SZARKA ISTVÁN

Télelõ

Csak ez a pár fõember vonulgat
Lábainál az absztrakt nagymogulnak.

Lejjebb, szegénység s gazdagság között,
A mezsgye könnyes fûbe öltözött

És bõven vérzik egyfelûl,
Mert keskenyül.

Tél csapásmérõ hadai özönlenek.
És elveszik a földet.

SIMOR ANDRÁS

Apámra gondolva

Köpködött, nem is ritkán,
botjával hadonászott,
õ leszek, ha megérem
én is az aggastyánkort.

"Mózes lehetett ily vén
- mondom majd a fiamnak
hússzor is - bekaufoltál
velem, kivel kihalnak

a dinoszauruszok mind,
én valék az utolsó."
Aztán eltörök, mint egy
kútra igyekvõ korsó.
 

A tévén látott antiszemita
tüntetésre

Mi bennem él, nem is harag,
mikor nézem e képeket,
mennyi tegnapi rémalak,
tetszhalott volt, feléledett.

Hallgatnak kormányférfiak,
a létük engedélyezett,
csaphatnak pokoli ricsajt,
mert ezt lehet, mert ezt lehet.

Radnóti, Babits, és ki még!
A csürhe itt van, ordibál.
Nem vétkesek bûnvádilag.

Jobbik részem lassan kiég,
néha azt hiszem, szólni kár.
Legyen ez a vers vádirat.
 

Azt mondják

Feledjek el, azt mondják,
mindent, visszamenõleg,
és ne lássam a múltat,
csak letarolt mezõnek,

Kubát, ahol a pálmák
a kõ alól kinõnek,
a vietnami lányt, ki
azt leste, mikor jönnek

gépmadarak az égen,
Roquét, akit megöltek,
az Öreget, ki élõn
világát õrzõ tölgy lett,

azt mondják, ne beszéljek,
õróluk szót se többet,
és feledjek el mindent,
mindent, visszamenõleg.

Húzódjak meg, mint Jónás
árnyékában a töknek,
az Úr haragja nélkül,
míg életemre pöknek

gyilkosok és ficsúrok,
kik jönnek, egyre jönnek,
olyanok, mint a pókok,
halálos hálót szõnek.

Érezzem, hová dobnak,
ölelését a rögnek,
ne legyek, azt akarják,
irgalmat könyörögjek.
 

BÉKÉSI GYULA

A csúzli

A Kiserdõ mellett, a pléhroncsok és a szemétkupacok mögött már gyülekeztek a gyerekek.
    Krizsán Peti éppen akkor próbálta meglovagolni a Kovácsék kipányvázott kecskéjét, amikor Papp Feri az erdõhöz érkezett. Az állat azonban mindig levetette a vállalkozó szellemû huszárt. Minden puffanást fülsüketítõ hahota követett. És Peti egyre csak azt kiabálta: - nyereg nélkül nem lehet megülni még egy kecskét sem! mit röhögtök?
    - Nagyobb a hangod, mint egy boforc-ágyúé! - kiáltotta oda neki Papp Feri. - És nem bírsz egy kecskével! Ide figyelj, Csirizes! - s Papp Feri gyors léptekkel a kecskéhez rohant, majd a meglazult pányváskötelet háromszor átcsavarta a megriadt állat két hátsó lábán, és felpattant a kecske hátára, s úgy ült azon, mintha odaszögezték volna.
    - Éljen Papp Feri! Éljen Cibere! Éljen a vezér! - kiáltozták a gyerekek minden irányból.
    Krizsán Peti semmiképpen sem tudta elszenvedni ezt a vereséget, ezért újabb csintalanságba kezdett.
    Nadrágja hátsó zsebében már hetek óta ott lapult egy bõrbõl s piros gumiból készült csúzli. A gumi két szára egy meglehetõsen szívós, ágasszerû fához volt erõsítve. Most ezt rántotta elõ. Egy másik zsebbõl mogyoró nagyságú kavicsot vett ki, ráhelyezte a parittya bõrtasakjára, és célbavett egy kövek, téglák közt heverõ befõttesüveget.
    - Ezt nézzétek meg! - kiáltotta. S máris röppent a kavics.
    A befõttesüveg szilánkokra tört.
    - Ez is valami? Én már igazi puskával is lõttem! - hetykélkedett Papp Feri, fitymálva ezzel is Csirizes produkcióját; és fejét jobbra-balra ingatva, lomha léptekkel indult az erdõbe vezetõ gyalogút felé.
    - Ugyan, mikor lõttél te, és hol? - feleselt Peti. - És mivel? Tán csak nem a nagyapád botjával meg azzal a golyóval, amit a juhok pottyantanak...
    No, Ferinek se kellett egyéb. Máris rontott neki Csirizesnek.
    - A nagyapámat ne sértegesd! Azt nem tûröm, érted?! - és rángatni kezdte Peti gallérját.
    - Engedd el a kisujjasomat, nem te vetted! - ordította Krizsán Peti nekipirosodva, s egy hirtelen fejmozdulattal felütötte Papp Feri állát.
    Feri megdühösödött, és Csirizest a földre teperte.
    Tövises gallyak és üvegcserepek közt birkóztak.
    - Az isten szerelmére, mit csináltok?! Egymást ütitek? - rohant oda Tabák Ági a két földön hempergõ fiúhoz, s csak nagynehezen tudta széjjelválasztani õket. - Igazán, szégyellhetnétek magatokat! Milyen magyarok vagytok ti, hogy egymást bántjátok?
    - Igazad van, Ágika - szólalt meg Papp Feri szégyenkezve.
    - Áginak köszönheted, hogy nem csináltam belõled palacsintát - dörmögte oda Ciberének Csirizes.
    - Elég legyen! - intette le Papp Feri Krizsán Petit...
    Már mind együtt voltak, csak Széplaki Zoltán és Fibinger Ödön hiányzott; de már az õ alakjuk is fel-feltûnt a libalegelõ bokrai között, a szikes gyalogúton.
    - Kürtös! Gyülekezõt! - kiáltotta Krizsán Peti.
    És Finta Laci máris akasztotta le nyakából a madzagon fityegõ réztrombitát, és fújta, fújta el-elvörösödõ arccal, valahogyan úgy, hogy: - Tu-tu-tu-tuuu! Ta-ta-ta-taaa!
    Egy közelben legelészõ tehén el is bõdítette magát, de amikor látta, hogy csak tréfa az egész, elõre-hátra konyuló fülekkel folytatta tovább a legelést.
    Papp Feri a nadrágja szíjához erõsített picinyke bõrtáskából, melyet bugyellárisnak és bicskatartónak is használt, egy papírdarabot vett elõ, vigyázva széjjelhajtogatta, és átadta Tabák Áginak. A cédulácskán a gyerekek névsora volt olvasható.
    - Gyerekek! Elõször is névsorolvasást tartunk - kiáltotta Papp Feri katonásan, majd Ági felé fordult - Ágika, kezdheted!
    És Tabák Ági kissé szégyenlõsen, de alázatos szolgálatkészséggel lépett a vezér (Papp Feri) helyére a kövekbõl, téglákból tákolt emelvényre, s vékonyka hangon olvasni kezdte a neveket... Majd amikor a névsorolvasást befejezte, tisztelegve nyújtotta át a cédulát Papp Ferinek, aki máris megbocsátó pillantásokat vetett Krizsán Petire. Peti ezt azzal viszonozta, hogy - fejét kissé meghajtva - farkasszemet nézett egy érzéketlen kõdarabbal.
    Tabák Ági mintha megérezte volna a két fiú egymáshoz való közeledését, mindkettõjükre rámosolygott. Örült a kibékülésüknek.
    - Ugye, már nem haragusztok egymásra?
    - Nem. Nem is haragudtunk - válaszolt Feri.
    - Ne is haragudjatok, hisz olyan csúnya az élet anélkül is - mondta suttogó hangon a kislány, és jobb kezével megérintette Feri vállát.
    Nehezen tudták eldönteni, hogy miféle játékba is kezdjenek. Voltak, akik futballozni akartak, s voltak, akik a múlt vasárnap abbahagyott "kis házikó" építését szerették volna folytatni. S olyan is akadt néhány, aki a katonásdit tartotta legfontosabbnak.
    Feri szavazást indítványozott. Amit a többség akar - az legyen. Ezért Ági cédulákat osztott szét. S mindegyiküknek rá kellett írnia a papírra: mit választ - futballt, házépítést, katonásdit.
    A cédulákat Finta Laci kalapjában gyûjtötték össze.
    Hatan szavaztak a házépítésre; a futballra négyen; a katonásdira csak hárman; egyikük pedig tartózkodott a szavazástól.
    - Ez így nincs rendjén! - szólalt meg Fibinger Öcsi.
    - Szerintem sincs - mondta Széplaki Zoltán.
    - Akinek ez nem tetszik, az megy... oda, ahova akar! - ordította el magát Krizsán Peti, és máris húzta ki nadrágja zsebébõl a csúzlit, és gyors mozdulatokkal helyezte a bõrtasakra a kavicsot.
    - Ne bomolj, Peti! - intette le Csirizest a vezér. - Itt mindenkinek joga van ahhoz hogy megmondhassa a véleményét; az aztán már más lapra tartozik, hogy hogyan és miképpen értékeljük.
    Ági arcán valamiféle eddig sohasem érzett öröm hullámai futottak át. Bele is pirult. És meggyorsult szempillogással bámult Papp Ferire.
    Hogy Öcsiék miért ragaszkodnak a katonásdihoz?Talán azért, mert ebben a játékban Feri komoly szerephez juttatta õket: mindig tiszt urak lehettek. Krizsán Peti emiatt olykor haragudott is Ferire, és "kétkulacsos"-nak nevezte. A vezér csak nehezen tudta megértetni Petivel, hogy a Kiserdõ világán kívül van még egy másik világ is: a háborúsdit játszó felnõttek könyörtelen világa. S abban a világban nem a mezítlábasaké, hanem a fuszekliseké a vezetõ szerep...
    Az egyik bokor felõl sírás hallatszott.
    - Ki az?... - mordult fel a vezér, és máris indult a bokor irányába.
    Kiss Lili kucorgott a bokor mögött. Fejét a térdére hajtva sírt.
    - Miért sírsz? - kérdezte Feri.
    Lili csak szipogott. Nem válaszolt.
    -ESzólalj már meg, rubintos virágom! Hátha segíthetünk.
    - Éhes vagyok - mondta pityeregve a hat éves Lilike
    Papp Feri elkomorodott. - Mit ebédeltél?
    - Pergelt levest.
    - Egyebet nem ettél?
    - Deb ettem egyebet - válaszolt náthás hangon a kislány.
    - Nemsokára enni fogsz - nyugtatta meg a vezér, majd elindult a kõemelvényhez, ahol Zoli, Öcsi és Peti álldogált.
    A három fiú még mindig vitatkozott.
    - Fibinger fõhadnagy úr! - kiáltotta Feri.
    - Parancs! - válaszolt Öcsi.
    - Hozzám!
    - Parancsnok úr, Fibinger Ödön fõhadnagy, alázatosan jelentkezem.
    - Mit ebédelt a fõhadnagy úr?
    - Húslevest, töltött csirkét pirított burgonyával és uborkasalátával, majd csokoládékrémet, és utána szörpöt ittam - jelentem alázattal.
    - És nem éhes, fõhadnagy úr?
    - Nem. Jelentem alázattal.
    - Akkor ... jó! Távozhat!
    - Igenis!
    Papp Feri elkeskenyült szájjal, hátrakulcsolt kezekkel cammogott fel a kõemelvényre. Ott sokáig mozdulatlanul állt, majd jobb karját magasra emelte, ami annyit jelentett, hogy mindenkinek oda kell figyelnie.
    Mindenki mozdulatlanul állt, és figyelt a parancsra.
    - Gyerekek! Azaz... katonák! Katonáim! A program változott, mégiscsak katonásdit fogunk játszani. Fibinger fõhadnagy úr és Széplaki hadnagy úr helyesen ítélte meg a helyzetet. Szeretném azonban megemlíteni, hogy csapattestünk ellátása nem a legkedvezõbb. Egyik harcostársunk máris harcképtelenné vált azáltal, hogy éhséget érez. Ezért azt indítványozom, hogy sürgõsen változtassunk ezen az állapoton. Legfontosabb tehát a géhá megszervezése. Tájékoztatom mind a tiszt urakat, mind a közkatonákat elképzeléseimrõl. Itt helyben, a Kiserdõnél, tábortüzet rakunk, és a tûznél sütünk krumplit, kukoricát, almát, s akinek van otthon még szalonnája is, az ide nyugodtan elhozhatja, és megsütheti... Kiadom tehát a parancsot: irány a vasúton túli kukoricás és krumpliföld! Krizsán õrmester úr lesz a parancsnok. Önök pedig, tiszt uraim, Fibinger fõhadnagy úr, Széplaki hadnagy úr, és Tóth zászlós úr: almát, körtét és egyéb gyümölcsöt sikerítenek. S aki önök közül kolbászt vagy szalonnát hoz, azt azonnal elõléptetem, s még a mai nap folyamán felvarrjuk inge vagy zakója gallérjára az új rangjelzést... Megértették, uraim!
    - Igenis, parancsnok úr! - kiáltottak valamennyien.
    - Végeztem! Távozhatnak...
    Ági, aki Kiss Lilit vigasztalta, megkerekült szemekkel bámult Papp Ferire...
    Az égen bárányfelhõ bárányfelhõvé változott, de északnyugat felõl már lassú gomolygással közeledtek egy készülõ vígan ordas fellegei.
    - Megázunk, Ágikám - szólalt meg halkan Papp Feri.
    - Meg - válaszolt Ági, miközben Kiss Lilinek az orrát törölgette.
    Megsokszorozódott visszhanggal, csergetõ lövöldözések zavarták meg a Kiserdõ csendjét. Leventék és katonák gyakorlatozása kezdõdött a kanálison túl.
    Ez így ment hónapok óta, hétrõl-hétre. Minden vasárnap vezényszavak és fegyverropogások elegyedtek a délutáni harangszóval. Olykor egy-két kézigránát is robbant. A piactéren pedig szólt a csinnadratta. Tûzoltó- és katonazenekar játszott...
    - Feri - szólalt meg Ágika kissé félszegen, de õszinte aggodalommal -, én nem tartom helyesnek, hogy a gyerekeket élelem beszerzésére küldted. Ebbõl nagy baj lehet. Azt is tudhatod, hogy a németek megszállták Magyarországot, és nem kegyelmeznek senkinek, még a gyerekeket is internálják... Nem értem, Feri, hogyan tehettél ilyet?! - És Ági mélyen lehajtotta a fejét, majd hátat fordított a vezérnek.
    - Ágika! Azt a kukoricát és azt a krumplit mi ültettük, és mi kapáltuk - s Feri jobb kezével a vasúton túli kukoricás felé mutatott. - A mi verejtékünk csurgott arra a földre egész nyáron át, nem az uraságé! Nekem jogom van ahhoz a földhöz, nekem közöm van ahhoz a terméshez! Ágika... Harmada a mienk annak a krumplinak meg annak a kukoricának...
    - Ha tényleg így van, Feri, akkor... bocsáss meg. Nem tudtam, hogy ti vagytok ott a harmadosok. Így már mindjárt más... Azért szóltam, mert félek... meg téged is féltelek... Annyi mindent hall az ember... Apa is mondta, hogy nagyon kell vigyázni. Amint láthatod - s Ági a mellére felvarrt csillagra mutatott -, minket megbélyegeztek. Mi már a hulladékra sem tarthatunk igényt... Ugye, megértesz, Ferikém? - és Ágin erõt vett a zokogás.
    Ferit még senki sem szólította így: Ferikém. Volt õ Feri, Fercsi, Cibere, Lókötõ, Akasztanivaló; de Ferikém õ még soha senkinek nem volt... Ez a nem várt megszólítás Ferit annyira átforrósította, hogy szinte belepirult. Szemei, a mindig szomorú szemek, örömtõl csillogtak... Aztán hirtelen elsötétült a tekintete, mert arra gondolt, amirõl már annyiszor hallott, hogy a megbélyegzetteket végül is mind-mind deportálják és elpusztítják... Majd fogát csikorgatva rontott neki a legközelebbi gallyrakásnak, s dobálta megvadultan, egyre fokozódó gyorsasággal az égetni való tövisszuronyos ágakat a gyalogútra.
    - Ágikám, segíts nekem! - kiabálta, és halántékáról csorgott a verejték.
    - Segítek, Ferikém! Hatalmas tüzet rakunk, olyan hatalmas tüzet, hogy sohasem fog kialudni! - kiabált Ági is, és tépte-cibálta a gallyakat, mit sem törõdve a tövisszúrásokkal.
    Még a kis Lilikét is megélénkítette a nagyobbak példaadása, és õ is szorgalmaskodott a maga módján. Már nem érezte az éhséget...
    Valahol a vasúti töltésnél hirtelen felharsan Finta Laci trombitája: - Tu-tu-tu-tuuu! Ta-ta-ta-taaa! tu-tuuu! tu-tuuu! tu-tuuu!
    Ez gyülekezést, sorakozót jelentett.
    - Jönnek Petiék - jelezte Feri elfátyolosodott hangon, és meggyújtotta a kisebbik gallycsomót.
    A lángok fürge viháncolással ropogtatták a megszáradt ágakat. A kevésbé száraz gallyak még sírtak is; habos, fehér könnycseppeket eresztettek.
    Ági és Lili arcán a lobogó tûz mintha világító fátyolt rezegtetett volna. Mindketten megszépültek... S Ferinek úgy tetszett, mintha nem is földi lények üldögélnének a tûz mellett, hanem valamiféle távoli csillag földrevetett árvái. Hosszan bámult maga elé, majd újabb ágakat dobált a hangosan ropogó ágakra...
    A gyereke megérkeztek a "hadizsákmánnyal".
    Peti feszesre gombolt inge alatt kicsúcsosodtak a hosszú kukoricacsövek, és kidudorodtak a krumpligumók. Akár egy felfújt, két lábon járó kecskebéka, éppen olyan volt Krizsán õrmester úr, a "beszerzõ osztag" parancsnoka. De a többiek is... mintha úgy hirtelenében meghíztak volna...
    - Látom, hogy a portyázás eredménnyel járt, ezért általános pihenõt engedélyezek - mondta Papp Feri katonás komolysággal; ami azt is jelentette, hogy mindenki hozzáfoghat a krumpli- és kukoricasütéshez, kedve szerint.
    A parancsnok közlését éljenzés és taps követte.
    Feri le s fel sétált. Majd odakuporodott õ is a tûzhöz. Sokáig hallgatott. Nem szólt senkihez. Nem is válaszolt senkinek. Csak ült, ült, és forgatta a kukoricacsöveket. Egyszerre csak önkéntelenül egy dalocska dúdolásában kezdett:

    Megkötöm lovamat piros almafához,
    megkötöm szívemet gyenge violához...
    Lovamat eloldom, amikor a hold kel,
    de tõled, violám, csak a halál old el...

    Öcsiék áznak nem tértek vissza a Kiserdõhöz. Õk mindhárman otthon maradtak. Talán azért, mert - úgy három óra tájt - német katonaság érkezett a községbe, és a középületeket meg a fõbb tereket megszállták, s azonnal kijárási tilalmat rendeltek el.
    Feriék mit sem tudtak a német katonák érkezésérõl. Zavartalanul csemegéztek és játszadoztak tovább a tábortûz körül mindaddig, amíg egy tûzoltó motorkerékpáron ki nem robogott az erdõhöz.
    Már messzirõl kiabált: - Azonnal oltsátok el a tüzet! "Zavaró repülés" van! Most mondta be a rádió. Haszontalan kölykei! Gyerünk, gyerünk, mer má' itt vannak a "sógorok" is... Ti még nem tudjátok?
    Ági hirtelen elsápadt, és a mellette ülõ Papp Feri vállára ejtette a fejét...
    Aztán a gyerekek eloltották a tüzet, s ment ki-ki a maga útján hazafelé.

    A Kiserdõ akácfái még itták a napfényt, és meleg szél rezegtette a rét fûszálait. Kerékvágásban, gyalogúton szárazság szõkítette a lábnyomokat. Néha bárányfelleg takarta el a Napot. S ilyenkor félhatárt beárnyékozta valamiféle hamvas, szemet pihentetõ sötétség.
    Feri nagyon szerette ezt a falu legnagyobb dombján elterülõ Kiserdõt. Gyakran sétálgatott ott, még egyedül is. Onnan látható volt a templom tornya, a malom kéménye meg a szemhatárig húzódó jegenyesor, s csaknem az egész község.
    Valamikor kunhalom lehetett ez a hatalmas domb, amelyhez késõbb mindig hozzásodort a szél kevéske homokot; végül a szélhordásos talajt megkötötte az akác és a ledícia.
    Az erdõ mellett, egy sárviskóban öreg koldus lakott. Mindenki ismerte a faluban, a tanyákon, még a kutyák is. Abból a kis putriból indult el reggel és oda tért meg este. A házikó faláról már csaknem körös-körül ledoblasztotta a vakolatot az esõ, talajvíz; a fityegõ, maradékmeszet lesípolta a szél; a pelyvaszálak meg úgy álltak ki a megsoványodott sárfalakból, mintha tollhegyekkel tûzdelték volna teli e roskatag vityillót, hogy valamit még ráfirkálhasson az idõ papírosára.
    A domb erdeje elõtt - a falu irányában, egészen a kertek aljáig - tágas legelõn pattogtak a szöcskék, zümmögtek a kék szárnyú szitakötõk. A legelõt iszap szagú csatorna szelte át, amely lassú, egyenletes mozgással locsolgatta a gyepes partot. Nyáron sok-sok pióca, hal és mocsári béka viháncolt a szürkés vízben. Alkonyattájt  pedig, amikor a Nap már elérte a torony kakasülõjét, olyan kuruttyolás kezdõdött, hogy még a gólyák is ellandoltak a kanális környékérõl...
    Feri a vasúti sorompóhoz érkezett. A piros-fehér-zöldre meszelt hatalmas vasrúd éppen akkor ereszkedett le a szarvasbogár-fejû vastartóra. Távoli vonatkattogás és távírópóznák búgása hallatszott.
    Akkortájt nagyon sok vonat ment el errefelé. Volt úgy, hogy szinte egymást érték a szerelvények. Borotválatlan, elporosodott, arcú katonák bámultak kifelé a nyitott vagonokból. Már nem énekeltek, mint korábban. Sok volt köztük a sebesült meg a sátorlappal vagy pokróccal letakart halott.
    Hosszan tartó, szaggatott füttyögéssel ment el a szerelvény, majd a sorompó emelkedni kezdett.
    Feri ököllé görcsösült kézzel, tanácstalanul állt a megzavarodott napsütésben. Egy közeli akácfáról sárga leveleket kapkodott le a késõ délutáni szél. S úgy tetszett, már a fákat is megbélyegezték; mintha az erdõ is egy nagy-nagy fogolytábor lenne...
    Repülõgép húzott el mélyrepülésben. A gép majdhogynem súrolta a fák ágait.
    - Nicsak! Német repülõgép! - kiáltotta valaki. Majd kutyák ugattak. És a verõfény zuhogásában volt valamiféle hamuszürke szitálás, szemergõ sötétség.
    A Kiserdõ akácfái alatt még labda dübögött, s árnyékából napfénybe, napfénybõl árnyékba gyerekek futkároztak. Távolabb galambok röppentek fel. Majd újabb tehervonat zakatolása hallatszott. Aztán csönd lett. Lelkeket kihallgató csönd.
    Alkonyodott. Feri már a csatorna rozoga fahídján álldogált. Nézte a falura ereszkedõ Napot. A nagy-nagy vörös korong a jegenyesor felé húzódott, és megszínesítette a fellegeket. Egyik-másik felleg olyan volt, akár egy óriási kovakõ, vagy mint egy kagyló gyöngyház-belseje. Szõke párát lebegtetett a távoli nádas, és megjelentek az elsõ csillagok.
    Hazafelé menet a poros lombú eperfákról Feri vászoningére pottyant egy-egy szem fekete eper; tócsából kacsintott egy távoli csillag; az árokpart gyepén felült egy szalmaszál, majd visszafeküdt. Mintha semmi sem történt volna...

    A major közelében Ferit kutyák ugatása fogadta. Az egyik kutyának felismerte a hangját.
    - Ez a Bogár, Imre bátyám kutyája - mondta félhangosan. És eszébe jutott egy történet, amit nagyapja (papó) mesélt el egyszer a Bogár kutyáról. Feri nem emlékezett pontosan a történet minden részletére, csak arra, ahogyan a kutya kuncorogva közeledett egy szalmakazal felé; nyomában papó, kezében vasvillával. A szalmakazalban egy katonaszökevény rejtõzködött. Azt vette észre a Bogár... "Szerencséje volt annak a szegény gyereknek, hogy én találtam rá..." - többször is mondogatta ezt papó, a történet mesélése közben.
    Feri akarva-akaratlan erre gondolt, amikor a major alatti szalmakazalhoz érkezett.
    - Hátha valaki most is ott ólálkodik. Talán ezért ugatnak a kutyák - motyorogta. Aztán fütyörészni kezdett. Majd Ágira gondolt. S reszketett körülötte a világ.
    "Érdekes, hogy mindig középen áll az ember, akármerre vetõdik a világban..." - tûnõdött el, s örült ennek a felfedezésnek. És mosolygott.
    De ekkor már kibújt felhõtakarója alól, és tiszta fénnyel világított a Hold is. Cselédházak, istállók, s a juhkarám cölöpei élesen rajzolódtak ki a holdvilágtól megsápadt tájon.
    - Itthon volnánk... - sóhajtotta. És léptei meglassultak.
    Az a cselédház, amelyben Papp Feriék laktak, semmiben sem különbözött a többi cselédháztól. Alacsony volt, és náddal fedett. Két szobácskából és egy közös konyhából (pitvarból) állt. Feriék egyetlen szobácskájának egyetlen ablaka az uradalom istállójára és a mellette gõzölgõ trágyadombra nézett. Ebben a szobácskában tízen húzódtak meg télvíz idején. Nyáron kellemesebb volt, mert nanó és papó (a két öreg) az urasági fészerben talált magának helyet; a nagyobbacska gyerekek pedig a szénapajtában aludtak. A másik szobában egy másik család lakott. Sáfrányék.
    Feri kis ideig tétován állt a fakallantyús konyhaajtó elõtt, majd benyitott.
    A konyhában egy kecskelábú asztalon olajmécses pislákolt. Balta, vasvilla, rossz fazék, moslékos hordó és egyéb limlomok összevisszasága bántotta rend- és tisztaságérzetét. A tûzhely mellõl egy girhes fekete macska ugrott a lába elé. A Sáfrányék macskája.
    A balszélsõ szobából kihallatszott papó dörmögõ hangja.
    Feri megráncosította homlokát és a szoba ajtaja elõtt is bizonytalankodva álldogált néhány másodpercig, aztán fordított egyet a fakallantyún, s betoppant.
    - Jó estét! - köszönt kissé felemelt hangon.
    - Aggyon isten! - fogadta papó.
    - Hát, te meg merre csavarogtál, gyerek? - vonta kérdõre az apja.
    - A Kiserdõnél.
    - Már megint az a Kiserdõ, már megint... Ez így nem lesz jó, gyerek! Na, ülj le, osztán egyél...
    - Nem vagyok éhes.
    - Mit ettél, hogy nem vagy éhes?
    - Krumplit sütöttünk, meg tengerit.
    - Osztán kiébül?
    Feri nem válaszolt. Leült az e egyik recsegõs karosszékre és bámulta az egyszem ablakot.
    - Ha nem éhes, hát nem éhes - dörmögte papó. A mestergerendáról leemelte sárgásbarna dohányzacskóját és a szokott szertartásossággal rágyújtott. Rézkupakos cseréppipájából vékony füstkígyó lebegett a petróleumlámpa ernyõje alá.
    A Papp család legkisebb kenyérmajszolói már aludtak, s mint mindig, a papó huszárpokrócával hátuk, derekuk fölött, mert csakis azért érezték jól magukat.
    Feri mosolyogva nézte alvó kisöccseit, majd hirtelen apja felé fordult: - Édesanyám?
    - Még a pajtában takarít, ott van nagyanyád is
    - Én kimegyek édesanyámékhoz - mondta Feri, és felemelkedett a székrõl.
    - Ó, gyermekem - szólalt meg papó -, ük is nemsokára jönnek be... Minek mennél? Vasárnap van. Inkább olvassál fel nekünk valamit. Tudod, hogy szerettyük hallgatni.
    - Mit olvassak?
    - Amit te akarsz, amihez éppen kedved van - hunyorított papó, és megszortyogtatta a pipáját.
    Feri a deszkapolchoz lépett, ahol könyvek és újságok hevertek, kézbevett egy agyonforgatott könyvet, Az egri csillagok címû regényt. Abból olvasott fel egy részletet.
    Feriéknél gyakori volt a felolvasás. Volt úgy, hogy éjfélig is asztalnál, kemencénél üldögélt a család, fõképp télen, s pirított napraforgó vagy tökmag rágicsálása közben hallgatták a különféle történeteket - királyokról, hõsökrõl, betyároktól. Ilyenkor mindig a legizgalmasabbak papó hozzá- vagy belemagyarázásai voltak; így a felolvasások sok esetben az õ huszártörténeteivel értek véget.
    Már este tíz lehetett, amikor szokatlan nyüszítéssel ugatni kezdtek a kutyák. S mintha lódobogás hallatszott volna, egyre gyorsuló ütemben.
    - Kinézzek, édesapám? - hajtotta be Feri a könyvet, s tette le az asztalra.
    - Nézzél - mondta az apja, miközben az egyik ágy alá nyúlt, és elõkotort egy hüvely nélküli, elrozsdásodott kardot.
    - Idegen szagot éreznek az ebek - állapította meg papó, és õ is felkászálódott a kemencepadkáról.
    A többi cselédházakból is kikukkantottak a szokatlan nyüszítésre.
    A kutyák teli torokból ugattak az istállókon túl.
    Ferinek úgy tûnt, mintha egy ember futott volna a juhok karámjától a Fûzfások felé.
    - Édesapám! Nagyapám! - kiáltotta. - Jöjjenek gyorsan! Ott, ott, a juhkarámnál...
    - Mi van a juhkarámnál? - kérdezte az apja izgatottan.
    - Ott, ott, mintha egy ember szaladt volna - s Feri a karám felé mutatott.
    - Majd én megnézem azt a csavargót - legénykedett papó, és máris fogta a konyhában lévõ vasvillát, s indult az istállókhoz.
    - Én is magával megyek! - kiáltott utána Feri, és beszaladt a konyhába a nagyfejszéért.
    - Maradj csak! Elbánok és vele egyedül is... - dörmögte az öreg.
    Feri azonban követte a nagyapját.
    Feri apja a ház elõtt maradt. Õ nem mehetett, mert fájt a lába. De azért meg-megsuhogtatta a rozsdás kardot.
    Feriék már a juhakolhoz érkeztek. Nem vettek észre semmi különöset. Csak a kutyák ugattak még mindig. De már távolabbról.
    - Úgy látszik, hogy a kutyák nyomon követik a bitangot - törte meg a csendet papó, és vállára emelte a vasvillát.
    - Ne menjünk el a Fûzfásokig, nagyapám? - kérdezte Feri.
    - Megy a fészkes nyavalya odáig, fiam! - Meg osztán veszélyes dolog az ilyesmi! Hátha fegyver van nála... Ámbár... ki tudja, miféle alak. Az is lehet, hogy szökött katona. - Ha meg az, akkor... nem a mi ellenségünk. Igaz -e?
    - Igaz, nagyapám - válaszolta Feri, és õ is vállára emelte a baltát.
    Távolabbról, úgy két-három kilométer távolságból éles villogást láttak, amit szaggatott ropogás követett.
    - Ez géppisztoly volt - állapította meg papó.
    - Tudja-e, nagyapám, hogy a faluban már vannak németek is? Ma délután érkeztek. El is felejtettem mondani.
    - Hát akkor meg... helyben vagyunk! Akkor egészen biztos, hogy tõlük szökött meg valaki. És most azt keresik.
    Újra lódobogás hallatszott.
    A Fûzfásoktól balra, a faluba vezetõ dûlõúton három lovas embert pillantottak meg. A holdfényben olykor meg-megvillant a szerelékük.
    A lovasok a Fûzfások felé tartottak.
    - Ezek alighanem csendõrök - mondta papó, és öregesen földre kuporodott. - Ülj le te is, ide, ide a bokorhoz... gyere má'! - sürgette Ferit.
    A Fûzfásokhoz érkezvén, a csendõrök leszálltak lovaikról és eltûntek a sûrûben.
    A kutyák hangos ugatásba kezdtek. Aztán hangos kiáltás hallatszott: - Állj! Kezeket fel!
    Aztán újabb kiáltás: - Halt!
    A kiáltást géppisztolyropogás követte, egymás után harmadszor is.
    Az egyik csendõr kiszaladt a fûzfák közül, de már nem juthatott el a lovakig, mert megtántorodott és összeesett.
    - Mi volt ez? - kérdezte Feri, de papó erre már semmit sem tudott felelni; csak annyit mondott, hogy:
    - Gyerünk!
    És meghajolva, gyors léptekkel inaltak visszafelé mindketten a cselédház elõtti öreg eperfáig.

    Csak másnap tudták meg, hogy a három csendõrre egy német katonaszökevény lõtt rá.
    Ennek a német katonának állítólag az volt a "bûne", hogy az egyik faluban a rábízott foglyokat szabadon bocsátotta.
    Ahogyan késõbb elmesélték: sok-sok gyereket, nõt és öreget bíztak rá a végleges elszállításig, a katona azonban egyre csak azt mondogatta bajtársainak, hogy igenis, õ harcol, mint férfi, férfiak ellen, de gyerekek, nõk és öregek elpusztítását nem segíti elõ. Bajtársai nem vették komolyan. Kinevették... Így történhetett, hogy katonatársai italába altatót kevert, aztán a raktáron levõ összes élelmiszert a foglyok közé dobálta, majd kinyitotta az ideiglenes börtön vasajtaját, és egyre csak azt kiabálta: "Mindenki meneküljön!" S a foglyok szétfúttak a szélrózsa minden irányába. Õ maga pedig civilbe öltözött, és géppisztollyal az esõköpenye alatt megszökött. Elöljárói "közveszélyes õrült"-nek minõsítették, és kiadták ellene az elfogató parancsot...
    A géppisztolylövésektõl mindhárom csendõr életét vesztette. Nemigen sajnálták õket az emberek. Ezek a kakastollasok nemrég az egyik tanyasi iskola udvarán hét fegyvertelen magyar katonaszökevényt lõttek agyon, köztük egy helybeli fiatalembert is.
    A csendõröket elszállították, majd német és magyar katonai járõrök érkeztek a helyszínre farkaskutyákkal. Rövid ideig tanakodtak, aztán elindultak a kutyák nyomában az állomás felé...

    Feri aznap nem hajtotta ki az intézõ malacait a Szúnyogosba. Maga az intézõ akarta így. Ezért csaknem egész napját olvasással és házkörüli munkák végzésével töltötte. Rendbehozta a kisnyulak ólját, aztán szedett a kis tapsifüleseknek akáclevelet, majd segített az apjának egy lónyereg megjavításában. Szurkozta a fonalakat, árral lyuggatta a bõrt, homokkal csiszolta a megbarnult rézkarikákat.
    Ez a lónyereg az intézõ egyik hátas lovának a "szerelek"-e volt.
    Feri apjának az efféle munkákért fizetett is az intézõ, meg nem is, de a munkát mindenképp el kellett végezni, mert az uradalomban igen-igen nagy volt az intézõ hatalma. Berekfalvi Tihamér intézõ úr pedig élt is a hatalmával: jaj volt annak a cselédnek, akire megharagudott, az rögvest szedhette a sátorfáját, és mehetett más uradalomba, vagy költözhetett árendás házba, s napszámosként, alkalmi munkából tengethette az életét, családjával együtt.
    Az eperfa árnyéka a háztetõn már a kémény felé közeledett. Ez azt is jelezte, hogy nemsokára megszólal a faluban a harang, és déli tizenkettõt fog ütni a szobában a láncos falióra.
    Egy tejes csuporban légy döngicsélt.
    A konyhából pirított hagyma szagát hozta a szél.
    Papp Feri anyja meg Sáfrányné a konyhában foglalatoskodott. Mindketten ebédet fõztek.
    A tûzhely vaslapján jól meg is fért az egytál ételnek való. Így az asszonyok nem hátráltatták egymást.
    Pappné paprikáskrumplit, Sáfrányné bablevest fõzött.
    A társbérletnek ez a primitív változata a legtermészetesebb volt a Lónyai-majorban. Külön konyháról nemigen álmodoztak a cselédasszonyok. Csak az intézõéknél volt minden másképpen. Ott szakácsnõ fõzött, azaz, csak irányította a fõzést, mert két-három személy a tanyából - a cselédházakból - mindig segített a "szakácsné asszonság"-nak; kiváltképp a nagyobbacska, eladó lányok, akiket az intézõék jelöltek ki erre a kisegítõ munkára. Ezért a kisegítõ munkáért a lányok fizetést nem kaptak. Egy-egy ebéd vagy vacsora volt a bérük. Ez intézõéknél minden nap négy-öt fogásos ebéd került asztalra, és oly bõséges, hogy még a kutyák is eltelhettek hússal és egyéb finomságokkal.
    - Az intézõéknél már tálalnak a verandán - szólalt meg Feri apja, miközben a megjavított nyerget ráemelte egy cukrosládára.
    - Igen, nemsokára dél - bólintott Feri, és rakta el a szerszámokat.
    A munkát befejezték.
    Feri apja kissé jobbra hajtott fejjel nézte, egyre csak nézte a napon csillogó nyerget, aztán sántikálva indult a konyha nyitott ajtajához.
    Papó is jött már a szénagyûjtésbõl, vállán vasvillával.
    Feri akarva-akaratlanul elmosolyodott, amikor nagyapját meglátta, mert papóról meg a vasvilláról, annyi de annyi minden jutott az eszébe, hogy alig bírta ki nevetés nélkül. Már majdhogynem odakiáltotta a nagyapjának, hogy "elbántak, elbántak vele, nagyapám? (mármint a szénával), de pajkosságát igencsak visszaparancsolta a nagyapja iránti tisztelet.
    Nanó is elõtipegett a gyerekekkel.
    Aztán körülülte a család az eperfa alatti rozoga asztalt, és ki-ki hozzálátott a paprikáskrumpli kanalazásához.

    Ebéd után, úgy fél kettõ tájt a kutyák hangos ugatásba kezdtek. Egyik-másik kutya elhalkuló morgással sompolygott a szalmakazlak felé.
    - Ismerõst ugatnak a kutyák - mondta papó, és feltápászkodott a ház elõtti gyeprõl, s csak úgy vasvilla nélkül baktatott el a ház mögötti bodzabokorig.
    - Úgy látom, két gyerek jön - dörmögte az öreg.
    Feri becsukta a kezében lévõ könyvet, az ablak párkányára tette, s szaladt a nagyapja után.
    - Ezek Petiék! - kiáltott fel, és máris nyargalt a szalmakazlak melletti gyalogúthoz.
    Papó visszacammogott a ház elé.
    - Mi újság, Csirizes? - eresztette meg a hangját Feri.
    - Hû, komám! - kiáltott vissza Peti; de hangja felét elvitte a szél. Feri csak annyit hallott, hogy "ü... o... á...", de ebbõl is megállapíthatta, hogy valami rendkívüli történhetett. S futott a két fiúhoz.
    - Az éjszaka sok embert elvittek - mondta izgatottan Finta Laci. - Apámat is kirángatták az ágyból - tette hozzá keserû hangon, és fejét lehajtotta.
    Feribe mintha villám csapott volna. Néhány másodpercig mozdulatlanul állt, majd indulatosan belerúgott egy rohamsisak formájú dinnyehéjba, amely a gyalogúton hevert. A dinnyehéj fröccsenve röppent a megsápadt gyepen.
    - Gazemberek! - üvöltötte a vezér összehúzott szemekkel.
    A vasúti töltés felõl tehervonat kahogása hallatszott.
    "Siessetek, siessetek! Merre vagytok, merre vagytok? " - Feri még ilyesmit is kihallott a mozdony hangjából, és minden idegszála sürgönydrótként feszült.
    - Gyerünk Széplakinéékhoz! - szólalt meg egy kis idõ múlva.
    - Minek? - kérdezte Peti.
    - Anyám járt ott. Még délelõtt. De Széplaki azt mondta, hogy õ semmit sem tehet... - motyorogta elhalkuló hangon Finta Laci, és bal arca mintha reszketett volna.
    - Várjatok meg itt, azonnal jövök - mondta Feri, és visszarohant a tanyaudvarra.
    A fiúk leültek a gyepre, hallgattak. Magasan egy repülõgép húzott el felettük. Felnéztek rá. A gép olyan volt, akár egy picurka ezüst-kereszt. Csillogott a napsütésben.
    - István bátyám fia ejtõernyõs - jegyezte meg csendesen Peti. - Te nem is tudtad?
    - Nem.
    - Bizony, ejtõernyõs... Csak már nagyon régen nem írt. Az utolsó lapot Oroszországból küldte. Azóta semmi...
    - Talán õ is odaveszett?
    - Nem tudom. Nem hiszem. Nem írták, hogy hõsi halált halt. Csak úgy eltûnt.
    - Majd ír.
    - Biztosan.
    A repülõgép már csak alig észrevehetõ pontocskának látszott.
    Nagyon-nagyon messzirõl ágyúdörgés hallatszott. Majd késõbb földrengetõ dörej.
    - Valahol bombáznak, hallod? - mondta Laci és felugrott ülõhelyébõl.
    - Az! Bombáznak! - és Peti hasra feküdt, majd a földhöz tapadva fülelt. - Így te is jobban hallod - kiáltotta.
    S mindketten hason fekve hallgatták a távoli dübörgést.
    - A mi falunkra nem dobnak bombát - mondta Laci.
    - Úgy gondolod?
    - Igen.
    - Miért?
    - Mert itt nincsenek gyárak.
    - De a vasútra dobhatnak. Meg az állomásra. Meg a németekre... Így aztán mi is kaphatunk egy kis "csomag"-ot.
    - Erre nem gondoltam - tûnõdött el Laci, miközben bal kezével hessegetett egy "zavaró repülés"-t végzõ szúnyogot.
    A dübörgés megszûnt. Távoli sziréna vijjogását hozta a szél.
    Mindketten felültek.
    A bodzabokrok közt már jött Papp Feri, kezében a nagyapja görbebotjával.
    - Mehetünk! - kiáltotta.
    S mindhárman elindultak a faluba vezetõ úton.
    A Kiserdõ mellett magyar katonák táboroztak.
    Három, géppuskával és lõszeres ládákkal megrakott öszvér az út melletti nyárfák alatt álldogált. Az egyik öszvérnek habzó nyál csöpögött a szájából.
    - Ezek szívós állatok - jegyezte meg Krizsán Peti.
    - Azok ám! Papó szerint sokkal jobbak a lovaknál, fõleg hegyes vidéken - mondta Feri.
    Finta Laci, aki egész úton csak hallgatott, most megszólalt:
    - Azért, mert se nem ló, se nem szamár.
    - Ha akarom ló, ha akarom szamár - tette hozzá Feri.
    - Inkább szamár - vágta oda Peti.
    - Te vagy szamár, mert lóvá tesz egy öszvér - csipkelõdött Feri, és ráhunyorgott Krizsán Petire.
    Peti azzal válaszolt, hogy nadrágja zsebébõl kirántotta a csúzlit, és a szokásos gyors mozdulatokkal célbavette az egyik állatot. A kavics vagy kõdarab a jószág farához csattant. Az öszvér megrezgette a bõrét, majd hangos "iákolás"-ba kezdett.
    - Na, ugye, hogy nem nyerít!?- és Peti visszacsúsztatta a csúzlit a nadrágja zsebébe.
    - Nemsokára te fogsz nyeríteni! - mondta Feri, miközben az egyik fa alatt hûsölõ katonára mutatott, aki észrevette Peti csintalankodását.
    A katona oda is kiáltotta Petinek anélkül, hogy hajlandóságot mutatott volna a talpra álláshoz:
    - Szétütöm azt a lepcsánka-szádat!
    Aztán a katona szemére húzta a sapkáját és tovább szundikált.
    Ferin erõt vett a kuncogás, és ravaszkásan nézett barátjára.
    Peti homloka s fejebõrét mozgatta, kopott leventesapkája hol elõre, hol hátra billent a fején.

    Az állomástól a faluba vezetõ úton katonák meneteltek. Mintha egy óriási hernyó lett volna a katonák hármas oszlopsora. Körülbelül egy zászlóaljnyi magyar gyalogos vonult be a községbe.
    Feri a hátát egy cégtáblát tartó akácoszlopnak támasztotta, úgy nézte a menetelõ katonákat. Sokat látott már effélét, fõképp az utóbbi idõben, de mégis vérpezsdítõnek és lelkesítõnek érezte a katonák zárt rendben való elvonulását. Szöges bakancsuk ahogyan egyszerre emelkedett és csattant a kövezetre; karjuk ahogy lazán, de mégis ritmusosan lengett elõre-hátra az induló ütemére, Ferinek úgy tetszett, mintha õ is ott menetelne valamelyik sorban, hátán hátizsákkal és pokrógönyöleggel, vállán puskával, fején rohamsisakkal.
    Peti egy kilométerkövön ült, sajátságos pózban. Hátrakulcsolt lábai úgy fogták egymást, hogy nagy-nagy forgószél kellett volna ahhoz, hogy Peti onnan lependerüljön. Ökölbe zárt jobb kezét szájához szorítván: fújta, ritmusra fújta a katonaindulót; bal öklével pedig meglabdásított bal arcán verte az ütemet. Egyik-másik katona oda is kiáltott neki, de Peti saját hangjától semmit sem hallott.
    Laci az árok partján üldögélt. Szemei karikásak voltak és pocsolya-szürkék. Félig-nyitott szájjal bámulta a katonákat. Semmiképpen sem tudta elfelejteni a vasárnap éjszakát. Egyszer csak azt a csendõrt látta, aki az édesapját megütötte. "Ha megnövök visszaadom... bizonyisten, hogy visszaadom... még a beleit is kitaposom annak a rohadéknak!" Efféle indulatok feszültek benne, és az arca ismét reszketni kezdett.
    A katonák elvonultak, a három fiú pedig folytatta útját a vásártéren át a piactér felé, egészen a Széplakiék házáig.
    Széplakiék háza elõtt már sokan várakoztak; férfiak, nõk, gyerekek. Valaki türelmetlenségében kifakadt: - Több itt az ember, mint az orvosnál! Az isten se érti ezt!...
    A községháza felõl két géppisztolyos német katona közeledett. Egyikük nyakában félhold alakú, szürke tábla csüngött. Lõtávolságban mindketten megálltak. Õk is várakoztak.
    - Nézd má', az egyiknek milyen vörös a képe! Olyan a feje abban a sisakban, mintha egy fél dinnyét tettek volna egy marharépára... nézd má' - kiáltotta oda Papp Ferinek Krizsán Peti.
    - Csitt! Fogd be a szádat! - intette le Feri.
    - Zolit kéne megkeresni - szólalt meg ismét Peti.
    - Ez nem lenne bolondság - hagyta helyben a vezér.
    Finta Laci sírt.
    - Ne bõgjél már, mert árvizet csinálsz, inkább hozd a trombitádat - mondta Csirizes.
    - Mi... minek? - szipogta Laci.
    - Majd meglátod. Sipirc a trombitádért!
    Laci abbahagyta a sírást. Kissé felemelte a fejét, mintha valami nagyon fontos jutott volna az eszébe. És csak ennyit mondott: - Értem... Jövök nemsokára!
    Közben Feri megpróbált elõbbre jutni a várakozók közt. Már majdhogynem a kiskapunál állt, amikor egy pityergõ nénike rászólt: - Te meg mit keresel itt? Apád, anyád otthon van.
    - Én nem Széplaki képviselõ úrhoz, hanem a fiához jöttem.
    - Az most nem számít - felelte az asszony, és Ferit hátrább taszította.
    - Gyere onnan, Feri! Valami eszembe jutott - szólt oda Krizsán Peti.
    Feri visszatolakodott a kiskaputól és odament Petihez. De anélkül, hogy Peti is szólt volna terve felõl, Feri egyszerûen csak úgy kitalálta: - Jelt adunk Zolinak, méghozzá trombitával.
    - Lacit már el is küldtem a trombitáért.
    - Nagyszerû! Tehát egyre gondoltunk. Ez félsiker, pajtás! - kiáltott fel a vezér.
    - Odanézz! - susogta Peti, és a piactér felé mutatott.
    A piactéren át hadifoglyokat kísértek a német katonák. A foglyok lehettek vagy százan. Portól, izzadságtól megcsúnyult arccal, elcsigázottan imbolyogtak, a központi iskola épülete felé. Feriék közelebb mentek. Az egyik fogolynak fekete volt az arca a rászáradt vértõl. Jobb kézzel az elõtte menõ bajtársa vállába kapaszkodott.
    - Iszonyatos - nyöszörögte Papp Feri, és mindkét keze ököllé görcsösült.
    - Ezek a csukaszürkék, ezek nem is emberek! Csak vadállatok! - kiáltott fel Peti, és úgy nézett farkasszemet az egyik tiszttel, hogy az a lehetõ legrosszabbra gondolt. Pisztolytáskájából azonnal ki is rántotta pisztolyát, és Petire fogta. Peti meg a csúzlit rántotta elõ... Ebbõl aztán lett olyan "hirtelen röhögés", hogy az egyik német katona röhögtében még a géppisztolyát is elejtette.
    Papp Feri megkerekült szemekkel bámult Petire, és nemhogy szavakat - gondolatokat sem talált vezéri kobakjában. Afelõl már régen meggyõzõdött, hogy az õ legjobb barátja nem akárki, hogy nagyon bátor; abban is biztos volt, hogy egyszer majd méltóképp fog áldozni Krizsán nagyapja emlékének, akit 1919-ben román katonák lõttek agyon valahol a Tiszánál... De ekkora vakmerõségre mégsem számított.
A bámészkodók közül valaki meg is jegyezte: - Dávid és Góliát...
    Ezt a német katonák is jól értették...
    A foglyokat behajtották az iskola udvarára. A bámészkodók is szétszéledtek. Petiék pedig visszaballagtak Széplakiék háza elé, ahol még mindig sokan várakoztak.
    Laci még nem érkezett vissza.
    - Hallották? - szólalt meg egy idõ asszony. - A gyógyszerészék megmérgezték magukat.
    - Úristen!... Osztán miért? - csodálkozott el egy másik asszony.
    - Kell azt kérdezni?! - válaszolt egy beesett arcú férfi, és hangosan köhögni kezdett.
    - És meghaltak? - kérdezte elhalkuló hangon egy öreg ember.
    - Meg... mind a négyen - mondta az idõs asszony.
    Feri jól ismerte a gyógyszerészéket. Többször járt nemcsak a gyógyszertárban, hanem - az intézõ megbízásából - a lakásukon is gyógyszerek kiváltása meg egyebek miatt. Egy alkalommal még könyvet is kapott olvasásra a nagyobbik fiútól, Jenõtõl. Össze is barátkoztak.
    - Szegény Jenci - motyogta Feri, és szeme sarkában könny csillant meg.
    Finta Laci végre megérkezett a trombitával.
    - Majd én kitülkölöm Zolit abból a bagolyvárból - mondta Peti, és máris nyúlt a sárgaréz hangszer után.
    Laci leakasztotta a nyakából és átnyújtotta Petinek.
    - Verjed ki elõbb - mondta.
    És Peti bal tenyerébe csapkodta a trombita fúvókáját, majd komoly szertartásossággal a szájához emelte, mélyet lélegzett, aztán fülsüketítõ "tratatatázás"-ba kezdett.
    Az egyik német katona (a vörös képû) akaratlanul a géppisztolyához kapott, de amikor látta, hogy csak gyerekek játszanak, fejét csóválva, széles mosolyra húzta a száját.
    A trombitahangra Zoli félrebillentette az egyik nagyszoba függönyét és kitekintett az ablakon.
    - Gyere gyorsan! - kiáltott fel hozzá Finta Laci.
    - Mit akartok?
    - Gyere ki, Fuszekli! Nagyon fontos! - hívta Peti is.
    Majd Papp Feri, a vezér szólalt meg: - Széplaki fõhadnagy úr hadi tanácskozásra kéretem önt!
    Zolinak tetszett a váratlan elõléptetés, és a nyitott ablakból sapka nélkül tisztelegve csak ennyit mondott: - Máris indulok...
    Feriék Zolitól csak annyit tudtak meg, hogy Laci apját a községháza udvarára kísérték a csendõrök. S vagy az épület pincéjében, vagy az épület udvarára terelt foglyok közt van.
    - Gyerünk a községházához! - mondta Peti, és visszaadta Lacinak a trombitát.
    - Gyerünk! - mondta Feri is, majd Zolihoz fordult. - Velünk jöhetnél, pajtás, téged beengednek a csendõrök.
    - Várjatok! - Zoli visszarohant a házba.
    Kis idõ múlva jött is Széplaki fõhadnagy úr, hóna alatt egy bõrtáskával.
    - Mi van ebben? - kérdezte Feri.
    - Pálinka. A fõtörzsõrmesternek viszem...
    Feri mosolygott.
    Majd Zoli belenyúlt nadrágja zsebébe és kihúzott onnan egy gépelt papírost.
    - Hát, ez meg mi? - kíváncsiskodott Feri.
    - Anyu gépelte. Azt mondta, hogy ezt is adjam át a fõtörzsõrmesternek.
    - Megnézhetem?
    S Zoli odaadta Ferinek a cédulát.
    A vezér hangosan olvasta a papírra gépelt szöveget:
    - "Igen tisztelt fõtörzsõrmester úr! Kérem Önt, hogy Finta Gábor foglyot kivételes bánásmódban szíveskedjék részesíteni addig is, amíg ügye végérvényesen tisztázódik. Egyben kérem: tegye lehetõvé azt is, hogy fia, László, meglátogathassa. Köszönettel: Széplaki Dezsõné"
    Feri visszaadta Zolinak a cédulát. Csak nagynehezen talált szavakat: - Te... Zoli... hát ilyen rendes asszony a te anyukád?
    Zoli elpirult, és csak ennyit mondott:
    - Igen... De errõl most ne beszéljünk. Siessünk...!
    És a négy fiú futásnak eredt a községháza felé.
    Lacit beengedték az apjához. A fõtörzsõrmester még azt is engedélyezte, hogy a gyerek ennivalót vihessen be, ezért Laci hazarohant. A három fiú a községháza épülete elõtt várakozott. Csak távolról szemlélhették az udvarra beterelt foglyokat, mert az épület közvetlen közelében szuronyos csendõrök strázsáltak. Csak az orvos kertje felõli részt nem õrizték. Ott azonban egy magas palánk-kerítés emelkedett. A kerítés fölött, befelé csüngõ vastartókon, szögesdrót feszült. A drótokra itt-ott üres konzervdoboz, helyenként kolomp vagy csengõ volt felerõsítve. Az orvos kertjében pedig két cölöphöz kötött farkaskutya õrködött. Így a szökés lehetõsége igen minimálisnak bizonyult a foglyok számára.
    Feriék meglehetõsen komolyan tanulmányozták a helyszínt, s azon törték a fejüket - hogyan s miképpen lehetne kiszabadítani a foglyokat; vagy legalább is valamicske élelmet becsempészni az udvarra terelt szerencsétleneknek, akik vízen kívül semmi egyebet nem kaptak.
    Petinek az az ötlete támadt, hogy megpróbál csúzlival bejuttatni egy kis élelmet. Mikor ezt Papp Ferivel közölte, az magához szorította és össze-vissza csókolta találékony barátját.
    - Óriási! Petikém, óriási! - lelkendezett.
    Petinek ez a leleményessége Zolit is föllelkesítette, és rögtön a vezér elé állt, s jelentette közremûködési szándékát:
    - Parancsnok úr, Széplaki Zoltán fõhadnagy, alázatosan vállalom az élelem beszerzését és szállítását.
    - Köszönöm, fõhadnagy úr! Várjuk az elsõ szállítmányt - és a vezér katonás határozottsággal kezet fogott Zolival.
    A két fiú kézfogásában volt valamiféle egymáshoz való ragaszkodás, gyermeki õszinteség, s a háborúsdit játszó felnõttek elleni összeesküvés.
    Feri tudta, hogy Széplaki Dezsõ képviselõ úr, Zoli apja, ha tudomást szerez arról, hogy fia a politikai foglyokat segíti... hát bizony, akkor verés nélkül aligha fogja megúszni. Maga Zoli is érezte, hogy ez a vállalkozás részérõl miféle kockázattal jár, de ennek ellenére örömmel fogott hozzá a feladat teljesítéséhez. Tisztelgett, majd szabályos hátraarcot csinált, és rohant, hóna alatt a táskával, át a piactéren. A vezér mosolyogva nézett utána, s csak ennyit mondott Ferinek:
    - Zoli nélkül semmi sem sikerülne.
    - Nem - ismerte el Feri is. Majd a községháza épületének udvar felõli falát, homlokzatát kémlelte.
    Az emeleti rácskerítésrõl egy katonai pokróc lógott lefelé, körülbelül másfélméternyi hosszan, s éppen a legcentrumosabb helyen, mert a legtöbb fogoly az udvar fal melletti részén tartózkodott.
    - Oda fogom küldeni a csomagokat. Oda, arra a pokrócra, ott nem koppan nagyot - mutatta Ferinek.
    - Nagyszerû! Azt még az isten is nekünk lógatta oda - válaszolta Feri, miközben a távolságot becsülgette. - Az ide nem több hatvan méternél. Igaz?
    - Nem több.
    - De odatalálsz-e pontosan? Az élelem könnyebb a kõnél vagy a kavicsnál.
    - Tudom. Majd kötünk rá követ vagy kavicsot.
    És Peti besompolygott az egyik parasztudvar nyitott kapuján. Aztán se szó, se beszéd, levágta bicskájával a ruhaszárító spárgát, amely két fa közé volt kikötve. Senki se vette észre, csak a kutya vakkantott lustán egyet-kettõt.
    - Itt a spárga! - mondta Peti, miután gyorsan visszaillant, és vagdalni kezdte a madzagot 20-30 centiméteres darabokra.
    Közben egyre sötétedett. A piactéren meg a községháza elõtti térségben már egy-két légólámpa is földre vetítette kékes fényét. A Fõ úton motorkerékpáros német katonák robogtak el.
    A gyógyszertár elõtt egy rövidnadrágos, fehér fuszeklis fiú közeledett rohanva, mindkét kezében táskával.
    - Jön Zoli! - kiáltotta fel Papp Feri lelkesen.
    - Áhhá! Tényleg- sandított a piactér felé Peti, majd kihúzta zsebébõl piros csúzliját és leült egy útmenti kõrakásra. - Itt a muníció! - mutatott rá az apróra zúzott, sötét-szürke kövekre.
    Mindketten válogatni kezdték a parittyába való kicsiny, de súlyos köveket.
    Zoli két nagy táska élelemmel érkezett meg. Szalonna, füstölt kolbász, sonka, csokoládé, keksz, kenyér, és alma volt a "hadizsákmány".
    - Ez mind a tietekébõl való? - kérdezte Feri.
    - Dehogyis!... Müller õrnagy úr egyik bõröndjében találtam.
    - Nem lesz ebbõl baj?
    - Miért lenne? Az õrnagy azt sem tudja, hány bõröndje van. A tisztiszolgája meg mindig részeg... Különben is megmondták, hogy õk semmit sem cipelnek magukkal, ha majd továbbmennek.
    - Jól van, Zoli! Mióta lakik nálatok Müller õrnagy?
    - Már két hete. Civil ruhában érkezett. A tisztiszolgája is. Mi, anyuval nem is tudtuk, hogy német katonák, mert mindig magyarul beszéltek. - Apu meg nem mondta...
    - Értem - tûnõdött el Feri...
    - Kezdhetjük - mondta Peti, és felemelkedett a kõcsomóról -, de elõbb egy próbalövést a pokrócra. Halljuk, mekkorát puhhan! - s egy kisebb almát ráhelyezett a bõrtasakra. Jól kihúzta a gumit, célzott, és máris röppent az alma, neki a pokrócnak, aztán földre koppant.
    - A foglyok mintha mozgolódnának - mondta Feri.
    - Gyerünk a másikkal! Adjatok egy darab száraz kolbászt, de öt dekánál ne legyen több. Ez ha nem is megy a pokrócig, de a kerítésen belül fog leesni. És nem koppan akkorát, mint az alma.
    És Peti következõ csomagja is elsuhant.
    - Gyerünk, gyerünk a kolbásszal! - suttogta Csirizes, és egymás után, gyors mozdulatokkal röptette a piciny csomagokat. - Zoli, szalonna darabokat is vagdalj! Itt a bicska a nadrágom zsebében, jobb felõl. Gyorsan, gyorsan!
    S Feri törögette a kolbászt és adogatta Petinek; Zoli meg készítette a szalonna darabkákat.
    A foglyok már észrevették a gyerekeket. Szerencsére, a csendõrök még semmit sem sejtettek. A jármûvek zúgása, meg a távoli lövöldözések miatt a kakastollasok nem figyelhettek minden kis neszre. S ez volt a jó.
    Peti már a szalonnánál tartott. Parittyája és a keze csupa zsír volt. Ezért idõközönként lehajolt s jobb kezét meghempergette a homokban, hogy alaposan megfeszíthesse a gumit.
    - A kekszhez meg a kenyérdarabhoz kössetek követ! A csokoládéhoz nem kell... - s Krizsán õrmester úr verejtékezõ homlokkal, fejét kissé balra kapkodva folytatta a vakmerõ hadmûveletet. Ki tudja, egyik-másik fogolynak mit jelentett akkor egy-egy csipetnyi szalonna, falatnyi kolbász vagy darabka kenyér.
    Már csaknem kiürült a két táska, amikor az orvos kertjében a farkaskutyák felugattak. Az épület túloldala felõl kiabálás hallatszott. Majd az egyik kakastollas elordította magát: - Riadó!
    Peti zsebrevágta a csúzlit, Zoli felkapta a két táskát, Feri a görbebotját, s mindhárman eliramodtak a malom felé.
    A csendõrök utánuk lõttek.
    Majd egy német katonai járõrcsapat is felfigyelt a három fiúra, és géppisztolyok fullánkos tüze villogott a malmon túl. A csipogó lövedékek a fák ágait szaggatták. Aztán farkaskutyák ugatása hallatszott. Egyre közelebbrõl.
    A három fiú a malomárokhoz futott.
    - Gyerünk bele a vízbe! - kiabált Feri visszafojtott hangon. - A kutyák... a víznél elvesztik a nyomot... Gyertek utánam! Gyorsan! gyorsan!...
    Szerencsére a katonakutyákat civilkutyák támadták meg; szinte a környék összes házõrzõje a Malomtéren acsargott, és meg-meghempergették a vérebeket. A kutyáknak ez a közelharca akkora porfelhõt kavart az árok betonhídjánál, hogy jóformán semmit sem lehetett látni. A csendõrök meg a német katonák csak vaktában lövöldöztek.
    Petinek ez a kutyavásárra emlékeztetõ zenebona annyira tetszett, hogy erõt vett rajta a csaholási inger, és vissza-visszaugatott. Még a fogát is vicsorgatta.
    - Hallgass! - csapott hátra Papp Feri a görbebottal, de Peti egyre csak utánozta az ugató kutyákat.
    A fiúk helyenként derékig érõ vízben, bokáig iszapban cuppogtak a malomárok bokrai között, míg végre kijutottak a faluból.
    - Na, ezt megúsztuk! - lihegett Peti.
    - Még nem biztos! Gyerünk tovább! - sürgette õket a vezér.
    És nekivágtak a Kislaposnak.
    Már meglehetõsen távolról hallatszott a fegyverek pufogása. A kutyák is elhallgattak.
    A közelben egy tanyaépület feketéllett.
    - Ez Pásztorék tanyája, menjünk be hozzájuk. Ismerem õket, rendes emberek - mondta Peti sípoló lihegéssel.
    - Menjünk - egyezett bele Papp Feri.

    A sötétség már elsatírozta a láthatárt. A faluból sem látszott más, csak a torony meg a malom kéménye. Felhõk mögött bujkált a hold is.
    A tanyától jobbra a temetõ fái imbolyogtak.
    "Kísérteties világ!" - borzongott meg Papp Feri, s szája elkeskenyült. Megállt.
    - Várjatok - mondta a két fiúnak -, én valami rosszat sejtek.
    - Mit - kérdezte halkan Peti.
    - Nem tudom... - s a vezér állt egyhelyben, mozdulatlanul, akár egy szobor.
    - Mintha valaki sétálgatnak a tanya udvarán - susogta Peti alig hallhatóan. - Figyeljétek csak! És mintha puska lenne a vállán. Én megnézem közelebbrõl. Ti maradjatok...
    - Forduljunk vissza - nyugtalankodott Zoli.
    - Én is veled megyek, Peti. Zoli, te maradj itt, ennél a bokornál... - s Feri a legközelebbi sötétzöld bokorra mutatott.
    S a két fiú egymás kezét fogva, macskaként lopakodott elõre, egészen a tanya melletti szénakazalig. Ott leguggoltak, és az udvaron sétálgató puskás embert figyelték.
    - Igazad volt Feri, jól sejtetted. Itt is katonák vannak... Vajon magyarok-e vagy németek?... Nézd csak! Ott... ott a krumplis veremnél, mintha egy géppuska volna felállítva.
    - Tényleg!... Gyerünk vissza - súgta oda Petinek a vezér.
    Lassan, óvatosan visszalopóztak a bokrokig, ahol fogát vacogtatva Zoli üldögélt, és vakargatta combjáról, fuszeklijérõl a rákérgesedett iszapot.
    - Menjünk a szõlõskertekhez, s a patakon át - indítványozta Feri.
    S a három fiú elindult visszafelé, a patak irányába.
    Csakhamar a szõlõskertek alá érkeztek. A gyepes dûlõúton nem találkoztak egy lélekkel sem. Csend volt. Csak egy rozoga présház ajtaját nyikorogtatta a szél.
    - Ez az út hová vezet? - kérdezte Zoli.
    - A faluba. Ez a Betyárdûlõ - felelt Feri.
    - Miért hívják Betyárdûlõnek?
    - Mert ezen az úton egy betyár van eltemetve.
    - És hol van a sírja?
    - Nemsokára odaérkezünk... De már nincs meg a fejfája. A sírt is benõtte a gaz. Senki sem törõdik vele.
    - Miért?
    - Miért, miért? Végül is a holtat elfelejti az élõ... Zoli hallgatott. Csak késõbb szólalt meg: - És ez a betyár, ez mit csinált?
    - Segítette a szegény népet.
    - Hogyan?
    - Hát úgy, hogy elvette a gazdagok pénzét, és odaadta azt a szegényeknek.
    Zoli akarva-akaratlan Müller bõröndjére gondolt, és egy kicsit betyárnak érezte magát.
    - Na, ott a sírja, ott, a domboldalon. Ott, annál a jegenyénél - s Feri a lustán imbolygó faóriásra mutatott.
    - Megnézzük?
    - Megnézhetjük, de úgy se látsz semmit... Mondom... benõtte a gaz...
    Északnyugati irányból tompa morajlás hallatszott.
    - Már megint kezdõdik valami - dünnyögte Peti.
    Mindhárman megálltak.
    A zúgás-morajlás egyre erõsödött.
    - Ez repülõgép!
    - Az.
    Majd hirtelen tûzesõszerû villogás és éles ropogás következett. S az égbolt mintha kivirágzott volna. Hatalmas fénydália- és fényliliom-csokrok hulltak alá. Nappali fényesség vetült az egész vidékre.
    De ezt az égi káprázatot szinte azonnal fülsüketítõ csattogás követte. A szõlõskerteken túl, a vasúthoz közel megszólaltak a légvédelmi ágyúk, és telepamacsolták az eget. A szõke, habszerû füstgombák egyre szaporodtak a kivilágított felhõk alatt.

FECSKE CSABA

Teher

tudásom mint a kõkolonc
cipelem büntetés gyanánt
örvénylõ mélység titka vonz
idõ csak és a mélybe ránt

szorongva nézek a partról
szívem akár a kõ nehéz
képek válnak le agyamról
foltokban mint falról a mész

mögöttem s bennem mennyi lom
s míg mélyrõl a múlt feltolul
mint a seb mit a fájdalom

választ magának otthonul
kirajzolódik csöndesen
mögöttem árnyam hûlt helyem
 

Kilõtt vad

ez is halálra ítélt pillanat
mint mind a többi legyilkolt jószág
vöröslenek sebei a rózsák
erdõbe többé nem fut már e vad

vágy és remény vadászebként csahol
hiába mert csak röpke kis kaland
ez vége máris megszólal a hang
a búcsúkürté messzi valahol

sötét a szó akár a pernye hull
nehéz az ég amint fölénk borul
nyüszít vadul bordák mögött a szív

reményvesztetten mint láncra vert eb
olyan gyámoltalan mint a gyermek
akit az anyja durván eltaszít
 

Kicsordulsz belõlem

sose tudtalak elérni
és végleg elhagyni sem
ez a reménytelen gyötrõ
küzdelem volt az életem

a semmibõl vés ki elmém
a könyörtelen vágynak
életre kelsz és menekülsz
mint megriadt vadállat

emlékezem utat török
az elvadult idõben
mint fölsebzett kéreg alól
a gyanta kicsordulsz belõlem
 

Mutáló õszi nap

halott Kyklopsz üres szeme az ég
víztõl csillognak pillái a fák
esõcseppekké porlad a világ
amely talán nincs is csak szürkeség

bálákban áll a földeken a köd
a szél a fûzbokrot ölelgeti
durván s az mint párzó macska nyí
a nap dologtalanul lõdörög

bekormozódva égi útjain
talán látszat ez s nem életem
valami silány reprodukció

egy ágyban alszik a kéj és a kín
más éli sorsom s én nem létezem
ha álom volna csak az lenne jó
 

KUTAS JÓZSEF

Idõlovag

Az idõ pálinka Isten porharában.
    A férfi erõs késésben volt természetesen, igaz, el sem tudta volna képzelni életének egy pillanatát sem rohanás nélkül: furcsa, torzonborz madárként szállt végig a város kerületein, aktatáskáját a hóna alá szorította, és csak loholt, loholt, lassítás, talán lélegzetvételek nélkül, akár egy eltévedt kisgyerek.
    Mintha agyában az ezerszer ismert utcák nem alkottak volna összefüggõ térképet, és egyfajta felszín feletti csatornahálózathoz hasonlítanának. A férfi lendületesen felugrott egy éppen induló buszra - ösztönösen a busz homlokára pillantott, de már késõ volt -, és az ajtószárnyak összezárultak mögötte.
    Újra eszébe jutott a mondat.
    Az idõrõl. Nem nõrõl, ölelésrõl, ételrõl, italról, naplementérõl, csendrõl, aranyról, ékszerekrõl, könyvrõl vagy politikáról, hanem az idõrõl, melyet hajszolt, melyért küzdött szüntelen, mint egy középkori lovag - talán a templomosok, az Igét karddal szolgálók rendjébõl -, aki imádott hölgye kezéért kockáztatja életét válogatott kalandok közepette.
    A semmi bûvöletében él, hiszen célját el nem éri, el nem érheti soha.
    A férfi kiszuszogta magát, és aggodalmasan leste a géppel párhuzamosan futó, csupasz testû õszi fák versenyét: csak a szív, a tüdõ, a láb, a kar pihent, õ nem.
    Sohasem késett el igazán sehonnan sem: éppen ezért nem is ért oda idõben sehova, egy különös kötélen egyensúlyozott, mely az értelem és az õrület póznái közé volt kifeszítve, s õ csak ment, lengett, szédült rendületlenül, mint a hozzá hasonlók, akik ebben az évben is a haladás, a fejlõdés, a modernizáció mellett voksoltak, és újabb áldozat bemutatására készülnek, újabb évet ajándékoznak amúgy is kurta életükbõl.
    Nyolc óra volt.
    A fellegek végre elszánták magukat, és szinte vezényszóra szétoszlottak. A busz egyenesen nekirohant a keresztezõdések gátjain lezúduló aranyló fényözönnek, mint egy kormánylapátját vesztett hajó; csak úgy rázkódtak az örömtõl az alkatrészei.
    Õ semmit sem vett észre: mint Ahab kapitány, akit egyetlenegy vágy vezérelt, õ is csak a bensõ világ sugallta gondolatoknak engedelmeskedett, melyeket egytõl-egyig ugyanaz a rugó mozgatott.
    Ajkai hangtalanul mozogtak, néha tétován a szeméhez emelte mindkét tenyerét - eltakarjon vele valamit, amit nem akart látni, esetleg a fény bántotta, s fedezéket keresett? - , vállait felhúzta, az aktatáska pedig fegyverként meredt elõre, az üres busz belseje felé, mintha a csendet akarta volna távol tartani magától.
    Az idõ pálinka Isten poharában.
    Kis híján felkiáltott, amikor ez az érthetetlen mondat megtámadta.
    Mit akar jelenteni? Valahol, valamikor olvasta volna? Nem tudta már az idejét annak, mikor volt könyv a kezében, a számlakönyvet leszámítva: a férfi a felfeslõ felhõtakaró alól elõbukkanó fényujjak elõl végleg magába fordult, még az idõ földi helytartóinak, az óráknak - a patika homlokzatán digitális-, a piacnál hagyományos-, kör és négyzet alakú számlapú órák - tanulmányozásáról is elfeledkezett.
    Száguldott a buszon (a számát sem nézte meg!) valahová, az ismeretlen, az idegen felé, rettenthetetlenül, zárt, szigorú arccal, mint a hajdani keresztes lovagok.
    Csak remélte szíve mélyén, nem marad le semmirõl sem.
    Annyit tudott mindössze, hogy erõs késésben volt; mindig futnia kellett, és társak sohasem követték magányos útján, csak az öntudatlan, könnyû gondolatok, melyek régi mondák halálmadaraiként repdestek a vándor felett, s követték, bárhová vetette is a sors.

SZARKA ISTVÁN

Persze

sz, épp hogy érint
mint egyszál frissfehér ing
jutalmad õ a gyatra
hideg nyarakra
õ az idõ, mióta
elpattanó bogyó a csókja
a kisvilágnak, véle jön el a bõség
kortyolsz kövecses körtét
szilvája mézhúsa csúszik
majdhogy a cigányútig
gyanták, balzsamok mellett
lélegzetét lehelled
mégis leginkább
éterolajjal röpteti cimpád
õsszel az õsz az esélyed
a méltó élet
lángoló virágállat
maga köré rendez már pici tájat
a rejtekútnál
bíbor ragyogás bújkál
persze hogy lánylény, persze
íme a verse
 

Neurotoxin

A kor meg a kór - hogy ezek együtt
mit tudnak! mint az olló...
Itt birkózom e csekély virózissal
mióta már, neurotoxin
rombol a bordaköziekben,
a szemmozgatókban - hát még a légutak!
Ó, hogy utállak, amint
szenvedsz bennem, nyomorult kis állat!
Nagyobb baj, hogy összezár a láz az
elektronikával, ennek agypusztító
csatornáiban árad a jövõ: egyre több
a képernyõn a hímnemû egyed,
s mind vénebb, rútabb és hülyébb,
mint volt elébb.
 

CSALA KÁROLY

Naponta

Törvénybontó szükség születik
faluvégen naponta,
törvénytipró villák épülnek
városvégen naponta,
századvégen, ezredvégen,
országvégen, világvégen
nincs mit enni, nincs mit tenni,
van mit venni, van mit nyerni
naponta.
 

Cserehaza

A mozgás mûvészet.
Tudja, aki nem tud.
Az én terem az én vár-
börtönöm. Csereház.
Ez a ház eladó.
Lakva. Sajnálatosan
olcsón árusítják.
 

Intarziák

(Rendetlenségek)
I.
Fuldoklik a sügér,
süldöklik a fóka
("Qué raro no sean verdes" -
mondta a spanyol a sárga fákra),
nyeldekel a kófic,
koplal az apóka.
II.
Családias az égöv,
hét-havat mérsékel
(de jó, de jó a gyereknek:
mindent fejébe veretnek),
anyameleg van nyáron,
apahideg van télen.
 

Holmi

Most éppen fáradok, s a gépies munkának
kevés esélye nálam szépen fogyni-telni,
hát tûnõdöm magamban - se öröm, se bánat -,
hogy mifenének nekünk ennyi holmi.

Ha él az ember, azt hiszi, hogy élhet,
míg észbe nem kap: akár máris halhat,
s hogy sokat érne, nem vehet rá mérget,
hát locsogásról jut a hallgatásig.
 
 

SZARVAS JÁNOS

Betûk a falon

A múlt század harmincas éveinek derekán az egyik délamerikai hajóutunk alkalmával az Amazonas torkolatánál levõ kikötõben vetettünk horgonyt, ahol huzamosabb ideig tartózkodtunk valamilyen mûszaki hiba miatt.
    Fantáziánkat az õserdõ áthatolhatatlan, mindent elnyelõ zöld homálya izgatta, mégsem kalandozhattunk el, mert hamarosan megkezdõdött a kirakodás. Rakományunk kanadai búza volt, amelybõl rekordtermést takarítottak be azon a nyáron, s hogy a piaci árat tartani tudják, a fölösleget eltüzelték vagy megfestették takarmánynak. A népek pedig szerte a világon éheztek. Így volt ez akkor Brazíliában is, ahol viszont a bõséges kávétermés miatt lobogtak a máglyák...
    Történt, hogy napnyugtával, amint elcsendesedett a kikötõ és ránk borult a trópusi éj, olyan sötét lett, akár a zsákban, mégis észrevettem, hogy árnyék suhant a fedélközön át. Nyakoncsíptem a besurranót. A portugál szótáramat szorongatta a hónalja alatt.
    Az arcába világítok és megismerem. Õ az a fiatal, szinte gyerekember még, aki reggel a kapu elõtt az alkalmi munkára várók közül hozzám lépve munkáért könyörgött. Öt apró testvére van otthon a betevõ falatra várva, mondta, és segítségemet kérte. Egy pillanatra elfutott a méreg. Érdemes volt -e beajánlanom, ha végül ilyen hálátlanul meglopott. Csakhogy nyomban felötlött bennem a kérdés: hogyan lehetséges, hogy ez az örökké éhes caboclo nem kenyeret, hanem könyvet lop? A választ õ maga adta meg: tanulni szeretne, írni és olvasni.
    Meghatott a fiú nyomorúságos helyzete. Elhatároztam, hogy segítek neki. Aztán nemcsak délidõben, de reggel és este is tanultunk. Õ írni és olvasni tanult tõlem, én pedig tõle beszélni - portugálul. Gyorsan haladtunk, csakhamar egészen jól megértettük már egymást. Az idõ is sürgetett, lassacskán a kifutásra kellett készülõdnünk.
    Aztán az indulásunk elõtti napon próbára teszem. Jókora darab kenyeret és a portugál ábécés könyvemet hagyom az asztalon. Válassz, mondom neki, s erre õ nagyokat nyelve sandít a frissen sült, ropogós kenyérre, de rövid belsõ tusa után mégis a könyv mellett marad. Persze, a kenyeret is viheti.
    Búcsúzáskor ifjú barátom arra kér, hogy csupán két szót hadd írhasson a naplómba. Azt, hogy munka és kenyér. Legyen ez az õ vizsgamunkája és barátságunk örök pecsétje, mondja, s én a kedvében járok. Hiszen elsõ keresete, elsõ igazi falat kenyere volt az, amit mi, magyar tengerészek nyújtottunk neki.
    Viszonzásul azt kívánom, hogy boldogulj kis caboclo, te indián gyerek, hisz megismerted már a kenyér ízét, a munka és a tanulás értelmét, az írott szó erejét, mely olyan fegyver, amit ha jól használsz, jobban metsz, mint a machete, a bozótvágó kés...
    Másnap hajnalban, amikor kifelé hajóztunk a nyílt tengerre, éppen riadóztatták a kikötõrendõrséget, mert valaki meg nem engedett jelszavakat mázolt a falakra. A rakpart mellett elhajózva két szót pillantok meg a tárház oldalán: MUNKÁT, KENYERET! Ezek pedig az õ betûi voltak, megismertem volna ezer közül is.
    Az elvetett mag termékeny talajra hullt.
 

ESNAGY JÓZSEF

Kallódások

A polc üres. A tányér alján
csupán néhány szétmorzsolt moszat.
Mint tankhajó a tengerárján,
le-föl a némáság bólogat.

Éjszaka jön, sötét, hiányos.
Hörgõ, mint vulkanikus hegyek.
A cúg önmagától dagályos.
A zajok fáradtan intenek.

Megnyúlt árnnyal kódorog, szuszog,
Mosogat a tál, a kiskanál.
Már mozdulni is alig tudok.
A kertben a szél babot kapál.

S rikoltozik az asztaltábla.
Kinyílik a vén szekrényfiók.
Fölszáll a gõz, a forró pára.
Dísztelenül pirul a pirog.

Otromba testével ül a szék,
Szagolja az asztallábakat,
Utánozva kutyám terpeszét,
Mikor vizel a hûs fák alatt.

Helyzetképzetem csurom vizes,
Mint esõ után a fûzfaág,
Míg véletlen szomorodni kezd
A csöndben megvetett nászi ágy.

A sötétben minden eldugul.
Az idõ lassul, az óra jár.
A polcról a morzsa földre hull,
És fölzúg egy eltévedt bogár.

Felém fordulnak az ablakok.
A résnél valaki kandikál.
Látom, kint is, bent is én vagyok.
Kezemben hamleti koponyám.
 

E perctõl kezdve

E perctõl kezdve hallgatnunk kéne már
mert a szavak ezentúl csak elválasztanak
nem közvetítenek két romos szív között
pedig a hajnal ma kivételesen szép
A szõlõlevelek harmatosak
A rózsák csendesek és a bogarak
nyugodtan alszanak
E perctõl kezdve már hallgatnunk kellene
mégis arról beszélgetünk hogyha véletlenül
nem találkozik két szív akkor céltudatosan
nem érdemes nem érdemes keresni egymást
még akkor sem ha élni csak szeretve jó
 

A forró éjszakában

A forró éjszakában hûségem sírboltját emelem
emelgetem halott álmaim után kutatok
egy-egy szellemidézõ lélegzetvétel után
homlokomról letörölve az izzadságot
hogy könnyebb legyen sós vágyaimat
és keserû csalódásaimat tovább fejlesztenem
versírás közben amikor boldogtalanságomat
felcserélem a mindennapok szürkeségével
amely síromnál majd véget ér De csak a csönd
a csönd holdudvara és egy-egy naivan kesergõ ének
hangja jut el zsírtalan fülemhez habár ez így sem rosszabb
egy elmúlott érzéki szerelemnél ha már
arról van szó hogy van-e még önbecsülés és
megértés szívünkben Amikor már úgy hisszük
hétköznapi cselekedeteinkbõl réges-régen
kihalt a hûség és a hála pedig a
hûség sokkal emberibb az árulásnál
mert jóval több mint a meggyötört testbõl
kiszabadult lélek naiv ösztöne
melyet valami meghatározhatatlan dolog mozgat
túl a kémiai genetikai fizikai
létezésen Amelyet lehetne úgy is nevezni mint:
isteni mû isteni adomány természetfeletti
kánon még akkor is ha számunkra ma már
csak nevetséges és fõleg ésszerûtlen hõsi póz.
 
 

FEKETE JÁNOS

A bolond gróf

Avagy: Tolsztoj halála

Úgy fázott, hogy szikkadt csontjai szinte fájtak. Leheletével próbálta átmelegíteni azt a nevetségesen kiaszott, ráncoktól barázdált, majomszõrû, vén kezét.
    Lám, az is megõszült, gondolta fogatlanul kuncogva, és a kámzsája alá dugta, majd összébb húzta alatta, a már rojtosra kopott, de valamikor sok-sok rubelért testére szabott medvebunda bekecsét. Nem volt kinek kárálnia, így hát csak magában zsörtölõdött, hogy mindhiába dobálja, szórja ezeket a semmirevaló, cifra, külön-külön is fájó könyveket a kandallóba, egyiket a másik után, a sisteregve, nehezen pattogó tûz sehogyan sem tudott megbirkózni velük. Ráadásul a ritmust is rendre elvétette, de nyilván nem azon múlt, hogy a parázs mind egyre csak sírt meg senyvedt a hiábavaló küzdelemben, mintha a barbár könyvégetéstõl ösztönösen riadna vissza, vagy egyszerûen azért, mert a bõrkötésû, kemény falatokat már nem tudta elrágni vásott szikrafogaival. Amikor aztán, szögletes mozdulatokkal meg-megpiszkálta az egymásra roskadó, s felizzva is csak kínnal lapokra bomló, megpörkölõdött fóliánsokat, vagy az erõlködéstõl lihegve mégis sikerült megráznia azt a fránya, akadozó rostélyt, a sercegõ tûz csak akkor durálta neki magát. Ilyenkor, hirtelen, fickósan lobbant egy-egy kék lángot, s még fogást is vett az irományokon néhány pillanatra, de attól bizony egy cseppnyi forróság sem áradt feléje. A dermedten hajigáló elfehéredett ujjak sehogyan sem tudtak fölengedni.
    Pedig a bolond gróf - akit csak így emlegettek a környékbéli, akaratuk és elborzadó keresztvetegetésük ellenére mégiscsak felszabadított jobbágyok, amikor azt a jó földjét ingyen próbálta rájuk tukmálni -, mintha épp erre vágyott volna, nemhiába kergette már régóta az atyafiak szeretetét. De hát az sem sikerült, mint ahogy végül is semmi sem. Azóta csak méreggel gondol vissza rá, hogy azt a világ-boszszantó, mégis jogos földosztást, orvosi közremûködéssel egyszerûen eszeveszettnek minõsítették a furcintos családi fiskálisok, és a nemesi példának szánt akciót egy-kettõre sikerült megakadályozniuk, õt meg, kis híja, hogy bolondházba nem zárták.
    Bizony, jó oka volt akkor a menekülésre. Csak az nem világos, hogy most meg mi ütött belé, s vén fejjel mi a csudáért vette, a maga számára is váratlanul, hazafelé az irányt. Elege lett a több éves barangolásból? Az erdei kunyhókból, hét napi járóföldrõl, ugyan miért kellett épp most visszarohannia, jóformán pihenõ nélkül, kurta lábaival csak úgy szaporázva, mondhatni egyvágtában?
    - Az Igazsághoz való megtérés, a számvetés bizony nagy terv egy ilyen porszem embernek - hümmögte, s csöndben még háborgott is, noha tudta, hogy immár nem volt választása. - De egy kis meleget azért tán még megérdemelnék a Mindenhatótól, nem igaz, Uram?
    Hiszen már a magányba vonulását is az Igéhez igazította, amikor mindent félresöpört, s a Názáretire szegezett tekintettel (mások szerint, eszement holdkórosként) hagyta ott a vagyonát, a birtokát, a családját és mindent, amit odaföntrõl kölcsönbe kapott. Nemcsak fáradt tagjain, de fõként az utolsó szárnypróbájaként, elfelé készülõ lelkében érezte, hogy bizony nem halogathatja a dolgot tovább. Az Úristennel még idõben el kell rendeznie az örök élet ügyét, hacsak nem akar végül is pert veszteni, s mindenrõl lekésve, már a pokol kapujában találkozni az Ítélõ Bíróval. Ha igyekszik, talán még megengesztelheti valamiképp, mert az Úr kegyelme, szerencsére, végtelen. Hátha mégis azt a sóvárogva vágyott, fényes arcát fordítja majd végül is az annyi sokat tévelygett, s a rengeteg rábízott kincset oktalanul eltékozolt szelleme felé.
    De már a fogadtatása is milyen rideg volt itt, az elhagyott fészekben! Jasznaja Poljana, a kihalt, ódon kastély, azokkal a szél tépázta, zsanér szakadt, billegve csapkodó, zsalugáteres ablakaival, bizony olyan kajánul kacsintgatott rá, akár egy elhagyott, de végre elégtételhez jutott, megkopott szeretõ. Mit is várhatott volna tõle? Azt kapta, amire számított, s ezt még csak nem is vehette senkitõl zokon. A vaskapu zárját az évente rácsurgó hólé s a rozsda úgy megrágta már, hogy alig akart, nemhogy fölpattanni, de fölszakadni is, akár a slejm az õ harákoló torkából, amikor a töredezett lépcsõ vaskorlátjába fogódzva, a dudvával benõtt feljárón végre sikerült a tíz emlékezetes grádicson (stáción?) fölkapaszkodnia. Egy kis nekifeszülésre azért mégis engedelmeskedett a régi, hosszú szárú kulcsnak az a betyár, nyakas szolga, de a megerõszakolt fél-kapuszárny már sehogy sem akart megszelídülni, s végül megkenetlen kocsikereket mímelt. Nyögve, nyikorogva, keservesen tiltakozott még akkor is, akár ha egy elátkozott, kóborló, kóvály szellem bújt volna mögé.
    Az éjszaka aztán olyan hirtelen zuhant le a világra, mint ilyenkor, késõ õsszel szokott. A belsõ térben már alig látott, ki kellett tapogatnia, mi hogy esik kézre. Csak többszöri kísérlet után sikerült végre meggyújtania a fali kandaláber petróleumban gyökérzõ belét, és még hálát rebeghetett a Mennyei Atyának, hogy nem száradt ki fenékig, a nagy elhagyatottságban, az is. A tompán alásimuló futószõnyegnek már színe sem maradt, a réseken beszivárgott s leülepedett por annyira ellepett, elborított mindent. Az árnyként hazatért csosszanó csizmás léptei nyomán azonban fel-felrebbent, s néma, áldozati füstként bugyborékolt az a tompa szürkeség, ami a hajdani gyerekkor nádas-fürdõzéseire, s a zavarosban felkavarodó iszapra emlékeztette. A megriadt denevérek szárnycsapását, az évek óta már szünet nélkül zúgó, csimbókos fülével is tisztán hallotta, vagy hallani vélte, de furcsa módon, a látóterébe mégsem került egyikük sem. Hát ezek a betelepült idegenek maradtak volna itt az egyedüli lakók, ezek lennének a semmin fölfogadott múlt-õrzõk a soknemzedékes õsi kúriában, ahová hátulgombolós kölyökkorától odaköti minden emléke, s ahol azok a cigányos, muzsikölelgetõ, víg tivornyák dívtak még nem is olyan rég?
    - Csitt neked, te önhitt világmegváltó! Kárnak és szemétnek ítélek mindent, amit örököltem, meg amit tettem vagy akár írtam valaha is - intette le nosztalgiázó önérzetét, s zsidó vándorkalmárként hajlongva, csak mormolta-tagolta az Igét. Még a mellét is úgy verte, ahogy egykor azt a jaborovkai zsinagógában látta.
    A bõrkötéses könyveket, fõmûvének kapcsos díszpéldányait azonban az ebédlõ kristály-tükre mögé zárt rejtekajtó homályából már csak reszketõ kézzel tudta elõkaparászni. Torkában dobogott a szíve, ahogy gúlába rámolta õket. Némileg meglepte szûzi érintetlenségük. Legfeljebb az idõ barnította meg az izsáki áldozatra szánt "legkedvesebb gyermekek" kötésének fényét egy kicsit. S szégyenkezve ismerte be, hogy édes fiairól azt sem tudja, hogy élnek-e, halnak-e, s hol: Moszkvában, Pétervárott vagy Párizsban talán?
    Az élete fõmûvének érzett súlyos fóliánsokat aztán már zihálva, ölben cipelte tovább, a kandallóhoz, akár az elsõszülöttjét valamikor régen, a szúrós szemû ikonok sorfala közt, a füstölõt lóbáló, aranystólás, s a keresztvizet lendületesen locsoló pópa elé, akinek még a gyûrûjét is megcsókolta akkor.
    Csakhogy az öröm azóta ürömre, ifjúságának összes reménysége merõ keserûségre fordult. Csípõs epeváladék türemlett föl a nyelõcsövén, ahogy ott imbolygott a súlyos kettõs-teher alatt. Egy-két könyv kicsúszott a kezébõl, s kipotyogott abból a rendetlen, egymásra hányt rakásból. A csuszamló legkedvesebbek most meg váratlanul emlékezetébe idézték a park tavának hajdani, kurjongatós, tavaszi lehalászásait, amikor - amelyik befogott hal még képes volt menekülni a szakadozott varsából - az utolsó pillanatig megpróbált ellene szegülni végzetének. Felötlött benne: csak nem sejtették meg ezek is a rájuk váró pusztulást, a csúfos tûzhalált?
    De hogy ez még fájni is fog? Furcsa, erre tényleg nem gondolt idáig. Mintha most már egyedül csak a szívét perzselte volna a kandalló könyörtelen, szúrós parazsa. Belsõ szeme elõtt egy pillantás alatt lejátszódott mindaz, ami ehhez a csodálatos könyvhöz, utolsó nagy mûvéhez, talán a legnagyobbhoz kötötte. A szerelmek és kínok, amelyek a megírására késztették. A tíz évi napi tizenhat órás körmölõ munka, amit beleölt. A világot jobbító szándéka, amit belefércelt a történet sûrû szövetébe. A lázadás és a kaland édessége. A "ki, ha én nem" és a "majd én megmondom" bûnös varázsa.
    - Ez is, az is semmirevaló - ismételgette konokul Bölcs Salamon prédikátori szavait a szíve fölött hordott Bibliából, de az isteni nyugalom, a Békesség Szelleme csak nem akart rászállni, hiába vállalta ezt az egész, szent és füstös operációt. - Hát meddig kísértesz még, gonosz ördögi hatalom, te evilág istene? Jézus nevében, hagyd már békén Isten gyermekét! Mikor szabadulhatok tõled-belõled, végre-valahára! Irgalom Atyja, ne hagyj el! Mi kell még, hogy visszafogadj? Hiszen láthatod, egész életemet hurcolom eléd áldozati ajándékul, s mindenemet, ami kedves és fontos volt számomra, zokszó nélkül vetem a tûzre, Teérted!
    Jajkiáltását a csupasz falak sötéten és tompán visszhangozták, de válasz sehonnan sem érkezett.
- Jaj nekem! - nyögdécselt újra meg újra, majd a hangja aggastyánévá vékonyodott, s reményt vesztve, szinte sikongott már, az arcát pedig zokogva temette a tenyerébe.
A lelket bénító Nagy Mindegy csuszamos hínárja kezdett a szívére fonódni, s ez a maradék egyensúlyából is kipenderítette. A kandalló téglafalának tántorította, még a feje is koppant, s nagykarimás, csúcsos kalapja a fél fülére borult. Ám ekkor valami felfoghatatlan, furcsa dolog történt vele. Mintha egy angyal röpült volna el fölötte.
    A bolond gróf a roskadó tölgy, reménykedve emelte tépázott koronáját s tekintetét a láthatatlan felé. A gomolygó sötétségben, túl a csapkodó szárnyú denevérek birodalmán, a rozzant tetõszerkezeten keresztül, váratlanul fölfedezett egy, elõször csak pislogó, majd mind fényesebben rá ragyogó csillagot. Hogy az a vakító, pulzáló fény miként jutott be a végtelen ûrbõl, a harmadik égbõl, s milyen réseken át? Csak nem ez lenne már a beígért s végre megért túlvilág? De hamar felismerte, hogy bizony, itt tántorog még a földön, mert csak egyféle fejtartásban volt képes megõrizni a csodás, szikrázó látomást. Ha csupán egy millimétert is kimozdult a helyérõl, az nyomban tovatûnt.
    Óvatosan és nagy ravaszul kibalanszírozta tehát, hogy mindig láthassa - de jó, hogy sikerült! Aztán egyik pillanatról a másikra újra hátulgombolós kisfiú lett, s még csak nem is csudálkozott rajta. Vitya nagyapa kabátjába két kézzel fogódzott, s a nyakát feszítve ámult a magasba, ahol az elõször látott cirkuszban, a csíkos trikós, nagy bajszú kötéltáncos egyensúlyozott. Piros napernyõjével addig billegett-rugózott a halálos csend és a feléje vicsorgó, csattogó fogú, éhes oroszlánok porondja fölött, amíg a kifeszített drótra rá nem tudott ülni, majd el nem feküdt rajta. Most aztán vén korára addig kell ügyeskednie neki is, hogy óvatosan fél térdre ereszkedve, aztán lassan leguggolva, majd a szõnyegen elfeküdve is belekapaszkodhasson abba a váratlanul fölvillant reménysugárba, amire egész életében vágyott, áhítozott...

Csak tavasszal találtak rá a környékbeliek, akik alig mertek belépni az elhagyott fõúri kastélyba, mert féltek a gonosz szellemektõl, és furcsállották a kitárt kaput. Az ebédlõbe érve aztán ugyan meglepõdtek. Még csak nem is a tûzteret betöltõ papírhamun vagy az orrfacsaró bûzön. Gazdájukat, a rég kihûlt kandalló tövében ugyanis vastag, fehér pernye borította tetõtõl talpig, de az a múmia még akkor is mosolygott.
    - Hát elõkerült végre, de hogy éppen így? - csóválták a fejüket, és megszokásból percekig hajlongtak, meg jajongtak felette tompán: Isten könyörüljön a szegény meggárgyult uraságon! Valamelyikük rázendített aztán egy temetési zsolozsmára, amit együtt fújtak azon a hamis hangon, amit még, ki tudja, hányadíziglen örököltek apáiktól. - Hajjajajajj, hajjajajajj!
A gondolatukban pedig ezt az egész, beláthatatlan, óriási birtokot siratták, mely széle-hosszában mind az övé volt.
    És senki sem értette, hogy mit, hogyan, miért. Természetesen az sem fordult meg a bozontos fejekben, hogy tulajdonképpen mi lett a sorsa az áldozatra szánt Izsáknak, ki a bölcs és ki a bolond, kiért halt meg s támadt föl harmadnapra Krisztus, meg hogy kinek a jussa végül is az örök élet. Azt meg végképp nem jutott eszükbe megkérdezni egymástól, hogyha bármelyikük egyszer majd arra a végsõ, messzi útra kel, Noé fiai közül ugyan ki nyughat meg, Izrael atyjának, Ábrahámnak könynyeket felszárító meleg kebelén.

ILUH ISTVÁN

A holnapot kivárjuk

Amit ma ti ígértek
Azt már tegnap is ígérték
Ismétlõdnek a miértek
S megváltozik az érték
A gyilkost rehabilitáljuk
Az ártatlant megöljük
A holnapot kivárjuk
A tegnapot letörjük
Ha valaki kitalálja
A szép holnapot meg a mát
Az nem nyer magára
Se életet se halált
Amit ma ti ígértek
Az már a holnap
A holnapokért a miértek
A tegnapokhoz hajolnak
 

Hajlékonyabb

Az arcok valahogy
Most másként állnak
A szem elõbbre dülled
Hegyesebbek az állak
A mellek domborúbbak
Zeuszosabb a homlok
A fintorok szigorúbbak
Húsosabbak a csontok
Érdesebbek a lelkek
S hajlékonyabb a derék
Aranyzó-villás kertek
Fáira nem szállhat veréb
 

Kiméri

Apám már te
Rossz helyen álltál
A gyémánt hídról
Leestél
Szerencsét
Annyit találtál
Amennyit kerestél
Nincs szerencse
Hazugság
Mindent a gyermek se hisz
A sors kiméri
Mindenki jussát
Másnak is nekem is
 

Ö. V.

Játszik velem a halál
Csettint
Csámcsog
Megfog
Elenged
Ellök
Átfog
Búvok
Rám lel
Hiába
Húzok
Magamra
Bokrot
Hiába
Ugrok
Árkot
Hiába
Hasalok
Fûbe
Állok
Hegy
Mögé
Tudja
Hogy
Életem
Ö.
V.