JÓZSEF ATTILA

Kiszombori dal

Oly sok zavart okoztál - kedvesebben
bánsz legjobb barátommal, mint velem.
Csak hajadat szeretném simogatni.
Alig is érnék hozzá.
Idegen érzések bántanak meg.
Vízcsepp
alakjában világítsz álmaimban.
Kis ösvényecském el van keveredve
busító fürtjeiddel.
Sándor úrnak jó keztyûje van
s az én kezemet nem melengeted.
Iddogálnak - hej! - a legények,
ünnep van
és én nem tudok örülni neked.
 

József Attila és Sándor Kálmán együtt jártak Párizsban az École des Hautes Études Sociales (Társadalomtudományok Fõiskolája) elõadásaira. Közös szerelmük, akihez József Attila 1927-ben írt verse szól, Révai Éva iparmûvésznõ volt. Barátságukra két József Attila-levél is utal. Amikor egyszer Jolán Pestrõl lakkcipõt küldött öccsének, ezt írja József Attila válaszlevelében: "Képzeld, a Sándor Kálmán azt mondja, hogy Duvalnál nem vesznek fel mosogatni, ha szmokingban jelentkezek." (1926. XI. 2.) Három hét múlva pedig: "Sándor Kálmán nevû barátom szerelmes a fényképedbe és könyörög, hogy adjam neki." (1926. nov. 24.)

SÁNDOR KÁLMÁN

Játékszenvedély

Hónunk alatt kilenc üveg fehérborral álltunk hárman az Huchette utca sarkán, a gyalogjáró szélén. Ezen a szokatlanul hideg decemberi estén a hó sem tudott leesni, csak gömbölyûre töpörödött dér szállongott gyéren az égbõl. A taxik jó része pepita színû volt ez idõben Párizsban, s tíz frankért a város egyik szélérõl a másikig szállította az utast; az a gépkocsi, amelyikre ráfüttyentettünk, most tüstént odakanyarodott hozzánk, az ajtaját - borosüvegei miatt - csak nagy üggyel-bajjal tudta kinyitni a lejtõs vállú költõ. E költõ - átmenetileg - szájára konyuló bajuszt és ritkás vörös szakállt viselt, s noha a Sorbonne bölcsészeti karának harmadéves hallgatójaként tartották nyilván, ekkortájt szakáll növesztésén kívül fõként azzal töltötte az idejét, hogy szigorú betûrendben bemagolja Kelemen francia-magyar szótárának 1924-es kiadását, a nyomdai rövidítésekkel együtt. Egy magyar pincér s egy füzetes, heti cselédregény terjesztõjének társaságában lakott az Huchette utcában. Ez idõ szerint sajátos nyelvészeti tanulmányaiban már a B betû közepe táján tartott. Ismerte minden olyan XIII. századi ostromgép nevét, mely francia nyelven A betûvel kezdõdik. Lakótársai tehát alig másfélórás gondos munkával kiszámíthatták, hogy - további lankadatlan szorgalmat feltételezve - a költõ elõreláthatólag már június tizenhatodikán abban a helyzetben lesz, hogy a Bonne Étoile nevû diákétteremben saját kezdeményezésébõl kenyeret rendelhessen, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a Kelemen-szótárban a kenyér francia nevét a háromszázhatvannegyedik oldalon nyomtatták le.
    Benn ültünk a gépkocsiban. Hajtattunk, mint az urak.
    Az Observatoire felé mutatkoztak már a ráfagyott dér megolvadásának gyanús jelei a költõ szakállán és bajuszán. A Belfrot-i Oroszlán emlékmûve elõtt azután egy szemben jövõ gépkocsi reflektorának bevetõdõ fénykévéjénél megdöbbenve láttuk, hogy e csapzott szõrzetrõl a költõ térdén õrzött borosüvegekre súlyos cseppekben valami violaszínû folyadék ereszkedik alá. Harmadik útitársunk, a szegedi tájszólásban beszélõ faszobrász ekkor egyszerûen így szólt:
    - Délután tintaceruzát hegyeztél, mi?
    A költõ szótlanul bólintott.
    - Aki szakállt növeszt, az vigyázzon jobban a ceruzahegyezésnél - mondta még a szakértõ tömör tárgyilagosságával a faszobrász, azután több szót nem pocsékolt erre az ügyre, hanem a sofõrhöz fordult.
    - A székesegyháznál egyenesen tovább - kiáltotta, s az irány jelzésére magasba emelte az egyik üveg bort. Egy járókelõ nyilván félreértve a barátságos mozdulatot, futni kezdett a gépkocsi mellett, amely lassan fordult a mondott utcába. A faszobrász leeresztette kezét a borral, a járókelõ csalódottan megállt. A baráti mosoly hirtelen eltûnt az arcáról, lihegett, s ökölbe szorított kézzel fenyegetett a faszobrász felé. Így látom kedves alakját, a múlt ködében, amint emelt kézzel, fenyegetõen áll azóta is a Rue d'Alésia és a Rue Didot sarkán.
    A költõ és én mind ez ideig egyetlen szót sem szóltunk. E jeges hallgatás szoros összefüggésben volt Jászi Oszkár nagyobbik fiának erõsen használt térdnadrágjával. Elõzõ este ugyanis magyaros paprikás burgonyát vacsoráztunk a Bld Voltaire százötven szám alatt levõ szálló egy harmadik emeleti szobájában, amelyet a Duval nevû, Európa-szerte ismert cég egyik magyar mosogatólegénye bérelt közösen e visszaemlékezések szerény feljegyzõjével. A vacsorát egy gesztenyebarna hajú, szelíd tekintetû hölgy fõzte, s a burgonyahéjat egyszerûen a szobában álló díszkandallóban rejtette el, mert a szálló házirendje szigorúan tiltotta a szobákban a fõzést. A díszkandalló mint szemétláda, ez idõben a Párizsban élõ kelet- és közép-európai nemzetiségeknek mintegy közös családi hagyománya, ha szabad magunkat egyszerûen így kifejeznünk: közös törzsi elõítélete volt. S minthogy csupán az elõítélet ténye volt közös, a nemzeti folklór formája nem, egészen bizonyos, hogy a tárgyi néprajz egy-egy hivatottabb mûvelõje ez idõ tájt a párizsi szállók díszkandallóinak szemetébõl egy-egy szoba hajdani lakói nemzetiségének egész geológiai rétegzõdését összeállíthatta volna. Hiszen világos, hogy egy szerb gyuvecs megfõzése egészen más hulladékokkal jár, mint egy paprikás burgonyáé. Késõbb idehaza évekig álmodtunk a szobapincér arcáról, amint sok-sok idõvel a mi távozásunk után, egy gyanútlan téli reggelen felfedezi a mi magyar hagyományaink gyümölcsét, a mintegy másfél hordót kitevõ krumplihéjat a kandallóban. Tátott szájjal áll, felordít, s tüstént értesíti a rendõrséget.
    A vacsorán elõzõ este négyen voltunk: a barna hajú lány, a vörös szakállú költõ, én s a magyar mosogatólegény, aki éppúgy vörös szakállt viselt, mint a költõ. Ma már nem tudom, miért növesztõdött a mosogatólegényen is e ronda vörös szakáll: puszta rokonszenvbõl, baráti szolidaritásból a gúnyolódó villamoskalauzok ellen, vagy netán a költõ ez idõben még kissé gyér munkássága iránti tisztelet jeléül? De mindegy! Annyi tény, hogy vacsora után hárman ültünk le kártyázni, s ebbõl kettõ vörös szakállt viselt, mint a Megváltó! A gesztenyehajú lány éjjel fél háromig kibicelt mellettünk, olyan arccal, mint Szent Sebestyén, mikor lapockáját szurkálták a latrok. Ekkor felkelt, köszönt, és a mi teljes résztvétlenségünk közepette távozott, noha mindhárman halálosan szerelmesek voltunk belé.
    Vörös füllel kártyáztunk tovább. A szerencse ragadt hozzám, mint a szurokban hengergetettre a toll. Éjjel három órakor kilencvenhat frank készpénzen kívül a következõ tárgyakkal voltam nyereségben: egy Waterman gyártmányú töltõtoll, egy kissé megrágott pipa, egy bõrtárca, s végül Jászi Oszkár Amerikában idõzõ nagyobbik fiának térdnadrágja. Ez utóbb említett nyereménytárgy mint a szerencsejáték egyik elszánt tétje, a költõ útján került közforgalomba, aki azt Bécsben kapta a hajdani tulajdonos édesanyjától. Eredetileg nála kétszer hosszabb termetû fiatalemberre szabatván, a költõnek éppen nyakig ért volna, s ezért viselésére nem is gondolhatott. Ez a körülmény azonban sajátságos módon, egyáltalán nem enyhítette a veszteség felett érzett mardosó lelkifurdalást, s a költõnek irántam, szerencsés nyerõ iránt feltámadó izzó gyûlöletét.
    Még mindig az elõzõ este történeténél tartunk! Míg a taxi visz bennünket, van idõ ezt elmesélni. Reggel fél tízkor odakint bágyadt téli nap derengett, a vörös szakállas mosogatólegény régen megunta már a kilátástalan küzdelmet, reggel hét óra felé eltávozott napi munkájára. A költõ azonban maradt. Feje idõnként a mellére csuklott, de ez egy percre sem akasztotta meg játékát, gépies mozdulattal osztott tovább, ha õ volt a bankár; ugyanolyan gépi tökéllyel vette kezébe a lapot, ha õ volt a tevõ, szólván: bank! Fél tíz felé hortyogni kezdett, s nyilván valamit álmodhatott, mert mosolygott. Ekkor reménykedtem. Mindez azonban csupán egy percig tartott, õ csukott szemmel így szólt: jöhet!
    - Gyilkolj meg - szóltam végül tíz órakor. - Én vagyok a nyerõ. De nem játszom tovább.
    Tágra nyílt, barna szemmel nézett rám. Hitetlenül. Azután a tekintete lassan, gyûlölködve parázslott fel. Ilyen maradt akkor is, amikor a kilencvenhat frank készpénzt kis vívódás után kettéosztottam, s visszaadtam töltõtollát, bõrtárcáját és pipáját. Bevallom, rendkívül meghatódtam saját nagylelkûségemtõl, amelynek azonban volt egy Achilles-sarka: Jászi Oszkár nagyobbik fiának térdnadrágja.
    - Uzsorás! - mondta a költõ megvetõen, mikor végre eltávozott. Kapzsiságom gyõzött: a Bécsbõl származó nadrág barna papírosba csomagoltan valóban nálam maradt, sebet ejtve zavartalan barátságunkon. S mit változtat ezen, hogy a költõ némi készpénztöbblettel távozott, mely, mint azt az azóta elmúlt évek során, álmatlan éjszakákon, amikor mardosott a lelkiismeret, több ízben is gondosan kiszámítottam, éppen harmincnyolc frank volt. Mérlegelnünk kell ugyanis azt a körülményt, hogy a játék megkezdésekor a költõ - minden kétséget kizáróan - összesen nyolc frank, én viszont tizenkét frank készpénzzel rendelkeztem. Ez álmatlan éjszakáim során felállított egyenlet harmadik oldalán a rõt szakállú mosogatólegény tûnõ alakja áll; többlet, melyet mi ketten eltettünk, tõle, az egyetlen keresõtõl származott. És valóban komoly zavarban vagyok, hova tegyem pénzügyi egyenletünkben Baudelaire Károly verseinek 1886-ban megjelent bõrkötéses kiadását, melynek egy példányával távozott el a költõ, s amikor a költõ, látván vörös szakállú sorstársának hajthatatlan munkába készülõdését, csaknem sírva fakadt vesztesége fölötti méltatlankodásában.
    A gépkocsi rohant! Kilenc üveg borral s hármunkkal. Töpörödött dér hullott az égbõl, csillogó mázzal fedte be a Belfort-i Oroszlánt, az Alésia-székesegyházat, a pepitaszínû gépkocsi ablaküvegét. A költõ a rohanó gépkocsin csörömpölõ ajakkal a Bugyonnij-indulót énekelte.

    Mi nyergelünk és nyargalunk már, mint a szél,
    Vörös lovasság, róla mennyi hír beszél.

    Az útkeresztezésnél egy dértõl csillogó rendõr vigyorgott gépkocsinkra, s barátságosan kiáltott valamit utánunk. Utolsó szabad szombat esténk volt ez, hétfõn reggel kellett jelentkeznünk a költõvel annál a munkaközvetítõnél, melyet a vörös szakállú mosogatólegény ajánlott, s ahol bányamunkára közvetítették ki az embereket. Hajtattunk, mint az urak! (Hétfõn sértõ módon rúgtak ki bennünket - nagy megkönnyebbülésünkre - a munkaközvetítõtõl.)
    A Rue Bardinet rövid kis zsákutca volt, deszkakerítés zárta el a végét, mögötte üres telek szomorkodott mindenfelé hulladékkal s felhalmozott épületanyaggal: tégla-, tetõcserép-rakásaival, gerendákkal, deszkákkal, meszeshordókkal. Az utca utolsó háza, rozoga, régi épület elõtt álltunk meg, a gépkocsivezetõ, mielõtt tovahajtott, tárgyilagos alapossággal megnézett még bennünket: nyilván személyleírásunkat akarta agyába vésni arra a valószínûnek látszó esetre, ha majd harmadnap a rendõrségi kihallatás után a tetemnézõben fel kell ismernie tucatnyi hulla között az õ szombat esti utasainak elvágott nyakú tetemeit. - Valami albánfélék voltak - mondja majd a sofõr -, annak a hosszúnak sárga kesztyûje volt, tisztességes stricik a bal parton ilyet nem hordanak, kérem, prefektus úr, én rögtön láttam, ezeket a piszkos idegeneket még valami baj éri az éjszaka, ezeket még behúzzák a csõbe. Az egyik pasasnak pláne olyan ritkás szakálla volt és kecskeprém galléros ócska télikabátja, a bolhapiacon ilyet már nem árulnak, viszik Afrikába, ott még el lehet adni. Ez meg a harmadik, olyan bádogkalapot viselt, mint Charlot az Aranyláz-ban, ami az Ursulines-ben megy.
    A gépkocsi messze járt már, mi hónunk alatt az üvegekkel bementünk a rozoga kapun, végiglépegettünk egy sáros, sötét udvaron. Az udvar végén állt keresztben az új mûteremház, egy elsõ emeleti ablakból valaki éppen kiöntött egy edényt, a faszobrász még idejében félre tudott ugrani. Csikorgó falépcsõn, sötétségben másztunk fel az emeletre, magunkhoz ölelve vittük a magasba a bort. A körben futó folyosó fapadlója akkorát roppant, mint a puskalövés; mindenféle ajtók mellett mentünk el, ezeket fénysávok és hangok jelezték a sötétben. Egy ajtó mögött énekeltek, egy másik mögött spanyolul beszéltek, egy harmadik mögött sóhajtoztak, egy negyedik mögött torokhang gurgulázott valami arab nyelvjárást.
    - Veri a néger a nõjét! - szólt a faszobrász, mert az ötödik ajtó mögött egy nõ káromkodott. E mûteremház olyan volt, mint vázlata a mûnek, melyet kedvetlenül abbahagyott valaki: megtervezte, de a kivitelezéshez nem volt kedve, megépítetlen gondolat. A lépcsõháznak például csak három fala volt, a negyediket üvegbõl tervezték, az üveget azután levegõ helyettesítette.
    A negyvenes számú stúdióban idõsebb hölgy nyitott ajtót, ama tegnapi lány édesanyja. Tekintete legelõbb is a hét üveg boron söpört végig, kettõt a faszobrász a háta mögé dugott. Mintha hátrahõkölt volna, s néhány pillanatig talán tétovázott, vajon nem az lenne-e a legegyszerûbb, ha egyetlen szó nélkül becsapná az ajtót, és tüstént kulcsra zárná orrunk elõtt. Máig sem tudom, mi bírta volt jobb belátásra. Talán csak a meglepetés. A vörös szakállú költõ megemelte bádogkalapját, és befurakodott a szobába, mögötte a faszobrász és legvégül sárga kesztyûben én.
    - Nem lesz sok? - kérdezte az idõs hölgy félénk mosollyal, s akkor már mindhárman a pamlag elõtt álltunk, melyen egy elképesztõen kövér férfi társalkodott a tegnapi gesztenyehajú lánnyal. E férfi öreg volt, elképesztõen öreg: legalább harmincnyolc éves! Egy idõben a Nyugat-ban is írt, de akkoriban már inkább csak pornografikus mûvei révén tett szert bizonyos hírhedtségre. S bár polgár volt, amiért lenéztük, de feje körül a sajtó útján elkövetett többrendbeli szeméremsértés ügyészségi vádjának glóriája, ezért titokban irigyeltük akkor. Hazulról több évi börtönbüntetés elõl szökött meg, mind szeméremsértésért, s mint egy kritikus írta róla: "Nemi emigránsként él külországban."
    Érett megfontolással állíthatom: a háziasszony jó szívétõl fél Párizs rettegett. Mert e jó szív félelmetes volt és fogvacogtató! Mint a lavina söpörte el útjából azt az embert, akin - elképzelése szerint - segíteni kellett. Az ilyen szerencsétlen, aki e háziasszony jóságrohamait túlélte, száradó mosogatórongyként kiterítve feküdt vigyorgó barátainak s a gúnyos utókornak nyilvánossága elõtt. Miközben a jövõ pintérjenõi már fogalmazták is róla a legkésõbb ezerkilencszázötvenben megjelenõ irodalomtörténet számára: "X. Y. a szóban forgó télen Párizsban súlyos hasgörcsökben feküdt, s csak egy nagyszívû irodalompártoló hölgynek köszönhetjük felépülését."
    A vörös szakállú költõhöz egy ízben reggel hét órakor rontott be.
    - Az éjjel az jutott eszembe - mondta minden elõzmény nélkül, tétova mosollyal -, hogy maga tegnap sokat köhögött, és nincs teafõzõje.
    S már nyitotta is a bõröndjét. Ilyen bõröndöt otthon csak az Ezermester Bazárban lehetett látni. Fültisztítóval kezdõdõen, hangyairtón keresztül, egészen a körtereszelõ elmés szerkezetig minden megtalálható volt benne, amire csak egy magányos fiatalembernek szüksége lehetett akkortájt.
    Szigorú tél volt. A korai látogató lila havelock-ot s ugyanilyen színû kozák kucsmát viselt.
    - Felriadtam - mesélte késõbb a költõ -, s nem tudtam merre vagyok. Lehet, hogy a sok biliárdozástól volt ez. Mindenütt csak valami lilát láttam. Ez mégsem a biliárd volt, hanem õ.
    Egy cukortartót, egy gyorsforralót spiritusszal, egy teatojást s egy kenyérpirító szerkezetet hagyott az Huchette utcai szállószoba asztalán a költõ részére. E dolgokat a hölgy távozása után az addig látszólag békésen szendergõ szobatársak egymás után vágták a takaróhoz, mely alá a költõ bújt, és a dermesztõ hidegben, gatyában toporzékolva a szoba kõpadlóján, korholták a meg sem mukkanó költõt ez ismeretségért.
    Ez a fényképésznõ munkájában, életében és öltözködésében egyaránt híve volt az avantgardizmusnak. Az emberiséget akarata ellenére kell boldogítani! - szokta volt mondani. (Szegény, mikor a német csizma legázolta Párizst, hazajött Pestre, hajdani ifjúsága színterére, és innen vitték magyar marhakocsiban Sziléziába, elégetés céljából.)
    Egy este (náthás voltam!) nálam is megjelent a jótékonysági bõrönd. Hatalmas törölközõ került ki belõle, beáztatódott állott vízbe és háromszorosan a torkom köré! Porokat adott a kezembe, melyeket csak nagy nehézségek árán tudtam az ágy alá szórni. Tíz perc múlva jött a költõ is résztvevõ arccal, sunyin nézett. - Kár, hogy beteg vagy - mondta, és amikor a hölgy nem nézett oda, rám vigyorgott.
    Szombat este volt tehát, a faszobrász bontogatni kezdte a bort, mindannyian felmentünk a stúdió kis galériájára, és letelepedtünk ott egy asztal mellé, amelyen pergamen lámpa világított alá és a házikisasszonynak az anya által készített mûvészi fényképe, avantgardista következetességgel, anyaszült meztelenül. Ebben akkortájt nem találtunk semmit, és egy kétértelmû pillantást sem mertünk azért vetni a házikisasszonyra, aki egyébként szûz volt! Az õsz hajú háziasszony odalent foglalatoskodott a mûteremnek konyhává kerített részében különbözõ gyorsforralók, petróleumtûzhelyek közepette. - Valami egészen különlegeset készítek vacsorára - szólt jólelkû mosollyal, a vörös szakállú költõ késõbb esküvel erõsítette, hogy õ már ekkor rosszat sejtett.
    - Lemenjek segíteni, anya? - kérdezte a gesztenyehajú lány.
    - Maradj csak, szórakoztasd a vendégeket.
    A szeméremsértõ író élõszóban mindig igen illemtudóan viselkedett, soha egyetlen kétértelmû célzást nem tett, és egy-egy erõsebb kifejezésre tüstént ráncolta a szemöldökét. Bizonyára pirulva írta hírhedt dolgait is. Négy hónapja tartózkodott Párizsban, franciául egyáltalán semmit nem tudott a vendéglõk étlapján kívül. Különben is Brillat-Savarint nagyobb írónak tartotta, mint Voltaire-t. Nem tréfálok, nemcsak a subjonctif rejtelmeirõl, de még csak az egyszerû részelõ névelõrõl sem volt fogalma. Annál jobban tudta, mit jelent fonetikai kifejezés és gasztronómiai ízek tekintetében a Raie au beurre noir, a marseille-i halleves és a périgord-i truffe, amely barnára pirítva oly névtelen alázattal tölti meg a fácánocskák hasát. Berlinbõl jött, ott két évet töltött, a germánok nyelvébõl ugyanúgy csak a Knödel-eket, a Pellkartoffel-eket, a Knackwurst-okat tanulván meg s ezenkívül egyetlen idézetet a Götz von Berlichingen-bõl. Miféle író volt ez?
    És a költõvel szempillantás alatt a francia nyelvvel kapcsolatos lingvisztikai vitába bonyolódtak. Álláspontja támogatására a költõ szerényen mintegy nyolc-tíz különleges, tizenharmadik századi faltörõ szerkezet, ostromgép, szurokhajító francia nevére hivatkozott, míg a kövér prózaíró egyszerûen a Chartier-vendéglõ múlt szerdai étlapját mondta fel emlékezetbõl. A háziasszony idõnként felszólalt a vacsora fõzése mellõl, jobb kezének mutatóujját és hüvelykujját összecsippentve, átszellemült arccal igyekezett illusztrálni az örömöket, melyekben rövidesen az asztalnál részünk lesz. Változékony gõzök szálltak fel a spiritusz- és petróleumfõzõk bonyolult rendszere felõl - valami gulyás lesz, mondta a faszobrász, és újra töltött bort mindenkinek, én inkább a krumplis laska egy különleges fajtájának, az úgynevezett grenadiermarsch-nak honi illatát véltem elõre érezni.
    Tévedtünk. Amikor végre elhelyezkedtünk az asztalnál, a háziasszony, arcán fényesedõ mosollyal, nagy levesestálat tett elénk. Födelét felemelve, gõz csapott az arcunkba.
    - Ez már igen! - szólt a faszobrász hitvány kétszínûséggel. Nem mertünk egymásra nézni. E barna levesben furcsa morzsák úsztak, lesütött pillákkal kalandoztunk döbbent némaságban, és amikor egyszer felnéztem, a kövér világfi ábrázata az apró kis verejtékecskékkel engem egy bizonyos katolikus szentre emlékeztetett, akit gyerekkoromban láttam az újpesti Széna téri elemi iskola harmadik osztályában, Slarkó Aurél padszomszédom vallástani könyvecskéjében. A kövér vértanú nevét nem tudom, mert Slarkó, mikor meglátta, hogy nézem, felháborodottan becsukta a könyvet. - Mit bámulsz? - mondta. - Nem vagy te katolikus!
    - Ez még semmi - mondta háziasszonyunk, és felkelt. Összenéztünk. Mi már régen nem ragaszkodtunk a mindennapi ebéd polgári szertartásához, soványak voltunk és igen szegények, a költõnek tetejébe még vörös szakálla is volt. - Talán kibírjuk - gondoltam. A költõnek, késõbb bevallotta, az járt a fejében, hogy feláll, és szó nélkül vetkõzni kezd, míg csak a mentõk meg nem érkeznek. Nem tette. Az újabb tálban valami tésztaféle volt.
    - Barátfüle! - szólt lelkesülten a faszobrász, mert olyasformán festett csipkés szélû táskáival. Egészen jóízûnek tûnt, francia módra azonban nem lekvárral, hanem hússal töltötték, mely a levesben fõtt. Ez még a kövér ínyencnek is határozottan ízlett, és most már lidércnyomástól szabadulva, mindannyian õszintén ettünk. A barátfüle teljesen elfogyott.
    - Madame - szólt a kövér ínyenc -, õszinte elismerésünk! - Kezet csókolt.
    - Lóhús! - szólt kedves mosollyal a háziasszony -, nem is hinné az ember, még levest is egész jól lehet belõle fõzni.
    A kövér írónak nem gyöngyözött már a homloka. Vigyorgott. Sápadtan és rettenetesen. Egy pillanatra attól féltem, hogy valami jóvátehetetlen történik vele. De nem. Összeszedte minden erejét, egy furcsa félhang ugyan kibukott a száján, de ez volt minden. - Hát igen - mondta. Többet nem szólt a vacsoráról, arra már nem futotta az erejébõl, hogy még valami udvarias és kétszínû dicséretet is megkockáztasson.
    Mi leplezetlen kíváncsisággal néztük õt, vén marhát, és vigyorogtunk egymásra. Én, a költõ s a faszobrász, ettünk mi már szamárhúst, ürgét, csigát, békát, sõt macskahúst is. Fiatalok voltunk és igen szegények, a gyomrunk nem volt kényes, sõt, mint a költõ a mi étkezéseinkhez fûzött elméleti magyarázataiban több ízben ragyogóan kifejtette, ízlésünkben egyelõre nem lehetünk válogatósak az elnyomatás e társadalmában, ezzel tartozunk mi, forradalmárok, az elnyomott proletáriátusnak. A forradalom útja a mi gyomrunkon keresztül is vezet.
    Hangosan, tüntetõen dicsértük a vacsorát, annyira, hogy a gyanútlan háziaszszony tündöklõ leánya egyszerre csak sírva fakadt, és csordogáló könnyei közepette minden átmenet nélkül gazembernek nevezett mindannyiunkat.
    A böfögés a jóllakott ember udvariassága - tartja a keleti közmondás. A szegedi faszobrász, fenti közmondáson némi módosításokat eszközölve, egész este buzgón és tûntetõen nyerített. Azt mondta, a háziasszony iránti õszinte tiszteletének óhajt a maga szerény eszközeivel kifejezést adni. - Te ezzel a vacsorára célzol! - emelte fel mutatóujját a költõ.
    Az üres üvegek mellett már piros fülekkel ültünk, amikor végre megérkezett a vörös szakállú mosogatólegény is, õt szerény vacsoránktól mind ez ideig munkája tartotta távol. - Nekem van egy kitûnõ drámatémám - mondta éppen akkor a vörös szakállú költõ -, Bécsben is dicsérték, mondták, írjam meg.
    - Nos? - kérdezte a kövér prózaíró látható izgalommal. Én látni véltem kezében a ceruzát is, mellyel az ellopható ötletet azon melegében feljegyzi. (Hosszú idõ óta egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban. Darabját nem adták ki. Kitûnõen megélt német tudás nélkül Bécsben és Berlinben. Francia nélkül Párizsban. Drága szállóban lakott. Névjegyén ez állt: Schriftsteller. Écrivain. Author. Kizárólag hat-nyolc gépelt oldalra terjedõ színdarab- és filmtémákat szállított egy nemzetközi ügynökségnek. A kapitalizmus nemzetközi "kulturális" munkamegosztásának, a szellem elgépiesedésének félelmetes példája volt õ.)
    Most egy cseppet sem gyanakodott. Pedig, ha egyetlen sort is ismert volna a költõ verseibõl, mondjuk éppen ezt: Ha nincs fõtt kolbász a babban, Füstölt burzsuj fõjön abban, polgári érdeklõdése tüstént lelohad. - Egy jó barikád utcakövekbõl és az általam faragott bútorokból sokkal többet ér, mint a te darabod a Nemzeti Színházban odahaza, Pekárral egy színpadon - mondta éppen sértõ szándékkal a faszobrász, de a költõ nem sértõdött meg.
    - Nos? - kérdezte ismételten a kövér.
    - A dráma arról szól, hogy egy almafa elmegy az emberek közé.
    - Micsoda?
    - Egy almafa.
    - Hogyhogy?
    - Egy almafa elmegy az emberek közé, és megmagyarázza nekik, milyen marhák! Errõl szól a darab.
    A kövér ínyenc megnyúlt arccal ült. Ez este nem is szólt többé egy szót sem. Mintegy negyedóra múlva arra hivatkozott, hogy másnap reggel korán kell kelnie, vette a alapját, és elköszönt.
    Ezután fesztelenebbé váltunk. A házikisasszony vezetésével fél éjszaka nyerítettünk, s a szomszédok ütemes dörömbölése kísérte lóhússzéki visszaemlékezéseinket. A néger szobrász egyre fáradhatatlanabbul verte fehér szeretõjét, a sikoltozás legalábbis erre vallott. A mi faszobrásznak egyre nyugtalanabbul járkált ki és be, eleinte nem tudtuk, mi baja van, késõbb láthatatlan édesanyjával félhangosan s panaszkodva közölte, hogy reá a lóhús élvezete mindig vizelethajtó hatással van.
    - Te ostoba - szól a költõ -, vizelést nem illik hölgy társaságában szóvá tenni.
    Ekkor mindannyian hirtelen szükségét éreztük annak, hogy elköszönjünk. A háziasszony a jól sikerült vacsorán mélázva, mosollyal búcsúzott. Nekiindultunk az éjszakának hazafelé.
    Nem volt még több két óránál, a töpörödött dér eltûnt, s helyette vastag pelyhekben hullott a hó, a sarki lámpa alatt rövid körgallérban két rendõr állt. - Négyen vagyunk két rendõrre - mondta a faszobrász -, nem illene fejbe vágni õket. - Bizony! - mondta az egyik rendõr magyarul. Ekkor már a Rue de la Gaitén, a Vígság utcájában mentünk bizonytalan homályban, biztos léptekkel.
    A Kis Káplár - ez volt kiírva a kávéfõzde ajtaján, továbbá ez: 8 Billards.
    - Nyolc - mondta elragadtatással a vörös szakállú mosogatólegény, akit Duval vendégei a Clignancourt-nál egyszerûen csak a Megváltó teljes vezeték- és keresztnevén Jézus Krisztus úr-nak szólítottak -, nyolc biliárd! Ide be kell mennünk.
    Játékszenvedélyünk ezen a télen nem sejtett csúcspontokon járt. Egy novemberi éjszakán például a vörös szakállú költõ éjjel két órakor tért haza a Lutéce kávéházból biliárdozás után. Ugyanakkor jött haza a cselédregény-terjesztõ lakótárs is, aki viszont mint ez a rákövetkezõ társalgás során kiderült, a kis Cluny kávéházban kergette dákójával az elefántcsontgolyókat. A téli éjszakán, két órakor, annak rendje és módja szerint levetkõztek és lefeküdtek. Biliárdról kezdtek beszélgetni, mindenféle érdekes állásokat vázolván föl a sötétben, s arról emlékezvén: hogyan játszották meg, hogyan játszanák meg s hogyan fogják majd megjátszani! Tûzbe jöttek a vita során! Három órakor fölöltöztek, és a téli éjben hangosan vitázva elmentek a nagy Cluny kávéházba, hogy valóra váltsák ábrándjaikat. A cselédregény-terjesztõ háromnegyed öt elõtt tíz perccel egy rossz masszélökéssel felszakította a biliárdasztal posztóját. Reggel tíz órakor jöttek haza, egy fillér nélkül.
    A Kis Káplár nevezetû kávéfõzde pincére a faszobrász bevezetõ nyerítésére közölte, hogy a szomszéd házban lakik egy fuvaros, annak van istállója. Itt, mint ez tüstén látható, csupán elsõrendû biliárdasztalok vannak. Az emeleten drágább.
    Felmentünk az emeletre. Négy, az átlagosnál nagyobb, úgynevezett versenyasztal állt itt, zöld posztómezõjük fehér vonalakkal felosztva. A faszobrász nyerített, és kezébe vett egy dákót, a költõ nyerített, és kezébe vett egy dákót.
    - Lovakkal nem játszom - mondta a mosogatólegény, aki színjózan volt. Intett a fejével nekem, s mi ketten egy másik asztalhoz mentünk, hogy külön játszmát játszszunk egymás ellen, magára hagyván azt a másik kettõt. Míg a mosogató lökött, én a dákómat krétáztam, s figyeltem, mit csinálnak azok a másik asztalnál. A következõ párbeszédre lettem figyelmes:
    - Mit játsszak én veled? Mit nyerhetek én tetõled? - kérdezte lenézõen a faszobrász. Gõgje nem ismert határt. - Mire van nekem szükségem?
    - Például legnagyobb szükséged van neked egy éjjelire - szólt gúnyosan a költõ. - Egész éjjel mást sem teszel, csak szaladgálsz és nyerítesz?
    A faszobrász meghökkent. Laposakat pislogott, s valami jó tromfon kezdte törni a fejét. Végre megtalálta a megfelelõ választ.
    - A fejeden van - mondta alattomos arccal.
    - Micsoda?
    - A te keménykalapod. Abba óhajtanék vizelni. Mennyit ér?
    - Az én kalapomhoz nincs közöd.
    - Húsz frankot teszek ellene.
    - Nem.
    - Harmincat.
    - Hogy érted ezt?
    - Biliárdban lejátsszuk.
    - Nem.
    - Mit akarsz a ronda kalapod ellen? - kérdezte a faszobrász sóvárogva.
    A költõ gondolkozott.
    - Ezt! - mondta végül, s a faszobrász fején levõ kopott keménykalapra mutatott.
    - Jó! - mondta a faszobrász szenvedélyesen. - Játsszunk azonnal!
    - Pardon nélkül - szólt a költõ -, gyõzzön a jobb! Ötvenes partit. Bemondott tiszta. Aki nyer, belevizel a másik kalapjába. Nincs kegyelem.
    - Phö! - mondta gõgösen a faszobrász -, nekem hiába is rimánkodsz majd, elõre megmondom. Máma hajadonfõtt mész haza. Ha-ha!
    - Te kopasz! Én a te helyedben nem is mernék játszani.
    - Disznózó!
    A faszobrász még nyeríteni is elfelejtett. Mindkettõjüket úgy elkapta az indulat, hogy nekivörösödtek, s párás szemmel, fenyegetõn hadonásztak dákójukkal.
    - Te, ne játsszunk. Figyeljük ezeket a részeg marhákat - mondta a mosogatólegény. - Még posztót csinálnak, és a kabátunk is itt marad.
    De erre nem került sor azon az éjjelen. Azok ketten az izgalomtól reszketõ kézzel lökdösni kezdték a golyókat. A költõ a fogát csikorgatta lökés elõtt, és lökés után két lábbal egyszerre a levegõbe ugrott dákójával együtt. A faszobrász erõsen izzadt, sóhajtozott, és szakadatlanul ezt hajtogatta gúnyosan: - Enyém a kalapod. Ez nem versírás, barátocskám. Itt tudni kell!
    A faszobrász vezetett. Ekkor attól tartottunk, hogy a költõ sírva fakad. Azután utolérte ellenfelét. Ekkor õ kezdett nem valami nemes lelkû gúnyolódásba ellenfele ügyetlensége felett. Attól féltünk, hogy a szobrászt menten megüti a guta. Mikor a költõ már szegedi tájszólásban kezdett gúnyolódni, a mosogatólegény közbelépett, igyekezett közvetíteni. Csaknem megverték, magasra emelt dákókkal közelítettek feléje. Itt nyilvánvalóan mit sem lehetett tenni. Az egyik keménykalap el volt veszve! Mindkét versenyzõ bizalmatlanul és óvatosságból a parti hátralevõ részét kalapban játszotta tovább. S ferde tekintettel méregették egymást.
    - Nem szaladsz el? - kérdezte a költõ gúnyosan, amikor már vagy tíz egységgel vezetett, neki negyvennyolca volt, ellenfelének harminckilence. Az kissé sápadtan, de jogos elõkelõséggel keresztülnézett rajta. A vörös szakállú költõ diadalmasan befejezte a játszmát, odament a faszobrászhoz, és megfogta a fején a kalap karimáját. Egy szempillantásig mintha várt volna, talán egy kérlelõ szóra: - Na, add vissza. - De az ellenfél megvetõen hallgatott. A költõ lekapta a megnyert kalapot, s kiszaladt vele a terembõl. Néhány pillanat múlva tért csak vissza, igen nemtelenül vigyorogva. A faszobrász kissé sápadtan állt, s keresztülnézett rajta.
    Fizettünk, s mentünk. Odakint sûrûn esett a hó, lépteink nesztelenek voltak, a hó hullott a faszobrász kopaszodó fejére. Az nagyot káromkodott, és sálját kendõként tette a fejére. Kétségbeesett vénasszonyhoz hasonlított, elõkelõségének vége volt, a mosogatólegény kegyetlenül kinevette. A sarkon el is búcsúzott tõlünk, halálosan megharagudott mindhármunkra, két hétig került bennünket, s csak akkor bukkant fel új keménykalappal.
    Mi pedig gyalogoltunk az éji Párizson keresztül az Huchette utca felé. A költõn a friss levegõ hatására az Avenue du Maine táján aggasztó méretekben tört ki az alkoholmérgezés. Elõbb csak dülöngélt és dünnyögött, azután egyszerre csak kettécsuklott, és nem tudott tovább jönni. Két üres gépkocsi futott el mellettünk, a költõ állapota láttán egyik sem akart bennünket felvenni. Végül a mosogtólegény az õ háromesztendõs mosogatási gyakorlatából eredõ argójával meglágyította a harmadik sofõr szívét.
    - De összepiszkítja a kocsimat - szólt a vezetõ -, a múlt szerdán is egy török...
    - Mi nem vagyunk törökök - mondta gyorsan a mosogató -, és az õ gyomra olyan, mint a vas!
    A vezetõ szíve végül megesett rajtunk.
    - Akkor lehet - mondta -, de ti feleltek érte!
    - Mérget vezetsz rá!
    Én a vezetõ mellé ültem, a költõt a mosogató vette pártfogásába. Ültek ketten, vörös szakállúak, a hátunk mögött a gépkocsi belsejében.
    Száguldottunk az éjszakában.
    A szerfelett aggasztó hangokat én a Vavin tájékán hallottam elõször a kocsiból. Elõbb azt hittem, zokog valaki az éjben bugyborékoló sírással. Egy pillanattal késõbb rájöttem, mirõl van szó. Megrettenve néztem a sofõr arcát. Úgy látszik, nagyot hallott. Csodálom az éber párizsi rendõrséget, hogy süket sofõröknek hajtási engedélyt ad. Mögöttünk valami tragédia zajlott, s õ mit sem észlelt belõle. De mi lesz, ha megérkezünk, hiszen a zokogó hangok egyre tartanak a kocsiban. Csak a Closerie des Lilas-nál hallgatnak el. Kisvártatva mintha valami tárgy repült volna ki hátunk mögött a száguldó kocsiból, s úgy csattant valami az aszfalton, mint egy leejtett görögdinnye Lõrinc napja után. A sofõr merev arccal vezetett. Tehát képzelõdöm. Elvégre én is ittam ezen az éjszakán.
    E szorongásaim közepette értünk az Huchette utcához.
    - Jön a botrány! - gondoltam, s jó elõre vállamba húztam a fejem. Milyen esélyei lehetnek egy Közép-Európából ideszakadt idegennek, ha differenciái támadnak egy párizsi taxisofõrrel? Mindjárt választ kapunk.
    A vezetõ kiszállt, s gyáván én is megálltam a járda szélén. A vezetõ kinyitotta az ajtót, azon elõször a vörös szakállú mosogató lépett ki büszkén, majd kiemelte a költõt, mint egy csomagot. - Pszt! - mondta feltûnõ gyengéden. - Alszik! Mennyit fizetünk?
    A sofõr gyanakodva elõször a kocsiba világított.
    - Hét frank hatvan - mondta -, nincs a pasasnak kalapja?
    A mosogató nem felelt, fizetett. Minden rendben volt. Az autó továbbállt.
    - Tényleg - mondtam én ekkor a kapu elõtt -, a kalapját bent felejtettük a kocsiban!
    A vörös szakállú felháborodásában önkéntelenül franciául felelt, a legtisztább batignolles-i argóban: - Jár a pofád! Mit gondolsz, mit tartottam a szája elé, tán a Duval nagy jégszekrényét, mi?
    - Hagyom magam majd összeverni egy ilyen tróger franciától - ezt már magyarul mondta.
    Azután becsöngettünk a kapun.
 

A neandervölgyi fõkönyvelõ

A sötétedõ szobában hallgatagon gubbasztottak a bútorok, odakünn szállingózott a hó, az apa elcsendesülten feküdt az ágyában, az anya és a kereskedelmista fiú az ablaknál ült, bámultak ki a szürkületbe, a közeli toronyban négyet ütött az óra.
    Az orvos közvetlenül ebéd után járt itt, s a másik szobában sokáig suttogott az anyával, az asszony kisírt szemmel és furcsán mosolyogva jött ki, oly különös volt az arca, és egy ideig nem mert a férjére, az ágyban fekvõ vöröses bajuszú, kopaszodó könyvelõre pillantani.
    - Matild - mondta a beteg négy óra után -, gyújtsd meg a villanyt, könyvelni akarok.
    Anya rajztáblát tett a beteg térdére, és apa holtsápadt arccal megkezdte a tizenkétszer koronafilléres papíron a gyarmatárucég évi mérlegének készítését. Tolla gyorsan percegett a papíron, számoszlopok gyûltek egymás alá. Az egykedvû és hallgatag anyag micsoda tömegei sorakoztak e számok mögött: illatos kávébálák, heringes hordók, melyeknek eresztékein kikristályosodott a só, puha rizses zsákok, tea bádogdobozai, a liszt, a szekfûszeg, a köménymag, a sáfrány, a majoranna, a gyömbér, a rum és a kockacukor e számokban elvesztették az egyéniségüket, és sötét egykedvûséggel alávetették magukat egy közös törvénynek.
    - Maga a fõnök úr jön érte holnap reggel - szólt a könyvelõ -, meg kell lennem vele. - Nehezen, lihegve könyvelt, és õk ültek nagy csendben.
    Kilenc óra elõtt néhány perccel kissé felemelkedett az ágyán. - Egyezik - szólt boldog mosollyal. Köhögni kezdett, feje egész elõrehajolt, ajkával szinte megcsókolta a zárókimutatás papirosát, és szája szélérõl apró vércsepp hullott a tizenkétszer koronafilléres papirosra, éppen a mérlegszámla végösszege alá, szinte hitelesítõ pecsétként.
    Reggel valóban jött Stuck úr, a cég fõnöke, és elvitte a mérleget a vércseppel. Apa ekkor már a temetõ halottasházában feküdt fehér ingben, láthatatlan tollat tartva írásra görbült ujjai között.
    A fiút júniusban, érettségi után felvették gyakornoknak abba a gyarmatáru-kereskedésbe, amelyben az apja évtizedekig fõkönyvelõ volt. Anya becsomagolta az elhunyt zöld szemellenzõjét és fekete klott karvédõjét az elsõ reggelen. Homlokon csókolta õt, és így szólt: - Vigyázz magadra, fiam.
    - Mintha boldogult Stahl bácsit látnám - mondta ezen az elsõ délelõttön meghökkenve és kissé meghatódottan az idõsebb cégfõnök, õ pedig állt a pult mellett kicsit rövidlátóan, meghajlott háttal, és gyöngybetûivel másolni kezdett egy folyószámla-kivonatot. Még a betûi is hasonlítottak az apja betûire.
    Tél jött. A gyarmatáru fanyar és átható illata még jobban megszorult a poros irodában, a könyvek hallgattak, az ablakra jégvirágok fagytak, a fuvarosok káromkodva vitték a zsákokat a kocsihoz, Rosner bácsi, a hetvenéves raktárnok néha feljött a pincébõl, és pislogva nézett körül. Egy téli délutánon, amikor a fiú egyedül volt az irodában, lapozgatni kezdett a vastag, csíkos kötésû könyvekben. A kályhában pattogott a tûz, s õ az apja fakuló tintájú bejegyzéseit nézegette. Ezek az üzleti könyvek az õ életének krónikái voltak. Íme: Borkus Zsigmond és Társa számláján apa keze egy korona húsz fillér pénztári engedményt jegyzett be, s a bejegyzés kelte: 1900. január 1.
    Ezen a napon született õ...
    ... A bábaasszony fürdõvizet készít, az újszülött hangosan sír, anya aléltan fekszik, újévi harangok kondulnak, s e harangok a XIX. századot temetik, természettudósok és kalandorok, gyarmatosítók és telekspekulánsok, szabadsághõsök és gyapotfésülõk életidejét: a leszármazástan és a kamatláb századát. Vérrel, bölcselettel, gyarmatosítókkal és Beauharnais Joséphine ámbraparfümjével kezdõdött, telekkönyvvel, osztályharccal és pénztári engedménnyel végzõdött.
    Ezen a napon írta be apa Borkus Zsigmond számlájára: 1 K. 20 f., azután hazament, s az ordítozó újszülöttre mutatva így szólt: - Lajos lesz a neve.
    ... Itt van egy áthúzott tétel, 1908 októberében valamit hibásan könyvelhetett az apja. Ritkaság.
    Õ nyolc esztendõs volt már ebben az évben, és harmadik elemibe járt, amikor egy esõs délutánon egy villogó szemû úr, akit a könyvelõ véletlenül meglökött a villamoson, így szólt: - Piszok handlé.
    Köd szitál, õk leszálltak a villamosról, gyalog mentek, és a földet nézték.
    - Én könyvelõ vagyok, és nem ökölvívó - mondta az apja, azután gyorsan és feltûnõ hangosan a könyvvitelrõl kezdett beszélni.
    Lassan bandukoltak fel a lépcsõn, anya nem volt még otthon. Õk nem gyújtottak villanyt, ültek a sötét szobában.
    - Minden igazi nagy ember alapjában véve könyvelõ volt, Lessing is és Spinoza is - füllentett apa -, hová is lenne a világ könyvvitel nélkül, hogyan csinálnának terveket az urak nélkülünk, könyvelõk nélkül...
    Csend.
    - A te nagyapád annak idején híres fõkönyvelõ volt, Olmützben - õ egyszer még Rotschilddal is kezet fogott Morvaországban...
    ... Bejött a fiatalabb fõnök, a fiú abbahagyta a lapozgatást, kezdõdött a munka.
    Ekkortájt egy szoba-konyhás lakásban él anyjával. Vasárnap délelõtt a Ligetben sétálnak, sört isznak, és sóskiflit ropogtatnak, s a vonuló felhõket nézik. Anya arca ekkoriban már egészen vékony, a járás is nehezére esik. A fiú kissé már kopaszodik, éppen olyan vöröses bajusza van, mint az apjának, és hajlama a bokasüllyedésre. Válla hajlott, keze eres, csendes hangon beszél.
    - Éppen olyan megbízható, mint az apja volt - mondja egyszer róla üzleti társaságban a fiatalabb fõnök.
    Õ esténként otthon üldögél papucsban és házisapkában, az anya néha végigsimít az arcán, és így szól: - Meg kell nõsülnöd már, fiam, mi lesz veled, ha én meghalok...
    Stuck úr, a fõnök, egy ragyogó júniusi napon lõtte magát fõbe. Másnap lehúzták az üzlet redõnyét, s az üzleti könyveket lefoglalták. Harminc esztendõs volt ekkor.
    A nyár ragyogó és verõfényes volt. Az idõk általában nem kedveztek semmiféle gyarmatáru-kereskedelemnek, a készülõdõ országok önellátásra rendezkedtek be, szerte Európában mennydörögve húzták le a vasredõnyöket. - Azt mondja a Stupákné, háború lesz, fiam - szólt elõzõ napon csöndesen az anyja.
    Nehéz napok következtek. Õ gyakran sétált az üzlet felé, és a másik oldalról nézte a lehúzott redõnyöket. Ha valaki jött, elpirult, hangosan köhögött, és gyorsan tanulmányozni kezdett valami kirakatot.
    Megfogyott kissé, kérvényeket írt, hivatalokban elõszobázott, és kereskedésekben ajánlkozott. Tél jött, s õk hideg és sötét szobában ültek maradék bútoraik között, anya mind gyakrabban fõzött rántott levest és krumplifõzeléket ebédre. - Írja az újság - szólt egyszer szipákolva -, sok a munkanélküli szegény ember, fiam.
    Az õ ruhája már szinte megzöldült a sok keféléstõl, a könyökét anya gondosan megfoltozta. Egy napon ebédre nem volt más, mint egy darab kenyér. Anya keservesen sírt az asztalnál, és õ hiába vigasztalta. Másnap este az anyja váratlanul kitûnõ paprikás krumplit fõzött vacsorára. Õ lassan evett, s merõn nézte az öregaszszonyt. Anya elpirult.
    - Izé - szólt zavartan -, szegény papa egy ismerõse, egy befolyásos úr azt mondta, legyünk bizakodók, fiam, és valami kis pénzt is adott...
    Harmadnap lehorgasztott fejjel bandukolt egy belvárosi utcán. Öreges reszketõ hang riasztotta fel kábultságából. Ösztönösen zsebébe nyúlt, de abban nem volt egy fillér sem. Bocsánatkérõen felnézett.
    - Jöjjön haza, mama - mondta sápadtan a koldusasszonynak, belekarolt, és vezetni kezdte hazafelé.
    Szél fújt, februári szél, a mezõkrõl földszagot hozott. Õ ezen a délelõttön a vasúti vágányok mentén kószált, majd a loccsanva folydogáló víz partján üldögélt. Az õslénytani múzeumba úgy fél tíz tájt vetõdött be, maga sem tudta, mit keres ott.
    Csend.
    Láthatatlan por illata. Az üvegszekrényekben régi korok emlékei gubbasztottak. - Mammut - olvasta a felírást egy mennyezetig érõ iszonyú csontváz talpazatán, õsgyíkok, kígyófejû sárkányok, óriásdenevérek, barlangi medvék álldogáltak a terem sarkaiban. Dobogó szívvel nézelõdött.
    A sarokban, magányos talpazatán különös lény görnyedt ugrásra készen. Kétlábon állt, kezében szörnyû dorong, testét sûrû szõr fedte, homloka alacsony volt és hátrahajló, szemöldökcsontja kiugrott, és bozontos szemöldök nõtt rajta, szájából erõs, fehér, kiugró fogak vigyorogtak, pókhasa volt, és hátrahajló lába görbe és inas, kezén hosszúra nõtt köröm.
    Neandervölgyi õsember. Rekonstrukció - ez állt a talapzatán.
    Sokáig farkasszemet nézett vele, és lassan, ellenállhatatlanul az õ szája is ugyanolyan vigyorra torzult, s e vigyor mögül sárgán, plombált fogak kandikáltak elõ.
    Szédült kissé, és behunyta a szemét. - Mein Gott! - mondta halkan. És a múzeum szürke tetõvilágításában látta magát, amint levetkõzik. Egészen meztelenre! Vékony, szürkésfehér karjára felölti a fekete klott karvédõt, kopaszodó homlokára felhúzza a zöld szemellenzõt. Hangosan nevet: a papírmasé õsembert lerúgja talapzatáról, és helyére áll. Meghajol: voilà!
    "Stahl Lajos, állás nélküli könyvelõ. Rekonstrukció a XX. századból." Se szõr, se agyar, se dorong! Egyetlen fegyvere a kettõs könyvvitel; fõellenségei: a kardfogú üzletfõnök, a magyar büntetõtörvénykönyv és a barlangi végrehajtó. Barátai: A Pesti Hírlap sárga regényei, az imakönyv és a kereskedelmi ismeretek. Mit ér ez az õ egész tudása a görnyedt lábú õsember állkapcsához képest? És a lyukas zápfogak? A kirúzsozott körúti nõk? A vadak húsa? A fagy, az éhség, a szerelem, a beesett mell, a kopasz fej, a lúdtalp és a gyarmatáruk blokádja? És mibõl fizetné barlangjában a házbért?
    - Haha - mondja ekkor egy tréfás hang -, itt van a neander-völgyi fõkönyvelõ az olajjal szagtalanított nyilvános vizeldék korából. Fúj, de ronda!
    Felnyitotta a szemét. A múzeumõr hajolt föléje, és vizet itatott vele.
    - Kissé rosszul lett, uram - mondta az õr -, semmi baj, a friss levegõn majd újra rendbe jön.
 

A sírásó és a bába

- Ferde! - szólt a piros orrú, vézna öregasszony, behunyt fél szemmel, szigorúan.
    Szürkült. A sírásó szerszámait szedte össze s a koporsóeresztõ kötelet meg a deszkákat. Asztmatikusan szuszogott, fel sem pillantott.
    Valahol harangoztak is: távolabb, a temetõ fõútján elkésett, fejkendõs asszonyok bandukoltak, szatyrukban vastag üvegpoharú faggyúmécsesek s cserepes virágok, fõként õszirózsa a közeledõ halottak napjára. Néhány férfi is ment, többnyire idõsebbek, borostás képûek, papírszagúak.
    - Mondom: ferde! - szólt a hetedik parcella közepén újólag a vékony hang.
    - Mi a ferde? - A harcsabajszú sírásó fölegyenesedett, s nézte a magányos kis mámit a frissen hantolt sírnál. A fejkendõs öregasszony mutatóujjával a fejfa felé bökött, melyen ez állt: Kiss Géza, író, Kossuth-díjas, 1907-1954. A gyászolók, a hivatalos résztvevõk s az imént még egymást gyomrozó temetési kíváncsiak elszéledtek már.
    A sírásó mogorván vállat vont. Azután meggondolta magát. Lapátjával kettõt a fejfára ütött, egy lépést tett hátra, behunyta a fél szemét õ is, mint a nénike, s ketten nézték a fejfát. - Na, mama? - kérdezte a sírásó. A kis öregasszony helyeslõen bólintott. (1954. október 31-én történt ez egy budapesti temetõben.) - Mennek a mécsessel - mondta az öregasszony szétnézve, szipogott, és az orrát törülgette.
    - Maga kije? - kérdezte kis hallgatás után a harcsabajszú. A fejfa felé mutatott. - Valami szegényebb rokon?
    A fejkendõs nénike kis tétovázás után a fejét rázta.
    - Hát micsoda? Cseléd?
    - Ezerkilencszázötvennégyet írunk! - mondta kissé felháborodottan a vézna mámi.
    - No, ugye. A fejfa magának ferde! Még a temetõbe is takarítani jött. Oszt azt se tudom, kicsodája? - szólt csöndesen a sírásó. - De nekem mennem kell, elvtársnõ.
    - Ismerõse vagyok - mondta hirtelen az öregasszony. - Régi ismerõse. Ez egy nagyon szegény újpesti férfi volt. Világéletében újpesti.
    - Kossuth-díjas - mondott ellent a sírásó, már elmenõben.
    - Attól még lehet újpesti. Mi?
    - A szegénységre értettem. Mennem kell - mondta a sírásó.
    - Nekem jó barátném volt - az öregasszony váratlanul megfogta a harcsabajszú karját - ennek a szegény Gézának az anyja. Vékonyas lány, fehérvarróné 1907-ben. Egy városi úr csábította el. Hiszi?
    - Hiszem, mama - felelte a harcsabajszú sírásó; most erõsebben szuszogott, mert az anyjára gondolt. Az ásót a földbe szúrta. "Öt óra elmúlt, most már mindegy", gondolta, "majd itt várom meg Miskáékat". Cigarettát sodort magának, s rágyújtott.
    - Szép nagy temetés volt ez - szólt az öregasszony. - Az a cvikkeres kövér, olyan piros arcú, azt mondják, volt miniszter. Nagy ember, sétál az utcán, erõsen barátkozik a néppel, nemcsak elvtársakkal.
    - Hm - ráncolta a homlokát a sírásó -, szép tõle.
    - Maga mi volt azelõtt - kérdezte hegyesen a nénike -, hogy így gúnyosan hümmög nekem egy volt miniszterre?
    - Senki se születik sírásónak - felelte a harcsabajszú. - Negyed hatkor jön erre a rajonkertész, most már itt köll megvárnom. Beszéljen csak, mama, iszonytatóan érdekel, habár én szatymazi vagyok.
    - Kicsit pálinkaszaga van - mondta az öregasszony. - Nevem özvegy Kányáné.
    A sírásó sértõdötten hallgatott.
    - Hiszen nem baj - szólt özvegy Kányáné -, nehéz munka a sírásás. Ugye, maga is törvénytelen születésû?
    - Mibõl tetszett észrevenni? - kérdezte meghökkenten a sírásó.
    - Én szülésznõ voltam. Bábaasszony.
    A harcsabajszú férfi tátott szájjal bámult a kis öregasszonyra.
    - Ötven esztendeig - folytatta özvegy Kányáné. - Én most az aggok házában lakom, nincs kivel beszélnem. Hallotta, milyen szépen beszéltek a szónokok? Csakhogy mi az a realizmus?
    - Tudja a fene - mondta a sírásó. - Én nem szoktam odahallgatni a temetési beszédekre. Bele is bolondulnék, ha mind beereszteném a fülemen hét forint órabérért. Jöhetne már az a Miksa.
    - Pap nem is volt. Kár - mondta az öregasszony. - Azok beszélnek igazán.
    - Én semmiféle beszédet nem hallgatok. Koporsóeresztésig én mindig pihenek, félremegyek, és cigarettát sodrok. Ez a halott miket írt?
    - Elbeszéléseket. - Az öregasszony szipogott. - Ez a saját anyját is megírta. Hiszi?
    - Hiszem. Menjen haza, nénike, úgy nézem, esõ jön újra.
    - Különösen az állami úr beszélt szépen, hogy szegény Gézuka az életét egészen az ábrándozásnak szentelte. Maga érti ezt?
    - Hm - felelt a sírásó. -  Nem is akarom érteni.
    - Meg az a másik úr, a jó csizmákban.
    - Elvtárs - igazította helyre a sírásó. - Kezd hideg lenni.
    - Van idõm - mondta az öregasszony -, nem kell engem küldeni. - Csaknem pityergett. - Maga mikor született?
    A sírásó szíve megesett a mámin.
    - Én 97-ben - szólt. - De inkább ennek a Gézának a mamájáról beszéljen, nénike. Hiszen már negyed hat is megvan! Szóval olyan vékonyas lány volt, elcsábították, azt mondta: fehérvarrónõ.
    - Férfiingeket varrt, egy segéd udvarolt neki a Lévay Ármin és Fiai gyarmatárucégtõl, kopaszodott, rossz foga volt annak. Az elvette volna! Én a szomszédban laktam, a szüléshez engem hívtak, tíz percig lóbáltam az újszülöttet, akkor levegõt kapott. Nagy hó esett, csikorgó hideg volt Újpesten, amikor ez született, nyeszlett volt mindig. Gézának kereszteltük a városi úr után, az oda se szagolt többé! A Marika se énekelt többet, nem nagyon sírt, öt hónappal elõbb megpróbálta elemészteni magát. Ezek a szónokok igen szépen beszéltek.
    - Halottról nem kunszt! - legyintett a harcsabajszú. - Egy sírt szépen megásni, az a nehéz. Az órabér is kevés. Nemsokára fagy, akkor csákányozni is kell. Meg nehéz a kötéllel billegés nélkül, szépen leereszteni a koporsót a fenékig, az ilyen dísztemetéseknél a lökdösõdés is nagy. Csupa kíváncsi. Még a temetkezési személyzetet is kiszorítják. Hiszi?
    - Nekem a fáklyák is tetszettek.
    - Meddig élt a szegény ingvarrónõ? - kérdezte a sírásó. - Az én anyám ugyanis meghalt, amikor én ötéves voltam. A fene essen abba a Mihályba, hol marad? Libát is õriztem, sokat fagyoskodtam én, késõbb a MÁV-nál is voltam, most hálistennek, jó helyem van. Másodosztályú temetõsegéd. Nem panaszkodok én.
    - Legkivált a törkölyt tetszik szeretni, mi? - kérdezte a piros orrú, kis öregaszszony.
    - Mama! - mondta sértõdötten a sírásó, de az öregasszony már nyújtotta is a kis lapos üveget. A szatyrából vette elõ.
    - Kóstolja csak. Ásás után jó. Õsz is van.
    A harcsabajszú rögtön húzott egyet, s nyújtotta vissza az üveget.
    - Ez vérré vált - mondta. - Nem hidegkúti. Szatymazon értik ezt igazán!
    - Magának mi a neve? - kérdezte a nénike. - Géza?
    - Miért volnék én Géza? Silóczky András. Ez a maga ismerõse most nem volt több hatvan kilónál. Érzem én azt mindig a koporsóeresztõ kötélrõl.
    - Két kiló nyolcvan deka volt, amikor fürösztöttem - mondta az öregasszony elgondolkozva. - A bábaasszony meg csak a tenyerére veszi, úgy érzi a súlyát. Két kiló nyolcvan. Nem több. Hiszi, Silóczky úr?
    - Jó erõs volt ez a törköly. - A sírásó pislogott a szatyor felé. - Maga meglehet már hetvenöt éves, elvtársnõ. Kár, hogy nem szatymazi.
    - Hetvennyolc - mondta az özvegy Kányáné. - A beszédébõl én rá se ismertem szegény Gézára. 1949-ben még süteményt is hozott nekem Újpestre, és én szépen meséltem neki az anyjáról. Ez a fiú szeretett engem, a szerény szülésznõi nyugbért is elintézte a népi demokráciával, amúgy õ nem volt boldog, a felesége otthagyta õt, kopasz volt ez a Géza, vékonyas; szép lakása, valami darabját nagyon leszólták a színházban, bár én a Csárdáskirálynõt jobb szeretem, de azért ezzel a Kossuth Lajos-jutalommal mégis szép dolog volt.
    - Húszezer - mondta a sírásó. - Kétezerötszáz sírt köll azért megásni. Engem is otthagyott a vadházastársam, és nekem se díj, se semmi. Az arcképem azonban egyszer nekem is megjelent a Híradó Moziban, egyszer egy miniszter mögött fényképeztek le egy hírneves temetésen. A szatymazi törköly azért jobban itatja magát.
    - Mennem kell hazafelé - szólt védekezõen a vézna öregasszony. - Szigorúak az aggok házában. Csak azt mondom még, hogy ennek a szegény Gézukának a temetésén nem volt papi beszéd, beteges is volt világéletében, 35-ben börtönbe is vetették valami izgatásért, az én lakásomon rejtõzködött, ott kapták meg, pofonok lettek belõle még nekem is, jó éjszakát, édes fiam.
    - Én is ültem nyolc hónapot - mondta gyorsan a harcsabajszú, megfogta az öregasszony karját, és vágyakozó pillantást vetett a szatyor felé -, csakhogy én nem izgatásért. Súlyos testi sértés. Szatymazon...
    - Maga itt van még? - szólt egy férfihang, s kibukkant a tömzsi kertész. - A céjgeket se vitte be? Sötétedik.
    - Majd a kocsival visszafelé - felelt a sírásó. - Azzal az igazítással tíz perc alatt megleszünk. Isten vele, mama.
    - Jó éjszakát, édes fiam - mondta az öregasszony.
    A két férfi el is tûnt már a mindenféle díszes sírkövek mögött, de a félhomályból, talán a negyedik síron túlról azért idáig hallatszott a harcsabajszú recsegõ hangja:
    - Bábaasszony! Ugyanis az új halottat anno dacumal ez hozta a világra.
    Özvegy Kányáné szorosabbra kötötte a kendõjét. Beszélhettek! - gondolta. - Azért szép temetés volt. Ha az a szegény anyja megérhette volna! De mit akarhatott az a csizmás úr, hogy realizmus?
    Tüsszentett, azután fejcsóválva, elégedetlenül indult a temetõ kapuja felé.
 

LADÁNYI MIHÁLY

Öregek

Példaképek nélkül maradunk, fiúk,
most mennek el az utolsók is.
Megfáradtan vonulnak el szemünk elõl,
alig köszönnek valakinek.
Kinek köszönnének, fiúk,
kinek köszönnének
a szegény, vacogó öregek?
Ki csodálja közülünk,
hogy végigülték a börtönöket
és sorrajárták
a munkatáborokat?
Ki bocsátja meg nekik,
hogy nem értettek
divatozó elméleteinkhez,
nem csatlakoztak évente máshoz és
nem döngették utána mellüket?

Most hát
melyik zászlót
vonjuk le ünnepélyesen?
Miféle indulót
játsszon a katonabanda?

Itt éltek köztünk,
mit tanultunk meg tõlük,
hogy továbbadjuk
az utánunkjövõknek?
Itt éltek köztünk,
s megmosolyogtuk
vagy elkerültük õket.
Inkább a nõk érdekeltek
és zavaros kis találmányaink,
a furán eszkábált szavak,
és rettentõmód megcsodált,
vad látomásaink.

Lassanként férfiak leszünk,
fontoskodva ráncoljuk homlokunkat,
intézkedünk,
ítélkezünk,
és pipával a szánkban
állunk a fényképezõgép elé.
 

Fiaink fiatal lányokhoz járnak,
ám néha gondjaikkal
keresnek valakit,
akire támaszkodni lehet.
De csak X jut eszükbe,
aki mindig alkalmazkodott
és nem mondott nem-et.
És Y, aki eladta magát,
akinek és ahányszor lehetett,
és Z, akinek az volt a véleménye,
hogy a hivatalos vélemény
az egyetlenegy elfogadható,
és Z barátja, aki csak
azt becsülte valamire,
ami megehetõ vagy megiható.

Most délután van,
s a délutáni lapban
egy név áll
fekete léniával bekerítve,
õszi divatfotók között.

Íme,
az öregek
így mennek el szemünk elõl,
így, hogy
alig köszönnek valakinek.

THURY ZSUZSA

Ferenc

Ezerkilencszáznegyvennégy október 20-án a nagy bérház udvarán gyülekeztek a ház férfilakói. Ferenc - másként hívták, de nem a név fontos - elsõnek érkezett a negyedik emeletrõl. Átmeneti kabátot viselt, félcipõt, és a kezében kis, zsinórral átkötött csomagot. Verejtékesen lihegve szállingóztak lefelé az emberek, ki hátizsákkal, ki meg kisebbfajta bõrönddel, télikabátban, s volt, aki bundát vett magára. Meglett korú fegyveresek és nyilas suhancok járták az emeleteket, alaposan átkutatva minden lakást, találnak-e lakót, aki azt mondja: - Márpedig én nem megyek! - de ilyen nem akadt. Szoros egységbe tömörült a sok rémült ember, s a vezér fegyveres kiáltott:
    - Sorakozó! Hármasával, mozgás. Nem értenek magyarul? - Kis öregembert a karjánál fogva vonszolta elõre, egy fiatal fiú valamit mormolt a mellette állónak, azt fenékbe rúgta, s Ferenchez ordított: - Maga hosszú! Ide a szélére!
    Ferenc is ordított:
    - Igenis!
    Kényelmes lassúsággal vonult a sor szélére, csomagját lóbálva. Lassan rendezõdtek a sorok. Többen fölnéztek az emeletekre, hogy szemrebbenéssel búcsúzzanak a családtól, de a folyosókon nem mutatkozott senki. Zárt ajtók és ablakok mögött az asszonyok. Indult a menet, s mindenki magában találgatta, hová vezet az út.
    A zsinagógába. A földön embertömeg, lábak között és felhúzott térden a féltett csomag, a tekintetekben részint már a megkövesedett érzéketlenség, másokéban rebbenõ félelem és gyanakvás. A fegyveresek befelé taszigálták az új csoportot, s nagy volt a kavarodás, a bukdácsolva befelé furakodók ellen elmotyogott méltatlankodást túlharsogták a fegyveresek. Nagysokára a zsinagóga kapuja becsukódott, kattant a zár.
    Ferenc a falhoz támaszkodott, s álldogált egykedvûen, néha a lábát váltogatta. A közönye nem volt látszólagos. Bensõjének gyökerébõl kibomlott a meggyõzõdés: Ezek engem nem alázhatnak meg.
    Két könyökkel arrább lódította a szomszédait, s Ferenc is a földre ült. Fegyveresek nem voltak az imateremben, mégis suttogtak. Hová visznek? Ki az országból? Az okos emberek határozottan állították, hogy itthon maradnak. Hadászati célokra használják fel a "foglyokat", a határokon túl már nem merészkednek a németek.
    A fiatal szomszéd, Alfréd nevezetû, Ferenctõl kérdezte: - Magának mi a véleménye?
    - Ha érdekli a véleményem: lehet, hogy az országban maradunk, sáncokat ásni és latrinát takarítani, s lehet, hogy kivisznek Németországba, arrafelé szabad az út. Ezenkívül sok minden lehetséges.
    A fiatalember hosszas elmélkedés után azt mondta: - Tudja a fene, nem szeretnék még meghalni.

    Ferenc kinyújtott lába között egy emberi törzs, szabályosakat horkant, s egyebütt is hangzik hörgésszerû, olykor vékony, sikoltó hang, és alélt csönd. Azután kicsapódik a nehéz ajtó, betódulnak a fegyveresek, az útjukban hempergõket félrerúgják, s egyszerre mindenki éber, a jó tanuló figyelmes arckifejezésével hallgatják a vezényszavakat.
    - Sorakozó! Mozgás, tata, ez nem szálloda! Indulás, zsidók... Maga hosszú, be a sor közepébe.
    Ferenc ordítása messze felülmúlja a fegyveresét:
    - Igenis!
    A nyilas férfiú mintha egy pillanatra megzavarodna, mi ez, viccel a zsidó? Elébe áll, csizmája fénylik a homályban.
    - Pofa be. Majd gondom lesz magára.
    A körúton lehúzott redõnyök mögött alvó házak, sehol civil járókelõ, csupán karszalagosok és egyenruhások koppanó léptei. A menet mellékutcákba fordul. Óbudán kibukkan a hajnal egy sávja. Azután elmarad a város, s letarolt mezõk, rétek, sûrû sora a kifosztott és lekonyuló kukoricaszáraknak.
    - Hány óra lehet?
    - Fél kettõ múlt hat perccel - mondta Ferenc.
    - Honnan tudja?
    Az órákat ugyanis már a zsinagógában összeszedték a hatalom és a zsidó vagyon birtokosai.
    - A Nap állásáról.
    A kissé bandzsító ifjú báva tisztelettel nézett a mellette menetelõ férfira. Szellemes; nagyon szellemes. Futó pillantásokat vetett Ferencre. Szép férfi. Elõkelõ tartás, nemes arcél - színész volna? Puha félcipõjében egyre nehezebben vonszolja a lábát, de nem szól, gyalogol egykedvûen az országúton.
    Negyvenötös kilométerkõ. A fõ fegyveres leugrik a gépkocsiról és "Állj"-t vezényel. A sor megtorpan, néhányan a földre ereszkednek. Ezeket megrugdossa. - Állj! - mondtam!
    Azután indult a menet a letarolt mezõ felé, s itt már leheveredhettek. Nagy kondérból csajkákba osztották a levest. Ferenc zsineggel átkötött kis csomagjában nem volt csajka. A szõkés hajú fiatalember kikanalazta a maga adagját, és nyújtotta a csajkát.
    - Ha nem utálja...
    - Korántsem - mondta Ferenc, és ment a kondérhoz.
    Létrán másztak fel a pajtába. Meglehetõsen tágas helyiség, zizegõ szalmahulladék, sötétség, botorkálás, a kényelmesen elnyújtózkodókat kíméletlenül arrább taszigálták, lábak, törzsek, fejek, káromkodás és jajszavak. Némi levegõ áramlott a nyitott pajtaajtón át, s amint az bezárult, fullasztóan fülledt szaga a rothadó gabonaszárnak.
    Ferencet a legtávolabbi sarokba vezérelte az Alfréd nevû fiatalember, békeidõben a Gázmûvek díjbeszedõje, azután alkalmi munkás a nagycsarnokban, a dunai hajók ki- és berakodásánál; pártfogoltjának kiverekedte a parányi ablakrés alatti helyet, és Ferenc fejét benyomta egy testes ember lába közé. A nagy mozgás, méltatlankodó felhördülések, siránkozás lassan elült, s már hortyogás és szusszanások töltötték be a nagy hodályt.
    Ferenc éberen feküdt a testes ember vaskos combja között. Vizelési ingert érzett egyre gyötrõbben. A zsinagóga, taszigálás, nyilas ordítozás és országúti gyaloglás semmi a szégyenhez viszonyítva, ha most nem tud uralkodni magán, de hogyan éri el a padlás végére állított bûzlõ vödröt?
    A sötétben kikászálódott a vastag combok közül, s elindult vakon, elõrenyújtott kézzel, botorkálva tapogatott parányi szabad helyet a lábának. Nyögések, dühös kiáltások kísérték, valaki vékony hangon vinnyogott, s így haladt csigalassúsággal, a bensõjében rettenet, hogy kitartson a vödörig.
    Hallatlan megkönnyebbülés. A visszaút mintha rövidebb volna. Itt egy fej, ott egy láb - s végtelen idõ elteltével közvetlen közelében a sárgahajú mormolása:
    - Bátran, pajtás, van itt hely bõven.
    Elhelyezkedett a meleg combok között. Iménti szorongó érzése nem múlt el, a mellére terpeszkedett és köhögésre ingerelte. Az országútra kívánkozott, ahol lélegzethez jut. Levegõt! Levegõt...
    Amint virradt, kitárult a padlásajtó, s hangzottak a már ismerõs harsány és durva vezényszavak. A lidércnyomásos álomból felvert emberek a réten szoros egységbe tömörültek, riadt nyáj, s ordítozva rohanó fegyveres suhancok, mint megannyi terelõ puli, taszigálták rendbe a sorokat. A hibás szemû fiatal férfi szorosan Ferenc mellett. Haladt az országúton a sok csüggedt ember, csoszogva és görnyedten a hátizsákok meg bõröndök súlya alatt. Alfréd csukott szájjal mormolta: - Mit gondolsz, hová visznek?
    - Fogalmam sincs. Ez a bécsi országút.

    Külsõ pályaudvaron hosszú tehervonat, a legtöbb vagon lezárva, kis rácsos ablakok mögött arcok. Itt már német vezényszavak kergették föl varázslatos gyorsasággal a jövevényeket az üres vagonokba, s kattant a zár. Odalent koppanó csizmás léptek, telefon cseng és távíró berreg. A nagy szerelvény elindult.
    Ismét marakodás a helyekért. Félig eszméletlen kis öreg terült el, egy izmos legény szinte kettébe hajtva a falhoz nyomta: - Majd otthon, a kanapén kinyújtózik, papa - mondta, nevetett is, de visszhangtalanul. Alfréd könyökkel utat vágott a barátjának a kis rácsos ablakig. - Maga meghûtötte magát. - Ferenc elfulladtan felelte: - Semmiség...
    A mozdony nekiiramodott, odakint bealkonyult, majd sötét este lett, a vonat megállt, az ajtót széttolták, terelték lefelé a mocskos, megfélemlített embereket - schnell! schnell! -, s a lelépõt közönyös arccal, elõírásszerûen farba rúgták. Ferencet is, magától értetõdõen, s õ azt mondta magában: Ezek engem nem alázhatnak meg. Német katonák és farkaskutyák sorfala mellett vártak indulásra, de a németek még a vagonok kiürítésénél tartottak; szabályos idõközökben puffanás, kihajigálták a halottakat. De kár errõl több szót ejteni. Élnek még szenvedõ tanúi az eseményeknek, és a korszaknak van irodalma; az olvasók egy részének mindez hihetetlen, beteges képzelet szülte valótlanság, mások jól informáltak, de a józan ész feledést diktál, és éppen errõl az utóbbiról van szó.
- Hol vagyunk? - mormogta foga között a sárgahajú.
- Dachauban.

    A ház cseréptetejét leborotválta a bomba, s a háziúrék harmadik emeleti fedetlen lakása kéjesen lubickolt a tavaszi napfényben. Tégla- és mésztörmelékbe ágyazott bútorroncsok, porcelán- és üvegtöredék, függönyfoszlányok és szerteterített könyvek. Földszinti, ép lakásukból Koppány Enikõ hajnaltájt kosarával lopózott föl a harmadik emeletre. Széklábakkal telerakta a kosarát, a szomszédos romok közül kimentett vaskályhát tömni kellett a fõzéshez; állítólag rövidesen megindul a gázszolgáltatás. Enikõ válogatott a könyvek között is. Arany János összes költeményei aránylag jó állapotban, mésztörmeléket hullató Thomas Mann, Stefan Zweig, a Révai Lexikonnak néhány használható kötete. Szerény könyvtárat gyûjt Ferencnek, a József körúti ház, ahol albérletben lakott, telitalálattól egyetlen nagy kupacba omlott össze. Enikõ anyja azt mondta: - Nem szeretném, fiam, ha súlyos csalódás érne. Az életben maradottak többsége itthon van már. Ferencrõl senki sem tud.
    - Majd megjön. Nem az a fajta, aki az elsõk közé furakodik.
    - Nem, nem...
    Zsongott a város. Kézikocsikon bútorokat szállítottak, taligákon ruhát és cipõt a Teleki térre, visszafelé zsírt és lisztet. Május elsején a Városligetben ünnepelt a lakosság, azután megindult az elsõ villamos és a gázszolgáltatás. Enikõ szobája lassanként visszanyerte régi képét, az elõszobaszekrény tetejérõl leszedték az összegöngyölt szõnyegeket, Enikõ édesanyja kirakta komódjára a családi fényképeket. Ezerkilencszáznegyvenhat augusztus elején Koppány Amália - elvált asszony két kislánnyal - a piacon tojást vásárolt, és amikor visszakapott egy kétfillérest, sírva fakadt. Helyére igazodott az élet, a Múzeum utcai lakásban volt özvegy Koppányné, két lánya és két unokája. S visszatértek a barátok is.
    Mennyi élmény, rendkívüli esemény. A jelen is tele van érdekes változással. Eleinte sûrûn, késõbb nagynéha elhangzott a kérdés: "Van valami hír Ferencrõl?" Semmi, egyelõre semmi. Hümmögés. Enikõ hajtogatta: talán külföldön van. Talán beteg és kórházban ápolják.
    De lassanként a kérdés neki sem volt már olyan életbevágóan fontos, a múlt emlékei töredeztek, levált egyik-másik elkopott darabkája, és Enikõben eluralkodott a mámor, hogy túlélte. Jelentkezett a kiadója, két újságcikket kért, körülötte a család, örült a mind gyakrabban jelentkezõ csellista Ányos Bélának: Ferenc régi barátja, közvetlen környezetének Bélus. Jött délelõtt vagy délután, olykor este... helyet foglalt a családi asztalnál, a szelleme mindenkit elragadott. Enikõ néha kettesben maradt Bélussal. Vonzó férfi. Széles váll, keskeny csípõ, bûvölõ szempár, finom muzsikuskéz. Két szemközti karosszékben a térdük összeér. Egymás ujjaival játszanak, fonják ilyen meg amolyan formációba. Enikõ nevet, de a csók elõl kitér. Nem. Még nem. Ferenc hazajön. Ismételte magában, meggyõzõdés nélkül, gépies komolysággal.
    A háziúrék hajdani lakásában még akad tüzelõfa, például a konyhaszekrény roncsai, s itt a negyvenhatos õsz, a fûtési idény. Enikõ a konyhakövön baltával hasogatta a szekrényfalakat. Amália a térdén tördelte a léceket, a két kislány egy-egy felnyalábolt tömeget a konyha sarkába hajított, a csellista kávét darált. A konyhaablak elõtt elhaladó férfialak, mögötte fiú két csomaggal. Enikõ állt a fölemelt baltával, az öregasszony néhány másodpercre lehunyta a szemét, Amália sikoltott: - Ferenc!
    - Jó estét - mondta a belépõ. - Kézcsókom! Valaki adjon pénzt a fiúnak, én nem hoztam magammal a tárcámat.
    A gyerek kapott egy forintot, az elõszobában letett két papírbõröndöt. Enikõ sírt, egy pillanatra átölelték egymást, de Ferenc nem szerette a jeleneteket, s lágyan eltolta magától. Kezet fogott Bélussal, egymás hátát veregették. Lassan elült az izgalom. Az ebédlõasztal körül ültek. Ferenc két tenyerét egymáshoz illesztette, a lábát keresztbe vetve kérdezte:
    - Hogy vagy, Enikõ? Mi újság?
    Az ember dadog, mit feleljen? Ferenc megváltozott. A jól ismert karcsú, fiatal férfi most kövér, puffadt arcában zsírpárnák közé ágyazott szempár, lassan körülhordozott tekintete közönyös, de fürkészõ is, ahogy a még egyre síró Enikõre vetül. Köhécsel, a csöndben hallatszik lélegzetvétele. Amália kiált:
    - Beszélj már! Hol voltál? Honnan jössz?
    Ferenc príma helyen volt. Öt hónapig Dachauban támogatta a nemzeti szocializmust a gyõzelem felé vezetõ úton, sikertelenül. Közben meghûlt, még egy szép tágas padláshelyiségben; a derék amerikaiak kórházba szállították. Másfél évi kezelés UNRRA kórházban, kitûnõ ellátás, ózondús levegõ, kies vidék...
    - Ferenc! - sírta Enikõ.
    - Igazad van, otromba fickó vagyok. Idõvel mindenrõl beszélgetünk. Igen! Elsõ utam a József körúti házhoz vitt, romhalmazt találtam. Elnézést, hogy így berontottam, de egyelõre se pénzem, se...
    Enikõ most már sikított: - Ferenc!
    Az öregasszony, ámbár tudta, hogy Ferenc nem szereti a jeleneteket, mindkét kezével átfogta a férfi puffadt ujjait. Amália erélyesen kijelentette:
    - Itt maradsz velünk, magától értetõdik. A kislányokat beviszem magamhoz, a szobájukban kapsz egy díványt. Van hálóinged? Pizsamád?
    - A legújabb izraeli divat. A bõröndben... - Fel akart állni, a csellista megelõzte: - Maradj, majd én.
    Ferenc kotorászott a bõröndben, s kirakott Enikõ elé cigarettát, öngyújtót, egy kis karórát, csokoládét, tele volt az asztal konzervdobozzal. - A Joint ajándékai. Összegyûjtöttem. Gondoltam, hogy te, Enikõ, örülsz az ilyen semmiségnek... ha még megtalállak...
    Sírt, és ettõl valamennyien megdermedtek. A kislányok is.
    December elején két tanúval megjelentek az anyakönyvvezetõnél. Azután híg feketekávét ittak egy üres kávéházban. Enikõ idegenkedett a duzzadt arcú, hájas, köhécselõ Ferenctõl, s a régi meghitt kapcsolatot mindeddig sikerült elkerülnie a családi lakásban. Idegesen magyarázott: Anya bármikor ránk nyithatja az ajtót... vagy Amália... a kislányok... Ferenc mindössze egyszer kísérletezett, s máris visszavonult megfélemlítõen gõgös magányába.
    A kávéházi asztalnál a fokról fokra változó Ferenc már a régi volt. Az arca kisimult, elõtûntek a régi, finom és nemes vonások, a zsírpárnák helyén a szabályosan metszett orr, s új öltönyében a hajdani fiatal férfi. Enikõ bódult elragadtatással hallgatta újdonsült férje nyugodt hangját - Ferenc mindenkinél tisztábban látja a közelmúlt eseményeit és a jelent, ó, Ferenc! Muzsikált benne a neve, és megérintette az asztalon nyugvó ernyedt férfikezet.
    Este, amint elcsöndesedett a ház, bement a kislányok szobájába. Ferenc díványa mellett égett a lámpa, két karja a feje alatt, nyitott szeme éber, mintha hazajövetele óta ezt az ajtónyílást várná. Enikõt elöntötte a hõség.
    A könyvkiadó vállalatnál, amely 1945-ben nevet változtatott, Ferenc elfoglalta a régi állását. Tavasszal Pozsonyi úti két szoba hallos lakásba költöztek, Enikõ bútoraival. Lassan alakult Ferenc szobája, a hall és a mellékhelyiségek, karácsonyra Anikótól két hûtõszekrényt kaptak. A Pozsonyi úti lakás népszerû találkozóhelye lett a baráti körnek. Bélus, a csellista ügyesen fõzött paprikás krumplit és lecsót kolbászszal. Az életnek szabályos üteme volt. Enikõ elsõ regényét írta. Amint elkészült egy fejezettel, vitte Ferencnek és bolondul dobogó szívvel várta a bírálatot. A finom ujjak letesznek egy oldalt. - Szívecském! Ezt utoljára Beniczkyné Bajza Lenke írta le... Mi az, hogy mérgében elzöldül? Hülyeség. - Enikõ ekkor már sírt. - Ne mondd, hogy hülyeség! - Bocsáss meg, soha többé nem mondom.
    Vendégjárás vasárnap délelõtt volt Ferencéknél. A mindig jelen levõ Bélus, két jó humorú, egymással versengõ nõ író, a szellemes, pletykás költõ, az író házaspár, s mások is, ki sûrûn, ki ritkábban. Ferenc gyógyszert szedett, de köhögését a gyógyszer már nem csillapította, s hovatovább fuldoklásos gyötrelemmé fokozódott. Enikõ kétségbeesett: - Hát mi ez? - Asztma - felelte Ferenc. A padláson kezdõdött, amikor az éjszaka sötétjében emberi testeken át vergõdött vakon és a megszégyenüléstõl rettegve a vödörig. Ezt sokára, évek múltán mesélte el Enikõnek a szabadság-hegyi TBC-szanatórium különszobájában. Azután minden esztendõnek a felét ugyanabban a különszobában töltötte. Hazajött, egy idõ múlva mentõk szállították a Szabadság-hegyre.
    Az ötvenes évek elején kevesebb a látogató, azután végleg elmaradtak. Enikõ azt mondta: - Förtelmesek az emberek. Unalmas nekik feljönni a hegyre. - Ferenc nem felelt. A gyanútlan Enikõnek magyarázza el a politika alakulását? Szót sem ejtett a barátokról, örült az anyósa és Amália látogatásának, néhány fiatal írónak, akik idõnként felkeresték.
    A pletykás költõ meglátogatta Enikõt. - Hogy van Ferenc?
    - Készülök hozzá, de négy hétig Mátraházán voltam. - Hallgatott, a mondanivalóját fontolgatva, ami nem fért el a bensõjében. - Kellemes társaság volt együtt. X., az irodalomtörténész a feleségével, P., tudod, az új Kossuth-díjas és Bélus... - Könnyedén sóhajtott. - Egyik este szóba kerültek a negyvennégyes esztendõ író-áldozatai. Említettem Ferencet, õ is a táborból hozta végzetes betegségét. Mire Bélus: - "Ugyan kérlek, tizenkét bõrönddel és gömbölyûre hízva érkezett haza! Nagyon kérlek, Enikõm, felejtsd el, amit mondtam."
    Nem felejtette el. A nagybeteg Ferencet kímélni kell. De Bélus! A régi barát! Levelet írt Bélusnak.
    "... hiszen jelen voltál! Két papírbõrönddel érkezett, a Jointtól kapott konzervekkel - az amerikaiak ajándékait visszautasította. Lehetetlen, hogy elfelejtetted és képes vagy hátba támadni a barátodat".
    Vagy tíz nap után érkezett a semmitmondó válasz. Enikõ eltette. Ismét eltelt néhány hónap. Ferenc a szabadság-hegyi különszobában. Hófehér hálóing, a haja simán, hátrafésülve, szép, sovány, szenvedõ Ferenc.
    Ekkor egyszer mégis kimondja: - Tulajdonképpen csak Bélus hiányzik.
    Enikõ elvesztette a fejét. Táskájából elõrántotta saját levelének másolatát és a választ. Ferenc gondosan átolvasta mind a kettõt, és visszaadta Enikõnek.
    - Nem kellett volna felelned - mondta csöndesen. - Ezek engem nem alázhatnak meg.

BARANYI FERENC

Sikátorok krónikása

"A rémület fekete sikátoraiban masírozunk"
(Sándor Kálmán)

Emlékét is törölték - így hát szennyezni sincs mit.
Hiába messze látszó novellák és regények:
csak levegõnek nézi a korcsosult jelenkor,
amelynek "jogelõdje" sem tekintette másnak.

Csak nézzék levegõnek, hisz az volt: oxigén volt!
Mûve éltette elzárt aknák mélyén a Bunsen-
égõk lángját, mely keskeny, sötétlõ vájatokból
szurtosok vonulását a fény felé vezette.

Sok Bunsen-lámpa lángja lett Betlehemi csillag
pokollá lett hazánknak földmélyi éjjelében,
de fényért hevülõknek jó oxigénje nélkül
kialudt volna sorra bizonnyal valamennyi.

A "bûz-övezet" népe mostanság is kibírta
súlyos évtizedét a legsoványabb tehénnek,
csak most a Bunsen-lángok nem oxigénhiánytól
hunynak ki, hanem szennyvíz iszonyú özönétõl.

SIMOR ANDRÁS

 Déjà vu

Gyáva rablók és tébolydába illõ
miniszterek között kell élnünk ismét.
Harmincöt éve távozott el innét,
hol tekereg a múlt, iszonyú hüllõ.

A hon házában hány semmirekellõ,
ha nem látnánk tévében, el se hinnénk.
Déja vu-idõ, olyan megint, mint rég,
ez új világ, mely rakétákat fellõ

a Marsra, ám a Föld szegénye kushad,
nyomorítja undok politikushad,
Hunniából jött kriptaszökevények.

Borzasztaná õt e mostani látvány,
mert mindezt megírta már Sándor Kálmán
krónikása sok hajdani szegénynek.
 

TABÁK ANDRÁS

Mors per asphyxiam

Tüdõszanatóriumi történet 1962-bõl

1.
Az orvos egymagában ebédelt. Általában a betegekkel étkezett együtt, mert tudta, jólesik nekik ez a gesztus, de ma úgy rendezte, hogy elkéssen. Csak az ebédidõ végeztével jött le, amikor már teremtett lelket se talált a szálának is beillõ, hatalmas étteremben, kivéve a felszolgálólányokat, akik az asztalokat szedték le.
    Senkivel sem akart beszélni ezen a napon. Kora hajnalban meghalt az egyik betege, és úgy gondolta, ilyenkor még egy magafajta jámbor tüdõgyógyász is elvárhatja, hogy békén hagyják. Elintézte az összes elintézendõket, megannyi hivatalnoki formaságot, amelyek egy halálesettel járnak, s amelyek éppen nem voltak alkalmasak arra, hogy enyhítsenek levertségén, majd táviratot adott fel a hozzátartozóknak, és azzal visszahúzódott a kuckójába. Mára elég a vesszõfutásból, gondolta elszántan, és kétszer is megforgatta a kulcsot a zárban. Mindenki elõl elzárkózott, a kollégáit is beleértve, a délelõttre kiírt vizsgálatait pedig másnapra halasztotta. Beteget végképp nem akart látni. Több mint húsz éve volt a pályán, cselédkönyves orvos korától mindig különbözõ tüdõszanatóriumokban praktizált, és jól tudta, mivel jár itt egy-egy haláleset, mi mindent ébreszt a betegekben. Ilyenkor még azok fejében is badar gondolatok támadnak, akiknek a világon semmi okuk rá. Õ pedig most az egyszer nem fogja elõvenni az ilyen esetekre tartogatott, különbejáratú jómodorát. Semmi hajlandósága ahhoz, hogy megnyugtató, jó szavakat mondjon, csillapítgassa a feldúlt kedélyeket, és türelmesen válaszoljon olyan kérdésekre, amelyekre válasz úgy sincs.
    Mert hát, nem... erre az exitusra bizony nem volt elkészülve. Reggel, amikor bejött, úgy érte a halálhír, mintha alattomban tarkónvágták volna. Ennek a betegének a felépüléséhez komoly reményeket fûzött. És reménye nem volt légbõl kapott. Azt ugyan kezdettõl fogva tudta, hogy egészséges többé nem lesz, ahhoz a kora is, a betegsége is túlságosan elõrehaladott volt, de a klinikai kép alapján jó prognózis nyílt arra, hogy megállítsák a kóros folyamatot és a körülményekhez képest a legoptimálisabbat érjék el: kedvezõ stagnálást, amely még hosszú éveket biztosíthat. Ezt pedig egyre inkább igazolva látta az utóbbi hetek során. A beteg állapotában kétségtelen javulás mutatkozott... Ám hirtelen egy másik betege, Babrián, az író jutott eszébe, aki épp egy hete voltaképpen megjósolta azt, ami bekövetkezett, és ettõl végleg kétségbe esett.
    Egy pillanatra abbahagyta az evést, mindkét tenyerével keményen megdörzsölte az arcát, elégedetlenül pislogva kinézett a parkra. No persze, ez az istenverte idõ. Kész katasztrófa! Ha így megy tovább, mindenki kikészül... Nem emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen nagymérvû és szapora az idõjárás nap nap utáni változása. Az idei október szeszélyessége alig volt elviselhetõ. Ha egyik nap fulladozni kellett a hegyre ülepedõ pállott, kásás ködtõl, másnapra holtbiztosan fagy köszönt be, metszõen éles és ritka levegõvel, hogy aztán a következõ reggel viharos szelet és ónos esõt hozzon. Ma ennek a napja volt.
    Utálkozva nézte a vigasztalanul ömlõ esõt, és fázósan megborzongott. Mindenki megsínyli, nem vitás. Babrián is panaszkodott tegnap. Valósággal ledöfi az idõ... a légszomjtól kínpadra vonva érzi magát... De máris ingerülten megrándult az arca. Nem, ebbe nem kapaszkodhat bele! Tetszetõs magyarázat volna, csakhogy ennek az exitusnak semmi köze sincs az idõjáráshoz.
    Nem tudott napirendre térni felette. Kanalazta a híg levest, és komor kétségek gyötörték. Ismerte ezt az állapotot. Negyvennyolc éves fejjel és csaknem negyedszázados praxissal a háta mögött nyilván már megszokhatta volna, hogy mindig vannak és lesznek is olyan betegei, akik exitálnak - de nem tudta megszokni. Minden egyes halálesetét a saját személyes kudarcaként élte át, és kudarcainak ez az önpusztító átélése mindannyiszor a kétségbeesés olyan bugyraiba lökte, ahol már nem volt se mentség, se bocsánat, se feloldozás. Békétlen, furcsa bogár, mondogatták néha a betegei, és megmosolyogták a háta mögött, pedig szerették és ragaszkodtak hozzá. Rosszulesett neki. Békétlen, furcsa bogár... Miért? Mert feltétlen odaadást tanúsít irántuk? Mert minden gondolatát és érzelmét, egész idegzetét nekik szenteli? Hiszen jóformán nincs is privát élete...
    Félszeg mosolyra rándult az ajka. Tulajdonképpen igazuk van, gondolta, igazuk és jó szemük. Ki tudta volna jobban, mint õ maga, hogy szokásos derûje és kedélyessége mennyi kiegyensúlyozatlanságot takar. Zaklatottságot, bizonytalanságot, önelégületlenséget... Ez a mai nap talán nem elég bizonyosság rá? Egyebet se tesz reggel óta, csak önmagát kínozza. Legalább fél tucatszor vett sorra és gondolt át külön-külön minden egyes részletet, ami a betegére vonatkozott. És mi haszna?  Minél árnyaltabbá formálta a kórtörténetét, annál kevésbé tartotta a halálát elkerülhetetlennek. De mégis meghalt. Közbejött valami istenverte, átkozott véletlen, amit senki se láthatott elõre...
    Senki? De hiszen nemigaz! Még a leves íze is megkeseredett a szájában, amint újból felidézõdött benne az író, és a röpke jelenet, ahogy Babrián megállítja az elõcsarnokban, és azt mondja, hogy erre a betegére most nagyon figyeljen oda, különben napokon belül kínos meglepetésben lesz része. Honnan tudhatta? Mibõl? Képtelenség! Ennek az embernek valóban nem kellett meghalnia. Itt csakis õ, a kezelõorvosa, hibázhatott. Õ követett el valami mulasztást, ha látszat szerint mégoly tiszta is a lelkiismerete. Valamit nem vett észre, amit pedig muszáj lett volna észrevennie, és figyelmetlensége végzetesnek bizonyult, amiért is, legalább önmaga elõtt, felelõsség terheli.
    Szép, sötét, latinos arca hirtelen kivörösödött a haragtól. Már megint beletévedt az önmagának tett, értelmetlen szemrehányások labirintusába! Eltolta maga elõl a félig kikanalazott levest, s miközben hozzálátott a második fogáshoz, ingerülten próbálta meggyõzni magát, hogy semmi oka a szemrehányásokra, mert igenis mindent elkövetett, ami tõle telt. Sõt, ami azt illeti, éppen erre a betegségre az összes többinél is nagyobb figyelmet fordított. Ha valamit egyáltalán felróhatna magának, kizárólag ez a megengedhetetlenül megkülönböztetett figyelem lehetne az. Hiszen most már bevallhatja, amit eddig semmi szín alatt be nem vallott volna. Kezdettõl fogva egyfajta makacsul feltett bizonyítási szándék dolgozott benne, amely ritkán szállta meg annyira, mint ennek a betegének az esetében. És attól tartott, hogy valaki nagyon is jól látta ezt. Hogy mindvégig a tudatában volt, mégha szóvá nem is tette. Ami persze nem azt jelenti, gondolta fanyarul, hogy ezután se fogja szóvá tenni. Mindenesetre különös, hogy errõl az emberrõl minduntalanul Babrián idézõdik az eszébe...
    Ámbár, ha belegondol, nincs benne semmi különös. Elvégre Babrián volt az, aki vagy tíz hónappal ezelõtt benyitott a szobájába egyik délután. "Ma egy új beteg érkezett, nemde, doktor?" Õ rábólintott, rögtön hozzátéve, hogy egyelõre még látni se volt ideje, annyi dolga akadt egész nap. "De a felvételi lapja, gondolom, már idekerült magához - mondta az író. - No, vegye csak elõ... Ugyebár, nem ismeretlen maga elõtt ez a név?" Õ néhány másodpercig értetlenül nézte a kitöltött kartont, csak azután kapcsolt. De akkor halkan füttyentett meglepetésében. Lehetséges volna? Azt hitte, ez az ember már rég nem él, puszta létezését is anakronizmusnak érezte. Ám az adatok stimmeltek, szó se lehetett tévedésrõl. "Igen - tette el a kartont -, õ az." "Õ bizony, személyesen - biccentett az író. - Ha tudni óhajtja, épp az imént akadtam vele össze a folyosón" - s a tekintete csakúgy, mint az arca, kõmerev volt, kifürkészhetetlen. Neki pedig valami nagyon kényelmetlen érzése támadt. Végül is mit akar tõlem, töprengett, milyen szándék vezette ide? - "Hát - szólalt meg bizonytalan mosollyal -, az információt mindenesetre köszönöm, de... nos, hogy is mondjam? Õszintén megvallva, nem egészen értem. Miért tartotta ilyen sürgetõen fontosnak, hogy tudjam ezt?" "Azért, hogy tudja" - hangzott kurtán, azzal Babrián már fel is állt, és némán kifordult az ajtón.
    Nem, nem hihette, hogy csupán ezért. Hiszen nélküle is rájött volna, ki ez a beteg. Hírhedt név volt, egyike a legrosszabb emlékûeknek. És hát nemcsak a nevét ismerte, nemcsak viselt dolgairól tudott, hanem még medikus korában, akkortájt, amikor ez az ember a legzajosabb feltûnést keltette és az egyetemen is a legtöbb híve támadt, merõ kíváncsiságból a könyvei közül is elolvasott egyet - "Az Esztendõ Magyar Regényét", ahogy úton-útfélen reklámozták -, a Tiszaeszlárt. Uszító módon elevenítette fel a hajdani vérvádat, Solymosi Eszter ügyében nemzeti perújítást követelt és aljasul denunciálta Eötvös Károlyt. Soha életében nem olvasott fertelmesebb könyvet ennél a sötét miszticizmusba hajló, gyûlöletet fröcskölõ, eszelõs agyrémnél, de minden viszolygása ellenére is kénytelen volt megállapítani, hogy szerzõje elvitathatatlan képességek birtokosa, és hátborzongató nézeteit átütõ mûvészi erõvel képviseli. Veretes nyelv, balladás tömörségû elõadás, kivételes atmoszférateremtõ készség, burjánzó szómágia. Azóta is a mûvészi tehetség olykori veszedelmes Janus-arcúságának markáns bizonyítékát látta ebben a könyvben. A szavak valóban lehetnek olyan gyilkosok, mint a gázkamrák, bár a gázkamrák természetesen nem szavakból épültek.
    A gázkamrák... Egy pillanatig szinte bénultan meredt maga elé, olyan kínzóan horgadt fel benne a fájdalom, de a heves, gyors mozdulattal, amellyel máris félresöpörte homlokába hulló, kékesfekete haját, egyben felszakadó fájdalmát is elhessentette. Ez nem tartozik ide, gondolta, ez a legszemélyesebb privát ügy, amit nem szabad belekeverni! No igen, természetesen megtehette volna, hogy átadja valamelyik kollégájának a beteget - ha elvétve is, elõfordul ilyesmi, és senki se talál benne kivetnivalót -, de meg sem fordult a fejében. Soha nem tett így, és ezután se fog. Egyszerûen nincs joga ilyen megoldáshoz folyamodni. Ebben az emberben se látott mást, csak egy súlyos beteget, akiért meg kell tennie mindent, ami tõle telik. Ha pedig bárki is azt képzeli, hogy e több mint tíz hónapnak számára volt valami permanens próbatétel jellege - hát nagyon téved. Itt mindvégig csak egyetlen kérdés merült fel: tud-e segíteni a betegén, vagy sem? És hát... nem tudott.
    Felsóhajtott, s újra a kudarc leverõ érzése járta át. Letette az evõeszközeit, befejezte az evést. Közben a pillantása a kopottas aranykeretbe foglalt, ovális falitükörbe tévedt, és csak nézte megrökönyödve a feldúlt, összetöredezett, szinte szétesett arcot, amellyel szembetalálta magát. Ez én volnék? S önkéntelenül fintorszerû kis mosolyra torzult a szája. Lám, gondolta mély öngúnnyal, a békétlen, furcsa bogár!...
    Összerezzent, az egyik felszolgálólány állt az asztalánál. A kis, szeplõs csúnyaság, akit különösen kedvelt.
    - Ne tessék haragudni, doktor úr - hadarta, miközben összes lúdtojásnyi szeplõi kigyúltak a restelkedésben -, de a tészta már elfogyott, meg a gyümölcs is mind egy szemig. A séf úr egészen odavan. De ha egy kis sajtot el tetszik fogadni... egy finom kis Mackó sajtot.
    Az orvos rámosolygott. És széles, meleg mosolyától egyszerre újból a megszokott lett. A mindig derûs, nyugalmat és biztonságot árasztó, lekötelezõen szívélyes modorú férfi, akit méltán szerettek a betegei.
    - Hozza csak, angyalkám - mondta -, hozza azt a Mackó sajtot. A séf úrnak meg kösse a lelkére, hogy miattam a világért se tegyen szemrehányást magának. Úgy kell annak, aki elkésik! Hát nem igaz?
    Ekkor meglebbent a csapóajtó. Egy bordó köntöst viselõ, szikár férfi lépett be az étterembe.
    Amint az orvost megpillantotta, megállt, és tekintetét merõn rászegezte.

2.
Az orvos felsóhajtott magában. Ilyen az én formám! Ha valakivel végképp nem akart találkozni ezen a napon, az éppen Babrián volt.
    Babrián pedig szemlátomást habozott ott az ajtóban, hogy beljebb kerüljön-e, de végül mégis rászánta magát, és nehézkes léptekkel elindult hozzá a vedlett futószõnyegen. Most látszott csak, milyen magas, már-már hórihorgas, és ezen kissé görnyedt tartása sem változtatott. Jellegzetes, senkivel össze nem téveszthetõ alak volt. Keményen faragott, csontos, mélyen barázdált arc, a szája sarkában szarkasztikus elmélyüléssel, nyakán habosra csomózott, finom selyemkendõ, a fogai közt rövid szárú angol pipa; bordó köntöse, akár egy palást, járás közben a bokáját verdeste. Apró biccentéssel viszonozta az orvos üdvözlését.
    - Jó étvágyat, dr. Windisch - szólt recsegõ hangon, és hideg pipáját kivette a szájából -, tömje csak azt a kellemes fejét! - Leült vele szemben, dohányzacskóját az asztalra dobta. - Nekem csak egy fõzeléket kegyeskedjék, simán - vetette oda a kis pincérlánynak, aki azonnal az asztalnál termett, hogy máris lélekszakadva loholjon a konyhába.
    Akár egy kényúr, gondolta az orvos, és hét év óta, mióta Babrián rövidebb-hoszszabb megszakításokkal a betege volt, elõször tûnõdött el azon, vajon miért is veszik ezt mindnyájan magától értetõdõen természetesnek tõle. Önkéntelenül is a gúnyneve jutott eszébe, ahogy a szerkesztõségekben aposztrofálták, s aminek a híre ide is eljutott: Rettegett Iván - s ezt a nem éppen hízelgõ gúnynevét néha bizony szerfelett találónak érezte.
    A kettejükre boruló csend túl nyomasztóvá kezdett válni. Jónak látta, hogy megtörje.
    - Szokás szerint el akarja bliccelni a csendeskúrát, igaz? - kérdezte kedélyes-korholón.
    Babrián úgy eresztette el a füle mellett, mintha el se hangzott volna. Pipája szárával az asztal szélét kocogtatta, súlyos tekintetét nem vette le Windischrõl. A doktor meg igyekezett fesztelennek mutatkozni, noha fesztelenségében túl sok volt a kényszeredettség. Gyakorlott orvosi szemével persze azonnal észrevette, hogy Babriánt nagyon megviseli az idõ - de nemcsak ezt vette észre. Harapós kedvében van, állapította meg, sõt krudélis kedvében, és ez óvatosságra intette. Tapasztalatból tudta, hogy ilyenkor résen kell lenni vele szemben. Ma azonban nem volt hajlandó belemenni semmilyen idegõrlõ játékba, és hirtelen döntött.
    - Sajnos, mennem kell - pillantott az órájára, és felállt. - Rengeteg a dolgom. A hétfõ itt mindig kész bolondok háza... - azzal már indult volna, de remélt visszavonulása nyomban meghiúsult.
    - Üljön vissza! - hangzott olyan erélyesen, hogy nem tehetett mást, pillanatnyi tétovázás után visszaereszkedett a helyére. - Remélem, doktor, nincs ellenére - kérdezte Babrián.
    Windisch kelletlenül mosolygott. Jött a felszolgálólány, a sietségtõl pihegve, és hozta Babriánnak a fõzeléket, neki pedig a sajtot.
    - Nos, doktor? - szólalt meg Babrián. - Mi újság? Miféle friss pletykákkal fog elszórakoztatni ma? - Úgy görgette elõ a szavakat, erõsen, jóformán moduláció nélkül, hogy ettõl amúgy is érdes hangja még nyersebbnek hatott. - Csupa fül vagyok.
    - Nincsenek friss pletykák. - Windisch elkerülte a tekintetét, színleg minden figyelmét a sajtnak szentelte. - Általános a pangás.
    Babrián is enni kezdett, az arca változatlanul szenvtelen maradt. - Azt mondja, pangás?
    - Reggel ketten eltávoztak, és jött egy új beteg.
    - Hát, ez valóban nem sok.
    - Sajnálom - vonta meg a vállát Windisch -, ez minden.
    Babrián éles pillantást vetett rá, majd folytatta az evést. - Pedig azt hittem, van valami mondanivalója a számomra.
    - Van is - bólintott az orvos. - Veronika nõvér újból panaszkodott magára, hogy túl sokat használja az oxigénkészüléket.
    - Veronika nõvérnek rá fogok verni a fenekére - jelentette ki Babrián.
    Windisch tiltakozott. - Az én utasításomat teljesítette. Szigorúan meghagytam neki, hogy minden alkalommal köteles jelenteni, ha maga a túlzott könnyelmûségében...
    - Fütyülök az utasításaira! - szakította félbe Babrián. - Vegye tudomásul, hogy semmiféle orvosi idiotizmus kedvéért se vagyok hajlandó megfulladni. A leckéztetéseit pedig tartsa meg magának.
    Windisch nem szólt, de barna arcába pír szökött. Hét év alatt természetesen volt alkalma megtapasztalni Babrián kolerikus temperamentumát, amely hol szenvedélyes dühöngésekben, hol meg többnyire éppen az õ fejéhez vagdosott, válogatott sértésekben nyilvánult meg, és mindent zsebrevágott tõle, mert jelentõs írónak és nagyszabású egyéniségnek tartotta, akit feltétlen tisztelet illet meg, másrészt maga tudhatta a legjobban, hogy gyógyíthatatlanul beteg, s betegsége gyakori megpróbáltatásait fizikailag példátlan önfegyelemmel viseli. De mégis akadtak pillanatok, amikor szinte tûrhetetlennek találta. Márpedig nem szerette, ha azok az emberek, mint például Babrián is, akiket világnézete élharcosainak tekintett, saját személyükben tûrhetetlennek mutatkoznak.
    Sértettségét azonban már le is gyõzte magában, ezúttal is azzal mentegette Babriánt, amivel rendesen. Állapota visszafordíthatatlan rosszabbodása egyre több magatartásbeli anomáliával jár.  Írásra pedig már hosszú ideje nem is gondolhat. 1955 óta, amikor véglegesen felkerült ide, mindössze néhány elbeszélésre futotta az erejébõl - egy vékonyka kötetre.
    Felpillantott, és látta, hogy Babrián kitartóan figyeli. Az arca már ismét egykedvûnek hatott, közönyt árasztott a tekintete is, de az orvos megneszelte, hogy csalóka közöny ez, veszedelmet ígér, és nem tudta, mint térhetne ki elõle.
    - Hervadtnak látszik, adjunktus úr - jegyezte meg Babrián. - És becses engedelmével kötve hiszem, hogy a gorombáskodásom hervasztotta volna le. Hozzászokhatott már.
    - De ahhoz nem tudok és nem is fogok hozzászokni, hogy a légzõkészüléket kénye-kedve szerint használja. Ezt ne remélje tõlem. A készülékre rákapni - öngyilkosság.
    Babrián mosolytalan malíciával húzta össze a szemét. - Ejnye, doktor, csak nem akarja a bolondját járatni velem? Ifjúkoromban, tudja, nagy divat volt életjeligét választani. Valami bölcs aranyköpést. Én inkább fabrikáltam egyet magamnak: "Álljunk görbén és beszéljünk egyenesen!" Ezennel felhívom rá a figyelmét. Méltóztatna elárulni, hogy mitõl ilyen búval bélelt ma?
    Windisch megadóan felsóhajtott. - Hiszen úgyis tudja!
    - Lekötelezne, ha megmondaná, mi az, amit tudnom kellene.
    - Kizárt dolog, hogy ne hallotta volna, mi történt az éjszaka.
    - Nocsak! Hát történt valami?
    Az orvos szemrehányóan nézett rá.
    - Értem - intett a szemével -, mindenáron tõlem akarja hallani. - Hát igen - mondta - magának lett igaza - s elkeseredve megrázta a fejét. - Csak legalább azt tudnám... Az ég szerelmére, honnan szedte a jóstehetségét? Az az ember meghalt az éjjel.
    Babrián Dezsõ hátradõlt a széken. Az arca végképp kifürkészhetetlenné vált.
    - Én figyelmeztettem magát - mondta. - Még idejekorán figyelmeztettem, hogy moribundus.
    - Nem volt moribund - ellenkezett hevesen Windisch. - Egy tragikus, ostoba véletlen... Ki láthatta elõre?
    Babrián legyintett. - Jobban tette volna, doktor, ha akkor rám hallgat. Miért nem hitt nekem? Csak a jólneveltsége tartotta vissza, hogy megmosolyogjon, igaz?
    Az orvos hallgatott. Maga volt a tehetetlenség.
    - Most pedig mit mondjak magának? - vont vállat Babrián. - Mondjam talán azt: mosom kezeimet? - Evett két-három kanállal, közben tûnõdve az orvosra pillantott. - Sohasem sakkozott vele? - kérdezte szórakozottan. - Nem? Sajnálhatja. Kiváló játékos volt.
    Windisch kínjában elmosolyodott. - Hát... nem valami nagy nekrológ.
    - Ez az árnyék elõjoga, doktor - vágta rá nyersen Babrián. - Mi egyebet várhatna egy magamfajta ötvenkilenc éves hullajelölttõl? Itt ám lélekben nagyot süllyed az ember!
    Windisch már csak turkált a tányérjában, a szeme alatt görcsösen rángatózott egy ideg.
    - Hallgat? - fürkészte Babrián. - Miért hallgat? - Metszõ tekintetével szinte átszegte az orvost, aki egyszerre érezte meg az író szuggesztív erejét, és azt, hogy jómaga lágyabb anyagú annál, semhogy szembeszállhatna vele. - Vagy most az egyszer szégyelli talán azt a fene nagy altruizmusát? - kérdezte Babrián.
    Helyben vagyunk, állapította meg az orvos. Már tudta, mi a célja Babriánnak: erõnek erejével színvallásra kényszeríteni, hogy azután megbélyegezhesse. S egyszerre megint eltöltötte az önvád, de úgyannyira, hogy szinte jogosnak érezte, már-már afféle vezeklésnek, hogy eltûrje a vesszõfutást, amelynek kétségtelenül elébe néz.
    - Hát ne hallgasson - csattant fel Babrián -, ne hallgasson, doktor, az istenfáját magának! Bökje csak ki bátran: deprimálta a haláleset!
    Csörrent a tányér, ahogy az orvos ledobta az evõeszközeit.
    - Megfulladt! - tört ki belõle. - Suffocatio, érti? - És a szemében kétségbeesés jelent meg, nem tudta tovább türtõztetni magát. - Heveny légzési elégtelenség, légúti akadály... Az ügyeletes már insufflatióval és légcsõmetszéssel sem segíthetett rajta. Annak rendje és módja szerint, közönségesen megfulladt...
    - Mors per asphyxiam - hagyta helyben Babrián. - Valami Auschwitz nevû lengyelországi helységben négyszázezer magyar állampolgár fulladt meg. Ehhez mit szól, maga homo humanus?
    Windisch hallgatott. Zaklatott mozdulattal hátralökte a homlokából a haját. Kegyetlenség, amit velem mûvel, gondolta, de valami önkínzó módon egyre csak igyekezett elhitetni magával, hogy megérdemli, rászolgált, kijár neki.
    Babrián dermesztõ gúnnyal figyelte.
    - Ha nem tévedek - mondta - , az ön boldogult szülei is, ugyebár?
    Az orvos elvörösödött, enyhén megremegett az álla. - Nem gondolja, hogy ma a szokásosnál is sajátosabb?
    - Szándékosan, doktor, szántszándékkal. - Szeretném, ha végre látná a kredót, amelyben maga is nyakig csücsül.
    - Semmiféle kredót nem látok.
    - Valóban? - Babrián eltûnõdött. - Voltaképpen mit tudott maga errõl az emberrõl?
    Windisch ingerülten nevetett. - Ugyan, kérem! Azt képzeli, nem tudtam, kicsoda. Egyébként éppen maga hívta fel rá a figyelmemet. De számomra ennek nem volt semmi jelentõsége.
    - Nem volt jelentõsége... - mormolta Babrián. - Ezért, látja, irigylem. És mondja - kérdezte hirtelen -, milyennek találta?
    - Nagyon udvariasnak és a szófukarságig zárkózottnak. Azt hiszem, egyetlen olyan mondatot se váltottunk, amely ne a betegségre vonatkozott volna.
    - Tüdõasztma és ödémás szívbántalmak - bólintott az író. - Ugyanaz, ami nekem. Hát nem fura szeszélye a sorsnak? És maga szerint az õ prognózisa jobb volt.
    Windisch egy pillanatra összeszorította a száját, aztán biccentett. - Jobb.
    Most Babrián hallgatott. Az esõt nézte, amint széles sávokban lefolyik az ablakon.
    - Nem - szólalt meg végül csendes ajkbiggyesztéssel -, maga semmit sem tud errõl az emberrõl. Jóformán semmit. Esetleg ismer egy felszínes történetet, amely semmire se magyarázat, és azzal be is éri. Belátom, ebben én is hibás vagyok. Segíthettem volna magának, és akkor most kevésbé mardosná a bûntudat.
    - Fogalmam sincs, mire céloz - jelentette ki szárazon Windisch, mert találva érezte magát, és a türelme is fogytán volt. - De ha mindenképp ragaszkodik a témához, árulja el, mibõl sejtette, hogy meg fog halni. Emlékszem, pontosan megjósolta: napokon belül.
    - Az ember általában megérzi, hogy mikor adja be a kulcsot. Fõleg, ha nagybeteg. Éppen ön, a jeles lélekbúvár ne tudná? Apropó! Mûködik még a lelki klinikája, doktor? Nem venne analízisbe engem is?
    Ez érzékeny pontja volt Windischnek. Most is elfelhõsödött a homloka.
    - Komolyan beszélek - biztosította az író. - Vagy talán nem maga szónokol örökké az intézeti kis pszichoterápia fontosságáról, meg a tüdõbetegek sérült pszichéjérõl? Én pedig ma rájöttem, amit sose hittem volna, hogy valóban sérült a pszichém.
    - Most már kizárólag rébuszokban hajlandó...
    - Ne heveskedjék, doktor, csigavér! - Babrián befejezte az evést, és eltolta maga elõl a tányért. Most csaknem szelíden nézett az orvosra. - Tehát, ha jól értettem - mondta -, azt állítja, tudja, ki volt a derék férfiú. Tudja, hogy valaha gyilkolt. Azt is tudja, hogy ezért elítélték, és kiszabott büntetését az utolsó napig leülte. De lám, azt már nem tudta, milyen kiválóan sakkozott! Pedig nekem ez volt róla az elsõ gondolatom ma hajnalban. Tudniillik én már hajnalban értesültem a sajnálatos gyászeseményrõl.
    - Vagyis jól sejtettem - intett elborult arccal az orvos, és jogos megbántottságát leplezni sem próbálta.
    - Aztán rögtön maga jutott eszembe, doktor - folytatta háborítatlanul Babrián -, és biztos voltam benne, hogy nem szívesen találkozna össze velem a mai nap folyamán. Érthetõ! Maga egy széplelkû, fennkölt emberbarát. Én nem vagyok az. Mint már voltam szerencsés említeni, én csak egy egyszerû hullajelölt vagyok, többek között az éjszaka elhalálozott úr jóvoltából. És ezt maga nagyon jól tudja. Mármost...
    - Kérem! - vágott közbe ekkor Windisch olyan erélyesen, amelyet talán õ sem várt volna magától. - Kérem, valamit szükségesnek tartok mindenekelõtt tisztázni! Tökéletesen megértem, hogy gyûlölte ezt az embert. Minden oka megvolt rá, és eszem ágában sincs megbotránkozni rajta. De magának is tudomásul kell vennie, hogy én felelõsséggel tartoztam érte. A betegem volt.
    - Nekem pedig a barátom - mondta Babrián.

3.
Az orvos elképedve meredt rá.
    - Miért mereszti ilyen kukán a szemét? - kérdezte Babrián. - Csak nem képzeli, hogy tréfálok? - Elõvette a dohányzacskóját, kibogozta, és tömködni kezdte a pipáját. - Valóban a legjobb barátom volt egykor. És ma már azt kell hogy mondjam: egész életemben. Mi az ördögért csodálkozik úgy?
    - Már engedelmet... - Windisch csak hebegni tudott.
    Babrián leintette. - Legyen türelemmel, választ fog kapni a kérdésére... Van gyufája?
    Az orvos sietve elõvett egy skatulyát a köpenye zsebébõl, és odanyújtotta neki.
    - Igen - bólintott Babrián, miután szokott szertartásosságával rágyújtott, és két bodros füstfelhõt eresztett ki a levegõbe. - Igen, huszonkét éves korától ismertem. - Pöfékelve hátradõlt, felnézett a gipszstukkós mennyezetre. - És az a hallgatag, tömzsi, vad fiatalember, akivel ezerkilencszázhuszonhat õszén az Erzsébet körúti Bucsinszky kávéházban találkoztam elõször, egyike volt a legnagyobb prózaírói tehetségeknek, akik ebben az országban valaha is megszülettek.
    Windisch nem szólt, bár nagyon is meglepte Babrián elfogulatlansága.
    - Üljön csak be egyszer valamelyik könyvtárba - ajánlotta Babrián, mert a hallgatását kétkedésnek vélte -, és lapozzon fel egy-két húszas évekbeli folyóiratot. Ha elolvassa néhány akkori elbeszélését, látni fogja, hogy parányi túlzás sincs a szavaimban.
    - Talán valóban megteszem egyszer - intett az orvos.
    - De nem sok írásával találkozik majd abból az idõbõl. - Egymás iránti rokonszenvünk bizonyára éppen abból támadt, hogy tudtuk egymásról, alig akadt lap, folyóirat, kiadó széles e honban, amelyik írásainkat pánik rémülettel vissza ne utasította volna.
    - És ilyesmi elég a barátsághoz? - Windisch szemében most valóban kétely csillant meg. Nem Babrián szavait vonta kétségbe, csak továbbra sem fért a fejébe a dolog.
    - Méghozzá ritka mély barátsághoz - erõsítette meg Babrián. - Két éhenkórász ifjú író, akik Ady Endrén nevelõdtek, akiknek a társadalmi nézetei már kora fiatalságukban bõségesen kimerítették az államellenes felforgatás és a nemzetgyalázás bûncselekményét - hogy a fenébe ne talált volna egymásra? S hogy a fenébe ne kötöttek volna barátságot életre-halálra, amikor kölcsönösen meggyõzõdhettek világszemléletük és alkotói törekvéseik teljes azonosságáról. - Vontatottan beszélt, de hangja érdességén ez mit sem enyhített. - Hosszú évekig együtt laktunk, megosztottuk minden garasunkat. Elválaszthatatlanok voltunk. Õ, a tizenkilenc fehér augusztusában felkötött Somogy megyei uradalmi cseléd egykéje, és én, az olasz hadszíntéren elesett, izraelita felekezetû, újpesti fõgimnáziumi tanár második csemetéje, aki bátyjával és öccsével egyetemben a pesti hitközség fiúárvaházában nõtt fel, tekintettel édesanyjuk úgyszintén korai halálára.
    - Ezt nem tudtam - csúszott ki Windisch száján. - Se róla, se magáról.
    Babrián rápillantott, aztán ismét fel a mennyezetre.
    - Egy bugris meg egy bibsi, a társadalom peremére lökve. Két kitaszított, nyomorúságos éhenkórász, akiknek nem volt senkijük és semmijük, két mindenre elszánt, megszállott, komor álmodozó, akik közbevetõleg nem Duns Scotus oxfordi kommentárjaiból tanulták a közgazdaságtant, nem Montesquieu Perzsa leveleibõl a szociológiát, s fõleg nem báró Brandenstein Bélától a bölcseletet. Nyirkos hónaposszobákban álmodozni a világforradalomról, radikális terveket szõni az ezeréves, feudális osztályuralmi mocsár lecsapolására, közös alkotói programot dolgozni ki elõbb egy több kötetre tervezett, országfelmérõ szociográfiai munka, majd egy balzaci kiterjedésû és igényû új Emberi Színjáték megírására - mi volna a barátság aranyfedezete, ha nem ez? Sárban, fagyban külvárosi utcákon csatangolni, éjszakákat átvitatkozni Marxról és Freudról, Bartókról és a joyce-i regénytechnikáról, Benedetto Croce abszolút idealista etikájáról és Chorin Ferenc extraprofitjáról, az aktivizmustól és a katasztrofális hazai agrárviszonyokról, de az Aréna úti népkonyha hamis társadalmi tudatot kialakító, ingyen rántott levesétõl Ortega tömegtársadalmi doktorínján keresztül a Szovjet grandiózus ipari fejlõdéséig, az axiómarendszerek Gödel-dilemmájától meg a Neue Sachlichkeit belsõ ellentmondásaitól az ormánsági egykén át a szocdem vezéreknek a gyárigazgatókhoz fûzõdõ közismerten szívélyes viszonyáig körülbelül mindenrõl, miközben rosszul fûtött közkönyvtárakban melegszik az ember és filléres józsefvárosi kifõzdék egytálételén vegetál - ez is a boldogság egy neme, adjunktus úr!
    Megszurkálta a pipáját, hosszú pillantást vetett Windischre. Az orvosnak pedig feltûnt, hogy mennyire elcsendesedett a tekintete, s hogy sötét szeme valójában nagyon is elüt kemény ácsolatú, szarkasztikus arcától és nyers hangjától: meleg fényû volt, kissé párás és érzelmes.
    - De nemcsak a nézeteink egyeztek meg - folytatta Babrián -, és nemcsak a törekvéseink voltak közösek. A természetünk és a jellemünk is felettébb hasonló volt. Dacos büszkeség és heves térítõszellem lakozott bennünk, mindenekelõtt pedig a bírálat és a tagadás konok szelleme. Nem voltunk könnyû tollú írók, s mi magunk sem voltunk könnyûek. Megvesztegethetetlen fickók voltunk, hírbõl sem ismertük a megalkuvást. Megátalkodottan ragaszkodtunk a magunk rebellis kategorikus imperatívuszához...
    Pipás kezével széles mozdulatot tett.
    - Attól tartok, igen tisztelt doktor úr - váltott át hirtelen recsegõ hangra -, önnek halvány sejtelme sincs arról, hogy mit jelentett konzekvensen baloldali írónak lenni Hóman Bálint, a Szent Jobb és a Baumgarten-díj Magyarországán. Hogy milyen sors volt ötszáz példányban megjelenõ, tiszavirág-életû folyóiratokban publikálni jelképes honoráriumokért, vagy zugkiadóknál jelenteni meg vékonyka novellás köteteket kétszáz-háromszáz példányban, kávéházi elõfizetõk szeszélyes kegyeire szorulva; hogy milyen érzés volt senkitõl tudomásul nem vett, mindazonáltal gondos rendõri felügyelet alá vont szerzõnek lenni. És mindez csupán azért, mivel felháborító önérzetünkben nem volt hajlandóságunk nevet szerezni magunknak sem ezoterikus szépliterátorként, sem árvalányhajas-tollbokrétás mezei bölcselõként, sem hatóságilag engedélyezett avantgardistaként, mint ahogy nem óhajtottunk húszezer példányos, szabványosított regényiparosként se befutni, a törvényesen védett királyi magyar történelmet vagy a keresztény középosztály neobarokk idiotizmusát tömjénezve díszkötésben, félbõrben, halinában, részletre, hitelben, készpénzért. De még csak arra a bocsánatos bûnre se voltunk kaphatóak, hogy négerként biztosítsuk a napi kenyérrevalónkat, elvirágzott társasági díszhölgyek, lánglelkû turfkirályok és istenfélõ bankelnökök emlékiratait gyártva. Tûrhetetlen gõgünkben inkább krajcáros címírásokért és sovány óradíjas korrepetálásokért futkostunk, semhogy bármilyen formában is áruba bocsássuk magunkat. Mi sem volt természetesebb annál, hogy részünkre ritkánál is ritkábban jutott nyomdafesték olyan lapokban, amelyek egyáltalán számítottak valamit, s hogy írásainkat jobbára csak kéziratban és titokban mutogathattuk, kávéházi asztaloknál, talponállók pultjainál, albérletekben és antikváriumok hátsó helyiségeiben, abban a hiú reményben ringatózva, hogyha másutt nem is, de legalább ismerõseink és csekély számú barátaink körében talán visszhangra lelnek bujtogató gondolataink...
    Pipáját kivette a szájából, szaporábban szedte a levegõt. Szemlátomást fárasztani kezdte a beszéd.
    De néhány pillanatnyi hallgatás után, rekedtes hangon mégis folytatta.
    - Késõbb, szerencsecsillagunk felragyogtán, havi kilencven fixért, szigorú inkognitóban, a bulvár világsajtót fordíthattuk Tolnai Simon nevezetes orgánumába. Nos, akkor én az elsõ fizetésembõl kereken ötven pengõért egy originál amerikai Waterman töltõtollal leptem meg az éjszaka elhunyt urat. A bõkezû ajándék könynyeket csalt a szemébe, habár ömlengõ természettel aztán senki se vádolhatta volna, és ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a tollat soha másikra felcserélni nem fogja. Szavatartó ember volt. Nem szegte meg a fogadalmát. Mert amidõn a porondra lépett Gömbös Gyula, közhírré kiáltván "a magyar faj történelmi öntudatára" bazírozott Nemzeti Munkatervét, s miután mögötte kalákába rendezõdött az Új Szellemi Front válogatott menazsériája, amely a hárommillió mezítlábas sorsának jobbra fordítását Ady Endre átértékelésével, "nemzeti öncélúsággal" és "egy lélekben megújhodott, minõségszocialista új nemesség" elit kultúrmozgalmával óhajtotta nemzetgazdaságilag megoldani, a tegnapi jó barát azzal a tollal a kezében vedlett át hovatovább közönséges tömeggyilkossá. Marx Károly szakállára esküszöm, hogy azzal a tollal! Ezt szavahihetõ szemtanúk erõsítették meg! Senkinek se ajándékozzon tollat, doktor, veszedelmes jószág... - A hangja megbicsaklott, kinyílt szájjal kapkodta a levegõt.
    Megtörölgette gyöngyözõ homlokát, s rövid pihenõt engedélyezett magának, hogy a lélegzetvételét rendbehozza. Ám Windisch úgy érezte, kezdõdõ fáradtságnál is nagyobb a megindultsága, ahogy a múlt hamuja alól felkotorja üszkös emlékeit. Egykori barátja halálának a napján nyilván nem térhet ki ez elõl. És a bensõ kényszer, hogy emlékeit megossza valakivel, úgy látszik, olyan erõs, hogy kész vele is megosztani.
    Lefegyverezte Babrián tekintetének leplezetlen keserûsége. Hirtelen arra gondolt, hogy ez a tekintet oda is behatolt, ahová mások nem látnak, és keserûségét éppen ez okozza.
    - Feleslegesnek tartom - szólt aztán Babrián -, hogy akkori döbbenetem és felháborodásom, sõt, miért tagadnám, fájdalmam ecsetelésével untassam. A folyamat természetesen fokozatosan vezetett el a pálfordulásig, de én mindvégig vak voltam. Hogyan is gondolna olyasmire az ember, amit leglidércesebb álmaiban sem képzelne? - Már fegyelmezett, bár kissé fátyolos hangon beszélt. - Utólag visszagondolva persze rá kellett ébrednem, hogy egy sereg gyanús momentumnak nem szenteltem kellõ figyelmet. Sohase hallottam például a gyerekkoráról beszélni. Mindent tudtam róla, nem volt egymás elõtt titkunk, de a gyerekkoráról jóformán semmit. Nem firtattam, azt hittem, szégyelli. Mert szemérmes ember volt, a feltörekvõknek nem abból a fajtájából való, amely minduntalan egykori nyomorúságával kérkedik, és abból tõkét kovácsol magának. De tévedtem. Csak késõbb, és sajnos már késõn, tudtam meg, hogy mit titkolt el. Apját, gróf Széchenyi Andor Pál zsellérét, vörös századkomisszárt, tizenkilenc augusztusában az õ szeme láttára húzták fel Prónay banditái. Ezt sohase heverte ki. Attól a naptól kezdve valami olthatatlan gyûlölet élt és munkált benne, amelyet senkivel, még velem sem osztott meg. Nõtt-növekedett benne ez a lefojtott, már-már, azt kell mondanom, féltve õrzött és táplált gyûlölet, s valamiképpen elõ kellett törnie.
    Maga elé révedt, pillanatnyi szünetet tartott, a pipáját szortyogatta.
    - Rossz irányba tört elõ - mondta. - Mire észhez kaptam, a hajszálrepedés már tátongó hasadékká szélesedett barátságunkon - és nem is csak a barátságunkon. Csakhamar és rohamosan olyan eszmék befolyása alá került, amelyek módot adtak gyûlölete kiélezésére, gyûlöletét pedig eltorzították, és eszelõssé tették. Az a rögeszmés meggyõzõdése alakult ki, hogy apja voltaképpen a Moszkvából iderendelt judeobolsevisták áldozata, akik elõbb csalárdul félrevezették, egy népidegen, hamis ügy szolgálatába állítva, majd azután a saját irhájuk mentése közben cserbenhagyták. "Õt miért nem ültették fel a zsidó népbiztosvonatra? - támadt rám egyszer õrjöngve. - Miért nem? Miért nem? Árja magyarnak és fõleg parasztnak nem jutott rajta hely? Az a szaros sarkú, büdös prosztó Bécs helyett inkább dögöljön meg?..." Gondolhatja, hogy ezek után több szavunk már nem volt, nem is lehetett egymáshoz. Útjaink visszavonhatatlanul elváltak. Az enyém Buchenwaldba vezetett végül, az övé pedig... nos, jól tudjuk, az övé hová. - A pipa makkja fölött éles pillantást vetett az orvosra. - Csodálkozik? Min? Szabó Dezsõ Magyarországában ez logikus fejlõdéstörténet volt, ha végletes is. Én meg akkor tanultam meg, hogy a különbözõ bensõ púpokat és kisebbrendûségi komplexusokat hurcoló emberek a földkerekség legveszedelmesebb kreatúrái. Torkig vagyok már azzal a morbus hungaricusszal, amely mindenféle egyéni balsorsok és személyes lelki defektusok ürügyén dögével szüli a társadalmi táltosideológia sámánjait és ködevõit.
    Elhallgatott, ismét a lélegzetvételét igyekezett rendbehozni, és közben lehunyta a szemét. Windisch némán figyelte, s arra gondolt, hogy bizony egyre rosszabb bõrben van. Valóban ijesztõ volt így, lehunyt szemmel látni, amint mélyen árkolt, sovány arca mozdulatlanná vált, szinte megmerevedett.
    - De hát csakugyan szükségtelen - szólalt meg kisvártatva -, hogy az akkori döbbenetemmel traktáljam. - Kinyitotta a szemét, s mint már annyiszor, Windisch ezúttal is meglepõdött azon, hogy sötét szeme olykor milyen elevenen világos tekintetû. - Azt azonban mindenek ellenére meg kell mondanom, hogy én megértettem a szóban forgó úr pálfordulásának az indítékát. Õ is, amiként én, számkivetett volt. A társadalom kirekesztettje. És az ilyen elszigeteltségben nemcsak a remény fogy el, elõbb-utóbb maga az ember is elkopik. Ha naponta azt kell tapasztalnia, hogy mindenütt csak ellenkezésre és visszautasításra talál, végül már önmagában kezd kételkedni. Én például huszonhét éves koromban írtam egy keserû és húsba vágó regényt. 1946-ig nem talált kiadóra. Jó regény volt, különbet azóta sem írtam. De akkoriban pusztán azt sikerült elérnem vele, hogy az összes kiadók és lapszerkesztõk végképp bélpoklosnak tartsanak. Megírni kilencszázharmincban Magyarországon egy végsõkig kihegyezett, baloldali regényben, hogy milyen reménytelen, sötét alagútban bandukolunk is itt valamennyien - ehhez elmeháborodottnak kellett lenni. Meg is adtam az árát. Tizenhat évig aztán nemhogy ez a könyvem nem jelent meg, de a két kezemen megszámolhatom, hányszor sikerült egy-egy elbeszélést elhelyeznem. Leírtak, és lassacskán én is leírtam magam. Úgy láttam, senkinek sem kell az, amit csinálok. Tilalomfák és sorompók vettek körül, nem törhettem át rajtuk. No persze megtehettem volna én is, hogy kínomban dupla fedelû mellékmondatokkal, négyértelmû hasonlatokkal vagy lánglelkû allegóriákkal próbálom papírra izzadni azt, amit gondolok és mondani akarok, miközben tûnõdhetek rajta, vajon gazember vagyok-e még, vagy már hülye - de ilyesmire nem voltam kapható. Hallgattam inkább. Esztendõk teltek el úgy, hogy egyetlen sort sem írtam le. Mármint egyetlen olyan sort se, amely említésre érdemes. Mert élni mégiscsak kellett. Éhen halni még nekem se volt kedvem. Belátva tehát, hogy e kettõs keresztes, kis hazában fû számomra nem nõ, emelt fõvel elszegõdtem mindenféle Loch Ness-i szörnyeket gyártani. Ezen felül emelkedett hangú reklámszövegeket fabrikáltam a Tartam hajcsepp és a Szent Rókus lábsó áldásos hatásairól, sõt originál vadnyugati ponyvákat meg hamisítatlan brit detektívregényeket firkáltam szakmányban a Pesti Hírlap sárga fedelû sorozatába - természetesen büszke daccal, kellõ megvetéssel és kinyomozhatatlanul elkonspirált álneveken, mert az ázsiómra, arra adtam. Mindeközben pedig csikorgattam a fogamat, a marxizmus klasszikusait bifláztam - evégett megtanultam három nyelven -, és elnyomott forradalmárnak hittem magam.
    De kedveltem a jó ebédeket, az ápolt nõket, a sakkot meg a hajnalba nyúló kártya- és biliárdcsatákat, a víg murikat és a szellemdús társaságokat, ahol kacér szépasszonyok mellett és drága italok hörpintgetése közben, a világon mindenrõl szabadon és baloldali színezettel lehetett eszmét cserélni. Két szeretkezés közt az ágyban vagy két biliárdjátszma között a kávéházban pedig rendszerint igen komolyan elõadtam, hogy a következõ héten feltétlenül belefogok végre nagyszabásúnak ígérkezõ regényembe, a magyar Elveszett illúziókba... Hát, sosem írtam meg. - És kurta kis nevetés bukott ki belõle. - Buchenwald kellett hozzá... igen, Buchenwald, majd a weimari UNRRA-szanatórium, ahol a felszabadulás utáni hónapokban elsõ haldoklásomat voltam szerencsés végezni, hogy végre valahára megjöjjön az eszem. De fájdalom, már késõn. Az elmulasztottakat többé nem lehetett pótolni.
    Látta, hogy Windisch ellenkezni akar, és leintette.
    - Nem, doktor, kár a szóért! Nem vagyok ostoba, hogy áltassam magam. Én is elbuktam, ha merõben másként is, mint az éjszaka elhalálozott úr. Felelõtlenül elvesztegetett évek. Terméketlenség. Sértõdött póz. Kinek kellett? Mi szükség volt rá? Miféle ügy javát szolgálta? Mentségeim persze akadnak garmadával, de mit számítanak a mentségeim? Az számít csak, amit adtam. És én keveset adtam. Sokkal kevesebbet annál, amennyit adhattam volna... Ne tiltakozzék, kérem, felesleges! És lássa be, sértõ is rám nézve... - Elfulladt a hangja, zihálva kapkodta a levegõt. A homlokán verítékcseppek ütöttek ki.
    Windisch pedig valóban alig állta meg tiltakozás nélkül. Úgy érezte, csakis Babrián szembeötlõ felindultsága és komisz közérzete okozhatja, hogy ilyen kíméletlen igazságtalansággal fordul önmaga ellen. Nála, a kezelõorvosánál senki se tudhatta jobban, milyen emberfeletti erõfeszítések árán alkotta meg számára csakugyan nem nagy, de annál jelentõsebb életmûvét. Hiszen írásai tárgyuk, eszmei világuk és mûvészi sajátszerûségük tekintetében egyaránt úttörõ fontosságúak voltak. Más kérdés, hogy sohasem tartozott, sem a méltón értékelt írók közé; könyveit mindig is valami értetlenséggel elegyes idegenkedéssel fogadták - szatírájával elõzmények nélkül és társtalanul állt a magyar prózában. Neki aztán semmi köze nem volt az adomázgató társadalombírálat vagy az önmagáért sziporkázó groteszk hagyományához. Kénsavba mártott tollal írt. Szatírája nem ismert könyörületet és nem adott felmentést; taglóütéseket mért és sebeket osztogatott.
    Elnézte a fáradtságtól összetört arcát, verejtékezõ homlokát és sovány, ráncos nyakát, ahogy most elõtûnt a kicsomózódott selyemkendõ mögül, s arra gondolt, hogy Babriánt bizony sosem kényeztette el az élet. Hiszen még az utóbbi tíz-tizenöt évben is, amikor pedig a létkörülményei végre elõször nyugodt alkotómunkát biztosítottak volna számára, szakadatlanul a betegségével kellett viaskodnia.
    - És egyébként se rólam van szó most - folytatta Babrián. - Mindaz, amit magamról mondtam el, csupán röpke lábjegyzet. Szükséges magyarázat. - A légzése rendezõdött, valamelyest törõdött arca is kisimult, de a tekintete megsötétedett és súlyossá vált. - Ám egykori sorsom tükrében-tudatában, most már maga is beláthatja, talán jogom van kijelenteni: valóban megértettem az illetõ úr átvedlésének társadalmi és pszichikai indítékait. Amellett válságos idõkben, amikor a dolgok különösen bonyolult arculatot öltenek, gyakran elõfordul, hogy a hazugság egy-egy pillanatra igazságnak tetszik. Én pedig sohasem voltam hajlandó pálcát törni azok felett, akik a tarthatatlan társadalmi állapotok elleni radikalizmusukban áldozatul estek egy-egy ilyen pillanatnak.
    Az orvos megütõdve kapta fel a fejét.
    - A radikalizmus egyértelmûsége? - kérdezte. Ezzel semmiesetre sem érthetett egyet.
    - Úgy, ahogy mondja - biccentett Babrián. - Avagy ez túlságosan eretnek nézet  magának?
    - Sajnos, igen szomorú példák bizonyítják, hogy a radikalizmus legalábbis kétélû folyamat.
    - Téved. - A radikalizálódás mindig egyértelmû. Spontán lázadás a fennálló viszonyok ellen. Más lapra tartozik, hogy mivé forrja ki magát végül. De eredendõen egy osztály, egy réteg, egy embercsoport, vagy akár egyetlen személy tûrhetetlen helyzetébõl fakad. És az idõ tájt, a harmincas évek legelején, éppen errõl volt szó. Olyan helyzet alakult ki, hogy a viszonyok szinte önmaguktól harsogták: Hic Rhodus, hic salta - hogy a vén trieri Szerecsent citáljam. Hatalmas tömegek radikalizálódtak. A kitörés, a változtatni akarás módozatait keresték. S vajon az úgynevezett történelmi felelõsség csakis rájuk hárítható-e azért, hogy legvégsõ kétségbeesésükben többségükben megtévedtek? - Nagy, idegbarázdás kezével elutasító mozdulatot tett. - Engedtessék meg nekem, hogy ezt ma éppúgy kétségbe vonjam, ahogy akkoriban. A szóban forgó úr bûne sem abban rejlett, hogy kitaszítottságában, maradék reményei vesztén a hazugság egyik fortélyos pillanatát igazságnak látta; visszavonhatatlan bûne az lett, hogy e hazugság mellett, a rá jellemzõ konoksággal, akkor is kitartott, amikor többé már nem hivatkozhatott megcsalatottságára, és kezében az izraelita illetõségû töltõtollal, végleg a tömegirtásra adta a fejét.
    Szívott a pipájából, és legyintett.
    - A további útját már maga is jól ismeri. A nyomorúságba és reménytelenségbe hajszolt szegényparasztság sorsának bátor feltárójából ugyanennek a paraszti tömegnek a fogadatlan, hamis prókátorává züllött. Elködösíteni a fejeket, megmérgezni a lelkeket, felkorbácsolni az aljas ösztönöket, a forradalmas, igaz lázadásvágyat állatias csõcselékindulatokká torzítani - ehhez aztán értett a nemes férfiú! Holmi vérgõzös Messiássá nõtte ki magát. S mivel tehetséges volt, eredményesen mûködött. Habár, ami igaz, igaz: avitt manufakturális technológiára tervezett. Egy bitófa, egy bakó, egy sírásó! 1945-ben a Népbíróság elõtt határozott NEM-el válaszolt a kérdésre, hogy bûnösnek érzi-e magát. És attól kezdve többé ki sem nyitotta a száját a tárgyalás folyamán. Az utolsó szó jogával sem élt. Tíz évet kapott, nem éppen semmit. Én meg azt hittem, hogy akkor ott, a tárgyalóteremben látom utoljára... Mármost képzelheti azt a kölcsönös szörnyülködést, amikor tavaly novemberben egyik délután összetalálkoztunk idefenn, az elõcsarnokban. Azután félrefordítottuk a fejünket, arcrándulás nélkül ballagtunk el egymás mellett. Ez így ismétlõdött múlt hét közepéig... Méltóztassék egy pohár vizet tölteni!
    Windisch sietve nyúlt a kancsóért, teletöltött egy poharat. Babrián mohón lehajtotta, és az asztalra könyökölt.
    - Hogyan is mondtam az elején? - pillantott az orvosra. - Igen... azt mondtam, minden nagybeteg megérzi, hogy mikor adja be a kulcsot! Este volt. Múlt hét keddje. Parázs sakkparti az emeleti társalgóban az egyik betegtárssal. Jön az a különösen bájló fõnõvér, Madame Frankenstein, a bányarém. Lámpaoltás, jó éjszakát! Parti függõben. Bandukolok a szobám felé, a félbemaradt játszmán töprengve... Hanem gyalázatosan rosszul világítják itt a folyosókat, hallja, doktor! Egyszer csak a sötétbõl elém toppan az éjszaka elhunyt úr. Kis híján összeütjük az orrunkat. "Ide hallgasson - szólít meg, miközben majd meggebed a légszomjtól. -  Csak egy mondat - lihegi -, amire negyvennégy óta nem jutott alkalmam. Sajnálom, hogy megúszta Buchenwaldot..." Na, Windisch, jó csattanó, igen? Mit mondtam magának másnap? Nem húzza tovább egy hétnél! Ehhez nem kellett Nostradamusnak lennem.
    A tányérjába ürítette kihamvadt pipáját, és szárazon felnevetett.
    - Micsoda morális kudarc, hallja! Az csak hagyján, hogy magát, aki mégiscsak Aesculapius felkent papja, emészti miatta a lelkiismeret-furdalás, hiszen ez így van rendjén, de az valóban mindennek a teteje, hogy én is szánom õt. Mi több: szomorú vagyok. A halálközelség, úgy látszik, bûnösen érzelmessé teszi az embert.
    Csend volt.
    Mindketten a kinti széllökésekre figyeltek. Hallgatták, ahogy a parkban jajonganak a fák, s ahogy az esõ egyre dühödtebben csapdossa az ablakpárkányt.
    Az orvos rágyújtott, a fölfelé szálló, kékes füstkígyót nézte.
    - Ezt a folyosói intermezzót korábban is elmondhatta volna - jegyezte meg végül.
    - Miért? Akkor mit tesz? - kérdezte Babrián. - Egyik éjszaka belopózik hozzá, és petróleumot fecskendez a vénájába?
 

MEGMENTETT OLDALAK

Sándor Kálmán avantgárd versei - kevés kivétellel - kéziratban maradtak fenn. Itt közölt verse a Magyar Írás 1924. szeptember-októberi számában jelent meg.
A szerelem elsõ éjszakája címû elbeszélése, amelybõl háromfelvonásos, kéziratban maradt sci-fi színdarabját írta Föld, illetve  Csak négy ember címmel, akárcsak a színdarab, 1930-ból való.
Köteteiben nem szereplõ novellái közül választottuk közlésre Elsõ osztály címû írását is.
A tizenkétlövetû iskolamester-t 1937-ben írta, kéziratban maradt, utolsó oldala hiányzik.
 

SÁNDOR KÁLMÁN

Egy generáció pusztulása

    Egészen bizonyos, hogy minden kérdés föltétel nélkül létezik ez órán.
    A készülõ civilizáció zord és barbár mitológiája vascsizmával térdel az életünkre
    Mondataink valószínû súlypontja izzó napok tenyereibe csukva megláthatatlanul kallódik.
    Száz kanyaródnál százfelé hullanak minden járható utak s a fanatikusok vére rég fölszáradt már a mezõkön
    Pedig nagyon sokan irtózatos közelségbe jutottak életük egyetlen megéléséhez
    Pedig még többen, még sokkal többen idõk végéig várhatnak egyetlen
    életükre.
    Az elemek idõk árnyékában megépítették ellenséges torlaszaikat
    És Heraklész elindult útjára.
    De útján a föld bezárta magát.
    És Heraklész elindult útjára és néma harangok vonítottak utána az elhagyott templomokból
    A ledöntött porcelántornyok romjain végzetesen egybeharmatoztak a pillanatok
    Csodálatos idõk: Amikor a pont gyökeréig ástak már az analízis vakondjai
    Csodálatos idõk: Amikor a nekilendült dorong a dolgok szintetikus értelme
    S a maszületett csecsemõben is vigasztalan ezerévek kilátásai hevernek.
    Ájtatos zsolozsmák élnek személytelenül a létezõ világ minden lehetséges fizikai pontján
    Életünk vigasztalanul elsüppedt az elégett évszázadok mocsaraiban.
    El kell indulni egyszer ez kétségtelen!
    De aki túlment az nem tud visszafordulni.
    AKI ÚTJÁBAN MEGÁLLOTT AZ SEM TUD ELINDULNI.
    AKI EGYSZER A FÖNNÁLLÓ VILÁGREND TÖRVÉNYEI SZERINT MEGHALT, NEM HALHAT MEG MÁSODSZOR IS!
    Hiába!
    Alvó hegyek ormáról lehullott a nap
    Ormótlan paloták fölött kitagadott magány nehezül
    De ki fejti föl neked elkallódott életed fonalát
    Ki éli meg helyetted rongy kis életedet, ha már ott rothadsz valahol valami
    árokban ismeretlenül
    Talán már holnap fölvöröslik az égen az egyetlen lehetséges eredõ egyenes
    vonalban
    Talán holnap már valaki maradék nélkül végiggondolja a lánc utolsó szemét is
    Hiába!
    Valahol végleg leestek az elmozdíthatatlan vasfalak a horizont elé és a városok szívébõl cseppenkint távozik az élet, de már senki sem fogja összegyûjteni a hiába lefolyt vizeket és nem lehet újra learatni a tarlók vastüskéit sem
    Körös-körül holtponton virrasztanak az órák
    És a technikusok tudják: a csodaváróknak egész biztosan nem lesz igazuk
    Holnap meghal a hold is

    A kipányvázott bolygók visszavonhatatlanul elzarándokolnak centiméterrel kimért pályájukból és az elszaporodott vadvizek mentén szomorú kócsagok virrasztják
    ismeretlen csillagok álmát.
    Az egyetlen ekliptika véges világunk szélén vándorol
    Üres búra borul a föld fölé és kimondhatatlan nyugtalanságok süketülnek a vizek útjában
    És a legmagasabb csúcsok is megérzik a gyökerében kettéhasadt törvényt...
    Az ember?
    Ólomsubába öltözött körülötte az idõ, feje fölött jégvermeket álmodik a csönd, bõsz vasbikák recsegnek a világ szétcserepezett sínein.
    Az emberen pedig a magányosság rongya lóg és fölfejthetetlenül individuális nyelven beszél
    És bizony meglehetõsen 69 értelme van minden egyértelmû szavának.
    Acélvastag energiák recsegnek szájában kimondatlanul.
    Hiába!
    Könny és hallgatás szürkül életünk süppedt aknáiban.
    Nincs semerre sem csak lefelé!
    Elfolytak mind a vizek, kiégtek mind a mezõk, elhangzottak a megkiáltott
    fájdalmak
    És most utak mentén szomorú emlékek idõtlen együttlétet bólongatnak
    Mert az idõ szegény (annyit beszéltek a konfliktusáról) csõdöt kért maga ellen a világegyetem csõdhivatalánál.
    Így hát bele kell nyugodni:
    Hogy a napról-napra tengõdõknek ez az utolsó napjuk
    Hogy holnap fog történni valami, de ma még a legtapasztaltabb hazárdjátékosok is csak annyit tudnak, ha nem jobbra - balra dûl a kocka.
    Azonban az Élet valamelyik kiszámíthatatlan rétegzõdésében az idõ legalján még talán följajdulnak a becsapott kapuk.
    Tömjénnel keveredik a vashámorok füstje; az elégett évszázadok füstje és szürkén gomolyog a városok fölött
    Valaki lenézett a Szaturnusz harmadik holdjáról és vigasztalanul aprónak látott mindannyiunkat, akik szomorú lúdtalpakkal járunk az idõ kettétört lendülete után
    Akik még mindig nem tudtunk gazdaságos halálnemet választani magunknak
    És csonka éji órán a történelem acélbeton kazamatái utolsó zugában sem tudjuk hol ér bennünket szárazon vagy vízen
    MÉGIS!
    Mindezektõl teljesen függetlenül a dolgok acélegyenesen fejlõdnek logikus
    eredõbe.
    1924. Tudottan vagy nem tudottan.
    Nincs más.
    Heraklész elindult utolsó útjára.
    Az új nap vaskonstrukciója megépíttetett
    Az idõbõl egy csapásra 2000 esztendõt legillotinoznak
    Sokan másodszor is meg fogunk dögleni,
    De ha ismeretlen földek mélyében is fekszünk,
    Ez a föld megnyitja magát nekünk és hangosan köszön:
    JÓ NAPOT!
 

A szerelem elsõ éjszakája

Huszonöt évvel a Föld nevû bolygó gyarmatosítása után történt.
    A Föld déli szélén, valahol a Tûzföldön túl, a Horn-fokon az Emberellenes Testület megbízásából ketten õrizték az alattomos Déli Tenger Erõmûtelepeit. Magányos toronyban, mindentõl nagyon messze. Két ember. Férfi és nõ.
    Világosszõke haja válláig ért. Boltozatos homloka alól két szigorú, szürke szem fürkészte a világot. Harminckétéves volt a férfi: Theodor, a Déli Tenger Erõmûtelepeinek fõnöke.
    Rövid, fekete haját simára hátrafésülve viselte. Arcából két szomorú gyerekszem világított. Huszonöt éve, hogy született a nõ, akit neveztek Júliának, egy tavaszi napon. Éppen az a nap volt ez, mikor az Emberellenes Testület a Vega csillagképében kimondta az emberi nem kiskorúságát és elindította a B 24. számú gázködrendszert a Föld felé.
    Huszonöt éve, hogy született azon a tavaszon, amikor minden végzetesen összegubancolódott már a földön. Sok volt az ember és kevés a kenyér. Ha két ember találkozott az utcán, alattomos metszõfogakkal vicsorogtak egymásra, és aztán az egyik jobbra indult, a másik balfelé. Föld alatt hevert a kenyér, de nem volt, aki elvesse a búzát. Éhes gépek rozsdásodtak elhagyott gyárak mélyén. Halott pénz hevert iszonyú kazamatákban, és nem volt, aki használja, hogy kenyér és ruha legyen belõle.
    És ezen a huszonöt év elõtti kaotikus tavaszon ötszáz központi telepes indult el a Vegából, hogy birtokba vegye a legfõbb hatalmat az emberiség fölött, és hozzálásson az új gyarmat megszervezéséhez. Elõttük a B 24 gázködrendszer járt, mögöttük a dolgok egyszerû rendje:
    Azon a tavaszon sok volt az ember és kevés a kenyér. Senki sem halt meg erõszakosan azon a huszonöt év elõtti messzi tavaszon, de ezután már senki sem született többé. A gázköd a születések elleni szérumot hordta magában, és alattomos csíráival kiölte a fajfönntartás ösztönét a földrõl. Az Emberellenes Testület végigvitte az emberi fajta fizikai meddõségét is.
    Aznap született, amikor a szerelem meghalt és az emberi faj kihalása megkezdõdött. Nevezték pedig a nõt Júliának, és õ volt az utolsó gyermek a földön.

    Theodor a központi boltozatos toronyszobában állt a katalizátor elõtt és az aznapi erõindexet vette a központtól. Jobbkeze gépiesen járt a billentyûk sorozatán, egy ideig komolyravált arccal figyelte a szikrázó kék fényt, akkor helyeslõen bólintott, és megadta a jelzést Júliának. A nõ hangtalanul lépett be a toronyszobába.
    - Júlia - mondta röviden Theodor, - a központtól átvettem a jelzést. Október utolsó napja van. Második félév. Legkésõbb ma délig el kell látnunk magunkat a félévi vérfrissítõvel és a tápinjekcióval. A 22-es Holát, Júlia - fejezte be csendesen.
    A nõ átment a déli sarokszobába. Üvegfalu, ötszögû kis terem volt ez. A közepén forgatható acélszerkezeten apró fiókok és a fiókok fölött vörösbetûs felírások. A nõ az egyik fiókhoz lépett, óvatosan kivette belõle az utolsó fiolát, aztán megkereste az injekciós tût, és visszament a toronyszobába.
    Szeles októbervégi, tavaszi nap volt. A szél a Déli Pólusról jött, rejtélyes és kíméletlen volt, és különös dolgok erjedtek benne. Bolond, alattomos, déli szél sivítva dudorászott körül a toronyban. Theodor megvizsgálta a tût, a láng fölé tartotta és intett Júliának.
    Akkor történt.
    Bolond déli szél élesen fölsikoltott kinn. A jelzõberendezés szirénája fölbúgott, a nõ ijedten összerezzent, és kiejtette kezébõl a fiolát. Az utolsó fiolát. Az üveg pendülve tört szét a kõpadlón. Theodor elsápadt. Zihálva állt elõtte a nõ. Haja szétbomlott, szája ijedten lebiggyedt.
    - Déli szél - mondta tompán Theodor -, buta déli szél. Három nap, míg az új fiolák ideérnek. Három nap! Katasztrófa - ejtette le a fejét.
    A nõ nagy, kerek gyerekszemmel nézte Theodort.
    - Mi lesz három napig, Júlia? Tápinjekció nincs, a test önmagát emészti majd. Önkényesen és gazdátlanul fognak testünk nedvei kóborolni bennünk. Mi lesz az oxigénnel, amit belehelünk, mi lesz azzal, Júlia?
    A nõ lehajtotta a fejét és hallgatott. Theodor csöndesen mondta.
    - Három nap. Lassan égni fogunk belülrõl, és talán meghalunk. Só és fehérje a szervezetnek kell. Talán meghalunk, Júlia - mondta bizonytalanul, remegõ hangon Theodor.
    Kinn irgalmatlanul fütyült a déli szél. Theodor felsóhajtott; és a jelzõberendezéshez lépett. Cikázott a kék fény, kopogott a billentyûk skálája, Theodor újra munkába kezdett. A nõ egy darabig állt a szoba közepén leejtett karokkal, mint a riadt gyerek, aztán révedezve  végigsimított homlokán és kisompolygott a toronyszobából.
    Lassan múlott a nap. Theodor ült egész nap a vezérmû elõtt, és lassan, fokozatosan különös nyugtalanság gyûlt, torlódott benne mind magasabbra. Szorító, idegenszerû üresség égett a torkában. Folyton nyelnie kellett.
    - Kezdõdik - gondolta. - A vérnek táplálékra van szüksége, és a tápszérum hiányzik. Theodor tudta, furcsa, atavisztikus érzés ez. Az éhség érzése huszonöt évvel a mesterséges kémiai táplálkozás általánossá válása után. Furcsa, atavisztikus véletlen. Hm. Éhség.
    Összefüggéstelen, bizarr gondolatok villantak benne. Nem ment a munka sehogyan sem. Tehetetlen volt a gondolataival szemben. Folyton nyelnie kellett. Bosszúsan kelt föl a kapcsolótábla mellõl. Léptei öntudatlanul kivezették a toronyból, ki a levegõre.
    Alkonyodott. A tiszta, éles levegõben fantasztikusan vörös volt a nap korongja. Irgalmatlanul fütyült a déli szél, hajába kapaszkodott és összezilálta.
    A tengerpartra ért. Szemben a messzeségben, a tengerszoros túlsó oldalán a szárazföld, elmosódó partvonalai látszottak. Nekifeszítette fejét a szélnek, és mélyen leszítta a sós levegõt. Minden ok nélkül izgatottan felkiáltott. Akkor a homlokához kapott, és elmosolyodott. - A vér - gondolta -, nincs tápláléka a vérnek.
    Valaki vállára tette a kezét. Megfordult. Júlia állt elõtte. Haja bomlottan repkedte körül az arcát, az arca most nagyon sápadt volt, a szeme, a gyerekszeme nagyon mélyrõl, fekete karikák közül világított.
    - Theodor - mondta rekedten -, mi ég bennünk, Theodor, mi ez a borzasztó üresség bennem, Theodor?
    A férfi bólintott, és komolyan mondta.
    - Talán meghalunk. Nem tudom. A vér ég bennünk. Az oxigén ég bennünk. Üresek vagyunk, nem tudom, mi ég bennünk, Júlia. Furcsa, sötét atavizmus, éhség. Júlia, hallod, Júlia, éhség, mint a barlangi emberben és az állatokban.
    A toronyban megszólalt a jelzõkészülék, most elõször történt, hogy senki sem figyelt reá. Álltak egymás mellett, vihorászó, alattomos szélben, és erjedt bennük furcsa, huszonöt éve kiirtott atavizmus: éhség.
    Így kezdõdött.
    - Bokor - mondta akkor a nõ, és kinyújtott karral elõremutatott. Pár lépést ment elõre, és megállt a parton valami cserje elõtt. Apró, vadmálnabokor lehetett. - Bokor - mondta a nõ még egyszer, és izgatottan a cserjéhez sietett. Homályos emlékek gyûltek, torlódtak benne. Izgatottan nézte a bokrot, akkor lehajolt hozzá, és ösztönös mozdulattal leszakított valamit. Theodor a háta mögött állt, nagyokat nyelt, és figyelte.
    - A bokron nõtt - mondja, kezében egy vadalmát tartva, furcsa izgalommal a nõ. - Piros és jó szagú, és miért jó a szájunkhoz tenni, Theodor.
    - A bokron nõtt - bólintott homályos érzéssel Theodor. - Éhség - tette még hozzá. - Furcsa, huszonöt éve megszûnt atavizmus. Eltört a fiola, Júlia - jajdult föl hirtelen föleszmélve a férfi.
    A nõ tágra nyitott szemekkel szagolta meg a gyümölcsöt. Egy pillanatig tétovázott a szája, akkor behunyta szemét, és váratlanul beleharapott a vadalmába. Theodor kétségbeesetten ragadta meg a kezét.
    - Mit csinálsz? - mondta neki rekedtes hangon. - Pótol ez valamit? A tápszérumot nem lehet pótolni. Miféle értelmetlenségeket csinálsz, Júlia.
    - Jó - nyújtotta Júlia az almát Theodor felé -, jó harapni belõle. Próbáld, Theodor.
    A férfi összerázkódott, az üresség érzése egyre kínzóbb lett benne. Folyton nyelnie kellett. A fejében gyûlt a vér, és az ismeretlen, kínzó érzés kergette ismeretlen, értelmetlen cselekedetek felé. Egy kicsit tétovázott. És akkor elõreugró, mohó fogakkal õ is beleharapott az almába.
    A toronyban szaggatottan búgott a jelzõkészülék, most történt másodszor, hogy senki sem figyelt reá. Álltak lobogó hajjal alattomos, vihorászó szélben Ádám és Éva huszonöt évvel a Föld gyarmatosítása után.
    És a szokatlan táplálék rejtélyes részegséggel, az evés és a föld nyers dolgainak eredendõ részegségét erjesztette bennük. Izgatottak és kábultak voltak mindketten. Széles mozdulatokkal, hangosan beszéltek mindenféle értelmetlenséget. Idõnként fölnevettek, arcuk piros volt az izgalomtól. A férfi elõrenyújtotta kezét a tengerszoros felé.
    - A Magellán-szoros - mondta elkomolyodva. - Magellán. Az õsünk volt. Tizenötszáz évvel a Názáreti után elõször járt itt. Fabárkán vitorlázott ismeretlen, zavaros vizek tetején. Magellán. Az aranyról álmodott, és néha a bibliát olvasta éjjel olajmécsesnél, alacsony, dohos hálókamrában. Magellán - mondta ökölbeszorított kézzel Theodor -, körülhajózta a Földet, Magellán, a mi Földünket. Ismeretlen, zavaros vizek tetején botorkált. Az õsünk volt. Akarsz velem jönni a tengerre, Júlia - lobbant fel Theodorban az iszonyú indulat.
    A nõ kurtán fölnevetett.
    - Magellán - mondta -. Nem érdekel semmiféle Magellán.
    A férfi komolyan és elgondolkozva a nõ fejére tette a kezét, és megszólalt.
    - Ismeretlen dolgok erjednek bennünk, Júlia. Minden zavaros most körülöttünk. Sok mindent nem értünk, Júlia. Hétéves voltam. Régen. Egy valamire emlékszem.
    A nõ nyugtalanul érezte fején a férfi súlyos kezét. Nyomasztó, de nagyszerû érzés volt. A férfi lágyan mondta.
    - Anyám az ablaknál ült, mikor apám hazajött. Odalépett anyámhoz, karjával átfogta õt, és száját az arcához tette. Mi értelme van ennek, Júlia, és miért teszem én is most a szájam az arcodhoz, Júlia. Tudod talán? Piros az arcod, jó lenne beleharapni. Miért?
    Nevezték pedig a nõt Júliának, aznap született, amikor a szerelem meghalt a földön, és az Emberellenes Testület a Vega csillagképében elhatározta az emberi fajta lassú kihalását. Szeles, alattomos, Déli Tenger partján összehajló fejjel áll most a nõ és a férfi. A föld nyers dolgainak eredendõ részegsége lobog bennük és hajtja õket egymás felé.
    És most történik harmadszor, hogy a búgó jelzõkészülékkel egyáltalán senki sem törõdik.

    Aznap éjszaka a föld déli szélén, mindentõl nagyon messze, a Magellán-szorosnál senki sem õrizte az alattomos Déli Tenger Erõmûtelepeit. Ezen az éjszakán a föld déli szélén két emberben lobbant föl a föld nyers dolgainak eredendõ részegsége, és hajtotta õket egymás felé.
    Másnap hajnalban pedig, a szerelem elsõ éjszakája után rozzant, régi, ottfelejtett csónakon nekiindultak ismeretlen, zavaros vizeknek. Két ember. Férfi és nõ. Elindultak, hogy földet hódítsanak maguknak, és a szerelem elsõ éjszakája után azon újra megalapítsák az emberi fajtát.
 
 

Csak négy ember

Színmû 3 felvonásban (Részlet)

SZEREPLÕ SZEMÉLYEK

Zyn, a Déli-tengeri Erõmûvek fõnöke
Theodor
Júlia
Az öregember

Történik 25 évvel a Föld nevû bolygó gyarmatosítása után, a Déli-tenger erõmûtelepein, a Magellán-szorosnál.

I. FELVONÁS

Az Idõszámítás utolsó elõtti napjának estéje.
    Háromszögletû toronyszoba. A háromszög átfogója a közönség felé nyitott. A közönség tehát csak két falat lát. Jobbról-balról a színpad teljes szélességével kiinduló, hátrafelé hegyesszögben összefutó két falat. A falak fönt, valahol a zsínórpadlás fölött elméletben találkoznak. Egy gúla belsejében vagyunk tehát, melynek a közönség felõli oldala nyitott. Hátul, a közönséggel szemben, tehát a gúla egyetlen látható élében fent hat üveglappal elzárt, kis környílás látható. Az üveglapok különbözõ színû jelzõlámpákat födnek. A jelzõlámpák alatt a hátsó falban középen vasredõny. Ha leeresztik, a közönség az eget látja. Hátul a színpad összekeskenyülõ két falán két hatalmas kapcsolótábla a mennyezettõl egészen a padlóig. A bal kapcsolótábla fehér márványból fekete fogantyúkkal, a jobb fekete márványból fehér gombok billentyûzetével. A színpad egész hátsó háromszögét dobogó borítja. A magas, felfelé keskenyülõ kõdobogó lejtõsen ereszkedik a színpad elõrésze felé. A dobogón, háttal a közönségnek magas, forgatható vasszék, elõtte kis vasasztal. A két kapcsolótábla alatt lábpedálok sora. Aki a vasszéken ül, jobb és balkezével kényelmesen eléri a két kapcsolótáblát. A dobogót alacsony vaskorlát választja el a színpad szélesülõ elõrészétõl. A korláton középen ajtó. A dobogó és a rajtalévõ tárgyak jóval magasabban vannak a színpad elõrészénél, uralják a színpadot.
    Baloldalt elõl vasajtó a kémiai terembe. Baloldalt hátul nagyobb vasajtó a generátorokhoz. Jobboldalt középen magas tölgyfaajtó vezet ki a gúla belsejébõl. Kifelé nyílik. Ha nyitva van, csigalépcsõ egy-két foka látható.
    Elõl, kissé balra patkóalakú, fekete posztóval letakart nagy asztal. A patkó két végében egymással szemben két szék. A patkó hajlásában arccal a közönségnek egy szék. Az asztalon könyvek, füzetek rendezett sora. Néhány mûszer. Elõl igen vastag, igen nagy könyv. Mellette kulcscsomó. Tinta, toll. Jobbra elõl pamlag.
    A környezet fantasztikuma határozottan éreztetendõ a ruhákban is. Valahányszor felbúg a jelzõberendezés szirénaszerû hangja, egyik-másik jelzõlámpa kigyullad. A gúlát rejtett kékes fény világítja, forrását nem látjuk.

1. jelenet

ZYN   (sárgaarcú, hajlott hátú, magas, kopasz, rendkívül kemény öregember. Arcán hatalmas forradás. A dobogó szélén ül, görnyedt hátát látni csak. A fehér kapcsoló billentyûzetével dolgozik. Kék fény szikrázik. Zyn dünnyög. Valami óra üt. Hátsó bal ajtó nyílik.)

Theodor jön

THEODOR   (35 év körüli, tépelõdõ, határozatlan, rokonszenves külsejû férfi. Megáll a korlátnál.)
   Sziréna búg. Vörös, sárga, zöld stb., szóval mind a hat jelzõlámpa kigyullad. Theodor rémülten áll. Zyn elõrehajolva figyeli a jelzéseket. Gép kopog, morzeszerûen. Aztán a lámpák kialszanak.
ZYN   (felkel, nagyon sápadt) Theodor!
THEODOR   (bólint) 11 óra éjjel. Váltás.
ZYN    Tizenegy óra. Október 31. A félévi erõindexeket zártuk. Huszonhétmillió kilowatt. És akkor jött a hír...
THEODOR    Hír? Miféle hír? Utasítás a tápinjekcióra?
ZYN   Rossz hír. (csönd) Rossz hír? (Fölnevet) Nagyon jó hír! Hallali!
THEODOR   Rossz hír...
ZYN   (hallgat)
THEODOR   Rossz hír...
ZYN    Jó hír! A Föld most tiszta (sóhajt) ó, talán túlságosan is tiszta. Magányosan maradtunk.
THEODOR   Magányosan maradtunk? De hát... de hát mi történt... talán Júlia a radiátoroknál...
ZYN   Nem. Nem Júlia.
THEODOR Hát mi... mondd... mi történt?...
ZYN   ... én... én nem tudom... magányosan maradtunk... talán... talán nem is mondhatok el mindent... furcsa... az utolsó emberek... a fajból... hárman...
THEODOR   ...hárman... a fajból... utolsó emberek... nem értem, Zyn, semmit sem értek! Rossz hír, mondod. Miféle hír?
ZYN Én...   most nem is tudom, mondhatom a ... a felelõsség... (sóhajt)
THEODOR    Felelõsség? Felelõsség rajtam is van. Zyn, miért nem beszélsz? A 13-as telep vezetõje vagy. Én a helyettesed. Most... most... miért nem bízol bennem?
ZYN   Én nem is tudom... furcsa... nagyon furcsa...
THEODOR   Júlia? Júliának esett valami baja?
ZYN   Nem. Mondtam, hogy nem... de Júlia...
THEODOR   Meg kell mondanod, akármi történt. Ember nem kérdez, ember engedelmeskedik... te mondtad. De most...
ZYN   De most?

THEODOR   Most furcsa és zavart vagy. Nyugtalanít engem ez. Jogom van tudni, miért vagy zavarodott? Nem bízol bennem? A felelõsség rajtam is. Hogyan dolgozzam, ha nem bízol bennem?
ZYN   Hát... hát jó. De Júlia...
THEODOR   De Júlia?
ZYN   Júliának egy szót sem minderrõl. Õ gyönge, nem kell neki tudnia.

Csönd

THEODOR   Hát... hát nem mondod?
ZYN   Legyen. Rossz hír.
THEODOR   Rossz hír.
ZYN   Az utolsó 233 ember... a büntetõgyarmaton...
THEODOR   Rossz hír...
ZYN   Lázadás...
THEODOR   Lázadás.
ZYN   233-an voltak. Az utolsó emberek a fajból. Most fellázadtak.
THEODOR   (izgalomban) És... és?
ZYN   És semmi. Meghaltak.
THEODOR   Meghaltak?
ZYN   Mindenki meghalt. Hárman maradtunk. Az Emberellenes Testület hatalmas, és mögötte a dolgok egyszerû rendje áll. Õ tud mindent, és mi az õ szolgái vagyunk. És most... most az Emberellenes Testület megtisztította az emberektõl a földet. (Gúnyosan) Engem ugyan nem érint fájdalmasan. (Meghajolt Theodor felé) Nagyérdemû közönség, elõadásunkat ezzel befejeztük, és az emberiség címû szereplõ annak rendje s módja szerint eltávozik a színpadról.
THEODOR   Ne gúnyolódj. Miért gúnyolódsz? Semmi okod a gúnyra. Mindennek vége.
ZYN   Vége az elõadásnak.
THEODOR   Vége. Hát vége. De tragédián nem szoktak nevetni.
ZYN   Tragédián, ki beszél itt tragédiáról? A mamut hatalmas állat volt, de jött a vízözön, és meghalt, a kardfogú tigris még hatalmasabb állat volt, de jött az ember, és a kardfogú tigris meghalt. És az ember volt a leghatalmasabb állat, de most õ is meghalt. (Kitörve) Gyûlöltem õket.
THEODOR   Meghalt... mindenki meghalt... de te...

Csönd

ZYN   Nos?
THEODOR   Te miért gyûlölted az embereket? Huszonöt éve, hogy itt élünk Magellán földjén, Zyn. Én, te és Júlia. Tízéves voltam, Júlia csecsemõ, mikor idehoztál bennünket. Te miért gyûlölted az embereket, és miért hoztál ide bennünket?
ZYN   Minek kérdezed? Most már mindegy. Aki meghalt, meghalt. (Legyint) Nyugodjék békében.
THEODOR   Hárman maradtunk. Én, te és Júlia. Most már mindegy. Most már elmondhatod. Ember nem él rajtunk kívül. Miért gyûlölted õket?

Csönd

THEODOR   Hát nem mondhatod? Most már mindegy.
ZYN   Talán... talán... megmondhatom... hiszen baj nem származhat ebbõl... mindössze hárman vagyunk...
THEODOR   Hárman vagyunk... Huszonöt éve... sokszor kérdeztem... nem feleltél... konok, rejtélyes ember vagy te. Hát mondd? Hárman vagyunk... huszonöt éve...
ZYN   Huszonöt éve. Az. Huszonöt éve kezdõdött a Tánc. Az Emberellenes Testület most ezüstlakodalmát üli a földdel. Tízéves voltál azon a tavaszon, Theodor... (makacsul) de miért érdekel? Mind halott. Miért érdekelnek a halottak?
THEODOR   Éppen azért. Halottak. A szájuk csukva. Miért haltak meg? Miért gyûlölted õket?
ZYN   (lassan) Az ember gyilkos... minden ember gyilkos... egy lányom volt, Theodor... fekete haja volt... tekintete lágy, mint Júliáé... meghalt Theodor... megölték õt...
THEODOR   Lányod volt... meghalt... megölték?
ZYN   Az emberek megölték õt, Theodor. Furcsa, zavaros tavasz volt. Huszonöt évvel ezelõtt. És a végzet kezdte már csomózni a szálakat... én ... én segítettem bosszút állni. Talán véletlen volt, hogy így alakulhatott, talán végzet. Én segítettem bosszút állni az embereken.
THEODOR   (elképedve) Bosszút állni?... az embereken?...
ZYN   Bosszút. Kegyetlen bosszút. Hetedíziglen. Az egész fajon. Betegséggel, bûnnel, civódással teli fajtán... én... én... magányos... hiszen én is ember voltam... a véletlen, az segített. Véletlen, mit véletlen. Végzet. Azon a tavaszon...
THEODOR   Azon a tavaszon...
ZYN   ... minden végzetesen összegubancolódott már a földön. Sok volt az ember és kevés a kenyér. Ha ketten találkoztak az utcán, alattomos metszõfogakkal vicsorogtak egymásra, aztán elindultak, az egyik jobbra, a másik balfelé. Éhes gépek rozsdásodtak elhagyott gyárak mélyén. Föld alatt hevert a kenyér, de nem volt, aki elvesse a búzát. Halott pénz hevert iszonyú kazamatákban, és nem volt, aki használja, hogy kenyér és ruha legyen belõle. És mindezt gyûjtõszóval civilizációnak hívták.
THEODOR   Hm. Nagyon furcsákat beszélsz. És az emberek? Mit tettek az emberek?
ZYN   (legyint) Az emberek semmit sem tettek. Öltek, születtek, haltak. Kétezermillión voltak.
THEODOR   Kétezermillión.
ZYN   Fehérek és feketék, sárgák és vörösek voltak. Szõkék voltak és barnák. Soványak voltak, és kövérek voltak. Apák voltak, és fiúk voltak. Öregek és fiatalok voltak. De mind, mind gyilkosok voltak.
THEODOR   Gyilkosok?
ZYN   Azok. Gyilkosok. Fehérek, feketék, sárgák, vörösek, szõkék, barnák, soványak, kövérek, apák, fiúk, öregek, fiatalok... gyilkosok! Gyilkosok! A lányomat megölték. És akkor...
THEODOR   ... és akkor...
ZYN   Azon a 25 év elõtti kaotikus tavaszon a végzet szörnyû csomót bogozott mind a kétezermillió gyilkos életére. A Vega csillagképében megalakult az Emberellenes Testület.

Baljós csönd

THEODOR   Emberellenes Testület...
ZYN   Az ember ellenségei. A Vega csillagképének lakói: a Veganók!
THEODOR   Veganók.
ZYN   Nem emberek. Többek az embernél. Sok-sok ezer évvel elõbbre vannak az embereknél. Fizikában, kémiában... mindenben.
THEODOR   Mindenben.
ZYN   És azon a tavaszon ötszáz központi telepes, ötszáz vegano indult el a Vegából, hogy birtokba vegye a legfõbb hatalmat az emberiség fölött, és hozzálásson az új gyarmat: a Föld nevû bolygó megszerzéséhez. Elõttük a B. 24-es gázködrendszer járt, mögöttük a dolgok egyszerû rendje. Sokan haltak meg azon a 25 év elõtti, messzi tavaszon. A többiek a büntetõgyarmatra kerültek. Pár milliónyi ember maradt mindössze a föld összes népeibõl. És ezután már senkisem született többé, mert a gázköd a születések elleni szérumot hordta magában, és csírájában kiölte a fajfenntartás ösztönét a földrõl. Az ember: betegség. Ki kell irtani. Az Emberellenes Testület véghezvitte a megmaradt emberek fizikai meddõségét is. Pármilliónyi maradt mindössze a büntetõgyarmaton. Tudományos kísérletek céljára. Számúk egyre fogyatkozott, végül 233 maradt. Diadalmas, gyilkos emberfajtából. És ma meghaltak mindannyian. A bosszú órája elérkezett. A lányom. Puha, fekete haja volt, és megölték.
THEODOR   A bosszú órája elérkezett... de hiszen... hiszen mi is emberek vagyunk... miért nem vittek bennünket is a büntetõgyarmatra... hiszen... hiszen...
ZYN   (nevet) Éppen ez az. Mi emberek vagyunk, Theodor. De... de... azon a huszonöt év elõtti tavaszon én, Zyn (gõgösen) a föld elsõ fizikusa önként az Emberellenes Testület szolgálatába léptem.
THEODOR   Önként?... Hiszen te is ember voltál... hiszen te elárultad az embereket!
ZYN   Az ember gyilkos. Én megtagadtam a fajtát. Akkor osztották a veganók erõzónákra a földet. De a földi fizikában járatlanok voltak, és én próbaképpen idekerültem a Déli Telepre. Szél fütyül itt, és a tenger zúg. Én idekerültem, és elhoztalak benneteket.
THEODOR   De hát miért hoztál el? Hiszen... hiszen te gyûlölöd az embereket!
ZYN   (lehajtja fejét. Csönd)
THEODOR   De hát miért? Miért hoztál engem ide?
ZYN   (hallgat)
THEODOR   És Júlia? Õt miért hoztad magaddal? Júliát miért hoztad magaddal?
ZYN   (csöndesen) Õ... õ aznap született, amikor a szerelem meghalt a földön, és az emberi fajta kihalása megkezdõdött. Õt Júliának nevezték el, és õ volt az utolsó gyermek a földön.
THEODOR   ... utolsó gyermek a földön... Júlia... õ...
ZYN   (mellére tett fejjel) ... õ... õ... az én lányom gyermeke volt...

Csönd. A két ember szemben áll egymással.

THEODOR   (Kitörve) De hát... hát... engem... engem miért hoztál?
ZYN   Drága... puha csöppség, Júlia... gondoltam legyen, aki... (megakad)
THEODOR   Legyen aki?
ZYN   Aki vigyázzon reá, aki játsszon vele, én öreg vagyok... ne legyen õ egyedül.
THEODOR   Hát ezért?
ZYN   Eh, szentimentalizmus, hagyjuk!

Csönd

THEODOR   Ne hagyjuk! Semmit se hagyjunk! Felelj. Te, Júlia és én miért kerültünk ide? Miért? Miért? Miért, mikor a többi ember a büntetõgyarmaton sínylõdött?
ZYN   Miért?... talán mert...
THEODOR   Mert?
ZYN   Mert mi különbek vagyunk, Theodor. Bennünk nem élnek állati szenvedelmek, éhség és szerelem, a föld nyers nedveinek gyalázata nem lobog bennünk. Az ember...
THEODOR   Az ember?
ZYN   ... megette a föld nyers dolgait. Kenyeret, húst, gyümölcsöt evett. Bajt, civódást, betegséget evett belõlük. De bennünket a tápinjekció megóv mindettõl. A veganók elhozták a kémiai táplálkozást. És mi, (büszkén) az õ kiválasztott szolgáik, részesültünk ebbõl. Ó...  mi védve vagyunk... mi különbek vagyunk. Fehérje és só a szervezetnek kell. De a tápinjekció kémiai úton juttat friss sót és fehérjét a szervezetbe. A táplálkozás kémiai módszerét a veganók hozták a földre azon a tavaszon.
THEODOR   Hm. Furcsa. Éhség és szerelem. Nem tudom. Üres szavak: éhség és szerelem. Mit jelentenek, nem tudom. Különbek vagyunk... szolgák... különbek...

Pillanatnyi csönd. A két ember szemben áll egymással, akkor megszólal a jelzõberendezés, az összes lámpák kigyúlnak.
THEODOR   Zyn... a jelzõberendezés szól...

A sziréna búg, Zyn leeresztett karokkal áll mélázva
THEODOR   Zyn... a jelzõ szól!
ZYN   Igen. (Indul a lámpák felé. Leül, hallgatót tesz fel. Gép kopog. Zyn rémülten figyel. Aztán a lámpák elalusznak. Zyn ledobja a kagylót, felugrik és felordít.)
ZYN   Theodor!
THEODOR   (hallgat)
ZYN   (megrázza Theodort a vállánál.) Figyelj, Theodor! Az elõbb...
THEODOR   (vállat von) Az elõbb?...
ZYN   Az elõbb mondtam neked valamit.
THEODOR   Mit mondtál?
ZYN   (lázban) Badarságokat. Valami emberekrõl, egy lányról, gyilkosokról, szõke emberekrõl, és barnákról, fehérekrõl és feketékrõl, de semmi sem igaz belõle Theodor, idehallgass Theodor, semmi sem igaz belõle. Tudod. Semmi. El kell felejtened. El fogod felejteni?
THEODOR   Nem tudom. Furcsán bizsergett a hátamon a hideg, mikor beszéltél. Az emberi fajtáról beszéltél, Zyn, furcsa tavaszról beszéltél, Zyn, a lányodról és Júliáról, fehér és fekete emberekrõl. Homályos és érdekes dolgokat. Miért felejtsem el, miért beszéltél, ha el kell felejtenem?
ZYN   Õrült öregember badar fecsegése volt az egész, Theodor. Semmi sem igaz belõle. Vigyázz magadra, Theodor. El kell felejtened! Minden megváltozott.
THEODOR   Mi változott meg?
ZYN   Ember nem kérdez, ember engedelmeskedik. Szolga neve: hallgass. És mi szolgák vagyunk, Theodor, az Emberellenes Testület alázatos szolgái. Örülj ennek, Theodor.

Csönd

THEODOR   (lehajtott fejjel) ... a lázadás...
ZYN   (keményen) A lázadást leverték. 233-an voltak a gyarmaton. 232 holttestet számoltak össze. Most jött a jelentés. 232 holttestet számoltak össze. És a 233-ik... (megáll)
THEODOR   (engedelmesen) ... a 233-ik...
ZYN   ... a lázadó megszökött és útban van a déli félgömb felé.

Szél sivít. Csönd.

THEODOR   Fúj a szél, furcsa szél fúj... október 31.
ZYN   Szél, buta szél, mit törõdsz te azzal, Theodor. Vigyázz!
THEODOR   Ember nem kérdez, ember engedelmeskedik. Az ember arra van: dolgozzon. Te mondtad! De miért dolgozzunk? Milyen nyugtalanság kel bennem, miért fúj így a buta szél? Az Emberellenes Testület ezüstlakodalmát üli a földdel. Te mondtad! Furcsa tavasz. Október 31.
ZYN   Én nem mondtam semmit! Vigyázz, Theodor! Nyugtalan vagy. Október 31. Azért vagy nyugtalan. Éjfélig befut az utasítás: Déli telep: 3 ember félévi tápinjekciója esedékes. Éjfélig félóra, ezért vagy nyugtalan, Theodor. A vér salakja félév óta gyûlik. Éjfél után, a tápinjekció után majd megnyugszol.
THEODOR   Éjfélig félóra, ezért vagyok nyugtalan. (Szél sivít.)
ZYN   A készülékhez! Váltás! Indulj! Add le az értesítést keletnek és nyugatnak. Lázadó útban. Összes telepek értesítendõk!
THEODOR   (áll)
ZYN   Indulj!
THEODOR   (Felmegy, háttal leül a dobogón levõ székre. Csak a hátát látni. Lassan nyúl a fogantyúk után. Gép szikrázik, kopog. Sóhajt.) Rendben, Zyn, leadtam.
ZYN   (megenyhülten) Vigyázz, Theodor. Tegnap sziklaomlás volt a hatodik zónában. Megnézem. Benézek Júliához is a radiátoroknál. Most megyek. Ha jön a tápértesítés, jelezd a haranggal. Vigyázz, Theodor. (A jobb tölgyfaajtóban)... hárman maradtunk emberek! (El)

Csönd. Theodor háttal. Szél sivít. Kattog a készülék, vörös lámpa kigyullad. Theodor a hallgatót félre veszi. Figyel. Aztán némán feláll a székrõl. Leengedi a vasredõnyt a gúla élében. A nyíláson látni a déli égbolt pár csillagát. Oldalról a hold fénye esik be. Szétömlik a színpadon. Valószínûtlen világítás. Csönd. Theodor áll a redõnynél és kinéz.

THEODOR Csillagok... hárman maradtunk emberek... csillagok... (fejét rázza) Nem! Négyen maradtunk. És a negyedik a déli telep közelében jár.

A jobboldali kapcsolóhoz lép, lehúzza a fogantyút. Harang szól. Theodor áll.
 

Elsõ osztály

A pincér kényelmesen kinyújtott lábakkal ült a nagy karosszékben s a rézmilliomos zöld arccal és csapzott bajusszal hajlongott elõtte. A pincér arcán torz és gúnyos mosoly ült. Mindketten frakkot viseltek, a pincér fekete nyakkendõt, a rézmilliomos pedig fehéret. Mindenki mereven és csendben ült az elsõ osztályú étteremben, a csillárok még szórták a fényt, a zenekar feszesen s kissé eltorzult arccal ült helyén. Senki sem szólt egy szót sem, nem csodálkozott a pincér lázadásán, aki végül bele merészelt ülni a kényelmes karosszékbe. Senki sem háborodott fel azon, hogy a rézmilliomos most alázatosan hajlong elõtte.
    A különös eset a következõképpen történt.
    A nagy luxusgõzös angol kikötõbõl indult Dél-Amerika felé. Az utasok zsebkendõket lengettek, a rakparton álldogáló hozzátartozók könnyeztek, zenekar játszott, a parancsnoki hídon frissen vasalt egyenruhában álldogált a kapitány, a bárban italokat szolgáltak fel a hajlongó, frakkos pincérek, a csavar fordulása megreszkettette a hajó testét.
    Barnára sült amerikai nõk, unott arcú angolok sétáltak az elsõ osztályú fedélzeten, a fedélközben terhelt arccal üldögéltek batyuik mellett a kivándorlók; általában a legteljesebb rend és szabályos hierarchia uralkodott, ugyan kinek lett volna mersze valamilyen rendellenes cselekedetre. Ugyan melyik pincér merészelt volna az elsõ osztályú étterem karosszékébe leülni?
    A rézmilliomos vörös arccal szopogatta a viszkit, a kártyaszobában filmesek bridzseztek, a fedélzeten korongokkal játszott két diák, a hajó kéményére bodor füstöt eregetett, a matrózok seperték a padlókat, a pincérek kiszolgáltak, lenn a raktárban csikorogtak a csigák, a mélyben verejtékezve emelték a ládákat a munkások. Milyen tökéletes jelkép volt ez a hajó, egy önmagában zárt társadalom jelképe, mosolygó rézmilliomosokkal, hajlongó pincérekkel és verejtékezõ raktárnokokkal.
    A jégheggyel a harmadik éjszakán ütköztek össze. Mindez öt percig tartott, a természetnek micsoda vak erõi mûködtek itt, a hajó megrázkódott, az elsõ osztályú étteremben úgyszólván senki nem vett észre semmit.
    A Jean nevû pincér ebben a pillanatban éppen a rézmilliomost szolgálta ki. A tálca kiesett kezébõl és messzire sodródott, a rázkódás ereje a vörösarcú rézkirályt kilendítette kényelmes karosszékébõl, nadrágja azonban beleakadt az asztal sarkába, és kissé görnyedten, csodálkozó arccal állt most a karosszék elõtt. A pincér nem tudott már megfogódzkodni és hanyatt esett a puha, kényelmes karosszékbe.
    A hajó ekkor már kivilágított testtel süllyedt alá a vízben, pár gerenda forgott az örvényben, az akkumulátorok légmentesen elzárt termét nem érte a víz, a villany égett még. Micsoda kísérteties színjáték volt ez?
    A tenger felszínén elsimultak a hullámok, zöld homály uralkodott lent, oda ereszkedett a kivilágított hajó. A tenger ezen a vidéken nem volt túlságosan mély s a fenekét iszapmentesen tiszta föveny borította, az enyhe lejtésû tengeralatti fövenypadra ereszkedett a hajó.
    Egy elsõ osztályú kabinban egy brazíliai gyapottermelõt éppen pénzszámlálás közben ért utol a halál, tátott szájjal és csodálkozó arccal ült most halott aranyai elõtt. A második osztályon egy diák átölelte menyasszonyát, ezt az ölelõ kart a leány derekáról most már nem fejti le soha senki.
    A roppant kéményeken kíváncsi halak surrantak be, virgoncan beúsztak a szellõztetõkön, megcibálták egy halott kereskedõ bajuszát, tanyát vertek a bársonyszékben, kíváncsian nézegették magukat a bár nagy tükreiben, egy hatalmas rája a táncterembõl kilopta az ezüstösen csillogó szaxofont s a zeneszerszám most valahol a föveny alatt pihen.
    Az étteremben pedig a víz áramlása egyre mozgatta a rézkirályt, a kövér férfi furcsán és ájtatosan egyre hajlongott a karosszékben ülõ pincér elõtt. Az örökkévaló anyag micsoda gúnyja volt ez, minõ kaján lázadás a bölcs társadalmi rend ellen, amely kijelölte mindenkinek a maga helyét fenn és lenn. És mindez így lesz most már az örökkévalóságig. A ruha elmállik, a hús lefoszlik, a pincér meztelen csontváza ül majd a karosszékben, és elõtte a csontvázmilliomos hajlong. A víz áramlásának törvényei mozgatják a halottakat.
    S az elsüllyedt hajót, a természet forradalmának ezt a gúnyos jelképét lassan temeti majd be a tenger fövenye. Vajon micsoda dialektika, minõ rejtelmes áramlatok törvénye ítélt hajókat egymás felé?
 

A tizenkétlövetû iskolamester

Ha a háromszögeknek vallásuk volna, háromszögletûnek képzelnék az istent - mondja Montesquieu a Lettres persanes-ban. Ilyesfajta antropomorfizmus jellemzi May Károly, e szász Schulmeister regényeinek emberfölötti méretû fõhõseit is.
Egy mitológikus méretû német iskolamester elindul, hogy nádpálcájával gleichschaltolja a világot...

A gyarmatosító imperializmus új, hõsi korszaka kezdõdött azokkal az évtizedekkel Európában, amikor Karl May, e 32 esztendõs iskolamester megkezdte irodalmi munkásságát.
Micsoda esztendõk is voltak ezek szerte a kontinensen, három esztendõvel a német egység megalkotása és III. Napóleon bukása után? A polgárosult nemzeteknek minõ versenyfutása indult meg egzotikus, szûz területek felé!
    A világrészekben gondolkodó Angliában ez új területek megszerzésének határozott történelmi sablonja, sõt klasszikussá vált tradíciója volt már. Anglia módszerét egy szállóigévé vált mondás így jellemzi e korban: "Elõbb jön a térítõ, aztán a kereskedõ, végül a lobogó".
    Sir Walter Raleigh-n, Robert Clive-on és Warren Hastingson keresztül hatalmas történelmi példatárral rendelkezett a gyarmatosítás angol iskolakönyve. E példákban egy határozott és kizárólagosan angol történelmi embertípus jelentkezett: a gentleman. Disraeli volt az egyetlen kivétel, a kaméliás öregúr azonban sohasem számított angol gentlemannek.
    Ez az emberfajta semmitõl sem állt távolabb, mint a kispolgárság eszméjétõl; az empirista Bacon tanította gondolkozni és a XIX. században Jeremy Bentham hûvös utilitarizmusa volt az iránytûje. A jól szabályozott egyéni érdek volt nyílt megfogalmazásában e szemlélet mozgatója, az anyagi valóságot egy pillanatra sem tévesztette szem elõl; merõben idegen volt tõle például a német Fichte "Zárt állam"-ának eszméje és a malasztos, homályos idealizmusnak még csak gondolatára is elpirult volna józanságában. Kasmírsálak, mûkincsek, drágakövek áradata indult meg a különbözõ angol grófságok vidéki kastélyai felé...
    A gazdagodó Franciaország ezekben az évtizedekben az individualizmus klasszikus hazája volt már. Az ötmilliárdos német hadisarcot mellényzsebébõl fizette ki. Mac Mahon, "a rézöklû generális" volt a Köztársaság elnöke, Théophile Gautier éppen akkoriban halt meg; elrendelték, német mintára, az általános védkötelezettséget.
    Ámde mindennél döntõbb fontosságú történelmi folyamat volt a világ legkülönösebb emberfajtájának, a kispolgárságnak kialakulása.
    Sajátosan francia jelleggel történt mindez. Az 1875-ös alkotmány biztosította a francia kispolgárság életét, helyhez kötött vagyonszerzõ munkáját. A kispolgári anyagelvûség intézményes körülbástyázása volt ez s a francia kispolgárság konzerváló erõk hordozójává vált. Nem is vágyott el sohasem a hatalmas iramban gazdagodó Franciaországból. Angol mintájú történelmi középosztály, high middle class pedig Franciaországban sohasem alakult ki.
    A franciák gyarmatszerzõ munkájának emberanyaga osztályukból lecsúszott egzisztenciákból került ki. Kalandoskedvû, kedvesen nagyzoló fiatalemberekbõl, afféle Tarasconi Tartarin-ekbõl, nagyszájú és humoros férfiakból.
    A sárosi "svihák" a vármegyeházát és a telekkönyvet hódította meg. A francia "svihák" - a Szaharát, Algírt és Hátsó-Indiát. III. Napóleon fia gyarmati hadseregben esett el. És Németország...
    A wilhelmiánus birodalom elsõsorban kontinentális, szárazföldi túlsúlyának biztosításán dolgozott, s ekkor még nem gondolt egzotikus területekre, tekintetét a Balkán s a mohamedánok bomló európai birodalma felé vetette.
    A német expanzió e szemléleti módjára azonban csakhamar egy újabb, romantikusabb és külsõségekben hõsibb szemlélet következett.

A hanyatló század ifjúsági irodalmát az imperializmus eszméjének megszólaltaása jellemzi. Ennek az imperializmusnak természetes nehézkedése, külsõ megnyilvánulási formája és belsõ szemléleti módja félreérthetetlenül manifesztálódik e kor ifjúsági mûveiben. Hasonlítsuk össze egy angol, egy francia s egy német írót s nézzük meg hogyan válik a gyarmatszerû politikai lendület irodalommá: ábrázolássá és egyes esetekben szublimálissá.
    Az angol Rudyard Kipling az imperializmus e költõi lelkû megéneklõje, hóna alatt magával viszi a dzsungelbe az angol demokráciát: a világnak e cselekvõ, pragmatista szemléletét.
    A dzsungel vadállatai közül az erõsek is nemesek - angol gentleman-ek szerepét játsszák. Balú: a medve, Bagira: a párduc, Akela: a farkas. Még parlamentjük is van a nagy "Tanácssziklánál" s afféle gentleman's agreement kötelezi õket. Ká, a mogorva, öreg óriáskígyó csavaros, de korrekt észjárásával megdöbbentõen emlékeztet Joe Chamberlainre, a birminghami vörös vaskereskedõre. És Háti, az elefánt: a dzsungel mestere nyugalmával és szívós dühével, vajon nem az öreg Gladstone ez?
    Mindez persze nem tudatos, ámde a valóság rejtett összefüggései tolulnak fel az író alakábrázolásában, szabályai egy XIX. századi és angol értelmezésû valósághoz kötik. Az angol imperializmus heroikus külsõségekkel felruházott eszméje lappang itt, torzító idealizálás ez, de nem vágyálmok, hanem a valóság önkényes interpretálása.
    A véletlen az egyéniség érvényesülésének bábája - micsoda francia gondolat ez! Verne Gyula regényeinek hõse nem a Tudomány, hanem az egyéniség. A Kétévi vakáció-ban a természet, a sziget meghódítását és Aristide Briand érvényesülését véletlen baleset indítja el.
    És vajon nem egy felelõtlen, kedves és nagyzoló "svihák" Sztrogoff Mihály, a világutazó? Minõ különös véletlen, hogy nincs rendes, polgári foglalkozása, hõsünk ezúttal újságíró. Csak ne kispolgárt! - mert mennyire ellenkezik ez a hódítás, az imperializmus eszméjével.
    Csupa különc. Micsoda egyéniség "Hódító Robur", a bolondos, de zseniális mérnök, "Keraban, a vasfejû" és Némo kapitány, e mogorva hõs. Verne kedvenc fõhõsei közül csak a szélességi és hosszúsági fokok nem francia individualisták.
    Verne, ez a furcsa francia imperialista még a Holdat is franciával akarja elfoglaltatni: Ardent Mihállyal, akinek szintén "négyésfél" kereke van. Minõ mohó, ámde öngúnnyal teli, humorral vegyített imperializmus ez. A francia kispolgár ma is bolondnak tartja azt, aki utazik, ahelyett, hogy járadékot gyûjtene. Verne minden fõhõse bolond, s a tudomány csak ürügy és rekvizitum, hogy bolond franciák hõstetteket kövessenek el.
    A német ifjúsági író: May Károly, a tizenkétlövetû iskolamester.

A második birodalom hivatalos történelmi nyersanyaga a kispolgár. Egy fiatal, hõsi álmokkal teli és a felnõttkori realizmushoz még el nem érkezett nemzet keresi kifejezõdési formáját. Álmai telhetetlenek, ez az elkésetten érvényesült nacionalizmus mohósága naiv és gyermekien gátlás nélküli.
    Ámde a világ valóság barikádjával és gonosz felnõttekkel teli (II. Vilmos - VII. Edward, a nagybácsi komplexum!)
    A Balkánon Oroszország árnyéka, Anglia flottája a világtengereken, a francia kispolgár pénze a bankban. Hogyan lehetne igazságot tenni?
    A háromszög háromszögletûnek képzeli az igazságot. S az ifjúsági irodalom, élén May Károllyal megvalósítja könyveiben a hivatalos történelmi nyersanyag, a német kispolgárság hõsi vágyálmát. Nem a valóságot értelmezi, hanem vágyálmát teszi meg valóságnak. Micsoda német filozófiai módszer ez!
    Gobineau már megírta munkáját, a L'inégalité des races humaines-t, a kor azonban még nem elég hátramaradott, hogy meg is értse. A kör tömegek s a realizmus kora, ennek mezébe kell öltöznie ennek az ifjúsági irodalomnak. Siegfried magasztos ünnepi játék, de túl mitikus e kor történelmi osztálya: a kispolgárság számára.
    Legyen hát a német kispolgár saját személyében a hõs! Induljon el a mitikus német iskolamester Radebeulból, vegye kezébe nádpálcáját és tegyen igazságot. Nadrágolja el a gonoszokat, a gaz skalpolókat térdepeltesse sarokba, tízperces szünetekben pihenjen meg a vigvamokban, szívja el a tanítói békepipát. Juttassa diadalra a szorgalmat, jutalmazza meg a jókat, és adjon egyest Old Firehand-nek hittanból.
    A tanító úr menjen el és gleichschaltolja az egész természetet. [...]
 

GÖRBE TÜKÖR

Prózairodalmunkban a szatíra - mely nem keverendõ össze a groteszkkel vagy a humoreszkkel - meglehetõsen ritka. Történetileg is elég késõn bukkant fel nálunk ez a mûfaj; csak a 19. század utolsó harmadában, Tolnai Lajossal jelent meg prózánkban. S nemcsak a szemlélet és az ábrázolás sajátszerû módjáról van szó, hanem magáról a stílusról is. Amit "verbális szatírának" nevezhetünk, annak is Tolnai fektette le az alapjait, anélkül azonban, hogy õ maga tudatos módszerré fejlesztette volna. Ez huszadik századi írókra várt. Nagy Lajosra, Szabó Dezsõre és - Sándor Kálmánra. Sándor Kálmán írói nyelvezetében tudatosan él ezzel az eszközzel: jelzõhasználatán, mondatszerkesztésén és hasonlatrendszerén mutatható ki leginkább. A szatirikus téma szatirikus nyelvezetet igényel - és Sándor Kálmánnál ez a követelmény tökéletesen megvalósul. Amellett a nyelvi sarkítás nála a mûvészi sûrítés hatásos eszköze is.
 

SÁNDOR KÁLMÁN

Zsakett és kényszerzubbony

Balnibardi országban történt, közvetlenül azután, hogy Gulliver hazautazott.
A miniszterelnök meztelenül állt a folyó partján, és káromkodott. Köldöke mély volt, s környéke õszülõ, mint bármely más élemedett állampolgárnak, ádámcsutkája szögletes, térdei befelé görbülõk; külsõleg semmi sem mutatta, hogy ezúttal kivételes egyéniséggel állunk szemben. A kormányelnök mintegy tíz napja csakis a világbékérõl gondolkozott egy környékbeli kis villában, ahol inkognitóban megszállt. Ezen a rekkenõ délutánon magányos sétára indult, hogy gyaloglás közben végleg elintézze a világbéke kérdését; a sors cselekvése, hogy másfél órai séta után, rekkenõ melegben, a folyóhoz érkezett, s nem tudott ellenállni a fürdés gondolatának.
    Az úszkáló miniszterelnök zsakettjét ellopta a partról egy elmebajos magánhivatalnok, aki a közeli intézetbõl szökött meg. A magánhivatalnokot miniszterelnökség ellen kezelték a tébolydában, ugyanis az volt a rögeszméje, hogy õ miniszterelnök.
    És most itt állt az államférfi meztelen hassal, inkognitóban az alkonyodó folyóparton, és szidta a világbékét, amely õt ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. Végül is azonban - világbéke ide, világbéke oda - kénytelen volt undorral magára ölteni az intézeti ápoltak szürke egyenruháját, és tehetetlen dühtõl lila arccal indult hazafelé.
    Pontosan félórai gyaloglás után fogták el az üldözésére indult ápolók. Kapott két pofont, mert rúgott, és mert nem akart lemondani arról a gondolatról, hogy õ a miniszterelnök. Éjszakára külön cellába zárták, ott politikai jelszavakat ordított, de ezúttal bejött az orvos.
    - Na, hogy vagyunk? - kérdezte az elmegyógyász, és kedveskedõen megveregette az arcát.
    - Én vagyok a miniszterelnök - hajtogatta az államférfiú bárgyún, és majdnem sírógörcsöt kapott. - Hol az esernyõm?
    - Nagyon helyes! - felelte az orvos. - Ne tessék azért kiabálni, majd megnyugszunk.
    - Én önt vasra veretem! - szólt vörösen az elnök. - Nem érti, hogy engem tévedésbõl zártak ide? Azonnal engedjenek el, sürgõs államügyekben kell intézkednem, világbéke meg miegymás!
    Az orvos elnézõen mosolygott; beöntéseket rendelt, hogy megnyugodjék.
    Ebédidõ alatt, a közös teremben, mielõtt megakadályozhatták volna, felállt az asztalra. - Ez zsarnokság - mondta szenvedélyesen -, kedves kartársak, ezt nem lehet elviselni, én ugyanis a miniszterelnök vagyok.
    - Helyes - felelte szomszédja, s a leveseskanalat a fülébe dugta, azután udvariasan meghajolt.
    Az ápoló azonnal szólt a fõorvosnak. - Ilyen még nem volt! - mondta kissé lihegve. - Mindre egyszerre jött rá! Valami konferenciát játszanak, és közben agyonverik egymást. Aszongya az új õrült: világbéke! Üsse meg a ménkû, hogy ilyen balhét csinál!
    Félórai dühös kézitusa után fegyverezték le a miniszterelnököt. - Majd adok én neked világbékét! - ordította dühösen az ápoló. Kétszeresen kötötte körül a kényszerzubbonyt, és az államférfit belódította a párnázott magánzárkába.

Az õrült magánhivatalnoknak ugyanolyan hosszú, õsz bajusza volt, mint a miniszterelnöknek. Véletlen ez? Nem. Az õrült már a tébolydában lelkes híve volt az elnöknek, és az õ arcképe után növesztette a bajuszát is. Mindketten középtermetûek voltak, szerették az esernyõt meg a keménykalapot, és egyformán fésülködtek.
    Az elnöki palota portása alázatos meghajlással üdvözölte az õrültet a legendás zsakettben. Õ pedig visszavonult a dolgozószobájába, s a tükör elõtt vigyorogva ezrével írta alá az aktákat.
    Másnap reggel a hüledezõ tisztviselõket a tizenöt év óta aláírásra váró akták elintézett tömege fogadta. Az elnök ragyogó jókedvében volt, és senkinek sem tûnt fel, hogy joviálisan meghúzogatja az érdemesebb tisztviselõk orrát, miközben így szól: - Dana, dana, fukszi. - Ezt délben vastag betûkkel, elsõ oldalon hozták a lapok: Dana, dana, fukszi; vagy a zseniális elnök legújabb kormányprogramja. A tõzsdén viharos hausse tört ki.
    Este ünnepi konferencián megkötötték Laputa, Luggnagg és a többi világhatalom képviselõivel a világbéke-szerzõdést, amelynek elõ pontja így szólt: "Dana, dana, fukszi."
    A konferenciát követõ banketten a minisztertanács elhatározta, hogy az elnök kezét, amellyel a megállapodást aláírta, bronzba önteti, és elhelyezi az állam ágyúinak csövén. Az õrült szája íze ekkor azonban már nagyon keserû volt. Amikor az ünnepi szónok felköszöntötte, aggodalmasan gyomrára tette a kezét, mert elviselhetetlenül háborgott.
    Éjfél után végleg megállapította, hogy nem bírja tovább.
    - Inkább nem kell esernyõ se! - gondolta, és szomorúan mosolygott. Azután a pártvezért hasba rúgta. - Éljen a nemzetközi orrleharapás! - szólt szelíden, majd minden különösebb feltûnés nélkül kisurrant a palotából, boldogan föllélegzett, és indult vissza a tébolydába. Egyenesen az álmából felriasztott fõorvos elé térdelt, sírt, fogadkozott, de még így is másfél órába telt, míg elhitték, hogy nem õ a miniszterelnök.
    Másnapra minden visszazökkent a régi kerékvágásba. A tébolyda személyzete általános fizetésemelést kapott. A dologról soha senki nem tudott meg semmit. Gulliver messze járt már észak felé.
 

Konferencia

A tizenkét pénzügyminiszter dallamosan hortyogott. A nagy bajszú elnök gondterhelt, méltóságteljes arccal fújta a kását, mert azt álmodta éppen, hogy magasabb állami érdekbõl lábvizet kell vennie egy adófizetõ polgár fölvágott hasában. Az óra ketyegett, az egyik pénzügyminiszter nyála a zöld asztalra folyt, a folyosón lábujjhegyen jártak a titkárok, az újságírók szorongva várakoztak: - Pszt, a konferencia tanácskozik.
    Ugyanakkor pedig az ablak felõl görnyedt kis alak mászott le végtelen óvatossággal. Majdnem földig érõ frakkot viselt, lassan végigjárta az alvó államférfiakat, és mindegyiknek megnyalta az orrát. Kissé mormogott, azután leült tizenharmadiknak az asztal mellé, behunyta a szemét, és hortyogni kezdett.
    Esténként a cirkuszban lépett föl. Ekkor már halálra keresték õt mindenütt a rekkenõ nyári nap délutánján. Ebben a pillanatban azonban senki sem tudta õt megkülönböztetni egy valódi, hortyogó pénzügyminisztertõl.
    Frakkját kifogástalanul viselte. Egy állatsereglet megszökött orángutánja volt. A kenyérbüdösítõ konferencia nagy üléstermébe szökött üldözõi elõl.
    Egy gyufaszállal megcsiklandozta az elnök orrát, az államférfi tüsszentett, és a fogsora koppanva esett ki a szájából a zöld asztalra. A pénzügyminiszterek fölriadtak, a majom udvarias mozdulattal visszagyömöszölte az elnök szájába a fogsort. Az elnök köszönettel bólintott, megrázta a csengõjét, és így szólt:
    - Kissé meleg van ma, a Nemzetközi Kenyérbüdösítõ Konferencia folytatja tanácskozását. Következik az anyatejhamisítás szabályozását célzó nemzetközi megállapodás. Kíván valaki szólani?
    Az orángután lassan felállt, és udvariasan meghajolt.
    - Kvar krr - mormogta, és merev arccal enni kezdte a gazdasági világbékére vonatkozó nemzetközi megállapodások okmányait, amelyek az elnök elõtt hevertek az asztalon.
    - Igen - mondta valaki határozottan -, ebben teljesen igaza van. Minõ államférfiúi elõrelátás! Indítványozom, hogy a szónok indítványát tegyük át a gyomorsavanyító albizottsághoz.
    - Ez az - szólt egy másik -, a búzaárak emelése érdekében kötelezõleg el kellene rendelni a munkanélküliek kenyérevését.
    Ezt a szónokot lehurrogták. A majom szigorú arccal nézett végig az asztal mellett ülõ államférfiakon. Nagy csend lett.
    - Bhu - mondta az orángután, és gyengéden összeverte a mellette ülõ két pénzügyminiszter fejét.
    A konkurens hatalmi csoport képviselõi tüntetve tapsoltak, a majom megszagolta az elnök fejét, és undorodva tüsszentett.
    - Hiszen ez világos - mondta az elnök, aki kissé nagyothalló volt -, kolléga úr javaslatának jegyzõkönyvi megörökítését elrendelem.
    Kissé sápadtan és fürkészõleg nézték egymást. Senki sem értett egy szót sem. - Majd a titkárok - gondolták unottan -, õk kiismerik magukat az ilyen szakdolgokban.
    Akkor történt.
    - Pardon - mondta valaki, aki járatos volt az államszámvitelben -, úgy tûnik fel nekem, mintha eggyel többen volnánk.
    - Micsoda? - kérdezte az elnök. - Már miért volnánk eggyel többen?
    Nagy csönd lett. Zavarodottan ültek.
    - Mi az? - mondta valaki. - Illetéktelen ember tolakodott be?
    - Talán meg kellene számolni a delegátusokat.
    - Izé - mondta az elnök, és megvakarta a fejét -, talán valami szakbizottságot kellene kiküldeni...
     - Nem - szólt egy kaján hang -, az elõadó úr is lesz talán olyan kegyes, és megszámolja.
     Az elõadó fölállt. Behunyta a szemét, és otthon hagyott családjára gondolt. - Csak tudnám, milyen szám következik tíz után - gondolta kesernyésen az elõadó, és homlokán kiütött a verejték.
     Lassan, halálos csöndben számolni kezdett. Kilencnél megállt. Kínos csönd támadt. Az elnök arca lila színû volt.
    - Azt hiszem, tíz szokott ilyenkor jönni - mondta végül bizonytalanul az egyik pénzügyminiszter.
    - Talán szavaznánk - mondták, és az elnökre néztek.
    - Mindenesetre be kellene hívatni az egyik titkárt - szólt remegõ hangon az elnök, és csöngetett. A titkár bejött. - Hm... izé... titkár úr, egy fontos szakkérdést kell eldöntenünk. Kissé kényes nemzetközi vonatkozásai vannak. Milyen szám szokott kilenc után következni?
    - Tíz - felelte a gyors eszû titkár, és már kezében érezte a fõtitkári kinevezését.
Az elõadó föllélegzett, és folytatta a számolást.
    - Pardon - mondta ekkor a titkár, s az elnökkel félrevonulva valamit sugdolózni kezdett heves taglejtések kíséretében. Az elnök dúltan jött vissza az asztalhoz. Megrázta a csengõjét.
    - Uraim - szólt halálsápadtan -, egy majom van a teremben, egy orángután, látták, amikor bemászott az ablakon.
    Halálos csönd támadt, azután kitört a felháborodott tiltakozás.
    - Botrány a konferencián az én elnökletem alatt - tördelte kezét az elnök. - Melyik az, titkár úr?
    - Talán az ott - szólt a titkár tiszteletteljesen, és a dák pénzügyminiszterre mutatott.
    - Szamár - mondta az elnök haragosan -, hiszen az a tulajdon minisztere. De hát akkor melyik?
    A titkár homloka is verejtékben fürdött már.
    - Istenem, istenem - tördelte kezét az elnök, és fürkészve végignézett a delegátusokon.
    - Talán a majom gazdája tudja majd. Itt künn vár az a gazember...
    - Fölakasztatom - szólt az elnök -, hozza be azonnal.
    Az alacsony fekete artistát két alabárdos hozta megvasalva. Most idegbénító pillanatok következtek, míg az artista végigjáratta szemét a termen, mindenki gyanakodva húzódott el a szomszédjától, mindenkinek torkában dobogott a szíve, minden államférfi feje fölött a végzet szárnycsapásait érezte.
    - Az az - mondta végül az artista. Fülöncsípte a frakkos majmot, és kivezette. A majom undorral fordított hátat a teremnek.
    - Õ volt - mondta hosszú csönd után végre valaki, és mindannyian megkönnyebbülten felsóhajtottak.

Íme, ez a Nemzetközi Kenyérbüdösítõ Konferencia emlékezetes ülésének története, amelytõl a világ gazdaságának újjászületését számítani szokták.
    Amint az egyébként a világ valamennyi egykorú napilapjaiban olvasható is volt.