ACSÁDI ROZÁLIA

A sötétség éjszakája

sötétlõ árnyékodra ülnek
föléd hajolnak rád feszülnek
lélegzetük folytonossága
belehasít az éjszakába
minden hiába egyre gyûlnek
árnyékarcodon hegedülnek
sötét szemükkel egyre néznek
bájoló hanggal megigéznek
ülnek fölötted ülnek hosszan
sem hold sem felhõ meg se moccan
szíved helyén a semmi árnya
ez a sötétség éjszakája

LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA

ötvenegyedik zsoltár

ó uram
bármit
bármit megteszek neked:
ha azt akarod
szavakból építem föl az ország
 házát
izzó mondatokból
hogy téged dicsérjenek
s ha látni kívánsz
elibéd járulok födetlen fõvel
és úgy köszöntelek akár a földmíves
 a kelõ
napot

ó uram
te mindenható vagy
kérlek támaszd föl kislányomat
 neked
ez semmiség
csak megvonod szemöldököd
vagy legyintesz egyet
ó uram
én naponta epét hányok
- de legyen meg a te akaratod -
s a lelkem úgy mennydörög
ahogy a tenger bömböl ordít
 haragos
napokon

ó uram!
húsvétkor ismét vártalak
borral
és kaláccsal
- pannóniában jó borok teremnek -
de te ismét nem jöttél:
s immár kétezer esztendeje
 bújócskázol
pedig létezel
ó uram!
 

sirass idõ

sirass idõ
hajamra hull a pünkösdi
 zápor
hull
gyöngyözve hull
s jajdul a szél
mint cigányhegedû
kezemet égre tárom
 gyönyörû
az isten
sirass idõ
elveszek benned
mint süket fülekben
 az imádságos
szó
csíksomlyói búcsúkor járul
úgy eléd e mózes-lelkû nép
ahogy én járulok eléd:
sirass idõ!
arcomat égre vetem
 s állva
halok
akár a fák
akár a fák
 

Kétszáz éve halt meg törökországi számûzetésében, a kisázsiai Nikodémiában Zrínyi Ilona (1643-1703).

HAYPÁL TIBOR

Virrasztók

Csak az égõ, illatos olajfahasábok egyhangú pattogása meg a Boszporusz felõl száguldó, ablakot rezegtetõ februári szél zúgása hallatszik, a virágmezei majorház szobájának csendjében.
    Thököly Imre a halottas ágy fejénél ül, arca sápadt, szemei véresek, az elõzõ éjszakák álmatlanságától. Köszvényes testét hasogató, nyilalló fájdalmak gyötrik, dagadt lábára medvebort terített. A betegségektõl, kudarcoktól, megaláztatásoktól és a reménytelenségtõl tehetetlen, koravén ember lett belõle.
    Nézi a feleségét. A rebegõ gyertyák kegyetlen káprázatának véli a ráncos, elgyötört, csontsovány arcot, a kontybacsavart fakó, õsz hajat, a halálba dermedt mozdulatlanságot. Képzelete a régi Zrínyi Ilonát idézi. A szépet, a gyengédet, a szenvedélyest, a bátrat, az eszest, a vigasztalót s az erõt adót, akiért rajongott. Erõsebb volt nála ez az asszony. Amikor Kara Musztafa fõvezér hatalmas serege Bécsnél vereséget szenvedett, Lipót császár amnesztiát hirdetett azoknak a kurucoknak, akik átállnak, s leteszik a hûségesküt. A tiszt urak többsége féltette a vagyonát, világosan látta, rossz lóra tett, mert a török birodalom hanyatlásnak indult. Parancsnokaik vezetésével kuruc egységek, teljes fegyverzetükkel, átálltak a labancokhoz. Kapitulált Kassa, Sárospatak, Regéc vára. Tizennégy fõúr, tizenhét vármegye és tizenkét szabad királyi város meghódolt Lipót elõtt... S akkor Zrínyi Ilona, a császári tábornok kapitulációra felszólító levelére, az ellenállás és dac jeléül vörös lobogókat tûzetett ki a várfalakra. A kuruc ellenállás Munkács várába szorult vissza, s több mint két esztendeig tartotta magát...
    Thökölynek megkeseredik a nyál a szájában, amikor szégyenletes megingására gondol. Bukás után puhatolózni kezdett, hogyan nyerhetne bûnbocsánatot. Még azt is ígérte, hogy áttér a katolikus hitre, s protestánsait is áttéríti. De a Szent Liga nem felejtette el, hogy Füleken a legerõsebb felvidéki vár ostromakor, földig égette a karcsú templomokat s a ferencesrendi klastromot. Nem álltak vele szóba. Ez volt a szerencséje. Legalább a becsülete megmaradt. Nem lett talpnyalója a cinikus Kollonich bíbornoknak, akinek kijelentése szállóigévé lett: "Magyarországot rabbá, koldussá, végül katolikussá teszem." Szították a gyûlöletet, hintették a hazugság konkolyát, Forgách püspök a sárospataki fõiskolát a "sátán zsinagógájának" nevezte. A klérus a Habsburg célok és vágyak kiszolgálója, segített a rebellis magyarok irtásában. Gyülevész, eretnek hordaként emlegették a kuruc sereget. Igaz, sokban különböztek a pénzen vett német zsoldosoktól vagy a fanatizált török janicsároktól. Lazább volt a fegyelmük, hiányosabb a kiképzésük, korszerûtlenebb a felszereltségük. Viszont lényegesen nagyobb volt a mozgékonyságuk. Meglepõ rajtaütéseket hajtottak végre. Néha az ellenség hátában is felbukkantak kisebb osztagaik. Ilyenkor ellátásukról maguk gondoskodtak. Megsarcolták a gazdag labanc földbirtokosok éléskamráit, juhait, marháit.
    Keservesen tapasztalta Thököly, hogy a török pasák, nagyvezérek, szultánok sem szerették a rebellis, izgága magyarokat. De kihasználták felkeléseiket. Elsõként Memi pasa, az egri beglerbég nevezte kurucoknak azokat a bujdosókat, akik a Habsburgok elõl hozzá menekültek. Törökül a "kuruc" szó egyaránt jelent rablót és felkelõt.
    Ilona mindig segített a tanácsaival. Már elesett ember volt, amikor a fõvezér hivatta. Figyelmeztették, az a szokás, hogy meg kell csókolni a köntösét. Elesettségében sem akart megalázkodni. Ilona azt mondta: "Büszkén, méltósággal is meg lehet csókolni azt a köntöst." Köszvénye miatt, két embere tartotta, mert nem tudott lábon állni, amikor a fõvezér színe elé került. Fölvetette a fejét, szemébe nézett, s megcsókolta a köntösét. Öt súlyos erszényt kapott sorsenyhítõnek, végkielégítésként. Szégyenpír égett az arcán, de elfogadta. A toprongyos bujdosókra, feleségeikre, gyermekeikre gondolt, akik még vagy félszázan vele vannak. Az erszények tartalmából megvette Nikodémiában a virágmezei majorságot Bosztandzsi Musztafa agától. Mindenkinek jutott fedél a feje fölé, és a föld biztosítja a megélhetést. Narancs-citrom-olajfa ligetek, pisztrángos patakok szépítik a tájat.
    Betegen, vénülõben, szegényen, szeretett Ilonája halottas ágya mellett, tisztán látja, hogy az összeverõdött pórok, a szökött jobbágyok, az erdõk, nádasok bujdosó szegénylegényei, a hajdúk és a felégetett protestáns falvak menekültjei adták a kuruc seregek fõerejét. Nem lehetett kiirtani õket. Ott vannak az ország minden szegletében, robotolnak a földeken, vagy bujkálnak az erdõkben, s jeladásra várnak...

    Orsi újakra cseréli a csonkig égett gyertyákat, majd visszaül a fal melletti székre. Hosszú évtizedekig komornaként szolgált a nagyasszony mellett, s haláláig hûséges volt hozzá. Az utóbbi hetek nagyon megviselték. Éjt nappallá téve ápolta a nagybeteget. Rohant a mosdótálért, ha vért hányt, frissen vasalt, tiszta ruhát adott rá, kicserélte ágynemûjét. Türelmes volt, figyelmes és szolgálatkész. Õszintén szerette asszonyát, akinek legbensõbb bizalmasa volt. Mozdulatlanul ül, füleli a némaságot. Felváltotta a halál csendje a gyakran ismétlõdõ hörgõ köhögést, a tüdõ zihálását, a fuldoklást, az egyre halkuló, néha már érthetetlen suttogást. A gyûrûk már nem csúsznak le a csontsovány ujjakról, mert örökre egymásba kulcsolódtak.
    Hideg téli napokat töltöttek a bécsi orsolyák kolostorának nyirkos falai között. Sok volt a köhögõ, tüdõvészes apáca. Ott hallotta elõször hosszan, fuldokolva köhögni a nagyasszonyt. Ilona arca piros volt a láztól. Átkozta Kollonich bíborost, aki elrabolta tõle gyermekeit, õt pedig internálta a dohos építménybe, hogy beteggé tegye. Úgy tûnt, a kamillatea meggyógyította, de a lázrózsák késõbb ismét megjelentek az arcán, s köhécselni kezdett. Büszke, önérzetes asszony volt, sohasem mutatott félelmet, bizonytalanságot, ingadozást, megtörtséget, még a férje elõtt sem. De csendes zugában, magányában, amelybe csak a komorna pillanthatott be néha, kicsi és nagy félelmek gyötörték, bizonytalanságok kínozták, s tehetetlenségek jajszavai törtek fel belõle.
    Napokig hevert lesötétített szobájában és zokogott, amikor megjött a hír, hogy apját Zrínyi Pétert és nagybátyját, Frangepán Ferencet összeesküvés vádjával Lipót császár Bécsújhelyen lefejeztette. Elõzõleg mindkettejüknek levágták a jobb karát. Sorra veszítette el családtagjait. Édesanyját, Frangepán Katalint a gráci dominikánius kolostorba zárták, még a nevét is elvették tõle, Catharine Gnadénak szólították a nincstelenné lett Zrínyi család asszonyát, s az õrületbe kergették, ott pusztult el a zárda falai között.
    Amikor Ilona értesült a hírrõl, anyanyelvén, horvátul kiáltott szitkokat és átkokat a Habsburgokra. De nem sírt. Kemény lett mint a kõ. Öccsét, Zrínyi János császári ezredest is tébolyba kergette a rémuralom. Ráfogták, hogy Bécs ostromakor összejátszott a törökökkel és Thökölyvel. Összeroppant a tortúrától, a börtönben halt meg...
    Ettõl kezdve Ilona sokat beszélt a fiának, Ferkónak a családjáról, az igazságról és a rágalmakról. Ferkó látta anyját, amikor a munkácsi vár ostromakor páncélingben, sisakban a bástyákra indult, s büszke volt rá. Mindig oda ment, ahonnan a legtöbb robbanás hallatszott, ahol legnagyobb szükség volt arra, hogy erõt öntsön a katonákba. Legendák születtek bátorságáról... Csak egyedül õ, a komorna látta, miként roskadt össze verejtékezve, testileg-lelkileg kimerülten a szobájában, hogyan vágta a sarokba idegesen, sisakját, páncélingét, hogyan siratta a sebesülteket és holtakat.
    Késõbb, élete legegyhangúbb idõszakában sem unatkozott. Magával vitte a kolostorba olasz, német, francia, magyar, horvát könyveit. Öt nyelven beszélt folyékonyan, s már a hatodikból, a törökbõl is sokat megértett... És a szerelem? Harminchat évesen lángolt föl benne az igazi nagy szerelem, s hozzáment a huszonegy éves ifjúhoz, a kuruc hadak bátor, sokra hivatott vezéréhez, aki néhány hónappal késõbb, meghódította a felföld várainak nagyrészét, s Felsõ-Magyarország fejedelme lett. A rosszindulatúak kételkedtek Thököly szerelmének õszinteségében. Pedig a daliás ifjú rajongott a gyönyörû asszonyért, s az idõ bebizonyította hûségét, szerelmét. A kétgyermekes özvegy a párválasztásban is rendhagyóan bátor volt.
    A sors kegyes volt Zrínyi Ilonához. Halála elõtt báránybor sipkában, parasztgúnyában, Szalontai György kuruc hadnagy, a hegyaljai felkelés egyik vezére érkezett hozzá a messzi Magyarországról. Elmondta, hogy a császár rendkívüli bíróságot állított fel, s ki akarta végeztetni Rákóczi Ferencet. De mielõtt az ítéletet kimondták volna rá, felesége, Hessen-Rheinfelsi Sarolta-Amália hercegnõ segítségével megszökött, és Lengyelországba menekült. Zrínyi Ilona halála elõtt alig hallhatóan rebegte: "Ferkó fiam... majd kibontja a zászlónkat..."

    Komáromi János református prédikátor, Thököly titoknoka és intézõje kicsiny, szépen faragott asztalkánál gubbaszt a sarokban, elõtte nyitott biblia és égõ gyertya, amely megvilágítja keleties arcvonásait, lefelé görbülõ bajuszát. A halottas ágyat bámulja. Magyarország legmûveltebb s legbátrabb asszonyát veszítette el. Thököly pedig lelki támaszát. Kezdetben Zrínyi Ilona gyanakvó volt vele szemben. Nem csoda! Sokáig a labanccá lett Teleki Mihály belsõ bizalmasaként mûködött. De késõbb az elsõ kurucok közé állt. Azokhoz a törökös fegyvert viselõ prédikátorokhoz tartozott, akik ezerhatszázhetvenkettõben fáradhatatlanul járták az elsõ kuruc táborokat és harcra lelkesítették a népet a Habsburgok ellen. Petróczy István csapatával ott volt Enyicknél, az elsõ kuruc gyõzelemnél. Majd megérkeztek a túlerõben levõ császári hadak, s a döntõ ütközet Györkénél kuruc vereséggel végzõdött. Coob tábornok a fölkelés több vezetõjét és a harcoló prédikátorok egyrészét karóba húzatta, huszonnégy falusi bírót pedig felakasztatott. A császáriak a kurucokat rebellis rablóhadaknak tekintették. Egy hajnalon a kurucok átszivárogtak az ellenség területére, s rajtaütöttek a fogolykísérõkön, és kiszabadították társaikat. Hazafelé menet, az egyik útkeresztezõdésnél, a karóbahúzottak között, Komáromi János felismerte legjobb barátját, Névedi Pált, a vándorprédikátort, aki egykor bejárta Európát. Leugrott a lováról, odarohant hozzá, de már nem volt benne élet.
    Szeretett Névedivel vitatkozni. Némely kérdésekben nem értettek egyet. Névedi megalkuvónak tartotta Luthert és Kálvint, de annál nagyobb rajongással beszélt  a forradalmár német lelkészrõl, Münzer Tamásról, aki kizsákmányolás és osztályuralom nélküli társadalmat akart. Felszólította a népet, pusztítsa el sanyargatóit. Óriásit lobbant a fölkelés lángja. Hosszú kegyetlen harc indult, a feudális urak mind összefogtak, s legyõzték õket. Münzert szörnyû kínzások után kivégezték, és több mint százezer lázadó parasztot meggyilkoltak. A reakció véres diadala mindig csak átmeneti, állította Névedi. És példaként említette a münsteri kommunát, amely tíz évvel a vereség után, Münzer elveit követve gyõzött. A plebejus tömeg leszámolt a földesurakkal. A városi kommuna szervezte a termelést, kiadta a földeket mûvelésre a környékbeli parasztoknak, elkobozták a köz javára a gazdagok ékszereit, eltörölték a pénzt, bevezették a fogyasztási cikkek egyenlõ elosztását. Tizennégy havi hõsies ellenállás után tudták csak leverni õket, s kínhalál várt a legyõzöttekre. Névedi, harcukkal kapcsolatban az új testamentumra hivatkozott. Jézus megkövetelte híveitõl, hogy megvessék Mammont, a pénz istenét. Az õskeresztények még közel voltak Jézushoz, értették, hogy mit akart. Ezért éltek vagyonközösségekben...
    Orsi megnyitja az ablakot. Friss, hideg levegõ áramlik a szobába. Hajlong, táncol a gyertya lángja Komáromi János elõtt az asztalon. A prédikátor egyszerre látja a sarokból Thökölyt, Orsit és a halott nagyasszonyt. Még most is szégyelli, hogy magyarázkodnia kellett a nagyasszony elõtt labancsága miatt, holott a lelke mélyén mindig kuruc volt. Teleki Mihályhoz, a kõvári kapitányhoz akkor csatlakozott, amikor az még kurucnak vallotta magát. A györkei verség után, Telekivel együtt viszszahúzódott Kõvárba. Ennek köszönhette, hogy amikor ezerhatszázhetvennégy március ötödikén a hétszázharminc protestáns lelkészt bíróság elé tuszkolták, nem volt közöttük. A vádpontok közé tartozott a hûtlenség, a felségárulás, a kuruc fölkelés elõkészítése és kirobbantása, összejátszás a török hódítókkal és egyebek. Akik nem tértek át a katolikus hitre, azokat halálra ítélték, majd késõbb az ítéletet gályarabságra és várbörtönre változtatták.
    Ezerhatszázhetvennyolc tavaszán nekiálltak a szétvert bujdosók szervezésének. A somkúti gyûlés Teleki Mihályt ismerte el a kuruc hadak fõparancsnokának. Tizenkét tanácsost állítottak mellé. A tanácsosok között volt az Erdélybõl visszatért húszéves Thököly Imre is. Fél év sem telt el, s Teleki hadai vereséget szenvedtek. Mivel Komáromi a titkára volt, vele menekült Erdélybe. Onnan kísérték figyelemmel a huszonegy éves új fõvezér, Thököly Imre tehetségének gyors kibontakozását.  A kurucok mélyen benyomultak a császári seregektõl fedezetlenül hagyott Felsõ-Magyarországra. Thököly elfoglalta a várakat, portyázó hadai Morvaország keleti részére is eljutottak.
    Ibrahim pasa, a szultán athnaméja alapján, Thökölyt Magyarország királyává nevezte ki, de õ Bocskai és Bethlen példáját követve, nem fogadta el a királyi címet, fejedelemnek neveztette magát. Azután, nem sokkal késõbb, jött a nagy bécsi vereség. Az ország behódolt a Habsburgoknak, és Erdélyben is megjelentek a német zsoldosok. Teleki Mihálynak, Erdély kancellárjának titkára volt akkor Komáromi János, és átsodródott a császár oldalára. Ez volt a labancsága, amiért a nagyasszony kezdetben oly igen neheztelt rá...
    Meglepõdtek, amikor ezerhatszázkilencven nyarán a Kárpátok keleti oldalán, a Törcsvári-szorosnál, váratlanul megjelent Thököly gyaloghada, s megtámadta a szorost õrzõ zsoldosokat. A csetepaté nyugtalanította Heissler tábornokot és jelentõs erõket küldött a szoroshoz. Thököly részérõl, a szoros körüli incidens, csak hadicsel volt. Alig elképzelhetõ körülmények között, húszezernyi török-tatár lovassereggel átkelt a Fogarasi-havasokon. Hegyipásztorok vezették seregét ismeretlen, rejtett ösvényeken. Thököly jólértesült volt. A hegyipásztorok mindent láttak, mindent hallottak, a legjobb felderítõk voltak. A Magura erdõvel takart, életveszélyes, meredek ösvényein ereszkedett alá Thököly, s a törcsvári útnál támad a váratlanság hatásától lebénult Heisslerre, akire ezzel egyidõben, a hátába küldött tatár lovasság is csapást mért. A négyezer erdélyi labanc, cserbenhagyta a német zsoldosokat, és ismerõs ösvényeken elmenekült. A parancsnok, Heissler Generális és Doria ezredes fogságba esett. Teleki Mihályt lekaszabolták. Thököly szép, tiszta ruhába öltöztette holttestét, s vele, a titkárával küldte haza feleségének, Veér Juditnak. A gyõztes Thökölyt a keresztény-szigeti országgyûlésen fejedelemmé választották. Komáromi János pedig visszatért Veér Judit asszonytól, és jelentkezett Thökölynél: felajánlotta szolgálatait, s az bizalommal fogadta... Fejedelmi tündöklése nem tartott sokáig. Néhány hónap múlva, a többszörös császári túlerõ elõl kihátrált Erdélybõl. Csak a leghûségesebbek maradtak vele.
    Két év eltelte után ott volt Thökölyvel Karánsebesnél, amikor Heissler generálisért cserében visszakapta feleségét, Zrínyi Ilonát. Doria ezredesért pedig hétezer aranyat kaptak váltságdíjul. A kuruc sereg abban az idõben alig több mint kétezer torzonborz üstökösû, szakállas, szakadozott göncû harcosból állt... Volt idõ, amikor Komáromi János nem értette, Thököly miért küldte vissza az eljegyzési gyûrût Teleki Mihály leányának. De miután megismerte Zrínyi Ilonát, mindent megértett. Nálánál szebb és okosabb asszonyt nem találhatott volna Thököly Imre...

    Pirkad az ég alja. Lassan kivilágosodik a szoba. Kintrõl kakaskukorékolás hallatszik. A majorban megindul a munka. Teheneket fejnek, lovakat csutakolnak, sertéseket etetnek, almoznak. Új nap kezdõdik.
    De õk hárman még folytatják néma virrasztásukat a nagyasszony halottas ágya mellett.


 
MEGMENTETT OLDALAK

TÓTH GYULA

Charles, a jógi

Tamkó Sirató Károly küzdelme a gyilkos vírus ellen

"Újabb halálos járványok kitörésének veszélyére figyelmeztette a világ országait az ENSZ egészségügyi világszervezete. A WHO 192 tagországának részvételével megtartott hétfõi genfi közgyûlésén a világszervezet szakértõi arra figyelmeztették az országok vezetõit, hogy a SARS (súlyos akut légzõszervi szindróma) nyomában újabb halálos kimenetelû betegségek támadhatnak."
 (Esti Hírlap, 2003. május 20.)

Tamkó Károly (Újvidék, 1905. január 25.) költõ, prózaíró, mûfordító, József Attila-díjas, a huszadik század páratlan szellemi nagysága. 1961 körüli megismerkedésünktõl kezdve 1980. január 1-ig, halála napjáig voltam önkéntes auditora. (A Sirató mûvésznevet orvos apjától magát megkülönböztetendõ ifjan vette fel.) Virágba szökkent barátságunk évtizedeiben azt szerette, ha Charles-nak szólítottam, s a megtiszteltetéssel élve egyik róla szóló tanulmányomnak 1993-ban ezt a címet adtam: Charles, a papírember* Irodalomtörténeti kutatásaim eredményeként Tamkó Sirató címeihez most egy újabbat illesztek: Charles, a jógi. (A szanszkrit nyelvû szó az indiai aszkétákat, a jógát követõket jelöli, a jóga jelentése pedig kötelék, kapcsolat.) Charles e tudománynak tanítómesterévé fejlõdött.
    Jógivá válásának humanista eredõjére hívom fel elõször a közfigyelmet. Tudtuk, hogy a honi nyomor s mindenféle megaláztatás arra kényszerítette, hogy 1930-ban kivándoroljon Párizsba. A Montparnasse-on élt sanyarú viszonyok közepette, a hotelekbõl kidobták, ha nem fizetett, és mûvészbarátaival "...mikor jött a depresszió, rongyos csoportokba verõdve, úgy járták a Montparnasse oldalait, mint az éhes farkascsordák". Itt írta meg Charles a világhíres Dimenzionista Kiáltványt, amelyet többek között Arp, Calder, Delauney, Duchamp, Kandinszkij, Moholy-Nagy, Picabia írtak alá. 1936-ban Párizsból haza kellett térnie, miután már hetek óta betegen feküdt Vavin utcai hoteljében, a Dome-mal szemben.
    A szinte halállal fenyegetõ lét és egy véletlen kényszerítette az életmentõ jógával való megismerkedésre. Ehelyütt nem beszélem el a jógának egy világvallással, a buddhizmussal való összefüggését, csak jelzem, hogy a jóga jelentõsen befolyásolta a buddhizmus alakulását. Mivel az etika Indiában valójában a buddhizmussal jelent meg, s bár az etika nem egyedüli és kizárólagos üdvútja volt a buddhizmusnak, miután azonban a jógát beépítette rendszerébe, üdvtanában igen jelentõs szerepet tulajdonított gyakorlásának. A buddhizmus filozófiai keretébe illeszkedõ vagy attól különváltan mûködõ jóga (hátha jóga) valójában légzési és testtartási gyakorlatok rendszere, célja az emberi test feletti uralom megszerzése, kedvezõ oxigénbevitellel, testtartásokkal a gyengébb belsõ szervek mûködésének szabályozása, és a ritmikus légzéssel a központi idegrendszer munkájának jobbítása. Amikor Charles a jóga rendszerének kidolgozásáról, gyakorlásáról, kívánatos elterjesztésérõl beszél, mindig egészség-jógáról szól, a halál tornácáról életre jutott ember bizakodásáról, meggyõzõdésérõl az egészség visszaszerezhetõsége vagy megõrzése érdekében. Charlesnak a jóga kiváló eszköznek bizonyult az élet érdekében, több mint negyven évet nyert általa.
    Mivel a jóga fejlõdése, társadalmi elterjedése során vallásos nézetekkel összefonódottan jelent meg, hazánkban 1945 után furcsa helyzet alakult ki. Nem volt ugyan tilos jógázni, de célszerû lett mûvelésérõl inkább hallgatni. A jógázók hosszú idõre gyanús emberek lettek, olykor megszállottaknak, félõrülteknek tartották, hírelték õket, s képzeljük el, mivel számolhatott Tamkó, akinek nyilvános iskolája, tanítványainak sokasága beszélt magyar mesterérõl. Charles-nak a jóga miatt harminc éven át hátrányos megkülönböztetés jutott osztályrészül.
    Magyarországon a hatalmi szemlélet megváltozása a 60-as évek végén kezdõdött el, amikor egyes tudósok, mûvészek bátran rámutattak, hogy a legújabb, modern élettani, pszichológiai, orvosi megfigyelések, kutatások azt bizonyítják, hogy a jógában sok helyes, igaz és az ember számára temérdek hasznos ismeret, tapasztalat és gyakorlat található. Ekkor elismerték, hogy a jóga arra tanít: lehet az embernek tudatosan és tervszerûen irányítania testét, szervezetét, tudatát. Az elismerés jele volt annak idején, 1968-ban egy bolgár szerzõpáros Jóga (Hatha jóga) címû könyvének kiadása. Ekkor a szerzõk között Dr. Tamkó Károly szakíró is megjelent a névsorban (Sirató nélkül és dr.-ként. Tudnunk kell, hogy Charles ifjúkorában jogot tanult.)
    Charles jógakönyv terve egyre erõsödött az idõ múlásával, még halála elõtt is, tervként lebegett szeme elõtt. Ereje fogytán a vágyott mûvet, teljes jóga opuszát azonban már nem tudta olvasói asztalunkra tenni De bizonyos részleteket tökéletesen kidolgozott, például versekbe öntötte megszerzett tudását. Életem útján (Emlékfutam) címû, számtalanszor átdolgozott versébe Ady, Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kassák, József Attila, Palasovszky Ödön, Picasso, Tristan Tzara, Marinetti, Arp példasorába írta jógatanítóját, Selva Raja Yesudiant is.
    Töredékben maradt mûvéhez tartozik Egészség-szózata is, amelyet nekem címzett dedikációjának kíséretében, az alábbiakban adok közre.

* Megjelent az Ezredvég 1993. júniusi számában

TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY

Egészség-szózat
a WHO-hoz és mindenkihez

I.
UREMIA!
MESZESEDÉS!
RÁK!
És a TÖBBIEK!
Az Orvos-Mythologia ugrásra kész NAGY FENEVADJAI!
Eszik az embert hogy halálra falva önmagukat
s  z  á  z  e  z  e  r  s  z  e  r     i  s     f  e  l  t  á  m  a  d  j  a  n  a  k  !
Rosszlakás vizesér foghiány
negativföldáram túlteher stress
sorscsapások  alkoholrabság...!
Embervezérek
Ma prófétái! ORVOSOK!
kik már annyiszor any-
nyin segítettetek:
N E  H a g y j u k  e l  a z  e m b e r t !
Hisz mindez: - h i b a!
 Agykapcsolás-hiba!
 Terv-csõd!
Sejtek téves reakciója!
Hisz az  A B S Z O L Ú T  E G É S Z S É G  adva van!
E l r e j t v e .  M é l y e n .
Bányásszuk hát ki!
É n
(betegségek lerágta csonk)
naivan és diplomátlanul
könyörgöm:
dolgozzuk ki
az aktív megelõzés életmód elvét
Légzés szabályait
és
építsünk rá
új életritmust
ép-ész-házakat
új várostömböket nyitott mellel az égnek!
Mindenkit
megmenteni
jól tudom
   nem lehet!
De addig is, amíg beérik
a Mi boldog országunk
a W H O - O R S Z Á G
ha csak 10-20% is mentesül
a szenvedésektõl
az egyészségre meddõn sóvárgók közül
-   ó  r  i  á  s   m  u  n  k  á  t   v  é  g  e  z  t  ü  n  k  !

II.
Hányan hordozzák magukban
némán
a fájdalmakat!
Rendben.
Én megtanultam tõlük
a szenvedések ajkharapását.
De mit kezdjünk a fájdalommal mikor ép ellene küzdünk?!
Én az egész emberiség épülete vagyok, melyet úgy lyuggatnak át-
meg-át a szenvedések, mint vályogfalakat a patkányjárás!

Én azt szeretném:
a
KÖZPONTI IDEGRENDSZER
rugalmas fegyelme alatt
maradjon mindenki egészséges
aki egészségesnek született!
É s
tökéletes anyagcserével
automatikusan hárítson el
minden fájdalmat, minden szenvedést
sejt-tévedést, rossz kód-forgást
hibás DNS-forgást!
Mindnyájunk nevében
kiáltom-kérem-esdem:
O  R  V  O  S  O  K  !
E  M  B  E  R  E  K  !
Aktív megelõzést!
Önbiztonságot mindenkinek!

Jól végzett egészség-jógával!
Méhpempõvel!
Tûszúrásokkal!
Vagy
ha
bárki
akárki
jobbat
tud
robbanjon
elõ:
-  a z z a l !
 

Széchenyi-hegy, 1973. július
 
 
 

KOSZORÚ

Különös, rendhagyó alakja volt huszadik századi irodalmunknak Szép Ernõ (1884-1953), a mélabúsan szomorkás, önmagába merülõ, finom - s mégis köznapi hangú - költõ, az érzékeny és pikáns prózaíró, a csöndes humorú színpadi szerzõ, s ami nagy szó: nemcsak az olvasók, hanem az irodalmi élet egyöntetû kedvence. Senki sem írt róla rosszat, senki sem érzett iránta féltékenységet, senki sem gyûlölte. Kivéve persze a fasisztákat, akik még manapság is vannak olyan pofátlanok, hogy kurziválják (vagyis: zsidósítják) a nevét bizonyos írói listákon. Éppen ezért halálának 50. évfordulóján nem valamelyik versével vagy novellájával emlékezünk rá, hanem 1944-45-ben írt - kevéssé ismert - munkaszolgálatos naplójának, a nagy dokumentum erejû, olykor kesernyés humorú Emberszag-nak néhány részletével. A hatvan éves Szép Ernõt és társait 1944 októberében nyilas keretlegények kísérték a budapesti Pozsonyi útról a Veresegyház melletti Csomádra, ahol katonai védõállások földmunkáit végeztették velük. Az Emberszag közvetlenül a felszabadulás után jelent meg, és az újjászületõ magyar irodalom elsõ alkotásai közé tartozott.
 

SZÉP ERNÕ

Emberszag

Részletek

Hitler

Délután, mikor hazajöttek az amatõr kubikosok, az érdekeltek egy darabig azon keseregtek, hogy semmi se történik, még mindig itt vagyunk, zsvédek, svájciak1, satöbbiek. Míg így a telepen várakozik a nép, vacsoráig, kisebb-nagyobb csapatok kerekednek, zsibongnak.
    Ahol magam megállottam Pozsonyi úti jóembereimmel, ott közel a bajtársak Hitler felõl kezdtek témázni.
    Avval kezdõdött, hogy firtatta valaki, mér nem beszél olyan  régen a Hitler.
    Másik valaki azt mondja erre: - Él-e egyáltalán az a szörnyeteg?
    Ez a kérdés nyár óta mindig izgatja az embereket. Itt is egyik arra szavaz, hogy él, csak szégyell a néphez szólani; másik, hogy nem engedik a mikrofon elé, minden hatalmat elvettek tõle; harmadik hiszi, hogy igenis nem él már, széjjelszaggatta júliusban az a bomba; valami színészt fotografáltak a merénylet után a Hitler maszkjában.
    Szólott egy úr erre: - Fene bánja, hogy életben van-é vagy se, hogy összetörjék már a teutonokat.
    Negyedik úr: - Már pedig inkább csak éljen, bûnhõdni kell a bestiának.
    Ötödik, nevetõsen: - Mivel bünteted? Lehet ezt büntetni? Hát van annyi pokol?
    Hatodik: - Kérlek, annyiszor kell felakasztani, ahány élet elpusztult miatta. Ez a régi kínai törvény. Ahány embert megölt a rablógyilkos, annyiszor kötötték fel. Az utolsó pillanatba levágták tudniillik, vitték vissza a tömlöcbe. Sose tudhatta, mikor viszik megint, és mikor akasztják végérvényesen.
    Megint a negyedik: - Fiam, a Hitlert nem tudom, hány milliószor kéne akasztani vinni. Hosszú évekig.
    - Ráér. Egyéb dolga se lesz.
    Most egy kis rekedt ember szólal, egyszerûbb ember: - Uraim, én azt csinálnám vele, ketrecbe tenném, a londoni állatkertbe. De valami extra helyen, bódéba, belépõdíjat szednének. Minden látogató szembepökhetné. Erõszakkal etetnék, hogy el ne pusztuljon. Azt a rengeteg pénzt, ami összejön, azt földönfutó zsidóknak meg minden nemzet szegényeinek adnám, akiket ez a csirkefogó tett tönkre.
    (Meg kell jegyezni, a ketrecet nem ez a jó ember találta ki, esztendõk óta halljuk.)
    Valaki korrigálja, nem látom a fejét: - Nem Londonba, kérem, hanem végig kell vinni az egész kontinensen, meg elvinni Amerikába, Ausztráliába, mindenüvé. Mint ahogy Barnum vitte a mûkoplalót meg a kutyafejû muszkát gyerekkoromba. Én is láttam Makón a Barnum cirkuszt.
    J. karnagy úr szólalt meg ezután, õszes, nyurga férfi, donkihote-képû. Egy német operaházból kergették el. Mosolyog mindig bágyadtan, bánatosan.
    - Ha megengedik az urak, elmondom én is, ami büntetést képzeltem annak a számára, akinek a nevét nem szoktam a számra venni. Már amennyiben életben van, és ha nem sikerül néki végezni magával, mielõtt lefogják. Úgy érzem, uraim, ez lenne az egyetlen büntetés, ami megtorolná talán, amit ez a borzalmas figura mûvelt.
    - No mi az? Halljuk! Mit képzelt! Pssz, kérem, csönd.
    - Kérem, az, hogy örökké éljen, soha meg ne haljon, soha, de soha.
    Valaki nevetve: - Ejha!
    - Igen, kedves uram, örökké éljen. Golyó ne fogja, víz meg ne fullassza, ne ártson neki méreg, ha öngyilkos akar lenni. Senki egy ujjal ne bántsa. Eltelik ezer év, százezer, és a Föld egyszer kihûl, nem lesz egy fûszál, egyetlenegy élõlény nem marad, de megmarad egyetlenegy, õ. Sötétségben, némaságban egyedül õ maradjon a világon. Az isten is meghalt egyszer, csak õ éljen örökké, õ, meg se õrüljön, mindig emlékezzék.
    Csönd volt félpercig is talán; hallottam, ott közel azt mondja fél hanggal valaki.
    - Iszonyat.
    És kis nevetést hallottunk a karnagy úr szájából. És azt mondja: - Ugye. Akkor találtam ezt ki, egy éjszaka, akkor, mikor az én hetvenkilenc éves anyámat is bevagonírozták.
    Megint csak hallgatott mindenki. S aztán megszólalt egy úr (a képit ismerem Pestrõl a járdáról).
    - Eszembe jut - azt mondja -, amit nem tudni már, hol mondtak talán tavalyelõtt Hitlerrõl: hogy ez az az ember, akinek sikerült az egész világot szerencsétlenné tenni.
    Mondja egy úr, bánatosan: - Sikerült.
    Ott közelrõl egynéhány úrnak hallottam a sóhaját. (A magamét is.)
    Másik úr meg elneveti magát: - És micsoda vicces pofa, kérem, egy nagy birodalom ura, szavamra, mindig el kellett röhögni magam, ha szemem elé került a lapokban. Dummerauguszt. De még az a szalmiákkocka bajusz se az õ ötlete, mert azt még Chaplin találta ki.
    - Tudják, hogy néz ki? - ez M. dr., ügyvéd. - Úgy néz ki pontosan, mint azok az alvilági fiatalemberek, akik pornográf fényképeken szerepelnek. Nem?
    - Csakugyan! Tényleg! Nagyszerû! - nevetgettek erre, fölfrissültek.
    Újra komolyra fordítja a témát egy idõs úr, nem tudom, kicsoda.
    - És mégis, kérem, valljuk be, zseni.
    Mármint Hitler.
    Elképesztõ zsidó divat, még a háború elõtti, Hitlert zsenivé avatni. Sõt Göbbels dr.-t is. Száz meg száz hím és nõstény hang jön a fülembe vissza: azér a Hitler egy zseni! Hitler egy zseni! Göbbels egy zseni! Azt hiszik, ez igen intelligens dolog, elismerni hangosan, hogy azér zseni a Hitler, a Göbbels! Zsenizni, kik õket szennyel borítják és kínhalálra taszítják. Átszellemülten szajkózzák, zseniálisan, hogy Hitler egy zseni, Göbbels egy zseni!
    Azután meg azt mondja egy bajtárs: - A Hitler õrült, ez kétségtelen.
    Másik: - Semmiesetre nem normális.
    Megint más bajtárs: - Én csak azt mondom, bár fölvették volna annak idején a festõiskolába, semmi bajunk se volna máma.
    És még azt hallottam ott valakitõl: - Érdekes az is kérem, a Hitler neve hával kezdõdik, mint a Hámán neve meg a háború meg a hóhér meg a halál.
    Valaki hozzácsapta: - És hiéna!
    Most egy volt hallei egyetemi tanár szavát hallom (eddig halkan diskurált valakikkel).
    - Nem kell itt a személyt firtatni, nem kell tekinteni nevet, nem kell valami egyéniséget keresni. Én, kérem, nem nézem embernek, olyannak, mint mi vagyunk. Gólemnek nézem, tessék csak emlékezni, hogy hogy lép, hisz látták a filmhíradók fölvételein. Még az arcberendezése is, kérem, az is, abban semmi emberi nincsen; agyag az, gép, báb, vagy olybá vegyék, kérem, mint a hóembert, amit összetapasztottak és felállítottak. Akik ezt a hóembert rakták, uraim, Treitschke, Hegel, List, Gobineaux, nem akarok visszamenni Nagy Frigyesig, és hányat soroljak még fel? Szóval, mintha hópehely helyett német bacilus volna az anyag, amibõl a hóembert gyúrták. Germán prepotenciából, az alrendû milliók butaságából, babonájából, kegyetlenségébõl.
    Hallgattunk, mikor a professzor úr elhallgatott.
    Egy valaki szólalt meg, akit nem láttam: - Hja, így van ez.
    Kis nevetés mindenfelé. S azt mondja egy másik finom ember: - Ki volt ez a marha?
    Ne lopj!
    Ha csak az isten parancsol valamit, annak nem kell szót fogadni. Rendõr, bíróság itt nincsen.
    Biztos, az egyiptomi munkaszolgálat idején is lopkodták a zsidók egymást, azért hozta le Mózes a Sinai hegyrõl a hetedik parancsolatot is.
    Magamnak tegnapelõtt valaki elcsente a szappanomat, ma meg a törülközõmet.
    Kis darab mosószappant kaptam V. muszostól; a konyhán meg lógott egy száradó törölközõ, meg akartam venni, kié ez? Hát az egy Feri nevû, tizenhat éves gyereké, a konyhán szolgál. Pénzt kaphatok kölcsön valamelyik jóembertõl, azok közül, akiket fiatal muszos ismerõseik, pesti fiúk, ellátnak itt pénzzel. De Ferinek nem kell a pénz. Törülközõje néki is ez az egy van. Kettévágta keresztbe, a felét nekem adta.
    Mindennap többen panaszkodnak, eltûnik a hátizsákjukból ennivaló, borotva, fésû, szappan, fogpaszta, zsebkendõ, harisnya, cigaretta, minden. Századparancsnokaink avval fenyegetõznek, átvizsgálják mindenkinek a hátizsákját. De erre sose kerül a sor; nem tudják rászánni magukat, hogy a sok ártatlant megalázzák.
    Egy öreg fodrászsegéd pityeregve mesélte ma, hogy észrevette hajnalba, feje alá nyúl egy kéz. Oda dugta az öreg egy szép darab szalonnáját, minap vette a nadrágszíjáér egy keretes honvédtõl. Azt hitte reggel, csak álmodott. Hanem a szalonna eltûnt. Délbe kint a gyepen meglátja, hogy vígan szalonnázik az az úr, aki õmellette hál, balfelõl.
    - Az az én szalonnám volt - azt mondja -, megismertem a papírosról, mert vörösbarna zacskópapírba hozta volt a honvéd.
    - No, és mér nem rohant rá, mér nem pofozta fel, mér nem vette ki a kezébõl a szalonnáját?
    - Isten õrizzen, kérem, az egy igen gazdag ember, kérem szépen, háziúr.
    Szemébe nevetnek, könnyezõ szemébe.
    - Ilyen hülye maga?
    Nem hülye, nem. Hanem így tiszteli a szegény a gazdagot.
    Mikor megyünk már innét?
    Azt csak a jó isten tudja. Minden este összeírnak bennünket, hol a zsvédet, hol a svájcit, hol a kormányzó kedvenceit2, minden másnapra várjuk az obsitot.
    T. vezér olyan önfeláldozó, õ biceg át (kíséri egy honvéd) a csomádi parancsnokságra, az ügyet intézni, siettetni.
    Mindig gratulálnak az embernek a szabaduláshoz; úgy hangzik már, mintha csúfolódnának. Amellett pironkodni kell az ilyen figyelmes bajtárs elõtt, aki se svéd, se svájci, se semmi, akinek itt kell majd tovább szenvedni.
    És attól kell tartani, mikor az orosz ideér, leölnek itt minket nyilasaink, vagy elhajtanak messzibbre valahova.
    Csúnya nap
    Tizenegyedik vagy tizenkettedik nap volt, vagyis este: suhogni kezdett az esõ. Pocsékká vert, míg megvacsoráltunk és felhúzódtunk a padlásra. És aztán ömlött, ömlött reggelig. Hogy telik az ilyen éjszaka, avval egyszer már szórakoztattalak.

    És reggel is szakad, szakad. Akár valami óceániai szigeten volnánk, ahol éppen beállott a tél, esni fog hat hétig.
    Megint azt hitték az emberek, itthon maradnak, hiszen most még lehetetlenebb a földmunka, mint volt a minap.
    Ki kellett menniök.
    Este tíz órára kerültek vissza. Odakint a sánc mellett egyetlen katona várta õket. Az is elment. Otthagyta a zsidókat avval, hogy fél ötig ki kell tartani. Dolgozni persze nem lehetett a mély sárban, vízben. Képzelheti azoknak a boldogtalanoknak az aznapi sorsát. Sok nem tudta fegyelmezni magát, elkezdett sírni.
    Vaksötétben indultak hazafelé. Eltévedtek. Árokba, gödörbe csúsztak; kificamodott egynéhány boka.
    Hogy festettek mind másnap, leírhatatlan. Halálig meg voltak keseredve szegény emberek. (Beteg is lett egy tucat persze.)
    Miér csinálnak velünk ilyen dolgokat? Mindennap elámul az ember, milyen mélyre le tudta magát ásni fiatal lelkekbe a propaganda. Különben az egész sáncásatásnak, most már világos, semmi más célja, mint a zsidókínzás.
    Zsidókérdés
    Egyszerûbb bajtárs, gyengélkedõ, csevegett egy népfölkelõ honvédünkkel. Ez a bajtárs mesélte azután.
    - Milyen buták, könyörgök, milyen buták tudnak lenni, az embernek a füle kétfelé áll! Azt mondja nekem az a népfölkelõ, mégiscsak csúnya dolog a zsidóktól, amit Pesten csinálnak, hogy, azt mondja, felállanak éjszaka a háztetõkre, jelt adnak a bombázóknak, azok osztán látják, hová kell a bombát hajítani. Hallja, barátom, mondom én neki, olyan nagy szamárnak gondolja maga a zsidót, hogy oda dobatja a bombát arra a házra, ahol õ is lakik? És hogy képzeli maga, milyen jelet ád a zsidó? Ha lámpát visz fel vagy gyertyát gyújt, azér rögtön agyonlövik ugyebár. Másféle jelt mit adhatna? Gondolja maga, hogy ötezer méter magasságba meglátják azok a repülõk, hogy idele valaki a sötétbe a kezivel integet, vagy felkacsint hozzájok? Mondja hát, hogy hihet el ilyen borzasztó hülyeségeket. Erre azt mondta a népfölkelõ, márpedig akitõl õ ezt hallotta, az Pestrõl jött, és az sose szokott fillenteni.
    Magamnak évek elõtt mesélte egy régi MAC-ista3 pajtásom a Szigeten, ült, azt mondja, az este a Belvárosi Kávéházba ny. tábornok nagybátyjának az asztalánál; több tábornok volt ott, meg ült bizonyos aktív államtitkár is köztük. Szóba hozza egy tábornok, hallottuk-e már ezt a disznóságot, a Petscahuer átszökött a bolsevistákhoz, õ vezeti a bolsevista bombázókat, õ dobja le a középületekre a bombát, mert csak õ ismeri Pestet. Képzeld, kérlek! És én hiába povedálok ott nekik, hogy hogy lehet ilyen gyermekmesének bedûlni, lehurrogtak, barátom, én csak a zsidót akarom védeni, jól ismernek, milyen penetráns zsidóbarát vagyok! Kérlek, mikor a zsidóról van szó, kialszik az eszök, mint a villany. Pirul az ember, barátom.
    Egyszer meg, vagy három esztendeje, megyek a Zsidó Múzeumba, képkiállítást nyitottak meg. Az a múzeum ott van a Dohány utcai templomnak egy szárnyában; látom, a múzeum kapujában ott leskelõdik két gyerek. Tizenhárom éves forma leányka meg hat-hét esztendõs kicsi fiú.
    - Szeretnétek bejönni?
    - Nem szabad nekünk, mink keresztények vagyunk.
    - Csak gyertek - mondok, és nyúlok a kis leány kezéért.
    - Jaj nem, megölnek a zsidók! - õ ragadt belé a kicsi fiú kezébe.
    - Jársz iskolába, fiam? (Mezítlábasok a gyerekek).
    - Hogyne. Negyedik polgáriba jövök. - Elszaladtak.
    Ez a tanító nénik munkája.
    Azt meg Sztálingrád óta hallani (a sajtó szélsõjobb csatárjai hirdették), azt, hogy ha Németország a háborút elveszíti, a zsidók kiirtják a keresztényeket. Ezt felnõttek hiszik el, diplomás urak is; az ún. mûvelt középosztály adja szájrul szájra ezt a kába butaságot. Ahogy MAC-beli pajtásomtól hallottam: rövidzárlatot csinálnak a fejökben. El tudják hinni, hogy a zsidók kiirtják a kuncsaftjaikat. Kit fognak majd becsapni, kikbõl fognak élni, tollasodni? És el tudják hinni a vitézlõ magyar nemzet fiai, hogy az a félmaroknyi zsidó kiirthat itt tízmillió keresztényt. Még ha az izr. csecsemõ is mind felpattan a gyerekkocsiból, hogy a keresztényt irtsa, akkor se lehet már több, mint mondjuk százötvenezer; a zsidónak nincs is fegyvere, mert az a kereszténynél van; általába gyöngébb is a kereszténynél a zsidó; nem jut eszökbe, hogy ellen is lehet állani a zsidónak, ha irtani akar, nem muszáj letérgyelni s a fejét oda hajtani a kereszténynek, hogy a zsidó a sakterkéssel elvágja a nyakát.
    Igen, ez a legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligenciájára mértek. Ezt a sûrû butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegõ helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tûrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet. Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek? Van különben valami magyarázat arra nézve, hogy hogy hihet el értelmesebb ember is ilyen vad szamárságokat. Kíván a zsidóról minden csúnyát hinni, igazolni szeretné a gyûlöletét, és a lelkiismeretét elaltatni, mikor elragadja az állást, a boltot, a földet a zsidótól.
    Ugyanaznap, mikor a bajtárs a népfölkelõjét elmesélte, hallgattam egy adag zsidóvitát is a telepen, vacsora elõtt.
    - Én mégis nacionalista vagyok! - éppen azt mondta, mikor odaértem egy kompániához, egy negyvenöt évesnek látszó, fõszolgabíró képû, pakombartos úr.
    Arra aztán kicsit idõsebb úr reagált (úgy látszik, evvel vitázott a fõszolgabíró):
    - De ha egyszer a hazád nem fogad el magyarnak.
    - Ez csak a mai mentalitás, nem veszem tudomásul.
    Az a másik legyintett, mosolyogva, s elfordította a fejét.
    - Azt tessék megmondani - szólal a harmadik bajtárs -, tulajdonképpen mér gyûlölnek bennünket.
    Nem az válaszol, akihez fordult (aki a fõszolgabíróval vitázott), hanem egy negyedik: - Azér, kérem, mer olyan okosak vagyunk.
    Óhatatlan volt az a gyönge kis nevetés, ami a szájakat elfutotta, mikor odanézett mindenki, mert ennek az embernek olyan kosfeje van, majd elbõdül, vagyis bédul.
    Erre fordult megint az az idõsebb úr:
    - Azér, drágám, megmondtam, mert idegeneknek tekintenek, nem magyarnak.
    - De uram, a cigány is idegen nekik.
    Rácsap egy új hang: - Menjen maga is muzsikálni, mind menjünk a kocsmába muzsikálni, és ne legyünk vezérigazgatók, minket se fognak bántani.
    - Kérem, kérem - ez is más bajtárs, tudom, drogériája van a Körúton -, az a baj, hogy kisebbség vagyunk mindenütt. Tessék, kérem, megnézni az örményeket Törökországba vagy az indiánokat Amerikába, a gyengébbet mindig és mindenütt üldözték, gyilkolták.
    - No, nem ilyen egyszerû a dolog. (Dr. D., bankigazgató, más valláson van.) Mégiscsak a vallás számít.
    - De hiszen hiába térünk ki.
    - Látja, nem kell kitérni! Jellemes ember nem tér ki! - Ezt egy vézna kis ember vágta ki, szenvedélyesen. Tic rángatja az egyik orcáját.
    Erre a kitörésre zsibongani kezdett a társaság; legalább húszan szóltak egyszerre, többé-kevésbé hangosan.
    Egy idõs úr a karját emelte.
    - Csöndet kérek, uraim!
    Valaki a cionista szót használta, erre megint a tices kisember, jó hangosan: - Igenis cionista vagyok! Ez az egyetlen útja a zsidóságnak!
    Megint zsinatolni kezdtek; az izgatott emberke nem tudom hová felelt újra: - Majd a fiam! Az ki fog menni! Nem, kérem, nem vagyok bigott zsidó. Sõt, szabadgondolkozó vagyok. Ez, kérem, nemzeti probléma. Fogalmuk nincs a cionizmusról!
    Megint hangosodnak, és megint, többfelõl.
    - Csss, uraim! Ne lármázzunk! Csöndet kérünk! Urak, urak!
    Nem látom, aki a halkulásban felcsattan: - Én meggyõzõdésbõl tértem ki!
    Odaszól neki valaki. - Természetes. Meg volt róla gyõzõdve, hogy az elõnyösebb.
    Nevetnek egypáran; megint zsivaj kerekedik. Szinte sír már egy csendpárti öreg.
    - Uraim! Uraim!
    Egy görbe hátú, fáradt arcú, szõke ember, valaki felé: - Semmi közöm, tessék megérteni! Én kereszténynek születtem.
    Nevet a kicsi tices, odamutat a szõkének a mellére: - Látja, és magát is megcsillagozták.
    - Csillagosan is elmentem a templomba vasárnap, buzgó katolikus vagyok.
    A tices már lépett elfele; visszanézett, a kezét lebbentve: - Csak buzogjon!
    Az öregúr, aki az elején szerepelt, az most énfelém nézett.
    - És micsoda potya mártírium ez az egész, milyen nevetséges, mondja, fõszerkesztõ úr. (Nem vagyok fõszerkesztõ.) Hát zsidó az ember? Magyarok vagyunk, és emberek. Hogy az ember vallás miatt szenvedjen, ma, Európában!

    Lábjegyzetek:
    1 Azokról van szó, akik a svéd vagy a svájci követségtõl ún. "védlevelet" (Schutzbrief) kaptak. A nyilasok többnyire fütyültek ezekre az okmányokra, amint ez a példa is bizonyítja. (A szerk.)
    2 Az 1944. május 10-ei kormányrendelet mintegy 8000 zsidót (többnyire I. világháborús kitüntetettet) mentesített a zsidótörvények hatálya alól. (A szerk.)
    3 MAC: Magyar Athletikai Club. (A "keresztény úriosztály" szigorúan exkluzív sportegyesülete volt. (A szerk.)