokrácia sorsa az egész világon. Cselekedeteik azonban egy apokaliptikus vízióra utalnak.
    - Kifejtené-e ezt részletesebben?
    - Ez a jelenség részben már a retorikában megmutatkozik. Bush a "gonosz tengelyérõl" beszél, s arról, hogy a Gonoszt a világban meg kell semmisíteni. Bush "hadjárata a terrorizmus ellen" nem ismer határokat sem térben sem idõben, dimenziói egyszerûen végtelenek. Bush szerint e harc célja, hogy minden terroristát megsemmisítsenek a világban. Ha már valamennyien meghaltak, akkor a világ megszabadult a Gonosztól. Ez természetesen esztelenség. Aki végigrohan a világon, hogy terroristákat öljön és háborús politikát ûzzön, az csak újabb terroristákat "termel".
    - Úgy gondolja, hogy többrõl van szó, mint patetikus elnöki retorikáról?
    - Mindenképpen. Ilyen apokaliptikus tendenciák nyilvánulnak meg például a "Nemzeti Biztonság Stratégiája" címû dokumentumban, amely 2002-ben lépett érvénybe. Ez az Egyesült Államok abszolút katonai hegemóniáját követeli meg a világ valamennyi térségében. Egyetlen országnak sincs joga, hogy ezt a pozíciónkat kétségbe vonja, vagy akár csak arra vetemedjen, hogy részesedjen benne. Ez a felfogás része a víziónak, miszerint a világot - sõt, a történelmet is - mi ellenõrizzük. Ez a dokumentum igen direkten fogalmaz, kifejezetten jóváhagyja a más államok elleni támadást, szükség esetén akár egyedüli kivitelezésben. A szöveg nagy súlyt helyez arra, hogy a világon mindenütt demokráciát létesítsünk. Ily módon valósítja meg szekuláris változatban azt az eszmét, hogy a világot le kell rombolni avégett, hogy megmenthessük.
    - Van más történelmi példa is az ilyen apokaliptikus erõszakra?
    - Az egész történelem tele van ezzel. A nemzeti szocializmus ugyancsak ilyen szekularizált apokaliptikus mozgalom volt. Õk biológiailag akarták megtisztítani a világot, azért gyilkolták le a zsidókat, hogy ily módon megszabaduljanak a nézetük szerint káros génektõl és fajoktól. A kommunistákat az a cél vezette, hogy elpusztítsák a létezõ burzsoá világot, hogy aztán annak romjain megvalósítsák az ideális társadalmat, a kommunizmust. Valaha a keresztes lovagok indultak a Közel-Keletre, hogy szent háborúban kiirtsák a pogányokat, a moszlimokat és a zsidókat. Az apokaliptikus erõszak igen elterjedt készsége az embernek, eredete nincs valamiféle valláshoz vagy csoporthoz kötve.
    - Mi fanatizálja erre az embereket?
    - Az apokaliptikus erõszak része az univerzális emberi mitológiának, amely a halálról és az újjászületésrõl, a rombolásról és a megújulásról, a halhatatlanságba vezetõ halálról szól. Mindez belenyúlik a történelem mélységeibe. És arról szól a történet, hogy mi vagyunk azok a teremtmények, aki tudják, hogy amazoknak meg kell halniuk.
    - De milyen hasznuk származik ebbõl a tetteseknek?
    - Az apokaliptikus erõszak két erõs szükségletet elégít ki: a lelki megnemesedést és azt a kívánságot, hogy valamely abszolút elvet szolgáljunk. Az apokaliptikus erõszak alkalmazása során a tettes ugyanis nem hal meg, hanem a szent küldetés részévé válik, örök életet nyer. Az ember olyan teremtmény, amely állandóan valamely értelem után kutat. Vonzó az a gondolat, hogy halálunk egy szent ügy részévé válik.
    - Vannak-e kultúrák, amelyek immunisak az efféle nézetekkel szemben?
    - Nincsenek. Soko Aszahara, az aum szekta vezetõje, aki a tokiói metróban a mérgesgáz-merényletet elkövette, tulajdonképpen nagyon is békeszeretõ buddhista kultúrkörbõl származik. A merényletet az emberiség szellemi megújulása kezdetének tekintette s arra az armageddoni csatára hivatkozott, ahol is a Jó és a Gonosz közti mindent eldöntõ harc legapokaliptikusabb történései lejátszódtak.
    - Ön könyvet írt Aszaharáról és ebben óvott az apokaliptikus erõszak világszerte tenyészõ szubkultúrájától. Nem gondolja, hogy ezzel elõre megjósolta szeptember 11-ét.
    - Ezt az eseményt természetesen nem láthattam elõre. De figyelmeztettem arra, hogy a legkülönbözõbb kombinációkra kell felkészülnünk az ultimatív fegyverekkel rendelkezõ ultimatív eszelõsökkel a szemben. És ezek nagyobb eredménnyel fognak mûködni, mint Aszahara. Úgy vélem, meglátásom továbbra is érvényes.
    - Ha módja lenne arra, hogy valamilyen magatartásbeli terápiát írjon elõ a Bush-kormányzatnak, milyen gyógymódot ajánlana?
    - Bin Ladennel nem lehet egy asztalhoz ülni, mivel õ egy fanatikus. De meg lehet kísérelni, hogy elszigeteljék õt, s ugyanakkor jó kapcsolatokat építsenek ki a környezetével. Lehetnek ezek személyek és lehetnek országok is: figyelembe kell vennünk igényeiket és alternatívákat kell számukra nyújtanunk, s ezzel õket és magunkat is megóvni attól, hogy valamilyen apokaliptikus mozgalomhoz csatlakozzanak. A terrorizmus elleni harcnak ez a legjárhatóbb útja. Erõszak alkalmazása adott esetben szükséges lehet, de nagyon visszafogottnak kell lennie, és csakis nemzetközi keretekben szabadna alkalmazni.
    - Napokon belül százezernyi katona tér haza Irakból. Gondolja, hogy képesek lesznek beilleszkedni az otthoni viszonyok közé?
    - Amerika aszerint fogadja e veteránokat, hogy mennyire volt népszerû az a háború, amelyben harcoltak. Aki Vietnamból tért haza, meglehetõsen vegyes fogadtatásban részesült. A jelenlegi háború - attól tartok - igen népszerû volt. Természetesen ez esetben is adódhatnak problémák, hiszen a háború céljaira civileket képeztek ki gyilkossá. Amikor azonban hazatérnek, hirtelen senkit sem szabad megölniük.
    - Legalább négy Afganisztánból hazatért veteránról tudunk, aki meggyilkolta a feleségét.
    - Sok szörnyû dolog megtörténik olyan emberekkel, akik végigharcoltak egy háborút, akik tudatában vannak a ténynek, hogy civileket öltek meg, vagy pedig - mint Afganisztánban, de minden bizonnyal Irakban is - részesei voltak rettenetes eseményeknek. Sokan térnek vissza Irakból súlyos lelki sérülésekkel, sokakat fognak félelmek gyötörni, lidércnyomás telepszik rájuk s lesznek, akik agresszivitásra hajlanak olyan emberekkel szemben, akik akár legközelebbi hozzátartozóik. De mindezt a kisebbik problémának vélem. Sokkal súlyosabban nyom a latban az érzelmi megkérgesedés, a brutalizálódás, amely Amerika-szerte katonákat és civileket egyaránt fenyeget. Az a képességünk, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe, egyszerûen megszûnik.
    - Ez talán a szuperhatalom-szindróma szimptómája?
    - Pontosan így van. Katonák esetében egyenesen erre törekszik a kiképzés. Tudjanak ölni, anélkül hogy ettõl lelkileg szenvednének. Egyszerûen érzéketlenné válnak azokkal a borzalmakkal szemben, amelyeket másoknak okoznak. A megkérgesedés még fokozódik is, ha úgy véli az ember, hogy szent missziót teljesít. És éppen ez az, amit a kormányzat bele akar szuggerálni az amerikaiakba. A nép eltompul. Egyre kevésbé érdeklik más népek szenvedései és igényei, egyre hajlamosabb az erõszakra. Ezért mondtam azt, hogy aggódom hazám lelkéért.
    - Professzor Lifton, köszönjük a beszélgetést.

ILLÉS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

MÛHELY

KICSI SÁNDOR ANDRÁS

A dvangulakappó megkerülése
a mahájána buddhizmusban
 

A buddhista étkezési, pontosabban böjti szabályok talán legérdekesebb vonása, hogy a szerzetesek és buzgóbb laikusok általában délután nem ettek (ehettek) semmit, de egyes helyeken ezt a megszorítást csak bizonyos napokra korlátozták, illetve egészen különbözõ kifogásokkal, trükkökkel igyekeztek eltussolni. Ami az itt bemutatott módszereket illeti, ezeket Holmes Welchnek a 20. század elsõ felében Kínában, több kolostorban szerzett tapasztalatait összegezõ könyvébõl (1967) vettem, de meg kell jegyeznem, hogy õ se festett különösebben pontos képet ezekrõl a gyakorlatokról, s a szerzetesi élet több fontos vonása azóta is többé-kevésbé rejtélyes maradt.
    Az indiai buddhisták II., Vaisálíban tartott zsinatán, amelyre a hagyomány szerint Buddha, a vallásalapító halála után egy évszázaddal, s így talán az i.e. 4. században került sor, a vinaja törvények követõi és a tanok liberális interpretátorai közötti vitatémák között több táplálkozással kapcsolatos is szerepelt. A tárgyalt tiltások a következõk voltak (Dutt nyomán, 1962:172): délutáni ételfogyasztás (dvangulakappó), étkezés után ételfogyasztás más településen (gámantarakappó), étkezés után túró fogyasztása (amathitakappó), szeszfogyasztás (dzsalógipátakappó). Egyébként ezen a zsinaton kisebb egyházszakadás is bekövetkezett a konzervatívabb théraváda (ez a hínajána legfontosabb, máig élõ irányzata) és a mahászanghika irányzat között, mely utóbbit egyes szakvélemények a Krisztus születése körüli idõkben kifejlõdött mahájána buddhizmus elõzményének tekintették.
    A buddhizmus két fõ irányzata ugyanis a ma elsõsorban Burmában, Thaiföldön és Srí-Lankán elterjedt hínajána ("kis kocsi") és a ma elsõsorban Kínában, Koreában, Vietnamban és Japánban elterjedt mahájána ("nagy kocsi"), harmadik fontos áramlata a vadzsrajána ("gyémántkocsi, villámkocsi"). Ezek az irányzatok az újabb szakvélemények szerint nem a buddhizmus egymást követõ szakaszait képviselik (mint egyes kutatók vallották és vallják), hanem ugyanazon vallás különbözõ aspektusait hangsúlyozzák. Az "ortodox" hínajana a hagyomány szerint a korai buddhista tanokhoz és írásokhoz hûen és szigorúan kötõdõ rendszer: a megváltás itt csak azon kevesek számára lehetséges, akik elfogadják a szigorú fegyelmet és veszik az illõ fáradtságot ennek eléréséhez. A hínajána ideálja az arhat, a legmagasabb szentségfokozat viselõje, aki már életében elérte a végsõ szentséget (nirvána), s a Buddha fokozatot elérõtõl csak annyiban különbözik, hogy a megváltást tanítás nyomán érte el. A történeti Buddha kiemelkedõ tanítványainak (Ánanda, Maudgaljájana, Sáriputra) általános használt címe. (A mahájána buddhizmusban az arhat alacsonyabb rangú szent; Kínában 18 arhatot tisztelnek.)
    A mahájána buddhizmus liberálisabb, engedékenyebb: tanításai szerint a megváltás mindenki számára lehetséges. A hínajána elnevezése a mahájánistáktól származik, hogy elhatárolják magukat a csak szûk, szerzetesi elit számára nirvánát ígérõ irányzattól. A mahájána fokozatosan alakult ki, a filozófiai-etikai vonatkozások helyett az érzelmekre ható vallásosságot helyezte elõtérbe. Végsõ célja a nirvána elérése, amely azonban a tömegek számára csak megfelelõ tanítással, irányítással érhetõ el. Ezt a feladatot töltik be a mahájana ideáljai, a bódhiszattvák (bódhiszatták, "megvilágosodott lények", "megvilágosodás lényegûek", "megvilágosodásra törõk"), akik a nirvána elérésérõl, miután arra méltónak bizonyultak, lemondanak, hogy másokat segítsenek céljuk felé.
    Ami a böjti elõírások legfontosabbikát, a dvangulakappót illeti, ebben is eltérés létezik a szigorúbb, ortodoxnak tartott hínajána és az engedékenyebb mahájána irányzat között. A hínajána buddhizmus követõi, legalábbis a szerzetesek állítólag szigorúan betartják: nem esznek szilárd ételt déli 12 óra után. A mahájána követõi liberálisabbak, a kolostorokban a szerzetesek általában névleg délután nem ehettek, illetve ehetnek, de e megszorítást egyes helyeken csak bizonyos napokra korlátozták.
    A délutáni böjt kínaiul guowu bushi ('dél múltával nem evés') vagy röviden guowu ('dél múlta') (Welch 1967:482). A kínai kolostorokban naponta háromszor étkeztek: 6-kor reggeliztek, 9-kor "ebédeltek" és délután 2-kor "vacsoráztak" (Welch 1967:427). A reggeli (zaozhou, angolul breakfast congee) rizskásából és (általában sózott) zöldségekbõl állt (Welch 1967:58). Az ebéd (wufan, angolul noon rice) fõtt rizs volt friss zöldségekbõl készült kiegészítõ fogásokkal, melyek közül különösen népszerû volt az úgynevezett "arhat-cai", lohan cai, amely 18-féle zöldség keverékébõl állt, minthogy az arhatok is 18-an voltak (1967:68, 113)  A vacsora neve dinaxin zhou (angolul luncheon congee), szó szerint 'szíverõsítõ rizskása' volt (Welch 1967:70). A közös étkezésektõl eltérõen a szerzetesek este, leginkább 8 óra tájban, mintegy titokban, de intézményesen saját szobájukban étkeztek (Welch 1967:436, 439).
    A kínai buddhistáknál böjt tekintetében a hangsúly nem az idõpontra, hanem az étel milyenségére tolódott. Elvben húst, halat, tojást, tejterméket, hagymát, fokhagymát és bódító italt nem volt szabad fogyasztaniuk a szerzeteseknek, de e megszorítások megszegésére számos példa akadt (Welch 1967:112-3.).
    A kínaiak az elvben betartott guowu megkerülésére változatos mechanizmusokat dolgoztak ki, amikhez hozzátartozott, hogy az étkezést átkeresztelték valami más névre, s Welchnél három példát is találunk erre.
    (1) Gyógyszernek nevezték, orvosságnak tekintették (Welch 1967:98, 111-2; nyilvánvalóan ennek a megoldásnak egyik esete az említett "szíverõsítõ rizskása" is). Ez lett a legnépszerûbb, Japánban is elterjedt megoldás. A kínai tang 'leves' szó egyébként szerepelhet 'gyógyfõzet'  jelentésben is, a yao 'orvosság, gyógyszer' (tipikusan gyógyfû) mellett (Welch 1967:30).
    A japán zennek nemcsak az elméletét, hanem a gyakorlatát is a nyugattal megismertetõ Daisetz Teitaro Suzuki szerint (1934:33, 110) a japán zen kolostorokban délelõtt 10-kor van a fõétkezés (saiza vagy otoki), amelynél a rizst általában árpa, misoleves és zöldségek egészítik ki. Elõtte a reggeli rizskása zöldségekkel, utána a vacsora pedig a délelõtti fõétkezés maradékaiból áll. A vacsora itt is "gyógyszer" (yakuseki) néven szerepelt.
    (2) Teának vagy meleg víznek nevezték. Welch (1967:68, 476) informánsainak (köztük az apátnak!) véleménye megoszlott abban a tekintetben, hogy a buddhista kolostorokban "teaiváskor" valójában teát vagy meleg vizet isznak-e; sõt a "meleg víz" vagy a "tea" akár a délután suttyomban fogyasztott rizskása is lehetett (Welch 1967:112, 483). A mai Kínában egyébként 'inni' he shui, szó szerint 'vizet inni', s így más italok (így a tea) fogyasztását is jelölhetik ezzel a szókapcsolattal.
    (3) A fangcan 'pihenõidõ' nevet kapta, és chi fangcan szó szerint 'pihenõidõ (alatt) enni' volt 'vacsorázni' (Welch 1967:73).
    A dvangulakappó megkerülésének egyébként racionális magyarázatai is léteznek. Például elõszeretettel szokás a buddhizmus kialakulása helyén és a mahájána buddhizmus elterjedésének vidékein uralkodó éghajlat különbségére hivatkozni.
 

IRODALOM
Dutt, Sukumar: Buddhist Monks and Monasteries of India. Their History and Their Contribution to Indian Culture. London: Allen & Unwin 1962.
Suzuki, Daisetz T.: The Training of the Zen Buddhist   Monk.   Kyoto:   The   Eastern Buddhist Society 1934.
Welch, Holmes: The Practice of Chinese Buddhism 1900-1950. Cambridge, Mass.: Harvard University Press 1967.

TUDÓSPORTRÉK

KARDOS ISTVÁN

A föld, a víz, az égbolt polihisztora

Mikoviny Sámuel (1700-1750)

Nem könnyû feladat ennek a nehéz sorsú evangélikus lelkészi családból származó, alig ötven esztendõt megélt tudósnak, e jellegzetes magyar polihisztornak rendkívül szerteágazó munkásságát dióhéjban bemutatni.
    Mikoviny Sámuel 1700-ban született a Nógrád vármegyei Ábelfalván (ma: Abelová), de hogy mely hónap hányadik napján - azt máig nem ismerjük. Elsõ tanítómestere a korszak nagy tudósa, Bél Mátyás volt, s nem lehetetlen, hogy oly széles körû tudományos érdeklõdését, még besztercebányai diák korában, mesterétõl "örökölte". Felsõbb tanulmányait, Bécsben, Altdorfban és Jénában folytatta, majd a szász herceg udvari matematikusa lett. Szászországból 1827-ben gróf Esterházy József hívta haza, hogy vele végeztesse el a Tatai-tó és környékének rendezését. Sikeresen elvégzett munkája után Pozsony vármegye mérnöke lett, s ezt a tisztét 1728-tól 1735-ig töltötte be. Mindeközben Bécsben térképészetet tanult a hadmérnöki akadémia tudós parancsnokánál, J. J. Marioninál, aki tanítványa képességeit oly nagyra becsülte, hogy hivatalosan felkérte a Lajta folyó és egész vízgyûjtõ területe feltérképezésére.
    Rendkívüli kartográfiai képességeit Mikoviny 1731-tol bontakoztathatta ki igazán. Abban az évben ugyanis egykori mestere, Bél Mátyás - III. Károly rendeletére - megkezdte nagyszabású földrajzi vállalkozásának elõkészületeit, s ebbe Mikovinyt is bevonta. A feladat, amelyet Bélék elé tûztek, hatalmas vállalkozás volt, s a magyar kartográfia történetében úttörõ munka. Magyarország egyetemes földrajzi, történeti, gazdasági és néprajzi atlaszát készítették el. Mikoviny az elõkészületek során írta meg mesteréhez címzett, híres latin nyelvû mûvét (Epistola de methodo concinnendarum mapparum Hungariae, topographicarum, ad Mathiam Belium), amelyet akár fogalomtisztázó mûnek is értelmezhetünk, hiszen térképkészítési elveit tisztázta és metódusát írta le. Ismertette például valamely csillaghely meghatározásának módját, a különbözõ mûszerekkel, a kvadránssal, a dioptriával, a másodperc-beosztású limbusszal (határmeghatározó) végzendõ munkát stb. Részletesen leírta a mágneses deklináció és a térképkészítésben döntõ fontosságú meridián lényegét (a maga kezdõ meridiánját a négytornyú pozsonyi vár egyik tornyán határozta meg). Episztolájából kitetszik az is, hogy teljes egészében felismerte a térképkészítés messze mutató jelentõségét, s hogy azt a kor legmagasabb tudományos színvonalán mûvelte. A Notitia Hungariae lapjai 1735 és 1742 között négy kötetben jelentek meg, és ezek az 1:160 000 méretû térképek a késõbbiekben a magyarországi folyószabályozások, a mocsárlecsapolások, a termõföld-hasznosítások és az útépítések nélkülözhetetlen kellékeivé váltak. A magyar kartográfia elsõ nagy, országos jelentõségû eredménye volt ez. Mikoviny tizenegy vármegyetérképpel szerepelt a nagy mûben, de ez csak töredéke volt kartográfusi mûködésének. Magyarország akkori 63 vármegyéjébõl 47-nek a térképét készítette el, s ezek eredetije többségükben ma is megvan.
    1735-ben Selmecbányán (Banská Štiavnica) kamarai mérnök és bányatisztképzõ intézetet állítottak fel - a késõbbi Európa-hírû bányászati akadémia elõdjét - és ennek elsõ tanára lett az akkor már országos nevû fiatal tudós. Matematikát, mechanikát és hidraulikát oktatott, föld- és bányamérési gyakorlatot irányított. Egyik legjobb tanítványával, Hell József Károllyal együtt, újszerû vízemelõ gépeket és egyéb hidraulikus bányagépeket tervezett és kivitelezett. Az akkori Európa legkorszerûbb bányászati mûszaki berendezései mûködtek Selmecbányán, és a világ elsõ bányavíz-kiemelõ szerkezetét itt helyezték üzembe. (A bécsi udvarban kamarási tisztet betöltõ Kempelen Farkas támogatásának egyébként nagyon sokat köszönhetett mind az intézet, mind Mikoviny.) Mûszaki munkásságát Mikoviny azzal koronázta meg, hogy a selmecbányai bányamûvek energiaszükségletének biztosítására a maga korában páratlan méretû víztároló rendszert tervezett és épített meg, amely kereken 7 millió köbméter befogadó-képességû 16 tárolómedencébõl állt. A kor Európájában csodájára jártak ennek a monumentális teljesítménynek. (A ma Selmecbányára látogató turista örömmel fedezheti fel az 1770-ben akadémiai rangot nyert intézmény ódon falán a Mikoviny emlékét megörökítõ márványtáblát. Bár az akadémia ma már nem mûködik, Szlovákia tudománytörténetében megkülönböztetett helyet foglal el az egykori professzor személye és munkássága.)
    1743-tól kezdve már az udvar is egyre több mérnöki feladattal bízta meg. Vízimérnöki munkái közül kiemelkedik a pozsonyi Duna-szakasz szabályozásához készített vízrajzi felvétele. 1745-ben pedig személyesen Mária Terézia bízta meg a Sziléziába vezetõ hágók és szorosok megerõsítésének munkájával, s egyúttal mérnökkari õrnaggyá nevezte ki. Mikoviny hadmérnökként is megállta a helyét, védmûvei jelentõs szerepet játszottak abban, hogy a poroszok Szilézia felõli betörési kísérletei - a hétéves háború folyamán - sorra meghiúsultak.
    Sokoldalúságára mi sem jellemzõbb annál, hogy eddig ismertetett mérnöki munkásságán kívül kohászattal, erdészettel és építészettel is foglalkozott (részt vett a budai várpalota tervezésében), de kitûnt út- és hídépítõ mérnökként is, bizonyos régészeti kutatásai úttörõ jelentõségûek voltak, s a kor mûvészvilágában elismert rézmetszõként tartották számon.
    1750. március 26-án fiatalon, szellemi ereje teljében halt meg Trencsénben, miután a Vág folyó szabályozási munkálatai közben súlyosan megbetegedett.
    Tudománytörténetünk legnagyobb polihisztorainak egyike volt.

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Honnan a pénz, hogy ne legyen
minden?

Moszkva téri benzinszagú délután. Ez a tér voltaképpen messze esik igazi hazámtól, a falevelek embertenyér-alakú árnyékaitól emberibb Zugligettõl, de valahogyan mégis hozzá tartozik. Gyerekkoromtól átéltem összes változásait, ahogyan õ is színtere volt összes változásaimnak. A bal sarkában valaha - ha jól számolom, félévszázada, amikor még Széll Kálmán térnek hívták - egy piac standjai burjánoztak. Életemben elõször ott vásároltam felnõttszerûen, önállóan, egy nagy zacskó otelló szõlõt, már nem tudom hány millió adópengõért.
    Mostanság a metró épülete elõtt állnak  szoros  csatárláncba  cigány asszonyok, akik elnyújtott hangon kántálva ruhákat, alsónemûket, zoknikat és villanyborotvákat árusítanak. Nem szabad rájuk nézni, mert ha találkozik a pillantásunk, azt vásárlási szándék jelének tekintik, s hadonászva kiabálnak utánam, míg el nem tudok tûnni a tömegben.
    A háttérben, a románul beszélgetõ, napszítta vendégmunkások mögött valamiféle vallásos kisegyház tánczenekara muzsikál, s egy jól öltözött, széparcú fiatalember kellemes hangja zeng a hangszóróból:
    - Jézus él!
    Errõl az jut eszembe, hogy 1953-ban, amikor a piac eltûnt, a tér közepén hatalmas virágágyás díszelgett. Az érettségi bankettünk után kitárt karokkal, a megfeszített Krisztus pózában ott helyeztük nyugovóra holtrészeg osztálytársaink egyikét. Mondják, másnap déltájt ocsúdott fel, s négykézláb mászott ki a vörös csillagot formázó tûzililiomok közül.
    A cigány asszonyok kordonjával szemben egy másik, a metróbejáratokban álldogáló, lazább sorfal a különféle hirdetõcédulákat osztogatóké. Õk veszélytelenek, különösebb meggyõzõdés nélkül, némán nyújtogatják papírosaikat. Betörõképû férfiak is cikáznak azonban a feltorlódó emberrengetegben, akik távcsövekkel és digitális filmfelvevõ kamerákkal házalnak. Minthogy szemüveges és áldozat-küllemû vagyok, "doktor úr!" megszólítással ragadnak rám, s ötvenezer forinttól ötezerig csökkentik az árat, míg tudomásul veszik, hogy megtekinteni sem vagyok hajlandó a portékájukat.
    - Azt mondják nektek, minden a pénz - magyarázza a hangszórók mikrofonja mögött álló széparcú fiatalember -, pedig mire mentek a pénzzel, ha betegség tör rátok?
    Nemigen hallgat rá senki. A cigány asszonyok igyekeznek túlkántálni a hangját, a cédulaosztogatók némán nyújtogatják a céduláikat, a vendégmunkások még mindig reménykednek, hátha befut egy vállalkozó, aki holnapra hórukkosokat keres, az óra tövében randevúzó diákok toporognak, s árad a tömeg.
    Csak én húzódom be az újságárus melletti sarokba, érdekel, amit a fiatalember mond. A fejemben az jár, van-e bárki ebben a tömegben, aki nem tudja, hogy ha betegség tör rá, csak a pénz mentheti meg. Semmi más, csak a pénz. Még a televízióban is adományokat kérnek tõlünk, hogy egy-egy, nálunk halálra ítélt gyereket külföldön lehessen kezeltetni. Mert nálunk nincsen pénz olyan gyógymódokra, amilyenek ott már vannak, ott ugyanis van rájuk pénz. Mi, cigány asszonyok, cédulaosztogatók, vendégmunkások, randevúzó diákok és tömegben tódulók nem vagyunk már gyerekek, nekünk nem fognak gyûjteni egyik tévécsatornán se.
    - Mit ér a pénz, ha elhagy a barátotok vagy barátnõtök, és magányosak lesztek? De Jézus mindig mellettetek áll...
    A randevúzó diákokat nézem az óra tövében. Gimnazista koromban magam is ott ácsorogtam, s pontosan tudtam, milyen  esélyeim  lehetnének  a  szilágyista lányok körében, ha a szüleim nem olvastatják végig velem a családi könyvtárat, és tisztes nyomorukban nem tudnak összekuporgatni annyi pénzt, hogy tánciskolába, zongora- és németórákra járhassak. A maiaknak már elõkoptatott, márkás farmerekre és márkás sportcipõkre is szükségük van. Sokkal több pénzre. Úgy hallom, jobb érettségi ajándéknak az számít, ha autót kapnak. Minden megváltozott. Akkoriban a szilágyista lányoknál már az is az erotikum csúcsának számított, ha esténként kézen fogva kísérhettük õket haza az iskolai táncrendezvények után. Ezzel szemben ma már nincsenek vörös csillag alakú virágágyások. Sokáig kellene töprengenem, hogy eldönthessem, irigylem-e õket.
    - Mit ér a pénz... - folytatja a kellemes hangú fiatalember a hangszóróban, én pedig azon töröm a fejemet, honnan az a pénz, amibe ez a pénz értéktelenségét hirdetõ produkció kerül. A zenekar, a hangosító berendezés, miegymás. Kiknek és miért érdekük, hogy annyi pénzt áldozzanak a pénz iránti közömbösség propagandájára, mintha számukra a pénz valóban közömbös lenne?

OLVASÓLÁMPA

TABÁK ANDRÁS

Sanzonköltészetünk legnagyobbja

Gábor Andor: Tarka rímek

Ismerjük és kellõképpen becsüljük Jaroslav Hašek "fekete-sárga panoptikumát", azokat a pokolian mulatságos, kis szatírikus krokikat, amelyeket a múlt századelõ és az 1910-es évek cseh hétköznapjairól és jellegzetes figuráiról valósággal ontott, s amelyek a pályatárs, František Langer szerint, azért lettek a születõ prágai kabaré legkedveltebb darabjai (Hašek rögtönzött misztifikációival egyetemben, de azok, sajnos, nem maradtak fenn írásban), mert a kor cseh életének hol plebejusan harsány, hol intellektuálisan abszurd erkölcsrajzát nyújtották.
    Különös, hogy Langer ítélete mennyire illik Gábor Andor kabarékölteményeire, de az is, hogy az 1900-as évek elején egyidejûleg megjelenõ prágai és pesti kabaré - anélkül, hogy bármelyik is tudott volna róla - mennyivel közelebb állt egymáshoz, mint akár a (Karl Kraus szavaival) "Peter Altenberg, Alfred Polgar és Ludwig Thoma minden iparkodása ellenére émelyítõen és reménytelenül gemütlich" bécsi, vagy akár az akkor már társadalmilag és irodalmilag egyre fajsúlytalanabbá váló párizsi kabaréhoz, holott bevallva-bevallatlanul mindkettõ Párizsból és Bécsbõl származtatta magát. Ez a hasonlóság - bizonyára a Monarchián belüli mélyebb, közös okokon kívül - abban is megmutatkozik, hogy ott is, nálunk is egészen kiváló szerzõk szegõdtek a kabaré szolgálatába. Prágában - Hašeken és Langeren kívül - például St. K. Neumann, Eduard Bass, Fráòa Šrámek, František Gellner, a csehül is író Egon Erwin Kisch, vagyis a korszak legérdekesebb és legjobb írói, költõi közé tartozók. Ám a mi pesti névsorunk sem alább való: Heltai Jenõ, Molnár Ferenc, Szép Ernõ, Somlyó Zoltán, Karinthy Frigyes, Emõd Tamás, Harsányi Zsolt, sõt néha Ady, Babits, Kosztolányi. És mindenekelõtt Gábor Andor, aki - Nagy Endre szavai szerint - "a kabaré legkiadósabb, legfáradhatatlanabb, legsikeresebb írója volt".
    Ne higgyük, hogy a magyar kabaré megteremtõjének a véleménye bármi módon is elfogult kabaréja, a Modern Színpad háziszerzõje iránt. Bölöni Györgytõl tudjuk: Ady valósággal féltékeny volt Gábor Andor nem szûnõ, zajos sikerére, és bevallottan azért írt néhány sanzont (Zozó levele, Kató a misén) a Modern Színpadnak, hogy versenyre keljen vele. Hogy a kortársak szemében a múlt század elején kibontakozó és egycsapásra felvirágzó pesti kabaréköltészet elismerten legnagyobbja volt Gábor Andor, azt 1912-ben írt bírálatában Karinthy Frigyes hitelesítette. Egyedülálló a mûfajban - írta -, "mert egyedülálló az az öntudatosság és fölény, ahogy ezt a zsánert kezeli. A filológus és a költõ fölénye ez, aki tisztában van minden szónak és fordulatnak a jelentõségével, és tisztában van vele, micsoda ferdeség és komikum származhatik belõle, ha a szavak és fordulatok a saját komoly értelmükben és komor hangzásukban egy vidám, jelentéktelen és komolytalan gondolat keretébe gyömöszölve,  kínosan  és  félszegen  csodálkoznak  egymásra:  hogyan  kerülünk  mi össze? Filológusnak és versszakértõnek kell lenni, hogy ezt a játékot minden zamatában gutírozhassuk. Gábor kupléköltészetében ez a jellemzõ és ez az új vonás. A versírás karikatúrája minden vonalon: fölényes és kritikai érzékû karikatúra - nemcsak tartalomban és gondolatban, de fõleg és különösen formákban. A képtelen és hajmeresztõ színjáték, mellyel Gábor Andor iskolát csinált, s melynek hallatára sokszor megrémül és kétségbeesik az ember minden kötött forma célján és végsõ következtetésén - ez a vakmerõ játék nagyon tudatos és jogosult szatírikus gondolaton alapszik. [...] Néhol pedig, mikor fokozni és túlozni kezd, fantáziájának szédítõ gyorsaságú munkája döbbent meg: távolfekvõ dolgok villámgyors összekötése és hajmeresztõ csoportosítása. Utolérhetetlen ebben. A kabarékupléba a magyar krokiirodalom fejlett és rafinált humorát vitte be: költészetet csinált a krokiból, s krokit a költészetbõl."
    Miért idéztünk ilyen kiadósan Karinthy írásából? Azért, mert nem volt és azóta sem akadt nála értõbb, avatottabb szellem Gábor Andor sanzonlírájának megítélésére. És mert egy Karinthy nagyságrendû tekintély szükséges ahhoz, hogy véleményét szembeszegezhessük a magyar irodalomtörténet s egyáltalán irodalmi közvéleményünk szûkkeblûségével és bántó süketségével, amely ennek a sajátos költészetnek a jelentõségét és értékét valójában máig nem értette meg és nem ismerte el, sõt mi több - s ez szinte egyaránt vonatkozik mind a két világháború közötti, mind a felszabadulás utáni, mind a mai korszakra - mint valami restellnivalót legszívesebben örökre kitörölné literatúránkból. Pedig becses gyöngyszemek sokaságát teremtette meg ez a költészet. Gábor Andor ugyanis teljességgel megújította - némelyek szerint éppenséggel újraalkotta - a sanzon- és kupléformát, s egyúttal úgy adaptálta magyarra, hogy - szemben például a prágai hagyományokkal - egy igazában soha nem létezõ pesti, nagyvárosi "népköltészetet" hozott létre (részben kétségtelenül Heltai Jenõ nyomdokain, de sosem uszályában), s errõl teljes joggal jegyezte meg Nagy Endre: e többnyire - de nem mindig - megzenésített kabaréversekben "a régi, nemes veretû népdalok õsköltészetét, humorát, líráját érte el".
    De még ennél is többet. Ez a költészet igen komoly társadalomképet tükrözött. A delelõjén már rég túljutott, hanyatló dualista magyar társadalom kezdetben könnyed szellemességû, ironikus, de késõbb mind szarkasztikusabb és nyersebb hangvételû szatírikus gúnyképét nyújtotta (akárcsak Kraus Bécsben és Hašek Prágában), másrészt egy nálunk mindaddig ismeretlen, merõben újfajta szatírikus lírának úgy vetette meg az alapjait, hogy az költészetünkben mind a mai napig lényegében megkerülhetetlen. Verselésében olyan újításokat alkalmaz a szóbolondériától és a szómágiától a kifogyhatatlanul sziporkázó nyelvi játékosságon át a bizarr rímötletekig és a bõvérû képi humorig, s teszi ezt annyi leleményességgel, hogy kabaréverseiben valósággal megalkot egy elõtte nem létezõ szatírikus-groteszk költõi nyelvet. Kiforrott, egyszersmind hajlékony és fölényes stílusmûvészet ez, mely helyenként már-már az évtizedekkel késõbb megszületõ, posztmodern abszurd líra eszköztárát elõlegezi meg. Ugyanakkor igaza van monográfusának, Diószegi Andrásnak: "Nála a szatíra nemcsak stíluskérdés, egész látásmódja, módszere szatírikus."
    Ez a vérbeli szatírikus szemlélet és módszer teszi oly jelentõssé Gábor Andor sanzonjait. S bár a tudatos szatírikus elem megmutatkozik az e korszakában írt más mûveiben is - például az Untauglich úr (1915) és a Doktor Senki (1918) címû kvalitásos regényeiben, a Dollárpapa (1917) címû remek kis komédiájában vagy számos színpadi jelenetében és kabarétréfájában -, ezek egyike sem ér fel sanzonjaihoz. A kabaréköltõ Gábor Andor az, aki rokonságba hozható a korszak nagy, Monarchiabeli szatírikusaival: Hašekkal, Krausszal és a feltétlenül idesorolandó Robert Musillal. Mindannyian sarkítottan kritikus élõ erkölcsrajzot adnak korukról és világukról, mely kor és világ igazán pazarlóan kínálja fel gúnyképül a maga jellegzetes erkölcsi típusait. Bõségesen merít ebbõl a világból Gábor Andor is.
    Meghökkentõen széles és árnyalt kabaréverseinek, ezeknek a bravúros szatírikus erkölcsrajzoknak a köre. Valóságos pesti panoptikum kerekedik elõ belõlük, méghozzá olyan metszõen éles, átható levegõvel, amelynek a szele száz év múltán is megcsap bennünket. A pesti "középosztály" megannyi felkapaszkodott, fennhéjázó, ám annál tudatlanabb, sznob, gyakran "fenn az ernyõ, nincsen kas" típusa (A Zserbóban, Középosztály, A klubban, Beiratás, Az én gyönyörû feleségem), a tõzsde- és bankszféra (a Hangok a börzérõl ciklus), a politikai élet (Lukács László, Jogot a népnek, A próbamarha), a fõúri világ (A ló, A spórdal, A jótékony), a mûvészvilág (Románc Petráss és Fedák barátságáról, A farkas), a katonaság (Utólagos, de még nem utolsó frank-féle pótszemle, A rettentõ kérdés, Vigalom), a háborús Budapest (A hadikalap, Ballada a tejrõl, Kenyérjegy), a háború undorító keselyûi (Dal az értéktõzsdérõl, Verbunk), másfelõl pedig a nagyváros tengernyi kitaszítottja és elesettje (Legenda, A masamód) és a külvárosok könyörtelenül elnyomott népe (Dal a rendõr sisakjáról, Népdal) mind-mind megjelenik ebben a körben. Mintha csak a késõbbi Musil-féle Kákánia (A tulajdonságok nélküli ember) vagy Karl Kraus (Az emberiség végnapjai) lidércnyomásos világa elevenedne meg ezekben a sanzonokban, egyfajta Lajtán inneni elõkép gyanánt. És mindez az ellenzéki radikális polgár lázadó - és lázító! - indulatával, abban a morális attitûdben, amelyet két évtizeddel késõbb Bálint György "a felháborodás mûvészeteként" határozott meg.
    Nagyon is egyenes tehát a maga kikövezte út, amelyen a citoyen kabarészerzõbõl forradalmi költõvé váló Gábor Andor utóbb eljut a bécsi emigrációs évek (1919-1925) nagy verseiig, az ellenforradalom és a fehérterror döbbenetes erejû, költészetünkben szinte páratlan hõfokú, mûvészi bírálatáig.

*

Ezt a mostani Tarka rímek címû kötetet - mely nem azonos sem az 1914-ben kiadott eredetivel, sem az 1962-ben Diószegi András szerkesztette hasonló címû kötettel - Simor András szerkesztette a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium és a békéscsabai Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola együttmûködésében megjelenõ Táncsics-sorozatban. Amit a 19. kötetéhez eljutott sorozat spiritus rectora, Simor és néhány tanártársa felvállalt, olyan kulturális misszió, amely külön méltatást érdemelne. Kiadványaik csakis Vajthó László egykori híres sorozatának, a Magyar Irodalmi Ritkaságoknak a köteteivel vethetõk össze. Méltatlanul feledésbe merült vagy szánt-szándékkal feledésre ítélt szerzõk és mûveik feltámasztója és új életre keltõje ez a sorozat. Egyebek között, Táncsics Mihály alig ismert filozófiai mûveit (Józanész I-III.), politikai írásait és más munkáit, Vasvári Pál kiadatlan vígeposzát (A szerelmes bajnok), Barcsay Ábrahám és Orczy Lõrinc verses levelezését, Bessenyei György monumentális költõi alkotását, a tízezer soros A természet világát, Színi Károly és Szabó Endre válogatott írásait, Kerényi Frigyes, Samarjay Károly, Medgyes Lajos és Emõd Tamás verseit ásták elõ és adták ki.
    Ebbe az értékmentõ sorozatba szervesen illeszkedik Gábor Andor kötete is. Simor András éles szemmel ismerte fel, hogy ez a kabaréköltészet már csak azért is megmentendõ, becses érték, mert irodalmunkban máig ritka kincs a jó szatíra. Éppen ezért Gábor Andor sanzonjainak legjavát gyûjtötte egybe részint az eredeti Tarka rímekben, részint a Fehér kabarédalokban (1911) meg a Duóban (1917) tallózva és mindezt egy 1919-es hírlapi verssel kiegészítve, s válogatását kitûnõ - egyfelõl eligazító, másfelõl értékelõ - elõszóval látta el.
    A kötetet bõséges jegyzetanyag egészíti ki. A jegyzetek ez esetben különösen fontosak, hiszen a sanzonokban elõforduló személyek, helyszínek, események némelyike ma már kihullott az emlékezetbõl, de egyik-másik verssor megértéséhez nélkülözhetetlen. Egy mulatságos tévedés azonban becsúszott az egyébként alapos jegyzetekbe. A Sóhaj a börzén címû kuplé egyik sora ("Ha a konzul nem Prohászka volna") ugyanis értelmezhetetlenné válik azzal, hogy a jegyzetanyagban Prohászka Ottokár nevét pillantjuk meg, holott a verssor megidézettje nem a székesfehérvári püspök volt, hanem Prohászka (tkp. Prochaska) prizreni osztrák-magyar konzul, akirõl a második balkáni háború török-szerb harcai idején az a hír terjedt el, hogy törökpártisága miatt a szerb parancsnokság férfiatlanította (innen az ironikus verssornak a kortárs nézõ vagy olvasó elõtt világos értelme), s emiatt a Monarchia sajtója példátlan hecckampányt indított Belgrád ellen. Egon Erwin Kisch volt az, aki végül tisztázta a dolgot: egy véletlen brünni találkozás alkalmával magától Prochaskától tudta meg, hogy egy Szkopljéban feladott, szerb nyelvû, diplomáciai sürgöny elírása (u Skoplje = Szkopljéban helyett uskopljen = miskároltatott) okozta a fatális félreértést, amely kevés híján már 1912-ben fegyveres összetûzéshez vezetett a Monarchia és Szerbia között. (Táncsics-sorozat/19)

BISTEY ANDRÁS

A megnevezés költészete

Jenei Gyula: Grafitnap

A kiadó Új látószög címû sorozatának 13. kötete Jenei Gyula verseskönyve, a Grafitnap.
Az öt ciklusba rendezett költemények, kevés kivétellel, olyan érzést kelthetnek az olvasóban, hogy egyetlen hosszú vers sorait olvassa. Jenei Gyula ugyanis ebben a könyvben a valóság igézetében mintegy birtokba veszi a világot, a tárgyak világát és az emlékekét is.
Mintha a népmesék hõseként tekintene rá. A mesékben a megnevezés ugyanis a birtokbavétellel egyenlõ, ha a népmesék hõse meg tudja nevezni, már le is gyõzte ellenfelét.
Jenei jónéhány versében nem történik más, mint tárgyak megnevezése. Ilyen például a néz címû vers:

egy vájdling
zománca hiányos
negyedelt paradicsommal tele
egy gang
õsztõl huzatos
a cserepek alatt pókháló
egy sámli
nagyapai örökség
egy kisszék
...

Ilyen az ízek:

a spájzban kalapács, turmixgép, reklámszatyor
csírázó krumpli, liszt, kiló cukor, néhány
félrohadt vöröshagyma, meztelen izzó, üres
tojástartó, két kimaradt fehér csempe, kólás-
flakon, olaj, bolti metélt...

Idézhetnénk az azonosítási kísérlet címû verset, de más költemények egy-egy részletét is példaként.
Természetesen a megnevezés csak a megismerés, a birtokbavétel elsõ szakasza. A megnevezett tárgyak, a leírt táj elemei csak kiindulópontot adnak a továbbiakhoz. Amit megnevez, az nem önmagában érdekli, célja van vele, elindítja az emlékezés folyamatát.
Ez a következõ szint, amelyen lehetséges a múlt birtokba vétele. Múltat idéz a felsorolás, a tárgyakból és a helyzetekbõl ítélve legtöbbször a gyermekkor világát tárja elénk. Ilyen a ha mennek, a menetrend szerint, a tavaszi táj - és szinte vég nélkül sorolhatnánk a címeket.
A múlt és jelen azonban nem válik el élesen. A versekben összemosódik a tegnap és a ma, a volt és a van, az idõ idõtlenné, viszonylagossá lesz.
Néhány kivétellel (ezekrõl még lesz szó) Jenei Gyula kötete szabadverseket tartalmaz, s ezeket a szabadverseket egyetlen hosszú versként olvasva tûnik elõ a költõ igazi világa, a családi, baráti mikrokörnyezet, beleértve az embert körülvevõ, szigorúan számbavett tárgyakat is. Ezekhez erõs érzelmi szálak fûzik, mintegy a múltját és olykor a jelenét is tárgyiasítva.
Az így múlik el címû vers mintapéldája lehet ennek a tárgyakba dermedt felidézett múltnak. Ez is felsorolással kezdõdik, mint annyi más vers a kötetben.

bak, keresztvágó
szitál a fapor.
a fûrész másik végét
senki sem fogja
akadozik,
hajlik az acél, ahogy tolod.

A vers ideje formálisan a jelen, de az egész már itt emlékezésszerû, majd még nyilvánvalóbbá válik, hogy a jelen idõ a múltat takarja.

a fûrészélû leveleket
szõrös hernyók harapják.
egyre rálépsz
zöld vért enged a nyár.
lavórban mosakvó gyermekkor,
szúnyogok, békák, legyek.

Ez a jelen idõbe rejtett múltidézés Jenei verseinek gyakori sajátossága, s ez az egymásba olvadás teszi relatívvá az idõt.
A megnevezést olykor nemcsak tárgyakra, de helyzetekre is alkalmazza a költõ, ilyenkor hagyományos (táj)leíró versek születnek, mint az "õsz", amelyet teljes terjedelmében idézek:

elengedik ágaikat
a levelek, megered az esõ;
ázott szagú, lucskos
lesz a világ: az emberek,
kutyák, házak -
a délután, az este,
s mind a napszakok.:

Ebben a versben a tájleírás hangulata túlmutat önmagán, néhány más esetben azonban a vers nem több önmagánál, a leírt szövegnél.
Említettem, hogy van a kötetben néhány vers, amelyekben rímeket használ a költõ, ilyen például a víztükör 1 és a víztükör 2, a farsang pedig szabályos szonett. Ez utóbbi véleményem szerint a kötet legjobb darabja, igazi, emlékezetes, az olvasóban tovább rezonáló vers. Ez azt bizonyítja, hogy Jenei Gyula költészetének hasznára válik a kötött versformák megkövetelte fegyelem. Megóvja attól, hogy prózai vagy bõbeszédû legyen. (Kortárs Kiadó)

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Átfogó mû a rémuralomról

Vincellér Béla: Sötét árny Magyarhon felett. Szálasi uralma

Úgy olvastam ezt a könyvet, mint egy krimit - szinte letenni sem tudtam. No, de miféle krimi az, amelyben nem egy-két gyilkosságról, hanem százezrek megöletésérõl van szó, ráadásul a tettesek után sem kell nyomozni, hiszen mindenki tudja, kik voltak. Az izgalom oka: a személyes érintettség, melyben a még élõ nyolcvan körüliekkel osztozom, de mindenki mással is, akit érdekel, mi történt hazánkban 1944-45-ben. Mindenkit érdekelhet, hiszen még a mai fiatalok is nyögik, ami akkor végbement.
    Egy kitûnõ történész, Vincellér Béla végre átfogó mûvet írt nyilas rémuralomról. A téma persze nem új, cikkek százai, könyvek tucatjai foglalkoztak vele. (E sorok írója is közreadott egyet a Z-füzetekben, s kissé nehezményezi, hogy az irodalomjegyzékben nem szerepel.) Sajnos, a téma most is aktuális, és ilyen teljes áttekintés még nem született. Vincellér az én kis füzetemmel ellentétben alig foglalkozik a nyilas mozgalom elõéletével, a hazai nácik belsõ ellentéteivel, pártszakadásokkal és újjáalakításokkal, inkább csak a hatalomátvétel utáni idõszakot dolgozza fel, ám azt annál alaposabban. Sõt, némely dolgokkal szerintem túlságosan is sokat foglalkozik: a bukás elõtti nyugat-magyarországi, majd németföldi Törvényhozó Nemzeti Szövetség "parlamenti" üléseivel, miniszteriális ügyekkel és Szálasi képzelgéseivel, nõ meg azzal, hogy az "utolsó csatlóst" miként vetik meg, semmizik ki német gazdái.
    A III. Birodalom eleve nem szívesen adta a hatalmat Szálasinak, õk is tudták, hogy hülye, de nem volt választásuk, utóvégre Horthy és utolsó kormánya is pálfordulással próbálkozott. Az egyetlen megmaradt szövetséges Szálasi és bandája maradt. Ennek összetételérõl a könyvben viszont hûséges képet kapunk, például abban a tekintetben, hogy még a történészi köztudatban is kevéssé tudatosult, hogy mily nagy szerepe volt Gál Csabának és Gara Józsefnek. Az arcképcsarnokban viszont alig esik szó Kassai (Schallmayer) propagandaminiszterrõl (Kassák egy regényt írt róla!), egyáltalán nem Zsakó Istvánról, a nyilas ifjúság vezetõjérõl, aki fontosabb volt, mint utódja, Csonka Emil. Zsakó ugyanis "elõlépett" - az ifjúság mozgósításának vezére lett. Nem ártott volna szólni az utóéletrõl, vagy éppenséggel halálos ítéletekrõl, s szót ejteni arról is, kik voltak, akik megúszták, mint Zsakó és Csonka is - utóbbi aztán a Szabad Európa bennfentes munkatársa lett és Ottó "királyfi" csatlósa... Kevés szó esik olyan bûnrészesekrõl, mint a most írói érdemén felül újra túlbecsült Nyírõ Józsefrõl, vagy a Habsburg-ház itthoni fejérõl, József fõhercegrõl.
    No, de ezek csak árnyalatok; a mû egésze híven ábrázolja a Szálasi (és mellette fõként Kovarcz) által megszállottan vezetett "mozgalom" uralmát és végnapjait, mely utóbbiból szinte Szálasi elmebetegsége bontakozott ki, amirõl korábban is tudtunk (jómagam egy személyes találkozás során jöttem rá). De azt a képzelgést nem is sejthettük, hogy még 1945 áprilisában is arról ábrándozik: miként veszik át az angolok és japánok "hungarista" eszméit, és így tovább. A "csodafegyverekben" való hit is végigkíséri ezt a korszakot, és (60 év után elõször írom le!) ha a németeknek sikerült volna atombombára szert tenniük (ezt néhány remek fizikus csendes szabotázsa akadályozta meg), sok minden csakugyan másképp alakult volna. De persze nem véletlen, hogy ezt a fegyvert hol hozták létre, mégpedig magyar tudósok közremûködésével.
    No de "csodafegyverek" nem voltak, és Szálasiék számára nem maradt más, mint a fantáziálás - és a kegyetlenség, amelynek részletes jegyzõkönyveit (valódi jegyzõkönyveket is!) részletesen ismerteti a mû, akárcsak az igencsak korlátozott mentõakciókat, amelyek elsõsorban az ún. Zsidó Tanács, s egy korábbi nyilas, Szalai Pál érdeme, és persze a semleges országok követségeié.
    Többet is tehettek-tehettünk volna, az egyházak például feltétlenül, amelyek egységes, nyílt fellépését Serédi hercegprímás akadályozta meg, hogy aztán (az e könyvben elõször közölt) felszólalásban - jobb késõn, mint soha! - megkérdõjelezze Szálasi uralmának legitimitását.
    Külön téma 1944. október 15-e kapcsán a hadsereg vezetõinek gyávasága, ostobasága (pl. Miklós Béláé) vagy éppenséggel nyílt nácibérenc árulása. Nem újság, hogy Horthy és környezete milyen naivan készítette elõ a kiugrást, és mennyire nem törõdött a katonai biztosítással. Egyedül a szinte érintetlen 1. és 2. hadsereg megakadályozhatta volna a nácibarát fordulatot. Végül is százezrek pusztultak el, s mintegy 1 millió 300 ezer ember menekült nyugatra. Az utóbbiak jórésze hazatért ugyan, de a szintén kivitt javak iszonyatos mennyisége német földön maradt, és az ottani újjáépítést segítette elõ.
    A nagyon alapos hadtörténeti áttekintésben megítélésem szerint kevés szó esik arról, hogy a németek elit alakulatok bevetésével valóban közel álltak ahhoz, hogy Budapestet (átmenetileg) visszafoglalják. Úgy tekintettek Magyarországra, mint Bécs és Dél-Németország kapujára, ezért akarták mindenáron megtartani. Így dõlt romba minden, legalábbis Budapesten és a Dunántúlon. (Makkabi Kiadó)

---

FRIDECZKY FRIGYES

"Egyszóval, õk a magyarok..."

Kopátsy Sándor: A magyar marslakók titka

A belsõ címoldalak szerint a könyv a marslakók titkát faggatja. A borító külsõ oldala már a magyar marslakók felderítését sejteti, s a könyv tartalma, a sok-sok világhírû magyar tudós megjelenítése is erre mutat. A hátsó borító újra nemzeti megjelölés nélkül kívánja definiálni tárgya jellegét: A marslakók "önreprodukáló lények, akik a földi ember meglepõen jó utánzatai, de nem tökéletes utánzatok. Kicsit furcsán néznek ki, és jellegzetességük, hogy okosabbak a földi embernél. Hiába iparkodnak titokban maradni, leleplezi õket túlsúlyuk olyan területeken, mint a matematika, fizika, muzsika és mozi. Egyszóval, õk a magyarok". Philip Morrison e meghatározását elõször Marx György nagysikerû könyvében, A marslakók érkezésében olvashattuk - írja Kopátsy Sándor, majd így folytatja: amirõl szó van, a magyar tudósok (s én hozzátenném: a magyar karmesterek) páratlan mértékû kirajzása a két világháború közötti Budapestrõl Amerikába, a tudományos világ élvonalába. A jelenség ellenállhatatlan erõvel ragadja meg Kopátsy Sándort, aki a tõle megszokott lendülettel nyomozza ki elemzésében a többnyire zsidó származású "marslakók" titkát.
    E bevezetõ tájékoztatás után olvassuk a szerzõ további fejtegetését a mások írásaira lelkesen reagáló, s gondolataikat továbbgörgetõ - fejlesztõ indítékaikról s munkája kibontakozásáról. Fejtõ Ferenc Magyar-Zsidóság címû könyve is arra serkenti, hogy megindítsa a vitát a magyar zsidóság és nem zsidóság között. Ezzel úgy ötven éve már Bibó István is próbálkozott, de ez a tisztázás még ma is aktuális, mert több vonatkozásban is ellenséges érzelmek ütköznek egymással - amit jó lenne még az európai csatlakozás elõtt elsimítani. Kopátsy szerint "a jövõt még mindig a múlt tendenciáinak meghosszabbításával akarjuk látni, pedig a jövõ irányát sokkal inkább a tudományok fejlesztõi, mint a politikaalakítók ismerhetik fel".
    Ezért fordul Marx György könyve nyomán a tudomány marslakóihoz, kiemelve azok fontos mondanivalóját. Az elõbb angolul, majd külföldi siker nyomán magyar nyelven is megjelent könyv arra csodálkoztatja rá az idegen olvasókat, de még inkább a magyarokat: miként lehetett, hogy körülbelül száz évvel ezelõtt annyi jelentõs egyéniség szülessen egy idõben és egy helyen - Budapesten. Mindazokkal szemben, akik azt sugallták (különösen az elmúlt négy évben), hogy a magyar múlt csupa politikai dicsõség, hangsúlyozni kell, hogy "súlyos politikai hibák, sõt bûnök ellenére a magyar szellem soha nagyobb dicsõséget nem aratott, mint a XX. század elsõ felében. [...] A marslakók életútja ugyanis nem más, mint a magyar kultúrán nevelkedett, ahhoz minden sérelmük ellenére mindig ragaszkodó zsenik életútja", akik elõbb hazájukból, majd Európából is kitaszítódtak. Itthonról az antiszemitizmus, Európából a nácizmus hajtotta/ûzte õket egyre messzebbre, végül Amerikába. Sorsukat elsõsorban az idõsebbek, az érett értelmiségiek érzik át (s értik), akik felismerik, "hogy dicsõségre termett nép lehetünk, ha nem politikából, hanem a tudásból akarunk világhírûek lenni. (A tehetséggel párosult tudás egyébként ma is "a legbiztosabb anyagi alap, de útlevél a világhírhez is".)
    Éreztetni tudja, hogy a könyvében szereplõ zsenik nagyon mostoha sorsukat azért tudták "elfogadni", mert nem a politikában és nem a pénzben, hanem a tudomány építésében keresték a boldogulásukat. A bûnös magyar, majd német politika elzárta elõttük a felsõ képzettség elnyerésének a lehetõségét, késõbb még az élethez való jogot is. Az Egyesült Államokba menekülve "a pár tucatnyi kitaszított magyar zseni" ezerszeresen visszafizette az új haza vendégszeretetét, fontos szerepet vállalt a német és a japán imperialisták legyõzésében, majd az Egyesült Államok katonai szuperhatalommá fejlesztésében. Sikerük titka, hogy születésük idején "Budapest Európa legdinamikusabban fejlõdõ világvárosa volt, kiváló reálgimnáziumokkal, ahol a matematikát, fizikát, kémiát nagy egyéniségek tanították". A húszmilliós ország fõvárosa, "Budapest a századforduló idején sokkal nyugat-európaibb város volt, mint elõtte és fõleg azóta bármikor". Gazdasága és kultúrája világszínvonalú. A szinte kivétel nélkül zsidó tõkés dinasztiák (Weiss, Goldberger, Richter stb.) olyan felszereltségû, technológiájú gyártelepeket építettek, hogy termékeik "a világpiacon is állták a versenyt". Mindezt elõsegítette, hogy a magyar uralkodó osztályok nem engedték meg, hogy saját "etnikumuk", a magyar parasztság polgárosodjon, s amikor az iparosodás hazánkban is elengedhetetlen szükségszerûség lett, idegenbõl verbuválták a szakembereket, s kapva kaptak az Ausztriából és tartományaiból ide igyekvõ zsidókon, akik sem az államigazgatásban, sem a földbirtoklásban helyet nem kaphattak, de elõjoguk volt az iparos hiány enyhítésében. Szabadon felhasználhatták tõkéjüket és szakértelmüket, hogy a nagybirtokosi mezõgazdasági termékek kereskedelmi hasznosításában, illetve ipari feldolgozásában munkálkodjanak. A Nyugathoz való lázas ütemû gyors felzárkózás a befektetõknek gyors meggazdagodást és kulturális felemelkedést eredményezett. A "marslakók többsége más olyan szellemi és vagyoni családi háttérbõl indulhatott", ami jobb volt, mint a korábbi demokráciákban. "A zsidóság rendkívüli sikere [...] a századforduló idejére megrémítette a magyar uralkodó osztályokat", tehát korlátozták a reálértelmiségi pályákra jutásukat. "Minden nyugati országot megelõzõen" 1920-ban bevezették a numerus clausust: a zsidók részaránya az egyetemeken csupán hat százalék lehetett. A zsidó családok tudták, hogy gyermekeik csak a gazdasági, pénzügyi és a magasan kvalifikált értelmiségi pályán érvényesülhetnek, tehát még a kiválóak között is kiválóbbnak kellett lenniük, hogy bejussanak az egyetemre. Ha itthon nem lehetett, elmentek Németországba, Svájcba, Ausztriába. "A magyar zsidóság már a XX. század küszöbén úgy tekintette az oktatást, mint ahogyan száz évvel késõbb a fejlett világban nyilvánvalóvá vált. [...] A marslakók tehát eleve jó helyen születtek Pesten. [...] olyan családokban, ahol [...] tudták, a legnagyobb kincs a szellemi vagyon, a kicsiszolt tehetség [...] számukra csak a tudásuk jelenthet útlevelet az országban, még inkább a világban való érvényesülésre."
    Az elnyomott kisebbség mindig és mindenütt összetart. A marslakók szoros összetartásában fontos szerepet játszott a már kétezer éve mindig elnyomott zsidóságnak az ifjúkori kiközösítésük érzése is. "A világban elszórtan élõ zsidóság egységét is a nácik üldözése kovácsolta mindenkorábbinál keményebbé." Az akadályok leküzdésére összpontosított, forrpontig felszított erõ és akarat szárnyalásra késztette a népükkel együtt századunk poklát megjárt fiatal értelmiségieket, a kényszerítõ helyzet a legmagasabbak közé emelte a századforduló pesti zsidóságának zseniális képességeit. A sikereknek "nem a faj felsõbbrendûsége, hanem a sors mostohasága volt a feltétele", imígy a marslakók "fõszereplõi voltak annak a tudományos forradalomnak, amihez hasonlót aligha ismer az emberiség története". A marslakó magyarok minõsítettek bennünket tudományos nagyhatalommá. Kopátsy a marslakók körét kiterjeszti a zseniális Bartók Bélára, Solti György és Ormándy Jenõ karmesterre is, én az utóbbiakhoz hozzáveszem még "elõfutárként" Richter Jánost és Nikisch Arthurt, majd Kodály Zoltánt, Reiner Frigyest, Széll Györgyöt és Doráti Antalt, sõt Fricsay Ferencet, s még Kertész Istvánt is.
    Kopátsy egy-két megállapítását érdemes még megemlíteni: a) a magyar marslakók felmagasztalása a magyar antiszemitizmus igazi megszégyenítése; b) a 20. századi magyar antiszemitizmus elképesztõ kárt okozott a magyar társadalomnak; c) a magyar társadalom csak akkor és olyan mértékben lehet a nyugat-európai népek családjának egyenrangú tagja, amilyen mértékben sikerül ezeréves torzultságát, a polgárság hiányát megoldani (Közép-Európa az utóbbi ötven évben elvesztette tényleges és a leginkább polgárosodásra alkalmas lakosainak nagy többségét); d) a magyar zsidóság kötõdése sokkal erõsebb volt a magyarsághoz, mint ma azt sokan képzelik (anyanyelvük szeretete); e) túl tudtak lépni az õket a zsidóságuk miatt ért sérelmeken); f) a gazdasági eredmény is elsõsorban a kultúra, a szellemi képességek függvénye; g) a politikusok teljesítménye igen rossz, vezetõ politikusoknak nincs idejük arra, hogy évente akárcsak egyetlen könyvet végigolvassanak, a náluk bölcsebbekkel elképzeléseiket, terveiket megbeszéljék; h) a tudás nem örökölhetõ, mindenkinek elölrõl kell kezdeni, a jólét s a kényelem ellustít, a harmadik generáció már elzüllik, dekadens, élvhajhász életmódot folytat. (C.E.T. Belvárosi Könyvkiadó)
 
 
 
 

Hibaigazítás. Legutóbbi - 2003. június-júliusi - számunkba két bántó sajtóhiba került. Péter László Károlyi Imrérõl írt tanulmányának címe helyesen: "A kapitalista világrend válsága." Széchy András írásában pedig (Tézisek a békéért folyó küzdelem újabb problémáiról) tévesen szerepel egy népességadat. A 81. oldal második bekezdésének elsõ mondata helyesen ez: "Az Egyesült Államok szélsõséges, konzervatív héjái módszereikkel nemcsak Irak népével kerültek szembe, de az 1,3 milliárdnyi iszlám világgal is..."
    A sajtóhibákért mind a szerzõk, mind olvasóink szíves elnézését kérjük.