SZARKA ISTVÁN

Dõlj majd elébünk

Igyunk az idegen, jövendõ, messzi lányra...
(Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában)

Másképp csivog e löszfali fecskeraj,
a pincesor lágy görbületén a fény
bájosabb tán, belõlünk lejt e
táj, s nyeli bé, ami jõ, szelíden:

pannonná leve mind ama légió,
mint Árpád népe, nem menekül ma sem
tovább a kóbor - így vagyunk itt,
íme hazánk, ami csak nekünk fáj.

Édes jövendõ, idegen messzi lány,
meg hadd mutassam rommezeink fölött
a kõfejtõi szoborerdõt
s lenge fügénket a déli falnál,

nyomdaszagú kis városainkra láss:
túlélve már a Dózsa-halál, a Don,
a szervezett bûn országlása
fölfakadó gyülem, éve múlik.

Édes jövendõ, idegen messzi lány,
dõlj majd elébünk ott, hol a májusok
ligeterdõi elkísérik
a' nagy-egû, iható folyókat.

GÖRBE TÜKÖR
 

KÕSZEGI BARTA KÁLMÁN
 
Halmazati

A Nép ment az utcán. Látta, hogy épül-szépül a város. Már el is tûnt a régi városkép. Itt egy bank, ott egy bank, szupermarket, mozgólépcsõ, kirakatok sok áruval.
    Ment az utcán, kalapot emelt, de a szembejövõ nem ismerte meg. Persze õ is tétova volt. Nem tudta, hogy az illetõ hol tart, "kicsoda". Lehet, hogy a kalapemelés túl kevés volt? Ment az utcán. Lombot, szemetet sodort a szél. Gyönyörû kukák a házak elõtt. Bennük megfojtott csecsemõ-hullák. A kuka fölé hajolt valaki. Mintha ismerõs lenne. Nézte, s rádöbbent, ismeri. Amaz sapkáját jobban a fejébe húzta, nem nézett rá, elfordult.
    Bement a hivatalba. Marcona õr igazoltatta. Kijött a hivatalból, újra igazoltatták. A bankokban, már az utcákon is figyelõ kamerák kísérték. Kiért a külvárosba. Tüntetõ embereket látott, elbocsátották õket. Visszafordult, bekanyarodott egy utcába. Egy idõs nénit épp egy kutya marcangolt halálra. Már õ sem, senki nem segíthetett. A másik utcában újabb tüntetõkbe botlott. Állatvédõk voltak.
    Hazament. Kinyitotta a lépcsõház rácsos ajtaját, felment, kinyitotta saját lakása rácsos ajtaját, két kulccsal járt, majd a lakásajtót is kinyitotta. Összesen öt kulcs kellett a mûvelethez. Bekapcsolta a televíziót is. Látta, hallotta: egy tanyán megöltek egy öregembert ötszáz forintjáért. Csatornát váltott. Egy kiskorút a saját apja megerõszakolt, majd megölte. Elzárta a televíziót. Bekapcsolta a rádiót. "Egy falu egész lakossága munkanélküli." "Tûzharcban meghalt egy rendõr." "Egy drogkereskedõ kórházat épített, nevelõotthont támogat."
    Azt álmodta, hogy az étteremben a pincér "Pándy csontlevest" kínált fel neki. Rosszkedvûen ébredt. Ivott egy kávét. A kávéban kávé helyett fekete föld volt. Lemosta borral, reménykedett, megússza a fertõzést. A bor helyett glikolt ivott. Furcsa ízûnek is találta.
    Tükörbe nézett. Elhatározta, hogy szembe köpi magát. Elindult. Bement a városba, be az önkormányzathoz. Éppen közgyûlés volt, nyitott gyûlés, bárki bemehetett. A választó polgár is. Odament a képviselõjéhez, és leköpte.
    Vonatra szállt. Nem kapott ülõhelyet. A fiatalok kiröhögték.
    Felért Pestre. Bement a Parlamentbe. Leköpte az éppen szónokló képviselõt; nem látta pontosan, hogy ki volt az. Körülötte kezdett minden homályos, zavaros lenni. Kivezették. Már nyomoztak utána. Halmazati büntetésként életfogytiglant kapott: õ, a Nép.
    Az ítéletet nem tudták végrehajtani. A fogházba bevonulás elõtt meghalt, szétnyílt a hasa, giliszták másztak ki belõle... Apró kis csúszómászók...
    Mielõtt lelkét kilehelte volna, utolsó érzése az volt, hogy furcsa módon bizsereg a hasfala, szinte csiklandozta valami. Odazénett, meglátta a gilisztákat. Elméje egy pillanatra megvilágosodott, s hangosan felnevetve még ennyit mondott: - Csak a csúszómászók nem botlanak!
 
 

ABLAK
 

A kiváló montenegrói (Crna Gora-i) költõ és prózaíró (1907-1986), a 20. századi szerb nyelvû irodalom egyik legnagyobbjának versciklusát - mely elõször olvasható magyarul - a belgrádi Prosveta kiadónál 1985-ben megjelent "Supret za sjutra" (Zsarátnok holnapra) címû kötetébõl választottuk.
 

RADOVAN ZOGOVIC

Dante "Színjáték"-ának lapszélére

A költõ

Mi hát a költõ, zsémbesek? Hanyatt-futók, kik kölcsönökre
szõttök álmot, mit jelent e szó: költõ? A költõ - Dante.
Õ hivatott rá, hogy pokolra küldjön. Lángoló gödörbe
rettentõ pápákat fejjel lefelé lógat le.

Költõ azért: királyt, zsinatnyi kardinálist, al- meg fõbárókat
pokollal díjazzon - hogy bárki betöltsön hulla-létrán magas állást!
Költõ, hiszen hízelgõje s szószajhája ganéjban állig rothad!
S ha ki uszító, fejetlen járjon. Hogy fejét, akár a lámpást,

kioltva hordja. S hogyha nem hall jól, tartsa föl üstökénél fogva...
Nagy merészen Dante, roppant mérgében ítél örökre így el.
Költõ, hogy bátor, táglátó eretneket ne küldjön õ pokolra.
Tanú rá: Joachim Fiorébõl és Brabanti Síger.

Tanúk, tanusítsátok! Hisz nem csupán pokol rémségétõl ment õ
titeket meg. A nagy ellenfélt, hittanítót, a mennyben fönt õ
magát Aquinói Tamást is tielõttetek tisztelgõ
szóra készteti. Ezért költõ hát, ezért õ a költõ!
 

Õsrend

Ó, õsrend! Mindezek a Körmösök, Tépászok, Rondafarkok
nemcsak ütnek-vernek. Nem csupán nyakoncsípik õk a forró tócsa
szélére szökõt. Nem pusztán a bordák közé vágnak éles kampót,
kínoznak-gyötörnek... Szorgoskodnak, ám szórakozva!

Hogyha netán az áldozatnak szánt szigonnyal egymást csapják hátba,
vagy a szurok, míg jól megadják, ami kijár a konoknak,
perzseli némelyikét, harsog a többi mind hahotázva
ügyetlenségén... Õk mind szorgoskodva szórakoznak!

Ó, õsrend! Isten sok engedetlen szolgáját, elbukott nagyságot
Tartarosába letaszítja: mindörökre végük, nincs bocsánat!
De hatalmukban hagyja, hogy a bûnösökkel azt csinál ott,
amit akar, amit tud mind: megtehetik, amit csak kifundálnak.

Lökjék vágtára csak a lankadókat, avagy csáklyavégre kapják,
ha fölbukkan egy-egy tarkó a büdös levû lyukban;
marcangoljanak mellkast, és ha szigonyuk szakállán akad nyak, hát -
viduljanak. Nem baj, ha szórakoznak nehéz munkájukban.
 

Vándorok a purgatórium elsõ körében

Mi jõ elénkbe? Mik tûnnek most mi kettõnknek szemeinkbe?
Árnyak? S nyakukat sarlóalakban hajlítja láthatatlan kantár?
Embernyáj! És mindnyájan földre nyomva. Úgy lép mind, hogy béna szinte.
És léptekor a mellét veri térde mindnek, oly alant jár.

Görnyedt lelkek! És szúrós szõring lóg vezeklõ púpjaikról.
S mindahány púpjukat kõ súlya nyomja, irdatlan-irtó nagy.
S a lelkek lába nyomán közel kerül ott orrlik s por.
Fizetsége a bûnnek? Úgy bizony. Túlontúl bátrak voltak.

S végtére jámbor, meggörbedt lett mind. Ghibellin, festõ-író,
fáklya-ember, hõs - merészen kik vakmerõt gondoltak! -
mellét veri ököllel. És dalol hozzá: Hozsánna, Legfõbb Bíró!
Fizetsége a bûnnek? Úgy bizony. Túlontúl bátrak voltak.

Legfõbb Bírájukat dalolva, kihágók és felségsértõk
viszik terhüket, s hordják alássan: kötést csak Õ, és más nem oldhat.
Megvetették ezt élve, nem tették volna a világért õk.
Vétkükért adóznak? Azért. Túlontúl bátrak voltak.

Akaratát Istenére átruházta, épp azért angyal, aki angyal,
s most versengve a hozsannázást gyakorolja.
Angyal bár nem vagyok, van bennem akaratom föláldozni hajlam.
Adóm ez vétkemért? Kötelmem! Vakmerõ voltam gyakorta.
 

Én bizony sírok

Nem, én itt megingok: sírok! És alig gyanítom
ajkammal a könnysugárnak keserû sós ízét.
Pedig mindenben oly türelmes vezetõm és tanítóm
meglepetve és korholóan néz most, fölöttébb így néz.

Hogy bámulja az ember, mi övé volt: a vágott kart s a lábat,
ítélje bár vétkesnek Isten maga, vagy bármiféle bíró?
Hogy az ember, tengerpartra lépve, iszapban ott láthat
hánykolódó levágott fõt: a sajátját? - Én itt bizony sírok!

Emberek, eszes fõk, csak mert gondolatuk mert és szárnyalt, kétrét
görnyedve most mind, követ hord hátán körbe, megállni sosincs ok,
mellkasukat térdükkel verdesve alázkodnak, és még
hozzá a Magasságos dicséretét dalolják? - Én itt bizony sírok!

Költõm s vezetõm, ha mást nem lát hasonlón hozzám
sírni, hadd dorgáljon - végtére hát a hívõ sem birka!
Hadd mondja ki: a hûség ott él, hol holt a szánalom már;
sírás ellen nem tehetek semmit. S ím, itt állok sírva.
 

Anti-Alessio

Az összes ganéj talpnyalót, akárhová befészkelõdtek, települtek,
az összes kloakából - mind a nyolcadik kör második gödrébe rakd át!
S lapátokkal neki a talpnyalóknak! Egyengesd el ülepükkel
fejeiket. Piszkítsd le mindnek prémbundáját s vállszalagját.

De ez kevés. Kerüljön e gödörbe mindenünnen összefolyva
minden ürüléke azoknak, akiket emezek tömjéneztek.
Ezt nékik ráadásul. És a világ összes talpnyalóját e trutymóba!
Torkig. Állig. S tovább is, áll fölött is - nesztek!

Álluk nyergére is föl. Hízelgéshez ha fõhajtás is jár,
vagy fejük félrehajtják - szemükbe-szájukba szar jut.
Sugárzó arccal hogyha sima szájuk dicshimnuszra nyitják,
árasszák bûzét annak, amin hatol át a hangjuk.

De ez is kevés. Mind egy szálig, mint megannyi éket,
fején beverve - jusson újabb sor fejtetejükre.
Arcát törölné? Ugrálva, verje fejjel a felsõ söpredéket,
szabadítaná száját - hát hasonszõrûjét üsse!

A világ minden ürülékét, amennyit csak termelt,
egyetlen gödörbe! A nyolcadik kör második bugyrába.
És minden talpnyalót - bár szava sima csak, vagy írni sem rest -
bele e bugyorba. Miként szüretkor telepréselt kádba!
 

Szodomiták

Földön - Bologna, Padova, Ferrara - piactéren
vár rájuk kíméletlen büntetésük. Akár máglya.
Pokolban: tûzesõ. Heves szúrást érez a szerencsétlen,
húsába fúr, szétpattog - csak mert más a vágy iránya.

Minõ kegyetlenség! E rettentõ leszámolás mivégre?
Hát ne hagyják az író-ifjúságot tõlük "felavatni",
ne járjon nékik a "Lírai lepedõ" kitüntetése.
És kész! Elég hozzá. S mindannyioknak annyi.

Jó, mondjuk, e kihízlalt s kigöndörített ártányok
túlszaporodtak. Kedvez e kor szaporulatuknak.
De ezért fát és erdõt ugyan miért sújtson átok?
Élnek még emberek - s eleven fa híján élni bajosan tudnak.
 

Alku

Vállalom! Legyek ördög, legyen szarvam, kecskeszakállam,
kétujjas patám, farkam nõjön, borítsa arcom pikkely.
Mindent vállalok - csak hogy éjjelente e várost járjam,
fölkutassam, lecsapjak, a sápszedõket nyakon csípjem.

Mondjanak bárminek. Legyek minden bajnak okozója.
Legyek Véreb. Mondják hátam mögött: "Ott a Nyúzó."
Csak foghassam a rajtacsípett gazt, és vállamra dobva,
nyakát nyiszálni érezze csak a sápot húzó.

Vállalok mindent. Amíg rangjáról, tisztségérõl szájal,
cipelhessem én lábánál fogva, s hol szuroktó ásít,
hídról hajíthassam forró szurokba, és teli szájjal
rikolthassam: "Ihol még egy! A kínálat óriási!"

Napszámba elszegõdni is aláírok. Annak az Istennek,
ki a bûnöst hagyja bûnözni, s hogy markolja a sápot.
S vesztegetnek? Õ tüstént dühös szemet meresztget:
átok rá, bélyeget, szégyent s ítéletet... így kiáltoz.

Napszámosa lennék én ilyen Istennek. Fenyítõ fegyence.
Csak hogy prédámat - kapálódzzék bár teljes erejébõl,
dobálhassam a szurokba, s hol felpöfögje, hogy benyelje a kence,
oly hangot adva, ha mint ördög trombitál alfelébõl.
 

A hallgatás bûne

Ne kertelj, ne kétkedj, ne vakard a füled tövét sem,
annyit se zúgolódj, mint szinte szikkadt kútfõk zúgnak!
Mert minden vétkes közül legvétkesebb az a vétkes,
ki szólni mer, ha ítélete szól az Úrnak.

Hallgatsz? S tekintetedben vaj' mi e komorság?
Tán nem tudom, borongó hallgatásod mit rejt?
Hisz õk is bûnösök, kik szótlan búban magukat mardossák -
töprengnek hallgatag, mikor ítél az Isten!

Ájulni részvéttõl, eldõlni látszat-holtan? Egy könnyet se ejtsél
a bûnös kínján! Sóhajod se hallja földbe fúrt lyuk!
Egész lényeddel emlékezd: csöppet sem enyhébb
vétek szívbõl-torokból nem dicsérni, mit a Legfõbb Úr tud!

Perzselten, marcangoltan, átszurdaltan te csak ujjongj!
Vad büntetést csodálj, zengj dicsszót a legkegyetlenebbjéhez.
S rikoltsd a vétked. Magadban is, és kivált ne ríj ki a kórusból.
Hisz halálos bûn nem ujjongani, midõn az Úr ítélkez.
 

Elõpurgatóriumban, az erõszakos
halállal holtak menetében

Másokkal is, mint itt, hol hajlottan lép Montefeltro,
ugyanaz (töltés húzódik a szántón, mintha jó helyen haladna)
esik meg: mind, ha hajlik rá, ha másra már terhet ró,
feledni kezd. Elfeledett bennünket is Johanna.

Mindenkinek magáét. Hol van most szembogara, ama tekintet,
midõn haraggal korholt? Igézõ mosolya hol van?
Johanna minket immár tévedésbõl sem említ meg,
még akkoron sem már, hahogy imádkozik titokban.

Mit nem említ! Már kérkedésre hallgat jóindulatúan.
Már sakkozik. Már sétakocsikázik. Már juházva
hallgatja azt, sakkozik azzal, véle haragján már túl van,
nevünket s fõnket fennen ki pocskondiázza.

Ettõl járok én itt, mögötted, e menetben csüggedt fõvel.
Magamba nézek csak, bensõmben mintha görcstõl seb fakadna!
Kétéltû, nyílhegyes kín tépi keblemet, álmomból fölver.
S a kín nevet nyer egy szempillanatban: ó, Johanna!
 

Bûn és büntetés

Bûn és büntetés! Dante szerint is a bûnért büntetés jár.
Ám Dante itt is túlnõ korán. Új szót hallat ebben.
Neki (a tomistának!), légyen a bûn még oly szörnyûség bár,
túl bûnön s büntetésen, más is létezik még: ember.

Bûn és büntetés. "Zord, tévedhetetlen isteni Igazság."
Ám létezik még szenvedés is. Ez visszhangot kelt fel
Dante emberi, szenvedõ szívében: kínok hasogatják!
A bûnön túl is létezik még, létezik: az ember!

S van bûnök közt különbség. Istenkétely, "léleknek halandósága",
haragosak, kevélyek vétke; bûne, kit sorsa halálos hûséggel ver.
Tolvaj, hatalomsóvár bûne, s azé, aki hízelgésre kész, s rágalmazásra.
Létezik még, a bûntettben, a nem-ember vagy ember!

S létezik még a bûnért járó büntetésben szadizmus meg önkény:
Szemigszakáll, Harapós, Tépász - karók, falak, árkok-vermek.
És kín, és kín. A bûn meghátrál Danténál, s a szenvedés elõlép.
Igen! A bûnön s erõszakon túl van más is még: az ember!
 

Dante és Farinata

Hûségéért Firenzéhez minden viszályokon által,
Dante néki, kinek már pokolban vagyon helye itt lenn,
mindent megbocsát: ateizmusa, lélektagadása megbocsátva,
eretneksége is... Ezért az õ, aki, s párja nincsen.

Firenzének szerelmeért, kivont kardjáért, hogy védje
övéitõl - le akarták "a guelf fészket" föld porába verni -,
megbocsátja Dante néki, számûzött hogy lett a nemzetsége,
megbocsátja, amit csatamezõn látott Monteperti.

S nemcsak megbocsátja. Dante bölcs szívébõl
megcsodálja Farinatát: dacát az örök pokol sem oldja!
Emelt fõvel, bátor mellel, sírból magasra mered föl,
Farinata büszke megvetéssel tekint a pokolra.

Lángol a sír. A tûz apad s szítódik végtelen-végre,
övig fölcsapdos - van-e, akit e bûz tömjénre emlékeztet?
Úgy küzd itt láng s ember, hogy a fölnyílt koporsófedélre
Farinata, bár maga is árny, árnyékot vethet.

Dante még szót is ad Farinatának. De még! A búbánatnak
szavát övéiért - mindegy, hol szenved ghibellin: fönt, alant-e;
engedetlen szót... Ezért az õ, aki, és megmarad nagy
Számûzöttnek, Költõnek: õ Dante!
 

Holtat is harc éltet

Hogy hulla legyél, holtabb minden "Pokol"-béli
halottnál? Holttetem, amelyben jóllakottan
a béle dolgozik, és bûzét ki-kilégzi -
holtabb, mint Dis városa mélyén a halottak?

Lélegzel! Mi kell még? Élsz, mi más nyom a latban?
De jámboran! Suttogó szót se! Nincs tebenned fullánk!
Dac, gyûlölet - ez meg sem fordul nálad gondolatban!
Halott, halott vagy, holtabb, mint a hullák!

És a konok bûnösök - Kapaneusz, Farinata,
Ulysses és sok más, egy fából faragottak?
Vajon Dante meglágyítja õket lápnál puhábbra?
Nem lármáznak tán? Nem gyûlölnek? Nem dacolnak?

Persze, hogy Danténál eföldi harc nem folyhat
bûnösök bugyrában. Koporsó koporsófedõvel?
De itt is még a holtak e lakában - a halottak
megvetnek és dacolnak. Harc élteti õket!
 

Kapaneusz

"Qual io vivo, tal son morto." (Pokol, XIV. ének)
"Ki élve voltam, az vagyok ma halva!" (Babits Mihály fordítása)

Bûnbánatot belõlem harmadfokon sem, tõled rettegetten,
nem csikartak ki: bûnt töredelmes szívvel nem vallottam,
szám nem szólt megbánón, s vétket megváltó tettet sem tettem.
Nem, Zeusz! Amilyen élve voltam, olyan vagyok holtan.

Nem, belõlem nem lesz bûnbánó, sem bólogatójános,
nem lesz belõlem téged ujjongva üdvözlõ, reszketeg hólyag;
nem lesz haját önként tépõ, magát verdesõ korbácsos.
Nem, Zeusz! Amilyen élve voltam, olyan vagyok holtan.

Hetedik kör harmadik árkába? Hát hetedik körbe!
Ám akkor sem estem lábaidhoz, társaim tiporva.
Tudom, nem szûnik a tûz. Tudom: hull vég nélkül gyötörve.
És mégis: amilyen élve voltam, olyan vagyok holtan.

Szemigszakáll ad Harapósnak, Harapós meg Vörösnek.
Egyenletes utat váj a tûzesõ a keresztcsontban.
Ám kegyre puhított bûnbánót belõlem mégsem fõznek.
Nem! Amilyen élve voltam, ugyanaz maradok holtan.
 

Dante Firenzéhez, Szent Iván napján, Anno Domini 1313

Hogy álljak így eléd, Firenze, hogy ne vess meg,
s magamra vessek? Ember, kinek büszkeségét megroppantják,
maga elõtt sem ember, undorítóbb, mint levebsen
hajszál - ilyen kinek kell? Mondd: ki veszi hasznát?

Hogy én, ott, templomunkban, hogyha jõ a város-ünnep,
miért kiálltam, megtagadjam - enmagam és téged, tartó tengely?!
Hogy szánjam-bánjam, vagy színleljem, görnyedten s megszégyenülten?
S a templomunkban? És az ünnepünkön? Ó, hazám, engedj meg!

Nem! Megalázásnak utána és behúzott farkú ebként
nincs visszatérés. Számkivetés szenvedése? Jöjjön, amit ró rám!
Marcangoljon csak, amíg élek, ínséges hideg szél
egyszer az egyik, másszor majd a másik idegen ajtónál.

Nem addig az, Firenze! Városok legcsudálatosabbja,
hol tetem elhever, ott sereglõ dögevõk hada támad!
Ne légy már te is kígyó, kivált ne a legocsmányabb fajta,
mely fajtáját fogyasztja, belemar szülõanyjába.

A megalázott ember, ki magát s mást undorít csak,
mert magát színleli fölújított, eladó háznak,
hazájában honára nem lel. És te - mit kapsz,
az effélén mi hasznod? Ó, szörnyû szürete ez hazámnak!
 

A "Pokol" saját, bejárt körei

Hát, kárhoztatták a "Színjáték"-ot minden eldugott fiókkolostorban,
mihelyt elolvasták, és írójára végsõ koporsószögét ráverték!
Elrettentés céljából a bõsz del Poggetto kardinális nyomban
így mennydörgött: a költõ csontjaival együtt hamvasszák el versét!

Számkivetéstõl szikkasztva, honvágytól, Firenzém, görnyedve földre,
terzinákba szaggatva - jaj az embernek, nem leli üdvét! -,
a költõ, amint végsõ szívverését terzinába írta-szõtte,
könyvére tette homlokát, és elszúnyt. Bevégezte mûvét...

Ti meg: eretnek könyv s költõ, ki egyházával állott hadilábra,
máglyára véletek - úgy jó, ha strófák s csontok együtt égnek.
E félsz évszázadokra tartott: most, most mindjárt gyúl a máglya...
S nem a legszörnyûbb ez. Rosszabb vége sejlik e szörnyûségnek.

A rossza hátra van még. És a rettegésbe csak bele ne roppanj!
A Vatikán dönt: a verset az Index zsákjába süllyeszti.
Versfojtás. Ûzetve ember, kit ûzni úgyis ok van.
S még mindig nem a legszörnyûbb ez. Fölülmúlják ezt is.

Jön a legrettentõbb. A legfojtogatóbb, a legaljasabb ennyi:
Csönd, hallgatás. S mindent halló õrség: a klérus csúszómászó árnya.
"Színjáték" nincs. Nincs mibõl elvenni, nincs mihez hozzátenni...
És meddig? Meddig még? A megszorult idõnek nem lazul a zárja.

CSALA KÁROLY FORDÍTÁSA
 

A klasszikus vagy európai értelemben vehetõ novellaforma meglehetõs késéssel született meg Indiában. E század húszas-harmincas éveiben kezdtek novellákat írni, amiket fõként - vagy majdnem kizárólag - a gyorsan szaporodó lapokban publikáltak. Ezért úgy tekintettek az olvasók a novellára mint újságmûfajra. A kiadók idegenkedtek a novellakötetektõl, mert eladhatatlannak vélték. Hoszszú és nehéz küzdelmet kellett vívniuk az úttörõ novellistáknak Indiában s valójában csak azután lettek elfogadottá, miután ismertté váltak Poe, Csehov, R. L. Stevenson, Gorkij, Hemingway, Kafka és más óriások írásai. Elsõként Dél-India négy nyelvén (tamil, kannada, malajalam, telugu) születtek sikeres novellák. Az alább közölt írás szerzõjének anyanyelve telugu, s egy angolul kiadott indiai gyûjteményes kötetbõl való.
    Cs. Gy.
 
 
D. B. GANGÁDRA TILAK
 
Sétáló árnyékok
 
- Sötét van - jegyezte meg az agyonviselt katonai egyenruhában lépkedõ férfi. A mellette bandukoló nõ némán bólintott s úgy húzta szárija lecsúszott sarkát a vállára, mintha kevés lenne az ereje a mozdulathoz.
    Amint a sarkon befordultak, végtelenül hosszúnak tetszõ, széles útra értek. A kétoldalt emelkedõ házak sora olyannak tûnt a néma sötétségben, mint roppant agyvelõk - gondolatok nélkül. A ritkásan pislákoló utcai lámpák azt a benyomást keltették, hogy a torzarcú városnak bandzsák a szemei. Mindenféle félig kivájt lövészárkok ásítottak s mellettük rendetlen összevisszaságban buckák emelkedtek, akárha kutya kaparta volna a mélyedéseket. Az idõnként feltámadó szél meg-megcsillanó, ezüstös port kavart; az egész környék sejtelmes veszedelmek fészkének hatott.
    A nõ aggodalommal kapta fejét a férfira, miközben elõvillantak óriási fülbevalói.
    - Merre járunk? - remegett meg a hangja.
    - Nem tudom - felelte a férfi. Foszlott oldalzsákjába kotort, majd elõhúzta kezét, anélkül hogy kivett volna valamit.
    Félelmét akarván enyhíteni, megint megszólalt a nõ: - Bármennyire félelmetes olykor a sötétség, érdekes is tud lenni.
    - Egyetértek.
    - Mégis zavaró azért, hogy semmit nem láthatok tisztán.
    - Vannak dolgok, amelyeket sötétben olykor pontosabban láthatunk, mint világosban.
    - Mire gondol?
    - Képzeletjátékok, veszedelmek, amelyek mind az idegeinkbe költöztek ebben a mostani, nyomorúságos állapotban. - Emelkedõ hangját lefojtotta, majd köhintett és mintha elszégyellte volna magát, gyorsan más témára tért. - El kell ismerni, hogy hatalmas város ez a Calcutta.
    Megint batyujába csúsztatta a kezét s megint a semmit markolta ki. Egy ideig szótlanul haladtak.
    Szentjánosbogár gabalyodott a nõ hajába, majd kiszabadulva diadalmasan elúszott. Olyan volt, mintha gyertya szállna a levegõben.
    Vasúti átjáróhoz érkeztek, ahol két döglött kutya feküdt a síneken. A férfi megszaporázta lépteit, hogy minél hamarabb maguk mögött hagyják az átjárót, azután kötekedõ évõdéssel mormogta: - Minden létezõ pénzem odaadnám, ha megtudhatnám, hogy most mire gondol.
    - Megmondom ingyen is - felelte a nõ komoran. - Semmire se gondolok.
    - Semmire?!
    - Jól hallotta. Nincsen gondolatom.
    A férfi meghökkent. "Mindenféle tankok, óvóhelyek, bombázások, világégésrõl harsogó újsághírek, Hitler, kettesben végzik itt félelmetes õrjáratukat - és ennek a nõnek mindez semmit nem juttat eszébe?" Felrántotta szemöldökét, rövidet, keserût nevetett, miközben újabb meddõ kotorászás után elõhúzta üres kezét.
    - Például... merre van a férje?
    - Egyiptomban szolgál.
    - Ott szolgál. És miért lett katona?
    - Miért? Miért? - kapta most pillantását a nõ a férfira. - Maga miért lépett a hadseregbe?
    - Itthon vagyok. A hazámban.
    - Kap egy parancsot, és holnap külföldre megy.
    - Nna... igen. - Üres villamosmegálló mellett haladtak el. Két erszényes borz mászott elõ egy árokból és hosszasan, gondosan tanulmányozták a terepet. - Miért léptem a hadseregbe? - tette fel a kérdést ezúttal önmagának a férfi és úgy is folytatta, mint aki önmagának beszél. - Munka és kenyér nélkül voltam, ráadásul meghalt a feleségem. Ezért alakult úgy, hogy beléptem. - Megtorpant és egy láthatatlan pontra meredt a levegõben.
    - Miért állt meg? - fordult hátra a nõ.
    - Ó - simította le haját a férfi -, elnézést... Nem is vettem észre, hogy megálltam.
    - Mi történt a feleségével? - kérdezte a nõ, miután csatlakozott hozzá a férfi, és együtt haladtak tovább a mindinkább tisztuló ég alatt. - Miért halt meg?
    - Részt vettünk egy Gandhi által szervezett megmozduláson, amiért bebörtönöztek bennünket. Maláriát kaptunk, s a feleségem... - Elfúlt a hangja, melléhez kapott és belemarkolt foszlott ingébe.
    - Isten az égben! - szólalt meg a nõ, de csak ennyit mondott. Úgy tûnt, mintha küzdene, hogy elhárítson egy elõtörõ gondolatot, de hiába unszolta a férfi, tagadóan ingatta fejét a nõ és többször ismételte, hogy "semmi... semmi". Háború, malária, magányosság, testi-lelki fájdalmak, Egyiptom, és neki megint annyi a mondanivalója, hogy: semmi.
    Elkapta róla pillantását a férfi és az égre nézett, ahol a legfényesebb csillagcsoport elé éppen fehér felhõt hajtott a szél. Azután az úttest közepére figyeltek, ahol két fiatal, egyenruhás férfi haladt; egyikük indiainak látszott, a másik feltehetõen angol volt. Úgy kapaszkodott az indiai hátára, hogy az alig bírta vonszolni.
    Folytatni akarta társalgását a nõvel, ezért megkérdezte: - Olvasta Wellstõl a "Minden bekövetkezik"-et?
    - Nem szeretem Wellset - vont vállat a nõ.
    - Ebben a könyvében minden háborús szörnyûséget felidéz. Modellt állhatnánk további borzalmak ábrázolásához neki.
    Nevetni próbált, de köhögési roham lett belõle.
    - A nagybátyám szívbajban halt meg - mondta a nõ olyan tárgyszerû modorban, mintha faggatók elõtt vallana.
    - Miért vállalkozott rá, hogy ápolónõ legyen? - kérdezte a férfi.
    - Elment a férjem a sereggel, és értelmes célok nélkül maradtam. Õ azt javasolta, nyissak magániskolát, de ehhez nem kaptam pénzügyi segítséget. Ápolónõnek jelentkeztem egy katonakórházba. A sok ottani nyomorúság látványa csökkenti a szorongásaimat. Minden sebesült katona mögött a halált látom ólálkodni, s ebben a helyzetben jelentéktelennek látszik a saját bajom.
    - Így igaz - biccentett a férfi, majd sebesen elhallgatott, nehogy megszakítsa társnõje közlékenységét.
    - Azonkívül reménykedtem, hogy valamelyik új sebesültben egyszercsak ráismerek a férjemre.
    A hangszín változásából gyanította a férfi, hogy a nõ sír, s ebben a pillanatban hálás volt a sötétségnek. Tétován a vállán lötyögõ katonazsákba nyúlt, azonban ezúttal sem vett elõ semmit.
    A sugárútnak vége lett végre, s óriási térbe torkollott. Valaha parádék zajlottak itt, azután gyakorlótér lett, most pedig sátorözönt libegtetett a szél, és idegen hangokat, zümmögõ dallamokat is hozott. Némelyik sátorból gyenge fény mutatta magát.
    - Mi ez? - kérdezte meglepetten a nõ.
    - Burmai menekülttábor.
    Noha éjszaka volt, sokan nyüzsögtek a sátrakon kívül. Az agyontaposott fövenyen itt-ott párocskák enyelegtek, gyékényeken öregek, gyerekek heverésztek, visítoztak, veszekedtek.
    Valahonnan rendõrsíp hasított a levegõbe. A széltõl zavarászott felhõk mögül olykor csillagok leselkedtek.
    Az egészségügyi járõrözést végzõ férfi és nõ tovább haladtak, amíg egy kicsiny dombhoz nem értek, amelyen pálmafák csoportja nyújtózkodott. Tövükben rozsdaette, karosszéria és kerekek nélküli dzsip árválkodott. A férfi javasolta, hogy pihenjenek egyet, s a nõ beleegyezett. Kis darabon szép volt a pázsit és oda telepedtek. Az elõbújó Hold sápadt volt és hervadó virágnak látszott. Az árnyékok nagyon hosszúak voltak. A közelben mérges kígyóra vadászó mongúz bukkant elõ, majd villámgyorsan eltûnt. A bágyadt holdfény megcsillant egyik-másik városi ház bádogtetején. A nagy téren zsúfolódó sátrak egybemosódtak. Néhány pillanatig tapintatos, nagyon mély csönd honolt mindenfelé.
    A férfi elébb halkan, majd szinte hisztérikussá fokozódón felnevetett.
    - Mi ütött magába? - kérdezte a nõ széltõl kuszált hajában babrálva. A férfi elcsendesült, sõt: nagyon halk lett.
    - Magam sem tudom az okát, de rám tört valami... érzelgõsség. - Minden korábbinál mélyebbre dugta kezét oldalzsákjába, majd kirántotta öklét és belecsapott a levegõbe. - Ez az istenverte háború!
    A nõ közelebb húzódott, s amikor megszólalt, hangjában aggódás és bársonyos gyöngédség remegett. Az arcán könnyek peregtek.
    - Tulajdonképpen...
    Ennél nem is mondott többet. A férfi alig érintve megsimogatta a könnytõl ázott arcot, a nõ pedig a férfi melléhez nyomta homlokát. Összefonódtak a pálmafák tövében.
    Amikor a férfi - ki tudja, hányadszor - zsákjába dugta, majd elõhúzta kezét, a nõ megkérdezte:
    - Mi az ördögöt keresel állandóan abban a vacakban?!
    - Cigarettát - nevetett fel tiszta szívbõl a férfi. - Örökösen megfeledkezem róla, hogy régóta egyetlen darab sincs benne!
    Egymást átölelve kuporogtak és a sátrak felé bámultak, ahonnan hol gyengébb, hol erõsebb zsongást hozott a szél. A fakó holdfényben olyannak tûnt a város, mint egy hatalmas teknõsbéka, amely minden végtagját behúzta.
 
CSÁK GYULA FORDÍTÁSA
 
VOX HUMANA
 

BARANYI FERENC
 
A pozitív öncsalás városa

Tisztelt nagykõrösiek, kedves barátaim!
    Boldog vagyok, hogy ismét önök között lehetek. Megtiszteltetés számomra, hogy a magyar költészet egyik óriásáról, Arany Jánosról én emlékezhetek meg abban a városban, amely másfél évszázaddal ezelõtt befogadta õt. Igen, ha úgy vesszük, Nagykõrös menedékjogot adott a költõnek. Tudjuk, hogy Arany a szabadságharc bukása után bujkálni volt kénytelen, vagyonát, hivatalát, jegyzõi lakását elvesztette. 1851 májusában Gesztre szegõdött, ahol Tisza Domokos nevelõjeként tevékenykedett, de csak fél esztendeig, mert novemberben már a nagykõrösi református gimnázium magyar és latin tanára volt. Barta János azt írja róla egy helyen: "A jómódú parasztváros nem a legkedvezõbb környezet számára; kulturális közönyére, lakóinak kasztszellemére, az élet egyhangúságára sokat panaszkodik." Nos, én azt hiszem, hogy noha ezek a panaszok Nagykõrösön fogalmazódtak meg, mégsem Nagykõrös ellen szólnak, hanem az általános közállapotok ellen, mert a Bach-korszak Magyarországának egészére volt jellemzõ a kulturális közöny, a kasztszellem felerõsödése és az élet szinte letargikus egyhangúsága. Arany itteni életének a "hozadéka" mást igazol, nevezetesen azt, hogy - és most ismét Barta János szavaival folytatom - "... a nagy tanári karban otthon érzi magát. Tanári munkáját nagy kötelességtudással végzi, tehetséges tanítványait külön gonddal figyeli, maga állítja össze irodalomtörténeti és esztétikai elõadásainak anyagát."
    Így is van. Ezt az állítást egy Arany-idézettel igazolhatom. Néhányan talán tudják rólam, hogy a metrika a fõ kutatási területem, tudományos dolgozataim nagyrészt e témakörbõl valók. Az ezzel kapcsolatos szakirodalomban igen elõkelõ helyet foglal el nálam Arany János nevezetes dolgozata, A magyar nemzeti versidomról címû. Ezt itt írta, ebben a városban, és itt is publikálta: a nagykõrösi ev. ref. fõiskola Értesítõjében látott napvilágot 1856-ban. A híres tanulmány így kezdõdik: "Nincs egy-egy nehezebb feladat a magyar irodalomtörténet tanítójára nézve, mint a régi nyelvemlékek és költõi maradványok iránt a tanulóban érdeket gerjeszteni, azt folyvást fenntartani, hogy a példányok olvasása elõtt fárasztóvá, lélekölõvé ne fajuljon; hanem figyelmét, a helyen, hogy lankasztaná, ébressze, a helyen, hogy elszórná, a tárgyra feszítse, a helyen, hogy kimerítené, önmûködésre szoktassa."
    Nos, kérem, itt a lényeg: Arany János tanári ars poeticája az volt, hogy önmûködésre kell szoktatni az ifjonti elméket. Nem memoritereket verni elsõsorban a fejekbe, hanem önállósan gondolkodó embereket nevelni. Ennek a tanári gyakorlatnak is köszönhetõ, hogy megindult egy folyamat, amelynek jóvoltából Nagykõrös városát a késõbbiek során egyre kevésbé jellemezte a kulturális közöny és a kasztszellem, és ma, itt és most, én, a mai költõ, azt kell kijelentsem, hogy kevés helyen tapasztalok olyan fokú érdeklõdést a kultúra, a mûvészet iránt, mint éppen Nagykõrösön, és a nyitottság is példaértékû errefelé. Arany nagykõrösi éveibõl tehát a jövõ kamatozott elsõsorban. A lényeg azonban az, hogy ez a város - akármilyen volt is a tizenkilencedik század derekán - mégiscsak menedéket, kenyeret adott a költõnek, aki - mint némely alkalmi rigmusából kitûnik - minden ellenkezõ híresztelés ellenére olykor igen jól érezte magát itt, fõleg, amikor tanártársaival vigadhatott névnapokon, disznótorokon. A Szász Károlynak 1852 januárjában írt Köszöntõ versben például ilyeneket olvashatunk:
 
"De ha van jó kolbász, paprikás meg rétes,
Aminek szagára begyûlt ennyi éhes,
És ha van jó bora, még pedig pecsétes,
Mit törvényes ágyban szült Tokaj vagy Ménes:
Már akkor ne bántsuk, már akkor ne féljen,
Jánosi, Mentovich kiáltsák, hogy éljen!
S oly jó kedvünk legyen, hogy tánc közbe' még a
Padlást is beverje Csikai kolléga."
 
    Nem volt tehát nyomasztó ez az emigráció Arany számára. Ismerjük Thomas Mann híres mondatát: "Ahhoz, hogy életben maradjak, magam a rémségektõl távol tartva, pozitív öncsalásra van szükségem." Nos, Nagykõrös volt Arany János "pozitív öncsalása" - s ezért Nagykõrösnek hálával tartozik a nemzet.
    Én magam, amikor író-olvasó találkozókon a példaképeimrõl faggatnak, azt szoktam válaszolni, hogy sok modellem van, mindegyiket másért becsülöm vagy szeretem, Arany Jánost például fõképpen a csöndes, póztalan állhatatosságáért. Azért, hogy a megélhetési gondok, a családja iránti kötelezettségek sem késztették behódolásra a gerinctörõ idõkben. Gyulai Pál 1851 tavaszán meglátogatta õt, még Szalontán, amikor az Arany-családnak már igen-igen kifelé állt a rúdja onnan. Gyulai a Szépirodalmi szemle címû kritikai dolgozatában emlékezik meg errõl, amely 1855-ben látott napvilágot a Budapesti Hírlap hasábjain: "Ott találtam egy szerény szûk lakban, nemesen tûrve a sors csapásait s folytonosan dolgozva terjedelmes mûveken, melyeknek némelyike maig sem látott napvilágot. S azóta hányszor tûnik fel elõttem a költõ képe, pályája, jelleme, ki most is, az irodalmi munkásságra éppen nem kedvezõ körülményei közt is folytonosan az irodalom való érdekeinek él, a tiszta mûvészet bajnoka, s elég ereje van mind a pénzvágy, mind a hiúság kísértéseinek ellenállni, s egyedül a nemes becsvágy és költõi lelkesülés sugallatát követni, míg mi itt a fõvárosban adott ígéreteink vagy szükségeink miatt néha könynyelmûen játszunk a költészettel, s nyomva a körülmények súlyától, üldözve a szerkesztõk és nyomdai szolgáktól, odadobjuk elsietett mûveinket, hogy kedélyünket késõ bánat keserûsége fogja el."
    Amikor kisgyerek voltam, Nyáregyházán, ahol a negyvenes években cseperedtem, még villany se volt. Televízió meg pláne nem. Kizárt dolog volt tehát folytatásos szappanoperákhoz odatelepedni estelente a képernyõk elé. Hálistennek, mondom, mert így édesapám szolgáltatta esténkint a mûsort. Minden este felolvasott nekünk, gyerekeknek egy-egy éneket a Toldiból. Esküszöm, hogy éppen olyan izgalommal vártuk a következõ estét, a folytatást, mint most a Vadangyal, a Fiorella vagy éppenséggel a Barátok közt nézõi a soronkövetkezõ epizódot. Csakhát a Toldi minõségibb munkát végzett a lelkünkben, mint az említett sorozatok. Szerepe volt abban, hogy milyen ember lett belõlünk. S máig jelen van mindannyiunkban, akik "nemes anyagon" nõttünk föl. Alföldy Jenõ írja Arany és Petõfi levelezése címû könyvének elõszavában: "Petõfi és Arany mindannyiunk ismerõse. Költészetük a magyar ajkúak számára az anyanyelvet jelenti. Népszerû verseik fordulatai közszájon forognak. Számtalan bevett szóval, fordulattal, szállóigével gazdagítják szókincsünket. Garmadával kínálnak ötleteket ahhoz, hogy könnyeden és találóan fejezzük ki magunkat. Megénekelt alakjaik példázatszerûen szerepelnek mindennapi beszédünkben az erényt jelzõ Egy, csak egy legény van talpon e vidéken Toldijától a kárhoztatott Ej ráérünk arra még Pató Páljáig. E mondásunk nemcsak szókincsünk tárházának, hanem erkölcsi tudatunknak is alapkövei."
    Igen. És nekünk, a ma költõinek, egyfajta erkölcsi tartást ír elõ. Ifjúkoromban egy UNESCO-ösztöndíj jóvoltából francia földön, Poitiers városában lehettem bölcsészhallgató egy szemeszter erejéig. Madame Frandonnal, a nagyhírû professzorasszonnyal arról beszélgettünk egy ízben, hogy nálunk az etikai szempontok épp úgy szerepet játszanak egy költõi életmû megítélésében, mint az esztétikaiak. A franciáknál külön kezelik a kettõt: Alfred de Vigny például - annak ellenére, hogy III. Napóleon titkosrendõrségének besúgója volt - tisztelt nagy költõ a franciák tudatában. Nálunk viszont csak akkor hiteles a mû, ha helytállás-fedezete is van. Tudom, mondta jóságosan Madame Frandon, és - legnagyobb meglepetésemre - franciául idézett egy híres magyar strófát:
 
Cinq cents marchérent au bucher,
Cinq cents barde gallois,
Pas un seoul pour dire: Édouard,
Trés longue vie á toi.
 
    Az a - Eugéne Guillevic fordította - strófa, melynek elsõ változata itt, Nagykõrösön született, magyarul így hangzik:
 
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se bírta mondani
Hogy: éljen Eduárd.
 
    Ugye, ismerõs? 1861-ben írták. S igaz költõ azóta se mondta ki nálunk, hogy éljen Eduárd.
    És ma sem mondja ki, aki igaz.
 

KÉPZÕMÛVÉSZET
 

JACQUES DOPAGNE
 
Mun Sin (Moon Shin) Párizsban
 
    1976 júliusában, mikor a szöuli Galéria-beli kiállítás katalógusának elõszavát írtam, nem féltem leírni, hogy Mun Sin egyike nemzedéke legtehetségesebb szobrászainak.
    Ma, amikor Párizsban és néhány európai fõvárosban számos fontos gyûjteményes kiállítást rendeznek mûveibõl, határozott és jogos büszkeséggel állapítom meg, hogy akkori elragadtatásom mennyire megalapozott volt. És ráadásul, mekkora felindultság fog el most a folyamatos alkotásban keze alatt született szobrok sokadalma elõtt. Igen, meghatott vagyok. Kétszeresen is, elõször a technikai tökéletesség miatt, melyrõl ezeknek a szobroknak mindegyike tanúbizonyságot tesz, de még inkább fensõbbséges szentsége miatt, amellyel mindegyik magára vonja a nézõ figyelmét. Valóban, elbûvölõ szentség ez, mellyel szemben még a leghitetlenebbek sem tudnak érzéketlenek maradni.
    Elõször Japánban, majd szülõvárosában Maszanban fedezte fel Mun Sin, hogy benne a rajzoláshoz vele született képesség rejtõzik. Így lett festõ. És milyen festõ! Piktúrája már önmagában elég lenne ahhoz, hogy a 20. század második felének festõi között az elsõ helyet megkapja. De mégsem ez volt Mun Sin egyedüli elhivatottsága. Igazi sorsa Franciaországban világosodott meg számára. Párizsban, elsõ alkalommal 1961-ben, aztán újra és hosszabban 1967-tõl kezdve. Az anekdota jól ismert, és életrajzai gyakran hivatkoznak rá. Akkor történt, amikor belevetvén magát egy Párizs környéki régi francia kastély restaurálásába, a különbözõ anyagok nehéz megmunkálása során meg kellett értenie, hogy õ szobrásznak született.
    Mun Sin mûvészete hirtelen tört felszínre, átmenet nélkül. A valósághoz, vagy inkább a valóság és a tudat emóciójához kapcsolódó ábrázolásból tisztán elvonttá vált mûvészete. Igen, csak a bizonyos formákból kisugárzó szertelen gyönyör által, de szobrászata még érinti a tudatot. A gyönyör, mely önmagában is minden metamorfózison keresztül, az élet csodálatos szeretetébõl ered. Ugyanúgy õ is a mûvész határtalan türelmének a gyümölcse, ahogy az anyagát csiszolja, lett légyen az a legkeményebb ében, hogy kiragadja belõle legbensõbb lényegét. Ehhez a lélek katalizise kell. Az ilyen szobrászat belülrõl ég.
    Kétségtelen, Mun Sin szobrászata nem hasonlít senki máséra. Legyen az ébenbõl, márványból, bronzból vagy rozsdamentes acélból, legyen monumentális, emberi léptékû vagy tárgyak egyszerû méretére szabott, az élet legegyetemesebb törvényei egyikének engedelmeskedik: a szimmetriának. Ugyanúgy, ahogy a természetben, ahol minden ami él, nem tud létezni másképp. Mun Sin szobrászata a virágok, a fák, a rovarok, az ásványok és természetesen az emberi lények mintájára gerjeszti önmagát a legkikerülhetetlenebb módon. Bizonyos, hogy megesik, a folyamatban baleset történik, szokatlan kinövés tûnik fel. Ez, akár a természetben, Mun Sin humorának a következménye. De ne ámítsuk magunkat: ezeknek a rendellenességeknek nincs más okuk a létezésre, minthogy meggyõzzenek, ellentétes értelemben, munkája komolyságáról. A komolyságról, amellyel minket szándékozik meggyõzni, éppúgy, mint saját sámáni, pantheista és egyetemes ünnepein, melyeken, hogy résztvehessenek, vágya minden emberi lénynek emberemlékezet óta.
 
T. A. FORDÍTÁSA
 

MÛHELY
 

Biológusok "nagyzási mániája". Szabad-e a természettudósoknak embrionális õssejtekkel kísérletezniük abból a célból, hogy új gyógymódokat találjanak az öröklõdõ betegségek ellen? Szabad-e retortában elõállított embriókat - mielõtt a méhbe juttatnák õket - esetleges genetikai defektusok felderítése érdekében megvizsgálni, s egy öröklõdõ betegség megállapítása esetén megsemmisíteni õket? A biológusok, akik egy éve megfejtették az ember géntérképét, játszhatják-e egyre gátlástalanabbul a teremtõ isten és a sors szerepét? Az "Embrió-operáció" témájáról keletkezett vita (ld. a Der Spiegel 2001/20. számát) meglepõ szövetségeket és ellentéteket keltett, keresztül-kasul pártokon, szövetségeken, jogi és tudományos táborokon. Míg Johannes Rau szövetségi elnök a biológiai haladás "minden áron" történõ szorgalmazását bírálja, addig Gerhard Schröder kancellár inkább toleránsnak mutatkozik, abból a megfontolásból kiindulva, hogy ezután esetleg segíteni lehet a "legsúlyosabb betegségekben" szenvedõkön, továbbá új munkahelyek is keletkezhetnek az "új iparágban". Különös figyelmet érdemel ebben az összefüggésben Hans Magnus Enzensberger, a 71 éves író állásfoglalása, aki közvetlenül a Schröder által összehívott "etikai tanács"  alakuló ülése elõtt kapcsolódik be a vitába, és fejti ki véleményét "az emberi nemet fenyegetõ áttenyésztés" ügyében. A technikai-tudományos haladás és a társadalmi-politikai regresszió ellentmondásai - jelen esetben a legkorszerûbb laboratóriumi technika és az archaikus mindenható fantázia ellentéte - évtizedek óta Enzensberger kedvenc témái közé tartoznak. Enzensberger esszéisztikus "közbekiabálásai" - az összegyûjtött publicisztikát tartalmazó Einzelheiten (1962) címû kötet írásaitól a késõbbi polémiákig, mint pl. az Öböl-háborúról, a zajterrorról és a számítógép-õrületrõl, mindig olyan pontosak és elegánsak mint egy matematikai egyenlet. S mindig pozitív szerepet játszottak a nyilvános eszmecserék meg-megújuló hullámaiban. Hozzászólásai sohasem a notórius Besserwisser ("mindent jobban tudó") pozíciójáról hangzottak el; a költõ Enzensberger esszéisztikus szelleme mindig ellenállt az akár bal-, akár jobboldali ideológiai elfogultságoknak. Kedvére való, hogy éppen az õt leginkább izgató kérdéseket nyitva hagyja, mint azt A következtetések vége (1981) címû tanulmányában meg is indokolta. A legújabb utópiák molekulárbiológus sámánjai felett gyakorolt - itt közölt kritikája sem hirdet meg vallási vagy filozófiai "üzenetet". Eszmekörei a felvilágosodásból származnak s egyszersmind relativizálják is azokat, semmi mást nem fejeznek ki tehát, mint humánus szkepszist mindenféle "nagyzási mánia" és holmi "végsõ megoldás ígérete" ellenében.
    (A Der Spiegel szerkesztõségi kommentárja a lap 2001. június 2-ai számában.)
 

HANS MAGNUS ENZENSBERGER
 
Puccsisták a laboratóriumban

A legújabb tudományos forradalomról
 
Nemrégiben sokan elsiratták az utópiák hullását, mivel azok "feltalálásuk" óta az emberiség gondolkodó része számára mennyei mannának számítottak. Ezek a "tervezetek" a mesékbe foglalt egyszerû kívánságoktól azáltal különböztek, hogy racionális alakjukban az emberi sors egészének javítását célozták. Az utópiák a maguk összességében, különösen az európai történelem reménytõl fénylõ szüneteiben ideális társadalmak létesítésének ígéretét hordozták, ahol már nem az öreg Ádám szava volt a mérvadó, hanem az Új Emberé. A valóságba való átültetésük minden kísérlete azonban elõbb vagy utóbb siralmas véget ért, így utoljára az anno mirabili 1989 idején.
    A pszichiátriából tudjuk, hogy egy depresszív hangulat milyen könnyen csaphat át egy mániákus fázisba - és megfordítva. Gyanítható, hogy az ilyen hirtelen változás nemcsak egyéni pácienseknél, hanem nagyobb kollektíváknál is megfigyelhetõ. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben - úgy tetszik - túltengett a depresszió. Több helyt kipróbálták a pusztulás forgatókönyveit. A hidegháború, blokádjaival és helyi konfliktusaival, a világpolitika bénulásához vezetett. A legkülönbözõbb környezeti katasztrófák következtek be. A Római Club megjósolta, hogy a legrövidebb idõn belül kimerülnek a Föld energiakészletei. Némelyek nukleáris télrõl beszéltek. Az apokaliptikus hangulat nemcsak a Hollywood-filmekbõl áradt a vetítõvásznon és a képernyõkön. Úgy tetszik azonban, hogy a nyugati társadalmak túl korán örültek a pusztulás lehetõségének. Már jóval az évezred fordulója elõtt kibontakozott a mániákus fázis. Ezúttal nem a történetfilozófia lépett fel a megváltás ígéretével: nem volt egyetlen párt, egyetlen politikai ideológia sem, amely egy új, az emberiségnek szánt tervezettel állt volna elõ, ellenkezõleg: a kommunizmus összeroppanása egyféle ideológiai vákuumot hagyott maga után, amelyet sem a régi, sem az újbaloldal nem tudott kitölteni.
    Az új, utópikus ígéretek ezúttal a természettudományos kutatóintézetekbõl és laboratóriumokból jöttek, és nem sok idõbe telt, hogy egy fantasztikus optimizmus töltse be a tudatvilágot. Egycsapásra visszatért az utópikus gondolkodás valamennyi motívuma: az emberi nem minden defektusa és baja, az ostobasága, a fájdalom és a halál feletti gyõzelem hite.
    Sokan elmondották: csupán idõ kérdése, amíg az ember genetikai kijavítása eléri célját s kiküszöbölõdik a nemzés, a születés és a halál középkori formája, amíg a robotok kiküszöbölik a világból a bibliai átkot: a munkát, s amíg a Mesterséges Intelligencia (MI) fejlõdése megszünteti az e téren fennálló hiányosságokat. A világ fölötti uralom õsrégi mítoszai találták meg új otthonukat a tudományok rendszerében.
    Persze, nincs szó a tudás-termelés öszszességérõl. Egyre világosabban kirajzolódik néhány diszciplína hegemón helyzete. Ezek rendelkeznek a döntõ forrásokkal: a pénzzel és a kitüntetett figyelemmel; miközben más tudományágak, mint pl. a teológia, az irodalomtudomány, az archeológia és sajnos, a filozófia is - már csupán marginális, hogy azt ne mondjuk: dekorációs szerepet játszanak. Ezeket csupán ártalmatlanságuk miatt tûrik, az állam és a gazdaság enynyire becsüli õket. Utópikus ígéreteket a jelen helyzetben bizonnyal nem lehet elvárni tõlük.
    Némely természettudományos diszciplína, mint pl. a geofizika vagy a meteorológia szintén csak szerény helyet foglal el az ún. vezetõ tudományok árnyékában. Ezt a szerepkört a 20. században az elméleti fizika birtokolta. Idõközben azonban a számítógép és a kognitív tudományok mellett ezt a helyet a biológia tölti be. "A biológia nem csupán felszámolta az alap- és alkalmazott kutatások közti válaszfalat, a biológia lett egyúttal a par excellence kapitalista és forradalmi tudomány" - állapítja meg Claus Koch tudománytörténész.
    Persze világos ugyanakkor, hogy a tudományok rendszerének ilyen mélyreható változása nem mehetett végbe ideológiai következmények nélkül. Az emberi szenvedések elhárításában egykor sámánok és csodadoktorok voltak illetékesek; manapság pedig a molekulabiológusok és a genetikusok; a halhatatlanságról pedig már nem a lelkészek beszélnek, hanem a kutatók.
    Az új utópiákat példátlan méretû kampányok közepette viszik bele a köztudatba. Nem véletlen, hogy éppen amerikai tudósok azok, akik a kampány élharcosai. Az amerikai szuperhatalom veleszületett optimizmusa, misszionáriusi elhivatottsága és hegemón helyzete szolgáltatja ehhez az ideológiai hátteret. A haladásba vetett, jó öreg hit, amelyet még legutóbb is nem sokra tartottak, diadalmas új feltámadást él meg.
    Azonban nem minden tudós tud és akar megbarátkozni új, megváltói szerepkörével, mivel az ellentmond a "szervezett szkepticizmus" (Robert Merton) minden tradíciójának, a bizonyítás-elméletnek és a józan elõvigyázatosság elvének. Mindenesetre a tudományos intézmények objektív helyzete rövid idõ alatt alapvetõen megváltozott. A kutatás és eredményei gazdasági hasznosítása közti távolság olyannyira lerövidült, hogy abból a függetlenségbõl, amellyel eddig a tudomány büszkélkedett, nem sok maradt.
    Szükséges, hogy a kutatási szektorba befektetett óriási összegek amennyire csak lehetséges, oly gyorsan hozamokat termeljenek; szuverén tudósok a szédítõ tempóban növekvõ tudományos-ipari koplexumok résztulajdonosaivá és vállalkozóivá lesznek, akik találmányi ügyvédi irodákat és közönségszolgálati ügynökségeket foglalkoztatnak. A pénz áramlása - akár részvénytõkérõl van szó, akár szubvenciókról - kiélezi a konkurenciaharcot és a médiára nehezedõ nyomást. S ha valaki ennek során nem akarja a rövidebbet húzni, többet kell ígérjen, mint amennyit teljesíteni tud.
    Tudvalevõ, hogy a mániákus fázis szisztematikus valóságvesztéssel jár. Ezért aztán nem csodálható, hogy az utópiákkal szerzett történeti tapasztalatokat kitörlik az emlékezetbõl és a csõdöket nem veszik tudomásul. a dialektikus materializmus a Szovjetunióban megdönthetetlen tudományos alapzatnak számított, s elfeledkezhetünk-e a Nobel-díjas Hermann J. Muller eugenetikai fantazmagóriáiról? Ki emlékszik még az atomipar ötvenes és hatvanas évekbeli diadalmas jóslataira? Úgy látszott, az atomerõ az energia teremtette Eldorádó kulcsa lesz, holmi következményekre senki nem gondolt. És hogy állnak a Mesterséges Intelligenciával, amelynek prófétái harminc évvel ezelõtt az évezredfordulóra olyan gépek létrehozását ígérték, amelyek agyunk teljesítményét sokszorosan felülmúlják? Senki sem hasonlítja össze ezeket a próféciákat a milliárdokra rugó befektetések nyomorúságos eredményeivel, azokkal az elektronikus teknõsbékákkal, amelyeknek fáradságot okoz egy lépcsõ megmászása. És miközben a média szalagcímekben üdvözöl minden elõrelépést, fõleg az orvostudományi kutatásokban, azonközben a napilapok tudományos rovata apró betûs jegyzetévé zsugorodnak az üzletmenetet rontó rizikófaktorokról és mellékhatásokról szóló információk - mindaddig, amíg azok nem érnek el katasztrofális méreteket.
    Mindezek ellenére a közönség hiszékenysége és vágyait tekintve okulásra való képtelensége leküzdhetetlennek látszik. Egyre nehezebb a "nagy tudást" (big science) megkülönböztetni a science-fiction-tõl. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a mai kutatói generáció egy részének kulturális horizontját, különösen az Egyesült Államokban a Star Trek televíziós sorozat formálta ki. Igazságtalanok lennénk azonban e mûfajjal szemben, ha többre becsülnénk a Frankenstein-"frakció" elvetemült optimizmusát, mivelhogy a science-fiction történetében már régen túlsúlyra jutottak a negatív utópiák, amelyek a falra festik a jövõ minden elképzelhetõ borzalmát. Nem lepõdhetünk meg azon, hogy a Mesterséges Intelligencia, a gén- és nanotechnika evangelistái ezeket a víziókat egyik szemüket behunyva olvassák.
    Nos, a mániákus fázisban, amelyet éppen hogy a józan megfontolás hiánya jellemez, tiltakozások és meggyõzési kísérletek természetszerûleg semmilyen tartós hatást nem érhetnek el. A tudományos-ipari komplexummal szemben a politika is tanácstalanul, ájult módon viselkedik. A komplexum stratégiája rendkívül egyszerû. Rutinszerûen kész tényekre (fait accompli) hivatkozik, amelyeket a társadalomnak tudomásul kell vennie, függetlenül attól, hogy mik is azok a befejezett tények. Ugyanilyen rutinszerûséggel hárítanak el minden ellenvéleményt, megbélyegezvén azt, mint a kutatás szabadsága ellen irányuló támadást, mint felvilágosulatlan tudomány- és technikaellenességet, mint babonás rettegést a jövõtõl. Azt állítják: az ellenvélemények a saját sarzsi védelmét szolgáló kijelentések és céltudatos hazugságok, amelyekhez pártpolitikusok és lobbisták szoktattak bennünket. Ésszerû vitában ezeknek nincs helyük, diszkreditálják azt, aki érvel velük.
    A dolog azonban úgy áll, hogy egyáltalán nemcsak a tudatlanok és a tudományt megvetõk bizalmatlanok az utópia szenzációs ígéreteivel szemben. Ha valaki meg akar gyõzõdni errõl, elég egy este négyszemközt eszmét cserélnie más diszciplínák kompetens kutatóival, s tapasztalni fogja, hogy a kristálytan tudósa, az asztrofizikus, a topológus egyaránt mélységes ellenszenvvel tekint egyes biológus kollégái fellengzõs arroganciájára. De a biológiai tudomány mûvelõi közt is jelen van egy hallgatag többség, amely veszélyeztetve látja szakmai meggyõzõdését és tudományos pozícióját. Õk azonban ellenvéleményüket olyannyira decens módon fejtik ki, hogy az a média nyilvánossága elõtt alig talál meghallgatásra.
    E szédületes fejlõdés során sohasem mulasztják el, hogy rá ne mutassanak azokra az emberbarát szándékokra, amelyekkel eddig még minden utópikus tervezet - Campanellától Sztálinig - dicsõítette önmagát. Az emberi pótszervek raktárra tenyésztése mint gyógyászati imperatívusz jelenik meg, a "szilárd lapka" biztosítja a tudat halhatatlanságát, a gyermek utáni vágy mint abszolút emberi jog lép fel, és így tovább. A szülõknek nagyon is érthetõen az az érdekük, hogy tökéletes gyermekeik legyenek, s ezáltal hozzájáruljanak az emberi nem fejlõdéséhez. S maga az ember kiküszöbölése is, amelyrõl a Mesterséges Intelligencia exponensei álmodoznak, egy magasabb evolúciós célt szolgál: a darwinizmus egy változatát, amelyet Darwin maga egyhamar meg sem talált volna. A fantáziának nincsenek határai. Legkésõbb akkor engedik ki a macskát a zsákból, ha a fenti érvelésekhez a szent munkahelyek megõrzéséért érzett gond társul és az "álláspont" konkurencia-képessége forog kockán - olyan fogalom ez, amely nem véletlenül származik a militáris szférából.
    Száz szónak is egy a vége: hideg fejjel kitervelt puccskísérletek sorozatáról van szó, azzal a céllal, hogy minden demokratikus folyamatot kikerüljenek. Az iparral összeolvadt tudomány mint valamiféle felsõbb hatalom lép fel, amely dönteni hivatott a társadalom jövõjérõl. Arra törekszik, hogy harmadik természetet hozzon létre, egy olyan eljárást, amely lényegében természeti folyamatként játszódik le, azzal a különbséggel, hogy a szükséges energiabevitel nem a környezetbõl, hanem a szabadjára engedett tõkébõl származik. A protagonisták leghangosabbjai mindenkivel közlik, aki csak hallani akarja, miszerint õk egyáltalán nem hajlandók arra, hogy figyelembe vegyenek bármiféle törvényi korlátozást. Nyíltan hirdetik: elhatározott szándékuk, hogy tevékenységüket szükség esetén - hasonlatosan a pénzmosókhoz és fegyverkereskedõkhöz - olyan régiókban folytassák, ahol ismeretlenek a skrupulusok, s ahol nem kell szankcióktól tartaniuk.
    Offenzívájukat az a rituális panaszuk kíséri, hogy csekély fogadókészséget tapasztalnak éppen annak a nyilvánosságnak a részérõl, amelyet semmilyen döntõ esetben sem kérdeznek meg; s panaszkodnak a média szenzációéhsége miatt is, mintha pont fordítva, nem éppen a jövõ technológiájának vásári kikiáltói lennének azok, akik nagyon is jól kitanulták, hogy céljaiknak megfelelõen miképpen instrumentalizálják a médiát.
    Amikor valamelyik parlament biopolitikai kérdésekkel készül foglalkozni, minden esetben az történik, hogy a televízióban sajnálatra méltó pácienseket léptetnek fel, akik ritka, örökölt betegségekben szenvednek. Ki tagadná meg tõlük a szükséges segítséget? Ki ne adózna csodálattal egy iparágnak, amelyik kész milliárdokat áldozni azért, hogy - ha a távoli jövõben is - megkönnyítse a rászorulók sorsát? A gyógyászati imperatívusz mindenesetre még hitelesebb lenne, ha olyan betegségek ellen is felvenné a küzdelmet, mint a malária vagy a tuberkulózis, amelyben évrõl-évre milliók halnak meg, s amelyik leküzdése alig mozdul el a holtpontról. Úgy tetszik, a gyakran hivatkozott megtérülési kalkuláció itt semmilyen szerepet sem játszik. Ez azt a gyanút kelti, hogy itt kevésbé a hippokratészi eskürõl van szó, sokkal inkább egy lényegesen ígéretesebb jövõjû tervrõl: "a faj áttenyésztésérõl".
    A felelõsségnek a politikában már olyannyira lehasználódott fogalma ez esetben nem más, mint árnyékbokszolás. Ez nemcsak a brancs sarlatánjaira és szélhámosaira érvényes. Az a képzelet, hogy õk bármit is indokolni lennének kötelesek, vagy bármiért felelõsséget vállalnának, teljesen idegen tõlük. A problémát nem lehet a sokat idézett fekete bárányok témájára sem redukálni. Még a szakmájuk szilárd alapelveihez ragaszkodó tudósok sem képesek arra, hogy tevékenységük következményeiért helyt álljanak. Ez azért van így, mert ezek a következmények elvileg beláthatatlanok.
    Ha ma már senki sem tarthat is igényt az egykori Ágostonrendi szerzetes, Gregor Mendel történelmi ártatlanságára. Mégis bármely mai matematikus joggal utasítaná el azt az igényt, hogy kutatási eredményeit publikálásuk elõtt vizsgálatnak vessék alá abban a tekintetben, hogy miképpen használhatják fel azokat a titkosszolgálatok, a hadsereg vagy bûnözõ szervezetek. Amíg a mai civilizáció létezik, a legcsekélyebb tudományos eredményt sem lehet többé "visszavenni", s ezek teljesen ellenõrizhetetlen mennyiségû elágazást produkálnak. Megfordítva a tézist: a tudományos-ipari komplexum védelmezõi ugyanilyen joggal hivatkoznak arra, hogy e civilizáció teljes mértékben az egykori és mai kutatás eredményeitõl függ. Egynéhány szektás különc kivételével adott esetben senki sem lenne kész arra, hogy lemondjon egy mentõhelikopterrõl, egy atommûködtetésû tomográfról vagy az antibiotikumok igénybevételérõl - ez tehát az érem másik oldala.
    Mindezen okokból meglehetõsen naivnak és tétovának tetszenek - skolasztikus jellegûkön túl is - az országszerte folyó viták a bio- és technopolitikáról. A mindenütt felburjánzó grémiumok, bizottságok és szakértõi tanácsok esetében feltûnõ, hogy a maguknak napról-napra új normákat állító tényszerûségek erejével szemben alig tudnak valami mást, mint mindenkori véleményüket szembeszegezni. Miközben némelyek csakis saját érdekcsoportjuk lobbistáiként lépnek fel, mások megkísérlik, hogy változatos érvekkel mentsék, ami menthetõ. Maga a törvényalkotó is, ide s tova rángatva mélyre gyökerezett fenntartásai és a globális verseny imperatívuszai közt, csupán ad hoc döntésekre képes, amelyeket már kihirdetésük pillanatában lehengerelnek a tudomány új operatív kezdeményezései.
    Tény, hogy az emberi létezés alapvetõ kérdéseiben etikai konszenzus már egyáltalán nem létezik. Az ún. aktív halálbasegítésrõl és a genetikai szelekció lehetõségeirõl folytatott viták még a legjóhiszemûbbeket is meggyõzhették e kijelentés igazságáról. Ilyen körülmények közt az egyes ember olyan pozícióra szorul vissza, ahol már minden "morális komfort" veszendõbe ment. Egy sor egzisztenciába vágó döntést az egyén valamely szilárd erkölcsi intézményre támaszkodva többé már nem tud meghozni. Sem a politikára, sem a hagyományos vallásokra nem hagyatkozhat, ha elementáris létérdekei forognak kockán. Olyan kihívás ez, amelynek a legtöbb ember nem tud megfelelni.
    Addig azonban, amíg az egyes ember megteheti, hogy a tudományos - ipari komplexum beígért vívmányait ne vegye igénybe, tehát egy átmeneti fázisban, lehetõsége van még azt mondani: "Velem ugyan nem!" Jelenleg még mindenesetre lehetséges, hogy béranyaság, xenotranszplantáció, klónozás és születés elõtti szelekció nélkül elvegetáljunk. Ám mindenkinek, aki a védekezésnek ezt az útját választja, tisztában kell lennie azzal, hogy tartózkodásáért milyen árat fog fizetni; persze ezt is könnyebb mondani, mint megtenni.
    Aki azonban azt képzeli, hogy az ilyen egyéni döntések kölcsönös toleranciával találkoznak, aki azt hiszi, hogy sok tudós és gazdasági szövetségeik utópikus képzetei konfliktusok és erõszak nélkül valósulnak meg, az egy illúziónak esik áldozatul. Minden történeti tapasztalat ellene mond ugyanis ennek a képzelgésnek.
    De nemcsak a minden mániákus fázis eufóriáját árnyékként kísérõ kiábrándulás vet majd véget a haladásfatalizmusnak. Még ott is súlyos konfliktusokkal kell számolni, ahol az ipari kutatás tényleges eredményeket tud felmutatni. Legkésõbb akkor, amikor megmutatkoznak a tudományos folyamatok járulékos káros hatásai (kollaterale Schäden), és elõtûnnek az elõre nem látott nagy-rizikók, csak akkor fog egy jelenleg elnémított kisebbség védekezõ állásba helyezkedni. Sajátos tünet, hogy a folyamat magabiztos protagonistái egyáltalán nem gondolnak erre. Végül is nem sok fantázia kell ahhoz, hogy elõre jelezzük: az elsõ visszacsapások olyan militáns mobilizációt keltenek életre, amelyhez képest Wackersdorf és Wendland csupán halovány elõképek voltak. Ha már az állatvédõk is képesek terrorista akciók végrehajtására, elképzelhetõ, hogy milyen formákat és méreteket fog ölteni az ellenállás, ha már többé nem elvont rizikókról és pótcselekvésekrõl lesz szó, hanem a saját bõrünkre, a nemzés, a születés és a halál aktusaira megy ki a játék. Elképzelhetõ, hogy akkor majd bizonyos kutatásokat csak végsõkig biztosított építményekben lehet végezni, és egy tekintélyes számú tudós fegyveresen õrzött erõdítményekbe zárva reszket az életéért.
    Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy mindenre elszánt kisebbség számára lehetséges lenne a folyamat feltartóztatása, vagy akár visszafordítása. Végül is az emberi természet fölötti totális uralmi utópia, éppúgy mint minden eddigi utópia, nem ellenfelein bukik el, hanem saját ellentmondásain és nagyzási mániáin. Az emberiség még sosem vált meg önként mindenható uralmi fantáziáitól. Majd csak a hübrisz jegyében, valamely katasztrófa árán, kényszerûségbõl kerülhet sor a saját korlátok belátására. Majd akkor talán létezni fog egy olyan tudomány, amelyet becsülni lehet, s amellyel élni tudunk.

ILLÉS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA