HÁMORI ISTVÁN PÉTER

Porig lehajló mozdulat-remény

Anti-epiprológus Baranyi Ferencnek

Feri, ne mondd azt, hogy nem érdemes
verselni, mert minden a végét járja,
ami miatt a vers még érdekes.
A vetett mag sem azért szökken szárba,

hogy magát pökhendin felmutassa:
ím itt vagyok, hát csodálkozzatok rám!
Hullik rá a természet parancsa,
irgalmas úr, ki végigvág a szolgán.

Mikor elszántan csatába megyünk,
biz meglehet, hogy pisszegés a bér,
Malom nem lehet az ellenfelünk,
csakis a felhajtó elem: a szél.

Süket világra dörren rá a szó,
a hang rideg és kikopott az érték.
Azok szava szívünkig ható,
kik számunkra az irodalmat mérték.

Lehetek én is büszke boldogon
arra, hogy múltam fénylõ egén látszik,
amint vonulnak csúcsos ormokon
Berdák, Rákosok, Pákolitzok, Vácik.

És az élõk? Miért hallgat a toll?
Néma íróink egyre többen lesznek.
Remeteségük lelkemig hatol.
Ki adhat kedvet Soósnak és Fejesnek?

Ki a felelõs azért, hogy Baráth
megcsömörlött és önmarása ómen?
Ki perli Isten õszi csillagát
Galambosért, ki mára már csak sómen?

Minden, mi állt, most fáradtan ledõlt.
Sok jó szavunkat õrli az enyészet.
Vágyainkat úgy takarja a föld,
ahogy a szépet fedi a költészet.

Mégse mondd, Feri, hogy nem érdemes
verselni, mert minden a végét járja,
ami miatt a vers még érdekes.
Hisz a mienk, embertõl függõ pálya.

Hidd és reméld: e hazában zajló
romos csatákban új költõk teremnek.
Én mondom: igen, lesz porig lehajló
mozdulata még a történelemnek!
 

ORCSIK ROLAND

Invokáció

kõbõl
faragott
csend
a
szó
mely
éget
a
naptánc
tüzében
ébredj
ébredj
 

Ébredés

Kong
a harang
hangját vesztve
a hûvös csöndben:
avar és fõnixderû,
tebenned.

T. ÁGOSTON LÁSZLÓ

Az aluhegesztõ

Ahogy ott ült a padon, a bokroktól rejtve a patak menti, elhanyagolt parkban, felböffent benne egész rohadt élete. A tiszaháti kis falu, ahol született. A nagyapja, aki apaállat-gondozó volt, s egy reggel ott találták meg az egyik tizenöt mázsás bikától összetaposva. A hatalmas állatnak mindkét szarva meg a négy csülke is véres volt. Anyja figyelt föl a szokatlan kiabálásra, rögtön rohant is egy vasvillával az istállóba. Õ meg utána... lehetett vagy négyéves. Amikor anyja meglátta, hogy mi történt, a fejére borította a kötényét, és szó nélkül összecsuklott. Neki, a gyereknek kellett riasztania a szomszédokat...
    Apja, a suta Balogh, menhelyen nõtt föl. Soha nem keresték a szülei. Holta napjáig nem tudta, ki volt az apja, ki az anyja. Az egyik jómódú gazda hozta ki az intézetbõl nyárra teheneket legeltetni, aztán valahogy ott ragadt a faluban. Hol az egyiknél napszámozott, hol a másiknál. Az anyai nagyapja se volt valami jómódú ember, gyereke is volt vagy hat, így aztán elküldte a Julcsa lányát napszámba kukoricát kapálni. Addig-addig kapálgattak, míg egyszer csak elkezdett hízni a köténye alatt. Ki volt az? Ki volt az? Hát a suta Balogh gyerek, a lelenc. Az meg föl is vállalta. Így aztán a harmadik templomi hirdetés után összeadta õket a pap a parókián. Jött a téesz. Beálltak. Elég nyomorúságos kenyér volt az is. Állandóan cívódtak a megélhetés miatt. Az apja elment a kocsmába, berúgott mint a paraszt hátsó fele, aztán jól megverte az anyját. Másnap kibékültek, és hamarosan elkezdett gömbölyödni a hasa. Mint az orgonasípok, olyanok voltak. Õ volt a harmadik, a középsõ. Elõtte is, utána is kettõ. Szép a nagy család... Hát persze, mint a rohadt tök. Csak bele ne lépjen az ember... Mondta is az anyja, amikor elvégezte a nyolcadik általánost, hogy "eriggy, fiam valami városi állásba, mert itt csak megrohadsz, mint mink!"

Egy szép napon városi emberek érkeztek a faluba. A Nagy Gyárba toboroztak munkásokat. Odament õ is. Nézegették, hogy fiatalka, meg soványka, de végül azért mégis csak fölírták hegesztõ tanulónak.
    Életében nem járt még túl a falu határán. Nemhogy gyárat, de még emeletes házat se látott. Ott meg tízemeletesek voltak a lakótelepen. A munkásszállón is a harmadik emeleten lakott. Egy másik falusi fiúval aludtak egy szobában. Külön ágya, még külön szekrénye is volt. És minden hónapban fizetést kapott.
    Lakott az emeleten egy idõsebb fiú, az már húszéves volt, és három mûszakban dolgozott, betanított esztergályosként. Valahonnét a Tisza mellõl került oda õ is, ezért pártfogolta Balogh Pistát meg a szobatársát. No meg ez volt a KISZ-feladata. Õ már otthon is hallott a téesz KISZ-szervezetérõl, de csak azt látta, hogy bálokat rendeznek, az ünnepségeken meg ott ül az emelvényen a téesz-elnök, a tanácselnök, a párttitkár, és a KISZ-titkár. De hogy minek? Különösebben nem is érdekelte. No, szóval ez a srác elvitte õket moziba, várost nézni, meg ilyesmi. Úgy belefeledkezett a városi életbe, hogy fél évig meg se fordult a fejében, hogy haza kéne látogatni. Igaz, nem is nagyon hívták.
    Egyszer azt mondta az esztergályos gyerek, hogy lépjenek be a KISZ-be. Beléptek. Kaptak egy szép, piros tagkönyvet, abba kellett havonta beragasztani a bélyeget. Aztán jött egy idõsebb pasas, aki szemináriumot tartott nekik. Nyomta a szöveget Marxról, Leninrõl, tõkérõl, kapitalizmusról, szocializmusról, csak úgy zsongott a fejük. Többek között azt is mondta, hogy õk a munkásosztályhoz tartoznak, és ez a  szocializmus építésének élcsapata. Meg hogy õk a vezetõ erõ. A végén kérdezni is lehetett. Az egyik hegesztõ srác megkérdezte, hogy ha õk a vezetõk, miért nem a górék bútyáznak? A pasas nem válaszolt, csak otthagyta õket, mint az a bizonyos Szent Pál az oláhokat. Hát persze mert civilben az is üzemvezetõ volt.
    Miután levizsgáztak, szétdobták õket az üzemekbe. Ahová éppen hegesztõ kellett. Õ a szereldébe került, elég jó kezdõ fizetéssel. Állványokat kellett hegesztenie. Hamar belejött. Lánggal, CO-val, villannyal egyaránt jól dolgozott. No, meg azért is szerették a fõnökei, mert bármikor számítani lehetett rá a rendkívüli túlóráknál. A munkásszállón lakott, nem várta otthon se feleség, se gyerek. Az üzemben egyetlen speciális szakember volt, aki alumíniumot is tudott hegeszteni. Egyik nap valahogy a szemébe pattant valami szikra. Azt mondta az orvos, hogy jó esetben fél év múlva tud újra munkába állni. Az export-meló meg ott állt, a górék a fejüket verték a falba, hogy oda a prémium.
    Aztán az üzemvezetõ gondolt egyet, és leszólt telefonon a mûvezetõnek. - Azonnal küldd föl hozzám azt a Balogh gyereket!
    - A Pistát?
    - Azt hát. De ne kérdezz, drága elvtársam, hanem cselekedj! Ezen múlik a te prémiumod is! Áll a szovjet export. Érted? Ez politikai kérdés, államérdek...
    Balogh Pista behúzott nyakkal kopogtatott az üzemvezetõ ajtaján. Arra gondolt, hogy bizonyára elszúrt valamit, és most felelõsségre fogják vonni. Mi másért is hívatnák ilyen sürgõsen?
    - Hívatott, Puskás elvtárs?...
    - Igen, édes fiam, hívattalak. Elõször is gratulálni szeretnék neked, hogy ilyen gyorsan belejöttél az itteni munkába. Mondhatnám, hogy szinte fél alatt te lettél az üzem egyik legjobb hegesztõje. De hiszen ezt láthatod a fizetési borítékodon is. Gondolom, te is hallottad, mi történt Nagy szakival. Tragédia neki, a családjának, és ...tragédia az üzemnek is. Ô az egyetlen alumíniumos hegesztõnk. Ha leáll az export, én nem is tudom... még tán az országnak is tragédia lesz. Drága Balogh elvtársam, mit gondolsz, meg tudnád-e tanulni?
    - Mit? Az aluhegesztést?
    - Azt hát. Külön prémiumot utalnék ki neked már a tanulóidõben is. Exportprémiumot...
    - Az a helyzet, hogy én már többször is dolgoztam az öreg mellett. Stikában megmutatta. Csak hát, papírom nincs róla...
    - Édes fiam, drága Balogh elvtársam, leszarom én azt a papírt! Láss hozzá, csináld! Délutánonként meg eljársz arra a kurva tanfolyamra, hat hét múlva pedig megkapod az oklevelet. Jó lesz így?
    - Nekem jó, ha maguknak jó...
Így lett suta Balogh Pista univerzális hegesztõ, az üzem legjobb fiatal szakembere.

Teltek, múltak az évek. Balogh Pista lassacskán beilleszkedett a városi környezetbe. Már a beszédén is csak a vájtfülûek tudták fölfedezni a tiszaháti anyanyelvet. Ha nem a munkásszállón lakik, akár le is tagadhatta volna a vidéki rokonait. No igen, a fizetésébõl akár albérletre is telt volna, de oda épp úgy nem vihette föl a szerelmeit, mint a munkásszállóra. Akkor meg minek urizáljon? Itt legalább a haverok közel vannak.
    Hanem egy nap - éppen délelõttös mûszakban dolgozott - egy viháncoló lánycsapat vonult végig a hangáron. Csak úgy visszhangzott a hatalmas csarnok a nevetésüktõl. Volt köztük egy nyúlánk, szõke hajú, hosszú combú lány. Húsz év körülinek nézte. Szinte a lélegzete is elakadt, amikor a lány kacéran visszaintett neki. Ott helyben megesküdött a hegesztõpisztolyára, hogy megszerzi magának, ha addig él is... Az egyik lakatossal heccelõdtek a lányok. Úgy tûnt, ismerik egymást.
    - Te, Bandi, kik ezek a csajok? - kérdezte, miután elvonultak.
    - A formakészítõ mûhely takarítói. Belevalók. Összehozzalak valamelyikkel?
    - Ugyan... Van nekem olyan csajom, hogy ezek a nyomába se léphetnek... - mondta színlelt közömbösséggel. - még annál a szõkénél is különb.
    - A Veránál? Az fenemód rátarti. Még tánc közben se hagyja tapizni magát.
    Így tudta meg a lány nevét. A többi már ment, mint a karikacsapás. Mûszak után megvárta a kapu elõtt, aztán egy kis etye-petye a buszmegállóig. Kiderült, hogy õ meg a leányszállón lakik. Elkísérte. Másnap este már együtt mentek moziba. Szombat este diszkó, vasárnap séta a folyóparton. Már majdnem sikerült. Úgy remegett a karjában, mint a miskolci kocsonya. Csókolt, ölelt, majd megette... Aztán egyszer csak fölugrott a lány, és olyan hideg lett, mint a márvány.
    - Mi van, megbolondultál? - kapta el a karját. - Csak nem vagy még szûz?
    - Nem, nem azért - mondta a lány lesütött szemmel. - Veled másképp akarom. Tudod, úgy egészen. Ágyban, meg minden...
    Hát nem volt könnyû, de összehozták. Az egyik szakinak volt egy kis bungalója a folyóparton. Odaadta a kulcsot.
    - Csak nehogy a függönybe töröljétek! - mondta nevetve.
Nem is volt az ablakon függöny...
    Hanem ez a Vera tényleg nagyon kitett magáért azzal a hosszú, dús hajával. Egyre csak azt ismételgette, hogy õ így még soha. Balogh Pista meg úgy érezte, hogy õ ugyan már megfordult egy-két leány szoknyája alatt, na de ilyet... A következõ héten mindketten szabadságot vettek ki, és újra elkérték a kulcsot. Két hónap múlva meg bejelentették, hogy összeházasodnak. Kinek? Hát az üzemvezetõnek.
    - Aztán hol fogtok lakni? - kérdezte Puskás, miközben a pocakján összefont ujjaival malmozott.
    - Keresünk valami albérletet, aztán majd csak lesz valahogy...
    - Nem addig a', édes fiam - derült föl az üzemvezetõ arca. - Mindketten KISZ-tagok vagytok, igaz-e?
    - Azok hát, Puskás elvtárs.
    - No, akkor ide figyelj, Pista fiam! Akkora KISZ-esküvõt rendezünk nektek a vállalati kultúrotthonban, hogy az egész város megnyalja utána mind a tíz ujját. - S már elõre élvezte, hogyan üti meg a guta a városi párttitkárt, hogy nem az õ beszámolójában szerepel a két, vidékrõl felszármazott munkásfiatal szocialista esküvõjének megszervezése. - Sõt! Tudod mit? Fél év múlva adják át a gyári lakótelep legújabb lakásait. A mi üzemünk három kétszobásra, meg két másfél szobásra kapott vevõkijelölési jogot. Az egyik másfél szobás a tiétek lesz. Csakhogy vállalni kell érte két gyereket.
    - Azt összehozzuk, Puskás elvtárs, bízza csak ránk!
    - No, akkor ez rendben is van - dörzsölte össze a kezét az üzemvezetõ. - Az esküvõ a mi gondunk, a lakásra meg gyûjtsétek a beugrót!
    Nagy rumli volt az esküvõn. Vörös zászló, párttitkár meg díszvendég a fõfelügyelettõl. Több volt a szónok, mint egy pártaktíva ülésen. Éjfélre lett vége a vacsorának. Mindent kétszer kellett melegíteni, mert a sok duma miatt minden kihûlt. Akkor aztán a fiatalok elkezdtek táncolni, a górék meg nekiláttak a ládaszámra sorakozó sörnek, bornak, pálinkának. Nem is maradt reggelre egy csöpp se belõle. A vécé takarítására kirendelt társadalmi munkások meg úgy szentségeltek, mint az urasági parádéskocsis.
    De mit érdekelte mindez Verát és Balogh Pistát? Õk éppen a nászéjszakájuk fáradalmait pihenték ki a kétszer három méteres albérleti kuckójukban.
    No, de aztán jöttek a munkás hétköznapok. Túlórázni kellett, hogy összejöjjön a beugró a lakásra. Igaz, némi pénzzel a rokonok is segítettek, de hát azt is vissza kellett fizetni. Aztán a törlesztés meg a bútor...
    Nemsokára jött a gyerek. A kislány. Vera otthon maradt vele, gyesen. Még több pénzt kellett volna, de honnan? Akkor már ünnepi mûszakot is vállalt.
    Egy nap elkezdtek pusmogni az emberek a gyárban, hogy azért nincs béremelés, mert a górék egymás közt osztják el a dohányt. Olyan emberek mondták, akiknek hinni lehetett. Többen föl is szólaltak a termelési értekezleten, kérdõre vonták a vezetõket. Késõbb meg majdnem beverték kõvel az üzemvezetõ meg az igazgató ablakát. Õ is ott volt. Miért ne lett volna?...
    Másnap valamennyiüket berendelték a pártbizottságra, és egy kopasz muksó bejelentette, hogy utolsó figyelmeztetésként pártbüntetésben részesülnek, és fél évre tíz százalékkal csökkentik a fizetésüket.
    - Ne má...á' - mondta az egyik. - Nem is vagyok párttag!
    - Én se - bólintott rá a másik.
    - Én meg mától nem leszek az - sziszegte a harmadik.
    Másnap reggel zsíros kenyeret találtak a vezérigazgatói iroda elõtt álló Lenin-szobor tenyerében. Soha nem derült ki, ki tette oda.

Egyszer aztán bejelentették, hogy az üzemvezetõ nem üzemvezetõ többé, hanem káefté igazgató. Az egy üzembõl lett vagy hat-hét káefté. A párttitkár is káefté igazgató lett. Ügyvezetõ igazgató úr. A melósok meg lestek, mint Mari a moziban. Mentek, kérdezték volna, hogy Puskás elvtárs... De nem is folytathatták tovább...
    - Aki engem leelvtársoz, annak többé nincs helye a káeftémben - dörrent rájuk. - Vegyék tudomásul, hogy én Puskás úr vagyok!
    - Hogy oda ne rohanjak! Ezt igazán jól titkolta eddig... - mondta az egyik esztergályos, és azzal mehetett is a pénztárba fölvenni az utolsó fizetését.
    Ekkor már senkit se érdekelt, hogy a suta Balogh Pista alumíniumot is tud hegeszteni. De az sem, hogy õ mentette meg egykor a szovjet exportot. Egyszerûen ki volt rúgva.
    - Nem gond, anyukám - vigasztalta Verát. - Aki alumíniumot tud hegeszteni, az után két kézzel kapkodnak mindenütt a górék!
    Miután a város összes munkahelyét végigjárta, és a górék mindkét keze a zsebükben maradt, kissé megingott az önbizalma. Másnap a munkaközvetítõben sem igen bíztatták. A villanyszámlát még ki tudta fizetni, de a lakástörlesztésre már nem futotta. Reggel azzal ment el hazulról, hogy szerez valami munkát. Mindegy mit, csak munka legyen, amiért fizetnek. Ha nem megy, kölcsönt kér valamelyik barátjától.
    Éppen a munkaközvetítõ elõtt beszélgettek néhányan a régi gyáriak közül, amikor egy imbolygó alak kacsázott eléjük, és a fának támaszkodva gúnyosan fölröhögött.
    - Nicsak, a vöröslobogós KISZ-esküvõs! Az univer... ver... zálhegesztõ elvtárs... Csak nem rúgtak seggbe téged is a haverjaid? A góré haverok... Neki adták az én lakásomat. Tudod, ki vagy te? Egy senki. Egy nagy, szar senki.
    - Oké, Józsi, menj haza! - fogta karon az egyik. - Részeg vagy, nem tudod, mit beszélsz.
    - Én-e? Hát beverem a pofáját ennek a KISZ-elvtársnak...
    Erre aztán Baloghnál is fölment a pumpa, és nekiugrott volna a részegnek, ha le nem fogják a többiek. De lefogták, és elvonszolták a kocsmába, mondván, hogy az effajta ijedtségre inni kell. Ittak is egy sört, meg még kettõt, aztán ki tudja, hányat, s végül az univerzális hegesztõ alig fért el a lépcsõházban.
    Vera alig akarta beengedni. Még soha nem látta ilyen állapotban. Amikor pedig kiderült, hogy pénzt se tudott szerezni, mindennek elmondta, csak éppen nagyságos úrnak nem. Pista eleinte csak tûrte, egyre azt hajtogatva, hogy "jól van, anyukám, jól van, anyukám", de amikor Vera hülye tirpáknak nevezte, és fölemlegette az anyját is, fölegyenesedett és a jobb tenyerét úgy odaillesztette felesége bal orcájára, hogy az asszony végigcsúszott az elõszobán.
    Az incidenst családi mosolyszünet követte. Heteken át csak kerülgették egymást a szûk másfél szobában. Balogh Pista pedig egyre gyakrabban keresgélte a kulcslyukat. Egyik nap a gyerek is ott sírdogált az anyja szoknyájába kapaszkodva, amikor Vera lekurvaanyázta férjurát. Újra elcsattant a pofon, de ezúttal a visítva toporzékoló kislány is kapott egyet.
    Harmadszorra már be se engedte az asszony. Õ meg ott üvöltött, döngette az ajtót, míg meg nem érkeztek a rendõrök. Ezeket is elküldte melegebb éghajlatra. Jól megagyalták a gumibottal, aztán kezét hátrabilincselve lökdösték le a lépcsõn. Két nap után kiengedték ugyan a rendõrségi fogdából, de meg kellett ígérnie, hogy ezentúl messzire elkerüli azt az utcát, ahol a felesége lakik.
    Nem értette, mi folyik körülötte. Mit jelentsen az, hogy "ahol a felesége lakik"? Az az õ lakása! Õ is ott lakik, vagy mi a fene? Aztán egy nap a kezébe nyomták a bírósági végzést, melyben az állt, hogy nincs többé felesége, és a kislányát se látogathatja. Viszont a havi jövedelme húsz százalékát köteles eljuttatni a gyerek gyámjához, a volt feleségéhez. Nem értette. Meghúzta a pálinkásüveget, és újra elolvasta. "Mit? A havi jövedelmem húsz százalékát? Gyere, vidd el az egészet, te hülye tyúk!" Jó nagyot húzott az üvegbõl, rekedtes hangon fölröhögött, és széttépte a papírlapot.

Azóta kint él az utcán, a többi hasonló csöves között. Ha néha elviszik az emberpiacról valami alkalmi munkára, bevásárol az ABC-ben, és jól telezabálja magát. Ha nincs meló, kéreget vagy szerez, ahogy éppen tud. Igen. elõfordul, hogy a kukából. Éhes ember nem válogat. A kóbor kutya elõl is ellopja a penészes kenyeret...
    Néhányszor látta Verát az utcán. Elõször arra gondolt, hogy este meglesi valami sötét helyen, és elvágja a torkát. Szerzett is egy jó, hosszú pengéjû kést, de akkor nem jött. Aztán egy nap látta a kislánnyal. Beesett arcú, sápadt, vézna gyerek. Mi lenne vele az anyja nélkül? "Verje meg az Isten azt a lakásbitorló szukát!" - gondolta, és zsebébe csúsztatta a kést.
    Az utcában, az õ utcájukban, nem volt azóta se. Ide a parkba ül ki néha, s a bokrok takarásából figyel. Hátha egyszer megláthatja a lányát! Az õ lányát, a kis Balogh Verát. Mert egyszer majd el kell mondania neki, hogy õ az apja. Õ, ez a borostásképû, ápolatlan csavargó. Az egykori univerzális hegesztõ, aki a Nagy Gyárban még alumíniumot is tudott hegeszteni.
 

ROZSNYAI ERVIN

Hová lett Kosztolányi?

Itt volt - és íme, hûlt helye.
Ki tudja, mi történt vele.
Hol járhat? Ellopták talán?
Nyugaton, mondják, nagy divat
lopkodni a fémszobrokat -
meglehet, ezért nem maradt
talapzatán (mely nélküle
csak feszeng féllábon, sután).
Minap még bronz alakban
nézdelt mélán a forgatagban,
s a szûkös térben, mit tekintete
rögzített és bezárt,
hangok és színek erdeje
nyûgözte le.
Kis rím-fióka szállt
a gyepre cifra tollazatban,
hogy pittyegett! Bogár
zizgett, bokor riszált
a szélnek, magát illegetve,
vagy busz dudált, s õ azt figyelte -

vagy csak merengve
babrálgatott egy ritmuson,
valami cirkalom
bûvölte, tarka holmi,
semmi-szó, irodalmi lom,
mert jó dolog eljátszadozni
a világban, hol nincsen irgalom.

Bizony, csak ez a jó:
ringani, mint papírhajó,
mit dajkál álmatag folyó,
lengeni, mint bodor
pára, mit táncos szél sodor,
nyújtózni gondtalan,
feledve lombtalan
férges fák kínját, hontalan
csavargók lépteit -
bizony, csak ez a jó:
csiszolni szép
csecsebecsét,
a fület befogni, ha
anyjának elapadt
csecsét
üvöltve rágcsálja a csecsemõ
az olvadt rezet csorgató
iszonytató
vad ég alatt.

De mit beszélek,
miféle rút,
igaztalan
vádakra tüzelem magam,
hisz nemcsak szenvelgõ kecsesség,
míves közöny, megjátszott úri restség
volt ez a hányaveti elme,
ege nem puszta festék,
s bár nagy képpel fecsegte:
"ne mondj te ezt se, azt se,
hamist se és igazt se".
õ maga tette szegre
a jótanácsot,
mint egy megunt kabátot.

Mennyi hamisat mondott,
ártót, silányt, bolondot!
Ám ha úgy hozta kedve,
tudott õ szólni mást is,
igazat, nem kevésszer,
és igaz szava máig
szórja színes csodáit,
tündöklõn, mint az ékszer.

Ha lába kelt is
a mellszobornak,
s e rejtély mondható komornak,
a holt Novák tanár úr
ma is feleltet,
és Pacsirta, a fonnyadt,
szánandó csúfság itt dúdolgat -
esettek, kivetettek
dalként lebegnek,
nyûtt, álom-arcuk maradóbb az ércnél,
tûzben sem olvad.
Ó, Desiré,
elkóborolt Dezsõ!
Nagy tettetõ vagy,
magakelletõ,
de mert fénylõbbik éned
a megrugdaltaké,
s egy kicsit bennük éltél,
nem fog rajtad enyészet,
se rontás, álnok éjfél,
özönvíz, jégesõ.
Tolvaj el nem orozhat:
nem vagy te bronz -
szikrázó pajzzsal óvnak
a gyengék, megtiportak,
kiket póztalan órán
szívedre vonsz.
Bûvész vagy? Cirkuszi csaló?
Az is, mi tagadás,
de fõként fájó és jelenvaló
zengõ lét, türkizes varázs,
álarcos bánatunk, aki
rengésen és omláson át
állja az idõk ostromát,
míg Édes Anna félénk ujjai
simítják tincses,
kincses homlokát.

"Örömmel közölhetem, hogy a költõ azóta visszatért
a róla elnevezett tér lármájába, a kipufogó-gázokkalpermetezett bokrok közé." R. E.

ABLAK

Paul Niger (eredeti nevén Albert Neville) 1915-ben született Guadeloupe szigetén (mely ma Franciaország egyiktengerentúli megyéje, akkor egyik gyarmata volt), s ugyanott halt meg 1962-ben. Tanulmányait Guadeloupe-on,majd Párizsban végezte, 1944-ben gyarmati tisztviselõként Afrikába került. Részt vett a Présence Africaine címûfolyóirat munkájában, és egy autonomista szervezet tagjaként a Francia Antillák függetlenségéért harcolt, emiattkitiltották Guadelopue-ról. Amikor vissza akart térni a szigetre, repülõszerencsétlenség áldozata lett.
Harcos, elkötelezett író, költõ, aki mûveiben mindenkor kifejezésre juttatta a gyarmatosítás elleni gyûlöletét s azeljövendõ szabadság és függetlenség reményét. Sok tekintetben túllépett a "négritude" ideológiáján s annakirodalmi megnyilvánulásain.
 

PAUL NIGER

Nem szeretem ezt az Afrikát

"Szeretem ezt az országot - mondta -, kap itt az ember ennivalót, engedelmességet, csirkét négy sou-ért, nõt százért, és az "igen, uram" sem kerül sokkal többe.
    A probléma csak az - tette még hozzá -, hogy a volt lövészek és a meszticek meg az írástudók nem vesznek tudomást a parancsokról, és falufõnökökké akarják választatni magukat."

Én nem szeretem ezt az Afrikát,
A "nayák" Afrikáját,
a "makuk" Afrikáját,
az "a - banák" Afrikáját,
a "yesmen" és a "beni-oui-oui"-k Afrikáját,
a meghunyászkodók Afrikáját, akik mint valami kegyet, úgy várják
mikor rúg beléjük egy csizma,
a megadás zászlajaként lobogó bukuk Afrikáját,
a dizentéria, a pestis, a sárgaláz, a bagórágók és még, hadd ne mondjam,
a botozók Afrikáját,
a "Nigeri Ember" Afrikáját,
az ember-ölõ Nap-égette lepusztult síkságok
Afrikáját,
az obszcén ágyékkötõk és a kényszermunka-görcsölte izmok Afrikáját,
a néger nõk Afrikáját, kik a felejtés alkoholát szolgálják ajkuk
tálcáján,
a perverz boyok, tizenkét esztendõs ribancok, a túlérett papaja ritmusára
lengõ keblek,
a kiszáradt lopótökként gömbölyödõ ölek Afrikáját,
a Paul Morand-ok és André Demaisonok Afrikáját.
Én nem szeretem ezt az Afrikát.
Egy napon Isten leszállt a Földre, és elkeseredett,
látván, hogyan viselkednek az emberek
az általa teremtett világban. Rájuk szabadította
a vízözönt.
És a megfiatalodott földbõl új mag
csírázott ki.
A bárka benépesítette a világot, és az emberiség a fény nélküli korból lassan-lassan
eljutott a pihenés nélküli korba.

Isten megfeledkezett Afrikáról.

Krisztus megváltotta a gonosz embert, és Rómába felépítette Egyházát.
Hangja meghallgattatásra talált a sivatagban, s az Egyház és a Társadalom,
egymás vállán, egyik a másikra támaszkodva,
megvetette alapjait a civilizációnak, melyben az õsi Bölcsességre figyelõ
emberek,
hogy lecsillapítsák a még élõ antik istenek haragját,
tíz évenként néhány ezer emberbõl áldozatot mutattak be.

Isten megfeledkezett Afrikáról.

Ekkor valaki rájött, van egy emberfaj, amely
még nem rótta le Istennek fekete-vére adósságát; figyelmeztették erre,
és e faj megfizette adósságát -
és még ma is fizeti! Amikor azonban helyet kért a világegyetemben, itt-ott kijelöltek
számára néhány padot. Leült. Majd elaludt.
Jézus rátette kezét e göndör fejekre, és a négerek megmenekültek -
természetesen nem itt!
Mivel azonban a mennyország kapui mindenki elõtt nyitva állnak,
tömegével tódultak be,
és az Ige szerint, bevégzendõ a csodatevést, és a négerek, örökre megtisztítandó az eredendõ bûntõl, fehérekké változtattak,
amiért is nem látni - kivéve az amerikai filmekben - sem néger angyalokat, sem néger szenteket.

Azóta szennyezi a néger faj - mely hasonlatos a csalánhoz -
a lelkek aratását,
és ezért hajt ki mindenütt, ahol csak kasza szét akarja választani
az életet s az idegen földet.

Mindenütt,

ahol csak vétkezõket kell megmenteni és kegyet osztogatni,
mindenütt,
ahol embervérnek kell megváltania az emberi test gyöngeségeit,
mindenütt, ahol csak kínlódni kell,
ahol ásni kell,
mindenütt, ahol izzadtsággal és vérrel emeltek oszlopokat,
ahol meghalnak,
ahol gyilkolnak,
ahol kiáltanak és táncolnak,
táncolnak, mint lidércfény zöldellõ domboldalban,
ahol a világ lüktetõ ritmusának
kifényesített csizmákra és imaként az égbe szálló
zúgó liftekre van szüksége.

És Isten így szólt: "Jól van ez így,
Mert bizony lustának lusta egy faj,
és én lesújtok rájuk, le én, Názáret békéjével,
míg csak meg nem döglenek.
És kereszteket dugok a hátsó felükbe,
fehér kereszteket,
vörös kereszteket,
kékeket, és mindhárom színût egyben, azután
kõkereszteket,
fakereszteket,
római kereszteket, horogkereszteket, lotaringiai kereszteket,
míg csak csillagokat nem látnak kínjukban,
és sivár-kihalt ösvények mentén hajtom föl õket a Mennyország kapujáig,
és kiállítom õket a Napra, hadd fehéredjenek,
és akik nem találtatnak méltónak arra, hogy a kiválasztottak közé kerüljenek,
rábízom õket Mohamedre."

És szólt Baltazár.
És szólt Melchior. "Jól van.
Legyen meg a Te akaratod, és legyen meg a Mi akaratunk, mindörökkön örökké!"

Nézd: Melánia, az öreg cseléd, Isten adta minden reggel sántikálva viszi piciny gyertyáját
megváltott bûnei oltárára, hogy letegye,
és imádkozik öntudatlan testvérei lelki üdvéért, és
hogy béke uralkodjék az emberek földjén.

De én nem szeretem ezt az Afrikát!

A homok-farkukba harapó fehér skorpiók Afrikáját,
az epiteliális hullámként hömpölygõ bozótok Afrikáját,
mártírok kiömlött vérét okkersárgára szárított földek Afrikáját,
a vaskarikába bújtatott Afrikát, mely mint akasztott ember,
ki az erõszak bûntettét kívánja büntetni, kötélért és rõzsenyalábokért reszket,
a nem-színlelt szenvedésébe görnyedt Afrikát,
a síkságok Afrikáját, hol gyermekkorom egyedüli obijai nõnek,
a símára borotvált baobaokat böködõ kaktuszbokrok Afrikáját,
a kettõs igazságok, de egyfajta bûntettek Afrikáját.

Nem, nem szeretem ezt az Afrikát!

És most én kérdezek.
Mit fogsz válaszolni az utolsó ítélet napján a te istenednek,
amikor megkérdezi: "Mit tettél népemmel?
Embereket bíztam rá emberekre, hogy megtanítsák nekik a szeretetet,
és a tajtékzó gyûlölet mint sav marja a földet.
Nyájamat a csúcsok kemény füvével tápláltad?
Olyan földet akartam, ahol az emberek - emberek,
és nem farkasok,
nem birkák,
nem kígyók,
nem kaméleonok;
olyan földet akartam,
ahol a meg valóban - mag,
ahol az aratást a lélek kaszájával végzik el;
a Megváltás, és nem a Bûnbánat földjét akartam,
hol zölden hajtanak az ágak, bizton állnak a trónusok,
hol az embert nem töri meg a csillagok súlya.
Méltó vagy-e arra, hogy népem mezítelen lábát megmossad?
Válaszolj!"

Mit fogsz felelni? És egyáltalán - fogsz-e felelni?
Hová, mely fû vetette árnyékba fogod elrejteni
a leprás duzzadt lábát, mit nem érintettél,
és a nõk hasát, kiket nem szerettél,
hanem erõvel magadévá tettél?

Hol, melyik folyóban, melyik tócsában mosod le
a lázas beteg fekete vérét, kit nem gyógyítottál?
Hol, milyen ágyban, milyen lepedõkben ringatod majd
az álomkóros álmát, ki a feledés pincéjében vergõdik?
Ó, baobab felhõkbe kapaszkodó kitárt keze,
és a szarvastehenet faggatóra fogó oroszlán!
Mit mondasz majd azokról, kik nem ismerik az élet ábécéjét?
És mit mondasz majd azoknak, kik
mint holtak hullámok hátán, vizek árján hányódva,
a te hibádból ittak a szellem csalfa képeibõl?
Mit fogsz válaszolni azon az estén, amikor majd
látom köröttem ólálkodni éj árnyait,
s azokat, kik nem láthatják meg a napvilágot?
Igen! Hogy idáig eljöhessek, sokszor meglátogattam
az idegenbe futó meztelen homoki kígyót;
a szeretet arany sztalaktitokat állított
kitárulkozó szívemben,
s a lényem legbensõjében forró lehelletet fúvó trópusok
elolvasztották,
semmivé olvasztották a múlt friss relikviáit,
és én újabb, mindig csak újabb mangróvefákat találtam ki...
Láttam síkságain, olvastam homokjában,
hogy Afrika nagy föld akar lenni;
láttam lakóiban, olvastam homokjában,
hogy nyomorúságos földjévé tették.
És lábaim taposták a felgyújtott házak hamuját,
és reszkettem asszonyok hasán
és idegen földön kellett aludnom -
földön, mely az enyém volt.
Holtak föltámadtak, hogy
megtépjék zakómat, elátkozzák nevemet;
utat kellett törnöm e naiv fantomok között,
és meg kellett kaparnom életük kérges bõrét,
és a világos öröklõdés hol feltör, a fekete kutakban
kellett a lényegi hullámzás hosszú remegését keresnem.
És mindig, mindig a kutatás-keresés, mi véremet falja...
Mert sajnos hallottam, engem faggattak -
Istenem, válaszolsz helyettem, beszélsz velük?
E lelkek, kik ott messze élnek, belemélyesztették
durva fogukat az életbe,
beleharaptak gyümölcseidbe,
és a húsukban lakozó bûn férge alattomosan
alagutakat fúr csontjukban, hol hallom,
ott zeng Sátán obszcén kacaja.
Behunyod szemed, ködökbe burkolódzol,
te, cinkostárs, lélek-tolvaj?
Hagyod, hadd szitkozódjak, bosszút sem állsz rajtam.
Ha nem igaz, ölj meg!
Kényszeríthetsz persze, hogy imádkozzak, de nem lophatod el szavamat;
megparancsolhatod, hogy reménykedjek, de nem tilthatod meg, hogy
meghaljak,
sem azt, hogy sápadt arcod elé hányjam tehetetlenségemet.
Gyomrom bûze felkavarja gyomrod?
De lemoshatod kezedrõl zöld vérem,
mert nem tudom neved, és oltáraimat olyan Istennek építem, kit ma
még nem ismerek...
Hallga! Elhallgatott a tam-tam: a varázsló talán kiadta titkát,
szavannák forró szele idáig hozza üzenetét,
a csikóhal már intett: csönd!
Afrika szólni készül.
Most õ adja elõ követelését:
"Olyan földet akartam, ahol az emberek - emberek,
és nem farkasok,
és nem birkák,
és nem kígyók,
és nem kaméleonok;
olyan földet akartam, ahol a föld - föld,
hol a mag - mag,
hol a termést a lélek kaszájával takarítják be;
a Megváltás, nem a Bûnbánat földjét akartam -
Afrika földjét akartam.
Évszázadok szenvedései élesítették nyelvemet,
számolni vérem csöppjeivel tanultam,
és elõveszem nagylelkû próféták mondásait,
és azt akarom, zöld ágakkal takart földemen
az egyenes beszédû ember végre vállaira vegye a súlyos eget!"

Ne válaszolj neki, már nincs rá szükség,
hallgasd e buzgó hevületben izzó országot,
nézd ezt a bizakodón menetelõ népet!
Afrika talpra állt.
Nem gyûlöl, nem tesz szemrehányást,
nem kér, határozott szóval állít:
vannak még üres padok Isten Templomában,
vannak még fehér lapok a Próféták könyveiben.
Szereted a kalandot, barátom? Nos, akkor nézd!
Egy kontinens mozdul, egy faj ébred,
szellemek mormolásától rezzen a falevél,
új ritmus fúr utat magának a világban,
soha-nem-látott szín ékíti a szivárványt,
fölszegett fej hívja a villámot.
Afrika szólni készül.
Egyetlen igazság, egyetlen bûntett Afrikája,
Isten ellen, az emberek ellen elkövetett bûntény,
Afrika-sértés bûntette;
bûntett azok ellen, kik hordanak valamit.
Hogy mit?
Egy ritmust,
egy hullámot az éjben, az erdõkön át,
semmi mást, csak egy új lelket,
egy hangszínt,
egy intonációt,
egy erõt,
egy kiterjedést,
egy rezdülést, mely fokozatosan terjed a velõben,
s egy öreg, álomba merült szívet tovagörget,
átkarolja derekát, és tekeredik,
és forog,
és vibrál, egyre vibrál a kézben, a vesében,
a hímvesszõben, a combokban, a vaginában,
megy, lejjebb megy,
megroppantja a térdet, a bokaízületet, a lábfejet,
ó, ez a fékevesztettség, mi az égbõl égve izzaszt.
S ez az új büszkeség, barátom,
pillantásunkat mi a sivatag népére irányítja,
bátorság, minek nincs ára, lélek, mi nem kér,
egy síma mozdulat a testben, mi soha nem fárad.
Hadd tapintsam a szabadult s most születõ izmot,
hadd járjam végig újra az elsõ hódítók útját!
Szerény öröm óriás zöld mezeje,
könnytelen kín erõs mozdulása,
kunyhók arany-robbanásában befejezett világ finom avatása,
ímé, keresõ-kutató lelkeink végsõ sora.
És mindezt meg akarjátok spórolni magatoknak?

Nézd, az éj már útja végéhez ér,
hallom dalát a flamboyant-fa szívében áradó nedveknek.

KUN TIBOR FORDÍTÁSA
 

MÛHELY
 

VANCZA JÁNOS

Új internacionálé születik?

A természetre és benne az emberre leselkedõ veszélyekre, a globalizálódó világ embert pusztító ártalmaira elsõként tudósok hívták fel a figyelmet. Jelentõs, mindenre kiterjedõ felmérések alapján jelezték, hogyha ilyen ütemben folytatódik a természet kincseinek, a flórának és a faunának a kizsákmányolása, az ipar rohamos fejlõdése következtében a vizek és a levegõ szennyezése néhány évtized múlva beláthatatlan következmények lephetik meg az emberiséget. Az észérvek, a katasztrófaveszély felvázolása azonban nem hatotta meg a világ ipari lobbiját, érintetlenül hagyta a multivállalatok haszonszerzõ, minden gátlást nélkülözõ elõretörését. A kormányok tehetetlenek, vagy - a multik befolyása és érdekeik kiszolgálása miatt - nem kívánnak érdemben változtatni a fenntartható fejlõdés elméletén és gyakorlatán.
    Ezt érzékelve a tõke még mohóbb lett. Új, érintetlen természeti régiókban (õserdõk kiirtása, fejlõdõ országok) telepedett meg, folytatva természetkárosító és embermilliókat kizsákmányoló tevékenységét.
    A következmények ismeretesek. Miközben a világ népességének alig 20 százaléka azelõtt soha nem létezett anyagi jólétet élvez, legalább másik 20 százalék (alábecsült számítás szerint! V. J.) még mindig a legteljesebb nyomorban tengõdik. A legjobban keresõ 20 százalék ma több mint hatvanszor annyit visz haza, mint a legszegényebb 20 százalék, s ez a százalék kétszeresére nõtt az utóbbi harminc év alatt - állapították meg kanadai szerzõk 1995-ben írott munkájukban. Ha a jólétet élvezõk közül kiemeljük a világ tíz leggazdagabb cégét és legvagyonosabb tíz tulajdonosát, valami elképesztõen kiugró jövedelem tárul elénk.
    Miközben ez a tendencia tovább erõsödik, ahogy az informatika viharos fejlõdése a tudomány számára új távlatokat nyit, érdemes egy másik terület elkeserítõ helyzetével szembesülnünk. A globalizáció és az alapvetõ gyógyszerek összefüggéseit vizsgálva ugyanis elgondolkodtató képet kapunk. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO 1977-ben összeállította az alapvetõ fontosságú gyógyszerek listáját, amelyet azóta rendszeresen felülvizsgál. Jelenleg 306 gyógyszert tartalmaz a jegyzék, de ebbõl mindössze 15 áll szabadalmi védelem alatt.
    Egy közelmúltban végzett francia felmérés szerint 1981 óta 1779 új gyógyszer közül csak 7 volt olyan, amely új terápiás eljárásként értelmezhetõ. Az Egyesült Államokban például olyan új gyógyszertársításokra is kiadnak szabadalmat, melyek összetevõinek külön-külön a szabadalma régen lejárt. Mindez a TRIPSZ egyezmény alapján történik, amely összekapcsolta a gyógyszerek kereskedelmét a szabadalom védelmével. (Élet és Tudomány, 2001. 6. sz.) Ez az egyezmény is a fejlõdõ országok lakosait hozta ismételten hátrányos helyzetbe, hiszen a nélkülözhetetlen gyógyszereket még kevésbé tudják megvásárolni. A fenti példa sokadik bizonyíték a szabad kereskedelem világra erõltetése és az emberi, illetve környezeti jogok között.
    Az utóbbi két-három évtizedben egyre szervezettebben és határozottabban lépnek fel a természet és így az emberiség jelentõs részét is pusztító rombolás ellen a sokszínû környezetvédõ mozgalmak.
    A Földet, természeti környezetünket féltõ és védõ mozgalom - ahogyan sokan nevezik õket, a zöldek - világszerte izmosodó táborában egyre inkább elkülöníthetõ két irányzat.
    Az egyik mérsékelt irányvonalat és magatartást képvisel. Idesorolhatók az ún. zöldpártok, amelyek képviselõi megtalálhatók kormányzati tényezõk között is (többnyire baloldali pártok koalíciós partnereként). Általában fontos környezetvédelmi intézkedéseket szorgalmaznak és sürgetnek. Ehhez az irányzathoz tartoznak a különbözõ civil szervezõdések is.
    Felfogásuk és tevékenységük célját abban summázhatjuk, hogy együttmûködnek a multikkal, kiegyezésre törekszenek velük s elkötelezettek a fenntartható fejlõdés mellett. A nemzetek feletti vállalatok ezekkel a mérsékelt mozgalmakkal építenek ki kapcsolatokat. Úgy tesznek, mintha ember- és környezetbarátok lennének, noha valójában nem azok. Igyekeznek megnyerni a környezetvédõ személyiségeket. (Pl. a Természetvédelmi Világalap igazgatója korábban egy bányavállalat vezetõje volt!)
    A másik irányzatot a radikális mozgalmak képviselik, amelyek lényegi, alapvetõ változást sürgetnek. Ezek a sokszínû, civil szervezõdések harcot hirdetnek a nagyvállalatok, Földünk tönkretevõi ellen. Elutasítják a velük való együttmûködést, mert nem lehet rávenni õket eddigi magatartásuk, útjuk megváltoztatására. Azt vallják, hogy a multiktól való függõség gyengíti, sõt leszereli a zöld mozgalmakat. Nem lehet úgy megvalósítani céljaikat, miközben a cégek reklámcélra használják fel az egyes szervezõdéseket. Hogyan küzdhetnek ellenük belülrõl, mikor a nagyvállalatok birtokolják a legtöbb újságot és tévéállomást? Ez utóbbiak pedig kiszolgálják az üzleti mohók mindenhatóságát, gátlástalanságát. A mindenki megvásárolható alapelv veszélyezteti a környezetvédõket is.
    Összegezve: a mérsékeltek beérik a tüneti kezeléssel, míg a radikálisok a gyökerekig hatolnak, az elõidézõ okok felszámolására törekszenek. A két irányzat között - érthetõ okok miatt - jelentõs vita folyik, de ez nem akadályozza õket abban, hogy párbeszédet folytassanak, sõt az együttmûködéstõl sem zárkóznak el.
    Az ENSZ - a világközvélemény nyomására - határozott lépésre szánta rá magát. Felhatalmazásával Gro Harlem Bruntlad, norvég politikus 1984-ben körbeutazta a világot, tájékozódott Földünk  szennyezettségének állapotáról. Tapasztalatait Közös jövõnk címû jelentésében összegezte.
    Jelentõs elõkészületek és erõfeszítések után, 1992-ben az ENSZ Rio de Janeiróban környezetvédelmi csúcstalálkozót hívott össze. Ám elsõsorban az Egyesült Államok hozzáállása miatt a tanácskozás eredménytelenül zárult. Született azonban egy siker is: itt jelent meg és mutatkozott be az elsõ "civil globális társadalom".
    Nem hozott áttörést a Hágában megtartott Klíma Világkonferencia sem, amely a fejlett államok kiotói megállapodását volt hivatott szentesíteni. Az államok tárgyaló delegációi nem tudtak megegyezni a széndioxid-kibocsátás korlátozásában. Az Egyesült Államok nem vállalt kötelezettséget az 5 százalékos csökkentésre, ellenkezõleg: cinikus módon más országok fel nem használt kvótáit is meg akarta vásárolni. (Sõt, 2001. április 22-én az amerikai elnök az egész kiotói megállapodást felmondta!) A tanácskozáson résztvevõ miniszterek közül többen könnyeket ejtettek, amikor a levezetõ elnök bejelentette a negatív, csalódást okozó döntést.
    Az itt is jelenlévõ, nyomást gyakorló civilek közös jövõnk közös kudarcát imígyen kommentálták transzparensükön a karzatról: "Ipari lobbisták és megtestesítõitek, kormánytisztviselõk - hogyan bocsássanak meg nektek unokáitok?"
    A civil mozgalom erõsödésében új állomásnak bizonyult az amerikai Seattle-ben (itt a világkereskedelem liberalizálása ellen tüntettek) megjelenõ, frissítést hozó új nemzedék által elindított világméretû mozgalom, amely az internetes kapcsolattartást is felhasználja, hogy erõsítse, megsokszorozza erejét.
    Egy jó évtizeddel ezelõtt az ENSZ Környezetvédelmi Programjának amerikai igazgatója drámai módon ecsetelve azt nyilatkozta, hogy tíz év áll rendelkezésre a visszavonhatatlanul bekövetkezõ éghajlatváltozás megállítására. A tíz év azóta letelt. Úgy tûnik, minden folytatódik változatlanul tovább, az emberi faj képtelen jobb belátásra térni. Éppen abban az utolsó órában mond csõdöt, amikor az önmaga okozta válsággal kellene megküzdenie. Vagy mégsem?
    Új reménysugár jelent meg az égen az új évezred elsõ hónapjában. A brazíliai Porto Alegrében 2001. január végén a világ minden tájáról több mint tízezer civil szervezet képviselõi gyûltek össze. Az incidens nélkül megtartott, békés, többnapos tanácskozás után Kiáltvány bolygónkért címmel elfogadták a 21. század elsõ humanista kiáltványát a környezetrõl és az emberrõl.
    Sajnálatos - és eléggé el nem ítélhetõ - módon sem a magyar tv híradó-mûsorok nem szóltak róla, sem a magyar sajtó nem tette közzé szövegét. Nyilvánvalóan azért, mert tartalma szemben áll a hazai neoliberális-monetarista felfogással mint olyan gazdaságpolitikával, amely az ember leigázója és a természet pusztítója.
    A kiáltvány pedig nagyon is érdemes a tanulmányozásra, hiszen világszerte nagy visszhangot keltett és fordulópontot jelenthet nemcsak a környezetvédelmi civil mozgalom jövõjét illetõen, hanem - reményeim szerint - az egész emberiség magatartásában is. Nem véletlenül fogalmazott így a világsajtó: "Új Internacionálé születik egy környezetbarát társadalomért." (A kiáltványt a rádió Oxigén címû mûsorában Simó Endre újságíró ismertette, saját fordításában. A fordítás szövegét szívesen bocsátotta rendelkezésemre. Ennek alapján következik az alábbi ismertetés.)
    Az emberközpontú, környezetbarát társadalmi jövõt felvázoló dokumentumban, történelmünk elsõ Szociális Világfórumán elfogadott kiáltványban többek között a következõ gondolatok találhatók: "Szabaduljunk meg attól a rendszertõl, amely kizsákmányolja közös otthonunkat, a Földet, és megfosztja a jövõ nemzedékét az emberhez méltó életkörülményektõl" - kezdõdik a dokumentum.
    A folytatásban ez olvasható: "Ahol a cél szentesíti az eszközt, a cél pedig maga a pénzt, ott az ember óhatatlanul eszközzé válik a pénz szolgálatában. A józan észbõl gúnyt ûznek, s a világ árnyékba borul, mert tévhit lesz úrrá rajta. A termelési hajsza miatt elsatnyul a természet, tönkremegy a bioszféra, az emberi lét pedig piaci kérdéssé válik. Jellemzõ rá korunk legújabb közgazdasági kategóriája, a »lifetime value«, mely az emberi élet értékét az életében elfogyasztott áru mennyiségével méri. Ezt hívják a tõke hatékonyságát szolgáló rendszernek." A dokumentum legfontosabb gazdaságpolitikai célkitûzéseit a következõ mondatok tartalmazzák:
    "Mi […] olyan gazdasági rendet akarunk, amely a tényleges emberi szükségletek kielégítésére irányul, és a pénz helyett az embert tekinti céljának. Igazságosabb elosztás révén mérsékeli a világméretû egyenlõtlenséget, nempedig elmélyíti. Azt szeretnénk, ha a népek szabadon élvezhetnék munkájuk gyümölcsét, és nem foszthatnák meg tõle maroknyi csoportok. Mi, a kiáltvány szerzõi, az emberi jogok tiszteletben tartását, a társadalmi igazságosság elvét, a közérdeket szegezzük szembe a globalizált tõkés hatékonysággal."
    Olyan tulajdonviszonyokat körvonalaznak, amelyek biztosíthatják a fentieket. "Nem a magántermelést vonjuk kétségbe, hanem a magángazdálkodás kizárólagosságára épülõ rendszert utasítjuk el. Vegyes gazdálkodást hirdetünk. Sokszínû, sokrétû gazdaságot akarunk, melyben a politikára nem a magánérdek nyomja rá bélyegét, hanem a társadalmi haladás, a népek felemelkedése, az emberiség közös fejlõdésének következménye szerint alakul."
    A világ népeit szolidaritásra szólítják fel: "Követeljük a szegény államok adósságának eltörlését […] a nemzetközi pénzügyi egyezmények demokratizálását, hogy a társadalmi fejlõdést szolgálják, ne pedig a tõkeérdeket. Munkaidõ-csökkentést sürgetünk és munkát mindeninek. Olyan jövedelemosztást, melynek révén mindenkinek jut a közösen kiérdemelt gyümölcsbõl."
    A kiáltvány felhívja az emberiséget az összefogásra, a nemzedékek sokaságát a természet megvédésére sarkallja. Hangsúlyozza, hogy a jövõ nemzedékeinek is biztosítani kell az emberhez méltó életet. "Nem engedhetjük meg, hogy a fennálló rendszer felszedje a jövõ alapjait!"
    "Amit a kormányok nem akarnak vagy nem tudnak megtenni, megteszik helyettük a népek" - írják a dokumentum szerzõi.
    A világméretû civil mozgalom hitelét, erejének súlyát tanúsítják az eddig elért részeredmények. Így pl. az olyan akciók, amilyenekkel meghiúsították a multilaterális tõkeberuházásokról tervezett erkölcstelen egyezményt, a seattle-i kereskedelmi világkonferenciát. Megmozdulásaikkal elérték, hogy Európa ne fogadjon be génkezelt vetõmagvakat, a Monsantónak pedig ne engedélyezzék a Terminator nevû transzgén elõállítását. Ott voltak a prágai, nizzai és a genovai utcákon, s jövõre újra Porto Alegrében találkoznak.
    Természetesen vannak ilyen vagy olyan megfontolás alapján fenntartások a világban egyre erõsödõ civil környezetvédõ mozgalommal szemben, de szándékuk komolyságát, tisztességét és programjuk embert, illetve természetet szolgáló gazdag tartamát megkérdõjelezni és figyelmen kívül hagyni nem lehet. A világ baloldali érzelmû erõi és gondolkodói természetes szövetségesüknek tekinthetik a civil mozgalmat, és fenntartás nélkül támogathatják törekvéseiket.
 

VIDA JÁNOS

"A szó veszélyes fegyver"

Bernard Cassen tanulmányáról

A nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatására irányuló törekvések kezdeményezõjének, James Tobin Nobel-díjas amerikai közgazdásznak még 1972-ben kidolgozott javaslata szolgált elvi alapvetésként az Attac (A pénzügyi tranzakcióknak az állampolgárok megsegítése érdekében való megadóztatásáért küzdõ társaság - Association pour la taxation des transactios financieres pour l'aide du citoyen) nevû nemzetközi mozgalom - önmeghatározása szerint a pénzpiacok és intézményeik demokratikus ellenõrzéséért küzdõ nemzetközi mozgalom - tevékenységéhez, amelynek platformját az 1998 novemberében Saint-Ouenben tartott elsõ nemzetközi szemináriumon fogadták el. A mozgalom keretein belül külön Tudományos Bizottság mûködik. Tevékenységük egyik fontos megnyilvánulása az 1999-ben Párizsban kiadott Attac - a piaci diktatúra ellen (Attac - contre le dictature des marchés) címu tanulmánygyûjtemény. Ebben a kötetben - az említett platform szövegén kívül - egyetemi oktatók, tudományos kutatók és szakszervezeti vezetõk tanulmányai szerepelnek, kimondottan azzal a közös céllal, hogy elõsegítsék az ultraliberális piaci diktatúra támogatására szolgáló ideológiai misztifikációk leleplezését.
    A kötetben szereplõ szerzõk egyike François Chesnais, aki a közelmúltban tette közzé az Attac mozgalom gazdasági elveit bõvebben kifejtõ kötetét Tobin or not Tobin - A tõke nemzetközi megadózatása. (Tobin or not Tobin - Une taxe internationale sur le capital) címmel. Ebben arra a következtetésre jut, hogy a "Tobin-adó" a pénzpiacot annak megbénítása nélkül korlátozná, és megelõzõ szerepet játszhatna annak révén, hogy bizonyos spekulációs mûveletek profitját korlátozná, ezáltal destabilizáló hatásukat megakadályozná.
    A mozgalomnak az említett tanulmánygyûjtemény függelékében szereplõ platformjában a szerzõk kimutatják, hogy a "Tobin-adó", még 0,1%-nál alacsonyabb szinten való megállapítása esetén is évente több mint 100 milliárd dollár hozadékkal járna, és ezt a tartós fejlõdés érdekében közhasznú célokra lehetne fordítani.
    A kötetben megjelent tanulmányok között megkülönböztetett figyelmet érdemel a mozgalom elnökének Bernard Cassen-nek az írás: A szavak értelmének visszahódításáért (Pour la reconquete du sens des mots). Az ideológiai misztifikációk leleplezésére irányuló törekvés szellemében Cassen elsõsorban a terminológiai misztifikációkkal foglalkozik. Ezt - lévén szó nyelvi eszközökrõl - elsõsorban francia vonatkozásban teszi, de gondolatmentes számos tanulsággal szolgálhat számunkra is, akik magyar nyelven vagyunk kénytelenek elszenvedni a szavak eredeti értelmükbõl való kiforgatásának ostoba színjátékát az áltudomány, a politika, a tömegkommunikáció terén, és nem csupán a szóban forgó gazdasági kérdéseket illetõen.
    Tanulmánya bevezetõ részében rámutat, hogy a "globális" rend védelme az errõl folyó viták során nem annak eredményein alapul, hiszen ezek az "eredmények" lesújtóak. A küzdelem jelentõs részben ideológiai síkon folyik, s ennek során az ultraliberális világrend hívei erõteljesen alkalmazzák a terminológiai fegyvert, oly módon, hogy érdekeiknek megfelelõen sajátos összefüggésben használnak bizonyos kifejezéseket. Olykor a köznyelvbõl kölcsönöznek szavakat, és azoknak valóságos értelmükkel ellentétes jelentést tulajdonítanak, illetve a liberalizmust kedvezõ színben feltüntetõ szókapcsolatokat találnak ki, másfelõl a velük szemben fellépõket olyan terminusokkal illetik, amelyek - mindenki számára kellemetlen képzettársítások felidézésével - tudatosan ellenszenvessé teszik a piac mindenhatóságának elvével vitába szállni merészkedõket. Ilyenek egyrészt a "források optimális kihelyezése", az "elõnyös globalizáció, a "harmadik út", másrészt a "vörösbarnák", a "nemzeti-köztársaságiak", a "bobók" ("bolsi-bonapartisták"), a "szuverenisták", és így tovább, a terminológiai kelepcék hosszú során át.
    Franciaországban, az "európai konstrukció" szolgál spanyolfalként a piaci ideológia mindenkire való rákényszerítéséhez. Ez a kifejezés természetesen nem a valódi Európát jelenti, sem annak tényleges szerkezetét, sem az európaiság voltaképpeni eszméjét, hanem éppen ellenkezõleg: a maastrichti szerzõdés szellemében valójában elveti az igazi európai sajátosságokat és identitást, azzal a céllal,  hogy az európai piacot a vad konkurencia által uralt világpiacba olvassza. Ráadásul Franciaországban, amint erre a szerzõ Alain Touraine kijelentését idézve kitér, a "liberalizmus" szó lejáratottsága folytán az "Európa" szó vált annak fedõnevévé. A magyar olvasók nem minden megütközés nélkül értesülhetnek arról, hogy a második világháborút követõ több mint fél évszázad során lezajlott fejlemények - és a nagy múltra visszatekintõ különbözõ európai szervezetek fennállása - ellenére nyugaton is mekkora misztifikációval övezhetõ az "Európa" név, amelyet nekünk itt, egy ezeréves európai országban az ígéret földjeként próbálnak eladni, ahová csakis különféle "érdemek" révén lehet eljutni.
    A politikában gyakorta az a legjobb védelmi stratégia - írja Cassen -, ha a figyelmet az érdemi kérdésrõl valami másra terelik, és az alkalomhoz eszkábált madárijesztõkkel riogatnak. Ezek a hamis ellenségek, amiképp a szókészletben léteznek félreértést okozó, mert érthetõnek látszó, hamis barátok. A hamis ellenség és a hamis barát amalgámját kikeverve gyakorolják az említett lobby hangadói azt az eljárást, hogy minden szellemi komolyságot sutba dobva tudatosan összemossák a nacionalizmus fogalmát a patriotizmussal, a nemzeti érzésével, amely annak éppenséggel az ellenszere. Így lehet aztán a demokratikus nemzeti érzelmeket a piacok nemzetek felettivé tételéhez nélkülözhetetlen nemzetek feletti szellem akadályaként feltüntetni. Ugyanilyen eszközökkel mossák össze az internacionalizmus és a globalizáció fogalmát, holott azok valójában ellentmondanak egymásnak. A szerzõ itt visszautal egy saját korábbi, még 1996-ban megjelent tanulmányára. (És most... a globalizálással szemben nemzetköziesíteni - Et maintenant... démondialiser pour internationaliser), hangsúlyozva, hogy az internacionalizmus a nemzeti érzés és a világméretû emberi szolidaritás tudata közötti természetes és szükségszerû fokozat, míg a globalizáció csak a piacra vonatkozik.
    Magunk is tapasztaljuk napról napra, hogy a "nemzeti" fogalmának egyfelõl a kisajátítása, másfelõl a meghamisítása mekkora zavart tud kelteni. A "globali-záció" fogalmát illetõen azonban valamelyest más helyzetben vagyunk, mint a franciák. Egyrészt az õ mondialisation szavuk valódi francia terminus, könynyebb dolog tehát rokonszenvessé maszkírozni ezzel egy emberiségellenes koncepciót. Számunkra a "globalizáció" idegen szó, ennek révén viszont sok mindent bele lehet magyarázni. Úgy vélem, Krausz Tamás a Népszabadság 2001. július 19-ei számában megjelent cikkében, Genova elé - beszéljünk világosan! (még a címe is párba állítható Gassen tanulmányáéval) jogosan hangsúlyozza, hogy az úgynevezett "globalizáció" ellen tiltakozó mozgalmak, lévén maguk is globálisak, nem általában véve antiglobalisták - õk maguk nem is nevezik így saját törekvéseiket -, hanem egyebek között, a tõke és a munka világának egyenlõ mértékû szabályozása érdekében lépnek fel. Ezért tekinthetõ álságosnak - tesszük hozzá - a hvg június 23-ai számában olvasható írásban (Gerlóczy Ferenc: Marx, a kapitalizmus és a globalizáció - Kik is egyesüljenek?) ismertetett "felfedezés", miszerint újabban néhány közgazdász a globalizáció korai teoretikusát ismerte fel Karl Marxban. Hiszen ez is csak szavakkal való játszadozás. A globális tõkerendszerrel szemben kibontakozott internacionalista munkásmozgalom története és annak elméleti megalapozása olyan téma, amelyet talán joggal vélhetünk közismertnek.
    Cassen a továbbiakban az ultraliberális lobby néhány más, sajátosan franciaországi terminológiai ügyeskedésére hívja fel a figyelmet: Egyrészt a McDonald's terjeszkedésével szembeni fellépések lejáratására újabban egyre gyakrabban feltûnõen szerepeltetett "Made in France", "francia" stb. feliratokra az említett cég termékein, másrészt a "liberális-libertárius", "harmadik utas" kifejezések felelevenítésére, illetve az egyik liberális demokrata politikus által az "Európa" név szinonimájaként "a szabadság társadalma" terminus alkalmazására.
    Befejezésül Bernard Cassen rámutat, hogy a szavakkal ûzött csalás és a termékekkel folytatott csalás ugyanannak a dolognak két oldala. Az ultraliberálisok megértették, hogy a szellem rabul ejtése a szókészlet útjelzõ táblái mentén történik, amelynek során az állampolgárokat fogalmak kelepcéjébe zárják, és így az orwelli "újbeszél" medrébe terelik õket. Ezért a piaci diktatúra elleni küzdelem legelsõ követelése, jelenti ki a szerzõ, hogy a macskát macskának kell nevezni.
Akaratlanul is fülünkbe cseng Kádár János nevezetes mondása arról, hogy a krumplileves legyen krumplileves.