NEMES LÁSZLÓ

Forgácsok

(Mondjam, írjam nagyképûen azt, hogy a történelem forgácsai? Vagy életünk, életem forgácsai? Hiszen miféle apróságokból vagy világrengetõ eseményekbõl áll össze a történelem? És mi a fontos? Kinek, mikor? Ha odakozmásodik a fazékban az utolsó ételmaradék? Ha elveszíti Ausztria a königgrätzi csatát? Kinek fontos? Mikor? Miért? Nyolc évtized abban a huzatos, viharos, napsütéses, gyönyörû, iszonyatos, boldog, gyilkos, felvilágosult, gyalázatos elmúlt évszázadban. Csak néhány forgács, amint éppen eszembe jut.)
    A hõsök. Emlékszem még gyerekkoromból az elsõ világháború hõseire. Huszonéves vagy harmincas féllábú, félkarú, vak, kerekes zsámolyon csak felsõtestüket toló koldusokra, mellükön fityegõ érmekre - ejtsünk valami aprópénzt a koszlott katonasipkába! Hõs apáink, hõs fiaink.
    Emlékszem arra a karcsú, elegáns katonatisztre, fél szemén fekete kötés, mellén több sor kitüntetés - "a háború egyik legszebben dekorált hõse" - mutatott rá valami ünnepségen vagy színházban meghatottan anyám; úgy hallottam, alig húsz év múltán kevésbé meghatott suhancok lõtték a Dunába.
    Szegrõl-végrõl valami rokonom volt M., ugyancsak kitüntetettje az elsõ világháborúnak. Élete elsõ rohama, véres kézitusa egy erdõ szélén a galíciai fronton. Orosz ellentámadás. Visszavonulást fújnak. M. annyira megrémült, hogy mozdulni se mert, csak kapaszkodott az egyik fa törzsébe. Futni egyébként úgyse tudott volna, tele volt a nadrágja. Magyarán beszart. Hamarosan fordult a hadiszerencse, csapataink újra elõnyomultak, és lám, M., a hõs baka ott a helyén, kezében a puskája a feltûzött szuronnyal. Lám, mindenki csak futott, menekült, bezzeg õ kitartott, õ ott állt fegyveresen a vártán - nosza, kitüntetést neki!
    A következõ történet már második világháborús, én csak hallottam valakitõl. B. banktisztviselõ volt, afféle középvezetõ valamelyik pénzintézetünkben, elhízott, kényelemszeretõ ember, arra se hajlandó, hogy feleségével kirándulni menjen a budai hegyekbe. Mindennek mondható, csak katonásnak nem. És mégis az egyik legnagyobb háborús kitüntetés tulajdonosa.
    Mint érettségizett fiatalember, az akkori törvények szerint karpaszományos önkéntes került ki az ukrán frontra. Otthon a család elkényeztetett, elpuhult egyetlen fia volt, a seregben sem tûnt ki kemény harciasságával, hibába a karpaszomány, tizedességnél se vitte tovább. Otthonról küldözgettek neki pénzt, ha lehetett, csomagot is, egy alkalommal jócskán beevett a már kissé állott hazaiból - és bizony alaposan elcsapta a hasát. Futott a latrinára, ám a szag megütötte kényes orrát, a látvány se volt kedvére való. És egyszerre csak megpillantott a közelben egy takaros, magányos kis építményt: az ezredes kizárólagos használatára készült illemhelyet. A hirtelen ötlet és a szükség diktálta gyorsasággal besurrant a tiszta helyiségbe. Ám alig helyezte kényelembe magát, valaki felrántotta az ajtót. Maga az ezredes állt elõtte (a sors és a belek útjai kifürkészhetetlenek!), dühtõl pipacsvörös arccal. - Maga... példátlan pimaszság! Hogy merészeli? Lecsukatom! A neve?
    Félig felrántott nadrággal állt elõtte vigyázzban B., úgy mondta a nevét. Az ezredes pedig - precíz katonatiszt - a noteszába írta bele. És mit tesz a már említetten forgandó sors? Egy óra múlva váratlan légitámadás, az ezredes életét veszíti. Segédtisztje a zsebében talált noteszát lapozza, benne a bejegyzés: "B. karpaszományos tizedes, példátlan vakmerõség! Elintézni!" És a derék segédtiszt, mintegy a parancsnok utolsó kívánságát teljesítendõ, B.-t "példátlan vakmerõségéért" magas kitüntetésre terjeszti fel.
    Persze tudom, más a hõsiesség, az az igazi - eszmék, hitek, elvek, honszeretet... Láttam, szerte a világban - Párizstól Moszkváig, Sydneytõl El Alameinig - hõsi emlékmûveket. Katonasírok ezreit, névvel, névtelenül. A kegyelet hervadó koszorúival. Mindet megáldották valamikor. Itt is, ott is. Te harcolsz az igazi ügyért. Csak te. Az igaz eszméért, az igaz hitért, a becsületért. Csak te. Nem az a másik, akit meg kell ölnöd a hitedért, különben õ fog megölni téged, a tieidet, az õ tévhitéért. Aztán, idõvel, lehajtott fõvel, de büszkén koszorúzzuk: ezt is, azt is. Ismeretlen hõs, ismeretlen katona, ismeretlen balek.
    (Az elmúlt évtizedekben - a hidegháborús korszakban - néha arra gondoltam: az ismeretlen kémnek kellene inkább emlékmûvet állítani. Korunk igazi hõse õ. Amit az egyik oldalon kitaláltak, azt rögtön kikémlelte, rögtön ellopta a másik. Régen kirobbant volna a harmadik világháború, ha nem mûködik ez a kiegyenlítõ szerkezet.)
    Bizony, bizony, nagy úr a hit, az eszme a parancs, az igazság - de kié? És - mint tapasztaltuk - nagy úr a szükség, háborúban is, világtörténelmi pillanatokban is. Abból a csaknem félmillió katonából ott, a königgrätzi csatatéren, hányan érezték vajon nagyobb szükségét annak, hogy futás, döfés, lövés, rémület, halál helyett letolhassák végre gatyájukat, mint annak, hogy a Habsburgok vagy a Hohenzollernek legyenek-e Közép-Európa vagy akár egész Európa urai? Hát még annak a szükségét, hogy hazamehessenek végre rendbe hozni azt a kis házat Tirolban, vagy megmûvelni azt a kis földet Brandenburgban. És minek érezték éppen akkor szükségét annak az észak-csehországi kisvárosnak lakosai, akiknek otthonát, Hradec Královét a Habsburgok és Hohenzollernek világában úgy mondták: Königgrätz?
    Emlékszem, volt a nagyszüleimnek egy szép nagy ollójuk, gyerekkoromban színes papírokat vagdostam vele. Az olló felsõ két szára közt a Habsburg Ferenc József és a Hohenzollern Vilmos császár egymáshoz hajló feje volt. Alig tíz évvel korábban, talán negyvennyolc évvel Königgrätz után vehette a történelemrõl édeskeveset tudó, ám lelkes honleányi nagyanyám, amikor oly "mindent meggondoltan és mindent megfontoltan" borult össze - mint az ollóban is - a két uralkodó, hogy aztán röpke négy év után dicstelenül tûnjön el mind a Habsburg-, mind a Hohenzollern-világ.
    Emlékszem arra is (körülbelül ugyanabban az idõben lehetett, amikor a színes papírokat vagdostam azzal a császári-királyi fejes ollóval), hogy vendégek jöttek hozzánk, s az egyikük - bizonyos Gutmann bácsi, fogalmam sincs, hogy ki volt, mi volt, csak a nevét nem felejtettem el - egy felfújható léggömböt hozott nekem. Voltak ilyen-olyan játékaim, drágábbak is, volt már léggömböm azelõtt is, zsinórra kötve magasra röppenõ, könnyen elszálló - de ezt nekem kellett felfújnom, spárgával bekötnöm, és nem szállt el, csak úgy szálldogált, lebegett emberközelben, gyerekközelben, vissza a kezemre, lágyan, könnyedén; kezes jószág volt, magam fújtam fel magamnak - talán az alkotás örömének parányi morzsáját éreztem meg?
    A miniszterelnök, Gömbös Gyula temetése. A parlament elõl indul a menet. Cserkészcsapatunkat is kivezényelték; a tér másik oldalán, a földmûvelési minisztérium árkádjai alatt várakozunk. De elõttünk, kora hajnal óta, ott vártak sorukra a lovas tüzérek - ágyútalpon viszik a koporsót. És az érdemrendek, kitüntetések tömkelegét. Ahogy hõshöz illik. Mi meg csak állunk, hogy majd sorra kerülünk, állunk, szédülünk. Bokáig a tüzérlovak ott maradt nyomaiban.
    Manapság - hatvan év múltán - megint sok szó esik róla. nagy politikus, nagy hazafi volt-e, vagy csupán a fasizmus hazai szálláscsinálója? Én, ha arra a napra gondolok, csak a lócitrom szagára emlékszem.
    1956 õszén, szeptember közepétõl, egy hónapig Bulgáriában voltam a feleségemmel, a bolgár kulturális minisztérium balcsiki üdülõjében. Tranzisztoros rádiónk még nem volt, ott csak bolgár nyelvû - néha talán török - rádió szólt, magyar vagy számunkra érthetõ más nyelvû újságokat se kaptunk, teljes tudatlanságban, szinte a világtól elszakítva, légüres térben éltünk. A hazaindulásunk elõtti órákban, Szófiában találkoztunk az aznap érkezett magyar gazdasági küldöttség egyik tagjával. Mit szóltok az otthoni eseményekhez? - kérdezte. Mi értetlenül bámultunk rá. Õ meg szinte öntötte ránk a hónap otthoni, felgyorsult eseményeit. Hogyan, ti azt se tudjátok, hogy Rajkot újratemették? Meg a többieket? Hogy mit írt Háy Gyula a begyepesedett funkcionáriusokról? És Tardos Tibor és Novobáczky Sándor és a többiek? Hogy napról napra erõsödik a forradalmi hangulat?...
    Alig vártuk, hogy otthon legyünk. Elviselhetetlenül hosszúnak tetszett a várakozás néhány órája, elviselhetetlenül hosszúnak repülõút. Végre Ferihegy. Vámvizsgálat, rohanás az autóbuszhoz. Kivel beszéljünk majd elõször? A buszban elõttünk egy házaspár ül. A férfi - szavaiból ítélve külkereskedõ - most érkezett külföldrõl. A feleség beszámol, magyaráz. "Te nem is tudod, mi minden történt idehaza, amióta nem voltál itt..." Mi elõrehajolunk, szinte kiesünk a fülünkbõl az izgatott hallgatástól. "Elõször is - folytatja az asszony -, a hálószobában átrakattam a kályhát..."
    Történelem! Forradalmak, megtorlások, börtönök, halálok. Kitüntetések, temetések. Hõsök? Áldozatok? Balekok? József Attilával mondva: szaporodik fogunkban az idegen anyag.
    Aztán már az is fogy. Mobil-korszak, informatika. Az a kályha talán még melegít, de valószínûbb, hogy modernebb fûtésre tértek át. Ha élnek még egyáltalán.
    De azt a semminél is semmibb súlyt, amint a felfújt léggömb a tenyeremre visszaszáll, lágyan, simogatón, azt most is érzem még. Azt az örömöt, amely igazán talán soha meg sem indokolható.
 
 
 

ESNAGY JÓZSEF

Felelj

Elvegyülnél-e sárral, piszokkal,
fekáliával, szennyes hulladékkal,
mely elnyelné erõd, tiszta elméd,
fejedet bárhogy is emelnéd?

Kibontanád-e, mint virágszirmot
idõnap elõtt, ha kell, néma sírod,
hazádért, amelyet kedvesednél,
s magadnál is jobban szerettél?

S odaadnád-e meggyötört tested,
néhány fillérért szennyezetlen lelked,
hogy valami égi semmiséget
kapj érte; örök üdvösséget?

Felelj, mert felelni nem akármi!
Nem tudsz igaztalan istent imádni.
Nem tudod jól szeretni, ha sorsod
Úgy szabja rád, mint koldusrongyot!
 

Az es/es

Az esperes úr prédikál,
imádkozik:
az igazsághoz való kánonjogát
hirdeti, miközben
azon gondolkodik:
mi a fene, hogy
nem ereszkedik
szószéke elõtt térdre
egytõl-egyig ez a
megrontott nép?
Bár - meg kell hagynia - a hazát
még ma is
ez az otromba tömeg
tartja fönn,
mely nem átallja tudni, hogy:
Nincsenek szentek a földön,
csak papok,
csak papok.
 

Feltámasztom fiatal arcodat

A formának eleget téve szeretlek:
alábukom, felmerülök,
fuldoklom a lampionfényû
kisvárosi éjszakában.
Kõvé változva pörgetem
napfényes álmaimat.
Apró kaviccsá török.
Az irdatlan homályban
átvedlek homokká,
amely halottaim koporsóján
kopog. Karjaimra támaszkodva
Rád emlékezem, mert kreatívabb
az emlékezet, mint a valóság.
Feltámasztom fiatal arcodat.
A szeretet görnyedt derekát
kiegyenesítem. - -
Feszülõ testedet
tekintetemmel ringatom,
amint aláhullsz,
mint folyó árterében álldogáló
szomorú fûz.
 

Tapsolsz és örülsz

Versírás közben
a szavakkal összenõsz;
bárgyún és mulyán
nézel magad elé,
tapsolsz és örülsz,
amikor átverve látod
szürke mindennapjaidat, s úgy érzed,
mindent átírsz, átfestesz,
körülírsz angyalszárnyakkal
repülve a megtisztulás felé,
pedig csak a valóság
sötét rejtekében vergõdsz
kétezer-kettõben
versírás közben
egy felhõtlen délután.
 
 

BISTEY ANDRÁS

Jelentéktelen fontos dolgok

Ahogy öregszem, egyre gyakrabban érzem, hogy a világ dolgai nem fontosak. Ez így nem egészen pontos, nem hiszem, hogy egyáltalán nincsenek fontos dolgok, inkább azt mondom, hogy sokkal kevesebb dolog fontos, mint gondoljuk. Ez sem egészen így van persze, valahogy másképpen kellene elmondanom. Talán úgy, hogy nagyon sok dologról, amit valamikor életbevágóan fontosnak hittem, utólag, néha elég rövid idõ alatt kiderült, hogy nem volt az. Ha pedig az ember elég hoszszú ideje él, és sok ilyen élménye gyûlik össze, elkezd gyanakodni, hogy vajon amit ma fontosnak gondolok, vagy amit mások annak hisznek, nem lesz-e nevetségesen jelentéktelen apróság egy hónap, egy év, esetleg egy évtized múlva.
    A katonatisztek fiatalon mennek nyugállományba, magam is elég régóta megváltam a seregtõl. Azóta van idõm ilyesmin tûnõdni, azelõtt ehhez hasonló gondolatok nemigen jutottak eszembe. Valamikor a hatvanas évek elején telkeket osztogattak itt a repülõtér környékén, és biztonsági okokból fõleg katonatisztek meg pártmunkások kaptak belõlük. Akkor én is bejelentkeztem kétszáz négyszögölre. Amíg dolgoztam, többnyire az apósom mûvelte, mert én csak ritkán értem rá, azután én magam láttam neki. Tavasztól õszig mostanában ott töltöm a napjaimat.
    A feleségem az elején mondogatta ugyan, hogy valami munkát kellene keresnem, hiszen még fiatal vagyok, mások ilyenkor, az ötvenes éveik közepén érnek el a pályájuk csúcsára, de hát mihez kezdhettem volna? Nem értek semmihez a katonaságon kívül? Mondjuk portás vagy éjjeliõr lehettem volna, néhány kollégám az is lett, de nekem az nem tetszett. Nem azért, mintha olyan nagyon büszke lettem volna a rangomra. Nem csináltam karriert, az biztos. Az õrnagyi rendfokozatot is csak közvetlenül a nyugállomány elõtt kaptam meg, de már korábban számot vetettem azzal, hogy nem leszek nagyfõnök, attól kezdve nem is bántott a dolog. Az is valami, ha az ember elégedetten éli le az életét. Persze lehet, hogy azt gondolják, savanyú a szõlõ, de az sem fontos, gondoljanak, amit akarnak.
    Volt egy kollégám, egyszerre kerültünk nyugállományba, ez akkor volt, amikor a számítógépek még nem terjedtek el ennyire, és a helyi újság szerkesztõségébõl úgy kellett lehordani a kéziratokat autóval a két kilométerrel arrébb levõ nyomdába. No, ez a kollégám a nyugdíjazás után kézirathordó lett, délutántól éjszakáig ötször-hatszor ment át  a  papírokkal a nyomdába. Egyszer összefutottunk, amikor éppen visszaérkezett, és a kapu elõtt beszélgettünk vagy tizenöt-húsz percet, amíg le nem rohant a lépcsõn valami kis nyikhaj szerkesztõféle, és a kollégámat úgy lebaszta a késésért, hogy isten bizony, ha nekem mond olyanokat, akkora fülest kapott volna, hogy visszarepül az emeletre. A kollégám meg csak hebegett-habogott, még bocsánatot is kért, komolyan mondom, az én pofám égett a szégyentõl. Nem teszem ki magam ilyesminek, inkább összehúzzuk magunkat egy kicsit. A gyerekek már kirepültek, azelõtt sem éltünk valami fényesen, most sem nélkülözünk, akkor meg minek törjem magam?
    A kertben szeretek szöszmötölni, és haszna is van, megterem egy kis gyümölcs, bab, krumpli, zöldség. Ebbe azután a feleségem is belenyugodott, látta, hogy a munka mellett nem tudnék annyit foglalkozni a telekkel, a keresetembõl meg tán nem is telne mindenre, amit a kert ad. Õ azonban nem nagyon szereti a kerti munkát, azt mondja, irtózik a bogaraktól, méh, darázs halálra ijeszti, a szúnyogcsípés helye is úgy felhólyagzik a bõrén, mint egy húszforintos. Egyszer kapáltunk alkonyat felé, õ már mondogatta, hogy menjünk haza, mert nagyon csípik a szúnyogok, de én még szerettem volna befejezni azt a darabot, és csak otthon vettem észre, hogy egyetlen összefüggõ hólyag lett a háta szegénynek, úgy megmarták a szúnyogok a könnyû blúzon keresztül. Estére kirázta a hideg, már azt hittem, valami komoly baja lesz, de reggelre jobban lett. Késõbb megkérdeztem egy orvos ismerõsömet, hogy a rosszulléte lehetett-e a sok szúnyogcsípéstõl, és az orvos bólogatott, hogy lehetett bizony.
    Ezért azután többnyire egyedül vagyok a kertben. Van egy zsebrádióm, de ritkán kapcsolom be, legtöbbször csak gondolkozom. Azt is így, a kerti munka közben spekuláltam ki, hogy nem nagyon tudhatjuk, mi lesz holnap vagy jövõre fontos abból, amit ma annak gondolunk. A seregben, ugye, parancsokat kap az ember, amit teljesíteni kell, és ha valami közbejön, és nem sikerül, vagy nem egészen úgy, ahogy kellett volna, akkor idegeskedhetsz, hogy na, most ebbõl mi lesz. Esetleg még jól le is cseszik az embert, és akkor azt gondolod, hogy nincs ennél fontosabb dolog, éjjel nem alszol, ideges vagy, de néha elég néhány nap, és már magad sem nagyon emlékszel arra, amit akkor olyan fontosnak tartottál, hogy legszívesebben világgá mentél volna, ha nem tudtad elintézni.
    Persze mondhatják, hogy beszélek a levegõbe, de fogalmuk sincs, hogy mire gondolok. Egy katona nagyjából sejtheti, de aki civilként élte le az életét, az nem tudja, hogy milyen dolgok fordulhatnak elõ a seregben.
    1968 augusztusában a mi egységünket is átdobták Csehszlovákiába. Én akkor fõhadnagy voltam, néhány emberrel egy kis vasútállomásra vezényeltek. Körülbelül ez a néhány hetes állomásparancsnokság volt a karrierem csúcsa, már ha nem a rendfokozatot, hanem a beosztást nézzük.
    Semmi kis állomás volt, három vagy négy sínpárral, már nem is emlékszem pontosan. Az épülete egyemeletes, fölül a fõnöki lakás, lent egy kis forgalmi iroda, váróterem meg még egy kis helyiség, ahová mi költöztünk be, semmi több. Még budi sem volt benne, legalábbis a földszinten nem volt, akire rájött a szükség, egy kis bódéban könnyíthetett magán vagy húsz méterre az állomásépülettõl.
    A falu egy kicsit messzebb volt, de azért nem kilométerekre, ritkán épült házak és hosszan elnyúló kertek között vezetett oda az út. A lakosság zöme magyar volt, vagy legalábbis tudott magyarul. Nem csoda, huszonöt-harminc kilométerre voltunk a Dunától, vagy még annyira sem. Elõször egy kicsit bizalmatlanok voltak a falusiak, de parancsba volt adva, hogy jól kell bánni a lakossággal, kerülni kell minden összetûzést, azután hogy látták, nem bántunk senkit, lassan fölengedtek.
    Nem akarom fölöslegesen szaporítani a szót, de ezt még elmondom, csak hogy látszódjon, milyen viszonyban voltunk az emberekkel.
    Az egyik délelõtt egy öregember ballagott ki az állomásra, lehet, hogy nem is volt olyan nagyon öreg, de hát akkor én még az ötvenéveset is õsöregnek láttam. Furcsa volt nekem a viselete is, fõleg a nadrágja. A térde alatt összegombolt szárú buggyos nadrágot viselt, ez még jobban kiemelte a harisnyába bujtatott pipaszár lábait. Az egész ember sovány volt, aligha több ötven kilónál. De amikor megszólalt, az még furcsább volt.
    - Fõhadnagy úr! - mondta határozott hangon, olyan ember módján, aki parancsoláshoz szokott. - Mondja meg nekem tiszti becsületszavára, ha csak nem hadititok, hogy maguk itt maradnak-e, vagy hazamennek?
    No, jól föladta nekem a leckét! Az elsõ pillanatban nem is nagyon értettem, hogy mit akar, olyan furcsa volt a beszéde. Nekem egész katonai pályafutásom alatt rajta kívül senki nem mondta, hogy tiszti becsületszavamat adjam valamire. Persze ismertem ezt a régi világból itt maradt emberfajtát, a falunkban is élt egy-kettõ, de ahogy telt az idõ, egyre ritkábban bukkantak föl körülöttem. Itt nálunk 1968 körül már nemigen lehetett velük találkozni. Az ottani magyarok között, úgy látszik, több volt, vagy jobban ragaszkodtak az ilyenféle öltözködéshez és beszédmódhoz.
    - Hogyhogy itt maradunk-e? - kérdeztem kikerekedett szemmel.
    - Úgy, mint harminckilencben - felelte az öreg, és egy kis türelmetlenség volt a hangjában az értetlenkedésem miatt.
    Akkor leesett a tantusz, de hát mit válaszolhattam volna? Nem tudhattam igazából, ki ez az ember, és mit akar. Lehetett provokátor is, azután ha elkezdek neki fecsegni, majd jól elkapnak, de az is megfordult a fejemben, hogy be akar ugratni valamibe, hogy kiszedjen belõlem ezt-azt, amivel zsarolhat, mit tudom én, olyan világ volt ott akkor, hogy bármi megeshetett az emberrel. Így azután elõvettem a szabványszöveget, hogy mi a csehszlovák dolgozók megsegítésére jöttünk, hogy a lopakodó ellenforradalom nehogy a valóságban is kitörjön, mint nálunk '56-ban, és ha teljesítettük internacionalista kötelességünket, megerõsítettük a dolgozók hatalmát, akkor természetesen hazamegyünk.
    Figyelmesen végighallgatott, azután csendesen tûnõdve megjegyezte:
    - Hát, ha nem maradnak itt, akkor jobb lett volna, ha be se teszik ide a lábukat. Lehet, hogy Dubèekkel jobban kijövünk...
    Én meg elõször mérges lettem, hogy minek néz ez engem, mi vagyok én, ki az atyaúristen, hogy nekem mondja ezeket. Azután elnevettem magam, õ meg egy intéssel otthagyott, és visszaballagott a falu felé. Késõbb érdeklõdtem utána, és a forgalmista, akihez másnap majdnem hozzávágtam egy kézigránátot, elmondta, hogy orvos az öreg, de már nyugdíjban van. A háború elõtt valami magyar szervezetben vezetõféle volt, azután kitelepítették Csehországba, sõt ült is valamennyit, mert nem tudott lakatot tenni a szájára, amikor pedig nagyon kellett volna.
    Most jut eszembe, hogy az álla is furcsa volt, mintha kétfelé akart volna válni, azután mégis meggondolta volna magát. Csak azt nem értettem, hogy borotválta ki onnan a szõrt, mert nagyon szépen simára volt borotválva.
    Említettem az elõbb, hogy másnap majdnem a forgalmistához vágtam egy kézigránátot. Ez a forgalmista is megér néhány szót. Magas, vékony fiatalember volt, akkora ádámcsutkával, mint egy nagyra nõtt dió. Kezdettõl nem volt nekem rokonszenves, nem mondom, hogy utáltam volna, néha még váltottunk is pár szót, de valahogy idegesített az egész ember, akkor is, ha meg se szólalt. Vannak ilyen emberek, ránézel, és rögtön az jut az eszedbe, hogy na, ezt sem az én barátomnak teremtette az Isten. Nem állítom, hogy elsõ látásra meg tudom mondani, mi lakik egy emberben, az is elõfordult, hogy az elsõ benyomás tévesnek bizonyult, és akár jóba is lettem ilyen emberekkel, de ez azért elég ritka eset volt. A forgalmistával kapcsolatban meg az események késõbb éppen hogy az én elõérzetemet igazolták.
    Ha így visszagondolok, nem is tudom, miért volt ellenszenves már az elsõ találkozáskor. Kis idegen akcentussal beszélt magyarul, de hát ezt másoknál is tapasztaltam, és nem zavart. Inkább talán a szeme miatt támadt bennem ellenérzés, mert a szemében mindig valami gúnyos mosolyfélét láttam. A szája ritkán húzódott mosolyra, de a szemében állandóan ott volt egy kis szikra, mintha szavak nélkül gúnyolt volna.
    Mondom, nem szerettem ezt az embert, de nyílt konfliktus sokáig nem robbant ki közöttünk, egészen pontosan addig, amíg egyszer telefonértesítést nem kaptam, hogy egy szovjet katonai szerelvény érkezése várható, és hogy gondoskodjak róla, hogy szabad legyen a pálya.
    Volt ilyen máskor is, nem látszott nagy esetnek, szóltam a forgalmistának, de szerintem akkorra már õ is értesült róla. Nem is mondott semmit, így azután nyugodtan kisétáltam az állomás elõtti elsõ vágányhoz. Tudtam, hogy a vonat még nem látható, egy kis domb mögül kanyarodott elõ a sín nem sokkal az állomás elõtt, inkább csak nézelõdtem, bár igazán nem volt sok látnivaló azon a környéken.
    Arra figyeltem föl, hogy egy mozdony kocsikat kezd tolni a második vágányra, amelyik addig szabad volt. Néztem egy darabig, gondoltam, áttol ott néhány kocsit, azután újra fölszabadul a pálya, de nem, éppen hogy oda tolta egyre másra a vagonokat, de úgy, hogy a többi sínpáron is hagyott belõlük, vagyis szépen lezárta az állomást az érkezõ szerelvény elõtt. Az idõ meg gyorsan telt, féltem, hogy ha befut a vonat, és várakoznia kell az én állomásomon, engem elkapnak, hogy az eget is nagybõgõnek nézem. Úgy éreztem, ez most élet-halál kérdése, olyan fontos, hogy nem is tudom... talán egész életemben nem lesz nála fontosabb. Még az is megfordult a fejemben, hogy a forgalmista nem állítja tilosra a jelzõt, a domb mögül kikanyarodó vonat belerohan a pályán álló vagonokba, akkor pedig az Isten sem ment meg a hadbíróságtól, a forgalmista meg eltûnik akkorra, bottal üthetik a nyomát.
    Mindezt egy pillanat alatt gondoltam végig, és berohantam az irodába.
    - Ember! Mit csinál? - A forgalmista nem válaszolt, csak kérdõen felvonta a szemöldökét. - Az elõbb még szabad volt a pálya, és éppen most zárja le?
    Végre megszólalt.
    - A tolatást be kell fejezni.
    - De pont most? Amikor egy szovjet szerelvény...
    - Majd vár egy kicsit - felelte, és elvigyorodott. Most nemcsak a szeme nevetett, valóságosan nevetésre nyílt a szája.
    - Az a vonat nem várhat!
    - A szovjet hadsereg olyan nagy - mondta gúnyosan -, mit számít, ha egy vonat vár öt-tíz percet?
    - Na idefigyelj, öcsi! - kiáltottam rá. Pedig nem is biztos, hogy fiatalabb volt nálam, olyan egyidõs formák lehetünk. - Én nem állok hadbíróság elé miattad! Azonnal intézkedj, hogy takarítsátok el a vagonokat a szerelvény útjából!
    Rám nézett, és megrázta a fejét.
    - Az nem megy olyan gyorsan, a tolatást be kell fejezni. De ne szarjon be...
    Na, ettõl kattant az agyamban valami. Kihátráltam az ajtóig, és leakasztottam az övemrõl az egyik kézigránátot. Az az igazság, hogy a fiatalabb tisztek között volt, aki igyekezett marcona katonának látszani, és például jól láthatóan kézigránátot hordott magánál, ez olyan divatféle volt, utánoztam én is.
    - Idefigyeljen! - kezdtem halkan, mert ha nagyon ideges vagyok, nem ordítani szoktam, hanem éppen ellenkezõleg, halkan, tagoltan és udvariasan kezdek beszélni. - Maga a helyén marad, és ha öt percen belül nem lesz szabad a pálya, ezt a kézigránátot bevágom az irodába, azt se bánom, ha börtönbe kerülök vagy felakasztanak utána.
    Elkomolyodott, de még mindig ellenkezni próbált velem.
    - Öt perc nem elég, és én fenyegetés mellett különben sem tudok dolgozni...
    - Akkor gyorsan tanuljon meg - válaszoltam, és megnéztem az órámat -, mert már csak négy és fél perc maradt.
    Erre nem válaszolt, csak mondott valamit szlovákul egy mikrofonba, és ahogy fél szemmel õt figyeltem, fél szemmel a pályát, láttam, hogy a mozdony kezdi kitolni a vagonokat a második vágányról. Persze azért nem ment az olyan gyorsan, az idõ meg rohant, már ott kellett volna lennie a vonatnak, amikor a mozdonyvezetõ még mindig a második vágányon szarakodott a vagonokkal.
    Azután vagy öt perccel a jelzett idõpont után fölhangzott a dízelmozdony dudálása a domb mögött, és hamarosan föl is bukkant a vonat a kanyarban. Szerencsére, akkor már üres volt a második vágány, a szerelvény megállás nélkül átroboghatott rajta...
    Gyakran eszembe jut, hogy vajon mi történt volna, ha annak a vonatnak várakoznia kell, vagy belerohan az elébe tolatott vagonokba, esetleg ha dühömben és ijedtemben bevágom a kézigránátot a forgalmi irodába. Mert akkor olyan fontosnak éreztem, hogy szabad legyen a pálya, hogy talán megtettem volna, ha a forgalmista nem érez meg valamit az elszántságomból, és nem kezdi szabaddá tenni az utat.
    Gondolkozni lehet ezeken a dolgokon, hogy milyen fordulatot vett volna az életem ekkor vagy akkor, de senki sem tudhatja. Ez most már csak idõtöltés az egyhangú kerti munka közben.
 
 


 
MAGYAR LÁSZLÓ

Doktor Lofáz

- Doktor Bíró Jánosné.
    - Doktor Forbáth Imre.
    - Doktor Szerencsi Károly.
    - Doktor Lovas Ernõ.
    - No még ilyet! - csapta össze a kezét Bíróné, és a szeméhez illesztette nyakába lógó szemüvegét. - Doktor dömping.
    - És elsöprõ hímtöbbség - jegyezte meg Forbáth. - Nézzék csak: az étterem háromnegyede nõ - biccentett fejével a kanalazni készülõ asztaltársaság felé. - Itt pedig három kan. Ha meg nem sértettem! - hajolt meg Bíróné elõtt, bár még így is magasabbnak látszott mindenkinél.
    - Még nem veszett ki belõlünk a humorérzék! - tiltakozott a loknishajú asszony. - Inkább azon merengek - nézegetett a szomszéd asztalok felé -, hogy ki trombitálta össze a négy doktoranduszt?
    - Ki más, mint a kultúros - vetette oda Szerencsi.
    - Vannak még kultúrosok az üdülõkben? - tamáskodott Lovas.
    - Az ám! Lassan már üdülõk sem maradnak, mindent eladnak a tõkéseknek - szögezte le Forbáth, majd azt ajánlotta, hagyják abba a találgatást. - Táplálkozzunk mi is, mert éhenhalunk.
    - Végre egy okos ötlet! - helyeselt Bíróné és a becsinált levesbe merítette a kanalát.
    Szó ami szó, estebédre járt már az idõ, mindenki megéhezett. Jó étvággyal falták a húsos levest követõ rakott tésztát, s kedélyes felkiáltásokkal nyugtázták, hogy repetázni is lehet. Mind a három férfi nevetve nyújtotta át az üres tányérját a felszolgálólánynak. S mialatt ugratva udvarolgattak neki, Bíróné azt suttogta a szomszéd asztaltól áthajoló, irigykedõ arcú nõnek: - A kanok többet esznek.
    - Mint mindig - legyintett a szõkeség, hozzátéve, neki az szúrt szemet, hogy az õ asztaluknak egy férfi sem jutott. Ezt Bíróné sem vitatta, mondván: úgy látszik pechesek. "De még mennyire!" - hangzott a kedveszegett válasz, hiszen az étkezést követõ ismerkedési est során a "nõs" asztalok hölgytagjai csak egymással táncolhattak, míg Bírónét mind a hárman felkérték. S ha csak ezt tették volna! Már az elsõ percekben észre lehetett venni, hogy a majd kétméteres Forbáthnak tervei vannak vele, s az asszonynak - vagy özvegynek? - ez egyáltalán nincs ellenére.
    Szerencsi Károly is elringott Bírónéval néhány tiszteletkört, de - pszichológus lévén - a csendes szemlélõdésbe menekült. Pihenni akart itt, a hegyek között a nagydoktorija után, ezért otthon hagyta a maroktelefonját, s egyetlen folyóiratot se hozott magával. Csak egy belga-francia írónõ - valami Nothomb vagy kicsoda? - regényét hajította a bõröndjébe, mert ahogy belelapozott, úgy találta, hogy a japánok bogaras szokásain élcelõdik.
    De - mint kiderült - nem tudott megszabadulni a lélekbúvár ösztöneitõl, mert a második estére már úgy-ahogy megismerte az asztaltársaságát. Tudta például, hogy a nagyra nõtt és nagyhangú Forbáth urulógus valamelyik pesti belvárosi körházban, s azzal kezdi a napját, hogy reggel fél nyolcra bemegy, egy óra alatt "elintézi" a prosztatás férfiakat, vagyis mindenkinek felírja a maga gyógyszerét, utána pedig felballag a sebészetre és operál.
    Mindennap akadhat persze egy-két nõbetege is, akit - ha csak ambuláns kezelésrõl van szó - arra kell felszólítania, hogy vesse le a bugyiját, üljön fel egy magas székre, s tárja szét a lábát, hogy az ügyeletes asszisztens társaságában meg tudja vizsgálni a vagináját. S bár több száz vaginával kellett szembenéznie évenként, a Bíróné iránti vonzódásából ítélve mégsem ábrándulhatott ki a nõi nembõl - megmaradt egészséges férfinak.
    Igaz, írjuk Bíróné javára, szinte minden maga korabeli férfit vonzott és taszított volna ez az okos özvegy. A metszõen jeges tekintet arról árulkodott, hogy amolyan transzszexuális lény lehet, aki még visonghat is az ágyban, ha férfival cicázik, viszont a maszkulinok maszkulinjává válik, amikor átlépi az irodája küszöbét.
    Szerencsinek nem ment a fejébe, mi tetszhet Forbáthnak ebbõl a modern amazonból, s mi vonzza e nõt, a sikeres üzletasszonyt az egyszerû urulógushoz, de nem filózott a témán, hiszen istenkém, az ízlések oly kifürkészhetetlenek! Ezért Lovashoz pártolt, mert õt ismerte még a legkevésbé, holott õ látszott a legemberibbnek az egész brancsból. Ráadásul a legrejtélyesebbnek is, ezért egy szép téli napon erdei sétára invitálta.
    Lovas készségesen állt rá az ajánlatra, mert - mint mondotta - három kis falu tartozik hozzá, s ha nagy a hó, akkor gyalog vagy lóháton megy ki a társközségekbe is. S noha hatvan felé járhatott már (ha ugyan nem hagyta el már), oly fürgén szedte elõtte a lábát a nõiesen kis lépéseivel, mintha fiatalabb lett volna legalább egy tízessel. Külsejébõl ítélve õ volt tán az ország legparlagibb körzeti orvosa, de ha megszólalt, oly otthonosan mozgott a különbözõ tudományos meg mûvészeti témák között, mintha õ volna e kis haza utolsó polihisztora.
    Úgy látszik most a pszichológiai ismereteivel akart büszkélkedni, mert amikor egy horhos mellett kaptattak felfelé, hirtelen megkérdezte.
    - Mit szól a lelkek szövetségéhez?
    - Mi-mi-micsodához? - dadogta Szerencsi, mert rabul ejtette a téli erdõ szépsége. A zúzmarás ágak, melyek gyémántosan csillogtak a szikrázó napfényben, a mélyben csörgedezõ kis patakocska, mely a jelek szerint most se fagyott be; s legfõképpen a fenyõillatú levegõ, mely oly üde és tiszta volt, hogy harapnivalónak érezte.
    - A lelkek szövetségéhez - ismételte Lovas. - Amit a felettes én irányít! Mert mi lenne velünk, ha nem dirigálná?
    - Hja, persze! - mormogta, mert most derengett fel benne, hogy egy francia kolléga (na ki is, hogy is hívják?), szóval egy gall szerint többféle lélek lakozik bennünk, valóságos szövetség, mely - ahogy Lovas mondta tényleg valami felettes én kontrollja alatt állhat...
    - Kalapot le maga elõtt - mormogta. - De mondja csak, honnan tudja?
    - Az Akadémia filozófiai folyóiratából. Idõnként egy-egy pszichológus tanulmányát is közli.
    - S ki volt, aki közzétette?
    - Hát, hát... - lihegett kissé, mert meredekebb lett az út. - Sajnos, nem jut eszembe. Tudja, az explicit és implicit tudás különbözõsége!...
    Már megint egy új dolog, neki pedig továbbra se fûlött a foga az agytornához. De mivel nem éghetett le, kénytelen volt megerõltetni az eltunyult agyát, s felrémlett végre, hogy persze: az explicit tudás az igazi! Az implicit csak másodrendû hozzá képest. Egy hasonlattal élve olyan különbség van köztük, mint az aktív meg passzív szókincs között, az idegen nyelvnél...
    Mind a kettõ le van szarva! - gondolta lázongva. Nem azért vállalkoztak e hegyi túrára, hogy végig tudálékoskodják az utat. Valamiképp a tudomásomra kell hozni ennek a bogaras alaknak...
    - A patak! - intett a mélybe. - A hegyi forrás!
    - Itt még nem szabad inni belõle - legyintett Lovas.
    - Honnan tudja?
    - Szennyezett.
    - Itt, ahol fakad?
    - Hol lehet még innen a forrása?!
    - Azt mondja, már csak ott tiszta?
    - Én már csak ott merek inni belõle.
    Szürcsöltek is, ahol kibukott a sziklafalból, pedig nem is voltak szomjasak.
    Bár a nyurga Szerencsi sem cipelt magán felesleges kilókat, mégis megkönnyebbült, amikor maguk mögött hagyták a meredek kaptatót. Változatosabb lett a táj, magasles mellett haladtak el, aztán vadetetõ következett. A létraszerû rács közül kihúzódott szénacsomók, a letapodott hó azt jelezték, hogy idejárhatnak az állatok. De most a szerteágazó körmös-patás nyomokból eltekintve egyet se láttak közülük. Süket, szinte világûrbeli csend fogadta õket, mintha nem is lettek volna madarak az erdõben.
    Éppen azt akarta kérdezni, mi a fene lett velük, amikor arra eszmélt, hogy Lovas már az einsteini relativitáselméletrõl értekezik. Hogy milyen izgalmas lehet a görbült tér, ami mellett még a fény is elhajlik, aztán Euklidész meg Riemann-nak vagy kicsodának a neve következett. Mivel Szerencsi is szerette a csillagászatot, játszi könnyedséggel el tudta képzelni, hogy még egy Jupiter tömegû égitest is görbít, hát még egy óriáscsillag, s mégis viszolygott attól, hogy a téma mélységeibe belevesszenek. S nemcsak azért, mert még nem tudott kilábalni a betûundorából, hanem és legfõképp amiatt, mert - görbült tér ide meg oda - nem sokat konyított Einsteinhez. Róla hallva mint a legtöbb ember beérte annyival, hogy minden viszonylagos, meg hogy állítólag hegedülni szokott.
    Pszichológus lévén ezt találta a legérdekesebbnek. Ami pedig Lovast illeti, most már egyértelmûvé vált elõtte, hogy szinte kérkedik azzal, mi mindent tud. Ugyan mi végre? - tanakodott. A vérbeli értelmiségi ugyanis örökké azon rágódik, hogy mennyi könyv meg folyóirat vár elolvasásra még az asztalán. Örökös idõzavarban van. S minél jobban töri a fejét, annál butábbnak érzi maga elõtt magát.
    Lovasnál valami másról lehet szó. Ez kisebbségi komplexus vagy valami hasonló - torpant meg olyan hirtelen, hogy útitársa is lefékezett és kérdõ tekintetett vetett rá. - Semmi, csak eszembe jutott valami - mormogta, mire a körorvos is megértõen bólintott: - Másokkal is elõfordul!
    Hát persze! - korholta magát Szerencsi miután újra megindultak. Az asztaltársaság mindhárom tagja pesti, õ pedig egy kis faluban nyûvi magát. Valószínû úgy érzi, hogy az õ világa meg a miénk között szinte fényévnyi a távolság. S a tudata alatt azt is észrevette, hogy szinte minden ellene szól. Még Bírónénál is alacsonyabb a termete, s olyan rövid ujjai vannak, mint egy imbecillisnek. Az ismerkedési esten viselt öltözékérõl lerítt, hogy rossz ízléssel válogatta össze vagy pedig - hm, ennyire szegények lennének az aprófalvak orvospáriái? - valamelyik turkálóban tett szert a ruhájára. Végül az illemérzéke: olyan erõvel fújta ki az orrát, hogy mind a hárman odanéztek. Ki trombitál köztük - egy afrikai elefánt?
    Magának se tudta volna megmagyarázni, hogy mi vonzotta ehhez a parlagias lényhez. Az, hogy nyíltabb és melegszívûbb tán (a vidéki emberek nagyobbik fele az), még kevés lett volna a közelséghez. Mint ahogy az se lett volna elég, hogy topaság ide meg oda, azért intelligens. Már az orrfúvásnál rájuk meredt, mintha megneszelte volna, hogy társaságban nem ildomos ez a hangerõ. Mi több, még azt is észrevette, hogy slamposan fest a szedett-vedett ruhájában, mert reggel öltönyt váltott. Olyat, amit mintha rászabtak volna.
    Most bakancsban és sínadrágban baktatott mellette. S hirtelen lelassított, azt mutatva, hogy nézze csak, milyen nagy barna folt ásítozik jobbra tõlük, az erdõben. Azazhogy dehogyis folt, majdnem szabályos köralak, ahol semmi havat sem láttak, csak vastag, barna avart, de oly sokat, mintha valaki összegereblyézte volna a faleveleket.
    - Ide járnak aludni a szarvasok - mondta.
    - Nem akarják, hogy a hasuk felolvassza maguk alatt a havat.
    - Hm. Azoknak is van eszük.
    - Miért ne lenne?
    Kisvártatva a hegytetõhöz értek, melyen terméskõbõl épült kilátó trónolt, haragoszöld lucfenyõktõl övezve. Szerencsi akkorát szippantott a levegõbõl, amekkorát csak tudott. Mármint a kilátó tövében, mert a torony magasabb volt a fenyõknél, s a hideg szélben, mely arcul csapta õket, már nyoma sem volt a tûlevelûek leheletének. Csak egy fázós fiatal pár volt kíváncsi az eléjük táruló látványra, a barna hajú lány vacogva bújt a fiújához.
    Kellemes, zsibbadó fáradtságérzettel baktattak vissza, nem is sejtve, milyen kínos közjátékban lesz részük a hajdani SZOT üdülõnél. Amit persze szállodának alakítottak át, mert a Kanári-szigeteken se vallottak volna vele szégyent, oly szépre építették. A vagy nyolcemeletes óriási épület ugyanis lépcsõzetesen ereszkedett lefelé; amikor ránézett az ember, olyan érzése támadt, mintha minden emelet egy lépcsõfokot alkotott volna, nagy teraszos napozóval, ahol nyugágyon fekve, napernyõktõl övezve szopogatták italukat a nyári vendégek... Szerencsiék csak találgatták, hogy mivel - csak nem helikopterrel? - vihették fel oda a magasba a nagy díszfenyõket, melyek óriási dézsákban övezték a széleket.
    Szokatlanul hangos, vidám társaság várakozott a buszbejárónál, évõdve szólította meg õket egy hústorony.
    - Was gibt es neues Magyaren?
    - Nichts Besonderes! - hangzott Lovas válasza. Eszerint németül is tudhatott. De még mennyire tudhatott: a virágos hangulatuktól felbátorodva (a leheletükbõl ítélve ihattak) arról érdeklõdött, hová utaznak?
    - In die Stadt - biccentett a város felé, majd egy keskeny pálinkásüveget húzott elõ a zsebébõl és kedélyesen kínálta: húzza meg õ is. Elõtte azonban bemutatkozott.
    - Wolfgang Schneider.
    - Doktor Lovas.
    - Also: doktor Lofáz!
    - Nein. Doktor Lovas.
    - Ja, ja, doktor Lofáz! Ich kenne diesen ungarischen Namen. Das bedeutet:Reiter! Auch bei uns ist haufig dieser Namen!
    - Aber...
    - Nichts aber! Trinken wir lieber! - nyomta kezébe az üveget.
    Majdnem öklendezett, amikor a szájához emelte, de engedelmeskedett. A német (vagy osztrák?) kedélyesen verte hátba s Freundschaftot emlegetve nyakalt belõle egy nagyot, aztán begördült a busz.
    - Miért nem mondott neki valami más nevet? - támadt rá, amikor elporoztak. - A Lovas németesen ejtve valóban Lófáz! Vagy inkább Lofász!
    - Tudom - felelte sápadtan. - Egyszer már megjártam, de kiment a fejembõl.
    - Hát ne menjen! Hallhatta: még azt is tudta, hogy a Lovas az Reitert jelent németül, és hogy ez náluk is gyakori név. Csak arra nem számított a marha, hogy milyen zavart okozhat a kiejtése. Gondolja csak meg: az Europa szerintük Ájropa!
    - A reuma pedig rájma - legyintett Lovas. Még akkor is nyomott volt a hangulata, amikor elköszöntek egymástól és felmentek a szobájukba.
    De úgy látszik jól jót neki az éjszaka, mert kiheverte a csapást, s még viccelõdött is közben. S bár kissé ásatagnak érezték a tréfáit, mégis nevettek, mert tetszett nekik, hogy napról-napra oldódik a hangulatuk. Egyébként is, mindenki tudott már arról, hogy akár esik, akár fúj, õ a harmadik faluba is kimegy, ha rátelefonálnak, és ez önkéntelen tiszteletet keltett iránta.
    A búcsúzás úgy ment végbe, ahogyan szokott: felírták egymás címét, telefonszámát, s megígérték, hogy írnak egymásnak, de senki sem tartotta be a szavát. Még Szerencsi se, igaz egy balszerencsés véletlen folytán. Könyvjelzõnek használta Lovas papírját, s csak otthon vette észre, hogy útközben kihullhatott.
    Ebben a könyv írónõje, egy bizonyos Amelia Nothomb lehetett a ludas. Hazafelé tartva ugyanis elõvette a vonaton, s oly élvezetesen írt, hogy a maradék betûundora is elillant.
    Ahogy ez a belga-francia származású fiatal nõ elmesélte, évek óta élt már Japánban és felvételre jelentkezett a Jumimoto nevû cégnél. Vagyis egy olyan világvállalatnál, mely - ez a felkelõ nap országára vall - a finn emmentáli sajttól a kanadai fényvezetõ szálig, a togói jutáig mindennel foglalkozott.
    Elõször egy meghívót kellett írnia egy bizonyos Johnson úr nevére, de a sokadik változatát is eltépték. Utána egy ápolt külsejû kisasszonyhoz, Fubukihoz osztották be (a neve hóvihart jelent), hogy kávét, teát szolgáljon fel. Diplomás lévén, ezt az utasítást is teljesítette. Döbbenten tapasztalta, hogy mégis letolták, mert a pincérkedése közben elárulta, hogy tud japánul. A buta fehér nõt kellett volna alakítania, ezért a fénymásológéphez küldték. S bár ott is hibátlanul dolgozott, ezzel is elégedetlenek voltak. Fubuki kisasszony ugyanis bepanaszolta õt a fõnöküknél. Mint kiderült, féltékenységbõl tette, mert túl vonzónak találta õt, s még a látványa is arra emlékeztette, hogy neki viszont még mindig nem sikerült férjhez mennie. Pedig rég elmúlt már huszonöt éves, s megnézheti magát Japánban az a lány, aki még ekkorra sem kel el a piacon.
    Fubuki a különbözõ cégek számláinak rendezésével bízta meg, s miután még ez is "meghaladta" a képességeit, az emeleti férfi és nõi mosdóinak, vécéinek rendben tartása lett a tiszte. Ám még most se hagyta cserben az akasztófahumora, zokszó nélkül takarított, de amikor letelt a szerzõdése felmondott, s a hazájába visszatérve megírta az élményeit.
    Láss csodát: Fubuki kisasszony gratulált a regényéhez!
    Kit ne kötött volna le ez a könyv, hiszen olvasás közben többször feltette magának a kérdést: hogy válhat félelmetes gazdasági világhatalommá egy olyan ország, melyben ilyen korlátolt szokások uralkodnak? Szóval igaz lehet a történet vagy csak kitalált?... De még eközben is azon kapta magát, hogy visszaszállnak a gondolatai Lovashoz, s úgy érzi, mintha valami titokzatosság lengené körül. Nagyon dühös lett hát magára, amikor felfedezte, hogy elvesztette a címét, s gyorsan feljegyezte a faluja nevét, nehogy az is kimenjen a fejébõl.
    De még így is csak nyárelõn tudott idõt szakítani a meglátogatására. Ám elõbb rátelefonált, azazhogy csak telefonált volna, mert a tudakozó csak egy "sima" Lovasról tudott abban a községben, doktorról nem. Ott ugyanis egy doktor Berényi Lajos nevû praktizál...
    Hitetlenkedve meredt maga elé, aztán rácsörgetett Berényire, aki kuncogva erõsítette meg, hogy semmi tévedés. Az általa említett Lovas Ernõ is a községben él ugyan, s azonos lehet azzal a személlyel, akivel a télen üdült, de tényleg nem orvos. Ám ne kérdezzen most többet errõl, mert ez nem telefontéma. Ha látogatásra gondolt, üljön be inkább az autójába, s guruljon le hozzánk, a határszél közelébe. Ha tiszta levegõre és csendre vágyik, jól fogja érezni magát és minden felvilágosítást megkap majd tõle. Akár el is alhat náluk, mert nagy a házuk...
Felajzva vágtatott le a faluba, s egy nagyon fiatal, pilises fejû orvosnál találta magát. A számítógépe elõtt ült, s mintha lett volna haja, úgy táncolt fejetetején a bekukucskáló napfény. Aztán a felesége is bejött, kávéscsészékkel a tálcán, s olyan szexis, tágra nyílt szemmel, érzéki ajakkal, hogy alig tudott magára parancsolni: ne bámuld már, te vénség!... De még így is csak nehezen tudott odafigyelni az orvosra, mert unos-untalan az járt az eszében, hogy ülhet ki ennyire egy nõ arcára, hogy a mézesheteit (?) élheti. Ahányszor csak odapillantott, olyan érzése támadt, mintha frissen kinyílt rózsát látna, mely már messzirõl csalogatná a döngicsélõ méheket: jertek csak, jertek!...
    Szerencsére semmi jel se mutatott arra, hogy az orvos észrevette volna, mi jár a fejében, s a dolgok közepébe vágva azzal kezdte, hogy Lovas Ernõ sohasem volt doktor, hanem bejáró bányász. De amikor már nem bírta a nehéz föld alatti munkát, a külszínre helyezték, a szénosztályozó vagonfelírójának, ahol bizony keveset fizettek, ezért alacsony nyugdíjat kap.
    Mindez aligha érinti személyisége lényegét, mármint azt, hogy miért hazudja magát doktor Lovasnak? Ez kérem nagyon érdekes történet.
    Bár jól vágott az esze, nem tanult tovább annak idején, mert - a korlátolt bérpolitika az korlátolt! - a kõmûves meg bányász is megkereshetett annyit, mint a legtöbb akadémikus. Szóval tunya volt, mint oly sok melós abban az idõben. Csak késõbb, úgy negyven éves kora táján ébredt fel benne a tudáséhség, akkor kezdte falni a könyveket. Mi több, még németül is megtanult, aztán a folyóiratok következtek, senki se járat annyi periodikát a faluban, mint õ. De még ez se volt elég, vett magának egy számítógépet (egy fiatal fiútól tanulta meg a kezelését), s úgy internetezik, mint egy profi.
    - Mintha azt mondta volna az elõbb, hogy kevés a nyugdíja - vágott közbe Szerencsi.
    - Pénzt csinál magának. Mûvészi érzéke van az asztalos mesterséghez, senki sem tud olyan gyönyörû rusztikus asztalokat, padokat meg mit tudom mi a csudákat készíteni, mint õ. Az egész környéket eláraszthatná a bútoraival, annyira kapósak, de õ csak annyit gyárt, amennyit az értelmiségi léte fenntartásához szükségesnek vél. Minden mást elhanyagol, a kertjében például derékig ér a gaz, s ha nem könyörülne meg rajta a szomszédasszonya (az mos meg takarít rá), annyi petrezselyemzöldje se volna, amennyi a levesporába kell.
    - Szóval õ is értelmiséginek tartja.
    - Inkább élhetetlennek, akinek valamelyik városi bérházban lenne a helye, nem pedig itt. Engemet kivéve senki se sorolja õt a tanult emberek közé. Az õ szemükben még mindig széntúró vakond, aki ráadásul elég topis. Csak azért költ annyit azokra a pesti folyóiratokra, mert föl akar vágni azzal, mi mindent olvasott. De hiába erõlködik, mert a modora a régi maradt. Nem fogadják be, kinézik õt maguk közül. Ezt õ is észreveszi persze, s azt hiszem nagyon fáj neki.
    - A szavaiból ítélve maga mintha kivétel lenne.
    - Igen, én élvezettel hallgatom. Fõleg a megfigyeléseit. Olyan dolgokat vesz észre, amelyek felett más elsiklana, eredeti gondolatai vannak neki. Maga a pszichológus, magának kell tudnia, hogy valahol itt kezdõdik az értelmiségi.
    - Gyakran találkoznak?
    - Minden héten benéz néhányszor, úgy estefelé. Elképzelhetõ, hogy ma is jön.
    - Hm... S hogy szerez magának üdülõjegyet?
    - Azt hiszem, régi ismeretségei lehetnek a megyénél. Minden évben kibrusztol magának egyet valahová, s úgy készül az utazásra, mint a színész a nagy elõadásra. Aztán mesél róla persze. Magukról azt mondta, hogy csupa doktorral került öszsze az asztalnál, ezért õ is így mutatkozott be, doktor Lovas. S észre se vették, hogy nem az, pedig egy pszichológus is velük vacsorázott. Tényleg így volt? - nézett rá várakozó pillantásokkal.
    - Bizony így. Csak késõbb kezdtem gyanakodni. Vagy inkább csodálkozni. Így a pontosabb.
    - Egyébként magáról beszélt a legtöbbet. Hogy kirándultak például, s a lelkek szövetségérõl, meg mit tudom én mirõl vitatkoztak közben. Apropó, a lelkek szövetsége: hát nem érdekes, hogy felfigyelt rá?
    De igen! - akarta mondani, ám benyitott az orvos felesége és kissé elfogódott hangon kérdezte, szereti-e a gulyáslevest meg a túrós csuszát tepertõvel? Mert ezt a két ételt mindenki szeretni szokta.
    - Köztük én is, mert mindenevõ vagyok! - vágott közbe.
    Kanalazás közben megkérdezte az orvos: nem udvariaskodott-e kicsit azzal a mindenevõséggel?
    - Nem - felelte hozzátéve, hogy olyan családban nõtt fel, ahol nem volt mibõl válogatnia. - Még szamárzsírt is, képzeljék...
    Azt hitte, megrázkódnak az undortól, azért hagyták abba. Ám mindkettejük kezében megállt a kanál.
    - Mit mondott?
    - Szamárzsírt. Attól féltem...
    - Ó! - legyintett a háziasszony. - Én se grófi kastélyban gyerekeskedtem. De milyen a szamárzsír, mondja?
    - Olyan szép sárga és kövecses, mintha libazsír volna.
    - De hát mikor?...
    - A háború utolsó éveiben - vágta rá elmesélve: az õ apja éppolyan bányász volt, mint Lovas lehetett nemrégiben. Mivel hadiüzemnek számított a bánya, minden hónapban lisztet, zsírt, cukrot, sót utaltak ki nekik, amit vételezésnek neveztek. A front közeledtével ez abbamaradt. És mivel nekik se volt földjük abban a bányászfaluban... - tette hozzá, aztán abbahagyta. - A többi már kitalálható.
    - Csak úgy nagyjából - jegyezte meg az orvos. - Nem mindennapi életút.
    - Akkor az volt.
    - Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy juthatott el a nagydoktorihoz ebbõl a mélységbõl. S véletlennek nevezhetõ-e, hogy éppen most? Hiszen ha nem tévedek, hatvan körül járhat már, nem?
    - Ott bizony! - hagyta rá, megtoldva: egész életében úgy érezte, hogy el van késve. Õ is csillésként kezdte, csak utána kapott észbe. De az elvesztegetett éveket már nem tudta behozni. Hiába hajrázott, vakoskodott esténként a levelezõ tagozatok könyvei felett, úgy harminckét-harminchárom éves lehetett már amikor Beethoven Für Elizét hallgatva felfedezte, milyen szép a nehéz zene. Addig azt hitte, hogy csak  színészkedõ különcök bolondulnak érte. De bocsánatot kér, mert most veszi észre, hogy lelkizik. Nem azért jött ide...
    - Ugyan, ugyan! - fogta meg a csuklóját a háziasszony. - Most értettem csak meg, miért érdekli magát Lovas.
    - Ha csak érdekelné! - mondta a férje, miközben vörösbort kezdett töltögetni a kelyhes poharakba. - Az egész nagydoktorija arról szól, mi legyen azokkal az emberekkel, akiknek negyven éves koruk táján azt mondják: maga már öreg!... Jól olvastam az Orvosi Hetilapban? - nézett rá kutató pillantásokkal.
    - Igen, de nekem ne töltsön, kérem.
    - Miért ne?
    - Mert vezetnem kell.
    - Hová siet? - kérdezte a feleség megütközve. - Még nem is találkozott vele.
    - Attól tartok, nem is fogok. Gondolja csak meg, mit érezne, ha itt nyitnék rá.
    - Hm - mondta a férj.
    - Akkor írjon neki. De azért még nem kell sietnie!
    - Írni se írhatok. Már a címzés is: doktor Lovas?
    - Akkor ne így címezze! - bíztatta.
    - S a megszólítás? A levél tartalma?
    Megint hümmögött a férj.
    - Akkor mi legyen? - kérdezte az asszony leverten.
    - Én se találkoznék vele - jegyezte meg a doktor.
    - Ne legyenek kegyetlenek! - fakadt ki a feleség.
    - Gondold meg, miket beszélsz - hangzott a válasz.
    - Õ legalább még hatvan éves koráig dolgozhatott - szólt Szerencsi csendesen. - De mi történjék azokkal, akik negyven éves koruk után már alig tudnak elhelyezkedni. Ha jól emlékszem, Lovas is mesélt egy ilyen nõrõl, aki itt született ugyan, de még kislány korában felkerült Pestre. Egy terézvárosi, körfolyosós házban élte le az életét, pár percnyire a Nagykörúttól meg a metrótól, és ötven éves korában azt mondták neki az irodában, hogy csúnya már és menjen a fenébe.
    - Azt azért nem hiszem! - kiáltott közbe az asszony.
    - Úgy mondom, ahogy Lovas mesélte. Ismeri tán?
    - Hogyne ismerném! A Kiss Aranka.
    - Akkor folytatnám... Mivel a kutyának se kellett már, s vénlány maradt ráadásul, nem volt elég pénze a lakbérre meg a rezsire. Kénytelen volt otthagyni csapot-papot, s lejönni a rokonához, mert itt olcsóbban lehet kijönni.
    - Depressziós - bólintott a férje. - Itt él a szomszéd kis faluban, még egy normális utcájuk sincs nekik. Alig nagyobbak egy tanyabokornál.
    - Lovas is depressziósnak minõsítette. Azt mondta, menthetetlen lelkibeteg, hiszen aki a gázkonvektorhoz szokott, most rõzsét kell gyûjtenie az erdõben. Moslékot kever a disznónak, majd beleõrül a nagy csendbe. Abba, hogy nem történik körülötte semmi sem.    - Látja, ezért érdekli a nagydoktorija - vetette közbe a férj.
    - Te sem fogsz itt maradni - csóválta a fejét a neje. - Ha nem lenne számítógéped...
    - Ez most nem tartozik ide. Attól, hogy búskomor, még harminc évig is elvegetálhat...
    - Ha nem tovább - vette elõ a könyvét Szerencsi, és a golyóstolláért nyúlt, hogy dedikálja.
 

SZARKA ISTVÁN

Megejtõ

Az Együttrezgés meleg mezõiben,
e kétszemélyes meditációban
el nem hagy, itt lélegzik még velem,
eltûri, hogy beleágyazódjam -
Õ az, igen, a késõ szerelem!
Semmit se bánva mondhatom: megérte,
mert emlékezõn s feledékenyen
zuhanhatok most végtelen szemébe,
mélyre szívhatom nyers, vad jószagát,
élvezve, mily szelídre édesül,
s miként telõdik két olvadt szájon át
lakott világgá a két véges ûr.
(Elegáns pici ívek
ejtik meg ott a hívet.)
 

Október

Orvosként most pontosan
írhatnám, mire ébredt
költõnk hó elején, combjában
hangyabolyokkal,
szent csontján a nyomáspont;
s mint leplezte a sántát,
ballagva tovább a kenyérkeresõ
hatvanasokban.

Volt-nincs porc, suvadás van -
mennyi tanulnivalóval
jár ez a primitív mondat!
Szado-mazo párja vagyok már,
nézem rácsomon által az édes
kurvakirálynõt,
Atletikát, követõimmel, amint
bagzik a gyöpben.

Hús-vér párom, sebten
téged is újratanullak,
mint magam; ölbekapásod
perdületét ne feledd el,
hátha a pánik fölszáll
a maradék ragyogásban,
s lenge szökellését ideig még
tartja a lélek.
 

Madárvilág

A Római-part kiömlõiben
gácsér haburcol a háremével.

Derék sirálynép rendezi tollát
a sodorvonal vágtató jegén.

Mint ötven éve, alkonyvörösben
varjúörvény. Mint ötven éve.

Az élet harcol. Állatkerti tóra
hazahúznak a szépnyakú kacsák.
 

Télikék

Szoborszemû kurta hideg nap
kardja világol.
Élhetek, mert bíbor meleg vagy
s tudlak akárhol

Téli világfa ûreiben
bujdosó fészek.
Kék koronád ragyog, hogy igen.
Áll az enyészet.
 

BALLAI LÁSZLÓ

Gyilkos

Már csak a lenyírt fû összegereblyézése volt hátra. A kertész barna overallja zsebébõl kivett egy szál cigarettát és rágyújtott. Vadászné, amint a benzinmotor leállt, rögtön ott termett a kertben.
    - Csak úgy erre jártam - jegyezte meg.
    - Máris gereblyézem, kezit csókolom - mondta a kertész. - Mert tetszik tudni, a fûnyírás lényege a gereblyézés. Alaposan ki kell húzkodni a nyiradékot, különben elnyomja a töveket, és nem hajt a fû. Ezért tart a gereblyézés kétszer annyi ideig, mint maga a nyírás.
    Markába köpött, és nagy gonddal hozzáfogott a gereblyézéshez, úgy magyarázta: - Persze más volt a helyzet, nagyságos asszonyom, amikor még kaszáltunk. Akkor nagyjából ugyanannyi ideig tartott a gereblyézés, mint a vágás. Ez a fejlõdés.
    De Vadásznét a fejlõdésnek ez az aspektusa nemigen érdekelte, visszaindult a konyhába. Új volt még a kertész, akit a szomszédból ajánlottak, rajta tartotta hát a szemét. Ez egyébként teljesen fölösleges, mert a kertész az a fajta ember, akit teljesen leköt a tökéletes munkavégzés iránti igyekezet. Nem túl gyors, de nem is áll meg ötpercenként. Éppen ezért munka közben beszélgetni sem szeret. Olykor még a felröppenõ madár is ki tudja zökkenteni a ritmusból, hát még valami megfontolásra érdemes mondat. A rézsûhöz érve megtorpant, amint végiggondolta, hogyan vesse meg szilárdan a lábát, de azután töretlen lendülettel folytatta a gereblyézést. Vadászné elégedetten figyelte az ablakból. A korábbi kertészek közül a rézsût egy sem csinálta meg rendesen. Vadásznénak kellett utánuk mennie a sarlóval.
    A kertész a kijelölt helyen elásta az összegereblyézett füvet, majd miután megkapta a bérét a kert minden zugát tüzetesen átvizsgáló Vadásznétól, hazament. Szépen megtisztította a fûnyíróját, majd ahogy volt, olajosan átballagott a Hal-ba. A haverok közül még egy sem volt lenn, egy ismeretlen férfival elegyedett szóba.
    - Tudja, a fûnyírás lényege a gereblyézés - magyarázta az idegennek.
    Az ismeretlen szótlanul nézte, és ivott.
    Két éve, amikor a kertészeti vállalatot eladták, meg lehetett venni a fûnyírógépet - folytatta a kertész. - Hát, én Hadik tanácsára megvettem. Õ elég sok munkát szerez nekem, de magához is szívesen elmegyek nyírni, ha van kertje. Itt a Hal-ban mindig hagyhat üzenetet. Az én munkámra nem volt még panasz. Egészségére.
    Kiitták az italukat. Az idegen rendelt még egy kört.
    - Maga nem Keszin volt katona? - kérdezte a kertészt.
    - De igen, ott.
    - A kertészetben?
    - Hát.
    - Akkor te vagy a Gyilkos.
    A kertész még mielõtt behívták, egyszer a legjobb barátjával italozott. Már mind a ketten kornyadoztak a pálinkától, amikor valami buta dolgon összekülönböztek, a cimbora felugrott, és akkora ütést mért a kertészre, hogy az székestül eldõlt, és beütötte a lengõbordáját. Az ütés lendületétõl a támadó is elesett. Mindketten rögtön elaludtak. A kertész arra ébredt, hogy a szemébe süt a hold. A barátja ott feküdt elõtte, arccal a földön. A kertész megpróbált elmászni az ágyáig. Ahogy megfordult, éles fájdalom nyilallt a bordájába. Visszahuppant a földre, és a jobb kezével éppen a zsebében lapuló bicskára tapintott. A következõ pillanatban levágta a barátja fülét. Az orvos, aki visszavarrta a fület, feljelentette a kertészt, aki hét hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és ettõl kezdve Gyilkos lett a beceneve, ami úgy kísérte, bármerre ment is, mintha a homlokára lenne bélyegezve, akár Káin jele.
    - És te? - kérdezte Gyilkos.
    - Én vagyok a Versmondó. Egyszer a tiszti konyhán mosogattam, amikor berontottál, és az ajtóból belevágtál egy kanalat a mosogatóba, hogy mossam el, mert fagylaltot akarsz enni. De nem mostam el, hiába szentségeltél. Késõbb az öregkatonák hüledezve hallgatták, hogyan mertem ellenszegülni Gyilkosnak. Mondták, hogy a kertészetben dolgozol.
    - Igen, ott voltam. Hadik, a rangidõs kertész, olyan szépen mesélt a különbözõ gyümölcsökrõl, zöldségekrõl, hogy megtetszett a kertészkedés. Ott tanultam meg füvet nyírni. Ráérõ idõmben mindig a gépet tisztogattam, olajoztam. Egy idõ múlva rám bízták az elõkert díszgyepének lenyírását is. Amikor leszereltek, megkerestem Hadikot, a rajparancsnokot, aki a kertészeti vállalatnál dolgozott. Szerzett nekem állást.
    - Nem akartál hazamenni a faludba?
    - Nem. Ott már besorozásom elõtt sem volt munka.
    - Na persze, azt is mesélték rólad, hogy amikor egyszer hosszú eltávozást kaptál, hogy hazamehess Szabolcsba, jó egynapi utazást követõen egyenest a kocsmába mentél, ahol a haverokkal átittad a következõ napot is, és végül indulnod kellett vissza, anélkül hogy találkoztál volna az édesanyáddal.
    Gyilkos erõsen elgondolkodott. Érezte, hogy most valami sértõt mondtak neki, de a sértés tényét nem tudta megragadni, visszavágni még kevésbé tudott volna a Versmondónak. Hacsak nem ököllel.
    - Menj a fenébe - dünnyögte végül.
    Kifordult a Hal-ból, és elindult hazafelé. Végeredményben a Gödör-be még bemehet egy-két fröccsre. Egy luxusvilla kertje mellett elhaladva fûnyíró hangja ütötte meg a fülét. Érdeklõdve nézett be az utca felõli jól nyírt sövény egyik hasadékán. A látványtól földbe gyökerezett a lába. A fûnyíró mögé valami nagy mûanyag holmi volt szerelve, ami összegyûjtötte a füvet. Nem volt szükség gereblyézésre! Gyilkos teljesen összezavarodott. Visszamenjen a Hal-ba? Lehet, hogy még ott találja ezt a nyegle Versmondót. Bár most már igazán kedve lett volna beverni a képét. Nem, hét hónap felfüggesztett elég volt. De az a micsoda a fûnyíró mögött! Kiverte a verejték. Vagy menjen a Gödör-be? Mit csináljon? Mit lehet ilyenkor csinálni? Végül addig kóválygott össze-vissza, hogy minden kocsma bezárt a környéken. Éjjel szemhunyásnyit sem aludt, csak forgolódott az ágyában. Reggel korán nekilódult, és portást, titkárnõt félresöpörve berontott Hadikhoz, aki az átalakulás után a kertészeti vállalat igazgatója lett.
    - Te mindig azt mondtad, hogy a fûnyírás lényege a gereblyézés! - támadt rá.
    - Mi baj van ezzel? - kérdezte csodálkozva Hadik.
    - Tegnap olyan fûnyírót láttam, amin egy izé összegyûjti a füvet, és nem kell gereblyézni.
    - Igen, az fûgyûjtõ.
    - Akkor én tíz éve fölöslegesen gereblyézek?
    - Dehogy, kérlek, a gereblyézés igen jót tesz a fûnek, csakhogy a fejlõdés nem áll meg. Azzal, ha a nyírással egyidejûleg a füvet is összegyûjtik, jelentõs idõ takarítható meg. Ugyanannyi idõ alatt kétszer annyi füvet lehet lenyírni.
    Gyilkos kirohant az irodából, és a Hal-ban alaposan leitta magát. Sehogy sem fért a fejébe, hogy akkor most mi a fûnyírás lényege. Azután részeg aggyal számolgatni kezdte, mennyit keresett volna, ha gereblyézés helyett is füvet nyír. Közben elaludt, lecsúszott az asztal alá. Álmában vonaton ült, és utazott haza az édesanyjához, akit tíz éve nem látott. A vonat valami nagy víz felületén siklott. Azután haragos zöld lett a víz, majd végeláthatatlan levegõvé változott. A vonat megállt egy ligetes részen. Gyilkos kiszállt. Egy fa tövében ott állt a kedves, régi fûnyíró, társa oly sok munka után. A gépbõl fekete hajú nõ lépett elõ barna overallban. Végigtörölgette a masinát, olajos ronggyal az olajos részeket, száraz ruhával a fedelét. Amikor végzett, lehúzta az overall zippzárját, elõször hatalmas, fedetlen mellei buktak elõ, majd az egész nõ kilépett a ruhából. Kicsit illegette magát, megfésülködött, tûzpiros ruhát öltött, és rózsát tûzött a hajába. Odament Gyilkoshoz, hozzádörgölõzött, megcsókolta, pénzt vett ki a zsebébõl, majd odalépett Versmondóhoz, átadta neki a pénzt, és ledobta a ruháját. Szeretkezni kezdtek. Vadul hullámzott a testük, csakúgy, mint a szélfútta fû körülöttük, amit már nyírni kellett volna. Az aktus végeztével, Versmondó Gyilkoshoz lépett, és a fûnyíróra kötözte, majd beindította a motort. Így mentek elõre most, egy rézsútos legelõn, elöl a nõ mezítelenül, nyomában Versmondóval, aki maga elõtt tolta a fûnyírót. Gyilkos a gépen feküdt, és ütemesen nyeldekelte a levágott füvet...
    Arra ébredt, hogy öklendezik. A járdán találta magát. Feltápászkodott, és visszament a Hal-ba, amely éppen ismét kinyitott. A betérõ haverok nagyot röhögtek, hogy még mindig itt van. Tovább ivott. Üveges szeme elõtt megint megjelent a fûnyíró. Lassan feltápászkodott hazatántorgott, baltával szétverte a fûnyíróját, azután visszaimbolygott a Hal-ba. Három napig egyfolytában ott ivott. Zárórakor most már nem lökték ki az utcára.
    A kocsmáros végül így szólt hozzá: - Kezdhetnél végre valamit magaddal, mert lassan nem lesz mibõl innod, és akkor megint ki foglak dobni.
    Gyilkos csak nézett maga elé. Lehetetlen helyzetben volt, hol azt érezte, hogy a fûnyírója megcsalja, hol azt, hogy õ csalta meg a fûnyíróját. Ha lett volna könnye, most bizonyára zokogott volna. Majd méla arcát ráemelte a kocsmárosra, úgy kérdezte:
    - De mit csináljak?
    - Dolgozzál.
    Ám Gyilkos most már nem dolgozhatott úgy, mint régen. A fejlõdés nem állhat meg, és a fûnyírás lényege már nem a gereblyézés. De akkor mi? Gondterhelt arcán az öröm fénye villant. A fûgyûjtõ! Izgatottan a kocsmároshoz fordult: - Mondd, hol lehet fûgyûjtõs fûnyírót kapni?
    - Mit tudom én - vont vállat a kocsmáros. - Azt se tudom, mi az a fûgyûjtõ.
    Gyilkos felállt, és tanácstalanul kiment a Hal-ból. Hirtelen eszébe jutott, hogy Hadikot megkérdezhetné, van-e fûgyûjtõs gépe.
    - Én a múltkor a figyelmedbe akartam ajánlani egy leselejtezésre váró fûnyírónkat, de úgy rohantál ki az irodából, mint Zrínyi - mondta Hadik.
    - Van? Fûgyûjtõs? És milyen? - kérdezte Gyilkos, örömtõl remegõ hangon.
    - Elektromos. Voltaképpen ugyanúgy mûködik, mint a benzines, de nagyon fontos, hogy ki legyen húzva a zsinórja, ha netán leveszed a motorról a védõburkolatot.
    - Értem, persze. A benzinmotort is ki kell kapcsolni. De mondd csak, Hadik, a fûnyírás lényege most a fûgyûjtõ?
    - Igen, végül is, igen.
    Gyilkossal madarat lehetett volna fogatni. Szökdécselt az utcán, miközben rohant haza a pénzéért. Amikor fizetett, és a konszignáció ellenében a raktáros végre kiadta a fûgyûjtõs csodát a hozzátartozó zsinórral, Gyilkos szaladt, szaladt, és becsöngetett az elsõ kuncsaftjához, aki útjába esett.
    Vadászné gyanakodva nyitott ajtót. Azt hitte, a kertész reklamálni fog, mert rájött, hogy a múltkor kevesebbet fizetett neki a megbeszéltnél. De nem, Gyilkos büszkén mutatta neki új szerzeményét, és kérve-kérlelte, engedje meg, hogy kipróbálja gyorsan, nem kér semmit a munkáért. Vadászné megengedte, de azzal a feltétellel, hogy az egész kertet lenyírja, mert nem mutat jól, ha felemás a fû.
    - Hát persze, hogy az egész kertet, kezit csókolom, és majd meg tetszik látni, mi az a fejlõdés! - Azzal Gyilkos bedugta a zsinórt, bekapcsolta a gépet és elkezdte a füvet nyírni. Látva, hogy milyen szépen vág, kikapcsolta a gépet, kinyitotta a fûgyûjtõt, beletúrt a selymes nyiradékba. Majd csavarhúzója segítségével levette a védõburkolatot, kíváncsian megmarkolta az elektromotort - s többé nem tudta elengedni.
    Mikor Vadászné kihúzta a zsinórt, már késõ volt.
 
 

BARTIS FERENC
 

Csendélet-vihar

A tárgyak nem mozgolódnak
Mozdulatlan a szobám fedélzete
Fedélzetmesterem
ISTEN
csöndet parancsolt mindennek és mindenkinek
földön
vízen
égben
nem sejti hogy az isteni csöndben
megégtem
kiégtem
elégtem
csak a tárgyak nem
akik kivégzésükre várnak
MOZDULATLANUL
 

Régi lakoma

Vaddisznóbõr a vendéglõ falán
Vaddisznó-pörkölt a vendégek hasában
A bõr maradt meg csupán
"ama történelmi" nagy lakomából.
 
 

RÉV TAMÁS

Csigaház

Újra itt vagyok.
Megérintem a vizet,
beszívom szagát.
Fõhajtás a mesternek,
barátoknak. Végeztem.
 

Gondoltam rád

Gondoltam rád.
Összekészítettem ezt meg azt.
Szólítottalak. Kicsit kiabáltam.
De ha te levágod a füleidet...
Mindegy.