ANTAL BARNABÁS

Haikuk

December végén

Holdsugár játszik
behavazott fenyõkön:
fehér karácsony.

Január

Újév reggele.
A következõ talán
szebben virrad ránk.

Február

Havas tisztáson
fehér a lehelletem,
mint hold az égen.

Március

Olvad és csepeg.
Utcaköveken folyik
messzire a tél.

Április

Levelek zúgnak.
Széllel szemben csak lassan
dõlök elõre.
Május
Orgonavirág.
Illatfelhõk az égen
s egy lány hajában.

Június

Cseresznyevirág.
Gyönyörû, bár éhesen
a gyümölcse szebb.

Július

Zápor-zuhogás.
Csapzott verebek raja
gubbaszt az ágon.

Augusztus

Tücsök sem cirpel,
sistereg a levegõ.
De itt árnyék van.

Virradat

A félhomályban
csalogány-dal festi az
eget vörösre.

Körforgás

Alkonyi estben
csendben bukik le a Nap.
Hûlt helyén a Hold.
 

HAYPÁL TIBOR

Látogatóban

Pityu meszet szórt a horpadt vödör fenekére, vizet öntött rá, vékony akácfaággal kevergette a fortyogó masszát, majd megindult vele a disznóól melletti budihoz. Felemelte az ülõkérõl a fedõt, az ürülékhalmon pondrók nyüzsögtek. Nagy, zöld légy röppent ki az emésztõgödör szájából. Aprólékos gondossággal szétöntötte a meszes vizet, s amikor már csupa fehérség virított a gödörben, és a bûzt is felváltotta a mész kellemes illata, visszaillesztette a fedõt.
    Forró hõhullámok vibráltak a levegõben. Három hét óta cseppnyi esõ sem esett. Kábultan indult felfelé a dombon, a földet nézte, féltette szemét a sugárzástól.
    Öregapja görnyedten ült gyalogszékén, a roggyant tanya északra nézõ tûzfalának árnyékában. Kukoricát morzsolt a terebélyes vesszõkosárba. a körülötte lebzselõ tyúkok a kipattogó könnyebb kukoricaszemeket felkapkodták a földrõl... Megint rázni kezdte a köhögés, arca verejtékben ázva piroslott. A tyúkok közé köpte a felkrákogott turhát, a kendermagos jérce, már a levegõben elkapta, s lenyelte.
    Ettõl Pityunak fölkeveredett a gyomra. Gyermekkorában érzett hasonlót. Nagyapja akkoriban fiatalabb , vidámabb ember volt. Beterelte a birkát a ketrecszerû tákolmányba, s tejtõl duzzadó tõgyét, hátsó lábai között hátrahúzta, tenyerébe köpött és gyors mozdulatokkal fejni kezdett. Szegény birka, idegesen izgett-mozgott, s néhány bogyót pottyantott a sajtárba. Nagyapja káromkodott, belenyúlt a tejbe, kidobta az ürüléket, és fejt tovább. Amikor végzett, a birkát kirántotta kényelmetlen helyzetébõl, elkapott egy másikat, betuszkolta a helyére, újból tenyerébe köpött, s megint munkához látott. Remek juhsajtot készített nagyapó, de ha kínálta, többet nem volt hozzá étvágya...
    Az öreg a fiúkra nézett, s megenyhült a tekintete.
    - Eszünk? - kérdezte, s fölállt a kosár mellõl.
    Pityu bólintott.
    Fölmelegítették a tegnapról maradt krumplilevest, szalonnát sütöttek a serpenyõben, tojásokat ütöttek rá. Csendben eszegettek. Kenyérrel tunkolták a szalonnazsír maradékát, pincehideg, pinpókos, enyhén savanyú vörösbort ittak.
    Étkezés után, az öreg maga termelte szûzdohányból csavart cigarettát szívott. Nehéz, eres, napbarnított ökleit az asztalon nyugtatta.
    - Olyan vagy, mint az apám volt  - mondta. - Ahogy emberesedsz, egyre nagyobb a hasonlóság. Õ is kevés beszédû volt, akárcsak te.
    Pityu kortyolt a borból. - Mire kíváncsi?
    - Milyen a német menyecskéd?
    - Szorgalmas.
    - Szép is legalább?
    - Olyan se szép, se csúnya.
    - És az ágyban? Jobb, mint a mi fajtánk?
    Míg élt a nagyanyja, mindig a fehérnép miatt zsörtölõdött az öreggel, csillapíthatatlan bikatermészete miatt. Pityu nevetett. - Idõbe telik, míg fölhevül, de ha belelendül, akár a tûz.
    Látszott az öregen, tetszett a válasz. Huncutkodva hunyorgott, pödörgette a bajuszát, majd másfelé terelte a szót.
    - Szigorú az új gazdád?
    - Nincs új gazdám.
    - Hogyhogy nincs? Hát ott nem számolták fel a szövetkezeteket?
    - Több mint háromnegyedük a talpán áll. Senki nem bántja a közöst. Szépen gyarapodnak. A pulykakeltetõ, ahol a gépeket karbantartom, a régebbinek háromszorosára nõtt, az utóbbi években. A fal ledöntése után, a szövetségi kormány, tiszteletben tartotta a keleti parasztok akaratát. Közösen gyarapított vagyonukat megõrizhetik, s még megfelelõ támogatást is kapnak.
    Az öreg hallgatott. Nézte a gyalult asztaltetõ erezetének csomóit, s a rezgõtokájú, recsegõ hangú, dühös szitkozódóra gondolt, aki azon a félelmekkel és bizonytalanságokkal teli tavaszon, megbolygatta a környék lakóit. A többséggel együtt, õ is a téesz feloszlatására szavazott. Késõbb a kárvallott többség kijózanodott, de akkor már elúszott a keserves kínlódással megteremtett szövetkezeti vagyon. Kevesek kezébe került az országos hírû, bõven tejelõ holstein-friz tehenészet, a temérdek hasznos gép, a sok gazdasági épület, az életet adó föld.
    - Itt mi a helyzet? - kérdezte Pityu.
    Az öreg legyintett. - Már a földlicit elsõ napján kiderült, hogy az ígéretekkel lóvá tettek bennünket. A volt nagygazdák a kárpótlási jegyeikkel, ötven-száz hektár jó földet nyertek a liciten, egy idegen vállalkozó pedig, aki felvásárolta az öreg, magányos kárpótoltak jegyeit, kétszázötven hektár birtokosaként távozott a színhelyrõl. Nekem középparaszti õseink után a rozzant tanya meg hat hektár jutott. Évek óta már csak nyüglõdöm. A felvásárlás csapnivaló, lépten-nyomon becsapnak, olcsójános lettem. A többség még ennél is sanyarúbb sorsra jutott. A volt cselédek, napszámosok, szegényparasztok ivadékai kárpótlási jegyükért fél vagy egy, legfeljebb két hektárt kaptak. A betevõhöz is kevés. Ha meg munkát vállalnak a megtollasodottaknál, éhbérért gürcölnek.
    Szerette volna Pityu vigasztalni az öreget, de semmi nem jutott eszébe, amivel felvidíthatta volna. Néhány napot szüleinél töltött Csepelen. Belõlük is dõlt a panasz. Mindenütt érzékelte, hogy az irigyelt legvidámabb barakkból, Európa legszomorúbb barakkja lett.
    Nagyapja elõrehajolt, megemelte a kancsót, öntött a poharakba. Mosolyogni próbált, két metszõfoga hiányzott, savanyú volt a lehelete... Anyjától hallotta Pityu, hogy itt még a fogkrémek is megfizethetetlenül drágák lettek. A fogpótlás egy vagyonba kerül, egyre több a foghíjas ember.
    Régebben az ital nótát csalt ki kettejükbõl. Most nekidühödten, némán hörpölték a lilás-vörös löttyöt. Pityu végül rosszul is lett a bortól. Sötét este volt, amikor a disznóól hátsó részén, a trágyadomb mellett, nyögdécselve könnyített magán.
    Visszatértekor nagyapja már az asztalra borulva horkolt. Õ meg betámolygott a belsõ szobába, végignyújtózott a díványon. De nem tudott elaludni, csak hánykolódott álmatlanul. Hiányzott a Möritz-tó melletti pulykakeltetõ gépek alig észlelhetõ zenéje.
    Elhatározta, hogy a hajnali vonattal visszaindul félszegmosolyú asszonyához.
 


 
BALLA D. KÁROLY

Vigasztalanul

- Úgy döntöttem, hogy nem halt meg - mondta László, miközben cigarettájáról leverte a hamut és egy darabig tûnõdve vizsgálta a szabaddá vált parázsvéget, az átvörösödve felizzó majd elszürkülõ dohányszálakat, mintha változásukból olvasná ki töprengésének végsõ következtetését.
    A szobában egyre sûrûbb lett a délutáni homály, csupán az ablak elõtti fotelra, amelyben Panna ült, esett kevéske élesebb fény, épp annyi, hogy az asszony kontyba tûzött, egyébként seszínû haja felszikrázzon. Miközben László tekintete egyik izzásról a másikra siklott, sóhajtani akart, de helyette inkább a cigarettáját szívta meg.
    Mint mindannyiszor, most is Panna heverte ki hamarább az újabb csapást. Ha hevesebb zokogások árán is, de könnyebben belátta a változtathatatlant, s hagyta magát elsodortatni napról napra, óráról órára, percrõl percre elvégzendõ feladatok kényszerétõl. Mert hát: az élet megy tovább.
    Az asszony most is, ahogy ott ült, látszólag teljesen összetörten az ablak elõtti fotelban, egy ideje már az esti teendõket latolgatta. Karjában, derekában már moccantak a vacsorakészítés, mosogatás, ágyazás elõérzetei, s ezek a reflexek már erõsebbek voltak, mint az eltelt napok tompító fájdalma. Õ is sóhajtani akart, de csak egy szaggatott, zokogások emlékét õrzõ mély lélegzet lett belõle, s ahogy a levegõt lassan kiengedte tüdejébõl, mintha a felgyülemlett keserûség is távozott volna vele.
    - Nem, nem halt meg, továbbra is itt él köztünk - nyomatékosította az elõbb mondottakat a férfi, s kezével ideges mozdulatot tett.
    Gina volt a végsõ reménységük, a négy elveszett csecsemõ után az elsõ, aki túlélte az elsõ esztendõt, aki már-már meghazudtolva a genetikusok jóslatát, átvészelte az elsõ gyermekbetegségeket, s ha lassan is, de szépen fejlõdött. Amikor éppen nem gyötörte légszomj és lázrózsa sem ült az arcára, egészséges, bár igen vézna kislány benyomását keltette.
    László és Panna minden egyes maguk mögött hagyott napot gyõzelemként élt meg: lám, Gina már kétéves, már három, már...
    Negyedik születésnapját egy svájci kórházban ünnepelték. A máskor igen szigorú személyzet elnézte a "hozott ételt", a hatalmas tortát a négy kicsi oltárgyertyával.
    Nem tudni Gina szeme mitõl ragyogott jobban: a láztól vagy az örömtõl. Apja ölében ült, cérnavékony karocskájával hosszan csimpaszkodott a nyakába, cirógatta a szakállát, simogatta a két kis bemélyedést orrnyergén, ahol a szemüveg hagyott vörös nyomot. Aztán az ágy szélén ülõ anya háta mögé került, s addig kérlelte, amíg megengedte, hogy lefejtse komoly asszony kontyát, s a hatalmas, már akkor is õszülõ hajzuhatagot véget nem érõen simogatta, becézgette, arcához fogta, ujjai közt pergette.
    Mintha búcsúzott volna. Pedig hazautazásuk után még négy hónapig élt. Nem tûnt sem betegebbnek, sem egészségesebbnek a korábbinál, talán csak a fény lett kevesebb szeme bogarában. Játékaiban is alig lelte örömét, inkább a házi teendõket végzõ anyja nyomába szegõdött, s amikor csak mód volt rá: meséltetett magának.
    És Panna mesélt. Andersent és Grimmet, Benedek Eleket és Mórát, szülõfalujából hozott magyar és tót népmeséket. Ha mindenbõl kifogyott, hát mesélt csak úgy, találomra: belekezdett valami történetbe, alakítgatta, beleszõtte a napi eseményeket, Ginát, a szomszéd kisfiút, aki mindig megeszi a fõzeléket, mert tudja, hogy vas van benne, a fekete fülû, ugatós kutyát az utca végébõl, "aki", ha õk kint hallgatóztak a tornácon, pontosan jelezte, az egyetemrõl jövet apa mikor fordul be a sarkon. "Le kellene jegyezni ezeket a történeteket" - mondta lelkesen egyszer László, aztán persze semmi sem lett a dologból, épp íze-zamata veszett volna el a rögtönzött meséknek, ha papírra kerülnek. "No és, ma mirõl meséljek?"- kérdezte egyszer az anyja köny-nyelmûen Ginát, aki rövidke, felnõttes töprengés után fel is adta a leckét: "Meséld el, mit fogtok csinálni apával, ha én már nem leszek veletek?" Panna próbálta menteni a helyzetet: "Hát, ha majd férjhez mégy, és a gyerekeiddel elköltözöl tõlünk..." Ám a kislány közbeszólt: "Nem, anyu, nem errõl... Szoktad mesélni, mi történt, amikor én még nem voltam. Most mondd azt, amikor majd megint nem leszek."
    Panna okosan kitért a kihívás elõl, hosszú, bonyolult történetbe kezdett, s ahogy szövögette a szálakat, szépen elsiklott Gina kívánsága felett.
    Ugyanezen az estén történt, hogy László vacsora után térdére ültette a csöppséget, és két lovaglás közt megjegyezte: "Hej, Gina, kicsi Gina, írnak-e valaha olyan szép verseket hozzád, mint nagy elõdödhöz?" Panna rosszallóan nézhetett rá, mert az abbahagyta az eszmefuttatását, s csak jó sokára folytatta: "Tudod, élt egyszer egy híres költõ, aki nagyon szeretett valakit; és azt a valakit ugyanúgy hívták, mint téged, Ginának." A kislány erre kijelentette: "Az a Gina én voltam, mert engem is nagyon szeretnek."
    László, hogy a gyermek lét-értelmezésébõl ne kelljen messzemenõ tapasztalatokat levonnia, felállt, leemelte a könyvespolcról a vonatkozó verseskötetet, s pár perc múlva már azon révedezett, mennyire nemrég volt, amikor õ doktori értekezésén dolgozott és az ötödszörre is gyermekkel viselõs Pannával elhatározták: ha fiú, akkor János, ha lány, akkor Gina.
    "Mi az a Montblanc?" - csengett még most is László fülében a kislány akkori kérdése, miközben a szobában lassan teljes lett a sötétség.
    Kioltotta cigarettáját, s várta, hogy az asszony mondjon valamit, reagáljon az õ iménti kijelentésére. De Panna nem szólt, nem mozdult. Kezét ölébe ejtve arra gondolt, László várakozásában nincs-e csipetnyi ide nem illõ elégedettség, talán nem is tudatosult érzése a maga-szerezte örömnek: ezt az "Úgy döntöttem"-et, ezt jól kitalálta, ezzel most kicsit fel is oldozta magát a kínossá-terhessé vált komorság alól.
    De van-e joga, van-e felhatalmazása bárkitõl, hogy így beszéljen? Nem akkor volna-e több igazság - és kevesebb póz - a szavaiban, ha olyanformán keresné a múlhatatlanságot, ahogyan kedvenc költõje írta versbe az elveszített múzsát: "Csillagba, napba visszatérsz"?
    - Gyújts villanyt, légy szíves - emelkedett fel váratlanul az asszony a fotelból. Lászlót meglepte a kijelentésére válasznak semmiképp nem nevezhetõ felszólítás, és mire zavarodottan rosszul koordinált mozdulataival felkattintotta a kapcsolót, addigra Panna már kívül volt a szobán, s a fényben álló férfi magára maradt a távozó fuvallattal, az el sem hangzott versidézettel, s nem tehetett mást, belehunyorgott a csillár vakító józanságába. Megszédült, az erõ kiszállt a tagjaiból, és talán el is vágódott volna a padlón, ha magához nem téríti a konyhai edények ismerõs muzsikája. Összeszedte magát, s indokolatlanul nagy, határozott lépésekkel átgyalogolt a hálószobába. Tüntetõleg levetette sötét öltönyét (de persze, csak maga elõtt tüntethetett), a szekrény leghátsó vállfájára akasztotta, s magára húzta leghétköznapibb itthoni ruháját. Kicsit még reszketõ kezével már szvettere utolsó gombjánál tartott, amikor meghallotta a hívást: kész a vacsora.
    A konyhában ismerõs illatok fogadták. A megszokások biztonságával ült asztalhoz, de hirtelen - mintegy a meghittség és otthonosság ellenpontjául - belésajgott a szörnyû hiány.
    Nagyot nyelt, s idegesen számon kérte: - Miért nem tettél harmadik terítéket?
    Panna háttal állt, a teát készítette. Kérlelõ-engesztelõ, de határozott hangon válaszolt.
    - Olcsó megoldás lenne. Válasszuk a nehezebbet: magunkban megkeresni õt. Nem kell hozzá harmadik tányér, hidd el.
    Lászlónak ültében is remegni kezdett a lába. Kedve lett volna felháborodni, visz-szavágni, de nem érzett hozzá elég erõt. Aztán lassan szégyenérzete támadt. Amiért újra Panna mutatkozott erõsebbnek. Amiért ismét õ találta meg - mint nehéz perceikben annyiszor - a mértéket, a helyes arányt, a még és már közötti határmezsgyét. Honnan meríti ez a nõ az erõt, honnan a bölcsességet, amellyel túlteszi magát a megmásíthatatlanon, anélkül, hogy kételkedni lehetne átélt szenvedésében. S miért van az, hogy neki, Lászlónak, csak szerepek jutnak, viselkedési modellek, és bár ezeket maga alkotja a maga számára, mégsem tud maradéktalanul megfelelni nekik.
    - Egyél, kedvedre való a vacsora.
    - Nem, most nem tudnék enni - mondta már-már sértett daccal, pedig szájában már összefutott a nyál, és a gyomrában erõszakos éhség kaparászott.
    - Ne butáskodj. Enned kell. Már csak a fekélyed miatt is - adta meg a felmentést az asszony, s röstellve, hogy közhelyet kell mondania, még hozzátette: - Az élet megy tovább.
    László lassan kezébe vette a kést, villát. Az elején nagyon kellett vigyáznia, hogy uralkodjon mohóságán, ám éhségérzete a vártnál hamarább megszûnt, s a lenyelt falatok súlyos kövekként ültek meg a gyomrában.
    Hirtelen erõs hányingere támadt, alig tudta legyûrni. Vizet kért, s amint aprókat kortyolt belõle, arra gondolt, Pannának valószínûleg igaza van. Az élet megy tovább. Épp ez teszi vigasztalanná a halált.
 

CSALA KÁROLY

Bukdácsolás

Bukj föl, uram -
de ne az árból,
hanem orra.
Tanuld meg, mint s mekkorát bukik,
aki nem úr, hanem
bukdácsolás a sorsa.
 

Olvasás, felejtés

"Olvass, és felejts el!" -
mondja a könyv a népnek.
"Olvass, és próbálj felejteni -
mondja a jó könyv a népnek -,
aztán olvass el újra,
ha felejteni kezdesz."
És ehhez nem kell regénynek lenni.
Ez a könyv akár "A tõke" is lehet.
De népnek kell lenniük hozzá
az olvasóknak.
 

A pénz és a kutya

A gazdag ember fejében,
meg van gyõzõdve róla,
szellemes gondolatok járnak.
Szeretné hát, ha szavait vennék
készpénznek a szegények,
s nem arra figyelnének folyton,
hogy mit beszél a pénze.
Csak hát a szegények fejében
mindig valami kutya ugat.
 

Mítoszevõk

Egyszer csak elszáradt a Paradicsom fája.
Egyszer csak elfogyott a Prometheus mája.
A kutató kényszeredetten konstatálja:
a tudás almája
helyett már a fa kérgét rágja,
s még a védett keselyût is fölzabálja
a világ szegénye, akinek nem fáj a
mítosz hiánya,
csak enni akar, a fránya.
 

Bölcsesség

B.B. után szabadon

Ne menjen filozófusnak,
inkább a falnak menjen,
aki nem érti a viccet.
Humorérzék nélkül
megtréfálja az embert
a dialektika.
Enélkül bölcselni pedig
- vagy akár csak verset írni -
bizony vén hiba.
 

Hozzászólás (az emberiséghez)

Semmi szörnyû nincs a mûemberben,
annál inkább ijesztõ az anyaszülte.
Nem vetõdik a politikába Frankenstein teremtménye,
Drakula sem próbál ki folyton új fegyvert titokban
a Balkánon vagy a Perzsa-öbölben,
viszont az imádott Vezérekbõl és Elnökökbõl
egy-egy is sok volt mindig bármelyik népnek.
Aggódva nézünk hát a klónozott
führerkék új s újabb kirajzásának elébe,
s csekély a vigaszunk, hogy magyar honunkban
mostanság még csak kísérleti elõ-eresztésük:
Szószátyár és Országlenyúló vízfej-csapata
viszi a prímet (meg ami még a kezük ügyébe akad).
 

M. SZÁNTÓ JUDIT

Fifi

Fifi a Kõris utcában lakott. Az utca a nyolcadik kerületben található. Kockakõ borítja a járdát is, az úttestet is. Az Orczy út és a Szeszgyár utca között, körülbelül középen áll az a ház, amely Fifi otthona volt. Szemben egy hosszú udvar volt, legtöbbször nyitott kapuval, mindig hangos gyerekzsivajjal és kutyaugatással. A szemközti emeleti ablakokból és az egyetlen erkélyrõl jól lehetett látni, hogy az udvarban két sor egészen alacsony ház helyezkedik el, felváltva egy ajtóval és egy ablakkal. Minden kétséget kizáróan szoba-konyhás lakások voltak. És aki gyakran odafigyelt, az azt is észrevehette, hogy egy-egy ilyen lakásból reggelente - különösen szép idõben - annyian rajzanak ki, hogy szinte elképzelhetetlen, hogyan férnek el benne éjszaka. A felnõtt férfiak azután korán elindultak otthonról, már amelyiküknek volt munkája. A többiek kiültek az udvarra, verték a blattot. Az öregek hangoskodva kibiceltek. Ünnepnapokon bor is került a kártyaasztal lábához, mellette poharakkal. Ilyenkor aztán hangosabban folyt az ultizás, és néha még verekedésbe is torkollott. No, de ezek nem voltak nagy ügyek, mindig sikerült szétválasztani a duhajkodókat, mielõtt valami komolyabb baj történt volna. Akkor azután békésen játszottak tovább. Az asz-szonyok tettek, vettek. Késõbb eltûntek a lakásokban, ahonnan rövid idõ múlva hagyma- és fokhagymaszag áradt szét és szállt be a környékbeli házak nyitott ablakain. A képet tarkította a különbözõ korú gyerekek kiabálása, veszekedése, verekedése, a kisebbek gyakori bömbölése.
    Az udvar szomszédságában egy kocsma volt, a Fehér Ökör. Hírhedtségben ugyan nem érte el hasonnevû utódját, amely a háború utáni években a Keletinél nyílt, de azért nem nevezhetõ méltatlan elõdjének. Nappal zárva volt az ajtaja, és palettával csukták be az utcára nézõ három ablakát is. Éjjel azonban zajlott az élet nemcsak a mûintézet falai között, hanem gyakorta az utcán is, amire meg az udvar kutyái reagáltak hevesen. Errõl azonban Fifi mit sem tudott, mert az õ fekhelyéül szolgáló kosár az udvari szobában volt, és az éjszakai zaj nem zavarta az álmát. Így Fifi gyönyörûnek találta a Kõris utcát. A séták alkalmával, naponta háromszor kitágult elõtte a világ, vidáman járhatta végig a jól ismert utat. Beleszimatolhatott a levegõbe, ahol egyik ház pincéjébõl orrfacsaró szagokat hozott a szél a saroktól nem messze található szeszgyárból. Néha egy-egy lovas kocsi is elgördült az utcában, s azt meg lehetett ugatni.
    A legnagyobb gyönyörûség pedig az volt, ha meglátott egy másik kutyát. Az utcán ritkán találkozott másik ebbel, de a szemközti udvarból gyakran hallott ugatást, idõnként pedig a kapuban meg-megjelent néha több is, örömmel üdvözölve õt. Fifi viszonozta a köszöntést, és sietett volna hozzájuk, de a póráz megfeszült és nem engedte.
    És rögtön jött a figyelmeztetés: - De Fifi, kérem! Nem látja, hogy milyen koszos kutyák azok? Mi dolga lenne közöttük? Szíveskedjék szépen továbbsétálni velem!
    És ugyanilyen határozottan utasította el az útjukon ismerkedni kívánó ebeket is, azzal a különbséggel, hogy azokat minden teketória nélkül tegezte.
    Fifi pedig szomorúan vette tudomásul, hogy vágyainak vannak korlátai is. Hogy belátta-e a gazdi igazát, az nem biztos, de Lujza nagyságos megelégedett azzal, hogy fizikai erejével vissza tudja tartani kutyuskáját a helytelen cselekedetektõl.
    Mert az nem vitás, hogy az erõfölény nem Fifi oldalán állt. Születésére nézvést ugyanis selyempincsi volt. Pici testû, fehér és hosszú, selymes szõrû, a hajában szép széles, piros masnival és szintén piros pórázzal.
    Az említett problémától eltekintve azonban Fifinek igazán gyöngy élete volt. Lujza nagyságos valóságos kutyaparadicsomot alakított ki neki. A kisszobában volt egy csinos kis kosara, puha párnákkal kibélelve, és több takaróval, hogy az idõjárásnak megfelelõen lehessen betakarni. Tisztán tartott tányérkája és ivóedénye volt cserépbõl. Õt magát a gazdi hetenként fürdette, finom samponnal mosva meg fehér bundáját, amelyet egy meleg levegõt árasztó valamivel szárított, utána pedig szépen, lágyan megfésült. A hajába minden nap friss szalagot kapott. Persze, ha szükség volt rá, például sáros idõ volt és összemaszatolta magát, akkor soron kívül is beállhatott a fürdetõ lavórjába. És - mivel szeretett fürödni - ha tehette, direkt belegázolt egy-egy pocsolyába.
    Gazdija ilyenkor megbocsátóan dorgálta: - De Fifi, kérem, hogy tehet ilyet? Most haza kell mennünk fürdeni, pedig még sétálhattunk volna egy keveset. Máskor legyen meggondoltabb!
    Télre pedig két kis kabátkája is volt, hogy meg ne fázzon. Kettõre pedig azért volt szükség, hogy mindig frissen mosottban járhasson.
    Amikor meg jó kedve volt a gazdinak, akkor azzal fogta kézbe a pórázt: - Na, Fifi, van-e kedve kimenni a Kálvária térre?
    Fifi ilyenkor vad farkcsóválásba kezdett, hogy tetszésérõl biztosítsa Lujza nagyságost. Tulajdonképpen nem értette, hogy mirõl van szó, inkább megérezte. Mert hogy a szókincse elég gyatra volt. Értette a nevét és még pár parancsszót, hogy mit csinálhat és mit nem. A többire csak a hangsúlyból és gazdája komoly vagy mosolygó arcából, szelíd vagy haragos hangjából következtetett. Így fogta fel azt is, hogy a térre mennek. Az pedig nagy öröm, mert ott sokkal több élmény kínálkozik, mint a Kõris utcában. Elõször is a Szeszgyár utcánál nem fordulnak vissza, hanem jobbra kanyarodnak. Mindjárt át is mennek a kocsiúton, mert ott valamivel kevésbé lehet érezni az erõs szeszszagot. Azután a Csobánc utcába fordulnak balra, és mindjárt ott van elõttük a Kálvária tér.
    Ott Lujza nagyságos leül egy padra, Fifit szorosan a pad kõtáblájához köti, elõvesz a táskájából egy könyvet és olvasásba kezd. Fifi pedig körbenéz. A padokon kártyáznak, sakkoznak, általában népes érdeklõdõktõl körülvéve. Máshol gyerekek ugrálnak, játszanak. Egyesek pedig sétálnak. És némelyik padnál, vagy egy-egy sétáló mellett kutyákat is látni. És mindegyik pórázon van, amit vagy a pad lábához, támlájához kötöttek, vagy valaki a kezében tart. A tér egyik sarkában homokozó és néhány hinta van, sok gyerekkel. Fifi szívesen menne a gyerekek közé, de még inkább valamelyik kutyával kötne szorosabb ismeretséget. Szûköl is egy keveset, hogy a gazdi értsen belõle, de minden hiába! Lujza nagyságos hajthatatlan! És ha tovább nyûgösködik, akkor rászól: - Legközelebb nem hozom ide magát, ha nem tudja, hogy mi az illem. Igazán elég felnõtt már ahhoz, hogy türtõztetni tudja magát. Hiszen láthatja, hogy ezek nem magához valók! Se a gyerekek, se a kutyák! Legyen esze, kérem!
    Fifi bánatosan húzta meg magát a pad elõtt. Olyan sokszor hallotta, hogy más emberek, gyerekek vagy kutyák nem valók hozzá, hogy megértette, távol kell tartania magát tõlük. Pontosan ugyan nem tudta, hogy miért, de azt érezte, hogy a gazdi õt - és persze saját magát is - többre tartja másoknál. És  valami lehetett is ebben. Fifi ezt inkább felfogta, mint értette, hiszen õ nem érzékelt szembe tûnõ különbséget például abban, hogy másokat Kissnének, Nagynénak, szóval valamilyen nének szólítanak, míg az õ gazdiját mindenki nagyságosnak titulálja. Az se tûnt fel neki, hogy a gazdi soha nem megy ki kalap és kesztyû nélkül az utcára, a legmelegebb nyárban sem. Továbbá abban sem talált semmi kivetnivalót, hogy magázva szól hozzá. Hanem azt megint csak érzékelte, hogy valami különcség lehet bennük, mert akárhányszor kifordultak a kapun, a szemközti udvarból mindig népes gyereksereg kísérte õket hangoskodva, csúfondárosan és heccelõdõn nevetgélve a Kõris utcában szokatlanul elegáns hölgy és illatosított, felcicomázott ölebe láttán, nem beszélve a kutyával magázódó hangnemrõl. A pincsi azonban tulajdonképpen örült a népszerûségnek. gazdija pedig nem törõdött vele.
    Az tény, hogy Lujza nagyságost az egész környék csodabogárnak tekintette. Magányosan élt a házban már öt éve. Kapcsolatot nem tartott fenn senkivel, a közvetlen szomszédokkal is csak köszönõ viszonyban volt. Eleinte azok próbáltak közeledni hozzá, beszédbe elegyedni vele, de õ úgy tett, mint aki nem is hallja õket. Elkönyvelték hát, hogy fenn hordja az orrát, és õk is igyekeztek úgy tenni, ha találkoztak, mintha nem is létezne. A nagyságos egyetlen partnere Fifi volt. Õ két éve került a házhoz, még egészen pici gömböcként. Gazdája rááldozta minden szeretetét, minden figyelmét. Fifi hûséggel hálálta ezt meg.
    Rajta kívül egyetlen ember volt bejáratos a lakásba, egy régimódi keménykalapot és kemény inggallért viselõ õszes úr, aki minden elsején megjelent, nagy reverenciával és kézcsókkal köszönve az ajtót nyitó asszonynak, majd néhány perc múlva ugyanígy távozott onnan. A házban lakók azt tippelték, hogy valahonnan havi apanázst hoz Lujza nagyságosnak. És ez nem is lehetett másképp, hiszen évek óta dologtalanul élt, de a számláit rendben fizette, és láthatóan nem voltak komoly anyagi gondjai. Természetesen az is egyértelmû volt a környezete számára, hogy a Kõris utcainál úribb körülmények közül került valamilyen ok miatt ide.
    Lujza nagyságos valódi neve sóvári és szabadfalvi Gyimóthy Alfrédné, született gyulai Karlóczay Lujza volt. De errõl csak a házmester tudott a bejelentés alapján.
    A hivatalos neve azonban olyan hosszú volt, és különben sem tudta az ember, tulajdonképpen melyikkel illesse, hogy amikor a már említett keménykalapos úr elsõ látogatása alkalmából a házfelügyelõtõl úgy kérdezte, hol találja Lujza nagyságost, rögtön átállt õ is erre a megszólításra, tõle meg mások is átvették.
    Fifit ezek az ügyek hidegen hagyták, és boldogan élt gazdijával. Mindene megvolt, és állandó szeretetet, gondoskodást kapott. Talán egyedül az hiányzott, hogy másokkal - legyenek emberek, gyerekek vagy kutyák - nem barátkozhatott. Fõleg a szemközti udvar foglalkoztatta, és persze annak lakói.
    Egyszer aztán a gazdi egy pár szót váltott a keménykalapos úrral a nyitott ajtóban búcsúzkodva. Fifi pedig elérkezettnek ítélte az idõt arra, hogy kisündörögjön és meglátogassa azt a titokzatos udvart.
    Lujza nagyságos hiába kereste kis kedvencét. Felkutatta, felforgatta az egész lakást. Benézett minden sarokba, minden fiókba, minden bútor alá. De a kutyus nem volt sehol sem. Azután eszébe jutott a néhány percre nyitva hagyott ajtó. Zaklatottan rohant az utcára, és ide-oda szaladgálva kiáltotta Fifi nevét. De válasz nem érkezett. Búsan ballagott haza. Egész nap, egész éjjel zokogott. Többször kinézett az ajtó elé, hátha hazakeveredett Fifi. Hiába! Eltûnt, mint a kámfor.
    Lujza nagyságos napokig ki sem mozdult a lakásból. Azután arra a gondolatra jutott, hogy hátha nem talál haza az õ Fifikéje. Lesietett az utcára, és kereste megint jobbra, balra. Ez sem vezetett eredményre.
    Körülbelül egy hét telt így el, tele kétségekkel, bánattal. És ekkor egyszerre csak elõtte termett Fifi, amikor kilépett a zöldségestõl. Kissé csapzott volt és hiányzott a piros masnija, de láthatóan nem történt semmi baja. Farkcsóválva, boldogságában ugrándozva ment ujjongó gazdájával haza. Otthon egy kiadós fürdetés és a tartalék masni segítségével ismét a régi Fifi lett belõle. Gazdája könnyes mosollyal bocsátott meg a bûnbánóan hízelgõ kedvencnek.
    Csendes boldogságban teltek az újra egymásra találás napjai. Csakhogy a ménkõ éppen akkor üt be, amikor a legkevésbé lehet rá számítani. Mert Fifit pihe-puha kosárkájában éjszakánként olyan vágyak kezdték feszíteni, amelyek arra késztették, hogy ismét ellátogasson a nagy udvarba. És erre nagyon jó alkalma nyílt egyik nap, amikor a gazdi úgy vitte ki a porrongyot kirázni a gangra, hogy elfelejtette elõzõleg rácsukni az ajtót. Fifi pedig kihasználta az alkalmat, és Lujza nagyságos háta mögött szép halkan kisomfordált a lakásból. A lépcsõházban pedig már futásra fogta a dolgot, hogy minél elõbb odaérjen vágyai udvarába.
    Lujza nagyságosra pedig megint rászakadt a gyász. Sokfelé kereste az õ pincsijét, de az udvarban nem. Mert az az eszébe se jutott, hogy az a kedves, jól nevelt eb ilyen helyekre kívánkozik.
    Azt azonban be kell vallani, hogy Fifinek csak két hét után jutott eszébe a gazdi. Akkor azután ismét elkezdte gyötörni a lelkiismeret. Még néhány napig kóválygott az udvar gyerekei és kutyái, de fõleg Cézár körül, azután elindult hazafelé. A lakás ajtajában félsz fogta el. Hosszú idõbe telt, amíg meg merte kaparni az ajtót. Amikor pedig Lujza nagyságos kinézett, tele megbánással a szemében leste a folytatást.
    A gazdi az elsõ pillanatban nem tudta, mit tegyen. Úgy érezte, meg kellene büntetnie a csalárd ebet. Igen ám, de nem volt hozzá ereje. Így hát talán két percig is csak állt szótlanul az ajtóban, elfoglalva a nyílást, és ezzel lehetetlenné téve a bejutást. Azután megsajnálta Fifit, és félreállt az útjából. Õ pedig minden ízében bocsánatért esedezve sompolygott be a lakásba. Egyenesen a fürdõszobába ment, mint aki tudja, hogy az utóbbi hetekben hiányosnak mondható tisztálkodását helyre kell hozni, mielõtt elfoglalhatja régi helyét a lakásban.
    Lujza nagyságos megfürdette, rendbe hozta, megint új masnit kötött a frizurájába. Közben simogatta és beszélt hozzá: - Fifi, kérem, jól jegyezze meg! Ez az utolsó alkalom, hogy megbocsátok. Ha még egyszer elcsavarog, akkor többé ne is jöjjön haza! Megértette?
    Fifi õszinte alázattal próbálta megérteni, hogy a szavak értelmét ugyan nem, de a mondandó lényegét felfogja. És minden idegszálával azon igyekszik, hogy eleget tegyen a gazdája kívánságának.
    Így aztán megint helyreállt a rend. Nem sokáig. Fifit megint csak különös vágyak gyötörték éjszakánként. És ezeknek a középpontjában mindig az udvar állt. Egy ideig még viaskodott benne a hûség és a csalárdságra biztató hang, de végül is az utóbbi gyõzött. És a legelsõ adandó alkalommal megint csak meglógott.
    Lujza nagyságos most az egyszer megkeményítette a szívét. Nem sírt Fifi után, és nem is kereste. És, hogy elzárja saját maga elõl a visszakozás útját, két napon belül vett egy másik ebet. Nem is olyan fehér selymes szõrût, hanem egy melegbarna, rövid szálkásszõrû törpepincsit, hogy még csak ne is emlékeztesse Fifire. Az egyéves Lady vidáman ugrálta körül remegõ lábain. Mindennek tudott örülni, és vidámságot árasztott maga körül. Lujza nagyságos megszerette, és lassan elhalványult benne a Fifi utáni bánat.
    Fifi pedig hónapokig nem jelentkezett. Azután egyszer, amikor Lujza nagyságos Ladyvel kilépett a kapun, Fifi jelent meg az út másik oldalán, szájában egy apró, még vaksi kiskutyussal.
    Átcipelte az úttesten, és letette a gazdi mellé. Azután leült és büszkén nézett szeretett jótevõjére. A szeme ezt mondta: - Most végre meghálálhatom azt a sok jót, amit kaptam. Megsokszorozhatom azt az örömöt, amit adni tudtam. Nem vagyok én hûtlen, csak arra vártam, hogy bebizonyíthassam ragaszkodásomat, szeretetemet.
    Ez a csöppség itt az én gyerekem! És még kettõ van belõle! És ha a gazdi is úgy akarja, hazamehetek most már. A kölykeimmel együtt. Meg Cézárral.
    De hiába leste Lujza nagyságos arcán a felvillanó boldog mosolyt. Elõször csak végignézett Fifi csapzott, a sártól és piszoktól szürke, helyenként csimbókokban lógó bundáján, lefogyott testén. Azután a kölykét szemlélte meg, és rögtön megállapította, hogy az valamilyen megnevezhetetlen korcs. Végül egész egyszerûen keresztülnézett rajtuk. Mintha ott sem lettek volna. Lady - Fifi ellentéteként - samponillatba burkolt ápoltságával, a nyakában szép piros masnijával - maga volt a megtestesült elõkelõség. Most csak bámult csodálkozva, egyre közeledve az ismeretlen kutyához. Csakhogy a póráz visszarántotta.
    - Lady, kérem, nem méltó magához az a koszos kutya. Jöjjön szépen, engedelmesen velem! Na, jöjjön szépen, ha mondom!
    Lady kénytelen-kelletlen szót fogadott. De farkcsóválással jelezte Fifinek, hogy örömét lelte a találkozásban. Szófogadása azonban arról tanúskodott, hogy kutya kötelességének érzi úrnõje követését, és ezt még a kedve szerinti barátkozásnál is fontosabbnak tartja.
    Lassan ballagott gazdája után, mögötte a megszokott gyereksereggel.
    Fifi ettõl a számára teljességgel érthetetlen fogadtatástól megsemmisülten ült a járda szélén. A másik oldalról már közeledett Cézár, szájában szintén egy kutyaporonty-tyal. De látva a fejleményeket, félúton megállt. Valamit morgott magában, mire Fifi magához tért kábulatából, és szájába kapva kicsinyét, visszament az udvarba. Cézár követte.
    A harmadik pici az árnyékban hevert és halkan nyöszörgött. Amikor pedig szülei odavitték a két másikat is, Fifi lefeküdt a hûvösben, és az oldalára fordult, hogy a csöppségek odaférjenek a tejecskéhez. Nem is kellett nógatni õket. Egy idõ múlva egyenletes szuszogásuk árulkodott arról, hogy jóllaktak, és most kipihenik fáradalmaikat.
    Közben Cézár is elszundikált. Fifi meg Cézár hátának támasztotta fejét, odapillantott kölykeire, hogy minden rendben van-e, azután megfeledkezve Lujza nagyságosról, Ladyrõl és az elhagyott kosaráról, megnyugodva hunyta álomra õ is a szemét.
 

PAPP LAJOS

Szeretettel köszöntjük 65. születésnapján a költõt

Kék vonat

Innen hová? merrefelé?
(hazafelé-ha-za-felé)
Zakatoló vonatkerék
gördül az alkonyat elé.
Lilán estül, sötétedik;
benne bánat feketedik.
Hullhat csillagesõ pedig;
sötétség hallgat reggelig.
Salak az éj! a fény halott.
Üvegcseppek a csillagok,
s aláhullnak a mélybe mind.
Ott lenn a Styx bárkája ring.
(fe-lejteni-felejteni)
Nincsen már mit elrejteni.
Nincs mit kutatni, sejteni!
Csak a zászlót elejteni -

Vesszõk suhognak, vér fakad;
az út alvadó vérpatak,
s az ember immár súlytalan,
elveszett pont, ki úttalan
útakon sodródik-repül..
(és-egyedül és egyedül)
Csecsemõ sír föl valahol;
valaki altatót dúdol,
s holnemvolt anyaöl-mesék
simogató galamb-neszét
vélvén kerengni odabenn,
kint a gyermek-hajnal dereng.
(mikoranapújrafelkel)
MIKOR A NAP ÚJRA FELKEL
(mi-kora-nap-új-ra-felkel
mi-kora-nap újra felkel)
 

Lenkey madarai

Földfehér és égfekete
világ-negatív.

Fent egyre hull a hó.

A névtelen-élettelen
homályból a tiszta kép
elõhívható?
Part valahol van-e még?
Ahonnét a túloldalra
átível a híd?

Kifeszített szárnyak váza
s árnyékok a fényben.
Madarak.
Kormos kõkolonc a Nap.
Alatta a Hold sarlója
megvillan fehéren.
Szállanak.

Csont és rög a szó.
Út valahol visz-e még?
Háromölnyi mély a csönd;
meg sem moccanó.

Fénytelen lemez a présben.
Dermedt töredék.

Láttalak.
Kifeszült érintetlen
patyolat-vászna a télnek.
Ki ír rá?
Ki fest rá képet?

Hull, hull a hó.

Az égen rajz-árnyék.
Kiterjesztett szárnyú
madár-alak.
 

CSÁK GYULA

Régi vicc

1.

A férj kutatóorvos volt, idõnként népszerûsítõ tudományos cikkeket írt, amelyekhez felesége rajzolta az ábrákat. Mindig fel is tüntették, hogy az illusztrációkat Boér Anna készítette. A rajzok eredetijét bõrkötésû albumba gyûjtötték, s az album örök vándorúton volt Annuska rokoni és baráti övezetében.
    - Mit szólsz, Pucika? - kérdezte az asszony, kiemelkedve a párnákkal telerakott dívány sarkából. - Magukra ismernek a bacik?
    Mûszálas, pepita halásznadrág feszült rajta, hozzá vastag pamutból készült nyers színû, nagyon bõ pulóvert viselt. Ebben az egyenruhában szeretett rajzolni, mert így jobban modern mûvésznek érezte magát.
    A férj nem kedvelte, hogy felesége Pucikának becézi, de bölcsen tudomásul vette. Az idõ múltával érlelõdött benne ez a bölcselet, magát a bölcselkedésre való hajlamot pedig a feleségébõl való kiábrándulása hozta magával - amint ezt megannyiszor újragondolta.
    - Bizonyára remekül csináltad - mondta feleségét utánozó és gúnyoldódó gügyögéssel, anélkül, hogy felnézett volna papírjaiból. Olyan tanulmányt írt, amely a kutatóintézet igazgatója szerint "nagy kiugrás" lehet.
    - Ezt csak azért mondod, hogy lerázz - duzzogott Annuska és visszamerült a párnák özönébe. Apró vállvonogatással igazított valamit a rajzon s egyszer csak emelkedõ hangon, majdnem énekelve kérdezte:  Felingerelt valami?
    - Szó sincs róla.
    - Nekem pedig határozottan az az érzésem.
    A férj ezúttal felnézett irományából és színpadiasra sikeredett nyájassággal mondta: - Õszintén sajnálom, ha csalódást okozok, de nem vagyok ingerült. - Belül viszont elképedt: "Hogy ennek micsoda szimata van!"
    Keserûen gondolt azokra a férjekre, akik mindent õszintén elmondhatnak feleségüknek, mert szeretett volna hozzájuk hasonló helyzetû lenni.
    Összeakadt a tekintetük, s ettõl mindketten zavarba jöttek. Annuska el is pirult, mélyen rajza fölé hajolt, majd eltávolodva tõle, félrefordított fejjel, csücsörítve tanulmányozta. A férjnek az a valahol hallott szellemesség jutott eszébe, hogy amelyik nõ nem szokott pirulni, annak sok és nagy oka lenne a pirulásra, de leplezni tudja az igazat. Ámde ez sehogyan sem illett Annuskára, mert eddig még - a férj emlékezete szerint - soha nem pirult el. Ámbár ugyancsak a férj titkos gyanúja volt az is, hogy Annuska olyan személyiség, aki voltaképpen apáca szeretett volna lenni, de nyilvánosházban... Ebben a pillanatban akaratlanul bepillanthatott az elõrehajló Annuska pulóverének felsõ nyílásán és gyorsan lehunyta a szemét, noha vonzotta a látvány. Arra gondolt, hogy önmagának és az egész világnak hazudik az a férfi, aki úgy tesz, mintha nem érdekelné egy szép nõi kebel.
    Az asszony hangja úgy rebbent fel az enyhén duzzadt ajkak által rejtett száj fészkébõl, mintha megriasztották volna. - Ugye jól gondolom Pucika, hogy te már nem szeretsz?
    A férfi továbbra is lehunyva tartotta szemét. Hirtelen vad vágyat érzett, hogy felrúgja az asztalt és kiüvöltse magából azt, ami nyolcévi házasságuk alatt felgyülemlett benne. Amilyen hevesen érkezett azonban a roham, úgy vált semmivé, mert megölte az ágaskodó, kaján kérdés, hogy mi is az "ami felgyülemlett?"
    Nem olyan egyszerû a válasz. Miközben ugyanis egyszerre vonzza valami ehhez a nõhöz és ugyanakkor taszítja - bûntudatot is érez irányában. Bevallani nem mert, mégis legfõbb vétke, hogy feleségül vette egyáltalán. Mentsége lehetne, hogy szerelembõl tette, hogy elsõ perctõl komoly szándékkal gondolt rá. Így igaz, csakhogy az a férfi, aki házasság útján rabolja el egy nõ vagyonát, rendszerint eskü alatt állítja, hogy Annuskának semmi vagyona nem volt, hacsak nem tagadjuk azt a tételt, amely szerint a szépség tagadhatatlanul jókora vagyon. És Annuska még ma is gyönyörû.

2.

"Nem legyõzni kell a nõt, hanem eleve elkerülni" - foglalta össze kusza gondolatait a férj, miközben mohó kíváncsisággal és élvezettel bámult ki az ablakon, hogy barátnõjéhez igyekvõ felesége után lessen. Felségesnek találta azt a "kancamozgást".
    Kisvártatva ellökte azonban magát az ablaktól és perverz, de fõként mihaszna merengésébõl cselekvésre váltott. Nagyot nyújtózott, azután sebesen összeszedte papírjait és az irattartóba dugta. Leemelt két bõröndöt az elõszobaszekrény tetejérõl és nem kapkodva, inkább megfontoltan, módszeresen pakolni kezdett, úgy, ahogyan ezt már számtalanszor megtette gondolatban. Miután lezárta a bõröndöket, azon kezdett elmélkedni, hogy mit írjon a búcsúlevélbe? Ez sem könnyû feladat, mert egy búcsúlevél írójának merõ értelembe és józan észbe kell mártani a tollát, ha el akarja kerülni, hogy késõbb visszaéljenek soraival. Közben pedig elmosolyodott, mert eszébe jutott egyik tudós kollegája, aki szintén gyártott népszerûsítõ cikkeket, s aki fennen hangoztatta, hogy tökfejû ember az, aki nem gondol pénzre, amikor tollat ragad...
    Ahha! A pénz! Tudta, hogy Annuska érzelmei soha nem voltak magas hõfokúak férje irányában, válás esetén tehát nyilván semmi más nem érdekli majd annyira, mint a vagyonmegosztás. Éppen ezért semmi szükség rá, hogy õ, a férj, levélben taglalja saját érzéseit. Semmi szükség erre! Nincs undokabb, mint a kimagyarázkodás! Az érzelmeit magába zárja és elviszi s minden mást itt hagy. Így hamar véget ér majd a per és amint valahol olvasta: nincs jobb álom annál, amit per nélküli napokon álmodunk. Jól jön a sok álmatlan éjszaka után. Jöjjön a nagyszerû magány, amelyet akkor is lehet szeretni, ha egyedül van az ember...
    Végül úgy döntött, nem ír búcsúlevelet, hanem azonnal indul a megunt és megáporodott levegõjû börtönbõl. A halogatás: idõlopás.
    Leakasztotta ballonját a fogasról, válogatni kezdett kulcsai között, amikor megcsörrent a telefon.
    - Te vagy, Pucika? - hallotta megborzongva Annuska hangját. - Itt vagyok Noéminél, tudod, a barátnõmnél, amit mondtam is neked, amikor eljöttem, de lehet, hogy szokásod szerint nem figyeltél. Figyelj rám, Pucika. Rakd be a kis fekete bõröndömbe a két sárga hálóingemet, a csauszínû cipõmet, azonkívül... De nem, nem jó így! Szokásod szerint egy csomó dolgot elfelejtesz. Inkább összeírom a dolgokat, és Noémi öccse értük megy. Hallod, amit mondok, Pucika? Miért vagy néma?
    A férj rekedten és bizonytalanul szólalt meg. - Miért kellenek most neked ezek a holmik?
    - Mert elköltözöm tõled, Pucika. Régen készülök rá, és most eljött az ideje. Hidd el, neked is jobb lesz. Idegenek voltunk és maradtunk egymás számára, csak te még nem fogtad fel. Nagy tudományú személy vagy, de a tudomány még senkit nem tanított meg arra, hogy esze legyen az élethez. Ne félj, nem akarok semmi zûrt. Állati klassz, modern válást csinálunk. Akkor küldöm Noémi öccsét. Szia!
    - Miféle õrültségeket beszélsz? Anna. Annuska!
    A másik világ már néma volt.

3.

Úgy tervezte, hogy azonnal elsiet otthonról, magával visz minden kulcsot, illetve elrontja a zárat, hogy ne tudjon bemenni Noémi öccse. Nem vihet el semmit, és Annát sem engedi elmenni, vagy vele megy õ is, akár a világ végére! Ez a szándék rögeszmévé kövült benne s elhatározta, hogy akár erõszak árán is ekként cselekszik, megfelelõen annak, hogy minden eszmét erõszak próbál gyakorlattá tenni.
    Kidobálta a berakott holmikat, visszalendítette a bõröndöket a szekrény tetejére, s akkorra úgy elfáradt, hogy le kellett roggyannia. Végigtörülte homlokát s most vette észre, hogy erõsen verejtékezik. Arra is csak most figyelt fel, hogy a szíve szokatlan erõvel zakatol, vagy inkább dübörög. "Miért van ennek a nõnek ekkora hatalma fölöttem? - ingatta fejét mellére hullajtva. - Hiszen a butaság tökélyre fejlesztette magát benne. És az elme tétlensége veszélyesebb a testi tétlenségénél. Lehet, hogy egy elmebeteggel élek együtt? Lehet, hogy én vagyok tébolyult? Dehát ez az õrült még a legértelmesebb cselekedetemben is megelõzött. Hamarabb döntött a válásunkról, mint én. Villámgyorsan cselekedett, holott általában semmit sem csinál szívesebben, mint a semmittevést! Most mégis határoz és végrehajt és ezzel távollétében is megaláz. Nem enged számomra egyetlen önálló mozdulatot. Felügyelete alá présel, miként egész együttélésünk alatt is tette. Pedig hát az övé, meg az én fejem... Csakhogy ez a remek fejem egyelõre még hatalmamban van! Sõt! Az egész életem a hatalmamban van! Valamit mégiscsak kezdhetek vele? ...Mi van akkor, ha például megszüntetem?"
    Észre sem vette, hogy e gondolatsor folyamán megállás nélkül rohangászott a szobában, míg végül annyira kimerült, hogy leült a zongoraszékre. Néhány billentyût önkéntelenül leütött s bár csupán félig volt ura önmagának, tisztán felfogta, hogy a zongorán fehérek voltak a billentyûk a feketék helyén és megfordítva. "Egy darab Annuska..."
    Hirtelen minden gondolatát elnyomta a testi fájdalom. Hátrafeszítette a nyakát, majd úgy kezdte forgatni a fejét, mintha meg akarna bizonyosodni, hogy jól van-e felsrófolva? A tudata hátterében azonban ott mozgott Annuska árnyképe. Gyûlölet és bosszúvágy támadt benne, miközben összemarkolta mellén az inget, hátha csökkenteni tudja belülrõl sugárzó kegyetlen fájdalmát. "Na, várjál csak!..."
    Egy hõsi hangya félholt legyet vonszolt a zongorán, olyan diadallal, mintha élvezné, hogy nem ismeri a részvétet. "Lehetséges ez a kép? Valóban ott a hangya?" Megijesztette, hogy esetleg nem ura idegeinek, ezért gyors fejszámolást végzett, hogy "ha kivonunk nyolcból tizet... És ha gyerekük lett volna? Van-e a világon lenyûgözõbb a fiatal, szép anyánál, karján egészséges gyermekkel?"
    Annuska nem akart gyereket. Állította, hogy eljön a fiatal asszonyok életében egy korszak, amikor elkezdenek virágozni és kinyílni, mint a rózsák. Erre várt.
    Különös félelemmel vette tudomásul, hogy lefeküdni vágyik. Minthogy Annuska soha nem volt igazi beszélgetõtársa, megszokta, hogy önmagával beszéljen s most már teljesen gátlástalanul tehette. "Na, mi az, Pucika? Arra vágysz, hogy lefeküdj? Fekve üdvözlöd életednek ezt az új mérföldkövét? Hm, az igazat megvallva, nagy a valószínûsége, hogy életünk mérföldkövei végül egyetlen sírkõvé változnak. Vicces lenne, ha most meghalnék... Ámbár a halál nagyon régi vicc, viszont mindenkinek: új..."
    Hanyatt dõlt a sezlonon, s két kezét összekulcsolta a mellén. Arra koncentrált, hogy nem szabad meghalnia. A sértett keserûség és a bosszú szomjúsága égett benne. Mindennek még teret kell kapnia a valóságban! Futólag Annuska szavai törtek elõ emlékezete mélyébõl; egy veszekedésük alkalmával õ öngyilkossággal fenyegetõzött, s Annuska akkor azt kiabálta, hogy nem az öngyilkossághoz, de bármi egyébhez gyáva. "Olyan gyáva vagy, hogy este az ágy alá sem mersz benézni!"
    Külsõ zajokra próbált figyelni, de csönd övezte, csupán bentrõl hallatszott szíve dobogása. Váratlanul az jutott eszébe, hogy a szívdobogás a vér muzsikája.
    Ez volt utolsó gondolata. Azután a muzsika is megszûnt. Mellén összekulcsolt kézzel találtak rá a holttestére.
 

FIATAL KÖLTÕK
 

SZEPES ERIKA

"Kötél-tánc"

Fiatal költõk antológiája

Az Ezredvég törzsolvasói emlékezhetnek arra, hogy az 1997 és 1998-as évfolyamok szeptemberi számait - a kezdõdõ, új tanéveket köszöntve - egyetemi verstani szemináriumom diákjainak mûveivel töltöttük meg. Olyan költõket sikerült így útnak indítanunk, akik közül néhánynak azóta már önálló kötetei jelentek meg, s közülük igen sokan rendszeresen publikálnak különbözõ lapok és folyóiratok hasábjain. A szeminárium hallgatóival most még nagyobb vállalkozásba fogtunk. Kötél-tánc címmel önálló antológiát állítottunk össze verseikbõl. Nem csak úgy "hozták bele" a költeményeket, hanem minden egyes darabot közösen beszéltünk meg, együtt csiszolgattuk-pontosítottuk az antológiába szánt verseket. Szerencsére, akadt néhány szponzor (õk sem ismeretlenek az Ezredvég olvasói elõtt: a Hevesi Gyula Alapítvány és a Nagy Lajos Alapítvány), akik anyagi támogatással járultak hozzá a kötet megjelentetéséhez, került grafikus, aki a címlapot és a belsõ illusztrációkat készítette - az Ezredvég olvasói õt is ismerhetik: Arany Áron mûvésznéven illusztrálta a fentebb említett két szeptemberi számot -, ezt a kötetet polgári nevén: Lévai Ádámként jegyzi, s akadt nyomda, mely pártfogásába vette, elkészítette és a Költészet Napjára kiadja az antológiát, a MEDIANT Könyvmûhely.
    Tekintettel arra, hogy az antológia szerzõi között egyaránt vannak régi és új ismerõsök, úgy tervezzük, hogy áprilisban közösen lépünk fel az Ezredvég alkotóival. E közös fellépés örömére és az olvasók költészet napi köszöntésére az antológia minden egyes szerzõje külön verset írt, ezekbõl olvashatnak ebben a számban. Fogadják olyan szeretettel, amilyennel az ifjú költõnemzedék e csokrot átnyújtja Önöknek, és fogadják el meghívásunkat egy másik bemutatkozó estünkre is, amit a Fészek Klubban fogunk tartani a Költészet Napján, 2001. április 11-én, este 19 órakor (a díszteremben).
    Az ifjú költõk sokan vannak, mindannyian a saját hangjukon szólnak; reméljük, hogy verseik közül mindenki megtalálja a számára kedveset, neki valót. A személyes találkozás elõtt szóljanak most helyettük a mûvek.