TANDORI DEZSÕ

"XXI"

(Az egzisztencialista-regény; folyam)

És a szívélyesség következik... De
hosszabb idõkre ez képzelhetõ már,
belezavar persze, ha összebiccen
konyhán két könyék, leborul a lekvár,
nem tõled van a fürdõszoba gõze,
s nem is az, hogy ki-ki vécé elõtt vár,
nem az az úgynevezett lényeges
az, aminek következménye lesz.

Következmények nagy idõk után
nincsenek is úgy; bekerül mosóba
ing, gatya, ritkulnak az összehányt
fõnadrágok - "szép fog menni!" a nóta -.
és emez krumplit hoz, vagy padlizsánt
- "hát ilyen olcsó volt!" -, két flakon szóda
- "mit bírsz te!" - sorakozik az üres
palackok mellett, napi rutin ez.

Kisháztartások házi létezõi,
toldalékok: nemlétezõ egészben:
s hogy jobb-e, rosszabb-e mentegetõzni,
mi testesül egy kutyában-verébben,
s az újság, ha nem képvisel, kidõlni
vele kocsmaasztalhoz - ez de régen
volt! hogy kifaltad kettõ-hatvanért,
ára nõtt, szelleme annyit is ért!

Nehéz szögelléseken kiabálni
át s át, a visszhangtér már csak ilyen
egy leválasztott, "még ostrom utáni"
lakásban, s másutt is, csak az nekem
tökmindegy, ingerültségekre várni
lehet mindig, de törvényszerüen
elcsitulnak, vagy egyik kihajol
a hûsbe, míg a másik - tudja jól -,

mondja, hogy mondja, "hogy?", visszakiált
az egyik (s fordított szereposztásban
ugyanígy megy), a mondat végszavát
hallotta csak, hogy véreset pisált a
kutya, és jön szorongás, annyi mást
rendeznek határidõvel, s hogy valahára
"onnét" meglesz rezsi (emelkedik),
bojlercsere (soha), üvölthetik

az ezzel kapcsolatos véleményt
vízcsorgáson át, vécézajokon,
belsõ forgalom elemeiként
kavarog... semmi... s néhány borzalom,
vesekivétel, hasfalrepedés,
és a kutya, akkor. "Kiszámitom
decemberig", így az egyik, "s egy csepp vér
az ebvizeltben már pokolokat kér!"

Mert nem az, hogy megszoktak egy ilyen
blõdlifejû négylábút, nagy fehér
szõr-mókot, hogy két brikett-forma szem
néz (már vakon félig), százzal felér
emberévben tizennégy ebi, nem
általános jóérzés, aminél
fogva foglyok, nem, minden érdes felszínt,
elemi-másságot, satöbbi, úgy, mint

közös nevezõ, a kutya... de nem s nem,
úgy, mint önmaga, "mit csinál vele",
hogy kullog, fontoskodó jeltelenben,
idõbeosztósdi a szelleme,
és hogy az idõ nem osztódik, ebben
tere, hol szétomlik, mikor Vele
elindul a mûtéthez vezetõ
út, s hogy talán sosem jön elõ

alvásából. De még él, bajra bajt
halmoz a jónak hazudott világban,
a reménytelen jövõt, a habart
alkalmi hamart nem "egyáltalánban"
lépi ki (cammog), sosem volt "akart"
megoldás, átfedõk globálisában
- ahogy elhever, még karácsonyok
csupa-angyalhaj ebszõre forog...
(Pillanatnyilag élünk)
 

CSÁK GYULA
 
Aranypor
 
Lelkesülten dicsérte Márton a feleségét, amiért igazán dúsan és ízléssel díszítette fel a karácsonyfát - nélküle. Bácsikájáról keringett olyan szóbeszéd, hogy egyebe nem lévén, önmagát akasztotta fel hajdanán egy földbõl ki sem ásott cirbolyafenyõre, éppen ünnep elõestéjén. Ahhoz a valóságos és szomorú fához képest felesége igazán mesevilágot varázsolt.
    Õszintén sajnálta Márton, hogy nem elõzõ este, pompája csúcsán csodálhatta meg, csupán másnap, amikor már feltépett dobozok, csillogó, de gyûrött papírok jelezték, hogy illetékesek birtokba vették a fa tetejét is, alját is. Most bizonyára a szomszédban dicsekszenek és kíváncsiskodnak, hogy mások mit kaptak. Elsõ eset, hogy nem láthatta gyermekeit, amint élve boncolják a nekik szánt szeretet szépségét és rejtelmeit.
    Elõzõ alkonyaton azt javasolta felesége, hogy sétáljon egyet a legkisebbel, amíg õ a két nagyobbal hozzákészül a gyertyagyújtáshoz. Sivár környékû lakóházuktól bevillamosozott a kicsivel abba a középsõ városrészbe, ahol a gondosan összerakott hókupacokat aranyporral hintették be a környék mesterséges fényözönének sugarai.
    Éppen úgy tátotta a száját, mint a gyerek, amikor váratlanul kinyargalt egy káprázatosan ragyogó étterem ajtaján egy tíz éve nem látott ismerõs, Márton elé állott és erõszakkal húzni próbálta befelé. Mondani akarta Márton, hogy az õ élethelyzetében levõ ember ide be nem teheti a lábát, az Endrének nevezett illetõ viszont nem tûrt ellenkezést. Lelkesülten rikoltotta, hogy ez a véletlen találkozásuk a szent anarchia rendjébõl következik, és Goethe-nek örök vágya volt, hogy effélét megéljen, s váltig hangoztatta, hogy ez a visszatérõ ifjúság megvalósulásának misztériuma, de a nagy költõnek soha nem lehetett benne része, õk pedig most: íme! Ámbár olyan vének, mint akik már Mózessel is beszéltek, megérték a pillanatot, amikor visszaidézhetik ifjúságukat.
    Még odabent is fékezhetetlenül harsogott az anarchista barát, mértéktelenül enni-inni rendelt, a megriadtan ordító gyereket meg betette a ruhatárba, hogy ne zavarja elõkészületben levõ, fontos társalgásukat. Tízezer forintot adott a ruhatárosnõnek az átmeneti bébiszitter-szerepért, aki ettõl imádni kezdte a kicsikét, s ez Mártont is megnyugtatta. Annál inkább mivel a buzgó néni társaságában a gyerek is láthatóan jobban érezte magát.
    A késõbben zajlott események sora olyan, mint az a mondat, amelyben sok a szavak helyetti kipontozás. Lárma, rikoltozás, idõnként pedig olyan mély csönd, amely a Mindenség születését kísérõ Õsrobaj elõtt lehetett. Egyetlen világos emlékként az a kép maradt Márton idegeiben a káoszból, hogy látta feleségét, amint önfeledten és görcsösen öleli a férjére bízott s talán éppen ezért sok viszontagságon átesett apróságot. Azután ismét elaludt és az imént ébredt fel véglegesen.
    Az ablakon kívül homályos, fonnyadt, húzós-hideg idõ volt s noha verejtékezett a homloka, idebent is didergett. Fájt a gyomra, lüktetett a halántéka. Önkéntelenül mosolyra húzódott mégis a szája, amint megidézõdött elõtte a felfuvalkodott újgazdag Endre, aki arról szónokolt, hogy minden a pénzen múlik. Ami pedig a nõket illeti, azok olyan apróheringek, akikbõl mindig marad annyi a vízben, amennyit kifognak. Ezért nem sietteti a nõsülést, hiszen mindig akad majd mindenre elszánt figura, aki a férfiaktól remélt jótéteményekért megadja magát.
    A Mártonnak rendelt "mindenre elszánt figura" ekkor lépett be a hálószobába, karján a kicsivel és megütközött bûnös férje vigyori ábrázatán. Pláne felháborodott, miután Márton bevallotta, hogy az elmúlt éjszaka egyik emlékképe mulattatja. Felesége indulatosan a szemére hányta, hogy az elmúlt éjjel semmi mosolyt fakasztó nem történt, hanem csakis gyalázatosság! Az egész ház összeszaladt, amikor szirénázó rendõrautó hozta a kisdedet, akit õ, a halálra rémült anya már kerestetett is. Mindenkit elborzasztott a szintén rendõrök által hazaszállított, csontrészeg apa, aki állítólag egy ruhatárosnak eladta gyermekét. Tízezer forintot kért érte, amint a ruhatárosnõ beszámolt róla. S ezen a pénzen olyan drága italokat rendelt, amelyeket nem tudott kifizetni, s ezért a pincérek felvették a személyi adatait. Még szerencse, hogy így alakult, mert ennek eredményeképp szállíthatták gyermekestül otthonába.
    Ajánlotta Márton felhevült feleségének, hogy halasszák el a veszekedést, mert egy jóízû családi veszekedéshez idõ kell, meg erõnlét s õ az utóbbival most nem rendelkezik. Szóvá tette viszont, hogy a feleségének címzett csomag kibontatlanul hever a karácsonyfa alatt. Ugyan miért? Fogta, és maga bontotta ki, enyhén sértetten és azt dörmögve, remélte, hogy tetszeni fog feleségének az a halványkék blúz, amit végül is szétterített. "Hozzámérettem egy mások blúzodhoz, hogy megfelelõ méretû legyen."
    Nem rejthette el érdeklõdését felesége, de azért igyekezett kedvetlenül vizsgálgatni a ruhadarabot, majd nem tudva ellenállni a kísértésnek, átadta férjének az alvó gyereket és átment a fürdõszobába a tükör elé. A gyerek a helyzetváltoztatás következtében rögtön felébredt s elõbb csak nyöszörgött, majd teli tüdõbõl üvölteni kezdett. Rázogatta Márton, ám ettõl még inkább fokozódott a bömbölés. "Csend!" - ordította túl apja a kislegényt, amitõl az pillanatra meg is szeppent, majd sértõdöttségében minden addiginál több erõt adott a nótájába. Levegõt is alig vett, s a megriadt Márton megkönnyebbüléssel nyújtotta becsörtetõ feleségének a zenélõ biológiai csodát. Csúnyákat duruzsolt felesége a csöppségnek mindenféle kegyetlen apákról, ami végül egyetértést szült, és elcsendesedett a kis lázadó.
    Ekkor már a kék blúz volt az asszonyon, és Márton szerint igen jól mutatott rajta. "Persze, hiszen mindig is csinos volt ez a nõ... Csak azok a ráncok a szeme és a szája körül. Azok valaha csak nevetéskor mutatkoztak, de most már a gondok állandó jelei..."
    A számára szokatlan éjszakai bajvívás annyira megviselte Mártont, hogy megrogy-gyant idegei végképpen felmondták a szolgálatot; érzelmi elesettség uralkodott el rajta. Könnyezni kezdett, mire hozzálépett felesége és lehúzta férje fejét a még hüppögõ kicsihez. "Na-a-a... - suttogta felesége. - Hát ilyen egy nagy éjszakai harcos?... Egyébként jó a blúz. Kösz, hogy gondolsz néha rám is!... Melyikõtöket vigasztaljam jobban?"
    Apa és kicsinye közösen hallgatta a szívdobogást, amely a karácsonyi blúz alól hangzott elõ és hatalmas erõt árasztott. Végsõ vigaszként pedig az egyévesnek is, meg a Mózes-korúnak a kobakjára lehellt az asszony egy-egy csókot.
 
BEMUTATJUK
 

GYIMESI LÁSZLÓ
 
Varga Rudolf új verseskönyve:
"Álomforgatás"

Feljegyzések a nyers kópiáról
 
Varga Rudolf sok-mûfajú mûvész. Azon kevés szerencsések egyike lehettem, akik nagyjából-egészébõl megismerhették ezt az egyre gazdagabb életmûvet, és szót is ejthettek arról a zavarba ejtõen színes világról, amellyel a szerzõ elkényezteti a hozzá közel merészkedõket.
    Tavaly egy kismonográfiában, hosszú esszében próbáltam a magam Varga Rudolf-képét felrajzolni (Varga Rudolf - a pimasz p/R/olihisztor. Bíbor kiadó, 2000), s éppen ennek a folyóiratnak a hasábjain elemeztem prózaírói csúcskísérletét (Kudarc vagy korona? - Ezredvég 2000/5), a Köpés a levesbe címû regényt. Az elmúlt bõ egy évben sem tétlenkedett a szerzõ, még tavaly közzétette összegyûjtött mûveinek három, vaskos kötetét, s nemrég vadonatúj alkotással jelentkezett (Álomforgatás - Bíbor kiadó, 2001.)
    Egy rövid kritikának nem lehet feladata az egész életmûbe ágyazott vizsgálat, így - szomorúan - eltekintek attól, hogy a prózaíró, a publicista, a filozófus Varga mûveivel párhuzamba állítsam az új opust, és a filmrendezõ mûvészt is csak annyiban idézem meg, amennyiben a legújabb kötet jellege ezt megköveteli.
 
   *
Ahogyan a már említett regény a prózaíró egyéni csúcskísérlete volt, az Álomforgatás a költõi fejlõdés összegezõ szándékú próbája. Ahhoz, hogy biztos szemmel kezdhessük vizsgálni az új könyvet, vissza kell tekintenünk Varga Rudolf korábbi verseskönyveire, az egyéni hang kialakulásának sajátosságaira, azokra a poétikai vívmányokra, amelyek lehetõvé tették az Álomforgatás megszületését. Véleményem szerint ugyanis nem egyszeri, véletlen csoda történt: az új hosszúvers az életmû fejlõdésének, kilombosodásának szerves következménye. (Elõzetesen pontosítsunk: az Álomforgatás egy vers, egy egész könyvnyi hosszúvers, egyetlen hatalmas versmondat, amelyet sajátos eszközökkel - ezekrõl szó lesz - strukturál, elsõsorban a befogadás segítése érdekében, a szerzõ.)
    Mirõl tanúskodnak Varga Rudolf korábbi verseskötetei?
    Tartalmukat, hangütésüket tekintve elsõsorban a hazához és a néphez kötõdésrõl. De ez a leegyszerûsítõ meghatározás pontatlan, hiszen besorozná õket szerzõjükkel együtt a nép-nemzeti köntösbe bújt esztétikai konzervativizmus vagy a nemzetiszínû pántlikával álcázott fûzfa-költészet táborába. Errõl azonban szó sincs! Varga Rudolf nem a haza eszményére, hanem a valódi, sárból kiemelendõ hazára, nem a vasárnapi, kiöltözködött nemzetre, hanem a hétköznapi, meggyötört, egyszerre tiszta és bûnös nép ügyére esküdött fel, s utolsó végvári vitézként, hajszolt szabadosként védelmezi önként választott megbízóit. Nem (akármilyen tiszteletre méltó) jelképek uralmáért, hanem a kifosztottak, megalázottak igazságának gyõzelméért folytatja valóságos szabadságharcát. Ezáltal persze a mai hivatalos esztétika szemében korszerûtlen, hiszen nem szöveget ír, hanem felháborodott, mozgósító, de legalábbis poshadt állóvizeinket (agyvizeinket?) felkavaró költeményt.
 
   *
A már említett regény, a Köpés a levesbe, szürreális, költõi betétei ellenére a konkrét események síkján ábrázolja és elemzi a rendszerváltás utáni Magyarország világát, a vesztesek, a megalázottak és megszomorítottak szemszögébõl. Valóságos, megtörtént vagy bármikor megtörténhetõ eseményeket ábrázol, s csak következtetéseit fedezi a nagyon is megfejthetõ rejtélyek erdeje. Nyelvezete világos, a leromlott ország leromlott nyelve, az a bizonyos basic-magyar, amellyel szinte más ki sem fejezhetõ, mint a kétségbeesés, az önpusztító, mégis valamiféle dacos öntudat szerepében tetszelgõ kilátástalanság.
    A költészet eszközei mások. Kétségtelen, hogy az ábrázolt világ az Álomforgatás esetében is ugyanaz: a mélység sokak által letagadni vágyott Magyarországa. Az ábrázolás módja azonban természetesen gyökeresen eltér a prózáétól. Ha gyökereit keressük, feltétlen Nagy László sors-elemzõ hosszúverseihez jutunk, vagy Juhász Ferenc époszaihoz, de a leghitelesebb közvetlen elõzményekre Varga Rudolf korábbi verseskönyveiben bukkanunk rá. A totális világmegragadás igénye korábban is felszínre tört költészetében. Erre a legjobb példák egyike már második verseskötetében olvasható (Mégse - Kráter 1997), a káromkodásokból katedrálist építõ Távirat, avagy hódolat a patkánykirálynak címû poémában. A több száz soros káromlás ellenpontjaként ugyanitt jelent meg a Hová Jutunk?, az apokrif népi vallásosság, az elmerült imádságok nyelvébõl táplálkozó pozitív megragadási kísérlet is. A szerzõ költészetét szeretõ olvasók számos további példát sorolhatnak (az elsõ kötetbõl ilyen a késõbb filmbe mentett Ki ítél?, a késõbbi kötetekbõl a Megvagyokértve groteszk világi körképe feltétlenül említést követel). Tehát a leghitelesebb elõzmények ott lelhetõk fel az épülõ vargarudolfi életmû korábbi szakaszaiban, bizonyítván, hogy az új mû születése hosszú világnézeti fejlõdés és nem kevésbé hosszú költõi érés eredménye.
 
   *
Az Álomforgatás sajátos szerkezetû mû. "Durva" szerkezetében a versfilm és a filmkészítés folyamatának jelzés-szerû leírása (Filip Gabriella megfigyelése szerint: a werkfilm) váltogatja egymást, ezáltal jön létre az egységes mû-egész befogadható olvasmány-formája. A végtelen versmondat írásjeleiként ékelõdnek be a filmforgatás hangsúlyozottan mûvészeten kívüli folyamatainak képei. Ezáltal válik tényezõjévé a mû "finomszerkezetének", amely sokkal bonyolultabb, mint az elsõ olvasásra nyilvánvaló, felismerhetõ struktúra. Ennek lényege a valóság és az attól cinikus-bornírt módon elszakított hivatalosság párhuzamos montázsa. A hivatalosságot elsõsorban a filmforgatás elemeinek hiperrealista ábrázolása jelképezi. Ez az ötlet már önmagában is telitalálat: a film mondén, titokzatos félvilága mindig izgalomba hozza a "civil" közönséget, látszólagos társadalmon kívülisége többféle pikantériát hordozhat. Ugyanakkor a film a leginkább ipar a mûvészetek között, a pénz hatalmának, a hatalom pénzének leginkább kiszolgáltatott. Körülötte alakultak ki leginkább ennek a kiszolgáltatottságnak leplezõ technikái. Itt mûködik legjobban a társadalmi hazugság szervezetként újra- és újraszületõ bonyolult szövedéke.
    Varga Rudolf jól ismeri ezt a világot, mûködését, nyelvét, így hitelesen állítja szembe az igazi Magyarország képeivel. De a realitás és az attól elszakadt, külsõdlegessé lett hivatalosság ellentéte nem csupán a film és a forgatás között feszülõ ellentmondásban van jelen a mûben. Végig ott lüktet magában a vers-testben: látens módon befolyásolja a feltáró, leleplezõ képek sorát, hiszen azok a képek mindig valamivel szemben, valaminek ellenében, valamit tagadva jelennek meg! Csak valamivel szemben kimondott panaszként, tiltakozásként, valami ellen megkezdett lázadásként igazak, csak így ragadják meg képzeletünket, csak így teszik a befogadót szövetségessé! S ez a valami, ami ellen ez a hatalmas versmondat lázad és lázít, nem más, mint az önigazoló hazugságok béklyójából szabadulni képtelen, valóságos hatalommá tárgyiasult, kisstílû, dzsentroid, narodnyik-álcás hivatalosság. Ezt a költõi leleményt, ennek láthatatlan ellentmondásnak az érvényesítését, az indulat okos mederben tartását, amellyel a tagadott világ jelenvalóságát végig érzékeltetni tudja a költõ, neveztem el a mû finomszerkezetének. Remélem, hogy a folyóirat szerkesztõi által kiválasztott versrészletbõl is látszik, hogy ez a finomszerkezet hogyan tartja állandó izzásban a verset, hogyan emeli a költõ magán-felháborodását közüggyé.
    Mint hangsúlyoztam, az Álomforgatás egyetlen, nagy erejû versmondat, amelynek mintegy írásjelei a forgatás hiperrealista "jegyzõkönyv-szilánkjai". Azonban ezeknek a szilánkoknak, írásjeleknek az ellenpontozáson, a hivatalos álvalóság képbe-hozásán kívül is fontos szerepe van a versben. Akár néhány szavasak, akár több sorosak ezek a jelenetek, mindig lehetõséget nyújtanak a vers törzsanyagának befogadói utókezelésére: az érzelmileg átélt és elfogadott folyamat értelmi, tudati síkra vetítésére. A forgatás kvázi-prózája egy-egy pillanatra elidegeníti a belefeledkezõ olvasót az áradó lírai anyagtól, lehetõséget ad arra, hogy szakaszonként, mint a musztert, belsõ mozijában visszajátszhassa az elõzõleg felvett jeleneteket, s kritikus szemmel próbáljon meggyõzõdni azok hitelességérõl.
    A nyers kópia ilyetén kényszerû vissza-visszanézése ébren tartja a figyelmet, aktívabbá teszi a befogadás folyamatát, sõt - talán - módot ad a saját tapasztalat folyamatos beemelésére a vers világába, fenntartja az olvasóban az egyetértõ vagy a tiltakozó attitûdöt. A finomszerkezet mûködése csak ezekkel a lélegzetnyi szünetekkel, visszapillantásokkal megtámogatva válik hatékonnyá.

    *
Milyen az álomfilmen szereplõ Magyarország? Szétszakadt, kaotikus világ: napi tapasztalataink sûrített igazolása. Varga Rudolf elõzõ hosszúverseiben kidolgozott leltárkészítõ technikája hibátlanul mûködik. Bocsánatos és halálos bûnök, hibák és botlások, égbekiáltó igazságtalanságok és apró illetlenségek, tragédiák és kicsinyes pózok, becstelenségek és simlis ügyeskedések, az ember-alatti lét kegyetlenségei és az apró jellem-csorbák halmaza rangsorolás nélkül vétetik számba, mégis úgy, hogy mindig nyilvánvaló a köztük feszülõ különbség. Tudjuk, hogy a ránk zúduló bajok, terhek, igazságtalanságok közül mindig az éppen hatót, az éppen gyötrõt érezzük a legnagyobbnak, soha nem tudhatjuk, melyik lesz közülük az a bizonyos csepp a pohárban, mitõl csordul túl a keserûségünk, a tehetetlenség-érzetünk, mi vezet el személyiségünk széthullásához vagy akár a társadalmi robbanáshoz. Amikor a költõ leltárt készít, tisztában van ezzel a lélektani bizonytalansággal, s tudatosan emeli irodalmi eszközzé.
    Az Álomforgatás valóságképe azonban jelentõsen eltér a korábban említett hoszszúversekben megismertektõl. Nem káromkodás-halmaz, de nem is könyörgés az igazságért. Ellentmondásnak tûnik, de így igaz: tárgyilagosan indulatos. Tárgyilagos, mert a hazai mélyvilág minden feltárt szeletérõl pontos, látleletszerûen részletes, objektív képet ad. Tartózkodik még a megengedett költõi túlzásoktól is. Indulatos, mert egyetlen megengedõ gesztusa sincs, minden idegszálával elutasítja azt, amit megismert, amit megismertetett. Dühe azonban nem parttalan - világossá teszi, miért és mi ellen lázad, miért és mi ellen lázít. A vesztesek iránt érzett elfogulatlan, kritikus szeretet, a tettre éhes aggodalom mögött egyre erõsebb bizalom munkál. Ez a bizalom, kicsit szégyenlõsen szabadjára engedett bensõséges hit, különbözteti meg leginkább Varga Rudolf új hosszúversét az elõzményektõl. Kimondta, kikiáltotta korábban is a változás szükségességét, talán politikusabb szavakkal, talán harsányabban is, mint ebben a versben, de az ébredés hite most nem kinyilatkoztatásszerûen, vagy a következtetések levonásának racionális útján válik igévé, hanem a mû-egész finomszerkezetének mozgatója lesz. A szörnyûségek leltára mögött, az álvilági stáb munkálkodása mögött, a reménytelenség apokaliptikus torlódása mögött - csodák csodája! - szégyenlõs optimizmus munkál!
 
   *
Az Álomforgatásról nem szabad szólni Varga Rudolf költõi eszköztárának méltatása nélkül. A mindent pontosan kimondani akarás kényszere sajátos képvilágot, sajátos költõi nyelvet tett szükségessé. Ennek kimunkálását kötetrõl kötetre nyomon követhetjük, itt nincs terünk rá. A végeredmény - a pillanatnyilag végeredménynek tûnõ helyzet - jól látható ebben a mûben! Az áradó tartalom áradó formát kíván, ugyanakkor a tartalmi sûrítés, a képpé formálás töménysége megköveteli az átlátható, könnyen követhetõ versszerkezetet. Ezt az ellentmondást a verssorok hagyományos funkcióinak elvetésével oldotta meg a szerzõ. Középvonalra szimmetrikusan szedett váltakozó hosszúságú, de általában rövid sorok követik egymást, gyakran egyszavasak (a névelõk, kötõszavak csaknem mindig külön sorban szerepelnek), ugyanakkor a rövid sorok nemegyszer strófányi tartalmat hordoznak.
    Nyelvészek számára is csemege lehet Varga verseinek elemzése. A képbe-sûrítés igen gyakran szóba-sûrítést jelent ebben a hosszúversben is, szinte szemléltetni lehet a magyar szóalkotás különbözõ formáit: ez egyszerû, bár szokatlan képzés, ez jelentésátvitel, ez sohasem volt szóösszetétel, és így tovább. S ha a megszokott módszerek kevéssé hatékonyak, lehet merõben új szavakat feltalálni, mint a teremtéskor, az elsõ rácsodálkozás ártatlanságával. Amikor elõször olvastam a mû kéziratát, tizenvalahány szót jegyeztem fel, s pironkodva közöltem a költõvel, hogy ezeket a - tájszavaknak vélt - szavakat nem ismerem, érzem ugyan a hangulatukat, de fordítsa le õket számomra közmagyarra. Így derült fény arra, hogy az ismeretlen szavak Varga Rudolf teremtményei. Furcsák, ízesek, s a szövegösszefüggésekben értelmet nyerõk, minden olvasónak kívánok jó vadászatot rájuk!
    A nyelvészek természetesen sok újdonságot találhatnak a költõ helyesírásában is. A fogalomjelölõ szótársulásokat, a metaforákat, az állandósult szókapcsolatokat magától értetõdõ természetességgel írja egybe, s ezzel nemegyszer új fényben ragyogtat fel régi összefüggéseket. A szóalkotások, szó-sûrítmények ellenére Varga Rudolf költeménye közérthetõ, talán nem szentségtörés, ha így mondom: olvasmányos.
    Nem akarom eltitkolni azt az érzésemet sem, hogy a szokatlan verssor-használat,  sajátos tördelés nem egyszer hagyományos ütemhangsúlyos versformákat leplez. Lehetséges persze, hogy a hangsúlyokat az én vershez szokott szemléletem rendezi alakzatokba, de az kétségtelen, hogy az uralkodó gondolatritmust gyakran erõsítik fõ és mellékhangsúlyok, néha bokorban is elõfordulnak nem is annyira álcázott rímek, tehát ha a vers hagyományos kellékeire van szükség, azokat is fölényes biztonsággal használja a költõ.

    *
Félek, hogy sokan visszariadnak ettõl a könyvtõl, ha észreveszik, hogy egyetlen vers az egész. A rövid mûvek idejét éljük, s a hosszú vers sokszor puszta létével riasztja még az igényes olvasót is. Pedig a hosszúság, a mennyiség ez esetben pontosan megfelel a tartalomnak, a minõségnek. Fontos, megkerülhetetlen mû az Álomforgatás, nem csak Varga Rudolf életmûvében, hanem napjaink magyar költészetében is.
    Az elkészült versfilm - egy életmû jelentõs szakaszának összefoglalója - lényegileg kész, ugyanakkor nyers még, vágatlan, s talán így is kell maradnia. Nem tûri a nemes célú beavatkozást sem. Érezhette ezt a költõ is, ezért az egész forgatást egy valóságos álom kereteibe helyezte, így szerezvén felmentést az utómunkálatok alól. Egy új filmben - persze nem a most divatos, a hivatalos politika reklám-giccses áltörténelmi álmainak operett-ízû filmjeiben -, egy kevésbé prostituálódott stábbal, valódibb színészekkel, be kell mutatnia, mire képes az ébredés után. Az Álomforgatás a legvérmesebb reményekre is feljogosít.
 
   *
Eddig természetesen az Álomforgatásról, mint mûalkotásról beszéltünk, de szólnunk kell néhány szót hordozójáról, a könyvrõl is. A fontos mû a Nagy Lajos Alapítvány támogatásával jelenhetett meg. A kötet (a Bíbor Kiadó és az Alpes Nyomda munkája) küllemével, a technikai megvalósítás színvonalával, az értõ, egyszerûségében tökéletes "fülszöveggel" (Filip Gabriella írása) jól szolgálja az irodalmi mûvet. Alkotótársi minõségben vett részt a könyv létrehozásában Feledy Gyula (Kossuth-díjas) grafikusmûvész, akinek címlap- és szövegközi rajzai nem illusztrációk, hanem egy - a világ dolgairól a költõhöz hasonlóan gondolkodó - nagy mûvész önálló, szuverén mûalkotásai.
 

VARGA RUDOLF

Álomforgatás

Részletek

[...]
ím,
reggel van,
nincs sötétebb,
mint
ez
a
hunyorgó homály,
szitáló világosság,
reggel van,
a
vasaltálmú proletárok
a
vágóhidakon túl,
a
vasúti körtöltéseken
túl,
a
szétrohasztott,
húgyszagú kolóniákon
kecmeregni kezdenek,
esõt a kutyák,
magukról
a
pihés álommaradványokat
lerázzák,
villamosra, buszra
kapaszkodnak,
elmeosztályra, ispotályba,
ingyenkonyhára
baktatnak,
alig várják,
négyévenként,
kampányidõben kapjanak
már
egy kis mannát,
röhögve befalt
ingyenlecsókolbászt,
csikket szednek,
rozsdás
láncokat találnak,
vesztenek,
gatyájukat
le
sem
tolva,
kapkodva,
mint a legyek,
röptükben,
bokrok alatt,
hidak alatt
egyesülnek,
háromnyolcvan feszültségû
konnektorba dugják
pucujukat,
örömöt,
áramot
így
csórnak,
kiskapura lábtengóznak,
csajoznak,
fütyörésznek,
zsebmetszenek,
holdkórosok lesznek,
nyelik könnyeiket,
kútba ugranak,
az
elátkozott,
biztosításicsaló córeszek
tõkére
tett
mutatóujjukat
fejszével megcsonkítják,
szotyit köpdösnek,
bodegacsillagvizsgálókban
egyslukkra
basszák el
a
jövedelempótlót,
önmaguknak
elsõsegélybeöntést adva,
piszkosul
berúgnak,
az
írástudatlan
prolik
a
kihagyó
szívverés
tiltott frekvenciáján
elvonítják kínjaikat,
hûvös éjszakákon
isszák
a
kedélyjavító
fagyállót, csavarlazítót, denát,
házibulikon
fölfelé zuhanva
mackónadrágos angyalokként
bugiznak,
magyarnótákat danolnak,
mint vadak az égõ erdõben
beindulnak,
nem törnek meg,
utolsó
golyóig kitartanak,
ballagnak,
ha félrenéz
az
Isten,
a
szemfülesebb
jellemtelenek,
illetve
az
erkölcstelenek
vasúti kábelt
újítanak,
így váltanak
jegyet
a
köz cirkuszába,
bosszúból
így állítják meg
egy órára
az
életet
a
köztörvényesek
az
intelligensebb huligánok
templomi
perselyeket,
telefonfülkéket fosztogatnak,
lomtalanításkor, bálabontáskor
turkálókban sorbanállnak,
próbálkoznak,
hogy
valahová eljussanak,
százezeréves
keresésben,
talán
egy
ríkató
szappanoperában
pár percre
megtalálják önmagukat,
révbeérnek,
a
proletárok vakaróznak,
krampácsolnak
várják
a
világvégét
vagy, hogy
végre
legyen már valami,
hajlonganak
a
kosárral halászó,
csapdával,
házilag
barkácsolt puskával
vadászó,
gyûjtögetõ,
dinamónacis,
atlétatrikós,
borostás, füstszagú
õsemberek,
valahogy elvannak,
mese nincs,
enni kell,
élni kell,
a
halál igen drága
portéka,
megdögleni,
az
más,
nem olyan könnyû,
mint a boltilopás,
a
temetés,
a
kegyelet
kész tönkremenés,
hát,
az
idõmilliomos prolik
valahogy elvannak,
hónuk alatt,
szívükhöz szorítva,
újságpapírban
viszik
a
páncélos löncshúst,
a
cukrozott zsíroskenyeret,
elemózsiájukat,
mai
napjukat,
szívják fogukat,
zsigerbõl érzik,
csak bebukik
ez
az
izé
vadkapitalizmus
is,
addig meg kibírják
féllábon guggolva
is,
és
itt
a
zokogó
álom véget ér,
véget ér
ez
a
sebszaggatás,
jajgató pokoljárás,
reggel van,
elsárgult
ajánlottlevelet postáz
a
szél,
becsapottságunk
bizonylatát,
hát,
ébredés!
[...]
 

ABLAK
 

Karácsonyi történetével ezúttal egy martinique-i író- és költõnõ, Marie-Magdelaine Carbet mutatkozik be világirodalmi rovatunkban. Munkásságát a Francia Nyelvû Írók Szövetsége 1971-ben Karib-díjjal jutalmazta.
 

MARIE-MAGDELAINE CARBET
 
Minden disznóra eljön a szombat
 
Szombat kolbászos nap, nemde? S míg egyesek az égõ farakás mellett gyors mozdulatokkal a leforrázott disznóbõrt csupaszítják, éles pengéikkel, a többiek a dézsák körül sürögnek-forognak, melyekben a még melegen gõzölgõ vért fogták fel. Friss petrezselyem-csokrok, illatos hagyma, zöld, piros paprika vár, kis csomókba rakva, sorsára a húsvágó deszka mellett.
    Hát, igen. Minden disznóra eljõ egyszer a szombat, amikor is hagyománytiszteletbõl sorsának be kell teljesednie.
    Így vagyunk ezzel mindnyájan. Célzás lenne ez utolsó óránkra? Nem föltétlenül. A közmondás bölcsebb ennél. Tágabb vonatkozásban emlékeztet bennünket cselekedeteink és viselkedésünk hasonlóan kivédhetetlen következményére. Azaz, minden megkezdett tettünknek megvan elkerülhetetlen végkimenetele. A tartozás rovatba valahol feljegyzik minden egyes elkövetett tévedésünk árát, vétkeink azonnali vagy késõbbi büntetését, csakúgy, mint... De hallgassák meg inkább a történetet!
    Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Martinique-on egy szegény ember meg a felesége. De nem egészen a megszokott fajtából! Jó, legyen: egy házaspár, akit a véletlen hozott össze, a szerelem kapcsolt egybe. De azért mégis nagyon különböztek egymástól.
    Az asszony? Közülünk való volt, paraszt, mint mi: hosszú, nemes vonalú lábak, egyenes nyak, a csíkos madrasz alatt göndör haj, arcán a bõr mint érett padlizsán héja: barna, selymes.
    A férfi messzirõl jött, mediterrán típus, barna, göndörített hajú. Szülõvárosában, valahol Közép-Európa egyik kis államában, szemtanúja volt, amikor szüleit utcai harcokban megölték. Nyolc év körüli lehetett akkoriban. Senki nem tudja, hogy a sors milyen szeszélye folytán találta magát egy szép napon Martinique-on.
    Szíve örökre gyászba burkolódzott, gyanakvóan érzékeny lett, ecsetjét keserû ihlet táplálta. Festõ volt.
    Talán még ma is emlékszi rá néhány törzsvendég Fort-de-France külvárosából, a Terres-Sainville vagy Morne Abella utcából.
    Az események nem is oly rég történtek. Mindenesetre meg tudom mondani annak a barátomnak a nevét - olyan mecénásféle -, aki megbecsülésével támogatta, pénzével segítette. X. úr nagy képszakértõ, gazdag gyûjteményt hagyott hátra, melynek számos darabját örmény hangzású névvel szignálták.
    Egyszóval, egy váratlanul összekerült párról van szó, de házasságukat megpecsételte, hitelesítette, megáldotta, sõt, mondjuk ki: legalizálta egy ragyogó baba világra jötte.
    Szerelem a bizonytalanságban, de mégiscsak szerelem.
    Karácsony este, még a szokásosnál is szegényebben, a férfi és az asszony szemtõl szemben álltak ott, a bölcsõ mellett. A kétségbeesett festõ, kezében ceruzájával, nekiállt hogy lerajzolja az alvó gyermeket.
    Ha már feleségének nem tud ékszert, gyermekének játékot adni, legalább ezzel a jámbor kis ajándékkal hadd lepje meg az anyát!
    Mikor a három karácsonyi mise közül a másodikra, a "hajnalira" harangoztak, a kép elkészült. Remekmû került ki irónja alól.
    A buzgó áhítat ihletében, összes szorongásaitól megszabadulva, a festõ életében most elõször minden reménykedést felülmúlt.
    A gyermek pihen: fejét a párnára hajtja, szemét nehéz álom zárta le, a szopástól még tejes ajkai piciny fintorba rándultak - maga az ártatlanság, az elhagyatottság, az életbe vetett nyugodt, maradéktalan hit megtestesülése.
    A festõ, - tudván, hogy tökéleteset alkotott - büszkén nyújtotta át a képet feleségének, aki tudta értékelni mind a mûvészi, mind érzelmi telítettségét, tökéletességét.
    Gyermeke után most már ez a legértékesebb vagyontárgya.
    Sajnos, a következõ esztendõ nagyon kegyetlen volt hozzájuk. Nyomorúságuk szaporodott, rossz sorsuk csak nem engedte õket szorításából. Az elkeseredett mûvész inni kezdett. Az ideges kisgyermek pedig egyre betegebb lett.
    Az asszony már azt sem tudta, melyik szenthez fohászkodjék.
    S amikor mindenbe belefáradva, elhatározták, elválnak, mindketten azt hitték, a lehetõ legjobb megoldást választották.
    De hogyan osztozzanak meg egyetlen közös tulajdonukon, a gyermeken?
    És egyébként, hogyan vállalhatná gondozását az édesapa egyes-egyedül? Igazi antillai édesanyaként, az asszony majd gondját viseli. Eltûnik a férfi életébõl, de magával viszi gyermekét.
    A férfi beletörõdött, hogy elveszíti az asszonyt is, a gyermeket is. Viszont könyörgött, hagyják meg neki a karácsonykor készült rajzot, az alvó kisgyermek képét.
    A szenvedõ asszony elõször azt gondolta, elutasítja a kérést. Hiszen a kép az övé, csak az övé!
    Mindketten könnyektõl elhomályosult szemmel, egyazon belsõ tûztõl hevítve, egyazon kétségbeeséstõl hajtva néztek a falon függõ vászonra.
    S ebben a pillanatban sikoltás tört föl bensõjükbõl. Illúzió? Csoda? A gyermek arca megelevenedett, élt, ott, elõttük!
    Tejcsöpp gyöngyözött mosolyában, mely piciny barázdákat szántott arcocskájára... És szeme pillantásából gyöngédség, bizalom sugárzott.
    A házaspár, mint betlehemi jászol elõtt, letérdelt. A férfi és az asszony feldúltan, szenvedéllyel ölelte meg egymást.
    Most már tudták, többé semmi a világon el nem választhatja õket. Többé semmilyen veszedelem nem törheti le kitartásukat, nem kezdheti ki szerelmüket, nem ingathatja meg szent Karácsony örök-mindennapi örömében boldogságába vetett hitüket.
    Azt mondtam, minden disznóra eljön a szombat... minden napnak az alkonyulata.
    Nem elég-e megváltoztatni a szavak sorrendjét ahhoz, hogy más, szembetûnõ, sugárzó, mindent legyõzõ igazságokra bukkanjunk?
    A hajnal is legyõzi az éjt... az élet a halálból sarjad... akkor hát, miért ne hirdessük ezeket az igazságokat is: minden szombatnak a maga bõségszaruját, miden reggelnek a maga ígéreteit, minden évszaknak a maga boldogság-termését, minden szerelemnek a maga mennyei kiteljesedését!

KUN TIBOR FORDÍTÁSA
 

VOX HUMANA

 
BARANYI FERENC
 
A napja nem
 
Másodéves bölcsészhallgató voltam 1958 nyarán, amikor végre rászántam magam arra, hogy verseimet rangos irodalmi orgánumoknál is megpróbáljam elhelyezni. Elõtte négy esztendõn át szinte kizárólag csak a Pest megyei Hírlapig merészkedtem, meg is jelent benne jónéhány zsengém. Egész pontosan huszonöt. Ez a jubileumi alkalom bátorított fel, hogy bekopogjak a Kortárs szerkesztõségébe. Azért elõször oda, mert ott Simon István volt akkor a versrovatvezetõ. Nem ismertem személyesen, de a verseit igen, s azokból annyi emberség és szeretet áradt, hogy látatlanban is hozzá volt bizodalmam.
    Az ajtón belépve a gépíróasztalkánál középkorú hölgyet pillantottam meg, akinek egy szelíd kinézetû keszeg emberke valami levélfélét diktált. Rám emelte a szemeit - s arcán korántsem a munkájában megzavart ember bosszúsága tükrözõdött, hanem valamiféle bátorító derû. Olyan jóságos volt a tekintete, hogy rögtön a Simon-versekben felhalmozott humánummal rímeltettem össze a személyét.
    - Sim... Simon Istvánhoz van szerencsém? - hebegtem szerencsétlenül, mintegy legyökerezve a tisztelettõl. S több szó nem fért ki a számon.
    - Nem, õ most nincs itt - felelte, és felállt a székrõl. - Ám ha kéziratot hozott, én is átvehetem, noha a líra nem az én asztalom. Azért adja csak ide, majd továbbítom neki. Egyébként Szeberényi Lehel vagyok.
    És parolára nyújtotta a kezét.
    - Aki Szalmácskát írta? - esett le az állam.
    Két évvel korábban jelent meg a kisregény. Ötvenhatban. Nekem az "olvadás" ezzel a könyvvel kezdõdött el, nem az "eseményekkel". Mert a Szalmácska - szívszorító líraisága mellett - szatíra volt a javából. S csúfondároskodni a viszonyokkal nemigen merészkedtek addig.
    Nos, az állam azért esett le, mert abból a kedves arcból inkább szeretettel teli Simon-verseket néztem volna ki, nem pedig csúfondárosságot. Évekkel késõbb jöttem rá, hogy Lehel esetében nem mondott ellent egymásnak a két dolog. Mármint a szív és az epe. Õ fricskázni is nagy-nagy szeretettel tudott. Ez akkor lett igazán világos számomra, amikor A költõ és õrangyala címû kötete megjelent, talán hatvanötben. Megkapja ott mindenki a magáét, Illés Bélától Rideg Sándorig. De úgy, hogy mindenki a szívébe zárja õket.
    Lehellel a kapcsolatunk baráti lett hamar. Számtalan Kortárs-esten szerepeltünk együtt, vidéken és Budapesten egyaránt. Örültem, ha velünk jött, mert akkor szavatolt volt a siker, olyan írásokat olvasott föl mindig, amelyektõl kisütött a nap.
    A lelkemben még most is ragyog. Mert csak a csillaga áldozott le, a napja nem.
 
(Szeberényi Lehel az idén töltötte volna be nyolcvanadik életévét.)
 

MÉRLEG
 

HEGEDÛS SÁNDOR
 
Egy talányos "vátesz"

Szabó Dezsõ világképe

Szabó Dezsõ a magyar irodalom és publicisztika legtalányosabb alakja. Életmûvében egyaránt föllelhetõk demokratikus és fasisztoid, népbarát és fajvédõ elemek. Különös környezet, eredet, mítosz és társadalmi rend ellentmondásos "terméke". Hogy tollával oly nagy hatást kelthetett, azt bizonyítja, hogy kóros elváltozások, kielégítetlen vágyak uralták el azt a világot, amelyben élt és alkotott, s amelynek megváltására szentelte életét. Messianisztikus küldetéstudattal robbant bele korába, de a sokrétegû közeg ellenállása végül is egy Don Quijote szánalmas sorsára kárhoztatta. Mindazonáltal ujjnyoma még ma is fellelhetõ bizonyos szélsõséges törekvésekben.
 
1879-ben született, Kolozsváron. Kisnemesi-tisztviselõ család tizedik gyermeke - a tizenháromból. Nem tartoztak a módosak közé. Az apa szerényfizetésû levéltáros a városi törvényszéknél, erõsen ivott sírva-vigadó dzsentrihez méltó módon. Az anya, aki vállára vette az otthon gondjait, vallásos, kuruckodó mártír volt. Jó érzékkel vette észre Dezsõ fia különleges tehetségét. "Te vagy az elrendeltetett gyermek" - mondogatta a fiúnak, s igyekezett beléplántálni "isten kiválasztottjának" tudatát.
    Szabó Dezsõ pályája nem volt eleve meghatározott, érdeklõdése sokfelé irányult. A Biblia mellett Horatius, Dante, Cervantes, Shakespeare, Molière, Hugo mûveit forgatta különös elõszeretettel. Nagyváradi tartózkodása alatt pedig olyan írók-költõk hatottak rá, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Nagy Endre, Dutka Ákos. Ám - mint látni fogjuk - a késõbb megismert, negatív filozófiai irányzatok a politikai reakció, és az irracionalizmus felé terelték szellemi-érzelmi fejlõdését.
    A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Kollégiumba került, nem kisebb személyiségek társaságába, mint Kodály Zoltán, Szekfû Gyula és Horváth János. Magyar-francia szakon végzett az egyetemen. Rövid tanári tevékenység után Párizsba utazott ösztöndíjasként. A kusza magyar valóság tükre és a francia konzervativizmus (Barrès, Lassarre, Peguy) keveredett benne Nietzsche és Rousseau tanításaival. Ez a szellemi gyurma az idõk során újabb és újabb hatásokkal egészült ki, de leginkább a retrográd összetevõk épültek be világszemléletébe.
    Botrányos magatartása okán sûrûn változtatott iskolát (Székesfehérvár, Nagyvárad, Székelyudvarhely, Sümeg, Ungvár, Lõcse). 1918-ban Budapesten telepszik le, s szabadúszóként ontja a cikkeket, novellákat, regényeket. Gyakran elõadóként is fellép, hogy a szó erejével hintse el mágikus gondolatait. Karizmatikus hegyibeszédeinek hatása alól kevesen tudnak szabadulni, kiváltképp azok nem akik számára mondandója zavaros életérzéseiket fejezi ki.
    Mindinkább elhatalmasodott benne a rögeszme, hogy a kapitalizmus kelevény az ország testén, melyet meg kell reformálni, mert az a terpeszkedõ zsidóság ördögi mûve. Az izraeliták, úgymond, a tõkés alakzattal és a szocializmussal támadnak a magyarságra. Ebben a "kétfrontos" harcban hirdeti meg a maga kusza harmadikutas koncepcióját: a népidegen elemek kezébe került földet vissza kell adni a hon alappillére megtestesítõjének, a parasztságnak, méghozzá életképes középbirtokok formájában. A falufetisizálója volt: "... a magyarságnak egyetlen vára, egyetlen ereje, jövõjének egyetlen biztosítéka a magyar paraszt". Sajátos felépítésû "szocializmusa" korántsem az osztályharc, hanem a faji küzdelem eredménye lesz.
    Tevékenységének elsõ idõszakában a zsidóságra összpontosította haragját: "szétrágni a keresztény és nemzeti kultúra gyökérszálait, kirántani a múltat a nemzet alól s a hitében, erkölcseiben, vagyonában tönkretett nemzet tetemén megalapítani a zsidó faj uralmát". Antiszemitizmusára Ady reagált a leghevesebben: "Aki mást vallásos meggyõzõdésében megbánt[...] az durva, neveletlen és sötétagyú ember..." Igaz, rövid nagyváradi tartózkodása alatt (Ady hatására) agresszivitásában némileg mértéktartóbb lett, ám antiszemitizmusa, mint búvópatak, hol a felszín alatt lappangott, hol elõtört - egész életét végigkísérte ez a szemlélet. Nem értette meg, hogy a tõkés alakzatnak, dolgozókra, középrétegekre gyakorolt negatív következménye független minden etnikai jellegtõl.
    Szabó Dezsõ valójában a talaját vesztett s távlatait nem látó kispolgárság ideológusa volt. Ez a sokszínû réteg a dualizmusban, az álliberális éra körülményei között kétségtelenül progresszivitást képviselt (Áchim András, Jászi Oszkár), de a Tanácsköztársaság leverése után jelentõs része más irányba fordult. Csalódott a verseget szenvedett munkásosztályban, ugyanakkor elég hamar szembekerült a parasztságot is kisemmizõ nagytõke-nagybirtok ellenforradalmi rendszerével. Ez a keresztény-konzervatív (dzsentri) kategória elárasztotta az államhivatalokat, miután sorra veszítette el "õsei" földjét. Olykor a feudalizmus visszatérésérõl álmodozik, midõn mint "familiáris" a hûbérúr és a királyi hatalom oltalma alatt állt. Ám a kapitalizmus széttörte a rendiség korlátait, új kiváltságokat szült, új felállást hozott létre, és ez a réteg immár sem a liberalizmusban, sem a demokráciában nem lát garanciát megrendült pozíciói visszaszerzésére. Köztes helyzete és deklasszálódása miatt hajlik a szélsõségekre, a fasizmusra. Ezt a kiszámíthatatlanná vált sorsot fejezte ki a szabódezsõi jelenség - a maga bonyolultságában.
    A háborús válság idején Szabó Dezsõ várja a forradalmat, melyet azonban csak akkor tud támogatni, ha az a "magyarság" kiteljesedését hozza. Azonnal elítéli a revolúciót, mihelyt tapasztalja, hogy az nem a fajok, az osztályok problematikáját veti fel. Úgy vélekedik, hogy Károlyi Mihályt az "idegenek" kerítették fogságukba. Erõsödnek zsidóellenes indulatai, mert a hadiszállítók meggazdagodását eredményezte a világégés, természetesen a nép rovására.
    Ez ihleti arra, hogy 1918-ban nekilásson legjelentõsebb és legmegbotránkoztatóbb, terjedelmes regénye, Az elsodort falu megírásához. A polgári hatalmat felváltó proletár-köztársaságában bízik: "Oh, mennyi élettel lehet most itt élni. Most már lehet hinni, most már kell hinni és akarni[...] minden tragédiák végén emberibb lesz az ember és szélesebb az ölelés. Ez lesz az igazságszolgáltatás, és rabló és megrabolt megkapja történelmi jutalmát."
    Ez a pátosz nem tartott sokáig. A munkáshatalomból is kiábrándult, miután lám, újólag a zsidók kerekedtek felül. Pedig a Vörös Lobogóban még azt írta: "mert a középkor már nem lehet, hát jöjjön a vörös nap". A "napszúrás" elõl Sümegre menekült, és ott érte a Tanácsköztársaság leverése.
 
Úgy gondolta, eljött az õ ideje. Bizonyos értelemben nem is gondolta rosszul. Mint a magyar fajvédelem elhivatott prófétája, immár elementáris hatást gyakorolt a keresztény középrétegekre, melyek egy fasisztoid kurzusban nagyobb mozgástérhez jutottak, mint korábban valaha. Nem volt egyedül ebben a küzdelemben. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kozma Miklós és Gömbös Gyula Fajvédõ Pártja politikai síkon akarta érvényesíteni azt, amit Szabó Dezsõ, a teoretikus hirdetett. Makacsul kitartott különleges "forradalma" mellett: fel kell számolni a nagybirtokrendszert, s a parasztság kezébe kell adni a földet. Így akarta a "középosztályba" emelni a falu dolgozóit - felfrissítve, kiegészítve, megerõsítve azt. Mindezt egy zsidótalanított kapitalizmus keretei között. Koncepciója nagy tetszést aratott dzsentri-dzsentroid körökben, hiszen a megállíthatatlannak látszó egzisztenciális lezüllés helyett új reményeket ébresztett. a középrétegek gyors felkapaszkodását a tulajdon és a hatalom magasabb ormaira. Paraszti radikalizmusa azonban ellenérzést keltett a Horthy-rendszer uralkodó osztályainak berkeiben, mert a "történelmi" latifundiumok kikezdésére tüzelte a földéhes, 1848-1918-1919-ben egyaránt hoppon maradt agrárlakosságot. Az iparmágnások szemben álltak a tõke "megkeresztelésének" szabódezsõi tervével.
    Az 1919-ben megjelent Az elsodort falu egycsapásra hírnevet biztosított írójának, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a könyv a keresztény "középosztály" második bibliája lett. Ebben a hatásában megismételhetetlen könyvében koncentrálódott a szerzõ ideológiája. Minden késõbbi mûve - noha témája változott - már csak visszhangozni tudta rasszizmusának érveit. A vaskos regény bizonyítani próbálja, hogy a magyarságot gúzsba kötõ zsidóság és németség vérszívóként telepedett az országra. Izraeliták vezették az "átkos" kommünt, õk tartják kezükben a gazdasági életet, kirekesztve, megalázva, sárba tiporva a magyarság gerincét képezõ, "steril" parasztságot. Böjthe földbirtokos mondja a regényben: "Egy új mitológia magyar Herkulese lesz, meg fogja facsarni a sziklákat, a meddõ rögöket, s magyar vérnek fog életet szöktetni belõlük, hogy a kenyér magyar szájé, a föld magyar jövõjé legyen, hogy visszatépje az elcsúszott talajt az õsi birtokló kezébe..."
    Romantikus múltba nézése jut kifejezésre abban, ahogy a falut eszményíti, örökké akarván tenni annak patriarchális viszonyait. Ezt nevezete õ igazi forradalomnak, az õ szocializmusának.
    Szabó Dezsõ nacionalizmusa hatalmába kerítette a népiesek egy részét, fõleg Kodolányi Jánost, Szabó Lõrincet és Sinka Istvánt, de Féja Géza vagy Németh László sem tudta teljesen kivonni magát a "vátesz" ölelésébõl.
    Az írónak csalatkoznia kellett, amikor látta, hogy "fent" nem fogadják tárt karokkal. Panaszkodik, hogy mûveit nem adják ki, de ez csak részben igaz: 1926-ban tizenkét kötetben jelentek meg öszszegyûjtött munkái. Bírálja a lagymatag Teleki Pált és Bethlen Istvánt, ellenzi a különítmények és különbözõ ébredõ szervezetek feloszlatását. Mindezt a zsidóság káros tevékenységére vezeti vissza. A fajelméletet a kérdések kérdésének tartja: "Az antiszemitizmus nem a maradi, nem az elfogultságában vagy hitében korlátolt, nem a »reakciós« lelki ügye: hanem alapprincipiuma, a belsõ látásnak nélkülözhetetlen formája, minden igaz forradalmár, mindazok lelkében, akik harcos hittel hisznek az emberi szabadság, az emberi jogok, az egyetemes emberi jólét megvalósulásában." Ebben a szellemben fogant az a javaslata, hogy fel kell számolni a zsidó sajtót, törvényen kívül kell helyezni vallásukat, õket magukat pedig ki kell toloncolni az országból.
    Szabó összeköti a "demokráciát" a fajvédelemmel. Nem akarja észrevenni, hogy egymással szöges ellentétben álló fogalmak, törekvések eszmei-politikai konglomerátumát képviseli, s ezzel csak azokat tudja megszólítani, akik egzisztenciális bizonytalanságukban fogékonynak minden irracionalizmus iránt.
    Populizmusa, otromba hangvétele miatt egyre kevesebb kiadó és folyóirat tartja szalonképesnek. ezért 1922-1923-ban elsõsorban elõadásokat tart, azokon fejti ki "megváltó" tanait.
 
1923-ban némi változás figyelhetõ meg felfogásában. Az antiszemitizmus felszínen tartása mellett, erõsödik benne a németellenesség. Közbevetõleg: sohasem volt germanofil. Otthon, a szülõi házban Habsburg-ellenes légkörben nevelkedett, Petõfi szabadságharcos szelleme lengte be otthonát. 1848 szent esemény volt, olyan ideál, amelyhez mindig is ragaszkodtak. Nem új elem tehát nála a németgyûlölet, hiszen Az elsodort falu az idegenekben magyarellenes nációkat látott, amelyek népe elpusztítására törtek. A hitleristák aktivizálódása, a német imperializmus által meghirdetett "Drang nach Oste" stratégiája pedig egyre fenyegetõbben hatott rá.
    Tisztában volt azzal, hogy Magyarország egymagában képtelen lenne helytállni az esetleges teuton invázióval szemben. Szövetségeseket keres. A Trianonért felelõs antantban nem bízik, ezért egy dunai konföderációs tervet dédelget, s Kossuth nyomdokain haladva elképzelhetõnek tartaná a románokkal és dél-szlávokkal való együttmûködést, akár egy unió keretében is. Elgondolása azonban nélkülözött minden realitást, mert a magyar uralkodó osztályok a határok revízióját szorgalmazták, a kisantant megbontása nem volt keresztülvihetõ, de Szabó Dezsõnek a magyar szupremációhoz való görcsös ragaszkodása sem segítette volna a szövetség realizálását.
    Egyet kell értenünk Révai Józseffel, aki úgy vélte, Szabó Dezsõ "kelet-európai" álláspontja más, mint a kossuthi elképzelés. A tizenkilencedik század konföderációja ugyanis a kis népek összefogását jelenthette az imperialista hatalmakkal (németek, cári oroszok) szemben. Az író törekvése birodalmi gondolat, hegemóniánk biztosításának politikája: "A magyarság nagy történelmi feladata Kelet-Európa és a Balkán államait megszervezni a szabad fejlõdés egy nagy védõ egységébe." Ez a felfogás tehát egy önálló magyar expanzív álom megvalósítását takarta, pajzsul felhasználva szomszédainkat - Németországgal és akkor már a Szovjetunióval szemben.
    Az 1926-os megjelent Segítség, Az elsodort Falu és a Megered az esõ folytatása. Irodalmi szempontból nem jelentõs, tartalmilag semmi újat nem hoz. Szabó e könyvében is vesszõparipáját lovagolja meg: kiáll a magyar "faj" és a falu védelmére.
    A húszas évek végén észrevehetõen erõsödik Szabó Dezsõ antiszemitizmusa, jóllehet szemléletét továbbra is a németellenesség szabja meg. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkeszt, Elõörs címmel, melyben nyílt rasszista nézetek kapnak hangot. Hevesen támadják a bethleni politikát, mert - véleményük szerint - engedményeket tesz a zsidó tõkének, miközben nem zárja le a határokat a németek elõtt. (Ekkortájt kezdett kibontakozni a népnyomorító gazdasági válság.)
    Szabó és Bajcsy-Zsilinszky egyébként nem ért egyet abban, hogy mi jelenti a fõveszélyt Magyarországra nézve. Bajcsy-Zsilinszky a zsidóságban látja az elsõ számú ellenséget, míg Szabó Dezsõ a germánokban. Tartva egy háborútól óva intette a magyar kormányokat a hódító politikát folytató német szövetségtõl. Ismét konföderációs ábrándjaival hozakodott elõ, s továbbra is hitt övéi integrációs erejében: parasztság által vezetett széles unó vízióját rajzolja meg. Ez a liga Kelet-Európa nagyrészét foglalná magába: a magyarokat, a románokat, a lengyeleket, a bolgárokat, a szerbeket, az albánokat, a görögöket, a törököket és a balti népeket. Mindazokat tehát, amelyeket Berlin keleti politikája fenyeget.
    Bár számos kérdésben egyetért Gömbös Gyula miniszterelnökkel, kivált fajvédõ elgondolásaival, mégsem tud kiszabadulni magányosságából: "Teljesen megvert, fáradt ember vagyok, aki beismeri, hogy minden vonatkozásban csatát vesztett." Ezt az önsajnálkozó pózt azonban nem szabad komolyan venni. Mi sem állt távolabb tõle, mint a vereségbe való belenyugvás. Ha leteperték, rögvest talpra állt. Szentül hitte, hogy klasszikus jelentõségû tollforgató: "Három nagy írója van a világnak: Balzac, Dosztojevszkij, a harmadikat szerénységem tiltja megnevezni." Mindemellett a küldetés profetikus lángja élt benne, kudarcainak sorozata ellenére: célom... hogy a magyarságot minden egészséges haladás, minden praktikus jóság, minden életképes gondolat hazájává tegyem".
    A harmincas évek elején Gömbös reformdemagógiája tartotta lázban a magyar szellemi élet sok képviselõjét. Átmenetileg Szabó Dezsõ is rabja lett az ún. nemzeti munkatervben összefoglalt, s széles apparátus által propagált "megújhodásnak". Bízott, majd csalódott az újdonsült vezérben. Különben sem tudott jobb élharcost elképzelni a magyarság megmentésére önmagánál.
    Ezekben az években írta a Feltámadás Makucskán (1932) és A kötél legendája (1934) címû mûveit, melyek kétségtelenül felmutatják írói tehetségét. Maró gúnnyal leplezte le az ellenforradalmi rezsim népellenességét és tehetetlen keserûséggel a magyar parasztság kiszolgáltatottságát - természetesen erõs antiszemita felhangokkal. E két kötetének fogadtatása és hatása messze elmaradt ugyan Az elsodort falu frenetikus sikerétõl, arra azonban mindkettõ alkalmas, hogy a nácizmus ideológiai terjeszkedése mellett afféle "különbejáratú" magyar rasszizmus hirdetõje és szószólója legyen.
    Antiszemitizmussal és németellenességgel elegyített parasztromantikájában mindazonáltal fellelhetõk pozitív elemek is; nevezetesen: állandóan felszínen tartotta az agrárkérdést, s ezzel - mint már említettük - korántsem nyerte el az uralkodó elit rokonszenvét. Népbarátságának korlátozottságára azonban jellemzõ fényt vet, hogy nem jutott el az általános választójog helyesléséig.
    Ebben az idõben munkássága mindinkább átcsúszik az irodalom területérõl a publicisztikára. Rugalmasabb mûfajnak tekinti a regényírásnál, de a novellánál is, úgy érzi, könnyebben és közvetlenebbül fejtheti ki nézeteit a társadalmat emésztõ nyavalyák orvoslásáról. Bevallott célja, hogy "öntudatosítsa" a magyarságot, felébressze lelkében a faji identitást, s hogy felvilágosítsa követõit: mindaddig nem lesz felszabadító parasztdemokrácia e honban, amíg el nem távolítják a zsidókat és a németeket (svábokat) a politikai, gazdasági és kulturális élet vezetõ posztjairól.
    Egy egészen sajátos ellentmondás áldozata: úgy akarja a maga vezetése alatt összefogni a németellenes jobboldalt, hogy eközben elszigeteli az antifasizmus baloldali erõit. Helytelennek és károsnak tartotta, ha a baloldal sajátítja ki a hitlerizmus elleni harcot. Ez a felfogás igen veszélyes volt a nácizmus hatalomra kerülése, majd terjeszkedése idején, mert megosztotta a fasizmus lokalizálására kész irányzatokat. Ilyen körülmények között nehezen találtak egymásra különbözõ, a szélsõjobboldal legyõzésében érdekelt tényezõk.
    A magyar értelmiség egy része vitathatatlanul az õ ösztönzésére került szembe a haladással, megnehezítve a népfrontpolitika megvalósítását. Többségük inkább a passzivitást vállalta, semhogy együtt haladjon a kommunista és a szociáldemokrata, vagy akár józan gondolkodású polgári erõkkel. Nem csoda tehát, hogy a felszabadulást megérõ magyar "középosztály" nem kis hányada értetlenül, sõt olykor ellenségesen fogadta a népi demokratikus átalakulást.
 
Az Anschlusst (1938) követõ idõkben Szabó Dezsõ antiszemitizmusa némileg elhalkul. Látta, hogy Ausztria bekebelezésével Hitler a kapuk elõtt áll, s úgy érezte, látomása a magyarság letiprásától ijesztõen reális közelségbe került. Egyre jobban nyugtalanította, amit nap mint nap tapasztalhatott: a magyar kormányok passzívan szemlélték a nácizmus térhódítását és semmi jelét nem adták a várható tragédiával szembeni ellenállásnak. Az igaz, hogy kedvére valók voltak a zsidókat sújtó törvények, hiszen egész életében ezért harcolt, de jó szimattal megérezte: a németek nem kívánnak itt megállni.
    Szabó Dezsõ büszkén vallotta magát a fasizmus atyjának: "Rám igazán nem lehet ráfogni, hogy tanításaim Mussolini és Hitler-hatások. Akkor kezdtem hirdetni ezeket a gondolatokat, amikor Mussolini és Hitler még messze a jövõben rejtõztek."
    Természetesen sem a Duce, sem a Führer nem akkor lépett a politikai élet porondjára, amikor a hatalmat megragadta. Mind Mussolini, mind Hitler 1918-1919-ben bontogatta szárnyait, s ha eltekintünk Szabó Dezsõ századelejei antiszemita megnyilatkozásaitól, s Az elsodort falut tartjuk az író legnagyobb lélegzetû színvallásának (1919), az idõpontok fatálisan egybeesnek. Ám semmi bizonyíték sincsen arra, hogy a kezdet kezdetén hatottak volna egymásra. A történelmi körülmények, a háborús vereség nyomán kialakult politikai válság szülte a szélsõséges nacionalista gondolatokat a különbözõ térségek középrétegeinek táborában.
    A kétségtelen szellemi rokonság ellenére sem volt Szabó Dezsõ Hitler-barát (közelebb érezte magához Mussolinit), mivel - szóltunk már errõl - hamar felismerte, hogy a nácizmus keleti politikája elnyeléssel fenyegeti a magyarságot. Õ hazai talajon sarjadt fasisztoid teoretikus. A részérõl sokat hirdetett harmadikutassága egyszerre fejezte ki az antihitlerizmust és a bolsevikellenességet. Az elõbbitõl nem az ideológia választotta el, hanem a hazája sorsáért való aggodalom, míg az utóbbiban (joggal) eszmei ellenséget látott. Ugyanakkor a horthyzmussal sem tudott azonosulni, mert azt a zsidó nagytõke és a parasztnyúzó arisztokrácia politikai-gazdasági képzõdményének tekintette.
    A "faj" Szabó Dezsõnél nem volt biológiai fogalom, mint ahogy Klebelsberg Kunónál, Szekfû Gyulánál, s kezdetben Hóman Bálintnál sem. Ez magában hordozott egy nehezen áthidalható dilemmát: ki tekinthetõ tiszta fajúnak? Õ is úgy vélte, hogy magyar az, aki annak vallja magát. Csakhogy megrögzött antiszemitizmusa megakadályozta abban, hogy a magyarságát elismerõ zsidót befogadja tágabb családjába.
    Históriai szerepét nemcsak önpropagandával dimenzionálta túl, túl sokan akadtak, akik elõkelõ helyet szántak neki a hazai szellemi élet palettáján. Veres Péter fogalmazta meg például az alábbi sorokat az író 60. születésnapján, 1939-ben: "Szabó Dezsõ szellemisége ma már nem füst, nem pára, nem dohos könyvtárillat, amely eloszlik[...] hanem történelmi valóság, mert benne van a magyarságban kimoshatatlanul..."
    A második világháború alatt beigazoltnak látja Hitler-ellenes félelmeit, s mozgósítani próbálta a magyar közvéleményt a dráma kiteljesedésével szemben. Ám az maradt, aki volt, továbbra is antiszemita, antiliberális antikommunista maradt, s ezért csak egy igencsak szûk kört tudott maga mellé állítani. Látva kudarcát visszavonult csigaházába. Életeim cím önéletrajzában, utolsó munkájában ezt írta: "... az a Szabó Dezsõ, aki minden változáson át mégis egyetlen egységes akarat volt[...] meghalt."
    1945 januárjában hunyt el, hatvanöt éves korában, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Távozása "prózai" volt: elvitte õt a nélkülözések szülte betegség.