BOLDOGH REZSÕ

Sorsodnál lényegtelenebb

Rendet kéne tenned már az évszakok között
soraid megint konganak mint éjjelente a hold
ismeretlen zene szûrõdik a fák lombjaiból
ismeretlen halottak sétálnak álmaidban

Megint félistenek és farkasemberek kora
még két örökkévalóság a holnapután
falramászó hangyák fülelnek mozdulatlanul
az esztendõk elvesztik jelentõségüket

*
Szökjünk barátom szegjünk szerzõdéseket
evilág fehér zajából szökjünk tovább
a téridõ az utcatáblák a kutatható galaxisok közül
a valóság nélküli oszlopok a mondhatatlan csillagképei
a konyhai vízcsöpögések elõl
hagyjuk itt legalább ezt a várost
hol csak köszönõemberek s befalazottak

*
Az ismeretlen fajnak volnál ivadéka
a föld túloldalán a másik
a létezõ lelkiismeret és ami nála is fontosabb
kicsit a világ és én is kicsit

Látod verebek ragyognak
látod gyönyörû nyakkendõtûk ragyognak
/szeretnéd széjjelebbhúzni a rést
koporsódon melyet rádszögezett a mániákus idõ/

Új lapokat életet kellene kezdeni
világûr-süketen vakon
tündöklõk és végelgyengülõk között
vértanú-elmédet odahagyva

*
Megint határ határok tükrök fényessége
megint fekete varjak a jövendõ tél öregasszonyai
megint napihírek egy hatvan évvel ezelõtti újságból
válladon reggelre ismeretlen sebek
fejedben halott költõk a halmozottan fogyatékos idõben pedig
sorsodnál is lényegtelenebb történetek zajlanak
 

KÁLMÁN GÁBOR

Távlatok zsánerben

Emlékszem: nyár volt,
és ánizs illatoktól rengett
a körénk font zsibbadó lég,
s míg te szemedet
a játszi utcákon futtattad
tán csak én tettem még akképp.
Ma - kétszer is - a
kabátodat láttam valakin,
s egy percig azt hittem, te vagy,
majd eszméltem, s úgy
tûnt megbolondít engem is ez
a folyton-vágyott méla fagy.


 
TANDORI DEZSÕ

Nappal, jó éjszakám

Nappal, jó éjszakám, jó nappalom, te
csak akkor jössz el, ha tegnapelõtt
- mondjuk - veled töltöttem az idõt,
ugyanegy utamat gyalogolom be,
a Vámház csarnokától, semmi pult,
semmi kocsma, semmi pohár,
egy hóvirág emelkedik kimúlt
télbõl, Csarnok, nem érdekel a nyár,

a nyár sem, melynek csarnoka te voltál,
öblös-hûvös; újságárus, boros,
pogácsás pultokkal a kóboros
napszakokban; s gombás, hogy odavonzzál
kontárkodó szakácsot, engem, és
vásároltam hozzá a prézlit,
de nem hittem, ez elég lesz, elég itt;
másutt, ugyanígy vonszolódva Bécs

utcáit járom, minden-céltalan
s nem, hogy súlyos cipõm kolonca fáraszt,
gatyám túl bõ, válltáskám hozza rám azt
a menthetetlen kedvszegett, kaland-
tagadó kedvet, az érdektelenség
teljét, a slattyogást, a
normál járás egyharmadára
csökkent sebesség

kelletlen feltûnését, közönyös
belsejét-külsejét,
s nem, hogy "elég",
de ennyi sincs, a bor öklendezõs,
a krumpli elnyom, kezem olajos lesz
tõle, kelletlenül nézem a házak
sorát, autók áramvonala
és az ég alját lesem, végre hol kezd

rám szürkülni jó éjem, s még a dél-
után idõ megváltása mit adhat,
földalattin nekidõlök a padnak
kívülrõl, háttal, a peronszegély
sárgáját követem, ez gyorsaságom,
és ha újságot nyitok, vak szerencse,
hogy egy tippre még azt mondom: "Lehetne..."
És hogy bejön, három virslinyi álom.

Szobám függönye egész nap behúzva.
Hétköznap van, talán a takarítás
moccantott egyet a velem-avíttas
rendetlen-renden, mely meghozza újra
(nem én hozom meg ottlétemmel, ezt!),
hogy ott vagyok, fonnyadt almagerezd
még Pestrõl, a csipketerítõn,
az ablak alatt zúg villanyhevítõm,

kinézek az óriáskerékre,
feladom a rímképletet, ahogy
létezésem feladnám, de lekéstem
minden ilyesmirõl:
az ember a kis kócmedvéirõl,
kiket már semmi végre
nem hagyhat, ha kidõl,
hagyom... nem is áhíthatom, ne éljem

meg ezt vagy azt az évem,
sakk éve a 64-es, a hatvan-
hármas egy régi járat éve volt,
a 66 érdekes, és a prímszám
(ugye) 67... hagyjuk, aszpirint
veszek be rossz szokás szerint,
a Volkstimmét olvasgatom,
egy szál Andaxin minden altatóm,
s bár álmokkal marasztal -
na, hiába, felébredek!
az éj nekem már az igazi nappal.
 
 

ÁGAI ÁGNES

Kilátások

Ha meghalok,
el fogom felejteni,
hogy voltam.
Nem ismerek magamra
holtan.
Saját magam
nem a sajátom,
nem élhetem túl
a halálom.

RÉV TAMÁS

Másnapos rádöbbenés

Életed nagy próbatételeiben egy a közös:
mindegyik teljesen felkészületlenül ér.

Egyszer élünk.
 

Történet
az elbizakodottságról

Összeállt végül:
víz alatt a buborék.
Majd bízni kezdett,
gyorsan felszaladt, aztán
elpattant, ó, elpattant.

NOVÁK ÉVA

Hiába

Elindulhatsz és visszatérhetsz,
bokádra hurkolódik bejárt utad,
gyilkosan elnyûhetetlen szerpentinszalag,
ledörzsölheted magadról a múltat, mint
rongyokban foszló bundájukat fák törzsein
az állatkertekben elsatnyult bölények.
Hazatérésed híre gyorsan szerteszét futhatott,
gondolod, mert nagy lakomák pecsenyeillatát
sodorja feléd kecsegtetõen a szél, de
az ünneplõbe öltöztetett kislány
nem neked nyújtja hervadt csokrát,
a mámoros tömeg nem téged éljenez,
kapsz észbe, mielõtt elérzékenyülve intenél,
felemelt kezedben az otthoni kapu
kilicsévé zsugorodik a félelem,
a küszöbrõl rád vicsorít hályogosszemû, régi kutyád.
 
 

FUCHS KATALIN

Foszlányok

Az élõt értettem
a holttal nem tudok mit kezdeni:
rakosgatlak ide-oda
mint valami furcsa bútort
mely nem illik sehová
közben fölforgatom
életem összes zugát
hol szelíd árnyékok
vacognak utánad.

Furcsa görcs hasamban
lüktet mint õsi ritmus
melyet szerzõ még nem komponált
érzem az elmúlást
lassan csordul a szájon
rászárad
majd megfeketedik
hogy a búcsú is
undorrá elevenedjék általa.

A tudat szopósmalacát
sem táplálja
többé senki
vaksin tapogat
az utána maradottak
akasztófája felé
megbízást adva
az elégetésre
mert így van rendjén
mondják akik még
anyát soha nem temettek.

Olyan ez mint amikor
az ember száraz torokkal
színjózanul bámul 18 üveget
és sehogy sem érti
ki itta meg
ami benne volt.