GIANFRANCO BRUSASCA

Mikor az este
még estébbre fordul

Mostanában szeretetlenül szólok
 rólad, földem, te drága,
kiálmodlak néped perpatvarából.
Hogyan feledhetnénk százszor elárult,
megköpködött és megtaposott vérét
 sok szívnek, mely halált hord,
  halált hord.
Hogyan feledhetnénk a féktelen, vad
suhancokat, az árva aggokat, kik
 napról-napra halódnak,
 sok meggyalázott kislányt
 és kisiklott kegyelmet,
megszédített, megejtett s gondozatlan
 hajú leányanyákat,
bokros lovakat perzselt dombtetõn és
rendõrgyilkos, gyõzelmes banditákat.
Hogyan hallgathatnánk megszomorított,
 igába görnyedt,
 kigúnyolt és cserben hagyott
  anyákról?
Szabad-e hát a gondolat az agyban?
 Szabad-e hát a holnap?
 Szabad-e hát a földünk
 s minden folyó a földön?
Hogyan feledhetnénk csendõrsisakját
a gyanútlanul szunnyadó fejeknek?
 Árnyékos tisztást, mely csak
haraggal, gyûlölettel népesül be?
 Ez senkit meg nem lep már,
 hiszen verõlegények
 bratyiznak bot-
 csinálta koldusokkal.

Mostanában szeretetlenül szólok
 élõk perpatvaráról,
rólad, tengerek s bércek közt szorongó,
 gyilkos döféstõl vérzõ,
elözönlött, legyõzött anyaföldem.
Mélységesen felháborít a csendje
a képzeleten túlnövõ napoknak,
a csonkított hullák látványa és a
 lerombolt temetõké,
 és a képmutatás, mely
 oly érzéketlenül zeng,
 akárcsak egy
 lehangolódott hárfa.

Hogyan felednénk mindezt,
mikor az este még estébbre fordul,
 sírásomat, a tisztát
szégyenkezésre, rémületre váltva?

BARANYI FERENC FORDÍTÁSA

GYÖRE IMRE

W. W. látomásai

...elborzadva visszavonja magát holtából Walt Whitman, a költõ, hogy újjászülessék ebben a Másban, s kiválogassa érvényes szavait szavaiból, és odavágja õket, mint marék anyagot, pofájukba, szemükbe azoknak, akik az élet szót maguknak tartogatják, s átgázolnak a többieken páncélozott autóikkal...
 s ámulva nézi: mi van itt, mi van itt, égig a tornyok,
égig, az Úr esténként rájuk támasztja elfáradt talpát...
 s repülõk csapódnak szívükbe, derekukba, leomlanak, le,
együtt az emberekkel, Whitman letérdel, ahogyan egykor,
a haldoklók fejét fönntartja a földrõl, mint ama másik
idõben, s bevégeztetvén éltük, gyöngéden visszaereszti
õket...

 és az Idõ ver, csapdos, kicsoda, micsoda Annácska
Lee, aki ott száll a hullámok fölött, mert jött a hideg
szél, bal keze fogja Poe költõ jobbját, együtt elúsznak...

 Whitman csak nézi, nyelve föltapad szájpadlására, amikor
látja, hogy az elfutó utak fölgombolyítva szertegurulnak...
 Lincoln elnök is halálos sebben, költõietlen golyók
ennek és annak...
 Martin Luther King száz évvel késõbb vért bugyborékol...
 s még korábban, elõtte Saccót és Vanzettit tán nem
küldték halálba, hogy munkástársaikat megrettentsék?...

 egyszerre látni jövõt és voltat, pecsétjük törve...
 Hirosima nevét mormolva magában, Walt Whitman
menne tovább, hogy a jövendõ legközelebbi redõjét megtöltse,
minthogy Isten se nagyobb mindahányunknál...

 ám látja: poros katonák nyaldossák cserepes ajkuk a sivatagban,
készek olajért ölni, melynek álneve Szabadság mostan...
 repülõ-hordozók szelik a tengereket, gyomrukba rejtve
tengernyi halál van...
 Walt Whitman látja az Apokalipszis négy lovasát, amint
bizonyosan szétvágtatnak a Földön, lovuk patája csattog...
 s látja, hogy Nap helyett sheriffjelvény kel föl az Óceánból,
vérvörös vízcseppekkel...

 Whitman egykor úgy hitte, látván férfiak és asszonyok
lelkeinek vonulását, úgy hitte: "Mind megy, mind megy...
s a legjobb fele mennek, valami nagy felé..."
 most gyárak mennek, vonulnak, kisebbek és nagyobbak,
az olcsóbb munkások felé, kiknek nedvét kiszívják s elhajítják,
millió kiürült kagylóhéjat, partra sodorják õket a tengerek,
óceánok...

 Whitman ekként szólt egykor, amiként most is, holtából
visszavonva: "Aki velem kél, gyakorta koroghat a gyomra, dühös
ellenség közt szegényen élhet, az õ hadukból szökevény..."

 keljünk hát vele, éljünk eképpen, legyünk amazok hadából
szökevények...
 mert bensõnkbõl hisszük: a puzzle-játék darabjai holnap
helyükre kerülnek, megmutatják arcuk az igazak mind...
 õk lesznek többen, Amerika, lemossák testedrõl
sebek és fekélyek sokaságát, fájva, borzadva, sikolyok közt,
hisz magukat is sikálják, kimarjult kézzel...
 hogy másokkal együtt Reménység legyen a te neved aztán
fehérnek, feketének, színeseknek, Északon, Délen, Keleten,
Napnyugaton...
 és te, csapzott hajú, kínok szülõje, kínok szülöttje,
önmagát újra meg újra újjászenvedõ Amerika...

 hogy Whitman világgá kiáltsa fennhangon, látva a Majdanban
élõ férfiak és nõk vonulását: "Mind megy, mind megy...
s a legjobb fele mennek, valami nagy felé!"

ITALO CALVINO

Hold-leányok

Védõpajzsul szolgáló levegõréteg híján a Holdat kezdettõl fogva szüntelen meteoritbombázás és a napsugarak erozív hatása éri. Tom Gold, a Cornell University professzora szerint a meteorrészecskék folytonos becsapódása elporlasztotta a holdfelszín szikláit. Gerald Kuiper, a chicagói egyetem tanára szerint pedig a holdmagmából kipöfögõ gázok a bolygó állagát habkõszerûen könnyûvé, likacsossá alakították.

    Hát bizony, öreg a Hold - bólogatott Qfwfq -, öreg, át-meg átlyuggatott, elhasznált. Úgy kereng az égen, csupaszon, mint valami összerágott, málladozó csontdarab. Nem elõször történik ez; emlékszem ennél még vénebb, roskatagabb holdakra is; sokat láttam: amint megszülettek, bolyongtak, aztán meghaltak - ezt szitává lõtték a hullócsillagkavicsok, azt a kráterei robbantották fel, amazt topázszínû verejtékcseppek borították, melyek elpárologva zöldes felhõket képeztek, e felhõk csapadékából pedig szivacsszer, száraz burok lett.
    Hogy mi történik a Földön, amikor a holdja elpusztul - ezt nem könnyû leírni; megpróbálom mégis, annak a legutóbbi esetnek az alapján, amelyre emlékszem. Hosszú fejlõdés következtében a Föld akkor már - mondhatni - ott tartott, ahol most; vagyis abba a korszakba lépett, melyben az autók hamarabb mennek tökre, mint a cipõtalpak; nagyjából emberforma lények gyártottak, eladtak, vettek; a városok fénylõ pontokként borították a földrészeket. Ezek a városok körülbelül ugyanazokon a helyeken épültek, mint a maiak, bár a kontinensek körvonalai eltértek a mostaniakétól. Volt egy New York is, mely valamiképpen hasonlított ahhoz a New Yorkhoz, melyet ti is ismertek, csak az sokkal újabb volt, úgy értve, hogy telides-teli új árukkal, új fogkefékkel, egy New York, ahol Manhattan sûrû, fényes felhõkarcoló-tömeg, s e felhõkarcolók mindegyike mint valami vadonatúj fogkefe nylon sörteszála.
    Ebben a világban, ahol a romlás vagy öregedés legcsekélyebb jelére az elsõ kis horpadás vagy folt feltûntekor azonnal eldobtak s újjal, kifogástalannal pótoltak minden tárgyat, e világban csak egyvalami bontotta meg az összhangot, egyvalami vetett árnyat a tökélyre: a Hold. Ott tengett-lengett az égbolton, csupaszon, szuvasan-odvasan és szürkén, mindjobban elidegenedve lenti életünktõl - egy immár ildomtalan csökevény.
    Még használatban voltak e régi kifejezések, hogy telihold, félhold, utolsó negyed, de már csak szokásból: komolyan hogy is hívhattuk volna "telinek" azt a csupa lyuk és repedés micsodát, mely, úgy rémlett, bármelyik pillanatban szétmállhat, s törmelék gyanánt a fejünkre zúdulhat? Nem beszélve a fogyó Holdról! Összeharapdált sajtszeletté silányult, s mindig elõbb tûnt el a vártnál. Újhold idején fel-felmerült bennünk a kérdés, vajon fog-e még mutatkozni egyáltalán (azt reméltük tán, hogy örökre letûnt?), s amikor újra elõbukkant, mind foghíjasabb fésûre hasonlítva, borzadva fordítottuk el róla a tekintetünket.
    Lehangoló látvány volt. Jártunk-keltünk a tömeg között, mely csomagokat cipelve ki-be tódult az éjjel-nappal nyitva tartó áruházak kapuján, néztük a felhõkarcolókon le-föl futkározó fényfeliratokat, melyek percenként egy-egy piacra dobott új áruról adtak hírt, s íme, a káprázatos fények között õ ott vánszorgott lassan, nyavalyásan - mi pedig nem bírtuk elûzni a gondolatot, hogy valamennyi újdonatújan vett áru szintúgy megfakulhat, elromolhat, tönkremehet, és máris alábbhagyott a lelkesedés, kevesebb meggyõzõdéssel futkostunk vásárolni, görnyedtünk a munkánk fölé, s ennek bizony hátrányos következményei voltak az iparra és a kereskedelemre.
    Fölmerült hát a kérdés, mit kéne csinálni ezzel a termelékenységet gátló mellékbolygóval: semmire se jó már, haszontalan roncs. Veszítvén súlyából, pályája egyre közelebb hajolt a Földhöz: még veszélyt is jelentett. S ahogy közeledett, úgy lassúbbodott; akárcsak nagyjából is pontos negyedekre többé nem lehetett számítani; a hónapok ritmusa, az egész naptár puszta konvencióvá vált, betegen bicegett, meg-megzökkent, araszolt a Hold, mintha lepottyanni készülne.
    E mind közelibb "teliholdak" éjszakáin fura dolgokat mûveltek az ingatagabb kedélyû emberek. Mindig akadt egy-egy alvajáró: karját a szánalmas égitest felé tárva le-föl sétafikált valamelyik felhõkarcoló tetõpárkányán. Nem volt hiány farkasemberben sem: a Times Square kellõs közepén üvöltöztek; a piromániások a kikötõk raktárait borították lángba. Hétköznapi jelenségek voltak már ezek, nem vonzották többé a szokott kíváncsiakat sem, nem idéztek elõ utcai csoportosulásokat. De amikor az anyaszült meztelen lányt láttam, amint ott ült egy padon a Central Parkban, mégiscsak megálltam.
    Már elõzõleg, mielõtt megpillantottam, éreztem, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog fog történni. Miközben nyitott autómmal a Central Parkon áthajtottam, különös fény vett körül: sápadtan remegett, mint a fénycsöveké, amikor felgyújtja õket az ember. Mintha valami holdkráterbe süllyedt kert vett volna körül. A meztelen lány egy medence közelében ült, a víz tükrében a Hold egy szelete. Fékeztem, megálltam. Úgy tetszett, ismerem valahonnan ezt a lányt. Kiugrottam a kocsiból, feléje siettem; de megtorpantam. Nem tudtam, kicsoda; azt éreztem csak, hogy sürgõsen tennem kell valamit érte.
    A pad körül, a füvön, szanaszét hevert a ruhája, cipõje, harisnyája, arrább a nyaklánca, karkötõje, fülbevalói, aztán a retikülje meg  bevásárlószatyra, ez utóbbiak tartalma, különféle csomagokkal s árukkal együtt, jó messzire elhajítva - mintha egy alapos bevásárló körút után valamiféle hívást hallott volna, mire tüstént elhányta mindenét, megértvén, hogy szabadulnia kell valamennyi tárgytól, jeltõl, mely a Földhöz köti, most pedig várja a Holdba röppenését.
    - Mi történt? - dadogtam. - Segíthetek valamiben?
    - Help? - kérdezte, szemét mindegyre az égre függesztve.
    - Nobody can help. Senki se tehet semmit - és világos volt, hogy nem magáról beszél, hanem a Holdról.
    Ott domborodott fölöttünk, roskatagon, mint egy beomlással fenyegetõ tetõszerkezet, likacsosan, mit egy konyhai reszelõ. Ebben a pillanatban vonítani kezdtek az állatkerti vadállatok.
    - Vége? - kérdeztem gépiesen, s magam se tudtam, mit értek ezen.
    - Kezdõdik - volt a válasz, vagy valami ehhez hasonló (szinte csukott szájal beszélt).
    - Hogy érti ezt? Hogy a vég kezdõdik, vagy valami más?
    Fölállt, elindult a tisztás irányába. Hosszú, rézvörös haja volt, a háta közepéig ért. Olyan védtelennek látszott, hogy úgy éreztem, valamiképpen meg kell védenem, oltalmazó pajzsként kell hozzá szegõdnöm, s már ki is tártam feléje a karomat, mintegy készen rá, hogy felfogjam estében, vagy elhárítsak valamit, ami megsebezhetné. De hozzányúlni nem mertem, kezem mindig megtorpant, néhány centiméterre a bõrétõl. S amint így követtem a virágágyások mentén, észrevettem, hogy mozdulatai hasonlók az enyéimhez, hogy õ is óvni akar valamit, valami törékeny dolgot, ami leeshet, és darabokra törhet, s ezért olyan hely felé kell terelni, ahol baj nélkül leereszkedhet - valamit, amit érinteni nem, csak kísérni tud a taglejtéseivel: a Holdat.
    A Hold bizonytalankodni látszott; letérvén pályájáról, nem tudta immár, merre menjen; csak lebegett, imbolygott, száraz falevélként. Hol úgy rémlett, mindjárt ráhull a Földre, hol mintha csigavonalban ereszkedett volna alább, hol meg csak sodródott tehetetlenül. Az bizonyos, hogy állandóan veszített repülési magasságából: egy percig teljesen úgy festett, hogy már vágódik is neki a Hotel Plazának, ehelyett besiklott két felhõkarcoló közé, s e folyosón tûnt tova a Hudson irányába. Kisvártatva újra elõtûnt, mégpedig ellenkezõ oldalról, egy felhõ mögül, ónszürke fénybe vonva a Harlemet és az East Rivert, majd, akárha szélroham kapta volna fel, Bronx fel gurult.
    - Ott van! - kiáltottam. - Ni, most megáll!
    - Nem tud megállni! - A lány hangja volt; a pázsiton futott, pucéran s mezítláb.
    - Hová mész? Így nem szaladgálhatsz!! Állj meg! Neked mondom, hallod-e, Hogy hívnak?
    Egy nevet kiáltott, olyasfélét, mint Diana vagy Deanna, nem értettem jól - fohászkodás is lehetett. Azzal eltûnt. Visszaültem a kocsiba, úgy próbáltam nyomára bukkanni; áthajtottam a Central Park valamennyi fasorán.
    Fényszóróm sövényeket, kis halmokat, obeliszkeket pásztázott végig. Diana azonban sehol. Már túlságosan messze is kerültem: bizonyára elhagytam; megfordultam hát, hogy visszafelé induljak. Mire hátam mögött egy hang: - Ne, hajts csak elõre, ott van!
    A meztelen lány ült hátul, kocsim lehajtott tetején, s a Hold felé mutatott.
    Szerettem volna figyelmeztetni, hogy kuporodjék le, hiszen nem mehetek így át vele a városon, de nem mertem zavarni: oly feszült figyelemmel követette a fényes folt útját, nyilván nem akarta szem elõl téveszteni; az hol eltûnt, hol újra elõbukkant az avenue végében. No meg - s ez volt a legkülönösebb - látszólag egyetlen járókelõ sem vette észre a nyitott kocsi hátsó peremén egyenes derékkal ülõ tündérszerû tüneményt.
    Áthajtottunk az egyik hídon, mely Manhattant köti össze a szárazfölddel. Most már több sávos úton haladtunk, mellettünk jobbról is, balról is a többi autó; merev nyakkal néztem magam elé, féltem, hogy a látvány, amit nyújtunk, röhögést, durva tréfálkozást vált ki körös-körül. De amikor egy kocsi elénk vágott, kis híján kipenderültem az útról meglepetésemben: meztelen, lobogó hajú lány ült annak a kocsinak a tetején is. Egy pillanatra azt hittem, az én utasom ugrál menet közben egyik autóról a másikra - ám épp csak hátra kellett pislantanom, s megbizonyosodhattam: Diana térde még mindig ott van, egy vonalban az orommal. S immár nemcsak az õ testét láttam fehérleni: itt is, ott is, mindenütt, lányok tûntek fel az autókon, a legfurább pózokban, ki a hûtõbe, ki az ajtóba, ki a sárhányóba kapaszkodva; rózsaszín vagy barnás bõrük világosának egyetlen kontrasztja aranylón vagy feketén lobogó sörényük. Valamennyi kocsin egy-egy ilyen titokzatos utas, elõrehajol mind, úgy ösztökéli a vezetõt a Hold követésére.
    A végveszélyben levõ Hold hívta õket segítségül, ez biztos. Hányan lehettek? Egyre újabb s újabb holdleányos kocsik csatlakoztak minden útkeresztezõdésnél, áramlottak a város valamennyi kerületébõl a hely felé, mely fölött mintha megállt volna a Hold. A város végét autótemezõ jelezte.
    Innen már hegyvidékbe veszett az út, kisebb vonulatok, csúcsok és völgyek váltogatták egymást; de ezt az egyenetlenséget, dimbes-dombosságot nem a talaj kiemelkedései okozták, hanem az eldobott tárgyak felhalmozódása: itt, e meghatározhatatlan kiterjedésû földeken végezte be pályafutását mindaz, amit a fogyasztó város kiokádott magából - elõbb sürgõsen szüksége volt rá, majd elhajította, hogy azután rögtön újra élvezhesse az új dolgok használatának örömét.
    Hosszú esztendõk során felgyülemlett ajtótlan hûtõszekrények, megsárgult Life-példányok, kiégett villanykörték hekatombái emelkedtek a végtelen autómentõ körül. A Hold most e fölé a cikcakkos és rozsdás terület fölé hajolt, s a horpadt, összelapított bádogtömegek - mintegy dagály hatására - megduzzadtak, felpúposodtak. Hasonlítottak is egymásra: a roskatag, csonka-bonka Hold és ez az egybefüggõ roncshalommá rondított földfelszín; a roncshegyek önmagába visszatérõ, amfiteátrumszerû láncot alkottak, s ennek az alakja pontosan olyan volt, mint egy holdkráteré vagy holdtengeré. Ott lógott odafönt a Hold: a bolygó és kísérõje akárha egymás tükörképe lett volna.
    Valamennyi kocsi motorja leállt: semmi se rémíti meg annyira a gépeket, mint a saját temetõjük. Diana kiszállt, s a többi Diana követte példáját. Lendületük azonban mintha elbizonytalanodott volna kissé; talán mert a girbegurba s éles fémtetemek között hirtelen tudatára ébredtek pucérságuknak; többen, hogy keblüket eltakarják, fázósan keresztbe fonták karjukat. Közben szétszéledtek, úgy mászták meg a holt tárgyak hegyét: fölértek a peremére, leereszkedtek az amfiteátrumba, s annak közepén nagy kört alakítottak. Akkor egyszerre mind égnek emelte a karját.
    A Hold - mintegy e taglejtés hatására - megrázkódott, egy pillanatig úgy látszott, hogy erõre kap, s följebb emelkedik. A lányok csak álltak, körben, fölemelt karral, arcukat s mellüket a Hold felé fordítva. Vajon ezt kérte tõlük a Hold? Rájuk volt szüksége, hogy megmaradjon az égen? Mielõtt végiggondolhattam volna e kérdést, színre lépett a daru.
    Mind a tervezés, mind a kivitelezés a hatóságok parancsára történt: úgy döntöttek, hogy a daruval megszabadítsák az égboltot az olyannyira nem esztétikus lomtól. Afféle bulldózer volt, ollószerû csáppal; alacsony, zömök teste úgy is kúszott elõ a lánctalpain, mint valami rák; amikor pedig a mûvelet elõre kijelölt pontjához ért, mintha még laposabbá vált volna, tán hogy egész felületével a talajhoz tapadjon. Megpördült a csörlõ, a csáp égnek emelkedett; kit hitte volna valaha is, hogy ilyen hosszú nyakú darut képes szerkeszteni az ember? Megnyílt a fogazott markolókanál; most nem is rákollóra hasonlított, inkább egy cápa szájra. Fölötte, pontosan fölötte: a Hold; erre-arra hajolt, imbolygott, mintha szökni akarna; ám a daru mágneses lehetett, a roncs, úgy látszik, beletörõdött, hogy ebben a torokban végzi. Krakk! Az állkapocs összezárult. Egy percig úgy rémlett, hogy szétporlik a Hold, mint egy habcsók; de nem, ott maradt a markolókanálban, fele kint, fele bent. Hosszúkás lett: egy fogak között tartott hatalmas szivar. Hamuszín esõ hullott alá.
    A daru most minden erejével igyekezett kitépni a Holdat pályájáról, lerángatni a földre. A csörlõ visszafele forgott, most lassan, nehezen. Diana társnõivel együtt továbbra is mozdulatlanul, fölemelt karral állt - mintha azt remélték volna, hogy körbenállásuk ereje vissza tudja vetni az ellenség támadását. Amikor a holdbomlás hamuesõje már az arcukat, mellüket csapkodta, csak akkor láttuk õket szétoszolni. Diana panaszos kiáltást hallatott.
    A következõ pillanatban a fogoly Hold elvesztette azt a csöpp fényét is, ami addig megmaradt neki: alaktalan, fekete sziklává változott. Hirtelen rá is zuhant volna a Földre, ha nem fogja a markolókanál fogazata. Lent a munkások acélhálóval várták, aminek egyik felét hosszú acélkarókkal rögzítették a talajhoz: a daru lassan a háló mellé helyezte terhét.
    Földet érve a Hold csak ragyás homokkõ-tömeg volt, sötétsége pedig szinte hihetetlenné tette, hogy visszfényével valaha beragyogta az eget. A daru szétnyitotta markolókanala állkapcsát, majd hátrálni kezdett a hernyótalpán - hirtelenében úgy megkönnyebbült, hogy majd fölbillent. A munkálat résztvevõi készen álltak a hálóval: ráborították a Holdra, a talajhoz szorították vele. A Hold szabadulni próbált e kényszerzubbonyból: megremegett a föld, üres bádoghordók görgetegei zúdultak le a szeméthegyekrõl. Aztán megint csend, nyugalom. Fényszórók pásztázták keresztül-kasul az üressé vált égboltot. De már kezdett sápadni a sötétség.
    Az autómentõ egy roncstöbblettel fogadta a hajnalt: a hajótörött Hold szinte semmiben sem különbözött a többi szemétre vetett holmitól; ugyanaz a szín, a halálos ítéletnek a kivégzésnek ugyanaz a bélyege - hajszálra olyan volt tehát, mint mindazok a kacatok, melyekrõl nem tudjuk elképzelni, milyenek lehettek új korukban. Egyszerre valami morajlás támadt a földi hulladékok krátere körül: a hajnali derengésben valamiféle ébredezõ jövés-menés, bozsgás vált láthatóvá. A kibelezett teherkocsik, égnek meredõ kerekek, horpadt, gyûrt bádoglemezek halmazából szakállas alakok bújtak elõ.
    A város eldobott holmijai között élt egy népség, melynek egyedeit ugyancsak félrelökték, kihajították; akadt olyan is, aki maga dobta el magát, saját akaratából, mások megunták a városban való örökös futkosást, azt, hogy naphosszat adják-vegyék az új s máris kiöregedésre, elavulásra ítélt árukat, belefáradtak: úgy döntöttek hát, hogy épp az eldobott dolgok képezik a világ igazi gazdagságát. Ott ültek és álltak ezek az ösztövér, szakállas, csapzott hajú alakok a Hold körül, az amfiteátrum teljes szélességében. A felerészt rongyos-bongyos, felerészt pedig különc viseletû tömeg között ott volt Diana is, meztelenül, az elmúlt éjszaka valamennyi lányával együtt. Most odamentek a hálóhoz, s leoldották a földbe vert karókról a rögzítõ acéldrótokat.
    Mint valami horgonyától elszabadult léggömb, a Hold - hálóstul - tüstént a lányok s a rongyosok feje fölé libbent; Diana és társnõi nem engedték ki a kezükbõl, erre-arra kormányozták, mégpedig úgy, hogy belecsimpaszkodtak a lecsüngõ huzalokba, s hol rövidebbre fogták, hol hosszabbra engedték azokat; amikor pedig valamennyien futásnak eredtek, a Hold tüstént a nyomukba szegõdött.
    E nekiiramodás hullámszerûen átterjedt a lenti roncsvilágra: a harmonikává gyûrt öreg karosszériák csikorogva-nyikorogva indították a menetet, nyomukban lyukas hordók dübörgõ görgetege - róluk nem lehetett tudni, vajon õket taszigálják-e, vagy õk sodorják tova a többit. A roncsteleprõl kimentett Holdat követve, útnak indult valamennyi sutba hajított és sorsába beletörõdött dolog és ember; tódultak, tódultak a város jobbmódú negyedei felé.
    Éppen a Fogyasztó Hálaadásának Napját ünnepelte a város. Évente egy bizonyos novemberi napon ülték meg ezt az ünnepet, módot adva vele a vásárlóknak, hogy kifejezhessék hálájukat a Termelésnek, mely lankadatlanul kielégíti minden igényüket. A legnagyobb áruház évrõl évre parádés felvonulást rendezett: rezesbanda után masírozó lüszterruhás lányok egy rikító színekben pompázó óriásbábuforma léggömböt vontattak végig lecsüngõ színes szalagjainál fogva a város fõutcáján. A menet azon a reggelen is a Fifth Avenue-n át haladt; a "tamburmajor" lány fel-feldobta, meg-megpörgette a levegõben a pálcáját, dübögtek a nagydobok, s az "Elégedett Fogyasztót" jelképezõ, léggömbökbõl fabrikált óriás engedelmesen libegett-röpdösött a felhõkarcolók között - csákós, arany váll-lapos, bojtos-paszomántos görlök vezették pórázon, csillogó-villogó motorkerékpárjukon ülve.
    Ugyanakkor egy másik menet vonult át Manhattanen. A meztelen lányok húzta ütött-kopott, penészes Hold is ott imbolygott a felhõkarcolók között, mögötte hoszszú-hosszú sorban a felkoncolt, kriptaszökevény kocsik, gépek, teherautóvázak, néma embertömeg közepette, mely mind hatalmasabbra duzzadt. A Holdat hajnal óta kísérõ menethez ezrek és ezrek csatlakoztak, fehérek, színes bõrûek vegyest, népes családok, a legkülönbözõbb korú gyermekek hadával - különösen most, hogy a felvonulás a Harlem körül sûrûn lakott néger és portorikói negyedeken haladt át.
    Manhattan északi felét cikcakkban szelte keresztül a Hold-menet, elérte a Broadwayt, némán és gyorsan kígyózott elõre, immár azonos irányban a másik társasággal, mely a Fifth Avenue-n hurcolta léggömb-babaóriását.
    A Madison Square-en keresztezte egymást a két menet: azazhogy itt már csak egy menet volt. Az Elégedett Fogyasztó - talán a Hold érdes felszínével való összeütközés következtében - eltûnt, silány gumicafattá változott. A motorbicikliken most a Dianák ültek, úgy húzták a Holdat, a lecsüngõ színes szalagoknál fogva; jobban mondva, mivel legalább kétszer annyian voltak, mint az imént, elképzelhetõ, hogy a motoroslányok ledobták magukról az egyenruhájukat, csákójukat. Hasonló változáson mentek át a motorkerékpárok és a kísérõ menet kocsijai: többé nem lehetett tudni, melyik új és melyik régi: girbegurba kerekek, rozsdás sárhányók tükörfényes króm alkatrészekkel, frissen dukkózott karosszériadarabokkal keveredtek.
    A menet mögött pedig pókháló és penész lepte a kirakatüvegeket, a felhõkarcolók felvonói csikorogni, nyöszörögni kezdtek, a reklámtáblák, falragaszok megsárgultak, a hûtõszekrények tojástartói, akárha keltetõk lettek volna, megteltek csibékkel, a tévéképernyõkön kozmikus viharok dúltak. A város egy pillanat alatt elhasználta önmagát, szemétre hajítandó várossá váltan követte utolsó útján a Holdat.
    Miközben verte, verte a rezesbanda az üres benzineshordó-dobokat, a menet a Brooklyn-hídra ért. Diana magasra emelte "tamburmajor" pálcáját, mire társnõi meglengették a szalagokat. A Hold egy utolsó nekirugaszkodással átvetette magát a híd rácsozatán, majd a tenger felé billent, s mint valami hatalmas tégla, rácsapódott a vízre; tüstént elsüllyedt, millió és millió kis buborékot küldve a felszínre.
    A lányok nem eresztették el a szalagokat, továbbra is beléjük csimpaszkodtak, így a Hold fölkapta õket a levegõbe: átröpültek hát õk is a korláton, s mit a mûugrók, szép ívet írva le eltûntek a habokban.
    Mi, akik ott álltunk a hídon meg a rakparton, csak bámultunk elképedve, s nem tudtuk, utánuk ugorjunk-e vagy bízzunk abban, hogy majd fölbukkannak megint, mint máskor.
    Nem sokáig kellett várnunk. A tenger megremegett, hullámok borzolták, táguló kör alakban. Sziget tûnt fel a kör közepén, nõtt, nõtt, már olyan volt, mint egy hegy, már olyan, mint egy félteke, mint egy vízre tett glóbusz, jobban mondva, mint egy víz fölé emelkedõ glóbusz, nem: mint egy felkelõ, égre szálló új Hold. Holdat mondtam, noha cseppel sem hasonlított jobban egy Holdhoz, mint az, amit az imént elsüllyedni láttunk: ám ez az új Hold egészen másképp volt másmilyen. Csillogó zöld algauszályt hozott fel magával; mezõin itt is, ott is víz bugyogott elõ szökõkútszerûen, ettõl smaragdfényben úszott; párás, nedves, dús vegetáció borította, mely nem annyira növényi eredetûnek tetszett, inkább mintha színjátszó pávatollakból állt volna össze.
    Épp csak futólag érzékelhettük e tájat, mert hordozója, maga a korong, gyorsan távolodott az égen, s az apróbb részletek az üdeség, friss sarjadzás általános benyomásába vesztek. Alkonyodott: valamiféle fény-árnyék vibrálás elmosta a színkontrasztokat; a holdmezõk és a holderdõk kis felületi egyenetlenségeknek hatottak a sima, fényes korongon. De még idejében elkaptuk tekintetünkkel az ágak közé kifeszített s szél himbálta függõágyakat: a lányok heverésztek rajtuk, a lányok, akik idevezettek minket... Fölismertem közöttük Dianát, végre megpihent, egy toll-legyezõvel legyezte magát, s mintha üdvözlésképpen felém intett volna.
    - Ott vannak! Ott van! - kiáltottam; kiáltoztunk valamennyien, s örömünkbe, hogy újra megtaláltuk a lányokat, bele-belehasított a kín, hogy el is veszíthetjük õket immár; mert a Hold, sötét égi útjára szálltában, csupán a Nap visszfényét küldte le nekünk, a tavairól, mezõirõl visszaverõdõ napfényt.
    Ránk jött az õrjöngés: föl-alá kezdtünk rohangálni a kontinensen, át- és átvágtattunk az erdõkön, szavannákon, melyek újra beborítván a Földet, maguk alá temették a városokat és utakat, s a legapróbb jelét is eltörölték mindannak, ami volt. És trombitáltunk, égnek emelve ormányunkat s hosszú, vékony agyarunkat, és ráztuk a tomporunkról alácsüngõ dús szõrcsimbókjainkat, szilaj szorongásunkban, mely el-elfog bennünket, fiatal mammutokat, amikor ráeszmélünk, hogy most kezdõdik az élet, de az is nyilvánvaló: amire vágyunk, nem lesz a miénk, soha.

TELEGDI POLGÁR ISTVÁN FORDÍTÁSA

LUDVÍK AŠKENAZY

Napocska

A gyerekek kicsinyek, és ezért szeretik a kicsinyített
 szavakat.

Minden gyerek valami egészen kicsi tárgyra vágyódik,
 hogy nagyobbnak lássék.
A napot napocskának hívják a gyerekek, és ez megható,
Mert egyetlen napfolt sokkalta nagyobb, mint a mi
 egész tréfás bolygónk.
egyszer egy japán kislány az eget nézte és megszólalt:
Nézd, anyuka! Gombácska!
 

Lárma

Az ember megszületik és máris
Kiabál.
Senki sem érti,
De mindenki örül.
Itt vagyok, kiabál az ember,
Eljöttem élni.
Jó helyen vagyok?
Jó embereknél
Születtem?
Nyájas évszázadban?
Nem viselek véletlenül háborút?
Eltörölték már itt a rabszolgaságot?
Megfelelõ színe van a
Bõrömnek?
Származásom rendben van?
Szabad lélegeznem?
Akkor jó. Köszönöm.
 

A fal

Egy templomban furcsa mozaikot készítettek
Számokból, keresztekbõl, nevekbõl,
Adamokból, Bedøichekbõl, Cilkákból és Davidokból,
Emilekbõl, Marcelákból, Josefekbõl, Rùženákból,
Szóval: zsidókból.
Mindannyiuknak közös sírkövük volt,
Hûvös, sima, finoman erezett.
Egyetlen névnek sem volt virágja,
Fiatal füzek sem zöldelltek itt,
Senki sem járt az ösvényeken
Öntözõkannával.
Mire való is volna neveket öntözni?
Egy asszony járt ide gyakran,
És a nevét kereste a falon.
Mondtuk neki:
Jó asszony, ez valami tévedés lesz,
Maga él.
Nézze,
karalábé van a kosarában!
De õ csak kereste tovább a nevét,
Apró gyermeki ujjával.
Itt kell lennie valahol, mondta,
Jan és Josef között.

ZÁDOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI

ARAB OLDALAK

Musztafa Lutfi al-Manfalútí (1876-1924) egyiptomi író, Zakarijja Tamer szír és Abderrahman Munif (1933) jordániai író - az utóbbitól regényrészletet közlünk, mely regény az 1990-es években jelent meg Tuniszban, és egy polgárjogi harcos kálváriájáról szól. Fadua Tukvan (1914) a palesztin, Hamid Skif (1951) pedig az algériai költészet jelentõs alakja.
 

MUSZTAFA LUTFI AL-MANFALÚTÍ

A halász

Egy barátom mesélte a következõ történetet:
    "Éppen otthon voltam egy reggel, amikor hirtelen egy halász lépett be a házba, a vállán átvetett hálóban lévõ nagy halat kínálta eladásra. Nem próbáltam alkudni, odaadtam neki a kért összeget.
    Sugárzó arccal köszönte meg, majd így szólt: - Most elõször kaptam meg azt az árat, amit jogosnak tartok. Allah legyen kegyes hozzád, mint ahogy te is kegyes voltál hozzám. Tegyen téged olyan gazdaggá lelkedben, mint amilyen gazdaggá vagyonodban tett.
    Nagyon megörültem ennek a fohásznak, és reméltem, hogy az ég zárt kapui megnyílnak elõtte. Ugyanakkor el is csodálkoztam, vajon honnan tudhat ez a közönséges öregember olyan igazságot, ami mostanában csak a kiválasztott kevesek által ismert? Hogy a lelki boldogság nem azonos az anyagi boldogsággal. Ezért így szóltam hozzá: - Valóban úgy gondolod, hogy létezik boldogság a pénzen kívül?
    Csendesen és meghatódva elmosolyodott:
    - Ha a boldogság csak a vagyontól függ, úgy én lennék egyike a legszerencsétlenebb embereknek a világon, hiszen a legszegényebbek közül való vagyok.
    - És te boldognak érzed magad?
    - Igen - felelte -, mert meg vagyok gyõzõdve arról, hogy amim van,  elegendõ a megélhetésemhez, és nem rohanok elérhetetlen vágyak után. Így milyen ajtón át találhatna utat szívembe a kétségbeesés?
    - Ember, mi lelt téged? Az öregség elvette tán az eszedet? Hogy mondhatod boldognak magad, mikor mezítláb vagy, még egy saru sincs a lábadon, és alig pár szakadt rongy fedi testedet?
    Az öregember így válaszolt:
    - Ha a boldogság a lélek nyugalma és öröme, és a gond a lélek fájdalma és szenvedése, úgy én boldog vagyok. Mert ruháim rongyos voltában vagy életem nehézségeiben nem találok semmi olyat, ami fájdalmat okozna nekem, vagy aggodalomra adna okot. Ha azonban a boldogság számodra valami más, ezeken túlmutató dolog, akkor én azt bizony nem is érthetem.
    - De vajon nem szomorít el téged, ha látod a gazdagokat? Ha látod életüket, bútoraikat, öltözéküket, palotáikat, hajóikat, szolgáikat és lovaikat, ételüket és italukat? Nem bánt téged a hatalmas különbség az õ helyzetük és a tied között?
    - Mindezen javak fontosságát csökkenti szememben az, hogy nem láttam még senki olyat, aki nagyobb részt kapott volna a boldogságból azáltal, hogy ezeket a dolgokat birtokolta, mint én, akinek mindez nem adatott meg. Beszéltél az ételekrõl... Mi más lenne a rendeltetésük, mint hogy az éhségünket csillapítsuk velük? Nos, én nem emlékszem, hogy valaha is éhesen feküdtem volna le. De arra sem emlékszem, hogy valaha is mohóságomat akartam volna kielégíteni. Mindig csak akkor ettem, ha megéheztem, és így minden falat számomra olyan ízletes volt, amit semmilyen ínyencség nem adhatott volna meg, ha jóllakottan eszem belõle.
    Ami a palotákat illeti... van egy kis kunyhóm, és nem érzem azt, hogy szûkös lenne nekem, a feleségemnek és a gyermekeimnek. És ha bánnám is, hogy nincsen palotám, olyan látvány tárul szemem elé, ami mindenért kárpótol.
    Minden hajnalban vállamra veszem a hálómat, és lemegyek a folyópartra, ott láthatom az eget és a vizet, a fehér sugarakat és a zöld földeket, s végignézem, ahogy keleten a napkorong aranypáncélként vagy lángnyelvként felragyog, aztán alig emelkedik fel egy-két mérföldnyire a horizont fölé, a fény már törött ékszerként szétszóródik a víz felszínén. Amikor ez a látvány  elém tárul, olyannyira eltölt a természet szépsége és nyugalma, hogy érzéseim és szenvedélyeim elcsitulnak, én pedig belemerülök a csöndbe, mint alvó az édes álomba. Ilyenkor úgy érzem, hogy visszatérek legbensõbb önmagamhoz...
    Ez az elragadtatás tölti be egész lényemet mindaddig, míg hirtelen erõs rántást nem érzek a kezemben. Hálómban a vergõdõ hal nyugtalanul csapkod. S mi lehet kínlódásának oka, ha nem az, hogy megfosztották a végtelen tértõl, ahol szabadon mozoghatott, s egy szûk börtönbe került, ahol nincs lehetõsége játékra és mozgásra?
    Ehhez hasonló a szegények és gazdagok helyzete is. A szegény úgy vándorolhat, ahogy kedve tartja, szabadon, mint a madár. A szegény a szem számára láthatatlanul suhanhat át az égen. Nem így a gazdag, aki csak behatárolt területen mozoghat, megláncolva és toronyba zárva megfigyelõhelyén. Nem léphet ki házából anélkül hogy órákat ne töltene a tükör elõtt azon fáradozva, hogy a valóságból képzelete segítségével  új, számára kedvezõbb valóságot hozzon létre. Ezután még hosszan morfondírozik: vajon kedvezõ benyomást fog-e kelteni a külsõ szemlélõben? S csak miután sikerült meggyõznie önmagát igenlõ válaszával, merészkedik az emberek közé. De még akkor is kétségek gyötrik; úgy jár-kel, hogy közben minden igyekezetével a saját magáról alkotott kép megõrzésén fáradozik. Teste minden mozdulatára és elméje minden gondolatára vigyáznia kell, ezért nem képes felszabadultan viselkedni, és a körülötte levõ valóságot meglátni. Annyira lekötik a figyelmét a másoktól elvárt megbecsülés jelzései, hogy magát a létezõ teljességet egyáltalán nem érzékeli.
    Én viszont, amikor már elegendõ halat fogtam aznapra, visszatérek a partra, és a piacon vagy a házak kapujában eladom zsákmányomat. Napnyugtakor hazamegyek, feleségem és gyermekeim csókkal-öleléssel fogadnak. Miután munkámmal teljesítettem a családom iránti, és imámmal Uram iránti kötelességemet, békességgel hajtom fejemet álomra saját ágyamban. Nincs semmi szükség arra, hogy bársonyból, selyembõl, vagy bármi más finom anyagból legyen. Hogyan tekinthetném magamat nyomorultnak, amikor, noha csak a legszükségesebbel rendelkezem, nyugodt a lelkiismeretem?
    Nincs más különbség köztem és a gazdagok között, csak az, hogy az emberek engem látván nem állnak fel tisztelettel, és nem hajbókolnak elõttem, ha elmegyek közöttük. Számomra azonban ez a különbség nem jelent semmit, nincs értéke a szememben. Hiszen mit számít nekem, hogy állnak-e vagy ülnek, repülnek a levegõben vagy akár a tenger mélyén búvárkodnak? Hiszen nincs közük egymáshoz, sem hozzám, és csak úgy nézem õket, mint egy színdarab szereplõit.
    Senki máshoz nem fûz olyan kapcsolat ezen a világon, mint amilyen az én Istenemhez. Az õ szolgája vagyok a szó valóságos értelmében, hiszek az õ hatalmasságában, s rajta kívül más urat nem ismerek. Nem titkolom elõled azt sem, jó uram, hogy Isten mindenhatósága mellett másik ember feljebbvalóságát elfogadni nem tudom. Ez a bizonyosság tölti el a szívemet, még ha magáról a királyról van is szó, hadseregével és katonai kíséretével, zászlajával és jelszavaival. Nem ver gyorsabban a szívem elõtte a rémülettõl és ijedtségtõl, s nem tartom nagyobb tiszteletben, mintha a színdarab királyát látnám.
    Ez a hit az alapja nyugalmamnak, és annak, hogy lelkem gondtól és bánattól mentes. Ez a hit szabadított ki mindig a lét viharainak és viszontagságainak karmaiból, olyannyira, hogy azok már nem is tûnnek valóságosnak számomra. Hogyan szenvedhetnék olyan csapástól, amelyrõl tudom, hogy eleve elrendeltetett, s nincs menekvés elõle, s közben tudom, hogy nem méretett rám több, mint amennyinek elviselésére képes vagyok, s amennyivel meg tudok békélni?
    Hiszek a sorsban és a végzetben, akár jót, akár rosszat tartogat számomra, hiszek a túlvilági jutalomban és büntetésben. E világ jelentõsége egyre kisebb szememben. Annyira így van ez, hogy a javaiban nem lelem örömömet, és gonoszsága nem okoz bánatot. Az élet dolgai közül nincs semmire befolyásom, még saját életemre sem. Pedig esküszöm, hogy még soha nem indultam el úgy halászni a folyóra, hogy fel ne merült volna bennem a kétség: vajon magam térek-e vissza otthonomba, vagy úgy visznek majd haza?
    Az élet maga nem egyéb, mint egy hatalmas tenger, az emberek pedig benne hánykolódó halak. Nem kétséges, hogy egy napon eljön értük a halál, mint a halász, s kiveti a hálóját. Van, akit kifog, és van, aki elkerüli a hálót. De aki ma elmenekült, holnap fennakad.  Miért ragaszkodnék hát ahhoz, ami nem az enyém, és miért támaszkodnék arra, ami nem ad biztonságot? Ha ezt teszem, akkor nincs nálam ostobább vagy kishitûbb ember a világon."
    Így szólt ekkor az elbeszélõ:
    "Hatalmasat nõtt a szememben ez az ember, csodáltam elméje nagyságát és szíve okosságát. Bizony, irigyeltem elégedettségét, és hitét saját boldogságában. Azt mondtam neki:
    - De öreg, az emberek mind a boldogság után sírnak, azt kutatják folyton, de nem lelik sehol. Azt vallják, hogy a szenvedés az élet velejárója, s nem lehet megszabadulni tõle. Hogyan is gondolhatod, hogy a világ örömmel teli? Hát nem maga a fájdalom?
    Az öregember így válaszolt:
    - Nem, uram. Az ember természetétõl fogva boldog, csakhogy õ teszi szerencsétlenné saját magát. Sóvárog a pénz után, s ezt a sóvárgást bocsánatos bûnnek tartja. Csak siránkozik és kesereg, s úgy gondolja, hogy joga van valóra váltani életében vagyonért epedõ reményeit.  Ha pedig kudarcot vall, s terve nem valósul meg, akkor sorsát átkozza, mint elnyomott a zsarnokot. Ám ahogy azután a napok telnek, megfeledkezik kudarcának okáról, és siratja a régi szép napokat. Ha pedig a csapás olyan oldalról érkezik, ahová elõzõleg minden reménységét helyezte, szeretteivel vagy földi javaival kapcsolatban, akkor legyûri a gond és a bánat. Mindezt elkerülhette volna, ha megismeri sorsát, és értelmét, tapasztalatát felhasználva lemond hiú reményeirõl, rádöbbenve, hogy mindaz, amit az ember birtokol, csak ideiglenesen az övé, csak letétben van nála, csak a gyenge lélek és a képzelet délibábja...
    Az embert kínzó legtöbb gyötrelem okát ne a külsõ körülményekben keressük, belülrõl erednek azok, az egyén viselkedésébõl, magatartásából. Az irigység akkor fáj, ha állandóan epekedve pillantunk valamilyen áhított dologra; a gyûlölet a gyenge ember fájdalma, aki tehetetlennek érzi magát a bosszúra. A kéjsóvár az ágyában csak kínzó vágya hangját hallja. Csak a zsarnok szenved áldozata átkától, és attól, ha zsarnokságának tényével szembesül. Ugyanígy érez minden hazug, rágalmazó, becsmérlõ, s bárki, akinek lelkébe tisztátalanság költözött.
    Csak tiszta lélekkel lehet boldog az ember, e nélkül menthetetlenül a nyomorúság útjára kerül, hiába övé a föld és az ég összes kincse."
    Barátom így fejezte be történetét:
     "Amikor a halász idáig ért elbeszélésében, felállt, megragadta a botját, s azt mondta: - Imádkozom érted, jó uram, olyan imával, amelyben a legjobbat kívánom neked: Isten tegyen téged olyan boldoggá lelkedben, mint amilyen gazdaggá vagyonodban tett..."

GHONEIM EMENI FORDÍTÁSA

FADUA TUKVAN

Városom szomorú

Azon a napon, amikor megismertük az árulást és a halált,
visszafordult a tengerár,
becsukódtak az ég ablakai,
és visszafojtotta lélegzetét a város.
A hullámok menekülésének napján; azon a napon,
amikor undorító vágyról árulkodott az arc,
és hamuvá porladt a remény,
és fuldoklott szomorú városom,
annyi kínt nyelt magába.

Visszhang nélkül, nyomok nélkül
a gyerekek, a dalok eltévedtek.
Mezítlenül, véres lábbal
vonszolom bánatomat városomban,
a csönd hegyként magaslik,
sötétlik, mint az éjjel,
rettenetes csönd, halál és vereség
súlyát cipeli hátán.
Jaj, szomorú, elnémult városom!

Gyümölcs, gabona így ég semmivé
aratás idejében?
 

Szülés

A szél szétszórja a virágport,
éjszaka szülés fájdalmaitól rázkódik földünk.
 

A hóhér saját magát csapja be,
amikor tehetetlenségrõl,
romokról és pusztulásról beszél.

Ifjú holnapunk!  Mondd el a hóhérnak,
milyenek a szülés fájdalmai,
mondd el neki, hogyan születnek margaréták
földünk kínjából,
és hogyan bomlik ki a holnap
sebek vérében nyíló
szegfûbõl.

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI

ZAKARIJJA TAMER

A fez

A damaszkuszi Manszur al-Háf olyan ember volt, akitõl még a legveszélyesebb és leggonoszabb bûnözõk is tartottak. Csendes volt, mint a vihar elõtti tenger. Látszólag nyugodt maradt a bajok és az öröm óráiban is; de tõre mintha önálló életet élt volna: könnyen elõugrott, ha feldühítették. Nem volt menekvés ellenfeleinek, ha pengéje villant, bár nem ölt, csak megvetõen megsebezte õket.
    Mikor aztán végül mégis be kellett vonulnia a börtönbe, Manszur al-Háf úgy tette ezt, mintha kellemes nyaralásra indult volna. Azon a napon, mikor szabadon engedték, többször is elmondta:
    - Miért lennék boldog? Csak a bolond örül, ha egy kisebb börtönbõl egy nagyobba helyezik át!
    Manszur mély szerelmet érzett felesége, Naziha iránt, az elsõ pillanattól kezdve, hogy meglátta. Soha nem beszélt azonban egy szóval sem neki a benne lobogó tûzrõl. Azt viszont nem szégyellte bevallani, hogy számára Naziha minden kérése, kívánsága parancs, melyet szó nélkül teljesíteni igyekezett. Ha azt kívánta volna tõle, hogy vágassa le bajuszát, egy pillanatig sem habozott volna megtenni. Így ment ez mindaddig, míg egy napon örökké fején levõ vörös feze nem került szóba, s felesége arra nem kérte, hogy szabaduljon meg tõle. Manszur hirtelen mintha más emberré vált volna. Arca határozott és kérlelhetetlen lett; komolyan jelentette ki, hogy a fez az õ legféltettebb kincse, gyermekkora óta büszkén viseli, és haláláig ragaszkodik hozzá. Naziha viszont felesleges holminak nevezte a fejfedõt, amelynek puszta látványát sem bírja elviselni. Manszur hajthatatlan maradt. A férfit a fez, a nõt ruhája, a fát koronája teszi azzá, ami.
    Csakhogy egy napon felesége újból elõállt a dologgal, mi több, türelme fogytán, dühösen felkiáltott: - Vagy a feztõl válsz meg, vagy tõlem!
    Irtózatos haragra gerjedt Manszur. Ha más lett volna felesége helyében, kést rántott volna.
    Így azonban komor arccal csak ennyit mondott: - Az ajtó széles, és nyitva áll elõtted! Eredj haza a családodhoz. Többé nem vagy a feleségem!... Többé nem vagy a feleségem!... Többé nem vagy a feleségem!"
    Naziha elképedt, s kiszaladt a házból, még kendõt sem vett magára. Elfúló hangon átkozta meg férjét, a vesztét kívánva.
    Kérését a játékos szél mintha éppen a francia tábornok, Henri Goreaut fülébe juttatta volna. Seregével akkor indult Damaszkuszba, ahova gyõztes hódítóként, a város legyilkolt fiainak vérében gázolva vonult be. A büszke Damaszkusz pedig olyanná vált, mint a sólyom, melyet megfosztottak a végtelen égtõl, s szûk kalitkába zártak. A városnak azonban akadtak jellemtelen urai és szolgái is - ezek a tábornok iránti hódolatuk kifejezéseként akár gyaloghintaját is a vállukon hordozták volna, míg õ kesztyûbe bújtatott kezével leereszkedõen megszorította remegõ kezüket.
    Goreaut tábornok egyenesen az Ajjubida Szalah al-Dín sírjához ment, ahol kárörvendõen s gúnyosan így kiáltott: - Íme, visszajöttünk, Szaladdín!...
    S mintha az esõ és könny áztatta föld hangján szólalt volna meg, hirtelen Szalah al-Dín hangja mennydörgött, annyi év után elõször: "De egy napon majd koporsóban fogtok országotokba visszatérni."
    Goreaut tábornok nem sokat törõdött Szalah al-Dín jóslatával. Kitûnõen felszerelt katonai kíséretével - mely éberen figyelt minden gyanús mozdulatot, és akár az engedély nélkül elvonuló felhõre is tüzet nyitott volna, ha erre szól a parancs - büszkén parádézott Damaszkusz utcáin. Úgy járt-kelt a városban, mintha ott akarná leélni egész hátralevõ életét. Nyugalmát csak egyetlen dolog zavarta meg: a minden szír férfi fejét díszítõ vörös fez. Rögtön tudta, hogy határozott lépésekre van szükség ez ügyben. Hivatalába érve kiadott egy rendeletet, mely halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a fez viselését, sõt, még készítését is. A város egy erre kijelölt pontján a damaszkuszi férfiaknak be kellett szolgáltatniuk a fejfedõiket; ezeket öszszegyûjtötték, majd megsemmisítették a megszállók. Az emberek csupasz fejjel, megalázottan botladoztak el megszégyenítésük helyszínérõl; kivéve Manszur al-Háfot, aki nem engedelmeskedett a parancsnak. A francia katonák erre bilincsbe verték, bírósági tárgyalás nélkül börtönbe vetették, és fogva tartották.
    A tábornok eközben átadta magát az élvezeteknek a városban. Mikor azonban beleunt az enyelgésbe, a hatalmas lakomákba és a borivásba, egészen másfajta szórakozás után nézett. Elõhozatta hát a cellájából azt a megátalkodott szírt, aki dacolni mert vele azzal, hogy fezéhez ragaszkodott.
    A hátrakötött kezû Manszurt egy francia tisztekkel teli tágas terembe vezették, Goreaut elé. A tábornok ráförmedt: - Hogy mertél ellenszegülni a parancsomnak? Tudod-e, milyen büntetés jár ezért?
    Manszur elmosolyodott, és így szólt: - Halálbüntetés, semmi több.
    - Azt ajánlom, hogy ne játszd meg itt a hõs hazafit, aki dacol a halállal. A jelenlegi helyzetedben ez nem sok jót ígér neked - figyelmeztette Goreaut.
    Manszur elõször válaszra nyitotta száját, de végül nem szólalt meg. Ehelyett elképzelte, amint a föld, mint egy óriási, felfordított fez elnyel minden katonát, bármilyen nemzetiségû legyen is, s örökre eltûnteti õket. Ekkor hirtelen meghallotta a tábornok hangját:
    - Megnémultál?
    Nyugodt, biztos hangon szólalt meg Manszur:
    - Büszke lehet az a férfi, aki a fezért hal meg.
    Goreaut úgy tett, mintha most látná elõször a fejfedõt. Hosszas, vizsgálódó tekintetet vetett rá, majd azt mondta:
    - Tetszik a fezed. Szép ajándék lenne a feleségemnek. Mennyiért adod? Fizetek érte tíz aranyat... húszat... százat... ezret... kétezret...
    Manszur a szavába vágott:
    - A fez nem eladó, bármennyit fizetsz is.
    Erre már eltûnt a tábornok gúnyos-játékos kedve, elöntötte a harag, s kiadta a parancsot:
    - Vigyétek, és végezzetek vele!
    Manszur felkiáltott:
    - A testet megölheted, de a becsületet soha!
    Az egyik tiszt odahajolt a tábornokhoz, s fojtott hangon megkérdezte tõle:
    - Hogyan végezzük ki, tábornok úr, felakasszuk vagy lõjük agyon?
    Goreaut erre fennhangon, hogy a teremben mindenki hallhassa, mint a tanár, aki tudatlan diákjait oktatja, így szólt:
    - Hallgassatok rám... minden népnek vannak hagyományai, s nekünk, mint a kultúra és civilizáció hordozóinak, feladatunk és kötelességünk, hogy ezeket a szokásokat tiszteletben tartsuk, és ezek alapján cselekedjünk. Ebben az országban pedig a lefejezéshez szoktak hozzá az emberek.
    Manszurt azon nyomban térdre kényszerítették, s fejét elõrehajtották, de õ méltatlankodva felkiáltott:
    - Miféle igazságtalanság ez? Meg sem kérdezitek, hogy mi az utolsó kívánságom?
    Goreaut egy intéssel megállította a katonát, s jelezte, hogy hajlandó meghallgatni a halálraítéltet.
    - S mi lenne az utolsó kívánságod?
    Manszur felnevetett, s azt mondta:
    - Hadd vigyem magammal a volt feleségemet a halálba!
    Egy katona megkérdezte:
    - És mit akarsz, hol temessenek el?
    - A testem nem tesz majd különbséget féreg és féreg között.
    - Tudod-e már, hogy miért kell meghalnod? - kérdezte a tábornok.
    Manszur elsápadt, de hangja szilárd maradt:
    - "Minden pusztulásra ítélt, kivéve az Õ arcát."
    - Kinek az arca? Kirõl beszélsz? - kérdezte a tábornok értetlenül.
    Manszur folytatta, egyre alázatosabbá váló hangon:
    - "Az emberek Urához, Királyához, Istenéhez menekülök a gonosz elõl." "Ne hátráljatok meg, s maradjatok állhatatosak! Hiszen úgyis ti fogtok felülkerekedni!" "A fáraó és népe ármánykodásának pedig véget vetettünk!"
    - Vak vagy talán? Mirõl beszélsz? Mi vagyunk, akik gyõzedelmeskedtek, mi vagyunk, akik leigázták ellenségeiket! - förmedt rá a tábornok.
    Manszur azonban rendíthetetlenül tovább recitált.
    - "Urunk, irgalmazz nekünk, s vezess minket az Egyenes Útra! Egyedül Allah hárít el minden bajt, s Õ ad gyógyírt minden fájdalmunkra."
    Goreaut ebben a pillanatban gyûlöletes, szerencsétlen, gõgös, ostoba, visszataszító teremtésnek látta a földön térdelõ férfit, akinek fogalma sincs arról, hogy mi zajlik körülötte. Úgy tûnt, hogy ünnepli a siralmas véget, és nem fogja fel a helyzet súlyosságát. Hát nem érti, hogy ez büntetés, vereségének jelképe? Mintha nem is saját szavait mondaná, hanem azt kántálná, amit elõírtak neki. A tábornok megelégelte ezt az idegesítõ makacsságot, véget akart vetni a jelenetnek. Intett az egyik katonának, és éles hangon utasította:
    - Végezz vele azonnal!
    A kard lesújtott Manszur al-Háf nyakára, a fej lehullott és tovagurult, mint egy labda, amit egy gyerek rúgott meg... a fez azonban rajta maradt. A tábornok megparancsolta katonáinak, hogy szedjék le róla. De az semmiképpen nem akart lejönni, bármivel is próbálkoztak, mintha szerves része lett volna a fejnek. Ekkor Goreaut elrendelte, hogy égessék el együtt mindkettõt. Akkora máglyát gyújtottak a téren, hogy azon egy ökröt is meg lehetett volna sütni; és belehajították a fejet. A tûzben a fejbõl semmi sem maradt, mintha soha nem emelkedett volna büszkén a széles vállak fölött. A fejfedõ azonban sértetlenül került elõ, még a színe sem kopott meg. Mikor a tábornok errõl értesült, rettegés és tisztelet kerítette hatalmába. Parancsot adott, hogy a fezt gondosan õrizve szállítsák el Franciaországba, hogy ott tudományos vizsgálatnak alávetve kiderítsék mágikus erejének titkát. De soha nem jutott el küldetésének helyére, ugyanis útközben rejtélyes körülmények között eltûnt...
    Egy napon azonban újra felbukkant egy barna bõrû férfi fején, aki fegyverébõl egy harci repülõgépre tüzelt, amely Damaszkusz felett körözött, bombákat szórva a lakónegyedekre.
    Másodszorra egy koporsókészítõ fején tûnt fel. A férfi elrejtette az általa gyártott koporsókat, majd mikor felment az áruk, jó pénzért eladta õket a feketepiacon. Utoljára egy játszótéren jelent meg a fez, piros labda formájában, nevetõ gyerekek dobálták boldogan.

GHONEIM EMENI FORDÍTÁSA
 
 

HAMID SKIF

Ellenvers

A férfi aki ezt írta
egy exutcában él
Már egy exember

Öngyilkos

Dühös szívével
életét visszaszerzi

Az izzó igét
Az ajkát perzselõ lázat
Széttépi szavait
hogy géppuska öntudatot csináljon belõlük
 

A Paradicsom virágai

Egy férfi ment a mezõn
Nyomasztotta árnyéka

Keresztbe fektetve vitte a karján

Esõ hullt rá
végig az úton

A férfi szomorú volt
Meg akarta enni saját agyvelejét
lábát
hogy elfelejtse
a hiába élt idõt

Forró volt a márvány
Ráfektette lelkét és sokáig sírt
hogy megöntözze a Paradicsom virágait

SIMOR ANDRÁS FORDÍTÁSAI


ABDERRAHMAN MUNIF

Közel-keleti történet

Október 17-én, szerdán összepakoltam a dolgaimat, mielõtt elhagyom a börtönt. Október 16-án, kedden, este 6 órakor dõlt el az ügyem. Négyen voltak a fõsmasz-szer szobájában. Csak kettõt ismertem közülük, a többit most láttam elõször. A fõnökük így szólt hozzám:
    - Megjött a jóváhagyás, holnap szabad leszel!
    Nem lepõdtem meg. Maradéktalanul megfizettem mindenért mostanáig, amikor végre elhagyhatom a börtönt. Nem válaszoltam, csak a padlót néztem. Éreztem, hogy figyelik a mozdulataimat. Nehéz volt a szoba levegõje a dohányfüsttõl, nyomasztóvá tette a korábbi események emléke és a falióra ketyegése. Végül felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. Könnyû mosolyra húzódott a szája, s mikor találkozott tekintetünk, így szólt:
    - Négy-öt évvel ezelõtt kellett volna ezt megtenned. Sokat késtél a döntéssel, és ráment az egészséged is.
    Továbbra is hallgattam. Csupasznak éreztem magam, ugyanúgy, mint amikor meztelen testemen oltogatta el a cigarettáit... a hónaljamnál, az államon, a halántékomon. Az óra fél hatot ütött, és a hangjára felkaptam a fejem. Az egyik ismeretlen férfi beszélt most hozzám:
    - Sajnáljuk, nem mi akartuk így, a konokságodat hibáztasd.
    Ránéztem, s a fáradt mosoly, mely a fejemben körözött, nem jutott el az arcomig, és a szám sem mozdult válaszra. Most a másik szólt hozzám, kimérten, mintha hivatalos közleményt olvasott volna fel:
    - Nos hát... új fejezetbe kezdünk. Reméljük, nem távozol innen haraggal. Vagy talán tévedek?
    Ezt a kérdést most tették fel nekem elõször, mégis ismerõs volt, mintha már hallottam volna korábban is:
    - Orvoshoz akarok kerülni - csak ennyit tudtam eldadogni.
    - Ennek semmi akadálya. De hajlandó leszel-e jelentéseket küldeni?
    - Most csak az egészségemre tudok gondolni, és az nem teszi ezt lehetõvé.
    - Hát amennyire lehetõvé teszi... hetente-kéthetente egy jelentés.
    - Nem tehetem, nem...
    A smasszert láthatóan dühítette ellenállásom:
    - Ne legyél önfejû, mindent tönkreteszel.
    Megkérdeztem: - Leülhetek?
    Rögtön mozgolódás támadt, s maga a fõnök kínált hellyel, nevetve:
    - Hiszen nem vagy már fogoly... Ülj csak le, barátom.
    Elõre jött az íróasztala mögül, cigarettával kínált, meg is gyújtotta nekem. S hogy baráti érzületét kihangsúlyozza, jóindulatúlag megveregette vállamat.
    Hat óra elõtt megváltozott a légkör. Az egyik idegen így összegezte beszélgetésünket:
    - Holnap délelõtt távozol. Egy- két nap pihenés után elutazhatsz. Az elsõ hónapban még békén hagyunk, még a másodikban is. Azt követõen viszont feladatot kapsz. Reméljük, gyümölcsözõ lesz az együttmûködésünk, s a haza javát szolgálja... a lényeg, hogy erre minél elõbb sor kerüljön... Értetted?
    - Most nem tudok mit mondani.
    Elütötte a hatot. Az igazgató elõször sajátjára, majd a faliórára pillantott. Ráütött az asztalra, jelezve, hogy a beszélgetésnek vége. Mielõtt felálltam volna, már ki is nyitották az ajtót mögöttem. Az õr ezt az utasítást kapta:
    - Mondd meg az õrség parancsnokának, hogy a fogoly másik helyre kerül.

    Október 17-én, szerdán délelõtt 11 órakor ott álltam a börtön udvarán. Meleg napfény árasztotta el a teret, míg a papírokra vártam. Az igazgató, látva, hogy rendesen felöltöztem és még nyakkendõt is kötöttem, mosolyra húzta a száját. Rám kacsintott, s szó nélkül elment mellettem.
     Valamivel déli tizenkettõ elõtt óvatosan benyitottam a házba. Finoman kopogtam, majd beléptem. Elõször a nõvéremet pillantottam meg, amint éppen teregetett. Mellette egy idõs asszony ült, akit nem ismertem. Aniszának a meglepetéstõl s az örömtõl nyitva maradt a szája. Szólni nem bírt, csak nézett és nézett. Végül odaszaladt hozzám, s össze-vissza csókolt. Ezután hátralépett, hogy újból szemügyre vegyen. Bánat és öröm könnyei patakzottak az arcán, s közben le nem vette rólam a tekintetét. Éreztem, hogy az én könnyem is kicsordul, s felemeltem a kezem, hogy elrejtsem, de sikertelenül. Az idõs asszonyról sem feledkeztem meg eközben, illõ módon üdvözöltem:
    - Isten hozott, néném!
    Anisza újból átölelt, mintha másodszorra ismert volna fel igazán, ezúttal a hangomról. Viszonoztam ölelését, s megcsókoltam a homlokát, az arcát, a fejét. Anélkül, hogy ránéztem volna, magabiztosságot tettetõ hangon azt mondtam:
    - Aludni akarok, Anisza, nagyon-nagyon fáradt vagyok.
    Megint hátralépett, talán hogy jobban lásson. Könnyes szemében kérdés tükrözõdött.
    Megfogta bõröndömet, s jelezte, hogy kövessem.
    - Egyél elõször, majd azután alszol.
    - Nem vagyok éhes, csak aludni szeretnék.
    Két lépés után hátranézett, hogy elindultam-e. Kis mosoly jelent meg az arcán, egészen megváltoztatta a vonásait. Már majdnem megálltam, kiáltani szerettem volna. Aggódva fürkészte arcomat, s közben gondolkozott, majd amikor a folyosó végére értünk, rám mosolygott.
    - Tiszta, rendezett a szobád.
    - Most senkit sem szeretnék látni... se rokont, se szomszédokat... kérlek, hagyjatok aludni.
    Mégsem tudtam elaludni, noha Anisza mindent megtett érte. Odaadta férje, Hamid pizsamáját, tiszta alsónemûket hozott. Egy doboz cigarettát s egy hamutálat is tett az ágyam mellé. Leengedte a függönyt, s elégedetten kiment a szobából. Még utoljára visszaszólt:
    - Napnyugtakor ébresztelek.
    - Miért pont akkor?
    - Ébresszelek késõbb?
    - Majd magamtól felébredek valamikor.
    Az ágy ragyogó tiszta volt. Összehajtogattam a párnát a fejem alatt, oldalamra fordultam, s néztem a falat... Az oklevelemen akadt meg a szemem, s a bal sarkában levõ fényképen. Felkeltem, s felálltam a székre, hogy jobban szemügyre vegyem. Sokáig néztem, majd a tükör elé álltam. "Nem hasonlítunk egyáltalán egymásra. Õsz hajszálak vannak a halántékomon, a fejem tetején, a szemem fehérje halványsárga színû, s körülötte ráncok. Ki ez az ember a tükörben? Kinek az arca ez?" Ezután visszatértem a fényképhez. "A kettõ közül valamelyik meghalt! "- villant át az agyamon. Visszafeküdtem aludni. Jó illata volt az ágynak, becsuktam a szemem, s egyenletesen lélegeztem. De mégis... ez nem lehet az én ágyam, hiszen az, akié volt, meghalt. Az illata is megváltozott, jód és kórházak szagát éreztem.
    Hirtelen változtatnom kellett a testhelyzetemen. Megigazítottam a párnát, s megpróbáltam aludni, azonban mindenféle gondolat gyötört: Mit csinálhatnak most? Egy óra elmúlt, tehát szieszta van. Az ebéd negyed egykor ér véget, tíz percnél nem kapunk többet. Haszib nem mondana le a szokásairól... Délután mindig aludnia kell. Aszmat is alszik... de vajon Amdzsad? És Ibrahim? Õk egészen biztos, hogy nem alszanak... egyikük sem. Hiszen van mirõl beszélniük... S jól tudom, hogy mit mondanak. Kétszer is fültanúja voltam. Amdzsad sírni fog. Az elõzõ két alkalommal is sírt. Nem beszélt, s viszolygott Ibrahim szavaitól. Amikor már mindenki alszik, õ még ébren fekszik a szórt fényben, és sír, de nem akarja, hogy ezt mások is lássák. Õ nem mond rólam semmit, behunyja a szemét, s már távol jár mindentõl. A többiek szájából viszont súlyos szavak fognak elhangzani. De miért kellene félnem most? Mielõtt aláírtam azt a papírt, nem éreztem semmi megbánást, de amikor meghallottam a toll sercegését, megrettentem. Utálatos volt a tinta szaga, s a tenyeremet elöntötte a verejték. Miután elvette a papírt, az igazgató így szólt:
    - Ameddig még itt vagy, titokban tartjuk a dolgot... a társaid is hamarosan sorra kerülnek...
    Hosszú ideje nem írtam alá a nevem. Vajon most ugyanúgy írtam-e alá, mint ahogy szoktam? Utoljára négy évvel ezelõtt került rá sor. Akkor még, mielõtt odahelyeztem volna a nevem, mindent figyelmesen elolvastam. Fel is dühödtek, s veszettül szidalmaztak. Gúnyosan mondták:
    - Nézzétek csak! Fél vállalni a szavait!
    Némán, gyûlölettel néztem õket. Miután elolvastam az elém rakott nyilatkozatot, néhány szót kifogásoltam.
    - Töröld csak ki azokat a szavakat, amelyekkel nem értesz egyet, és aztán írd alá!
    Két mondatot kihúztam, s utána aláírtam. Mielõtt elhagytam volna a helyiséget, arcon köptek, és egy rúgást kaptam a bal vesémbe. Aztán belöktek egy cellába. Néma haraggal meredtem az õrre, majd a földre tévedt a tekintetem, ahol tócsába folyt össze a vérem... Nem, ez nem ugyanaz az aláírás! Most sokkal gyorsabban írtam alá, de következménye sokkal hosszabb és zavarosabb lesz. Az igazgató elégedetten vette át a papírt. Cigarettával kínált, s lassan, nyomatékosan azt mondta:
    - Allahra, ezt négy évvel ezelõtt kellett volna megtenned, de hát az ember a saját kárán tanul.
    Némán megráztam a fejem. Ez az ember, aki most itt állt velem szemben, teljesen más, mint az, akit négy évvel ezelõtt megismertem. Testesebbnek tûnt, s keze súlyosabbnak...
    Mit mondhatnak most rólam? A rituálé már kora este megkezdõdik. Így volt ez az elõzõ két alkalommal is. Este elcsendesedik a börtön, s a fõnök kedélye is lecsillapodik a hosszú szieszta után. Legutóbb, amikor Nadzsib írta alá azt az átkozott papírt, felsorakoztatott minket. Egy rövid botot tartott a kezében, elõször azt gondoltam, hogy fából van. Amikor azonban az asztalra dobta, fémes csengést hallottam... Az íróasztal mögött ült. Gyenge zöld fény világította meg, hideg színbe borítva a helységet. Meredten néztük, miközben tekintetét fel-alá járatta közöttünk. Miután minden egyes arcot jól megnézett, megrázta a fejét, s így szólt Amdzsadhoz:
    - Gyere közelebb, kedvesem, és olvasd fel hangosan ezt!
    Amdzsad odabotladozott a feléje nyújtott papírhoz. Arca piros volt a láztól, s a hideg zöld fényben lila színt öltött.
     "Én, Nadzsib Szálim, szabad akaratomból, felelõsségem teljes tudatában kijelentem a következõket ..."- amint az elsõ szavakat kiejtette, elcsuklott a hangja, s megrándult az arca. Leengedte az írást, s értetlenül rázta a fejét. A fõnök felugrott, s ráordított: - Olvasd tovább, te dög! Olvasd hangosan!
    Amdzsad habozott egy pillanatig, ellenállni, ellenszegülni próbált talán. A mellkasára lecsapó bot azonban folytatásra késztette. De ez még csak a kezdet volt... Egyenként felolvastatta velünk a nyilatkozatot. Miután befejeztük, diadalittasan visszaült az asztalához. Újból végigmért minket, s lassan, élvezettel megkérdezte:
    - Na, ki lesz a következõ?
    Mivel hallgattunk, bólintott, s folytatta.
    - Így kezdték mindannyian... Ha nem ma, hát holnap. Meg fogtok törni, egytõl egyig. Aki holnap írja alá, fogolyként teszi. Ha viszont most szánja rá magát, akkor innen egyenesen az utcára távozik, szabad emberként. Majd én eljuttatom hozzá a dolgait... Na, mi lesz? Senki sem jelentkezik?
    Nem tetszett neki a konokságunk. Ráütött az asztalra, s felállt. Odajött hozzánk, körbejárt minket, majd nekitámaszkodott asztalának. Most egyenesen hozzám intézte a szavait:
    - Idefigyelj, te fattyú! Bizonyisten visszajuttatlak az anyádba! Te is térdelni fogsz elõttem!
    Nem néztem rá. Most Amdzsadhoz lépett.
    - És te is, virágszálam! Anyád szerelme, te! Te sem akarsz beismerõ vallomást tenni?
    Hirtelen stílust váltott: - Édesanyádnak mekkora fájdalmat okoztál. Minden áldott nap eljön ide, és azt mondja: " Az én kicsi fiam nem tehet semmirõl! Kérlek, engedjétek haza!"
    Most megint visszaváltott:
    - Valld hát be, s magam vágok birkát az ünnepen neked és a ringyó anyádnak!
    Ibrahim, Aziz és a többiek ugyanígy sorra kerültek. Minden létezõ szitok s gyalázkodás elhangzott. Öt évvel ezelõtt, amikor elõször láttam azt az állatot, olyan ártalmatlannak tûnt, mint egy félénk kamasz. Tekintete nyugtalanul ugrált, s nem nézett soha egyenesen az ember szemébe. Most egy ordibáló stricire emlékeztetett leginkább.
     Egy idõ után belefáradt az ocsmányságokba. Le kellett feküdnünk a földre, s nekilátott, hogy megdolgozzon minket a cipõjével. Ibrahimnak rálépett a nyakára, teljes súlyával ránehezedett, s közben másik lábát szabadon lengette. Azizt még az elején nekitaszította a falnak...
    Biztosan most is a fellépésére készülõdik. Kettõ elõtt kimegy az irodájából, s ötkor visszatér. Röviddel utána megkezdi a rituálét, ennek ma én leszek a fõhõse... Így szól majd hozzájuk:
    - Hát nem megmondtam, hogy egyszer mindannyian megtörtök?! Mennyien maradtatok? Holnap vajon melyikõtök tesz vallomást? Amdzsad, ha nem sietsz, már csak a halotti imát mondhatjuk el fölötted! És te, Ibrahim! Barátom, Ibrahim! Veled mi a helyzet?... Csak nem emlékmûvet akartok magatoknak? A rettenthetetlen Amdzsad! Barom Ibrahim! Kire hagyod a kölykeidet, amikor megdöglesz? Szégyelld magad, te hõs! Nálad keményebb gyerek adta most be a derekát!
    Engem tartottak a legkeményebb fejûnek. Néhány alkalommal bizalmaskodó hangot ütve próbált meggyõzni a fõnök:
    - Írd alá azt a papírt, s majd meglátod... azután az õ ellenállásuk is megtörik. Különben mind elõtted fognak betörni, te leszel a leghosszabb ideig börtönben. Nagy hatással leszel rájuk, ez egészen biztos. Hallgass rám, Radzsab, fogadd meg baráti tanácsom! Eleget tûrtél, tûrjenek ezentúl mások helyetted! Ne légy bolond!
    Forog velem a mennyezet... Ez a szoba már nem az én szobám. Az ágyat sem láttam még ezelõtt, most alszom rajta elõször. Minden megváltozott... nem, én változtam meg.
     Tegnap este még más voltam. Este hatig erõs ember voltam... egészen pontosan hat óra elõtt néhány percig... Ránéztem az órára, azt akartam, hogy bukásom utolsó tanúja legyen.
    Ezek az emberek behízelgõ szavaikkal halálos ellenségeim voltak, és maradtak... mind a négy az ellenségem. Az óra volt az egyetlen semleges résztvevõ... hat elõtt négy perccel... vagy talán öt perccel... tegnap este még erõs ember voltam... igaz, mondtam nekik bizonyos dolgokat néhány nappal ezelõtt, de ki tudna rákényszeríteni, hogy visszavonjam?...
    Éppen ebédeltünk, mikor szólítottak. Kevéssel a megszokott idõ elõtt hozták az ételt. Kenyérre tettem a kebabot, és enni kezdtem. Ízletes volt... A megegyezés után már nem tudtam a maradékhoz nyúlni. Hideg és ízetlen lett a kebab... s a többiek is már rég befejezték az evést. Hosszasan néztek, majd Ibrahim megkérdezte:
    - Késtél. Sokáig elvoltál. Mi történt?
    Figyeltek, s várták azokat az átkozott szavakat. Nem tudom, hogyan nyögtem ki végül:
    - Orvosi ellenõrzés.
    - Délután?
    Ezt Aziz kérdezte, miközben elindult a tálcájával. Nyugalmat erõltetve magamra válaszoltam:
    - Nagyon leromlott az állapotom, már a végemet járom.
    Hallgattunk... Mindannyian gondolkoztak, kivéve Amdzsadot, aki elment vizelni a sarokba. Sötét szemeket meresztett rám, sejthetett valamit. Majdnem kiesett kezembõl a tálca, ahogy vittem vissza az ebédemet, befejezetlenül. Elárult-e az arcom? Az igazgató megígérte, miközben elrakta összehajtogatott beismerõ vallomásomat, hogy csak távozásom után kezdi majd el a leleplezõ színjátékot.
    Egész éjjel nem aludtam. Amdzsad négy-öt alkalommal felemelte a fejét, mint valami ragadozó, s figyelte, hogy alszom-e. Igyekeztem egyenletesen venni a levegõt, s legyengült állatként menekültem tekintete elõl. Egyszer oda is jött hozzám, s egészen közel hajolva hallgatta lélegzetvételem ritmusát. Gyakran mondogatta:
    - A lélegzetvétel elárulja, hogy az illetõ alszik-e vagy sem. Az alvó egyenletesebben veszi a levegõt.
    Valahányszor nyugtalanság kerítette hatalmába, elkezdett körözni a cellában, sorra járta az alvókat, és figyelte az arcukat a gyenge fényben... Csak azután folytatta a járkálást, miután meggyõzõdött arról, hogy mindannyian alszunk. Végül mindig leült a vasajtó mellé.
    - Sokat fogunk még aludni... az alvás a halál kisöccse. Csak annyi különbség van köztük, hogy az utóbbi hosszabb ideig tart. Rövidítsétek le az alvásotokat, hogy minél tovább élhessetek! - figyelmeztetett minket nem egyszer.
    Az utolsó éjjel mindannyiuknak világított a szeme, megérezték, hogy valami történt, a légkör hirtelen más lett. Ránk nehezedett súlyos árnyékával a szomorúság, s teljesen megbénított bennünket. Ordítani szerettem volna, ráborulni Amdzsad vállára, és kisírni magamat. Ragadozó-szemükben tükrözõdõ gondolataik az ilyesfajta érzelemnyilvánításra azonban nem bátorítottak. Ibrahim, miközben a vödörbe vizelt, anélkül, hogy felém nézett volna, így szólt:
    - Radzsab... adtak valami új gyógyszert?
    Miért említi betegségemet éppen vizelés közben? Talán hasonlóságot vél felfedezni a kettõ között? Valamilyen homályos célzás ez a megtörésem és a húgy közötti kapcsolatra?...
    Biztos, hogy effélék fordulhattak meg a fejében, különben miért kérdezte volna ilyen furcsán.
    - A gyógyszerek már úgysem használnak. Halálomon vagyok, Ibrahim - válaszoltam.
    Anélkül, hogy begombolta volna a nadrágját, odalépett hozzám, s olyan tekintettel nézett rám, mintha valahonnan lelke legmélyérõl fürkészett volna. Arca csak homályos tükörnek tûnt. Azonnal elfordultam, nem álltam a nézését. Ez az utolsó éjem odabent olyan nehéz volt, mint egy halvaszülés.

SÁRKÁNY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA