GYIMESI LÁSZLÓ

Üzenet Geyer Flóriánnak

A gyõzteseknek nincsen arca.
A veszteseké: letakarva.
Nincs a nincsnek fillért csörget.
Kés feszül a kora csöndnek.

Most a halálnak rossz az ára.
Kígyó-öv Vénusz derekára,
Kígyó-pánt Minerva nyakára,
Acsaroghat Plútó kutyája.

Nincs a nincsnek - vége a nyárnak.
Bordás szél a hajnalra támad.
Kezek, kezek, végszóra bátrak
Nyers szalagokkal babrikálnak.

A gyõzteseknek nincsen arca.
A veszteseké: letakarva.
Kés feszül a kora csöndnek.
Az unokáink jönnek. Jönnek!
 

Látszik-e

A põre percben pénz pörög
Ha csörren félreállunk
Pörög pörög a hatalom
Rozzant akol a várunk

Nincs más út a kegyelem
Görnyeszti csak a vállunk
Ködöt kavar a külvilág
Keringünk meg-megállunk

Valami hitet mondanak
Valami új igéket
Hitre kérges már a föld
Nyüszít a fals ígéret

Itt némaság lesz hõhalál
Ott csillagvégi éden
Csorba csontunk (a belvilág)
Látszik-e kinn a képen
 
 
 

SZARVAS JÁNOS

Alfa Tau

A Sivatagi Háború sorsát eldöntõ El Alamein-i csata ötvenedik évfordulóján, 1992 októberében érkeztünk társasutazásunk utolsó állomására, Egyiptomba. Fárasztó nap után, a piramisok árnyékából még meglestük a sivatag mögött lebukó nap aranyló sugarait és gyönyörködtünk az égalja változatos színpompában, majd a sokmilliós metropoliszban, Kairóban pihentünk meg. Különös a város éjszakai hangulata, látványa; a Nílus víztükrén csillogó lámpafények, villózó reklámok és a zsongó emberáradat.
    Az évfordulóra érkezõ turistahad zsúfolásig megtöltötte a szállodák éttermét, hallját, társalgóit. Angol és német, de olasz és francia szavak is vegyültek az arabbal vegyes bábeli hangzavarba. Zsibvásári látványt nyújtott a hullámzó, kavargó embertömeg tarka kavalkádja. Az egyik kioszk felõl német nótát hozott az esti szél. "Auf der Heide blüht ein kleines Blümlein, und das heisst, Erika..." A háború alatt katonáik meneteltek e kedves dal ütemére.
    Most viszont az angol vendégek, kiknek zöme szintén a nevezetes csata résztvevõje volt egykoron, a Híd a Kwai folyón címû film füttykoncertjével válaszoltak.
    Az Erikát egy magas, jó hetvenes éveit taposó, délceg tartású férfi tercelte, Hans Klauss, egykori tengerész kapitány, a turistacsoport vezetõje.
    Hans Klauss U-Boot parancsnokot 1941 tavaszán a Földközi-tengerre vezényelték. Alighogy megérkezett Tripoliba, a líbiai fõváros kikötõjébe, máris újabb parancsot kapott: vegyen részt egy fontos, titokban tartott hadbírósági tárgyaláson. Hans nem örült a megbízatásnak, hiszen még soha nem vett részt tárgyaláson, így mit sem tud várható feladatáról. Bosszankodott is eleget, hiszen nem jutott idõ az új mágneses torpedó, a G7-es megismerésére, s máris elfecsérlik drága idejét. Ugyanis éppen a nevére érkezett kódolt üzenetet fejtegette, amikor közbeszólt a bírósági idézés. Pedig érdekes, váratlan hírt közöltek vele. "Angol hajóraj kelt át a Gibraltári-szoroson ismeretlen úticéllal. Köztük van a Queen Elisabeth luxushajó hatezer katonával a fedélzetén. Erõs romboló és cirkáló kísérettel hajóznak, feltehetõen Alexandria felé. Készüljön fel a kifutásra, idejében foglalja el a helyét a 105-ös mezõben."
    Hans Klauss, a fiatal U-Boot parancsnok, akkor már az elsõ-, és másodosztályú Vaskereszt kitüntetettje, a szinte hihetetlen hír hallatán jogosan bizakodhatott az újabb, magasabb elismerésben, a Lovagkereszt elnyerésében. Eddig csupán néhányan kapták meg ezt a magas elismerést. Miért ne lehetne õ is a Lovagkeresztes kaszt tagja? A legjobb alkalom kínálkozik rá most , amikor az angol flottilla könnyelmûen bemerészkedik az oroszlán barlangjába; át akar kelni a szûk Skerki-csatornán, ahol német és olasz tengeralattjárók, gyorsnaszádok leskelõdnek. Hans tudta, hogy a szûkületben egyetlen G7-ével tönkrezúzhatja és másvilágra küldheti a katonákkal zsúfolt és megrakott luxus hajót a Queen Elisabethet.
    Hans közel százezer tonna hajóteret küldött már a tenger fenekére, s az óriáshajó hab lehetne a tortán, ehelyett holmi tyúkperekkel kell agyonütnie az idõt. Végül még kicsúszik kezei közül a nagy hal. Pedig, ha Levante, a Földközi-tenger keleti medencéje határán, a Skerki-szûkületben elkaphatja a nemes királyi vadat, skalpját a Lovagkeresztje mellé tûzheti.
    Jól emlékszik, amikor az elsõ ellenséges hajók akadtak útjába. Elõbb csónakba parancsolta a személyzetet, s csak utána lõtte ki torpedóját. Persze a Queen Elisabeth-tel nem lenne ilyen elõzékeny, mivel kíméletes eljárása után alapos fejmosást kapott parancsnokától azért, amit maga is hamarosan megtapasztalt: a megtámadott hajók segítséget kérve megadták helyzetüket rádión, s röviddel rá hadihajók és repülõgépek jelentek meg a körzetben, nekik pedig néhány tengeralattjárójuk áldozatul is esett a vízibombáknak.
    Jóllehet, nincs más bevethetõ U-Boot a közelben, mely sikerrel vetélkedhetne Hans hajójával. Az olasz és német tengeralattjárók távolabb vesztegelnek, de sebaj, legalább nem kell másokkal osztozni a sikerben. Ölébe hull a dicsõség, mit a hajóóriás roppant tömege, a sok tízezer tonnányi hajótér képvisel. Határtalan boldogság fogta el még a puszta gondolatára is, hiszen világraszóló siker, hírnév és dicsõség övezi majd a nevét. Kihúzva magát derûsen, büszkén lépdelt Tripoli utcáin.
    Volt ideje még a tárgyalás kezdetéig. Végignézte az éppen partraszálló páncélosegységeket, a masírozó ezredet, s elismeréssel tekintett a menetelõ gyalogságra, miközben velük dúdolta indulójukat "Infanterie du bist die Kronen aller Waffen..."
    Erõ és elszántság sugárzott a fegyelmezetten vonuló századokról. Hansnak ebben a pillanatban szent meggyõzõdése volt, hogy a gyõzelem a sivatagban máris a kezükben van. Senki és semmi nem állhatja útját e roppant seregnek.
    Amikor befordult a komor bírósági épület kapuján, éppen másodszor hívta aznap imára híveit a müezzin. A muzulmánok imája, a "szabah" ideje következett. Pontosan nyolc óra volt.
    A tárgyalás nem sokkal késõbb kezdõdött. Herrmann hadbíró ismertette a tényállást, illetve a vádat, miszerint robbantásos merényletet követtek el egy, a frontra induló, katonákkal teli gépkocsi ellen. A gránátot Ali, az arab pásztorfiú dobta a kocsi alá. Ali nem ismerte be a támadást, õ csak kíváncsiságból emelte fel a katonák által ottfelejtett robbanószert, s amikor felismerte a veszélyt, hirtelen az út alatt áthúzódó kiszáradt patakmederbe dobta, ahol éppen akkor haladt el a gépkocsi. Az ijedtségen kívül senkinek baja nem történt. Véletlen mûve volt az egész, csupán félreértésen alapul a vád, mérte föl a helyzetet Hans. Világos, hogy a fiú ártatlan, azonnal szabadon kell engedni, napirendre térni az eset felett, és nem húzni az idõt, holmi mondvacsinált ügy felett, hiszen neki, Hansnak minden elvesztegetett perc súlyos hátrány, mert a szabadvadászatra, portyázásra indulását késlelteti. A bírósági eljárás viszont egyre bonyolódott, pedig zárt tárgyalást tartottak, ahol a tanúként megjelent német katonák érdemben semmi újat nem mondhattak. A vádat senki nem képviselte, azt maga Herrmann, a bíró vezette fel, védõnek nyoma sem volt, csupán egy SD-tiszt a biztonságiaktól ücsörgött a fiú mögötti padsorban, s élénk karmozdulatokkal kísért bíztató mosolyt küldött a bíró felé, mintegy a legsúlyosabb büntetést sürgetve. Hans megdöbbent a jelenségen, mert azt a bíróság befolyásolásának - és mint ilyet, súlyos törvénytelenségnek - tartotta, s miután mi sem állt tõle távolabb, mint a megalkuvás, nem vette a lapot. Mindig, fõleg a kényes kérdésekben fenntartotta magának a legelemibb emberi szabadságot, a kétkedés jogát. Az SD-tiszt szorgos buzdítása a könyörtelenségre, nála süket fülekre talált. Néma dac feszült benne, hiszen õ, Hans, az igazságot, a humánumot képviseli a bírósági eljárásban, mint a bíróság laikus tagja. A való igazságból pedig egy jottányit sem enged, határozta el magát végképp. Bár az SD-tiszt továbbra is szüntelen sarkallta a bírót rámenõs mozdulataival, Hansot hidegen hagyta minden igyekezete.
    A tárgyalás végén a bíróság visszavonult a terembõl nyíló kisebb helyiségbe - a "suttogóba"-, hogy meghozza ítéletét. A hadbíró bevezetésképpen elmondta, hogy õ bizony nem végzett jogot, csupán rövid hadbírói tanfolyamot, s az után kapta kinevezését. Ebbõl arra következtetett Hans, hogy Herrmann a náci párt elkötelezettje, feltétlen híve. Azt viszont csak sejtette, hogy itt és most politikai ítélet készül, amikor a bíró a statáriumot emlegette.
    - Statárium? - kapta fel fejét Hans. - Mire föl?
    - A vádlott a bûncselekményt elõre megfontolt szándékkal követte el - válaszolta Herrmann -, s ezért otthon, a Birodalomban halált osztanak. Itt sem térhetünk el hazánk törvényeitõl. Kétféle ítéletet hozhatunk: felmentést vagy halált.
    - Halált? - meredt rá Hans. - De hiszen gyerek még, alig tizenöt...
    - Ebben a korban az arab fiatalok már felnõtt számba mennek.
    - Az arab korán érõ fajta - szólt feddõleg a bíró, körültekintve a szintén elképedt bírósági tagokon, a tizedesen és a jegyzõkönyvvezetõ jogászgyakornokon.
    - Az lehet, de a fiú ártatlan. Fel kell menteni, tisztelt bíró úr - követelte Hans, de hiába.
    - Jól figyeljen, hadnagy úr! - kezdte Herrmann. - A bíróság feltételezi, hogy szándékosan robbantott a vádlott. Ha most kemény ítéletet hirdetek, a fiú megtörik, vallomásra kényszerülve megnevezi felbujtóit.
    - Felbujtó? Õrültség! - értetlenkedett Hans.
    - Igen. A felbujtót - bólintott nyomatékosan a bíró. - Tudni kell, hadnagy úr, hogy Glubb pasa, az az angol õrnagy a felbujtó, aki az Arab Liga megalapítója. Õ képviseli az angol olajérdekeket az arab sejkeknél, akikhez behízelegte magát. Áttért a muzulmán hitre, s elõbb a zsidó exodus, a palesztinai bevándorlások ellen lázította az arabokat, ma viszont a Berlin-Róma tengely esküdt ellensége. Jól tudja maga, hadnagy úr, hogy a sivatagi háború megnyerése bármely félnek a világuralmat jelentheti a Közel-Kelet olajkincsének birtokában. Ezt a háborút pedig nekünk, a német-olasz szövetségnek kell megnyernünk. Ergo, az ítélet halál... itt írja alá - nyújtotta az ívet, de Hans tétovázott.
    - Nincs jogunk ítélkezni a fiú felett. Adjuk át az olasz hatóságnak, úgy ahogy õ kérte.
    - A jog a hatalomé. A maga fegyvere is ezt szolgálja. A hatalom pedig azé, akié a fegyver, maga ne tudná ezt? - tört ki a bíró rendreutasító, türelmetlen hangon. Mert nem fordult még elõ a gyakorlatában, hogy bárki ellent mert volna mondani határozatának. Pedig nem is egy halálos ítéletet szabott már ki Lengyelországban. Azért küldték Líbiába is, hogy az Afrika Korps hátában csírájában fojtson el minden önállóságra törekvõ nemzetiségi mozgalmat. Vállalta a feladatot, tehát helyt kell állnia. Most viszont emberére akadt Hans Klauss tengeralattjáró parancsnokban.
    - Egyébként, ha nem írja alá, akkor is kihirdetem az ítéletet - folytatta. - Fellebbezésnek helye nincs. Hadiállapotban vagyunk, lesújtunk. Engedetlensége csupán késlelteti, de nem akadályozza meg a végrehajtást. Mert jegyzõkönyvezem az esetet, és akkor megnézheti magát, hadnagy úr! Katonai karrierjének vége. Aki az ellenséggel, a terroristákkal paktál, vagy szót emel védelmükben, az nem való a hadseregbe. Ehhez tartsa magát, hadnagy úr!
    Hans válaszút elé került. Úgy érezte, megfogták, tõrbecsalták. Tudta, ha nevét adja a szerinte törvénytelen ítélethez, örök lelkiismeret-furdalása lesz. Ha nem írja alá, akkor viszont... Igen, semmi kétség, az SD-tiszt nyomban intézkedik, s õ, Hans, nemhogy a hajójára nem jut vissza, de talán innen sem juthat ki ép bõrrel. Pedig hamarosan távoznia kell, mert ha nem fut ki idejében a tengerre, akkor szertefoszlik legszebb álma, a Lovagkereszt. Sokszor elképzelte már, szinte átélte a pillanatot, amikor nyakába illesztik a nemzeti színnel átszõtt szalagon függõ medált, az egykori Német Lovagrend jelvényét, a megújított Lovagkeresztet.
    Most viszont egy csapásra minden megváltozott, szinte letargiába esett. Mintha saját nyakán húzná meg a zsineget. Tehetetlenül emészti a méreg, amikor reszketõ kézzel megragadja a tollat...
    - Így van ez rendjén, hadnagy úr! - veregette meg a vállát a bíró. Hans homlokán verejték gyöngyözött, szívét ezernyi tövis járta át. Iszonyatos bûntudat kínozta.
    Egy ártatlan ember vérének átka fogja üldözni most már egy életen át.
    - Ne arra gondoljon, hogy maga áll a bitó alá, hadnagy úr, hanem arra, hogy megérdemelt büntetést szabott ki. Igazságot osztott a Német Birodalom nevében -, erõsítette Hansban a hitet Herrmann bíró, majd tettetett érdeklõdéssel fordult feléje. - Kitüntetéseit látva óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: hány embert emésztett a tengerbe torpedóival, parancsnok úr?
    - Nem számoltam, de azok valóban az ellenségeink voltak -, felelte Hans, s mint derült égbõl a villámcsapás, oly hirtelen vágott tudatába a felismerés: vajon hitelesen áll-e ki az arab fiú igazáért, amikor angol tengerészek százainak élete szárad a lelkén? Igaz, akkor a háború törvényei szerint cselekedett...
    - Hadnagy úr! Az igazság relatív, és most a mi oldalunkon áll. Csapataink Egyiptom határát ostromolják, ne legyen hát a vélt igazság bajnoka. Vaskeresztjei mellettünk bizonyítanak - zárta le a beszélgetést Herrmann.
    Aztán még sokáig csengett Hans fülében az ítélet szövege: "Feltételezem... a Bíróság feltételezi..." - csupa légbõl kapott állítás, semmi konkrét bizonyíték a de facto terrorcselekményre. Förmedvény ez, nem meggyõzõ ítélet, gondolta Hans. Gyávának, tehetetlen bábnak érezte magát, aki elvesztette tartását, erkölcsi erejét, amikor ártatlant ítélt halálra egyetlen tollvonással. Érezte, éveket öregedett néhány perc alatt. Rádöbbent, hogy elvétette, most biztosan elvétette az életét...
    Tépelõdött, nem tudta, mitévõ legyen, de kinn a szabadban a kikötõ felé tartva összeszedte magát. Kemény, határozott léptekkel haladt végig a mólón. Az U-Booton a kifutásra készülõdtek, csupán õt, a parancsnokot várták. Mindenki a helyén, a jelzõmatróz a gyõzelem jelét, a két Cood-lobogót, az Alfát és a Taut készítette. Ezeket húzzák fel az árbocra a sikeres portyázás után visszatérõ U-hajók mielõtt a kikötõbe befutnának. Messzirõl hirdetve gyõzelmüket néhány óvatlan teherhajóval szemben. Hans hajóján mindenki tudta már, hogy az új mágneses torpedót, a Wotan-acélból készített nagyhatású fegyvert vetik be kísérletként a luxushajó ellen. A siker pedig magától értetendõ, sõt kötelezõ.
    Kifutás után az U-Boot teljes sebességgel rohant a felszínen az angol flottilla felé. A Skerki-csatorna szûkületéhez igyekeztek, ahol elejthetik majd a "Királynõt", ahogy maguk közt nevezték. Hans kabinjának tükrében még egyszer megtekintette magát, majd levéve kitüntetéseit, valamennyit fiókjának mélyére süllyesztette. Ne is lássa õket egyhamar! Lélekben pedig talán már a Lovagkeresztrõl is lemondott. Nem gyötörte magát többé megszerzésének a gondolatával. Lelkivilága megbillent, váratlan metamorfózisa megvilágosította, hogyha a haditörvények ellen vét, a Lovagkereszt sem védi meg. Herrmann bírónál nincs kegyelem. Ennek ellenére sem kívánt több ezer angol katona sírásójaként a történelembe bevonulni. Pedig tudta, ha nem lövi ki a Queen Elisabethet, akkor hadbíróság elé kerül. Ha viszont elkapja, fény, pompa és dicsõség övezi majd nevét a Birodalomban. Melyik útra lépjen? A döntés roppant súlya nehezedett rá. Ez esetben egyedül csak õ dönthet. Sõt, a sivatagi háború alakulásába is belejátszhat pro és kontra. A hadosztálynyi angol katona súlyos fölény lehet az Afrika Korps ellen vívott csatában. Persze, ha egyetlen jól irányzott torpedóval a tenger fenekére küldi õket, az Afrika Hadtest megindulhat akár az arab olajvidék felé is, hiszen az olaj a gyõzelem záloga. Hanson múlik, hogy mattot ad-e a 8. angol hadseregnek, de még nem tudja mit lép az adott helyzetben. A sivatagi játszma vérre megy. Nagyon sok vérre, gondolta Hans, de mi várható el tõle? Hiszen lelke megalázva, önérzete mélyen megsértve, gerince megtörve. Kérdés tehát, vajon helyrebillen-e lelke nyugalma, lehet-e még erkölcsi hitele, embersége? A következõ órák megadhatják rá a választ.
    Ki õ, Hans Klauss hadnagy, hogy ilyen mélyenszántó gondolatok kínozzák? Egy katona a sok közül, akin nem fogott a drill, a kötelezõ katonai fegyelem, a gondolkodás nélküli parancsvégrehajtás kényszere. Önállóan mert gondolkodni, s ezért válságba került. Lelkiismereti válságba, mert még benne zsongott a bíró indoklása, hogy példát kell statuálni... Példát? De hiszen a pásztorbot, a furkós nem fegyver, a gránát pedig puszta véletlen robbant az árokban. Ali élete túl drága ár az ijedtségért, amit tettével okozott.
    Kihez fordulhatna Hans panaszával? A fõparancsnokhoz talán, de az most az egyiptomi határnál idõz. Pedig õ volt az, aki idejekorán óvta katonáit a túlkapásoktól, de hát a bírói döntés ellen õ sem apellálhatna. Az ítélet pedig, ha napvilágra kerül, az arab törzsek lázadásához vezethet. Korábbi incidensek miatt nem is egy olasz katona fizetett életével. Az ártatlanul elítélt Ali miatt várhatóan dupla vámot szednek majd a berberek.
Hans egyetlen szót sem ejtett a hajó személyzete elõtt a bíróságon történtekrõl, eskü kötelezte a hallgatásra. Igen ám, de ha kiszivárog az eset, akkor rajta, Hans Klausson vihog majd nemcsak az U-Boot flottilla, de az egész Afrika Korps is. S ha netán a fõparancsnok vagy a Führer fülébe jut, attól isten óvjon.
Elhessegetve vészjósló gondolatait Hans a torpedó-térbe ereszkedett.
    - Felkészültek? - szólította meg az õrmestert.
    - Jawohl, Herr Kapitän -, felelték a lanszírozók -, rajtunk nem múlik a siker.
    Hans elengedte füle mellett a választ, hiszen úgy érezte, kiégett belõle minden becsvágy. Mihamar csillapodott, majd végleg kihunyt harci kedve. A toronyba térve kiadta a parancsot: merülés periszkópmélységre. Csendes volt a tenger, sehol egy hajó árulkodó füstje... Nemsokára jelentették; csavarzaj 11 óra felõl.
    - Riadó! - sivítottak a csengõk, s leálltak a villanymotorok. Várakoztak. A zaj erõsödött, majd feltûnt az angol hajóraj elõvédje a Fiji cirkáló. Kedvezõ szögben haladt el elõttük, mégsem lõtték ki torpedójukat... Az U-Bootban csend volt ugyan, de Hans lelkében háború dúlt. A megaláztatása elleni belsõ, néma harc, miközben a Fiji cirkáló már messze járt. A kilövéshez kedvezõ pillanatot elmulasztották. A tisztek értetlenkedve méregették a kapitányt, pedig tudták, milyen tét forog most a kockán. A G7 torpedóra nagyobb vadat várnak; a "Királynõt" a méltóságteljes, lenyûgözõ méretû látványt... Hatezer katona koporsóját.
    Hans, amint átvette a periszkópot az elsõ tisztjétõl már határozott; ki fogja lõni torpedóját, mert a parancsot nem tagadhatja meg. S amikor végre beúszik a látómezõbe a luxushajó, a tengeralattjáróban feszült lesz a légkör. Némelyek remegnek, mások verejtékben fürödnek. Az izgalom a tetõfokára hág. A jelzõmatróz zavarában a két lobogót, az Alfát és a Taut markolássza. Hans, a kapitány, pedig halálos nyugalommal, hidegvérrel adja ki a parancsot.
    - Torpedo loos... - Az U-Boot enyhén megremeg, - mintegy - bizonyságul, hogy Hans megtette, amit megköveteltek tõle. De a gyõzelem jelére nincs szükség. A könyörtelen halál, a zaj és árulkodó habcsík nélkül suhanó G7-es torpedó, a csodafegyver, messze a luxushajó mögött siklik el.
    A Queen Elisabeth minden különösebb incidens nélkül áthaladt a Skerki-csatornán.
    1941. május 9-e volt.
 
 
 
 
 


 
ÁGAI ÁGNES

Epicentrum

Szigetelt csöndben,
félszeg, esendõ áhítatban,
száraz lábbal a Vérvörös tengeren,
a Hurrikán szigetek alsó csücskén,
átellenben a gyûlölködéssel,
szép, pasztellszínû égbolt alatt
lesátorozik a Reménység,
lesz még egyszer...

Micsoda bomlékony avarban járunk!
Az elsárgult hétköznapok
szétmállanak a lábunk alatt,
cipõnkre iszamos sár tapad,
a rothadás édes bûze
rárakódik a hörgõinkre,
és felköhögjük tegnapjainkat.

Kilazult támfalakhoz dõlünk,
keressük a cementet,
hogy házainkat betapasszuk,
de a föld táncot jár alattunk,
szétnyílik, mint a seb,
és összedõlnek a menedékek.

Mázsás tömbök alól,
nagy messze, a hályogos homályban
pisla fények, szaggatott jeladások,
üzenet vagy beteljesedés.
A fázós lélek magára dobja köpenyét,
megindul a fényforrás felé,
és remél. Remél. Mint már annyiszor.
 


 
HAYPÁL TIBOR

Damjanich

Ítélethirdetéskor Damjanichnak úgy tetszett, mintha a hadbíróság elnöke, Ernst törzshadbíró szégyellné magát. Tétova embernek látszott. Tavaly még a prágai katonai menhely parancsnoka volt. Vajon miért éppen õt szemelték ki erre a förtelmes feladatra? A hadbíróság tagjai közömbösen bámultak a semmibe, csupán Friedrich Frantz századoson látszottak a káröröm apró jelei.
    Mindenki állva hallgatta végig a halálos ítéleteket, õ ülve maradt. Súlyosan sérült lába elgennyesedett, felfakadt, bûzlõ sebei fájtak. "A szeptember 26-án tartott haditörvényszék felségárulás bûntettében bûnösnek találta." Nem haragudott bíráira. Csak bábok, a császár akaratát teljesítik. Tudomásul vette, Ferenc József felakasztatja. A harcmezõn sem félt a haláltól.
    Oda se figyelt a paragrafusokat kántálóra, a tavalyi nagy lehetõségre gondolt. Október hatodikán, Bécsben a nép magához ragadta a hatalmat. A császár és király, egész pereputtyával együtt, elmenekült a fõvárosból. Latour hadügyminisztert megölte a tomboló tömeg. A forradalmárok segítséget kértek tõlünk. Jelaèiæot üldözõ seregeink megálltak a határon. A Honvédelmi Bizottmány konzervatívjai, Perényi Zsigmond báró és társaik, akadályozták Kossuthot a cselekvésben. Teltek a napok és a hetek, s csak hosszas habozás után, október végén indultak seregeink Bécs segítségére. De akkor már elvérzett az osztrák forradalom. Az ellenforradalom összpontosította erõit, s a Lajtán átlépõ csapataink vereséget szenvedtek. Töketlenkedésünk miatt, akaratlanul is, a Habsburgoknak segítettünk, s most bûnhõdünk...
    A ceremónia után, a porkoláb nehéz láncokat rakott kezére, lábára.
    Kábultan feküdt a priccsen. Amikor felocsúdott tompultságából, mankóit hóna alá szorítva szökdécselt a küblihez, zörögtek nehéz bilincsei, hatalmas teste izzadt, sûrû, hosszú szakálla alatt viszketett a bõre. Eltiltották tõle a felcsert, a kötésen átszivárgott a genny.
    A lavórhoz húzta a hokedlit. Ülve mosakodott, tiszta inget vett magára. Visszavánszorgott a priccsre. Nagy csend vette körül, mint halottat a sírboltban. Egy hónapon át, naponként hurcolták kihallgatásra. Sértegették, megalázták, felzaklatták.
    A csend víziói a penészes mennyezetre varázsolták egyik kihallgatójának Jakob Sied századosnak, kardvágással dekorált szigorú arcát, hallani vélte gyûlölködõ hangját: "Gyõzelmi mámorában, úgy viselkedett mint egy jakobinus, amikor negyvenkilenc április ötödikén Szecsõn fõbelövette a plébánost, másnap meg Kókán végeztette ki a tisztelendõt. Vallja be: milyen kapcsolatai voltak a szélsõségesekkel? Petõfi, Vasvári, Táncsics, Madarász, az Egyenlõségi Társulat, a forradalmi terror eszméje ösztökélte ezekre a szörnyûségekre?"
    Elmondta Siednek, utólag õszintén sajnálja, ettõl függetlenül a két plébánost fõbe kellett lövetnie, mert Windischgrätz proklamációit a szószékrõl kihirdették. s gyalázták a szabadságharcot. A hátországban nem tûrhetett reakciós uszítókat. Azoknak a papoknak, akik igazi feladatukkal, a hitélettel foglalkoztak, sehol sem esett bántódásuk.
    Másik kihallgatója Friedrich Frantz százados fölényesen gúnyolta: "A mindig gyõzõ legyõzetett." S akkor elöntötte a düh, s olyan durvaságokat vágott a fejéhez, amiktõl zavartan visszahõkölt, s a kihallgatást dühösen megszakította. Hadászathoz értõ ellenfelei is méltányolták túlerõvel szembeni gyõzelmeit. Szolnok, Isaszeg, Gödöllõ, Vác, Ipolyság, Léva, Dereszlény, Nagy-Salló, Komárom bevétele után, a sereg, amelyet vezetett, kiérdemelte a Semper victrix nevet. S hogy mégsem lehetett Mindig gyõzõ, annak okai nem a katonáiban és nem benne keresendõk.
    Fogságának magányában, elesettségében sokat tépelõdött. Bem szerencsésen egyesítette magában a katonát és a forradalmárt, magához vette Petõfit, Vasvári is az õ közelében vezette szabadcsapatát... Keserves tapasztalataival a háta mögött, ha tehetné, Bemhez hasonlóan cselekedne.
    A harcok szüneteiben bújta az újságokat, elgondolkodtatta egy-egy vers, publicisztika, hír vagy esemény, de nem avatkozott a politikába. Megmaradt katonának. Pedig az írásokon keresztül, a forradalmi radikalizmus üzenetei is megérkeztek hozzá, s most a bukás keservében, nagyot dobban a szíve, ha rájuk gondol... A tavaszi hadjárat gyõzelmein felbuzdulva Madarász László forradalmi diktatúra bevezetését sürgette, válaszul a reakció rágalomhadjáratával lehetetlenné tette további szereplését... Vasvári a negyvennyolc júniusi párizsi munkásfölkelés tanulságait levonva arra figyelmeztetett, hogy a pénzarisztokrácia hatalma, a polgári társadalom új elnyomást jelent... Az Egyenlõségi Társulat a hazaáruló nagybirtokosok földjeinek felosztását követelte... Táncsics tovább ment, javasolta, az állam sajátítsa ki a kétezer holdnál nagyobb földbirtokokat, és azokat a kincstári birtokokkal együtt ossza fel a zsellérek között... A konzervatívok nyomására, negyvenkilenc januárjában betiltották Táncsics szócsövét a Munkások Újsága címû néplapot.
    Összegezve a radikalizmus törekvéseit, rövid tõmondatokba sûrítve, felépített egy szép álmot, s jókedvre derült tõle... Forradalmi diktatúra és földosztás... A nemzetiségek szegényei is zászlaink alá özönlenek... Megduplázódik a honvédség... Bem a fõparancsnok... Fellázad Kelet-Európa tengernyi jobbágya... Mindenütt földet osztanak... Miklós cárral és Ferenc Józseffel végez a guillotin... Petõfi a világszabadság nevében tüzeli a népeket: "Hiába ömlik, hõsök, véretek/ Ha a koronát el nem töritek,"... A tömegek elözönlik az uralkodók palotáit, s széttört koronákon járják gyõzelmi táncukat...
    Nyikorgott a zár az ajtóban. Kizökkent álmodozásából. Az õr, feltûzött szuronnyal, a feleségét kísérte cellájába. Mióta fogoly, nem láthatta. A láncok megcsörrentek kezén, lábán ahogy feléje indult mankójával. Nedves volt az arcuk, amikor megcsókolták egymást. Az õr elfordította fejét. Valami nagyon szépet szeretett volna mondani Emíliának, de nem találta a megfelelõ szavakat...
    A látogatási idõ leteltével a szuronyos õr megindult feleségével, mintha rabot kísérne. Rároskadt a hokedlire... Csernovits Emília viruló, szép fiatal lány volt, amikor túl a negyvenen, nõül vette. Ideje nagy részét a csatatereken töltötte, ritkán találkoztak. Boldog órákat, napokat, heteket töltöttek együtt... Bokatörése miatt Kossuth kivonta a harcokból, s kinevezte aradi hadparancsnokká.  Július tizedikén érkezett Emíliával Aradra, a lakosság este fáklyás menettel fogadta. A vár kétemeletes parancsnoki épületében székelt törzsével, közel négyezer honvéd s száznegyvenhárom löveg tartozott hozzá, nagy mennyiségû munícióval.
    Magányosan elfogyasztott utolsó vacsoráját követõen, sokáig beszélgetett cellájában Sujánszky minorita atyával. Megtudta tõle, Táncsics bujkál a halálos ítélet elõl. Görgey kegyelmet kapott... Elítélt tábornoktársai megszökhettek volna, Paszkevics kozákjai napokig õrizetlenül hagyták õket, meglátogathatták barátaikat, anélkül, hogy becsületszavukat vették volna a visszatérésre. Paszkevics kegyelmet kért a fogoly tisztek számára, de Ferenc Józsefet senki el nem téríthette bosszújától.
    Az atya távozása után ledõlt a priccsre. Fáradtság nehezedett rá. Szeretett volna szabadulni a testi, lelki fájdalmaitól. Az álom elkerülte. Mardosta az önvád, mert nem akadályozta meg az árulást. El kellett volna fogni Görgeyt. Könyörgésével nem ért el semmit... Diktátori hatalma másnapján meglátogatta a várban Görgey. Zavarosan beszélt, csupa kétértelmûséget mondott. Miután Görgey elment, elgondolkodott szavain, s szörnyû gyanú ébredt benne. Vissza akarta hívni a várba. Gyorsfutárt küldött utána. A diktátor nem fordult vissza. Újabb futárral akkor levelet küldött Görgeynek. Kérte, ne tegye le a fegyvert, vonuljon Erdélybe, egyesüljön Bemmel. Az öreg tábornok együttlétükkor meggyõzõen magyarázta, nagy túlerõ ellen is van megoldás: a gerillaháború! A szerb csetnik-gerillák példáját említette, akiknek generációi egymást váltva, eredményesen harcoltak a török elnyomás ellen...
    A fegyverletétel Bem seregét is demoralizálta, hátrahagyott utóvédei szétszéledtek. A tisztikar a szatmári békére gondolt, amikor a gyõztes osztrákok a legyõzött kurucokat közkegyelemben részesítették.
    Gennyes lába miatt láztól borzongott. Egyre gyengült. Nehéz láncaitól már alig tudott mozdulni. Elvették egyenruháját, a fekete civilruhával arra figyelmeztetik, hogy nem katonaként hal meg. Márpedig õ élete végéig katona marad.
    Legmélyebb bugyrából emlékeinek, szigorú apja tûnt fel, aki véznasága miatt, papnak szánta. Szembeszállt vele. Határvidéki rác katonacsaládok csak testi fogyatékos fiaikat adták papnak... Keshedtsége ellenére, erõsnek érezte magát. Az apai akarattal dacolva, tizenhat évesen beállt közkatonának, két év múlva hadapród lett. Kikupálódott, megedzõdött. A hatvanegyedik gyalogezredben századosi rangig emelkedett... Tudta, katonai képességeinek gyors kibontakozását a szabadságharcnak köszönhette, s bármilyen keserves lesz is a vég, nem bánt meg semmit.
    Nedves volt a homloka a láztól, már nem gondolt semmire, gyengeséget, bágyadtságot érzett, s végül álom nélküli, jótékony, mély alvásba merült. Nem aludt sokat. Fölébredt a derengõ hajnal fényére, amely átszûrõdött a rácsozott ablakon. Mosakodott, rendbehozta magát, mire érte jöttek. A lépcsõkön nem tudott mankóival menni. Úgy vitték.
    Szemétszállító szekérderékban zötyögve érkezett a vesztõhelyre, ahol a katonák nagy négyszöget formálva, kettes sorokban álltak.
Ernst törzshadbíró távol maradt a kivégzésrõl, õt Schückl hadbíró százados képviselte. A bécsi forradalom évfordulójának napján 1849. október 6-án, Alois Howiger vezérõrnagy, várparancsnok volt a felelõse a kivégzés végrehajtásának.
    Ócska, puha épületfából ácsolt bitófák sorakoztak egyenlõ távolságban, egymás mellett, a tábornokok szemben álltak velük. A szekérderékból nézte õket. Az arcok katonákhoz méltó bátorságot, nyugodtságot, halálraszántságot tükröztek. Volt, aki közömbösnek tûnt. Könny, meghatottság, félelem, düh, elkeseredettség, kétségbeesés, megalázottság, szomorúság egyikükön sem látszott. Az egyenruhás Leiningent kivéve, valamennyien sötétszínû civil ruhában, fehér ingben voltak.
    Franz Bott, császári és királyi hóhér, magasszárú csizmát és frakkszerû öltönyt viselt. Rendkívül gyorsan, alapos hozzáértéssel végezte feladatát. Miután a hurkot az áldozat nyakába tette, fehér kendõvel takarta arcát. A segédek kétoldalt rántottak egyet a testen - s a kivégzés megtörtént.
    Amikor rá került a sor, a hóhér segíteni akart, de visszautasította. Elõbb bekötözött, sebzett lábát tette ki a szekérderékból, azután a másikat, majd mankójára támaszkodva, a bitóhoz vánszorgott. Franz Bott nehezen tudta hosszú, sûrû szakálla alá csúsztatni a hurkot, épségben lévõ lábára nehezedett, de beteg lábát is kénytelen volt földre tenni és ez iszonyatos fájdalommal járt. A hóhér arcára tette a fehér kendõt - s azután már nem érzett semmit.

A hóhér segédei alkonyatkor elföldelték a vértanúkat, a bitófák tövébe. Franz Bott éjjel eladta a holttesteket. Damjanich János és Láhner György holttestét Mácsa faluba vitték Csernovics Péterhez, aki rokona volt a két vértanúnak. Titokban, éjszaka volt a temetésük a kúria parkjában, néhány résztvevõvel... Egy héttel késõbb, október 13-án felrobbant az aradi vár kétemeletes parancsnoki épülete, Alois Howiger vezérõrnagy, a várparancsnok elpusztult, több alattasával együtt.
 
 

VARGA RUDOLF

Álláshirdetés

Negyvennyolc éves,
magyar nyelven
majdnem tökéletesen
beszélõ,
valaha szépreményû
vén hülye,
ötdiplomás, hatdioptriás,
önérzetmentes,
mindenkor lojális,
feje, természetesen ovális,
echte-korcs értelmiségi,
genetikailag garantáltan
szolga, mai szóval:
luxusrabszolga,
kis születési hibával,
(munkavállaló-földmûves sarj,
((lat. ne.: penetr. proli))),
elszegõdne vezérigazgatóhoz
talpnyalónak, lelki szemétládának,
kutyasétáltató kutyának,
ölebnek, házibarátnak,
vagy kézilánynak.

Jelentkezés
kft. igazgatóig bezárólag.

Kalandorok kíméljenek!

Válaszokat "A meleg szarig
benyalok" jeligére kérek
a Kidobóba.
 

Az ördög itthon

Divatból, hogy le
ne maradjak,
olyan kisebbfajta
kapitalista vagyok,
tõzsde-, meg
turfújságot
olvasok, suhogó,
nájlondzsoggingos
tõkémet
bevarratlan zsebembõl
vakargatom,
s szombat este, ha

meglépek otthonról,
a gombánál háverokkal
okoskodok, unalmamban
bevágok egy-két
négyzetméter konyakot,
s ha éjfélkor taknyomon
hazaszánkáztam
félholtan, azt mondja
az asszony az ajtóban:
na, végre,
az ördög itthon van.
 

Arcom ráncaira

Esténként,
mint ereszcsatornára,
kiülnek a
pofonok
arcom ráncaira.
 
 

VEREB MARA

Kisemmizettek

Sóhaj Ferenc városi ember volt a hatvanas évek végéig. Gépszerelõként dolgozott a mezõgazdasági gépgyárban. Gyorstalpalóként megszerezte a géplakatos szakmát. Az emberek még mindig a háború elõtti nevén emlegetik az üzemet, volt ekegyár, gépgyár, mára omladozó épület bevert ablakokkal. Sorsa az lett, mint megannyi gyáré, ahol egykoron munkásemberek százai, ezrei dolgoztak. Enyészet mindenütt.
    Sóhaj Ferenc a hetvenes évek legelején nõsült, egy szabadszájú falusi lányt vett feleségül, és letelepedett faluhelyen. Tovább folytatta szakmáját, késõbb mûhelyfõnök lett a téeszben. Gombamód szaporodtak az új házak, utcákat nyitottak, közmûvesítették a települést. A falu községgé nõtte ki magát. Ha akadt egy helyiség helyrehozták és mûvelõdési házat csináltak belõle. Minden lakásban volt televízió, elõbb csak a faluról szóló lapokat járatták, késõbb minden újságra elõfizettek. A téesz-tagok ingyen kaptak egy hold háztáji földet, jutányos áron terményt vásárolhattak, a letisztított magok után hátramaradt ocsút megkapták, mázsánként tíz forinttól harminc forintig. Portánként nem volt ritkaság az évenként eladott száz darab hízósertés. Reggel szállította a közös jószágokat, délután már ki is fizették.
    Sóhaj Ferenc feleségével felépített egy családi házat. Megteremtették otthonukat. A lakás után vettek egy Trabantot. A kilencvenes évek elején, mikor a változás éreztette hatalmát, és nagy társadalmi szakadékot okozott, a népkocsiját egyszerûen "Cigánymercédeszre" keresztelte.
    Olyan hatalmas orral embert ritkán áldott meg a természet, mint Sóhaj Ferencet. Kis túlzással az orra hasonlított ahhoz a faszerszámhoz, amit kukának neveztek, s amivel még a gépesítés elõtt a marokszedõk dolgoztak aratáskor. Sovány, keskeny arc - hatalmas, görbe orr. A falusi emberek, kiknek nem kellett elmenniük messze földre ahhoz, hogy humort vigyenek az életbe, mikor meglátták, elõször elakadt a szavuk, majd nevetésben törtek ki. Noha Sóhaj Ferenc szikár volt, akkor hazudtolta meg termetét, mikor odacsapott. Hogyne is ingerelte volna nevetésre az embereket, amikor az orrára légy szállt, jobbra-balra mozgatta úgy járt, mint az ingásóra járója. Tisztelni akkor kezdték, mikor bement a falusi kocsmába egy pohár sörre.
    A kocsmáros úgy nézett rá mozdulatlan tekintettel, mintha szuggerálná, s hogy  feldobja a kocsma hangulatát, eleresztette a viccet.
    - Ember! Akkora heftije van, hogyha én azt most itt telemerném fagylalttal csõdöt jelenthetnék.
   Visszakézbõl akkorát csapott Sóhaj a kocsmáros képébe, hogy az úgy csuklott össze, mint egy étellel roskadásig rakott, rozoga lábú asztal.
   Pedig akkoriban a csõd még nem volt divatban, sokan nem is ismerték, azt a kilencvenes években tanulták meg saját bõrükön az emberek. Ebben az idõben a széles arc korrigálta a nagy orrot valamelyest, habár az arcával az orra is hízott, mint maga az ember, testsúlya túl volt a száz kilón. Vasas mivoltát soha nem tagadta le. Ökle, mint az acél, kézfejébe, tenyerébe beivódott az olaj, a vaspor.
    Mikor a téeszeket szétkapták, a demokrácia jelszavával, végkielégítés gyanánt, megindult a szabadrablás. Megmaradt még maroknyi a közösbõl, elhagyva a "termelõ" szót szövetkezet nevet viselte. Sok embert az utcára dobtak végkielégítés, minden nélkül.
    - Mi lesz itt? - kérdezték az emberek.
    - Hogy mi lesz? - adta meg a választ Csali Tót Ernõ, ki maga is a kisemmizettek közé tartozott. - Díszcsomagolásba tett ígéret - s megforgatta a kezében tartott szárvágóját. Az utóbbi idõben derékszíjba dugott szárvágóval járt. Megfenyegették a nagyhangúak, a nagyon sürgölõdõk, ha nem fogja be a száját, kinyírják.
    - Gyertek csak, gyertek! - bíztatta õket, forgatva feje körül a szárvágóját. Aki ismerte, tudta, ha ezt a szerszámot kiereszti a kezébõl, ötven méteres körzetben egyetlen lény sem marad életben.
    Nem sokáig tartott félelme - az emberek saját bõrükön tapasztalták tehetetlenségüket. Mikor a kocák megfialtak, s volt tíz anyakoca egy portán, nyolcvan, száz, volt, ahol ennél is jóval több kismalac, mikor életképesen meglátta a napvilágot, az ól falához csapott fejjel végezte akkor született életét befejezve. S mit tehetett a paraszt? Még földelte jövõjét, két kezébe fogva fejét ingatta jobbra-balra. Kis híján beleõrült. Hetekig szótlanul járt, kelt.
    Akik bizakodtak, kölcsönöket vettek fel. Volt fedezet, az addig összegyûjtött vagyon: a családi ház, a kocsi és egyéb ingatlan... A kevésnek, akinek volt kitartása, elvitte a piacra, de még meg sem kérdezték, mennyi a malac ára. Akkor érte csak az igazi meglepetés, mikor hazavitte a portékát. Harminc malac helyett harmincöt-negyven tülekedett ennivalóért visítva az utánfutón. Túljártak az eszén, pedig õ akart a másokén. Leállt beszélgetni azzal  a szándékkal, még õ szóval tartja a sorstársát, egyik családtagja megszabadul a malacoktól. Dühében az utánfutót rugdosta.
    - Lesztek ti még dühösebbek is, barátaim! - szólt be a házakhoz Csali Tót Ernõ.
    - Most jött a hír, egy fillért sem kapunk a leadott hízók után. A húsipar csõdöt jelentett, a tulaj lelépett a pénzünkkel. Több tízmillió forinttal.
    A fájdalom, a tehetetlenség süket fülekre lelt. Elveszett, mint a pusztába kiáltott szó.
    Nincs annál megalázóbb egy nemzet számára, mikor kormánya önnön hazugságaiba fullad bele.
    Sóhaj Ferencet bent hagyták a szövetkezetben, noha szúrta a szemüket, mint minden olyan ember, aki átlátta a dolgokat, de kellett a jó szakember. A gépek nagy része úgy maradt meg a szövetkezetben, hogy Sóhaj éjjel-nappal bent volt a telepen. Nappal a rossz gépeket javította két társával (öt szerelõt innen is az utcára tettek), éjjel meg nekiállt szétszerelni a többi gépet. Csak két gép dolgozott, ezek is többnyire álltak az üzemanyag híján. Egyenként kiszerelte a gépek motorjait - szétszerelt erõgépek kellenek?
    Coki, ki e gúnynevet viselte, s akit ennek elõtte se háborgatta lelkiismerete, mint volt téesz-elnök hat millió forint végkielégítést és három új erõgépet szakított ki a közösbõl.
    Még öt évet sem dolgozott a téeszben, s aki harminc évig dolgozott vagyonnevesítés címén kapott egy határozatot százezer forintról, ez is megterhelve ötven százalékos adóssággal, s mindez csak papíron létezett. Ha nagyon akart dicsekedni vele, kitehette a falra. Csak ennyit ért, nem többet.
    Egyik éjjel felkereste Sóhaj Ferencet a mûhelyben, mivel az aratásnak vége volt már, egy kombájnt szerelgetett széjjel. - Jó estét! - köszönt Coki.
    Sóhaj Ferenc ütésre emelte kezében a franciakulcsot, magában azon mérgelõdött, az éjjeliõr megint nem zárta be a mûhelyudvar kapuját, ott jöhetett be ez a pokolfajzat.
    - Mennyit kér a gépért? Egy kombájn kéne nekem. Fizetek magának ötvenezer forintot érte. Észre sem veszik, mert minden a feje tetején áll...
    Sóhaj Ferenc a mûhely betonpadlójára dobta kezébõl a szerszámot. Coki szemében gunyoros fény villant. Sóhaj nyugodt maradt, a falba vert kampót figyelte. Egy gyors mozdulattal felemelte a száz kilós embert, és kabátjánál a kampóra akasztotta.
    - Míg én itt dolgozom, addig innen ezek a gépek ki nem mennek - mondta csendesen.
    - Hogy rúgtalak volna már ki régen, te karvalyorrú, az anyád úristenit Te szemét! Vegyél le, mert nagyon megjárod!
    Sóhaj elõvette vacsoráját, egy kislábosból jóízûen megette a birkapaprikást, a maradék kenyérrel kitörölte a lábas alját. Elõvette zsebkendõjét, megtörölte a száját, orrát. Komótosan elrakodott maga után mindent.
    Coki ez idõ alatt káromkodásból rimánkodásba fogott.
    - Jó helyen vagy ott! Ameddig a kampón nyaralsz, addig se kél lába semminek - mondta Sóhaj Ferenc anélkül hogy ránézett volna.
    Behúzta maga után a mûhelyajtót, és beszólt a portára.
    - Aludjon csak nyugodtan, Imre bátyám! A legnagyobb tolvaj gazembertõl ezen az éjjelen nem kell tartani!
    Az öreg bereteszelte a szerelõ után a nagykaput, az órájára nézett. Éjfél múlt pár perccel. Háttal ült az ablaknak, elõtte az újság kiterítve, két kezébe fogva fejét bóbiskolt az öreg. Az álom elkerülte, mikor elszunnyadt volna, felriadt. Egyszer a szerelõ mondata jutott az eszébe, egyszer mintha kiabálást hallott volna. Megrázta a fejét, sûrûn az órájára nézett. Négy óra felé felvette a sarokból botra húzott, vasfejû fegyverét, és elindult hajnali körútját végezni. A mûhelybe soha nem nézett be, elég volt kívülrõl ellenõrizni az ajtót, nincs-e résnyire nyitva. A becsukott ajtó elõtt megtorpant, mintha nyöszörgést hallott volna. Hirtelen mozdulattal kicsapta a kétszárnyú ajtót, és felkattintotta a villanyt.
    A mûhelyfalon lógott a volt téesz-elnök. Lassú felfogású volt az öreg, dolgokra se mindig emlékezett, rossz nyelvek szerint csak arra nem emlékezett, amire nem akart. Kicsit sem a pórul járt emberen segített, hanem a mûhely melletti lakáshoz loholt, s megzörgette az ablakot.
    - Gyere, Mihály! Segíts!
    - Azonnal, Imre bátyám! - hallatszott a ház belsejébõl. - Mi a baj? - lépett ki a kapun az ötvenes éveiben járó ember, az utcán rángatva fel magára a nadrágot.
    - Coki a mûhelyfalba bevert kampószögön lóg.
    - Meghalt-e? - kérdezte az ember, s futni kezdett a mûhely felé.
    - Várjál csak! - állította meg az öreg. - Nem, nem dögölhetett meg, mert a bagólesõi gyorsan jártak.
    - Gurítson már ide egy hordót a lába alá, Imre bátyám, hadd emeljem le a falról, habár a szívem szerint itt hagynám.
    Mihály felemelte a póruljárt embert a lábánál fogva, az öreg komótosan odagurított egy gázolajos hordót, és lábával a falhoz nyomta.
    - Minden rendben van! - adta a jelzést a zetoros.
    Az öreg elvette a lábát a hordó oldalától, s mivel Coki még mindig rajta állt, a hordó gurult vele a mûhely betonpadlóján. Az öreg utána vetette magát, s közben kiabálta: - Aggodalomra semmi ok, fiam, nem a föld indult meg alattad, csak a hordó!

Sóhaj Ferenc fiával az udvaron álló nagy diófa alatt beszélget. Huszonnégy éves a fiatalember, családalapítás elõtt áll, bére havi húszezer forint, amit vízvezeték-szerelõként kap a helyi polgármesteri hivataltól. Tíz év alatt egyetlen egy ház épült a községben. Azt fejezték be, amit a nyolcvanas évek végén elkezdtek. Az emberek felélték a tartalékot, amit szûkösebb idõkre maguknak biztosítottak, Mindennapi életük is nagy fordulatot vett. Ki jómódúnak volt mondható, szegény lett, a szegény még szegényebb.
    A fiú építene, lakásépítési kölcsönt nem ad a bank, mert nincs rá fedezet, fizetése nincs annyi, hogy törleszteni tudjon.
    Sóhaj Ferenc akkorát csapott ökölbe szorított balkezével a jobb tenyerébe, hogy Bodri a szunyókálásából felugrott a diófa alól, és vad csaholásba kezdett a kerítés mellett, s mivel nem látott senkit, a macskát kergette fel a fára. Letelepedett az árnyékba, és szünet nélkül ugatott.
    - Hallgass, te! A fene a francos fajtádat! Hogy ez is a saját hangjába szerelmes!
Más nincs fiam! Kiveszel fizetetlen szabadságot, s egész nyáron elmegyünk napszámba. Az alsóépület, és a garázs közfalába egy ajtót vágunk. Amit napszámban keresünk, azt félretesszük cementre, mészre, és a két kezünket adjuk hozzá.
    A fiatalember apja nagy orrát örökölte. Olyan búsan lógatta, az ember szíve összefacsarodott. Az apa elõnyugdíjba ment, hadd legyen annak a három gyerekes fiatalnak munkája, aki már egy éve kilincsel a szövetkezetnél.

Másnap kora reggel Sóhaj Ferenc a határúton nyomja a kerékpár pedálját komótosan. Szétnéz, most kezdõdik az uborkaszedés, százforintos órabért fizetnek.
    Több hektáros földterületek, bérelt földek saját földet pótolva. Azok kaptak földet, akik földdel rendelkeztek. Volt, aki egy hold földet vásárolt, s kibérelhetett hozzá több tízhektárnyit a szövetkezettõl. Mûveli a szövetkezet a földeket, locsol, kinek drágán, kinek potom pénzért, ki hogy áll az elnökkel. Hogyan számolnak el? Aki nagyon akarja tudni, találja ki. Hallgatni élet, mert ha beszél, nincs munkahely, nincs föld... Akinek egy talpalatnyi termõföld se jutott, az nézheti a másét - vagy dolgozhat rajta.
    Ezen a nagy tábla uborkaföldön nyolc ember dolgozik. Öt nõ, három férfi. Illetve nem dolgoznak, nagyon vitatkoznak valamirõl.
    Sóhaj Ferenc megáll a föld végén. Azt látja, hogy a vékony asszonyka, akit Mitugrászként ismernek, kikapja az egyik asszony kezébõl a reklámszatyrot, kiszór belõle a földre cigarettát, gyufát, és három szem uborkát. A napszámos úgy gondolta, ebédnek a zsíros kenyér mellé, hazaviszi a gyerekeknek. Ja persze - mondja magában Sóhaj Ferenc. Nem tûri, ha a napszámos elveszi, ami az övé, ha az csak három szem uborka is. Ha Sóhaj Ferenc nem látja a saját szemével, el sem hiszi, hogy ilyen létezhet.
    Tíz évvel ezelõtt Mitugrász vásárolt a férjével, ki maga is a szövetkezetben dolgozott, néhány tehénistállót százhatvanezer forintért, amit három év múlva eladtak tizenhat millióért. A napszámosok nézik Mitugrászt, amint a földre dobja az uborkát, és széjjeltapossa.
    A napszámos asszony szemébe könny szökik a szégyentõl és a dühtõl, és most már kiabálja: - Fizesd ki az egy heti elmaradt bérünket, amivel tartozol! Ne gondold, hogy ha nem fizetsz, itt tarthatsz bennünket!
    Mitugrász visszaüvölt, pirosabb az arca a föld végén virító pipacsnál, s helybe ugrik egyet, mint a gumilabda.
    - Tolvaj, bunkó népség! Hol is mûvelõdnétek? Tán itt a földön?
    - Elvettétek a kultúrházunkat, kocsmahivatalt nyitottatok a helyén! De egyet elfelejtettél, te szemét! Az átkos kimûvelte a népét...
    Sóhaj Ferencnek hirtelen az jut az eszébe, mikor a változások idején egy kulákivadék azt vágta a fejéhez? - Fogsz te még nekem egy tányér lebbencslevesért dolgozni! - és csak most értette meg, miért is érezték magukat gyõztesnek a summások, a cselédek, mikor szétkapták a kastélyokat, és lebontották a majorokat a második nagy háború után.
    A nyolc napszámos egy emberként sétál a föld végére. Nem maradnak. A továbbiakban minden szóból meddõ vita lenne.
    - Mi lesz a ki nem fizetett napszámukkal? - kérdezte Sóhaj Ferenc, amint az emberek elhaladtak mellette.
    - Azt már elhegedülte szent Dávid - legyint kezével az egyik férfi.
    Sóhaj Ferenc tovább kerékpározik. Ez itt már kukoricatábla. Hányja haját a kukorica, csövezik. A tulajdonos mégis kapáltat, magra termel. Öt napszámos - két idõsebb férfi, három középkorú nõ - pihen a földön ülve egy cigarettaszünetre, a tulajjal beszélgetnek. T.-i romák közelednek hozzájuk. Tízen vannak. Megállnak.
    - Maguk itt kapálnak? - kérdezi mind közül a legmagasabb férfi. Választ nem várva kérdez tovább: - Nem tudnának valakit, aki munkát adna nekünk?
    - Kérdezze meg a tulajdonost - veszi a kezébe az egyik napszámos a kapát, a többi követi a példáját. Pár kapavágás után eltûnnek a tábla kukoricában. A tulajdonos marad ott. Jólelkû, becsületes ember hírében áll, mutatja az is, hogy az öt napszámos évek óta nála dolgozik.
    Sóhaj Ferenc itt nem próbálkozik, egyik lábával a földön támaszkodva figyeli a beszélgetést.
    - Testvér - mondja a cigányember. - Nagyon kellene nekünk a munka. - A többi egy emberként rábólint.
    Mivel a tulajdonos gondolkozik, a munkát keresõk vezetõje rátesz még egy lapáttal.
    - Mi nagyon gyors munkások vagyunk - így órabért is kevesebbet kell fizetni. Tudod, testvér, a módszerünk az: ide vágunk, oda vágunk, egy nagy hektárt bekapálunk! Elõleg is kéne, meg nem idevalók vagyunk, valami hely kellene, ahol megalszunk. Jó lesz nekünk a szabad ég alatt, a tyúkól mellett.
    - Figyelj jól rám, pajtás, mert többször nem mondom. - A földtulajdonos, nyugodtan, halkan ejti ki a szavakat. - Ide rúgok, oda rúgok, a seggeteket széjjelrúgom, ha nem húztok el innen gyorsan, mint a vadlibák.
    Mikor az átkozódással végeztek a romák, Sóhaj Ferenc, mert sajnálja õket, odaszól nekik: - A kukoricaföld végében van egy tábla uborka. A fehér színû dzsippel még kint van az asszonyka. Napszámosokat keres, mert az uborkát a konzervgyárnak idejében kell szállítani, bizonyos hosszúság után.
    - Hát... ha más nem akad, az uborkaszedés is megfelel. Só van nálunk, sóval lehet enni uborkit, egy napig kibírja vele a csávó, ha éhes - hallja Sóhaj Ferenc a tanácskozást. Megkötik az alkut, s a leendõ napszámosok megindulnak a tábla szélén.
    Egy óra elteltével fordul az asszonyka. A terepjáróból három egykilós kenyeret, jókora darab szalonnát vesz elõ. Gyorsan reggeliznek a napszámosok, bõven fogy a ládából az uborka is, pucolatlanul, hajastul. Nem kérdezik, ehetik-e, felesbe eszik.
    - Szóval, még harapnivalót is kipréseltek - nevet Sóhaj Ferenc, amint hazafelé kerékpározik.
    A Mitugrász távolról figyeli õket, nem hallja mit beszélnek, sutyorognak. Ottmarad gyanakodva, míg nekikezdenek a munkának. De el kell ismernie, szorgalmasan dolgoznak, olyan szakértelemmel forgatják az uborkaszárat, levelet, mintha mindig ezt csinálták volna. A Mitugrász nem is megy ki többé, csak este a férjével együtt. Elégedetten bólogatnak. Egy teherkocsira való uborka már ládákban, a föld végén várakozik, hogy elszállítsák. Jó alkonyat van már, de a napszámosok még mindig dolgoznak, a vezetõjük kitartóan mondogatja: - Az árut nem kell félteni, mi kint alszunk a földön, mert hajnalban kezdjük el a munkát.
    Önelégülten mosolyognak Mitugrászék, és legszívesebben a markukba nevetnének: ezek a romák nem is sejtik, hogy rászedték õket, és félbérért güriznek itt.
Még alig pirkad, egy teherautó elindul az uborkáért, mire nagy meleg lesz, a konzervgyárba ér. Az úton visszafelé a Mitugrásszal találkozik. A sofõr dühösen ugrik ki a teherautóból.
    - Jól elcseszte a mai napomat, hallja-e?! - rivall az asszonyra. - Mára már nem kapok munkát!
    - Nem értem - hebegi Mitugrász.
    - Hát csak menjen, nézze meg!
    Mitugrász rosszat sejtve beugrik a terepjáróba, eltûnik a porfelhõ mögött, amit az autó kerekei csapnak a földúton.
    A föld végén megáll. Végignéz a birtokán, s kiveri a verejték. Se napszámos, se láda, se uborka, csak a megkopasztott uborkatövek.
    Kétezret ír a naptár. Ezredfordulót. Év közepét.