MÚLTUNK

Szeretettel köszöntjük 85. születésnapján a kitûnõ újságírót, írót, aki már hosszú évek óta folyóiratunk szerzõiközé tartozik.
 

VADÁSZ FERENC

Micsoda világ, micsoda világ!

Egy orvos emlékére, aki karmester nevelõapám tökéletes hallását visszaállította, hogy elismertenmunkálkodhassék tovább Komárom (Komárno) dalkultúrájáért - egészen addig, míg a gyûlölet mindkettõjüketörökre el nem némította.

Ne féjj gyerékém, Lipscher doktor úr maj' kigyógyíjja a bajodat. - Gyakran hangzott el ilyen és hasonló bíztatás Komáromban, a Csallóköz, a Mátyusföld falvaiban, s a távolibb településeken, szülõk, rokonok ajkáról a múltszázad húszas-harmincas éveiben, ha mûtét elõtt bátorítani kellett a lóhúzta mentõkocsiba fektetett beteget.
    - Heténybû gyüttünk… Gútáról… Szimõrül… Ógyallárúl… Dunaszerdahelyrû… A jóistenre kérjük, fõorvos úr,operálja meg a drágánkat, segíjjen rajta!…
    A fiatal sebész nem engedte el füle mellett az ilyen kéréseket, mûtõasztal mellé állt, ha a tudomány és saját tapasztalata sikert ígért. Bécsben, Berlinben, Prágában tanult a legjobb professzoroktól, s a mégoly bonyolult beavatkozásoktól sem riadt vissza. Hamar elterjedt a hír Csehszlovákia magyarok által lakott területein: akomáromi Emberszeretet Közkórház sebésze szerencsés kezû orvos. Szlovák betegek is jelentkeztek nála,Nyitráról, de még távolabbról is.
    Alig volt harminc éves, amikor a század esõ évtizede végén fõorvos lett, a sebészeti osztály vezetõje, Jókai,Klapka, Péczeliék, Tóth Lõrinc, a Beöthy és Ghiczy család, Szinnyei és Takách Sándor történészek, Pap Gábor református püspök, a szocialista költõ, Tuba Károly, a 48-as díszpolgár Lipót dédapám és mások librális-humanista szellemû városában a közmegbecsülést élvezõ zsidó Lipscher Mórt kinevezték a kórház igazgatójává.
    1927-ben Berecz Gyula szobrász - aki késõbb Jókai Mórnak a szlovákiai Komárno kultúrpalotája udvarán álló, sma is megtekinthetõ impozáns emlékmûvet alkotta - elkészítette Lipscher doktor fehér márvány mellszobrát,melyet a kórház elõcsarnokában helyeztek el. A lakosság önkéntes anyagi hozzájárulásával létrehozott mûtárgyegy évtizedig állt a helyén, nem ritkán friss virágokkal ékesítve, mígnem a város Magyarországhoz történt 1938-as visszatérését követõen "ismeretlen tettesek" ledöntötték talapzatáról, és ízzé-porrá zúzták.
    Álljanak itt helyette Bihary Mihály helytörténésznek A régi Komárom címû emlékirat-gyûjteményében megjelent sorai. (A kötetet kiadták a 91 éves, azóta elhunyt szerzõ külföldön élõ tisztelõi a Gilde Verlags - und Handels - GMBH Schweiz Fahrwangen, a Gilde-könyvek díszes küllemû sorozatában.)
    Íme: Dr. Lipscher Mór mondhatni Közép-Európa hírû sebészorvos volt, hiszen Magyarországon az elsõk között végzett agymûtétet. A Duna menti Múzeum nemrég kapott Budapestrõl egy levelet - írta 1994-ben a velem is haláláig levelezõ, barátságunkat ápoló Bihary - amelyben a komáromi mûködésére vonatkozó információkat kérnek a készülõ orvostörténeti lexikon számára. Sajnos, a hírneves igazgató-fõorvos, aki emberéletek ezreitmentette meg, a nyilas uralom áldozata lett. Az akkor már szélütött, magatehetetlen embert éppen ötven évvel ezelõtt hordágyon vitték ki az állomáson veszteglõ vasúti szerelvényhez, s aztán belökték sorstársai közé a marhavagonba. Egykori fõnõvére a vagonok alatt bujkálva vitt neki ennivalót, mielõtt elindult volna végzetes útjára a komáromi zsidókat szállító vonat. Sajnos, ilyen tragikusan végzõdött minden idõk legjobb komáromi orvosának sorsa.
    A svájci kiadók bibliofil kötetébe tévesen kerültek be ezek a szavak: "A nyilas uralom áldozata lett."Szülõvárosomban tett gyakori látogatásaim során minden alkalommal hosszabb idõt töltöttem Biharyéknál aJókai utca 28-ban - (lánya ma is ott él) -, így meggyõzõdhettem róla: a szerzõ pontosan tudta - hátrahagyott feljegyzései tanúsítják -, hogy a város több mint kétezer zsidó és zsidó származású lakosát - köztük Lipscher Mórt - jóval korábban, 1944. június 12-16. között indították útba a helyi hatóságok az auschwitzi megsemmisítõtáborba. Októberben a hatalomra került nyilasok már csak a néhány, hazafias érdemei, az elsõ világháborúban tanúsított hõsiességéért kiérdemelt, magas kitüntetések alapján visszahagyott kivételezettet lõhették a ma kétországot összekötõ hídról a Dunába.
    - Pízt sose fogadott el a doktor - hallottam a felszabadulás utáni éveken otthon jártamkor nem egyszer. -Legföljebb egy-egy libával, tyúkkal, friss gyümölccsel kedveskedhettünk a feleségének, ha a városba gyüttünk beteglátogatásra...
    Így emlékeztek Lipscher Mórra idõs földijeim meg a környékbeliek, akik közül ma már, tudtommal, senki semél.
 

CSALA KÁROLY

Visszapillantás

Érdekes emberrõl érdekes "életinterjút" jelentetett meg Kaiser László. Magyar Ferenc a 2000. év júliusában hunyt el, már bõ évtizede nyugdíjba menesztetten, solymári otthonában. Író volt, s évtizedekig a hazai katolikus újságírás jelentõs személyisége, az Új Ember felelõs szerkesztõje. Egy kor tanújaként nyilatkozik meg Kaiserkönyvében, amely számos részletében érdekelheti az Ezredvég olvasóit is.
    Íme, mutatóba, amit Kádár Jánosról és feleségérõl mondott halála elõtt magnetofonra:

- (...) most olyan emberrõl kérdezem, akit nem tudunk kikerülni, muszáj vele foglalkozni: Kádár János. Az Önéletének bizonyos korszakában - az Új Ember - korszakra gondolok természetesen -, ahogy hallottam,elkerülhetetlen volt a találkozás Kádár Jánossal.
    - Talán nem is Kádár Jánossal kezdeném, hanem a feleségével, aki hozzánk fordult nemegyszer, és kifejezetten hozzám, ha olyan segítségrõl volt szó, hogy például mondjak neki egy olyan papot, aki spanyolul beszél és spanyol fordítást vállalna. De több alkalommal is bizonyos kérdésekben - neki volt ugyanis hivatala az Országházban, nem tudom, minek nevezhetném, talán panasziroda -, amikor segítségre szorult. Például 1977 júniusában, amikor Kádár János hazajött Olaszországból, és a párt politikai bizottságának a szélsõbal része felelõsségre vonta, hogy túl szépeket és túl sokat ígért Rómában egy bizonyos sajtókonferencián.
    - Ez a Biszku-Komócsin vonal, ugye?
    - Igen. Akkor hozzám fordult Kádár-né, hogy írjam össze azokat a problémákat és nehézségeket, amelyek még tisztázásra szorulnak, amikben meg kellene egyeznie a püspöki karnak és a kormányzatnak. Kilenc gépelt oldalon össze is gyûjtöttem, hogy mi várható egy olyan találkozón, amit Kádár kívánságára Miklós Imre hívottössze az Állami Egyházügyi Hivatalban, ahol a püspöki kar vezetõi találkoztak Kádár Jánossal. A végén aztán -Kádárné telefonjából tudom - egyetlen kérdéssel sem hozakodtak elõ a püspökeink. Ezt nagyon nehezen értettem meg.
    Éppen fönn volt Budapesten a pécsi Cserháti püspök úr, aki a kar titkára volt, és kérdeztem tõle, igaz-e, hogysemmiféle problémát nem hoztak elõ, mire mondta, hogy "nem lehetett, mert állandóan Kádár beszélt, hogy ígya Szentatya, úgy a Szentatya, mi nem is jutottunk szóhoz".
    - Azt mondják - igaz, nem igaz, nem tudhatom -, hogy Kádárné némileg a sajtóügyek szürke eminenciása volt, nem?
    - Igen, az lehet. Nagyon odafigyelt a sajtó tevékenységére.
    - Jó vagy rossz szándékú asszony volt?
    - Jó szándékú.
    - Csak éppen képviselte az irányvonalat?
    - Igen. Amikor az amerikai püspöki kar visszaadta azt a látogatást, amit mi tettünk a philadelphiai Eucharisztikus Kongresszus után, egy delegáció jött Magyarországra, és az õ tiszteletükre a Mátyás-templomban rendeztek díszhangversenyt. Arra meghívták Kádárt és a feleségét is. Kádár lemondta a részvételt, de a feleségétbe jelentette. Fábián János, a budavári plébános engem kért meg, hogy legyek jelen, és miután tudta, hogyismerem Kádárnét, kalauzoljam a templomban a helyére, a diplomaták közé. Ott is voltam a bejáratnál, és mikor megérkezett Kádárné, hát készségesen kísértem be, és föl akartam vinni a szentélybe, a diplomatákhoz. Õ azonban nagyon keményen ellenállt, azt mondta, "nem akarok odamenni az elõkelõségek közé, majd én találok magamnak itt helyet". És talált is, a szentély és a hajó elválasztóvonalához közel. Hagytam, nem tehettem mást. Mikor vége lett a hangversenynek, odajött hozzám Róbert László, a rádió riportere, és mondta, hogy "én milyen marha vagyok, most nem hoztam magammal a kismagnómat, pedig ott álltam a nemzetes asszony mögött, akiteljes szájból és szívbõl énekelte a »Boldogasszony anyánk«-at". Hittem is, meg nem is. Ellenben két héttel késõbb volt a Szent István Társulat választmányi ülése, azon találkoztam az ürömi kántornõvel. Ô mesélte, hogy "képzelje, Feri bácsi, mellettem ült a Mátyás-templomban a Kádárné, és mikor énekeltük a »Boldogasszonyanyánk«-at, könyv nélkül õ is velünk énekelte". Akkor gyõzõdtem meg róla, hogy valóban így volt.
    Nem azt akarom mondani, hogy Kádár Jánosné vallásos lélek volt, de úgy látszik, hogy legalábbis nem volt ellenséges érzülettel a vallás és az egyház iránt.
    - Viszont Kádár Jánosról bizonyosan elmondhatjuk, hogy igen. Még ha voltak is kisebb változások az utolsó idõkben.
    - Az utolsó idõkben igen. Különösen a római látogatás után meglátszott a kormányzásán, hogy ki akar békülni az egyházzal. Illetõleg, ahogy akkor ezt megfogalmazták, a békés egymás mellett élés elve szerint akar élni azegyházakkal. Ennek számtalan tanújelét adta. A Parlament folyosóján nagyon sokszor találkoztunk, mert mi, az egyházi lapok munkatársai a szünetekben általában egy csoportban álltunk, és ha õ arra jött, mindig megállt, és a szerkesztõkkel elbeszélgetett.
    - És milyen ember benyomását keltette így, ilyen futó találkozás, beszélgetés során?
    - Én úgy éreztem, hogy sok mindent saját magában is igyekezett a helyére tenni, és békésebb, konszolidáltabb megoldáson munkálkodik. Akkor az uralkodásának már a vége felé jártunk, úgyhogy a történelem más megoldást választott, mint õ. Valószínûleg olyan egymás mellett élésre gondolt, amelyben egyház és állam, hanem is partnerekként, de egyenlõ jóindulattal, jóakarattal, békülékenységgel és kiengesztelõdéssel részt vehetne.
(Kaiser László: Magyar Ferenc.
Életinterjú. - Hungarovox Kiadó.)

MORFONDÍROZÁS
 

SZERDAHELYI ISTVÁN

Parvenûbarokk

Szép, meleg nyári esték, csillagokkal, szélesre tárt ablakokkal, sûrû tücsökzizegéssel.
Az anakreóni dalok mûfaji sajátosságainak kibogozásával bíbelõdöm, el-elandalodva az effajta sorokon:

Tücsök, ó be boldog is vagy
mikor ott a lomb hegyében,
pici harmatot beszíva,
valamint király dalolgatsz...

Gyerekkoromban ilyenkor még denevérek is be-berepültek a szobába, mostanság már csak hébe-hóba fut át a szõnyegen egy hõscincér vagy szarvasbogár. Tegnap viszont, úgy tíz és tizenegy között éktelen csatazaj riasztott fel a szövegszerkesztõm mellõl. A feleségem is kinézett a könyvébõl, s megjegyezte: - Nappal építkeznek,éjszaka lövöldöznek.
    Arra célzott, hogy a szomszédunkban jó féléve reggeltõl estig tombolnak az óriásgépek, fákat csavarnak kitövestõl, dombokat hordanak el és hegyeket emelnek, olyan hangerõvel, hogy a másik szomszédunk borjúnyi komondora az orrát se meri kidugni az óljából. Az utca hírei szerint milliomosok számára építenek lakóparkot. A terület azelõtt szakszervezeti üdülõ volt, aztán homályos körülmények között "privatizálták" - két banda verõlegényei mérkõztek meg érte - s farkaskutyás, fegyveres biztonságaik õrzik. A kitépett fák azok az õsöreg fenyõk, amelyeknek hajladozását kamasz koromban órákig bámultam alkonyatkor; Uncas és Winnetou vadászott köztük grizzlymedvére. Mostanság kerülöm, hogy arrafelé nézzek.
    - Valószínûbb, hogy tûzijáték - mondom.
    Mióta teleépítették a környékünket az újmilliomosok palotáival, gyakorivá vált az esti petárdapuffogtatás is, ez valahogyan hozzá tartozik az életmódjukhoz. Afféle státusszimbólum, ahogyan a házaik is egyenszabásúak:magas, sárga homlokzatok, széles, fehér báboskorlát-mellvédekkel övezett erkélyek, teraszok. Ha csavartoszlopaik, szemöldökpárkányos ablakaik, kagylódíszes kapuzataik is lennének, egészen pofás neobarokk képet nyújtanának. A mi újmilliomosaink azonban parvenük, az építészeti stílusokhoz nem értenek, csak a "pártokhozközeli" cégek alapításához és felszámolásához, a bankkonszolidációhoz vagy az olajszõkítéshez. Persze, idõnként le is lövetik vagy fel-felrobbantgatják egymást ezeken a csillagokkal, szélesre tárt ablakokkal, sûrûtücsökzizegéssel teli szép, meleg nyári estéken.

Gyûlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván
háborút emleget és lélekölõ viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít - énekelte Anakreón.

    Valamiféle elemi ösztön azét mocoroghat bennük ezekkel a neobarokk bábos (vagy ahogyan mifelénk nevezik, "kuglibábus") korlátokkal és tûzijátékokkal. Az a barokk nem véletlenül keletkezett a paraszt- és vallásháborúkban gyõztes arisztokrácia és a katolikus klérus hatalmát pompázatosan megjelenítõ stílusként, aHorthy-korszak bankelnökei és vezérigazgatói pedig igencsak tudatosan építették tele a Rózsadombot ciprusokkal övezett neobarokk villákkal. Az egyik ilyen a világháborúban szétágyúzott villa elvadult kertjében csókolóztam életemben elõször az 1950-es évek derekán.
    Errõl jut eszembe, hogy Marx (pardon!) olyasfélét írt valahol, minden korszak elõször tragédia, aztán komédiaformájában búcsúzik el a történelemtõl. Látszik, hogy ez a Marx nem volt igazán jó magyar ember. Nálunk a barokk, majd az 1920-30-as évekbeli neobarokk után még egy kuglibábus parvenûbarokk is életre tudott kelni, s most töprenghetünk, miféle mûfajban búcsúzik majd. A pásztoridilltõl a horrorig igen széles a választék.
    De ez odébb lesz, addigra a hõscincérek és szarvasbogarak is bizonyára kivesznek a lakásunkból, s ki tudja, nem jutok-e én is a sorsukra, Anakreónnal szólva:

A halánték deres immár, a haj õszül koponyámon,
fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már,
oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még.

A kuglibábus mellvédekrõl felröppenõ petárdák alatti sötétségben azonban furcsa, láthatatlan erõk lappanganak. Ki gondolta volna, hogy tizenegy évvel a rendszerváltás után a tv 2 telefonos szavazásán 81 százalék arra voksol, hogy szobrot kellene állítani Kádár Jánosnak, 86 százalék pedig arra, hogy az õ idején a fiataloknak jobb volt,mint manapság? S hogy nosztalgia ital lesz a Bambi nevû kommunista üdítõbõl, amelynek íze oly felejthetetlenné tette azt az elsõ csókot a rózsadombi neobarokk villa romjai között?

Mi a hasznod, én barátom,
ha a gondjaid panaszlod?
A jövõt ugyan ki tudja?

A jövõ nekünk homályos - zengi az Anakreonteia egyik dala. De nem, ennyire azért nem homályos. Mindenkorszak letûnik. A barokk és a neobarokk is ezt tette, a parvenûbarokk is le fog tûnni. Csak azt nem tudjuk, miféle mûfajban.
    Szép, meleg nyári esték, csillagokkal, szélesre tárt ablakokkal, sûrû tücsökzizegéssel.
 

SIMOR ANDRÁS

Ismét Ladányiról

Olvasom Fehér József A szépség huligánja címû  könyvét,  amelyet  a  szerzõ  Ladányi Mihály költészetérõl szóló vázlatnak nevez, alcíme szerint. Másodszor olvasom, mert Fehér József már kéziratban is elküldte az Ezredvégnek, ám jelentkezését válasz nélkül hagytam, és az írásból közlésre egyetlen részletet sem választottam ki. Furcsa dolognak tetszik ez, hiszen az Ezredvég Ladányi Mihály-emlékszámot jelentetett meg, és minden lehetséges alkalmat felhasználtunk Ladányi-kézirat közlésére, arra, hogy megtörjük az életmûve köré vont csöndet.
    Miért nem örülök ma sem Fehér József könyvének, annak ellenére, hogy szorgalmasan végigböngészte aLadányiról szóló írásokat, és azokat költészetével sok helyütt érdekesen szembesítve nem egy találó megállapítást is tesz. Például ezt: "A kádári langyos vizet, a semmilyen kis korszakot, az egyen-szocializmus tarthatatlanságát, a történelmi és személyes élethazugságok lélektani és valóságos bugyrait talán senki sem modellezte pontosabban, mint Ladányi, még a szamizdatos szerzõk sem."
    Mintha valami hasonlót fogalmazna meg Fehér József, mint én tettem Ladányiról szóló esszémben:"Groteszkjeibõl az adósság-csapdába besétáló, az elitbürokráciát nevelõ, a gazdasági tespedést elõidézõ, a forradalmi öntudatot semmibevevõ, az internacionalizmus helyett a Szovjetunió nagyhatalmi politikájátkiszolgáló, a párttagságot és a munkásosztályt depolitizáló, az országos döntésekbõl kiszorító korszak képe nézránk, csakhogy ezt a kíméletlen körképet nem egy kívülálló, hanem a szocializmus történelmi lehetõségét föl nem adó Ladányi alkotja meg, haragos-keserû ecsetvonásokkal."
    Térjünk vissza a fejtegetést bevezetõ mintha szóra. Fehér József ugyanis könyve tetemes részében, sajnos, a marxizmus és a szocializmus-kommunizmus elleni kurzusközhelyekkel és kurzusérzelmekkel közeledik Ladányi költészetéhez, hol marxi-lenini alapállásúnak nevezve azt, hol a dialektikus materializmussal szakítónak, hogy végül fölmentse Ladányit a "szocialista költõ megbélyegzõ titulusa" alól.
    Márpedig Ladányi éppen attól vált nagy nemzeti költõvé, a Kádár-korszak legnagyobb lírikusává, hogy életmûve egészében a szocialista irányultság elleni folyamat kérlelhetetlen kritikusa volt. Kár ötven évnyi kommunizmusról beszélni, szocialista-kommunista panteonról, és jóformán mindenkit a "marxizmus-leninizmuskorifeusai"-nak nevezni. Nem az igazi Ladányit fedezi fel az, mégha azt is hiszi, hogy õszintén szereti költészetét, aki a mai demagógia eszköztárát használja, és a költõt Marxszal, Leninnel szembesítve "menti fel" a "világnézete okozta ellentmondás" alól. Ladányi nagysága, ismételjük meg, abban is rejlik, hogy a szocializmus történelmi lehetõségébe vetett reményt sohasem minõsítette csalfának, se vaknak, hiszen nem is volt az.
    Ladányi verseit kellene új kiadásban megjelentetni, õk a költõ legigazabb védelmezõi. De érdekes volna prózai nyilatkozatainak gyûjteménye is. Az õ szavai pontosak és mentesek bármiféle közhelyes álgondolattól. Ma is azokkal tart, akikre még hosszú történelmi út vár, míg ismét magukra nem találva újrakezdik küldetésük teljesítését.
    Az igazi Ladányit õk fogják fölfedezni maguknak.

WITTE CECÍLIA

Például a geológia

Akárhol piszkáljuk meg a valóságot, ha föltárulnak tényei, juthatunk lényeges következtetésre. A tények, minden ellenkezõ híreszteléssel és népi bölcsességgel szemben, nem beszélnek magukért és maguktól. A tényeket elbeszélõk, rendszerezõk és értelmezõk érvei és ellenérvei, sajnos vagy sem, megkerülhetetlenek az ismeretszerzésben.
    Vegyük például a geológiát.
    Vegyük például két távoli ország együttmûködését a geológiában. Magyarország és Kuba együttmûködését.
    Állítsuk bele a közkeletû vélekedések rendszerébe azt, amit választott tárgyunkról vitathatatlan tények soraként megtudhatunk. S ha tetszik, ha nem, máris korunk nagy, lényeges kérdéseirõl kell véleményt alkotnunk. Állást kell foglalnunk. A múlt, a jelen, a jövõ alapkérdéseiben.
    A magyar-kubai földtani együttmûködés négy évtizedét, abban is hangsúlyosan a legutóbbi évtized történéseit összefoglaló könyvecskét jelentetett meg spanyol nyelven a Magyar Állami Földtani Intézet (Pasado, presente y futuro. Colaboración geológica entre Hungría y Cuba. Budapest, 2000; vagyis: Múlt, jelen és jövõ. Földtani együttmûködés Magyarország és Kuba között).
    A karibi szigetország földtani ismeretességéhez nem csekély mértékben járultak hozzá magyar kutatók, ezt impozáns bibliográfia is tanúsítja a könyv végén. De gondoljunk is csak bele: csaknem négy évtized leforgása alatt 132 magyar földtudományi szakember összesen mintegy 270 évnyi munkaidõt dolgozott le Kubában.
    1990-ben azonban végetért a KGST keretében kialakított együttmûködés, a magyar állam visszahívta szakembereit Kubából.
    S Kubában, képletesen szólva, megindult a föld. Gazdasági kényszerhelyzet idézett elõ társadalmi változásokat, méghozzá nem jelentékteleneket. S ezzel máris itt vagyunk a lényegnél: akár megjelenik a szûkebb értelemben vett politikában (például a hivatalos politikai-ideológiai szövegeken) ezeknek a változásoknak a hatása, akár nem, letagadhatatlan, hogy korántsem valami különlegességrõl, hanem a mi számunkra, magyarok számára nagyon ismerõs változásokról van szó Kubában is. Maszek kiskereskedések, étkezdék, panziók megjelenése; "a turizmus föllendülése" címszó alá vont szolgáltató-ágazati "boom", elkerülhetetlen velejáróival: az e területen munkához és "egyéb lehetõséghez" jutó, mintegy nyolcvanezer fõ "legális gazdagodásának" a lakosság nagy tömegéhez képest kivételes formái  mindez ismerõs nekünk. Jó, persze, nincs két egyforma ország, de azért annyit megjegyezhetünk, ha vitathatónak ismerjük is el e megjegyzésünket: 1. láttuk, hova vezetett mifelénk (nemcsak Magyarországon) ez a fajta társadalmi-gazdasági változás, 2. nem láttuk, egyelõre még legalábbis nem, hogy miképpen vezethet valahova máshova az ilyennemû társadalmi-gazdasági változás.
    A nevezett könyvben nincs olyan írás és szerzõ, amelyik és aki ne volna töretlen híve a magyar-kubai együttmûködésnek. De a fent jelzett társadalmi-gazdasági folyamat megítélésében nincs közöttük - s józan ésszel mérlegelve: nem is várható el - föltétlen egyetértés. Nem errõl szólnak ugyan az itt összegyûjtött tanulmányok és személyes beszámolók, ámde óhatatlanul átsüt a szavakon és mondatokon, s olykor egy-egy célzásban-utalásban is kimutatható: ki véli jónak, s ki nem, az 1990-es évek Kubájában bekövetkezett gazdasági-társadalmi változásokat (s következésképpen, ki tekinti ezeket az óhajokat együttmûködés akadályának, s ki épp ellenkezõleg, reméli erõsödésüktõl az együttmûködés folytatását).

*
Korpás László geológus a könyv kiadásában is részt vállalt Magyar-Kubai Baráti Társaság fõtitkára Mi történt Kubában 1990 után? címmel tömör összefoglalást ad az elmúlt évtized kubai gazdasági változásairól. Ebbõl, még tömörebben, kivonatoltan álljanak itt az alábbi figyelemre méltó tények.
    1985-ben 13 millió tonna olajat importált Kuba a Szovjetunióból, 1990-ben 4, azaz négymillió tonnánál kevesebbet. Amint köztudomású: Kubának nincs    olyan és annyi saját energiaforrása és - termelése, hogy gazdasága energia-behozatal nélkül megálljon a lábán. A termelés visszaesése jócskán hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi évtizedben gyakorlatilag nem volt képes törleszteni külföldi hiteleit az ország, ezért képtelen volt jelentõs külföldi hitelekhez hozzájutni. A KGST megszûnése, a "szocialista tábor" fölbomlása gyors és kivédhetetlen gazdasági visszaesést eredményezett Kubában a termelés minden területén. Számszerûleg: 1989 és 1993 között 35 százalékára esett vissza a termelés. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy gyakorlatilag megbénult az ipar, beleértve a villamoserõmûveket is, valamint a modern közlekedést. Több évre állandósult az országban az áram- és az élelmiszerhiány. Mindez az évtizedek óta nem enyhülõ blokádtól, az Egyesült Államok diktálta politikai és gazdasági szankcióktól amúgy is súlyosan sújtott országban következett be. Fölért egy háborús pusztítással.
    Az úgynevezett "nyitás" elkerülhetetlenné vált a kubai nép túléléséhez. Részint ingyenessé tették hát a termõföld haszonélvezetét a szövetkezetek számára, és engedélyezték a mezõgazdasági termékek lényegében véve szabad piaci forgalmát, részint pedig a "liberalizáció" keretében utat nyitottak a külföldi tõkebefektetésnek. Éspedig nem pusztán látszatra, hanem lényeges területeken: az energiaszektorban, a kohászatban, a cukoriparban, a távközlésben, a közlekedésben, a turizmusban és nem utolsósorban a földtani kutatásban és az ásványi anyagok kitermelésben. Nincs lehetõség azonban, változatlanul, külföldi tõkebefektetésre három területen: az oktatásban, az egészségügyben és a fegyveres erõknél (kivéve ezek vállalkozási formában mûködtetett gazdasági szervezeteit).
    A külföldi tõke fõként Kanadából, Spanyolországból, Olaszországból, Franciaországból, Németországból, Japánból, Nagy-Britanniából és Ausztráliából érkezett az országba. Bizonyos területek koncessziós jogaiért valóságos versengés indult a külföldi társaságok között: mindenekelõtt a turizmussal kapcsolatos építõ- és szolgáltató beruházások szerzõdéses jogaiért.
    1994-tõl javultak a kubai gazdaság termelési mutatói. A gazdasági növekedés 1995-ben 1,0 százalék, 1996-ban 9,0 százalék, 1997-ben 7,0 százalék, 1998-ban 6,1 százalék, 1999-ben 4,4 százalék, 2000-ben (elsõ félév) 7,7 százalék volt.
    A kubai pénz, a peso az 1980-as években ötödét érte az US-dollárnak. 1993-94-ben, a rohamos értékvesztés mélypontján, 150 peso ért egy dollárt. 1995-96-ban 35 és 25 között mozgott ez a viszonyszám. Utóbb, máig, 20-23 között stabilizálódott a peso dollárhoz viszonyított értéke.

*
Aligha kétséges, hogy Kuba földtani föltérképezése nagyon fontos az ország számára. (S aligha kétséges, hogy a földtani együttmûködésbõl a magyar fél is tisztes haszonhoz juthatott - volna, a jövõben. De hát, mellesleg megjegyezve, a jövõre orientált földtani kutatások finanszírozása még idehaza is "megoldatlan volt" az utóbbi évtizedben...)
    Ismeretes, hogy a világ egyik legnagyobb kiterjedésû és bõségû olajkészlete "ott van a szomszédban": a Mexikói-öbölben és a Karib-tengeri térségben. S mégis, egyelõre csak szerény készleteket tárt föl magában Kubában és a gazdaságilag hozzátartozó tengeri övezetben az évtizedek óta folyó kutatás. Körülbelül 38 millió tonnára becsülhetõ a bizonyítottan meglevõ, kiaknázható készlet. Világos, hogy egyrészt folytatni kell és érdemes a kutatást, másrészt valamiképpen el kell végezni, folyamatosan biztosítani kell a nyersolaj kitermelését. (A készlet egy része "off-shore", vagyis a szigetet övezõ tengerfenékrõl volna föltárható. Ezt azonban roppant módon megnehezíti az Egyesült Államok által erõnek erejével fönntartott blokád.)
    Ásványi nyersanyagok, fémek gazdag lelõhelyei ismeretesek Kubában. A réz, ólom és ón mellett a legnagyobb jelentõségû természetesen a nikkel. Már régóta a világ harmadik legnagyobb nikkelkészletének birtokosaként tartják számon Kubát (mintegy 900 millió tonnára becsülik a szigetország nikkelvagyonát).
    Nem jelentéktelen - az ország nagyságához képest - nemesfémkészlete sem. Az aranykitermelés évtizedekig 50-60 kilogrammra rúgott évente; az 1990-es évtizedben fölfutott ez az ágazat, most már évente mintegy 800 kilogrammot ér el.

*
A nemrég lezárult évszázad utolsó, mind Kuba, mind Magyarország számára oly nagy változásokat hozott évtizedében a magyar-kubai geológiai együttmûködés pusztán szakértõi kapcsolatokra, több ízben aláírt együttmûködési szándéknyilatkozatokra, valamint az együttmûködés fölújítására vonatkozó munkaterv megfogalmazására szorítkozott.
    Olyan szakember valószínûleg egy sem akad, sem Kubában, sem Magyarországon, aki haszontalannak vélné a két ország földtani együttmûködését. A két ország politikai vezetõi körében korántsem tapasztalható efféle egyetértés.
 

KARDOS ISTVÁN

Egy divatos tudományos kérdés

Visszatérhetnek-e a dinoszauruszok?

E sokakat megdöbbentõ lehetõséggel foglalkozott egy néhány évvel ezelõtt megjelent regény, az Õslénypark* amelyet feltétlenül érdemes elolvasni, hiszen szerzõje Michael Crichton olyan ajánlólevéllel érkezett, mint az Andromeda-törzs, vagy a filmen is nagy sikert aratott Koma és Kongo címû mûvek.
    Az Õslénypark megkülönböztetett helyet érdemel ki a szokványos sci-fi mûvek között, mert messze túlmutat azok szokásos izgalmain, érdekességein, bár cselekményében hasonlókból indul ki. A történetben egy amerikai milliomos õslényparkot létesít egy Costa Rica közeli dzsungelszigeten, amelyet idegenforgalmi célokra gigantikus ragadozó õslényekkel, trionaszauroszokkal, sárkányszármazékokkal népesít be. A világ legkiválóbb genetikusait és paleoantropológusait nyeri meg erre a feladatra. A tudósok több millió éves õslénymaradványok csontleleteibõl újra alkotják a földtörténet hajnalán élt hatalmas õslények, ragadozó madarak génállományát, és ezek mesterséges megtermékenyítésével benépesítik a szigetet.
    A milliomos tudja, hogy ez rendkívül veszélyes állatállomány és ezért egy minden veszéllyel szemben biztosítéknak tûnõ számítógépes rendszert épített ki. Mindez azonban a történetben kevésnek bizonyul. Nem sokkal az idegenforgalmi szenzációnak szánt õslénypark felavatása elõtt elszabadul a pokol. Kiderül, hogy az egynemû õslények is képesek szaporodásra és áttörik a biztonsági rendszert, rátámadnak a szigeten levõ emberekre.
    Ha csupán ezt írta volna meg Crichton, könyve semmivel sem lenne több a szokványos tudományos-fantasztikus regényeknél. Az igazi intellektuális élményt azonban a katasztrófa megélõinek reakció, érdekes és újszerû konfliktusai, megállapításai nyújtják. Bár az író rendkívül izgalmas epizódokban ábrázolja az õskori ragadozók elleni küzdelmet, még izgalmasabbak azok az újszerû gondolatok, amelyek eddig talán csak a tudományos elit köreiben fogalmazódtak meg, jóllehet az egész emberiséget érintik.
    A klónozás, az emberi hasonmások tömeges elõállítása a Koma címû filmben már sokak figyelmét felhívta a tudományos bûnözés veszélyeire, de az Õslénypark egy nem alaptalan új veszély egyelõre talán még csak elméleti fenyegetésének árnyékát vetíti elõre. Sajátos módon nem a sok tonnás, húsz méter magas emberevõ ragadozó rémíti meg az olvasót, hanem a minden emberiességtõl elszakadt üzleti gondolkodás, amely megkísért egyes tudósokat is.
    A szigeten a katasztrófa körülményei között gyilkos konfliktus alakul ki a tudósok egy csoportja és a szigettulajdonos között. Az õslényparkban anyagilag érdekelt pénzember és a tiszta tudomány mûvelõje, a matematikus közötti vitában a tudományos gondolkodás érdekes, új aspektusai vetõdnek fel.
    "A tudománynak - mondja a matematikus - örökös igyekezete, hogy hatalmunkba kerítsünk valamit. Ezek olyan nyugati magatartásformák, melyek ötszáz évesek, még azokból az idõkbõl valók, mikor Firenze volt a világkultúra központja. A tudomány alapeszméje, hogy új módon kell szemlélni a világot, a valóságot. Az objektív szemlélet nem hiten vagy nemzetiségen alapul, hanem a racionalitáson. Ez a gondolat akkor friss volt és izgalmas. Sokat ígért, reményt nyújtott a jövõre, elsöpörte a régi, középkori eszméket. A feudális politika, a vallási dogmák és gyûlölködõ babonák középkori világa összeomlott a tudomány elõtt. Valójában ez azért történhetett meg, mert a középkori világ mûködésképtelenné vált. Most azonban a tudomány, az a hitrendszer, mely már több százéves, egyre kevésbé felel meg a mai világnak."
    A tudósok a halálos veszedelem árnyékában olyan gondolatokra döbbennek rá, amilyenek az elsõ atombomba elõállítóit nyomasztották. A tudomány akkor a hatalommá nõtte ki magát, hogy lassacskán már elõtûnnek gyakorlati korlátai. Beláthatatlanná tágítja lehetõségeinek világát, de egyre kevésbé tanít meg arra, hogy miképpen éljünk - bölcsen. Atomreaktort ma már nem probléma építeni, de arra nézve nincs tanács, hogy miképpen éljünk nélküle. El tudjuk pusztítani a növényi kártevõket, de egyre távolabb kerülünk a romlatlan, egészségünket nem károsító természettõl. Világunk egyre szennyezettebb lesz, a természeti törvények egyre ellenõrizhetetlenebbek. Newton és Descartes azt hirdették, hogy a világ egyre inkább az Ember szolgálatába szegõdik. A 20. századra ez az állítás menthetetlenül megdõlt. A megdönthetetlennek hitt törvények már a matematikában sem érvényesek. Kétezer év elég volt Euklidész megcáfolására. Ma már minden tudományág számol a káosz törvényével. Olyan közönséges dolgokról van szó, mint a megjósolhatatlan zivatar, a ki tudja, honnan jött gömbvillám, az alakját, tulajdonságát állandóan változtató influenzavírus stb., stb.
    A tudomány - mint minden rendszer - elavul, ha nem a jövõjében, nem következményeiben gondolkodunk, s ha nem számolunk az új jelenségekkel.
    Az atombombát alig tíz évvel követték az új genetikai felfedezések. Míg a politikusok a két szuperhatalom atomkísérleteire összpontosították figyelmüket, a világ sokszáz laboratóriumában ketyegni kezdett a genetikai bomba, a DNS-kísérletek már nemcsak a modellt kutatták.
    A génsebészet, a DNS újraalkotás, a klónozás, új tudományos sikerek és veszélyek forrásaivá lettek. Ezek sokkal többre képesek és tömegesebben elõállíthatóak, mint az atombomba. Ez a tény minden gondolkodó elmét arra kényszerít, hogy elõbb-utóbb feltegye a kérdést: mit kezdjen az emberiség ezzel a hatalommal, ha már egyszer létrehozta? Korántsem egyszerû erre a kérdésre a válasz. Márpedig részben a választól függ, hogy milyen változás következik be az emberiség történelmében.
    Az Õslénypark egyik legérdekesebb, ha nem is túl vigasztaló gondolatát a káosz-elméletet képviselõ matematikus fogalmazza meg. A gondolat ugyanis nem a jelennek szól, hanem a kozmikus jövõnek. Véleménye szerit ez a bolygó négymilliárd éve hordoz a hátán élõlényt. Ez valamikor csak egy baktérium volt, majd az egysejtû állatokat követték az õslények, a dinoszauruszok. S mikor ezek kihaltak, akkor új és új életformák követték õket. Ma, amikor azt vetik fel, hogy a Földet súlyos veszély fenyegeti az ózonréteg elvékonyodása miatt, elfeledkeznek az evolúciós folyamatról. Amennyiben bizonyos életformák, így az emberek élete meg is szûnne a Földön, néhány milliárd év alatt visszanyerheti változatosságát a Föld és túléli a most rajta élõket, hiszen az ibolyán túli sugárzás hasznos, virulens életet tesz lehetõvé, sõt fokozottan optimális feltételeket biztosít számára.
    A tudós arra int, hogy ne emberi létünk rövid távlataiban gondolkodjunk, hanem a Föld életéveinek milliárdjában, melyben egymillió évnek nincs jelentõsége.
    Ez természetesen egyszerre szkeptikus és optimista filozófia, s jóval több tudóst foglalkoztat, mint hinnénk. S végül egy olyan tény, ami végleg megrendítheti az olvasót. A Berkeley Egyetemen egy külön részleg már jó ideje foglalkozik az õslények feltárt maradványaiból kinyerhetõ, kihalt DNS rekonstruálásának a problémájával. Olyan neves kutatók tartoznak közéjük, mint például Charles Pellegrino, Roberta Hess és George Pointar.
    A genetika mélyrétegeibe való behatolással a világon ma körülbelül kétezer laboratórium foglalkozik. Már maga a tény is elgondolkodtató. Meglehet, figyelmeztetést kell látnunk benne. Figyelmeztetést az egész emberiség számára. Intelmet, nehogy a jövõ váratlanul a hátunk mögé kerüljön.

* A regény alapján készült Steven Spielberg Jurassic Park címu filmje.
 

OLVASÓLÁMPA
 

SIMOR ANDRÁS

"Szegények maradtunk, fiam"

Papp Lajos: A nap vége

Könnyû dolga lesz az elfogulatlan utókornak, amelynek eljövetelében reménykedem, ha a századvég lírájából gyûjteményt tervezve Papp Lajoshoz ér, új kötetében ugyanis számos olyan jelentõs vers akad, amelyek egykor antológia-darabokká válnak majd.
    Papp Lajos egyszerre bonyolult és világos beszédû költõ. Kompozícióit biztos ecsetvonásokkal építi fel. A motorfûrész zúg-dünnyög, a fejszék kiabálnak versében, és felriad az álmából felriasztott erdõ, ahol a sistergõ, porzó havat lármázó munka tiporja. De azonnal elõrevetíti egy határozott mondattal, hogy  minek a bemutatására készülõdik: "Nem vidám zaj ez!" Gyantaillatú vágóhídon pusztulnak a fenyõk, amikor a karácsonyi fenyõüzlet szomorú útjára indul gúzsba kötött halottjaival, akik maradék tûlevél-életüket a paneldzsungel egyforma-szürke erkélyein pergetik.
    A képekben gazdag, fanyar leírást ismét egy felkiáltó mondat folytatja:

Ünnepi örökzöld fõtéren
rögzítve már minden igaz
magyar ember ünnepi fenyõje!
(Mindenki karácsonyfája)

    Milyen a mindenki karácsonyfája?
    Kiterjesztett ágai alatt új Róbert bácsik füstös tábori konyhája párolgó bablevesüsttel, s elfér ott a munkátlanok és jövõtlenek megalázott ínsége, a "rámszavazzatok" hazafiság, legalul az erõs fajgyökérrel, a habkarika-alapítvány, pályadíj tejcsokoládé-borítással, az éhes proligyereket-ámító bögre kakaó, karéj kenyér, a zuhogó ígéretszalagok.
    Kevés költõ rajzol ilyen megrendítõ, hiteles képet a hazai vadkapitalizmus világáról, találja meg a részletekben ábrázolható egészet. Legyen témája az országimidzs vagy a hárosi nyár, Papp Lajos mestere az aprólékos gonddal kidolgozott nagy kompozíciónak, akár a hajdani németalföldi festõk.
    Ugyanilyen összetett belsõ világának rajza is. Õ az a Don Quijote, aki nem indul új kalandra, mert lebontották a szélmalmokat.
    Milyen kóbor lovag volt a hetvenes-nyolcvanas években Papp Lajos?

Lovagja egy elképzelt rendnek
így lettem. Vívtam lelkesülten.
Mind eltalált, ki visszaütött.
Nem védtem magam; csak hevültem.
(Don Quijote búcsúlevelébõl)

    Nincs benne hamis nosztalgia, amikor a léggömb-majálisok, ötágú papírforgók eltûnt idejére gondol, mert tudja, hogy ápolt, zsírpárnás volt a munkásököl-vasököl, és nemcsak a mezõk sarja, erdõk növendéke jött akkoriban jót remélve jóért. Sok a számonkérnivalója a jelentõl, de a múlttól is akad:

Ó, hányszor nem nyíltak meg
a kincseket érõ zárak!
(A nap vége)
De nem zuhan kiúttalan reménytelenségbe sem:

Kint dörömböl a félelem.
(én-istenem! ma légy velem)
Virtusom fogy reménytelen.
Pártfogold esztelen perem.
(Esti zsoltár)

    A labanc idõ eljövetelekor sem felejti, hogy "van erõ túlélni keserves halálunk".
    A kötete végén levõ Utószó helyett címû írásából idézem:
"Tizenöt évig voltam egy vidéken megjelenõ irodalmi és mûvelõdési folyóirat fõszerkesztõje, a helyi »hatalmasok« hozzá nem értése folytán megáldva függetlenséggel, megverten viszont az anyagi és emberi-erkölcsi megbecsülés hiányával, a körülvevõ bizalmatlansággal és gyanakvással, s az irigység és a pitiáner gyûlölködés mérgezõ intrikáival. Azt mondtam, s mondom most is: tehetséges embert és értékes mûvet a lapból sosem szorítottam ki. Bár lett volna belõlük több! 1990-ben egy sajátos testületi döntéssel megvonták a laptól a fenntartó támogatást, s a lap megszûnt. A döntést megelõzõ »fárasztás« embertelen játékai s a döntés utáni kilátástalan helyzet megtette a magáét. Idegösszeomlás, szívinfarktus, szanatórium, rokkantság. Így lettem nyugdíjas, ötvennégy évesen." És egy késõbbi mondat: "Könyvem utoljára éppen tizenöt éve jelent meg; az volt a hatodik."
    Jó, hogy Papp Lajosban "áldott-átkozott büszkeség" él. Jó, hogy a düh meg dac segítette a túlélésben. Olyan könyvet tett elénk, amely maradandó lesz, jelentõsebb költõvé avatja nem egy könnyebb úton járó és nagyobb napi elismerést szerzõ kortársánál.
Kívánjuk neki, éltesse még sokáig a düh, a dac, az áldott-átkozott büszkeség.
(Bíbor Kiadó)
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Körkörös szemle

Tizenhat könyvrõl

Kezdjük az irodalomtudománnyal, külön kiemelve, hogy mily örvendetes a konkrét együttmûködés a külföldi éshazai irodalmárok között. Jó példa erre a Romániában (s nem Erdélyben) mûködõ Kovács Albert professzorkissé romantikus címû, de mélyenjáró kötete, a Szépeszmény poétikák (Kelet-Nyugat Kultúráért Alapítvány,Bukarest). Kovács élénk kapcsolatot tart fenn a magyarországi szakmával,  úgyannyira, hogy a kötet nem egyesszéje itteni konferenciákra való utalás, olykor a kelleténél is több elismerõ körítéssel. "Részt vehettem Heller Ágnes A reneszánsz ember címû könyvének bemutatásán. Igazi élményben volt részem. [...] Mesterienbeszélt..." A szükségesnek vélt elismerések mellett és után óvatos eleganciával elõadja kifogásait, melyek közülcsak egyet említek: Heller "minden »reneszánszról« beszél, csak a magyarról nem". (Holott ezt a világ igazi mûvészettörténeti élvonalába tartozó angol Pevsner is megteszi építészettörténetében.) Kovács további tanulmányai is konferenciákhoz s mások cikkeihez kapcsolódnak, tehát szinte alkalmi jellegûnek tetszenek, ám mindig van mondanivalójuk. Kiemelem a strukturalizmus poétikájáról szóló (határozottan kritikus) tanulmányát,a mûfordítással kapcsolatosat s különösen a román irodalom jelenségeirõl szólókat (mi például máig sem tudatosítottuk eléggé Lucian Blaga nagyságát), legfõképpen pedig remek Dosztojevszkij elemzéseit. A Karamazov testvérekrõl nem olvastam még jobb írást, míg a Dosztojevszkij-fordítások magyar és román bibliográfiáját kissé fölöslegesnek éreztem. Ám szinte jelentéktelen írásokhoz pl. egy kisdiák vagy Szász JánosBabits-tanulmányához) fûzött reflexiói is hasznosak. A - különben feleslegesen teljes egészében idézett -Mozgófénykép értelmezése szinte meglepõen újszerû. A regényeposz esztétikájáról (szintén megjelent mûkapcsán) írt tanulmánya kissé poros, de ez a románul publikált Jánosi-féle mû hibája - hogyan lehet középpont baállítani Galsworthyt és hallgatni Proustról vagy Faulknerrõl? A kötet tengelyét képezõ Dosztojevszkij mellett a többi orosz minden dicséret ellenére bizony eltörpül; hogy mást ne mondjak: Ajtmatovról épp én írtam elõször átfogó tanulmányt, de a mostani dicsõítést túlzásnak érzem. No de, így is tett ez a kötet, melynek legszebb fejezete a Buzurához írt levél. Várjuk a folytatást, netán másoktól is.
    A Szent Ágostonként ismert Aurelius Augustinus halálát követõ több mint ezer évnek legnagyobb írója volt Alighieri Dante. (Az arabokat, a távol-keletieket, persze, nem ismerjük.) Óriás mûvében (Isteni Színjáték) véghezvisz "egy olyan utazást, melyben valaki önmaga megismerésére s megvalósítására törekszik, miután hazájában kegyetlenül elbántak vele. És ugyanakkor ez verses kifejezése az egész kulturális világnak, amit Dante megörökölt" - ahogy nemrég megjelent életrajzában R. W. B. Lewis írja róla. Ez persze túlságosan summás összefoglalás, s hogy mennyire az, azt a hazai italisztika tán legkülönb mesterének, Madarász Imre debreceni professzornak most kiadott kis kötete mutatja, amely pedig korántsem teljes életrajz vagy mûelemzés, csak aDante életmû néhány figyelemreméltó elemének kiragadása és vizsgálata. (Költõk legmagasabbja. - Hungarovoxkiadás.) Madarász és iskolája mûveirõl már írtam, de szintén megérdemli az említést, mert a résztanulmányok is hasznosan gazdagítják Dante-képünket, mikor szembenéznek olyan rejtélyekkel, hogy a keresztény világképen belül miért épp Vergiliust és Catót lépteti fel, utóbbit mint a Purgatórium kapusát? Fontos a legnépszerûbb epizód, Francesca és Paolo szomorú történetének vagy Ulysses hübriszének elemzése. Csak remélhetjük, hogy ezek az esszék idõvel majd egy átfogó Dante-könyvvé bõvülnek, amelyre éppoly nagy szükség volna, mint a(jobb híján) eddig tán túlbecsült Babits-fordításnak újjal való felváltására. Talán Baranyi Ferenc folytatja majd eddigi fordítási kezdeményeit?
    Ehhez kapcsolódva kell szólnom arról, hogy mennyire bámulom Baranyi bájos közvetlenségét. A Bartókrádiónak a hét öt napján van egy rokonszenves mûsora a Muzsikáló délután. A rádió saját kitûnõ elõadói, pl.Boros Attila vagy Magyar Kornél mellett szinte elviselhetetlen Hûvösvölgyi Ildikó csicsergése és a némelyek által nagy írónak kikiáltott és magát annak is érzõ Gyurkovics Tibor nyegle hetyegése (hát még mikor versetmondanak!) - de László Margit és Baranyi mindig vonzó és kellemes, noha az utóbbi tán kelleténél jobban szereti a romantikus olasz operát. Egyáltalán - mindig mélyen benne élt s él az olasz kultúrában s ez a máig túlságosan a németekhez (és kevésbé angolokhoz, franciákhoz) kapcsolódó mûvelõdésünkben önmagában áldás (akárcsak Simor András spanyolossága), hát még ha valaki Dantétól mai költõkig mindent meggyõzõen közvetíteni képes! Pár hónappal ezelõtt éppenséggel két mai olasz költõ egy-egy kötetkéjét adta közre, kétnyelvû kiadásban a Széphalom Könyvmûhely jóvoltából. Az egyik szerzõ Corrado Calabro, civilben jogász, fiktív költõi leveleket írt kedveséhez (A feladó ismeretlen), meglehetõsen elvontan, választ nem várva, mely válasz néha mégis megérkezik:

Nem vagyok magányos nõ:
napfény köszönt fel engem.

    És már e második sorban ott a kötet egészére jellemzõ természetközelség, ami a modern látásmódnak õsi meleg emberséggel való egyesítésére is alkalmas és sosem zárja ki a személyest:

egy simítástól felragyog az arcod,
mint mozivászon vetített sugártól.

Mert azért a mai életvitel, a technika is mindegyre jelen van. A közvetítésben pedig Baranyi részérõl mennyifordítói, nyelvi lelemény: "Akár a csipasz, mely fészkébõl kipottyant", "... a szél ... a kávát csupálja".

Égbolt, éledve éledt,
mosdózva éjszakai záporokban.

És így tovább - százával, frissen, magyarul.
    Akár a másik költõ, Franco Cajani esetében (Töprengés a szélben), aki számtalan útiélményét is beleszövi verseibe, köztük megannyi magyar vonatkozású impressziót. (Baranyi kötete viszonzás is: Cajani már elõbb,1992-ben szintén kétnyelvû kötetben fordította a magyar költõ verseit: Dal Danubio soffia il vento - Dunáról fúja szél). Saját kötete ugyanez évben jelent meg s most Baranyi fordításában a mi irodalmunkat is gazdagítja. Épp a társadalmiságban áll közel fordítójához is, bár nyilván tele kétséggel:

Nem tudhatom hogy az erkölcsi tartást
- az elfogadott igaz eszmét - meddig
igazolták a tettek
míg végül jött a káosz -

azután: "szeretet s káromlás közt csak a vers van". Ám épp e sorokkal Jevtusenkóhoz kapcsolódik, mint ahogy költészetében jelen van a lengyel pápa, Marilyn, Lawrence, a Varga Imre által megmintázott Kun Béla, saját honfitársai közül pedig Pasolini - szóval, egy óriási kulturális sereglés. És milyen jó, hogy magyarul is jelen van, hatni is fog, hogy épp a teljes korszerûség jegyében megszabaduljunk a túl könnyed versformálástól ésszokványos "közérthetõségtõl".
    És ezzel elérkeztünk Baranyi Ferenc saját költészetének vizsgálatához, amire az utolsó három év verseinek -kivitelét tekintve is - gyönyörû kis kötete, az Anti-Orfeusz ad alkalmat (K. u. K. Kiadó.) Minden vers egy-egyfrappáns költõi ötletbõl indul ki, s a végén meglepõ fordulattal, váratlan befejezéssel zárul - s emelkedik meg.Egy dolog van végig jelen: Baranyi megszokottságában is becsülésre érdemes, következetes baloldalisága, amelymég a gyönyörû itáliai történeti emlékverseket is áthatja. Nem ilyen a modern költõi "regiszter ária": a száznál több szeretõrõl szóló bravúros versciklus - ez "csak" a kapcsolatok emlékérõl, szépségérõl és visszatekintõ megítélésérõl szól, hogy a százból két személyt emeljen ki s emeljen a többi fölé...
    Mindig örömmel olvasom Hárs Ernõ írásait is, minden új kötete ünnepszámba ment eddig is. És most itt van egy,az egész életmûvét áttekintõ gyûjteményes verskötet az (A mindenség rácsai közt. Orpheusz könyvek.) Mi azami az olvasót megragadja? Kezdettõl fogva a tökély. Az ifjúkori versek is készek fejlõdés voltaképpen alig van,elmélyülés, gazdagodás azonban igen. Minden vers eleve elgondolkodtatóan indul, érdekesen folytatódik, hosszúösszetett szavakkal, tökéletes, sosem kényszerû rímeléssel. Nincs henye rím, se sztereotípiák sora, nincs magáértvaló tetszetõsség, zeneiség, mint annyi más költõnknél. De minduntalan felbukkannak azok a kifejezésbelikészségek, amelyekkel a költõ nem, vagy nagyon mértéktartóan él. Nincs itt semmiféle, akár mesterségbeli hatásvadászat, Kraftausdruck. Hasonlatai például sosem öncélúak - a tárgyból következnek, azt világítják meg.Nincs semmi érzelmesség, sõt az érzelmek összetett, ellentett volta, ambivalenciája érvényesül. Képei is mindigmegragadóak. S a költészeten túl is a mûveltség állandó jelenléte - minden hivalkodás, akárcsak kiemelés nélkül    - az elme természetes közegeként, és nemcsak irodalom, mitológia, történelem, hanem zene és piktúra is. A verselés egyenletességét a hetvenes évek közepétõl mindinkább felváltják a szabadversek, amelyek aztán néha monumentális magasságba törnek. Mi van ég? A tájak, népek ismerete, szeretete, megannyi magával ragadó útiemlék, természetközelség - apró megfigyelésekbõl összeálló hazaszeretet, némi rezignációval. És az elõdök tisztelete - Madáché, Dsidáé, Sinkáé, Török Sándoré. Szabó Lõrincrõl nem írtak még személyiségét jobbanfeltáró verset.
    És még valami: részvét, a szegény emberekkel való sosem harcos, de határozott azonosulás - egy Mosónõsiratóban vagy egy ilyen látleletben:

a szörnyû horda elszívja a véred,
mert nem termel, csak szüntelen továbbad
...
Pókországban élünk, országnyi a pókhad,
míg csak ki nem pukkad, mint valami hólyag.

Farsang táján az Opera bált ad,
síkos úton eltörnek a lábak

... kiutat itt az ép szem se lát,
csak vicsorító bankok fogsorát

És mégis - mindebben s ezen túl a haladás, a humánum hite:

Mind szent elõttem Platón Campanella
Morus és Owen Kant és Fourier

    Félreértés ne essék, Hárs nem baloldali költõ, mint Baranyi, sõt nemesen keresztény-konzervatív, hiszen így is szól:

Könnyû szeretnünk azt, aki szeret:
ember, szeresd az ellenségedet!

Látványosság nélküli jelentékeny költészet ez, s ha Hárs párját ritkító mûfordítói teljesítménye mellé tesszük,akkor látjuk, hogy a szerzõ miként nõ sok kitûnõ költõnknek is fölibe.
    Szinte véletlenül került kezembe három, több mint bíztató szerény verskötet is. Az egyiket szintén a Széphalom Könyvmûhely adta ki Kõnig Róbert egyenrangú illusztrációival - ami nem kevés, mert Szigeti Lajos kötetében,A fény hullámverésében szokatlanul gazdag világképet tár elénk. Az õsrobbanástól az elõemberen, Aquincumonát, sosem tudákosan, mindig a személyes élmény ízével a jövõ feladatáig. Ahogy a kötet utolsó verse mondja:

Milliárd fényév messzi innen
él csillagköd képében Isten,
magánya emberi, ûr nem ereszti -
Nekünk kell a teremtést befejezni.

Mint Hársnál, itt is erõlködés nélküli könnyed verselés, és sosem túlírtság, hanem szokványos nagyotmondástól mentes rokonszenves szûkszavúság, melyen nála is folyvást átüt a mûveltség (beleértve a történetit stermészettudományost is: "kettõs természetû fény"). Így az asztrológia, sõt a vallás mintegy idézõjelben tûnik fel, de mindez természetközeli s hitelesen hazai:

sziklaüllõn szögeket kovácsol
sietõsen a zápor,

Jól tudja:

A szavak mennyisége
nem csap át minõségbe.

    Mint ahogy: "Anyanyelvünket ki nem téphetik."
    Aztán itt egy másik költõ - aki egészen más, mégis rokon - korszerûségben, oldottságban, a kifejezés frissességében és fegyelmében (még szonettkoszorút is mer írni), mégis legjobbak a szabadvesei. Somos Bélaszerzõi kiadásban jelentette meg A világ én vagyok? Nem. Te vagy furcsa címû kötetkéjét, amely megint kellemes meglepetés, már csak azért is, mert (olvastán bejegyeztem:) egyre jobb, mégpedig dialektikusan értelmezett humánuma révén (A legkisebb fiú könyörgése szerelmeséhez, vagy Adnám magam a semmihez).

Ha isten nincs is
angyalok még lehetnek

(ugyanitt:)

Felejtsd
felejtsük
a felejthetõt

Végül a gyász, már úgy hinnõk, agyonírt, ám megrendítõ képei, pedig mondja: "nem szeretném szóképbeszürkíteni az egészet" és "A férfi emberré savanyodik".
    E verskötetek után legalább pár sor következzék egy különleges (a szerzõ 70. születésnapjára megjelentetett)alkalmi kiadványról, mely mindössze három lap; néhány verset tartalmaz. (Czigány György: Öt vers.) Azt semtudom, könyvárusi forgalomba került-e, kiadója sincs megjelölve, de szólni kell róla, mert a kihaltnak tûnõvallásos irodalom jogosultságának szép példája. Mint Czigány kötetei, mesterkéletlen, hiteles írásokat tartalmazs azon belül bátor, új hangon beszél, ami minden témában ritkaságszámba megy. aki így mert szólni a hitproblémáiról:

Ahogy áldozata félelmétõl fölajzott
erõszaktevõ gyönyörködik a kitakart
szûz testében: a kárhozat vermeiben
elmosolyodnak Isten tehetetlenségén -
gyilkos szenvedély dacol a szeretettel

    - arra akkor is oda kell figyelnünk, ha hitrõl, vallásról más a véleményünk. A igazi mûvészet áttöri az eszmékkorlátait.
    Amirõl eddig szó volt, többé-kevésbé korszerû költõi realizmus. De létezik költõiség a prózai képtelenben,pontosabban: irreálisban is, mégpedig a mesében. Újra kiadták az angol pre-szürrealizmus 1865-beli alapmûvétaz Alice Csodaországban-t (Falukönyv - Cicero), amelyet Kosztolányi Dezsõ fordított már le vagy hetven éve sa nyelv teljes birtokában levõ nagy költõ kellett hozzá, - mert tele van szójátékokkal. Abszurd, sõt blõdgyermektörténet ez, a gyermeki képzelet burjánzó álombeli csodavilága, amelyben az a legviccesebb hogy szerzõje a legegzaktabb tudomány, a matematika tudósa, Charles Dodgson, írói nevén Lewis Carroll. Azt perszenem szabad eltúlozni, hogy ebben a mesében mennyi a "társadalomkritika". Hiába van benne a kor uralkodónõjének, Viktóriának és pipogya férjének, Albertnek a karikatúrája is, a lényeg nem ez, hanem a játékosképzelet.
    Ez a képekben gazdag képtelen világ máig is létezik s új meg új produktumokra képes. Költõ kellett a németmeseíró, Michael Ende A Végtelen Történet címû regényének fordításához is: ezt szintén Hárs Ernõ oldotta meg briliánsan - jópár kiadásban jelent már meg. Itt aztán tombol a képzelet, mégpedig egy kisfiú Fantázia világa. A nagybetû azért szükséges, mert Fantázia - egy egész ország, ahol minden megtörténik, amit ez a kövérkés, sokak által kicsúfolt szemüveges fickó elképzel. Az ötletekben kifogyhatatlan fantáziavilágban meghökkentõ, mondhatni filozofikus utalások is vannak, pl. az egzisztencializmus "Semmi"-jének ábrázolása! A maga nemében kiemelkedõ, modern mû ez, s akárcsak Carroll kisregényét, ezt a terjedelmes mûvet is élvezhetik a felnõttek is. Szinte elszomorít, ha végére érünk. (Európa.)
    Csak felnõtteknek való Szenti Tibor Kalászkisasszonya, ez a magyar mesevilághoz kapcsolódó elbeszélés-gyûjtemény. Szenti, mint néprajzkutató (már rádió és tévé szereplései révén is) országosan ismert, ám novellistaként egyelõre "vidékinek" számít, és kötetének megjelentetése Mezei Andrásnak a még nem befutottszépírókat elszántan fölfedezõ és kiadó tevékenységének köszönhetõ (C.E.T. Belvárosi Könyvkiadó). AKalászkisasszony erotikus írások együttese - a szerelem és szeretkezés õsi témája azonban ízlésesen s újszerûen tûnik fel benne. Egyrészt épp helyi (alföldi) jellegénél fogva, amelyben a népi kultúra (fõként a mondavilág ésmese) megannyi motívumát költi újra, másrészt e népi szellemiség sajátos szürrealisztikus töltést nyer, míg másírások realisztikus hitellel ragadnak meg. E változatosság okán merem ajánlani elolvasásra.
    A közelmúltban már írtam Benke László prózájáról s máris üdvözölhetem ügyes, kis új kötetét. "Ügyes", mertegyik oldalról próza, megfordítva viszont versek gyûjteménye. A Szélvízvölgye címû "mese" az érdekesebb:szintén népi motívumokat felhasználó, szimbólumokban gazdag történet, amely a fák-erdõ védelmének afféle"zöld" ábrázolásával és ábrándozásával kezdõdik, aztán az egész magyar "sorskérdés komplexumra" kiterjed,egyfajta korszerû "mágikus realizmussal" élve. - Máig sem tudatosítottuk, hogy ezt a kifejezésmódot világviszonylatban az elsõk között hozta létre Tamási Áron - jóval megelõzve a latin-amerikai kezdeteket. Nos,Benke ezt folytatja. Olykor a versekben is (Halálig szomjazom), de errõl majd másszor.
    Az örök mesélés mûfajához tartoznak a krimik is, melyeknek hatalmas birodalmához most a mûfaj új magyarpolitikus remeke, Tabák András regénye, A Verõember csatlakozik - ám másvalaki már írt róla az Ezredvégben.Azért annyit mégis: nem mese ez gyermek, a honi abszurd félelmetesen realista, új megnyilvánulása. (Mikszáth Kiadó.)
    Mert istenverte korban élünk! Hogy lehet ebben - megoldást találni, akár az egyes, akár az emberiség, a Szellemszámára? Ezen nemcsak írók és politikusok, netán - mint Baranyi meg Tabák - politikus-írók törhetik a fejüket,hanem orvosok és filozófusok is. Ha ez utóbbi kettõ (netán egy személyben) találkozik, különösen jó eredménytvárhatunk. Ez a helyzet Pethõ Bertalannal, a pszichiáter filozófussal, a hazai posztmodern elsõ számúapostolával. Az õ tevékenysége példa arra, hogy ezzel a divatossá vált szóval nem csak bugrisok szitokszójaként lehet találkoznunk, hanem komoly filozófiai meggondolások kereteként s eredményeként. Vannak gondolkodók,akiket korunkban elhallgatnak vagy agyonhallgatnak - haláluk után meg túlértékelik õket: ez a Hamvas Bélavagy Várkonyi Nándor esete. A természettudományos és filozófiai felkészültség (kellõ informáltság és nyelvtudás birtokában) saját idejében is tiszteletre méltó lehet. Nem kell a delikvens "eltávozását" megvárni. Ezkésztet (megint) arra, hogy Pethõ Technikai civilizáció és lélek címû (új) könyvérõl írjak. (Platon kiadás.)Középpontjában egy francia gondolkodó, Jean Baudrillard áll. Az õ munkásságát ismerteti és bírálja Pethõ,egyaránt megítélve marxizáló majd antimarxista állásfoglalásait, bár természetes, hogy az õ teljesen marxizmusnélküli (tehát kevéssé társadalmi töltésû) filozófiája is vitatható. De e kritikának is vannak könnyen elfogadható észrevételei, például a pazarlásról, amelynek megfékezése az emberiség jövõjének nem pusztán anyagi, hanem eszmei záloga lehet. Ám a Baudrillard (számomra bizony sok helyen túlságosan nehéznek tûnõ) kritikát kiegészíti egy nagy tanulmány, amely a válságos korból való egyfajta sajátos kiút felvázolásával ad reményt.(Belépõ a XXI. századba.) Ugye, az emberi tevékenységnek és gondolkodásnak több fokozata van: a nyelvé,írásbeliségé, könyvnyomtatásé, majd az új médiumok felbukkanásáé, mely az amerikai irányítású, sõt elrendelõ globalizációban bizony riasztó képpel szolgál. Mi lehet a kiút? Talán az új média birtokbavétele egy új"élcsapat" (elit értelmiség?) által, mintegy meghódítása a médiának s annak filozófiailag tisztázott eszmények szolgálatába állítása. "... sokesélyes és nagyon változatos medialitásban lép a psziché a XXI. századba. Romlékonyan, de a médiumai által az egyre nagyobb önerejûvé és tartósabbá válás esélyével."
    "Istenverte kor" - írtam föntebb Pethõnek Baudrillard-ról szóló kötete kapcsán. De melyik kor nem volt "istenverte"? Kezemben vannak Táncsics Mihály több mint százötven év után kiadott "sirámai": Gyásznapok emléke levelekben, melyeket feleségének írt. Simor András imponáló életmûvének része ez, õ adta ki néhány tanárnõ kartársával együtt, a pesti Táncsics és békéscsabai Tevan gimnázium együttmûködésével. (Utóbbinakszakközépiskolája végezte a szedést és nyomtatást.) Félelmetes könyv! Egy grafomán paraszt-proli, egymásfélszáz év elõtti Veres Péter írta - börtönben, kényszerûen kerülve a politikát (minden sorát ellenõrizték!),romantikus szenvelgéssel elsiratva gyermekeit és szenvedélyes erotikával hódolva (valóban hõsies) feleségének.Van itt korát megelõzõ önelemzés, pszichológia, a fejlõdés hite, népiség (a népieskedés mélyenjáró kritikájával),nevelési regény, természettudományosság ("az emberrül úgy beszéljek, mint állatrul, lehet értelmes állatrul"), sõt kényszerûen burkolt materializmus meg utópia. Mindez szépírói kvalitásokkal s a világ (egyéniség éstársadalom) mindig valóságból kiinduló dolgainak nagy erõfeszítéssel történõ, következetes végiggondolásával. Nehezen olvasható, noha nem hosszú, mégis nagy mû!