SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY

Pavlovi mûködés

I.
csilingel a kis csengõ
az állatka felélénkül
megindul a nyálelválasztás

II.
felcsendül a Híradó szignálja
érezzük a hullaszagot

VARGA RUDOLF

Éjjeli õrjárat

Kettes barack a belsõbe,
hét Pityu
a csikkbe,
indulás,
két porszín csukám,
gyí te!

Trappoljunk
megnézni,
szédülnek-e még
éjféltájt az
utcai lámpák,
dülöngélnek-e

még hajnaltájt
a talponállók
pultjai,
maguktól
röpködnek-e még a
foghoz koccanó, csorba
söröskorsók,
csuklanak-e még
a fagyállóval kevert,
kaparó felesek?

Karolj belém,
gyerünk cimborám,
öreg
Rembrandt,
szürcsöljünk
barnasört,
hisz itt úgyis
mindenmindegy,

játsszuk el
fogciterán a
jóskaatraktorost,
skubizzuk:
megy-e még
kétdecirum
vizespohárból
egyslukkra?
Kukkoljuk meg,
ott gubbaszt-e még
Isten a
pokolban,
malmában morzsolt
szemeskukoricán térdelve
a kocsmasarokban.
 

Farkas vackol

Farkas vackol,
költözik szívembe,
szememfényeféreg
lopódzik lelkembe.
 

Még egyszer

Csak még egyszer
letolt bugyijú ribanccal
kefélni
éjféli villamos
hátsó peronjának sarkában,

csak még egyszer
kéken lángoló,
ezerfokos vodkát inni
hajnali temetõ
üres kriptájában,

csak még egyszer
kendõvel fényezett,
piros almát
lopni a
Vámház körút
reggeli Nagycsarnokában,

csak még egyszer
röhögni, kiütött foggal,
vérzõ, bevert pofával,
csak még egyszer,
még egyszer
zokogva hinni,
hinni a halhatatlanságban.

SZALONTAI IMRE

A légy

A fürdõszobában borotválkozott, amikor megpillantotta a legyet. A légy összeviszsza röpdösött és rászállt a fogmosópohárra, samponosüvegre, WC-papírra. Szürcsölt egy keveset a piperepolc sarkán imbolygó vízcseppbõl, aztán továbbrepült.
    Neurózisa volt már a legyektõl. Ezen a nyáron a szokottnál is több volt belõlük, s amit különösen furcsállott, olyan helyekre is bejutottak, amelyek teljesen el voltak vágva a külvilágtól. Semmilyen magyarázatot nem talált erre.
    Fogta az újságot (olvasásból hozta magával szórakozottan), és egyetlen jól irányzott ütéssel lecsapta a legyet. Ezután két ujja közé csípte, majd - oda sem figyelve igazán már a dologra - beleejtette a fürdõkád lefolyójába. Kevés vizet azért küldött még utána.
    Valami mégsem stimmelhetett azzal az ütéssel. A bal arcát készült lehúzni éppen, amikor erre gondolt. Alig akart hinni a szemének. A légy kétségbeesetten igyekezett vissza a lefolyóból, amelynek nyílásán néhány perccel korábban odaveszett. Amikor meglátta, éppen átbukott a szerkezet sárgaréz peremén, hogy a kád alján másszon tovább. Ázottan, testéhez tapadó szárnyakkal, össze-összeakadó lábakkal, de rendületlenül haladt a hófehér zománcon.
    Bénultan nézte az araszoló rovart. Eközben furcsa, sosem érzett érzés kúszott fel a mellkasáig és onnan is tovább. Nem tudta és nem is igazán akarta értelmezni ezt az érzést. Csak tudomásul vette a létezését és elhatározta, hogy átengedi magát neki, járjon bármilyen következménnyel is. Lassan, módszeresen érlelõdtek meg benne a cselekvés irányai, de amikor eljutott egy kritikus küszöbig, semmilyen kétsége sem maradt. Egy sebész nyugalmával akasztotta le a hajszárítót.
    Jobb tenyerébe helyezte a legyet, baljával pedig úgy irányította a közepes erõsségûre kapcsolt gépet, hogy megfelelõ szöget és távolságot érjen el. Óvatos volt. Tudta, hogy a helytelen beállítás elfújhatja vagy megégetheti az állatot. A mûvelet közben figyelmesen ellenõrizte a hatást, s igyekezett készen tartani magát egy szükséges esetén elvégzendõ korrekcióhoz. Erre azonban nem került sor.
    A légy egy ideig mozdulatlanul hevert a nyitott tenyerében, s ez az akció kudarcával fenyegetett. Szorongását, amely ettõl támadt benne, úgy hárította el, hogy arra gondolt, a mozdulatlanság oka csak ijedtség lehet.
    Késõbb a légy valóban mocorogni kezdett, meg-megtántorodva lépett kettõt, öszszedörzsölte a lábait, és - némileg bizonytalanul - felmászott a hüvelykujj csúcsára. Azon a helyen megült kicsit, majd összeszedte magát és visszasorolt a tenyér közepére. Onnan nem mozdult többé sehova. Láthatólag ott érezte legjobban magát. Repülni még végképp nem akart.
    Óvatosan visszahelyezte a szögre a már kikapcsolt gépet, ugyanazzal a kezével kinyitotta a fürdõszoba ajtaját, s az ajtónyílásban féloldalvást fordulva kifarolt a helyiségbõl. Átment a hallon, az étkezõn, végül kikötött a konyhában, amely a lakás egyetlen szúnyogháló nélküli helyisége volt. Vigyázva becsúszott a függöny és a fal közötti résbe, gondosan ügyelve arra, hogy maga elõtt tartott jobb kezével ne érjen semmihez.
    A nyitott konyhaablakban majdnem megvakította a kánikulai reggel verõfénye, ezért sokáig azt sem tudta, hogy kezén van-e még a légy. Késõbb, ahogy újra látni kezdett, azonnal felfedezte tenyerében a gyámoltalan kis állatot. Nem értette, miért örül ennek, amikor kezdettõl fogva szabadon akarta engedni õt. Nem értette azt sem, hogy a légy miért nem repült el vaksága ideje alatt.
    Bárhogyan volt is, meg akarta oldani a helyzetet, s ennek a megoldásnak összhangban kellett állnia kezdeti érzéseivel. Mélyet szívott a levegõbõl, amely nyomokban még õrizte az éjszaka illatait.
    Bal keze mutatóujjával gyengéden tolni kezdte a légy hátsó felét, miközben többi ujját úgy rendezte el, hogy meghatározott irányú mozgásra bírja az állatot. Azt gondolta el, hogy a légynek elõbb a párkányt kelljen választania, ha már maradni akar, ahonnan azonban bármikor elrepülhet, amikor felismeri, hogy szabad. Óvatosan becsukni tervezte az ablakszárnyakat, majd visszavonulni, hogy kiiktassa a zavaró körülményeket.
    A légy egy ideig hagyta magát, de a végsõ helyzetben páratlan és meglepõen egyszeri kiutat talált. A tenyér külsõ élénél hirtelen átugrott a mutatóujj túloldalára, ezzel egy olyan zugba is, ahová a szomszédos ujjak nem érhettek el. Kicsit várt, majd visszaballagott eredeti helyére, hanyadt feküdt és összedörzsölte a lábait, s egy hûvös árokban nyugodtan megpihent.
    Mindez két alkalommal is megismétlõdött közöttük, s az eredmény is mindig ugyanaz lett. Az embernek határozottan úgy tûnt, hogy a légy a tenyerébõl figyelmesen nézi õt.
    A szívében ekkor furcsa melegség támadt, egészen hasonló ahhoz, amilyent a fürdõszobában érzett. Ettõl a pillanattól tudta, hogy a légy nem akarja elhagyni õt, vagyis magatartása nem az imént szerzett sérülés eredménye (ahogy elõször gondolta), hanem belülrõl, önnön akaratából fakad. "Nem akar elhagyni engem - értette meg hirtelen -, a légy egyszerûen nem akar elhagyni engem", ez zakatolt benne újra és újra, s õ a felismerésre riadt, bár ésszerûtlen örömmel reagált. Már nem tudott ellenállni az érzéseinek.
    A melegség rohamosan terjedt szét benne, túlcsordult egész lényén, és heves sírásban szabadult fel belõle. Vad, csillapíthatatlan zokogás rázta a testét. Jónak és szeretettõl gazdagnak érezte magát, olyan képességek birtokosának, amelyek létezésérõl nem volt fogalma addig. És fájdalmak is törtek fel belõle, keserûségek a meg nem tett, illetve hiába megtett dolgokért, s hogy oly kevés ideje maradt azokat újból megtennie.
    Hosszú ideig tartott, mire felszáradtak a könnyei, s újra látott. A légy addigra nem volt sehol. Egészen már abban sem volt biztos, hogy ott volt-e azelõtt egyáltalán. Sokáig állt szótlanul az ablakszárnyak között, azután nesztelenül, mintha álomban tenné, becsukta õket és kibújt a függöny mögül. Egy sarokban hagyott székre ült.
    Azt a napot a munkahelyén egy másik ember töltötte el. Szívélyes volt, mint soha, kiegyensúlyozott és nyugodt. Munkatársai közül (akiket nem becsült többre reggeli kávéjánál, amelyet megivott) nem tette szóvá a dolgot senki sem. Késõbb elgondolkodott ezen, s úgy találta, egyes furcsaságaink a véltnél sokszorta gyakrabban is megeshetnek velünk.
    Tizenhárom évet élt még, s ezek az évek semmivel sem voltak jobbak - bár roszszabbak sem -, mint a korábbiak. Úgy halt meg, ahogy bármelyikünk: nyomorultan, esendõn, egyedül.
    Az esetet soha senkinek nem mondta el.


 
OLÁH ANDRÁS

Magunk vagyunk

Belénk könyököl a csönd
- csontig diderget
Szemünk tengelyében
félbemaradt mozdulat torzója
Elfeketült arcunkon
a megtértek száraz mosolya
Magunk vagyunk: csonkig
égett gyertyák az idõben - - -
 

akire rászakadt a tél

ez egy másik tél
egy másik év másik tele
szívre nehezedõ súlyos kemény
összekuszálja a dermedt álmokat
s repül tova rénszarvasán
- most erõlködsz te is
egy másik õrhelyen:
menekül elõled az emlékezés...
még szemhéjad alá rejtõzöm
de már megint nem figyelsz rám
ne beszélj hát a szerelemrõl
inkább szeress csak csöndesen
ahogy a lázas szívverés
hullámzik át a perceken
és hallgass hallgatok én is
szívünk fagyos kemény
mint akire rászakadt
ez a furcsa tél - - -

ESNAGY JÓZSEF

Sokaságban

Sokasodnak számban
a ki nem ejtett szavak,
nyelvemen a furcsa figurák
kifejezésére ki nem mondott igék,
a hangos igenek
szemaforrá átalakított írásjelei.

Lassan már csak a szavak
szabad madarainak
hirtelen õszülõ szabatosságával
megfogalmazott beszélgetések
rácsain át szívom be
a forró tavaszi levegõt.
 

Otthon

A csend kupoláin
halmozódom, habár
minden szegletet ismerõ
ujjaim tapogatásaival
naponta széttörök
egy közelembe kerülõ
üres poharat. S a cserepek
félholdjai mindennap
belevilágítanak arcomba
és tükörként emlékeztetnek
gyerekkori önmagamra.
Ki hinné: a szívem üres.
A létezésem is üres.
Pedig igyekszem mogyorófavesszõvel,
mint egy kísérteties árnyékot,
hazaterelni boldogságomat.
 

Mindennap

Mindennap meghal bennem
valami, hiába óvom,
fénye eltûnik, csak az árnya
sûrûsödik rám,
mint a lemenõ Napé.
Az élõk lobogása ma még betakar,
akár egy múló szerelem
fájdalma a szívemen,
de már sietnek felém
láthatatlan szellemek,
mint futó csillagok, és elnyelik
az ûri csend sötét burkait.
S míg szívemben a magány
sorstalan tragédiáinak zümmögését
hallgatom, akár a letarolt
erdõk lihegését a hûvösödõ szélben,
a némaságra ítélt szavakat a számban
már csak a cserjék és a röptetõ madarak
bújtatják el szemérmesen,
hogy férfiként élvezhessem a levelek asszonyi
nyöszörgését, amikor a tar mezõn sárgán
kivirágzik a fény lobogó bokra,
s megnyílnak a felhõk hûvös folyosói
a homokká õrölt kövek tengerpartjain,
ahol naponta eggyé olvad a szeretet
és a gyûlölet elnyûtt serege.

KUTAS JÓZSEF

A virág és szirmai

Talán minden a legnagyobb rendben lett volna, ha tud aludni.
    Fizikai értelemben véve nem is volt gond magával az alvással, amint letette a fejét, már alá is merült az álomba, majd idõvel vissza is tért, hogy rácsodálkozhasson a világra, amely közben semmit sem változott: ugyanolyan maradt, nem sínylette meg az õ távollétét.
    De ilyenkor is úton volt. Tudta, hogy alszik, és úgy szemlélte magát szendergés közben, ahogyan egy idegent, amikor azt a patak partján az álom meglepi, nagy darab, középkorú férfit látott, elnyílt szájjal, magas, félelmetesen széles homlokkal, melyet talán üllõnek is használhattak volna a Thor kalapácsát kovácsoló északi istenek.
    Hol meredek emelkedõn kapaszkodott felfelé: a nap mindig valahol a háta mögött rejtõzött el, s úgy tûnt, mintha õ az árnyékát követte volna; máskor épp ellenkezõleg, egy ismeretlen kanyon oldalán ereszkedett le csodaszép ibolyák szegélyezte ösvényen.
    Emberrel sohasem találkozott vándorlásai során, és a férfi úgy gondolta az ébrenlét óráiban, hogy ez is így jól, hiszen a földön töltött órái alatt bõven bepótolja az elmulasztottakat.
    Mióta az eszét tudja, így él: Hétköznapi felfogás szerint rendezetlenül, egyik pillanatról a másikra, semmiképp sem normálisan, õ gyakran mégis úgy emlékezett magára mint az éjszaka lovagjára, aki a sötétséget ölti magára kényelmes páncélként, sisakforgóként odatûzi a gyémántos teliholdat, és meglovagolja a rá váró feladatokat, mintha nemesvérû paripák volnának.
    Egyik alkonyatkor szíve váratlan robajára ébredt.
    Természetesen egyedül volt a lakásban, melyet a Városszépe Kft-tõl bérelt, senki és semmi nem háborgatta. Messze tõle zúgott a város, ez az alvilági folyam, amely nemsokára elviszi szokott céljai felé, de addig is.
    Megérintette homlokát: csuromvíz volt, haja úgy ragadt a bõréhez, mint egy mély sebbe, még a tarkóján is, és elképzelni sem tudta, mi történt vele.
    Az összehúzott függöny mögött a tél lármázott: Hallani vélte egy hókotró jellegzetes dohogását, ahogyan a parkoló jármûvekre felhordja a frissen esett havat, és elõre elképzelte a hajnalban kióvakodó kocavezetõk ábrázatát, amikor a sok-sok, egymástól megkülönböztethetetlen fehér bogarat megpillantják a járda mentén.
    Nem is bogozgatta tovább, mitõl riadt meg, mert megijedt, ez kétségtelen, elstartolt tehát a fürdõszoba irányába, megborotválkozott, szokása szerint lehunyt szemmel, bár egy ideig így is kísérteni fogja a vad, kiugró pofacsontú arc odaát, a tükörben, mely szembenéz vele, és öltözni kezdett.
    Elmélázott, legurítson-e egy dobozos sört, ám kis tépelõdés után elvetette az ötletet.
    Az alkohol tompítaná haragját, tehát nincs rá szükség.
    Halkan elnevette magát: varjúkárogáshoz hasonlított a hangja a jórészt üres lakásban, melyet csupán az egymásra dobált könyvek tornyai, az itt-ott ruhadarabok, a rendeltetésszerûen használt fürdõszoba s konyha, valamint a szobában felállított televíziómonstrum miatt lehetett emberfészeknek nevezni.
    Óráknak hitte, valójában percek alatt elkészült: az esti órák közeledte feltámasztotta benne az éhséget s a szomjúságot a vadászatra, és most igyekezett, nehogy lemaradjon valamirõl.
    Fekete, bélelt farmert húzott, vastag fekete pulóverbe bújt, amelynek mellére a Gerilla, hátára a Funky szót hímezték ólomszürke fonállal: készülõdés közben a férfit elfogta a középkori lovag vallásos áhítatához hasonló érzés, amikor az a megszentelt vértezetét ölti magára. Utoljára zsebre vágta ezüstkeretes napszemüvegét.
    Ezt az állást, a legtökéletesebbet a tökéletesek közül sógora szerezte neki, a sógor pedig a férfi Elvira húgára hallgatott, aki mindent megtett annak érdekében, hogy bátyjával minél kevesebbszer találkozzon, ám szüleik korai halála lehetetlenné tette a végleges különválást, a két élet közti leheletfinom függõhíd felégetését.
    A férfi a húgára gondolt, amikor behúzta az ajtót - (roppant a számkombinációs ízület), - és keserûen elmosolyodott. Õ sem ismeri igazán.
    De hát ez sem baj: beletörõdött õ már abba, hogy kívülállóként sétáljon a közös ég alatt, nem érdekelte sem a lesújtó, sem a magasztaló vélemény, mert mind a kettõt a nevetségesen egysíkú, begyepesedett emberi világ vészhuhogásának tartotta, ami felveri a békés vidék álomjárta bozótosait, de a húga, õ más volt.
    Elvira tudott az álmairól, sõt tisztában volt a gyerekkorban csírázó s a kamaszkorban virágot bontó folyamat jellemzõivel, és azzal is tisztában volt, hogy õ teljesen vétlen mind a létrehozás, mind a mûködtetés bûnében, magyarán, nem tehet róla. Igaz, erre nem lehet hivatkozni, védekezni sem ellene, csak vele együtt élni, mint egy gyógyíthatatlan, ám a szervezetre végsõ fokon nem veszélyes betegséggel.
    Anyjának a csodával egyenértékû dolog volt õt begyûrni esténként a takarók alá, és már nagyon korán megtanulta, mit jelent a valóságban a kompromisszum fogalma: úgy tenni, mintha engedelmeskedne a nagyobb erõnek, s kivárni a megfelelõ pillanatot, amikor a saját akarata gyõzedelmeskedhet. Na, és mit ért el vele?
    Senki sem látja, hogy az egészségtõl kicsattanva megy a dolga után, szájában az álmok utóízével, fülében ott csengnek a képzelt világ dallamai s madárdalai, míg szeme elõtt nem létezõ lények táncolnak karikába.
    A férfi belevágott a lift oldalába, közvetlenül a Liftreklám mellett, ökle súrolt szinte egy életbiztosítást hirdetõ plakátot, ami a Furcsa Fintor nevet viselte. A lift beleremegett az ütésbe, mint egy öreg bokszoló, és a férfi talpa alatt ringott a fémtalaj.
    Engedte szabadon szállni indulatát, de fékezte is egyben.
    A gondosan elreteszelt lakásokban férfiak, nõk és gyermekek alszanak, mint odvaikban a mókusok: Nincs joga, hogy valamennyit felriassza, amúgy sem jól megérdemelt büntetésként fognák fel a velük történteket, inkább a vakvéletlen rosszindulatára gyanakodnának.
    Kivéve az öregembereket. A férfi sejtette, õk pontosan tudják, ki õ, és milyen terveket forgat a fejében. Õk, akik ugyancsak az éjszakai baglyok nagy családjába tartoznak, és nem hajlandóak a háziorvos nyugtatói segítségével félmegoldásokat találni, õk, akik hozzá hasonló öröm és rettegés keveréke, ádáz igazságérzettõl hajtva kémlelik az éjszakát, és a törlesztés elkésett vágya hajtja õket, nos, õk megértenék õt.
    De ki akarna beszélgetni a vén csontokkal a halálon kívül? A férfi csukta-zárta öklét, kereste azt a kis fájdalmat, melyet töltetlen cukorkaként elszopogathat, míg céljához nem ér, és észre sem vette, mikor ért ki a lakóteleprõl.
    A tél már lehallgatott, a táj tükörként világított ugyan, de ebben a hold volt a ludas, mely éles fényeivel felszeletelte odafenn a felhõket.
    A férfi ellökte magát, és hosszan csúszott egy jégpályán, amit a szemközti iskola diákjai készítettek a nap folyamán: az átaludt nap miatt tele volt erõvel, feszültséggel és az édes remény izgalmával.
    Nem lehetett panasz a sógorra, amikor erre a munkára benevezte. A sógor egy, félig-meddig hivatalos állami engedéllyel mûködõ biztonsági cégnek volt a fõnöke, mely cég telephelyek, építési területek éjszakai õrzésére szakosodott.
    Hogy mi szükség volt a betonba ágyazott keverõgépek, trezorba zárt elektromos ketyerék, gazdátlanul heverõ lapátok, seprûk, lécdarabok és effélék õrzésére, azt a férfi fel nem foghatta, de tény, hogy a Rókaszimat egy éves életében nem volt egy kis kihagyás sem, gõzerõvel mûködött, és soha nem volt rájuk panasz.
    Valakinek ellenõriznie kellett az õröket: ez a valaki volt a férfi. A sógor mintha neki találta volna ki ezt a lehetõséget. Ha ebben Elvira mûkörmös praclija is benne van, jobb a jobbnál, de megköszönni nem fogja neki.
    A múltkor felvisított, amikor meghallotta a hangját, pedig csak üdvözölni akarta a karácsonyi ünnepkör alkalmával. Éjjel háromkor csöngetett rá, de ki alszik éjjel háromkor? Aki alszik, majd felébred. Ha másra nem, azokra a bizonyos harsonaszókra: a férfi, amint, immár lehiggadva, lapos oldalpillantásokat vetve a nyegle akácfákra, amiket õsszel elfelejtettek megnyesni és a szánalmas kis elõkertek csutaknövényeire, átvágott a lakótelepen, már a saját dolgaira gondolt, és össze-összerázkódott az emlékektõl.
    Nappali álmai mind-mind mintha ugyanannak az útnak állomásai lettek volna, riasztó vagy egyszerûen csak gyomorforgató megállóhelyek, ahonnan sürgõsen továbbáll az ember, még akkor is, ha látszólag ártalmatlan növényekkel, állatokkal jellemzett tájékon át vezetett a folyton folyvást perzselõ, alattomos nap alatt.
    Néha kíváncsi volt, mi vár rá a végén: elõreszaladt volna, ám a valóságos test börtönébe zárt álombeli teste nem engedelmeskedett, a világról legombolyított gondolatai pedig visszarántották, ha kicsit is nekifeszült a kötelékeknek.
    Azt is tudta, odakint, rajta kívül, millió és millió ember száguld vagy cammog, akár az állatok az erdõben, és azt is, hogy ezek az emberek az õ társai, akikkel együtt a világot tartják vállaikon, s hogy neki is kötelessége lenne résztvennie a feladatmegoldásokban; egy ilyen marha nagy embertõl elvárható a közteherviselés.
    Álmában nem volt lift, amibe beleülhetett volna, nem volt sógor és Elvira, akikbe belepumpálhatta a mérgét, nem volt senki és semmi, aki elé állt volna, eltérítette volna útjáról. Elõre félt a felébredés keserû perceitõl, a lakástól, amelybe csak azért érkezik, hogy elinalhasson a rossz idõszakokban, vagy hadba vonulhasson az éj hiú vezéreként.
    Noha rá sem pillantott a több száz ablakra, látta, sötét valamennyi. A harag lombosodott benne, és , ellentétben az igazi virágokkal, széttárta szirmait, hogy befogadhassa a sötétet magába.
    Az éjszakai járatok úgy hálózták be agyát, mint a csatornahálózat a város alatt élõ világ bugyrait: automatikusan szállt föl-le egyikrõl a másikra, sohasem tévedve, sohasem tévesztve, pontosan, kifürkészhetetlen arccal, nyugodt, lassú mozdulatokkal, melyek félelmet váltottak ki a tömegközlekedési eszközökön utazókból, e meglehetõsen vegyes összetételû csordából.
    Egy lakóparkban kezdte, melyet a Fogadlyuk fantázianevû építkezési vállalat már majdnem tetõ alá hozott: az épületek elkészültek, a zaj- és porszívó kerítések büszkén feszültek a szélnek, és a férfi már messzirõl érezte a mész, a fa és a ponyvák alá szorult hó szagát, amint a domboldalon felfelé lépkedett.
    S tervezõk mindent elkövettek, hogy eltérjenek a hagyományos, unalmas régi formáktól, mindenhonnan csúcsok törtek az ég felé, és szeszélyes homlokzatok, erkélyek bontották a szigorú szimmetriát: de a férfit az a tíz ember érdekelte inkább, akik a nagy alapterületen szétszóródva helyezkedtek el, és, elviekben, minden félórában körül kellett járniuk a nekik rendelt részt, akár a kutyáknak.
    A férfi kiszámíthatatlan volt. Nem minden nap látogatta meg azt a közel húsz céget, ami a Rókaszimat megbízásából dolgozott, s nem is ugyanabban az idõpontban érkezett.
    Termete, funkciója félelmet keltett ugyan, de önmagában ez nem tartotta volna vissza a lógásra, lazításra hajlamos emberi természetet, mely bármilyen körülményekben képes önmaga tisztázására, inkább a személyét övezõ komor titokzatosság volt az, ami kétszer is meggondolásra kényszerítette a védett kuckóban pihenni vágyó gondatlanokat.
    Egy éve végezte a munkát, és soha sehol nem tapasztalt rendellenességet. Ez haragját szinte mániás bosszúvággyá növelte. Már nem remélte, hanem akarta, hogy valakit mulasztáson kapjon, és mellõzhesse a szokott, számára túl humánus, az "azonnali elbocsátás" alkalmával használatos módszereket.
    Kivinné az illetõt a szabadba, és alaposan ellátná a baját. Mert az rendben van, hogy alszik a város és alszanak benne az emberek, mint a polcon könyvek és bennük a betûk: a világnak azon a felén így is kell lennie, az õ álombeli ösvényén, mely gyakran olyan, akár a valóságnak egy nagykörútja, sajátos alakváltozata a mindennapok utcáinak, úgyis végig kell mennie.
    Az, aki megcsalja az éjszakai szolgálatot, a magára önként vállalt kötelesség elmulasztójává válik, példásan megbüntethetõvé.
    Hallotta ziháló lélegzetét, amit azonban nem a kaptató, inkább az ösztönök súgta erõs remény okozott. Belsõ füleivel hallgatta azt a különös monológot - honnan származott, ki terjesztette, rejtély -, mely arról tudósította, hogy a Rókaszimat uralta õrzõ-védõ piac, megelégelve a cég egyeduralmát, kevésbé tisztességes, ám hatásos módszerek segítségével igyekszik a sógor tekintélyét aláásni a mezõnyben, ha szemtõl szembe tönkre egyelõre nem is teheti.
    Állítólag az õrzésre kirendelt helyek közelében üzemelõ vendéglátóipari, élelmezési egységekben, boltokban és kocsmákban lefizettek embereket, hogy "segítsék elõ a Rókaszimat alkalmazottai számára a mély és megérdemelt éjszakai nyugodalmat" altatók - nem dalok, gyógyszerek - alkalmazásával.
    A férfi elképzelni sem tudta, a gyakorlatban ez a grandiózus terv miképp valósítható meg, õ csupán remélte, hogy sikerült.
    Gázolt a néhol bokán felül érõ porhóban, amelyet meg sem kísérelt a letisztított területen leverni magáról, s nem törõdött azzal sem, hogy nadrágja fémesen csillog a ráfagyott hó miatt.
    Félretolt egy kívülrõl szilárd kapunak látszó, valójában primitív farostlemez ajtót, és máris bent találta magát a telepen: amit állítólag szigorú menetrend szerint mozgó személyek óvnak az illegális betolakodóktól.
    Sehol egy teremtett lélek: Az egyik épület földszintjének ablakai mögül pisla fény kacsintott felé.
    Arra indult a férfi. Nesztelenül járt, még a lélegzetvételére is ügyelt, voltaképpen babonából: ha azt feltételezi, ébren vannak és megpillanthatják, elképzelhetõ, hogy alszanak.
    Még az sem volt magyarázat erre a hanyagságra, hogy tegnap járt erre, s minden a legnagyobb rendben volt. A kielégítetlen ingerlékenységét leszámítva, elõfordult, hogy egy héten minden egymást követõ napon tiszteletét tette ugyanannál az osztagnál.
    És sohasem fogadta más a vártnál: egyenruhás fiatalemberek nyugodt, éber, kissé  gunyoros csoportjai, melyek az elõírt posztokon tanyáztak, vagy keringtek az udvarokon.
    A férfi odaért a gyenge fény elárulta négyszögletes ablakhoz, melyet semmilyen eszköz nem óvott a kíváncsi tekintetektõl, és belesett.
    A szobát ügyesen berendezték a hosszas benntartózkodás céljaira. Szétszerelhetõ, összecsukható székek és asztalkák, és a férfi emlékezett rá, hogy az ablak alatt hordozható fekete-fehér tévé áll, melyen egyszer õ is félig megnézte a Heti hetest.
    Akkor kezdõdött a költözködõ lakók elsõ, enyhe rohama: egyikük megkérte õket, hadd állítsa be a szobába, mely nemsokára az övé lesz, vidékrõl felhurcolt bútorait, hadd nem kelljen a közeljövõben azokkal is veszkõdnie.
    A sógor természetesen megengedte: a kihúzható kanapén most három fiatal férfi aludt, békésen összefont karral, arcukon a hirtelen jött álom együgyûségével.
    A férfi elégedettséget érzett. Ugyanolyat, mint amikor húga nagyot sivítva elhajította a telefonkagylót az éjszaka kellõs közepén megeresztett hívását követõen.
    Ez az! Szerette az érzést, most, amikor végre valahára elérte, amire vágyott a megkönnyebbülés meleg hullámai öntötték el.
    Körbekerülte az épületet, a bezáratlan ajtón bejutott a lakásba.
    Lábujjhegyen lépdelt, és végig azon meditált, ne vesse-e le bõrtalpú bakancsit is a zajtalanság érdekében.
    A tévé képernyõje hemzsegett a sercegõ, sistergõ szürke hangyáktól: beszüntette adását már minden földi csatorna.
    A férfi nézte az alvó három férfit, arcukon a bárgyú, távoli nyugalmat.
    Aztán óvatosan, mélyeket lélegezve, leereszkedett a kanapé szabadon hagyott sarkába, s karjait keresztbe fonta mellkasán.
    Elaludt.
 
 

ÉVFORDULÓ
 

85 éve gyõzött Oroszországban a szocialista forradalom

MIHAIL BULGAKOV

Én öltem

Jasvin doktor alig észrevehetõen, furcsán és gúnyosan elmosolyodott és megkérdezte: - Le lehet tépni a naptárból egy lapot? Most pontosan tizenkét óra van, tehát már másodika.
    - Tessék, csak tessék - feleltem.
    Jasvin vékony, fehér ujjaival megérintette a legfelsõ lap csücskét, és levette. Alatta, a vacak kis lapon kettes szám és a kedd szó állt. Ám valami mégis nagyon felkeltette Jasvin érdeklõdését ezen a jelentéktelen lapocskán. Hunyorított, figyelmesen megnézte, azután feltekintett, és a távolba meredt, nyilvánvalóan valami, csak az õ számára látható titokzatos képet nézett a szobám falain túl, de lehet, hogy az éjszakai Moszkván is túl a februári fagy rettenetes ködében.
    "Mit nézhet?" - tûnõdtem a doktorra pillantva. Mindig is nagyon érdekelt a személye. A megjelenése ellentmondott a foglalkozásának. Akik nem ismerték, rendszerint színésznek gondolták. A haja barna volt, a bõre pedig nagyon fehér, ez megszépítette és kiemelte az emberek sokaságából. Arcát feltûnõen simára borotválta, nagyon gondosan öltözködött, fölöttébb szeretett színházba járni, s jó ízléssel tájékozódottan beszélt a színházról. Különbözött osztályos orvosainktól, ez alkalommal elsõsorban a cipõjével tûnt ki vendégeim közül. Öten voltunk a szobában, négyen olcsó, naivan lekerekített orrú krómbõr cipõt viseltünk, Jasvin doktor pedig hegyes orrú lakkcipõt, sárga kamásnival. Egyébként meg kell mondanom, hogy kifinomult eleganciája sohasem keltett kellemetlen benyomást, és ha õszinte akarok lenni, nagyon jó orvos volt. Merész, sikeres, és ami a legfontosabb: a Walkür és a Sevillai borbély elõadásainak látogatása mellett olvasásra is jutott ideje.
    Természetesen nem a cipõ a lényeg: engem egy különös tulajdonsága érdekelt - ez a hallgatag és kétségkívül zárkózott ember egyszer-másszor kitûnõ elbeszélõnek bizonyult. Nyugodtan, szenvelgés és a kispolgárok szokásos makogása (hm, izé) nélkül beszélt, s mindig izgalmas témákról. A tartózkodó, büszke orvos valósággal tûzbe jött, fehér jobbjával csak néha tett egy könnyed mozdulatot, mintha így zárta volna le a gondolatait, sohasem mosolygott, ha mulatságos dolgot mesélt, a hasonlatai pedig idõnként olyan találóak és színesek voltak, hogy miközben hallgattam, mindig az járt az eszemben: "Nagyon jó orvos vagy, de mégsem a saját utadon haladsz, neked írónak kellene lenned..."
    Most is felvillant bennem a gondolat, bár Jasvin egy szót sem szólt, csak a kettes számra hunyorított, és az ismeretlen messzeségbe bámult.
    "Mit nézhet? A képet nézi?" A válla fölött a képre sandítottam, és láttam, hogy teljesen érdektelen. Egy lovat ábrázolt, aránytalanul kidomborodó szüggyel, mellette pedig egy motor állt és a szöveg: "Hasonlítsuk össze a kettõ teljesítményét: a ló 1 lóerõ, a motor pedig 500 lõerõ."
    - Ez mind ostobaság, barátaim - szólaltam meg a beszélgetést folytatva -, nyárspolgári sületlenség. A gazemberek az orvosokat vádolják, akárcsak a halottakat szokták, de leginkább minket, sebészeket. Gondoljanak csak bele: az ember megcsinál száz vakbélmûtétet, a százegyedik alkalommal pedig meghal a beteg a mûtõasztalon. Mi ez, talán gyilkosság?
    - Egészen biztos, azt fogják mondani, hogy gyilkosság - jelentette ki Ginsz doktor.
    - És ha az illetõ férjes asszony, az ura elmegy a klinikára, hogy magához vágjon egy széket - állította meggyõzõdésesen Plonszkij doktor, még el is mosolyodott hozzá. Mi is elmosolyodtunk, bár tulajdonképpen nem is olyan mulatságos, hogy valaki székkel dobálózik egy klinikán.
    - Gyûlölöm - folytattam - a hazug, bûnbánó szavakat: "Öltem, jaj, megöltem." Senki sem öl meg senkit, de ha megtörténik is, a beteg a szerencsétlen véletlen következtében hal meg a kezeink között. Igazán nevetséges! A gyilkosság nem jellemzõ a foglalkozásunkra. Az ördögbe is! Én az elõre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést vagy ennek kísérletét nevezem gyilkosságnak. Egy sebész pisztollyal a kezében - ezt értem. De ilyen sebésszel még nem találkoztam életemben, és aligha fogok.
    Jasvin doktor hirtelen felém fordította a fejét, közben észrevettem, hogy a tekintete súlyossá vált, és azt mondta: - Szolgálatára.
    Közben önmagára mutatott, és ismét finoman elmosolyodott, de nem a szemével, hanem a szája sarkával.
    Csodálkozva néztünk rá.
    - Hogy értsem ezt? - kérdeztem.
    - Én öltem - magyarázta meg Jasvin.
    - Mikor? - kérdeztem ostobán.
    Jasvin a kettes számra mutatott, és úgy felelte: - Képzeljék, micsoda véletlen egyezés. Alighogy önök a halálról kezdtek beszélgetni, a naptárra pillantottam, és láttam, hogy másodika van. Egyébként, minden évben visszaemlékezem erre az éjszakára. Látják, pontosan hét éve, ezen az éjszakán, és alighanem... - Jasvin elõvette fekete óráját, ránézett - igen... majdnem ebben az órában, február elsejérõl másodikára virradó éjszakán öltem meg.
    - A páciensét? - kérdezte Ginsz.
    - Igen, a páciensemet.
    - De nem szándékosan? - kérdeztem.
    - Igenis, szándékosan - felelte Jasvin.
    - Nos, én sejtem - jegyezte meg a foga közt a szkeptikus Plonszkij -, valószínûleg rákja volt, kínos haldoklás, ön pedig tízszeres dózis morfiumot adott be neki...
    - Nem, ehhez semmi köze a morfiumnak - felelte Jasvin -, hiszen egyáltalán nem is volt rákja. Fagyott, nagyon jól emlékszem, mínusz tizenöt fok körül volt, és a csillagok... Ó, micsoda csillagok ragyogtak Ukrajna felett. Már majdnem hét éve Moszkvában élek, s mégis visszavágyom a szülõföldemre. Elszorul a szívem, néha gyötrelmesen szeretnék vonatra szállni... és odarepülni, hogy újra lássam a hófútta szakadékokat, a Dnyepert... Nincs a világon szebb város Kijevnél.
    Jasvin a tárcájába rejtette a naptárlapot, összehúzta magát a fotelban, és folytatta:
    - Rettenetes város, iszonyú idõk... borzalmas dolgokat éltem át, amiket önök moszkvaiak nem is sejtenek. Tizenkilencben történt, éppen február elsején. Már sötétedett, hat óra körül járhatott az idõ. Az alkony különös tevékenység közben lepett meg. A dolgozószobám asztalán égett a lámpa, meleg volt, kényelem vett körül, én pedig a padlón ültem egy kis bõrönd fölé hajolva, különféle holmikat gyömöszöltem bele, és egyetlen szót mormoltam:
    - Menekülni, menekülni...
    Az ingemet hol bedugtam a bõröndbe, hol kihúztam belõle... Nem fért bele az átkozott. Pici kézibõrönd, az alsónadrágok túl nagy helyet foglaltak el, azután a száz cigaretta, a sztetoszkóp. Mindez kilógott a kis kofferból. Kidobtam az inget, hallgatóztam. Az ablakrámákat télire betapasztották, így tompán hallatszott, de hallatszott... Messze, messze súlyosan, elnyújtottan szólt - bu-u... gu-u... Nehézfegyverek. Dörögtek, aztán elcsitultak.
    Kinéztem az ablakon, a meredek Alekszejevszkij lejtõ tetején laktam, beláttam az egész Podolt. A Dnyeper felõl közeledett az éj, betakarta a házakat, és a fények lassan kigyúltak kis láncban, sorokban... Aztán megint dörgés. És minden alkalommal, ahogy a Dnyeperen túl eldördült egy lövés, azt suttogtam: - Lõj csak, lõj csak!
    Ugyanis arról volt szó, hogy abban az órában mindenki tudta: Petljura hamarosan kitakarodik a városból. Ha nem ezen az éjszakán, hát a következõn. A Dnyeperen túlról támadtak a bolsevikok, mégpedig a hírek szerint óriási sereggel, és be kell vallanom, hogy az egész város nemcsak hogy türelmetlenül, hanem úgy is mondhatnám, lelkesedéssel várta õket. Mert amit Petljura csapatai ott-tartózkodásuk utolsó hónapjaiban Kijevben mûveltek, az egyszerûen elképzelhetetlen. Minduntalan pogromok lángoltak fel, mindennap megöltek valakit, s az már magától értetõdik, hogy a zsidókat részesítették elõnyben. Rekviráltak, a városban autók száguldoztak - a benne ülõ emberek piros zsinóros kucsmát viseltek -, az utolsó napokban a távoli ágyúk egy órára sem hallgattak el. Éjjel-nappal lõttek. Valamiképpen mindenki szenvedett, az emberek szemében feszültség és nyugtalanság vibrált. Az én ablakaim alatt pedig nem régebben, mint elõzõ nap, két holttest hevert a hóban egy fél napig. Az egyik szürke köpenyben, a másik fekete zubbonyban, de mindketten csizma nélkül. A nép pedig hol félrehúzódott, hol kis csoportokba verõdött, figyelt, asszonyok futkároztak ki hajadonfõtt a belsõ kapuk mögül, az ég felé rázták az öklüket, és azt kiabálták: - Na, várjatok csak! Jönnek, jönnek majd a bolsevikok!
    A két ember, akiket nem tudni miért öltek meg, undorító és szánalmas látványt nyújtott. Úgyhogy végül én is várni kezdtem a bolsevikokat. Azok pedig egyre közelebb és közelebb értek. Fogyott a távolság. Az ágyúk a messzeségben, mintha a föld méhében morogtak volna.
    Tehát...
    Tehát: a lámpa kellemes fényt árasztott, de nyugtalanított is, egyes-egyedül voltam a lakásban, a könyvek szanaszét dobálva (arról volt ugyanis szó, hogy ebben a zûrzavarban esztelen álmot dédelgettem, tudományos fokozatot akartam szerezni), én pedig a kis bõrönd fölé görnyedtem.
    Meg kell önöknek mondanom, az történt, hogy az események behatoltak a lakásomba, a hajamnál fogva kirángattak, elhurcoltak, aztán minden elszállt, mint egy pokoli lázálom. Éppen alkonyatkor jöttem vissza a külvárosból, a munkáskórházból, ahol a nõi sebészet osztályos orvosa voltam, és az ajtónyílásban kellemetlen hivatalos levelet találtam. Még ott az ajtó elõtt feltéptem, elolvastam, ami a lapocskán állt és a lépcsõre ültem.
    A papíron kékes betûkkel a következõ gépelt szöveget olvastam:
    "Az alábbiak szerint utasítom..."
    Röviden, oroszra fordítva:
    "Elrendelem, hogy a kézhezvételtõl számított két órán belül jelentkezzék az egészségügyi parancsnokságon szakszolgálatra való beosztása céljából..."
    Tehát, adva van ez a ragyogó hadsereg, amely holttesteket hagy az utcán, Petljura apánk, a pogromok, s mindehhez én vöröskereszttel a karomon e díszes kompániában... Még egy pillanatig a lépcsõn töprengtem. Felpattantam, mintha rugó lökött volna fel, bementem a lakásba, és ekkor jelent meg a színen a kis bõrönd. Gyorsan megérett bennem az elhatározás. Ki a lakásból, egy kevés fehérnemû, és gyerünk a külvárosba felcser barátomhoz, egy melankolikus alkatú és nyíltan bolsevista beállítottságú emberhez. Nála fogok ülni, amíg ki nem verik Petljurát. És mi lesz, ha egyáltalán nem verik ki? Lehet, hogy ezek a várva várt bolsevikok csak a mesében léteznek? Ágyúk, hol vagytok? Elnémultak. Nem, megint dörögnek...
    Mérgesen kidobtam az inget, bekattintottam a kis bõrönd zárját, zsebre vágtam a browningot és a tartalék tölténytárat, felvettem a vöröskeresztes köpenyt, szomorúan körülnéztem, eloltottam a lámpát, és az alkonyi árnyak között tapogatózva kimentem az elõszobába, fogtam a csuklyámat, és kinyitottam a lépcsõházba vezetõ ajtót.
    Abban a pillanatban két alak lépett be köhögve, rövid lovassági karabéllyal a vállán.
    Az egyik sarkantyús csizmában, a másik sarkantyú nélkül, mindketten kucsmát viseltek, amelyrõl a kék zsinór könnyedén az arcukba lógott.
    Nagyot dobbant a szívem.
    - Maga Jasvin doktor? - kérdezte az elsõ lovas katona.
    - Igen, én - feleltem tompán.
    - Velünk jön - mondta az elsõ.
    - Mit jelentsen ez? - kérdeztem kissé magamhoz térve.
    - Szabotázst, kérem - felelte a katona sarkantyúját pengetve, és vidáman, ravaszkodva nézett rám -, az orvosok nem akarnak bevonulni, amiért is a törvény elõtt felelni fognak.
    Az elõszoba elsötétedett, becsapódott az ajtó, lépcsõ... utca...
    - De hát hová visznek? - kérdeztem, és gyengéden megérintettem nadrágzsebemben a pisztoly hûvös, recés markolatát.
    - Az elsõ lovasezredbe - felelte a sarkantyús.
    - Minek?
    - Hogyhogy minek? - csodálkozott a másik. - Hozzánk fogják beosztani orvosnak.
    - Ki az ezred parancsnoka?
    - Lescsenko ezredes - felelte némi büszkeséggel az elsõ, és sarkantyúja ritmusa csengett a bal oldalamon.
    "Ostoba vagyok - gondoltam -, a kis bõrönd fölött ábrándoztam. Holmi alsónadrágok miatt... Hát mibe került volna öt perccel korábban indulni..."
    Mire a villához értünk, már feketén borult a város fölé a fagyos égbolt, és a csillagok is megjelentek rajta. A jégvirágos ablakok villanyfényben ragyogtak.
    Nagy sarkantyúpengetés közepette egy poros, üres szobába vezettek, amelyet opálszínû törött törött tulipánból kilógó erõs villanykörte világított meg vakítóan: a sarokból géppuska orra meredt elõ, mellette, ahol egy drága gobelin csüngött foszlányokban, vörös csíkok vonták magukra a figyelmet.
    "De hisz ez vér" - gondoltam, és a szívem kellemetlenül összeszorult.
    - Ezredes úr - mondta halkan a sarkantyús -, elõállítottuk az orvost.
    - Zsidó? - hangzott fel valahonnan egy száraz, rekedt hang.
    A pásztorlányokat ábrázoló gobelinnel kárpitozott ajtó hangtalanul feltárult, és gyors léptekkel bejött egy ember.
    Díszes köpenyt és sarkantyús csizmát viselt. Ezüst veretes kaukázusi övét szorosra húzta, és a szintén kaukázusi kard szikrákat szórt a derekán a villanyfényben. Bárányprém kucsmájának málnaszínû tetején arany sujtás futott keresztbe. Kancsal szeme gonoszul, betegesen, furcsán tekintett a világba, s mintha kis fekete labdák ugráltak volna benne. Arcát himlõhelyek borították, fekete nyírott bajusza pedig idegesen rángatózott.
    - Nem, nem zsidó - felelte a lovas katona.
    Akkor a férfi hozzám ugrott, és a szemembe nézett.
    - Maga nem zsidó ugyan - szólalt meg erõs ukrán akcentussal, hibás orosz-ukrán keveréknyelven -, de nem jobb náluk.
    - Amint vége a harcnak, átadom a hadbíróságnak. Agyon fogják lõni szabotázs miatt. Állandóan õrizni! - parancsolta a lovas katonának. - És adjanak lovat a doktor alá.
    Álltam, hallgattam, és feltehetõen sápadt voltam.
    Aztán újra minden összefolyt, mint egy ködös álom. Valaki siránkozva megszólalt a sarokban. - Kegyelmezzen, ezredes úr...
    Homályosan egy reszketõ szakállt és rongyos katonaköpenyt láttam. Körülötte lovas katonák arca.
    - A dezertõr? - kérdezte éneklõ hanggal az ismerõs rekedt hang. - Ej, te mocsok, te mocsok.
    Láttam, hogy az ezredes rángatózó szájjal elõrántott a tokjából egy kecses, fekete pisztolyt, és az agyával az összetört ember arcába sújtott. Az megtántorodott, majdnem megfulladt a saját vérétõl, és térdre esett. A szemébõl patakokban ömlött a könny...
    Aztán eltûnt a behavazott város, a kõvé dermedt, fekete, titokzatos Dnyeper partján ott húzódott a fákkal szegélyezett út, amelyen az elsõ lovasezred kígyózott.
    A karaván végén néha meg-megzökkentek a kétkerekû szekerek. A fekete pikák ringatóztak, hegyesen meredeztek a dérlepte csuklyás köpenyek. Hideg nyeregben lovagoltam. Néha megmozgattam a csizmámban kínosan sajgó lábujjaimat, a csuklya nyílásán keresztül lélegeztem, amelynek szegélyére bolyhokban rakódott le a zúzmara, éreztem, hogy a nyeregkápához kötözött kis bõröndöm nyomja a bal combomat. Elmaradhatatlan kísérõm némán lovagolt mellettem. Minden megfagyott bennem, mint ahogy a lábam is megfagyott. Olykor az égre emeltem a tekintetemet, a hatalmas csillagokat néztem, fülemben állandóan ott csengett, s csak néha csendesedett el a dezertõr üvöltése. Lescsenko ezredes megparancsolta, hogy puskavesszõvel verjék, s a szerencsétlent ott ütlegelték a villában.
    A fekete messzeség most hallgatott, és én fojtogató szomorúsággal gondoltam, hogy a bolsevikokat valószínûleg visszaverték. A sorsom kilátástalan volt. Mentünk elõre Szlobodka felé, ott kellett állást foglalnunk, és a Dnyeper-hidat védenünk. Ha a harc elcsendesedik, és nem lesz rám közvetlenül szükségük, Lescsenko ezredes intézkedni ítélkezni fog felettem. Erre a gondolatra megdermedtem, és mélabúsan a csillagokat fürkésztem. Nem volt nehéz kitalálni, milyen ítélet vár rám, amiért nem jelentkeztem két órán belül ebben a rettenetes idõben. A diplomás ember különös sorsa...
    Úgy két óra múlva újra megváltozott minden, mint a kaleidoszkópban. Eltûnt a fekete út. Fehér, vakolt falú szobában találtam magam. Az asztalon lámpa állt, mellette egy darab kenyér és egy felforgatott orvosi táska hevert. Felengedett a lábam, felmelegedtem, mert a kis vaskályhában vörös lángok táncoltak. Idõnként lovas katonák jöttek hozzám, és én kezeltem õket. Rendszerint fagyásra panaszkodtak. Levették a csizmájukat, letekerték a kapcájukat, és a tûz mellett kornyadoztak. A szobában savanykás izzadtság-, mahorka- és jódszag terjengett. Idõnként egyedül maradtam. A kísérõm magamra hagyott. "Meg kell szökni" - néha megnyitottam az ajtót, kikukucskáltam, és az olvadó sztearingyertya fényében lépcsõt, arcokat és puskákat láttam. Az egész ház tele volt emberekkel, nehéz lett volna megszökni. Én az ezredtörzs központjában voltam. Az ajtóból visszamentem az asztalhoz, kimerülten leroskadtam, kezemre hajtottam a fejemet, és figyeltem. Az órán követtem, hogy lentrõl, a padló alól, minden ötödik percben üvöltés tör fel. Pontosan tudtam, mi történik. Odalent valakit puskavesszõvel vernek. Az üvöltés néha dörgõ oroszlánbõgéshez hasonlított, néha lágy könyörgéssé és panasszá halkult, mintha valaki meghitten beszélgetett volna a barátjával, néha pedig hirtelen megszakadt, mintha késsel vágták volna el.
    - Miért kínozzák õket, - kérdeztem az egyik petljuristától, aki reszketve nyújtotta kezét a tûz felé. Meztelen lába egy zsámolyon nyugodott, én pedig fehér kenõcscsel kentem be megkékült nagyujján a felmaródott fekélyt.
    Azt felelte: - Lelepleztek egy szervezkedést Szlobodkán. Kommunisták és zsidók. Az ezredes vallatja õket.
    Elhallgattam. Amikor elment, a fejem köré csavartam a csuklyámat, így tompábban hallottam. Körülbelül negyedórát töltöttem el így, és a kábulatból, amelyben állandóan az aranyzsinóros sapkával keretezett ragyás arc merült fel csukott szemeim elõtt, kísérõm hangja riasztott fel.
    - Az ezredes úr hivatja.
    Felemelkedtem, csodálkozó pillantásától kísérve letekertem fejemrõl a csuklyát, és követtem a lovas katonát. Lementünk a lépcsõn, és egy fehér szobába kerültem. A lámpafényben pillantottam meg Lescsenko ezredest.
    Derékig meztelen volt, egy zsámolyon ült összezsugorodva, és összevérezett gézt szorított a melléhez. A mellette álló legény sarkantyúit összeütögetve fejvesztetten toporgott.
    - Gazember - mormolta az ezredes, azután hozzám fordult: - Na, doktor úr, kötözzön be. Te meg, legény, menj ki - parancsolta, és a katona nagy zajt csapva távozott.
    A házban csönd volt. És ebben a pillanatban megremegett az ablaküveg. Az ezredes a sötét ablakra sandított, én is. "Ágyúk" - gondoltam, görcsösen sóhajtottam, és megkérdeztem:
    - Mitõl sebesült meg?
    - Zsebkéstõl - felelte az ezredes komoran.
    - Ki a tettes?
    - Nem tartozik magára - felelte hideg és dühös megvetéssel, és hozzátette: - Ó, doktor úr, rossz véget fog érni.
    Hirtelen megvilágosodott elõttem: "Valaki nem bírta ki a kínzásait, rávetette magát, és megsebesítette. Csak így történhetett."
    - Vegye le a gézt - mondtam a melléhez hajolva, amelyet fekete szõrzet borított.
    De mielõtt még elvehette volna a véres csomót, az ajtó mögül dobogás, lárma hallatszott, és egy durva hang felkiáltott: - Állj meg, állj meg, hé pokolfajzat, hová mész?...
    Kitárult az ajtó, és egy zilált nõ rontott be. Az arca száraz volt, és úgy láttam, szinte vidám. Csak utána, sok idõ múltán értettem meg, hogy a végletes õrjöngés nagyon különös formákat ölthet. Egy szürke kéz el akarta kapni az asszonyt a kendõjénél fogva, de nem érte el.
    - Menj ki, legény, menj ki - parancsolta az ezredes, és a kéz eltûnt.
    Az asszony a félmeztelen ezredesre szegezte tekintetét, és száraz, könnytelen hangon megkérdezte: - Miért lõtték agyon a férjemet?
    - Amiért kellett, azért lõttük agyon - felelte az ezredes, és szenvedõen elfintorította az arcát. A gézcsomó egyre pirosabb lett az ujjai alatt.
    Az asszony úgy mosolyodott el, hogy nem tudtam levenni arcáról a tekintetemet. Soha nem láttam mégy ilyen szemet.
    Végül felém fordult, és azt mondta:
    - Á, maga orvos!...
    A karomon levõ vöröskeresztre mutatott, és megcsóválta a fejét.
    - Ajjaj - folytatta, és a szeme szikrázott -, ajjaj. Micsoda gazember maga... egyetemen tanult, és ezzel a bitanggal tart... Az õ oldalukon csinál kötözéseket?! Ez addig veri egy ember arcát, amíg az meg nem õrül... Maga pedig bekötözi?...
    Minden elhomályosult a szemem elõtt, sõt émelyegni kezdtem, megsejtettem, hogy most kezdõdnek szerencsétlen orvosi pályafutásom legszörnyûbb és legkülönösebb eseményei.
    - Nekem mondja? - kérdeztem, és éreztem, hogy remegek. - Nekem?... Hát tudja maga...
    De az asszony nem akart meghallgatni, az ezredeshez fordult, és arcul köpte. Az felugrott, és felkiáltott.
    - Legények!
    Amikor berontottak, dühösen azt mondta: - Huszonötöt húzzatok rá.
    Az asszony semmit sem szólt, a karjánál fogva kivonszolták, az ezredes pedig becsukta az ajtót, beakasztotta a kampót, aztán a zsámolyra ereszkedett, és félredobta a gézcsomót. A kis szúrt sebbõl szivárgott a vér. Az ezredes letörölte a köpést, amely fennakadt a bajusza jobb oldalán.
    - Egy asszonyra? - kérdeztem teljesen idegen hangon.
    Harag lobbant a szemében.
    - Áhá, áhá - mondta és fenyegetõen nézett rám. - Most látom, hogy miféle orvost adtak nekem...

    Az egyik golyót minden bizonnyal a szájába eresztettem, mert emlékszem rá, hogy megingott a zsámolyon, és a szájából folyt a vér, aztán véraláfutásos csíkok jelentek meg a mellén, és a hasán, majd kihunyt a tekintete, és feketébõl tejszínûre váltott; azután a földre rogyott. Amikor lõttem, úgy emlékszem, féltem, hogy rosszul számolok, és kieresztettem az utolsó, a hetedig golyót is. "Ez lett volna az enyém..." - gondoltam, miközben kellemes illatú füstöt árasztott a browning.
    Alighogy megreccsent az ajtó, lábammal ütve ki az üveget, kiugrottam az ablakon. A sors kegyes volt hozzám, egy néptelen udvarra ugrottam, és a farakások mellett kirohantam a sötét utcára. Bizonyosan elfogtak volna, de véletlenül egy, két  egymáshoz egészen közel emelkedõ fal közti nyíláshoz szaladtam, néhány órán keresztül ebben a mélyedésben üldögéltem, törött téglákon, mint egy barlangban. A lovasok mellettem vágtattak el, ezt hallottam. A kis utca a Dnyeperhez vezetett, és az üldözõk sokáig kutattak a parton, engem kerestek. A hasadékból egy csillagot láttam, s valamiért úgy gondolom, hogy a Mars. Azután mintha szétrobbant volna. Pedig az elsõ lövedék robbant fel, és eltakarta a csillagot. És aztán Szlobodkán egész éjjel dörgött, lõttek, én pedig a téglaüregben ültem, hallgattam, a tudományos fokozatra gondoltam, és arra, hogy vajon meghalt-e az a nõ a puskavesszõk alatt. Amikor minden elcsendesedett, még alig derengett, kimásztam a mélyedésbõl, nem tudtam tovább elviselni a gyötrelmeket - megfagyott a lábam. Szlobodka kihalt volt, sehol egy hang, a csillagok elhalványultak. És amikor a hídhoz értem, mintha sohasem létezett volna sem Lescsenko ezredes, sem a lovasezred... Csak a trágya maradt az összetaposott országúton...
    Egymagamban tettem meg az egész utat Kijevig, és csak akkor mentem be a városba, amikor teljesen megvirradt. Furcsa járõr fogadott, valamiféle fülvédõs sapkában.
    Megállítottak, s az irataimat kérték.
    Elmondtam, hogy orvos vagyok. A petljuristák elõl menekülök. Hol vannak? Mire azt felelték:
    - Éjjel elvonultak. Kijevben forradalmi bizottság van. - Az egyik katona a szemembe nézett, azután részvevõen legyintett, és azt mondta: - Menjen haza, doktor.
    És én elindultam.

    Rövid hallgatás után kérdeztem meg Jasvint: - És meghalt? Megölte vagy csak megsebesítette?
    - Ó, nyugodt lehet - felelte különös mosolyával Jasvin. - Megöltem. Biztosan tudom, hiszen sebész vagyok.

PAPP MÁRIA FORDÍTÁSA