ROZSNYAI ERVIN

Az asszony, akit befalaztak

Az asszony, akit befalaztak, hogy testével tartsa meg a dévai várat - ha hiszitek, ha nem, ma is él a kõüregben.
    Oly kétségbeesetten vágyakozott gyermekei után, hogy a sóvárgás tûzgyûrût vont köré, és a halál nem tudott hozzáférkõzni.
    Hallgassátok csak figyelmesen az éjszakát: állat neszez? Nem: õ kaparja körmével a követ, vájja a földet.
    Vérzik a kõ, a sikoltás elhal, mielõtt megszületne. Száj leszokik a könyörgésrõl, szem a sírásról. Hány fényév egy pillanat? Hány arasz még az elsõ csillagig?
    Szétmart ujjak morzsolják a követ, kivonszolják a semmibõl a belezuhant idõt. És ha hiszitek, ha nem: egyszer a végtelen is véget ér. Magos Déva vára térdepelni fog; tornyai elhasalnak, falainak porló emlékét meglebbenti a tavaszi szél.
 

KASSAI FRANCISKA

A fájdalom hegyén

A fájdalom hegyén, ahol senki el nem ér,
egyedül virrasztok rémült szívvel,
és egyre kevesebb ott a levegõ,
s egyre közelít a sötétség,
a hegy alatt pedig iszonyatos mélység
tátong, és megindul a föld,
s a nehéz kövek rám omolnak...

Akkor a kín kígyói rám fonódnak és
halálos mélységbe húznak, s a fájdalom
vermébe esem reménytelen, ahol éles
kések kaszabolnak, ahol rút démonok
marcangolnak, s onnan nem menthet ki
engem se Isten, se ember.
Támadnak a rémek, lassanként elvérzek,
de még én vagyok, én vagyok
a gyõztes...

De félek, már nagyon félek itt fent
a fájdalom hegyén.
 

Csak akkor nézz vissza!

És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorrára
kénköves esõt... És hátratekinte az õ
felesége, és sóbálvánnyá lõn.
                         (Mózes I. könyve)

Bizony, így van ez. Mozdulni sem tudunk,
ha a múltba nézünk. Megbénítanak a
kudarcok s a szégyenek.
Nem jutsz tapodtat sem elõre,
hiába vonod magadat kérdõre:
Miért is úgy volt? S egyre keseregsz,
hogy annyi minden lehetett volna,
ha másképpen történik ez meg ez.

Csak akkor nézz vissza, ha nem
riaszt az emlékek mély kútja!
Ha bátran nézel az idõ tükrébe.
Ha nem kínoz önvád, és nem okolsz
másokat érte, ha a siker messze került,
s mire vágytál, nem teljesült.

Magadnak és másoknak is bocsáss meg érte.
 

Fáradtan

Valamikor - talán tíz éve már -
elfáradtam. El bizony.
S ez a fáradtság a lelkemre szállt,
mint a korom.
Ez a fáradtság úgy beszennyezett engem,
hogy tisztulni vágyom azóta szünetlen.
S ha tudom is olykor, mit kellene tennem,
nem teszem, hisz nem bírok úszni az ár ellen,
s régi köreimben kerengek tehetetlen.

Valamikor - talán tíz éve már -
megéreztem. Meg bizony, hogy másként
kellene élnem. Egyszerûnek látszik,
de nem az, semmiképpen.
Ki satnya erõvel súlyokat emel,
összeroskad gyakran.
Ki terhét nem dobja el és
jár tovább az úton, ahol mások járnak,
elfelejti lassan, hogy mitõl is fáradt.

BISTEY ANDRÁS

A Tanár Úr nyugdíjba megy

A Tanár Úr kilépett a kocsmaajtón, és elindult a keskeny betonjárdán. A kora õszi esõ feláztatta az utat, a mélyebb helyeken nagy tócsák fénylettek. A jármûvek néhol a járdára hordták a sarat, a Tanár Úr megcsúszott, nehezen tudta megõrizni az egyensúlyát. Halkan káromkodott, pedig káromkodhatott volna hangosan is, rajta kívül senki sem járt az utcán.
    Két üveg sört meg két kupica barackpálinkát ivott. Nem volt részeg, csak szomorú.
    Hát ennyi - gondolta. - Negyvennégy év után.
    A negyedik szünetben behívta az igazgató az irodájába, és némi köntörfalazás meg nyakhúzogatás után kibökte, hogy csak december 31-éig tudja alkalmazni.
    -Év közben menjek el? - kérdezte a Tanár Úr csodálkozva. -Mi lesz a gyerekekkel?
    Már négy éve nyugdíjban volt, de majdnem annyi órában tanított földrajzot és biológiát, mint a nyugdíjazása elõtt. A kisváros gimnáziuma volt az elsõ és utolsó munkahelye, elképzelhetetlennek tartotta, hogy nem kell majd többé órára mennie.
    -Egyszer be kell fejezni - felelte az igazgató. - Hatvanhat éves vagy. A katedrán akarsz meghalni?
    A Tanár Úr ettõl még jobban elszomorodott. Dehogy akart meghalni, erõsnek és egészségesnek érezte magát. Reggelente tornászott, este pedig, amikor már kevesen jártak az utcán, futott is néhány kört a Vásártérnél. Amikor tanulmányi kirándulásra vitte a gyerekeket, a legszívósabbak is alig bírtak a nyomában maradni, ha nekiindult.
    -Szóval, szerinted egy vén szaros vagyok? - kérdezte, és kifényesedett a szeme. Nézte a zavartan topogó sovány férfit, aki valamikor a tanítványa volt, s lám, fiatalon igazgató lett, õ meg csak a szakfelügyelõségig vitte.
    -Ugyan már! Én nem mondtam ilyet! - Az igazgató zavartan heherészett, azután visszament az íróasztala mögé, és a tollait kezdte rendezgetni. - De hát a generációváltás, ugye... jönnek a fiatalok...
    -Szóval attól félsz, hogy meghalok a katedrán? - A másik kinyitotta a száját, de a Tanár Úr nem hagyta szóhoz jutni. - Tudd meg, hogy én még legalább harminc évig élek, túléllek mindnyájatokat. Téged is, nézz csak a tükörbe, sárga a bõröd, csupa ránc, és olyan sovány vagy, hogy hálni jár... - Az igazgató megint közbe akart szólni, de a Tanár Úr egy intéssel elhallgattatta. - Húsz évvel fiatalabb vagy, de fogadok, hogy nem mersz velem kiállni szkanderozni. - Elhallgatott egy pillanatra, így az igazgató is szóhoz jutott.
    -Ne bolondozz már! Ez az élet törvénye...
    -Szarok az élet törvényére! - A Tanár Úr hirtelen sarkon fordult. Nem vágta be maga után az ajtót, vagyis az iroda ajtaját nem, csak a külsõt, miután leszegett fejjel végigrobogott a folyosón.
    Kétszer körbejárta a gimnázium épületét, azután egy kissé lehiggadva visszament. Beült a szertárba, magára zárta az ajtót, és elhatározta, hogy akárhogy dörömbölnek, nem nyitja ki, de senki se dörömbölt. A Tanár Úr elszívott néhány cigarettát, az ebédrõl is megfeledkezett.
    Az év végéig... az év végéig... Mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel? Hogy boldogulnak?
    Szerette volna sajnálni õket, de nem igazán sikerült, mert érezte, hogy boldogulnak õk, ha akarnak, akkor is, ha helyette valami taknyos, akit most szalajtottak az egyetemrõl... Persze úgy könnyû, hogy valaki megalapozza, a dicsõségét meg...
    Már csendes volt az épület, amikor kijött a szertárból, csak a tornaterem felõl hallatszott a labda puffogása, meg a folyosó túlsó végén szólt rádióból vagy magnóból valami zene.
    Megállt az egyik utcakeresztezõdésnél, és a drótkerítés melletti nedves füvön letörölte a sarat a cipõjérõl. Ahogy lehajolt egy kicsit, felböffent a gyomrából a barackpálinka íze.
    Még egyet kellett volna innom - gondolta. - Vagy kettõt, hogy elfelejtsem ezt a szemétséget.
    Soha senki nem látta részegen, most azonban szerette volna, ha dülöngélni vagy sárban fetrengeni látják, hogy megértsen valamit az a sok közönyös ember...
    Egy kissé megingott a világ körülötte, éhgyomorra a sör és a pálinka erõsebben hatott, de a Tanár Úr jól tudta, hogy nem fog tántorogni a hazafelé vezetõ úton, a felesége pedig talán észre sem veszi, hogy ivott.
    Átvágott a néptelen piactér betonasztalai között. A táskáját letette az egyikre, zsebkendõt vett elõ, gondosan kifújta az orrát, és megpróbálta, szelel-e, azután határozott léptekkel továbbment.
    Ezt nem hagyom annyiban! - villant meg benne a gondolat. - Meg-választatom magam képviselõnek, azután az a nyikhaj majd megnézheti magát!
    Egészen felvidult az ötlettõl, annyira, hogy dudorászni kezdett valami se füle, se farka dallamot.
    A helyi Lokálpatrióta Szövetség néhány vezetõje nemrég megkereste, hogy rávegyék, induljon a legközelebbi helyhatósági választáson a színeikben. A Tanár Úr nem adott határozott választ, gondolkodási idõt kért, de a szövetség vezetõinek az volt a benyomása hogy inkább a nem, mint az igen felé hajlik.
    A fél város a tanítványom volt - gondolta felvillanyozódva. - Biztos, hogy megválasztanak, ha elindulok.
    Kihúzta magát, a lépései határozottabbak lettek, a fejét fölemelte, mintha a rozsdásodó levelek között csivitelõ verebeket akarná megszámolni. Elképzelte, milyen képet vág majd az igazgató, ha beszámolóra hívják a képviselõ-testület elé, és majd õ kérdez... mert lehetne kérdezni... Hangosan elnevette magát, mert olyan világosan felidézte az igazgató arcát, hogy szinte az izzadságcseppeket is látta a homlokán, és hallotta zavart dadogását...
    Megint a gimnáziumhoz ért, és a néptelen utcán megpillantott egy szembe jövõ alakot. Magas volt, hajlott hátú, széles karimájú kalapját a szemébe húzta. Kitömött aktatáska volt nála, olyan régi fajta, amilyet már senki sem hord, és nem is a kezében, hanem a hóna alatt vitte.
    -Kovács! - morogta a Tanár Úr, és megállt. Vagy húsz éve tanítottak együtt, de sohasem szerette ezt az embert.
    Egymás mellé értek. Kovács egy ujjnyira megemelte a kalapját, és továbbment, de a Tanár Úr utánafordult és rákiáltott: - Megállj, Kovács!
    A másik hirtelen megtorpant, mintha falnak ütközött volna, és lassan visszafordult.
    -Mit akarsz? - kérdezte kelletlenül.
    A Tanár Úr köré áttetszõ köd ereszkedett, a föld lágyan inogni kezdett a talpa alatt, és hirtelen megvillant az emlékezetében, hogy miért utálja Kovácsot.
    -Te adtál nekem pártfegyelmit! - sziszegte, és közelebb lépett.
    Kovács arcán megjelent valami tétova, hitetlenkedõ mosoly. - Mit adtam én neked?
    -Pártfegyelmit! Ne is tagadd, 1984-ben, mert elvesztettem egy tagbélyeget. Egy bélyeg miatt!
    Kovács még mindig mosolygott, és ez egyre jobban feldühítette a Tanár Urat.
    -Tizenhárom év után most jössz ezzel? - kérdezte hitetlenkedve. - Hol vagyunk már attól?!
    -Én itt vagyok! - A Tanár Úr dobbantott. - És te is itt vagy. Hát akkor...
    -Nem is rajtam múlt az a pártfegyelmi - mondta rábeszélõen Kovács. - Csak tagja voltam a bizottságnak...
    -Lárifári! - A Tanár Urat a hitetlenkedõ mosoly mellett a rábeszélõ hang is bõszítette. Gyerekekhez vagy részegekhez szólnak így. - Ne mentegetõzz, ne hazudozz...
    -No, de... - Kovács is fölemelte a hangját, de a mondatot nem tudta befejezni, mert a Tanár Úr úgy szájon vágta, hogy a kalapja messzire repült, õ maga pedig elterült a nedves járdán, és a táskája nagyot puffant mellette.
    A Tanár Úr egy pillanatig nézte, ahogy föltápászkodik, azután hátat fordított neki, és továbbindult. Megnyugodott, sõt valami könnyû, jó érzés fogta el. Megint dúdolni kezdett, és arra gondolt, hogy mégsem indul a választáson a Lokálpatrióta Szövetség színeiben.


 
KÉPES GÁBOR

Jég-tánc

Garai Gábornak és a tûz-táncosoknak

Csúszunk. Csúszunk lefelé
Csúszik egy ország egy nép
Az ember
Fegyvertelenek hada
Csúszik egy kor
Egy környi ifjú
Egy iskola
Szikrákat hány
A tollunk
És csúszol te is

Köröket rajzolunk a jégre
Korokat papírra
Vízszintes nyolcasokat
Karcolunk
Rendért kiáltunk
Harcolunk
Táncunk menti meg a földet
A vöröset is
Meg a zöldet
Még nem is ráncos az arcunk
De láttunk már sokat és haltunk
Együtt veled ki utcán alszol
S ha kezet nyújtunk is haragszol

Köröket rajzolunk: Napot
Holdat, Földet és
Csillagot
Gömbölyû arcocskát
(Hölgyet!)

Így mentjük meg a Földet.
 

Búcsú

  Koltai Rékának

Jó reggelt! - mondom búcsúzóul
S a kopott sínre bõrkímélõ szappant teszek
Egyetlen szemérmes sikoltás
És a villamos pályát tévesztve
A Dunába hull
Mint dédszüleim
Jó napunk van ma. A bizományi
Annyi pénzt adott finom
Barna táskánkért, hogy abból
Akár évekig is elélhetünk
Kenyéren és vízen.
Estefelé furcsa neszeket
Hallok kintrõl óvatosan kinézek
A zsalugáter rései között
Csak a sintér az
Elviszi az összes macskát
A Csalogány utcából
(táska lesz belõlük)
csak a buldózerek azok
lerombolják az egész
Csalogány utcát
(Kocsiszín lesz a helyén)
Ez a nap is olyan csak, mint a többi
Bemegyek lerombolt házam konyhájába
Iszom egy pohár nektárt
Majd irány a hálószoba
A matrac mellettem
Ismeretlen meztelen nõ fekszik
Megsimogatnám
De kirepül az ablakon
Próbálom elkapni de már túl messze van
Megtelepszik az egyik rúdon
Ami a napból áll ki
És dalolni kezd

(valami
nászindulót)


 
GYÖRE IMRE

Karácsony, 99

Fõsoron, fõsoron
árulnak káposztát,
alsoron, alsoron
árulnak koporsót.
Árulnak koporsót,
de nem a vajdának,
hanem a lányának,
üveges koporsót.

Amikor béfekszik,
odaszáll két angyal,
erõst tanakodnak;
mit néz a vajdának
csuda ékes lánya,
mert a szeme nyitva,
néz a semmiségbe,
semmi messzeségbe.

Egyik angyal mongya:
tán csak nem az Úrnak
Õ orcáját nézi
ilyen rezzenetlen,
messze-nézõ szemmel?
Másik angyal mongya:
erõst csuda lenne,
ha az Urat nézné,
mert mü sem nézhetjük,
szemünk elsercenne,
ha tán rája néznénk.
Nem nézheti Õt más,
csak a kapitányok,
angyal-kapitányok,
kik a léptét õrzik
lángból ütött karddal,
õk nézhetnek Rája.

Estig tanakodnak
vajda leányának
jobbján-balján állva,
átbeszélve rajta,
orcája fölötte.
Más reggel is néz csak,
miként tennap tette,
akkor fölrebbennek
két angyalok, szállnak,
szállnak messzeségbe,
hogy közelrõl nézzék:
mit néz az a lányka?
Reggel fölrebbentek,
hogy közelrõl nézzék:
mit néz az a lányka?
Hét esztendõ eltelt,
mégse jöttek vissza,
hetvenhét is lesz az,
mire odaérnek,
hetvenhét lesz vissza,
ojan messze nézett
az a szegény lányka,
fehérben fektében,
üveg koporsóban.
 

Háromkirályok

Kettétört hó-tojások
gurigáznak az utcán,
nem kel belõlük fõnix,
így nem is száll a tûzbe,
hogy abból élemedjék.
Háromkirályok járnak
házról házra kukázni,
urunk, Jézusnak vinnék,
ha mit majd megtalálnak:
kocsonya-bõrkét, répát,
konzervdobozt - a csörgõt -
pitbull rémiszti õket,
de némely ifjak jobban,
kik ájtatos pofával
arcukba belemarnak.
Zörgõ bokorban hálnak,
holnap majd útrakelnek,
(már ha megérik) angyal
nem jõ vigyázni rájuk,
se ránk, közös az égbolt
s ködös, nincs rajta csillag,
s ha van, nem látni éppen -
orrunk után hát, mindig,
szakállunk bolyholódik,
nõ, vatta hull belõle,
jégcsillag, hajnal, reggel.
 

Holnaputánig

Reggeltõl estig zajlik
az élet vak kisértet
kopogtatja a járdát
tört kirakat csörömpöl
nincs aki átvezesse
valahová hol senki
folyvást nekiütõdik
holtnak és elevennek

száraz emlék-levélkék
bokám körül zörögnek
törzsig elzsibbadt ágak
eresztették el õket
a dolgok rendje mondják
miféle dolgok kérdés
miféle rendjük szintén
lehetne válasz nincsen
az ember megkopasztott
szárnyával szárnyrakelne
nevetséges csak csapkod
libaszarok közt körbe
nincs mélység nincs magasság
kis érdekek pezsegnek
ezer irányba végül
akár a buborékok
a rothadó iszapban

megszületünk de aztán
meghalni ki tanít meg
lenni nem lenni - Hamlet
hosszasan szopja ujját
tövig lerágja körmét
aztán ujját a tõre
ott rozsdál hüvelyében
zárt osztály Dániában
minden hon Dániább lesz
valamiképpen látszik

míg kenyérhéjat csócsál
az ember álmodozhat
szabad mért is ne tenné
talál egy szalmaszálat
csakhogy épp még egy kéne
keresztbe tenni õket
nem megy ez se a Lényeg
elöntve bányamélyben
nem kopog mért is tenné
mentõliftek se szállnak
búvárszivattyúk úgy se

virtuális valóság
rögzül a holt szemében
lerúgják fejét, mindegy
egy Jackson nevû elnök
dollár-huszasról bámul
a világ már megérett
a megváltásra persze
klónozni kéne Jézust
mindjárt kereszttel együtt
még harminchárom évet
ki várna rá s miképpen
a Mars felé kacsintunk
kétszín üveg-szemünkkel

Éluard álmaimban
nappal már õ se jönne
faljáró angyal ékes
csillaggal homlokában
kitörölték és Brechtet
Attilát Majakovszkijt
Adyról nem beszélve
Marx Károlyt is gyömöszlik
saját magába vissza
kilóg le kéne vágni
fejét kezét és lábát

másik vitorlást tengert
melyen még nem szállt senki
sós cseppjeit nem itta
a cápát szembeköpni
mára elég a jóból
a holnapot se látni
nézzünk csak át fölötte
holnaputánig mely még
alig dereng a távol
hajnali kék ködében
róla szóljunk ha szólunk
megérjük nem érjük meg
szólói legyünk mégis
eljõ azokkal együtt
kik hozzák mellkasukban

VOX HUMANA

TABÁK ANDRÁS

Bárányhimlõ, nyár, csillagok

Emlékezetére nagyanyámnak, Bágyi Balázsi Rebekkának,
aki száztíz éve született a székelyföldi Etéden.

Amint beköszöntött a július, szokás szerint eljött a nyaralásom ideje. Anyu elõkereste a kamrából a kisbõröndöt, letörölte róla a port és belepakolta a holmimat. Másnap aztán indultunk nagyanyához. A nyár második felét, egészen szeptemberig, rendesen nála töltöttem, kint a város legperemén, a repkénnyel befuttatott, tornácos, ódon, nagy házban, amelynek ablakai a körvasútra néztek. Háborús nyár volt már az, de a háború akkor még valami távoli és érzékelhetetlen dolognak tetszett - mindössze annyit tudtam róla, hogy egy nap apu katonaruhába bújt, a ruhája ujjára pedig fehér karszalagot húzott (mely anyu szerint a legvitézebb katonának járt ki), azzal elutazott valahová messze, ahol harcol az ellenséggel, és ritkábban ír, mint szeretném. És hát annak sem a háború volt az oka, hogy a várva várt nyaralásnak egyelõre befellegzett. Jószerint meg sem melegedtem nagyanyánál, máris megbetegedtem. Semmihez sem éreztem kedvet, még a játék sem esett jól, csak gubbasztottam az udvaron, a diófa árnyékában és nagyanyának ez rögtön szemet szúrt. Hõmérõt dugott a hónom alá - s hát persze, lázam volt. A bõrömön pedig pici, piros kiütések jelentek meg.
    -Himlõ - állapította meg nagyanya, és azon hamarjában ágyba parancsolt.
    Feküdtem az ágyban, a ropogósra keményített, hûvös lepedõn, a tarka kockás vánkoson, melyet nagyanya magasra dömöckölt, hogy bármikor felülhessek, ha kedvem támadna képeskönyvet lapozgatni, és naphosszat unatkoztam, szomorkodtam. Odakint gyönyörû szép idõ volt, szebbet kívánni se lehetett volna, de mit sem ért az egész, hiszen még az ágyból se volt szabad kimásznom. Igaz, nem is igen tudtam volna. Egyszer, amikor titokban megkíséreltem, hogy elnézegessem az akváriumban az aranyhalakat, alig tettem két-három lépést, egyszeriben szédülés és émelygés fogott el, és erre ijedten visszavánszorogtam.
    Jobb híján hát az ablakból, ahol a betegágyam állt, a töltésen gyakorta elrobogó vonatokat figyeltem, és számlálgatásukkal csaptam agyon az idõt. No meg azzal, hogy megpróbáltam kitalálni, vajon hová is siethetnek olyan szapora pöfögéssel, csattogva és dübörögve, bodros füstöt okádva. Azt is csak onnan, az ablakból figyelhettem, amint Jani unokabátyám és csapata kibontott zászlóval, pergõ dobszó mellett masírozik a töltés mentén; bizonyosan a körvasúton túli rétekre indultak valami újabb, ádáz csatába, melyet a gyártelepi halálfejes kalózokkal, a Csuli-féle bandával vívtak szinte nap nap után.
    Csupán az vigasztalt, hogy Déness doktor bácsi (akit ágynak esésem hírére anyu azonnal magával hozott a Körútról) azt mondta, a betegségem nem veszélyes, és ötéves korukban gyakran bárányhimlõsek a gyerekek.
    Egyszóval bárányhimlõm volt, és mindenki biztosított róla, hogy ez igen jó betegség. Magam is így gondoltam. Elõször is ragályos, ami már önmagában véve nagy büszkeség, s ami még nagyobb, a kapura ki kellett ragasztani a vörös papirost, amelyen az állt, hogy a betegségem miatt senki fia be nem léphet a kapun, aki idegen - de hát úgyse mert volna bejönni senki, mert volt ott egy másik kiírás is: A KUTYA HARAP, és ha valaki mégis bemerészkedne, Borzas, a fekete puli rögvest nekirontana. Meg aztán bármilyen ragályos, tehát igazi, komoly betegség is a bárányhimlõ, fájni szerencsére egy cseppet se fáj. Csak kicsit kellemetlen, hogy a bõröm telis-tele van apró pöttyökkel, és ezek a pöttyök rettenetesen viszketnek. De akárhogy viszketnek, vakargatni a világért se szabad õket, mert különben csúf és ragyás lesz a képem, és a doktor bácsi szerint sokkal, de sokkal késõbb gyógyulnék meg. Így hát bárhogy viszkettek is, nem vakaróztam, noha nagyapa állandóan emiatt izgult.
    Egész nap izgult, idegeskedett, figyelt, és minden percben valami új tanáccsal lepte meg nagyanyát.
    -Te, Róza - ráncolta gondterhelten a homlokát -, nem kéne lekötni ennek a gyermeknek a kezét?
    -Jó, jó, majd mindjárt tõbõl levágom! - mérgelõdött nagyanya, márcsak azért is, mert nem tûrte, még anyutól se, hogy bárki beleavatkozzon az ápolásba.
    Egészen úgy viselkedett, mintha nem is anyu kisfia volnék, hanem az övé, s mintha anyunak köze se volna hozzám. Mindenkit éberen szemmel tartott, aki az ágyam közelébe merészkedett. És ha valami nem tetszett neki, rekedtes, mély hangján nyomban felmordult: - Eridj onnét! Ne zaklasd nekem azt a gyereket!
    Ilyenkor a hangja is, a tekintete is olyan fenyegetõ volt, hogy kivétel nélkül mindenki megijedt és eltakarodott.
    Délután, amikor a doktor bácsi elõírása szerint aludnom kellett volna, még a küszöböt se lehetett átlépni. Néha hallottam a csukott ajtón át, amint anyu könyörög: most jön az irodából, egyenesen ideszaladt, csak egy percre hadd lessen be hozzám - de nagyanya hajthatatlan maradt. Hiábavaló volt minden kérlelés, rimánkodás.
    Sõt, egy alkalommal, amikor már anyu nagyon nyúzta, türelmét vesztve rárivallt: - Elhallgass, te! Ne edd a lelkem, mert megcsaplak!
    Ezt élvezettel hallgattam. Magam elé képzeltem anyu riadt arcát, és némi elégtétellel gondoltam: Most legalább megtudja, hogy milyen rossz, ha rákiabálnak az emberre!
    Máskor nagyapa méltatlankodott kint a konyhában. - No de, Róza lelkem, hát tiszta zoknit kéne vennem, az meg odabenn van, a fiókban...
    -Ne menj kártyázni! Minek örökké kártyázni? - pörölt vele nagyanya. - Ha meg mégy, eridj csak koszos fuszekliban...
    Az alvást persze hiába rendelte el a doktor bácsi, sosem aludtam délután. Valamelyes kis lázam volt, attól kellemes, zsibongó bágyadtságot éreztem (éppen olyat, mint nemrég, amikor vendégek voltak nálunk, én meg titokban kihörpintettem, amit az egyik likõrös pohárban találtam), és a zsalugáter rései között beszûrõdõ napsugarat figyeltem. Végigballagott a szobán, megcirógatta a nagy, ovális ebédlõasztalt és a kalapdobozra emlékeztetõ rádiót, amely újabban már csak akkor szólalt meg, ha nagyapa rásújtott az öklével, felkúszott a szakadozott, szürke csíkos tapétán meg a falvédõül szolgáló, bolyhos szõttesen, ami a sezlon mögött volt, megkergette a buta pofájú, tátogó aranyhalakat az akvárium vizében, és végül megállapodott a falon függõ, beüvegezett olajnyomaton, amely azt a pillanatot ábrázolta, amikor Dugovics Titusz, társainak búcsút intvén, magával ragadja a török kopjást a vár fokáról a nyaktörõ mélységbe.
    A képet valamelyik karácsonyra a Tolnai Világlapja küldte ajándékba nagy-apának, és nagyapa roppant becsben tartotta. Gyakran odavont a kép alá, felmutatott rá, és értésemre adta, hogy szeretné, ha jól emlékezetembe vésném, amit látok, s idõvel magam is olyan vitéz levente lennék, mint Dugovics Titusz, és nem haboznék akár életemet adni a hazáért a pogány elleni viadalban. "Mert a vér, Andorás, nem válhat vízzé. Ezt erõsen megjegyezd!" - eközben nemcsak intõn magasra emelt mutatóujjáról és lilás erezetû, fényes, tar koponyájáról, de jámbor, pufók ábrázatáról, sõt még kevélyen elõreszegzett, turcsi orráról is valami komor méltóság áradt. Hétszilvafás székely nemességére rátartibb volt bárki másnál. Én azonban nem sok hajlandóságot éreztem a hõsi cselekedetek iránt (bár ezt eszem ágában se volt megvallani nagyapának), és valahányszor elnéztem a nyomatot, azon törtem inkább a fejem, hogy vajon muszáj volt-e szegény Dugovics Titusznak okvetlenül levetnie magát arról a bástyáról, nem tudta volna-e valahogy másképp intézni a dolgot, valami mód úgy taszítatni le onnan a lófarkos törököt, hogy neki magának ne essék bántódása.
    Így teltek lassan, unalmasan a délutáni pihenõk.
    De anyu egyszer-egyszer mégiscsak túljárt nagyanya eszén.
    Nagy titokban besurrant a virágoskertbe, azután - hipp-hopp! - beugrott hozzám az ablakon, mintha nem is anyu, hanem egy vásott, fürge kislány lett volna. Mind a ketten az ajkunkra szorítottuk az ujjunkat, hogy csak csöndesen, még pisszenést se, és örömmel megölelgettük egymást.
    -Jött aputól levél? - Mindig ez volt az elsõ kérdésem.
    Csak a fejét rázta: nem, a héten se jött újabb levél tõle.
    De hát miért nem ír? - keseregtem magamban. Már nem szeret? Vagy nem tudja, hogy beteg vagyok? Talán elfelejtette, hogy van neki egy kisfia is?
    Istenem, ha egyszer õ lopózna be a kertbe! Ha õ ugrana be váratlanul az ablakon!
    Hanem anyu azért mindig felvidított.
    Suttogva elbeszélgettünk, hangtalanul nagyokat nevettünk, végül pedig rám kacsintott és sorban kirakosgatta az ajándékait. Mi minden elõ nem került a retiküljébõl! Dugódani, keljfeljancsi, ólomhuszár, mulatságos kis türelemjátékok, amelyekkel egymagamban is elszórakozhattam, no és persze cukorka meg csoki, számolatlanul. Mindezt a párna alá rejtettük, hogy nagyanya észre ne vegye.
    De egyik este rájött a turpisságra.
    Ágynemût cserélt, és a lepedõn fölfedezett egy jókora, barna foltot.
    -Hát ez mi? - meredt rám fenyegetõen. - Andruska! Druska! - és összenõtt, sûrû szemöldöke szinte szálanként borzolódott fel haragjában. - Ki járt bent nálad a tudtom nélkül? Hadd kössem hátra a sarkát! Csak nem anyád volt?
    Nem akartam anyut elárulni.
    Szégyenkezõ arcot vágtam, még a szememet is lesütöttem.
    -Bekakiltam - motyogtam.
    -A párna alá? - horkant fel, és dühösen megvizsgálta, még meg is szagolgatta a foltot. - És mióta kakilsz te mogyorós tejcsokit, mi?
    Úgy sarokba szorított, hogy végül mégiscsak be kellett mártanom anyut. Szorult is aztán másnap, szegény, de én még csak szemrehányó szót se kaptam nagyanyától. Hiszen aki beteg, azt nem szabad megszidni.
    És hát, dehogyis tudott volna õ megszidni engem! Amilyen morcos volt mindenki máshoz a betegségem alatt, olyan kedves volt énhozzám. Ha csak egyetlen szabad perce akadt, máris szaladt be, hogy megnézzen. Amikor pedig nem volt dolga sem a konyhában, sem a ház körül, odatelepedett az ágyamhoz, és rám nevetett: - No, te kis rútság! Akárha darazsak csíptek volna össze, olyan a fizimiskád.
    Búsan néztem rá. - Ne csúfolj, nagyanya. Mesélj inkább.
    Soha nem kellett kétszer kérnem. Szeretett kényeztetni, és mesét mondani is szeretett.
    Hányszor esteledett ránk meseszó közben!
    A régi ház megtelt titokzatos árnyakkal, az ablakot meg-megérintette az eperfa ága, mintha valaki kopogott volna odakintrõl. Sûrûsödõ szürkeség lopakodott az udvarba, a szoba falai elhomályosultak. És nagyanya még akkor is mondta a mesét. Elfeledte hogy vacsorát kéne fõznie, hogy ezer teendõje akadna még, hogy nagyapa réges-rég hazajött a bankból, és zsörtölõdik, mert éhes - nem törõdött õ semmivel, csak velem, és mesélt, mesélt, miközben én is megfeledkeztem a világról.
    Mindenrõl tudott egy mesét, mert minden mesévé vált az ajkán. Mesélt a havasok vidékérõl, ahol született, ködös csúcsokról és zúgó, rejtelmes fenyvesekrõl, amelyekben még medve is tanyázik, sebes vizû patakokról, gyopáros legelõkrõl és süvöltõ decemberi szelekrõl, amikor öles hó sáncolja el az utakat, az erdõben emberséges zsiványok bujkálnak komisz fogdmegek elõl, egy messze világló, alkonyati máglyatüzet halinás favágók és kormos képû szénégetõk ülnek körül. Mesélt fákról és madarakról, okos, fürge kis állatokról, jóságos hegyi szellemekrõl és a lombhullásos õszi éjszakák sejtelmes neszeirõl, különös álmokról és látomásokról, furcsa hiedelmekrõl és még furcsább szokásokról, teljesült jóslatokról és megfoghatatlan csodákról: százados tölgyrõl, mely gonosz és ártó óriássá változott, egy kéklábú madárról, mely emberi nyelven szólalt meg, vadászok ûzte nõstényfarkasról, mely öt lábon futott, hogy agyara közé kapott kölykeit mentse, síró zuhatagról, amelybe egykor szerelmes leány ölte magát, mert nem a gazdag nemes úrfit, hanem a szegény kecskepásztort szerette, mohos tornyú várkastélyról és százegy szobájáról, ahol boldogtalanul bolyong a világszép, de gõgös hercegkisasszony, ki mérhetetlen dölyfösségében kérõit mind a  kaszatömlöcbe dobatta, mígnem a szíve végül puszta kõvé vált, s amikor szépsége hírére eljött érte a fiatal király, többé már nem tudott szeretni.
    Meséi mindig újak voltak, mindig mások, de mindegyikben ugyanaz a titkos fájdalom és torkot szorongató bánat lappangott. Szép almaarca pírba szökött, rekedtes, mély hangja kigyúlt, fojtottság és vibráló izgalom sütött minden szavából. Én pedig elkerekült szemmel, kinyílt szájjal ittam a szavait. Valami megsúgta, hogy meséit elsõ betûjüktõl az utolsóig õ maga találja ki, s hogy ezek a mesék egyetlen könyvben sem találhatók - de az örömöm ettõl csak még nagyobb lett. Hiszen maga költötte, csodálatos meséiben senki más nem részesülhetett, csak én, egyes-egyedül.
    Amikor a mesének vége lett, odabújtam hozzá és rajongva néztem a szemébe.
    -Te tudod a világon a legszebb meséket - suttogtam. - És mint a hegyek... olyan szép vagy te, nagyanya! Mint azok az égig érõ hegyek, amiken örökké hó ragyog...
    Mert mindig a havasok idézõdtek fel róla, melyekrõl oly sokat emlékezett.
    Nevetgélt rajtam.
    -Butuska vagy - csóválta meg a fejét, de a pillantása simogatott -, de még milyen butuska! Ember a te nagyanyád, Druska, nem hegy. És az ember a legszebb hegynél is szebb. Bizony, így igaz. Pedig azok a hegyek igazán szépségesek.
    Megfigyeltem, hogy amilyen gyakran és szívesen beszél a hegyekrõl, olyan ritkán és kedvetlenül szól a falujáról, ahol született.
    Egyszer meg is mondtam neki.
    Eltûnõdött rajta.
    -Hát persze - bólintott -, neked igazad van. Az ember szeresse azt a darabka földet, ahol világra jött. Szeresse holta napjáig. Éppen olyan ez, mintha az édesanyánkat nem szeretnénk...
    Hirtelen elszomorodott és lassan megrázta a fejét.
    -Én mégse szeretem a falumat, Druska. Bármit ígérhetnének, el nem mennék oda újra. Néha, mikor gondolok rá, úgy érzem, menten megfagy a szívem.
    Felsóhajtott, kissé távol ülõ, nagy, barna szeme egyszerre tompa tekintetû lett.
    -Emlékszel te hároméves korodra? Ugye, nem? Miért is emlékeznél? Neked, Druska, a jóistennek hála, mindened megvolt. Szerettek a szüleid. Nekem hároméves koromra már nem volt se anyám, se apám. Anyám akkor halt meg, amikor megszülettem, apám három évvel késõbb, nagy betegségben. Õrá sem emlékszem igazán. Azt mondják, jó ember volt. Néha látok a lelkemben homályosan egy arcot, arról azt gondolom, az övé. De nem vagyok benne biztos. Talán egy másik emberé az az arc...
    Már nem is engem nézett, a pillantása elrévedt valahová.
    -Ott maradtam árván, magam-egyedül a világban. A keresztszüleim fogadtak a házukba. Nekik Isten nem adott gyermeket, és igen bölcsen tette. Rosszlelkû -emberek voltak, Druska. Irgalmazzon nekik a Mindenható, tiszta szívembõl kívánom, de én azt gondolom, hogy sohase vezekelhetik le a temérdek gonoszságukat. Talán attól gonoszodtak el úgy, hogy a szegénység nyomta õket. Mifelénk nyomorúságosan szegény volt mindenki. Hányszor hallottam azóta, hogy Székelyföld gazdag ország, dús ország! Én soha nyomát se leltem ott annak. A városok, azok igen, azok között akadt, ahol gazdagság volt, dúskálás volt, de a falvakban csak ínség és nyomorúság ütött tanyát. Igen, egészen bizonyos, hogy attól a koldusszegénységtõl lettek gonoszak az én keresztszüleim is. Mert Isten senkit sem teremt rossznak, de a szegénység megrontja az embereket. Õk mindig csak fenekedtek, tépték és marták egymást. Engemet pedig még annál is többet téptek és martak. Harmadfél éves koromban már befogtak dolgozni a ház körül. És ha elégedetlenek voltak velem, éheztettek. Ha pedig a szomszédok megszántak egy falat kenyérrel vagy egy kis puliszkával, és õk észrevették, hát elszedték tõlem. Elszedték, és megvertek.
    -Megvertek? Ezért? - borzadtam el.
    -Mindenért megvertek - felelte nyugodtan. - És ez nem egyedül az õ bûnük volt. Arrafelé az járta: ütni kell a gyereket, ütni mindenért. Hidd el, Druska, ha jönne most valaki és megkérdezné, hogy mire emlékszem gyermekkoromból, csupán azt mondhatnám neki: semmi egyébre, csak arra, hogy mindig megvertek, és mindig éhes voltam. Ez minden, amire én emlékszem abból az idõbõl...
    Összeráncolta a homlokát és figyelmesen az arcomba kémlelt. Fürkészett egy darabig, majd elégedetlenül megrázta a fejét.
    -Kötözni való bolond a te nagyanyád, Druska - dohogott. - Én mondom, hiányzik már egy kereke. Ilyenekrõl beszél neked...! De talán nem is baj... ki tudja...? lehet, hogy valóban nem baj...
    Lassacskán gyógyulni kezdtem.
    A bõrömrõl eltûntek a piciny pöttyök s már lázam, hõemelkedésem se volt többé. Az udvarra egy-két órára kimehettem, de hogy az utcára tegyem a lábam, az továbbra is tilos volt. A vörös cédula még mindig ott virított a kapun.
    A kerítés mögül integettem Janiéknak, akik a rétre indultak sárkányt eregetni, vagy a töltésen túlra, hogy új csatába szálljanak Csuliékkal: lobogott a piros-fehér-zöld zászló, pergett a dob és visszhangzott végig az utca során: "Föl, föl vitézek, a csatára...!" - én meg figyeltem a távolodó kis csapatot, arcomat a fakerítés léceihez szorítva, figyeltem õket sóváran és boldogtalanul, amíg el nem tûntek a szemem elõl.
    Kedvetlenül kószáltam a kertben vagy a gazos hátsó udvarban, ahol egy-két pajta meg a baromfiól húzódott meg, és ott állt az elhagyatott, egykori istálló is, a kocsiszínnel együtt, de oda a világ minden kincséért se tettem volna be a lábam, mert Jani szerint denevérek és baglyok lakták, sõt talán még kóbor szellemek is, és valóban volt benne valami rejtelmes és kísérteties: zsúpos teteje már megroggyant, falai mállottak és düledeztek, s kifordult ajtóit, ablakait éjjelente a szél nyekergette. Fülledt meleg volt, az idõ vánszorgott, a délelõtt telt a leg-unalmasabban - sose tudtam, hogyan üssem el ebédig. Még Borzas sem volt kapható egy kis viháncolásra, inkább az árnyékban hûsölt és a nyelvét leffegtette.
    Bemerészkedtem hát az óvóhelyre - ahogy nagyapa nevezte: a "bunkerbe" -, amelyet az udvar kellõs közepére építettek. Néhány, földbe vájt lépcsõfokon kellett leereszkedni, aztán egy vasajtót kinyitva már bent is találta magát az ember. Félhomály vett körül, nehéz dohszag csapott meg, és ha megszólaltam, tompán dongott a hangom. A mennyezetet gerendákkal, facölöpökkel dúcolták alá, és állandóan a torkomban éreztem a szívemet, mert úgy rémlett, a következõ pillanatban az egész alkotmány rám szakad és maga alá temet. Valahányszor a csikorgó vasajtón ismét kibújtam az udvarra, szentül megfogadtam, hogy többé le nem megyek oda.
    A bunkert két munkás ásta meg a minap, Ákos bácsi, a nagybátyám, Jani papája is segített nekik (Ákos bácsiék a nagy ház oldalsó szárnyában laktak), és ha csak tehettem, én is ott ténferegtem körülöttük. Arról beszélgettek, hogy hamarosan már ideér a háború, bennünket is bombázni fognak. A bombától összedõlnek a házak, gondoltam, és meghalnak az emberek. Egyszer már láttam bombatámadást. Filmen, amikor apu még nem ment el katonának, és séta közben beültünk a Híradó moziba. Fülsértõ berregéssel repülõgépek úsztak a levegõben, és hatalmas bombákat vetettek ki magukból. Odalenn tûzcsóvák lobbantak, minden szétfröccsenni látszott, gomolygó, fekete füst tört a magasba, és sorra omlottak össze a házak. Iszonyú látvány volt. Szólni se tudtam, csak szorongattam apu kezét a sötétben.
    De minket miért bombáznának...?
    Ez nem derült ki a beszélgetésbõl. A két munkás mogorván dolgozott, valami okból igen dühösek voltak, és csúf szájjal szidták a háborút. A háborút Ákos bácsi is szidta, és nagy hevesen bizonygatta, hogy az oroszok voltak az okozói. A munkások kelletlenül néztek rá, a vállukat vonogatták, és egyikük azt morogta: - Akárki volt az okozója, törje ki a fészkes, fekete nyavalya...!
    Ez valamiért nem tetszett Ákos bácsinak, mondta is este nagyapának, hogy a körmére kéne nézni annak a két munkásnak, mert még a szemük se áll jól, de nagyapa morcosan leintette: - Te csak maradj veszteg, Ákos! Tudhatnád, hogy minden proli titkos oroszbarát, és ezekbõl lesznek majd az új muszkavezetõk, ha a háborút elveszítenénk, amitõl Isten óvjon valamennyiünket. Nyughass hát, fiam, ne húzz ujjat velük, mert ha mégis bejön ide az orosz, én nem akarok se lámpavason lógni, se Szibériába kerülni, untig elég lesz nekem a csajkaélet, ami reánk vár.
    Túl sokat nem értettem ebbõl, ha csak annyit nem, hogy az oroszoktól félni kell - de ez számomra már régóta nem volt újság. Ha szó esett a háborúról (és egyre gyakrabban esett szó róla), az oroszokról is mindig szó került. Dermedten hallgattam a kegyetlenségükrõl elõadott történeteket. Különösen azok az elbeszélések borzasztottak el, amelyekbõl kiderült, hogy még a gyerekek legyilkolásától sem rettennek vissza. Egyik-másik történet annyira hatott rám, hogy napokig nem szabadulhattam a súlya alól - ilyenkor gyötrelmes, szörnyû álmaim voltak, melyekbõl sikoltozva riadtam fel az éj kellõs közepén, s még akkor is reszkettem és magamon kívül voltam, amikor már nagyanya az ágyába vett, hogy csitítgasson, nyugtatgasson, megpróbáljon ismét álomba ringatni.
    Egyszer aztán megvallottam neki rémületes álmaim okát. Erõs karjával átölelte a vállamat, és felsóhajtott: - Jaj, kisunokám, hogy micsoda világban élsz te! Honnan is szeded ezeket a bolondságokat?
    Csodálkoztam rajta. Hogyhogy honnan szedem? Hiszen mindenütt errõl hall az ember. Otthon, ha nagyapa és Ákos bácsi politizál, vagy szombat délutánonként, amikor a nappaliban összeül nagyapa kártyapartija, a Verebély fûszeres, a Csörnyei trafikos és Schütz úr, a postatiszt, de errõl hallani a boltban, az utcán, a szomszédban meg még a fiúktól is, a Jani barátaitól, valahányszor a hátsó udvarban egybeverõdik az egész csapat, hogy a fõhadiszállásul szolgáló sufni elõtt megtanácskozza a Csuli-banda elleni legfrissebb haditerveket.
    És még jobban csodálkoztam azon, hogy mindenki mással ellentétben -nagyanya egy szikrát se félt az oroszoktól.
    -Csak olyan emberek õk is - mesélgette -, amilyenek mi vagyunk. Ismertem én oroszt, Druska, bizony nem is egyet. Még az elsõ háborúból, amikor anyád akkorácska se volt, mint most te. A mi falunkban sok oroszt õriztek. Foglyok voltak mind egy szálig. Hatalmas, erõs emberek. Rájuk néztél, és hideg szánkázott végig a hátadon. Majd mindegyik ágrólszakadt volt, nagy szakállú, torzonborz, mint valami útonálló. De azután megláttad a szemüket... Jó szemük volt. Én ezt tudom. Ismerem az emberek szemét, Druska. Fájdalmas, jó szemük volt, tiszta gyermekszemük, akár a tiéd... - Elmerengett, és megcsóválta a fejét. - Én mondom neked, kisunokám, mind bolond, aki rosszat szól róluk. És hogy tudtak énekelni! Istenem, be gyönyörûséges is volt az! Sose hallottam még úgy énekelni, az az énekszó még most is a fülemben cseng... Szép, szomorú nóták voltak egytõl egyig. Aki csak hallotta, úgy érezte, menten meghasad a szíve...
    Csendesen mosolygott maga elé, mintha valami igen szépre emlékeznék.
    De azután elborult az arca. - Csak a jóistent ne bántanák! Hiszen nem tett az nekik semmi rosszat.
    -Azt is tudod, hogy miért bántják a jóistent? - kíváncsiskodtam.
    A fejét rázta.
    -Nem - mondta -, látod, ezt nem tudom. Talán nem is igaz egy szó se belõle. Talán csak ráfogás. Mert hiszen õk azt akarják, hogy mindenki egyformán éljen ezen a világon. Hogy ne legyen gazdag ember, szegény ember; hogy mindenki egyforma legyen. Szóval egyenlõséget akarnak, no. Igazságot és jó életet minden embernek. Ez ám igen-igen szép dolog, Druska. De hát a jóisten is ugyanezt akarja. És ezt akarta Krisztus urunk is, ezt bizony, szegény feje.
    S egyre csak ingatta a fejét, ráncolgatta a homlokát, mint aki nagyon csodálkozik, és semmit sem ért az egészbõl.
    Azután elérkezett a nap, amikor leszakíthattam a kertkapuról a piros cédulát, s bár a gyerekek közé még nem mehettem, délutánonként jókora sétákat tettem nagyanyával.
    Amint megnyúltak az árnyékok, felkerekedtünk. Végigballagtunk a kövezetlen, poros, örökké néptelen utcán, amelynek mindkét oldalán foghíjak váltakoztak földszintes, kertes házakkal. A sarkon a vendéglõ kerthelyiségében kugliztak, tompán dörrentek a felborult bábuk. Ezt figyeltük egy darabig, majd a szomszédos fûszerüzlet elõtt szóba elegyedtünk Verebély úrral, aki már a boltja redõnyét húzta le, de nekem még kihozott egy marék Stollwerket. A kopott kis mozi kirakatában megnéztük az új film fényképeit, és bizalmasan közöltem -nagyanyával, hogy a Karády Katalin csodaszép hölgy, és nagyon tetszik nekem - ezután pedig a vasúti sorompónál átmentünk a töltés másik oldalára.
    A körvasút túlsó oldalán beláthatatlan, széles mezõ terült el. Bolgárföldek húzódtak arrafelé, és néhány elszórt, magányosan fehérlõ tanyaház. Távol a gyár kéményei füstölögtek, és még messzebb a munkástelep alacsony, bádogtetõs, összezsúfolt barakkjai tûntek elõ.
    A nyárvégi nap már bágyadtabban sütött, és könnyû szellõk jártak a mezõ fölött. Nagyokat szaladtunk a térdig érõ, sûrû fûben, és vidáman kiabáltunk egymásnak. Borzas is mindig velünk tartott. Ott nyargalászott körülöttünk, majd kibújt a bõrébõl örömében. Lihegve lepkéket kergetett, vakkantgatott, hentergõzött, és -halálra rémített egy boldogtalan tyúkot, mely ki tudja, hogyan vetõdött oda.
    Odébb, egy csapáson kacsák tartottak a halastóhoz. Fejüket magasra tartva, fontoskodó hápogással billegtek a magas fû között.
    Virágot szedtünk, és nagyanya koszorút font belõlük.
    -Hazavisszük nagyapának - nevetgélt. - A nyakába akasztjuk, és azt mondjuk neki, hogy menyasszony.
    Fölegyenesedett, megigazította hatalmas, õsz hajkoronáját, amelybõl néhány tincs mindig az arcába rakoncátlankodott, és tenyerét a szeme fölé ernyõzve a magasba kémlelt.
    -Gólyák - mondta. - Nézd, Druska, hogy húznak...!
    Néztük a tovaszálló gólyacsapatot, és mind a ketten, de talán még Borzas is, sajgó szívvel néztük õket.
    -Nemsokára itt az õsz - sóhajtott nagyanya. - Bizony, költöznek már a madarak is. Melegebb országokba szállnak, nekünk meg itt marad a csúf, lucskos õsz meg a dermesztõ tél.
    -Hová repülnek ezek a madarak? - kérdeztem. - Nem mehetnénk el mi is oda, ahová õk?
    Nagyanya elmosolyodott. - Ó, hiszen õk nagyon messze mennek! Egyiptomba... Afrikába... Bizony, még tengereket is keresztülröpülnek. Tengereket, sivatagokat, bérces nagy hegyeket, amíg odaérkeznek. De jövõre, alighogy nálunk újból kitavaszodik, hûségesen visszatérnek.
    -Hát visszatalálnak? Olyan messzirõl is?
    -Visszatalálnak - bólintott. - Az állatok okosak ám, és a madarak is azok.
    Mesélgetett, tanítgatott még séta közben is.
    -Hiszen te mindent tudsz, nagyanya! - mondtam lelkesen. - De jó volna örökké veled lenni!
    Hamisan pislantott rám. - Hát anyád? Akkor ki volna az õ kisfia?
    Szégyenkezve sütöttem le a szemem. Hát igen, anyuról egy kicsit mindig megfeledkezem.
    Sétáink végén rendszerint útba ejtettük Ljuben bácsi bolgárföldjét is.
    Ljuben bácsi a háza elõtti padon üldögélt és pipázott, fogai közül szinte sose került ki a csibuk. Így dolgozott, dudorászott, beszélgetett, köpködött (amit igen gyakran és bámulatos ügyességgel tett), de Jani mennyre-földre esküdözött, hogy Ljuben bácsi még enni meg inni is úgy szokott, hogy közben a pipa ott fityeg a szája sarkában.
    De ha nagyanyával találkozott, rögtön kivette a szájából.
    -Jó estét, jó estét - köszönt ránk érdes hangján, mulatságosan ropogtatva a szavakat. - Köll-e dinnye, finom, zamatos görögdinnye, édeske? Neked én olcsón megszámítom.
    Ljuben bácsi mindenkit tegezett, és nagyanyával szívesen elévõdött.
    -Milyen szép vagy te, bábinka! Ülj ide mellém a padkára, hadd nézegesselek.
    Nagyanya szívbõl nevetett rajta. Szép, barna arca fiatalosan ragyogott. Az öklével fenyegette meg Ljuben bácsit.
    -Már megint udvarolsz, komisz pogány? Menyecske kéne neked, menyecske, igaz-e?
    Ljuben bácsi csak a szemével mosolygott. Mindig elámultam, hogy barázdák szaggatta arcában milyen gyönyörû, kék szempár világít.
    -Menecske, menecske, az bizon - bólogatott, s õ is elnevette magát, mondott valamit a maga nyelvén. - Áhh, lelkecském, Ljuben öreg már... hej, igen vén ám...
    Felállt, fogai közé szorította a pipáját, és intett, hogy kövessük.
    Nemcsak én, de nagyanya is eltörpült hatalmas szál alakja mellett. Ha én egyszer ilyen óriás lehetnék! - s magamban elábrándoztam, milyen pompás dolog volna is az.
    Nagyanya kezét fogtam, és csodálattal bámultam Ljuben bácsit. A legszebb játékomról is örömest lemondtam volna, ha csak egyszer megszólít. De sose szólt hozzám, rám se hederített. Meglehet, olyan mérhetetlen magasból talán fel sem tûntem neki.
    Aztán hazacipeltük a két óriási görögdinnyét. Még alkonyodott, de az elsötétítés miatt az utcai lámpák nem gyulladtak ki, és sehol egyetlen ablak sem világított. Az ereszkedõ szürkületben ez nagyon lehangoló volt.
    Nagyapa az üvegezett verandán várt bennünket. A vastag elsötétítõ függönyöket már gondosan összehúzta a veranda ablakain, és a fonott karosszékben újságot olvasott. Olvasás közben mozgatta a száját, meresztgette a szemét - mulatságos volt figyelni. A falon, két virágkosár között, kovácsoltvas hajólámpa függött. Ámbár nem is hajólámpa volt talán, csak én tartottam annak, mivel mind a négy üveglapjára egy-egy dagadó vásznú vitorlást pingáltak. Fénykörében néhány beszabadult pille verdesett.
    Megvacsoráztunk, és szótlanul üldögéltünk egy darabig. Nagyanya fürge kézzel valami pulóvert kötött s dúdolgatott magában, nagyapa kezében zizegtek az újságlapok. Borzas az ajtó tövében, a küszöbnél szunyókált, de tüstént megmoccant és fejét fölütve, hegyezni kezdte a fülét, ha a mély esti csöndet kintrõl valami megzavarta: egy hirtelen vonatfütty, egy messzirõl konduló, komoly kutya-ugatás vagy egy kései járókelõ lépteinek roppanása az utcán.
    Végül nagyapa akkurátusan összecsukta az újságot, végigsimított tatáros, tar koponyáján, és felpattintotta ezüst láncon fityegõ zsebórájának a fedelét.
    -Késõre jár - dünnyögött. - Tegyük el magunkat holnapra... - s azzal aludni tért, mert másnap korán reggel ment a bankba.
    Nagyanya meg én pedig kiültünk a veranda elé, a sötétbe, a lépcsõ melletti padra. Augusztus végi, holdas, szép este volt. Langyos szellõ járt, túlérett virágillatot, nehéz mezei szagot hozott magával. A levegõben már az õsz érzõdött. Talán ez okozta, vagy talán az, hogy körös-körül minden sötétségbe burkolózott - de valami megnevezhetetlen, édes szorongás töltött el.
    Hallgattuk a fák suhogását, és a tiszta, csillagos eget néztük - ezt sosem untam meg, a Teréz körúti bérházban nem lehetett részem benne.
    Nagyanya halkan, szinte suttogva énekelgetett: "Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..."
    És az égrõl idõnként lehullott egy csillag.
    -Valahol most sírnak - jegyezte meg ilyenkor nagyanya. - Ha csillag hull le, meghalt egy ember.
    Szomorúan pillantott rám, én meg szorongva õreá.
    -Meghalt? Biztos ez, nagyanya?
    -Bizony, Druska - erõsítette meg -, ez így igaz. Mert mindenkinek megvan a maga csillaga. Kisebb csillag, nagyobb csillag, haloványabb vagy fényesebb - amilyen õ maga, amilyen a lelke. És amikor meghalunk, letûnik a csillag is, amelyik a mienk volt.
    Elmerengtem egy percre, olyan titokzatos, annyira meghitt, és mégis oly fájdalmas volt mindez.
    -És ha... ha én halnék meg? Akkor is lefutna egy csillag?
    -Bolond gyermek! - csapta össze a kezét elszörnyedve. - Mi nem jut eszedbe?! Hát miért halnál te meg, hiszen éppen felgyógyultál... Ej, csak nem szontyolodtál el, kisunokám?
    Hallgattam, hátraszegett fejjel néztem a csillagokat. Valóban titokzatosaknak látszottak. Mindegyik egy emberé, gondoltam. Ott van közöttük apué is, anyué is, nagyanyáé... meg az enyém is.
    Vajon melyik lehet az enyém?
    Ez nagyanyát is kíváncsivá tette. - Nosza - biztatott -, hamar keressük meg!
    Odabújtam a karjába, és az ujjammal mutattam: - Az ott egy szép csillag, nagyanya, látod? Hadd legyen az az enyém.
    Szelíden ellenkezett.
    -Nem lehet. Az túl nagy csillag, az felnõtt csillag, te pedig apró vagy még. Apró csillagot keresünk. Aprót, de annál fényesebbet.
    Apró csillag nem is lehet fényes, gondoltam elkeseredve. A nagy csillagok a fényesek, nem a kicsik.
    De egyszer csak nagyanya halkan fölkiáltott.
    -Ott van, ni! - nyújtotta ki a kezét. - Oda nézz, Druska, hát nem meg-találtam...! Ott van, ott ragyog a Göncöl mellett, látod-e?
    Izgalmamban talpra ugrottam, mintha akkor legalábbis közelebbrõl láthatnám, és - csodák csodája! - valóban úgy ragyogott ott egy csillag, egy aprócska, de annál tündöklõbb csillag, hogy a fényével maga körül mindent elsápasztott.
    -Megleltük - örvendett nagyanya. - Ugye, hogy megleltük? Ej, be szépen csillog-villog... de még hogy ragyog az a Druska-csillag!
    Druska-csillag, suttogtam magamban, az én csillagom... és elfogódottan néztem nagyanyára. - Keressük meg - kérleltem - a te csillagodat is.
    Nem telt sok idõbe, azt is megtaláltuk. És megtaláltuk apu csillagát is, anyuét is meg nagyapáét és Janiét, sõt még Ljuben bácsiét is. Szépek voltak, egyik szebb a másiknál, de az enyémmel nem mérkõzhettek. Egyik sem volt olyan tündöklõen fényes, mint az enyém.
    Aztán valahogy eltörött a kedvünk. Csak ültünk szótlanul a sötétben, hallgattuk a lábunknál szundító Borzas szuszogását, és valami különös szomorúság telepedett ránk. A diófa ágai között átszûrõdött a holdfény. A töltésen zihálva-krákogva haladt egy vén mozdony. Nesztelen esti madár suhant el a tetõ felett. A bunker, akár egy mesebeli szörny óriás púpja, úgy domborodott-sötétlett az udvar közepén.
    -Mondd, nagyanya - kérdeztem alig rezdülõ szájjal, megborzongva -, mikor fog apu hazajönni? Mikor lesz vége a háborúnak?
    -Ki tudhatná azt, kedves? - sóhajtott fel. Ki volna annak a megmondhatója?
    Összébb húzta a vállán a kendõt, õ is megborzongott.
    -Hûvösödik - mondta. - Meg az idõ is nagyon elszaladt már...
    Elbúcsúztunk a susogó fáktól, a csillagoktól, a sötét kerttõl, Borzas kutyától, és kézen fogva bementünk a házba aludni.
 
 

ABLAK

Búcsúzó századunk utolsó évtizedeinek magyar lírikusai - néhány kivételtõl eltekintve - szinte vezényszóra fordítottak hátat a valóságnak. Divatból, kényelembõl, gyávaságból. Lelkük rajta. Az ezredvégi olasz költõk viszont csapatostul bújnak elõ hermetikus bezártságukból, hogy szembenézzenek a valósággal - és elmondják a valódit is róla, meg az igazat is.
    Hadd adjak közre - saját fordításomban - néhány "közéleti" olasz verset az utóbbi húsz esztendõ termésébõl. Ilyenekért régebben nem kellett a szomszédba menni nálunk.
    Most kell.
                                                             Baranyi Ferenc

ROLANDO CERTA (1931-1987)

Koponyád megsimítom

Holt bányász - kire Marcinelle táján
dõlt a halál - koponyád megsimítom,
nehéz szívemre vonva
pityergõ árváid maszatos arcát.
Holtod után is áltat
virág, tömjén és könnyen hullatott könny,
csak asszonyod nemes fájdalma méltó
a gyász igézetéhez.
Õ még reméli azt, hogy
legalább fiaidra
kacsint egy jobb jövendõ,
amely egyenlít minden rég számlát.
Halott, halott, halott vagy,
szétmarcangolt a több tonnányi gránit.
Bõkezû áldozatnak
jutalma mindig szûkmarkú örökség.
Apátok emlékét, szurtos kis árvák,
õrizzétek, mint bányászlámpa lángját.
 
 

CORRADO CALABRÓ (1935)

Karácsony idején

A felnõttek tudják, hogy itt az ünnep:
a dokkokon ezerszám gyûlnek össze
apró gyermekeikkel, útrakészen.

Váll vállat nyom az emberáradatban,
az olajfák mentén ezüst a tenger,
a lég a Szentestét hûsen köszönti,
minden csillagszóró kis tûzijáték,
az orrok ablaküveghez tapadnak –
szalámiszagú, zsúfolt másodosztály.

Miért velük utazom haza én is?

FRANCO CAJANI (1943)

Töprengés a szélben

Részlet

Mea culpa
a hóba hullva négyszer is elestem
a jeges járda mentén
eggyel többször mint Krisztus
de koldúsarcokkal jött a valóság
miket a vaksötétség részegített
a vélt megváltás érzékek mögött van
gyötrelmes a várakozás magánya