MÉZES GERGELY

Üdvözlet a jó szeleknek

Az okos csak a többi kárán tanul
más bukásán üdvözül,
hátra se néz, közben úgy vonul

keresztül-kasul, ahogy gyarapodnak
hátán a bakancsnyomok,
úgy tapos tekintetével arcodnak.

Elõre hát! - és mosolygó seggel
átnyújtunk egy csokor tarkót és hátat
lemaradóknak minden reggel.

Ez hát az a nagy utazás!
Behúzott evezõkkel átlibegni
minden fuldoklás és szorongás

között... hát miért nem vesznek hajót?
Vagy tanulnak vízen járni...
hisz te sem vagy valami nagy kalóz...

mosolygunk el cinkosul a Kapitánynak
Húzd meg jól a vitorlát, fiú! - szól
fölényesen
és alul fájni kezdenek a habok.
 

SZIKRA JÁNOS

Örömünnep Havlíèekkel

Öblös és bõsz volt a reggel. Mintha minden éppen úgy, ahogy. Egyszerre ébredtek föl ébredés után. A lány egybõl a társára nézett. Az meg rá. Bámulták egymást csodálatosan. A lány kisvártatva kisétált a malacokhoz, megvakargatta éterien vonzó hátukat, kikotorta alóluk az éjjeli trágyát, s közben dalolt rendületlenül. A férfi utánozhatatlan gyöngédséggel orrba vágta villanyéllel a vigyorgó bikát, kiszedte a szart alóla, és haladéktalanul a villásreggeli mellé telepedett. Ezalatt is megszakítás nélkül csókolóztak.
    Hiába, no, ez egy ilyen reggel volt! Bele is bambultak tisztességesen. Csodálatos életükbõl egy, csak egy dolog hiányzott: a boldogtalanság. Végre velük is történhetne már valamiféle várva várt, csodálatos kibaszás! De nem történt. És ettõl lettek boldogtalanok.
    Ragtime and Jazz Fesztivál. Hírös város az aafõdön Kecskemét... A Nyugati pályaudvaron majdnem a meglóduló vonat alá estek. Kezdetnek ez se kevés... A megyeszékhely kultúrhodályában professzionális lezserséggel és nyitott zongorafödéllel várta õket Paul Asaro.
    - Jó, tank jó, tank jó! - köszönte a tapsokat.
    Szerelmese ragyogott. örült társa örömének és a dzsessznek. Istenem, mi mindent kapott vagy lopott már a sorstól! Gyalázatot, megalázást, simogatást, szolid örömöt
    - s most ezeket a kín- és boldogságtöredékeket új, mindeddig ismeretlen gyönyörrel koronázza meg a szerelem, s a szavakat könnyedén elhajító költemény, a muzsika.
    A Prágai JazzFonikusok, a Károly-hídi zenészek megbolydították a lelkét. Talán, sõt egészen bizonyosan hallotta õket és nemegyszer kocsmázott is velük az õ egyik mestere, a halhatatlan lelkû Bohumíl Hrabal. Testvérei õk is tehát.
    Luboš Zajíèek, a kicsi mókamester trombitált. A nyálat néha letörülte fehér kendõjével. Aranyszínû volt az este és az éjszaka. Villogtak a rézfúvósok, pengett a bendzsó, zokogott és zakatolt a zongora, és a bajszos, némiképpen pincér-forma František Havlíèek, az ÁSZ tenorja rajzolt glóriát a mélabús szaxofon, a rikoltó klarinét és az érzéki finomsággal rázogatott "sótartó" fölé. Bohémia valódi nagykövetei.
    S hiába izzott szárazon a tüdeje, hiába forgatta a kését kegyetlenül májába a kín - lényébe lassacskán visszaszivárgott az élet.
    Ó, ha Tili hallhatná ezt, Báhl Ottília, a régóta földbe süllyedt bácsalmási zongoratanár! Zene zengett a szívében, akár a Bohém Ragtime Jazzband színeiben tündöklõ gödöllõi klarinétkirály: Fodor Laciéban.
    A kaliforniai Port City Jazz Band sapkás vagánya, Bill Reinhart a nagybõgõvel született. Lemuzsikálta a sorsot kíméletlenül. Mi a dzsessz? Fityisz, gúny, grimasz, egyetlen hatalmas belsõ karlendítés a halálnak: ezt, neked, ezt! Mert kaszálni tudsz nagyon, de teremteni csak én tudok, az ember! Ev Farey, az apró, szemüveges amcsi trombitás Szendi Kálmán, Öcsi bácsi emlékét hajította Kecskemétre.
    Szendi Öcsi bácsi farmotoros faladikkal kormányozta õket régen a bajai ártér lapályos ligeteibe. Tõle tanulta az õ apja a halászléfõzés fondorlatos mesterségét. Több más mellett az a titka, hogy csak fõtt tésztával szabad tálalni a valódi, a bajai, bácsalmási és szekszárdi halászlét - ugye, Matók Erzsi? De mit is sejthet errõl az, aki nem kóstolta még? Á... S Öcsi bácsi végül úgy bukott bele a garázsaknába, ahogyan élt: lelki bukfencet vetve, a felelõtlenség vasszigorával intett fityiszt a halálnak.
    De ne feledje senki azokat az éveket, amikor még zabon tartott s menet közben lágyan trágyázó lovak vontatták a bõrfedelû kocsikat, a konflisokat a kisváros girbe-gurba utcácskáin! El ne feledd azt a kort, amikor még fiakerek zötyögtek Baján a macskaköveken a vasútállomás és Magyarország legtágasabb tere, a Béke tér között.
    Muzsikált a szeme is, és késõ éjszakáig mosolytól csillogott az ajka. Cseh mennyország. Csehó-ország. És Csebó is - a lélek szilvesztere Budán. Havel drámaíró-elnök úr rossz, szétbagózott tüdeje s a Varsói Szerzõdés tankjai. Asaro: - Tank jó, tank jó, tenk jú!
    A lényeges, az elmondásra méltó mindig kimarad. Vagy már régen süket fülekre talált. Háromnapos örömünnep és puncsfagylalt a Hírösben. És František Havlíèek a jobb híján sótartónak elnevezett zörgettyûvel, és õ, és ez már: mindörökre így marad.
 


 
NAGYSZÉKELY ISTVÁN

A semmi közepén

Ancsa csak kapitány úrnak hívta, és közben úgy nyihogott, mint egy ló.
    - Na, tartsa ide, kapitány úr! - vihorászott, és a férfira kacsintott. - Cserébe megfoghatja a popómat...
    - Kuffer az inkább, Ancsa - mondta Zoli, és hatalmasat vágott az ápolónõ hátsófelére, hogy csak úgy rengett a töméntelen háj.
    - Az a jó, van mit rajta fogni! Nem olyan nyiszlett, mint a mindenféle kis nõcié, a kupiban, nem igaz, aranyom? Na, ityeg még a fityegõ? - kérdezte dörcögõ, repedtfazék hangon, és úgy bevágta az ajtót, hogy zengett a kórház. Ez az egy rossz szokása volt a hatvan körüli asszonynak, egyébként kenyérre lehetett kenni. Nagydarab volt, hatalmas keblét sátornyi melltartóba bújtatta - egy mentõcsónakot is le lehetett volna takarni vele -, a köpeny is megfeszült rajta, legalább segített tartani. Pirospozsgás képén nem látszott meg a kor. Zoli szerette.
    Ha tehetné, egyszer elvinné egy hajóútra. Kicsike buli lenne. Az asszony vidámságot hozna a mindennapok unalmába. Amikor hetekig mást se látnak az óceánon, mint vizet akkor jól jön egy életvidám teremtés. Amúgy Zoli szerette a hosszú utakat. Elvégezte a dolgát, esténként keresztrejtvényt fejtett, az otthonról hozott lapokat olvasta. Álmodozni is szeretett. Hanyatt feküdt a szófán, bámulta a plafont. Legtöbbször a családjánál járt. Amíg Klári csak menyasszonya volt, addig persze minden gondolata körülötte forgott. Most már megosztja emlékeit a gyerekekkel.
    Zoli szerette estéit a szabadban tölteni. Ha hajóra száll, milyen jó lesz megint a korlátnak támaszkodni, és figyelni a gyönyörû naplementét. Már régen elhatározta, hogy tengerészként megy nyugdíjba.
    Ha januárban be tud szállni, akkor a születésnapját a hajón ünnepelné. Minden matróz hivatalos lesz a fedélzetmesteri kabinba. Jól megszívják majd a púpjukat, és nagyokat röhögnek. Zoli szerette a nagy murikat. Még akkor is, ha reggel jön a macskajaj, és senkinek sincs kedve megfogni a szerszám végét. De a rosszkedv hamar elmúlik... A menetszél felfrissíti az embert, és a délelõtti kávéra már kutya-baja.
    - Minden oké, kapitány? - nyomult be Ancsa a kórterembe, és körülnézett.
    - Hogy a fenébe ne lenne...? - vigyorgott rá Zoli.
    - Csókoltatom a cápáidat... - dörmögte a nõ, és csak ajtó döngése jelezte, hogy elõfordult Zolinál.
    Jaj, a cápák, jutott eszébe egy régi este a port-szudáni kikötõben. Még a Mahartnál hajózott, mint mindenki akkoriban... A pupán könyököltek, ahogy a tengerészek a hajó tatját nevezik, és beszélgettek. Bóják közé voltak kikötve, a farköteleik összegabalyodtak egy kis olasz jachtéval. A digók idõnként átintegettek, õk is meglengették a karjukat, és a barátság megköttetett. A jachton nagyon melegük lehetett, mert fejeseket ugráltak a kikötõ vizébe. Persze akkor még lehetett. Nem volt olyan koszos, mint manapság. Éppen kezdett sötétedni, amikor az egyik tiszt kijött horgászni. Szinte azonnal volt kapása. A hal viszonylag hamar megadta magát.
    És láss csodát! Amikor a felszínre ért, akkor csak meresztették a szemüket, mert egy pörölycápa akadt a horogra. Nem volt valami nagy, de az egy métert biztosan elérte. Lett ám nagy futkosás, szaladgálás, kiabálás, mindenki azon drukkolt, nehogy leszakadjon a horogról. Ki is emelték, és boldogan mutatták a digóknak, hogy mit fogtak. Nem kellett kétszer mondani nekik, úgy húzták ki a vízbõl a csíkot, akár a torpedó...
    Gondolatai úgy köröztek az emlékek tengerében, mint hajó körül a sirályok.
    Milyen kár, hogy legutóbb Rióban még nem volt kamerája. Milyen klassz emlék lenne! Olyan... unokáknak mutogatni való. Ha újra eljut a karneválok városába, akkor mindent bepótol. A Corcovadót, a Cukorsüveget és a Copacabanát is filmre veszi. Kimennek a Maracanába, bár azt mondják, hogy nem biztonságos, ha kamerával megy az ember. Elrabolhatják. De hát, a meccs maga is megéri, hogy újra kimenjen.
    Az ablakon megcsillant egy eltévedt napsugár. Mintha egy fellobbanó, s gyorsan kihunyó láng lenne. Errõl is a hajó jutott az eszébe. A hosszú menet alatt biztosan rendeznek ökörsütést is. Faszenes grillsütõn pirulnak majd a húsok, lesz hozzá sör is bõven, és a magnóból üvölt a zene. Szerette ezeket a vacsorákat. De ki ismer olyan tengerészt, aki ellene van az ilyen szórakozásnak?
    Kicsit elszégyellte magát. Klári jutott az eszébe, aki az indulás percétõl várja majd haza. Megegyeztek, hogy hamarosan behajózik. Kell a pénz... Abból sose elég. Nõnek a gyerekek, lakást kell cserélni. Hál Istennek, ha hazajön, végre megengedhetik maguknak. És reménykedett, hogy utána már a tanyára gyûjthet. Azzal akarta megalapozni a nyugdíjas éveit, bár hol van az még! De ott, végre azt teheti majd, amivel gyerekkora óta szeretett volna foglalkozni. Lovakat tart, talán lovasiskolát is nyithat. Szerette az állatokat. Gazdálkodik is. Jó lesz! Ennek ellenére bûntudata volt, hogy annyira várja már a behajózást. Így van ez már évek óta. Amikor a tengeren van, s a hazamenetele közeleg, türelmetlenül tolná a hajót, hajtaná az oly lassan telõ napokat. Csodás mindig a hazaérkezés, jó a család körében töltött szabadság, de amikor itt az idõ, hogy újra hajóra szálljon, akkor már nyugtalan, sokszor ideges is, mint most is. Akkor az esze legtöbbször már az új feladaton jár.
    Behunyta a szemét. Elaludt.
    Ajtónyitásra ébredt. Szájában még érezte a délutáni alvás utáni kellemes, édeskés ízt. Végtagjai kellemesen ernyedtek voltak. Most még a jobb lábáról is elfeledkezett. A sebrõl, melyet hazautazása elõtt szerzett, amikor egy rozsdás drótkötél felsértette. Súlytalannak érezte magát, szinte lebegett. Ki zavarhatja ilyenkor? Ajtócsapódást nem hallott, tehát Ancsa nem lehet. Az álom rátelepedett, folytatni szerette volna...
    Hogyne, hiszen az új hajójáról álmodott. Kezdõ matrózzal utazott. A fiú, alig fejezte be az iskolát, még igazi bajsza se volt, idegesen, de kíváncsian faggatta a leendõ fõnökét. Zoli felidézte az elsõ lépéseit a pályán. Mennyire félt az ismeretlentõl! Hogy tartott a "zord tengeri medvéktõl"! Ez az érzés végig elkísérte. Talán ez volt az oka, hogy a kezdõ matrózokkal mindig türelmes volt. Oktatta õket, megtanította a mesterség fortélyait.
    Ha kellett bolondozott a fiatalokkal, ha úgy kívánta a helyzet lelket öntött beléjük.
    - Mindig a dolgok jó oldalát nézzétek - mondta. - Aki optimista, boldog. Ne azon búsulj, hogy még öt hónapod van hátra a hajón, mert a kislány türelmetlenül vár otthon. Azzal vigasztald magad, hogy már kettõ letelt... Mindennek a jó oldalát keresd, akkor elégedett leszel az életben. Látod, én is az vagyok. Nem azon sopánkodom, hogy otthon nem tudok mihez kezdeni, mert csak a hajózáshoz értek. Annak örülök, hogy a tenger mindig ad munkát! Amíg megvan a két kezem, addig nem félek. Víz van, hajó mindig úszik rajta, a jó tengerészre szükség lesz...
    Erõlködve gyûrte le az álmot. Laposakat pislogva nézett fel.
    Ancsa nõvér a falnál állt meg. Hatalmas alakja eltakarta az ajtót. Valahogy zavart volt a pillantása. Az ágy végénél a fõorvos állt.
    - Hogy van, kapitány? - kérdezte.
    - Hagyja már, fõorvos úr, nem vagyok én más, mint egy egyszerû fedélzetmester! - mosolygott Zoli az orvosra. - Mi jó hírt hozott?
    Az orvos nem nézett a szemébe.
    - Hát, kapitány... - Lassan ejtette ki a szavakat, mintha mázsás súlya volna mindegyiknek. - Ha élni akar... - A fehér köpenyes, õszülõ, szemüveges férfi megmarkolta az ágy végét -, amputálni kell a jobb lábát. - Nem nézett a fehér kórházi ágyon fekvõ férfira. Zoli látta, hogy még mozog a szája, de hallani nem hallott semmit.
    A fõorvos ment ki, elsõnek, Ancsa zárta a sort, csendben, óvatosan csukta rá az ajtót a férfi álmaira.
    Úgy érezte, mintha a végtelen óceán ölelésében, a semmi közepén lebegne.
 

ESNAGY JÓZSEF

Elõkép az elmúláshoz

Mitévõ leszel, ha bárhol, bármikor
hirtelen jön? hiszen
egyre hangosabban horkolsz
az orrsövényferdüléstõl
és a szív nehéz ritmusától,
és a poliptól, amely kinéz orrüregedbõl,
mégsem vigyázol magadra félelembõl,
megalkuvásból, inkább figyeled tovább,
a magzatburok
és a tojáshéj repedését; a megszületést,
mivel nem vagy már kisgyerek.
Mégis gonoszul vágyakozol a cserbenhagyásra,
lélektelenségre, megváltoztathatatlanságra,
amikor a vérpirosra érett cseresznyét
és a maradék ételt megeszed,
s kiteszed a macskát a komor éjszakába
egeret fogni, pedig tudod,
veled együtt fél szegény,
mivel minden élõ arcszínét eltakarja
a mocskos éj, és csak a fekete és a szürke
fénylik ki a félkaréjú holdból,
mert a fény csak azt ragyogja be,
aki már nem lehet sötétebb.
 

Vers a beszédet beindító szagokról

Minden szagtól beindítva érzem magam,
mert a szagok beszédre ingerelnek,
gondoljatok csak a zöldellõ mezõ
közepére öntött ganajra, amelyrõl
mindenkinek van (volna) egy-két szava,
ahol a szépen fejlõdõ trágyakukacok,
ganajtúrók s egyéb más szarba tenyészõ
biológiai alakzat verbális lehetõsége adva van,
nem elfelejtkezve s fõleg
nem figyelmen kívül hagyva
a dögre, piszokra szálló szemtelen legyeket,
melyek metaforát, verstani alakzatot, sõt
itt-ott néha még rímet is kicsalnak
az ihletet kolduló igric-utódból,
ha penetráns szagról, szagokról van szó,
mert amikor nagyon bûzlik valami,
az értelmesnek mondott emberi lénynek illik
néhány intelligens mondatot szólnia
a terjengõ bûzrõl, piszokról,
hogy a középosztálybeli tisztességes polgár
tájékoztatva legyen a szartúró bogarak,
és az osztódással szaporodó
csúszó-mászó kukacokról,
valamint az élõhúst; a nyers sebet is beköpõ
bögölyök, csont-nyûvõ pondrók ténykedéseirõl
ha már Noé bárkájából ezek a fejlõdésképtelen
micsodák is kiléphettek a vízözön után a partra
egy szebb, jobb s istenfélõbb világot belakni,
amelyrõl lehet még valamit mondani.
 

 
RÓZSA DÁNIEL

nem is a vers

nem is a vers
a versírás a szép
mikor a Szó
a homályból kilép

s épp fordítva
mint ha összetörne
(egy tükörbõl
sok-sok kis tükörre)

százból egy lesz
mert mindben egy a kép
nem is a vers
a versírás a szép

érzéseim
szûk szavakba zárom
s újak jöttét
távozását várom

s a Kritika
jön: darabokra tép
nem is a vers
a versírás a szép
 

Estiség

Simogató csillag a kezem
Hûs homlokod egére teszem
Egy üres mesébõl menekülök hozzád
Érek annyit mint akármelyik csillag
Ha untat a valóság
Vagy már nem hiszed el
Tölts velem egy mesét
A többi nem érdekel
 

Bennem a világ

Ma olyan NEKEMKÉK az ég
Ma olyan ÉRTEMZÖLDEK a fák
Bennük fénylek én is
Mint bennem a világ
 

Ébredés

Szempillád ereszén
végigcsordul a fény.
Nézlek. Szép vagy. Aludj...
de szólj, ha a párna kemény!
 

Titkaim

Álmomban meglepnek
emléktestû lények,
éj mélyén egy kis pók
szoknyát szõ a fénynek.

Titkaim csak neki,
nem adom ki másnak,
s elbújok hajnali
szélbe ásításnak.
 

ÁGAI ÁGNES

Tatjana

Egy fiatalember emlékeibõl

Õszintén szólva, nem tudom, volt-e elsõ szerelmem. Kellett, hogy legyen, mert a sort mindig megnyitja valaki, kezdet nélkül nincsen folytatás. De az a bizonyos elsõ szerelem, elsõ lángolás, elsõ megrendülés és elsõ nagy szakítás, amire az ember - vagy csak a lányok? - késõbb nosztalgikus sóhajjal visszarévedez, olyan nekem nem volt. Pedig minden tûzre fogékony vagyok, érzékeny, hiú, sebezhetõ, szerelemre éhes, nem is értem, hova lett az a bizonyos elsõ. A NÕ. Lehet, hogy a NÕ-t a képzelet, és a várakozás teremti, és nem maguk a nõk.
    Szerencsés kamaszkorom volt. Nem vett körül sem prûd, sem túl szabados légkör, nem kellett titkolóznom, nem kellett beszámolnom. A nemiséget úgy tapasztaltam meg, ahogy az ember észreveszi a tükörben: lassan borotválkoznom kell. A szerelem már nem volt tiltott gyümölcs, a pornó még nem volt árucikk. Nem uralta a piacot. Mivelhogy piac sem volt. Bomba nõk persze voltak - de hát mit kezdjen egy kamaszfiú egy bombával?
    Az osztályban több volt a lány, mint a fiú. És ahogy az lenni szokott, érettebbek voltak nálunk, az idõsebb fiúknak szépítkeztek, azokat akarták meghódítani. Mi legfeljebb baráti szolgálatokat tehettünk: meghallgattuk történeteiket, összehoztuk õket az áhított felsõs sráccal, üzeneteket közvetítettünk, letagadtuk õket, békítgettünk, hazudoztunk, szóval csak ügybonyolítóként szerepeltünk.
    Ami azt illeti, mi is az érettebb idomok után forgolódtunk, közvetlen osztálytársaink nõvéri szeretete helyett az idegenebb, távolibb lányok vonzása hívogatott. De ha sikerült egy-egy izgalmasabbnak ígérkezõ találkát létrehoznunk, sután, ügyetlenül viselkedtünk. Hiányzott az iskola családias melege, a közös élmények közös témái, melyek átlendítenek a kezdet nehézségein. Másnap persze feltupíroztuk élményünket, és minél kevesebb eredménnyel dicsekedhettünk, annál szakszerûbben számoltunk be róla.
    Amikor már mi lettünk felsõsök, és már nekünk festették szempilláikat a kis pisisek, már szövõdtek iskolai szerelmek, szépek, kedvesek, szívet melengetõek, de az a nagy, vulkán erejû földrengés, amire vártunk, nem rázott meg bennünket. Legalábbis engemet nem. Legtöbbjük, mint a kártyán nyert pénz, könnyen jött, és én a nyertes önhittségével könyvelhettem el sikeres hódításomat. Az elsõ siker is csalódást hozott. Valahogy túl egyszerûnek, s ezért kiábrándítónak tetszett. Zavart eredményezett mindkettõnknél, utána nem tudtunk mit kezdeni egymással, mert a megváltozott helyzetben mi is megváltoztunk. Furcsa módon, a teljes közelség elidegenített bennünket, ahelyett hogy összehozott volna. Nem tudtam, jót vagy rosszat tettem vele, jobban szeret vagy meggyûlölt, több vagy kevesebb lettem a szemében.
    A szerelmi vágy azonban erõsebb érzés, nem torpan meg, végigkísér egész életünkön, újabb és újabb csatákra ösztönöz.
    Iskolánk meghívta az egyik moszkvai testvériskola tanulóit: ismerkedjenek meg velünk és hazánkkal. A lányokat az itteni lányok családjánál helyezték el, a fiúkat vagy a fiúk fogadták be vagy a diákszálló.
    Az elõttem ülõ Marosi Emõkének egy Tatjana Vinogradova nevû kislány jutott, akivel hamar összebarátkozott. Tatjana Vinogradova - késõbbiekben csak Tánya - igen csinos és kedves lány volt, nekem azonnal feltûnt magas, nyúlánk alakja, barátságos mosolya, és erõs, határozott kézszorítása, amikor bemutatkozott. Emõkével jóban voltam, mindig az õ füzetébõl puskáztam a matek dogát (elõzékenyen félrehajolt), cserében amikor csak tudtam, súgtam neki. Így hát nem volt nehéz dolgom, amikor észrevette, hogy Tánya felkeltette az érdeklõdésemet.
    A vendégekkel az orosz anya- vagy apanyelvûek persze behozhatatlan elõnyben voltak, õk kötetlenül társalogtak velük, míg mi szótáraztunk és makogtunk. De fiatalok között a kommunikáció hamar megindul, kevés szóval is megértettük egymást.
    Tányának megmutattuk Budapestet, amit õ csudeszno! felkiáltással jutalmazott. Elámult a belvárosi kirakatok és a Vár panorámája elõtt, köhögött a csípõs halászlétõl, csápolt az Ergo koncerten.
    A Szigetre már kettesbe mentem vele, Emõke nélkül. Világoskék kis kosztümben volt, ami pontosan egyezett szeme színével, haját hátul lófarkosan összefogta, egyedül a vállán lógó táska volt kissé ormótlan rajta, de egészen gyönyörûnek láttam. Sportosztályba járt, röplabdázott és atletizált, ez meg is látszott feszes, izmos, a kellõ helyeken mégis nõiesen domborodó alakján.
    A szigeti délutánt esti hajókázás követte, lágy összesimulás, és mosolygós arcul legyintés, amikor meg akartam csókolni. Nyilzá! - mondta azzal a hamisítatlan kacérsággal, ahogy a nõk a világ minden táján kiejtik a nem szabad korántsem tiltó kifejezését. Rövid, de felhõtlen itt-tartózkodása nagyon kellemes és szép emlékké rögzült egy ígéretes szerelem kibontakozását sejtetve.
    A vendég gyerekek és tanáraik igen elégedettek voltak a magyar vendégszeretettel és a magyar állapotokkal. Úgy érezték magukat, és úgy álmélkodtak, mint mi Bécsben a Mariahilfer Strassén. Micsoda bõség, micsoda gazdagság! Hiába, ez már Nyugat!
    Tánya megtanult néhány szót magyarul, akár a többiek. Õ is koszonte szepen, egeszsegere emelte a poharat, és még káromkodni is megtanították. Bûbájos hangon mondta, hogy menj a pitsaba! és elismerõen fogadta a nyomába felharsanó nevetést.
    Elutazásukkor szuvenír, búcsú, csók, ugye majd írsz? kérés-fogadkozás, hosszas integetés. Tatjana Vinogradova.

    *

    Elmenetele után tüstént kézbe került a Puskin-kötet. Tatjana levele Anyeginnek.
    Én írok Önnek, kell-e több? Nem kellett. De a levelezés nem volt erõs oldalam még magyar nyelven sem. Anyeginre sem lehetett sokáig szorítkozni. Belefáradva a szótárazásba, és a bizonytalan kimenetelû fogalmazásba, Szergejhez fordultam. Szergej segített, és élvezte a szerelmi levelezés irányítását. Lírai hévvel, sóhajos romantikával írta a hosszú leveleket kissé korszerûtlenül, de nagy lelkesedéssel és õszinte szolidaritással.
    Nem gyõztem leállítani, jó lesz rövidebben is, és fõleg egyszerûbben, Tánya rájöhet a csalásra, s akkor oda a hitelem. A levelek végére mindig írtam egy-egy magyar kifejezést, buzdítottam a nyelvtanulásra, mennyivel könnyebb lenne ugyanis magyarul levelezni. Szerintem a magyar sem nehezebb, mint az orosz.
    A szerelem legyõzi ugyan a nyelvi nehézségeket, de csak bizonyos határig. Küldtem egy magyar nyelvkönyvet, és Tánya forgatta is, de a fejlõdés nem volt túlságosan bíztató. Az õ levelei kedvesek és szeretetteljesek voltak, vonalas füzetlapra írta lila tintával, szép, gömbölyû betûkkel, ahogy a szovjet iskolások szokták. Beszámolt mindennapjairól, és nem mulasztotta el a hálás visszaemlékezést a szép, budapesti napokra. Szergej szerelmi áradásaira érdemben nem reagált. Lehet, hogy elpirult, amikor olvasta õket, de az nem látszott innen. Viszont remélte, hogy ismét találkozunk, és ha Moszkvába megyek (oda csak úgy megy az ember!) akkor meglátogatom.
    Emõkének is írt ugyanezen az illemtudó, jókislányos hangon, és megemlített engem is, mint kellemes emléket. Lehet, hogy ott a külföldre küldött leveleket mások is elolvasták, és ezért voltak olyan szabványosak, de azokat legalább õ írta, nem úgy, mint én.
    Egy idõ után Szergej is belefáradt a levelezésbe, költõi vénája elapadóban volt, saját szerelmi ügyei foglalkoztatták. Minden bizonnyal bennem is elhalványodik Tánya emléke, ha nem adódik egy moszkvai út lehetõsége.
    Karesz papája, aki ott valamilyen Fõimpexnél volt üzletkötõ, (ma úgy mondják: menedzser) meghívott Karesszel együtt egy rövid utazásra. Az eredeti terv szerint két nap Moszkva, egy hét krimi üdülés lett volna a jutalmunk. Karesz el is ment Szocsiba az apjával, én pedig Moszkvában maradtam. Ez az út volt elsõ, önálló férfiutazásom. Szabadon járkálhattam, felügyelet nélkül. Persze, Moszkva nem Párizs, itt nem lehetett titkokat felfedezni, megbûvölten bolyongani a bulvárokon, csodálni a látnivalókat, de azért mégis izgalmas volt, s nemcsak Tánya miatt, hanem mert Moszkva abban az idõben a közfigyelem elõterében állt.
    Az átalakulás szinte tapintható volt, a gorbacsovi Moszkva glasznoszttyal és peresztrojkával a levegõben. Csernobil után, a nagy Reccs elõtt. Mindezt egy idegen csak sejthette, érezhette. A város látszatra éppen úgy élte mindennapi életét, mint eddig. Az emberek siettek, tülekedtek, veszekedtek, a boltok kirakataiban változatlanul száraz tészták és konzervek árválkodtak, a zöldséges bódék elõtt sorban álltak a fony-nyadt sárgarépáért.
    Kávéházak, éttermek behúzott függönyökkel, csak a tereken, parkokban volt derûsebb, lazább az élet. Itt lehetett volna beszélgetni, ha jobban tudom a nyelvet, és nem rí le rólam, hogy külföldi vagyok. Egy bácsika meg is kérdezte, honnan jöttem. Á, Vengrija! - bólogatott, de látszott rajta, fogalma sincs, hová tegye. Turista éppen a csernobili katasztrófa miatt kevés járt errefelé. A Vörös téren akadt néhány hangos amerikai és japán társaság. Leültek a padra, szétterítették a térképet, fényképeztek, ettek, nevetgéltek. Egyszer már voltam Moszkvában, iskolai tanulmányúton (orosz nyelvi gimnáziumba jártam), de akkor nemigen lehetett látni hasonlókat. Igaz, hogy nem is figyeltük. Ahogy a város lüktetését sem. Most tûnt fel, milyen nagy, milyen bõ ez a város. Viszonylag kevés kocsi parkol az utcán, nem nyomakodnak fel a járdára, mint nálunk, kisebb a forgalom, csak a metró le- és feljárata ontja az embereket. Kevesebb a jelszó a falakon, eltûntek a hatalmas arcképek, Gorbacsov fotóját is csak egy könyvesbolt kirakatában láttam, nemrégiben megjelent könyve mellett. Az utcasarkon két üveglap között lehetett olvasni a Pravda aznapi számát, újságospavilont, pedig biztosan volt, nem láttam. Az emberek ott tömörültek, és böngészték a híreket, de nem kommentálták.
    Fõként az emberek magatartásán mértem le a légkör változását. Lehet, hogy csak belemagyaráztam, hiszen tapasztalatom nem volt, de mintha érdeklõdõbbek, közlékenyebbek, bátrabbak lettek volna. Az idegent megnézték - otthon is megnézték -, de nem furcsálkodva, nem bizalmatlanul. Ekkor merült fel bennem elõször, hogy jó volna újságírónak lenni, sokfelé megfordulni, szót érteni és szót váltani a legkülönbözõbb emberekkel. Nemcsak az események érdekesek, hanem azok hatása és felszívódása is.
    Persze Tánya és családja, ahová igyekeztem, segíthetett volna a tájékozódásban, de ehhez kevés volt az idõ és sok a szerelem.

    *

    Tánya családjában az volt a különös, hogy nem volt családja. A katonatiszt apa a déli határszélen szolgált, és ritkán járt haza, az anya különváltan élt férjétõl, idõsebbik lányával Uljanovszkban lakott, úgyszólván soha nem fordult az Osztrovszkaja ulicában. Tányát apai nagyanyja, Olja Vasziljevna nevelte. Vidám, kedves, bõbeszédû bábuska. Õ nyitott ajtót, amikor szorongva becsöngettem hozzájuk.
    - Á, Pétya! Tányecska már sokat beszélt magáról! - mondta jelentõségteljesen, és felgyújtotta a lakásban található valamennyi villanyt, ezzel is kifejezésre juttatva a látogatónak kijáró tiszteletet.
    Úsztam a fényárban, és igyekeztem követni Olja asszony véget nem érõ mondatait. Nem volt könnyû, mert hadarva beszélt, és azon az éles fejhangon, amit otthon oly gyakran hallottam orosztanárnõimtõl.
    Olja Vasziljevna szemlátomást fiatalosnak akart mutatkozni, haját lilás bordóvörösre festette, tarka, nagy virágmintás otthonkát viselt, ami még jobban kiemelte terebélyes, egybeszabott alakját, de élénk és vidám volt, akárcsak õ. Termetre nézve tipikus bábuska, arca viszont rózsás, ránctalan, szeme kerek és kislányosan csodálkozó.
    Tánya is másnak mutatkozott az otthoni környezetben. Visszafogottabbnak, mint nagyanyja, de barátságosabbnak és közlékenyebbnek, mint amilyennek Pesten megismertem. Szobája, ahová visszavonultunk, kicsi, de meghitt volt. A heverõn nagy plüss mackó, a polcokon tankönyvek, képeslapok, sportolók, színészek, táncdalénekesek fotói, a sarokban degeszre tömött sporttáska, a szék alatt edzõcipõ. Akárcsak nálunk.
    Mégis, az egész lakásnak volt valami jellegzetesen szovjet légköre. Talán a kettõssége miatt. A régi típusú bútorok mellett egy modernebb szekrénysor, a nehéz, sûrû szövésû függöny elõtt kis komódon csillogó szamovár, a nagy, homályos üvegû lámpabúra alatt kis asztal, rajta rojtos végû, hímzett terítõ. A vitrinben kínai teáskészlet, csecsebecsék, és egy kis fehér Lenin mellszobor. A televízión csipketerítõ, és az apa, Konsztantyin Vinogradov fényképe ezüst keretben. Egyenruhás, kicsit szigorú, markáns arcú, idõsebb katona néz a távolba.
    Tánya anyjáról csak késõbb került elõ fénykép egy cukorkás dobozból. Fiatal, csinos nõ áll egy kertkapuban bozontos, fekete kutyával a háttérben. És egy másik: ugyanabban a kertben a kis Tányát tartja a kezében. Tánya kerek kis holdvilág képpel csodálkozva bámul a világba, kezét elõrenyújtja, mintha a fényképezõgépet akarná megfogni. Egy késõbbi kép: Tánya és a nõvére a homokozóban. A családról együtt nem volt kép.
    Tánya gyorsan visszatette a fotókat a dobozba, és belesüllyesztette a szekrény aljára. Ezután kíváncsian forgatta az ajándékba hozott ABBA együttes lemezét, és feltette a lemezjátszóra. Élvezettel hallgatta. A lemezjátszó mellett ott láttam összegyûjtött leveleimet: Szergej alázatos munkáját. Némi bûntudattal néztem a becsben tartott paksamétát. Leveleim mellett egy orosz-magyar szótár, egy Petjofi válogatott versei, és egy kis könyv: A népi demokratikus országok dalai és táncai.
    Szerelmeseknek nem kell sokat beszélniük, elég egy mozdulat, egy tekintet, egy simogatás. Magamhoz vontam Tányát, vállamra hajtotta a fejét, hagyta, hogy megcsókoljam, és ez minden nyelven ugyanazt jelenti.
    Annál beszédesebb volt a vacsora alatt Olja Vasziljevna. A konyhában térült, fordult, pergett a nyelve, és egyre csak rakta a viaszosvászonnal borított asztalra a finom zakuszkikat és pirogokat. Megkérdezte, mit iszom, de már töltötte is az óarany színû krépkij csajt, ami annyira erõs volt, hogy még éjfélkor is dobogott tõle a szívem. Lábunkhoz dörgölõzött egy koromfekete, sárga szemû kandúr, várva a lepottyantott ajándék falatokat.
    Vendégek is érkeztek a szomszédból, hokedlit húztak, otthonosan körülülték az asztalt, italt bontottak, mintha csak ünnepelnének valamit. Koccintottak, vállonveregettek, és még Olja Vasziljevnát is túlbeszélték. Hamar megtanultam, hogy a jól elhelyezett da, da, és a hozzátartozó bólogatás, mosolygás éppen elegendõ ahhoz, hogy kellemes és okos társalgónak tartsanak.
    Tányát másnap elkísértem a sportcsarnoki röplabdaedzésre. Visszhangzott az öblös terem, vezényszavak, kiáltás, sípszó, dobogás. Zúgott a bíztatás. Figyeltem Tánya rugalmas alakját, izmos lábát, feszes kis mellei ugrándozását a vékonyszálú trikó alatt, figyeltem jó reflexeit, pontos találatait, és összekacsintó mosolyát, mellyel jelezte, hogy együvé tartozunk.
    Edzés után közös ebéd a Sportcsarnok önkiszolgálójában, majd város-, illetve egymásnézés.
    Egy város annyiféle, ahány hangulatban és amilyen társaságban nézi az ember. Moszkva most bensõséges és kitárulkozó volt. Nem nyûgözött le környezeti szépségével és világvárosi forgatagával, de tartogatott kellemes meglepetéseket. Sok volt a szabad térség, mely a hatalmas méretû, egyhangú várost kis, zöld szigetekre bontotta. Jó volt a gondozott parkban leülni egy kényelmes, széles karfájú padra, évszázados fák lombjai alá, etetni a tóban úszkáló hattyúkat (Hattyúk tava!) és a vadkacsákat. Idilli kép egy bomló birodalom utolsó éveiben.
    Tánya egyre oldottabb, egyre fesztelenebb lett. Nyoma sem volt annak a merev tartózkodásnak, ami Pesten, az idegen környezetben jellemezte. Este elvitt egy katonatisztek és családtagjaik számára fenntartott klubba. Ide az apja révén bejáratos volt, jól ismerték, zdrásztvuj, Tányecskával üdvözölték, miközben engem alaposan megnéztek, majd összehajoltak, és - gondolom - kiértékeltek. A terem túl nagy volt ahhoz, hogy meghitt lehessen, de fent az emeleten kis boxok rejtõztek. Felmentünk, az egyik asztalra ki volt téve a Reserve tábla kissé hivalkodóan és fölöslegesen, hiszen hely bõven akadt. A bajtársak sötét öltönyben vagy egyenruhában teleaggatva kitüntetéssel, ha nem is brezsnyevi mértékben, de azt megközelítve. Partnernõik többnyire hangosak és teltkeblûek voltak, õk rendelték az italt, és a táncban is õk voltak a kezdeményezõk. Néhány fiatal pár is akadt, tviszteltek meg csacsacsáztak. Egy feltûnõen csinos lány farmerben és vállára terített vállkendõben meglehetõsen egyedi jelenségnek hatott.
    Kaviáros szendvicset ettünk, pezsgõt ittunk, Tánya intett, hogy minden el van intézve, a pincér hozott valamiféle elszámolást, amit õ diszkréten retiküljébe süly-lyesztett. Halk zene szólt, a vidámabb társaságok énekelni kezdtek, átültek egymás asztalához, a hangulat szemmel láthatóan családias volt. Tánya szeme csillogott, miközben kortyolta a pezsgõt, õ is dalra fakadt, szép, tiszta, meleg hangon énekelt, kicsit ringatózva, kezét a kezemre téve. Orosz népdal lehetett, ezt követte egy operaária, majd huncutul rám nézett, és tiszta, hibátlan ütemmel rázendített:

Mégy a gózos, mégy a gózos Kanyizsára,
Kanyizsaji, kanyizsaji alomásra.

    Kezével a vonatkerekek forgását mutatta, mint a gyerekek az óvodában. Vajon, kitõl tanulta? Meglepetten és meghatottan öleltem magamhoz. A szomszéd asztal felõl taps jutalmazta a produkciót jelezvén, hogy nincsenek titkok, lám, a népek bonthatatlan barátsága a zene szárnyán!
    Tánya kissé kapatos volt, amikor hazaértünk. A bábuska nem volt otthon, beteg barátnõjéhez utazott. Csak a fekete kandúr domborította hátát hazaérkezésünk örömére. Furcsa volt ez a sötét, idegen lakás.
    - Szeretsz itt lakni? - kérdeztem nem is tudom, hogy miért. Tánya vállat vont.
    - Most jó itt - mondta, ami azt is jelenthette, hogy máskor nem, és azt is, hogy használjuk ki a helyzetet.
    Kint eleredt az esõ, egyre sûrûbb cseppekben hullott. Tánya az ablakhoz lépett.
    - Kak iz vedra! - állapította meg, és elhúzta a nehéz függönyöket.
    Valóban úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Ilyen idõben nem lehet elmenni. Persze más idõben sem. Álltunk egymással szemben a szoba közepén. Átkaroltam. Halvány levendula illata volt, a ruhája beszívta a klubhelyiség füstjét. Magammal húztam a heverõ felé, és lassan lefejtettem róla a füst szagú ruhát. Kicsit ünnepélyesen, de odaadó készséggel bújt mellém, mint aki várta ezt a pillanatot.
    Nemcsak várta, hanem elõ is készítette. Ezt késõbb gondoltam így, amikor felidéztem ezt az estét. Ittlétem alatt mindvégig úgy éreztem, hogy minden egy elõre elkészített forgatókönyv szerint történik. A vendéglátás, a szomszédok átjövetele, a bábuska fogadtatása, hirtelen elutazása, talán még a szakadó esõ is. Mintha minden és mindenki a mi nászunkon fáradozott volna. Ez persze igazságtalan túlzás volt.
    Egy vendég programját elõre meg kell szervezni, és egy szerelmes lány természetesen várja a megálmodott együttlét beteljesülését.
    Mégis, ez az összehangolt, jóváhagyó közremûködés elvett valamit az együttlét spontaneitásából. Nem férfiúi kaland, nem szerelmi diadal volt, hanem családi esemény, még ha csak egyszeri is. Mert - és ezt Tánya megkapó õszinteséggel éreztette is - ez nemcsak kezdet, hanem szép, szomorú végjáték is egyben. Miért? Igazán folytathattuk volna. Egy szerelem nagyobb távolságot és akadályokat is legyõz. Tánya nem csak szerelemre vágyott, menekülni is akart. Számára Budapest nem csupán egy szép város, hanem a kibontakozás lehetõsége lett volna. Elege volt a Osztrovszkaja ulicából, a hazai életformából, a bezártságból, a család nélküli otthonból. Segíthetek-e én ebben? Vívódását inkább csak érzékeltem, s meglehet, utólag félre is értettem.
    Kótyagosan ébredtem, és meggyõzõdtem róla, hogy írni és szeretkezni csak anyanyelven lehet. Vannak olyan helyzetek és érzések, melyeket csak anyanyelven lehet kifejezni. Sem rutin, sem gyöngédség nem pótolja a szavak primér jelentését. Nem értettem, hogy Tánya miért szomorú és miért hálás egyben, miért búcsúzik sírva, és miért kérdezi olyan aggodalmasan.
    - Szeretsz?
    Erre minden világnyelven tudja a választ az ember, de csak anyanyelven hiteles. Tánya ezt is érezte, és olyan puha gyöngéd melegséggel ejtette ki a számára idegen, elõre megtanult szavakat.
    - Pétyenka, sze-ret-lek, nagyon szepen sze-ret-lek!
    Könnyekig meghatódtam. Különösen a szepen-tõl. A köszönöm szépen analógiájára, úgy képzelte, ha szépen szeret, az több, erõsebb, akkor nagyon szeret.
    Valóban szépen szeretett. Lányos bensõséggel, asszonyos odaadással, õszinte elszántsággal, mint aki bizonyítani akar. Talán éppen ez a teljesség volt gátja a folytatásnak. Minden tartalékunkat egyszerre éltük föl. Egyszer szikrázott, mint az ünnepi tûzijáték.
    Amikor hazautaztam, és a seremetyevói repülõtér felé tartva a taxi ablakából még egyszer elbúcsúztam a várostól, nem tudtam, hogy a Szovjetuniótól is búcsúzom. Még szemembe villant egy felirat a Pravda székházának falán: Szocializm pobegyit vo vszjom míre! (A szocializmus gyõzni fog az egész világon!) Az események másként alakultak.
    Tánya nem tudott kikísérni a repülõtérre, mert meccse volt, és az edzõje nem engedte el. De jobb is volt így, a közhelyes búcsúszavak gyengítették volna az együttlét emlékét.
    Persze, még írtunk egymásnak, hiszen az út mélyebb nyomott hagyott bennem, mint képzeltem. Már nem fordultam Szergejhez, saját levélírási képességemre hagyatkoztam, és jöttek is rá a lila tintás válaszok. De a levelek egyre gyérültek, ismételtük és mentegettük magunkat, a levélírás kötelezettséggé vált, mígnem abba is maradt.
    Jóval késõbb egy osztálytalálkozón került szóba a neve. A fehér asztal mellett, miközben beszámoltunk, ki kirõl tud, Marosi Emõke hozzám fordult.
    - Tánya Vinogradova... tudod, az az orosz kislány, akinek egy idõben udvaroltál, férjhez ment egy cseh focistához, és kivándoroltak Brazíliába.
    Este elõvettem a megõrzött leveleket és fotókat.
    Mégy a gózos, mégy a gózos Kanyizsára...
 

SIMOR ANDRÁS

Tisztelgõ szonett

"...bár élete messze már,
emléke vigaszként szárnyal,
halhatatlan."
(Don Jorge Manrique
strófái apja halálára)

Ahogyan élt, meghalni úgy halt,
mintha Manrique volna szinte,
kötelességét teljesítve,
jövõnek élve, nem a múltnak.

Mikor az idõk elvadultak
(végül ez volt, mi sírba vitte
ráktól, tumortól megsegítve),
fenekedett rá nem egy dúvad.

Kálmán Gyula, igazgató úr,
több könyvet nem tervezünk immár,
nincs cigaretta és nincs kávé.

Ki férfi, szánalmat nem koldul.
Szeretteid álltak a sírnál.
Nem lettél mégse a halálé.
 

Levél Yolandának

Ma
a villamosmegállóban
elolvastam újra
egy évvel ezelõtt írt
leveled.
"Jól vagyunk,
túléltük az évet" - írod.
Aztán:
"Ki sokat dolgozik,
keveset keres."
Nem tudom,
beszélgetünk-e még valaha
a Vedadóban
vagy lakásodban, mialatt
kutyáid az ölembe kéredzkednek.
Gyõztök-e, vagy nem,
ezt se tudom,
Mikor álmomban ott vagyok,
nem találkozunk,
idegen minden,
Kubában vagyok, és nem vagyok
Kubában.
Szeretném, ha gyõznétek,
ha nem volna reményem
csalfa, vak.
Halálom után elmegyek oda,
leülök mellétek,
együtt esszük a rizst, a halat,
a kevéske-semmit,
és csevegünk irodalomról,
emberi lomról,
még kávét is fõzöl nekem.
Nem leszek unott,
sem fáradt.
Tudni fogunk mindent,
beszélgetünk a kutyákkal,
kik víg csaholással
minket körülugrálnak.
 

Gondoskodás

Nietzsche jelszavát
Bálint György
átalakította:
"Gondolkodjatok veszedelmesen!"
Arról,
hogy élete
veszedelmes legyen,
úgyis gondoskodtak
mások.
Mostanában
Bálint György
jelszavának
megvalósításával
foglalatoskodom.
Arról,
hogy életem
veszedelmes legyen,
úgyis gondoskodnak
mások.
 

Hajnali józanság

Ez a zaj
az utcáról száll fel
nem a Tejútnak
vad paripái futnak
forgolódom
vekkerszóig
ezalatt
a kukázók jönnek
ködnek
nekivágva
könyékig
túrnak beléd
kuka-Magyarország
félredobják
szonettem
ételmaradék kell nekik
rímmaradék helyett
kezük keresgél
nincs estély
se rest éj
viszont van deres tél
gyomruk korgásának
ritmusába
metszeteket
patkány Halál harap
kilesve rájuk
a kukából
hová a távol
homályból
nem folyik alá
csipkefátyol
most csapják rá
vissza
a tetõt
továbbmennek
mint
tegnap
tegnapelõtt
menni kell
menni
ne aludj hát
elmondanám ezt néked
ha nem unnád
ébredj
a valóra
az égben
nincs bál
csak
összedõlt
kincstár
e halálon
mi Kháron
vizébe alányom
mint lidércálmon
esve át végleg
hallgasd
csikorgó pléhnek
vasnak
mindennapi zajait
te
aki egy nagy
ismeretlen Úrnak
míg napjaid lehullnak
nem vagy
vendége itt