VARGA LAJOS

Játékból

A katonásdit öreg karókkal
játszottuk. A ház körül kergettük
egymást. Aki elszaladt a másik
elõl, az játékból meghalt. Lina
néni nyitott be nagyapámék
örökké nyikorgó kapuján, a vén,
csupa ránc cigányasszony fejhangon,
széles vigyorral recsegte: "Jááj,
kedvezskéim, hágy kózstojjálák mán
meg bénnétékét!" Az unoka-
testvéreim visítva elfutottak.
Én megbabonázva, viszolyogva
álltam. Õ erõsen megcsipte mind a
két arcom, és megsimogatott.
 

Árnyékvilág

A kirakatok mögött egyforma
derû. Címlapokon a retusált
arcok. A képernyõn sok hófehér
mosoly. Ülünk háttal az ajtónak.
Mögöttünk nem mozdul sötét árnyunk.
 

Glória

Sz. D. halála
A koporsószerû cselédszobában
falnak vetve a hátát
ült az ágya szélén.
A konyhaajtón át forró
gõz és csörömpölõ vidám
szavak hömpölyögtek
hozzá.

Az elõbb csoszogott vissza
a küszöbtõl egy régi
dalt dörmögve.
Még a dajkájától
hallotta ezt egykor.
A lánytól, aki jó hetven
éve kiszaladt vele
a macskaköves udvarra,
és felmutatta az újszülöttet
a háromemeletes bérháznak.
A Király utcai udvaron
épp akkor ment át
Podmaniczky báró
Liszt Ferenccel.
A fehér sörényû géniusz
megpaskolta, megszagolta
a kisbabát, és így kiáltott:
"Ejnye, be jó szaga van!"

A koporsószerû szobában
a falnak vetve hátát
ült az ágya szélén.
Tarkóját a falhoz
szorította. Monoklija
az ölébe esett. Sovány
karjai széttárva görbültek
lábaihoz. Néma szája
tátva maradt, és szürke
haját torz glóriává
gyûrte a fal.

Sárga csillagok égtek
a világot beborító
éjszakában.
Az égbõl
bombák hullottak.
Harmadnap
temették el,
december másodikán.
 

Hiper

A hipermarket üvegfalának
tövében apró madárhullákat
ver az esõ. A csikorgás után
elvonszolja még magát a kutya
a járdaszigetig, és ott halkan
nyüszít. A húsosztályon a halak
sebes oldalából szivárog a
vér, és a fotocellás ajtón át
belibeg egy szivárványos lepke.
Rímhalmaz a borostára
(Borotválkozás elõtti vers)
Nem való a gonosz mába
verseskönyvek poros tára,
mert korunknak okos lánya
nem lírai orosz dráma.
Nem hajtja meg boros pára:
örök hírnév, koros fáma.
Más már az õ korosztálya,
égi hölgyek koszos mása!
 

Jaj!

(Borotválkozás utáni vers)

"Ájj, ez az ócska borotva a képemet összehasítja!"
Így vicsorít a tükörbe a szûk szemü lírai költõ,
míg véres pizsamában nézi a sebhelyes arcát.

Más korszak fia õ, nyavalyog csak, s retteg a vértõl.
Jobb, ha nem is él az ilyen, mert vékony a bõr a pofáján.
 
 

MAGYAR LÁSZLÓ

Manrézában*

- Szerintem erre kell mennünk - mutatott a térképre Móczár felesége. - Nézd csak: Varjú út, fölfelé a Kakukk út, ott fönt pedig a Fülemüle út. Valahol a két út találkozásánál kell lennie.
Móczár fanyalogva követte Éva piroskörmû mutatóujjának mozgását. Ez a sok erdei madárnév az õ Lelõsijét is ráébreszthette volna arra, hogy kockázatos volt erre az útra vállalkozniok, hiszen Piroska itt már hasig süppedt a hóban. Köhögõ, ki-kihagyó motorja azt sejtette, örülhetnek, ha nem ment tönkre. Évát azonban még ez se tudta visszarettenteni. Látni akarta a manrézába vonult Solymossyt, látni és látni!
Mivel csak nemrég lett "manrézás" bálványozott minisztere (vagy inkább: volt minisztere), rég elfeledte már Móczár, mi a csudát jelenthet a manréza szó. Ezért még elindulás elõtt fellapozta az Idegen Szavak Szótárát, majd pedig a Vallástörténeti Kislexikont. Mint kiderült, az utóbbi helyen kellett volna kezdenie, hiszen a jezsuiták címszó alatt lelt a nyomára. Loyolai szent Ignácnál, akirõl - nem lévén vallásos, mint Éva - csak annyi maradt meg a fejében, hogy létezett valaha. Ennélfogva csak most tudta meg, hogy Manresa spanyol városka mellett, egy barlangba félrevonulva, aszketikus életet élve fogalmazta meg a jezsuiták kiskátéját. Ebbõl ítélve arra számíthatott az õ kedves Lelõsije, hogy Solymossy is újjászületik félrevonultságában, mint ahogy az a szerzetes akkoriban.
Bár õ nem volt ennyire bizakodó, nem akarta elvenni a kedvét ettõl a kirándulástól. Pedig a nagy hó is azt jelezte, hogy jobb lett volna otthon maradni. A Kakukk kaptatóján ugyanis féllábszárig ért már, s csak egy halvány nyúlnyom meg madártollak övezte vérfolt utalt arra, hogy élõlények járhattak errefelé. Ám még ez se szegte Éva kedvét, mert a Fülemüle útra térve intett neki, hogy õ is álljon meg. Mintha valami neszt hallana.
- Mintha fûrészelnének - mondta arrafelé mutatva, amerre Solymossy háza piros X-szel volt bejelölve. Bár õ most is csak a süket csendet érzékelte, engedelmesen követte, s pár perc múlva mindketten meglátták a pártvezetõt, egy fûrészbak mögött serénykedve. Oroszos fülessapkát és sínadrágot viselt, s ami a legkülönösebb, erõs fokhagymaszagot árasztott.
Ez persze csak akkor derült ki, amikor megölelte õket. Szemmel láthatóan meg volt hatódva. (Bajban ismerni meg a jó barátot!" - mondta), Évának is könny csillogott a szemében.
- Nem láttak itt senkit? - fordult hozzájuk, amikor kibontakoztak. - Nem szeretném, ha idegenek zavarnának.
- Nem, senkit se - rázta a fejét, alig tudva elleplezni a megütközését. Hát hol él ez az ember? - villant a fejébe. Itt is kell, hogy legyen rádiója, nem igaz, hogy nem tudja: alig hangzik el már Solymossy neve az utóbbi idõben.
De úgy látszik, megnyugtatta õt ez a válasz, mert a vendéglátó szerepkörébe élve magát, beinvitálta õket a házba. Ám Lelõsi azt kérte, maradjanak még, hiszen olyan szép itt minden. S való igaz, szokatlan látvány tárult eléjük a szikrázó februári napsütésben. Lent, úgy két-három kilométerre tõlük, ahol délnek tartott a lomha Duna, hosszú, diszkosz alakú felhõ imbolygott a folyó felett, ezért úgy látszott, mintha a várrom uralta hegyvonulat a levegõben lebegne. Mi több, mintha az is dél felé úszna, mert lassan észak felé haladt a felhõdiszkosz.
Móczár most fedezte csak fel, hogy két macska trónol a közelükben a hóban: egy keskeny pofájú nõstény és egy vélhetõleg nagyobb testû kandúr, kerek fejjel és sûrû, téli bundával. Solymossy megerõsítette, hogy jól tippel: a nõstény - Tappancs a neve - minden évben egész fészekalja kölyköt fial a világra, Móric pedig egy óvatlan pillanatban szinte mind fölzabálja. Elõször nem akarta elhinni, hogy ilyen is létezhet, ám a házigazdája felvilágosította, hogy oroszlánéknál is ez a szokás. A hím képes elpusztítani a szoptatós korú kicsinyeket, hogy mielõbb párzásra bírhassa az anyjukat.
- Mindennap felhív a doki - mutatott rádiótelefonjára, mely ott lógott a közelben, egy almafa ágára akasztva.
Mindketten a formatartó, vállon hordható bõrdobozra pillantottak, mely olyan nagy volt, mint a fotóriporterek oldaltáskája. Nem sejthették, hogy alig tíz év múlva, úgy 2000 táján már olyan csodát ér el a miniatürizálás, hogy az ember tenyerében is elfér a mobil telefon.
Szólni persze már ez is szólt azért, Solymossy azonnal odalépett hozzá, amikor a jelzését meghallotta.
- Itt doktor Farády - hangzott fel barátja hangja valahonnan Pestrõl. - Élsz még, faszi?
- Egyre jobban - válaszolta.
- Nehogy fölvágj! Érzed még, hogy van szíved?
- Alig, alig.
- Ezt is jó hallani. De a fenenagy lelked! Szóval, a kedélyállapotod… amivel oly sok gondom volt az utóbbi idõben.
- Sokat javult már.
- Ha igazat mondanál! - sóhajtott fel. - És a fokhagymakúra?
- Ahogy a fõorvos úr parancsolta. Most is büdös a szám. Szégyellhetem magam a vendégeim elõtt.
- Móczárné és a férje?
- Igen.
- Üdvözlöm õket. Én adtam meg nekik a címedet. Te pedig csak ne szégyellj semmit. Az elõírás szerint szeded a gyógyszereket is?
- Igenis. Szerintem már jobb az állapotom a 8 mmol/1-nél.
- Pancser, nem kontárkodunk bele egymás szakmájába!… Most is fát fûrészelsz, mondd?
- Ahogy megállapodtunk.
- Csak mértékkel, mértékkel! Valamit hagyj nekem is. Most pedig elköszönök. Bármi gondod van, jelezz!
- Igenis, fõorvos úr! - mondta vidáman és a helyére tette a hallgatót. Aztán az órájára mutatva rájuk szólt, hogy most már tényleg be kéne menni, hogy délig megfõjön a paprikás krumpli.
Mint várni lehetett, Éva nem engedte, hogy õ fõzõcskézzen. Kivette kezébõl a krumplit meg a kést, s negyed óra múlva a kályha platnijára helyezte a lábast. Aztán felfedezõútra indult a konyhába, s kiderítette, hogy ebben az erdõszéli konyhában minden van, amit a háziasszony szeme, szája megkívánhat: liszt, cukor, tartós tej, tojás és ami a fõ, PB-gázpalackos tûzhely, sütõvel. Ezért túróspitét készített, s alig csúsztatta be a tepsit a sütõbe, már ismét rájuk nyitott, mert minél több idõt akart eltölteni Solymossy társaságában.
Kedélyes beszélgetésre számított ebéd után Móczár a pohár bor szomszédságában (ettõl nem tiltotta el a betegét az orvos), ám Solymossy hangulata egyre borongósabbá vált. Mivel jó barátok között van - mondotta -, nyíltan bevallhatja, hogy még itt, a csendes erdõ mellett se könnyû kizökkennie. Arra nagyon jó a mozgás, a fokhagymakúra meg a többi, hogy helyrejöjjön a szíve, de merengésre ingerli az egyedüllét. Ezért még most is sokszor eszébe jut, hogy is volt, mint is volt õ az elmúlt években, s arra a következtetésre jutott, hogy szociológiai értelemben olyan szerepet töltött be a politikában, mint valami kamikáze.
Igaz ugyan, hogy õ nem halt bele a kamikáze-vállalkozásba, mint azok az öngyilkos japán pilóták, de nem is jár hála érte. Hogyan is járna, hiszen a saját bús, keserves élete példázza, hogy a hála nem politikai kategória. Õ, a balfácán, csak az utóbbi évben jött erre rá. Pedig õ is tanult történelmet az iskolában, és tudhatta volna, hogy az ország- és világmegváltásra készülõ politikusoknak ez a sorsa. Ha nem ölik meg õket (eddig ez volt a szokás a hozzá hasonlókkal), akkor félreállítják és agyonhallgatják e rebelliseket, mert már a puszta létük is zavaróan hat az új hatalmasokra. Porig kell hát rombolni azt a nimbuszt, ami körülveszi õket. S ha ez valamilyen ok miatt mégse sikerülne, akkor a haláluk után is folytatni kell a deheroizálást - nincs kegyelem.
A szûkszavú történelemkönyvek mit sem szólnak arról, hogy három évvel a halála után kihantolták Cromwell szemfedõbe burkolt holttestét. Elõször felakasztották, majd lefejezték utána pedig közszemlére tették ki lándzsahegyre tûzött koponyáját. Kiforgatták a sírjából Descartes-ot, Rousseau-t, Marat-t meg másokat.
Mivelhogy az 1989-90-es évek Kelet-Európájában békésen ment végbe a rendszerváltás (csak Romániában ropogtak a fegyverek), szóval nem EU-konform már a kivégzés, marad az új recept. S õ a marha, mialatt Cromwell meg mások hányatott sorsán merengett, elfeledte, hogy élve is el lehet temetni az ellenfeleket. És sajnos, még azzal se vigasztalhatja magát, hogy az õ neve az idõk végezetéig fennmarad. Van ugyanis egy "apró" különbség: Anglia a centrumországokhoz tartozik, a kelet-európai kisállamokat viszont a perifériához sorolják. A peremvidék törpéi pedig ne ugráljanak.
- Jaj szegénykém! - kiáltott fel Éva, és zokogva ölelte át rajongott emberét.
- Mi még itt vagyunk, s valamit talán ez is jelez! - szólt Móczár, mert õt is megrendítette ez a szenvedélyes önvallomás. Nem kevésbé az, amit Cromwellrõl meg a többiekrõl hallott, mert ezeket az "epizódokat" tényleg nem írták meg a történelemkönyvek.
Csakhogy megírtak mást, méghozzá miket!… Szóval arra eszmélt, hogy nem olyan letaglózott már, mint amilyen az imént volt. Sõt! Most derengett csak fel benne, hogy ugyanazt adta elõ, amit majd egy éve mondott nekik (a hála nem politikai kategória), legfeljebb kiszínezte… Vagyis hiába múlt el annyi idõ, egy tapodtat se jutott elõre. Olyanná vált, mint aki a saját tengelye körül forog, az õ Évája pedig mit se vesz ebbõl észre.
Még most is kritika nélkül ajnározza, ahelyett hogy gondolkodóba esne. Pedig ha valakinek, neki aztán tudnia kéne, hogy az õ Loyolai szent Ignáca mennyire átlényegült a maga manrézájában! Egy olyan fanatizált, félkatonai jellegû egyházi szervezetet hozott létre, amely még a felvilágosultabb pápákat is meghökkentette.
De ha eltekintünk ettõl a konkrét egyháztörténeti eseménytõl, s úgy értelmezzük a manrézát, ahogy azt manapság emlegetik (azért vonulunk félre a világtól, hogy senkitõl se zavarva, valami új és nagy dolgot ötöljünk és dolgozzunk ki), nos, akkor Solymossy fafûrészeléses akciójának semmi köze a megújuláshoz. Az csak egy zsákutcába jutott ember vergõdése. Szánni lehet érte, de áltatni és bíztatni vétek volna.
S mégis ezt teszi az õ Évája! Mintha csak hályog lenne a szemén, s csodában reménykedne, újságot vesz elõ a szatyrából, az izgalomtól reszketõ kézzel teríti szét az asztalon, és diadalmas felkiáltással mutat rá a politikusok népszerûségi listájára, mondván, megfordult az irány: kedveltebb lett Solymossy István, mint pár hete volt. Hát mégis van Isten!
- Azt mondja, kedves? - kérdezte, mohó pillantásokkal keresgélve, hová helyezték el az õ portréját a húsz-huszonöt pártvezér feje között.
- Valóban elõbbre rukkoltam három hellyel - sóhajtott fel megkönnyebbülten, és vissza akarta adni az újságot.
- Maradjon csak magánál. Itt, az erdõ szélén…
- Hamarosan jön a lányom - pillantott az órájára.
- Hja úgy! Egyébként, ez csak a kezdet, Solymossy elvtárs!
A kezdet? - tûnõdött Móczár. Hogy volna az, hiszen a tegnap este a faluban, amikor benyitott a kocsmába, egy asztalnál iszogatott a boltos, a borbély, a jegyzõ meg a tanító, és azt kérdezték tõle, felköti-e még az álszakállát, ha felmegy Pestre?…
De nem akart úgy viselkedni, mint elefánt a porcelánboltban, ezért abban maradt magával, jobb, ha nem töri meg ezt a lelkendezõs hangulatot. Nincs sok értelme két megszállottal vitába szállni egyszerre.
Különben se lett volna rá alkalma, mert Solymossy kihívta Évát, mondván, hogy képzelje, a ház elõtt, a hóban már nyújtogatni kezdi fejét a hóvirág. Ezen a déli fekvésû hegyoldalon hamar megérzi a közelgõ tavaszt.
Miközben az ablak elõtt keresgéltek, szórakozottan nyúlt az éjjeliszekrény tetején heverõ könyvek után, s meglepve fedezte fel, hogy köztük találja Szent István törvényeit is. Mivel sokat emlegették az utóbbi idõben (különösen Éva kereszténydemokratái méltatták), kíváncsian lapozgatott benne, átfutva a közcímeket. Az egyházi javak állapotáról - olvasta… A püspökök hatalmáról az egyházi javak felett … A papok munkájáról… Vasárnap megtartásáról… A templomba járásról és azokról, akik morognak és beszélgetnek mise idején…
Nem lepték meg e mondatok, hiszen - Solymossy szavaival élve - õ is tanulta hajdan az iskolában, hogy a népvándorlás befejezését követõen, úgy 1000 körül tényleg az ilyen törvények voltak a legfontosabbak Kelet-Európa-szerte… De õt inkább a mai világ érdekelte, hiszen felfedezte, hogy Karl Mannheim Der Konservativismus címû munkája is ott hever az éjjeliszekrényen. Felcsigázta a könyvcím, hiszen nálunk is konzervatív kormány váltotta fel a kommunistákét, és arról beszéltek a minisztereik, hogy Kelet-Európában reneszánszát éli az újkonzervatív eszmerendszer. Ezért csak fél füllel érzékelte, hogy befelé jöhettek õk ketten (mintha az elõszobában topogtak volna a lépteik), aztán ott álltak már elõtte, a friss levegõ jó szagával, Éva kezében egy csokor hóvirággal.
- Érdekes téma, mi? - kérdezte tõle az exminiszter.
- Az bizony - válaszolta. - Kit ne érdekelne, mitõl volna új az újkonzervativizmus?
- Bár rég írta már, azért az is kihámozható belõle - hangzott a válasz, õ pedig bólintott. S nemcsak a beleegyezése jeléül, hanem azért is, mert továbbra sem akart politikai vitába bonyolódni vele. Se vége, se hossza sem lett volna, hiszen ez a Solymossy már nem az a Solymossy volt, akivel majd egy éve találkoztak. Mindig viszolygott azoktól a férfiaktól, akik az önsajnálatba menekültek - aki gatyát hord, az ne nyavalyogjon annyit, a hétszázát!
Különben se lett volna értelme vitázni, mert Solymossy az órájára pillantva közölte, hogy bármelyik percben betoppanhat a lánya. Elköszöntek hát tõle, s - való igaz - még a Kakukk útig sem értek, amikor elõbukkant a lány, hurkaszerû sínadrágban, hótaposó csizmában. Ugyanaz a fiús frizurájú nõ volt, akit Solymossynál láttak egy éve, s amire nem számítottak, õ is rájuk ismert.
- Kedves önöktõl, hogy meglátogatták - fújta ki magát.
- Jó hírt hoztunk neki - mondta az örömtõl viruló arccal Éva. - Tudja, a politikusok népszerûségi listája…
- Jaj, csak meg ne ártson neki! - sóhajtott fel.
- Hát ezt meg hogy érti? - kérdezte Éva megütközve.
- Biztosan megsajnálták, mert megtudták, hogy baj van a szívével. Úgy látszik, sokan látták Farádyt a tévében.
- Hát akkor miért aggódik?
- Ugyan, ugyan, holnap már elfelejtik! - legyintett.
Lelõsi megbotránkozva meredt utána: hát, ezt igazán nem hitte volna! Móczár viszont Éván csodálkozott: ugyan miért kell ezen fönnakadni? Hiszen már a saját lánya is… hát mi gyõzi meg végre?
Közben bontogatni kezdte az álszakállát, mondván, elege volt belõle! Egész életét elbaszta ez a pártbuzi. Azt hitte, szépen fejezi be és tessék nézni, hogy alakult a vége! A népfelségrõl papolt és nem tud veszíteni.
- Hogy beszélsz?
- Ahogy érzek - hajította el az álszakállát.
- Arra még szükséged lesz!
- Aligha!
- Még él! - lépett eléje szikrázó tekintettel Éva.
- Csak vegetál már - s repült az álbajusza is.
- Leköphet, aki utálja!
- Õt már nem is utálják.
- Az újság is nyilvántartja! - lobogtatta meg az orra elõtt a zizegõ lapot.
- Most még! Aztán majd azok a balfaszok is rájönnek!…
- Nem tûröm ezt a hangot!
- Nézd, ott egy mókus - fogta át a vállát. - Ott, a vastag tölgyfán…
- Nem érdekel!
- Akkor visszatérek Solymossyra. Vedd észre, hogy ennek az embernek nincs már hite, energiája. Elfogyott a szuflája. Ez a vernyákoló pali nem tud már feltápászkodni. Gondolj csak arra, mit mondott a fenenagy lelkérõl Farády.
- Úgy sajnálom! - sírta el magát az asszony.
- Csak sajnáld, ha úgy könnyebb! De értsd meg már - szorította magához -, hiába teszed ki a lelked érte, akkor se tudsz rajta segíteni. Ami Farádynak nem megy, nekünk még kevésbé.
- Jaj, szegény! - tördelte az ujjait.
- Tényleg az. De gondold csak meg, milyen politikus az, aki még saját magát se képes irányítani?
Magához szorította Éváját, türelmesen várva, hogy megkönnyebbüljön végre. Közben fél szemmel a mókust figyelte, s felfedezte, hogy párja is van neki. Meg azt is, hogy nem félnek már tõlük. Visongva kergetõznek fel-alá a vastag tölgyfatörzsön, majdnem úgy nevetnek már örömükben, mintha õk is emberek volnának. Ki hitte volna, hogy ennyire átélik! Majdnem eltátotta száját a csodálkozástól, mert ilyen szép állatnászt még nem látott.
Ki gondolt most arra, hogy semmi szokatlan sincs ebben? Régi ügy ez már: mókusék ilyenkor tavaszelõ táján kismókusokat szoktak csinálni.
 


 
SIMOR ANDRÁS

Gyászbeszéd

Szegõ László emlékére

Hogy nyomorultul éltél,
elmondtam Rózsikának,
a takarítónõnek,
az iskolában, ahol dolgozom,
és ahol másokkal
nemigen beszélgetek.
Elmondtam,
milyen volt
Szinva utcai,
udvarra nézõ,
szoba-konyhás lakásod
kínai,
vietnami könyvekkel, szótárakkal teli,
és hogy hány szinonimát
javasoltál
Fayad Jamís egyik József Attila-fordításába,
miután elõzõleg
biztosítottál, hogy nem tudsz spanyolul.
Temetésedre,
a szóróparcellába
vagy elmegyek, vagy nem,
még nem tudom.
De
a gyászbeszédet
rólad
és az országról,
amely sem állást,
sem egyetemi katedrát
neked nem adott,
elmondtam
ma délelõtt,
e borús áprilisi napon,
mialatt egy szürkébe öltözött égdarab
az apró ablakon benézett
a lyukba,
ahol kávét szoktam inni.
 

Jónás-nép

A fene-tudja-mi után
eljött a fene,
gyomrában a Jónás-nép.

Magát próféta-népnek
hitte az eszement,
és most a halban kushad.

A niniveiek,
a pökhendi ficsúrok
nem is gondolnak õrá.

Az Úristen se hallja,
amikor a Jónás-nép
rimánkodva kiáltoz:

"A mélységbe vettettünk,
örvények és habok
mind általmennek rajtunk!"

Úszik a hal, a roppant,
és benne a Jónás-nép,
a balga, a veszendõ.
 

Blas de Oteróhoz

A mérhetetlen többség
éhezik,
kínt lát.
Kevés a kenyér.

Van-e még
hit - inkább?
A lég
buránkig alig ér.
Híján vagyunk a víznek.
Földgolyónk sírkert.

Van-e még
inkább,
se több,
se kevesebb,
inkább
hit még?
Kínába kéne mennem,
keletelõdni kissé.
 

Öröklét

Csak trappolok a rengetegen át,
hol rengeteg a csapda,
édesapám, az öreg elefánt,
erejét nekem adta.

Az õserdõ csöndje félelmetes,
lábával õ se dobbant.
Olykor magamba révedek: Ki ez?
Visszatér belém holnap.

Ha vén leszek, fiamnak adom át
erõm, mit tõle kaptam.
Történjék bármi, menni kell tovább,
az élet halhatatlan.
 

ABLAK
 

Jannisz Mociosz 1930-ban született, az epiruszi Doszpoti faluban. A görög polgárháború (1946-1950) után Kijevben folytatott filológiai tanulmányokat, majd évekig a moszkvai Gorkij Világirodalmi Intézetben dolgozott. A görög junta bukása után (1974) hazatért Epiruszba, s nyugdíjazásáig a janninai egyetemen világirodalmat tanított. Ismert irodalomtörténész, költõ, mûfordító, különösen sok munkája jelent meg szláv nyelvterületen. Egyike azoknak, akiknek kezdeményezésére folyamatban van egy mai magyar, illetve mai görög költõi antológia összeállítása. Reméljük, hogy a magyar nyelvû görög antológiában szereplõ "Odüsszeusz visszatérése" címû ciklusából a magyar olvasók is jobban megismerhetik Mociosz költészetét, amelybõl most csak ízelítõt adunk néhány részletének közlésével.
Caruha Vangelió
 

JANNISZ MOCIOSZ

Odüsszeusz visszatérése

Részletek

Hogy megsokasodtak napjainkban a pilátusok -
hozzatok vizet, sok vizet, hogy mossák kezeiket.
De hol találni vizet a Golgota csúcsán!
Így aztán õk is a krisztusok vérével mossák kezeiket,

Hogy sokasodnak napjainkban a krisztusok!

*
Az enyhülés nehéz pillanataiban
és a lélek hevületében
hívatlanul jön
a költészet s rám t
alál -
az egyetlen, akit
sose várok,
az egyetlen, aki néha
 meghökkent.

*
Arról álmodoztam, hogy életemben
ezernyi házat építek -
a szegényeknek, a bolondoknak,
a szerelmeseknek.

Csak annyit értem el,
hogy leromboltam saját szegényes viskómat is.

*
Minden egyes alkalommal, hogy kitárom szívemet,
akad egy-két ember, aki leköpi.
Én kitárom, õk pedig leköpik.
Én kitárom, õk pedig leköpik -
ugyanaz az értelmetlen történet.
Végül is, Hrisz tosz - mikor nõ be
a fejünk lágya?

*
A kell és a szeretném között
madár vergõdik sebzetten.
És amíg begyógyul bal
szárnya
 eltörik a jobbja.
Fél szárnnyal
 hogyha tudna elszakadni
a súlyos fekete földtõl.
Fél szárnyaddal
hogy tudnál felszállni
 a magasság
tiszta borát inni.

*
Minden egyes keresztút
egy-egy kereszt.
Minden egyes kereszt
egy-egy feltámadás.
Itt fogok elvetni
tíz-tizenkét pillanatot
érezni egy új világ születésének az illatát.

*
Csalogányok hegedûvel,
feketerigók dudákkal -
mindenféle-fajta
madarak
és hangszerek
a szerelem dalát éneklik.

S a fekete hattyú
befejezi.

CARUHA VANGELIÓ FORDÍTÁSA

Lorenza Franco olasz költõnõ a Premio Brianza idei várományosa. Itt közölt három verse "Indefinito" (Meghatározhatatlan) címû kötetébõl való, amely szeptemberben jelenik meg a Széphalom Könyvmûhely gondozásában, két nyelven.
OLVASSUK EGYÜTT
 

MARSALL LÁSZLÓ

Öregember karácsonya, 1989

1.
Se aranydió, se angyalhaj, se szaloncukor.
Csak volt a régi békeidõben -,
de nekem már a tavalyelõtt is békeidõ.
Most rákötök egy madzagot a nyakára,
viszem az utcára,
a mind kihaltabb utcára,
megsétáltatni a karácsonyfámat.
Ha szerencsém van, megugat valakit,
vagy kap egy falás mákoskalácsot vacsorára.
De meglehet, pottyant egy piciny karácsonyfát,
és ha a takaroskát sikerülne eladnom,
talán vehetnénk még az árából magamnak
egy üveg szilvabefõttet.

2.
Megsétáltattam a karácsonyfámat.
Sehol egy árva lélek.
Tüske-fogával a lábamba mart,
rácsaptam ülepére,
s a tenyerembe harapott menten.
Gaz jószágom, te! Ülepedben is fog van?
Nem vagy te sem ember, sem angyal,
de maga a sátán!
Sehol egy árva lélek.
Madzagjánál fogva fölakasztottam fámat
egy gazdagon aranyló, cirádás, régi kilincsre.
 

SZEPES ERIKA

Csupasz karácsonyfa,
kivert kutya

Marsall László "Öregember karácsonya, 1989" címû versérõl

Marsall László nagyon szereti az öregeket. Annyira, hogy egy egész kötetet szentelt nekik (Negyvenegy öregek, Magvetõ, 1988), és a kötet fülszövegében el is mondja, mi az oka ennek a különösen erõs vonzalomnak: "Talán azóta foglalkoztatnak engem az öregek, amióta kezét csókolommal köszönnek nekem a gyerekek. Azóta érzem azt, hogy nekem is be kell szállnom abba a hajóba nemsokára, amelyik az öregeket szállítja az idõóceánon. Attól fogva elõsorjáztak bennem azok az öregek, akikkel kapcsolatba kerültem, tanáraim voltak, vagy alkalmi ismerõsök, vagy a történelem, a mitológia kivetülõ és kimerevített árnyképei, nagy példái az öregkornak. …Az öregeket szánja az ember, mert ez a korszak gyermekcentrikus korszak. Az öregek legjobb esetben úgy jönnek számításba, hogy jó az öreg a háznál: de legtöbb esetben teher a háznál, teher a társadalom számára is. Eltartottak. Nincsenek kialakult intézmények, amelyek az öregekkel foglalkoznának."
A kötet talán legmélyebben megértõ kritikusa, a költõtárs Vasadi Péter érzi ennek a vonzódásnak a Marsall említette társadalmi okait is, de ráérez a Marsall személyiségében rejlõ, belsõ okokra, amikor kritikáját így kezdi: "A csupa-ránc bõrû, csupa-fájdalom, éretlen és érett rombolástól csatatér-arcú Marsall László", majd így folytatja: "Nem idõs ember ír itt róluk (ti. az öregekrõl, Sz. E.), hanem egy agg szempár járatja tekintetét a leépülõ életeken, és behatol az öregség rejtegetett szégyenei mögé is.
De ez a szempár sokkal vénebb azoknál, akiket néz. Ám akiket néz, nemcsak öregek, hanem az õ öregjei - vagyis szereti õket." Marsall tudatában van ennek a külsõ és belsõ vénségnek, hiszen ezt mondatja magáról ebben a kötetben egy kisfiúval: "Magát úgy csinálták, Laci bácsi, hogy egy kandúr meg egy bõregér összeállt." (Török úr.)
Marsall - ha élményeit, az életben elviselt fájdalmait nézzük: eltemette "rákette" fiatal feleségét és vízbefúlt kisfiát - már több, mint egy teljes emberéletet megélt; mindaz, ami ezután jutott neki, arra volt jó, hogy a neki rendelt tapasztalatokat átgondolja, értékelje és e szerint éljen. Ennek az értékelésnek, egy más szinten folyó élet újrakezdésének terméke következõ kötete, a Város papírmadárból (Cédrus kiadó, 1993), amelybõl elemzendõ versünket választottam. Öregember-vers ez is, de nem a Negyvenegy öregek folytatása vagy rokona, hanem Marsall akkor is friss öregember-élményének összefoglalása, az Öregember mai mitologémájának megalkotása. Általános Öregember tehát, aki 1989 karácsonyán élt, a róla rajzolt pillanatkép a magyar társadalom öregeinek látlelete.
Nem véletlenül használok orvosi szakszót - látlelet -, hiszen a két összetartozó pillanatfelvétel "normális" aggyal befogadva emlékeztet a bolondokházabeli õrültrõl szóló viccre, amelyben a beteg pórázra kötött fogkefével sétál, s a szembejövõ orvos kérdésére: "- Hogy van, hogy van a kutyája, Beteg úr? - az képmutatóan ezt válaszolja: - De doktor úr kérem, ez nem kutya, ez az én fogkefém! - Majd miután az orvos azzal a boldog tudattal lépdel tovább, hogy betege meggyógyult, Beteg úr a fogkefe felé fordul, és hamiskásan ezt mondja: - Ugye Fifi, milyen jól becsaptuk a doktor urat? "
Viccet idézek, holott a látlelet korántsem vicces: egy skizofrén állapot tökéletes leírása. Az öregember - szegényember, ezt az axiómát sugallja a cím, hiszen nem ezt mondja: Szegényember karácsonya, és az öregember = szegényember azonosulásának idejét nagyon pontosan meghatározza: 1989-re teszi, azaz a rendszerváltás évére. Azóta - mint a nyilatkozatban olvashattuk - úgy érzékeli, hogy a társadalom csak a gyerekeké és a fiataloké. Az öregember - rácáfolva tudathasadásos viselkedésére - nem õrült: tudja, hogy karácsony van, és hogy mik a karácsony kellékei: aranydió, angyalhaj, szaloncukor. S pontosan tudja azt is, hogy neki ezek a mostani karácsonyon hiányoznak. "Csak volt a régi idõkben" - mondja az öregektõl oly sokszor hallott, jól ismert toposzt, de annak jelzésére, hogy ez sem a tudat állapot öregkori megzavarodása mellett megõrzött memória - ami, mint tudjuk, a régi dolgokra emlékszik, de a közvetlen múltra nem -, hanem egy pontosan mûködõ agy gondolata, hozzáteszi, hogy mi számít számára békeidõnek. "már a tavalyelõtt is békeidõ". Tavalyelõtt, tehát 1987 még békeidõ volt, volt aranydió, angyalhaj, szaloncukor. Most nincsen, csupán a karácsony jelképes kelléke, a csupasz fenyõfa, ami elengedhetetlen tartozékai nélkül olymértékben válik jelképessé, hogy már nem is a karácsonyt jelképezi, hanem az öregember egyetlen társát, aki magányos sétáján elkíséri. A pórázra kötött karácsonyfa egészen kutyamódra viselkedik: ugat, kalácsot kunyerál, kölykedzik egy kicsike karácsonyfát, egy "takaroskát", ami szintén kiskutyaként funkcionál: eladhatóvá és egy üveg szilvabefõttre cserélhetõvé válik.
Eddig a kétrészes pillanatfelvétel elsõ képe: jelen idõben zajló, jövõidõt feltételezõ módban ("Ha szerencsém van", "De meglehet", "Talán vehetnénk") történõ helyzetjelentés. A feltételes módok itt még lehetséges feltételt jelentenek (a latin nyelv ezt casus potentialis-szal fejezné ki). A pillanatfelvétel másik kockája múlt idejû, a lehetõségek lezárultak, lehetetlennek, megvalósíthatatlannak bizonyultak. (Az igemódokra nagyon érzékeny latin nyelv a teljesen lehetetlen feltétel esetében casus irrealis-t használna, ami a latinban ugyanúgy, mint a magyarban - múlt idõ.) A befejezettség nem tûr további "ha", "talán" és egyéb szócskákkal bevezetett bizonytalan reményeket.
A kopár karácsonyfa egyre inkább kutyává változik, méghozzá mérges, mert megütött, kutyává; és itt ismét jelzi a vers, hogy a skizofrén állapot csak álkórkép: csak azért üt az öregember a fára, mert teljesen egyedül van, "Sehol egy árva lélek". A kutya szúr, rúg, harap, és gazdája ráförmedésében gaz jószágból egyenesen sátánná válik. Sátánná, ami már nemcsak a haszontalanság, hanem a gonoszság megtestesülése is. Egy karácsonyfa, ami nem ad aranydiót és szaloncukrot a tulajdonosának, a jó minõsítés megvonásával az abszolút negatív minõsítést kapja. Minthogy az ál-tudathasadásnak az ellehetetlenült játékkal vége, az öreg társát ismét karácsonyfaként kezeli, s újból körülnézve, hogy egyedül van-e ("Sehol egy árva lélek" - ismétli a keserû észlelést Marsall), a haszontalan tárgyat, amúgy díszítés nélkül, felakasztja egy "gazdagon aranyló, cirádás" kilincsre. Marsall szóhasználata nagyon pontos: a fát felakasztja és nem köti, hiszen ha ez utóbbi igét használná, még megtartaná a kutyával való játék lehetõségét: a kutyát oda lehet kötözni valahová, hogy ott várja a jobb sorsot. A fát azonban határozottan felakasztja az öreg egy olyan kilincsre, ami gazdagságával, aranyló színével s cirádáival legalább a háttérbõl vetít valami fényt és pompát a fára, ami helyettesítheti az aranydiót és a szaloncukrot. Egy olyan ház kilincsére, amelyben feltehetõleg nem kell ezeket a kellékeket háttérfénnyel vetíteni, mert van a valódi karácsonyi kellékekbõl bõven. Ha már a kilincs is aranyló és cirádás.
Van tehát karácsony 1989-ben is, csak nem az Öregembernek (aki, mint tudjuk, azonos a Szegényemberrel), aki számára 1989-ben a karácsony nem a bõség ünnepe, hanem az ínség napja - még szilvabefõttre sem telik. Megfordult tehát a korábbi világrend. S ha a világ a fejetetejére állt, a fordított világ logikájához fordított emberi viselkedés illik: az Öreg a funkciója vesztett karácsonyfával helyettesíti sétáinak társát, magányának feloldóját, a kutyát. Mert az Öregnek kutyára sem telik, azt etetni is kéne (lásd: falás mákos kalács vacsorára). Mit tart hát a szegény Öregember vagy öreg Szegényember? Csupasz karácsonyfát. S minthogy számára az is haszontalan, még azt is odaajándékozza, ahol úgyis van már gazdagon díszített, aranydiós, angyalhajas, szaloncukros.
A dísztelen karácsonyfát idegen kilincsre akasztják, az éhes kutyát kiverik, a szegény öregembert az éhes kutya megmarja. Karácsony, 1989.
 

VOX HUMANA
 

MOLNÁR GÉZA

Szerda esti mesék

Nem is tudom mennyi ideje már, hogy asztaltársaságunkban kialakult ez a szokás: baráti eszmecseréinket öreg barátom történetei vezetik be, s utána kezdünk az irodalmi élet éppen szõnyegre került eseményeirõl, botrányszagú új könyvekrõl beszélgetni, vitatkozni.
Ezen az estén õ maga hosszú csend után jutott el az elsõ szavakig, megitta a konyakot s belebámult az üres pohárba.
- Még magam sem gondolkodtam ezen eddig - kezdte szavait -, voltaképp miért is beszélek néktek a lassan múltba süllyedõ emlékekrõl, írókról s velük megesett fura történetekrõl, de épp ma, délutáni szunyókálásomból ébredezve merült fel bennem a kérdés: miért is jön fel bennem egy-egy kortársam, miért is emlékezem barátaimra, kollegáimra, kikkel a romló évek során együtt ültem értekezleteken, vettem részt szenvedélyes irodalmi vitákon, melyek nem egyszer heves politikai csatározásokká is fajultak? - de õk, kiket megidézek ezeken a szerda estéken, épp olyan élõ, mozgó, gondolkodó, szenvedõ emberek voltak, mint ti, kik most itt ültök az asztal körül. Csakhogy õk már mind elmentek, néhányan külhoni temetõkben pihennek, mások itthon kaptak díszsírhelyet, vagy egyszerû fülkét a galambdúcokra emlékeztetõ kolombáriumokban, aszerint, kinek mit ítélt az állami protokoll vagy épp a családi akarat - sokat tudnék néktek a temetésekrõl is beszélni, meg az évfordulós koszorúzásokról, majd egyszer tán ezekrõl is mondok egyet s mást - most hirtelen az villant eszembe, hadd tegyek ezirányba egy kis kitérõt. Bölöni György halálának tizedik évfordulóján készültünk megkoszorúzni sírját, mely a Farkasréti temetõ valamelyik betonépítményében rejtezett, ám arra már senki sem emlékezett, hogy melyik kis rekeszbe falazták hamvait. Tíz év nagy idõ ám, higgyétek el nekem, s idõközben sokan meghaltak, meg egyébként is oly sok temetésen vettünk részt a Farkasréti lombok alatt bandukolva, kiásott gödrök, megújított családi kripták felé követve a halottas kocsikat, hogy bizony azt mindenki elfeledte, hová rakták el Gyuri bácsi hamvait. A temetõ irodájában aztán megtudtuk, melyik sor melyik fülkéjébe falazták be az ezüst urnát. Hát azt a kis üreget meg is találtuk a betonfalban - ám üres volt. Fosztogatói feltörték s az ezüst urnát elvitték a hamvakkal együtt. Az irodán nem csináltak nagy gondot az egészbõl: mire koszorúzni jönnek, minden rendben lesz. És így is történt. Azon a napon az üveglap mögött jól látható volt egy ezüst urna… Elhangzott a beszéd, felraktuk a koszorúkat, s persze nem kürtöltük világgá, hogy valamely ismeretlen honpolgár földi maradványai foglalták el irodalmunk kiváló nagyemberének helyét a díszes hamvvederben.
*
Cigarettára gyújtott, most is az örökegyforma Gauloise Bleu-t szívta, a fõúr kérés-hívás nélkül eléje tette a második konyakot, ivott egy kortyot, aztán folytatta:
- Bizonyára az öregség teszi, hogy itt járkálnak körülöttem, bennem a hajdani jóbarátok, hangjukat hallom, mozdulataikat látom, s bizony fáj nekem, hogy a múlt értékeit mai szemmel összeszerkesztõ szakmabeli tudósok és történészek oly könnyedén kihajigálják az emlékezet kriptáiból az elmúlt évtizedek sok jeles alkotóját.
De mit is cifrázom, hisz Rideg Sándort akarom itt nektek megidézni, irodalmunknak ezt a már-már garabonciás furcsaságú alakját, s õróla bizony azért kell beszélnem, mert a mai, délutáni, bóbiskolásomból ébredve épp õ sétált el a függönyözött szoba homályában, olyasféleképpen, ahogy a valahai írógyûlésekre szokott bevonulni.
- Rideg alacsony termetû, vékonydongájú, cingár férfi volt, keskeny bajuszával, ám mindég kifogástalan eleganciával öltözötten. Már természetesen arról az idõszakról beszélek, mikor is irodalmi sikerei néki erre lehetõséget adtak. Kalandos, nehéz évekkel megrakott életút állt mögötte. Csak hézagosan említve: öt elemit végzett, csikós lett, 1919-ben vöröskatona volt, majd gyári munkás, aztán altiszt a MÁV-nál, kitanulta a pékmesterséget, s a felszabadulásig kétkezi munkásként kereste kenyerét. De közben szenvedélyesen politizált, vezetõségi tagja volt a Vági-pártnak, amely 1925-ben alakult, hivatalos nevén Magyarországi Szocialista Munkáspártként ismerték. Rideget többször letartóztatták, rendõri felügyelet, majd koncentrációs tábor következett. Élve megúszta a viszontagságokat, s mivel korábban a Csepeli Szabadkikötõben is dolgozott, 1945-tõl 1947-ig az üzemi bizottság elnöke volt.
- Ezekben az években esett meg elsõ találkozásom is Rideg Sándorral. Ez pedig úgy történt, hogy a Nagykörút romos házai közt haladván az úttesten kerékpározó fura figurára lettem figyelmes. A tengernagyok és hotelportások dúsan paszományozott vállapos egyenruhájának vegyülékébõl összeállított uniformist viselve haladt valamely író-mûvész szervezet alakuló gyûlésére, melyre engem is meghívtak, elõlegezett bizalommal. Ott tudtam meg Földeák Jánostól, hogy az Indul a bakterház írója van itt jelen, ki a Csepeli Szabadkikötõ felett a munkásság képviselõjeként átvette a hatalmat, megválasztották az Üzemi Bizottság elnökévé, s Rideg úgy vélte, ehhez a magas ranghoz megfelelõ egyenruha is kell… Az Indul a bakterház 1943-ban jelent meg, nem volt elõttünk ismeretlen, s magunk kültelki baráti körében igen nagy elismeréssel fogadtuk s olvastuk.
- Késõbb Rideg természetesen megszabadult ettõl a fura uniformistól, s ahogy írói sikerei jelentkeztek, úgy lett ruhatára, öltözködése választékosabb, elegánsabb. Csak néhányat idéznék fel mûvei közül, egymást követték ezek, a Tûzpróba, A tükrösszívû huszár, a Sámson, a Daruszegi vasárnapok, ezekre 1950-ben, 1951-ben és 1952-ben József Attila díjat kapott. Mint halljátok: hármat egymás után. Darvas József, aki hivatalában 1954-ben az Írószövetség elnöke volt, beszélte nekem, hogy felkereste õt hivatalában Rideg, s közölte vele: "Áhítom a Kossuth-díjat…" Darvas meglepõdött, de végül is beírta nevét a javasoltak közé. Így kapott Rideg 1954-ben Kossuth-díjat.
- Az Írószövetségnek nagy pártszervezete volt. 1955-ben, 1956-ban több mint kétszáz író tartozott oda, jóformán mindenki, aki számított, Déry, Zelk, Örkény, hogy csak néhányat említsek közülük. Még az októberi tragédia elõtt voltunk, taggyûlések forrtak, heves viták zajlottak, senki sem késett, kezdésre mindenki pontosan jött - kivéve egy embert. Ez természetesen Rideg Sándor volt. Megvárta az elõtérben, míg teljes lett a csend a nagyteremben s akkor, az elnöki megnyitó elõtti percekben bevonult a két oldalra helyezett székek között. Bevonult, mondom, mint egy koronás uralkodó, nyájas mosollyal biccentgetve jobbra-balra, elegánsan szabott sötét öltönyében, fején a felhajtott karimájú, selyemszalaggal szegett Eden-kalappal, a legnagyobb nyárban is kezére húzott szürke szarvasbõr kesztyûvel. A jelenlévõk derûvel figyelték, tréfás megjegyzéseket tettek, majd valaki felkiáltott: "Kalap!" Mások is átvették a figyelmeztetést, s akkor mintegy a közóhajnak engedve Rideg levette kalapját és elfoglalta helyét az elsõ sorban. Csakis ott, mert néki ez kijárt. Hihetetlen nagy önbizalmával magát tartotta íróink legkiválóbbjának.
- Már életében rengeteg anekdotába illõ történet kevergett róla. Ezek közül nem egy a maga fantáziájának szüleménye volt, s ezeket Rideg terjesztette a legbuzgóbban. Elmondta, íródelegációval Bulgáriába küldték valamely nemzetközi konferenciára, s a jeles társaságot Dimitrov is meghívta ebédre. Dimitrov a lipcsei perben, Göring ellen vívott küzdelmével nyerte el a világhírt, amikor a Reichstag felgyújtásával a kommunistákat vádolták s Göring szégyenletes vereséget szenvedett hazug vádjaival. Most egymás után hangzottak el a pohárköszöntõk, a tolmácsok buzgón fordították a francia, angol, német nyelvû szövegeket. "S akkor szólásra emelkedtem én
- mesélte Rideg. - Tudtam, a bulgároknak Makedónia elvesztése ugyanolyan fájó seb, mint nékünk Erdély, tehát felálltam, kezemben pezsgõspohárral s egyszer csak megszólaltam makedónul… Mondanom sem kell, fergeteges ünneplésben volt részem, de a dicsõség átháramlott a delegációnk többi tagjára is…"
- Öreg barátom megitta harmadik konyakját, majd miután a pincér kiürítette cigarettavégekkel telített hamutálcáját, így folytatta szavait:
- Talán felesleges megjegyeznem, hogy Rideg a magyaron kívül semmilyen más nyelvet nem beszélt… Ebbõl a mondatából szállóige lett. Az írók felkapták, s gyakorta idézték valamely képtelenség példázataként: "S egyszer csak megszólaltam makedónul…"
- Ám nehogy azt higgyétek, hogy Rideg afféle nyámnyila Háry János volt, kinek csak szája volt nagy, de az elsõ veszélyes helyzetbõl nyomban kereket oldott. Nem, már az ismeretlenség, a szegénység homályában töltött évek is megmutatták a cingár kis emberben rejlõ vaserõt, akaratot és bátorságot. Elég ha itt a Vági pártban vállalt tevékenységére, börtönökre, koncentrációs táborokra utalok. De most nem ezt akarom példázatként felhozni, hanem azt, mit hiteles tanúként Szemlér Ferenctõl, kitûnõ költõ barátomtól hallottam, ki a román írószövetségnek is titkára volt. Nos, tehát Rideg, immár Kossuth-díjas, ismert személyiségként Romániában ismerkedett az ottani élettel, s hivatalos kísérõként Szemlért jelölték ki melléje. Együtt utazgatván jutottak el a Vöröstoronyi-szoros fölött magasodó várhoz, mely épségben megmaradt a vonuló századok során. Magam is jártam ott, s mondhatom, fölöttébb megnyerték tetszésemet a boltíves nagy termek, kandallók, az ablakokból látható mesés panoráma, a fenyõerdõkkel benõtt havasok, a Keleti Kárpátok bércei. Ez a vár felmagasló magányos szirtre épült, bizony, már bejáratához is elég volt gyalog felkapaszkodni. Szemlér, ki jónéhányszor megtette ezt az utat különbözõ delegációkkal, azt mondta, inkább lent marad, Rideg a sofõr kíséretében is bejárhatja a várat. Így is történt. A várban az éppen esedékes karbantartási munkálatokat végezték, s a kõmûvesek a torony legmagasabb ablakán kidugtak egy deszkapallót, arra erõsített csigával, kötéllel húzták fel a meszet, cementet, követ - mindazt, amire szükségük volt. Szemlér, ki az útra magával hozta feleségét, Piroskát is, lent várakozott, mígnem egyszer csak észrevették, hogy fent, a szédítõ magasban, a torony ablakán kibújik Rideg, nyugodt léptekkel sétál a palló végéig, ott megáll, zsebredugott kezekkel körülnéz fordul jobbra, fordul balra, hogy mindent jól szemügyre vehessen, majd ahogy jött, úgy visszament a pallón, bebújt az ablaknyíláson s tovább járta a vár folyosóit, termeit. Mikor végre elõkerült, Piroska elárasztotta szemrehányásaival: "Sándor, az Isten szerelmére, hogy tehetett ilyet? Engem kilelt a hideg, Feri bekapott két idegnyugtatót, mikor magára néztünk, amint végigsétált azon a szál deszkán. Hát nem félt, hogy megszédül, hogy eltörik a palló s magát lerántja az ördög s viszi egyenesen a poklok mélységes fenekire?" Szemlérbe is kezdett visszatérni az élet színe, mert mindeddig sápadtan hallgatott, hisz õrá bízták, õ felelt Rideg testi épségéért, s most, hogy Rideg itt volt mellette a biztos talajon, õ is unszolta, ugyan mondja már meg, mi vitte erre az életveszélyes sétafikálásra. Rideg mindössze ennyit mondott: "Volt egy olyan spúrom, hogy nem esek le…"

…Még sokáig maradt együtt az asztaltársaságunk s ezalatt újabb események, történetek kerültek terítékre Rideg Sándorról, Kitûnt, majd mindegyikünk õrzött valami érdekes emléket errõl a fura íróemberrõl. Ki a szigetcsépi vacsoráról beszélt, ki a lovardai vágtáról, ki az Urbán Ernõvel esett kalandjáról, ki meg öregkori válóperérõl, mert vénségére Rideg is odahagyta az öregasszonyt, ki nehéz éveiben hûséggel kitartott mellette (de valljuk meg, ezt nem lehetett Rideg bûnéül felróni, hisz oly sok írótársunk cselekedett hasonlóképpen öregkorában), szóval: mikor hazaindultunk, annyira megtöltekeztem Rideg-történetekkel, hogy nem tudtam szabadulni az érzéstõl: az esõfényes aszfalton, a néptelen pesti éjszakában itt lépdel mellettem egy Eden-kalapos, szarvasbõrkesztyûs, elegánsan öltözött cingár kis emberke…