MEGMENTETT OLDALAK

Illyés Gyula (1902-1983) verse a Gereblyés László szerkesztette Forrás 1930. márciusi számában jelent meg. Alig ismert, válogatásokba azóta sem került be. A tervezett hõsköltemény sem készült el. A költõ születésének 100. évfordulójára közöljük.

ILLYÉS GYULA

Dózsa

(Bevezetés egy hõskölteményhez)

Éljen a Szabadság! Éljen az Egyenlõség! Éljen a Testvériség!
Minden hatalmat a dolgozóknak!
Megért bennem a szó, mint ágak õszi szélben, kiáltok, kiáltom
törzsem panaszait
S gyökereimét, mik messze tájra futnak, bitorolt föld alatt
búnak, bogozódnak
És fájnak és üzennek. Halljátok a hajló fáknak átkozódó, szét-
szálló szavait!

Régóta készülök erre az énekre! sûrû káromkodásaim
Erre edzették remegõ torkomat! Mint fiatal anya
Vártam reszketve, lázasan, hogy belém nyilalljon már a kín
S mint csobogó vér és hasító kiáltás szakadjon belõlem népem
éhes szava!

A huszonötödik õsz húz át felettem távozó madarak kiáltásaival!
Jöttem a mély völgybõl, mint mély életembõl - alattam a róna
Vérködöt gõzölgött. Vércseppként fordult elém minden levél
õszi jajaival.

Vérben gázolva így értem föl a dombra s néztem szerte, mintha
most születtem volna.
Hány dombon jöttem át! hány évet hágtam át, kapaszkodva s
szorult szívvel meg-megállva!
Felettem ért almák lengnek itt a szélben... nem eszem belõlük,
ismerem ízüket.
Botommal szunnyadó kavicsokra verek... mi volt itt az élet s
élni méltó álma?
S mi, ami annyiszor föllobogott bennem, hogy az est tûzvésze
jött, mint vad üzenet?

Ó hányszor futottam volna vissza innen - eltakarva arcom,
futni szégyenemben
Csak azért, mert éltem, tudtam élni itten! szégyen nélkül tudtam
ébredni, aludni,
Beszélni, hallgatni, szerelmet mímelni, bohócként röhögni,
meghajtani térdem,
Pénzért mosolyogni, adni, venni, legszebb bátorságaimat
kancsalul alkudni.

Ím, vörösül az ég... A hold mint aranyos görbe kard közeleg
Jobbomra simulni... Bátran felállok már. Jövõ gyõzelmeink
kitüntetéseit
Csillogtatja az ég... ó, képzeletemben fájdalmas seregek
Gyûlnek hátam mögé... zajonganak, eltûnt vezérük keresik.

Jaj, jaj, jaj - hallom egy zsellér ordítását, fogja véres fejét
S szalad felém, - jaj, jaj - sikoltoz egy leány s felbukik
meztelen,
Várkapu csikordul, lovascsapat porzik - jaj, jaj, zeng a vidék.
Kunyhó lángja lobban, kard hull, jaj, jaj, jaj, jaj, cseng
a történelem.

A nemesek! - Ó, ha vissza tudnék vágni e korból reátok!
Soraim az idõk végtelenségén át korbácsok legyetek,
Pörgvén fejem körül ragyogó szíjakként csapjatok le rájuk,
Verjétek szerte porukat is nékik, verjétek halálra undok
emléküket!

Szabadság! Századok óta készülõdõ vihar az elborult
Egek mögött, ki jössz már egyre sûrûbben fölhangzó dörgéssel,
Verd föl képzeletem, mint a tábort, amely egykor érted indult
Rohamra, szélvészként üvöltve és sírva, Dózsa György nevével!

KOSZORÚ

A száz éve született költõre, Berda Józsefre (1902 - 1966) hetven évvel ezelõtt írt versével és költõtársa, barátja, László Gyula írásával emlékezünk.
 

BERDA JÓZSEF

Egy politikus arcképéhez

Istenem, még ilyet, hogy te
nem hallottad a nagy miniszter
hatalmas beszédét az államháztartás
rendbehozatala tárgyában!

Én ott voltam, lásd, s hazafiúi
kötelességemnek eleget tevén, csupa
láz voltam a meghatottságtól: -
nemes indulat és honfibú!

Ily csodálatos elmét nem láttam
én még, mióta élek! Jó ebédektõl
s vacsoráktól kidagadt szája oly
mélységes komolysággal rezgett, mely már
megdöbbent okosságával.

Szinte látni lehetett, hogy ömlik
az ige örök malasztokkal fûszerezett
buzgalma, mint finom illatú moslék
a vályúba, minek a boldog disznók
már elõre röfögnek.

De ez mind kevés ama történelmi
pillanathoz, mikor az asztalra csapott,
s mint a kard, csörrent az irgalmatlan
parancs: "Míg én vagyok itt, nem tûrök
izgatást, hazátlan bitangok!"

LÁSZLÓ GYULA

A hegyek szerelmes vándora

Berda Józsefet már évekkel ezelõtt könyörtelenül elszólította közülünk a soha viszsza nem ereszthetõ porkoláb: a halál. Olykor mégis úgy tûnik, hogy erdõben talált alkalmi botjára támaszkodva most is itt lépked mellettem a szigligeti alkotóház parkjának sétaútjain, hogy meglátogassa kedvenc fûzfáját, amely kontyosan, lágy fuvallatoktól fésülgetve, földig omló ághajjal elvarázsolt mesebeli királylányként csodatévõ megmentõjére vár a csöndesen folydogáló Tapolca partján. Gyakran álldogált itt, ahol a félrehúzódott fák szabadabb kilátást engednek a nézelõdõnek. Innen akadálytalanul bejárhatta tekintete a sziklás hegyoldalt s fölkúszhatott az évszázadokat idézõ romokig, hogy aztán rövid szemlélõdés után kicsit hajlott háttal, lomhának tetszõ léptekkel bevágjon az õ igazi világába, a park szélén húzódó kicsinyke, kissé elvadult, valódi erdõre emlékeztetõ keskeny sávba. Az alig látható ösvényen finom humuszba, zizegõ avarba süppedt a lába, s az orrát megcsapó fanyar illat ilyenkor alighanem a Pilis és a Börzsöny sokszor bejárt völgyútjait idézte. Különösen élete végefelé vált kedvessé ez a képzeletében megnõtt, kevesek által látogatott gondozatlan terület, amikor mind jobban fogyó egészsége miatt nagyobb csavargásokra már nem vállalkozhatott, s a régebbi, naphosszat tartó járkálások helyett be kellett érnie a rövidke sétákkal, mert az alig észrevehetõ enyhe kaptató is hevesebb szívdobogással járt, mint valaha egy-egy meredek orom meghódítása.
    A felidézett Berdához szegõdve tiprom a megenyhült idõben kásássá olvadt havat. Süt a nap, inkább tavasz ez már, mint tél. A nagykabátot is ledobatta rólunk a hirtelen jött jóidõ. A bátrabbak derékig nekivetkõzve már a tavasz szélvédett csücskében napoznak.
    Berda a megszokott, rövid nadrágban lépked mellettem, akárcsak hajdanán, amikor még valóságosan is felém fordította bibircsókos arcát, amelyen a kamaszos ártatlanság derûje ragyogott, s kifogyhatatlanul mondta, mesélte profán történeteit, vagy mint a gombák ínyenc tudósa, a kövérhasú vargányák, az õszibarackillatú szentgyörgyi pereszke, a pöffeteg, a gévagomba és a téli fülõkegomba különbözõ elkészítési módjairól regélt olyan étvágygerjesztõ áhítattal és lelkesedéssel, hogy kicsurrant szám szélén a nyál. Hát még, amikor az aranyló húslevesrõl, a ropogós, pirosra sült kacsapecsenyérõl, a mennyei illatot árasztó birkapörköltrõl, a jóféle fûszerekkel ízesített véres és májas hurkáról áradozott.
    Letelepedve kibontotta hátizsákját, kotorászott benne egy ideig, majd mintha valami ínyencségre lelt volna, diadalmasan elõvett egy darabka szalonnát meg kenyeret, hagymát, paprikát. Öröm volt nézni, ahogy falta, nyelte le egymás után a bicskájával lekanyarított jókora darabokat. Majd vette a kulacsot, megkotyogtatta, mennyi tütü lehet még benne, meghúzta, nyújtotta nekem is, igyak, jóféle nedû, ha nem is somlai.
    Hány éve, tizenöt, húsz, hogy a hegyekben utoljára összetalálkoztam a magányosan kóborló Berdával? Leheveredtünk egy tisztás közepén és hátizsákjainkat kiürítve, hasunkat megtömve gyönyörködtünk a felhõk futásában, az áhítatot ébresztõ rezzenetlen csöndben.
    Berda félkönyékre ereszkedve egy apró bogarat nyújtott felém hatalmas tenyerén. - Nézd a szerencsétlent. Rám mászott és most meg van ijedve, hogy megölöm. Látod, halottnak tetteti magát, hogy ne bántsam.
    Csakugyan, mozdulatlanná dermedve feküdt Berda tenyerén. Hogyan is tudhatta volna az oktondi féreg, hogy a világ legjámborabb, gyermeki szelídségû óriása tartja a markában?
    - Ne félj, nem bántalak, végezd a dolgodat, ami rendeltetett. De többet ne mássz rám - mondta, s a bogarat gyöngéd mozdulattal visszahelyezte a földre.
    Petõfi óta aligha van magyar költõ, aki vándorbottal a kezében annyit gyalogolt volna e hazában, mint Berda József. Örökös pénztelensége azonban többnyire útját állta a távolabbi csatangolásoknak, be kellett érnie a fõvároshoz közel esõ hegyekkel, s mint kései versében keserûen panaszolja:

Saját hazádat se ismered eléggé,
a mostoha sors nem adott elég irgalmat
ehhez se néked. Mennyi sok-sok tája
van hazádnak, hol nem jártál hajszolt
vágyaid ellenére sem!

    Külföldre meg éppenséggel nem jutott el, csak egyetlen egyszer. Bulgáriában töltött két hetet az Írószövetség küldötteként. A hegyek szerelmes vándora, a hazai tájainkat járó turista ezt se tudta másképp elképzelni, mint egy kirándulást, s a repülõtéren megjelent bolgár írók legnagyobb meglepetésére rövid turistanadrágban szállt ki a gépbõl. Nem tiszteletlenségbõl, se nem különcködésbõl, hiszen ahogy egyik versében írta,

Mint a püspök, ha fõpásztori díszbe
öltözik, úgy öltözködöm külön én
szemet-vidító turistaruhámba a ti
tiszteletetekre, hogy méltón ünnepeljelek
titeket, messzirõl tündöklõ hegyek s ti
rejtett völgyek, kik az Isten ölében
ültök, mióta áll a világ.

    Berda a Vitosára készült, és nem Szófiába. Túrára ment és nem városnézésre, s szerinte megfelelõ öltözékben érkezett.
    Nesztelen szellemlépteihez igazítva a magamét, együtt kerülgetjük az olvadó hó tavaszt ígérõ kis tavacskái. Fél lépéssel Berda megy elõttem, mutatja a ki tudja hányszor megtett utat. Hóna alatt üveg. A hegybe igyekszünk a könnyû mámort adó, színes álmokkal megajándékozó borszükségletért.
    A Soponyában Tóth Józsefék most is éppen olyan szívesek, mint jónéhány esztendõvel ezelõtt, amikor Berda utoljára nyitotta rájuk az ajtót, szokása szerint alkonyi szürkületkor. Hûséges kutyájuk, a Bogár már régóta az angyalok házatáját õrzi, nem futhat hát farkcsóválva az ugyancsak testetlenül érkezõ vendég elé, hogy a régenvolt reggeleken zsebbe tett kockacukrot kihízelegje.
    Berda olyan frissen él a két öreg emlékezetében, mintha még tegnap is ott állt volna a kapuban, hogy dörgedelmes hangon jelezze, ismét itt van, megérkezett.
    - Dicsértessék a Jézus Krisztus, megismertek-e a ricskes-rucskos pofámról?
    Persze, hogy megismerték. Már nyílt is az ajtó, Tóth néni húzta elõ a konyhaasztal alól a hokedlit, Berda lezökkent rá, nyújtotta az újságpapírba csomagolt pintes üveget: - Kérek egy kilót!
    Egyetlen egyszer, elsõ találkozásunkkor úrnak szólították. Berda fölkapta a fejét, a hangját is megemelte: - Nem vagyok én úr! Mondják csak azt, hogy Jóska bácsi!
    A viaszosvászonnal letakart asztal közepén most is ott a vendégkínáló üveg, mellette a két pohár. A hárfa húrjain se pengethetnének szebb hangokat, mint amilyet az üvegbõl a pohárba csurranó bor ad. Olyan az, mint a tiszta, folyékony méz. Színre. De az íze, zamata más. Berda elõbb mindig maga elé tartotta, nézte, majd a szájához emelte, kortyintott egyet. Nem nyelte le mindjárt, várta, hogy szétfusson szájában a kellemes íz. Vallotta: "Nem veszetten vedelni, hanem kortyonként / kell iddogálni minden ízes italt." A szigligeti bor pedig az, édes öccse a badacsonyinak meg a szentgyörgyhegyinek.
    - Ez nincs megkeresztelve. Igazi pogány bor - csettintett a nyelvével elégedetten.
    A képzelet, a múltat idézõ emlékezés szinte valóságosan is odaülteti Berdát az üresen maradt székre. A ház asszonya régi paraszti szokás szerint kicsit félrehúzódva egy kis sámlin kuporog, bele-beleszõve egy-egy színes fonalat beszélgetésünk tarka szövetébe.
    A szavak könnyed derûjén át látom az ismeretlen, messzi titok-világból néhány órára visszaszökött Berda arcán szétfolyó jellegzetes kamaszmosolyt, szögletes mozdulatait, amint botját magasra emelve püspöki áldását osztja olyan szertartásosan és hibátlan latin szöveggel, hogy egy igazi püspök se csinálhatná különben.
    Az istállóban kérõdzõ két tehén sem marad ki kegyosztó szeretetébõl. Simogatja õket, beszél hozzájuk, akárha értelmes emberi lények lennének. Bizonyságul, hogy mennyire szívébe fogadta õket, egy nyaláb kukoricaszárat dob elébük, majd hóna alatt a tele üveggel belevész a legendás múlt, a dombnak futó, ritkás erdõ alkonyi homályába. A képzelet játékaként messzirõl Berda zengõ hangján gregorián-dallamokat vélek hallani.
    Olykor Jankovich Ferenchez is átballagott egy kis italozással megpecsételt baráti látogatásra, Badacsonyba. Meg Szentgyörgyhegyre a plébánoshoz, akinek állítólag igen jó bora volt, s barátságból, keresztényi szeretetbõl szívesen megkínálta a hívek adományából meg a magáéból is, ha elvetõdött hozzá.
    Amíg a szíve bírta s Szigligetre járt, írók, barátok, falubeli ismerõsök megértõ, gondoskodó szeretetét élvezve, és nem Füred orvosai, levegõje, nyugalma gyógyítgatta - mibõl állt a nyugtalan, kamasz természetû Berdának az a néhány kilométer? Többhöz volt õ szokva. Akkor érezte jól magát, ha napestig kóborolhatott a hegyekben, a városutcákon, útba ejtve egy-egy barátot, ismerõst. A tértelen szabadság kellett neki, a mozgás, nem a négy fal mögötti kuksolás.
    Szigligeten a házból kilépve fák, bokrok köszöntötték. Odalátszottak s várták a százösvényû hegyek. A faluban sétálva ismerõs kutyák futottak elé, zsebébõl elõkotorászott maradékért, tenyerébõl cukorral kínálta a gazdájukra váró lovakat.
    A szigligeti alkotóház gondtalan heteket biztosító sziget volt az örök szegénységben élõ Berda számára. Puritán természete nagyon kevéssel beérte, s itt mindennek bõségében volt. Ételnek, italnak, gondoskodásnak, kedvére járt-kelt az egykori kastélyban, ahol télidõben sem kellett fûtenie, ahol meleg víz folyt a csapból s nem lavór fölé hajolva mosdott, hanem záporozó zuhany alatt élvezhette a tisztálkodás örömét.
    Kevesebbel is beérte volna. "A magam hajlékára vágyom, egyszerû szoba-konyhás / házra, melynek szemet-vidító kertecskéje van" - fogalmazta meg egyik szép versében soha nem teljesülõ vágyát. Halála után kevéske holmiját abból az újpesti Gellért utca 31. számú házból vitték el, ahová egy emberöltõvel azelõtt ágyrajáróként beköltözött, s amelynek szûk udvarán talán méternyi átmérõjû virággrupp, néhány tõ muskátli próbálta derûsebbé varázsolni a szegénységrõl árulkodó falak, megkopott festékû ajtók lehangoló látványát.
    Évtizedekig nem hogy fõbérleti lakása, de még saját ágya sem volt. Amikor a szobaasszonya meghalt s a már semmire sem jó öreg bútorokat széthordták a rokonok, ott marad a csupasz, kifosztott szoba-konyhában minden nélkül, a kilakoltatás, az utcára kerülés félelmével.
    Berda gyámoltalan magárahagyatottságában beballagott az Írószövetségbe meg az Irodalmi Alaphoz, és megkérdezte, mi lesz most vele?
    A lakást természetesen kiutalták neki, de be is kellett bútorozni. Honnan lett volna rá Berdának pénze? Az Alap vásárolta meg, ami kellett. Új bútorok kerültek a régi lakásba. Berda ugyan - talán abban reménykedve, hogy a különbözetet majd õ kapja meg - váltig erõsítgette, hogy a használt is megfelel, de Földeák János, az akkori igazgató nem engedett, magával cipelte Berdát, válassza ki, ami neki tetszik.
    A lakásban maradt tehát, csak a státusa változott meg. Ágyrajáróból fõbérlõ lett. Vagy ahogyan õ látta:

Megárvult hajlék szomorú
"birtokosa" lettél; immár ne
törõdj túl sokat azzal, mit
meghagyott néked a sors.

    Hagyott még neki néhány évet. S ahogy fogyott a kiszabott idõ, fogyott az erõ is; jött a betegség, hervadt a jókedv, vele együtt kopott, öregedett körülötte minden.

Megnyomorodott a vízcsap, nehezen
záródik az ajtó, imitt-amott
leszakad alattad az ágy. Minden
mindenféle, ami körülvesz, véled
öregszik, akár állandó, leghûbb
szeretõd, az árvaság...

    Ezek már nem a régi, az életbe szerelmes, az élelt-italt harsány hangon dicsérõ, a természetet magasztaló költõ sorai. Árvának, elhagyatottnak érzi magát, jóllehet több barátja volt, mint a környezetében bárkinek. A végsõ búcsú után azonban a forró júliusi napon a temetõhöz közel esõ vendéglõ kerthelyiségében csaknem százan ürítettük emlékére a söröspoharat, s versben, prózában évrõl évre még most is elsiratja egy-egy régi barát.
    Szûkebb hazája, Újpest, halála után azzal adózott hû fiának, hogy a századeleji külváros szegénységének emlékét õrzõ Gellért utcát róla nevezte el, s emléktáblával jelölte meg a házat, ahol egy emberöltõn át lakott. A sors iróniája, s Berdához illõ fordulat, hogy a városrész rendezése során a markológépek áldozata lett és a többi földszintes épülettel együtt eltûnt a néhány évvel elõbb megjelölt lakóház is. Nemrégiben, amikor ismét ott jártam, hatalmas betonkeverõ állt a helyén. Vele szemben tízemeletes modern háztömbök magasodtak, s a bejáratok fölött az új utcatáblákon örömmel olvastam ismét a nevét.
    Berda József halála után olyasmit kapott, amire alighanem soha nem számított. Egy egész utcát. Ha életében szóba hoztuk volna, bizonyosan tréfának véli, legyint, dörmögve elhárítja még a gondolatot is, mit ér a megbecsülés, ha már semmi haszna nincs belõle, és inkább olyasmit kér helyette, ami a mindennapok gondjain könnyít valamicskét, hogy elvonulhasson valahova "boldog remete módjára - dolgozni és pihenni".
    Önéletrajzában - egyetlen prózai mûvében - írja: "Az alkotói vágyás nagy örömén kívül a legmagasztosabb öröm számomra: a turistáskodás, erdõk, hegyek közt barangolni, gombát szedni, rákászni boldog gyermekként. Ezért szeretnék hosszú ideig, legalább száz évig élni, természetesen teljes egészségben, úgy, hogy mindennap megihassak legalább egy liter somlai bort, természetesen a hozzá való jó ételekkel: hagymás rostélyossal, gombapörkölttel, kacsasülttel, rántott csirkével és hasonló finomságokkal."
    Nem száz év, hetven sem adatott meg neki, sem a szûkös napokat felváltó, egy életen át áhított bõség. Úgy hagyott itt, ahogyan sok évvel ezelõtt megismertem õt: koldusszegényen. Csak a lelke volt gazdag. S ajándékozó jókedvében de sokan és sokat kaptak tõle.
    A Berda József utca egykori földszintes házainak lakói, akik még ismerték s naponta látták, ahogy tûnõdve, lomhán végigbaktat a kicsorbult gránitkockákon, ki tudja, merre vetõdtek a szétvert nyomortanyák falai közül. Az új házakba új lakók költöztek, s ugyan mit tudnak õk Berda Józsefrõl, a költõrõl. Tudják-e vajon, hogy mennyi nemes szándék, jobbító indulat feszítette, hogy élete végéig gyermeteg lelkû, jámbor kamasz maradt? Ugyanakkor nyersen, õszintén, kertelés nélkül mindig megmondta, amit gondolt. Gyûlölte az erõszakot, az embertelenséget, s elsírta magát egy oktalan állat szenvedése láttán.
    Hiányzik, nagyon hiányzik az az eltûnt emléktábla. Jó lenne, ha az újjászületett városrészben a megújhodott Berda József utca házainak valamelyikén újabb táblát helyeznének el, hogy mindenki leolvashassa róla: itt, ezen a tájon, a valahavolt szûk újpesti utcákon kóborolva élte le életét és írta sajátos hangú verseit Berda József. Hadd tudja meg, aki erre jár, ki volt õ nekünk, s kije a magyar irodalomnak.
 
 

ABLAK

Világirodalmi rovatunkban ezúttal a francia nyelvû haiti költõt, René Depestre-t (1926) mutatjuk be.

RENÉ DEPESTRE

Singer varrógép

Egy Singer varrógép egy néger,
arab, annámi, indiai, kínai, maláj családban,
vagy a harmadik világ bármelyik éhezõ házában.
Õ volt az isten, ki gyermekkorunk
boldogtalan napjait megfoltozta.
Tetõink alatt pattogó tûje
fantasztikus csapdákat állított éhségünknek,
dacolt szomjúságunkkal.
A Singer varrógép tigriseket szelidített,
a Singer varrógép kígyókat bûvölt,
szembeszállt maláriával, ciklonokkal,
mezítelenségünk köré
levelekbõl s felhõkbõl varrt ruhát.
De a Singer varrógép nem úgy hullt ám le, az égbõl!
Volt egy anya, voltak nagybácsik, nagynénik, nõvérek,
kik ádázul óvták a Nap alatt.
És még a foga sem nõtt ki,
de már tudta, hogyan harapja ki
jussát
harmadik világbéli piacainkon.
A Singer varrógépet azonban
nem hajtotta éjjel-nappal
gyöngédségével egy alulfejlett nõ.
Volt, amikor vadállatként
meresztette karmait, megbokrosodott,
habzott a pofája, befüstölte az egész házat,
tûje, szíja dühbe jött -
ilyenkor a ház népe faképnél hagyta a Napot
És a bútorok beszéltek hozzánk,
kik csak álltunk ott, mereven, üres tekintettel.
S különösen a máskor oly vidám asztalok
hirtelen oly elhagyatottnak érezték magukat
sivatag-holt éhünk közepén,
s szerettek volna gyermekként visszatérni
hol fölcseperedtek, az erdõbe.
És ilyenkor tudtuk, hogy a Singer
egy ragadozó szótárból kitört szó,
mi mindenütt ugyanazt jelenti:
szörnyûséges szörnyû hóvégek,
holt szezon, holt háznépe.

KUN TIBOR FORDÍTÁSA

VOX HUMANA

BARANYI FERENC

Kitûnõbõl - naggyá

Már kamaszkoromban operarajongó voltam, de a balettekre valahogy nem voltam vevõ. Untattak. Képes voltam órákon át sorban állni operajegyért, de balett miatt öt percig se tülekedtem volna a pénztár elõtt.
    Késõbb bérletem lett. A felkínált operaelõadások közé tehát egy-egy táncjáték is keveredett óhatatlanul. Tizenöt esztendõs koromban, 1952. május 6-án például azért kellett - kénytelen-kelletlen - elzarándokolnom a Városi Színházba, hogy Aszafjev A bahcsiszeráji szökõkút címû balettjét tekintsem meg, amely Puskin azonos címû elbeszélõ költeménye alapján készült.
    És ez volt az ok, ami miatt nem hagytam ki ezt a bérleti elõadást. Puskin-bûvöletben éltem ugyanis akkortájt. Elsõ mûfordításaim rövidebb Puskin-versek voltak, kedvenc operáim egyike az Anyegin volt. (Svéd Sándorral és Udvardy Tiborral láthattam azokban az idõkben, "zsinórban" többször is.) Puskin miatt hajlandó voltam tehát - horribile dictu! - balett-elõadásra is beülni a színházba.
    És akkor megtörtént a csoda: egyetlen este elegendõ volt arra, hogy rajongó híve legyek a balett mûfajának is. Girej kán alakítója Fülöp Viktor volt. Persze, a körítés sem volt utolsó: Zarémát Kováts Nóra, Nurali tatár vezért pedig Rab István táncolta. Fülöp Vikor mindössze huszonhárom esztendõs volt akkor. Azt a Girejt állította elém, akit Puskin, a történet elején, így jellemez:

A teremben maga marad
A kán, sóhaj emeli keblét;
Most már vetheti szigorú
Arcáról zajgó lelke leplét:
Így festi a víz tükrös öblét
A közel égiháború.
(Szabó Lõrinc fordítása)

    Igen, zajgó-lelkû mûvész volt akkor Fülöp Viktor, még olyan volt, amilyen a kán - egyedül maradva és szerepébõl végre kilépve - már nem. Vészjósló volt megtörten is, a maga ifjonti képére és hasonlatosságára formálta át a maszk alatt is a kánt. Lenyûgözõ alakítás volt, amilyenre csak kitûnõ mûvész képes.
    Érdekes, hogy harminchat (!) évvel késõbb, 1988. április 29-én is láthattam még vele A bahcsiszeráji szökõkutat. Akkor már az a Girej volt, akit Puskin így ír le a költemény végefelé:

De új érzések fojtva-gyúlt
Tüze perzseli õt is: éles
Kardját gyakran emeli véres
Sújtásra, aztán mégse sújt...
(Szabó Lõrinc fordítása)

    Az ötvenkilenc esztendõs Fülöp Viktor azt az embert varázsolta elém, aki már feltárta saját lelkének legsötétebb vermeit is. Azt írtam, ugye, hogy lenyûgözõ volt az alakítás 1952-ben. Nos, 1988-ban megrendítõ volt.
    Amilyenre csak nagy mûvész képes.
    A Csodálatos mandarin Fülöp Viktora pedig verset lobbantott bennem annakidején. Ideírom befejezésképpen, hiszen rá éppen úgy vonatkozik, mint a figurára, akit életre keltett:

Visszajött három méltatlan halálból,
hogy meghalhasson végre emberül, szent
szerelemmé magasztosítva rémült
magakelletését egy utcalánynak.
Vetették mély verembe: össze nem tört,
a vágy emelte vissza szép tusába,
hátába kést ütöttek, ám a vére
már tûzzé változott - nem folyhatott el,
felkötötték lábánál fogva, ettõl
fejébe ment a lélek, érzelemmel
árasztva el a józan ész helyét is.
Mert józan ész híján tudunk csak annyi
gyönyört kiküzdeni saját magunknak,
amennyivel a szégyenült halált is
a létezés meghitt körébe vonjuk,
ezzel hangolva át idegsimító
himnusszá Bartók zaklatott zenéjét.
 
 
 

Az évente meghirdetett "Ada Negri nyomában" elnevezésû, rangos nemzetközi irodalmi pályázat elsõ díját - melyet a klasszikus olasz költõnõ szülõhelyén, a Milanó melletti Lodiban adtak át - az idén ma-gyar lírikus, BARANYI FERENC nyerte el. A zsûri elnöke a legna-gyobb élõ olasz költõ, Mario Luzi volt.
 

MÉRLEG

WIRTH ÁDÁM

Pokoljárás a politika bugyraiban
- Ady kalauzolásával

Ady Endre születésének 125. évfordulójára

A politika fortyogó bugyrai

Az utóbbi idõben a politika infernális képe tárul elénk. A magát "polgárinak" nevezõ jobboldali kormány féktelen hatalmi mohósága. A legelemibb demokratikus normákat gátlástalanul lábbal tipró, kizárólagos hatalomgyakorlás. Politika és korrupció törvénytelen frigye. Közpénzek gátlástalan megcsapolása a hatalom gyakorlói által, egyéni és szûk csoportcélokra. Privatizációs botrányok. Klientúraépítés. Rágalomhadjárat - a politikai ellenfél lejáratása és megsemmisítése céljából. Kíméletlenül durva választási kampány - a jobboldal hatalmának bebetonozása érdekében. Majd a választás után a választási eredmény megkérdõjelezése. Személyeskedõ támadásözön az új kormány ellen. A társadalmat érzelmileg megosztó polgárháborús hangulat szítása. Politikai hisztériakeltés. Menetrendszerû botrányok. Vádak és ellenvádak. Trónfosztó puccsok és ellenpuccsok a pártokban. A politika erõszakos kivitele az utcára, bevitele az emberek legbensõbb magánéletébe, egymással szembe fordítva családtagokat és barátokat. "Fortélyos félelem" beköltöztetése a lelkekbe. Indulatok elszabadulása és egymásnak feszülése. Politikai anyázás, gyûlölettõl gõzölgõ szitokszavak ("hazaáruló", "idegenszívû", "jöttment", "hazug", "csaló", "gyilkos", "veszett kutya"), leszámolást követelõ fenyegetések, kötél emlegetése - mérgezõ gázbuborékok gyanánt gomolyognak a politika poklának fortyogó bugyraiból. Mintha csak a Pokol kapujának feliratát olvasnánk: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

A csömörtõl a protest-szavazatig

Sokan undorodva fordulnak el a politikától, hogy bele ne szédüljenek a politika poklának emésztõ üstjébe. Mérgezõ, demoralizáló hatásától azonban nem menekülhetnek azok sem, akik kívül szeretnének maradni a politika szenynyes világán. A politikai közömbösség és passzivitás még inkább védtelenné tesz, kiszolgáltat mindenféle politikai demagógiának és manipulációnak. Széles tömegek válnak a politika - az uralkodó politika - vak játékszerévé és szenvedõ áldozatává, miközben egy maroknyi kisebbség monopolizálja a politikát, s ez a tömegek kiábrándulását és csömörét tovább fokozza.
    A politikai csömör az elmúlt években a választási részvételben is kifejezõdött. 1990-ben 65 százalék vett rész a választáson. 1994-ben 69 százalék élt szavazati jogával. 1998-ban mindössze 56 százalék szavazott. Az idei választás elõtt néhány hónappal a közvélemény-kutatás még a választópolgárok fokozódó kiábrándultságát és növekvõ politikai letargiáját jelezte: a megkérdezettek csaknem fele válaszolt úgy, hogyha most lenne választás, nem venne azon részt, egyik pártot sem választaná. Az idei áprilisi választáson aztán hirtelen megfordult a trend. A részvételi arány - 1990 óta - ezen a választáson volt a legmagasabb: 71 százalék.
    A választási részvétel nem várt, robbanásszerû növekedése aligha magyarázható a választási programokkal. A szavakban tetszetõs, szólamokban és ígéretekben bõvelkedõ programok alig különböztek egymástól, a kampány hangneme és stílusa pedig inkább taszította, mint vonzotta a választókat. A többség számára a pohár betelt és túlcsordult. Az embereknek elegük lett a jobboldali politikából, és le akarták váltani a jobboldali kormányt. A politikai letargiát és passzivitást az antidemokratikus jobboldali kormányzás elleni tiltakozás kezdte felváltani, s ez április 7-én - "az igazság napján" - tömeges protest szavazatokban testet is öltött.
    Hatalmának megõrzéséért és bebetonozásáért a jobboldal erõszakos kampányt folytatott (harsány öndicsérõ sikerpropaganda állami pénzekbõl, az ellenzék megfenyegetése, félelemkeltés, lejárató akciók, kommunistázás, Terror Háza stb.), ami az indulatokat még inkább felkorbácsolta. A saját sikerpropagandájától és a közvélemény-kutatás téves elõjelzéseitõl) megszédült jobboldal biztosra vette választási gyõzelmét, és elõre ünnepelt. Az április 7-ei elsõ forduló eredménye aztán hideg zuhanyként érte.
    A Fidesz-MDF közös zászlaja alatt tömörülõ jobboldal szavazóinak száma, 1998-hoz képest, növekedett ugyan, de a jobboldali kormányt leváltani akaró szavazók száma még nagyobb mértékben. A jobboldali tömb pártjai (Fidesz, MDF, Kisgazdapárt, MIÉP) összesen két és félmillió szavazatot kaptak, mintegy 260 ezerrel többet, mint 1998-ban. A jobboldali kormány leváltását követelõ pártokra (MSZP, SZDSZ, Munkáspárt) 2 millió 767 ezren szavaztak, vagyis 747 ezerrel többen, mint 1998-ban. Az Orbán Viktor vezette, a két forduló között megindított kétségbeesett jobboldali ellentámadás csak mérsékelte, de megakadályozni nem tudta a vereséget.

Várakozás és hisztériakeltés
választás után

A választók többsége a jobboldali kormány leváltására, "baloldali kormányzati fordulatra" szavazott. A választás eredményét a legtöbben õszinte megkönnyebbüléssel és felfokozott várakozással fogadták. Végre felszabadultak egy, az életükbe betolakodó, rájuk nehezedõ, elviselhetetlen politikai és lelki nyomás alól, s úgy érezték, most már csendesebb politikai idõszak kezdõdik. Nyugodtabban élhetnek, gondjai enyhülni fognak. Miként Shakespeare-nél a Rózsák Háborúja Angliában: York napsütése rosszkedvünk telét tündöklõ nyárrá változtatta át."
    De vajon elillant-e "rosszkedvünk tele"? Beköszöntött-e a "tündöklõ nyár"? A kormányváltásra voksolókat elsõsorban az új kormány programjának megvalósítása foglalkoztatja, és várakozásuk aggodalommal keveredik. Megvalósul-e az ígért szociális fordulat? Demokratikusan mûködik-e majd a parlament és a kormány? Megindul-e a társadalmi párbeszéd, nagyobb szerepük lesz-e a civil szervezeteknek, szakszervezeteknek a döntések meghozatalánál? Megtisztítják-e a korrupciótól a közéletet? Növekszik-e a foglalkoztatottság? Emelkednek-e a reálbérek, a nyugdíjak reálértéke? Rendezõdnek-e az egészségügy nyomasztó problémái? Végre kilábal-e válságából a mezõgazdaság? Csökken-e az infláció? Milyen feltételek mellett csatlakozik Magyarország az EU-hoz? A többség ezekre, és ezekhez hasonló kérdésekre vár választ. E problémák megoldását várja a politikától és a politikusoktól. Ehhez szeretne békésebb légkört, nyugodtabb feltételeket.
    A feszült politikai légkör nem látszik enyhülni a választások után sem. Bár a politikusok a lövészárkok betemetésére szólítanak fel. Az ágyúdörgés és fegyverropogás a politikában nem akar csitulni. A jobboldal nem törõdött bele vereségébe, politikai hisztériakeltéssel válaszolt. A választás hivatalos végeredményét kényszeredetten törvényesnek ismerte ugyan el, egyidejûleg azonban mégis csalásokat emlegetve kételyeket gerjeszt a választások tisztaságát illetõen. Ebben az sem zavarja õket, hogy választási visszaélésekre éppen a választás lebonyolításáért és törvényességének biztosításért felelõs jobboldali kormánynak lett volna lehetõsége. Miután minden törvényes jogorvoslati lehetõséget kimerítettek, változatlanul tovább szajkózzák a választási csalás hazug vádját. "A jobboldal gyõzött, de csalással kivették kezébõl a hatalmat", "nem vereséget, hátrányt szenvedtünk", "fényes vereséget arattunk", " a haza nem lehet ellenzékben" - harsogják magukat azonosítva a hazával. A választás eredményével szemben utcára hívják, polgári engedetlenségre bíztatják híveiket. "Öntevékeny Polgári Csoportok (PÖCS) alakítására hívnek fel, hogy "legyen kihez fordulni, ha majd mozdulni kell". A szavazóhelyiségekben elszenvedett kudarcért az utcán próbálnak revánsot venni - megkérdõjelezve ezzel a parlamentáris demokrácia alappillérét.
    A jobboldal által képviselt politikában minden a feje tetejére áll, a politikusok által használt fogalmak - demokrácia, nemzet, igazság, jog, kormánytöbbség, ellenzék stb. - elveszítették eredeti értelmüket, s visszájára fordultak. A vesztes gyõztesnek adja ki magát. A vereséget gyõzelemnek tüntetik fel. A demokrácia alapintézményeit támadják - a demokrácia nevében. A nemzetet és a történelmet kisajátítják, a "másik" Magyarországot - a többséget - kirekesztik a nemzetbõl. Politikájukat a realitások helyett valóságtól elrugaszkodott mítoszokra építik. A józan észt és a racionális érveket irracionális indulatokkal helyettesítik. Mintha a bibliai Izajás próféta átka sújtaná õket: "Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserû, azt édesnek, az édest meg keserûnek."
    Sokakat nyugtalanító kérés: sikerül-e a jobboldalnak provokatív magatartásával hiszterizálnia a politikai közéletet - s még mélyebbre magával rántania az országot a politika poklába? Vagy pedig a társadalom érdekeit szolgáló, a többségi akaratot megvalósító, tisztább, demokratikusabb politika fog érvényesülni? Ehhez az is szükséges lenne, hogy tisztán lássunk, eligazodjunk a politika útvesztõiben és bugyraiban, hogy a széles tömegek öntudattal vegyenek részt a megtisztult, demokratikus politikai gyakorlatban. Erre is érvényes: "aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni".
    Kit válasszunk kalauzunknak e politikai pokoljáráshoz?

Ady Endre credója és öröksége

Az, akinek nem közömbösek a társadalmat gyötrõ problémák, s tenni is akar a változás érdekében, nem kerülheti el a politikai pokoljárást. A fiatal Marx annak idején fontos feladatának tartotta, hogy a forradalmi kritikát a tudatról - a filozófiáról és a vallásról - kiterjessze a politikára: "a kritikus nemcsak hogy belebocsátkozhat, bele kell, hogy bocsátkozzon a politikai kérdésekbe". "Semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy kritikánkat a politika kritikájához, a politikában való pártot foglaláshoz, tehát a valóságos harcokhoz kapcsoljuk, és velük azonosítsuk [...] Nem mondjuk a világnak: hagyj fel harcaiddal, ezek ostobaságok;  mi odakiáltjuk neked az igazi harci jelszót. Mi csak megmutatjuk neki, hogy voltaképpen miért is harcol, a tudat pedig olyan dolog, amelyet el kell sajátítania, még ha nem akarja is."
    Aki, a "valóságos harcokhoz" kapcsolódva, elkötelezi magát a politikában, annak a viharokat is vállalnia kell. Meg kell járnia a politika poklát. Ahogyan ezt a most 125 éve született Ady Endre is tette. "Fiatal vagyok még ahhoz - ez nem érvem, csak kényszerû állapot -, hogy az élettel, emberekkel és eseményekkel való végleges taszigálást, a megalkuvó cinizmust filozófiámmá tehessem... Az idõk olyanok. Ez a kis magyar világ itt háborog, fekete, csúnya felhõk kavarognak rája. Aki nem csupán arra termett, hogy egy számmal növelje a születési- és halál-statisztikát: most nem alkudozhat. Harcol, ahogy tud. Kezeli a viharágyút a butaság, a sötétség tornyosodó felhõi ellen" - írja újságírói credójában a fiatal költõ. Költészete és politikai publicisztikája egyazon tõrõl fakadt, szervesen egészítette ki egymást. "Újságírás-szerelme" szoros kapcsolat volt számára a politikával.
    A nyugodni nem hagyó, harcokra serkentõ "démonról" vall apjához intézett levelében is. "Miért kenyér és grádusokra emelõ eszköz az egyiknek, s miért ûzõ démon, szent õrület mártírium másnak?" - írta az újságírói munkáról. Néha kesergett: "cinikusan fáradtak vagyunk", "kiközösített, magasról lenézett páriák". De amikor a belsõ "démon", a "szent õrület" hív, "akkor csupa hit a világ, csupa szerelmes lángra érdemesség az élet. És ilyenkor beleverjük, belekorbácsoljuk nyomorult testünket, összetépett idegeinket e nagy szerelembe. A jobb életért, a becsületesebb világért, az elõretörésért, a világosságért, a fantomok legfantomabbjáért, legbolondabbjáért és legszebbjéért, az igazságért [...] És nem belõlünk lesznek a képviselõk, a miniszterek, a kormányzó nagyurak, de azokból, akik a mi vérünk árán s a mi arcunkat csak maszkolva, a mi tollunkat megbecstelenítve, a mi szent õrületeinket meg nem értve törtetnek elõre [...] Mi maradunk, akik voltunk, míg összetépve le nem roskadunk akkor is a hitben, hogy az emberek, a bennünket lenézõk és a bennünk reménykedõk, megváltásán dolgoztunk."
    Ezt a hitet, ezt a "szent õrületet hagyta ránk Ady Endre.
    A jobb életért, a becsületesebb világért, az igazságért folytatott küzdelem "szent õrültje" mindenestül megjárta a politika bugyrait. Hite, homályt és sötétséget oszlató gondolata, világa, butaságot ostorozó haragja, roskadásig vívott harca nekünk is példát és irányt mutat - egy évszázad távolból.
    Ahogyan az Isteni színjáték-ban Vergilius kalauzolta Dantét a pokol bugyrai keresztül, ma Ady Endre a legméltóbb kalauzunk.

"A mai társadalmi viszonyok tarthatatlanok"

Költészetében és publicisztikájában Ady korának égetõ kérdéseire keresett válaszokat, napi aktualitásokhoz kapcsolódva. A napi idõszerûség azonban csak ürügy volt arra, hogy a felszín alatti mélyebb összefüggéseket kutassa. Az aktuális kérdéseket történelmi távlatokban - múlt, jelen és jövendõ történelmi dialektikáján keresztül - közelítette meg. Publicisztikájának lényege ezért túlmutat saját korán, szemlélete és eszmerendszere ma is zsinórmértéke a progresszív politikának.
    Politikai megnyilatkozásait és állásfoglalásait az uralkodó viszonyok bírálata, a reakció és a maradiság erõivel a haladás érdekében folytatott, következetes harc vezérelte. "Mi azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai társadalmi viszonyok tarthatatlanok. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a mai magyar  társadalomban a papi világi fejedelmeké minden: babonás hagyományok rabszolgaságában tartják a polgárság millióit. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy a militarizmusnak, klerikalizmusnak s feudalizmusnak falait le kell rombolni, ha élni akarunk. Azt tartjuk és hirdetjük, hogy avult hagyományok, szamár privilégiumok felett gyõznie kell a munka érdemének, s ha a csökönyös konzervatizmus, babona, önzés, felekezeteskedés, olcsó nemzetieskedés, korlátoltság elénkbe feküsznek - hát keresztül kell rajtuk tiporni."
    Ady az írótoll - e "kis acélhegy diabolus" - fegyverével ostromolta a régi világ falait fáradhatatlanul s megalkuvás nélkül csatázva az ósdi, régi, világot csökönyösen konzerválni akaró sötét erõkkel. Az utóbbi évtizedben e sötét erõk újra jelentkeznek Magyarországon, újból fel akarják húzni az egykori úri rend már lerombolt falait. A társadalmi viszonyok ma is tarthatatlanok. A haladásnak ma is ellenszegül a csökönyös konzervatizmus, s minden velejárója: a babona, az önzés, a felekezeteskedés, a vásári nemzetieskedés, a korlátoltság. A harc, melyet száz esztendeje Ady vívott, ma is idõszerû.
    Ady programja a társadalmi haladás elõmozdítása és szolgálata, a reakciós úri rend helyén egy új, demokratikus Magyarország megteremtése volt. "Nálunk a harmadik rend gyõzelmet sem aratott, s máris lejárta magát, de emellett a feudalizmus majdnem olyan, mind Dózsa György idejében, amihez aztán szinte õrült hallucinációképpen hangzik a modern proletárok új Marseillese-ze. Ilyen káosz még nem volt azóta, hogy elsõ vízcsepp leverõdött az õsanyagra. Mi lesz ebbõl? Sok dolgot elõrõl fog kelleni kezdeni. De legelsõsorban jöjjön már el a radikalizmus! Nekünk elõl kell kezdeni a dolgot, az elsõ rendnél, azután a másodiknál, s a harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, õsdurvaságokkal, arisztokráciával és klérussal s kiszipolyozó tõkével egyszerre kell végezni. "
    A legsürgetõbbnek, a feladatok sorában a legfontosabb láncszemnek, a demokrácia kivívását tartotta - a nép számára, a nép által. "Furcsa dolog ez: én - néhányszor ezt már bevallottam - a demokráciát, mai formájában nem tartom túlságosan gyönyörûnek. De okvetlen és elkerülhetetlen lépésnek a haladás felé..."
    A demokráciát, mai formájában mi sem tartjuk túlságosan gyönyörûnek. Védelmét, szélesítését és elmélyítését azonban mi is elkerülhetetlen lépésnek tartjuk a haladás elõmozdításához.

"Eszmét lehelni egy eszmétlen korba"

Szellemi elõdeihez és rokonaihoz - Csokonaihoz, Petõfihez, Táncsicshoz, Vajdához - hasonlóan, Ady "eszme-tûzben égve, alkotni, világítani vágyva" vetette magát bele a politika küzdelmeibe. "Eszmék, ideálok ûztek ki bennünket apró, fehér házakból magas kõházak, kõszívû emberek közé, lángolva, reménykedõ olympusi lázban dobtuk oda magunkat a teremtõ vágy démonának" - írta a múlt század kezdetekor. Hamarosan csalódnia kellett. Keserûen állapította meg: "eszmétlen, sivár, vegetáló, zagyva emberáradatba" kerültünk bele, "összetörtek, kijózanítottak, megöltek" bennünket. "Az emberiség emésztõ förtelmes kergedühben sínylõdik. Valamije hiányzik, valamit elvesztett: elvesztek az eszmék, bíztató kórusai az ember tragédiájának, ennek az isteni és ördögi keverékû felséges színjátéknak." Jóllehet szétszakadásig feszült idegekkel merült el az eszmék vesztett világba", nem akarta, és nem is hagyta, hogy ez a világ elnyelje õt. "Minden koncentrálható lelki erõvel, minden megmaradt lánggal, minden hamvadó eszme-tûzzel" - írt. "Mert szép dolog, isteni gyönyör lesz az utolsó józan percben átgondolni, hogy saját szívünk, életünk árán is eszmét akartunk lehelni egy eszmétlen korba, célt akartunk adni a céltalanságnak, halhatatlanságért harcoltunk száraz kenyér mellett." Eszmétlen korban, eszmék vesztett világban élünk ma is. Ady példája ma is arra tanít, hogy minden koncentrálható lelki erõvel, minden megmaradt lánggal, minden megmaradt eszme-tûzzel "eszmét leheljünk ebbe az eszmétlen korba", "célt adjunk a céltalanságnak".
    Szent haraggal gyûlölte s ostorozta a sötétség, a szemforgatás, a hazug önámítás és népbutítás minden formáját. Mindazt, ami a politikában elhomályosítja a tisztánlátást, és tévútra vezet. Letépte a "szeretet hiszékenyeit" megcsaló farizeus "álszeretet" hazug álarcát. "Tanuljatok gyûlölni Zola Emiltõl - írta Dreyfus-ügyben az igazságért szenvedélyesen síkra szálló (J'accuse) francia íróról. - Gyûlöljetek mindent, ami a haladó világkerékre ráfekszik. Sötétséget, bigottságot, impotenciát. Nem a szeretet fogja megváltani a világot, hanem ez a nagy gyûlölet, mert ez a gyûlölet: világosság." Ady "gyûlölete" nem öncélú, se nem emberellenes gyûlölködés volt, hanem dacos elutasítása mindannak, ami a "haladó világkerékre" ráfeküdt, megnyomorította az életet, megalázta az embert. Humanizmusa, az igazság és az élet szeretete késztette harcra. "Megmutatjuk egymásnak/ Gyûlöletet-szító, nehéz sebeinket / S bosszúra hívjuk a szíveinket" - írta Gyûlölet és Harc címû "karácsonyi énekében".
    Szemében a politika legnagyobb csapdája a megalkuvás volt. "Aki jól látja és belátja ezt a mi kis magyar világunkat, tudja, hogy nálunk a politika megalkuvás mindenre. És hogy nálunk olyan kevés az õszinte, igaz szó, annak elõször a politikai megalkuvás az oka." A történelem "utálatos lidércének" tartotta a nacionalizmust. "Mennyi históriai gazság történt már általa. Népek összeuszítása, világosságoltás, szabadságtiprás." Leleplezte és elutasította a zsidógyûlöletet és az antiszemitizmust, mint a nacionalizmus különösen veszélyes és káros formáját. "A zsidógyûlölet szítása azoknak áll érdekükben, kiknek reszketve kell gondulniuk arra, hogy a jó bárgyú nép egyszer csak megvilágosul, s róluk talál egy kicsit elgondolkodni."
    Szenvedélyesen utasította vissza a klerikális konzervatív körök erkölcsi jelszavakkal folytatott keresztes hadjáratát, erkölcs és politika képmutató szembeállítását. "Hazug ez a nagy erkölcsmánia. Veszedelmes és hazug. Nem azt mondjuk, hogy csupa erkölcsösség és egészség virul e honban. De ennek a mostani nagy felháborodásnak nincs az erkölcshöz semmi köze. Tendenciózus hajsza, csinált hadakozás, megvadult hazugság ez a mostani keresztes hadjárat. Célja dehogyis az erkölcs. Más. Egészen más. [...] Mint Magyarországon minden, ez is a politikában fogant. Az új éra indult meg a purifikáció ékes jelszavával. Az új éra pedig a klerikalizmus és az úri kaszinó uralmát jelenti. A purifikáció ügyes bérmaneve a reakciónak. [...]. Óva intünk jámbor embereket, ne üljenek fel ennek a hazug erkölcsharcnak. Ez az erkölcsharc pokoli módon egy csapással akarja preparálni a magyar társadalmat a reakcióra, s el akarják vonni a figyelmet azokról az égetõ, nehéz kérdésekrõl, melyeket meg kell oldania az országnak s melyeket csak radikálisan lehet megoldania - tehát úgy, ahogy nem ízlik a klerikális és feudális törekvéseknek. A reakció mindig az erkölcsök hamis jelszavával lopakodott be. Így akar belopakodni most is. Nagy reményei lehetnek, mert az erkölcsmánia beugrasztott mindenkit, a legmegbízhatóbb liberálisokat, sõt - és ez tragikomikus valóság - a szocialistákat."
    Hát nem cseng-e ma is idõszerûen ez a figyelmeztetés? Nem sok-e ma is országunkban a sötétség, a képmutatás, a bigottság, a megalkuvás? Nem tombol-e most is a nacionalizmus, "utálatos lidérce"? És a reakció vajon nem az erkölcs hamis jelszavával, politikát és erkölcsöt szembe állítva, nem keresztes hadjárattal próbál-e közénk belopakodni, nem így akarja-e "preparálni reakcióra" a magyar társadalmat?

"Megváltás csak a néptõl jöhet"

Az "eszméletlen" világban Ady "intellektuális forradalmat" sürgetett. "Magyarország - írta mindig a politikának, a lármás együgyûségnek országa volt, itt bizony nagy dolog egy intellektuális forradalom. De megcsinálták, megvan, talán elbukik, talán ér el valami sikert s talán jómagam is csináltam egy kicsit." Az intellektuális forradalom az õ korában "a politika ellenére és kedvetlenségére" indult meg. Csak reménykedni lehetett diadalában. "Lehet, hogy a politika s a politika alján a degeneráltság és szegénység megint elrontja a dolgunkat" - jegyezte meg szorongva, és aggódva látta: "divatból, erkölcstelenségbõl, gyengeségbõl" - senkik jönnek, "kihasználják, avagy kihasználnák ezt az idõ szerint még csak valószínû diadalt. Én jobban utálom õket, mint a régieket, az ügyetlen aggokat, a jóhiszemû nullákat. [...] Most vagy soha el kell válnia, vajon az irodalom tényleg jóslója, elõzõje minden társadalmi és politikai megújulásnak". Társadalmi és politikai megújulás - Ady költészete és publicisztikája mindenekelõtt ennek volt jóslója és elõharcosa.
    A politika hangoskodóit és önzõ haszonélvezõit megvetette. Elutasította az általuk képviselt politikát, a "lármás együgyûséget". Õ mindig a politika elszenvedõinek és kiszolgáltatottjainak oldalán állt. A politikát azok szempontjából közelítette meg, akiknek az a bõrére ment. A politizáló urakat figyelmeztette: "Istentelen csúnya játékaiknak nagy és komoly bírójuk van: a nép. A nép nem csinál ám ravasz politikát, [...] egyet tud csak, hogy itt minden az õ bõrére megye, [...] õ ellene, a nép ellen folyik a küzdelem, a nép felvilágosítása, a rendi maradványok megszüntetése s az õszinteség politikája ellen.
    Lelkesen üdvözölt minden olyan lépést, amely azt jelezte: "a tömegek ma már gondolkodni tudnak és harcolni azért, aki az övé". "Nagy erõ és nagy biztonság végre tudni azt, hogy a tömegek immár lélekkel és öntudattal mozognak." Megváltás csak a néptõl jöhet. A néptõl, melyet nem-óvatos urak csõcseléknek neveznek". Ezt az országot csak a dolgozó nép mentheti meg - vélte. "Sok minden meghalt" Árpád országában, mely az urak haszonélvezetére maradt, "a magyar paraszt õrzött meg valamit az Árpád-hagyományokból". "De ez az ország ma nem Magyarország s csak akkor lesz az, ha szóhoz, hatalomhoz jut a paraszt. Nem csak a származásbeli paraszt, de mi mind, akik magtalan univerzumokat hordunk magunkban."
    Igazi fordulatot azonban elsõsorban a proletariátustól várt. "A néprõl már csak lelketlen frázisok és vad versek beszéltek. A néptõl tudatos cselekedetet nem vártak a legrajongóbb apostolok sem. Íme, a proletárság visszaadta a népet a népnek. Felkelt a nép s formálja a világot" - írta bizakodóan a munkások szervezkedésérõl és harcairól.

"A szocializmus lelkeinket kezdi már szabadokká tenni"

A tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján Ady a polgári demokratikus forradalom következetes végigviteléért lépett fel. "Demokratikus, tudatos, erõs polgári Magyarország lehetséges itt vagy semmi - írta. - Ha ezt nincs erõnk megcsinálni, hajtsuk járomba a nyakunkat, s ne nevezzük magunkat nemzetnek és országnak. Vegyük fel a sokkal megilletõbb " « mágnások és püspökök uradalma» címet s változtassuk meg az idõszámítást is, mert nekünk nincs jogunk azt hinni és írni, hogy a XX. században élünk.
    A polgári radikális Ady ugyanakkor látta és szenvedve érzékelte a kapitalista társadalom gyötrelmes ellentmondásait is. Ezért aztán nemcsak a rangokkal és kiváltságokkal, az arisztokráciával és a klérussal, hanem egy füst alatt a "kiszipolyozó tõkével" is végezni akart. Gondolatai, óvatosan tapogatózva, a szocializmus irányába merészkedtek.
    Megértõen és egyetértéssel írt arról, hogy Anatole France "felesküdött a szocializmusnak". "Anatole France tudja, hogy a szocializmus még nem lesz megváltás. De tudja, hogy milliószor több szépség és jóság lesz a földön, mint ma. Nem szabad megtagadni az életet. [...] Jönniük kell idõknek, mikor élet és mûvészet megcsókolják egymást. Küzdenünk kell ezért a csókért [...] Ez lesz az emberiség felmagasztosulása. Mikor? Talán  sok ezer év múlva. Lehet, hogy soha. Mégis ezért kell élni. Egyébként nincs értelme az életnek. Meg kell ölnünk magunkat vagy összerombolni, bombázni mindent, ami van. A szocialisták arra mennek a cél felé. Ezért kell velük menni. Nem érnek oda. De egy részét az útnak megfuthatja velük az emberiség."
    Ez volt Anatole France "vallása". S Ady szolidáris volt vele.
    Ady szerint a szocializmus kihívása szüli meg az új magyar irodalmat is. "Ez az új irodalom, ha messzirõl s feudális vagy polgári szemekben nem is tûnik szocialistának, de a szocializmus által, a szocializmus révén: van." "Örülök, hogy én írhatom meg véletlenül legelõször, de mindenesetre legnyíltabban, hogy ez az egész új, mai irodalmi kalamajka sose lett volna meg a szocializmus magyar felnövekedése nélkül. Gazdaságilag a legokosabb isten sem tudná, mikor szabadít fel bennünket a szocializmus, de a lelkeinket kezdi már szabadabbá tenni, még a mi magyar lelkeinket is, a mi szegény magyar lelkeinket."
    Saját személyével kapcsolatban ezt írta: "Nem vagyok szocialista, de olykor, e reménytelen országban, csak a szocialistákban látom nemcsak természetes fegyvertársainkat, de a magunk ellenére bennünket felszabadítókat is, ha ugyan mi polgárok és intellektuelek valaha felszabadítók lehetünk."
    A szabadabbá tett lelkektõl, "nagy, piros lelkektõl" várta "új várak épülését" a jövõ harcaihoz:

Még a máglyák, ím ki se hûltek,
Régi-zászlós még sok orom,
Röpdös babona és turul,
De az új várak felépültek.

Az új várak: nagy, piros lelkek,
Szándékok, célok és hitek,
Vágyak, amelyek az avas
Várakra villámmal tüzelnek.

    "Petõfi nem alkuszik" - írta meg híres tanulmányát. Õ sem alkudott. Erre buzdította az utána jövõket is. Ne alkudjanak. A "nagy piros lelkektõl" "villámmal tüzelnek az avas várakra" ma is. Ady szellemében "mi maradunk, akik voltunk", roskadásig folytatva a harcot "a jobb életért, a becsületesebb világért". Ez kalauzol bennünket a politika mai bugyraiban.
    A politika e mai poklában nem feledkezhetünk Ady nagy marxista kortársának V.   I. Uljanov-Leninnek intõ szavairól sem: "A politikában az emberek mindig az ámítás és önámítás együgyû áldozatai voltak, és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármelyik erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat és ígéret mögött fel kell fedniük egyik vagy másik osztály érdekeit."
    Vajon mikor szûnnek meg nálunk az emberek az ámítás és önámítás együgyû áldozatai lenni a politikában?

MÛHELY

SIMÓ ENDRE

Több demokráciát, nagyobb
szabadságot!

ENSZ-jelentés a közvetlen hatalomgyakorlásról
és a civiltársadalomról

    Bõségesen terem annyi, hogy mindenki asztalára jusson élelem, de mégsem jut. Csaknem egymilliárdan éheznek, s naponta 24 ezer gyermek pusztul éhen, illetve hal meg éhezés okozta betegségekben. Hála a korszerû technikának a világ megszabadulhatna a mindennapi robot alól is, újabb szükségletek kielégítésére fordítva felszabaduló energiáit, de ehelyett munkanélkülivé válunk, s a termelés szempontjából "fölöslegessé". Ott tart a világ, hogy a gazdag akár száz évig is élhet, a szegény viszont alig negyvenig. A leggazdagabbak 1 százaléka akkora jövedelemmel rendelkezik, mint a világnépesség 57 százaléka együttvéve. Egyedül az Egyesült Államok lakossága leggazdagabb 10 százalékának a kezében akkora jövedelem összpontosul, mint amekkora a világ legszegényebbjei 43 százalékának kezében. Abszolút számokban kifejezve ez annyit tesz, hogy 2 milliárd földlakó rendelkezik annyival, amennyivel 25 millió amerikai.
    Klímaváltozás fenyeget, mégsem a fennmaradáshoz fûzõdõ közös érdek, azaz a széndioxid-kibocsátás radikális csökkentése az elsõdleges, hanem a magánérdek, mely fennmaradásunkat veszélyezteti. Társadalmi termelés, egyéni kisajátítás - kapitalizmus a neved. Tornyosulnak a gondok, de a rendszer nem tud mit kezdeni velük. Hiszen nem a humanizmus vezérli, hanem az önös érdek. Ez a kegyetlen valóság még szembeötlõbbé vált a szocializmus összeomlása után, midõn elhárult egy nagy akadály a tõkés expanzió útjából, a harácsösztön pedig elszabadulhatott. Szemünk láttára globalizálódik a tõke, anélkül, hogy globalizálódnék emberi jog, szabadság és demokrácia.
    Az ENSZ Fejlesztési Programja, az UNDP a Humánfejlõdésrõl szóló 2002. évi legfrissebb jelentésében megírja, hogy a társadalmi egyenlõtlenség kiélezõdése következtében harminc év alatt 62-szeresérõl 114-szeresére nõtt a jövedelemkülönbség a leggazdagabb és a legszegényebb 5-5 százalék között. Megtorpant a szegénység mérséklõdése, és a jelenlegi ütemben további 130 évre lesz szükség ahhoz, hogy fölszámolják az éhezést a világon. Pedig Millenniumi Programjában az ENSZ 8 célt tûzött ki 2015-ig: 1. az éhezés és a szélsõséges szegénység megszûntetését; 2. hogy mindeni részt vehessen az alapfokú iskolai oktatásban, nevelésben; 3. a nemek közötti egyenlõség elõmozdítását; 4. a gyermekhalandóság csökkentését; 5. az anyagondozás javítását; 6. HIV/AIDS, a malária és más fertõzõ betegségek elleni küzdelmet; 7. a környezetileg fenntartható fejlõdés biztosítását; 8. világméretû összefogást a fejlõdésért.
    Noha a célok egy része vélhetõen nem fog teljesülni, jogosságukhoz aligha férhet kétség. Hiszen 1990-1999 között 29 százalékról 23-ra csökkent ugyan a szélsõséges szegénységben élõk aránya (Kelet-Ázsiában és a Csendes-óceán térségében  50 százalékkal, Dél-Ázsiában 7 százalékkal), ám a Szaharától délre fekvõ térségben 242 millióról 300 millióra emelkedett a számuk. A térség 20 országának lakossága ma szegényebb, mint 1990-ben volt, 23 ország lakossága pedig szegényebb, mint 1975-ben. A Szahara alatti térségben évi 0,3 százalékkal mérséklõdött az egy fõre jutó jövedelem, Közép- és Kelet-Európában, továbbá a volt szovjetköztársaságokban pedig évi 2,4 százalékkal csökkent a 90-es években.
    Ami a gyermekhalandóságot illeti, 1970-2000 között világviszonylatban sikerült ugyan 96-ról 56-ra csökkenteni az ezer születésre esõ öt éven aluli gyermekhalandóságot, napjainkban mégis több mint 30 ezer gyermek hal meg olyan betegségekben, amelyeket meg lehetett volna elõzni. Évente több mint fél millió nõ hal bele terhességébe és születésbe. Százmillióra tehetõ azoknak az "eltûnt" nõknek a száma, akiket gyermekük életének kioltásáért, gondatlanságért, illegális abortuszért keresnek. 1990-1998 között 80-ról 84 százalékra emelkedett az általános iskolai oktatásban részesülõk aránya, de a világ 93 országa nem tudott statisztikai adattal szolgálni arról, hogyan alakul a trend. Csak azt tudni, hogy 113 milliós iskolás korú gyermek nem jár iskolában, 97 százalékuk pedig a fejlõdõ világban él. A 20. század végéig 22 millióan haltak meg AIDS-ben, 13 millióra tehetõ azoknak a gyermekeknek a száma, akiknek anyja, vagy mindkét szülõje AIDS-ben halt meg. Világszerte több mint 40 millió HIV-pozitív él: 90 százalékuk a "harmadik világban", 75 százalékuk a Szahara alatti térségben. 2000-ben 1,1 milliárd ember nem jutott tiszta ivóvízhez és 2, 4 milliárdan kényszerültek nélkülözni a szennyvízelvezetõ-rendszert.
    Mivel a fennálló gazdasági rendszer nem tudja kielégíteni a hatmilliárd földlakó túlnyomó többségének elemi szükségleteit, esetenként pedig egyenesen kerékkötõjévé válik a szükségletek kielégítésének azzal, hogy az igazságosabb elosztást a profitszempontnak rendeli alá, felmerül a rendszer legitimitásának kérdése is.
    Az UNDP júliusban közzétett 260 oldalas értékes elemzõ munkájának készítõi szembesítik korunk kapitalizmusát a deklarált polgári szabadságjogokkal és a demokrácia követelményével, s arra az álláspontra helyezkednek, hogy az egyetemes gondok orvoslása érdekében több demokráciára és nagyobb szabadságra van szükség.
    Mark Malloch Brown igazgató így ír bevezetõjében: "Ahhoz, hogy csökkenjen a szegénység, igazságos fejlõdést kell biztosítani, és politikai hatalomhoz kell juttatni a szegény embert. A társadalom minden szintjén ki kell építeni a demokratikus kormányzást. Lehetõvé kell tenni, hogy a szegények részt vegyenek a társadalom ügyeinek intézésében, és ezzel hatalomhoz jussanak. Képessé váljanak arra, hogy megvédjék magukat kormányaik, a multinacionális korporációk és más erõk önkényeskedéseitõl. Olyan mechanizmust kell kialakítani, amellyel elszámoltathatják tetteikkel politikai vezetõiket, a nagyvállalatokat és a közélet más befolyásos szereplõit."
    Ha arra gondolunk, hogy életünkre az erõsebb érdeke, a gazdagabb joga nyomja rá bélyegét, a demokrácia pedig ennek függvényében alakul, rádöbbenhetünk, hogy szokatlanul új megközelítéssel van dolgunk. Az ENSZ szervezete arrafelé vesz irányt, hogy az emberekkel karöltve, ne pedig csak a kormányokra támaszkodva keressen megoldást korunk megoldhatatlannak tetszõ problémáira. Annál is inkább, mivel az államok és a kormányok gyakran még vállalt kötelességeik teljesítésével is adósok maradnak. Vállalták például, hogy 2015-re felére csökkentik az éhezést és az alultápláltságok, de az ígéret - a jelek szerint - csupán szép szó marad. A kiotói megállapodás dacára 9 százalékkal növekedett a széndioxid-kibocsátás, azaz az üvegházhatást és a globális légköri felmelegedést elõidézõ légszennyezés. Az Egyesült Államok egymaga felelõs a légtérbe kerülõ széndioxid 25 százalékáért. (Bush elnök - az olajtrösztök nyomására - nemlétezõ problémának minõsítette a globális légköri felmelegedést és a klímaváltozást, és nem vett részt a johannesburgi környezetvédelmi világtanácskozáson sem. Washington mindmáig nem ratifikálta a kiotói jegyzõkönyvet.)
    1992-ben konvenció született ugyan a biológiai sokféleségrõl, az erdõirtás, a fajok pusztulásának és a túlzott halászásnak a kordában tartásáról, de a megállapodást ritkán követték tettek. 2002 márciusáig mindössze 73 ország írta alá, s csak 33 iktatta törvénybe a Rio de Janeiro-i Földcsúcson elfogadott Agenda 21-et a fenntartható fejlõdésrõl. (Eddig 250 millióan kényszerültek elvándorolni földjükrõl az elsivatagosodás miatt, több mint száz országban pedig egymilliárd emberre vár hasonló sors, ha a folyamatot nem tudják feltartóztatni.) Az államok többsége aláírta ugyan, mégsem tartja tiszteletben a foglalkoztatással és alkalmazással kapcsolatos diszkrimináció tilalmát, többek között a nõkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést. (Az Egyesült Államok aláírta de nem ratifikálta a megállapodást.) A helyzetre jellemzõ, hogy pl. a képviselõnõk aránya a világ parlamentjeiben 14 százaléknyi.
    A gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény ellenére jelenséggé vált a gyerekek kizsákmányolása, a gyermekmunkával történõ termelés. A gyermekek jogai nemcsak gazdasági kényszerbõl, ráutaltságból sérülnek, hanem egyes nemzetközi korporációk magatartása miatt is: megszegik a megállapodásokat, ha profitérdekeik úgy kívánják. (Az Egyesült Államok nem ratifikálta a gyermekek jogairól szóló megállapodást.) Gyermekekbõl került ki a 90-es évek polgárháborús civil áldozatainak a fele. (Az UNDP ezzel kapcsolatba azt is megírja, hogy a 90-es évek államok közti háborúiban 3,6 millióan vesztették életüket, a menekültek száma pedig 50 százalékkal növekedett.) Világszerte 300 ezerre becsülik a gyermekkatonák számát. Példák sokasága utal a rabszolgamunka és a kényszermunka terjedésére is.
    Rendkívül ellentmondásosan alakul a gazdasági, a szociális és a kulturális jogokról szóló 1966. évi megállapodás teljesítése is. Nemcsak azért, mert a világ 106 országában jelentõsen korlátozzák a polgári és a politikai szabadságjogokat, hanem azért is, mert magukban a fejlett polgári demokráciákban is kétség fér olyan alapvetõ jogok érvényesüléséhez, mint amilyen például a sajtószabadság. Nagy-Britanniában négy pénzügyi csoport tartja kezében az írott sajtó 85 százalékát, az Egyesült Államokban pedig hat magánérdekeltség ellenõrzi a hírközlõ eszközök többségét. (Az Egyesült Államok mindmáig nem ratifikálta az 1966. évi nemzetközi megállapodást.) Világszerte Justitia asszony is a tehetõsebbek javára billenti mérlegét. "Szegényember - szegény igazság" címû fejezetében az UNDP a következõket írja: "Az igazságszolgáltatás jobban üldözi a szegények által elkövetett bûnöket, mint azokat, amelyeket a szegények ellen követnek el. Brazíliában például 1730 politikai gyilkosságot követtek el 1964 és 1992 között parasztok, zsellérek, szakszervezeti vezetõk, egyházak, emberjogi kérdésekkel foglalkozó jogászok, ügyvédek ellen. Mindössze 30 ügy került bíróság elé 1992-ig, 18 esetben pedig felmentették a vádlottakat:"
    A Világbank felmérést készített arról, hogyan vélekednek az emberek a rendõrségrõl. A földkerekség különbözõ országaiban folytatott hangulatfelmérés szerint a szegények többsége azt állítja, hogy a rendõrség érzéketlen panaszaik iránt, távol van, amikor szükség volna rá, és csak akkor jelentkezik, amikor már megöltek valakit. A rendõrség korrupt, hamis vádakkal tartóztat le, juttat börtönbe embereket, hogy azután kiengedje azokat, akik jó kenõpénzt fizetnek neki. Pénzt lop gyermekektõl, polgárokat fenyeget, zsarol, pénzt csikar ki, kábítószert  használ törvényellenesen, s összejátszik a bûnözõkkel. Brutálisan zaklatja az utcai árusokat, elkobozza igazolványaikat, nõket bántalmaz, amikor panasszal fordulnak a hatósághoz, ártatlanokat ütlegel, hajléktalan gyerekeket kínoz halálra. Példaként hozza föl a Világbank azt a gyilkosságot, amelyet a mexikói emberi-jogi bizottság elnöke ellen követtek el 1990-ben. A gyilkossággal egy rendõrparancsnokot vádoltak. A per alatt hat olyan szemtanút tettek el láb alól, akit az ügyész vonultatott fel az igazság kiderítése érdekében.
    Az UNDP arra figyelmeztet a jelzett állapotok alapján, hogy világszerte terjed a kiábrándulás a politikusokból és a kormányokból. Hatvan ország több mint ötvenezer lakosának megkérdezésével készült Gallup-felmérés szerint az emberek alig egyharmada tartotta kormányát a népakaratnak megfelelõnek, és csak minden tizedikük állította, hogy kormánya megfelel a nép elvárásainak. Jellemzõvé vált a pártok iránti bizalom megingása is. Ez többek között taglétszámuk feltûnõ csökkenésében nyilvánul meg. A politikai intézmények iránti bizalom mérséklõdését a jelentés szerzõi annak tulajdonítják, hogy az emberek úgy érzik, a parlamenti demokrácia kimerül a négy évenkénti szavazásban és kormányválasztásban, sorsuk alakulásába pedig nincs beleszólásuk. (Egyre jobban érzékelik a demokrácia fogyatékosságait a gazdasági hatalommal szemben.) "Amikor a demokratikus kormányok nem felelnek meg a nép elvárásainak, nem elégítik ki a nép szükségleteit, a nép hajlamossá válik tekintélyuralmi vagy populista vezetõket támogatni. Olyanokat, akik azt hirdetik, hogy a polgári és a politikai szabadságjogok korlátozásával meggyorsítható a gazdasági növekedés, a társadalmi haladás, s növelhetõ a stabilitás" - figyelmeztetet az ENSZ Fejlesztési Programja az emberi jogokra leselkedõ veszélyekre. Utal a World Trade Center ellen intézett terrortámadásra és így ír: "Sokan abban bíztak, hogy a szeptember 11-i terrortámadás hatására globális összefogás születik majd a nemzeti és a nemzetközi problémák közös megoldásáért. Történtek is bizonyos bátorító lépések, pl. a 2002. márciusi monterreyi konferencia a fejlõdés finanszírozásáról. Látnunk kell azonban, hogy létezik egy másik lehetõség is, melynek esélye ugyanakkora, mint a pozitív megoldásé: a támadás és utóhatása tovább gyengítheti a globális intézményeket, alááshatja az emberi jogokat és elmélyítheti a társadalmi és a gazdasági szétdarabolódást."
    Hogy ne az utóbbi következzék be, az UNDP nagyon fontos ajánlást tesz. Azt javasolja: építsék ki a közvetlen demokrácia fórumait, hogy ezáltal a demokratikus intézményrendszer jobban képviselhesse a népet. Ebben alapvetõ szerepet szán a civilmozgalmaknak és a társadalmi szervezeteknek, a nem kormányközi szervezeteknek. Az elmúlt két évtized tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy miközben visszaesett a pártok és a szakszervezetek taglétszáma, robbanásszerûen nõtt a civiltársadalom új szervezõdéseinek támogatottsága - írja. 1914-ben még 1083 nem kormányközi nemzetközi szervezet (NGO) létezett a világon, 2000-ben már több mint 37 ezer. Közel egyötödük a 90-es években alakult meg. Még látványosabb szaporodás figyelhetõ meg egy-egy országon belül. Indiában 1996-ban több mint egymillió nonprofit szervezet létezett, Braziliában pedig 210 ezer. A fejlõdõ országok támogatására szánt összegbõl több mint hétmilliárd dollár NGO-k révén kerül elosztásra. Ez is jelzi az NGO-k rendkívül gyors térhódítását, szerepük és céljaik felértékelõdését. Az NGO-k közvetlen szerepet játszanak a helyi döntéshozatalban, végrehajtásuk ellenõrzésében, új kooperatív kormányzási formák felkutatásában.
    Az UNDP példaként említi a Szociális Világfórumnak otthont adó Porto Alegre (Brazília) költségvetését. A rendelkezésre álló alapok felhasználásáról közvetlen népi részvétellel döntenek. Ennek eredményeként példátlan gyorsasággal fejlõdött a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás, s az utóbbi hét évben 80 százalékról 98-ra nõtt azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekbe bevezették a vizet, 46-ról 85-re pedig azoké, amelyeket a szennyvízhálózatba is bekötöttek. Egy másik NGO, a környezetvédõ csoportokat, a faipart, az erdõmunkásokat és a bennszülöttek közösségeit tömörítõ Forest Stewardship Council azzal a céllal jött létre, hogy szavatolja a fenntartható fakitermelést, azaz megakadályozza a fékevesztett fakivágást és biztosítsa az erdõ-újratelepítést. A civiltársadalom részvételével nemek közötti egyenlõségen alapuló költségvetést készítenek a világ negyven országában, köztük Dél-Afrikában: igazságosabban osztják el a javakat egymás között. A brit Women's Budget Group beleszólási jogot nyert a központi költségvetésbe is. Az amerikai kongresszus világi és vallási ihletésû civilszervezetek nyomására engedte el a "harmadik világ" adósságainak egy részét, 1999-ben. A francia ATTAC-mozgalom leleplezte és meghiúsította a multialterális tõkeberuházásról titokban készült megállapodást, amellyel a multik kivonhatták volna vitás ügyeiket a nemzeti törvénykezés alól, és általuk befolyásolt nemzetközi bíróságok hatáskörébe utalhatták volna a kereseteket. A Médecins sans Frontières és az Oxfam kiemelkedõ szerepet játszott abban, hogy Dél-Afrika HIV-fertõzött embermilliói szellemi jogvédelemtõl mentes olyan honi gyógyszerekben részesülessenek, amelyekkel az éves kezelés 10-15 ezer dollár helyett mindössze 350-be kerül. Ezzel életüket hosszabbíthatják meg, és kevesebb gyermek marad árván. Nemzetközi emberjogi szervezetek közremûködésével született a Nemzetközi Bûntetõ Törvényszék, melyet a népirtás, az emberiség elleni bûnök és az agressziók büntetésére hívtak életre. Az Egyesült Államok azonban szembehelyezkedett vele, mert attól tart, hogy amerikai állampolgárokat is megidézhetnek - írja az UNDP. Virágzik az önkéntesség is. Hollandiában 445 ezren végeznek önkéntes, társadalmi munkát, évi 13,6 milliárd dollár értékben. A Koreai Köztársaságban csaknem egymillióra tehetõ a számuk, munkájuk értéke pedig kétmilliárd dollárral ér fel. Brazíliában a felnõtt lakosság 16 százaléka végez rendszeres társadalmi munkát. "Ezek és hasonló példák arra utalnak, hogy a nép nagyobb helyet követel magának a kormányzásban, igazságosabb társadalmi viszonyok megteremtésében" - írják.
    A humánfejlõdés alakulásáról szóló jelentés kitér a nemzetközi civilmozgalom seattle-i, washingtoni és genovai megmozdulásaira s az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai gyár- és földfoglalá-sokra is, és arra a következtetésre jut, hogyha résztvevõi között akadnak is forrófejû, antidemokratikus elemek, "összességükben erõsíteni akarják a demokratikus intézményeket, nem pedig aláásni".
    Az UNDP külön fejezetet szentel a globális hatalomgyakorlás demokratizálásával kapcsolatos követelményeknek. Álláspontja szerint békét, növekedést és környezetileg fenntartható fejlõdést csak az érintettek bevonásával és együttmûködésével lehet biztosítani. A döntéshozatalból való kirekesztésük egyet jelent az áhított célok meghiúsulásával. "A vezetõ globális hatalom gyakorlóinak be kell látniuk, hogy a fejlõdõ világ kirekesztése, a hatalom-nélküliség, az önrendelkezés hiánya, veszélybe sodorhatja a fejlettek gazdasági gyarapodását és biztonságát is" - írják. A szervezet nagyobb pluralizmust és demokratikusabb nemzetközi szervezeteket szorgalmaz. Kétségbe vonja, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) demokratikus normák szerint mûködik. Az IMF és a Világbank voksainak felét hét ország tartja a kezében. A fejlõdõ világ, azaz az emberiség túlnyomó többsége, alig 3 százaléknyi szavazattal rendelkezik az IMF-ben - mutatnak rá. Mindkét szervezet vezetõit eleve amerikai és európai jelöltek közül választják ki. Köztudottan mindkét intézmény olyan feltételekkel folyósít kölcsönt, amelyek keresztezik a kölcsönt igénylõ államok nemzetgazdasági politikáját. Ha viszont nem fogadják el a feltételeket, nem juthatnak hitelhez. Demokratikus egyeztetésnek nincs helye, s a kockázatot lényegében teljesen a hitelt igénylõ kénytelen viselni, jóllehet a feltételeket nem õ szabja meg. Az UNDP ezzel hozza összefüggésbe a délkelet-ázsiai, az orosz és a legújabb dél-amerikai válságot.
    Ami a WTO-t illeti, minden ország egy-egy vokssal rendelkezik ugyan, de a valódi döntések a "zöld szobában" születnek a fõigazgató, az amerikai, a kanadai, a japán és az EU megbízottainak részvételével. A fejlõdõ országokat az esetek túlnyomó részében távol tartják a döntésektõl. Hiába tagjai a szervezetnek, nem tudják érvényesíteni szuverenitásukat a világ páriái. A globalizáció jegyében mások döntenek róluk, õk pedig szenvedõ alanyai mások döntéseinek.
    Ennek megváltoztatása érdekében ki kell szélesíteni az ENSZ bázisát, demokratizálva a világszervezetet - tartja az UNDP. Nem szabad hagyni, hogy az ENSZ a kormányok és a bürokraták fóruma maradjon, fontolóra kell venni Népgyûléssé történõ alakítását. Hogy az emberek - az Európai Parlamenthez hasonlóan - közvetlenül delegálhassák képviselõiket. Lehetõvé kell tenni a civilszervezetek közvetlen bekapcsolódását a Közgyûlés, a Gazdasági és Szociális Tanács, valamint a Biztonsági Tanács vitájába, tényleges politikai hatalommal ruházva fel õket, máskülönben csupán "bokréta lesznek a kalapon".
    Gazdasági Biztonsági Tanács létrehozásával kell fejleszteni az ENSZ-et, az egyetemes humánfejlõdést fenyegetõ gazdasági és társadalmi veszélyek elhárításáért. Az UNDP ajánlása szerint ennek az új testületnek 11 állandó tagja volna: a legfejlettebb ipari államok és a legnépesebb fejlõdõ országok képviselõi. További 11 nem állandó tag rotációval kerülne tagjai közé, földrajzi és politikai alapon. Addig is, amíg létrejönne, a Biztonsági Tanácsnak is foglalkoznia kellene a békét veszélyeztetõ gazdasági és társadalmi válságokkal.
    Összességében az ENSZ Fejlesztési Programja úgy látja, a haladás útja társadalmi viszonyaink világméretû demokratizálása révén tárulhat fel, kulcskérdése pedig a képviseleti demokrácia kiegészítése a népi hatalom közvetlen gyakorlásával, a részvételi demokráciával. Az ENSZ-szerv ezzel lényegében felkarolta azoknak a civilmozgalmaknak a törekvését, amelyek a Szociális Világfórum és az Európai Szociális Fórum égisze alatt keresnek alternatív megoldásokat, "Lehetséges egy másfajta világ!" jelszóval.
 
 

DOKUMENTUM

ROMÁNY PÁL

Gödöllõi aranydiplomások*

1.
Most 25 éve, itt Gödöllõn, kilencvenegyen írtuk alá találkozásunk emléklapját. Már kevesebben vagyunk. A hiányzók névsora hosszú. Gondoljunk valamennyiükre, akik mindannyian, immár igazoltan távol maradtak e diplomaosztástól. Katalógusukat már nem itt olvassák.
    Tíz éve, a Szent Imre herceg úti egykori épületünkben tartott találkozáskor személyes leltárt, "szubjektív inventáriumot" tartottam. Többen mondták hogy tegyem most is ezt. Nehéz a kérés teljesítése, több okból is. Az egyik, hogy a bõség zavarával kell küzdenem. A másik, hogy évtizedeink igazán nem voltak unalmasak. Mit emeljek hát ki? A történetírás is válogat az események tárgyalásában, még inkább az tehát egy alkalmi visszatekintés. Egyébként, minden nemzedék "történelmet csinál", a kulisszák pedig változatosak.
    A harmadik gondja az az immár hagyományos elõadónak, hogy az évforduló kötelez. Kötelez annak kiemelésére, hogy a mi évfolyamunk volt az elsõ, amely a III. évfolyam kezdetén, 1950-ben fakultásokra oszlott. A mezõgazdaság-tudományi karból - miközben maga is átalakult - kivált az állattenyésztési fakultás, valamint a mezõgazdasági gépészmérnöki kar. (Késõbb még az agrárközgazdász kar, majd más szakok is szervezõdtek.)
    Szívbéli kötelességem továbbá megemlékezni egykori tanárainkról, akár csupa nagybetûvel, akik között a legelsõ Kossuth-díjasokat, majd késõbb, már a szakmában, a legjobb tanítómestereinket tisztelhettük. A mi indexünkben Gyõrffy Barna jegyezte a biológiát, Markos György a gazdaságföldrajzot, Horn Artúr az állattenyésztést, Nagy Imre az agrárpolitikát, Hellei András a statisztikát, Aujeszky László az éghajlattant, Rázsó Imre a géptant, Páter Károly a talajtant, Manninger Gusztáv Adolf az állati kártevõket, Máthé Imre a növényökológiát, Kozma Pál a gyümölcs- és szõlõtermesztést és Kemenessy Ernõ a tangazdasági gyakorlatot. És a névsor korántsem teljes, hiszen nem említettem pl. az agronómia karon földmûveléstant oktató Szoboljev professzort, vagy a honvédelmi ismeretekre oktató Dobozi fõhadnagyot. Igen, mi minden nyáron katonáskodtunk is, és oklevelünk mellé - nagy többségünkben tartalékos tiszti rendfokozatot is kaptunk.
    Most, felidézve egykori oktatóinkat, tisztelettel hajtjuk meg fejünket, s kívánunk az életben levõknek, "immár kortársainknak", jó egészséget és örömet az életükben, szeretteik körében.
    Milyen hát ez a mi nemzedékünk? Errõl most csak néhány mozzanatot lehet felvillantani.

2.
Nemzedékünk - röviden szólva - háborús nemzedék. Hadviseltek, volt hadifoglyok, és hadi árvák is voltak közöttünk. És voltak - az idõsebbek csoportjában - hat elemi után ún. munkástanfolyammal, tehetségmentési mozgalom révén, késõbbi nevén szakérettségivel beiratkozott hallgatótársaink, akiket a "fényes szellõk" hoztak távoli falvakból, pusztákról az egyetem, a népi kollégium falai közé. Számon tartottuk háborús menekültjeinket, azokat külön is, akiknek otthonunk és egyetemünk közé ismét országhatár került, és azokat is, akiket késõbb a politikai radikalizmus fosztott meg otthonuktól. Albán és bolgár évfolyamtársaink közül többen az antifasiszta fegyveres ellenállásban is részt vettek mint partizánok. Színes csapat voltunk.
    Egyik 1925-ben született évfolyamtársunk írta hozzám küldött, pár éve keltezett vallomásában: "... bensõnkben a mi évfolyamunk összekovácsolódott, mind politikailag, mind szakmailag."
    Évfolyamunk egyébként az elsõ évben kétszer felvételizett. Elõször 1948 nyarán és másodszor 1949 tavaszán.
    Ismételtem: háborús nemzedék vagyunk, akik - szó szerint értve - betemették a bombatölcséreket a Feneketlen-tó körül és ott, ahol most az ELTE új épületei magasodnak a Duna jobbpartján. Elegünk volt mindenféle katonaságból. Már a levente idõnkben megtapasztaltuk a katonanóta hazugságát, amikor azt kellett énekelni:

"Holdvilágos az éjszaka,
Menetel a magyar baka (Horthy-baka)
Hajlik a föld alatta."

    Annyira "hajlott", hogy bele is hullott több mint egymillió magyar állampolgár. A háborúba és következményeibe. Mi ezt is üzenjük a múltról a kivagyiság, a gõg minden mai megszállottjának.
    Azt kívánjuk az egyetemnek, s minden utánunk következõ nemzedéknek, hogy mi legyünk az utolsó "háborús" jelzõvel ellátható generáció.

3.
Mit tettünk mi? Ezzel kell tudnunk elszámolni, önmagunknak, családunknak, egyetemünknek, és - ha nem túl patetikus - a hazának. Hogy mit tettünk, azon is múlt, hogy mik voltunk, azaz mit tehettünk: Aktív korunkban, azaz nagyjából negyven éven át, 1925-tõl az 1990-es évekig. Elmondhatjuk, amit Kós Károly, Erdély jeles polihisztora mondott, századik évéhez közeledve, a hetvenes években: "Tettem, amit kellett, ahogyan lehetett és ahogy tudtam."
    Igen, ahogy tudtuk. Mert mik is voltunk mi - Bosznay Laci és Simon Jóska egy régebbi leltározó "definíciója" szerint? Voltunk gyapothercegek, "ugrómókusok", "agromónusok", szakbarbárok, fõmezõgazdászok, zöldbárók - és még mennyifélék. Fõképp azonban - és ez a legfontosabb - agrármérnökök, akkor is, ha tanított valaki, akkor is, ha kutató volt, akkor is ha gazdaságot vezetett. És megkockáztatom: agrármérnökként szolgált még az is, aki nyomozónak állt, vagy aki külföldre került tanulni, dolgozni. Mert a mi pályánk széles, a mi pályánk szép, a mi munkánkra - vagyis az élelmiszertermelésre - minden embernek, mindennap szüksége volt, szüksége van. A tsz-eket pedig - Németh László szavaival - a világ adta, a megélt történelem. Amit más dolog nézni - térben vagy idõben - messzirõl, és más dolog élni.
    Amikor mi elkezdtük az "agrár"-t, még jegyre adagolták az élelmet Európa-szerte. A sorállások még sokáig fennmaradtak nálunk is. És egyszercsak - akár a mesében - 2,5-3 md milliárd USA-dollár lett a magyar agrárexport. Tudjuk, nemcsak miénk az érdem, akik most itt vagyunk, de nemzedékünk különbözõ képzettségû és felkészültségû tagjai ott álltak, dolgoztak abban a seregben. Részesei voltak, tudásukkal, ambíciójukkal. Sorolhatnánk hosszasan az eredményeket, de maradjunk csupán néhány ténynél. Megszûnt a mezõgazdaságban a tervlebontás (1966. január 1.), tíz évre rá megszûnt a háztáji minden jogi korlátozása (még a lótartás tilalma is), traktort vásárolhattak az emberek (1980. februárjától). No és, a lényeg néhány számban: elõször Magyarország történetében a búza hozama átlépte a 20 mázsa/hektár termést 1965-ben, 1971-ben a 30 mázsát, 1977-ben a 40-et az 50 százalékot pedig - országos átlagban - 1984-ben. A kukoricánál ugyanez 1975-ben következett el. S még egy adat az állattenyésztés körébõl: az egy tehénre jutó évi tejtermelés 1978-ban haladja meg elõször a 3 ezer litert. Egyik állattenyésztõ kollégánk írta: 1953-ban még 14 900 tenyészbikát tartottak az országban, húsz év múlva már a tizedét sem. Megismerte a falu a "nyakkendõs bikákat" meg az embrió-átültetést. Az egyedenkénti tejhozam késõbb elérte az 5000 litert tehenenként. A falu pedig átépült, fejlõdött, iparosodott és mûveltségben is feljebb került.
    Nem mi mondtuk, a tekintélyes Le Monde Diplomatique írta, 1982-ben: "... a magyarok - hátat fordítva annak a modellnek, amely nyilvánvalóan csõdöt mondott - a szocialista gazdaságban példa nélkül álló fellendülést valósítottak meg a mezõgazdaságban". Igen, az ún. több lábon álló - helyesebben: több pillérre épített - magyar agrármodellt, amelyet most multifunkcionális mezõgazdaságnak neveznek. Amirõl fiatalabb nemzedéktársunk, Horn Péter mondta Antal József volt miniszterelnöknek egy aktíván, hogy mezõgazdasági eredményeinkre utólag is méltán büszkék lehetünk. Für Lajos pedig egy régebbi agrártörténeti munkában azt írta: "A mezõgazdaságnak a XVIII. századtól kezdõdõ forradalma Magyarországon most, e röpke negyed század alatt (ez volt a mi fõ aktív idõnk - R. P.) teljesedett ki. Rangot szerezve magának itthon és a nagyvilágban."
    Két amerikai elnök küldte ide agrárminiszterét, hogy a helyszínen tájékozódjék: mi történik a magyar "kolhozokban"? Ámbár a "kolhoz" szót sem használták. Sokkal több eszük volt annál. Jól megnézték a háztáji gazdaságokat és a termelési rendszergazdákat is. És leírták, hogy Magyarországon, "amely Európában található", valami egészen új, megreformált pályára irányították a mezõgazdaságot.
    Sokat behoztunk évszázados mezõgazdasági elmaradottságunkból. Nem mindent, de sokat. Mert az ország, s benne mi valamennyien, nagyon meszszirõl indultunk. Jellemzõ adalékként csak egyetlen adat: az utolsó békeévben, 1938-ban a 18 ezer cséplõgépünk fele még járgányos és gõzcséplõ volt. És még egy adat, inkább márcsak érdekességként: amikor az egy gépkocsira jutó lélekszám - 1938-ban - Dániában 24, Franciaországban 19 és Nagy-Britanniában 18 volt, nálunk 375. (Alig maradtunk el Egyiptomtól!) Néhány év múlva, 1941-ben amikor Amerikának hadat üzentünk, már jobb volt a motorizációs mutatónk, bár "kissé" még elmaradt az USA akkori 4 fõ/gk számától.
    Köszönjük mindenkinek, most és itt az egyetemünknek, ha eredményesen dolgozhattunk, mert jó alapokat kaptunk, s így részt vehettünk a különféle lemaradások csökkentésében. Külön-külön nem volt számunkra e 40-50 évnek olyan hozadéka, mint amilyent manapság némelyeknek, akár egy 4 éves idõszak hoz. Mások voltak a körülmények. De nagyon jó tudni: velünk - és általunk - elõre lépett a magyar falu. Sõt: kétszázból város lett! Az agrártársadalom is átalakult. Az 1970-es évektõl már a világ több országában is számolhattak a magyar föld termésével, szállításainkkal. Nemkülönben a magyar agrárértelmiséggel. Európa akkori legjobbjaival kerültünk egy csoportba.
    Ezek tények, melyeket csak mostani kurzustörténészek kísérelnek meg viszszamenõlegesen megmásítani, a tájékozatlanoknak szánva sajátos értelmezéseiket.
    Elnézést kérek, hogy ünnepünkön számunkra tudott, egyértelmû dolgokat idézek fel. Tartozunk ezzel az igazságnak. Mert az igazságot újra és újra el kell mondani, hogy legyen válaszunk a hamisságokra és a hazugságokra.

4.
Most pedig két javaslatot szeretnék ismertetni.
    1. Évfolyamunk, 15 évvel ezelõtt egy alapítvány kezdeményezésérõl határozott. Az elsõ megajánlást Vidacs Gyurka tette, Amerikába "kitántorgott" társunk. Többek hozzájárulásával - volt, aki Állami-díjának felét adta az Alapítványba - egyetemi hallgatók százait támogattuk, hogy külfölddel ismerkedjenek, nyelvet tanuljanak. Az évi 2-3 millió forintos, felosztható tõkehozadék azóta leapadt, a kiutazási költsége meg nagyobbak lettek. Több új alapítvány is született gazdagabb háttérrel. Az Agrár Nemzetközi Kapcsolatok Alapítványnak (az ANKÁ-nak) új szerepet kellene kapnia. Kérjük, hogy ennek jogi folyamatát a Rektori Hivatal indítsa el. Javasoljuk, hogy a jövõben azokat a végzõs hallgatókat díjazzák ebbõl, akik a tanulmányaik, diplomamunkájuk, felkészültségük alapján legjobban rászolgáltak az elismerésre. Egyben javasoljuk az Alapítvány gazdálkodásának felülvizsgálatát és tõkéjének lehetséges emelését.
    2. Többen úgy véljük, hogy 50 év után, miközben az "egyetemi faluból" itt Gödöllõn egyetemi város született, ideje a tradíciókról, és bizonyos dokumentumok gyûjtésérõl is gondolkodni. Javasoljuk ezért a gyûjtõmunka elindítását, azaz egyetemünk patináját erõsítendõ történeti gyûjteményének megalapozását. Mi is rendelkezünk különbözõ tárgyakkal, írásmûvekkel, dokumentációkkal, amelyekbõl szívesen adnánk az egyetemnek. Bálint Géza társunk megõrizte egykori, különlegesen egyedi tablónkat, amelyet ünnepségünk végén máris átadunk. A campus "premontrei idõszaka" sem mindennapi, nem is szólva a "Kocsedóról", vagy az egykori professzorainkra emlékeztetõ tárgyakról, könyvekrõl, kéziratokról, dedikációkról, amelyek közül ma nem egy a Mezõgazdasági Múzeum  vitrinjeiben, kedvezõtlen esetben raktáraiban található.
    Szeretnénk tehát, ha javaslatainkat a Rektor úr, a Dékán asszony, egyszóval az egyetem - más nagyhírû intézményekhez hasonlóan - elfogadná.

5.
A klasszikus szabályok szerint az eddig elmondottakat most összegeznem kellene.
    Meg is teszem. Egy mondatban.
    Az egykori "keleti blokk" egyetlen országa vagyunk, amelynek agrárexport-import egyenlege már három évtizede (még most is) aktívumot mutat.
    Nos, valamit talán ez is elárul a mi egyetemünkrõl, a mi diplománkról, a mi múltunkról.