MÛHELY
 

WIRTH ÁDÁM

Az eltévedt lovas,
avagy az értelmiség útvesztése

"Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve,
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve."
(Ady Endre: Az eltévedt lovas)

"Öreg vitézink ühmögnek,
Ifjú bajtársak lázadnak
S így megy a had, megy a ködnek:
Siker útját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,
Várat, tüzet, bizodalmat,
Valamiben késlegettünk
S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül."
(Ady Endre: Fáradtan bíztatjuk egymást)
 

Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz?

A hetvenes években nagy port vert fel Konrád György és Szelényi Iván könyve az értelmiség útjáról az osztályhatalomhoz. Késõbb sokan azt hitték, hogy a rendszerváltással beteljesedett az értelmiség osztályuralma, a rendszerváltást elõkészítõ és megvalósító értelmiségi elit került hatalomra. A rendszerváltó pártok és politikusok elõszeretettel hivatkoztak az értelmiségi elitre, amelynek képviselõi maguk is nagy számba adták ehhez nevüket, mintegy ezzel is hitelesítve a rendszerváltást.
    Az értelmiség az új aranykor ígéretével eufórikusan ünnepelte önmagát ésa rendszerváltásban játszott szerepét.
A társadalom nagy része pedig az ígéretektõl megbûvölve hitt neki. Mások viszont - azok közül, akik a rendszerváltással szemben álltak, de nem volt erejük azt megakadályozni, - az értelmiséget okolták a rendszerváltásért. "Az úgynevezett rendszerváltás, a kapitalizmus idõleges gyõzelme csak azért volt lehetséges, mert az értelmiség a szocializmus megújítása helyett az egyszerûbb megoldást választotta" - olvashatjuk az értelmiség felelõsségérõl szóló, a Népszabadságban megjelent cikkben. Az értelmiség szemére vetik, hogy hálátlanul elárulta azt a társadalmi rendszert, amely taníttatta és felnevelte, páratlan lehetõségeket teremtve számára a tanuláshoz és alkotáshoz. És nem is alaptalanul vetik a szemére. Értelmiségi körökben a rendszerváltás kezdetén hirtelen nagy lett a tolongás a "damaszkuszi úton". Gomba módra szaporodtak - hátradátumozással - a korábbi állítólagos "ellenállók" a rendszerváltás merész elõharcosai, akik többségükben jól fizetõ állásokban, az akkori rendszer intézményeinek kényelmes biztonságában, egyetemi tanszékeken, akadémiai intézetekben, szerkesztõségekben, nem ritkán állami és politikai irányító szerveknél, kitüntetésekkel és díjakkal elhalmozva, ösztöndíjakkal és busás honoráriumokkal támogatva, igazi céljaikat gondosan leplezve készültek a késõbbi rendszerváltásra. A rendszerváltás babérjaiért egymással versengtek a szamizdatos, úgynevezett "demokratikus ellenzék", a nemzeti sorskérdéseket meglovagoló "nép-nemzetiek" és a szocialista rendszert belülrõl bomlasztó "reform-kommunisták". Egymást túllicitálva, saját érdemeiket a leváltásra ítélt, régi rendszer látványos megtagadásával és gyalázásával igyekeztek bizonyítani, miközben versenytársaikat a régi rendszer állítólagos kiszolgálásának "rettenetes bûnében" marasztalták el. Olyan látszat kerekedett, mintha a rendszerváltás az értelmiség mûve lett volna. Akik azonban úgy gondolták, hogy a rendszerváltás az értelmiség önálló mûve volt, a felszínen ragadtak meg. Akik az értelmiséget okolták a rendszerváltásért, fordított elõjellel osztoztak az értelmiség osztályuralmának illúziójában. Nem értették meg a rendszerváltás mélyebb mozgatórugóit és valódi társadalmi természetét. Nem ismerték fel, hogy a szocialista rendszer megbuktatásában és a rendszerváltásban valójában a háttérben sokkal nagyobb erõk, valóságosabb osztályérdekek mûködtek. Az értelmiségi elit szerepe sok tekintetben annak a légynek a helyzetéhez volt hasonló, amely a szekér rúdján ülve azt képzeli, hogy õ irányítja a szekeret.

"Szabadság, Egyenlõség, Tulajdon uralma": ideológia és valóság

Elérkezett az idõ, amikor az értelmiségnek szembesülnie kellett a rendszerváltás valódi osztálytartalmával, és ebben saját illuzórikus szerepének igazi értelmével. A rendszerváltás nem az értelmiség meghirdetett és remélt osztályuralmát, hanem a tõke - a nemzetközi tõke, és annak árnyékában a hazai új burzsoázia - osztályuralmát hozta. A tõkés rendszerváltáshoz lelkesen asszisztáló értelmiség a szabadság, egyenlõség és a tulajdon nevében lépett fel, s naivul hitt a szépen hangzó elvek megvalósulásában. Nem vette észre, hogy hangoztatásuk annak az ideológiának része, amelyet a burzsoázia saját osztályuralmának érvényesítésére és igazolására alakított ki. Marx a tõkés kizsákmányolás titkának részletesebb tudományos vizsgálatát A tõkében ezekkel a szavakkal indítja: "itt, ahová önöket bevezetem, a tõkés profit kisajtolásának színhelyén, Szabadság, Egyenlõség, Tulajdon és Bentham uralkodik". Szabadság és Egyenlõség, hiszen a munkaerõ eladója (a munkás) és vevõje (a tõkés) mint szabad, jogilag egyenrangú személyek szerzõdnek egymással, egyenértéket cserélnek egyenértékkel. Tulajdon, hiszen mindegyikük csak a magáéval rendelkezik. Bentham, hiszen mindegyikük csak saját magával törõdik. Az egyetlen hatalom, amely õket viszonyba hozza, önhasznuk, magánérdekük hatalma. Mindenki csak önmagával törõdik, és senki sem törõdik a másikkal, a dolgok elõre megállapított harmóniája folytán vagy egy egyetemes ravaszságú gondviselés irányítása következtében azonban valamennyien a kölcsönös elõny, a közhaszon, a közérdek mûvét teljesítik be. Ezek a mondatok plasztikusan mutatták meg a polgári ideológia lényegét. A szabadságról és egyenlõségrõl táplált kispolgári elõítéletek mögött a valóságban a kizsákmányolás és nyerészkedés szabadsága, tõkés és munkás látszategyenlõsége, a semmitõl nem korlátozott magánérdekek gátlástalan érvényesítése, más szavakkal: a kapitalizmus ordastörvényei húzódnak meg. Amit magyar értelmiségiek a rendszerváltás elõtt csak könyvekbõl, esetleg - ha egyáltalán olvasták - A Tõkébõl ismerhettek meg, most saját bõrükön tapasztalhatják.
    A Marx által jellemzett polgári ideológiát képviselte, hirdette a tömegkommunikáció, a rafinált agymosás minden lehetséges eszközének felhasználásával terjesztette a hetvenes-nyolcvanas évtizedekben Nyugaton uralkodó neokonzervatív-liberális ideológia. Ennek a nevében indítottak keresztesháborút a megtestesült "gonosznak" kikiáltott kommunizmus és szocializmus ellen. Szolgaian ezt vette át, és ezt közvetítette a rendszerváltás idején a hazai értelmiség hangadó része. A polgári ideológia hazai értelmiségi követõi nem abban az értelemben lettek a tõkés társadalom ideológusai, hogy maguk is tõkéssé váltak (bár erre is van példa), hanem abban az értelemben, hogy gondolkodásukban nem tudtak túllépni a tõkés társadalom korlátjain, azokat kritikátlanul elfogadták és igazolták, a tõkés társadalmi viszonyokat gondolatilag illuzórikus és idealizált formában jelenítették meg. Ahogy Marx jellemezte a kispolgári ideológia képviselõjének viszonyát az egzisztenciális értelemben vett kispolgárhoz (kiskereskedõ szatócshoz stb.) Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája címû munkájában: "Mûveltségük s egyéni helyzetük tekintetében olyan távol állhatnak tõlük, mint ég a földtõl. Ami õket a kispolgár képviselõjévé teszi, az az, hogy a fejükben nem jutnak túl azokon a korlátokon, amelyeken amaz az életben nem jut túl. [...] Egyáltalában ez a viszonyuk valamely osztály politikai és irodalmi képviselõinek ahhoz az osztályhoz, amelyet képviselnek."
    Az ideológus és az osztály viszonya tehát magában foglalja az ideológia és a gyakorlat, az ideológus helyzete és az általa képviselt osztály helyzete közötti eltéréseket, sõt konfliktusokat is. Az értelmiségi "ideológusok" mindezt gyakran gyötrelmesen, csalódásként, önmagukkal is meghasonulva, morális és eszmei válságként élik át.

"Mi lesz ebbõl, tekintetes úr?"

Az értelmiségi elit hatalomra kerülésével kapcsolatos korábbi illúziók mára szertefoszlottak. Hová tûntek már azok az idõk, amikor történészek, színészek, drámaírók, költõk nyüzsögtek a politikai-közéleti színpad elõterében? A politikai közéletet és hatalmi gépezetet ma egyre inkább és egyre nyilvánvalóbban a gyorsan gazdagodó hazai üzleti körökkel összefonódott, a nemzetközi tõkés monopóliumok érdekeit készségesen kiszolgáló, egyben saját - egyéni és csoport - érdekeiket gátlástalanul érvényesítõ politikai erõk uralják. Az értelmiség népes rétegei - kevesek kivételével - nem a nyertesekhez, hanem a vesztesekhez tartoznak. Életkörülményeik, megélhetési lehetõségei romlottak és tovább romlanak. Méltatlan, megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe került, elemi megélhetési gondokkal küzd a pedagógusok széles köre. Az orvostársadalmat az egész egészségügy mélyülõ válsága és kilátástalansága, benne saját helyzetének és problémáinak a rendezetlensége nyugtalanítja. Drámaian csökkent a tudomány, az irodalom, a mûvészet, a közmûvelés támogatása.
    A súlyosbodó egzisztenciális gondok mellett az értelmiség a növekvõ hatalmi arroganciától is szenved. A kvalifikált szellemi munka feltételeinek biztosításában és elismerésében a szakmai szempontokat és értékeket háttérbe szorítják a politikai szempontok, hatalmi és presztízs érdekek. A környezetvédelemtõl a Nemzeti Színház botrányosan elhúzódó ügyéig, a közszolgálati rádió és televízió átszervezésétõl az egészségügy reformjáig minden területen a szakmai szervek kompetenciáját és a pályáztatás szabályait nyíltan felrúgó, durva politikai beavatkozás érvényesül.
    Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a magát polgárinak nevezõ jobboldali kormány csak az ellenzéki nézeteket valló értelmiségieket bünteti. Nem bánik sokkal jobban az õt támogató vagy támogatni akaró értelmiségiekkel sem. A közismerten a polgári kormány mellett elkötelezett Nemzeti Kör egyik akadémikus tagja keserûen panaszkodik a Népszabadságban: "A vezetõ kormánypárt politikusai meg vannak gyõzõdve arról, hogy minden kérdésben tisztán látnak, és tapasztalatuk (vagy tapasztalatlanságuk?) segíti õket a helyes politika kialakításában. A polgári oldalt támogató értelmiségieknek, közíróknak tudomásul kell venniük, hogy szerepük elsõsorban a központi akarat közvetítése." A hatalmon levõk szemében minden ettõl eltérõ vélemény és kezdeményezés "tévelygésnek" minõsül. Az értelmiségiek "tévelygéseinek" elkerülése érdekében ironikusan javasolja: "a hatalmon lévõ politikai erõk indítsanak politikai szemináriumokat az úgynevezett véleményformáló (elit) értelmiségiek számára".
    Az értelmiség új aranykorról álmodott, ahol az értelmiségi elit uralma érvényesül, s most egy olyan kiábrándító valósággal kell szembesülnie, amelyben a kapitalizmus kíméletlen törvényei érvényesülnek. Kettészakadt az ország, amíg kevesek "mások zsírján hízva" gazdagodtak meg, a túlnyomó többség, a társadalom több mint kétharmada, reménytelenül elszegényedik, létbizonytalanságban él. Állandósult a tömeges munkanélküliség. Ugrásszerûen megnõtt a hajléktalanok, a koldusok, a társadalom perifériájára szorult reménytelenül elesettek száma. Kialakult, és a mindennapi szóhasználat elfogadott részévé vált a "megélhetési bûnözés" beszédes fogalma. A másik oldalon burjánzik a korrupció, a szervezett bûnözés. Kétes eredetû mesés vagyonok halmozódnak fel, amihez állítólag csak az elsõ milliók megszerzése volt nehéz. Bevett gyakorlattá vált a hatalomra kerültek zsákmányszerzése. Korlátlanul uralkodik a pénz, minden, így a kultúra és az értelmiség munkája is a pénz uralmát szolgálja, a kultúra kommercializálódott és leértékelõdik. Az értelmiség nagy része elvesztette létbiztonságát, s ezzel együtt utat, hitet, bizodalmat is vesztett.
    Eltévedt lovasként csatangol az "új hínáru úton", miközben a vadkapitalizmus köd-bozótjából lépten-nyomon "ordasok, bölények s nagyétkû medvék" rontanak elõ. És "nincsen fény, nincs lámpaláng", amely megvilágítaná számára az utat. Sûrû ködben botorkálva "siker útját kedvetlenül keresgeti".
    Az értelmiség körében egyre inkább eluralkodik a becsapottság és a frusztráltság, a nem ilyen lovat akartunk, az útvesztés, a tehetetlenség és reménytelenség bénító érzése. "Kocogok, lógok követlen úton / S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. / S a rossz úton, mert minden ellovan, /     Felüti néha fejét a lovam / És megkérdi, míg szép feje kigyúl: / Hát mi lesz ebbõl, tekintetes úr?" (Ady Endre: A ló kérdez) Egyre több értelmiségi kérdezi magától, hát mi lesz ebbõl tekintetes úr?

Kijózanodás, önvád, önigazolás

A társadalom állapota miatti aggodalommal, a rendszerváltásból történõ kiábrándulással párhuzamosan az értelmiségen belül saját szerepét és felelõsségét illetõn is felerõsödtek a kétségek.
    Az értelmiség szerepérõl és felelõsségérõl a rendszerváltás után, az értelmiségi elit önértékelésérõl, az utóbbi idõben különbözõ lapokban, többek között az Élet és Irodalom hasábjain széleskörû vita kezdõdött. Az egyik oldalon markánsan megfogalmazódott az a vélemény (lásd: Szalai Erzsébet írásait), amely szerint a magyar értelmiségi elit - vagy legalábbis annak a magát korábban demokratikus ellenzéknek nevezõ része - elárulta a rendszerváltás elõtti (antikapitalista kritikát is tartalmazó) programját, feladta a kapitalizmussal szembeni kritikai elemeket is tartalmazó magatartását. 1989-ben radikális demokratákból egy szempillantás alatt liberálisokká váltak, behódoltak az erõnek és elfeledkeztek a vesztesek iránti szolidaritásról. Ennek az álláspontnak a képviselõi szerint az értelmiség mostani morális válságából a kiút az, ha egyértelmûen a vesztesek oldalára állnak, velük azonosulnak, az õ érdekeik védelmében lépnek fel, vagyis visszatérnek a megtagadott baloldali hagyományokhoz. Tamás Gáspár Miklós önkritikusan és programszerûen is megfogalmazta: az értelmiség szemléletében és magatartásában fordulatra - méghozzá baloldali fordulatra - van szükség. Úgy tetszik, növekvõben van azok száma, akik a nyomasztó társadalmi problémák súlya alatt, bizonyos értelemben saját korábbi álláspontjukat is felülvizsgálva, egyre inkább baloldali értelmiségiként határozzák meg magukat. Igaz, ma még nincsenek sokan, és sok mindenben megosztottak. De egyre többször hallatják hangjukat, számos tiltakozó akcióban - például a szegénység ellen - kezdeményezõen vesznek részt.
    Az értelmiség szerepérõl és felelõsségérõl kibontakozó vitában megfogalmazott másik vélemény szerint (lásd Kis János tanulmányát a Beszélõben, Eörsi István vitacikkét az ÉS-ben) csupán a hajdani "demokratikus ellenzék" nagyságát bizonyítja, hogy annak képviselõi 1989 döntõ pillanataiban képesek voltak hihetetlen gyorsasággal szakítani romantikus tévhiedelmeikkel". Megmaradt azonban programjuk állandó magva: a pluralizmus és a szabadság, a joguralom és a konstitucionalizmus melletti elkötelezettség. "Bárhogy vélekedtek saját gyakorlatuk értelmérõl némely értelmiségiek - fejtegeti tanulmányában Kis János -, ez az elkötelezõdés a liberális demokrácia és a magántulajdonú piacgazdaság oldalára állította õket. 1989-es állásfoglalásuk nem hirtelen konverzió mûve volt, hanem korábbi gyakorlatuk továbbgondolása."
    E logika szerint az értelmiség tévhiedelmeivel - értelmiségi illúziókkal - történt leszámolás után megmaradnak maradandónak bizonyult elveik: a liberális demokrácia formális egyenlõséget biztosító politikai rendszere és a magántulajdon-alapú piacgazdaság. Az értelmiségnek pedig nincs más dolga, mint, tudva vagy nem tudva, bárhogy vélekedjék is saját gyakorlatának értelmérõl, részt venni egy olyan társadalom építésében, amelyet kizárólag a magánérdekek szabályoznak, és amelyben a magánönzés a legfõbb erény. Ezt a társadalmat, más szavakkal, kapitalizmusnak nevezik.
    Van, aki mossa kezeit: én igazán nem szeretem a kapitalizmust, de az emberiség számára, sajna, nincsen más választás. És Churchill ismert mondását parafrazálja: a kapitalizmus pocsék dolog, csak éppen az összes többinél jobb. Mi nem gyõztük törni a fejünket a kapitalista piacgazdaság demokratikusabb és szociálisabb modelljének kialakításán, nyugtatják meg saját lelkiismeretüket. "Abban bíztunk, hogy térségünkben, ahol nem szerves fejlõdés, hanem rendeleti úton jött létre a kapitalizmus, talán kísérletezhetnénk a piacgazdaság valamiféle plebejus változatával. [...] Ezt a jogosult és mégis illuzórikus óhajt variáltam kifulladásig 1989 és 1991 között" - magyarázkodik Eörsi István. Csakhogy be kellett látnia, minden reménye illúziónak bizonyult, a karavánt nem zavarja a kutyaugatás: "Térségünkben a kapitalizmus mohó, korrupt, szociálisan érzéketlen változata jött létre, visszataszító hõsei az egymást váltogató kormányok klientúrájának ékességei."
    A kapitalizmus tehát csúf dolog, de ugyebár, sajnos, nincs alternatívája. Magára adó értelmiségi az antikapitalista kritikai attitûdrõl nem mondhat ugyan le, de ez csak arra szorítkozhat, hogy ennek a rendnek keretein belül keres humánusabb alternatívákat. Valóban sziszifuszi munka! Azokat az értelmiségieket, akik a bírálatban túlmennek ezeken a kereteken, és magának a kapitalizmusnak az alapjait merészelik támadni, a szociális igazságtalanság miatt érzett indokolt kétségbeesés - figyelmeztet ujját felemelve Eörsi - érzéketlenné teszi a pluralizmus, és általában a politikai szabadságjogok értékei iránt. Lehet, hogy a rendszerváltás vesztesei, a társadalom több mint kétharmada számára kiürültek a pluralizmus, a joguralom és a konstitucionalizmus fogalmai. De értékei és jótéteményei, szerinte: ugyan "távolról sem kielégítõ mértékben, azokat a rétegeket is védik, százalékosan nem kifejezhetõ módon, amelyek errõl nem vesznek, sõt nem is vehetnek tudomást". Ez azonban aligha nyugtatja meg a százalékosan nagyon is kifejezhetõ módon elszegényedõ rétegeket, a munkanélkülieket és létbizonytalanságban élõket, a kiszolgáltatott és kizsákmányolt dolgozókat, a tõkés rendszer örök veszteseit. S nem nyugtathatja meg a velük csak valamennyire is szolidaritást érzõ értelmiségiek háborgó lelkiismeretét sem.
    Még kategorikusabban söprik félre a rendszerváltás - és a globalizáció - veszteseire, a globalizálódó világban a munkanélküliség és a szegénység növekedésére, a Dél és a gazdag országok szegényeire hivatkozó aggodalmakat és az ezeken alapuló érvelést "a globalizáció magyarázói" a Népszabadságban, (2000. augusztus 12.) közzétett cikkükben. Nemes egyszerûséggel "komolytalannak", "végletekig leegyszerûsítettnek", "a népbutítás hatékony eszközének" minõsítve az ilyen és hasonló érvelést. (Talán a Világbank adatai, a G8 arról közzétett jelentései, hogy a mai világban 3 milliárd embernek a jövedelme napi két dollár, 1,2 milliárdé pedig napi egy dollár alatt marad, szintén "komolytalannak", "végletekig leegyszerûsítettnek", "a népbutítás hatékony eszközének" minõsülnek? Az meg egyenesen uszításnak, netán lázításnak számít, hogy a másik oldalon - a napi két dollár alatti jövedelemmel rendelkezõ 3 milliárd emberrel szemben - az amerikai Forbes gazdasági magazin adatai szerint a világban ma nyilvántartott 332 multimilliárdos összesen 1100 milliárd vagyonnal rendelkezik. Ki merészeli kétségbe vonni, hogy ez a világ az összes létezõ és lehetséges világok legjobbika?) Nincs senkinek sem oka, sem joga, hogy a magyar értelmiség szemére hányja, hogy a szegényeket, gyengébbeket cserbenhagyta
- oktatnak ki "a globalizáció magyarázói". Különben is, az értelmiségnek - szerintük - egyszerûen nem feladata az állami redisztribúció "helyes" arányainak kigondolása. "Ezt a feladatot elsõsorban és leginkább bízzuk a piacra, a piac korrekcióját pedig az Országgyûlésre, a kormányra és a kormányzati apparátus tisztségviselõire" - írják. Világos beszéd! Az értelmiség ne szóljon bele ilyen dolgokba, bízza csak ezeket a piacra, illetve az Országgyûlésre, a kormányra és kormányzati tisztségviselõkre. Íme, ennyi maradt az értelmiség osztályhatalmából.
    Az értelmiség jelentõs része, illúzióival együtt, eszméit is elveszítette. Nem igényli az elméletet, elmélet nélkül él. Márpedig Bálint György szerint elmélet nélkül nincsenek elvek. Sokan ma is félnek az elmélettõl, nem bíznak az elméletben. Bálint György szavaival "csak a gyakorlatban bíznak, a pillanat kézzelfogható problémáiban, amelyeket kézzelfogható módon oldanak meg, illetve csak áthidalnak, jól-rosszul, ideiglenesen". Elmélet és elvek nélkül nincs igazi, elõremutató cél, hiányoznak a távlatok. Helyes elmélet nélkül "nincsen fény, nincs lámpa-láng", nincs iránytû a cselekvéshez. Elmélet nélküli emberek csak áthidalni tudják a pillanat kézzelfogható problémáit, jól-rosszul, ideiglenesen. Nem képesek megérteni azok gyökereit. Lemondanak a fennálló társadalmi rendszer bírálatáról, s nem képesek túllépni annak korlátjain. Az elméletnélküliség, az elvek hiánya az értelmiséget kiszolgáltatja a mindenkori hatalomnak, s magát is a hatalom kiszolgálójává teszi. A magyar értelmiség zöme ma akarva vagy akaratlanul erre a méltatlan szerepre van kárhoztatva.

"Honnan uszulnak ránk új ordas
eszmék?"

Az elméletnélküliség, az elvek hiánya eszmeileg lefegyverzi az értelmiséget, védtelenné teszi az irracionális ideológiákkal szemben. Talajukat vesztett, megzavarodott értelmiségiek könnyen kerülnek a nacionalista demagógia és hisztéria, a legsötétebb eszmék és törekvések hatása alá, válnak cselekvõ részeseivé a gyûlölködõ kultúrharcnak és boszorkányüldözésnek. A magyar társadalomban végbemenõ és erõsödõ jobboldali radikalizálódás bizonyos értelmiségi körökre is kiterjed. Egy kicsi, de annál hangosabb, militáns és agresszív értelmiségi csoport a médiában, a parlamentben és azon kívül, ködös és megtévesztõ nézetek hangoztatásával és terjesztésével aktív szerepet játszik a jobboldali radikalizmus térhódításában. A növekvõ társadalmi elégedetlenséget meglovagolva jobbról bírál. Populista, antielitista jelszavakkal az örök vesztesek, a kisemmizettek védelmezõjének tünteti fel magát. A rendszerváltás élõsködõ haszonélvezõit és a "vadkapitalizmust" ostorozzák. Valójában nem a kapitalizmus, csupán annak vadhajtásai ellen támadnak. Azt hirdetik, az igazi rendszerváltást még ezután kell végrehajtani, természetesen a jobboldal programjával és vezetése mellett. A kapitalizmus bírálatát általános globalizmus-ellenességben oldják fel, az idegen tõke elleni kirohanásokra redukálják, azt a megtévesztõ látszatot táplálva és erõsítve, mintha a szélsõjobb a nemzeti érdekek védelmezõje, a nemzet megmentõje lenne. A jobboldali radikalizmus valójában mindenütt a fasizmus szálláscsinálója. A demagóg, populista, antielitista, globalizmus-ellenes, nacionalista nézetek értelmiségi terjesztõi hamis és megtévesztõ szólamaikkal a jobboldali radikalizmus valódi politikai tartalmát, diktatórikus hatalmi törekvéseit szolgálják.
    A jobboldali radikalizmus térhódítását és fokozódó aktivizálódását látva, egyre több aggódó értelmiségi újra borzadva kérdezi: "Mi lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék?" Tiltakozó szavukat azonban csak ritkán emelik fel, s amikor felemelik, szavuk legtöbbször még erõtlen és nem hallatszik messzire. Hangjukat gyakran a fásultság és a félelem némítja el. Megbénítja õket a mindent túlharsogó elvakult antikommunizmus, amelyet a jobboldal politikai bunkóként használ, lesújtva vele minden ellenfelére, kommunistára, szocialistára, liberális demokratára, polgári humanistára egyaránt. Megfélemlített és megrettent értelmiségiek, akik ma nem akarják meghallani az Úr felszólítását ("Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen"), illetve saját lelkiismeretük parancsát, emeld fel tiltakozó szavad az ordas eszmék új térhódítása ellen, mai Jónásként "rühellik a prófétaságot". Jónás szavait ismételgetik: "Mi közöm nekem a világ bûnéhez. Az én lelkem csak nyugalmat éhez. Az Isten gondja és nem az enyém: senki bajáért nem felelek én." Csakhogy, mint tudjuk, "vétkesek közt cinkos, aki néma". Az ordas eszméket, az újra támadó szélsõjobboldali, neofasiszta sötét erõket csak széles antifasiszta összefogás, a demokratikus és haladó erõk hangos tiltakozása és határozott fellépése állíthatja meg. Ebben ma különösen nagy az értelmiség - az írástudók - felelõssége.

Az "eltûnt" munkásosztály és a "lebegõ" értelmiség

A magát baloldalinak valló értelmiségiek körében is felütötte fejét a csüggedés, a tanácstalanság és a zavarodottság. Egy részük meghasonlott s passzivitásba vonult. Más részük kétségbeesett utóvédharcot folytat a megtépázott baloldali értékek védelmében. Vannak, akik reménykedve várják a világkapitalizmus közeli összeomlását. Egyesek tétován helyüket keresik a megváltozott társadalomban. Mások a kitörés lehetõségeit kutatják. Nem látva, nem érzékelve a mai világban a kapitalizmus meghaladásának közvetlen lehetõségét, rezignáltan lemondanak a kapitalista rendszer meghaladásáról. Egyrészrõl csodaváróan reménykednek a világkapitalizmus közeli összeomlásában, másrészrõl attól rettegnek, hogy az összeomlás maga alá temeti az egész emberiséget.
    Úgy tûnik, a baloldali értelmiség elveszítette kapcsolatát az osztályokkal ("az osztályok oly módon kapcsolódtak ki a történelembõl, hogy szerepük nullára redukálódott"). Pedig hát a kapitalizmus ma is keményen osztálytársadalom. Csakhogy, az egyik oldalon a magát nemzetközi méretekben megszervezett, a politikai és katonai hatalmat osztatlanul birtokló, a gazdasági és társadalmi élet minden szféráját ellenõrzõ, médiahatalommal, a tömegmanipuláció legkifinomultabb eszközeivel rendelkezõ tõkésosztály, ezen belül annak leghatalmasabb része, a világot behálózó transznacionális tõke áll, s vele szemben a tõke által világméretekben kegyetlenül kizsákmányolt "proletárok" dezorganizálódott, szervezetlen és ezért erõtlen osztálya. Ez utóbbi korábbi politikai szervezetei szétestek vagy meggyengültek, helyettük újak - egyelõre - még nem jöttek létre.
    A tõkések által kizsákmányolt dolgozók szervezetlen, megosztott és szétforgácsolt, demoralizálódott, öntudatlan tömegei ma védtelenek a tõke uralmával szemben, kiszolgáltatott áldozataivá váltak a politikai manipulációnak. Marxi kifejezéssel a munkásosztály "magáért valóan létezõ" - tehát osztályérdekeit tudatosító, politikailag is osztállyá szervezõdött - osztályból ismét pusztán "magában valóan" létezõvé süllyedt. A pusztán "magában valóan" létezõ osztály pedig erõtlen. Csak ismét "magáért való" osztállyá szervezõdve válhat újra reális társadalmi erõvé, amely a siker esélyével veheti fel a harcot a tõkés rendszer uralkodó osztályával. Ehhez a céljával és ügyével azonosulni tudó értelmiségiek segítségére van szükség, akik elméleti tudatosságot visznek be ebbe a harcba, és segítenek megszervezésében. Ezért is tragikus, hogy a baloldali értelmiség jelentõs részének kapcsolata a munkásosztállyal megszakadt, elvesztette a talajt maga alól, légüres térbe került, "szabadon lebegõ" értelmiségivé vált. Légüres térben azonban nem lehet "szabadon lebegni". A légüres térben szárnyalni akarók, új fantasztikus világmegváltó tervek kiagyalói könnyen Ikarosz sorsára juthatnak.
    Manapság széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a hagyományos munkásosztály, az ipari munkásság a technika fejlõdésével, a termelés átalakulásával, a termelõmunka tartalmának megváltozásával az iparilag fejlett országokban fokozatosan eltûnik. A valóságban nem a munkásosztály tûnt el, csupán a termelés átalakulásával és a termelõmunka tartalmának megváltozásával a munkásosztály ágazati és szakmai összetétele alakult át, határai változnak meg. A munkamegosztás fejlõdésével és átalakulásával, a munka automatizálásával és növekvõ intellektualizálódásával, a tudományos-technikai-informatikai forradalom eredményeinek fokozottabb felhasználásával a termelésben kitolódnak a határai. A termelés internacionalizálódásával és a globalizációval megváltozik a földrajzi megoszlása. A hagyományos ipari munkásság egyes rétegeinek deklasszálódásával párhuzamosan a bérmunkások osztálya, megváltozott és kiszélesedett összetételben, szükségszerûen újratermelõdik, újabb és újabb rétegek proletarizálódnak. A munkaerõ kizsákmányolásának nemzetközivé válásával megváltozik a termelés megoszlása különbözõ országok között, egyes országokban csökken, más országokban növekszik a munkások száma.
    A kérdés ma úgy vetõdik fel: az összetételében megváltozó, sok tekintetben átalakult, jelenleg politikailag dezorganizálódott és meggyengült munkásosztály hosszabb távon képes-e - a mellé álló értelmiségiek segítségével - újra "magáért valóan" létezõ osztályként megszervezõdni, vagy végleg és visszavonhatatlanul elveszítette önálló politikai szerepét és történelmi küldetését? "Szabadon lebegõ" értelmiségként könnyebb lemondani a munkásosztály önálló politikai szerepérõl és történelmi küldetésérõl, mint szívósan és kitartóan dolgozva segíteni "magáért valóan" is létezõ osztállyá szervezõdését.

Megváltoztatható-e a zsákmányra
vadászó ragadozó természete,
"a fogát elkoldulhatod-e a kannak"?

Az utóbbi idõben többen is megfogalmazták azt a véleményt, hogy korunkban a korábbi értelemben vett osztálypolitika ideje lejárt, osztályharc helyett az osztály-együttmûködés került a történelem napirendjére. A mai abszurd világban az emberiség puszta létét fenyegetõ végveszéllyel szemben a fennmaradás a tét. Nincs más választás, vagy mindnyájan elpusztulunk, az "egy-ügyû" pénztõke megsemmisít minden életerõt, önmagát is elpusztítja, vagy - a fennmaradás és a túlélés érdekében - új történelmi kompromisszum születik.
    Az egyik cikkben (Népszabadság, 2000. április 12.) arról olvashattunk, hogy a tõkés rendszer összeomlásának elkerülése érdekében a tõkések magánérdekeit alá kell rendelni a kollektív tõkés érdekeknek. Új társadalmi kiegyezésre - szerzõdésre - van szükség. Egyfelõl a tõkéseknek egymás között olyan konszenzust kell kialakítaniuk, amely biztosítja a lemaradt országok kiegyensúlyozott fejlõdését, az országon belül a munkaképesek foglalkoztatását, az esélyegyenlõséget ahhoz, hogy mindenki minél elõbb hozzájusson az emberhez méltó élethez, lakáshoz, élelemhez, tudáshoz, az egészség megõrzéséhez. Másfelõl a tõkések képviselõinek társadalmi szerzõdést kell kötniük a nem tõkébõl élõkkel. Ennek aláírói tõkés részrõl azok a pártok lesznek, amelyeknek az érdekeltek többségével sikerül megértetni, hogy a tõkés rendszer fennmaradása érdekében a tõkések kollektív érdekeit kell érvényre juttatni. A nem tõkébõl élõk érdekeit képviselõ pártok közül azok lesznek az aláírók, amelyeknek sikerül az érintettek többségével megértetni, hogy békés úton is érvényre lehet juttatni a nem tõkébõl élõk érdekeit. Szép álom, de vajon jobb belátásra lehet-e bírni a tõkéseket, megváltoztatható-e a zsákmányra vadászó ragadozó természete, s "mert éhes rongy vagy, a fogát elkoldulhatod-e a kannak"?
    Egy másik cikk (Ezredvég, 2000. január) a pénztõke korlátlan uralma elleni egységfront létrehozására buzdít, a társadalom valamennyi osztályának és rétegének osztály-együttmûködésével, hiszen ma a pénztõke elõtti abszolút egyenlõség van megvalósulóban ("az ipari tõkés ugyanúgy a maga tõkés és emberi fennmaradásáért küszködik, mint a proli a maga életéért"), közös érdekük a tartós politikai szövetség és együttmûködés közöttük. "Ütközés" - osztályharc - helyett a különbözõ osztályoknak és rétegeknek érdekeiket kifejezõ politikai erõk révén megvalósuló korrekt politikai szövetségre és együttmûködésre van szükség. De vajon hol vannak, vannak-e, és melyek azok a politikai erõk, amelyek egyszerre képesek kifejezni a tõkés társadalomban objektív helyzetüknél fogva antagonisztikus osztályok érdekeit, és tartós és korrekt szövetséget, osztály-együttmûködést valósítani meg közöttük?
    Nem kevesen vannak, akik belefáradtak a hiábavaló és kilátástalan meddõ politikai csatározásokba, megcsömörlöttek azok szennyes hordalékától, csalódtak a politikában, legfõképpen a politikai pártokban, beleértve a baloldali pártokat is. ("A politikai pártok hitelüket vesztett "leharcolt", megújulásra képtelen alakulatok vezérei magáncéljaira rendelten, ma már csak a politika hatékonyságának hatékony rombolásában jeleskednek.") A politikában, állítják, értelmét vesztette jobboldal és baloldal megkülönböztetése, a jobboldalban és baloldalban való gondolkodás. A politikát, annak eddigi formáit, úgy ahogy van, elutasítandónak tartják. Merõben új politikára, annak gyökeresen új formájára áhítoznak, amelyben a politika, mintegy varázsütésre, megszabadul azoktól a korábbi visszataszító vonásaitól, amelyek a politikát "úri huncutsággá" silányították, a manipuláció és elvtelen taktikázás eszközévé tették. Megváltó megoldásnak egy olyan laza és rugalmas, potenciálisan világméretûvé terebélyesedõ mozgalmat vélnek, minimális szervezeti kellékekkel, amely megõrzi elevenségét és elkerüli a párttá szervezõdés veszélyeit. Ez az új politika a semmibõl teremtés mûvészete. Éljünk ezzel a lehetõséggel, bíztatnak.
    Ez a laza és rugalmas önszervezõdõ mozgalom, szerteágazó akcióival (tiltakozások, útlezárások, polgári engedetlenség, túlbuzgósági sztrájkok stb.) állítják, lehet az a tûhegy, amely a korlátlan és korlátozatlan pénztõke felfuvalkodott kisgömböcét kipukkantja. A politika mai formáitól való undor érthetõ, s nem meglepõ a pártokból való kiábrándulás sem. A politizálás új formáinak keresése is indokolt. Ilyen forma lehet a civil szervezete és mozgalmak megnövekedett szerepe a politikában, a tiltakozó megmozdulások új formái. Hiba lenne azonban ezeket a politikai küzdelem hagyományos formáival és eszközeivel szembeállítani. Egyetlen felszabadulásáért harcoló osztály sem mondhat le a harc és érdekérvényesítés olyan klasszikus formáiról, mint a politikai pártok, a parlamenti választásokon való részvétel és a parlamenti harc. A politikának ezt a beszennyezett, buktatókkal teli, rögös, ámde mégis fontos terepét nem engedheti át az uralkodó osztálynak. Az már más kérdés, hogy mostani állapotukban a jelenlegi, magukat baloldalinak nevezõ pártok mennyire alkalmasak, egyáltalán alkalmasak-e eredeti osztályfunkcióik betöltésére.
A nemzetközi monopoltõke uralma, sajnos, nem kisgömböc, amelyet egy tûszúrás kipukkaszthat. Az uralkodó osztály valóságos uralmát csak reális társadalmi erõ, a szembenálló osztály szervezett ereje törheti meg. Ez pedig politikai szervezettséget, a politikai harc minden formájának és eszközének felhasználását követeli meg.

"Viszi az idõ a ködöt, tisztán meglátni
csúcsainkat"

A munkásmozgalom apályidõszakaiban, az elszenvedett kudarcok, a súlyos politikai vereségek után mindig elkerülhetetlen az eszmei válság és a bomlás. A baloldali értelmiség jelenleg ilyen válságos idõszakot él át. A szellemi válság leküzdése és az elindult bomlás megállítása kitartó szellemi erõfeszítéseket követel. A kudarc és vereség önkritikus feldolgozását, a megváltozott helyzet tisztázását, céljaink és módszereink friss újragondolását igényli. Útkeresés közben azonban könnyen el is tévedhetünk.
    Bálint György fogalmazta meg egy hasonlóan nehéz idõszakban: "Nincs kikerülhetetlen kudarc a gyakorlatban, amíg az elmélet megvan. Az elméletet nem lehet elvenni, megsemmisíteni, elrontani vagy megvesztegetni. Az elmélethez mindig vissza lehet térni, az elmélettõl mindig újra el lehet indulni". "Nem baj, hogy levágták a fák koronáját, ameddig épségben és szigorúan áll helyén a törzs. Gyökerei mélyen fúródva a földbe. Csendben és szívósan dolgozzák fel a föld erejét a szürke fatörzsek. Jövõre, vagy két év múlva megint lesz águk, lombjuk, viráguk, gyümölcsük. Az egész csak idõ kérdése és az elméleté." Ha õrizzük, védjük a gyökereket, ha õrizzük, védjük az elméletet, ha a gyökerek csendben és szívósan dolgoznak, a fának idõvel - ha nem is holnap vagy holnapután - ismét lesz ága, lombja, virága gyümölcse. "Természetes - figyelmeztetett Bálint György -, hogy
a helyes elmélet mindig csak a valóság fedolgozása lehet, de egyben a valóság továbbépítése is. A valóság teremti az elméletet, és az elmélet teremti to-vább a valóságot. A gyakorlat tehát az elméleten keresztül fejleszti s erõsíti magát."
    Az elmélet segítségével dolgozhatjuk fel - csendben és szívósan - ma is a valóságot, egyben továbbépítve azt. Hosszabb távon ma is csak az olyan gyakorlat vezethet eredményre, amely az elméleten keresztül fejleszti és erõsíti magát. Az elméletnélküliség, a rövidlátó pragmatizmus, az elméleti munka lebecsülése és elhanyagolása, az elméleti munkának megalapozatlan, irreális fantáziálással való helyettesítése irányvesztésre és úttévesztésre ítéli a gyakorlatot. Ezért a baloldali értelmiség egyik legfontosabb feladata ma az eszmei tisztázás segítése, a szellemi erõgyûjtés.
    A baloldaliságuk mellett következetesen kitartó értelmiségiek mai állapotára és teendõire vonatkoztatva is találóak József Attila sorai:
"Nem sietünk, erõsek vagyunk, rengeteg az
 elevenünk, a halottunk,
tanácsot állunk a dombon, melyre pincébõl,
bányából, kubikos gödörbõl feljutottunk -
viszi az idõ a ködöt, tisztán meglátni
 csúcsainkat."
    Ma is bízvást mondhatjuk: erõsek vagyunk. Rengeteg az elevenünk, a halottunk. Nem sietünk. Tanácsot állunk a dombon. Bár ma még nem látni tisztán csúcsainkat, de "viszi az idõ a ködöt", s az idõt harcainkkal mi hozzuk magunkkal.
 

MÉRLEG

WIENER GYÖRGY

Közösségi és állami tulajdon
az "ázsiai" termelési módban

II. befejezõ rész

Ez az írás eredetileg a Tõkei Ferenc akadémikus
70. születésnapjára tervezett emlékkönyv számára készült.

2.

Az "ázsiai" termelési mód alapzatát képezõ törzsi-községi földtulajdon létezésérõl és jellegérõl a szakirodalomban már csaknem két évszázada éles viták folynak. A kutatók egy része a földközösségek létrejöttét eleve tagadta, hangsúlyozva, hogy a földmûvelõdésre történõ áttérés után azonnal magántulajdonban levõ gazdaságok fejlõdtek ki. Mások elismerték a faluközösségi tulajdon létezését, ám úgy vélték, hogy ezt a formát az állam, illetõleg a földesúr hozta létre. Álláspontjuk szerint a despotikus keleti országokban az uralkodókat adóztatási-kincstári szempontok ösztönözték (a föld idõszakos felosztásra épülõ) faluközösségek létrehozására, s a földesurak hasonló motívumaira vezették vissza az európai közös földtulajdon kialakulását is.23
    A viták hátterében eredetileg az emberi természet közösségi, illetõleg piacorientált jellegérõl zajló ideológiai küzdelem húzódott meg. Késõbb, a materialista történetfelfogás kifejlõdését követõen e kérdéskörben is jórészt a polgári és a marxista kutatók kerültek szembe egymással. Az elõbbiek álláspontja szerint mind az ókorban, mind a középkorban legfeljebb kényszerközösségek jöttek létre, az utóbbiak viszont az õsi köztulajdonban a majdani szocialista társadalom elõképét látták, sõt azt is felvetették, hogy milyen szerepet játszhatnak a fennmaradt faluközösségek a forradalmi átalakulásban.24 A polémia következõ állomását az "ázsiai" termelési módról szóló "új vita" jelentette; amikor széles körûen nyilvánvalóvá vált, hogy a földközösségi tulajdonformák központi helyet foglalnak el a materialista történetfelfogásban, a polgári (és részben a magát marxistának valló) tudományosság a korábbinál is határozottabban kétségbe vonta a természet adta faluközösségek létezését. Ezért az eredeti marxi elmélet hívei nem kerülhetik meg e témakör ismételt vizsgálatát, hiszen a polémiák mindinkább a szakkutatások terepére kerülnek át.
    A természet adta módon kialakuló törzsi-községi földtulajdon létezésének bizonyítása azonban nehéz tudományos feladat. Az ókori keleti társadalmak írott forrásai ugyanis elsõsorban az állam, illetõleg a templomok mûködésébe engednek bepillantást, s alig vagy egyáltalán nem szólnak a falvak, a földközösségek mindennapjairól. Emellett a levelek és az igazgatási feljegyzések töredékes jellege, a bennük szereplõ, sokféleképpen értelmezhetõ fogalmak és a jogi okmányok sablonszerû egyszerûsítései is akadályozzák a tényleges tulajdonviszonyok feltérképezését.25 Ennél valamivel köny-nyebbnek tûnik a gyarmatosítás elõtti fekete-afrikai társadalmak tulajdonszerkezetének vizsgálata, mely az "orális történelem", a korabeli arab és európai beszámolók, valamint az elsõ terepkutatók által készített leírások elemzésén alapul. E forrásanyag azonban többnyire csak az önálló fejlõdés utolsó szakaszáról nyújt hiteles tájékoztatást, s emellett kétséges, hogy a kutatási eredmények milyen mértékben használhatók fel az ókori kezdetek jellemzésére.26
    Az ókori kelet írott forrásainak legjelentõsebb része Mezopotámiából származik, s a dokumentumok jellege lehetõvé teszi a földtulajdonviszonyok fejlõdésének vázlatos áttekintését. A vezetõ szovjet asszíriológusok, mindenekelõtt Igor Djakonov álláspontja szerint a kora dinasztikus szakaszban, az i. e. III. évezred elején a sumer "városállamokban" a föld részben a faluközösségek, részben pedig a templomgazdaságok tulajdonában volt, ez utóbbiak azonban még nem különültek el teljesen a közösségtõl, mivel önálló személyi állománnyal nem rendelkeztek.27 A templomi földeket a faluközösségek tagjai feltehetõen közösen mûvelték meg, s a betakarított termés az egész közösség gabonatartalékát képezte. Az uralkodó pap-vezér (en) és a templomi vándorkereskedõ számára viszonylag nagy területû szolgálati parcellákat hasítottak ki, 10/1 arányban, melyeken szintén a földközösség tagjai dolgoztak. Eredetileg tehát a sumer állam feje sem a faluközösségi, sem a templomi földek esetében nem minõsült tulajdonosnak, vagyis Mezopotámiában a föld közösségi tulajdona idõben nyilvánvalóan megelõzte az állam földmonopóliumát. Ugyanakkor a ránk maradt "adásvételi" szerzõdések tanúsága szerint a nagycsaládok patriarchái elidegeníthették a használatukban levõ földet; e tranzakciók azonban nem a tulajdonjog átruházását jelentették, hanem a birtokosok körébe való befogadást. Noha a szerzõdéseket a házközösségek vezetõi kötötték, a háttérben a faluközösség is jelentõs szerepet játszott, mely nagyobb földdarabok esetében engedélyezte az ügyletet.28 A vásárlók többsége az uralkodó házhoz vagy a törzsi-nemzetségi arisztokráciához tartozott; a közösségi elõkelõk egyébként kiterjedt, a királyéhoz hasonló méretû szolgálati telket birtokoltak. A vevõk között a "városállam" fejét is megtalálhatjuk, ami ismételten azt bizonyítja, hogy e történelmi idõszakban kizárólagos állami földtulajdonról egyáltalán nem beszélhetünk.
A fejlõdés következõ fázisát a templomgazdaságok teljes elkülönülése jelentette. Az i. e. III. évezred közepén a templomok már nagy létszámú saját személyzettel rendelkeztek s földjeiket részben "nagyüzemi" módon, részben pedig parcellákra osztva mûveltették meg. (A telkek egyik csoportját a személyzet kapta, ellátmányként, másik részét pedig "bérlõként" bárki birtokolhatta.) E szervezeti keretek között tehát már kialakultak a despotikus államgazdaság fõbb ismérvei, a földek és más termelõeszközök azonban ekkor még a közösséget képviselõ helyi isten tulajdonát képezték. Döntõ fordulat akkor következett be, amikor néhány évtizeddel az ország egyesítése elõtt az uralkodók a templomgazdaságok tulajdonosaivá nyilvánították magukat. Az egyik "városállamban", Lagasban a szabad közösségtagok mozgalma ugyan átmenetileg visszaállította a korábbi helyzetet, az országot birodalommá szervezõ akkád despotia azonban felszámolta a törzsi-nemzetségi arisztokrácia ellenállását, s megkezdte az állami földek körének kiterjesztését. Eleinte ez még földvásárlások formájában is történhetett, legtöbbször azonban a háborús pusztítások miatt elnéptelenedett telkeket egyszerûen az uralkodói birtokokhoz csatolták.29 Ezzel egyidejûleg az állami és a templomi gazdaságokat lényegében ösz-szeolvasztották, s így egy egységes szektor jött létre, mely lehetõvé tette a hivatalnoki földadományozás rendszerének kialakítását és a hivatásos hadsereg megteremtését. Az akkád "tyrannis"-t átmeneti nomád uralom után az Ur-i III. dinasztia váltotta fel, mely kifejlett formában valósította meg a despotikus hatalomgyakorlást. Kizárólagos állami tulajdon azonban még ekkor sem jött létre; a földterület csaknem fele a faluközösségek birtokában maradt, melyek viszonylagos önállóságukat is megõrizték.
    Az Ur-i III. dinasztia bukása után az államgazdaság belsõ szerkezete jelentõs mértékben átalakult. Csaknem teljesen eltûntek az önálló templomgazdaságok korából származó, munkacsoportokkal megmûvelt "nagyüzemi" birtoktestek, s helyüket a kis telkeken gazdálkodó földmûvesek foglalták el. Emellett az uralkodó a földek egyre nagyobb részét a hivatalnokok haszonélvezetébe adta, s megjelentek a katonák és a rendõrök szolgálati telkei is. Ugyanakkor a földközösségeken belül is jelentõs változások mentek végbe; a sorshúzással történõ újrafelosztások elmaradtak, s a házi földközösségek önállósága más téren is erõsödött. Földet azonban továbbra is csak a faluközösség tagjai birtokolhattak, a víz és az öntözõberendezések pedig közvetlen közösségi tulajdonban maradtak.30 Idõlegesen a földmagántulajdon is megjelent; a házközösségekrõl leszakadt kis családok kertjei a területi földközösségektõl is függetlenedtek, ezzel azonban az együttmûködésbõl fakadó elõnyöket is elvesztették. A gabonatermesztés és a kertmûvelés szétválásán nyugvó kertgazdaságok tulajdonosai szorultak rá elsõsorban az uzsorások kölcsöneire, s eladósodásuk következtében törpeparcelláik viszonylag rövid idõn belül a hitelezõk házközösségeinek részévé váltak.
    A mezopotámiai társadalom tehát két, egymástól viszonylag elkülönült gazdasági szférára, a területi földközösségi és az állami-templomi szektorra tagozódott. A kettõs földtulajdoni struktúra alkotóelemei jórészt függetlenül mûködtek egymástól; az állam ugyan adót szedett a földközösségek szabad tagjaitól, s közmunkára, illetõleg katonai szolgálatra is kötelezte õket, a faluközösségek földbirtoklási és használati viszonyaiba azonban nem avatkozott be.31
E tagoltságra épült a társadalmi struktúra is; teljes jogú "polgároknak" csupán a szabad közösségtagokat tekintették, míg a királyi telkek földmûvesei és a hivatali földek haszonélvezõi egyaránt az uralkodói háztartás részét képezték, s így függõ helyzetûnek minõsültek. Elvileg a házközösségek patriarchái azonos társadalmi pozícióval rendelkeztek, a földközösségi tagsághoz jutott hivatalnokok és az uzsorások azonban nyilvánvalóan a hierarchia magasabb lépcsõfokain helyezkedtek el. Emellett a házközösségek egy része rabszolgamunkát is felhasznált, a rabszolgatartás azonban nem vált a termelés meghatározó tényezõjévé.
    Sajátos kettõs földtulajdoni struktúra jellemezte a görög antikvitás "ázsiai" elõzményét, a mükénei társadalmat is.
    A püloszi királyságból származó táblák tanúsága szerint a megmûvelhetõ terület nagyobb részével a közösség, a damosz rendelkezett, a parcellák másik csoport ját pedig a kama megnevezésû földek alkották, melyek feltehetõen állami-királyi tulajdonban voltak. A damoszon belül is sajátos kettõs struktúra érvényesült; a ktoina ktimena kategóriába tartozó parcellákat a közösségtagok egyénileg birtokolták, a kekemena minõsítésû földek viszont a település kollektív tulajdonát képezték. Ez utóbbi birtoktestet, telkekre osztva, a faluközösség saját tagjainak, illetõleg papoknak, kézmûveseknek és a templomok alacsonyabb rangú személyzetének adta "bérbe". "Bérlet" útján hasznosították a ktoina ktimena terület bizonyos hányadát is, melyet e jogcímen a damosz tagjai, illetõleg papok és királyi tisztviselõk egyaránt használtak.32
    A közösséget, a damoszt a birtokosok összessége alkotta, amely az általa uralt földterületeken monopoljogot élvezett. Az uralkodó - más "ázsiai" társadalmakhoz hasonlóan - adóztatta a damosz tagjait és közmunka kötelezettséget is elõírt számukra, a birtoklási és a használati viszonyokat azonban nem befolyásolta. Ez egyértelmûen kitûnik abból, hogy a birtoklási és gazdálkodási formák teljes mértékben egyéni jellegûek, a "bérletek" esetében semmilyen szabályszerûség, mesterségesen kialakított arányosság nem állt fenn. Ugyanakkor a papok és a királyi tisztviselõk másokhoz képest elõnyösebb feltételekkel juthattak "bérletekhez", ami arra utal, hogy kiváltságos helyzetüket a közösség elismerte.33
    A damoszok tehát õsi eredetû intézményekként mûködtek, jellegük azonban bizonyos fokig eltért a mezopotámiai és más ókori keleti földközösségekétõl. A mükénei társadalomban az egyéni birtoklás sokkal jelentõsebb szerepet játszott, amit különösen a ktoina ktimena nagy terjedelme és sajátos helyzete fejez ki.34 A közösségek teljes jogú tagjaivá is csak e földek birtokosai válhattak, akik egyben a kekemena kollektív tulajdonosaiként is felléptek. Ez a belsõ szerkezet a kettõs antik földtulajdonforma elõképeként jelent meg, átmenetet képezve a mezopotámiai és más nyugat-ázsiai, illetõleg a klasszikus görög viszonyok között.
    Az állami-királyi tulajdonban levõ kama földek használóit speciális munka    - vagy beszolgáltatási kötelezettség terhelte. Az e körbe tartozó parcellák "bérlõi" különbözõ helyzetû, jogállású személyek voltak, földdarabjaik területe azonban - néhány kivételtõl eltekintve - alig tért el egymástól. A kama használói, akárcsak a mezopotámiai királyi gazdaság függõ helyzetû földmûvesei, nem alkottak semmilyen közösséget, s egyben a damosz szervezetén kívül helyezkedtek el. Ez azonban nem jelentette akadályát annak, hogy a kekemena birtokosai között szerepeljenek, sõt helyenként azok többségét képezzék.35
    Különleges helyet foglalt el a püloszi földtulajdoni struktúrában a királyi és a hadvezéri temenosz, mely a homéroszi kor azonos nevû "tiszteletajándéka" elõképének minõsül. Az uralkodó és a vezér mesterségesen arányosított, 3:1 terjedelmû temeno-val rendelkezett, s mellettük három telesztasz (más néven ktoonoikhosz, azaz teljes jogú közösségi tag) is együttesen ugyanolyan nagyságú földet birtokolt, mint a hadvezér. E hivatali birtokok egyértelmûen elkülönültek a kama-tól, a munka    - vagy terményszolgáltatásért "bérbeadott" állami-királyi földtulajdontól s jellegüket tekintve a koradinasztikus sumer periódus szolgálati telkeihez hasonlítanak. A temeno-k egyébként nem minõsülhetnek az úri földmagántulajdon csíráinak, hiszen az állam vezetõ tisztségviselõit nem magánegyénként, hanem a közösség képviselete címén illetik meg. Magas rangú állami hivatalnokok azonban kivételesen rendelkezhettek olyan ktimena birtokkal is, mely magánjellegûnek tûnik, mivel damosz szervezetén kívül helyezkedett el.
    A mükénei korszakban tehát "az állam nemcsak adóztatással és közmunka-végeztetéssel gyakorolja hatalmát a földközösségek fölött, hanem a községek használatából kimaradt földek fölött közvetlenül is érvényesíti tulajdonjogát, és egyesek vagy csoportok kezére adva hasznosítja azokat; emellett saját közvetlen használatára is kihasít temenoszokat."36 A különféle birtoklási formák eredetét és egymáshoz való viszonyának alakulását azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem vázolhatjuk fel. A püloszi királyságból származó táblák ugyanis egy pillanatképet, feltehetõen a külsõ támadás nyomán bekövetkezett bukás elõtti állapotot rögzítenek, s nem engednek bepillantást sem a damosz, sem az állami-királyi szektor fejlõdésébe.37
E statikus kép ugyanakkor lehetõvé teszi a társadalmi szerkezet körvonalazását. Püloszban is, Mezopotámiához hasonlóan, a két meghatározó csoportot a teljes jogú közösségtagok és az állami-királyi földeken dolgozó függõ helyzetû "bérlõk" képezték, s felettük álltak az állami bürokrácia képviselõit, a hivatalnokok és az uralkodó katonai kísérõi. Rajtuk kívül a templomi személyzet, illetõleg a rabszolgák minõsültek még elkülönült rétegnek, a rabszolgatartás azonban a mükénei társadalomban sem lépte túl a patriarchális szintet. A kézmûvesek és a kereskedõk többsége az állami-királyi gazdasághoz tartozott, egy részük viszont önállóan tevékenykedett, s emellett földet is birtokolhatott.
    Más ókori keleti társadalmak faluközösségeirõl és földtulajdonviszonyairól ennél jóval szegényesebb forrásanyag áll rendelkezésre. A nagy folyamvölgyi "civilizációk" közül Indiában és Kínában dokumentálhatjuk az eredeti földközösségek létezését, s az elõbbi esetében azt is valószínûsíthetjük, hogy a faluközösségi és az állami-királyi birtoktestek elkülönültek egymástól.38 Kihasított, szakrális célokat szolgáló közföldek a korai Kínából is ismertek, s emellett utalásokat találhatunk az uralkodóhoz közvetlenül kapcsolódó wangföldekre is.39 Egyiptomban, a forrásanyag jellege folytán, alapvetõen csak a királyi, a templomi és a közösségeken kívüli "nagyúri" gazdaságokra vonatkozó adatok maradtak fenn, a háttérben azonban itt is feltûnnek az õsi faluközösségek körvonalai.40
    A gyarmatosítás elõtti fekete-afrikai társadalmakban a közösségi és a hivatali földek szintén elkülönültek egymástól. A korábban már említett források tanúsága szerint a földet eredeti egységként a faluközösségek, illetõleg a lokális rokonsági csoportok (ágazatok, esetleg nemzetségek) birtokolták, s a relatív földbõségnek megfelelõen a használat elsõdlegesen a szabad foglalás elvén alapult.41 Faluközösségi forma esetén a település lakói bárhol foglalhattak földet, ameny-nyiben elõzetesen bejelentették a tanácsnak vagy a fõnöknek igényüket egy parcellára. Használati joguk tehát a reális elsajátításon nyugodott, s így mindaddig a kiválasztott földdarab birtokosának minõsültek, ameddig megmûvelték azt. Az elhagyott föld visszaszállt a közösségre, bár az égetéses-irtásos gazdálkodásnál szükséges többévi pihenõidõ után sokan visszatértek korábbi telkükre. Viták általában csak a szomszédos faluközösségek között fordultak elõ, jórészt a bizonytalan határok miatt. Ugyanakkor más faluban is lehetõség nyílt szabad foglalásra, ha az "idegen", termék    - vagy pénzajándék kíséretében, erre engedélyt kért az ottani közösség vezetõitõl.42
    Hasonló sajátosságok jellemezték a lokális rokonsági csoportok földbirtoklását is. Elvileg az ágazat feje osztotta szét a földet a közösség tagjai között, gyakorlatilag azonban csak tudomásul vette azok szabad foglalását. A használati jogot e forma esetében is a munka, a reális elsajátítás közvetítette; az elfoglalt parcella mindaddig a kiscsalád, illetve az egyén birtokában maradt, ameddig megmûvelte, s telkét leszármazottaira akár át is örökíthette. Az elhagyott föld viszont azonnal visszaszállt az ágazatra, s azt, az "elosztás" nyomán, bárki ismét mûvelés alá vehette. "Idegenek" ágazati tulajdonlás esetén is használhatták a földet, amennyiben megszerezték a rokonsági csoport fejének engedélyét, és a második nemzedékig évente ajándékot adtak számára. Olyan területhez azonban nem juthattak, melyen az ágazat valamely tagja által ültetett permanens növény volt, mivel az a csoport közös tulajdonát képezte.43
    Mind a faluközösségek, mind az ágazatok esetében világos képet kaphatunk arról, miként viszonyult egymáshoz a közösségi földtulajdon és a kiscsaládi, netán egyéni magánhasználat. Elsõ közelítésben úgy tûnik, hogy az önálló elidegenítés lehetõségén kívül a birtokos kizárólagos jogokkal rendelkezik, hiszen parcelláját külsõ beavatkozás nélkül használhatja, mûvelheti, sõt leszármazottja örökölheti is. A strukturált közösségekben azonban a közös tulajdon és a közvetlen földhasználat élesen elkülönült egymástól; az elsõ foglalás címén fellépõ faluközösség vagy ágazat együttesen sehol sem mûvelt földet, annak státusváltozásakor viszont az összes tulajdonosi jogot gyakorolta. Az eredeti közösség döntött új foglalók befogadásáról, a kiscsaládok között kivételesen felmerülõ földhasználati viták esetén a birtoklásról, a terméktöbblet elvonásáról és felhasználásáról, s emellett közvetlen ellenõrzése alá tartoztak azok a területek, amelyeket pihentettek, illetõleg állattartás vagy vadászat útján hasznosítottak. Meghatározó szerepe az elidegenítés folyamatában is egyértelmûen érvényesült; a közösség, illetõleg annak vezetése átengedhette, vagy elcserélhette a tulajdonában levõ földet, s jóváhagyta valamely kiscsalád "adásvételi" ügyletét.
Ez utóbbi tranzakciók, mint korábban már említettük, látszólag a földmagántulajdon kifejlõdését igazolták, valójában azonban a vevõ, akárcsak a koradinasztikus Sumerben, nem meghatározott birtoktestet, hanem közösségi tagságot vásárolt.44
    A közösségi tulajdon és a földmagánhasználat rendszere tehát láthatóan az államtól függetlenül, természet adta módon alakult ki, s nem a kincstár adózási vagy más szempontjai hívták életre. A faluközösség, illetõleg az ágazat tulajdonosi pozíciójának sui generis jellege abban is megnyilvánult, hogy az uralkodó a földbirtoklási és használati viszonyokba egyáltalán nem avatkozott be. Ily módon a közösségi földek felett az állam Fekete-Afrikában is csak névleges tulajdonnal rendelkezett, vagyis puszta jogcímmel arra, hogy a többletet adó vagy közmunka formájában elvonja.
    A hivatali földek eredetileg az uralkodó saját rokonsági csoportjának birtokai voltak, melyek késõbb az uratlan állami tartalékkal, illetõleg a meghódított területekkel egészültek ki. Terjedelmük így állandóan növekedett, s egyes államokban akár az ország területének egyharmadát is elfoglalták.45 Egy részük a király gazdaságát alkotta, melyet állami rabszolgák mûveltek meg, másik csoportjuk pedig a hivatalnokok ellátását biztosította. Az állami tisztségviselõknek juttatott telkeket haszonélvezõik nem magánegyénként, hanem hivatali funkciójuk révén birtokolták, s azokat az uralkodó bármikor elvehette. A közképviselet címén adományozott földeken a "funkcionáriusok" családtagjai, illetõleg rabszolgái dolgoztak, s a jövedelem teljes egészében a hivatalnokokat illette meg. E haszonélvezeti forma tehát öröklés esetén sem válhatott úri földmagántulajdonná, s nem tekinthetjük hûbérbirtokoknak a tartományi vagy körzeti fõnökök alá tartozó területeket sem. Ez utóbbiakat ugyanis az eredeti közösségek birtokolták, s a kinevezett királyi tisztviselõk földjoga csak a beszedett adók egy részének visszatartásában, illetõleg közmunkák elõírásában nyilvánult meg.46
    A fekete-afrikai földbirtokrendszer dinamikáját legvilágosabban talán az afro-ázsiai malgas társadalom fejlõdéstörténetével illusztrálták. Madagaszkáron a föld eredeti tulajdonosa a vérségi alapú közösség, a fokon'olona volt, melynek nagycsaládjai között a választott fõnök osztotta fel a területet. Az egyes családokon belül már inkább a szabad foglalás elve érvényesült, s a telkek használati jogát a megmûvelés, a reális elsajátítás közvetítette. Földet csak a közösség tagjai birtokolhattak, s így a haszonélvezeti jogot kizárólag a nemzetségen belül ruházhatták át. Ugyanakkor az évelõ, permanens növények megjelenésével az a szokás terjedt el, hogy a fákkal vagy cserjékkel beültetett terület akkor is a korábbi birtokosé marad, ha már nem mûveli meg a földet.47
    Az állam megjelenésével az uralkodó a közösség egész területét, az ekkor megerõsített falut és az ültetvényeket egyaránt saját tulajdonának nyilvánította, a földeknek a fokon'olona-on belüli elosztásba azonban nem avatkozhatott be. A saját házához tartozó földeket viszont ezután a közösség tagjai mûvelték meg, a szomszédos falvak támadásaitól való fegyveres védelem fejében.48 A kettõs földtulajdoni struktúra kiindulópontját tehát az uralkodó saját használatú földjei képezték; eredetileg a fõnök háztartása alig különbözött más nagycsaládokétól, s ültetvényei akkor változtak át állami földekké, amikor közmunkában mûveltette meg azokat.
    A területi expanzió és az elõrehaladó központosítás részeként az uralkodó rövidesen elkülönítette egymástól a közvetlen királyi igazgatás alá tartozó térségeket (menabé) és az "álhûbérbirtokokat".
Ez utóbbiakat menakely-nek nevezték, s haszonélvezetüket a király legközelebbi rokonainak biztosította. Mind a menabé, mind a menakely területek a faluközösségek birtokában maradtak, vagyis az uralkodó, illetõleg az általa kinevezett körzeti fõnökök csupán névleges tulajdonosként vagy birtokosként viszonyultak a földhöz. A menabé-n gazdálkodó közösségek tagjaitól kizárólag a király követelhetett adót és közmunkát, míg az "álhûbérbirtokosok" a bevételek felét visszatarthatták és saját kezelésû földjeik megmûvelésére robotot is igénybe vehettek. Emellett, a házhelyek és a rizsültetvények kivételével, a menakely haszonélvezõi birtokaik átengedésére kényszeríthették a faluközösségek tagjait, bár az ott levõ haszonnövényekért kártalanítást kellett fizetniük. Az idõ elõrehaladtával, s különösen az ország végleges egyesítése után az "álhûbérbitokosok" fokozatosan korlátozták a fokon'olona jogosítványait, s ezt az intézményt saját "nemesi" közösségeikkel helyettesítették, megszervezve maguknak az elsõ foglaló fiktív státusát.49 E folyamat másik oldalaként a haszonélvezõk kísérletet tettek arra, hogy függetlenedjenek az uralkodótól, s a körzeteket sajátjukként igazgassák.
    Újabb változások az állam elsõ, majd végleges egyesítésekor következtek be.
A 18. század elején az egységes merina királyság elsõ uralkodója az eredeti közösségeket vérségi alapú intézményekbõl területiekké változtatta át, kimondva, hogy "minden olyan szabad személy, bármilyen származású is, aki a fokon'tanin (a fokon'olona-birtokokon) él, a fokon'olona részét képezi.50 Csaknem száz évvel késõbb, a centralizált állam végleges megszilárdulását követõen a király a közvetlen igazgatása alá tartozó tartományokban egyenlõ parcellákra bontva felosztotta a rizsföldeket a faluközösségek között, létrehozva az ún. hetra-rendszert. E szisztémában az egyes közösségtag által birtokolt parcella, a hetra vált a földadó kivetésének alapjává, s a birtokosok egyben katonai szolgálatot is teljesítettek. Az egyenlõsítõ újrafelosztás tehát valóban kincstári érdekeket szolgált, ám e lépést a szabadok túlnyomó többsége is támogatta. Az ily módon szétosztott földek megmûveléséért a faluközösség volt felelõs, s ennek alapján az üresen maradt parcellákat új birtokosoknak adta, néha pedig, fõként túlnépesedés esetén, a rizsültetvényeket újra feloszthatta. Ugyanakkor a hetra birtokosa parcelláját utódaira hagyhatta, sõt a mûvelés jogát át is ruházhatta, ám ezek a tranzakciók kizárólag a fokon'olona-on belül voltak érvényesek.
    Az elidegenítés hátterében többnyire itt is uzsoraügyletek húzódtak meg; ilyenkor az adós parcelláját közvetlenül a hitelezõnek adta át, vagy földjét azért értékesítette, hogy a kölcsönt visszafizethesse. A hetra-rendszer egyébként csak a rizsültetvényeken mûködött; a közösség többi földjét (az addig nem hasznosított lava-volo-nak nevezett területeket is) továbbra is a szabad foglalás elve alapján mûvelték meg, vagyis az uralkodói döntés a fokon'olona-ok belsõ szerkezetét csak részben alakította át.51
    Az állam újraegyesítésekor, fõként az addig lakatlan területeken, az uralkodó ún. voandzso-birtokokat is létrehozott, melyeket telepített családoknak, határõr katonáknak, illetõleg állami tisztviselõknek juttatott. Az egyes nemzetségek maguk jelölték ki az új birtokokra költözõ telepes    - és határõr családokat, s így e voandzso parcellák elvileg a faluközösségek ellenõrzése alá kerültek. Gyakorlatilag azonban e birtoktestek fokozatosan elszakadtak az eredeti közösségektõl s egyéni parcellákká válva jelentõs szerepet játszottak a vagyoni különbségek növekedésében.52
    A végleges egyesítés jelentõs hódításokkal járt együtt, melyek az állami-királyi földek területét nagymértékben kiterjesztették. Korábban, a lakatlan vidékeken kívül, csak az uralkodó, illetõleg az "álhûbérbirtokosok" saját háztartásaihoz tartozó telkek minõsültek palotaföldeknek, az új helyzetben viszont országnyi térségek váltak közvetlen királyi tulajdonná. E területeket az uralkodó általában a hagyományos módon hasznosította, amikor menakely-ként rokonai között osztotta fel, a földek egy részét azonban harcosainak juttatta, meghatározott szolgálatok fejében. E lohombin-tani-nak nevezett parcellák adókedvezményben részesültek, s nem tartoztak a fokon'olona ellenõrzése alá.
    Birtokosaikat emellett a szolgálati telkekre vonatkozó szokványos korlátozások sem kötötték; e földdarabokat ugyanis szabadon elidegeníthették és átörökíthették.53 Eleinte a lohombin-tani földek nem voltak túlságosan nagy kiterjedésûek, a gyarmatosítás elõtti évtizedekben azonban terjedelmük és jelentõségük folyamatosan növekedett. Az új birtoklási forma részben a menakely-ket szorította ki, részben pedig a voandzso parcellák helyébe lépett. Ily módon, fõként a közrendû származású állami vezetõk érdekében, tartományi méretû lohombin-tani-k is létrejöttek, melyek felett azonban megmaradt az uralkodó névleges tulajdonjoga.54 A fejlõdés utolsó szakaszában egyébként jelentõs szerepet játszott az európai nagyhatalmakkal, különösen a franciákkal és az angolokkal való érintkezés, mely nyilvánvalóan hozzájárult a magánföldtulajdon elõképének megjelenéséhez.
    A malgas társadalom tagozódása a földtulajdoni struktúra, s az azt keresztezõ kasztszerû születési csoportokra épült. Közrendû szabadoknak a fokon'olona-birtokosok, a hovák minõsültek, a háborúk során leigázott közösségek tagjait pedig rabszolgáknak tekintették. A menakely-k földmûvesei elvileg a hovák státuszát élvezték, közösségeik fokozatos felbomlása következtében azonban helyzetük a félszabadokéhoz közelített. A legfelsõbb születési csoportba, az andriana kasztba kizárólag a királyi család tagjai tartoztak, s az állam egyesítéséig hivatalnoki funkciókat is csak õk tölthettek be. A despotikus berendezkedés létrejöttét Madagaszkáron is a hagyományos vérségi arisztokráciával (esetünkben az uralkodó rokonságával) szemben álló gazdag kereskedõk és földmûvelõk támogatták, s a végleges egyesítés után a vezetõ állami tisztségviselõk és a lohambin-tany-k birtokosai többnyire e körbõl kerültek ki.
    E rövid áttekintésbõl is kitûnik, hogy mind az ókori keleti, mind a fekete-afrikai társadalmakat sajátos kettõs földtulajdoni struktúra jellemezte. A törzsi-községi szektorban a közös tulajdon a házközösségek vagy a kiscsaládok magánhasználatával társult, s az egyes gazdálkodó egységek a szabad foglalás elve, illetõleg (újra) felosztás útján jutottak földhöz. Birtoklásukat így elsõdlegesen a munka, a reális elsajátítás közvetítette, s ennek megfelelõen a használati jogok megszilárdulásában a kertgazdálkodás, a permanens növények ültetése játszott meghatározó szerepet. A földmagánhasználat ugyanakkor együtt járhatott az egyes parcellák, birtoktestek "eladásával" vagy átörökítésével. A mezopotámiai, a fekete-afrikai és a madagaszkári példák azonban egyaránt azt igazolják, hogy ezek a tranzakciók csak az eredeti közösségen belül voltak érvényesek, illetõleg abban az esetben, ha a vevõ helyet vásárolt magának a területi egységben, vagy a rokonsági szervezetbe adoptálták. Ezek az ügyletek tehát nem változtattak azon az elven, hogy az egyén csak ágazata, nemzetsége, faluközössége tagjaként viszonyulhatott a földhöz, mint sajátjához. A paraszti magántulajdon csírái nem e tranzakciók eredményeként alakultak ki; Mezopotámiában, különösen az óbabilóniai korszakban, a kiscsaládok a házközösségekrõl leszakadva, a kertgazdálkodás bázisán váltak átmenetileg föld-magántulajdonosokká, s más ókori nyugat-ázsiai társadalmakban is hasonló folyamatok zajlottak le. Mükénében is feltehetõen a kertgazdaság alapozta meg a ktoina ktimena birtokok létrejöttét, melyek felett közvetlenül már nem a damosz rendelkezett, ám használói csak a közösség teljes jogú tagjai lehettek.
    A mezopotámiai és a malgas "fejlõdéstörténet" egyaránt azt tanúsítja, hogy az eredeti közös tulajdon kialakulása idõben megelõzte az állam megszervezõdését, világosan igazolva azt a marxi felfogást, amely szerint az "ázsiaiság" alapzatát a törzsi-községi földtulajdon alkotta. Nem az állam hozott létre magántulajdonosokból kényszerközösségeket, hanem a vezéri vagy királyi tulajdonlás fejlõdött ki a közösségeibõl. Ennek elsõ formáját ugyanis az uralkodó saját ágazati-rokonsági földje, illetõleg szolgálati telke képezte; míg az elõbbi a királyt közösségi tagsága címén illette meg, az utóbbit funkciója miatt hasították ki számára. Emellett egyes ókori keleti társadalmakban nagy kiterjedésû templomgazdaságok vagy szakrális földek is megjelentek, melyek hosszú ideig nem különültek el egyértelmûen a faluközösségektõl, vagy legalább is nem tartoztak közvetlenül az uralkodóhoz. A törzsi-közösségi szektor meghatározó jellege abban is megnyilvánult, hogy birtoklási és használati viszonyaiban az állam a létrejöttét követõ évszázadokon keresztül egyáltalán nem, s késõbb is csak kivételesen avatkozott be. Sem szabad foglalás, sem "bérleti forma" vagy sorshúzás útján történõ felosztás esetén nem találkozhatunk kincstári szempontok érvényesítésével, sõt a koradinasztikus Sumerben a földrendezõ tisztség kifejezetten elkülönült a királyi hivataltól, azt csak a faluközösség tagja tölthette be.55 Egyenlõsítõ, újrafelosztó közösségekben az uralkodói beavatkozást valóban kimutathatjuk; a malgasi hetra-rendszer létrehozását kincstári és katonai szempontok motiválták, s ilyen megfontolások húzódtak meg a Han-kori és a késõbbi kínai agrárreformok hátterében is. Túlnépesedés, relatív földhiány esetén azonban a faluközösségek önállóan, külsõ beavatkozás nélkül is bevezették az idõszakos felosztás intézményét, illetõleg megváltoztatták a korábbi, uralkodói döntésen nyugvó parcellákra bontást.56
    Az állami-királyi szektor, mint elõbb már említettük, kezdetben csak az uralkodó rokonsági csoportjának földjeire, illetõleg a szolgálati telkekre terjedt ki. Jelentõs fordulat az önálló "városok", illetõleg fejedelemségek helyébe lépõ egységes állam megszervezésekor következett be, amikor a király a templomok alávetésével, a közösségi földek "megvásárlásával" vagy pusztán hódítással földalapját nagymértékben kiterjesztette, s elkülönült államgazdaságot hozott létre. Ennek egy részét felosztatlan királyi birtokként rabszolgákkal, vagy függõ helyzetû, közösségüktõl elszakított "félszabadokkal" mûveltette meg, másik csoportját pedig az állami tisztségviselõk között osztotta szét, hivatali haszonélvezet címén. E telkektõl mind az ókori keleti, mind a fekete-afrikai társadalmakban élesen elváltak az ún. "álhûbérbirtokok", vagyis a tartományi, körzeti fõnökök igazgatása alá tartozó területek, melyek adóinak meghatározott hányadát e hivatalnokok visszatarthatták, s egyben a közösségek tagjaitól a maguk részére közmunkát is követelhettek. A központi állam szétesésének periodikusan ismétlõdõ szakaszaiban a területi fõnökök gyakran kisajátították az uralkodói jogosítványokat, ilyenkor azonban nem "feudális anarchia" alakult ki, hanem a centralizált államot, illetõleg birodalmat kisebb "összefoglaló egységek" váltották fel. Ugyanakkor vezetõ állami hivatalnokok olyan földbirtokokkal is rendelkezhettek, melyek kívül maradtak a faluközösségi szervezeteken, s használatukat a szokványos szolgálati kötöttségek sem korlátozták. E birtoktestekbõl fejlõdött ki késõbb az úri földmagántulajdon, mely különösen az ázsiai középkorban játszott jelentõs szerepet.
    Az állami és a királyi szektor kivételesen is szétválhatott egymástól, s így az elõbbi tulajdonforma elvileg magába foglalhatta az ager publicus-szá való fejlõdés lehetõségét, az utóbbi pedig perspektivikusan antik földmagántulajdonná alakulhatott át. Talán egy ilyen jellegû elkülönülés ment végbe a hurrita Arrapha-ban, s esetleg Ugaritban is, mely intenzív kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a mükénei állammal.57 Az állami és a királyi földalapot a Maurja-kori Indiában is megkülönböztették egymástól58, s a korábban már említett kínai szakrális földek is sajátos, a többi közföldtõl eltérõ vonásokkal rendelkeztek.59 Püloszban viszont a kama és a temeno elkülönülése feltehetõen nem e kettõsséget fejezte ki, bár az utóbbi végül is az antik értelemben felfogott állami tulajdon részévé vált.
    Végül is a sajátos kettõs földtulajdoni struktúra, mely a magántulajdon õseredeti jellegét és az állam földmonopóliumát egyaránt kizárta, elvontan magában hordozta az antik társadalommá való fejlõdés lehetõségét. Különös körülmények között az új termelési mód csírái meg is jelentek, s még a fejlõdés fõ áramlatától elszigetelt "ázsiai" társadalmak is átmehettek egy "antik" szakaszon.60 Világtörténelmi értelemben vett áttörés, miként ezt Tõkei Ferenc egyértelmûen kimutatta, azonban csak görög földön mehetett végbe, ahol a hódítók lerombolták a még viszonylag fiatal "ázsiai" struktúrát, s helyébe számos véletlen tényezõ kölcsönhatásának eredményeként, a föld immár másként kettõs, köz    - és magántulajdonára épülõ antikvitás léphetett.

JEGYZETEK

23. A 20. század elejéig kialakult szaktudományos álláspontokat legátfogóbban Max Weber összegezte, aki inkább azt a nézetet támogatta, hogy a faluközösségeket a kincstári szempontok hívták életre. Mind az orosz, mind a kínai és az indiai földközösségek esetében látszólagos "agrárkommunizmusról" írt. Az orosz "mir"-rõl megjegyezte, hogy "a legelterjedtebb felfogás szerint [...] nem eredeti képzõdmény, hanem az adórendszer és a jobbágyság terméke." Hasonlóan jellemezte a kínai agrárszervezetet is, feltételezve, hogy a kilenc négyzetes szisztémát is az állam teremtette meg. "A határt egyenként kilenc négyzetbõl álló darabokra osztották, ezek közül a külsõket kijelölték az egyes családok számára, a legbelsõt pedig fenntartották a császárnak. A családok csak használatra kapták a földet, a családfõ halálát új osztás követte [...] Az agrárkommunisztikus viszonyok ebben az esetben sem õseredeti keletûek, hanem az állam erõszakolja ki õket a kincstár szempontjainak megfelelõen." (Max Weber: Gazdaságtörténet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1979. 36., 38. old.) Mindezek alapján megalapozatlannak nevezte Émile de Laveleye azon tételét, amely szerint a fejlõdés kezdetén az "agrárkommunizmus" állt, ám azt a felfogást sem osztotta, hogy a földmagántulajdon valójában õsi intézmény, hiszen "semmi bizonyosat nem lehet mondani a primitív gazdaságról." (Max Weber: Uo. 40. old.) Weber egyébként az "agrárkommunizmust" az újrafelosztásos faluközösséggel azonosította; az ezt megelõzõ közösségformát nemzetségi szervezetnek nevezte.

24. A bakunyinisták és a narodnyikok mellett Marx és Engels is megfogalmazta azt a lehetõséget, hogy az orosz közösségi földtulajdon átalakulhat magasabb szintû, szocialista-kommunista formává. Velük ellentétben azonban úgy látták, hogy ennek elõfeltétele a nyugat-európai proletariátus gyõzelme. "Az egyetlen ma lehetséges válasz erre a kérdésre a következõ; ha az orosz forradalom megadja a jelt a nyugati munkásforradalomra, úgy hogy a kettõ kiegészíti egymást, akkor az orosz földtulajdon egy kommunista fejlõdés kiindulópontjává válhat." (Karl Marx-Friedrich Engels: Elõszó "A Kommunista Párt kiáltványa" második orosz kiadásához. MEM 19. kötet 440. old.) E kérdésrõl részletesebben lásd Karl Marx: A V.I. Zaszulics levelére adandó válasz fogalmazványai MEM 19. kötet 261-279. old.; Friedrich Engels: Utószó "Az oroszországi társadalmi viszonyokról" 1894-es kiadásához. MEM 22. kötet 395-408. old.

25. Az ókori keleti és a muszlim "földadásvételi" szerzõdésekbõl általában nem derül ki, hogy nem magánszemélyek, hanem közösségek közötti tranzakciókat rögzítettek. Ecsedy Csaba a hasonló jellegû fekete-afrikai ügyletekrõl kimutatta, hogy "az eladó a legtöbb esetben formálisan is adoptálja a vásárlót a saját rokonsági csoportjába, és ezáltal a faluközösségbe. A vásárló tehát nem földet vett, hanem helyet a közösségben [...] a közösségbe való adoptálás - még ha névleges is - az egyik fél részérõl, és a közösség egységének és tulajdonának elismerése a másikéról, természetesen állandó, míg a tranzakcióban csupán a változó tartalmú aktus (a terület meghatározása, a fizetett összeg) lényeges a résztvevõk számára. Ha ezt írásba foglalnánk, csak az utóbbiak kerülnének a szerzõdésbe, amely ilyen formán látszólag nem különbözne egy valóságos kereskedelmi tranzakciótól. Egyébként ismeretes, hogy számos archaikus vagy muszlim társadalom írott forrásanyagának interpretációjában a történészek egy része éppen az ilyen szerzõdésekben látja a földmagántulajdon kialakulásának bizonyítékát a közösségi földtulajdonra épülõ társadalmakban." (Ecsedy Csaba: Földtulajdon és államszervezet Fekete-Afrikában. In.: Tõkei Ferenc [szerk.]: Õstársadalom és ázsiai termelési mód. Második, bõvített kiadás. Magvetõ Könyvkiadó, Bp. 1982. 634-635. old.)

26. Ecsedy Csaba azonban megjegyzi, hogy a forrásanyag jellegébõl fakadó idõbeli korlátok elsõsorban a történelmi események leírásakor állnak fenn, s lényegében nem akadályozzák a társadalomtörténeti folyamatok feltárását. (Részletesebben lásd Ecsedy Csaba: Uo. 607-609. old.)

27. A 60-as évek közepén, A. A. Vajman kutatásai nyomán ismertté vált, hogy "azokat a nagy kiterjedésû földtesteket, melyek nemcsak a kultusz fenntartását, hanem a fõbb tisztviselõ személyek eltartását is szolgálták (akik nem csupán egyedül a templomot, hanem az egész földközösséget képviselték), a sumer állam földközösségekben különítette el [...] az i. e. 4. és 3. évezred fordulóján." A szétválasztás ellenére "a templom láthatólag még hosszú ideig nem rendelkezett saját munkásállománnyal." (Igor Djakonov: Az ókori Közel-Kelet társadalma az i. e. 3. évezredben és a 2. évezred elsõ felében. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Bp. 1972. 63-64. old.)

28. "A különösen nagy földterületek eladására vonatkozó ügyletek megkötésénél azokban már az egész faluközösség, sõt az összes faluközösséget egyesítõ városi közösség, a városállam vesz részt (mint Marad esetében). Ha tulajdonképpen az eladók és a fizetéseket szerzõk pozíciójában itt is a családok fejei lépnek fel, akkor a tanúk körébe már a városállam legkülönbözõbb arisztokrata nemzetségeinek képviselõit vonják be, magát az ügyletet pedig a népgyûlésnek kell jóváhagynia, amelynek tagjai ugyanúgy, mint a tanúrokonok a jelentõsebb kisebb ügyleteknél, egyszeri megvendégelést kapnak." (Igor Mihajlovics Djakonov: Obscsesztvennüji goszudarsztvennüj sztroj drevnevo Dvurecsja Sumer. Moszkva, 1959. 81.)

29. Djakonov Sumer monográfiája szerint a legnagyobb tranzakciót az akkád dinasztia harmadik uralkodója, Manistusu bonyolította le, aki az elõbbi jegyzetben említett Marad "városban" összesen kb. 2160 hektár földet vásárolt, s emellett két másik településen is jelentõs nagyságú birtokokat szerzett. (Az ügyletrõl részletesebben lásd Igor Mihajlovics Djakonov: Uo. 71-79.) E vásárlások azonban már a despotizmus anyagi alapjának megteremtését szolgálták. Erõszakos jellegûek "kitûnik a föld árából, amely még az akkori idõk alacsony földáraihoz képest is rendkívül alacsony: alig tett ki egyévi termést." (Igor Mihajlovics Djakonov: Az ókori Közel-Kelet társadalma az i. e. 3. évezredben és a 2. évezred elsõ felében ELTE Bölcsészettudományi Kar, Bp. 1972. 214. old. 41. sz. jegyzet.)

30. "...az i. e. 2. évezredben Nyugat-Ázsiában a területi földközösség már nem volt kollektív földtulajdonos, hanem földtulajdonosok kollektívája: a területi földközösség... általában nem közvetlenül gyakorolta a földtulajdonosságot. Más kérdés a víz; folyóvíz, mint csatorna, stb. valószínûleg általában a területi földközösség vagy az állam tulajdonában volt, egyes víztárolók, cisztárgyakból állott... A wang-i udvar és arisztokrácia tehát nem a fejedelemségek adóiból élt, létalapja csakis a wang saját törzsének (vagy törzsi alapon létrejött fejedelemségének) adója lehetett. Ez pedig azt jelenti, hogy a wang minden földre, tehát az egyes fejedelemségek földjeire is formált tulajdonjoga olyan fikció, amelynek valóságos alapjai nincsenek, csupán a hegemóniára való törekvést teremtik meg." (Tõkei Ferenc: Uo. 111. old. 72. számú jegyzet.)

40. "...mind az ó-, mind a középbirodalmi Egyiptomban voltak nem-királyi földek és olyan földek, melyeket házi földközösségek birtokoltak, bár a nem-királyi (vagy talán névleges királyi) földre vonatkozó tulajdon szerkezete, birtoklóinak szociális-politikai és szervezeti státusa (a házi földközösségek mellett területi közösségek megléte vagy meg nem léte) stb. - mindez eléggé homályban marad." (Igor Mihajlovics Djakonov: Az ókori Közel-Kelet társadalma az i. e. 3. évezredben és a 2. évezred elsõ felében. ELTE Bölcsészettudományi Kar, 1972. 61. old.) Djakonov egyébként úgy vélte, hogy a "nagyúri" és a királyi gazdaság mértéktelen növekedése sorvasztotta el az ókori Egyiptom területi földközösségeit. Mindazonáltal utalt Szaveljeva álláspontjára, aki szerint "az óbirodalom korában az egyik vagy másik fõúr személyes házának alávetett települések egy része nem úgy volt alávetett, mint a nagyúri birtok része, hanem csak adminisztratív-adózó viszonylatban", vagyis önálló faluközösségként is mûködhetett. (Igor Mihajlovics Djakonov: Uo. 148. old. 62. számú jegyzet.)

41. Ecsedy Csaba: Földtulajdon és államszervezet Fekete-Afrikában In: Tõkei Ferenc (szerk.): Õstársadalom és ázsiai termelési mód. Második, bõvített kiadás. Gondolat Könyvkiadó. Bp. 1982. 628. old. Ecsedy Csaba álláspontja szerint a prekoloniális Fekete-Afrikában nem találhatunk kisparaszti földmagántulajdont. "1931-ben még talán érthetõ volt Lucy Mair kétsége Fekete-Afrikával kapcsolatban, hogy ti. nehéz volt azt állítani, hogy ott földmagántulajdon nem létezett semmiféle formában, de azóta, és fõként a D. Biebuyck által szerkesztett összefoglaló tanulmánykötet, az African Agrarian Systems megjelenése óta az efféle kétségnek nincs helye többé. E kötet egyértelmûen lezárja az évtizedes vitát, a felgyülemlett adatanyag alapján megállapítva, hogy Afrikában csak közösségi tulajdon található." (Ecsedy Csaba: Uo. 594-595. old.)

42. Részletesebben lásd Ecsedy Csaba: Uo. 628-630. old. Ecsedy egyébként e földbirtoklási formát a benini edo-k faluközösségein keresztül mutatta be.

43. A példaként felhozott joruba ágazatok földbirtoklásáról részletesebben Ecsedy Csaba: Uo. 630-631. old.

44. A közösségi földtulajdon és a magánbirtoklás viszonyáról lásd Ecsedy Csaba: Uo. 631-635. old.

45. "Az afrikai prekoloniális államok növekedése, a kormányzati rendszer tisztségviselõinek gyarapodása során a királyi földek is egyre szaporodtak. Beninben a XIX. század végén az ország területének egyharmadát foglalták el, és rajtuk kívül is voltak olyan irtott földek, amelyeket az uralkodó állami tartalékként fenntartott." Ecsedy Csaba: Uo. 635. old.

46. Ecsedy Csaba: Uo. 635-640. old. Dahomey-ben kivételesen "az állami földek a gletanu-k (kiszolgált hivatalnokok; ahogy M. J. Herskovits nevezi õket Dahomey monográfiájában: nagy földbirtokosok) felügyelete alatt álltak. E földek monokultúrális mûvelése kivételképpen eltér az afrikai normától. Kifejezetten árutermelõ egységek voltak, amelyeket rabszolgák mûveltek meg... A jövedelem négyötödét az uralkodó kapta meg, a többi a gletanu-é volt, aki haláláig az ültetvény vezetõje maradt. Ez a rendszer az államapparátus biztonságos ellátását és az uralkodó szabad rendelkezésû jövedelmének gyarapítását szolgálta." (Ecsedy Csaba: Uo. 636. old.)

47. A fokon'olona földtulajdonosi szerepérõl és a nagycsaládok földhasználatáról lásd Pierre Boiteau: A földjogok a gyarmatosítás elõtti malgas társadalomban In: Az ázsiai termelési mód a történelemben. Gondolat Könyvkiadó. Bp. 1982. 490.; 493.; 498-499. old.

48. Részletesebben Pierre Boiteau: Uo. 498. old. Az állam létrejöttével lezárult az osztály nélküli társadalom idõszaka, az un. vazimba-korszak, s a legjelentõsebb malgas nép, a merina átlépett az egymással versengõ fõnökségek, a fandzsaka-hova periódusába, melyet aztán az egységes királyság váltott fel. A merina hagyományban megõrzött tagolásról lásd Pierre Boiteau: Uo. 497. old.; Lugosi Gyõzõ: A közösségi földbirtoklás változásai Madagaszkáron a gyarmati uralom elõtt. Fiatal Oktatók Közleményei. ELTE Bölcsészettudományi Kar. Bp. 1983. 188. old. 41. számú jegyzet.
49. "A menakely-ken élõ közrendû merina-ek helyzete [...] hátrányosabb volt, mint menabe-földön levõ fokon'olona-okban gazdálkodó társaiké. Míg az utóbbi fokon'olona-ok autonómiája, bizonyos jogkörveszteségek ellenére nagyrészt megmaradt, és így ezek a prekoloniális korszak végéig mûködõképes közösségek maradtak, a menakely-ken taláhatóké erõsen korlátozottá vált." Ennek következtében "a hûbérbirtokokon levõ fokon'olona-ok társadalmi-politikai és vallási-rituális státuszukat tekintve feloldódtak a menakely-ben. Az igazi közösségi szálak [...] a menakely-n élõ nemesek (andriana-ok) közt érvényesültek, akik számára a hûbérbirtokok gazdája valódi patriarchává [...] vált." (Lugosi Gyõzõ: Uo. 170. old.) A menabe-menakely felosztásról részletesebben Lugosi Gyõzõ: Uo. 166-171. old.; Pierre Boiteau: Uo. 500-502. old. Boiteau nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az "álhûbérbirtokos" egyáltalán nem volt tulajdonosa a vodivona (a menakely másik elnevezése) földjének.

50. Pierre Boiteau: Uo. 502. old. Lásd még Lugosi Gyõzõ: Uo. 185-186. old. E reform zárta le azt a folyamatot, melynek eredményeként a fokon'olona õsi közösségbõl földmûvelõ közösséggé alakult át. A két típus sajátosságairól lásd Karl Marx: A V. I. Zaszulics levelére adandó válasz fogalmazványai. MEM 19. kö-
tet 263-265.; 273.; 276-277. old.

51. A hetra-rendszer bevezetésérõl és mûködésérõl Pierre Boiteau: Uo. 502-503. old.; Lugosi Gyõzõ: Uo. 171-174. old.

52. A voandzso földekrõl részletesebben lásd Pierre Boiteau: Uo. 504. old., Lugosi Gyõzõ: Uo. 178-180. old. A voandzso birtokosok leginkább a szabad közösségtagok vezetõ nemzetségeibõl, illetõleg a "nemesek" alsó csoportjából kerültek ki.

53. "Cahuzac a következõ meghatározást adja a lohomby-földrõl: Lohombintany-nak az olyan földet nevezzük, amelyet az uralkodó vagy egy vodivona élén álló andriana engedett át valakinek bizonyos szolgálatok fejében. A lohombin-tany-nak az a sajátossága, hogy ... egyéni, végleges és teljes tulajdont jelentett. Tulajdonosa tetszés szerint rendelkezhetett vele, ingyen vagy haszonra elidegeníthette, minden megszorítás nélkül. A törzsnek és a fokon'olona-nak semmiféle hatalma nem volt a lohombin-tany-n, amely mindenféle tranzakció tárgya lehetett, akár különbözõ törzsek tagjai között is." (Lugosi Gyõzõ: Uo. 181. old.)

54. Lugosi - Cahuzac álláspontjával ellentétben - vitatta a lohombin-tani-földek magántulajdonosi jelegét. Véleménye szerint e birtoklási forma jelentõsége abban állt, hogy "nélkülözte a közvetlen közösségi kontrollt, tehát azt a direkt ellenõrzést, amelyet a hetra-ok, lava-volo földek, vonajo-parcellák vonatkozásában a fokon'olona, a ko-drazana-nál a rokoni egység (nagycsalád, ágazat) a menakely-nél pedig maga a királyi udvar biztosított." (Lugosi Gyõzõ: Uo.) A király névleges tulajdonának fennmaradása miatt Boiteau is bírálta Cahuzac felfogását, ám úgy vélte, hogy az imperialista nyomás nélkül Madagaszkár földjogi helyzete a XIX. században az európai joghoz hasonló egyéni tulajdonosi rendszer felé haladt volna." (Pierre Boiteau: Uo. 511. old.)

55. Djakonov álláspontja szerint az i. e. III. évezredbeli Sumerben az uralkodó a földrendezõ, a sag-sug tisztségét nem tölthette be. "Fordítsunk figyelmet a sag-sug hivatalra, amellyel gyakran találkozhatunk az áttanulmányozott dokumentumokban, mint a föld rendezõjének tisztségével. Úgy látszik, fontos közösségi hivatalos személyrõl van szó..." (Igor Mihajlovics Djakonov: Obscsesztvennüj i goszudarsztvennüj sztroj drevnevo Dvurecsja Sumer. Moszkva. 1959. 61.) Lásd még Igor Mihajlovics Djakonov: Az ókori Közel-Kelet társadalma az i. e. 3. évezredben és a 2. évezred elsõ felében. ELTE Bölcsészettudományi Kar. 1972. 156. old. 13. számú jegyzet.

56. Már Makszim Kovalevszkij rámutatott arra, hogy az egyenlõsítõ újrafelosztás a közösségi földtulajdon fejlõdésének viszonylag késõi szakaszában jelent meg, részben a relatív földhiány következményeként. "Valahányszor a népesség növekedése és a még felosztatlan, bár földmûvelésre alkalmas föld elégtelensége egyenlõtlenné tenné a földnek a közösségtagok között fennálló megosztását, az utóbbiak újrafelosztáshoz nyúlnak. Az újrafelosztás ilyenképpen nem idõszakos jellegû, legalábbis a szûzföldben (irtványföld) gazdag községekben. Ahol azonban kevés a szûzföld, az újrafelosztás többé-kevésbé rövid idõközökben megy végbe, 10, 8, 5 évenként, sõt gyakran évente." (Karl Marx: Kovalevszkij "Közösségi földbirtoklás" c. könyvének konspektusa. MEM 45. kötet 175. old.) Az egyenlõsítõ újrafelosztás a szabad foglalás rendszerét váltja fel. (Lásd Uo. 176. old.)

57. "Elvben sem a királyi, sem a templomi gazdaságnak nem kell feltétlenül államinak lenni. Királyi gazdaság lehet a királynak mint magánszemélynek a tulajdona is, amely elkülönül az udvari (állami) tulajdontól - ilyen helyzetet feltételez Arraphát illetõen N. B. Jankovszkaja [...] V. Ö. az ugaritbeli helyzetet is, ahol az udvari levéltár dokumentumában láthatólag teljes mértékben (?) a gazdaság állami szektorához tartozó emberek között külön fel vannak sorolva a király kezében levõ és a királynõ kezében levõ emberek, együtt a hatalmas méltóság (?) kezében levõ emberekkel." (Igor Mihajlovics Djakonov: Az ókori Közel-Kelet társadalma az i. e. 3. évezredben és a 2. évezred elsõ felében. ELTE Bölcsészettudományi Kar. 1972. 139. old. 39. számú jegyzet.)

58. "A földalap egy részét az állami földek és a királyi földalap képezték. Az állami földhöz tartoztak az erdõk, bányák, megmûveletlen földek. A királyi földeken [...] volt a királyi gazdaság (szitá) [...] Az állami földeket is elsõsorban bérlõk mûvelték meg, s helyzetük jobb volt, mint a királyi földeken." (K. A. Antonova - G. M. Bongard-Levin - G. G. Kotovszkij: India története Kossuth Könyvkiadó - Gondolat Könyvkiadó. Bp. 1981. 71. old.) A kifejtésbõl azonban nem deûrül ki, hogy az állami és a királyi földek között milyen különbségeket találhatunk.

59. Tõkei Ferenc a 39. számú jegyzetben említett ci-t'ien földforma bemutatása után azt is megjegyezte, hogy "az potenciálisan ager publicus volt, azaz olyan föld, amely a magántulajdon elsõ jelentkezésekor (az egyénnek a közösségtõl való elszakadása esetén) elsõnek és azonnal állami földdé válhatott, betölthette azt a funkciót, hogy a közösségen valamiképp kívül rekedt egyént haszonélvezetébõl kirekeszthesse." (Tõkei Ferenc: Földtulajdonviszonyok a Csou-kori Kínában. In: Sinológiai mûhely. Magvetõ Könyvkiadó Bp. 1974. 133. old.)

60. Az antikvitás csíráinak megjelenésérõl részletesebben lásd Wiener György: Új társadalmi formák korai megjelenése és felbomlása. In: Wiener György: Társadalom, történelem, politika. Lukács György Alapítvány. Bp. 1996. 24-27. old.
 
 
 

TUDÓSPORTRÉK
 

KARDOS ISTVÁN

Egy nagy magyar gyermekgyógyász

Kubányi Endre (1893-1983)

A csecsemõ- és gyermekgyógyászat kiemelkedõ alakja 1893. október 9-én született. Apja, Kubányi Endre erdõfõtanácsos volt. Az ifjabb Kubányi Endre az orvosegyetem elvégzése után rendkívül hasznos tanulmányutakat tett az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban és Németországban. 1928-ban magántanári kinevezést kapott és az orvosegyetemen sebészetet tanított. Hamarosan kinevezték a Madarász utcai Csecsemõ- és Gyermekkórház igazgatójának.
    A gyermekgyógyászat csak a 19. század végén kezdett önálló orvostudományi ágazattá kialakulni, és a 20. században indult rohamos fejlõdésnek. A csecsemõhalandóság csökkentéséért folytatott harc során derült fény a csecsemõket, újszülötteket, gyermekeket fenyegetõ kór specifikus veszélyeire. Ekkor alakultak ki a fiatal életek különleges táplálkozási igényeivel kapcsolatos felismerések, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a labilis fiatal szervezeteket védõoltásokkal kell oltalmazni, akkor ismerték fel az úgynevezett hiánybetegségeket, valamint az új- és koraszülötteket veszélyeztetõ neonatális - magyarul: újszülöttkori - betegségeket. A már csecsemõkorban megállapítható születési rendellenességek, továbbá az immunhiány, érzékszervi betegségek, új és új problémákra irányították a gyermekgyógyászok figyelmét.
    Kubányi Endre professzor fõleg az intravénás folyadékpótlás és a vértranszfúzió módszereiben ért el kórházában kimagasló eredményeket. A Madarász utcai kórházban õ hozta létre az elsõ szervezetten mûködõ magyarországi vérellátó központot, mely 1948-ig funkcionált, amikor is az Országos Vértranszfúziós Központ átvette, és országos hálózattá fejlesztette Kubányi kezdeményezését. Addig a Madarász utcai kórház ezerhétszáz esetben adott vért a rászorulóknak. A neves orvostudós felismerte, hogy már igen korán, a születés utáni elsõ években kialakulhatnak olyan tünetek, folyamatok a csecsemõ    - és gyermekszervezetben, mint a gyermekkori hormonhiány, a cukorbetegség, a különbözõ anyagokra való érzékenység, és ezeknek az elhatalmasodását akadályozza meg a korai felismerés és gyógyító beavatkozás. 1938-ban Kubányi Endre professzort áthelyezték a Rókus kórház II. Sebészeti osztályára. Mindamellett az általa 1935-ben alapított és 1948-ig igen eredményesen mûködõ Madarász utcai Gyermekkórházban létesített Vérellátó Központ - ahol elõször valósították meg az elõzetes ellenõrzés alapján gyûjtött véreket - Kubányi professzor maradandó és az utókor által nagyrabecsült munkájának eredménye maradt.
    Kubányi Endre egyike volt a nagy magyar gyermekgyógyászoknak, akiknek sorában olyan nevek sorjáznak, mint Schöpf-Mérei Ágost, az idõsebb és ifjabb Bókay János, Dobszai László, Kerpel-Fronius Ödön, Lénárt György, Surányi Gyula és még sokan mások. Kubányi professzor jelentõs eredményekkel járult hozzá, hogy az utóbbi évtizedekben már erõteljesen differenciálódott csecsemõ    - és gyermekgyógyászat elérje azt a magas színvonalat, amellyel a magyar orvostudomány joggal büszkélkedhet.
    A külföld is elismerte munkásságát. 1935-ben a Vérátömlesztési Kongresszus elnökévé választották, tagja lett a Nemzetközi Sebésztársaságnak, a Nemzetközi Rákbizottságnak, és a Német Sebésztársaságnak.
    1983. augusztus 29-én, nem sokkal
90. születésnapja elõtt, Budapesten hunyt el. A magyar orvostársadalom azonban õrzi emlékét.


 
MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

A fölényes mosoly

Meghalt Szabolcsi Miklós

Valahol itt van még körülöttem, érzem magamon a tekintetét, szemüvegén át néz rám, némi iróniával és sok megértéssel. Azzal a fölénnyel, amely az önmagát és a világ dolgait valóban ismerõ ember sajátja.
Közel fél évszázada ismerkedtem meg vele, Passuth Lászlóéknál, ahová Zádor Anna hozta összeismertetés végett. Még arra is pontosan emlékszem, hogy illatos Earl Gray teát kaptunk és csodálatosan finom pizzát: akkoriban mindkettõ jóformán ismeretlen volt még a magyar vacsoraasztalokon. Szabolcsi Miklós frissiben került vissza a hatalomba, a Csillag fõszerkesztõ helyettesi posztjára, vidám volt és segítõkész, még nekem is megígérte, hogy közölni fogja a verseimet.
    Öreg vagyok már magam is, de még nem hülye. Tudom hát, hogy Szabolcsi, akit mostanság a "létezõ szocializmus" folyvást hatalomban ülõ literátoraként szokás szidni vagy mentegetni, bizony nem mindig volt oly kedves az ország urainak szemében. Persze, a mai urak számára kényelmesebb elfelejteni, hogy pályája kezdetén - horribile dictu Pándi Pállal egyetemben - az Újholdban publikáló fiatalok egyike volt, s hogy 1950-ben a kultuszminisztérium osztályvezetõ helyettesi posztjáról egy óbudai középiskola katedrájáig repült. Az ilyen pályamódosítások pedig abban az esztendõben gyakran bizonyultak átmenetieknek egy váci cella felé. Jó oka volt, hogy Passuthné teáját ízlelgetve vidám legyen.
    Pontos, alulról szerzett tapasztalatai voltak hát a hatalom természetérõl, s a saját hatalmára is olyan fölénnyel tudott tekinteni, amely az önmagát és a világ dolgait valóban ismerõ ember sajátja.Az évtizedek hömpölygése során nem egyszer szoros munkatársi kapcsolatok fûztek össze bennünket, s minden szavából és mozdulatából éreztem ezt a fölényt, ahogyan ma is érzem, hiszen valahol itt van még körülöttem, szemüvegen át néz rám, némi iróniával és sok megértéssel.
    Hogy érthetõbb legyen, mire gondolok, ehhez a Multilaterális Kultúraelméleti Komplexbizottságról kell néhány szót ejtenem. Nem tudom, mikor találták ki a szocialista tábor vezetõi, hogy mûködtetni kell egy ilyen bizottságot, mert jómagam esztendõkkel a megalakulása után lettem a tagja. Biztos azonban, hogy valamiféle nagyon fontos szerepet szántak neki, mert az akcióit irdatlan felhajtással rendezték. Nagy fekete kocsi áll az ember háza elé, a repülõtéri kormányváróban nincs se határõr, se vámos, csak vörös szmokingos pincér, meg minden, mi szemnek s szájnak ingere. Külön limuzin visz a géphez, megérkezéskor pedig ugyanez a rítus fordított sorrendben. Különszoba a pártszállóban, s a testõr-tolmács figyelmeztetése: "Itt kérhetsz, amit akarsz, úgyse tudod kienni a pártomat a vagyonából." Aztán a konferenciák irtóztatóan unalmas szövegei, de kismillió nyelvû szinkrontolmácsolással. Engem Szabolcsi hívott meg ebbe a bizottságba - õ volt akkor a magyar szekció elnöke - de akkor ez már lényegében semmit se csinált, azon túl, hogy a tagok jókat szundítottak az üléseken.
    Történt azonban, hogy Schwerinben rendeztek egy szuperpompõz konferenciát, ahol az egyik vacsorán életemben elõször ettem füstölt angolnát, s ehhez igencsak csúszott a német rozspálinka, nagy korsó sör kíséretében. Nekem pedig megoldódott a nyelvem, s balvégzetemre épp a kelet-német párt egyik KB-titkárával ültem egy asztalnál, akit kioktattam, hogy ha tovább folytatják a katasztrófapolitikájukat, újból elérik, amit a náci hatalomátvétel elõtt sikerült elérniük, amikor a fél Vörös Front átlépett a náci SA rohamosztagaiba.
    Hogy miként jutottam ágyba, arra nem emlékeztem.
    Másnap reggel Szabolcsi a büféasztalnál mellém lép, s azt mondja: - Megkerestek az NDK-sok, és tájékoztattak arról, miket mondtál nekik.
    Megállt kezemben a kávéskanál, s átfutott az agyamon, hogy még jó, ha ez az utolsó alkalmam arra, hogy kiegyem a kelet-német pártot a vagyonából. Történhet azonban velem rosszabb is, ha Szabolcsi úgy látja, tanácsos jelentenie a botrányt az úti beszámolójában. Ha õ nem jelenti, s valaki mástól jut el a hír a pártközpontba...
    - Megígértem nekik, hogy lebaszlak - folytatta Szabolcsi -, úgyhogy érezd magad lebaszva. Még akkor is, ha netán igazad lenne, ilyeneket hazai pályán nem lehet egy KB-titkárnak mondani.
Hallgattam, s elkezdtem kavargatni a cukrot a kávéscsészém alján.
    - Errõl jut eszembe - váltott át Szabolcsi a hivatalos hangnembõl csevegõ modorba -, hogy úgy döntöttem, titkári rangban te leszel az összekötõ a magyar bizottság és a nemzetközi fõbizottság között. Szeptemberben már ide is kellene repülnöd, Berlinbe.
    Ekkor néztem elõször a szemébe ezen a reggelen, s ott azt láttam, amit mindig és most is. Mert valahol itt van még körülöttem, érzem magamon a tekintetét, szemüvegen át néz rám, némi iróniával és sok megértéssel. Azzal a fölénnyel, amely az önmagát és a világ dolgait valóban ismerõ ember sajátja.
    A hatalmasok közé tartozott? Persze. Felejthetetlenül.
 
 


 
OLVASÓLÁMPA

TAKÁCS TIBOR

Végre, mesekönyv!

Antalfy Erzsébet: Gombóc és a varázsdoboz

A mai eldurvult világban - amikor a gyerekek a színvonaltalan rajzfilmeken nõnek fel - az igazi mesekönyvet lámpással kell keresni. Az arra hivatott kiadók, ritka kivétellel, modernizált történeteket adnak a gyerekek kezébe, vagy átírják a klasszikusokat, s ezek azonnal a humoristák céltáblái lesznek. A mese nemes mûfajba tartozik, különös átélés kell hozzá, szív és lélek és legfõképpen a gyermeki lélek ismerete. Nos, a Gombóc és a varázsdoboz írója Antalfy Erzsébet tanító volt, s hogy mennyire az, erre bizonyság kilenc meséje.
    El kell mondanom, hogy amikor fiaim 6-10 éves koruk között meséket hallgattak, olvastak, vagy a tévében esti mesét néztek, a végén mindig megkérdezték: mi ebbõl a tanulság? Mi visszakérdeztünk. Mit gondoltok? És le tudták szûrni a mese lényegét, azt a nemes magot, amiért íródtak.
    Nos, ilyen meséket írt az 1921-1976 között élt Antalfy Erzsébet. (A kötetet leánya, dr. Zámbó Erzsébet rendezte sajtó alá.)
    Állat- és természetmeséket olvashattunk mi, felnõttek is, akik szeretjük még a mesét, ahol a jó mindig gyõz, a hiú tölgy pórul jár, a Csipp, Csepp és Csupp vízcsöppek kalandos úton találják meg testvéreiket, az elhagyott kéknünüke boldog lesz, a hangyaháborúban gyõznek Szorgosország lakói, igen, minden mese más tájra viszi el az olvasót, a Kopaszka kopár hegy, de megszerzi magának a dús gyepszõnyeget, a tarka rétet és a mackókat fogadó erdõt. Gazdag mesevilág bontakozik ki Antalfy Erzsébet tolla nyomán. A címadó Gombóc pulikutya, az igazságtevõk közül való, és Kelep Elli története akármilyen válogatott mesekönyvben megállná a helyét. Amikor megismerkedünk a kacagó béka történetével, már véget ér a mesevilág, Antalfy Erzsébet varázslatos nyelven megírt történetsorozata.
    A mesékkel egyenrangú színes rajzok Majzik Andrea varázslatai. Remek kompozíció-készség, nagyszerû színvilág, kitûnõ láttató erõ jellemzi illusztrációit, s mivel tudom, hogy a gyerekek mindig a képeket nézik meg elõször, ezek a rajzok azonnal kedvet csinálnak a mesék olvasásához. (Bába és Társai Kiadó)

CSALA KÁROLY

Szinkron, a kutya

Dallos Szilvia: Magyar hangja...

Nem véletlen, hogy krónikák sorjáznak kezünk ügyébe. Oka van. Krónikás kort élünk. Ami befejezett, lekerekített történettudományi korszak - vagy személyiségtanulmány (monográfia) mostanában megjelent, vagy megjelenõben van, azt - szinte biztosra vehetjük - még "a régi idõkben" kezdték el szerzõik. Amikor a megfelelõ intézmények az effélék finanszírozására voltak hivatottak, s aki hozzáfért fontos történeti témákhoz (tegyük föl, persze: képzettsége is volt hozzá, nem csupán kéz alatt megszerzett elõjoga, kisajátított szakterülete, kiépített monopóliuma - mert bizony ilyenrõl is tudunk, bõven), az hosszabb távra tervezhette munkáját. Most meg, hogyha már legalább akadémikus vagy a felsõoktatásban professzor, avagy címek-rangok nélkül bár, de sikerül valamelyes, komolyabb összegû alapítványi pénzt elpályáznia, akkor folytatását mutathatja föl megkezdett munkájának. Számos érdekes könyv jelent meg így, csak példának mondom Spira György nagyszerû könyvét 1848-49 hétköznapjairól, vagy Ormos Mária kibõvített Mussolini-életrajzát.
    Új témák feltárása, új kapavágások szûz területeken - nos, az ilyenek krónikás formában jutnak manapság publikum elé. Ki bízta volna meg például Dizseri Esztert az elmúlt évtizedben azzal, hogy elejétõl végéig, monografikus teljesség igényével dolgozza föl a hazai animációs film történetét? Ugyan ki, melyik intézmény? Senki, semelyik. Magánszorgalomból írta meg krónikáját. (Könyvérõl nemrég írtam e hasábokon.) Ugyanígy kérdezhetjük: a saját személyes tapasztalat fölhalmozódása, a szakma szeretete (és a legföljebb a szakmabeliek biztatása) mellett ugyan mi vihette rá Dallos Szilviát, hogy hozzákezdjen a magyar filmszinkronizálás történetének földolgozásához? A válasz ugyan az, mint fentebb.
    Természetes hát, hogy annyit és úgy végzett el, amennyit és ahogyan tudott és bírt. Sokat. De ahhoz, amit - egy kissé talán átgondolatlanul - könyve alcímében ígér ("A szinkronizálás története") nyilvánvalóan nem juthatott el. Ehhez, a választott tárgy történetének igazi, tudományos földolgozásához azonban hozzátartozik megírásának elõkészítése is: anyaggyûjtés a majdani monográfiához (amit aztán vagy megír valaki elõbb-utóbb, vagy nem...), s a begyûjtött anyag elsõdleges rendezése, megszerkesztése. Vagyis az, amit krónikának nevezhetünk (s legutóbb Dizseri Eszter és Ács Irén könyvei kapcsán mint újmódi történetírói mûfajt is próbálhatunk úgy-ahogy körülírni).
    Dallos Szilvia színész. A magyar szinkronszínészet egyik kiválósága. És írástudója. (Csak mellesleg jegyezve meg: többoldalú tehetsége már csak abból is nyilvánvaló, hogy eredetileg még csak nem is színésznek tanult, hanem táncosnak: tánc szakon végezte a Színház    - és Filmmûvészeti Fõiskolát - volt valaha ilyen szak, amikor még a színházak és színpadok, beleértve a temérdek mûvelõdési ház színköreit is, a korszerû tánctudással - a klasszikustól a néptáncig, a koreográfiai jártasságtól a tánctörténeti ismeretekig sok mindennel - fölvértezve munkatársakra kellõ számban tartottak igényt.)
    Könyvének van néhány szakasza, amelyik a szó szoros értelmében tanulmány: összefoglaló ismertetése a magyar filmszinkronizálás elõzményeinek, kezdeteinek, majd - nagy az ugrás - a legújabb technikai fejleményeknek, amelyek alaposan megváltoztatták a szinkronizálás munkamódját. De ami kitölti a közbensõ terét könyvének: beszélgetések és beszéltetések. Interjú a hazai szinkronélet szereplõivel. Rendezõkkel, dramaturgokkal, színészekkel, hangmérnökökkel, gyártásvezetõkkel, vágókkal.
    A könyv annak megmentését tartja, kimondhatjuk a szerzõ helyett is, fõ feladatának, amit ezek az emberek a maguk személyes tapasztalatából tudnak a magyar szinkronizálás történetébõl, s amit nyilván nagy részben magukkal vinnének a sírba, mert ez a "nagy rész" olyan, hogy igazából csak õk vagy csak kevesen tudják, emlékezik. Emlékezni fontos. Menteni a múltat. (Bizony, jó is volna, ha ezt ki-ki korábban kezdené. A jelenben. Például naplóírás formájában!)
    Ebbõl következõen Dallos Szilvia könyve temérdek tárgyi ismeret fölsorakoztatása mellett jellemrajzokkal felérõ adomák tárházacskája is egyben. Egy mulatságosat hadd idézzünk teljességében, még a régesnél is régebbi idõkbõl, 1950-bõl, A sztálingrádi csata címû szovjet film szinkronizálásának õsi korából, Pozsonyi Aloma vágó szavaival följegyezve:
    "Az egyik vágó kolléganõm Rokoszovszkij marsall szónoklatának hang- és képszalagát sehogyan sem tudta szinkronba hozni. Hol volt nekünk akkor még olyan gyakorlatunk, hogy megoldunk minden vágási problémát! Szegény kolléganõm sok keserves kísérletezés után gondolt egy nagyot, és az ominózus jelenetet egyszerûen kivágta a filmbõl, és - hogy tettének nyoma se maradjon - elásta a kertben. Gondolta, talán észre sem veszik, hogy hiányzik. Nem így történt. A muszteren, amikor a filmet a stáb visz-szanézte, egybõl kiderült, hogy Rokoszovszkij marsall szónoklata hiányzik a csatából. Óriási hisztéria tört ki. Az egész stúdió napokon keresztül kereste az elveszett filmtekercset, miközben föntrõl állandóan telefonáltak, hogy állunk a filmmel. Persze Újhelyi József, az akkori igazgató nem merte elárulni, mi történt.
    Jóval az események elõtt odaszokott a stúdióhoz egy kutya. El is kereszteltük stílusosan Szinkronnak. Mindenki szerette, csak az igazgató nem. Többször fel is szólított minket, hogy "távolítsuk el a stúdió területérõl". Szegény Szinkron bizonyára érezte, hogy igazolnia kell léte fontosságát, mert a tekercskeresés pánikjában egyszer csak megjelent, a szájában a tekercs végével, és vígan ügetve vonszolta maga után az egész jelenetet. Aztán vágó társaimmal, Klein Ilonával, Kern Marival közösen szinkronba hoztuk a kérdéses tekercset. Szinkron megmentette a szinkron becsületét, és Rokoszovszkij marsall dinamikusan szónokolhatott a díszbemutatón. Szinkron ezután megkapta a "letelepedési engedélyt" az igazgatótól." (Nap Kiadó)
 
 

FRIDECZKY FRIGYES

Képzõmûvészetünk ezer éve

Körber Ágnes, szerk.: Magyar mûvészet

Körber Ágnes gondos szerkesztésében és képválogatásával reprezentatív könyvet jelentetett meg a Corvina a Magyar Millennium Emlékbizottság támogatásával. A négynyelvû bevezetõvel és kísérõszöveggel ellátott, idegenforgalmi jelentõségû mûvet a kiadó és a Dürer Nyomda világszínvonalon hozta napvilágra.
A magyar mûvészet hazánk mûvészi emlékeit átfogóan kívánja bemutatni az Árpád-kortól napjainkig, úgy hogy abban lényegében tükrözõdjék mindaz a történelmi jelentõségû mûremek, amelyet hazánkban alkottak a magyar és a külhoni képzõmûvészek.
    A 10. századi fejedelmi szablya és tarsolylemez, a 11. század elsõ felébõl ránk maradt "Szent István"    - szarkofág, királyi korona, jogar és koronázási palást, a feldebrõi templom freskójának és kriptájának láttatása után sorra felvonul elõttünk 295 legkiválóbb reprodukció megjelenítésével az Árpád-kor, a gótika, a reneszánsz és a barokk gazdag építészeti, plasztikai és festészeti remekeinek sora, majd ezek bemutatása után az utolsó két évszázad gazdag termése. Maga az Árpád-kor és a gótika domináns képanyaga reprezentálja, hogy nálunk már az elsõ 500 évben világszínvonalú volt a képzõmûvészet. A 19. és a 20. század viszonylag visszafogottabb bemutatását indokolja a magyar reformkor és korunk kortársi mûvészetének Európa-szerte ismert, a világörökségbe szervesült jellege. Ezt a koncepciót sugallja a Fülep Lajos 1923-as szavait idézõ bevezetés is, amely szerint "A magyar mûvészet is az európai közösségnek tagja [...] a lokális jelentõségen túlemelkedve, van a magyarnak valami sajátos küldetése az európai mûvészet közösségében, a világmûvészetben." Az elõszó további része jelzi, hogy e válogatás célja "felmutatni azokat az épületeket, szobrokat, festményeket, ötvöstárgyakat, amelyek ezer év magyar mûvészetét jellemzik." A válogatás figyelembe veszi a magyar mûvészetnek azokat az alkotásait is, amelyek a jelenlegi határokon kívül, a Felvidéken, Erdélyben vagy az osztrák határ mentén készültek. Ugyanakkor szerepeltet olyan emlékeket, amelyek itt láthatók, mestereikrõl mégis bizton tudhatjuk, hogy külföldiek voltak.
    A már jelzett mûemlékeket követõen Körber Ágnes sorra veszi az esztergomi királyi palota szép részleteit, a bélapátfalvai ciszterci apátság, a pannonhalmi bencés apátság altemplomát, a jáki templom szoborbélletes kapuját, a zsámbéki templom romjait. Látunk több szobrot és dombormûvet a pécsi székesegyház altemplomából; trónszék töredéket és oszlopfõt az esztergomi királyi palotából, királyfejet Kalocsáról, IV. Béla pecsétjét 1256-ból, a szalonnai református templom freskóit, a koronázási eskükeresztet. Feltûnik a gótika világa, fõleg a 14. századból. Sopronból a ferences káptalanterem, ülõfülkék Pestrõl; a kassai Szent Erzsébet templom, a kolozsvári Szent Mihály templom, Vajdahunyad vára 1452 körülrõl, a nyírbátori református templom. Két lap a Képes Krónikából, egy-egy lap az Anjou-legendáriumból és Nekcsei Dömötör Bibliájából. Freskók Szepesdarócról, Bögözrõl, Keszthelyrõl, Velemérrõl, Cserénybõl, Almakerékrõl, a kassai Szent Erzsébet templomból,  a siklósi várkápolnából. Két Madonna-szobor Toporcról és egy Szlatvinból, a kolozsvári-testvérek Szent György-szobra, Szent Dorottya Barkáról; Budáról a Madonna, az Apostol szobra s a lovagfej; Szent László hermája, Sigrid apát és ifjabb Stibor síremléke, a garamszentbenedeki úrkoporsó, Pietà Keszthelyrõl, Suki Benedek kelyhe, monstrancia Németjárfalváról; Erzsébet királyné házioltára, fõoltár Csíkmenaságról, Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki oltára, fõoltár a lõcsei Szent Jakab templomból, Szent Borbála oltár Besztercebányáról, Szent Anna oltár Kisszebenbõl, a Vir dolorum oltár Lõcsérõl, a kassai Erzsébet templom fõoltára, a jánosréti és a Mária Magdolna mennybevitele-oltár.A táblaképek közül kiemelkedik a Fonó Madonna Németújvárról, a Szentháromság a halott Krisztussal, Jézus bemutatása a templomban az okolicsnói fõoltárról, Madonna rózsával Kassáról - utóbbi kettõ ikonszerû arany környezetben, és mindenekfelett M. S. mester két képe: a Vizitáció és a Keresztrefeszített.
    Mátyás király uralkodása alatt kivirágzott a magyar reneszánsz. Szép dombormûvek, kódexek maradtak fenn e korból. A török hódoltság idején utóéletük elsõsorban az el nem foglalt peremvidéken láttat szép épületeket, szobrokat, festményeket.
    Az 1630-1780 közé periodizált magyar barokk-mûvészet gyönyörû templomokat, kastélyokat és erõs várakat teremtett, mint például a nagyszombati jezsuita templom pompázatos barokk oltára, nem különben a Krucsay passió-oltár, a sárvári Nádasdy-kastély díszterme, a kismartoni és a fertõdi Eszterházy-kastély. A festõk között találkozunk külhoni mesterekkel is, és nem csak az ismert Franz Anton Maulbertsch és Stefan Dorfmeister osztrák festõkkel. Szépek Bogdány Jakab és Mányoki Ádám festményei, Hann Sebestyén lõcsei ötvösmester Gyömbértartója, Philipp Jakob Straub német szobrász Szent Rókus és Szent Sebestyén szobra, Szilassy János magyar ötvös monstranciája, s Fazola Henrik egri vasmûves-vasgyáros kovácsoltvas kapuja az egri megyeháza bejáratánál.
    A 19. század mûvészetének képanyaga már tiltakozásra késztet. Az építészet, szobrászat, iparmûvészet 17 képi megjelenítése ugyan vitathatatlanul jó arányú az e fejezetben látható összes (48) reprodukció között. Bár szoborban a két Izsó Miklós "sok"-nak tûnik Telcs Ede, Zala György, Huszár Adolf, Engel József és Fadrusz János híján. Iparmûvészetünknek is akadnak reprezentatívabb produktumai. A múlt századi nagy építészeti "kivirágzás" igen sok remeke nem kapott helyet, ám az itt bemutatott hat külsõ    - és három belsõ-építészeti jelenlét a lehetõséghez képest megnyugtatóan sokoldalú. A 29 festmény - idõrendben elõvezetve - százéves kibontakozást kíván bemutatni sokszínûen, ellensúlyozva a történelmi festészet egyoldalúságát. Ezt elismerve sem tartom létfontosságúnak éppen E. Schrött, Kisfaludy Károly, id. Markó Károly, Ligeti Antal és Keleti Gusztáv itt bemutatott képeit. Különös, hogy Borsos József Nemzetõre bélyegnyire zsugorodott, és festõje Miklósra "változtatta" keresztnevét, valamennyi késõbbi felsorolásban is. (Borsos Miklós korunk szobrásza, s 1906-1990 között élt.) Ehhez hasonló hibácska, hogy Orlai Petrich Soma magyar és angol nyelven Pertich-re változott. (Az angol fordítóként jelzett Judith Sollosy névben bizonyára a kitûnõ Szõllõsy Juditot kell felismernünk.)
    Ki érti, hogy Szinyei Merse miért szerepel négy képpel, amikor Munkácsy csak hárommal, Zichy és Székely kettõvel, Benczúr Gyula pedig egy mindkét végén megcsonkított (Budavár visszavétele) képével? Paál László és Madarász Viktor is csak egy-egy képet "kapott". Kiegészítésképpen szívesen látnánk egy-egy életképet Bihari, Deák Ébner vagy Hollósy munkáiból. Mészöly Géza egy balatoni képe, vagy Györgyi Giergl Alajos: Deák Szidóniája, Thorma Aradi vértanúkja, Than Mór Attila lakomája, Réti, Csók, Rippl Rónai, Glatz Oszkár egy-egy 1890 körüli festménye, Révész Imre 1899-es Panem-je, vagy Liezen-Mayer Magyarországi Szent Erzsébete miatt sem kellene szégyenkeznünk.
    Gondolom, Munkácsy Ecce Homo, Krisztus Pilátus elõtt, Gondolat, avagy Honfoglalás címû képe méltóbban képviselné a mestert. Megragadó Wagner Dugonics Titusza, Kiss Bálint Dobó Katicája, Benczúr Vajk megkeresztelése, Hunyadi László búcsúja. Madarász Dózsa népe, Zách Feliciánja, két Zrínyi képe egyike-másika is itt lehetne, bár hogy e jámbor óhaj csak egy, a 19. századot bõvebben láttató kötetben lenne megoldható, mint ahogy A századfordulótól 1945-ig címû fejezet 44 oldalait, valamint az 1945-tõl napjainkig 26 oldalát is szívesen látnám teljesebbnek. Hiányzik Barcsay Jenõ, Bortnyik, Dési Huber, Domanovszky, Edvi Illés Aladár, Fényes Adolf, Hincz, Iványi Grünwald, Kmetty, Koszta, Márffy, Molnár C. Pál, Nagy István, Pór Bertalan, Rudnay, Scheiber Hugó, Schéner Mihály, Szabó Vladimir, Szántó Piroska, Uitz, Vasarely, a több mint 70 neves kortárs festõ közül; s a plakátmûvész, Bíró Mihály, Bysz Róbert, Ék Sándor, Konecsni György, Pólya Tibor, Vértes Marcell. A 60-70 jó nevû szobrász közül Csorba Géza, Farkas Aladár, Kerényi Jenõ, Kisfaludy Stróbl, Mészáros László, Pátzay, Sidló, Szervátiusz Jenõ, Vedres Márk, Zala György. Építészeink közül kihagyhatatlan Fischer József, Francsek Imre (Széchenyi-fürdõ), Gerlóczy Gedeon, Hajós Alfréd, Hauszmann Alajos, Korb Flóris Giergl Kálmánnal, Kós Károly, id. Lux Kálmán, Major Máté, Málnai Béla, Medgyaszay István, Molnár Farkas, Rerrich Béla (szegedi Dóm tér), Schickedanz Albert (Mûcsarnok, Szépmûvészeti Múzeum és a Millenniumi emlékmû építészeti tervezõje), Schulek Frigyes (Budavári templom, Halászbástya), Vágó József, Wanner János és Wülder Gyula az ugyancsak 60 kortárs építész közül. Nem hagytam volna ki a keramikus Gábor Istvánt, Gorka Gézát, Kovács Margitot, a bútortervezõ-belsõépítész Kaesz Gyulát, a kovácsoltvas mesterét, Bieber Károlyt, az üvegmûvész Róth Miksát, Thoroczkai Wigand Edét, Árkayné Sztehló Lilit, s a fényképész Klösz Györgyöt sem, aki oly sok mindent megörökített az épülõ-szépülõ Budapestrõl.
    Mindez a hézagos felsorolás csupán tisztelgés a közelmúlt és jelen kiváló mûvészei elõtt, de semmiképpen sem valamiféle számonkérõ "hiányjegyzék". (Corvina)