LUKÁCS LÁSZLÓ

Tisztelt Ház ... minden ovációt szivbõl köszönök,
Hát megismerik miniszterelnöküket önök?
De ki lehetne ugyibár e daliás alak?
Lukács László nevétõl visszhangoznak a falak,
A Tiszta István gróf is játszik némi szerepet,
De legjobban engem utál itt a közszeretet.

Közpiszkeletben úszom,
De nem, még nem bucsúzom.
Nem sietek, nem szaladok,
Én maradok, én maradok.

Hogy tartóztatnak, istenem, mily kellemes zene,
Laci, mondják, miért nem esz el innen a fene?
No ergye, ergye, ergye már, mondja a munkapárt,
Mert a ragaszkodásban az nem ismer ám határt.
És én valóban nem megyek, ez tõlem nemde szép,
Engem nem indit meg a legmeginditóbb beszéd.
A miniszteri székem
Le van szögelve szépen,
Nem futok és nem haladok,
Csak maradok, csak maradok.

Ne higyjék, hogy makacs vagyok, avagy talán konok,
Ha hátul frakkomra kenek gumirabikomot.
De higyjék el, oly ingatag a miniszteri hely,
Miként faágon a levél, mint emberen a fej.
A föld is mozdul s a hegyek is csuszhatnak nagyot,
De én mint aradi gyerek, csak maradi vagyok.
Kidobni még az édes
Pavlik se volna képes
Egy ilyen pici darabot,
Hadd maradok! hadd maradok!

1913
 

ADY ENDRE
 
Ficánkol a parlament
 
Mosolyogj föl egy pillanatra, savanyú kedvû Magyarország, mert lám, drága gyermeked, a parlament, él, sõt ficánkol. Ma már majdnem meglelte önmagát, szinte, szinte legméltóbb, legigazabb energiáját fitogtatta a magyar képviselõház. Egyszerre csodák nem történhetnek ma már, e kételkedõ korban, de aki a mai parlamentet szereti, bízhat. Csak merjen lelkének legõszintébb zugaiból nyilatkozni e kényeskedõ gyermek, fölösleges lesz a szeretõ szülõk és rokonok aggodalma.
    Most pedig e kis csúfondároskodás után, mondjuk meg komolyan, hogy halálosan szomorú a mi parlamentünknek minden élettel dicsekvõ megmozdulása. Dördülnek az ágyúk, forradalmi zászlókat tûznek ki az úri kikötõ legveszteglõbb és legrozogább hajói is, ha netalán a pipázó kényelmet fenyegeti valami.
    Élete élésére a magyar képviselõházat csak afélék galvanizálhatják, amik például a kis vidéki kaszinót szokták és tudják. Udvariatlan az elnök, udvariatlan a többség, udvariatlan a kisebbség, kész a szörnyû háború. Egy miniszter rosszkedvû s valami vicinális megkerülésre nem kapható, országos a baj és viharzó a sérelem. És nem utolsó és nem kicsi szimboluma valami az sem, hogy a legdühösebb repülõ-löveg: a "parasztság". Ez a szép, úri parlament nem tud nagyobb pofont kigondolni sem, amikor önmagával pofozkodik, ennél a szónál. A "parasztság", ez a szép szó, a legrettenetesebb bélyeg, a lepra gyanúja, amikor a képviselõ urak egymás ellen zendülnek. Valóban, a magyar parlament õrzi a régi viccek tradicióját is a többi, állítólagos tradició mellett. A mágnás leköpi a dzsentrit, a dzsentri leköpi a polgárt, a polgár a parasztot s a paraszt a kutyát. Valahogyan így hangzott ez a régi s nagyon magyar vicc, de a magyar parlament nem változott s ilyenformán a régi viccek is megmaradtak.
    Régi formák, régi viccek, régi kényelmek, régi unalmak, régi úrhatnámságok: körülbelül ez a mai magyar népképviselet. És természetesen a régi virtusok, amelyek annyi jogot élveznek, hogy nemrégiben muskulusait mutogatta és ígérgette egyik erõs honatyánk. Irigylendõ és szép a testi erõ, de Párisban az auvergne-i zsákhordók s minden cirkuszban a birkózók szoktak versengeni és dicsekedni vele. Szép a lovagos bátorság is, de istenem, melyik égõ sebét gyógyítja meg e sok sebû országnak a legvitézebb párbajseb is? Mert viszont a békés, lovagias jegyzõkönyveknek az írás-gyakorlás szempontjából való valamelyes hasznát el kell ismernünk.
    Szándékolt, bölcs és derûsen megértõ érzéseink akaratosan, keserûen, sósan könnyekre változódnak, ha ezekrõl beszélünk. Ha eszünkbe jut, hogy ez az ország, ez a Magyarország ezerszer inkább a politika kénye-kedve, mint akármelyik másik. Ha arra gondolunk, hogy ezzel a parlamenttel, ezzel a politikával szemben hiába próbáljuk leghõsibb, legértékesebb erõinket összeszedni s vitázó és termõ munkába állítani. Ennek a parlamentnek nem fáj az ország, s ez az ország még mindig nem érzi biztosan, hogy sok fájása között ez a parlament a vezérlõ.
    Él a parlament, ficánkol a mai magyar népképviselet csak azért, hogy a halálnak a gondolatát is elkerülje. Egy kuruckodó a magyar respublikát csinálja, Adalbert, a híres, kóbór, pénzes cigányvajda a toloncoló rendõrségtõl értesül, hogy Magyarország önálló állam. Adalbert vajda majd Galíciában elfelejti új közjogi értesülését, miként gyakran, sokan és hatalmasabb vajdák elfelejtették. Bizonyisten ezek a dolgok is jelentõsebbek, mint a mi képviselõházunk nagy viharai.
    Borzasztóul nagy a ház, amely az õ "tanácskozó" helyük, az urak kilenctized részének, hogy kisebb számot, joggal, ne mondjunk. Veszedelmesen nagy az összetartás az urak között, amikor zártülésezik, parasztozzák, sõt vágják és pisztolygolyózzák egymást. Hajh, be gyönyörûen összebékülnének - kevés-kevés kivétellel - ha fejük fölött megsuhogna egy gordiusi csomót megoldással fenyegetõ kard.
    Nincs nekünk, nincs ennek az országnak semmi hasznunk abból, ha a mi parlamentünk életet mutat, ha a saját õszinte életét éli. Ez az élet nem a mi életünk siralmának kórusa, de egy elõkelõ csoport külön élete, privát mulatsága. S a legkeserûbb pedig az, hogy most talán a tizenkettedik órában, ez az ország se fölkészülve, se fölkészítve nincsen eléggé, hogy más parlamentet, jobb rendet s új politikát rendeljen magának.
    Szóval: a parlament elevenedik, ficánkol, él, de ez az élet majdnem egyenesen az európai, a friss Magyarország élete ellen tör. Pedig csak egy kicsit emberelné meg magát ennek az elbágyasztott magyar társadalomnak sok - összes - értékes része, másként volna minden. Addig pedig örüljünk, hogy az urak megtalálták önmagukat, s hogy életünk szerint való élet kezd dühöngeni a Duna-parton, az oktalanul nagyszerû palotában.
    1911
 

 
MÓRICZ ZSIGMOND
 
A Duna-parti palota
 
A mai parlament egészen más, mint a háború elõtti volt.
    Huszonöt éve használja a Duna-parti palotát az országgyûlés, de soha nem volt olyan üres, mint most. Ez a legfontosabb karaktervonása a mai Háznak, hogy a képviselõk nem tartják kötelességüknek, hogy bemenjenek az ülésekre. Annyira, hogy már szinte ízetlen dolog beszélni róla. Tegnap a büntetõtörvény, tehát egyik legérdekesebb törvény tárgyalásánál, pont tizenkét órakor tizennégyen voltak jelen. Kétszáznegyven képviselõbõl tizennégy.
    A régi parlament rendi parlament volt, de hisz a mai is csak az. Különbség, hogy akkor a kerület törzsfõnökei jöttek össze: most azoknak inkább a helyettesei. A második garnitúra.
    Ha az öreg fiskális beküldi a helyettest a tárgyalásra, akkor szegény kliens rezignáltan néz a jövõbe. Ilyen rezignáltan néz a szegény mai Magyarország a Parlamentre.
    Én nem akarom bántani a t. Házat: oly boldogan jelenteném, hogy ne féljetek, magyarok! Szegények vagyunk, megrontottak, megtépettek, de azon az úton vagyunk, hogy itt mindenki összefog, itt mindenki dolgozik: képviselõitek éjjel-nappal verejtékeznek, hogy minél hamarabb rendbeszedjék azt, ami elromlott!... De hát mit mondjak?... Mély tisztelettel soroljam fel annak a tizennégy képviselõnek a nevét, akik tegnap ott voltak? S kiírjam a Ház nomenclaturájából annak a kétszázharmincegy képviselõnek a nevét, akik nem voltak ott?
    Mire akkor ez az egész t. Ház? Tizennégy és huszonöt úrnak elég egy szoba. Fölösleges ekkora parlamentet fûteni és világítani.
    A régi parlament? Igen, az az ország elsõ kaszinója volt, ahol megelégedett, kövér, korpulens, jókedélyû úriemberek zsúfolt tömege fõzte a törvényt... A szónokot számosan hallgatták s még számosabban üdvözölték...
    A mai parlament?... Talán ez is jó képe ennek az elárvult, szegény, szomorú kis országnak. A mai parlament üres, s akik bent vannak, azok is szerények, soványak, mindenki elsiklik, hogy ne legyen elõtérben, lehetõleg be sem megy a Házba...
    S tessék írni róla, hogy mi történik!
    Azt mondja egy újságíró: - Ha az ember itt valamit ír, az tiszta költészet!
    Fanyar, kedvetlen, gyötrött világ van itt. Két hét óta, mióta be-bejárok, annyi keserûséget, annyi félelmes és fájó esetet hallottam, hogy ha azt mind megírnám, megégetné a kezet a papíros és a szívet a betû.
 
1929
 
OLVASSUK EGYÜTT

SZOLÓN

A kormányzás bölcsessége

Annyi jogot jutattam a népnek, amennyi elég volt,
s kellõ megbecsülést. súlya se sok, se kevés.
S óvtam a polcon ülõt meg a kincseiért irigyeltet,
hogy soha szégyenfolt szennye ne érje fejét.
Védtem erõs pajzzsal mindkét felet, és sose tûrtem,
hogy diadalt üljön jogtalan ez vagy amaz.

MÁTHÉ ELEK FORDÍTÁSA
 

SZEPES ERIKA

Szolón élete és költeményei,
Plutarkhosz értelmezésében

Szolón (i. e. 640-560) az egyik legjelentõsebb athéni politikus és államférfi volt, aki költõként is a legjobbak közé tartozott. Mindennek tudatában fenti önjellemzését sosem szerettem: túlságosan nagy önérzetet, elbizakodottságot éreztem benne. Hozzáolvasván többi fennmaradt költeményét a személyiségrajz még erõteljesebb, de tevékenységi köre szélesebbnek látszik. Kalauzul vettem hát a régi nagyok egyik legjobb ismerõjét, a mintegy hatszáz évvel késõbb élt Plutarkhoszt (i. sz. 45 után-120 után), aki negyvenhat ókori híresség életrajzát írta meg és vetette egybe. Miképpen látja õ Szolón alakját? Plutarkhosz nemcsak szívós munkával szedegette össze a történelmi tudnivalókat, de nagy súlyt fektetett arra, hogy a vezetõ személyiségek jellemét minél jobban megragadja, párjaikat a történelem többi nagy alakja közül kiválassza. Szolón költeményeit tehát Plutarkhosz vezetésével, életrajzával szembesítve követjük végig. Plutarkhosz szövetét Máthé Elek fordításában közöljük. Az arab számok Plutarkhosz fejezetszámai.

*

2. Szolón, miután [...] atyja vagyonát jótékonykodásra elfecsérelte, fiatalkorában kereskedõként szerzett pénzt. Bár akadt volna barátja bõven, aki szívesen részesítette volna anyagi támogatásban, õ restellte mások segítségét igénybe venni, mivel olyan családból származott, amely mindenkor segített másokon. Többek véleménye szerint inkább tapasztalat- és ismeretszerzés céljából, mint pénzkeresés végett utazott. Azokban az idõkben [...] a kerekedés [...] éppen megbecsült életpálya volt, mert a kereskedõ távoli földekkel ismerkedett meg, királyokkal kötött barátságot, és sok tapasztalatra tett szert útjain. Voltak kereskedõk, akik nagy városokat alapítottak [...]
3. Valószínûleg Szolón kereskedõ voltával függ össze, hogy szerette a költekezõ, könnyû életmódot, s költeményeiben többet szól a gyönyörökrõl, mint bölcselõhöz illik, de úgy szokott lenni, hogy aki sok kockázatot vállal, ellenszolgáltatásul elvárja az élvezetekben bõvelkedõ életet. Alábbi sorai azonban azt mutatják, hogy nem a gazdagok, hanem a szegények oldalán állt:

Sok gaz dúslakodik, de nyomor jut a legnemesebbnek,
mégse cseréljük az õ kincseikért el a szép
férfierényt, mert ez maradandó mindig, - azonban
kézbõl kézbe tovább siklik a földi vagyon.

(FRANYÓ ZOLTÁN FORDÍTÁSA)

Költeményeivel, úgy látszik, kezdetben semmi komoly célt nem kívánt elérni; verseit inkább szórakozásból, saját gyönyörûségére írta, amikor szabad ideje volt. Késõbb azonban bölcselet, sõt politikai gondolatok is megszólalnak bennük. Ezeket a költeményeit nem történelmi emlékezés, hanem intézkedései igazolása céljából írta, vagy pedig, hogy buzdítsa, intse és figyelmeztesse az athéniakat. Egyesek szerint megkísérelte versekbe foglalni törvényeit is. [...] Erkölcsbölcseletében - korának más bölcseihez hasonlóan - leginkább a politikai vonatkozásokat vizsgálta.
5. Szolón ekkor már részt vett a közügyek intézésében, s éppen törvényei megszövegezésén dolgozott. Amikor Anakharszisz ezt megtudta, kinevette Szolón igyekezetét és hitét abban, hogy írott törvényekkel polgártársai igazságtalanságát és kapzsiságát korlátok között tudja tartani. Nem érnek többet az ilyen törvények, mint a pók hálója, mondta; megfogják a gyengéket és az apró vétkeseket, de a hatalmasok és gazdagok széttépik. Szolón erre állítólag azt felelte, hogy az emberek megtartják a szerzõdéseket, ha megszegésükbõl egyiknek sincs haszna. Törvényeit egyébként is úgy alkotta meg, mondta, hogy polgártársai világosan lássák, megtartásuk, nem pedig megszegésük szolgálja mindenki érdekeit.

[...] hitvány lelkek a nép demagógjai mind, kiket öntelt
dölyfük bûne miatt, hej, be sok átok is ér!

[...]

Nem kímélik a nép közvagyonát, sem a szent
kincseket; ellopják, elorozzák ezt is, amazt is...
[...]
Így ez a város most se kerülheti már el a romlást,
hej, be hamar töri majd bús rabigába a sors!
Pártharc átka s az alvó háború lángja lobog fel,
s ó, mily sok viruló életet olt ki e vész!
Drága hazánknak kárt tesz ön-ellensége, ha titkon
gyûl rajta össze, - mit úgy kedvel a bajkeverõ;
ily kór pusztít a népben; a nincstelenek csapatostól
járnak kint idegen földön, ahol eladott
rabszolgák rajaként, megalázó gúzsba kötözve
húzzák tán egy egész életen át az igát.
Így a közös vész, lám, benyomul mindenki lakába,
s nincs a kapunkon olyan zár, amely ellene véd...
Arra tanít a szívem, hogy Athén polgárait intsem:
mennyi veszélyt hoz a rossz, népnyûgözõ uralom,
míg az igazságos vezetés jogtiszteletet szül,
megbéklyózza gonosz rendzavarók seregét,
enyhit a terhen, eloltja a bûnt, leigázza a gõgöt,
elfonnyasztja a Rossz még ki se nyílt rügyeit;
ferde igazságot kiegyenlít, a szertelen önkény
tetteit enyhíti és durva viszályt letipor,
bõsz harag indulatát elfojtja: - csak általa épül
bölcs és jóhiszemû rendben az emberi lét!

(FRANYÓ ZOLTÁN FORDÍTÁSA)

8. Miután az athéniak belefáradtak a hosszú és áldatlan háborúba, amit Szalamisz szigetéért folytattak a megaraiakkal, törvényt hoztak, és halálbüntetés terhe alatt megtiltották, hogy a jövõben bárki a Szalamiszért vívott harcok újrakezdésérõl írjon vagy beszéljen. Szolón ezt megalázónak tartotta, s látta azt is, hogy a fiatalok közül sokan kívánják a háború újra kezdését, de nem mernek semmibe belefogni, mert félnek a törvénytõl. Erre õrültséget színlelt, s családja azt a hírt terjesztette róla, hogy megzavarodott. Ezalatt csendben megírt egy elégiát, és a vers szövegét könyv nélkül megtanulta, majd fején sipkájával kirohant a város fõterére. Nagy sokaságtól körülvéve felment a hirdetõkõre, és belekezdett elégiája eléneklésébe:

Mint követ érkezem én Szalamisz gyönyörû szigetérõl,
érveitekre hozom válaszul énekemet.
[...]

Lennék bár pholegandroszi ember vagy szikiníta,
lenne hazám bármily kis sziget és ne Athén!
Mert azt érjük meg, hogy ránk ujjal mutogatnak:
"Nézd ez athénit, ez is veszni hagyá Szalamiszt!"
Menjünk hát Szalamisz gyönyörû szigetére, hogy érte
harcoljunk s döntsünk: szégyen-e vagy becsület?

(TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE FORDÍTÁSA)
 

[...] Amikor Szolón elénekelt, barátai - különösen Peiszisztratosz - nem gyõzték eléggé magasztalni a verset, s bíztatták a népet, hogy kövesse Szolónt. A törvényt nyomban érvénytelennek mondták ki, és Szolónt választották meg hadvezérnek.
13. [...] az athéniak közti pártviszályok újra fellángoltak, s a lakosság körében annyi párt keletkezett, ahány részre földrajzilag oszlott a város területe. A hegyvidékiek voltak a legdemokratikusabbak, a síkvidékiek a legoligarchikusabbak, míg a tengerpart közelében lakók harmadik pártja a középúton kívánt maradni, hogy megakadályozza bármelyik szélsõség erõrekapását. A gazdagok és szegények közti ellentét élesebb volt, mint valaha; a város helyzete a teljes bizonytalanság képét mutatta, s a zavarok megszüntetésére egyetlen mentségnek az egyeduralom látszott. Az egyszerû nép az utolsó emberig eladósodott a gazdagoknál. Földjüket nekik mûvelték, s [...] minden termény hatodát nekik fizették [...] Sokan saját személyüket zálogosították el, s hitelezõik bármikor eladhatták õket rabszolgának otthon, vagy az ország határain túl. Sokan kénytelenek voltak gyermeküket eladni [...] vagy kegyetlen hitelezõik ellen elmenekültek a városból. A többség, köztük a legbátrabbak, egymást bíztatták, ne essenek kétségbe, és ne engedjenek az igazságtalanságnak, hanem válasszanak valakit, akiben megbízhatnak, s aki vezetni képes õket. Azt javasolták, szabadítsák fel a tartozásaik miatt eladósodott rabszolgákat, osszák fel a földet és változtassák meg gyökeresen az állam alkotmányát.
14. Athénban a legértelmesebbek belátták, hogy Szolón az egyetlen ember, aki mentes kora bûneitõl, mert nincs köze a gazdagok igazságtalanságaihoz, de nem feszélyezi a szegények nyomorúsága sem...

Hitványságtok hozta a bajt rátok, ne az istent
vádoljátok hát mostoha sorsotokért.
Zálogot adtatok és hagytátok, hogy fölibétek
nõjjön akárki, ezért nyögtök a szolgasoron.
[...]
Mind csak a nyelvet nézitek, adtok a cifra beszédre,
Ám soha egyik sem kérdez a tettek után.

(TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE FORDÍTÁSA)

Szolón [...] azt állítja, hogy nagyon nem szívesen vállalta a közügyek irányítását, mert félt az egyik fél kapzsiságától és a másik fél elkeseredett dühétõl. Philombrotosz után õt választották arkhónná, azzal a szándékkal, hogy közvetítsen a két fél között, és végezze el a törvényhozás munkáját; a gazdagok bíztak benne, mert vagyonos volt, a szegények pedig derék embernek tartották. [...] sokan emlegették egy megválasztása elõtt tett kijelentését, hogy "az egyenlõség nem szül viszályt", ez tetszett vagyonosnak és vagyontalannak egyaránt. [...] Sokan, akik nem tartoztak egyetlen párthoz sem, hanem középütt álltak, tisztában voltak vele, milyen lassú és fáradságos eljárás viták és törvényhozás útján változásokat létrehozni az alkotmányban; szívesen láttak volna tehát az államügyek élén egy olyan embert, aki a legigazságosabb és legbölcsebb valamennyi között. [...] Barátai megrótták, hogy az egyeduralom neve visszariasztotta, hiszen feddhetetlensége majd hamarosan törvényes királysággá változtatja... Szolónt azonban semmi érvelés nem tántorította el szilárd elhatározásától, s barátainak [...] azt felelte: "kellemes hely az egyeduralom, csak nem lehet belõle kiszállni".
15. Így beszéltette a tömeget és a közönséges gondolkodásúakat saját magáról:

Aj, Szolón nem mélyenszántó elme, nem bölcs férfiú!
Isten annyi jót kínált, s õ nem kapott a kincs után.
Csuda halat fogott, s hatalmas hálóját a hájfejû
mégse húzta össze, szíve mersze mind inába szállt.
Hisz csak ülnék én a polcra, gyûjtenék busás vagyont!
Csak lennék athéni zsarnok egy napig, habár legott
bõrömet lerántanák s kiirtanák is írmagom!

(MÁTHÉ ELEK FORDÍTÁSA)

Az egyeduralmat nem vállalta, de azért nem intézte az ügyeket kesztyûs kézzel. Nem lett puhánnyá, nem tett engedményt a hatalmasoknak, és törvényeit nem azok szája íze szerint alkotta meg, akik megválasztották. [...] csak olyan változtatásokat hajtott végre, amelyektõl remélte, hogy rábeszélésére elfogadják, vagy személyes tekintélyével keresztül tudja vinni, mint saját maga mondta: "Erõszakot vegyítve össze és jogot."
Amikor késõbb kérdezték tõle, a legjobb törvényeket adta-e az athéniaknak, ezt felelte: "A legjobbakat, amelyeket hajlandók voltak elfogadni."

[...] Hogyha így kíméltem én
szép hazámat és kegyetlen zsarnokság nehéz nyûgét
nem raktam nyakába, szennyel gyalázva híremet, -
meg nem bántam ezt; hisz' inkább azt hiszem, hogy így teszek
túl a többi emberen.

[...] a szegényeken nem az adósságok elengedésével segített, hanem a kamatok csökkentésével, s ezzel járt kedvükben; ezt az emberséges eljárást nevezte teherlerázásnak...
16. Politikája nem nyerte meg egyik fél tetszését sem. A gazdagokat magára haragította az adóslevelek eltörlésével, a szegények pedig még inkább megharagudtak rá, mert reményeik ellenére nem valósította meg a földosztást, s nem tette kötelezõvé mindenkire az egyforma és egyenlõ életmódot. [...] Szolón soha nem ment el idáig újításaival: maga is a nép fia volt, jómódú, de nem gazdag. [...] mindazt megvalósította, amire hatalma volt, egyesegyedül akaratának keresztülvitelében bízva. [...] Mégis, az alábbi versben maga ismeri el, hogy a többséget megsértette, mert mást vártak tõle:

S mert bolondul vélekedtek, megdühödtek most reám,
s görbe szemmel méregetnek, mint közellenségüket.

De hozzáteszi, ha bárkinek hasonló hatalom lett volna a kezében:

Nyúzná a népet, nem nyugodna, zûrzavart
ébresztve, míg le nem fölözte dús tejét.

Az athéniak nemsokára mégis belátták reformjai hasznosságát [...] majd megbízták Szolónt, készítsen új alkotmányt és szerkesszen törvényeket. A közügyeket nemcsak részben, hanem teljes egészükben is rábízták....
18. [...] Õ vezette be a vagyonbecslést. Az elsõ osztályba azokat sorolta, akiknek évi termése száraz vagy cseppfolyós terményekben ötszáz mérõ volt. [...] A második osztályba azokat sorolta, akik lovat tarthattak és termésük háromszáz mérõ volt. [...] Ökörfogatúaknak nevezte azokat, akiknek kétszáz mérõ termésük volt, ezek kerültek a harmadik osztályba. Minden többi polgárt napszámosnak neveztek; ezek nem viselhettek állami hivatalt, de tagjai voltak a népgyûléseknek és az esküdtbíróságoknak [...] ez annál fontosabbnak bizonyult, mert Szolón a legtöbb vitás ügyben a döntést az esküdtbíróságra bízta. [...]
Szolón úgy vélte, hogy jobban meg kell erõsítenie a köznép helyzetét, s ezért mindenkinek megadta a jogot, hogy törvényes megtorlásért folyamodhassék, ha jogsérelem érte. [...] Ilymódon a törvényhozó bölcsen hozzászoktatta a polgárokat, hogy egyetlen test részeiként érezzenek és szenvedjenek együtt. Fennmaradt Szolónnak egy mondása, amelybõl világosan kitûnik a törvény szelleme. Eszerint, amikor megkérdezte tõle valaki, melyiket kell a legjobban kormányozott városnak tekinteni, így válaszolt: "Azt, amelyben a sérelmet elszenvedõk éppúgy, mint akiket sérelem nem ért, együttesen lépnek fel és büntetik meg a jogtiprókat."
20. Szolón törvényei között van egy, amely igen különös és váratlan módon megfosztja a polgárjogaiktól azokat, akik pártviszályok idején egyik fél oldalára sem állnak. Ezzel nyilván azt akarta elérni, hogy senki ne legyen közönyös és érzéketlen a közügyek iránt; ne csupán magánvagyonát akarja biztonságba helyezni, s ne örvendezzen, amiért távol maradt a zavaroktól és nem vett részt hazája szenvedéseiben. Inkább megkívánta, hogy mindenki csatlakozzák a jobb és igazabb ügyhöz, vegyen részt a közös veszélyben és ajánlja fel segítségét, s ne várja ki biztonságban, melyik fél lesz a gyõztes.
22. Szolón észrevette, hogy a város megtelik mindenfelõl odaözönlõ emberekkel, akik az ott uralkodó biztonság hírére érkeztek Attikába. De tudta azt is, hogy az ország földje nagyrészt terméketlen és sovány, a tengeri kereskedelembõl pedig nem jut áru az országba, csak ha más árut adnak érte cserébe. Ezért a polgárokat mesterségek ûzésére biztatta, s törvényt alkotott, amely szerint a fiú csak akkor köteles öreg apját eltartani, ha az mesterségre taníttatta. [...] Szolón kénytelen volt törvényeit a való tényekhez alkalmazni, és nem a tényeket a törvényekhez. Látta, hogy Attika földje csak szegényes megélhetést nyújt a földmûvesnek, henye, munkátlanul élõ tömegeket pedig nem tud eltartani. Ezért megbecsülte a mesterségeket, s az Areioszpagoszra bízta, hogy felülvizsgálja a polgárok jövedelmi forrásait és megbüntesse a munkakerülõket...
24. Meglepõ a bevándorlást és állandó letelepedést rendezõ törvénye. Csak azoknak engedélyezett ugyanis állandó letelepülést, akik hazájukból véglegesen eltávoztak, vagy azért vándoroltak ki egész családjukkal, hogy Athénban mesterséget folytassanak. Ezzel állítólag nem az volt a célja, hogy másfajta bevándorlókat távol tartson Attikától, hanem inkább, hogy hívhassa azokat, akik majd biztosan jó polgárai lesznek Athénnak. Azt gondolta ugyanis, hogy méltán bízhat azok hûségében, akiket úgy kényszeríttetek hazájuk elhagyására, vagy határozott céllal távoztak hazulról.
30. Egy napon Peiszisztratosz sebet ejtett önmagán, szekéren a fõtérre vitette magát, és azzal lázította a népet, hogy ellenfelei politikai merényletet követtek  el ellene. Sokan méltatlankodtak és kiáltoztak, Szolón pedig odalépett hozzá és így szólt: "[...] nem jól játszod [...] a szerepet. Saját magad megsebesítésével polgártársaid félrevezetésére használod azt a cselvetést, amelyhez õ [Odüsszeusz] az ellenségeivel szemben folyamodott". Peiszisztratosz számítása mégis bevált, és a tömeg kész volt akár fegyverrel is harcolni mellette. [...] Amikor [Szolón] látta, hogy a szegények nagy lárma közben Peiszisztratosz mellé állnak, a gazdagok pedig elódalognak, otthagyta a népgyûlést és azt mondta: "Ezeknél bölcsebb, azoknál bátrabb vagyok. Bölcsebb azoknál, akik nem értik, mi történt, és bátrabb azoknál, akik értik, de félnek szembeszállni a zsarnoksággal."
[...] Szolón, bár nagyon öreg volt, és nem is voltak követõi, mégis kiment a fõtérre, és beszédet intézett a polgárokhoz. Szidalmazta ostobaságukat és gyávaságukat, s lelkes szavakban kérte õket, hogy ne hagyják el a szabadság ügyét. Akkor mondta azokat az emlékezetes szavakat, hogy korábban könnyebb lett volna megakadályozni a készülõ zsarnokságot, de nagyobb és dicsõbb feladat most végezni vele, amikor már erõre kapott. Félelmében senki nem hallgatott rá, így hát hazament, fegyvereit kirakta háza küszöbe elé az utcára, és így szólt: "Én már elvégeztem a magam részét, hogy segítsek hazámon és hazám törvényein."
31. Sokan figyelmeztették, hogy a zsarnok majd életére tör, s megkérdezték tõle, miben bizakodik, hogy ennyire nem törõdik a veszéllyel. Így felelt: "Öregkoromban." [...]

*

Plutarkhosz életrajzában ezen szavak után már pár mondat következik csupán. De van Szolónnak egy - az utókor által Számadás címmel ellátott - költeménye, amely egész életét így összegzi:

Abból, miért a nép szavamra összegyûlt,
mit adtam én fel, míg minden célhoz nem ért?
Tanúm legyen, ha majd ítélni fogsz, Idõ,
az istenek nagy és kegyelmes anyja, Gé,
a barna föld, amelybõl sok jelzõkövet
kitéptem, itt is, ott is, mely leverve volt:
így lett, mi addig szolga volt, a Föld szabad.
S az istentõl rendelt hazába is sokat
vezettem vissza, kit rabként hurcoltak el,
ez jogtalan, más régi törvények szerint
adósságáért volt földönfutó, amíg
Athén nyelvén többé beszélni sem tudott.
voltak, akik itthon szenvedtek rút szolgaság
alatt, szeszélyes gazdájuk parancsait
rettegve: én szabaddá tettem õket is.
Hatalmat és jogot kibékítettem, így
mindent véghez vittem, mit elvállaltam én.
A jót s a rosszat egyazon szabály köti:
igaz törvényt írtam, mely mindenhez talál.
A kormánypálcát vette volna kézbe más,
gonosz szándékú, kincsre vágyó férfiú,
a népet meg se tudta volna tartani.
Ha pártosokra hallgatok, ha megteszem,
mit egyikük kívánt, vagy másikuk javallt,
a városból ma hány ember hiányzanék!
Ezért kellett védnem magam mindenfelõl,
s úgy járnom, mint a farkas jár ebek között.

(TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE FORDÍTÁSA)

Az életmû és a - Plutarkhosz segítségével megismert - életút hitelesíti mind az elsõnek idézett, mind ez utolsó vers önérzetét és öntudatát.
Ahogy Ritoók Zsigmond írja: "Az ember az istenek elõtt éppoly felelõsen áll meg, mint a maga közösségében emberi bírái elõtt - így kész Szolón az Idõ ítélõszéke elõtt megállani -, s várja az ítéletet szabad elhatározásból, felelõsen elkövetett cselekedetei alapján. Az emberméltóság elsõ megnyilvánulása ez, anélkül hogy az istenek méltóságát csökkentené."
 

MÚLTUNK

 
KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Választás a Viharsarokban
 
Akik ma okkal-ok nélkül bírálják a közéletet, parlamentarizmust, a választási küzdelmet, ritkán tudatosítják, hogy Magyarországon általános, egyenlõ, titkos választójog csak 1918-at követõleg létezett, és csak addig, míg a mai utóda részérõl most "harmadik honalapítónak" mondott gróf Bethlen István az ország legnagyobb részére újból el nem törölte. Csak Teleki Pál engedélyezett késõbb országosan titkos választást - akkor jött be a sok nyilas képviselõ. Minthogy azonban már a harmincas években is éltem, sõt figyeltem a politikai életet is, legyen szabad egy-két emléket fölelevenítenem egy - igaz - akkor is titkosan szavazó (mert törvényhatósági jogú) város választásáról. Azok a felismerések, amiket bennem Móricz és a népi írók tudatosítottak (többek között a Hódmezõvásárhellyel is foglalkozó Viharsarok) tettek képessé arra, hogy "úrifiú" létemre rokonszenvvel nézzem a "cucilistákat", ahogy akkor a szociáldemokratákat nevezték.
    Emlékszem, hogy még szinte gyerekfõvel mennyire örültem, mikor a szép szál kormánypárti Csáky Lajos õméltósága alulmaradt Takács Ferenccel, a sánta kõmûvessel szemben. Ahogy akkor Vásárhelyt mondogatták, az öreg Csáky a vereség után a tanyára menekült, csakhogy a gyöngytyúkjai itt is avval fogadták. "Ta-kács! Ta-kács!"
    Nagy esemény volt az, hogy egy parasztvárosban a fasizmus elõretörése idején egyszerre két ellenzéki képviselõt válasszanak meg (mert akkor a - késõbb jobboldali fordulatot tett - kisgazdapárti is annak számított). Ezt persze csak a törvényhatósági státussal járó titkos választójog tette lehetõvé. Mégis nagy dolog volt, mert presszió, megfélemlítés, befolyásolás, sõt csalás a titkosság ellenére is bõven akadt. Ezreket ütöttek el a szavazati jogtól (pl. adóhátralék miatt). A szavazatok megvásárlása pedig a titkos választáson a következõképpen folyt: az egyik kortes (szavazati jogával élve) bement a szavazófülkébe, de nem szavazott, hanem kihozta az üres szavazólapját. Ebbe a szavazóhelyiségen kívül a vesztegetõ jelölt nevéhez berajzolták a keresztet, azt odaadták a soron következõ megvesztegethetõ, szavazatra jogosultnak, aki lelkét is eladta volna pár pengõért. Az megjelent a szavazóhelyiségben, átvette a neki járó üres lapot s a fülkében bedobta azt, amit kintrõl hozott s amelyen már rajta volt a kereszt, kihozta viszont a saját üres lapját. Ennek ellenében kapott öt pengõt (egy heti napszám). Az õ üres szelvényére megint a fõkortes ráírta a szavazatot jelentõ keresztet, átadta a következõ delikvensnek, az szavazott vele s megint kihozta a saját céduláját, mire megkapta az ötöst.
    Így vett szavazatot, akinek volt rá pénze; de megtörtént az, hogy a saját érdekeik ellen is mindenre képes szegények kihozták ugyan az üres szavazólapot, de nem dobták be azt, amin már rajta volt a kereszt. Ebben az esetben a szavazástól való tartózkodást fizették meg.
    Így festett a képviselõválasztás a Viharsarok egyetlen helységében, ahol titkosan szavaztak. Másutt, a csendõrtollak árnyékában csak kormánypárti jelölt jött be. A legközelebbi választáson pedig ez lett Vásárhely sorsa is. Matolcsy Mátyás, ez a ritka tehetségû, de puha gerincû, fiatal politikus, aki népi radikálisként indult, immár a jobboldalon épp annyi szavazatot vont el a szocialistáktól, amennyi elég volt ahhoz, hogy alulmaradjanak. A népi mozgalom kétarcúságának ijesztõ példája volt ez a Matolcsy. Hogy lelkesedtünk érte - akárcsak Erdei Ferencért! (Magam is együtt írtam róluk még 1939-ben is.)
    Matolcsy ide, Matolcsy oda - meg kell gondolni, hová tesszük a keresztet.
 

MÉRLEG
 
Az alábbi részlet Fekete Sándor legutolsó könyvébõl - Petõfi forradalma (1998, magánkiadás) - való, amelyben, többek között, Petõfi szabadszállási választási vereségét is részletesen, új adatokkal kiegészítve tárgyalja.

FEKETE SÁNDOR

Petõfi jogi küzdelme

Költõnk természetesen nem nyugodott bele bukásába. Még aznap, amikor Szabadszállásról elûzték, kunszentmiklósi barátai körében elkezdte publicisztikai és jogi küzdelmét a "választás" érvénytelenítéséért. Veresége e második felvonásának felvázolása már csak azért is indokolt, mert e mozzanatokat a biográfiák csak kevéssé vagy egyáltalán nem érintik. Illyés Petõfi-életrajzának elsõ változatában például nem is esik szó arról, hogy a költõ törvényes vizsgálatot és jogorvoslást követelt ez ügyben. Illyés e kiadásokban, melyek az 1848-49-es történéseket amúgy is aránytalanul rövidre fogják, a kudarcnak fõleg szabadszállási vonatkozásait emeli ki, azokat is erõsen tömörítve, azzal az indoklással, hogy nem akar belemerülni "a csúnya história részleteibe". (Lásd pl. a II. kiadást, 241.) A tankönyvek életrajzi summázatai pedig még inkább hézagosak, 1983-ban a gimnazistáknak már elég volt annyit tudni, hogy Petõfi "mint képviselõjelölt csúfos vereséget szenvedett" - ennek alapján még azt is hiheti a diák, hogy Petõfire és ellenfelére egyaránt szavazhattak a polgárok, s a költõ sokkal kevesebb szavazatot kapott... De a kérdést bõvebben tárgyaló biográfiák sem merültek el Petõfi jogi küzdelmének ismertetésében.
    E küzdelem elsõ dokumentumát maga Petõfi írta: 1848. június 15-ének délelõttjén ûzték ki vasvillával Szabadszállásról, délben már Kunszentmiklóson fogalmazott kérvényt a helységbe visszaérkezett "választópolgárok kivánatára". A költõ barátja, Bankós Károly õrizte meg e fogalmazványt, õ íratta alá 176 kunszentmiklósi és kiskunlacházi választópolgárral és megjelentetésérõl is gondoskodott. Petõfi utókorának megítéléséhez sokat mondó adalékot kínál a tény: még a költõnek ez az odaadó híve is csak fél századdal a szégyennap után merte közlésre bocsáttatni e páratlan dokumentumot. (Petõfi Összes Mûvei, V. 106-107.)
    A kézirat hitelességéhez nem férhet kétség: a jellemes Bankós vallomása mellett a "makulatur-papír darabra" rótt kézírás is vitathatatlanul Petõfi szerzõségét bizonyítja. Pontosabban azt, hogy a végsõ fogalmazás és leírás az õ mûve. Aki fennakadna azon, hogy a csalárdul becsapott választók panaszát maga a károsult fogalmazza meg, gondoljon az akkori népi írásbeliség elképzelhetõ szintjére... Még a hasonlíthatatlan szónok, Mirabeau beszédeit is gyakorta titkárok írták (lásd Étienne Dumont fontos forrásmunkáját: Souvenirs sur Mirabeau, Paris, 1951.), ma kis- és nagyhatalmak vezetõinek egész team-ek gyártják a szövegeket, nincs tehát értelme fenn-akadni azon, hogy a szentmiklósi választók helyett és nevükben a petíciót maga a sértett követjelölt írta meg.
    Feltehetõ viszont a kérdés, hogy egy ekkora megaláztatás, életveszély, arcpirító kiûzettetés után tárgyszerû tudott-e lenni a megbuktatott jelölt, aki a forradalom egész történetét heves indulatkitörések közepette verekedte végig? Nem volna meglepõ, ha ez a szenvedély felforrósítja a petíciót is. Meglepõ viszont ennek az ellenkezõje: Petõfi mesteri diplomáciával ügyel arra, hogy választóinak haragja az illem és jog szabta határok között sisteregjen, ne törje át a célszerûség megszabta gátakat. De nézzük elõbb a petíciót, mint a vereség okainak és lefolyásának mesterien tömör összefoglalását.
"Tisztelt Ministerium!
Alulírottak június 15-kén tartott szabadszállási kerületbeli országgyûlési követválasztást nem ismerjük el törvényesnek, miután számtalan törvénytelen lépés követtetett el a végrehajtás elõtt és alatt. Nevezetesen: a fülöpszállási, kunszentmiklósi és szabadszállási urak minden kigondolható becstelenítõ rágalmat terjesztettek el köztünk követjelöltünkrõl, Petõfi Sándorról, többek között, hogy Petõfi Sándor lázító hazaáruló, orosz kém, ollyan ember szóval, kinek nem csak megbuktatását hanem elfogatását sõt agyonveretését is jó néven fogja venni a ministerium és az egész nemzet. E vádakat Petõfi Sándor meg akarta cáfolni a szabadszállási és kunszentmiklósi nép elõtt, de mind a két helyen eltiltatott a fölszólalástól a helybeli tanács által. Midõn Petõfi Sándor a választás helyén és napján a szabadszállási városházánál megjelent, az ellene felbõszített részeg nép mellyet a másik követjelölt egész éjjel s még az nap reggel is folyvást itatott rá rohant, az uraktól betanult becstelenítõ vádakkal illette és agyonveretéssel fenyegette. Petõfi a helybeli fõbírót s a követválasztási bizottmány elnökét felszólította, hogy õk minden történendõ balesetért felelõsek, mire azok azt felelték, hogy ha tüstént el nem takarodik, õk nem felelnek az életéért. Illy helyzetben Petõfi kénytelen volt elfogadni az eltávozás ajánlatát. Maga a város rendelt neki kocsit, és a kocsisnak meghagyatott, hogy ne az országúton, hanem mellékes távoli útakon vigye õt Szentmiklósra, nehogy az országúton menvén, szentmiklósi és lacházi párthíveivel találkozzék, s õket a történtekrõl fölvilágosítsa. Midõn mi a választás helyére, Szabadszállásra értünk, Petõfit már akkor elvitték onnan, s minket a város végén azzal fenyegettek az oda való választók, kik mindnyájan föl voltak fegyverkezve, hogy agyonvernek bennünket, ha bemegyünk, mire mi, minden vérengzés elkerülése végett visszafordultunk s nem vettünk részt a választásban. A választás elõtti napokban minket városunk tanácsa azzal ijesztett, hogy õk ott hagyják hivatalaikat, ha Petõfire szavazunk, s a választás elõtti este a fõbíró parancsára nem a kezesménes, hanem a szilajménes hajtatott be; így játszattunk ki, hogy hámos lovaink nem hajtatván be, sokan közülünk oda sem mehettek a választásra.
    Tisztelt Ministerium, ekkép tapodtatott meg legszebb jogunk, a követválasztás joga; ha e fájó sérelmünk nem orvosoltatik, mi az alkotmány mostoha gyermekeinek fogjuk tekinteni magunkat, s mint illyenek kilépünk a nemzetõrségbõl, mellynek eddig legbuzgóbb tagjai voltunk. De bízunk a tisztelt Ministerium igazságszeretetében, bízunk az igazság istenében, hogy elrabolt jogunk vissza fog szereztetni, hogy e törvénytelen követválasztás megsemmisíttetik, s az új követválasztás megtörténik és nem Szabadszálláson, hol minket rendes és békeszeretõ polgárokat ellenséges indulattal és fölfegyverkezve fogadtak, hanem Szentmiklóson. Ez a mi igazságos kívánatunk, kérelmünk a tisztelt Ministeriumtól. Kun-Szentmiklós és Lacháza követválasztó polgárai."
(176 aláírás. PÖM. V. 106-107.)

Látható tehát, hogy a költõ pontosan tudta, milyen hangon kell kérniük híveinek "a tisztelt" Ministeriumot, s hogy dicsérniük ajánlatos "igazság-szeretetét", miközben néki errõl a kormányról egészen más véleménye volt. Taktikai mesterfogásra vall annak kiemelése, hogy Petõfi megbuktatói szerint az õ elfogását, sõt agyonverését "jó néven fogja venni" a Ministerium - tessék, t. követ urak, itt az alkalom bebizonyítani, hogy mindez nem igaz...
    Ugyanezen a napon, amikor a petíciós kérvényt körmölgette választói helyett, a saját nevében Nyilatkozatot is tett - bõvebben, részletezõbben, szenvedélyesebben, de ugyanazt a történetet adja elõ, mint a petíciós fogalmazvány, csak éppen ilyen kitörések közepette:
    "Szabadszálláson egy hanggal, szavazás nélkül kikiáltották követnek a pap fiát, egy gõgös buta embert, ki azon felül Szluha teremtménye. [...]
    És azok, kik ellenem lázították a népet, örökké azt beszélték, hogy én lázítottam, én vagyok a lázító [...] Hah, ha lázítottam volna, azóta a szentmiklósi és szabadszállási kaputosok csontjai szétszórva hevernének, és rajtok a kutyák rágódnának. Ez csak egy két szómba került volna, de én voltam, a ki mindig csillapítottam, rendre intettem a népet, én gátoltam meg az összeütközéseket.
    Soha sem ostromolta szemtelenebbül a becsületességet és igazságot a gazemberség, mint ezen esetben." (PÖM. V. 19-105.)
    A két írás hangvételének feltûnõ eltérése jelzi, hogy költõnk tisztában volt a választók petíciója és a saját nyilatkozata közti - hogy úgy mondjam - mûfaji különbséggel. Ez utóbbiban petõfisen tobzódik, híveinek nevében viszont aránylag higgadtan érvel.
    Bankósék tehát abban a tudatban indulhattak el Pestre deputációjukkal, hogy a petíció megfelel a törvény és illendõség szabályainak. A fõvárosban Petõfi állt a küldöttség élére, s Deák Ferenc mint az igazságügyek minisztere fogadta is õket.
    Ha hihetünk a késõi emlékezõnek, az egykori küldöttség tagjának (akinek szavait Hentaller Lajos örökítette ránk a múlt század végén, tehát 50 évvel késõbb), Deák Ferenc ilyen szavakkal fogadta Petõfit: "Isten hozta önt, tisztelt barátom - mondta neki jóízû magyaros kiejtéssel -, mi újság a délibábos magyar Alföldön?" (Hatvany II. 405.)
 

MÛHELY
 

SZÉCHY ANDRÁS

"Szükség van az egész társadalom
megmozdulására..."

60 éve alakult meg a Magyar Történelmi Emlékbizottság
 
Hatvan évvel ezelõtt, 1942 februárjának második felében alakult meg a független, demokratikus Magyarországért vívott együttmûködés jegyében a Magyar Történelmi Emlékbizottság. Összetételét tekintve igyekezett összefogni az ellenzéki pártok, a szakszervezetek, a haladó paraszti érdekvédelmi szervezet irányítóit, s a progresszív értelmiség kiválóságait. Olyan írók, szociográfusok, kritikusok, közírók, mûvészek és tudósok vettek részt a bizottság létrehozásában, mint Illyés Gyula, Veres Péter, Kovács Imre, Darvas József, Kárpáti Aurél, Joó Tibor, Parragi György, Kállai Gyula, Katona Jenõ, Erdélybõl az író Nagy István, Szentimrei Jenõ, Krenner Miklós ("Spectator"), a képzõmûvészek közül Bernáth Aurél, Pátzay Pál, Szõnyi István. Az idõ rövidsége, s más okok miatt nem vehettek részt az alapításban, de a késõbbiek során aktívan bekapcsolódtak az ellenállási mozgalom tevékenységébe Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert, Eckhardt Sándor, Gerevich Tibor, Erdei Ferenc, Szabó Zoltán, Cs. Szabó László, Ortutay Gyula, Supka Géza, Petrovich Elek és mások.
    A fasiszta oldalon háborúba sodródott ország kényszerû helyzete diktálta, hogy az antifasiszta mozgalom vezetõ magja, a legális munkát nem kockáztatva, nem közvetlen nyíltsággal, hanem az 1848-as szabadságharc közelgõ évfordulója megünneplése szimbólumának jegyében élesztette az ország szuverenitásának kivívása és a szociális haladás eszméit. A Népszava emlékezetes 1941. karácsonyi számában elindított kezdeményezés - melyben a munkásmozgalom hívására, a fasizmus ellen vállvetve talán elõször léptek fel együtt közeledve a szociáldemokrata, a kommunista és a radikális agrárdemokrata írókkal, publicistákkal, tudósokkal olyan kiemelkedõ személyiségek, mint a nézeteit alaposan felülvizsgáló, nagy tekintélyû konzervatív ideológus és történész Szekfû Gyula, a bátor kisgazda politikus Bajcsy-Zsilinszky Endre, az író-fejedelem Móricz Zsigmond, a polgári humanista Benedek Marcell és mások - jelentõs figyelmet s termékeny vitát keltett a közügyek iránt érdeklõdõ rétegekben. Az ennek nyomán megalakult Történelmi Emlékbizottság felhívásában nyomatékosan hangsúlyozta: "szükségesnek tartottuk egy olyan országos társadalmi megmozdulás életre hívását, amely életképes keretet adhat a különféle kezdeményezéseknek  [...] a bizottság nem önmagában és nem önmagáért akar élni. Szükség van az egész magyar társadalom megmozdulására...".
    A magyarországi történelmi helyzet figyelemre méltó sajátossága volt, hogy a fasizmus elõretörése nemcsak a munkásmozgalomban, de jelentõs mértékben a szellemi életben - ott is kiváltképp a haladó írók és mûvészek között - váltotta ki a demokratikus erõk ellenállását. Ennek mûhelyei voltak a nagy politikai és irodalomtörténeti értékû Gondolat, a Szép Szó, a Válasz, a Szocializmus, a Munka, a Korunk Szava, az Ország Útja, a Kelet Népe, a Magyar Csillag, az erdélyi Korunk s az újjászervezõdõ kommunista párt által az emigrációban kiadott Új Hang körüli csoportosulások.
    Az elsõ szervezett népfrontos együttmûködési kísérlet a budapesti és debreceni egyetemisták kezdeményezésére 1937-38-ban létrejött Márciusi Front nevéhez fûzõdik. Maguk mögött tudták a népi írók (kiáltványaikat Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Veres Péter fémjelezték, akiket ezért perbe is fogtak, s többüket börtönbüntetésre is ítéltek), továbbá a Szociáldemokrata Párt Országos Ifjúsági Bizottsága, az illegális kommunista párt, egyes szakszervezeti csoportok, a kisgazdapárt fiatal parasztjainak a támogatását. A perbe fogottak érdekében a parlamentben ismertetett petíciójukban olyan szellemi tekintélyek tiltakoztak, mint például Bartók Béla, Móricz Zsigmond, Németh László, Szabó Lõrinc, Szabó Pál, Zilahy Lajos.
    A Márciusi Front kiáltványaiban követelte az ország következetes demokratikus átalakítását és védelmét, a szólás-, a gyülekezési és szervezkedési szabadság sérthetetlenségét, az országgyûlési képviselõk összeférhetetlenségének megtartását (ne vállalhassanak igazgatósági tagságot bankokban, vállalatokban), a feudalista maradványok teljes lebontását, a termelõk és fogyasztók önkormányzatokon alapuló szövetkezeteit vidékenként és termelési áganként, a kartellek és monopóliumok megszüntetését, a progresszív adórendszer bevezetését, a dolgozók munkához való jogát, az álláshalmozás és a mamutjövedelmek megakadályozását és az imperialista törekvésekkel szembefordulva a Duna-völgyi népek együttmûködésének szorgalmazását. Erdélyben 1937 októberében a marosvásárhelyi találkozón hasonló együttmûködésre szánták el magukat a magyar nemzetiségû munkásság, a parasztok, az értelmiségiek és fiatalok demokratikus képviselõi, akik Tamási Áront kérték fel mozgalmuk reprezentálására. Felhívásukban kinyilatkoztatták: "Valljuk, hogy a Duna menti kis népeknek egymás mellé kell állniok, ha nem akarnak csak színesítõ anyag vagy éppen ürügy lenni más államok egymás közötti osztozkodásában, hanem önálló történelmi hivatást igényelnek maguknak."
    Hitler keleti terjeszkedése, Ausztria bekebelezése, Csehszlovákia feldarabolása, Lengyelország megtámadása, s a második világháború kirobbantása, a Balkán német és olasz lerohanása egy idõre megakasztotta ezeket az ígéretes folyamatokat. Náci mintára Magyarországon is felgyorsult a "zsidónak minõsítettek" állampolgári jogainak korlátozása. A már említettek körének jó részén túl olyan közéleti tekintélyekben is felkeltették az ellenálló tiltakozást, mint például az ismert ellenzéki polgári radikális demokrata Csécsy Imre és Schöpfin Aladár közírók, a konzervatív Apponyi Albert fia, gróf Apponyi György és gróf Széchenyi György neokatolikus politikusok és folyóiratszerkesztõk, a neves tudós és protestáns lelkész Szimonidesz Lajos, olyan kiváló írók, mint Berda József, Fodor József, Remenyik Zsigmond, Tersánszky J. Jenõ, Bóka László, képzõmûvészek, mint Csók István, Ferenczy Noémi, Márffy Ödön, Vilt Tibor és a színmûvész Somlay Artúr, a zenetudós Tóth Aladár és Vikár Béla. Felhívásukban azt írták: "Mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igazi kereszténység, a józanság és a hazafiasság magától értetõdõ egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlõség elvéért." Felhívással fordultak a magyar törvényhozás mind két házához, a keresztény egyházakhoz, a foglalkozások, a gazdasági ágak kamaráihoz, a szakszervezetekhez és egyéb érdekképviseletekhez, a politikai, társadalmi és kulturális szervezõdésekhez, az ország népéhez, hogy akadályozzák meg a jogsértõ javaslatokat: "Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelõsség terheli, ha lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia!"
    A német és olasz kézbõl kapott "döntõbíráskodással", Kárpátalja fegyveres elfoglalásával elért, talmi sikerû "országgyarapítás" egyre inkább a német-olasz-japán tengelyhez kötötte hazánk jövõbeli sorsát, s az ország urai 1941 fekete évében Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásával, Nagy-Britanniával, és az Egyesült Államokkal is hadba keveredve, belekergették Magyarországot a második világháborúba. A nemzetiségek jogfosztása, a fajelmélet szerinti "zsidó- és cigányüldözések" százezrei elpusztításában való tevékeny segédkezés, a szomszédos országok ellenállási mozgalma és "kiugrási kísérlete" elleni fellépés végzetesen kedvezõtlen helyzetbe hozta országunkban a háború utáni békerendezés pozícióit.
    1941 õszén és telén, 1942 tavaszán igen nehéz idõkben vett új lendületet az antifasiszta demokratikus és függetlenségi mozgalom kibontakoztatása. Kiemelkedõ állomásai voltak ennek október 6-án a szervezett ifjúmunkások és parasztdiák kollégisták háborúellenes tüntetése a Batthyány-emlékmécses megkoszorúzásával. November 1-jén, Mindenszentek napján már többezres tömeg gyûlt össze és koszorúzott a Kerepesi temetõben. A Kossuth mauzóleumnál az ifjúság nevében Sipos Gyula fiatal költõ beszélt, míg Táncsics sírjánál a szociáldemokrata politikusnõ, Kéthly Anna. A tüntetésen a munkásmozgalmi vezetõk mellett részt vettek kisgazdapártot képviselõk, továbbá Barankovics István, a Magyar Nemzet akkori kereszténydemokrata szerkesztõje, és Radnóti Miklós, valamint több népi és urbánus író, s a szervezett munkásokkal együtt jó néhány ifjúsági szervezet tagja.
    A Népszava 1941-es történelmi jelentõségû karácsonyi számának hatásáról már szólottunk. A tavaszi erjedésben a Történelmi Emlékbizottság március 15-e megünneplésére, háborúellenes tömegdemonstrációra szólította fel a budapestieket a Petõfi-szoborhoz, s hasonló megemlékezésekre hívta a nagyobb városokban a vidékieket. A frissen kinevezett "hintapolitikát" folytató Kállay-kormány kemény és ravasz belügyminisztere, Keresztes-Fischer azonban megpróbálta félresiklatni s megakadályozni ezeket a megmozdulásokat. Az erõszakos, megfélemlítõ intézkedések azonban nem jártak sikerrel. Noha a jobboldali szociáldemokraták kormánynyomásra letiltották a tüntetésben való részvételt, a párt, a szakszervezetek és az ifjúsági csoportok mégis mozgósítottak. Jól szervezett "beszivárgásokkal" délutánra sokezres tömeg gyûlt össze a Petõfi-szobor elõtt.
    A Történelmi Emlékbizottság nevében Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyûlési képviselõ, a munkások részérõl Somogyi Miklós, az építõipari szakszervezet alelnöke, Katona János a bõripari munkások egyik vezetõje koszorúzott, a parasztság részérõl pedig Kovács Imre falukutató író és Dancs József, a Parasztszövetség titkára. Az értelmiség koszorúját a polgári demokrata Bernáth Aurél festõmûvész helyezte el, az erdélyi küldöttek pedig a késõbbi mártír Józsa Béla kõfaragó vezetésével érkeztek, s helyezték el nemcsak az emlékezés, de a tiltakozás virágait. Külön koszorúztak az üzemek, egyes kerületek munkásai is.
    Az eleinte "néma tüntetésnek" induló emlékezés harcos "hangos demonstrációba" csapott át. A tömeg a Kossuth térre vonult át háborúellenes jelszavakat hangoztatva. "Hozzátok haza honvédeinket! Le a háborúval! Különbékét! Rabok tovább nem leszünk! Éljen a független, demokratikus Magyarország!" - skandálták összefogódzkodva. A Lánchídnál a rendõrök kardlapozással a tömegre rontottak, többeket bekísértek a fõkapitányságra, s több napra fogva tartottak. Sokan azonban a szomszédos utcákon keresztül újra összeverõdtek, s mégis eljutottak a Kossuth-szoborhoz, s ott folytatták a tüntetést. De ellenálló tüntetés nemcsak Budapesten volt. Szabadság-megemlékezéseket tartottak szakszervezeti otthonokban vidéki városokban is.
    A háború alatti legjelentõsebb tömegdemonstrációt élénk baloldali szellemi fellendülés kísérte. A demonstrációra Kállai Gyula szerkesztésében megjelent a Petõfi útján címû gyûjteményes kiadvány. Címét Szekfû Gyulának a Magyar Nemzetben februárban megjelent cikkébõl vette, melyben hitet tett az ipari munkásság és az agrárszegénység növekvõ társadalmi szerepe mellett. A könyvecske címlapját Pátzay Pál Petõfi plakettje díszítette, mely a mozgalom népszerû jelvényévé vált. Bajcsy-Zsilinszky Kossuth és a magyar nép címû tanulmányában arról írt, hogy "Kossuthot igazolták az idõk és az események és nem a 67-es félállamiságot, s annak szellemi félszegségeit, belsõ gátlásait, hiányos önbizalmát, s ezekkel a századforduló gyászos hanyatlásának és kicsinyes opportunizmusának lidércfényeit." Kárpáti Aurél neves polgári kritikus és irodalomtörténész Március magyar értelme címû írásában fejtegette: "Döbbenetes és félelmes, ijesztõ Márciusát éli ma a megbomlott világ. A háború tankjai szinte szükségképp gázoltak keresztül az elhibázott, értelmetlen békediktátumokon. Hitek, elvek, ideák és ideálok egyszerre fonákjukra fordulnak, s nálunk is akadnak megzavart fejû tömegek és szédült "vezérek", akik pozitívumok helyett negatívumokkal akarnak »építeni«. Mintha Március igazi gondolatai elvesztek volna, soha nem találják, s még kevésbé keresik komolyan."
    Szakasits Árpád, a Szociáldemokrata Párt fõtitkára, a Népszava fõszerkesztõje a régi és új márciusok tanulságairól írt idõszerûen. Parragi György Metternich és a Szent Szövetség külpolitikájának reakciósságát elemezte, Nagy István, Darvas József pedig a munkás és paraszti márciusokat idézte. Feltûnést keltett Barankovics István írása: "a nép 48 befejezetlenségét érzi és a néppel együtt kell tartani minden jólelkiismeretû magyarnak. 48 csak nyitánya annak a szabadságküzdelemnek, amely népünk teljes szociális, gazdasági, politikai és szellemi felszabadulásáért folyik. Vajjon megszûntek-e teljesen a kiváltságok? Vajjon helyesen gazdálkodunk-e az egész magyarság szellemi tõkéjével és vajjon betettük-e már nemzeti jobblétünk nagy harcába minden szellemi tartalékunkat? Nem megy-e veszendõbe még mindig annyi nemes érc az ismeretlenség, a nyomor és a szellem még mély tárnáiban?" Szinte erre válaszolt Kállai Gyula A felemelkedés útja címû cikkében: "Nem lehet a szabadságért sikeresen harcolni anélkül, hogy a harcoló tömeg legelemibb gazdasági szükségleteit ki ne elégítenénk."
    A bontakozó antifasiszta mozgalmat pezsgõ kulturális események kísérték. Megindultak a nagy sikerû függetlenségi matinék a Csokonai-, Petõfi-, Ady-, József Attila-estek, "Egy ezredévi szenvedés", a kuruc kor, a felvilágosodás, a reformkor, "Talpra magyar", a "Virrasztók", a "Rendületlenül" korszakok gyöngyszemeibõl nagysikerû válogatások, a Bánk bán munkásszínjátszók elõadásában került színre. A Vigadóban, a Zeneakadémián és munkás kultúrotthonokban országos hírû elõadók, mûvészek léptek fel: Ascher Oszkár, Basilides Mária, Bulla Elma, Fischer Annie, Gobbi Hilda, Major Tamás, Székely Mihály, a fiatal Horváth Ferenc, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa és Ruttkay Éva, valamint szakszervezeti és paraszti amatõr együttesek. Kísérlet történt a szocialista és antifasiszta képzõmûvészek nagyszabású seregszemléjének megrendezésére - a rendõrség azonban a kiállítást két nap múlva betiltotta. Ez idõszak fontos eseménye volt Kassák és József Attila nyomdokain a munkásírók önálló jelentkezése. Antológiák sorában ez idõben Március címmel külön kötettel jelentkeztek: Nagy István bevezetõjével értékes versek, novellák, tanulmányok jelentek meg, többek között, Benjámin László, Földeák János, Keszthelyi Zoltán, Kis Ferenc, Révész Ferenc, Rideg Sándor, Szüdi György, Vaád Ferenc, Vészi Endre, Zelk Zoltán tollából.
    A hatalom erre az elementálisan elõretörõ mozgalomra szörnyû megtorlással válaszolt. Betiltották a Történelmi Emlékbizottságot. Letartóztatták a mozgalom fõszervezõit: Szakasits Árpádot, Kállai Gyulát, Kovács Imrét, Bálint Györgyöt a kitûnõ írót, kritikust, publicistát, Háy Károlyt, a képzõmûvészeti kiállítás szervezõjét, Cserépfalvi Imrét, a baloldali könyvkiadót. Több mint nyolcszáz elsõsorban kommunista, szociáldemokrata és szakszervezeti aktivistát, meggyõzõdéses antifasisztát vettek õrizetbe, internáltak, ítéltek börtönbüntetésre, s soroztak be ún. háborús "büntetõ századokba", küldtek a frontra, fegyvertelenül az ún. "mozgó vesztõhelyekre". Mondhatni, a magyar kultúra történelmi vérveszteséget szenvedett. Olyan tehetségei váltak áldozatává az új barbárságnak, hogy csak a legkiemelkedõbbeket említsük az irodalmárok közül, mint Radnóti Miklós, Szerb Antal, Halász Gábor, Sárközi György, Salamon Ernõ, s nagy ígéretek tucatjai. De a legnagyobb csapást azzal mérték a függetlenségi mozgalomra, hogy elfogták elindításának fõ irányítóit. Meggyilkolták Rózsa Ferencet, s halálra ítélték Schönherz Zoltánt, hiába álltak ki mint jó hazafi mellett Bajcsy-Zsilinszky és Szekfû Gyula, nemcsak tanúvallomásaikban, de a Horthyhoz közelálló legilletékesebbhez is fellebbezve.
    Történelmünk legnagyobb megtorlása kezdõdött el. Áldozatul ott vesztek a Donnál sok tízezeren csakúgy, mint a német megszállás, a nyilaspuccs, a holokauszt idején sok százezren bestiálisan meggyilkolva. De a szociális és nemzeti felszabadulás igényét többé már nem lehetett kioltani. A demokratikus nemzeti összefogás kezdeteinek örököse lett a civil és fegyveres ellenállást kifejlesztõ Magyar Front, majd a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front demokratikus újrakezdése.
    Történelmünknek ezt a ma számára is sokatmondó és rengeteg tapasztalatot nyújtó örökségét nem szabad  átengedni a feledésnek. Olyan folytatható értékei vannak, mint a munkásösszefogás, a munkás-paraszt szövetség és a népi-nemzeti egység létrejötte - ezek nélkül a dolgozók ügyét ma sem lehet sikeresen elõremozdítani.