RÓZSA DÁNIEL

Kötél-tánc

(futamok a védõháló fölött)

Kötélnek álltam, táncra nem telt. Szél fújt és feszült az erõ
mert régebben volt Csernobilnál, hogy elmúltam már csecsemõ.

A világszél egy csikkre vágyott, fújta, mit mások szívtak el,
simogatta a Hortobágyot, mint akit mindez érdekel.

Bátorságomat elviseltem, páncélom nem kell senkinek,
hátizsákomban száraz kekszek s nehéz kötelek fekszenek.

Aztán eljöttél. S én azóta ölelek, oltok, ültetek,
mosolyod nyomán kertjeinknek minden bokra, fája megremeg.

S mintha napoznék: füst az arcom. Haragudnék, de nincs kire,
Aki pedig rám haragszik, fûtsön be vele télire.

Energiáim elforognak, s kik eddig félve bújtak el,
mosolyod nyomán visszatérnek, oda, hol minden útra kel.

Hol verset ír az egyszerûség, s nem ér a kételkedés fele.
Kétségtelen, hogy itt e hûség kétség utáni hit jele.

Filozófia? Döntés dolga. Harcra mi kellünk, gyõzni más.
A fényessé vált elme dolga csak éberség, de hallgatás.

De oly csönd az, csicsereg benne hajnali fény is, mit a szem
formába fogni, színre szabni nemcsak kevés, de képtelen.

Kételkedem a létezésben? Semmi okom rá: itt vagyok.
Definiálatlan végességem. Nem kapaszkodom: táncolok.
 

MÉZES GERGELY

Szeretkezéseink

Arcod fénytõl ívelt
testednél meztelenebbre
vetkõzik hangod

Ágyékodra hajtom fejem
- én így leszek magasabb -
gyûrûként hordom
majd ujjaimon
vaginád illatát

Melled dombjai
zárójelbe teszik szíved
koszorúba fonom
a rossz ízt a szádban
 
 

BECHER ZITA

Májusi vers

Bõröm alá bujdokoltál.
Beléd fordult bánatom.
Eljátszottam kezeidet.
Illatodnak sátra nyom.

Betemetett, elborított
Sárga fényed vánkosa.
Elveszített arcaimnak
Két szemed lett vámosa.

Megcsonkított göröngy lettem.
Elmos gyilkos záporod.
Velem együtt olvadsz széjjel,
Legyél áldva átkozott.

BÜKI PÉTER

Haikuk

füst száll az égre
utolsó falevéltánc
ami marad: vagy

puha sercegés
mesélõ lágy karika
gondolat libben

mintha szédülnék
öregedõ karnevál
csend(d)élet(t) világ

napmeleg a kõ
gyíkok is noszogatva
lassan-lassan: lesz

ködfüggöny dermeszt
a lépés nyákos zörgés
tudod: nemsoká'

csík napsütés: még
már langyos radiátor
gondold meg: hova

szürkületi köd
denevérek cirregnek
kihûl az élet

MARCZINKA CSABA

Epitáfium

In memoriam P. Annamária

Férfiszemeknek túlságos sugarán heverõ hölgy
 teste lehervadt már - s nem menekülhete így!...
Túlburjánzott benne a dal, buja ága virágzott,
 s túlnõtt sejtek szép, harmonikus csapatán.
 

CSÁSZI ÁDÁM

Az emlékezés

"As a child I could walk through
dreams like a butterfly on walls."

- Gyerek vagy - mondja õ. - Gyerek vagyok,
és egyszerûen átsétálok az
álmok között - nem tudom, hogy ez az
õ kettõ vagy egy - nem foglalkozok

ezzel, mert én egyszer csak felszalad-
ok egy álom falára - õ beszél
hozzám, én hallgatom. - Gyerek vagy - és:
-Úgy viselkedsz, mint egy gyerek - Ha a

lig emlékszem valamire, amit
mondott, de mindent el akarok felejteni
magamról is, akkor átbújok két álom között

egy hasadékon - ott találkozok
egy gyerekkel, aki elmondja, hogy ki vagyok,
én elfelejtem, õ átbújik két álom között.
 

DOMBI NÁNDOR

Meddig?

Láttam és emlékezem,
Láttam, ahogy te is,
De mondd, mondd, mi volt?
Mert nyelvemen csak íze,
Orromban ódon illata
Kér, mintha nem adtam volna
Semmit, soha.

Szól, mert bennem van,
Kagylómban búg hangja,
Õrjít és szakít bolond haragja,
Ha volt is,
Rég veszett el,
És azóta
Senki soha nem kereste,
Pedig
Szúr és hevít,
Üldöz és bennem
Keres.

Valaki mondja meg,
Meddig? Még
Meddig?
 

MARIK ÁLMOS

pihe

most megfogtál
furcsa írni
olyan idegenek
a betûk és a tollnyomok
mint a folyadékkristályok
pedig el kell mondjam
nevetésed porcukra
átszínezi italom

KOHÁN ZSUZSA

Tragédia

És a piros fotelra emlékeztek?!
A merülõ,
kopott karfára,
a ráncokba rakódott évek vonulására,
a döccenésre
a moszat-poros talajon,
s milljom hal néma sikolyára?

Zöldülõ, püffedt idõ.

Hold dúdolta balladára
hajszálak bólogatnak.

A parton:
ivott egy csepp tengert
a föld.

BÜKI ORSOLYA

Megváltás

esteledik és
éjfekete koszorú
benne a világ

 majd

keserû árvíz
végtelen évek jönnek
hurok a nyakon

 de

zöld, piros, sárga
egy punk-szivárvány füstje
megbocsátatott