BARTÓK BÉLA

Levél Annie Müller-Widmann asszonynak, Bázelbe

Részlet

Kedves Müllerné Asszony!
Együttérzõ levele végtelenül jól esett. Igen, ezek számunkra is borzalmas idõk voltak - azok a napok, amikor Ausztriát váratlanul megtámadták. Azt hiszem, teljesen felesleges errõl a katasztrófáról írni - hiszen a legfontosabbat Ön igen röviden és szépen foglalta szavakba - pontosan úgy, ahogyan mi is érzünk. Még csak egyet szeretnék hozzáfûzni, ami - legalább is számunkra - ebben a pillanatban, a legborzasztóbb. Ugyanis az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az, mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy - ami ugyanazt jelenti - tovább dolgozni, el sem lehet képzelni. Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet. De még a legkedvezõbb esetben is óriási nehézséget és lelki gyötrõdést jelentene számomra valamilyen idegen országban a mindennapi kenyér megszerzése (most, 58. életévemben az áldatlan munkát, mint pl. a tanítást újrakezdeni valahol és teljesen ráutalva lenni), annyira, hogy erre gondolni sem lehet. Mert ezzel nem érnék el semmit, ilyen körülmények között másutt sem tudnám tulajdonképpeni és legfontosabb munkáimat elvégezni. Tehát teljesen mindegy, hogy megyek-e vagy maradok. - Azután itt van az anyám: most, élete utolsó éveiben hagyjam el örökre - nem, ezt nem tudom megtenni! Amit eddig írtam, Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a "mûvelt" keresztény emberek majdnem kizárólag a náci-rendszernek hódolnak: igazán szégyellem, hogy ebbõl az osztályból származom.
Nem kevésbé nyugtalanít az a gondolat, vajjon (Csehszlovákia és Magyarország pusztulása után) mikor kerül sor pl. Svájcra (és azután Belgiumra stb.)? Voltaképpen mi ott a helyzet? De bármilyen elõnyös is legyen, mindig megvan a lehetõség, hogy akad 1000 olyan ember, aki hirtelen megkéri Németországot, hogy vonuljon be!
    Ami az én egyéni helyzetemet illeti, egyelõre meglehetõsen rossz, mert nemcsak a kiadóvállalatom (U. E.) lett náci-vállalattá (a tulajdonosokat és vezetõket egész egyszerûen kidobták), hanem az A. K. M.1 is (elõadási jogokat intézõ bécsi társaság), amelyhez én is (Kodály is) tartozom, és amelyet most ugyancsak "nácisítottak". Éppen tegnap kaptam meg a hírhedt kérdõívet nagyapákról és egyebekrõl szóló kérdésekkel, továbbá: "Ön németvérû, fajrokon, vagy nem árja?". Természetesen ezt a kérdõívet sem én, sem Kodály nem töltjük ki: a mi álláspontunk az, hogy az ilyen kérdezgetések jog- és törvényellenesek. (Tulajdonképpen kár, mert a válaszadások során jó tréfákat lehetne ûzni, pl. mondhatnánk, hogy nem vagyunk árják -, mert végeredményben [ahogy a lexikonomból értesülök] az "árja" "indoeurópait" jelent; mi magyarok azonban finn-ugorok vagyunk, igen, sõt talán fajilag északtörökök, tehát egyáltalában nem árják. Egy másik kérdés így hangzik:
    "Hol és mikor sebesült meg?" Felelet:
    "1938. márc. 11, 12 és 13-án Bécsben."2
    Sajnos azonban ezeket a tréfákat nem engedhetjük meg magunknak, mert ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ehhez a törvényellenes kérdõívhez nincs semmi közünk és ezért válaszolatlanul kell maradnia. Minél több törvényellenességet követ el az A. K. M., annál jobb nekünk, annál könnyebben tudunk a karmaiból kiszabadulni (különben még 10 [azaz tíz] évig kellene ebben a fogságban maradnunk, az alapszabályok szerencsétlen §-a miatt!). Éppen halljuk, hogy a nyugateurópai országokban két hatalmas Zeneszerzõ Társulat hajlandó lenne minket tagként felvenni - tehát most további és remélhetõ alapszabálysértéseket kell bevárni és akkor meg lehet tenni a szükséges lépéseket. Ami az U. E.-t illeti, éppen az utóbbi napokban érkezett egy idegen, de nagyon fontos országból bizonyos terveknek a híre, melyeknek célja a mi kiszabadításunk lenne. Sajnos, bõvebbet errõl nem mondhatok, sõt arra kell kérnem, hogy ezt a két hírt (a levél utolsó 13 sorában) ne adja tovább. [...]
 
 

1 Autoren, Komponisten und Musikverleger: Szövegírók, Zeneszerzõk és Zenemûkiadók (A szerk.)
2 Ausztria náci megszállásának a napjai (A szerk.)
 

SOMLYÓ GYÖRGY

Bartók búcsúestje

Indulóban a hires kis hazából,
meghajtotta sosem-hajló fejét.
Nézve a kezek zúgó erdejét,
nem is közönség volt ez - harci tábor,

mely a zenétõl s közös bánatától
egyszerre megsejtette erejét,
s ily keserûn már nem érezte rég,
hogy tett kellene most, tett a javából.

A vésznek, amíg lehet, szegni gátat,
közös nevet adni a lázadásnak,
feltörni börtönét és merev ajkát...

De már indult a bujdosó világgá.
S mentünk mi is, ki-ki amerre várt rá
a külön kis hazai hontalanság.
 
 


 
GYÖRE IMRE

Bartókhoz

Messzeségedbõl
folyvást jössz felénk
hófehérben, hogy végre ideérj.

Mentél akkor,
hogy magyar maradj
("dögország" közelébõl,
hol sunyi mosolyok
mögött talán
egy náci mosolyog),
s hazádat vidd, magad,
hogy visszahozzad majd,
ha nem lesz szégyen
itt élni, kinn s benn:
szabadon és egészen.

Voltál te Kékszakállú
és voltál Mandarin,
kit vágya újra éleszt,
s nem fogja kés, se kín,
és voltál mi,
voltál mi, eljövendõk,
akik körül az ég
kék burka összezárult
s ujjad nyomán hasadt
szét újra, és kitágult.

Voltál mi,
voltál mi, eljövendõk,
õsünk, ki hordtad
magadban a jövendõt,
voltál fiúnk,
és voltál unokáink,
voltál sikolyunk,
szívünkön dobverések,
voltál szárnyunk,
szárnyunk, mit lemetéltek.

Jössz, messzirõl.
Rég kellesz: hát megérkezz!
 
 


 
ABLAK

Jaime Vándor 1933-ban született, Bécsben. 1939-ben - az Anschluss után - Budapestre menekült, és itt élte át a holocaust borzalmait. Tanulmányait 1947-ben Barcelonában folytatta, ahol 1958 óta egyetemi tanárként mûködik, a héber nyelv és irodalom, a modern és kortárs judaizmus nemzetközi hírû tudósaként. 1999-ben jelent meg "Valami régóta nem várt" címû verseskötete - amelynek ihletõje a gyermekkori üldöztetés volt - sikerkönyv lett Spanyolországban.
 

JAIME VÁNDOR

Teológia I.
 


S a Big Bang után az eget és a földet,
teremtett fényt, nappalt és éjszakát,
és így szólt: sikerült.
A Föld zöld füvet hajtott,
fák gyümölcsöt teremtek,
égre csillagot tûzött,
évszakokat jelezve,
lenézett, látta, s mondta:

Napot, hogy uralja a nappalt,
a Holdat sejtelmes homálynak,
és élõlényeket a vízbe,
s mindent, mi mozdul, csörtet, rebben,
szárnyas madarat, ezerfélét,
mi csak lélegzik, szépet, sokszínûen,
végezetül a férfit és a nõt,
lenézett, látta, s mondta: sikerült.

S teremtette az éhet, késztetést az evésre,
s a nagy halak vidáman nyelték el a kicsit,
a pókok legyet ettek, a gyíkok meg a pókot,
buzgón keresve zsákmányt mindegyik.
A hús, a vér kívánatosan gõzölt,
és lõn piranha, tigris, ragadozó madár,
a föld törvénye lett a félelem.
Lenézett, látta, s már egy szót se szólt.

S aztán jött még az ember. Húsevõnek teremté,
s hogy jól tudjon vadászni, dühöt plántált belé.
Most, ezer év alkotó-szabadságon,
már nem nyúl közbe, hagyja a maga útján menni,
elfáradt rettentõen, jól jön neki a szombat,
lenéz, látja, és rezignáltan dünnyög:
"Legközelebb tán jobban sikerül."
 

Teológia II.

Adtam nekik szabad akaratot
 korlátok között, persze
s õk tudtak vele élni
teremtettek is szépséget és rendet
és civilizált együttélést
 korlátok között, persze

Megemésztették a tudás gyümölcsét
 korlátok között, persze
gondolkodtak és fáradoztak
és építettek két kezükkel,
alkottak hasznos gépeket,
százféle csodát fölfedeztek
 korlátok között, persze

Hagytam dönteni jóról, rosszról
 korlátok között, persze
ám fukarok a jóban, furfangosak a rosszban,
nem érzik át a mások szenvedését
fennkölt eszmékkel fojtják el az érzést,
pedig meghagytam nekik, hogy szeressék
legvadabb ellenségük is
 korlátok között, persze

Mikor vétkeik heggyé sokasodtak,
zúdítottam az özönvizet rájuk,
bár megmentettem Noét, na meg az egész cirkuszt,
de soha, soha, visszanyervén a Földet,
nem tették azt, amit Én vártam tõlük.
Kõbe álmodva önhitt gõgjüket
rakták, rakták, hogy nõjön mind az égig.
Büntetnem kellett, botor fennhéjázást,
összezavarván nyelvük és beszédük.
De mire volt jó? Magam voltam önhitt.

Kénkövet szórtam dühhel Szodomára,
Lótnak kegyelmezték, s fiai már feledték.
Végül is sovány, vékony az eredmény,
sosem tanultak. Sosem fogok én se.
Áronnal is megjártam, szép kis história,
hátát mutatta, mint a szélkakas
a fõpapom az elsõ szélfúvásra.
Küldtem Sámsont a filiszteusokra,
de beoltottam vággyal, mely kárhozatba vitte.
Ninivét fenyegettem, de meggondoltam másnap,
Jónás máig sem érti, hogy lehet szeszélyes egy Isten.
S szegény Jób szenvedése! Megtestesült alázat,
hû maradt, nyomorult, tevém, hogy hû legyen
(kétlem, hogy steril indítékaim
egy nyílteszûbb Jób akceptálta volna).

Mondhatnám: nem tudom, hogy mit is akarok,
vagyok aki vagyok, és nincs több magyarázat.
Azt hiszik, felelõsek, s enyém a felelõsség,
ebben a titok, melyben rejtezék,
nem vagyok végtelen, a hatalmam is véges,
nem tudok mindent, s olykor
nem tudni jobbnak látom,
lelkük posványa láttán fintorgatom az orrom,
s csak csóválom fejem, ha kegyetlenség bõszít.

Alázatot kívántam, s nem gyõznek õk imádni,
nevemmel mocskolják be a nyughatatlan kardjuk,
százfélemód sanyargatják maguk,
kilelnek pompát ceremóniákat,
álszent magasztalással, hízelgéssel remélnek
megvesztegetni engem, jövet-menet a hadba.
Sajnos a képmásomra teremtettem meg õket,
ezért képzelhetik, közülük egy vagyok,
de ha az vagyok is, szeszélyes, állhatatlan,
azért megvehetõ nem vagyok s nem leszek.

Gyötri õket a kéjnek rút bûnné mázolása,
és más parancsaim, mik már untatnak engem,
csak aljasságaiktól háborodom föl olykor.
Vad húsevõ növények, amelyek éjjel mérget
szórnak a gyengébb szomszéd kertjébe gonoszul,
s elhervad saját liliomuk is
kiégett szívük barázdáiban.
Leleményük a rosszban végtelen.
Túlcsordult  pohár, s azt kérdezem magamtól:
Nem elég büntetésnek, mit hordanak magukban?
Hogy mindörökre annak maradjanak, amik?

Torkig vannak velem, e törekvõ ki férgek.
Néha magam sem értem - s tudom, ez jogtalan -
romboló szenvedélyük vad kilengéseit.
Véget vethetnék ennek, visszaszippantva egyszer,
amit beléjük, porszembe, leheltem,
tehetném, mondom, de már nem teszem.
Prófétákat sem küldök régóta rájuk,
nem reszkettetem döngve már a Szinai hegyét,
ez épp elég volt egyszer, és fáradt is vagyok,
már nem szolgál köröttem se Lucifer, se angyal,
szélnek eresztettem a sereget, s maradtam
magammal összezárva, kételyekbe merülten,
 korlátok között, persze.

Ha pusztulni akarnak, vigyék csak maguk véghez,
már mindenük van hozzá, inkább mint valaha,
s csak lassan sarjad bennük a jóság, józan ész.
Talán eltévesztettem ott kezdetben a dózist,
tán túl sok szabadsággal áldottam-vertem õket,
s talán a védelemhez túl sok foggal-körömmel,
talán nem volt kedvükre a frigy, amit kötöttünk,
persze nem tiltakoztak, hisz választást nem adtam.
Talán csak meghaladták értelmük a szabályok,
vagy ahogy kezdem látni - s ez a valószínûbb,
s az én korlátaim nyilvánvaló jele -,
talán nem voltam képes mindezt elmagyarázni.

Most már magam sem látom világosan a dolgot.
Bár vagyok, ki vagyok, nem vagyok, aki voltam,
s még ha megbántam is, hogy teremtettem õket
a semmibõl vevén, felemás ez az érzés.
Ernyedten és erõtlen, bágyadtan és mogorván,
belenyugvás, levertség, szorongás közepette,
hagyom, hogy kételyem, habozásom vezessen,
magam korlátja, íme én vagyok.
 

Teológia III.

Ki vagy, hogy engem vádolj,
te szánalmas teremtmény,
kit a semmibõl vettem?

Az én trónom örök, ezer angyal magasztal,
végtelen is vagyok, s határtalan hatalmam,
borulj le hát. Ha élsz, nekem köszönheted.

Ha angyalok dicsérnek, nyilván tudják, miért.
Hatalmad végtelen? Épp ez vall ellened,
s örökléted is inkább szánalmat érdemel.

Mondod, semmi vagyok?
De millió a társam,
épp ezért szenvedésem magamon túlmutat.
Ki vagy, hogy ítélj rólam?
Gõgös hangya, alacsony szemhatárú,
Ábrahám fia vagy, hát köt a Hagyomány.

Az indítékaimat akarod érteni?
Hisz magadat se érted, nem is ruháztalak föl
azzal, hogy átlásd azt, ami körödön túl van.

Ha meg nem értelek, hát csak mert nem akartad,
kis t-vel tegezel, ezért is fogy bizalmam
a frigybe belecsalt hiszékeny Ábrahámban.

Hol van a néped kiválasztott sorsa?
És hol a Jó megígért birodalma?
S mért nem enyhíti forrás szomjunk az igazságra?

Ki vagy, hogy elszámoltass engem?
Bûnös népség az ember, örök visszaesõ,
s én alkottam a törvényt, amit be sose tartott.

Csupán irgalmat kértem irgalmamért cserébe,
s kegyetlenség a válasz, ti hajthatatlanok,
csakis ti bûnötök, ha magatokra hagylak.

Éppen halandóságom, ez jogosít föl engem,
hogy érzéketlenséged is szemedre vessem.
Jó hogy eljött a nap, mikor szenvedni látlak,

hisz védtelenül, gyengén löktél be a világba,
a kíméletet tõlünk a semmiért kívánod,
hisz ha nem hiszek benned, már nem is létezel.

Ki vagy, hogy irgalmamban kételkedj vakmerõn?
Mit tudsz te a természet vak törvényeirõl,
melyek cikkelyei akaratom vezérlik?

Magad javáért vállald, törvényem hogy betartod,
ha föllázadsz, a sorsod csak még keservesebb lesz,
megtörne, higyj nekem, az óhajtott igazság!

Ha tudásszomjam bõszít, s ezért a kárhozatba
taszítasz, hát legyen, s ne kételkedj, hogy állom:
ha cinkos szemhunyás üdvözülésem ára,

nem hátrálok csupán hogy lelkem elcsitítsam.
Maradj mennyben magadnak, maradok én a földön,
testvérek kínja tart itt. Párbeszédünknek vége.
 

Harsányi Iván fordításai

SZEPES ERIKA
"... aki voltam, arra emlékeznetek legyen kedv és ne kötelesség dolga"

Emlékezés Petri Györgyre "Amíg lehet" címû verse kapcsán

Letisztultság, egyszerûség

Már a kétszavas cím is a végsõ letisztultságot jelzi: egy idõhatározó mellett áll egy személytelen alanyú, módosító jelentésû ige - valami történik, valaki csinál, amíg lehet. Hogy az idõhatározó tartama meddig terjed, az a verseskötet egészébõl éppúgy kiderül, mint a kötetcímmé emelt verscímbõl: amíg élek. De ez így személyesebb, megfoghatóbb. A lehet egy bármiféle jó szándékú segítõ körülmény vagy hatalom mûködését feltételezi: az élettartamot megszabó, tudatunktól és létünktõl független, objektív tényezõt. A vers - és a kötet egésze - arról beszél, mit tesz a költõ addig, amíg lehet.
    A legegyszerûbb dolgokat, amiket azelõtt nem tett meg, vagy ha megtett is, nem tulajdonított nekik jelentõséget. Ebben a versben például sétál a hideg õszben. És minden milyen egyszerû ebben a sétában: fázósan összebújik sétapartnerével - a továbbiakban kiderül: társával -, és ettõl boldog lesz; boldogan hallgatja "kis pimasz fiacskája" szeretetteljes kötekedését is, ez pedig elindítja benne a versvégig vezetõ gondolatmenetet, ami a maga logikájában, természetességében azzal az egyszerûséggel szólal meg, ami csak a legnagyobbak sajátja, és nekik is általában az életük végén: õsz után tél lesz és nem tavasz, öregek vagyunk, tehát minden utoljára történik.
    Eddig a vers elsõ része, amit a szonett (hiszen az egyszerû szerelmesvers természetesen szonettben szólal meg, Petri György mindig is kedvelt versformájában) szabályainak megfelelõen alakít a költõ: a két négysoros szakaszban (quartinák) megállapít, leír valamit, ábrázol egy helyzetet, - a sétát és a közben született gondolatokat -, majd a szonett második felében, a két háromsoros szakaszban (terzinák) ellentétez a költõ:
a "most már minden utoljára van" tömörségében kegyetlen megállapítással helyezi szembe a még megmaradó lehetõségeket, az "utoljára" elõtt még elvégezhetõ-átélhetõ életdarabkákat. E második fél a cím idõhatározójának párjával, az addig-gal kezdõdik, és ebben a háromsorosban elõ is fordul maga a cím is, így lesz pontosan behatárolva az idõ: addig - amíg.
    S mi van addig, amíg lehet? "... kocsma és az ágy ", "tivornya, buja vágy" - hetvenkedik a költõ szinte gargantuai méretekre nagyított ösztönéletével, aminek hetvenkedõ voltát rögtön érezzük a fázós-boldog összebújás öreges kezdõképe után, s azt is érezzük; hogy csupán azért nagyította fel ilyen tombolóvá az érzékiséget, hogy annál nagyobbat zuhanjon a vers (és a tombolás után az élet) a halálba vezetõ út mélységeibe, ahol már csak a megtartó összekapaszkodás marad, a végsõ magány elõtti utolsó páros létezés céltalan - mert már csak halálváró - toporgása, alig elõre mozdulása. A halálra várók szinte öntudatlan, beszédfoszlányokból álló, öreges motyogását is halljuk hóban taposó lábuk apró léptei közben a t-hangok halmozott alliterációjában és szóközi elõfordulásában (toporgunk-tipegünk, tébolyult, illetve együtt, együtt, úttalan-útatlan). Az egyszerû sétából így lesz az életút áttekintése és egyben redukciója: a tivornyázó létbõl összebújó fázás, a buja vágyból (melynek gyümölcse is lett a "kis pimasz fiacskám" személyében, aki éppen az élet eredményeinek számbavétele miatt is került a vershelyzetbe, mint a legpozitívabb dolgok egyike) szexualitás nélküli összekapaszkodás.
    Egy élet metaforája lehet ez a vers, díszítetlen, köznyelvi (de itt nem a Petritõl oly jól ismert, alulstilizált argóban) elõadásban, ám a lapidáris fogalmazás egyszerûsége mögött ott sejtet a költõ egy "honnan hová jutunk?" gondolatot is (a tivornyázástól a szelíd összefogózásig vezetõ folyamatot), amely már korántsem olyan egyszerû. A vers nagy trükkje, telitalálata, hogy miközben az elsõ olvasás is teljes esztétikai élményt nyújt, az élete végére érkezett ember letisztult bölcsességének katarzisát (ami nem azonos a Petri egész személyiségét átitató tudással, mûveltséggel, filozófiai ismeretekkel), a végsõ kérdésekig eljutó és azokat megválaszoló revelatív bölcsességet, aközben a Petri-költészet olyan motívumait veszi sorra, amelyek meghatározóak az egész életmûre, de egészen más megközelítésben, sokkal összetettebben, mint ahová ez a vers eljutott.
 

Szexualitás és szerelem

Ez a vers szerelmesvers, azzá teszi a fázós-boldog összebújás és a halálba kézenfogva botorkálás. Szerelmesvers a Burns-féle John Anderson, szívem, John vers értelmében, két ember szexualitáson túli összetartozásának értelmében. Kilátásba helyez ugyan ágyat, buja vágyat, tivornyát - de csak ideiglenesen. El is üt ez a két sor a vers éteriségétõl, testtelenségétõl, s a következõ idõhatározó, az "És aztán" már a végsõ utat választja el a tivornyázó ösztönélettõl: a végsõ út megtételének módját a "szépen" módhatározó adja meg, szépen, szemben a kocsma-felidézte világgal. Szépen, azaz tisztán. Szépen, azaz együtt. Kései szerelmesvers, és e minõségében ritka, mert korábban - néhány Maya-vers kivételével, s azok is rendhagyóak - Petri nemigen írt szerelmesverset.
    Testiségrõl szólót annál többet, és érdekes módon minél elõrehaladottabb korba érkezett, minél romlandóbbnak érezte saját testét, s vele együtt az aktusba vitt nõi testeket, annál gyakrabban ír magáról maró szarkazmussal és a nõkrõl szánalommal vegyes gúnnyal.
    Az öregedés-gondolat nagyon korán bukkan fel Petrinél: már az elsõ kötet elsõ versében (Reggel), amelyet harmincéves kora elõtt írt, itt azonban a körülmények okozta szellemi öregség bántja: "Elég az idõ, amit öregedtünk / e hümmögések kurta idejében", s a második kötetben már markánsabban, körülhatároltabban: "Bûneid körülvesznek, / hirtelen öreggé tesznek." (Mint levetett) Mindkét idézet az ifjúság tisztaságának elvesztésével ránk tört öregségrõl beszél. A testi leromlás a késõbbi kötetben, az Örökhétfõben (1981) mutatkozik elõször vezérmotívumként és kíséri ezentúl Petri egész költészetét a test romlottsága mellé a biológiai mûködés megnyilvánulásait és ezek meghibásodásait társítva. "Izzás szagára bódul föl a baromlény. / Tisztálkodik  tisztátalan állat. / Pucolja pórusait, / harminchétéves, balkáni módon agyonhasznált testét. / Botorkál a világító porrudak között, / kiokádik a pinceablakon / a sietõs-kopogós cipõorrokra." (Önarckép) És: "Így ragyog be a testi fájdalom / is szerveim gyanútlan álmába. Oly / hirtelen riadnak!" (Félá- - -) A rossz testi adottságok - a büszkén vállalt és hirdetett szelleminek fölébe kerülve - már a korai versekben is meghatározták a költõ viszonyát minden testiséghez; a betegség mellé társítja a tárgyiasítatlan, pusztán ösztöneredetû nemi vágyat: "A kamaszkor dorbézolásai rémlenek fel. Kedélytelen és elszánt / éveim. Paplelkû pszichológusok / megértése nem nyálazhatja be. / A sárgaképû kölyök, tréningfelsõben, / amint deres kökényt reggelizik, / mohón szívja egy szurdok ködszagát, / a mephistophelesi gimnazista, hulló dohányú, / házitöltésû cigarettáit szíva, / a tisztes hegyi gyógyüdülõ folyosóin / - a nõk utáni dühödt kullogás, / õgyelgés erjedt gyomorral a kék fenyõk közt, / az éretlen rosszkedv felhõiben." (Egy fénykép alá) A dorbézolás szó elõrevetíti a késõbbi tivornyák-at, abba az élményvilágba tartozik, amely Petri életében oly meghatározó volt, hogy még elemzett kései szerelmesversünk is az élet legfõbb tényei - és ideiglenes céljai - közt tartja számon. A betegség - a fenti vers tanúsága szerint - igen korán kapcsolódott a "nõk utáni dühödt kullogás"-hoz; a betegség és az ösztönélet egyaránt a Petri által vágyott szellemi létnek ellentétei egyrészt testi meghatározottságukban, másrészt a szabadság korlátozottságának érzésében. Szerelem és szabadság egymást feltételezõ fogalmak Petri szemléletében, s ahol nincs szabadság, ott nem létezhet a szerelem sem: "Hogy itt szerettünk nõket: hihetetlen." (Ismeretlen kelet-európai költõ verse 1955-bõl); "Érjen véget a szerelem, ha már nem tiszta tett, / áttetszõ lobogás, mint láng vagy forrás... A szerelem nem tûri az alapok bonyolultságát." (A szerelmi költészet nehézségeirõl) S minthogy szabadságát egyre korlátozottabbnak érzi, a szerelem is egyre inkább profanizálódik, megvetendõ tárggyá válik a test, a nõé és a férfié (a költõé) egyaránt.

Nem tetszenék Istennek
ki elõtt meg kell jelenned
egyszer (mint lehúzott vécé.
zúg majd a Dies irae),
tisztán, mint egy kitörölt segg.
                        (Mint levetett)

Szerelmed megtart, mint a formalin
elvetélt magzatot a tudománynak.
Nem kecsegtet se gyönyör, se gyerek.
Mint egy kurva piactérnyi ölébe:
jelenlétem a világba mered.
                        (Öt szerelmes vers)

Az alantas testiséghez, romlott szexualitáshoz igen hamar társul a halál mint minden romlás betetõzése:

Kettõ már halott.
egy - nem, kettõ elhagyott,
egyet a játszi sors még meghagyott.
Ha nevetek: elõragyog
összezsugorodott, kopár
ínybõl, egy szál laza fog.
                                    (Nõkrõl)

    Még a leginkább szeretett társ, az évtizedekig múzsaként megénekelt Maya is torzul az idõben: "És, persze, öregedés, / lábán a visszerek, / dagadó bokái." (Maya) A költõ és a nõk Villontól ismert haláltáncba kezdenek - együtt a romlásban és az öregségben: "A ronda csönd majd így szakad le rád - - - / nézed az édes, trampli lábakat, / a visszér kékjét lógni kezdõ / mellek nyárvégi pillanatát - - - / Milyen öreg vagy. / Nahát, hogy a nõk frottírtörölközõkbe bújtatják testüket! / Megkívánsz minden asszonyt, / akin már dolgozik az idõ - - - / Ó, nem a szokott formákat kívánod! / Hanem, mondjuk: a talpakat, / e partra vetett, ekcémás / virágállatokat." (A ronda csönd)
    Az alantasban minél mélyebbre merülni - mintha ez volna Petri életcélja, mintha ezáltal akarná siettetni az elpazarolt életét lezáró halált: "Azóta ezt a / lábaközöttiséget kajtatom / (hasas nõ, tömérdek térd, parasztanya, rengeteg / mell: végeladása egy búcsúzó testnek.) Még él. Már öregasszony. / Emlékszem a tükörbõl, / ahogy végigsimítja ölét, / és nevet, nevet." (Rapszódia) Az élet lealacsonyítása durva obszcenitássá a végsõkig hajlottá válik az utolsó kötet egyik összefoglaló búcsúversében, amelybõl csak három lapidáris, kétsoros strófát idézek: "Élni. Félni. Kefélni. Ebbõl áll / az élet. Ó, jöjj már, édes Halál. / Élek még, de minek, Vagyok. De senkinek. / ...A nõ kibelez és bekebelez. / Hát mondjátok meg - miért gyönyör ez?" (Rímek)
 

Önirónia, önutálat - halálközelség

A romlandó hús képzete nemcsak a nõkkel való nemi érintkezés kapcsán, hanem önmaga állandó megfigyelése miatt is visszatérõ témája Petrinek. A "mephistophelesi gimnazistából" az idõk során, "dorbézolások" és "tivornyák" eredményeképpen nagyon beteg ember válik, akiben a múló testi örömök azonnal felidézik az elmúlást (rá kiváltképpen érvényes a - helytelenül Arisztotelészre visszavezetett - "post coitum omne animal triste" hangulatkép). A portré, amit magáról fest, kegyetlenebb minden korábbi, Anakreóntól kiinduló öregember-önarcképnél. De test és lélek
- pontosabban - Petrinél: szellem vagy lényeg - megújított dualizmusban különül el egymástól:

Ez a test,
ez a kifizetetlen ikszikszes,

begyújtva vár és alkoholt zabál,
meg sajtot, húst, salátát.
Ez a nap még az enyém
(ha lehet ezt mondani egy napról).

Ami a gödör mélyén füstölög,
az a büdös valami nem én leszek már,
de aki voltam, arra emlékeznetek
legyen kedv, és ne kötelesség dolga..."
                                                        (Test)

Az önirónia önutálatba csap át, mihelyt szembesíti magát ifjúkori énjével, terveivel, elképzeléseivel:

...
Hol vagyok attól az
ifjútól, aki hittem a
világot - kesztyûként kezemre húzni.
Ujjaimat mozgatva könnyedén
érezni: igen, illik, rámszabott.
...
Hol vagyok attól az ifjútól? Hol vagyok
a remény - ahogy nevezzük az átélhetõ esélyt -
mit a remény! - bármi véghezvitel
beláthatásától? Hol vagyok? Hol vagyok?
...
Az odakinn, ahol már semmi nincs,
az üres hívás elzsibbad fülemben
lassan. Csak a rettegés zakatol fel-fel olykor
mennyi idõnk lehet, mennyi idõnk,
halkulva zakatol, mennyi még, mennyi még,
míg semmivé likacsosít az
önutálat
- vagy szétvet, mint egy meggyûlt csillagot?
                                    (Metaforák helyzetünkre)

    Az utolsó kötet (1999) még egyszer elvégzi ezt az önszembesítést, már a közeli halál tudatában, végleges leszámolással. A kötetkezdõ vers iróniája többszörösen összetett: címe - Sláger - önmagában öngúny, hiszen Petri költészetétõl mi sem áll távolabb a slágerszerû könnyedségnél, behízelgõ hangnál. Érezhette viszont a kötet letisztult egyszerûségét, a versformák dalszerûségét, tisztában lehetett ennek az egyszerûségnek a súlyával, de megfricskázta önmagát a közhelyesítõ, alacsonyító minõsítéssel. A kezdõ sor Madáchra utalása, az életmûnek a Madáchéval összemérése (sõt, az Istenével, hiszen az idézett szavakat az Úr mondja) az életút negatív summája: "A nagy mû immár végképp elmarad", s a frusztrláltság okát önmagában keresi és találja meg - önutálatának legfelsõ fokaként. Ennek az önutálatnak sajátszerû feloldását a közeledõ halálban lelheti csak meg:

A nagy mû immár végképp elmarad,
elhasználódtam ennyi év alatt.
Kíméletlenül használtam magam,
és most látom, hogy milyen hasztalan.

Mert hiába a sok energia,
ha alacsony a gép hatásfoka.
És késõ van már: ötven év felett
változni, változtatni nem lehet.

Lamentálni vagy dühöngeni kár,
a megvénülés sivataga vár,
ráncosodik a bõr, kihull a fog,
kicsit még élek, aztán meghalok.
                                                (Sláger)

    Még keserûbb az irónia abban a versben, amelynek címe egy lemondó felszólítás csupán - önmagához, tehát az önmegszólító versek típusába tartozik oly sok Petri-verssel együtt -, a szövege viszont, ellentétben a Slágerrel, visszautalás a nyolcvanas évektõl töretlen diadalútját futó magyar sláger szövegére, a Hernádi Judit énekelte Sohase mondd-ra. A slágerszöveg közhelyessége éles ellenpontot képez a tragikus végszóval: "Ne mondd, hogy vége. / (Nem tudod, hogy minek, / azt sem, hogy vége van-e.) / Ne mondd, hogy vége, / ne mondjál semmit / - jobb a semmitmondásnál. / Felejtsd el, hogy éltél, / felejtsd el, hogy akartál ezt-azt. / Mindez nem érdekes már. / Szokjál le arról, hogy: vagy. / Hidd el: jobb nem élni." (Felejtsd el)
    Ez a rezignált, lemondó tónus azonban a kötet vége felé kezd elhangolódni: az önutáló, halálba vágyó költõ elkezd csodálkozni azon, hogy feltámad benne az élnivágyás: "Ötvenöt évesen / megfáradt, beteg férfi, / szeretnék a gyerek- / koromba visszatérni. / Sohase hittem volna, / szánalmas állapot, / hogy így kapaszkodom, / hogy élni akarok." (Megjött a tél)
 

Elhangolódás az érzelmek megvallása, az élniakarás felé

Az egész életet és életmûvet végigkísérõ önirónia és önutálat gyakran kiterjedt a környezõ világra is: láttuk, szerelmesverse alig született, az érzelmek-érzések azonnal idézõjelbe tétettek, kimondásuk pillanatában megsemmisíttettek. Petri tudatosan idegenített el önmagától, érzelmeitõl: "Na, nehogy egy pillanatra / elpilledjünk és kedvesek legyünk! / A tartás egyetlen lehetõ alakja az embertelenség. / Szelíden, de szívósan / szégyellni a bennünk lapuló jóságot." (Utóhangok, 1.) Ezért oly mellbevágó az Amíg lehet vers szelídített öngúnya, no nem az önszeretet hangjáig, csupán az önportrét egy gyermek szájába adva, hiszen tõle másként hangzik, kedves kötekedésnek, amit hasonló stílusszinten elõlegez meg a költõ a gyermeknek, "kis pimasz fiacskám"-ként minõsítve õt, amiben szemérmesen rejtett szeretet bujkál. A gyermekszájból szóló kötekedés is a ritka szelíd megnyilvánulások közé tartozik (kevésbé szeretetteljes, de - minthogy idegenek szájába adott - mégis a gúny szelídebb formáihoz tartozik az Amíg lehet párversében is a költõrõl és szerelmérõl szóló kettõsportré: "Micsoda képtelenségnek tûnhetett / ez a kései, vad fellángolás, / a gebe nõ s a szakállas öreg..." (Így kezdõdött), hiszen még ebben az utolsó kötetben is, még egy gyermekekrõl szóló versben is domináns a kakofemizmus, az érzelmek durva szavak mögé rejtése: "Ahogy itt elveszetten bóklászom /az unokapokolban, / elkárhozott nagypapa, én, ... / Szörnyû szabályaikkal jönnek az / unokanõk, beszorítanak / és azt mondják: / Hopp! Halál reád, Öreg!" És rá az önirónia: "És én? Ja, én / kiszáradok majd, / mint egy denevér." Az önirónia önsajnálatba fordulása után ("Semmi sem emlékeztet majd / arra, hogy voltam") ismét a gonosz manók képére formázott, beszédjükben is gonosz unokák kakofóniája szól természetesen Petri hangszerelésében: "Mama, letéptük annak a / fura, szakállas bácsinak / a fejét, aki folyton azt / mondta, hogy õ a / Nagypapa. / Nem hittük el. Méghogy egy / ilyen koszlott, szõrös, szürke / szörnyeteg. Csupa koponya / volt. Átlátszott az agya / a bõrén. Féltünk tõle. / Ahogy lüktetett. De már nem fog." (Paradise Lost)
    Az önmaga iránti gúny és undor feloldásával párhuzamosan enyhül a szíve - pontosabban a tolla, mert érzelmei mindig efelé vitték - a világ felé is: a legszebb vallomások egyike a világ apró jelenségeiben való gyönyörködésrõl szóló Mosoly, amelyben ezek a gyönyörködtetõ dolgok nem a pillangó, a virágok, a kék égbolt a nappal, vagy az éjszakai boltozat a csillagokkal és a holddal, hanem egy városi, sõt egyértelmûen munkás környezet, annak jellemzõ tárgyaival, mások által jelentéktelennek látott emberekkel: "Meg fogok halni. Nem is oly sokára. / ... Hovatovább csak egy maradt nekem, / de az igen, Istennek hála érte! / a szem mohó, éhes kíváncsisága, / a nézés gyönyöre, hogy minden látvány / a maga más-más módján színöröm: / egyforma szép a szurok és a csurgatott méz, / és egy kazánház tekergõ csövei / burkolva üveggyapottal. / ... A mosoly / egy besüppedt ínyû fakó banyácska arcán, / a szemzugában sárga gyantacseppként megülõ könny, / valamint a feszes húsú ifjú leány / csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje, / mibõl, bár csak egy kissé, túl sokat mutat, / ám ez nem baj: a szépség / fûszere és forrása - a hiba. / De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába, / és a piacon a halárusnõ pontyvértõl és harcsanyáktól iszamós, félig elfagyott, szederjes, lilás keze - / Mert az angyal a részletekben lakik."
    Az élet apró jelenségeiben való gyönyörködéssel párhuzamosan egyre nõ benne az életvágy. Kapaszkodnék már a szerelembe: "Lehetne szép. Lehetne véled. / Lehetne szép. Lehetne élet. / Persze van is: élet és véled (vagyis, amit én annak vélek.)" (Lehetne szép. Lehetne véled.)
    Az élnivágyással együtt pedig feltámad a halálfélelem: "Tudom, mindez hamarost / tõlem elvétetik, / de most, de most / még az enyém. Meddig? Hónapokig? / Sõt, ki tudja, talán / (és számít az, hogy megszámlált?) / évekig, évekig!" (Best before End)
    Petri mindig vonzódott a romantikához, költészetben (fordított is - fõként német - romantikusokat), zenében egyaránt. Kötetzáró versének - élete utolsó versének tehát - egy Schubert-dal szövegrészlete a mottója (Már reggel van). Nem meglepõ hát, hogy az életszeretet legforróbb megvallására s a lelkes felkiáltásra egy romantikus muzsikus ihlette: "Minden olyan könnyû! / Minden olyan illatos, mint a méz! / Csak a tüdõm rohad szét, / csak a szívem oly nehéz. / De jó lett volna élni... szomorú valcer és elegáns menüett... / sajnálom, hívnak már. / Mennem kell. / Nem lehet. Sietek." (Chopinrõl)
    A sláger-közhely (megint beleütközünk a sláger-problémába!): "csak a szívem oly nehéz" mennyire megráz, felkavar egy olyan szövegkörnyezetben, amelyben megelõzi egy jellegzetesen Petris kakofemizmus, túlzott alulstilizáltság, az önmagára vonatkozott durva argó: "Csak a tüdõm rohad szét."
    A már fiatalkorában halálvágytól eltelt Petri (bár pontosan tudta, hogy az attitûd mennyire póz, mennyire az általa imádott romantika halálkultuszának rokona: "Öregségtõl / így csak ifjak borzonganak, / este, mikor a szél / fázékony lényükhöz hidegedik" (Strófák ***-hoz) közvetlenül a halál elõtt érzi meg, mit veszít el.
 

A megfordult világkép motívumai

Petri elsõ köteteiben olyan világban élt, amelyben pozitív érzetei mindig a hideghez, a sötétséghez, az éjszakához, a télhez kötõdtek: "Az éjbõl hátra / van még vagy negyedényi - / nyújtózom hát, s a / másik oldalamra fordulok: / még lehet kicsit élni." (Félá - - -) "A semleges szomorúság / ...vonszolja magát / fenyegetõ világosság felé" (Reggel); "Beszivárgott / fenyegetõen emelkedett a fény" (A vékony lányok) - ez csupán néhány példa a fény fenyegetõ természetérõl. Ugyanígy ellensége kezdetben a Nap és a meleg: "Pattogzik szörnyû magányunk, / mint a napon a rozsdás sínek." (Ismeretlen kelet-európai költõ verse 1955-bõl); "Egy villamosperon bûzében, / nyárdélutáni nap száraz hevében / ...ítélet nélkül internálva állok." (E tér...) S a legkomplexebben riasztó Nap-képzet, mert egyaránt roncsolja az embert és környezetét: "nap röntgenezi a platánok / leveleit fokozatosan elrákosodnak / zöld üveglegyezõik / a fénybe ártott / gyanútlan kezecskék / mészhéj ingben / karsztosodom a fehér / déli napon..." (A napon) E korszakában a nappal, a meleggel és a fénnyel szembeállított pozitívumok a hideg, a sötét és a tél.
    Ez a világkép fokozatosan megfordul, a hideg és a nedvesség kezd egyre bántóbb, idegenebb lenni, mígnem az utolsó kötetben várva várt lesz a reggel, s a reggeli fény adja a reményt hozó melegséget is: "ajándék minden reggel, délelõtt, / kiélvezem a maradék idõt..." (Búcsúzás), és a kötet záródarabja, az életmû utolsó verse is ezt a címet viseli: Már reggel van. A hideg és a tél pedig már egyértelmûen ellenségek, a halál küldöttei: "No tessék, megjött / a tél, / szállong az undorító / halálfehér." (Megjött a tél) Az önmagáról a többi emberre irányuló figyelme is arra inti, hogy saját hideg-kedvelésével leszámoljon, azt élje át, miként léteznek sokan a fagyos évszakban: "Talán jõ majd egy jobb kor, / amely nem ismeri, a fagyott sebeket, / a szederjes, lila ajkakat, kezeket. / Amelyben az esett / embereket az isten hidege nem veszi meg. / Talán. Talán nem..." élete utolsó kötetét záró versében eképpen búcsúzik az élettõl nem saját halálát várva, hanem egy jobb kort - akár a Szózat-ot író Vörösmarty, akinek versét idézi - az emberiség számára.
    A belsõ szemléletmód által átértékelt külvilág jelenik meg az Amíg lehet címû versben is: az "õszi szerelem" természetesen kettõs jelentésû, utal egyrészt az évszakra, másrészt az életkorra, s az õszben megtett összebújós-fázós-boldog séta egyértelmûen a télbe, a halálba vezet.
    Az Amíg lehet egyedülálló remekmû Petri költészetében. Egyedülállóvá teszi a hangnem egyszerûsége, letisztultsága, az érzelmek kimondásának leplezetlensége, idézõjel-nélkülisége - e jellemzõi a verset önmagában olvasva is katartikussá, megrendítõvé teszik. De egyedülálló ez a vers abban is, hogy az életmû majdnem minden motívumát, ismétlõdõ témáját (szerelem, szabadság, gyermekekhez való viszony, az életmód a tivornyákban, buja vágyakban, és mindez az évszakokba beleágyazva, általuk megvilágítva és hangulatilag aláfestve) visszaemeli, és az életút megtételének tapasztalataitól megváltoztatott elõjellel átértékeli. E versben - mutatis mutandis - ott rejtõzik Petri egész költészete, úgy mutatja fel annak minden vonását, teljességét, amiként a hologram szeletkéje adja vissza, építi fel a teljes képet. Ám a hologram fizikai jelenség, felépíti ugyan a részletbõl az egészet, de variálni, átértékelni nem tudja. A költészet élõ anyag, képes a mutációra, ha a továbblépést, az öröklétet a mutáció biztosítja. Petri mindenképpen helyet kap a Parnasszuson, de kései költészetével és annak remekével, az Amíg lehet-tel a legemelkedettebb csúcsokra pályázhat.
    Rá emlékeznünk kedv és nem kötelesség dolga.
 
 

VOX HUMANA
 

BARANYI FERENC

Zenés pimaszkodások

Bölcsészopera

    - Írjatok valami vicceset az Eötvös-kollégiumi bulira!
Így hangzott a megrendelés a függetlenített KISZ-titkár - Salamon Zoli - szájából. Akiknek szólt - Gyárfás Endre negyedéves és Baranyi Ferenc harmadéves bölcsészhallgatók -, némán bólintottak, és bevonultak a Múzeum kávéházba.
    Mindez ezerkilencszázhatvanban történt. Szombat délután volt. Gyafival két-három óra leforgása alatt létrehoztuk az Ördögi színjátékot, azaz a bölcsészoperát. A keretjáték azzal kezdõdött, hogy Dante Alighieri feltámadt halottaiból és felvételét kérte az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Elkezdték káderezni:
    - Neve?
    - Dante Alighieri.
    - Született?
    - Firenze városában, 1265-ben.
    - Apja foglalkozása?
    - Polgárosult nemesember.
    - Apja foglalkozása 1245 elõtt?
    - Maszek kereskedõ.
    Puff neki! X-es származás! Bizony, ha szegény Dante nem jelentkezik az egyetem akkortájt alakulgató dalárdájába, fel nem veszik, erre esküszöm! Ám volt annyi toszkán bölcsesség benne, hogy jelentkezett - és így aztán Vergilius, mint végzõs hallgató, végigvezethette õt az egyetem poklán. És vándorlásaik során országos szégyeneket is kibeszéltek, tercinákban társalkodva.
    Mi történt? A KISZ megbízását renitenskedésre használtuk fel, mindjárt a szocialista numerus clausus bírálatával kezdvén? Megmutatkozott a korlátok között, hogy mesterek vagyunk?
    Nem ez a fontos. Fõképpen az mutatkozott meg, hogy ez a - manapság oly gyanakodva méregetett - nemzedék már indulásakor is csak szolgálni volt hajlandó. Kiszolgálni soha.
    Jókedvünk volt, ennyi az egész. És közéleti érzékenységünk még önfeledt pillanatainkban sem hagyott el bennünket. A helyenként súlyos gondokról tudósító veretes tercinák súlyát népszerû ária-betétekkel könnyítettük: közismert operaslágerek dallamára írtunk mindenféle marhaságokat.
    Egyik könyvében Gyárfás így emlékszik vissza a közös munkára:
    "... A Múzeum-presszóban - megfelelõ mennyiségû szesz mellett - összekovácsoltuk a részelemeket, megírtuk a pótlásokat. (Volt olyan ária, amelynek páratlan sorait Feri írta, a párosakat én.) Munkánkat különösen az a tény lendítette elõre, hogy helyette vizsgákra kellett volna készülnünk. A hosszú szerepeket boldogan vállalta néhány Eötvös-kollégista. (Vizsgaidõszak volt.) Az õsszereposztás sztárja volt Bokros János költõ és dalár, Benkõ Éva, Kárpáti József, Baranyi Ferenc... és még sokan mások.
A zongorán Kecskés András diktálta az iramot. Jó negyven percig tartott az elõadás. Utána ittunk. (Elõtte is.)"
    Hát így volt valahogy. Íme, egy rövid részlet mutatóba:

VERGILIUS (egy komor ajtó elõtt megállva)
A legsötétebb hely ez a pokolban:
a vizsgáztató professzor szobája.
Innét nem lehet kijönni, csak holtan.
Fölötte zordul hirdeti a tábla:
Készületlen belépni ne merészelj,
elégtelen lesz butaságod ára -
És ha belépsz, hagyj fel minden reménnyel!
DANTE
Mester, megvallom, elborzaszt e látvány,
nadrágom s szívem telve rémüléssel.
VERGILIUS
Meg ne ijedj, ne fuss remegve, sárgán,
nézd e vizsgára jövõ kárhozottat,
még elsõ évrõl halasztotta gyáván -
lássuk, mit végez odvában a profnak.
VIZSGÁZÓ PÁRIA (holtsápadtan jön, s a Levélária dallamára panaszolja el bánatát)
Ó, megvallom, hogy úgy félek bemenni,
tételt emelni,
aztán - már érzem - nem jõ eszembe semmi!
Elõre látom, hülyén fogok nézni.
És a tanár majd
érdemjegyem bevési,
érdemjegyem bevési!
Ó, meg kell buknom, bár úgy vágyom élni!
Úgy vágyom élni!

    Mindez miért is jutott eszembe? Talán mert õsz van, a gólyabálok, kollégiumi bulik kezdetének évszaka. Vajon a mostani egyetemisták tudnak-e annyi jókedvet - és olykor pimaszságot is - "szállítani" a saját rendezvényeikhez, mint mi negyven esztendõvel ezelõtt?

Fortélyos félelem igazgat...

Dubrovay Lászlóval, a neves magyar zeneszerzõvel, Stockhausen legrémteljesebb tanítványával a luganói TV egyik pályázatára vígoperát küldtünk el, csaknem egy évtizeddel ezelõtt. Egy kis ország miniszterelnökérõl szól az opus, akit a Kielégítetlen Nõk Földalatti Szervezete elrabol, mivel az újságban megjelent fotói alapján jóképû, keménykötésû férfiúnak ítélik õt a szervezet tagjai. A kormány szorongva várja, hogy milyen követelésekkel rukkolnak ki az emberrablók. Ez is az opera címe: A váltságdíj.
    A tökkelütött miniszterek mindenféle groteszk ariozókat énekelnek. Végül megcsörren a kabinet telefonja, a szervezet fõnökasszonya közli, hogy mindössze a költségeiket, ötven dollárt kérnek a miniszterelnökért, mert kiderült róla: teljesen kripli, semmire sem használható. A kormánynak kínos az ügy, megpróbálják az ötven dollárt ötven millióra felsrófolni, a miniszterelnök reputációja miatt. Ám a hölgyek becsületesek: csak az ötven dollárt hajlandók elfogadni...
    Eredetileg olasz nyelvû librettót írtam Dubrovaynak, amelyet késõbb magam fordítottam magyarra. A saját szövegemet. Ezúttal egy-egy nehezebb szerkezetnél nem szidhattam az eredeti szövegkönyv írójának a jó nénikéjét.
    Tavaly, december 15-én, három más, új magyar egyfelvonásos opera társaságában színre került a mû a vigadóban. Koncert-szerûen, tehát díszletek és jelmezek nélkül. A Bartók rádió egyenesben közvetítette az egészet.
    Egy jó hónappal az esemény elõtt felhívott az, aki a koncert legfõbb szervezõje és szerkesztõje volt:
    - Na ne! Impotens miniszterelnök, kretén miniszterek? Hogy képzelitek? Ez így nem mehet. Tegyétek át a cselekményt valami távoli banánköztársaságba!
    Próbáltam érvelni, hogy a vígopera közel tíz évvel ezelõtt készült, tehát a jelenlegi miniszterelnök és kormánya korántsem lehetett modell. Nem hatott. Patthelyzet állt elõ, mert a banánköztársaságos megoldás nem nagyon tetszett, sem Dubrovaynak, sem nekem. Végül a szerkesztõ - akit egyébként mindketten tisztelünk, merthogy jeles zeneszerzõ - úgy vágta el a gordiuszi csomót, hogy a mû az eredeti - tehát olasz - nyelven hangzott el...
    Az alkalomra impozáns mûsorfüzet jelent meg. A többi három opera tartalmát részletesen ismertették benne, a miénkrõl mindössze három sort lehetett olvasni, amely arról tudósított, hogy A váltságdíj eredeti, olasz nyelven lesz hallható.
    Na. A "csalóka remény" helyére visszalopakodott a "fortélyos félelem". És egyre többen vannak azok, akiket már igazgat.
 
 

FOTÓMÛVÉSZET
 

SZARKA KLÁRA

Radnóti arcai

Tavaly Radnóti Miklós kilencvenedik születésnapjára adta ki az Osiris Kiadó azt a fotóalbumot, amelyet Bókay László állított össze a költõrõl 1912 és 1941 között készült kettõszáztizenhárom fekete-fehér fényképbõl.
    Az elsõ képen a kisgyermek Radnóti játékdobozzal a kezében nagy komolyan és aggódva néz a kamerába, az utolsón egy rezignált fiatalember áll elõttünk kabátban, a kezében táska. Útrakészen áll. Köztük szigorúan kronologikusan elrendezve a többi kép, egy életmozaik esetlegesen megmaradt szilánkjai.
    Bár a költõ nem egy, máskülönben kiváló fotográfussal is közeli, sõt baráti kapcsolatban állt (Müller Miklóssal, Rédner Mártával, Zinner Erzsébettel, Kárász Judittal), mégis úgy alakult, hogy igazi, artisztikus portré nemigen készült róla egy sem. A kötetben összegyûjtött képek egy része afféle hivatalos portré, korrekt igazolvány- vagy mûtermi kép, a többi pedig amatõr felvétel, még akkor is, ha némelyiket amúgy profi vagy mûvészfotós készítette. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a fotók zömének célja ugyanaz volt, mint ami a százezerszámra azóta is készülõ emlékképé: eltenni egy pillanatot magunknak. Mindegy, hogy képzett fényképész vagy még a technikát sem nagyon ismerõ kezdõ amatõr munkája.
    Nincs emblematikus Radnóti-fotónk, olyan, mint a könyöklõs Ady-kép Székely Aladártól, vagy a lágyrajzú Kosztolányi-portré Rónai Dénestõl. Zinner Erzsébet mûtermében 1941-ben készült ugyan egy sorozat a költõrõl egyedül, és néhány kép a feleségével, Fannyval, de azokon Radnóti arca annyira "becsukódott", hogy láttukon valamiféle rettenetet érzünk, ám igazi mûvészi ráismerést nem nyújthatnak.
    A huszadik század húszas éveinek második felétõl terjed el a világon szinte mindenütt - nálunk is - az a fajta privát fényképezés, aminek köszönhetõen fényképek milliói maradtak ránk. Ha az addigi fotózásról az volt elmondható, hogy kamerával "írja" a nagybetûs történelmet, attól fogva a hivatásosak életmûve kiegészül a sok-sok magánjellegû fénykép történelmével, ami a családi albumokban, fényképes dobozokban szunnyad. Ez a mérete miatt nagyon nehezen értékelhetõ és folytonosan bõvülõ hagyaték sokféle kutatásnak kimeríthetetlen tárháza. Szinte felbecsülhetetlen történeti forrás az életmód vagy viselettörténet szempontjából, de még a fénykép esztétikai kérdéseinek, a fénykép igazságának vagy éppen manipuláló mivoltának szempontjából is. A hatvanas évektõl néhányan az elrontott, naiv magánfényképeknek még komoly esztétikai értékeket is tulajdonítottak. Az mindenesetre biztos, hogy a privátfotózásnak is - óhatatlanul - kialakultak a kliséi, kedves témái, tipikus hibái. Ha egy hivatásos fényképész a családi album számára fényképezi le a gyermekeit, akkor bár technikailag nyilván igényesebbet képes produkálni, mint a képzetlen fényképezõ, de az elkészült fotó mégis a privátfénykép esetleges naivitását tükrözi vissza.
    Így van ez azokkal az egyébként jelentékeny fotósokkal is, akik Radnótiról privát élethelyzetekben, privát célokra készítettek felvételeket. A Bókay László válogatta kötet így hát zömmel privátfénykép-történelem Radnótiról, függetlenül attól, hogy ki is volt a fényképezõ. Így aztán a Radnóti-fényképek a költõ, az alkotó mûvészi portréjához nem adnak fényképmûvészi kiegészítést. Nem segítenek értelmezni, átélni, megérteni a költõi mûvet alkotójuk mûvészi portréjának segítségével. Mást nyújtanak, akaratlanul is. Azt a fajta naiv, esetlen, de nagyon intim bensõséget, amit a privátfénykép adhat. Szinte leskelõdõnek érezhetné a nézõ magát, ha nem egy híres ember bensõséges családi albumában lapozna. Ebben a könyvben is zömmel olyan képeket látunk, amelyek nem a nyilvánosságnak készültek. Ám az utókor nem ismer könyörületet, mindenre kíváncsi, úgy érzi, hogy mindent joga van megtudni. Milyen volt õ, amikor evezett, kirándult, kvaterkázott a vasárnapi asztalnál, szerelmesen összesimult valakivel, vagy csak úgy elüldögélt valahol? A "nagy ember" magánéletét mohón és szégyentelenül nézzük. Jogunk van hozzá.
    Roland Barthes negyedszázada a fotográfiáról írott kiváló esszéjében, a Világoskamrában arról szól, hogy a fotó az észlelés szintjén lehet hamis, de az idõbeliségén soha. Az biztos, hogy akit látunk a képen, abban az egy pontszerû pillanatban létezett, és éppen olyannak, amilyennek most is látjuk. Hiszen a fényképet maga a lefényképezett test hozza létre, visszaverve a fényérzékeny anyagra a fénysugarakat. Persze, a kép lehet tendenciózus, a kiragadott pillanat periferikus, cseppet sem jellemzõ, de mégis az, hogy Radnóti Miklós a maga hús-vér valóságában létezett, olyannak (is) létezett, ahogyan a fénykép mutatja, bizonyosság. Minden másnál erõsebb és megrázóbb bizonyosság. Így végignézni Radnóti fotóit megrázó és felejthetetlen élmény. Bár a fényképek zöme ügyetlen, ráadásul a könyv nyomása is csapnivaló, a fotók mégis a költõ személyes, egyedi és egyszeri létezésének megfogható bizonyosságai. Egy olyan költõének, aki a versei és néhány ismertebb fotója révén eddig is létezõ volt, de nem abban a közvetlen, kézzelfogható formában, mint a könyv végiglapozása után.
    Barthes azt is állítja, hogy miközben a fotó a valamikori létezés tanúbizonysága, egyben az elmúlás legharsogóbb hírnöke is. Létezett, de már nem olyan, soha többé nem olyan, mint a fényképezésnek abban az egy pillanatában. Minden fénykép memento, memento mori. Az egykori megkövült fiatalság és vidámság látványa borzongással tölti el a nézõt. Így van ez mindenfajta fénykép-portré esetében, de Radnótinál sokszorosan. A tragikus vég okán lehetne Bókay könyvébõl egészen triviális példákat is kiemelni. Egy régi diákmulatság: Radnóti ravatalon fekszik, a képaláírás szerint az ágyban, párnák közt sorokat "illusztrálandó".
    Ám az igazi tragédia nem ezekben a képekben rejlik, nem is abban a képzelt feszültségben, ami a gondtalan szórakozás pillanatai és az általunk már ismert komor halál között feszülnek, sõt mégcsak nem is azokban a már említett utolsó "rettenetes" portrékban. Hanem abban az egyszerû hétköznapi õrületben (ahogyan Barthes mondja), amit minden egyszerû fénykép sugall: az élõ olyan elevenen halott a képen. Ügyetlen fénykép két fiatal nõrõl és egy férfiról, ahogyan egy teraszon aszalódnak a nyári napon: a szöveg szerint a fénykép a Sváb-hegyen készült 1940 nyarán. Rosszul komponált, technikailag tökéletlen privátfénykép, ám elemi erõvel adja vissza a nyár ízeit, illatait, hangulatait. Szinte érezni a perzselõ napot, azt, ahogyan a finoman izzadó bõrnek "nyár szaga" lesz tõle, ahogyan a napozók a fénytõl kissé elvakulva, a melegtõl lelassulva, ellustulva, enerváltan hunyorognak a fényképezõre. Már biztosan elvásott a hátuk a puszta kõtõl, amin fekszenek, túl közel is vannak egymáshoz, hogy kényelmesen nyújtózzanak, de mégsem kelnek föl. Érezni vélem, amit éreznek, hallani, amit beszélnek, mintha csak ott volnék. Nemcsak Radnótiné és Beck Judit meg a fényképész, aki levette õket, de most már én is ott vagyok velük. Megint Barthes-ra utalok: az ember bizonyos képeknél elveszti a távolságot, valamitõl annyira a hatásuk alá kerül, hogy szinte belép a kép valóságába, azt is látja, amit pedig nem is mutatnak. Mindegy, hogy azért-e, mert olyan jó a kép, vagy azért, mert olyan ismerõs a helyzet, és a látvány a nézõben asszociációkat indít el. Egyszer csak ott vagyunk a fénykép valóságában, kézzelfogható közelségben Radnótihoz, a baráti köréhez tartozunk, már úgy nézzük a képet mi is, mintha a családi albumokból vettük volna elõ: emlékszel, azon a meleg nyári napon ott, a Sváb-hegyen?
    És akkor belénk hasít a személyes fájdalom: ez a hús-vér valóság nincsen többé. Elveszítettük Radnótit. És elveszítjük újra meg újra, ahányszor Bókay könyvét a kezünkbe vesszük. Nehéz és szomorú élmény.