CSALA KÁROLY

Invokáció a költészethez

Múzsa, ki nyögsz képzeleted ketrecében,
megtanulhatnád már, hogy szart ér a csapongás:
mert milliószor becsesb a végtelen valóság -
S ha nem lesz tiéd, hát nem. Nyugodj bele szépen.
 

Egy kis séta

Sötét üvegfal fölött fényes álom... frászt: ólom a hold.
Az ember gyomrában görcsös dal zakatol.
Nemhiába fúj a szél, fura hangon zenél:
Elmélázik az emberfia, elnézdegél -
"Haladj tovább!" Csak szemöldökével intett
a bankot õrzõ kétlábú szelindek.
 

 Hiába volna bármit

P. Gy. tûnékeny emlékére

Tette elõttem a hitet,
végig az utcán s a kis hídon át,
magára figyelõ, mást meg nem halló
megszállott módján,
a demokráciáról.
Ezerkilencsázhatvankilencet írtunk talán.
(Most egyre többet.
Meghágtuk már a millennium gerincét.)
Itt van, íme, a vágyott kor már,
a fejtegetett és hirdetett csodarend,
az álmodott álmok próbája.
Õ meg már nincs itt, az álmodó harcos,
hogy naponta szembesüljön.
De hát egy hiszékeny és iszákony költõn,
amúgy is, hiába volna bármit,
barátilag vagy akár ellenségileg,
hiába volna bármit számonkérni.
 

 Üzletrendõr

"... ront vagy javít,
de nem henyél."

A lenullázott generális
új biznisz után néz máris,
új barátot szerez párat,
nem henyél: ront. Sosem fárad.
 

 Villámsors

Beléd van ékelve az istennyila,
vigyázz, ki ne akadjon!
(Fagyott villám a sors,
viszed magaddal
háríthatlanul.)
 

 Macskazsáner

Ablakba ült az élvezet.
Üveg mögött madárraj csereg.
Vadászni, álomban, mi jó!
Ablakban alszik Cicmír Mityó.
 

Ifjonti görcs

Apáink verslopási kísérleteit
nem jogerõsen ítélte el a kor.
Miféle szentigaz költészetet
várhattok tõlünk el akkor?
 

Versenyszellem

Zabáljon csak a vastag!
A számlát a vékony állja.
Szoruljon háttérbe, akinek
vékony a dongája!
 

Tokaji légy

Tokaj szõlõvesszején
ül egy zöldesbarna légy.
Gazda a birtokán.
Kistulajdonos.
 

Viszonylat

A valóság is létezik,
nemcsak a fantazmagóriák.
Utcai gépezet halad éppen
a szomszéd kutya tagjain át.
Közben kötetek telítõdnek
életvédõk buta betûivel:
a múlt hülyesége a jelenbõl
a folytonos jövõbe ivel.
 

Tévé

Tanult mosollyal
világra szól
a ragadozó-bemondónõ
a vészhírek képernyõjén.
 

Melléduma

Aki bamba s erõszakos,
a magáét nézi, bármit papoz
nemzetrõl, nemzethalálról:
önhasznára gondol az bárhol.
 

Aszálykor

Hol víz volt
meztelen meder
pucér és rücskös
szárítkozik most
tócsája sincs már
sara sincsen
hogy egy picit is
a múltra meg a
jövõre intsen.
 

Közönséges

"Sajgó fény, intõ távol"*
nem állok messze a makulától
ember vagyok és közönséges
érdemes rá hogy megégess.
 

 Egyszer volt költészet

Lotyó lett a szép szó (s kabinet a klotyó),
kéjrõl ábrándoztak holmi pézsmaszagban,
húsuk lüktetését vallották vagyonnak,
mocskos mámorokban tisztelték a törvényt;
únt életüket vad lázadásnak látták,
s hogy érte megszolgált bérük az öröklét.
 

* Federico García Lorca szavai
 

TAKÁCS TIBOR

Ugyanaz és mégse

1.
Szalóky György kiszállt az autóból. Jókedvû volt, vidám. Tárgyalásról jött, minden az elképzelése szerint sikerült. Már reggel tudta, hogy jó napja lesz. Hat elõtt öt perccel megitta két adag kávéját s közben a SAT 1-re pattintotta a távirányítót, s megnézte, hogy mit mondanak mára a csillagok... Szerelem: 5, esély: 5, pénz: 4, egészség: 4. Szinte maximális lehetõséget ígért a júniusi nap. Már-már kora nyári volt a meleg, pedig csak nemrég múlt tíz óra. Beállította a parkolóórát. Éppen indult volna, mikor a szemközti szabad helyre beállt egy fehér Honda. Nem szokta más autóját nézegetni, de ennek nem égett a bal féklámpája.
    - Asszonyom - szólt be a félig nyitott ablakon -, rossz a féklámpája.
    - Köszönöm a kedvességét... - szállt ki egy szõke nõ a kocsiból, és egymásra néztek. - Te vagy az, Gyuri? - lelkesedett. - Hát itt kell találkoznunk? Hány éve nem láttuk egymást?
    A férfi tûnõdött. Ki lehet ez a nõ? Mivel a nevén szólította, valahonnan ismernie kell, de hogy honnan, fogalma sincs. A múlt héten volt a harmincadik érettségi találkozója, eddig egyetlen egyre se ment el, és most is kár volt. Elfelejtette a neveket, a hajdani arcokat összerombolta az idõ. Õ szakállt növesztett, mások megkopaszodtak, mindenki megváltozott. Egyik osztálytársa azzal ejtette bámulatba a társaságot, hogy felmondta az osztálynévsort, miközben õ alig egy-két névre emlékezett. Szalóky György mindenkinek csak Gyurka volt. A Gyurit utálta. A Gyurka férfias volt, és nem törõdött a hülyék csúfolódásával: "Gyurka, olyan mint a hurka!"
    Ezt a nõt ismernie kellene, de vajon honnan?
    - Tíz éve, húsz éve? - kérdezett vissza. - Vagy még régebbrõl?
    - Számítanak is az évek? Tudod mi számít, Gyuri...?
    - A Gyurkát jobban szeretem - ajánlotta.
    - El sem tudom képzelni, hogy a Gyurkát hogyan lehet szerelmes ölelés közben a füledbe súgni? Hová mész? Elkísérsz? Van valamennyi idõd rám?
    - Éppen nem rohanok... Gyere, üljünk ki a Duna-parti teraszra, onnan a vízre látunk...
    A férfi megpróbálta emlékeiben kinyomozni, hogy vajon honnan ismerheti ezt a csinos nõt? Ki lehet? Élete melyik szakaszában találkozhatott vele? És egyáltalán, mi történhetett közöttük? Mennyi kérdõjel. Milyen kár, hogy nemcsak neveket ejt ki emlékezete, hanem az arcmemóriája is fölöttébb pocsék. Persze, valahonnan ismerõs, nyilván találkoztak is, lehet, hogy csókolóztak, vagy talán...
    - Te hogyan súgtad a fülembe?
    - Hát nem emlékszel?
    - Emlékeznem kell?
    - Látod, ezt irigylem a férfiakban, ezt a könnyedséget, ahogyan átlépnek saját árnyékukon, ahogyan elfelejtik múltjukat. Csak úgy akarnak emlékezni, mint egy valaha-volt részegségre.
    - Ne beszélj rébuszokban.
    - Te kérdezted, hogy mire kell emlékezned. Semmire. Már nehogy lelkifurdalásod legyen. Mi nõk, hálistennek, mások vagyunk. Megõrizzük, ami szép volt, és igyekszünk elfelejteni a rosszat. Félelmetes vagy, Gyuri... Belém se karolnál, be vagy gyulladva, biztosan azért, mert félsz, hogy meglát valaki és befúj a feleségednél, ó, az erõs férfiak a világ leggyávább teremtményei. Teszed, hogy nem emlékszel és akkor szégyelld magad, de ha nem akarsz emlékezni, akkor is.
    - Jól van - vallotta be -, megadom magam. Homályosan emlékszem...
    - Látod, ez a balladai homály. Elrontottam a napodat? Nem kellett volna szólnom, de elengedlek ha akarod, elsétálunk a teraszig, nézzük egy kicsit a Dunát. Én arra gondolok, itt van mellettem egy klassz férfi, mert elõnyödre változtál, én ugyan a szakállasokat speciel nem szeretem, de téged kiemel a sokaságból, te ettõl valaki vagy! A teraszon nem tartok igényt a cappuccinódra, visszakísérsz az autómig, s marad a nagy kérdõjel: ki volt ez a nõ? Este lefekszel, és nem öleled át a feleséged, vagy ha átöleled, arra gondolsz, hogy milyen lehetett velem akkor, és milyen lehetne ma? Mitõl menekülsz meg, nem is tudod. Vagy a mennyországtól, vagy a pokoltól. Egyébként hol dolgozol, milyen a feleséged, hány gyereked van?
    - Egy.
    - Akirõl tudsz. És akirõl nem?
    - Senki sem jelentkezett még... Csak nem...?
    - Ugyan, én sose voltam liba, gondoltam ennyit tudtál rólam. De mások?
    - Tudsz valami szebbrõl is beszélni?
    - Hol maradt, uram, a megszólítás? Fogadok, hogy a nevemre se emlékszel. Akarsz találgatni?
    - Ildikó?
    - Víz...
    - Ági?
    - Víz...
    - Márta?
    - Víz...
    - Feladom. Visszaélsz azzal, hogy összevillant a szemünk, hogy udvarias voltam. Nem találgatok tovább. Kész! Vége! Azért a cappuccinót igyuk meg. Nézzük a Dunát. Keresgélhetjük elúszott emlékeinket, amire nem emlékszem, s amiket régen elsodort a folyó.
    - Szabad a gazda?
    - Szabad.
    - Tudom, most azt hiszed, hogy sose találkoztunk.
    - Ezt nem mondtam és nem is gondoltam...
    - Olyan mindegy. Pedig én mindent tudok rólad.
    - Mi az a minden?
    - A neved Szalóky György, stimmel?
    - Igen. Mit tudsz még rólam?
    - Ifjúkorod legendás szerelme volt... Kemény Eszter.
    - Stimmel. És te ki vagy?
    - Eszter húga, Cecília.
    - Istenem, Cilike...
    - Most már Cecília. De te sose vettél észre. Megnyugodhatsz, játszottam ez kicsit, láthatod, nem lehetett közöttünk semmi. Eszter tíz évvel idõsebb nálam. Én gyerekfejjel imádtalak, most már elmondhatom. Rettenetesen irigyeltelek a nõvéremtõl. Milyen gonosz volt az a világ. Rám se néztél, vagy ha igen, csak átnéztél rajtam. Mit tudom én, hogy Gyurka voltál-e, vagy Gyuri? Tudod, ki voltál nekem? Gyuri bácsi...
    Akkora kõ esett le szívérõl, mintha a Lánchídról szakadt volna egy hatalmas kõtömb a folyóba. Nem szereti múltja tanúit. A nõk késõbb akarják beváltani a hajdani üres váltóikat.
    - Megölelhetlek - kérdezte felszabadultan -, bocsánatkérés helyett?
    - Majd megmondom a nõvéremnek, hogy bezzeg most ölelgetsz, de amikor én szerettem volna...
    - Most mondtad, hogy kislány voltál. Nyolc vagy tíz? És emlékszel rám? Ne válaszolj... Ez egyszerûen nem lehet igaz - állapította meg -, ilyen találkozás csak a mesékben van...
    - Vagy a giccses filmekben, vagy az életben.
    - És mi van Eszterrel?
    - Tudom, hogy most is õ érdekel. Megvan, és kész. Tudsz róla valamit? Akarod látni. Egyébként író lett.
    - Író? - álmélkodott. - Kemény Eszterrõl sose hallottam.
    - Neki ez túl köznapi név volt, azt mondta, valami elõkelõbb, jobb hangzású név illene hozzá. Keméndyre magyarosított.
    Zsákutca, állapította meg a férfi. Úgy kell neki, miért nem rázta le az elsõ pillanatban ezt a nõt. Nem akar tõle semmit. De a kíváncsiság. Rettenetes lenne, ha minden valaha volt szerelmével találkozna... A múlt a volt kategóriájába tartozik. Évek, mindent betemetõ évek telepedtek rá. Ilyenkor semmi sem számít, fõleg az nem, ami hajdan történt. Hordott magában egy kellemetlen emléket. Legalább tíz éve, hogy a Normafánál összetalálkozott Ágnessel, egyetemi szerelmével. Még házasságra is gondolt, de valami miatt elszakadt a szerelmük. Sétált a férjével és két csöpp cserekével. Udvariasan köszönt. Ágnes tovább ment. Nem fogadta a köszönést. Nyilván oka volt rá. Ha megállnak beszélgetni, nem tudott volna mit kérdezni. Ágnes után fordult. Ebbe volt szerelmes? Milyen tehén lett. Milyen kegyetlen egy kései találkozás. Most elmegy. De mégse úgy, hogy ne lehessen folytatás.
    - Sajnos, rohannom kell - fizetett -, visszakísérjelek az autódhoz? Nekem itt van dolgom, kétszáz lépésre. Istenem, még most se akarom hinni.
    - Hívj fel, ha találkozni akarsz velem. Itt a névjegyem. Most adhatsz egy búcsúpuszit, Gyurka...

2.
Két nappal késõbb, délután négykor. Ugyanott, ugyanabban a Dunára nézõ preszszóteraszon. Cecília szebb, mint legutóbb, változtatott a frizuráján, másként festette ki a szemét, macskásabbra húzta a vonalakat.
    - Ugye, hihetetlen? - kérdezte, miután a történet végéhez ért.
    - Ha nem a húgocskám meséli, el sem hiszem. Ennyivel elintézett, hogy azt tudja rólam, amit a magafajta olvas. Más nem érdekelte? Nem érdeklõdött? Meséltél a válásaimról?
    - Rólad semmit sem kérdezett. Semmit. Érted? Te elhanyagolható emlék vagy a múltjában. Hány éve voltatok szerelmesek? Harminc?
    - Harminckettõ... De mirõl ismerted fel?
    - Mert nekem nem játék volt, mint neked. Nekem õ volt az elsõ ideálom. A legszebb férfi. Vágyakoztam, hogy egyetlen pillantást vessen rám. De akkor én voltam a Cilike. Hogy gyûlöltem a nevem. Szerettem volna a karjába omlani, de egy tízéves kislányt senki sem vesz észre. S õ téged szeretett.
    - Látod, engem is elfelejtett.
    - Ahogyan te is õt. Csakugyan itt akarsz ülni, amíg meg nem érkezik?
    - Ha nincs ellenedre.
    - Azt mondtad, csak fél négyig érsz rá.
    - Mégis megnézem magamnak.
    - Már semmi közöd hozzá.
    - És neked van?
    - Lesz!
    - Kötve hiszem. Ne felejtsd el, abban az idõben még más erkölcsök uralkodtak, mint manapság. És minden férfi szeret a történet végére pontot tenni. És mi akkor nem jutottunk el a teljességhez.
    - Ó, megszólalt benned az írónõ.
    - Tudja, hogy írok?
    - Sajnos, elárultam, hogy te vagy Keméndy Eszter! Ha mégis megvárnád, kérdezd meg, hogy olvasott-e tõled valamit? Egyébként azt se bánom ha itt maradsz, úgyis mindig témahiányban szenvedsz. Ma tanulhatsz valamit... Kaphatsz egy különleges és nagyszerû élményt. Megírni valót.
    - Adtak nekem elég élményt a férjeim.
    - Meg a szeretõid.
    - A szerelmeim.
    - Mondhatjuk ilyen fennkölten is, ha csillogtatni akarod a stílusodat. Látod, valamit tanultam tõled. Ha láttad volna, mennyire megijedt Gyuri...
    - Gyurka!
    - Nekem Gyuri, és én így becézem majd... Szóval, kíváncsi vagy rá?
    - Csak tudatni szeretném, hogy mit veszített azzal, hogy...
    - ... hogy másba szeretett?
    - Én hagytam faképnél, mert kinevetett egy versemért.
    - Azóta gyûlölöd a kritikusokat?
    - Ne keverd össze a kritikusokkal, akik valóban gyûlölni valók, arról mondanak véleményt, amihez nem értenek. Ha eddig nem mondtam volna tudd meg, valahány kritikus van a világon, mind író szeretett volna lenni... Csak nem sikerült. Ha jót olvasnak, savanyú a szõlõ... Vedd tudomásul, egy valamirevaló író csakis a dicséretre kíváncsi.
    - Mint mi, a szerelemben.
    - Éppen úgy. És képzeld, most kívánnám Gyurka dicsérõ szavait...
    - Tudod, eddig sokat képzeltem rólad. A nõvérem, az írónõ... Ez valami fényt vetett rám is. Irigység lengte be a férfiak tekintetét, ha rólad beszéltem. De ha te most azt hiszed, hogy ez a hajdanvolt szerelmed majd éppen a te megkopott bájaidra kíváncsi, akkor leszerepelsz elõttem. Rájövök, hogy nem ismered az életet. Nézz rám. Tíz évvel vagyok fiatalabb nálad. Látod, nekem még nem kell a melltartó. Feszes a bõröm. Kívánnak a férfiak. Jól van, neked sem kell szégyenkezned, elég jól tartod magad. Egy tízest nyugodtan letagadhatsz... De ugye, nem gondolod, hogy egy férfi, jelen esetben Gyuri, az öregebb, pardon, a meglettebb korú után nyúl, amikor könnyen kaphat fiatalabbat is, például engem... - sóhajtott - akkor majd újra téged választ?
    - Te megbolondultál, húgocskám. Mit fantáziálsz? Kell a fenének ez a Szalóky György, akkor se kellett, régen se volt az esetem, csak éppen... tudod, most egy olyan sztori foglalkoztat, ami illik mihozzánk. Adva van két nõ, mellesleg testvérek, mint mi, és ugyanabba a férfiba szerelmesek. Megszerzik, magukba bolondítják és osztoznak rajta. Nem izgalmas? Nem kellene nekünk is kipróbálni az ilyenféle játékot? De ehhez élmény kellene. Sajnos, mi nagyon elmaradtunk a mai húszévesek szexörömeitõl. Istenem, ha visszafiatalodhatnánk! Nem kellene kipróbálnunk... Tetszik az ötletem? Mit szólsz hozzá?
    - Marhaság... Még meg sem kaptam és adjam át neked? Vagy úgy gondolod, hogy egyszerre együtt, hárman az ágyban? És ha neki kedve ellen való, Ha nem akar?
    - Minden férfinak ez a vágya, vagy ha úgy jobban szeretnéd hallani: az álma. Két nõvel, egyszer az életben. Mi felajánljuk neki. Mit szólsz hozzá?
    - Nem közösködöm veled. És versengeni se akarok, s éppen nem az ágyban. Mindketten azt kérdeznénk a végén, egetverõ féltékenységben: melyikünk volt a jobb? S valaki veszítene. Te vagy én.
    Eszter cigarettára gyújtott, hogy leplezze idegességét. - Bolondok vagyunk, álmodozók és hülyék. Valaki feltûnik a múltból, és összeveszünk. És azt se tudjuk, mit akar a férfi? Itt hagylak. Elmegyek. Nem várom meg, szabad a pálya, kishúgom. De beszámolási kötelezettséged lesz. Érted? A férfi a tied, a téma az enyém. Te átéled, én megírom.

3.
Szalóky György messzirõl integetett. Kezet csókolt, és a fekete diplomata táskából elõvarázsolt egy szál piros rózsát.
    - Így kell hozni? - kérdezte örömmel Cecília.
    - A virág kettõnkre tartozik, mint egy szerelmi vallomás - felelte, de máris azt kérdezte: - Ki állt fel az asztalodtól? A barátnõd?
    - A nõvérem.
    - Eszter? Én meg lelassítottam, nem akartalak zavarni a beszélgetésben. Ha tudom, hogy õ...
    - Rohantál volna, ugye?
    - Nézz csak a táskámba - nyitotta ki -, látod, találtam egy könyvét otthon, egyet meg az antikváriumban, gondoltam, téged kérlek meg, dedikáltasd a feleségem nevére, azt mondja: baromian tud írni Keméndy Eszter. Ez a stílusa, mármint a feleségemé.
    - Ha ezt sejti a nõvérem, isten bizony maradt volna.
    - Mit kellett volna sejtenie?
    - Hogy a feleséged is imádója.
    - Látod, ebben ez is szép.
    - Te nem imádod?
    - Csak egy könyvét olvastam el tegnap éjszaka, hogy is mondjam, nem ismertem a hajdani szerelmemre. El nem tudtam képzelni, hogy ilyen okos lett. Hogy ennyi élettapasztalatot szerzett. Hogy igazi író. Szép a stílusa. Nekem ugyan elég újszerû az idõsíkokban való örökös ugrálásával, de élvezetes, egyszerûen olvastatja magát.
    - És mit szólt feleséged a találkozásunkhoz?
    - Csak megemlítettem, mint a véletlen fantasztikus játékát.
    - És?
    - Nincs és!
    - Most tudja, hogy itt vagy?
    - Nem. De miért akarsz azonnal mindent tudni?
    - Mert érdekel.
    - Ha Eszter lennél, megértenélek.
    - Mert õ író, és az írók szeretnek mindent tudni, látni, átélni...
    - Most mesélte el - merészkedett elõ Cecília az elõbb hallottakkal -, képzeld, olyan sztorit forgat a fejében, amiben nem a klasszikus szerelmi háromszög szerint mennek a dolgok: férj, feleség, csábító, hanem egy férfi és két nõ, egyszerre... Érted te ezt?
    - Izgalmas lehet.
    - Próbáltad már?
    - Ne haragudj, de ez magánügy - hárította el a kérdést -, ilyet legfeljebb az ágyban lehet megbeszélni szeretkezés közben vagy után.
    - Szeretnéd?
    - Kikkel?
    - Találgathatod...
    - Hagyd ezt abba... Ti biztosan fogadtatok. Ebben Eszterre ismerek, régen is kinevetett...
    - Nem te nevetted ki a verseit?
    - Az más volt. Akkoriban nem szerettük a lírai ömlengést! A fiataloknak szavak helyett tettek kellettek. Ölelések, csókok, fogdosások, úgy bizony, Cilike kisasszony, a lényeg.
    - Talán csak kellett volna...
    - Mit tagadjam. Ez az elõbbi, hogy ti... velem, hármasban, ez ugye, csak játék? Ilyen õszintén még senki sem nyilvánított véleményt a második találkozáskor. Azt se tudom, milyen vagy. Nekem lángolás kell, vágyakozás, felfokozott érzés, szerelem... Tudom, ósdi vagyok, lelkizõ, de nem tehetek róla. S nehogy arra gondolj, hogy a feleségem... Szabadok vagyunk. Nincs beszámolási kötelezettségünk. Mindkettõnknek ez a második házassága. Mi nem ismerünk jó házasságot, de a mienk az! Kivétel! Igen, ha nem mondod, akkor is nyilvánvaló, hogy ezt Eszter javasolta. Te voltál már hármasban?
    - Ez meg az én magánügyem. Felelnem kell? Akarod hallani? Ha azt mondom: nem voltam, de szeretném kipróbálni, Gyuri bácsi mit mondasz?
    - Jól van, viccelsz, baleknak gondolsz, közrefognátok, kinevetnétek... Ezt hagyjuk is abba... Mit ittatok, Fizetek...
    - Elmégy? Megsértõdtél? Éppen rám? Folyton Esztert imádtad és rám sose néztél. Azt mondtad, hogy gyerek vagyok. Pedig felnõttem. Volt két férjem, három szeretõm, most is van, ha akarod tudni, s még csak 38 éves vagyok, kor ez, mondd, nem tagadhatnék le tíz évet?
    - Többet is.
    - Ne menj el így. Ha egyetlen délutánt vagy éjszakát veled tölthetnék, esküszöm, kiirtanálak a szívembõl. Te nem tudod, hogy mit jelent álmodozni a férfirõl, igen, rólad, ne nézz rám ilyen elkeseredetten. Ezt én találtam ki, nem az a habókos Eszter. Tudod, miért feküdt le legutóbb egy mai újgazdaggal? Mert ezt a még nem ismert világot akarja megírni. Belülrõl. A maffiózókét. Így akar belelátni mindennapjaikba. Nem, nem riportkönyvre gondolt, ez nem az õ mûfaja, az övé egészen más. Te ismered a mai laza erkölcsöket? Naná, hogy ismered, a mai érzelem nélküli érzést. Mi, érett nõk sokat vesztettünk. Ezek a mai csitrik falják a fiúkat, volt már neked is gyereklány szerelmed?
    - Már megint monologizálsz. De olyan jól áll neked. Édes vagy ettõl. Hanem csakugyan mennem kell.
    - És a könyvekkel mi lesz?
    - Odaadnád Eszternek? Beleteszem a névjegyemet. Szép, érzelmes beírást kérek... Egyet nekem, egyet a feleségemnek, a névjegyre írom a keresztnevét, hogy el ne felejtse: Veronika. Így szereti. Én Verának hívom...
    - Most is rá gondolsz? Ilyen bolond vagy, Gyurika?
    - Jaj, ne becézz. Így végképp nem szeretem a nevemet. Rohanok. Tárgyalásra megyek. Na, adj egy puszit, te álmodozó... És kézcsókom Eszternek.

4.
Feküdtek az ágyban. A férfi most riadt fel pillanatnyi álmából. Egy kis ideig nem tudta, hol van, ki fekszik mellette, kihullott az idõbõl, minden valószínûtlen volt, sejtelmes, a félig leeresztett redõny, a könnyû takaró, a pezsgõspoharak, az élmények sokasága, ez a hihetetlen helyzet, amibe került, amit átélt, ami elzsongította és némává tette.
    - Jó voltál - hallotta az asszony hangját.
    - Te is...
    - Olyan kisfiús most az arcod... Ha nem lenne szakállad, azt hihettem volna tizenhét éves vagyok, fekszünk nálunk, a családi ágyon, amin akkor nem jutottunk el a beteljesülésig, emlékszel, így feküdtünk levetkõzve, kimerülten, és mégis kielégítetlenül. Te boldog voltál, és azt mondtad: ezt sose felejted el.
    - Szép voltál...
    - Csak voltam?
    - Te, aki író vagy, neked ismerned kell a szavak értelmét. Most arról a lányról beszélek, akit te is felidézel. Öleltelek az elõbb és nekem tizenhét éves voltál. Akkor azt mondtad: emlékszel, ugye, hogy szûzen akarsz férjhez menni. És én tiszteltem a kérésedet. Akkor is jó voltál.
    - És ma is?
    - Ez járt kettõnknek. Sajnálom a húgodat. Amikor elmesélte, hogy hármasan ajánlottad a szeretkezést, arra gondoltam, ezzel üzensz, ezzel hívsz. Ezzel akartad felkelteni az érdeklõdésemet.
    - Nem is vagy buta. Tudod, Gyurka, nekem a buta férfiak kibírhatatlanok. Persze, ma csak a szex fontos. S tudod, hogy milyen rossz tapasztalataim vannak... Csakugyan felébresztetted a vágyaimat. Úgy éreztem, hogy a mi hajdani szerelmünk olyan volt, mint egy-egy mai, befejezetlen rossz regény. Régen a filmek végén kiírták: VÉGE! Már régtõl tudjuk, ez fölösleges. Sõt, az a szép filmregény, aminek folytatása is lehet. A mienknek lett. Most akár pontot tehetnénk a történet végére.
    - Most? Amikor újra kezdõdött?
    - Ez gyönyörû volt. Izgalmas. Ahogyan birtokba vettél, ahogyan elsuttogtad mindazt a szépet, amit egy tizenhét éves leány még nem tud átélni. Régen égettek, gyújtottak ugyan a szavaid, de mit ér a szó ölelés nélkül? Utáltam, mindig is utáltam a hallgatag férfiakat. Nekem - látod, ezért vagyok író - a szó az életem. A szavak egy másik lényünket mutatják meg, amit legtöbben eltitkolnak, de amit a lélek mélyén õrzünk. Forró szavak nélkül olyan a szerelem, mint pezsgõ buborék nélkül. Apropó, tölts még egy pohárral.
    Koccintottak.
    - Jó tanítónõid voltak, tanár úr... Vagy professzort mondjak?
    - Téged nem kellett tanítani, ha nem sértõdsz meg, jó iskolába jártál.
    - Keményen fizettem érte. Tudod, azt szoktam mondani magamnak: te, te bolond Kemény Eszter, milyen keményen fizettél mindenért! De így tanultam az életet, meg az irodalmat. Szegény jó anyám azt mondta, ha valami neki tetszõt - õ azt mondta: szépet - olvasott: kislányom, milyen gyönyörû fantáziája van ennek az írónak. Mikor kiábrándítottam: ugyan anyuskám, az irodalomhoz nem fantázia kell, hanem az élet teljes ismerete, megriadt, és azt kérdezte: Te ezt mind átélted kislányom, amit leírtál...? Mondhattam volna neki: ennél többet, anyuskám, de akkor azt mondja (mert ismerem az anyámat): te úgy élsz mint egy kurva! Mit tudott arról anyám, aki egyetlen férfit ismert egész életében, hogy milyen ez a mai világ. Nem az volt a felszabadulás, amit éveken át tanítottak az iskolában, hanem az, ahogyan a nõk felszabadultak évezredes gátlásaikból a húszadik század végére. Ami addig csak a férfiaknak járt, azt mi is megszereztük magunknak. A szerelem gyönyörûségét. Jogunkat a szerelemhez.
    - Tudod, hogy milyen fantasztikus vagy, Eszter? Nézem a szemed, a melled, az alakod tökéletességét, mennyivel szebb vagy mint ifjú leányként voltál. Süt belõled az értelem. A férfiak persze nem szeretik az okos nõket, sõt, félnek tõlük, nekik játszótárs kell, beszéljen szerelem közben, ha annyira akar, gyújtson és égessen, de utána hagyja békén.
    - Te nem ilyen vagy, Gyurka.
    - Hát milyen?
    - Tudsz szeretni és tudsz hallgatni. Figyeled a csöndet, ahogyan én figyeltelek az elõbb, alvás közben. Nézel. Te nemcsak hallgatsz, mint a mulyák, hanem azért ereszted el magad, mert érdekel a bennem élõ ember. Hogy valami nagyot mondjak, érdekel a lelkem is. És tudod mi szép ebben a mai együttlétben, õ nemcsak a szex csodája, hanem az, hogy valójában neked akartam megmutatni, hogy mi lettem. Úgy inspiráltál, hogy nem tudtál rólam. Sokszor gondoltam arra, ha egyszer összetalálkoznánk, mit tudnánk mondani egymásnak. Nem csak arra gondoltam, hogy milyen lehetsz férfiként, hanem arra, hogy mi van a szemed mélyén. Felnézel-e rám?
    - Állj fel!
    - Miért? - kérdezte, de felállt a franciaágyon, a lábát picit széttette, nehogy meginogjon, és öröm csillogott a szemében.
    - Gyönyörû vagy, most, alulnézetben. Felnézek rád. Igen, ne nevess ki, ez csak tréfa volt, de teljesítetted a parancsomat. És ez a legnagyobb az életben. Uralkodni a másikon. Te nem tudnád? Én is engedelmeskedem, bármit kívánsz. Te nekem, én neked szolgálok. Ettõl vagyunk egyenrangúak. Jól mondom? Ereszkedj rám. Lassan, óvatosan.
    Újra ott folytatták, ahol alvás elõtt abbahagyták.
    A férfi azt kérdezte:
    - Te csakugyan szeretnéd, ha itt lenne a húgod?
    - Te is szeretnéd?
    - És vajon õ szeretné-e ezt a helyzetet?
    - Te vagy a nõ, neked kell tudnod.
    - Én csak magamról beszélek. Tudod, ismerek két indiai mondást: Az egyik: "A kincs arra való, hogy mások is gyönyörködjenek benne." A másik pedig: "Az étel akkor jó igazán, ha mások is esznek belõle." De tudok másik mondást is: "Ne mutasd meg a kincseskamrádat, mert az irigyek elveszik a legszebb kincsedet, ne ültess asztalodhoz mohó embert, mert mindent felfal elõled." Melyiket választod?
    - Téged választalak...

5.
Cecília az asztalra tette a novellát. Ivott egy korty konyakot. Megvárta, amíg Eszter behozza a cappuccinót, megitta, s csak akkor szólalt meg.
    - Jó kávét fõztél.
    - Ennyi az egész?
    - Gratulálok, nõvérkém. Ezt aztán jól kitaláltad. Néha csodálkozom az okosságodon. Te, mondd csak, honnan veszed az indiai példabeszédeket? És amúgy milyen volt Gyurka?
    - Elõször is Gyuri, másodszor pedig novellát olvastál - hûtötte le húgát.
    - Na, aztán beszélhetsz. Így akarod nekem beadni, hogy csak kitaláltad?
    - Nem önéletírást tartasz a kezedben! Csak azt akartam, hogy kijózanodj.
    - Elvetted tõlem! Most is elvetted tõlem. Ó, milyen aljas vagy!
    - Több józanságot és nagyobb önmérsékletet tanúsíts, húgocskám. És sose keverd össze az életet és az irodalmat. De azért jó volt olvasni, ugye? Ha megjelenik, elküldöm Gyurkának... De az se rossz ötlet, ha te mutatod meg neki. És majd megmondja, hogy sose szerette bennem az álmodozást.
    - Csakugyan nem volt itt? Csak fantáziáltál? Pedig olyan életszerûen írtad le. És honnan vetted a párbeszédeket? Tudom már, összevegyíted a volt férfiakat, és sokból egyet gyúrsz. Ez az alkotói fantázia ugye?
    - Itt vannak a dedikált könyvek, megnézheted milyen ajánlásokat írtam. Hívd fel, és add át. - Olvasta: - "Így is történhetett volna..." A másikba ezt: "A múlt elmúlt, de a jelen / szebb mint minden volt szerelem."
    - Mit gondolsz, reménykedhetem?
    - De húgocskám, fiatal vagy, szép vagy, hogy is mondtad?
    - Nekem még nem kell melltartó, feszes a bõröm, kívánnak a férfiak.
    Koccintottak.
    A boldog nõvér és az örökké reménykedõ húg.
 

KÉPES GÁBOR

Utolsó versem Rékának

A szõkék sosem õszülnek
hajukba mindig vegyül egy kevés sárga
vagy ha mégis õszülnek
észre se venni rajtuk
így ülök itt most
az örök-ifjúság megrészegítõ tudatával
s kicsit kábán a sok meg nem érdemelt
igaz késleltetve rám törõ ünnepléstõl
valami fojtogatja torkom
szólni kéne végre azokról akik állandóan
vissza-visszatérnek ugrálnak
táncolnak dübörögnek fejemben
akik már elmenõben s kezemet gyengéden
megragadva vinnének magukkal
vagy akik ittlét és ottlét között imbolyognak
vagy akik körülöttem vannak de
rég nem találkoztunk
élnek s ha szemem becsukom hallom is neszezésük
mégis alig tudok már valamit róluk
meg kell szólalnom meg kell törnöm
azt a tejszerû de kicsit savós és citromtól
összerántott fertõzött ködöt
amit mások csendnek vagy méltó hallgatásnak
neveznek
mert amikor a csontsovány szürkearcú színész is
vette kalapját amikor a puha s meleg bõrû
mindig mosolygó író is becsukta
maga mögött az ajtót tulajdonképpen a sok
fiatal és vidáman ásítozó tanítvány között is
egyedül maradtam
beszélnem kellene Engelsrõl tudom
a gyáros fiáról akit fõleg azért szeretek mert
mindig második volt pedig tiszta és incselkedõen
szellemes szavai mögött mindig egy kedves és embermértékû
eszmét sejtettem s amikor egyszerre két munkáslányért
lobbant lángra vagy amikor a végsõ tûz emésztette
talán csak én voltam aki tudta ki ez a kivételes mert
kivételesen gyarló és szelíd ember
hát beszélnem kellene vele s róla bemutatva nektek
illetve benneteket egymásnak csak hát én
a társasági életben mindig félve és szédelegve mozogtam
beszélnem kellene Ernestóról és Tiborról a két
forradalmárról akik végigégették a világot
a világnak azt a szeletét legalábbis
amit õk egésznek hittek
és a teknõsbékámról aki élete százötven évét
egy neki szabott üvegtéglában töltötte s mégis
ha tehette a meleg és nedves avar s tõzeg alá ásta magát
hogy gondolataival és kedves vén testét meg sosem
csaló emésztésével egyedül lehessen
beszélnem kellene magamról is
aki magamhoz mindig hû voltam
akkor is mikor valamilyen nevetséges okból
úgymond felettem állók motyogására füleltem
felemelt szemöldökkel kicsit elõredõlve
s szélesen mosolyogva hogy a dicsõség csillámporából
valami rám is hulljon s akkor is mikor apró életeket
mentettem meg a friss flakon rovarirtót szemétre vetve
beszélnem kellene azokról is akik kemény szavakkal illettek
gyûlöltek s megvetettek engem mert nekik köszönhetem
hogy most írni tudok akárcsak azoknak akik elbûvölten
hallgatták ha néhány tréfát vagy velem s felmenõimmel történt
balesetet megosztottam velük
beszélnem kellene hát az engem ért balesetekrõl s azok szereplõirõl
különösen arról a lányról aki miatt költõ lettem s aki miatt
állandóan gyötör a lelkiismeret fõleg ha a megállíthatatlan
s ökölszorító vágy és a végletes ellágyulás furcsa keverékét
nevezzük lelkiismeretnek
beszélnem kellene róla
s fõleg arról a másik kilencrõl akinek címezve a szeretlek
szócskát számon kiejtettem
fõleg e kilenceknek kellene megvallanom hogy ki volt az az egy akit
igazán és feltétel nélkül és az éhséghez hasonlóan
akár az ebédet-vacsorát s testvéremet-családomat
bennük is szerettem s akinek nevét ajánlásként és
szitokként és viccbõl és magamat ugratva és isten helyett és zászlóra
hímzendõ annyiszor leírtam
beszélnem kellene folyamatosan s amíg a hangomat hallom megnyugodhatnék
hogylétem felõl betakarózhatnék szobája sarkába halmozott
meleg és nedves ruháival ki tudja talán az illata és a sokféle anyag
testét is megképezné elõttem
aludnom kellene s álmomban Rékáról beszélni tovább
akinek nevét csak egyszer s nem milliószor lett volna szabad
fekete betûimmel összekarcolnom
hátha amikor felébredek az õ hangját hallom és
kellemes lesz végre valakit
zsibbadó arccal és nagyokat nyelve
órákig figyelni

(vége az elsõ résznek)
 

KUTAS JÓZSEF

Aranyház Alaszkában

A kissé görnyedt hátú, ócska panamakalapot viselõ, középkorú férfi ráhajolt a pult-ra, melynek felülete elkopott a sok éves használattól, és csillogott, akár a víz koptatta szikla az éjszakában.
    - És maga ismerte õt? - kérdezte a férfi.
    Kövér, ravasz képû öregember emelkedett fel a pult alól.
    - Hát a nagyapját csak ismeri az ember fia, nem így van? - és a nyitott ajtó mellett álló fiatal nõre kacsintott.
    - Keelar volt a neve.
    - Akárcsak az enyém - felelte a kövér ember -, de õ már rég halott. Halott, akárcsak a táj. Uram, itt az emlékeibõl él mindenki, aki él.
    - Ez aztán a filozófia - mondta a férfi, és odasétált az asszonyhoz. - Nem tudom, jó ötlet volt-e téged magammal hoznom.
    - De hát az én ötletem volt az egész, drágám - mondta a nõ furcsa, emelkedõ hangon, és hirtelen mozdulattal sötétbarna haját hátravetette homlokából: sápadt arca különös formájú esõcseppként ragyogott a félhomály tejüvegén.
    A kövér Keelar folytatta, ugyanabban a bizalmas hangnemben, amely a sok idõt magányosan töltõ, s ezért elbizakodott és közömbös lelkek sajátja.
    - Kicsit hideg ez a fejfedõ északon - és a férfi kalapjára mutatott.
    - Kabala. - A férfi elfordult, és a keskeny lépcsõsor felé intett. - Mehetünk? Minden rendben? Majd este beszélgetünk.
    - Este én már alszom - hangzott a válasz.
    Keelar ismét a nõ tekintete után kapott, aki rábeszélõen biccentett, ne hagyja abba, tartsa szóval a férfit, ameddig csak lehet.
    A Gold Szálló akár száz esztendeje is épülhetett volna: szinte az egész ház fából készült, a gerendák és tartóoszlopok megfeketedtek az idõtõl, de azért masszívaknak látszottak, mint ahogy a padlót borító, tarka szõnyegek is figyelemrõl és gondoskodásról tanúskodtak.
    Mégis rideg volt a ház. Olyan mély csend ült benne, mint a végtelen erdõkben, melyek a néhai Skagway városka felett lombosodtak, s melyeket a legendák szerint a régi aranyásó roham óta nem látott emberi szem. Az Elhullott Állatok Ösvényét benõtte a vadon, és az egykor Mammon szolgálatába szegõdött férfiak hangos kiáltásaitól felvert rengeteg most ugyanolyan néma volt, mint lent a völgyben a hallgatás gerendaháza: mintha egy perc sem telt el volna a Nagy Vándorlás kezdete óta.
    A táj télre készülõdött. Nagy, szigorú, szürke felhõk úsztak napnyugat felé, hogy megfagyasszák a napot, mely arany lakatként függött saját nyári sugarai rácsán.
    - De szívesen ébren maradok a maga kedvéért, ha beszélgetni akar.
    A nõ bólintott: jól van, kitûnõ!
    Minden önuralma ellenére összerezzent, amikor a férfi megérintette az állát.
    - Fáradtnak tûnsz, édes.
    - Korán lefekszem.
    - Ugye, nem bánod, ha mégis...
    - Persze, ne törõdj velem.
    - Biztos?
    - Dehogyis biztos! - A nõ úgy tett, mintha elnevetné magát, és sikerült is becsapnia a férfit, aki a lehetetlen kalapot feltolta a feje búbjára. - Látja, a férjem úgy bánik velem, akár egy gyerekkel.
    A férfi mondani akart valamit, aztán csak legyintett: a kettõjük közti korkülönbség, amely a Gold Szálló sötét díszletei között jelentéktelenné fakult, a nõ szavai nyomán ismét a valóság egyik fontos elemévé vált.
    - Ebben a kalapban írta az elsõ regényét. Igaz, drágám? - A kövér ember nehezen fogta fel a neki szóló jelzést, mert egy virító sárga címkés üveggel bajlódott, melyet isten tudja, melyik egérlyukból rángatott elõ, de amikor a nõ felborította egyik háromszögletû bõröndjét, tudta, mit kell mondania.
    - Így már értem, így már mindent értek. És most a nagyapámról akar írni, uram? Állok rendelkezésére. Mirõl szeretne hallani? Tudja, én kétéves voltam, amikor öregapó nyolcvanévesen meghalt, de a szüleim állandóan emlegették õt. Pénzkirálynak hívták. Pénzkölcsönzésbõl szerezte a vagyonát, amikor az emberek innen - bizonytalanul az ablak felé bökött, mely pontosan annyi fényt eresztett át, mint amennyit kiengedett - elindultak a Bennett-tó felé, 1897 õszén.
    - A White-hágó.
    - Az, az. Errõl akar írni?
    A férfi még jobban meggörnyedt. Nem volt még idõs ember, a halántékán alig volt havas a haj, és az éber megfigyelõ láthatta mozdulataiban a hajdani erõt és határozottságot, ami egy bizonyos olvasóközönség ünnepelt írójává tette, ám az idegen környezetben, a lapuló vadállathoz hasonló ég alatt emelkedõ, különös épület falai közt szavai, gesztusai egy vívódó, tétova lélek akvarelljei voltak csupán, jelentés nélküli lenyomatok.
    - Az aranyház - mondta. - Így hívták ezt a házat.
    - Nem, nem, uram. - Keelar gyorsan hátat fordított: a kulcsokat tartó megpattant üvegû tükörben követte a nõ irányító intéseit, s közben magában bosszankodott, amiért nem olvasta el figyelmesebben a messzi Európából érkezõ leveleket, azok instrukcióit nem tanulta meg kívülrõl, mint az iskolás a verseket, csak a csekken érkezõ pénzt költötte el szinte abban a szempillantásban. - De, de, uram. Hogyne! Aranyház. Honnan értesült errõl?
    A férfi keresett egy széket magának: többet is kipróbált a sarokban álló, falnak döntött példányok közül: szemlátomást fontos volt számára a szokatlan helyiség berendezése, ahogyan a logikus elme gondolatait csoportosítja a külsõ körülmények kényszerítõ hatására.
    - Menj fel nyugodtan, Laura - szólt hátra a válla felett csöndesen, ám parancsolóan, mint egy nyugdíjas katonatiszt, aki a családját is a helyõrség egy speciális változatának tekinti. - Mindjárt jövök.
    - Ne igyál sokat - mondta a nõ.
    - Ma nem fogok dolgozni.
    - A kettõ szerintem nincs összefüggésben - felelte a nõ hirtelen erõvel, és közben folyamatosan mutatta a kövér férfinak, mit és mikor tegyen.
    Keelar két poharat állított az asztalra.
    - Ez nem árt meg - mondta készségesen. - Import német konyak. Magam is ezzel élek. Látja, nincs egy vendégem se. Unalmat elûzni épp jó ez az itóka, legfeljebb kialszom magam másnap.
    - De a férjemnek nem...
    A férfi türelmetlenül közbevágott.
    - Problémáim vannak, tudja, az alkohollal, és - lassan nyúlt a pohár után - az aranyház mindig ezen a helyen állt?
    - Persze, felviszem a bõröndöket. A villanykapcsoló mindig bal kézre esik, nem árt, ha vigyáz vele. Apámnak volt ez a fura mániája, balkezes volt az öreg és mindent fordítva rakatott be a házba, amikor felújította. - Keelar válaszolt is, nem is a férfi kérdésére, s ügyelt, hogy  mondandóját halkan és hadarva adja elõ, mint az átutazó ügynök, akinek csupasz lelkén kívül már nincs más eladnivalója, s most elszámolni készül a világgal.
    - És hogy állunk a kísértetekkel? Szellemekkel, démonokkal, akik a nyugtalan életû aranyásók halhatatlan megtestesülései?
    Keelar rámeredt a háttérbe olvadó nõre, aki karcsú termetével alig volt megkülönböztethetõ az egyik vékony oszloptól, mely elvileg a száz évvel korábbi stílusnak megfelelõ álteraszt tartotta, ahonnan valaha az emeleti szobákba lehetett bejutni.
    - Hú - mondta nehézkesen, és lekoppantotta az üveget -, most megfogott. De hát ezek a szerencsétlenek nem is voltak igazi aranyásók. Cipészek, ügyvédek, fogorvosok...
    - Nem? - A férfi két kezét párhuzamosan az asztal lapjára fektette: a poharak és az üveg felé vezetett ez a furcsa sínpár, melyen éhes pillantása szerelvénye dohogott. - Nem?
    - De, de - vágta rá rögtön Keelar, csak ne szórta volna el azt a pénzt, ki tudja, mibe keveredett, de hát õ tudja, persze, pontosan tudja, agyának csak a józanabbik része berzenkedik -, dehogynem! Aranyásók voltak ezek mind, marcona, kemény férfiak. Hát, elképzelhetõ, hogy itt kísértenek ma is.
    - Minden megtörténhet? - kérdezte sokatmondó mosollyal a férfi.
    - Ez a kiadó sorozatcíme - szólt bele a nõ, és feljebb lépett a lépcsõsoron.
    Arca feszült volt, nyugtalan, és - távol-keleti õsöknek köszönhetõen - sejtelmesen szép, akár a Pancsatantra-mesékben a varázslónõké; a hatást csak a megnyikorduló feljárat hamis hangja rontotta kissé, ám az árnyakat ide-oda dobáló lámpafény fokozta az ellentétet a nõ mozdulatlan, nyugodt alakja és a férfiak látszólag békés s egyszerû beszélgetésének ideges, rezgõ aurája között.
    A nõ hallgatta egy ideig a diskurálást: hosszú téli éjszakákról, melyek olyan sötétek, akár a betemetett tárnák üregei, csak a hófedte dombok villognak, mint a meztelen csontok, és a távoli völgyekbõl a farkasok siralmas éneke száll az alvók földet elhagyó álmai után.
    Egyszer ásított. Ez nem sikerült elég hangosra, ezért óvatosan lehúzta kezérõl a kesztyût, és lehajította a lépcsõsor aljába.
    - Jaj! - mondta.
    - Ez maga volt? - kérdezte a férfi, és felnézett Keelar arcába, mely imbolygott elõtte, mint a viharlámpa, melyet akkor a mocsaras ösvényen legelöl haladó ló nyakába akasztottak - ha a fény eltûnt, tudták, szakadék vagy meredek lejtõ következik, mert a szél zúgása, az ezer ember már-már fuldokló lihegése, a kövek görgése és az erdõ moraja elnémított minden neszt.
    A Gold Szálló egyszemélyû tulajdonosa, igazgatója és londinere nagyot bólintott.
    - Nem - mondta késõbb -, nem én. Meg se szólaltam.
    Az éjszaka elérte a völgyet; a hold a láthatatlan unikornis szarva, ragyogott a felhõtlen égen a fûszeres csillagok sûrûjében, és belõle a földre tiszta ezüst por fénye szitált.
    A nõ még õrködött egy ideig, majd feladta a posztolást, ásított még tüntetõen egyet-kettõt, de azt a lent ülõk már nem hallották meg.
    - Az aranyház - fejtegette Keelar - mindig is téma volt a városban. Húsz éve még egész kis vadnyugati település volt idefenn, valami filmet is forgattak, aztán a fiatalok elmentek és nem jöttek vissza, az öregek szintugyanúgy, csak kicsivel meszszebbre, és Skagway halott város lett. Szellemek szülõhelye, lidércek vidéke. Ezt a telet még megvárom, aztán sutty, iszkolok én is. Az aranyház énmiattam összedõlhet, ha kell, segítek is egy kicsit a véletlennek.
    A férfi az üvegbe bámult, melyre a mennyezet lámpájának fénye arany arabeszkeket rajzolt: az arc, mely a délutáni órákban derûs volt és éber, mostanra üres, fénytelen és szomorú lett, mint egy mûanyag farsangi maszk.
    - Aranyház - mondta maga elé. - És errõl kell nekem írni. Laura - a nõ nevét szórakozottan ejtette ki, mintha régi kedvesére emlékezne -, Laura. Nagy ramazuri volt itt, igaz-e?
    - Nagy - hagyta rá Keelar azonnal: automatikusan kereste a nõt, de már nem gondolt a pénzre, már nem gondolt semmire sem, csak szerette volna befejezni az egészet. - Hú, megfogott - ismételte, lassan, türelmesen, mintha aranyat rostálna a szájában.
    - A maga nagyapja jó ember volt?
    - Jó - Keelar igyekezett másra terelni a szót -, azt mondták róla. Jó ember.
    A férfi ráemelte a tekintetét. Keelar elõször érezte meg a másik erejét, és megrémült. Egyedül egy õrülttel! Ez jutott eszébe, majd rögtön: de melyik kettõnk közül az õrült?
    Aztán meghallotta a férfi nyugodt tempójú mondatait.
    - Charlie O'Brien szerint kapzsi, önzõ ember volt. Õ csak tudta, együtt érkeztek erre a vidékre a meggazdagodás reményében. Ez mindkettõjüknek sikerült, de Keelar itt ragadt a hegyek lábainál. Kapzsi, kegyetlen, dölyfös ember volt, akinek mindene a pénz. Habozás nélkül vásárolt meg egy dollárért száz dollár értékû árut, száz dollárt még semmiért se adott. Egy táncosnõ - a férfi az ócska kalap után kapott, és lehúzta a szemöldökéig - huszonöt dollárért magát kínálta. De Keelar nem állt kötélnek.
    - És számít ez valamit is? - kérdezte Keelar nyugtalanul. A rossz konyak égette szájpadlását, elhomályosította látását, de nem szállt a fejébe, hogy kétes értékû, ám igaznak tetszõ magabiztosságot és bátorságot kölcsönözzön.
    - Nem. Nem számít - felelte a férfi. Kicsit tántorogva, de megállt a lábán. Felfelé intett, ahol a lépcsõsor egy rémálom sötét hágcsójaként emelkedett a balra esõ álterasz felé. - Villany bal kéz felé? - kérdezte.
    - Igen - mondta idegesen Keelar. - Vagy, várjon csak...
    - Keelar sohasem nõsült meg - folytatta a férfi szilárd hangon. - De nem ám! Gyûlölte, megvetette a nõket.
    - Én - nyelt nagyot Keelar -, én nem is mondtam, hogy törvényes...
    - Hagyja - legyintett a férfi, és elindult. - Elegem van az egészbõl. Jól mondta, nagyon jól mondta az imént: az aranyház felõlem is összedõlhet. Különb házak is dõltek már össze, nem igaz? Laura - tette hozzá halkan, mintha a nõ ott várta volna, lefekvéshez illõ, mélyen kivágott selyemköntösben, csillogó szemmel, nedves ajakkal, szobornémán.
    - Jó éjszakát!
    - Jó éjszakát, uram.
    A férfi a lépcsõ alján megtorpant.
    Jobb keze mutatóujját a halántékához emelve csigalassúsággal fordult vissza.
    - Ugye, azon a korláton ott, bal kéz felõl, kilazította a keresztléceket?
    - Igen - mondta kapásból Keelar -, vagyis nem. Nem, dehogyis!
 

DOBOS ÉVA

(Ne szóljatok hozzám)

Ne szóljatok hozzám
nem létezem
láthatatlan vagyok
a kutyák is lepisilnek az utcán, mert
összetévesztenek a lámpaoszloppal,
vakargatom
hûséges depresszióm
fületövét

NOVÁK ÉVA

Kifosztva

Ma túl szelíden viselkedtem,
szelíden, mint háziköntös lehullott
gombjai
pormacskák között a homályos sarokban.
Hiába szomjaztam dicséretet,
nem simogatta meg fejem felhõkbõl
kinyúló kérges tenyér. Akkor hát miért
ez a teszetosza tétova igyekezet,
hogy hiábavalóan jó legyek, miközben
dobhártyámat repeszti fortyogó dühöm?
Méltó vagy méltatlan áldozatot keresek,
akire ráfröcsöghetem trópusi békaként
a mérgem.
Magányos vagyok és meztelen,
de gonoszul bámulom ájtatos
tükörképem.

ÁGAI ÁGNES

Izmusok közt védtelen

Én váltakozó izmusokban nõttem fel.
Gyûjtõfogalmak rendszertelen
rendszerében,
összevont fogalmak sommás,
kategorikus imperatívuszában.
Az izmusok KRESZ-tábláján
különbözõ színekkel jelölték õket,
hogy az egyszerû ember is kiigazodjék.
A táborok hívei valamilyen isták voltak.
Róluk készültek a listák,
a vád- és emlékbeszédek.

Ebben az izmusokra tagolt világban
mindenki megkapta a pecsétet,
és a pecséttel járó sorsot,
melyet kilóra mértek.
A világ olyan volt, mint a térkép,
színes jelekkel behatárolt:
melyik izmus hol fekszik,
meddig terjed, mi övezi,
mennyi a lépték.

Csak késõbb kezdett
a kartográfia megbomolni.
Egyik izmus belenõtt a másikba
vagy fordítva - mindegy!
Mocsaras, holt árterek keletkeztek.
Megváltozott a táj egysége, mondták,
lecsapolás, kéregmozgások.
Meg azt, hogy az izmusok lejártak,
egyik ista olyan, mint a másik ista.
Különösen, ha ugyanazista.
De hát ez is csak izmus:
szervilizmus.