98082

ESNAGY JÓZSEF
Hogy testembõl kifolyjon a tûz
Szerelemmel fizettem mindig a szerelemért,
hogy testembõl kifolyjon a tûz, mint izzó salak,
s imádkoztam Isten kegyelméért,
hogy sokáig élvezhessem a napot,
hogy beszívhassam virágok kóbor illatát,
és joghurtízû cseppjeit a múló idõnek,
mert tudtam, fiatal erõm egyszer majd eltûnik
erõs karjaimból s többé már nem érzem meg
törtetõ ellenségeim izzadságszagát,
és békésen szomorú barátaim édes nedveit.
Ezért hát nyakamba vettem
egy bégetõ barikát
a megszületést ünnepelve,
hogyha majd valamikor keserû lesz
számban az étel,
és gyomromban savanyú lesz az ital,
arra gondoljak békésen megpihenve:
milyen jó volt a lányok szerelme,
s milyen nagyszerû volt simogatni
az öröm fanszõrzetét.

Kisvárosi korzó
Istentõl lassan távolodva
önállóan lélegzik fauna s flóra,
miként én is
feleségem segítsége nélkül
vakarom a hátam,
míg sok-sok
puccos majom sétál
körülöttem a korzón
délután, estefelé,
hogy a becsinált leves leülepedjen
az örökké foglalt WC
ülepre szabott alján,
miközben egyre több reklámszöveg
dörgölõdzik számhoz,
mint sült lapocka
s szívemhez kisgyerek,
miszerint feltaláltattam,
és felfalattam.
Heuréka! Heuréka!

N. HORVÁTH PÉTER
Szelídítsd meg!
Szelídülj hozzám, ne mindig máshoz,
hisz mindenki más könnyedén elhagy.
Áldozatod a szemükben nem nagy,
s a beálló baj majd téged átkoz.
Szelídíts meg, hogy legyen kit félnem,
mert Isten hozzám túlon-túl gyengéd,
de mintha mindezt magadért tennéd,
ha nem lát senki, hajolj le értem.
Szelídíts meg egy mozdulat által,
és ismételjed, míg biztos leszek.
Alászállhatnak föntrõl az egek,
övezz tagadott, elviccelt szárnnyal.
Szelídülj hozzám, legyél a lényeg,
a forma mélyén rejtõzõ titok,
a végsõ szó, ha magamra nyitok,
tükör, ami a szemeddel néz meg.

Megvéd a helyed
Jó érzés tudni, hogy itt élsz a közelben,
ha nem is nálam.
És nem adsz csókot, de nyakamba követ sem,
csak játszol bátran.
Kóstolod ízét egy holnapi szerepnek,
s bennem a roncsot.
Tanulod játékát: Ki, hogyan szerethet,
nézed, hol rontok.
Nem félsz, hisz nincs mitõl, van köztünk távolság,
megvéd a helyed.
Azt mégse gondoljad, hogy ami hajt hozzád,
vénember-meleg.

KASSAI FRANCISKA
Sétálj!
Míg tart a nyár, addig sétálj,
amíg a fények elkísérnek.
Meglátod: hipp-hopp eljön a november,
szürke egével, sûrû esõvel.
S jön majd a decemberi délután,
mikor sötét lesz már négy után.
És általában bent vagy egy szobában,
vagy unott útjaid rovod egyre,
s mind kevesebb lesz az ember kedve...
S az ünnepek sokunknak nem segítenek,
csak hiányérzetet s fáradtságot hoznak.
Hiába gyújtjuk a fényeket. Ha összeülünk,
annál rosszabb.
Hát sétálj és érezd melegét a napnak!
Kószálj, és kicsiny sugarát majd akkor,
ha eljön a sötét: szívedbõl adjad.

BARTIS FERENC
Attila fiamnak, repülõjegy helyett
Frankfurtba véletlenül vetõdtem el:
összetévesztettem a vonatokat...
Vagy megártott volna a rumos sör a
müncheni állomáson?
Én már
falvakat, városokat, országokat,
kontinenseket, bolygókat is
tévesztettem össze...
Isten is tévedésbõl teremtett engem.
"Talánra" nem utazik más emberfia,
csak én.
Én voltam Frankfurt diktátora
azon az éjszakán:
nem merték megérteni szavaimat,
kérdéseimre féltek válaszolni...
Egy Heine-utód fiatalember szegõdött hozzám:
eltévedt õ is,
deportált nagyszülei lelkét kereste megszállottan...
Virradatkor visszatért az elmegyógyintézetbe
keresni a saját lelkét...
Lélekmelegítõjét ledobta a város,
megfürdött, evett s belélegezte
a múltat, a jelent, a jövõt,
szinte engemet is.
Lélegzetnyi reggellel kínáltam meg az elsõ vonatot
s szabad utasnak képzeltem magam
ugyancsak tévedésbõl...

BISTEY ANDRÁS
Elégtétel
A képembe röhögött, amikor a pénzünket kértem. Nem szabadkozott, hogy most éppen nincs, de majd... nem ígérgetett, hanem kerek perec megmondta, hogy nem fizet, ne is számítsak rá. Hozzátette, hogy nyugodtan beperelhetem, de mind a ketten tudtuk, hogy per nem lesz. Egy ilyen ügyet évekig el lehet húzni-halasztani a bíróságon, kinek van arra ideje meg idege! Legszívesebben belevágtam volna egy jó nagyot abba a kövér, szétfolyó pofájába, de sajnos erõsebb nálam, én húztam volna a rövidebbet.
    Egy darabig rendesen fizetett. Néhány közös ismerõsünk figyelmeztetett ugyan, hogy vigyázzunk vele, öt év alatt a harmadik vállalkozása jut csõdbe, mégis egyre jobban megy neki, de mit tehettünk volna? Dolgozni muszáj, a megrendelõ az megrendelõ, nem nagyon lehet válogatni, nem olyan világot élünk. Arra azért vigyáztunk, hogy túl sokat ne hitelezzünk neki, és ez volt a szerencse. A veszteség nem ígérkezett túl nagynak, néhány százezret le tudunk nyelni, de a pofátlansága kiborított.
    Én asztalos vagyok, Zoli, a társam kárpitos, együtt nyitottunk egy kis mûhelyt. Ez a két szakma kiegészíti egymást, jó ötlet volt, hogy társuljunk. Nem vetett föl a pénz, de megéltünk, és nem parancsolt senki, hogy most ezt csináld, meg azt, és nem is fanyalgott, hogy ez vagy az nem jó.
    Ez a strici elég nagy tételben hozott felújításra váró bútort, a végén már csak neki dolgozhattunk volna, de én erõsködtem, hogy ne építsünk egyetlen megrendelõre, akármennyi munkát hoz, az ilyesminek az a vége, hogy õ kezd dirigálni. Fölvettünk két embert, de négyen már alig fértünk el a mûhelyben. Zoli megpendítette egyszer, hogy kölcsönbõl bõvíthetnénk, de én úgy félek az adósságtól, mint a tûztõl, sikerült lebeszélnem a bõvítésrõl. Persze, szeretnék én is nagy mûhelyt, amelyik szinte már gyár, de egy vállalkozás nem szappanbuborék, amit föl lehet fújni, vagyis föl lehet éppen, de akkor valószínûleg úgy is végzi, mint a szappanbuborék. Elõbb megkeressük a pénzt a bõvítésre, azután majd bõvítünk, nem késünk le semmirõl, még mind a ketten innen vagyunk a negyvenen.
    Ez a gennyláda, akirõl beszélni kezdtem, most éppen használt bútorral kereskedik, de volt már péksége meg autóalkatrész-boltja is, volt ez már szinte minden, csak akasztott ember nem, sajnos. A boltja egy nagy raktár a városközpontban, onnan árulja a felújított bútorokat. A felújítást mi csináltuk, vagyis nemcsak mi, dolgoztatott másokkal is. Hozzánk komplett garnitúrákat hozott, gondolom azért, mert meg volt elégedve a munkánkkal.
    Csak késõbb tudtam meg, hogy ezeket Németországból meg Hollandiából szerezte bagóért, ott szintén vannak olyan lomtalanítási napok, mint nálunk, de nem rossz centrifugát meg lyukas fazekat raknak ki, hanem megunt bútorokat, némelyik még olyan jó állapotban volt, hogy alig kellett hozzányúlni.
    A részleteket nem ismerem, lehet, hogy õ maga szedette össze ezeket odakint, vagy vette valakitõl, sokba nem kerülhettek neki, az biztos.
    Szóval elszállított egy felújított, újrakárpitozott garnitúrát, a fizetés helyett meg beintett, de ezt szó szerint kell érteni.
    - Szar alak vagy te - mondtam neki, de csak nevette.
    - A kapitalizmusban az ember embernek farkasa - felelte -, most pedig itt kapitalizmus van. - És csak úgy ragyogott a képe.
    A hülye állatot valamikkor beszervezhették egy alapfokú politikai tan-folyamra, és az egész szemináriumból csak ezt a lózungot jegyezte meg.
    Rácsaptam az irodája ajtaját, hogy csak úgy zörgött benne az üveg. Zoli morgott egy kicsit, hogy túl hamar lemondtam a pénzrõl, de aztán belátta, hogy nem volt mit tenni. Hanem a dolog nem hagyott nyugodni minket, nem is annyira a pénz miatt, inkább szégyelltük, hogy így kibabrált velünk.
    Azután egy este, mielõtt bezártuk a mûhelyt, Zoli csak tett-vett tovább, sehogy sem akarta befejezni, tudtam, hogy van valami a begyében. Vártam türelmesen, és amikor a két emberünk elment, ki is bökte:
    - Nem kéne ebbe belenyugodni! A szarházi ne röhögjön a markába! - Igaza volt nagyon, de nem akadt használható ötletem. Várt egy kicsit, hogy mondok-e valamit, de mert nem válaszoltam, folytatta: - Megérdemelné, hogy leveressük rajta valakivel. Legalább megtudná, hol lakik a jóisten, ha jól pofánvágnánk néhányszor!
    Több okból sem tetszett nekem ez az ötlet. Az ember mindenféle alvilági alakokkal kerül kapcsolatba, azután ki tudja, hogy sikerül-e lerázni õket. Nem úgy megy ez, mint a filmekben, hogy te adod a pénzt, õk elvégzik a "munkát", azután mindenki megy a dolgára. Ezek az alakok rád szállhatnak, zsarolnak, mit tudom én, jobb nem kezdeni velük. Egy ilyen számlarendezés ráadásul sok pénzbe kerül, én meg éppen hogy kapni akartam pénzt, nem kiadni.
    Zoli azonban csak hajtogatta, hogy nem kellene ezt a piszokságot hagyni, tenni kéne valamit, mégpedig gyorsan, mert az a nyomorult eladja az áruját, kiveszi a pénzt az üzletbõl, és csõdöt jelent, ahogy már megtette néhányszor. Mindenki könnyes búcsút vehet a pénzétõl, õ meg pár hónap múlva újabb vállalkozásba kezd a felesége, a testvére vagy az anyósa nevén.
    - Visszaszerezzük a garnitúrát - mondtam végül. - Azután majd elviheti, de csak akkor, ha kifizette a munkánkat.
    - Könnyû azt mondani. - Zoli legyintett. - Hogy szerzed vissza?
    - Kipakoljuk a raktárából.
    - Az se jobb, mint a megveretés. Ki csinálja meg, és mennyiért?
    - Elrendezzük mi magunk.
    Nagy szemeket meresztett, azután gondterhelten az állát kezdte simogatni, csak úgy sercegett a borosta az ujjai alatt. - Be akarsz törni?
    - Csak a magunkét hozzuk el.
    Rázta a fejét, csavargatta a nyakát, de láttam, nincs ellenére a dolog, csak nem tudja, hogyan csináljuk.
    - Akkora lakat van a hátsó ajtón, mint az öklöm, azt nem vered le.
    Nem is leverni akartam a lakatot, az túl feltûnõ és nagy zajjal jár, hanem kinyitni. Van egy lakatos haverom, úgy ért a zárakhoz, hogy a múltkor, amikor az egyik vállalatnál beletört a páncélszekrény kulcsa a zárba, õt hívták, hogy nyissa ki.
    - Hülye vagy? - bámult rám a lakatos haver döbbenten, amikor megemlítettem neki, hogy segítsen bejutni a bútorraktárba. - Azt akarod, hogy mind a ketten sittre kerüljünk?
    Dehogy akartam én sittre kerülni, csak a pénzemet szerettem volna megkapni, amiért megdolgoztam. A haver azonban sehogy sem akart kötélnek állni. Végül meguntam a gyõzködését.
    - Akkor taníts meg rá, hogy kell sperhaknival kinyitni egy ilyen lakatot.
    - Téged!
    Olyan lenézés volt a hangjában, hogy bennem egyszeriben fölszaladt a pumpa. - Azt hiszed, mindenki hülye, csak te vagy okos?
    Akármilyen jó haver, azt utálom benne, hogy lenéz mindenkit, aki nem ért legalább úgy a lakatosmesterséghez, mint õ. A kuncsaftokkal is úgy beszél, mintha csupa hülyegyerek lenne, mindegy, hogy egyetemi tanár vagy akármi az illetõ.
    Azt hittem, kidob a szövegem miatt, de a szokásosnál jobb kedvében volt, vagy megsajnált, hát elõvett néhány kulcsot.
    - Tudod, hogy milyen lakat van az ajtón? - Tudtam, és elégedetten bólogatott, amikor megmondtam neki. - Szerencséd van, azt olyan könnyû kinyitni, mintha ott sem volna. Az még tán neked is sikerül. No, itt van, próbáld meg!
    Könnyû ám... neki! Nekem egy órámba is beletelt, mire a kezembe nyomott vastagabb fajta, a végén meghajlított és egy kissé laposra kalapált drótdarabbal kinyitottam a lakatot.
    - Tisztára hülye vagyok - hajtogatta közben a haver -, de te is, hogy ilyesmibe belemégy!
    Beszélhetett már nekem, zsebre vágtam az álkulcsot, és húztam kifelé.
    - De én nem tudok semmirõl! - kiabált utánam. - Nem ismerlek, azt se tudom, hogy a világra szült az anyád!...
    Éjjel két óra felé odaálltunk a teherautóval annak a mocsoknak a boltja mögé. Sötét kis utca az ott az épület mögött, a sarkon van egy lámpa, kicsit beljebb egy másik, de annak a fényét alaposan megszûri egy nagy fa lombja.
    Langyos koraõszi éjszaka volt, a város zaja elcsendesült, csak nagyritkán húzott el egy-egy kocsi a raktár másik oldalán. Odafarolt a teherautó a kapuhoz, én meg kinyitottam a lakatot.
    Négyen voltunk, be kellett avatni a buliba a két alkalmazottunkat is, de nem kellett sokat gyõzködni õket. Épp elég pipák voltak a minket ért kiszúrás miatt. Attól sem kellett félni, hogy valamelyikük beköp, elég tisztességesen megfizettük õket, sajnálták volna elveszíteni a jó munkát.
    Kitártuk a kétszárnyú nagy kaput, meggyújtottam a villanyt, és a bútoraink keresésére indultam. Zoli ott trappolt mellettem, és láttam, hogy egyre jobban be van gyulladva.
    Furcsa emberek vannak! Nem tudott belenyugodni az átverésünkbe, õ ojto-gatott, hogy csináljunk valamit, azután mikor megfogadtuk a tanácsát, egyszerre inába szállt a bátorsága. Úgy szaladt utánam, mint egy pincsikutya, az arcán folyt a verejték.
    - Baj lesz ebbõl... baj lesz ebbõl... - ismételgette.
    - Följelent az a barom. Nem hülye, tudni fogja, hol keresse a rendõrség a garnitúrát.
    - Elég vaj van annak a fején, emiatt nem fog a rendõrségre szaladni.
    De Zoli egyre jobban belelovallta magát.
    - Vagy eljön érte maga - folytatta. - Hoz néhány fickót, azután megnézhetjük magunkat. Ránk gyújtják vagy szétverik a mûhelyt...
    Ez nekem is eszembe jutott, de nem tartottam tõle igazán. Nem olyan nagy érték az a garnitúra, azt vártam, hogy eljön érte az a szemét, káromkodik egy kicsit, esetleg fenyegetõzik is, de a végén kifizeti. Ez a legolcsóbb megoldás neki, nem akar õ most a csõd elõtt belekeveredni valami trutyiba, amivel csak fölhívja magára a figyelmet.
    Keringtünk a rosszul világított, nagy raktárban, a betonpadlóból hideg áradt, Zoli hol didergett, hol meg a verejtéket törölgette a homlokáról.
    - Lehet, hogy már nincs is itt a garnitúra - nyögte. - Eladta az a szarházi, minket meg itt talál egy rendõr vagy...
    - Ott van!
    Egy széles kanapészerû heverõ volt az elsõ darab, amit kivittünk. Nem volt nagyon nehéz, mégis elég bajosan raktuk föl az autóra. Azután még egy fotelt hozott ki az egyik alkalmazottunk Zolival, aki sietségében úgy kapkodott, hogy kis híján leejtették, amikor föl akarták rakni a platóra. Egy fotel, egy asztal meg még valami állványféle volt hátra, amikor a sarkon befordult két rendõr, és lassan, komótosan felénk jöttek.
    - Lebuktunk! - nyögte Zoli, és teljesen pánikba esve elszaladt volna, ha be nem lököm a raktárba, ahol azután elbújt valahol a leghátsó sarokban.
    - Baj lesz, fõnök! - mondta az egyik alkalmazott, és mind a ketten várakozóan néztek rám, hogy most hát mi legyen.
    Engem meg hirtelen olyan nyugalom szállt meg, mintha egy nyugágyon feküdtem volna a Balaton partján.
    - Csináljátok, amit mondok! - súgtam a másik kettõnek -, de nem kell sietni, csak szép lassan... - Vártam egy kicsit, hogy a rendõrök közelebb érjenek, s akkor jó hangosan rákiáltottam a két emberünkre: - Igyekezzünk! Igyekezzünk! Kapjátok le azt a kanapét meg a fotelt, azután befelé!
    Õk meg kezdték leszedni a kanapét az autóról. Én is beálltam segíteni, éppen letettük a földre a plató mögött, amikor odaértek a rendõrök. Az egyik törzsõrmester volt, a másik szakaszvezetõ, ahogy a lomb árnyékában meg tudtam állapítani.
    - Rakodnak? - kérdezte a törzsõrmester. A hangja nem volt nagyon barátságos, de bizalmatlanság sem volt benne.
    - Rakodunk. - Megtöröltem a homlokom, pedig nem is izzadtam. Azután az emberekhez fordultam. - Jól van, fújják ki magukat, a java már bent van.
    A törzsõrmester benézett a kapun. Zoli ott lapult valahol a túlsó sarokban a szekrények között, nemhogy mozdulni, de tán lélegezni sem mert.
    - Oda hordjuk - mutattam a garnitúra többi darabjára.
    A törzsõrmester jól megnézte a kanapét meg a bent levõ fotelt, láthatta, hogy a szövet ugyanaz. Bólintott.
    - Ilyen késõn rakodnak? - Egy kis sajnálkozás volt a hangjában, tudtam, hogy nyert ügyünk van.
    És akkor megszólalt az egyik emberünk: - Azt kéne most idehozni trógerolni, aki elrendelte, hogy csak éjszaka lehet árut szállítani a...
    - Nono! - A törzsõrmester úgy érezte, kötelessége megvédeni a hatósági rendelkezést. - Tudja, mekkora dugó alakulna ki, ha ebben az egyirányú utcában nappal leállnának rakodni?
    - Az emberünk nem válaszolt, csak hümmögött valamit. A törzsõrmester menni készült, de hirtelen megkérdezte a szakaszvezetõ: - Az átvevõ hol van?
    A két ember rám nézett, mondanom kellett valamit.
    - Ott van hátul. - Hirtelen eszembe jutott Zoli. - Idehívjam?
    Elhatároztam, hogy megkeresem és odacipelem a rendõrökhöz, közben meg kitanítom, mit mondjon, bár tartottam tõle, hogy ijedtében elszúrja a dolgot.
    A törzsõrmester azonban megrázta a fejét.
    - No, hát csak csinálják! - Barátságosan intett, és lassú, kényelmes léptekkel elindultak.
    - Igyekezzünk emberek! - kiáltottam jó hangosan. - Nagyon elment az idõ! - Rám néztek, mintha azt kérdezték volna, hogy akkor most merre vigyék a kanapét. - A kocsira! - súgtam, pedig még el sem tûntek a rendõrök a sarkon.
    Kihoztuk, ami még a raktárban maradt a garnitúrából, és éppen be akartam zárni a kaput, amikor megszólalt az egyik emberünk:
    - Bent van a fõnök.
    Zolit is fõnöknek hívták, mint engem.
    Visszamentem a raktárba, de sehol sem találtam.
    - Bújj már elõ, a szentségit! - mondtam félhangosan. - Tiszta a levegõ, csak rád várunk! - Alig mert elõóvakodni, valami szekrény mögé vette be magát, úgy kellett kiráncigálni. - Gyere már, a kurva életbe! Miattad dekkolunk itt, már régen lelécelhettünk volna!
    Úgy kellett támogatni, én embert még nem láttam ennyire begyulladva. Bekattintottam a lakatot, azután elindultunk. Nem a mûhelybe vittük a garnitúrát, az egyik emberünk garázst bérel a város szélén, oda pakoltuk be. Lehet, hogy túlzott elõvigyázatosság volt, de jobb félni, mint megijedni, vagyis félni sem jó, de olyan ez a világ, hogy senki sem él benne félelem nélkül.
    Ami ezután következett, már nem igazán érdekes. Az a tetû persze rögtön hozzánk jött, ahogy észrevette a bútorok eltûnését. Elõször a magas cén kezdte, rendõrséggel, bírósággal, majd erõs fiúkkal fenyegetõzött, de most én röhögtem a pofájába. Végül fizetett, de közben szidta az anyámat, én meg az övét, jól elbeszélgettünk.
    Azóta nem találkoztam vele hál'istennek, csak annyit hallottam, hogy csõdbe ment a vállalkozása, volt egy halom pere, vagyis még van most is, de egy fillért sem tudnak kiszedni belõle, mert egyáltalán nincs vagyona. Az apósa viszont éppen a napokban nyitott használtautó-kereskedést.

SIMOR ÁGNES
Délután
Ilyenkor jó egyedül lenni, amikor
szépek a felhõk és fúj a szél,
körbetáncol egy darázs,
és remegnek a virágok.

Éjszaka
Lámpám alatt
a hold forgolódik.
Árnyékát látom a padlón.
Mintha fel akarná hasítani
éleivel a kék szõnyeget.

Nálad
Végigrohantam az utcán,
a szomszéd sarokig, mert nem volt sok idõm.
Otthon voltál. Örültem neked,
az anyukád büszke volt,
hogy már egyedül mész iskolába,
(én is az lennék)
és mondtam is neked,
ez jó dolog,
megsimogattál, azt mondtad, szép
a hajam, én pedig, hogy a tiedet
levágták - igen - mondtad, mert fájt
a fejbõröd. Az anyukád közben
megnézte a fogaimat, és én arra
gondoltam, hogy egyidõsek vagyunk,
és, hogy talán többet értesz, mint amennyit mi hiszünk.
Aztán el is indultam, hogy fussak vissza,
de elõtte bementem a szobádba,
hogy elbúcsúzzam tõled,
te intettél, és azt mondtad, hogy máskor azért hozzak is valamit.

Klári néninek
Hallom, hogy a rádiót hallgatod
(csak egy fal választ el)
és, hogy mikor, mit csinálsz, könnyen kitalálom.
Tudom, mikor veszekedsz a barátnõiddel,
ebédet készítesz vagy a szobában járkálsz,
magadban csöndesen fütyörészel,
ez új szokás,
ha hozzád megyek, és fejem a kisablakhoz nyomom,
már látom, hogyan nyitsz ajtót mosolyogva.

Olyankor
Mikor hazamegyek, olyan hangosan veszem a levegõt,
hogy hallja, aki elmegy mellettem,
de ilyenkor csendes az utca,
csak egy macska áll meg tétován -
és én lehunyt szemmel megyek
gyorsan, mintha futnék,
érzem a lábam alatt a köveket,
mert az aszfaltot annak idején nem simították el rendesen,
az utca köve is érzi a lábam,
megismer már talán,
csak a felhõk néznek rám furcsán,
sárga fénnyel, minden nap máshogyan.

Tünde
A te ruhádba öltözöm -
halott. Halott ruha.
Megölted magad, nem tudni, miért,
vagy csak én nem érthetem,
akit én ismertem, nem tehette ezt.
Vagy csak a gyerek nem érti,
de nem hagytad, hogy felnõttként lássalak;
okos volt, csak a jóra emlékezem,
nem formálok rólad felnõttvéleményt.
Örülsz neki?
Látod, mégiscsak kevés ez az ing.

Õk
Nem halt meg Lee Annácska
és Novalis Sophi-ja él.
Sierva Maríának, kit megöltek a papok,
haja nemcsak a sírban nõ tovább.
Alfonsina, ki tengerbe fulladt,
a vízbõl mindennap kilép.
Mint Prométheusz, kinek máját
a keselyû napra nap eszi,
élednek újra mindig õk
gyermekként, felnõttként egyaránt,
mindegy, mit tesznek, mi a nevük,
megöregedve is gyermekek,
Annácska õ õsz hajjal is,
ha szeme a szemedbe néz.

BODA MAGDOLNA
A világoskék füzet
Néha az igaz történetek egészen hihetetlenek, a mesék pedig olyan rémisztõen igazak, hogy az ember megcsipkedi önmagát a történet hallatán. Sokszor pedig képtelenség kideríteni, mi is az igazság és mi is a mese...
    Azt hiszem, a kék füzet története ilyen történet.
*
A kék füzet nem volt egy elegáns darab, úgy értem, nem volt bársonyszövésû csudaszép borítója, nem volt rajta aranyozott monogram és nem voltak szûziesen tiszták a lapjai sem, sõt, telis-tele volt elõre meghúzott, szamárvezetõ vonallal. Egyszerû kék fedelû füzet volt, valami elkezdett idézettel a halványkék fedõ-lapján.
    Mondom, egyszerû, közönséges füzetke volt, és minthogy üres, arra várt csábítón, hogy egy napon valaki föléje hajol és gondosan kerekített betûkkel majd teleírja szép és okos gondolatok sokaságával.
    Azt, hogy a világoskék füzet miként került könyvárushoz, nem lehet kideríteni. Nem mintha rossz helyre került volna, hiszen Darusa, a kereskedõ becsülte a papírt, az írást és mindent, ami a könyvekhez, betûkhöz és betûvetéshez kapcsolódott. Kirakatában szebbnél szebb könyvek kínálták magukat és szinte minden kapható volt nála: lúdtollak, füzetek, itatósok és persze tinták változatos színekben. Még kistáblát és színes krétákat is tartott, a környékbeli gyerekek nagy örömére.
    A szomszéd zöldségesinas, Alucino ugyan nem tudott írni és olvasni, de mindennap megállt a kirakat elõtt és vágyódó szemmel nézegette a kirakatban levõ könyveket. Minthogy nem ismerte a betûket, nem értette ugyan még a címüket sem, de valami ismeretlen, új világ varázsigéjének sejtette. És minél inkább csodálta a könyveket, annál jobban vágyott a bennük levõ titkokra és rejtelmekre.
    A könyvárus észrevette a kölyök sûrû bámészkodását, és egy napon magához vette a fiút. Neki ugyanis még nem volt inasa, munkája viszont akadt bõven. A kis inas pár nap múlva egészen jól felismerte már a könyveket, elõször csak színükrõl, formájukból, de ahogy késõbb a könyvárus taníttatta, egyre inkább különbséget tudott köztük tenni tartalmuk szerint is. Tudta, hogy melyek a természettudományos könyvek, és melyek a bölcseleti könyvek. Megismerte a verseket és a prózákat, késõbb a versek formáit, sõt az azokat felépítõ sorok verslábait is. Megtanulta a matematikát, geometriát és a fizikát is. Tanulmányozta az orvoslástant és a csillagászatot is.
    Alucino rendkívül éles eszû volt, minden megragadt az elméjében. Csodájára jártak a környékbeli emberek, de híre messze vidékekre eljutott és özönlöttek a tudósok is a világ minden tájáról, hogy megbizonyosodjanak a szóbeszéd igazságáról, és persze tudni akarták éles elméjûségének titkát.
    Mire ifjúvá serdült a fiú, már mindent megtanult, ami megtanulható, mindent tudott, amit tudhatott, és bármit kérdeztek tõle, szinte gondolkodás nélkül tudott rá felelni. Alucino olyan híressé vált, hogy az uralkodói udvar ki is nevezte könyvtárossá. Amikor elhagyta a könyvárust, semmit sem vitt magával, csak a kék füzetet.
    A világoskék, puha fedelû vonalas füzetet, az idézettel a fedelén. Darusa kicsit csodálkozott is, de a fiút annyira különcnek tartotta, hogy nem firtatta döntését.
    Noha Alucino hálás volt a könyvárusnak mindazért, amit érte tett, mégsem ígérte meg, hogy egy napon visszatér.
    Miután a fiú elhagyta Darusát, naphosszat olvasott és elhatározta, hogy egyszer maga is írni is fog mindenképpen, mielõtt meghal.
    Olvasott és olvasott. Egyre többet. Fõként a bölcsességrõl szóló könyveket szerette. Gyakran idézgetett a könyvekbõl, amelyeket olvasott. Szinte minden helyzetre volt egy bámulatos története vagy anekdotája. Az emberek ezért aztán bölcsnek tekintették és tisztelték nagy tudása miatt, és tulajdonképpen soha nem is gondolták végig, hogy mindazok a gondolatok, amiket lépten-nyomon elõcitál, és amiket õk csillogó szemmel hallgatnak, azok nem is az õ gondolatai.
    Szókratész, Platón, Plótinosz, Arisztotelész, Descartes és a többiek, mind-mind a kisujjában voltak. Ismerte a filozófusok élettörténetét, tanításait, a filozófiai magyarázatokat, és persze azok minden cáfolatát is.
    Minél többet tudott, annál többet akart. Tudni akarta nemcsak az összes létezett és létezõ, de a majdan létezõ lehetséges gondolatokat is. Szenvedélyes volt, konok, eltökélt, és makacsul kitartott elhatározása mellett.
    Nem is törõdött önmagával, csak a könyvekkel. Ruhája elpiszkolódott, elszakadozott. Hosszú haja és hosszú szakálla kócosan, bozontosan lógott. Minden idõt sajnált, ami elvonta a könyveitõl, sajnálta az álmot, az öltözködést, a mosakodást.
    Nem ment többé templomba, nem járt vásárban, elmulasztotta megülni az ünnepeket, elhanyagolta régi barátait. Csak olvasott.
    Nem törõdött szeretteivel, szomszédaival és ismerõseivel, és észre sem vette, hogy azok elhagyták õt, mint egy bolondot.
    Háza telis tele volt könyvhalmazokkal, és a halmazok tornyokká nõttek az idõk folyamán. Már nem volt hely se ülésre, se járkálásra. Csak olvasott és olvasott, már enni se evett eleget. Egy idõ után pedig úgy érezte, eljött az õ ideje és elhatározta, hogy mostantól pedig nem olvas, hanem ír. Elhatározta, hogy semmiképp se hal meg úgy, hogy õ maga ne hagyjon hátra valamit.
    Elõvette a világoskék fedelû vonalas füzetét, amely már oly régóta porosodott tölgyfa íróasztalának fiókjában, és csak nézte. Nézte, de nem tudott mit beleírni. Valami nagyon fontos és lényeges gondolat után kutatott elméjében. Talált is néhányat, ám egyikben sem volt bizonyos.
    Attól félt, hogy butaságot ír, és kinevetik érte. Elhatározta, hogy csak akkor ír a füzetbe, ha olyan dolgot lesz képes beleírni, ami fontos és lényeges, ami miatt bejegyzik majd az õ nevét is a bölcsek vagy a nagy idõk könyvébe. Azt gondolta, hogy az a legjobb, ha nem ír még a füzetbe, mert az már megmásíthatatlan, az már nem javítható, az már örökre érvényes marad.
    Elõvette hát apjától rámaradt egykori palatábláját, elvonult a ház legeldugottabb zugába és írt. Leírta az elsõ mondatot, aztán nézte egy darabig és letörölte. Megint írt és megint letörölte.
    Írt és törölt. Ez így ment nap nap után. Egyre jobban bántotta a dolog, hogy szertelen és híres tudománya ellenére eddig még nem alkotott semmit. Egyre múlt az ideje, fogyott életereje. Ahogy múlt az ideje, úgy vált türelmetlenebbé. A sok hiábavaló nap már dühítette is. Egy napon türelmetlensége olyan hõfokra váltott, hogy egyetlen palatábláját a falhoz verte, és az ezer darabra tört.
    - De hát képtelenség, hogy nem vagyok képes egyetlen gondolatot se leírni, ami az enyém és csak az enyém - szidta magát zúgolódva. - Még azt sem tudom, milyen a házam mögött hullámzó tenger. Persze, hogy tudom, milyen egy hullámzó tenger, láttam ilyet festményeken, olvastam is róla éppen eleget, egészen pontosan tudom, milyen egy tenger, de fogalmam sincs már, hogy milyen "a" tenger...
    A tenger, ahol annyit játszadoztunk Estherrel, a húgommal...
    - Igen, igen, a húgom... jól emlékszem például Esther arcára, de már teljesen elfelejtettem a hangját, már nem tudom hallani csilingelõ kacagását.
    Szomorúan ült és bámult, hol csak valahová a messzeségbe, mintha rég elvesztett távoli dolgok visszatértét remélné, hol meg a kinyitott kék füzet lapjára.
    Azon az éjjelen meghalt. Még a hajnal se érkezett meg. Az ég ezer csillagszemmel figyelte, ahogy ott feküdt az öreg Alucino elhagyatva, elfeledve, piszkosan, a szanaszerte könyvei között mozdulatlanul, mellette pedig ott hevert nyitva a kék füzet.
    Üresen.
    Fehéren fénylettek vonalas lapjai a holdvilágnál, és világított ürességében, sejtelmesen.

SZÁNTAI JÁNOS

Dal Holdtöltekor
Vivát Klee!
Félénk kézzel szoknyáját emeltem
úgy fél hat felé a Rue Charrette-en
(vakablakok álszent szeme rebbent)
Felröppent elõttem kapu-tárva
(ugrottam utána, ám hiába!)
Aphrodité anatómiája.
Selyem-égen szálló szõke angyal
mellkasán két alvó teliholddal
(mint egy tájkép sárga madarakkal)
A bõr falán tovatûnõ jelek
hûvös-puha, szemem fedõ kezek
(mindent elkövetõk: hogy ellegyek)
(Láthatár homály-homokja pergett)
közénk dobta kegyetlen lebernyeg
ét az éj, e fess fekete herceg.

Készülõdés a télre
Egy W. C. W.-sorra
Karjaid novemberében fákat
látni, és V-röptû nászruhákat.
Vad stelázsi-égig érõ érvek
újságpapírba csomagolt szárnyak.
Hogyha merném, amit tenni félek,
nekifeszülnék decemberének.
Megnyílna a linóleum-tenger,
csérré vedlenének a szirének,
ha merném tenni, amit nem merek.
És nem segít ima, sem vegyszerek.
Hulló fénybõl, halkan tûnõ dombon
megépítem világítótornyom.
Egyetlen túlpartra érõ ékem,
hogy karjaid novemberében...

Szerelemrõl és más
városokról
Ez itt egy kavics, majd-fehér.
Ebbõl építek neked házat,
repkényben úszót, kerteset,
hol ünnepeinket rejtheted.
Ablakainkon beint az évszak,
hajnal hasal majd hasadon.
Õrt áll fejednél nyugat, észak,
dél, kelet, csupa nagyhatalom.
*
Át ha zuhansz
nappalokon
építek én
napnyugaton
Át ha esel
éjjeleken
építek én
napkeleten
Áll majd a ház
benne ha élsz
sarkig kitár
körébe zár
ha visszatérsz
távol ha vagy
átjárja más
árnyéka-sincs
Szegény Tamás
*
Sokasodunk,
várost alapítunk,
aztán elõre vaknyugatnak,
földet foglalunk,
leigázzuk a Holdat,
sokasodunk,
gyõzünk a wichitai csatában,
a halott indián a jó,
sokasodunk,
nemzetet alapítunk.
Sokasodunk,
nemzetet alapítunk,
feltûnünk a láthatáron,
napkeleti vadászmezõket álmodunk,
vendégül látjuk a Napot,
egyre fogyunk,
gyõzünk Little Bighorn-nál,
a halott sápadtarc a jó,
egyre fogyunk,
rezervátumba vonulunk.

MERÉNYI KRISZTIÁN
Sötét nap
Hét kard döfi
lelkem ködmönét.
A vér, mint nagy madár,
pulzálva terjed.
Sötét lett a
nap, a madár
ráolvadt izzó
peremére.
Szállni képtelen,
ragacsos szárnyai
remegve verdesik a
reménytelenség szonettjét,
a két tag leválik a testtõl,
s a kozmoszon
átzuhanva találkoznak
a szabadság léggömbjeivel.

Randi
Tanulnom kell még
a várakozást.

Púder
A dámák
púderezett
álmaival
nem vitatkozom.

Alkony
Egy gém
fáradtan vonszolta
magát
a víz felett.
Csendben
gurult mögénk
a nap.

Ezredforduló
Tépõzáras felhõk között
ficánkol a hold.

Ablak mögül
Kifeszített zápor tombol
a tengeren.

CSÁK GYULA
Megrozsdált jelen
1.
Három hete nem volt esõ. A falu alatti vályogvetõgödrök teljesen kiszáradtak, a földek mindenfelé megrepedeztek. A búzák "megszorultak", a tengerilevelek "furulyáztak", azaz: összecsavarodtak. Az út menti füveket és fákat vastagon lepte a por.
    A gyomvilág viszont vidáman tenyészett. A tengeriföldeket elöntötte a folyófû lilás meg fehéres virágtengere, óriás foltokban virított a búzában a pipacs, harsányan zöldellt a szintén foltokban mutatkozó tarack. A kókadozó dinnyét, krumplit meg egyéb haszonnövényeket szinte mindenütt elborította a sárga színû bolondítóvirág, a selymes cigánybúza, a kövér sósparé, a vadzab és más efféle giz-gaz. Közöttük, alattuk, felettük pedig élték életüket a rovarok, férgek, lepkék, egerek, ürgék és hasonló "helyi érdekû" élõlények.
    Embermozgás nem látszott a határban. Védett helyre húzódott mindenki a déli forróság elõl.
    A Kerektisztából Ágota-pusztába vezetõ szekérutat hatalmas, jobbadán kiszáradt, villámsújtotta nyárfák és fûzfák szegélyezték. Öreg útnak is hívták ezt az utat, mert jóval a földek parcellázása elõtt keletkezett, még abban az idõben, amikor lápos, mocsaras volt a vidék, s ezen az egyetlen csapáson lehetett benne biztonságosan közlekedni. Az útmenti árokban meg beljebb, az árpa- és lucerna-földeken mindmáig újra nõ a sás, a káka és a nád. Szárcsákat, bíbiceket, fácánokat, fürjeket rejtenek.
    Gyökeréig kettéhasadt fûzfa árnyékában öregember aludt. Kiskabátját feje alá gyûrte, kajla karimájú, szürkére fakult kalapját arcára borította, ráncos bõrû kezeit pedig összekulcsolva a hasán nyugtatta. Pár lépéssel arrébb koloncos szõrû puli hevert. Olyan eltehetetlenülten nyújtózott a földön, mintha nem lenne benne élet. Bal hátulsó lába azonban idõnként megrándult, néha pedig nyöszörgött. Nyilván álmodott. Aztán egyszer csak nagyot vakkantott.
    - He?! Mi?! - riadt fel az öreg, miközben utánakapott elgördülõ kalapjának. - Látsz valamit? - Feljebb nyújtózkodott, körbekémlelt, azután dörmögve visszahúzódott. - Nem látsz te semmit, legfeljebb álmodol.
    Elõhúzta üszkös színû inge nyakából a pipát, és tömni kezdte. A puli még inkább megélénkült, utánakapott egy orra elõtt libegõ pillangónak, ráfigyelt az öregre is, legyezni kezdett a farkával, de végül újra földre eresztette a fejét, és mozdulatlan maradt.
    Az öreg komótosan tömte a pipát. Közben csapkodta veres nyakát meg nadrágszára alól elõvillanó fehér, visszeres lábát, mert komiszul kínozták a nádasból elõrajzó szúnyogok. Egyidejûleg érdeklõdéssel figyelte a bakancsán vonuló, bíbor színû, aprócska hernyót.
    - Pszt! Te! - szólt rá a pulira, és hozzávágta kalapját. - Figyeld csak! Papmacska!
    Megijedt a puli a kalaptól, felugrott a levegõbe, s elõbb a távolba kezdett nyargalni, de az öreg hangja visszatérítette. Hízelkedve gazdája borostás ábrázatához dugta nedves, hideg orrát, majd követve gazdája bütykös ujját, észrevette végre, és dühösen megugatta az egykedvûen araszolgató hernyót. Az öreget mindez roppantul szórakoztatta. Szélesre húzott szája fölött elõremeredtek sárgás bajusza rövidre nyírott sörtéi.
    Hangot váltott a puli, és kiugrott a szekérútra. A gazda iránti minden ügybuzgalma és teljes kutyaösztöne benne volt a lármás csaholásban. A vénembert kellõképpen izgalomba is hozta. Hason kúszva felkapaszkodott az útperemig, azután gyorsan összemarkolta holmiját és igyekezett ki, az útra. Könnyû, a vastag porban puhán gördülõ, kétkerekû homokfutót látott közeledni. Egy ló volt a jármû elé fogva, s ketten ültek a bakon.
    Az egyik ember micisapkás, kövér, kékre borotvált, dús fekete bajszú volt, a másik alacsonyabb, de szikárabb, seszínû, mogorva alak. Ez utóbbi fogta a hajtószárat.
    - Hó! - állította meg a lovat az öreghez érve. Kalapja széléhez emelte ostort markoló jobb kezét, és csendesen mondta: - Jó idõ járja errefelé is, tata!
    - Úgy, úgy - bólintott egyetértõn az öreg. - Jól enged a föld fagya kifelé.
    A bajuszos fészkelõdött és vigyorgott.
    - Jól engedi maga is a szöveget kifelé! - mondta csaknem kurjantva s közben a mogorvára lesett, hogy mit szól? - Negyven fok van árnyékban, és maga fagyról regél. Komolyan is gondolja, amit mond?
    Az öreg a kövér felé rántotta tekintetét, lebernyeges bõre megfeszült az álla alatt. Kissé haptákba is rándult. - Igenis, kérem...
    Amiként a kövér, úgy õ is a szikár emberre pislantott, szintén szavai hatását lesve, egyúttal tétován és bizonytalanul egyik tenyerébõl másikba szorította a pipát. A gyeplõt fogó szikár a mellette ülõ felé biccentett s korábbi, halk és szigorú modorában mondta: - Az ügyvéd úr... Akit említettem.
    Az öregember még inkább vigyázzállásba rántotta huszáros lábait, és majdnem elveszítette egyensúlyát. Az árokparton felejtette botját, s most olyan érzése volt, mintha mezítelen lenne - felöltözöttek között.
    Akkorát kiáltott, mintha az éggel akarna társalogni: - Isten éltesse!
    A vén huszárhoz hasonlóan az ügyvéd is zavart érzett. Nem tudta: ki áll a kordé mellett, s noha volt homályos feltevése, nem tudta eldönteni, hogy miképpen viselkedjen. Tétován az öreg felé nyújtotta párnás, szõrös, gyûrûs kezét, de felfogván, hogy amaz helyben marad, irányt változtatott a karja. Végül is olyanszerû mozdulatban halt el a bemutatkozásnak szánt gesztus, mint amilyen az áldást osztó papi kéz lendülete a térdepelõ sereg feje felett.
    - Oda indultak, Jusztin elvtárs? - kérdezte az öreg merõ aggodalommal figyelve a morcos képû, száraz embert.
    - Oda... is - bólintott a kérdezett.
    - Ebbe a... melegbe?
    - Most van rá idõ - dörmögte Jusztin, és káromkodva megrángatta a legyektõl ingerelt ló száját. A szürke horkantott és táncolni kezdett. A kordé -elõre-hátra ingott-bingott. Az ügyvéd riadtan megmarkolta az ülés vaskorlátját.
    - Hõ, hõ-õ-õ! Csillapodj! - lépett a ló mellé az öreg és egyenesre igazította a ló gerincén félrecsúszott hámot. Majd végigsimította a remegõ állatot, ráveregetett vizes tomporára.
    A Jusztin elvtársnak szólított ember feszesre szedte markában a hajtószárat, és keményen az öregre szólt: - Merre közelebb?
    A vénemberen éppen olyan remegés futott végig, mint a lovon. Sûrûn szipogott, és mintha csak idõszaki dadogás jött volna rá, alig lehetett érteni.
    - Itt... errefelé. Azután rátérni a Sárga-gátra és addig menni, amíg odalátszik a tanya. Három jegenye van a végiben, meg aztán gémeskút ostora is mutatja az irányt.
    Továbbra is a ló mellett állt, fontoskodva babrálta a szerszámot, s úgy tûnt, mintha lenne még mondókája. Szavak helyett azonban olyan hang tört elõ a torkából, mintha csuklana. Észrevette az ügyvéd, hogy nem csuklik, hanem zokog az öreg. A szeme sarkában könnyek is csillantak.
    - Gyí! - rikkantotta Jusztin és félrerántotta a gyeplõt s elporzottak.
    - Aztán én semmit se mondtam! - kiáltott a kordé után a vénember sipító, kétségbeesett fejhangon. Fél karját a magasba lendítette, mintha meg akarná állítani a homokfutót, vagy mint aki nehéz esküvést tesz. Újra eltátintotta magát, de az imént feltörõ ordítástól berekedt, és most már csak fisztulás, nyivákolás-szerû fejhangot hallatott. A porbaveszõk után legyintett, köpött is és undorodva dörmögte: - Moslék az emberi nem.
    Tarkójára billentette esõverte kalapját, füttyentett a kordé után nyargaló pulinak, és visszacsoszogott a kettérepedt fûzfához, a botját megkeresni.
2.
- Ki légyen az öreg? - kérdezte az ügyvéd.
    - Csõsz - felelte Jusztin. Fanyar, gúnyos mosoly kíséretében hozzátette: - Õ látta meg, mikor Szikszai eldugta a boronát meg egyebeket. Fél, hogy most majd megmondjuk neki. Veszedelmes ember hírében áll az a Szikszai!
    A kövér ember megigazgatta magát az ülésen. Rosszul terítették a bakra a pokrócot, és nyomta az ülepét. - Csakugyan akkora baj az a borona, hogy oda kell érte kocsikáznunk?
    - Biztosan lelünk ott egyebet is. Mindent vitt, amit bírt, amikor feloszlott a téesz. - Mérgessé vált és lesercintett a kordéról. - Hozni semmit se hozott, amikor belépett, de vinni mindent akar. Azt hiszi, mindenki vak. Hát most majd a szeme közé nézünk... a parasztjának!
    Szapora ügetésrõl lépésre váltott a ló. Hosszúkat prüszkölt, s ahogyan ki-préselte magából a levegõt, bordacsontjai feszesen dudorodtak elõ.
    Eddig csak oldalnézetbõl ismerte az ügyvéd a lovakat s most, hogy felülrõl látta, nem gyõzött csodálkozni. Esetlennek találta a mozgását, jobbra-balra libbenõ pókhasát meg kifejezetten komikusnak vélte. Sokáig és mindinkább ámulva figyelte azt is, ahogyan a szürke a hátsó lábait látszatra bizonytalanul az elsõk után rakta. Néha össze is koppantak a patái, s az ügyvéd már-már várta, hogy egyszer csak összerogyik az egész alkotmány. Akaratlanul is részvéttel kérdezte a mellette ülõtõl: - Nagyon fáradt a pejkó?
    - Fenézik - vonta meg a vállát Jusztin. - Túlságosan is kipihent s azért riadozik.
    Mintegy igazolásként felhorkant a ló és nyakát hátraszegve curukkolni kezdett, miáltal az ügyvéd ismét riadtan kapkodott fogódzó után; a lóhoz hasonlóan pánikba esett, mert váratlanul és erõs surrogással nagy csapat fürj lobbant elõ az útmenti bozótból, és mert inogni kezdett alatta a kétkerekû jármû.
    - Csina, csina, hó, hó - csendesítette a lovat Jusztin, és bajusztalan, keskeny száját szokásos, alig észlelhetõ gúnymosolyra vonva, a ló mozgására koncentrálva mondta: - Máskülönben ez nem pejkó. Úgy hívják, hogy: deres. - Kicsit mégis oldalt pillantott, s amint összeakadt a tekintetük, úgy tetszett az ügyvédnek, hogy játékos öröm csillant a mindig mogorva ember szemében. Két hete fogadta el tõle a megbízást, azóta többször találkoztak, de most látta elõször derûsnek.
    Ez õt is felpendítette s gyorsan elhagyta idegvégzõdéseit a fürjek okozta ijedelem. Megnedvesítette vastag száját, és évõdõn jegyezte meg: - Van egy ló, amelyik nem pejkó, hanem deres névre hallgat. Akkor mért mondja neki, hogy Pönci?
    - Mert az a neve. Deresnek csak azért mondják, mivel szürke. - Az ügyvéd izzadó, kivörösödött, hitetlenkedõ ábrázatát látva, hangosan fel is nevetett. - Ugye, hogy nem is olyan könnyû ez a paraszti tudomány?
    - Hát... - dünnyögte az ügyvéd -, vannak titkai.
    Zsebkendõt kotort elõ és törülgetni kezdte vastag nyakát. Erõsen csípte az izzadtság, fõként ahol a bõre ráncot vetett. Visszatért idegeibe az iménti riadalom, de most szélesebbé és mélyebbé ásódott érzékeibe. Mindinkább kényelmetlennek és kellemetlennek érezte egész helyzetét. Külön idegesítette, hogy az ülés alól minduntalan cipõjéhez rázódott az abrakostarisznya, és felbosszantotta egy tarka madár, mely kottázhatatlan hangon csörgött, és már jó ideje kísérte õket, fáról fára röppenve.
    Rossz érzéseinek ez a forrása váratlanul megszûnt, mert ráfordultak a -Sárga-gátra, és elmaradt a madár, mintha lelõtték volna.
    Az úgynevezett Sárga-gát, amely felé az árulkodó csõsz irányította õket, ritkán járt, agyagos, döngölt kanálispart volt. Az utolsó esõk óta nem porhanyították fel sem szekerek, sem egyéb jármûvek. A kõvé száradt sárdarabokon minden korábbinál jobban zötykölõdött a kordé. Ez nyilván a kocsisnak sem tetszett, mert lekormányozta a lovat egy keskeny kaptatón a gát mellé és ott haladtak tovább, ámbár sokkal jobb ez sem lett. Elmaradtak mögöttük a szántóföldek s végtelenbe nyúló, kiégett, szikes legelõ széléhez érkeztek s leginkább éppen itt, a part mellett tele volt az út mélyen a földbe süppedt, kiszáradt patanyomokkal, s ezeken haladva a lélek is kirázódott a jármûvek utasaiból.
    - Soká érünk még oda? - kérdezte az ügyvéd, inkább csak önmagától, inkább csak a levegõtõl, de a mellette zötykölõdõ ember kész volt a felelettel.
    - Abba a tanyába megyünk - mutatott az ostornyéllel egy bizonytalan távolságban lebegõ-remegõ facsoport felé.
    Az ügyvédnek eszébe jutott úti céljuk és különös félelemérzés futott végig ismét a gerincén. Titkon gyûlölettel pillantott a mellette ülõre, aki ostobán tréfálkozva úgy mutatkozott be az ügyvédi irodán, hogy Jusztin Pál agrárértelmiségi. Észrevétlenül grimaszt vágott a fõnök, és magára hagyta Jusztint az irodán dolgozó kövér ügyvéddel, hogy vállalja fel az ügyet. S az ügyvéd azóta nagyon megbánta ezt a vállalást. Kétségkívül többször megcsodálhatta Jusztin Pál nyers eszét és határozottságát s a képességét, hogy bonyolult ügyekben is eligazodik, de ezek az ügyek mind idegenek és nehezen követhetõk voltak az ügyvéd számára. Mi köze mindehhez? Egy erõszakkal összeboronált szövetkezet erõszakos megszüntetése utáni kuszaság. Mért kell ezzel neki foglalkozni?! Jogtalanságok tengerébõl emelkedett ki annak idején a termelõszövetkezeti sziget, és jogtalanságok tengere volt az is, ami elnyelte. Ebbõl csakis újabb jogtalanságok révén lehet továbblépni. Ki mit hozott be, ki mit vitt ki? Ki, mennyit jussolhat, vagy mennyit lophat jogtalanul és mégis törvénnyel takarózva? Most majd azzal a tanyában lakó emberrel "szembe kell nézni". S neki, a jog ismerõjének és õrének valószínõleg a jog ellenében kell állást foglalnia, az erõsebb oldalán. Meg az erõszakosabb oldalán. Ez az "agrárértelmiségi" agronómus volt a szövetkezetben, s szerzett helyismeretével könnyen eligazodik a zavarosban és erõszakos alkatából következõen sikeresen halászik is, hogy minél szilárdabbra építse új, "farmer" egzisztenciáját. Ehhez kell neki a ügyvédi támogatás, mert úgy akarja, hogy semmi ne legyen "törvénytúlsó", miközben egyértelmûen minden az, amit a honoráriumért követel... Hát, igen. A honorárium pedig kell!
    - Szóval az az ember ott, a tanyában... eldugott egy boronát?
    Az agronómus megint szokásos morc pofáját mutatta. - Ellopta! És nemcsak egy boronát.
    - Hja, kérem, a lopás egyetemes társadalmi betegségünk - sóhajtott az ügyvéd, miközben ülepe alatt a rosszul odaillesztett pokrócot rángatta. - Franciaországban a tizenhatodik században a kenyérlopást is halállal büntették, mégsem szûnt meg a tolvajlás. Mit gondol, miért? Azért, mert csak a lopás ténye ellen hadakoztak, és nem az oka ellen.
    Kedvetlenül vette tudomásul, hogy az agronómusban nem keltettek izgalmat szavai. Egykedvûen, szótlanul billegett a bakon. Kézfogásokból megismert vasmarkában lágy ritmus szerint hajladozott az ostornyél, amelynek szíjazott vége kecses kígyózással szünet nélkül táncolt a ló hátán és tomporán. "Milyen érdekes - ötlött fel az ügyvédben -, azt bizonygatják a materialisták, hogy a munka tette az állatot emberré, holott ezeknek a parasztoknak olyan a kezük, mint valami elcsökevényesedett karom vagy pata. Inkább annak finom és ügyes a keze, aki távolabb van a fizikai munkától, vagy aki egyáltalán semmit sem dolgozik". Nyelvén volt, hogy szóba hozza a témát, de mégsem tette, mert aggódott, hogy bizonyára megsértõdne Jusztin Pál elvtárs... vagy úr. Arra is gondolt, hogy ettõl függetlenül sem lenne értelme, hiszen ez az "agrárértelmiségi" is csak paraszt, még ha valamivel tanultabb s talán okosabb is a többinél.
    Érdeklõdéssel figyelt a mindinkább részleteiben is látszó tanya felé.
3.
Nem három jegenye állott a tanya végében, ahogyan a csõsz mondta, hanem csak kettõ. A gémeskút sem a végiben volt, hanem jó pár kõhajításnyira, egy kiszáradt vályogvetõgödör mellett. Egyike volt a legrégibb magyar pusztai kutaknak. A gödör és a belõle kitermelt vályogtanya ellenben akkor keletkezett, amikor feltörték a legelõ északi csücskét.
    Voltaképpen nem is tanya volt ez, hanem inkább nyári szállás - legalábbis annak idején annak építették. Szalmatetõs kunyhó, amely lovaknak szolgáló nagyobb részbõl és emberek által használt kisebb részbõl állott. A kettõ közé vékonyan betapasztott, napraforgószárból való válaszfalat húztak. A szalmatetõn elszáradt tökindák tekergõztek. Ezeket minden esztendõben cserélte a gazda, hogy lehetõség szerint óvja a fedelet a zivataroktól. Néhány csenevész szilvafa árnyékolt az épület megett, s alattuk cserép- meg tégladarabokból, valamint sárból szerkesztett szabad tûzhely állt. Távolabb szétrágott deszkázatú malacól, tyúkól düledezett, azonkívül - az ügyvéd szerint teniszpálya nagyságú - birkahodály. A közelükben öt-hat, különbözõ takarmánykazal magasodott. A takarmányszérû mögött messzibe nyúló legelõk és szántók váltakoztak.
    Az ügyvédet úgy tájékoztatták, hogy Szikszai Antal, a tanya gazdája üres tenyérrel ment hajdan a szövetkezetbe, mostanra azonban a jobbmódúak sorába került, és még jobb módba akar jutni. Szép háza van a faluban, s azt tervezi, hogy a tanyát is korszerûsíti. A birkák helyébe tehenészetet akar telepíteni...
    Már messzirõl figyelte a közeledõket. Kint leste õket a kunyhó végénél. Közel két méter magas lehetett, ha kihúzta magát, ez azonban csak fiatalabb korában történhetett, mert a barmoknak való munkától görnyedtté lett a testtartása. Karjait könyökben kissé behajlítva és megemelve tartotta, miáltal két lábra állt medvéhez hasonlított. Nagy üregû szemei bagolyra emlékeztettek. Rezdülés nélkül nézett a messzibe, s idõnként lassan összevonta szemhéját, mintha álmos lenne. Dús szemöldöke sugarasan helyezkedett el kidudorodó szemöldökcsontján. Arca széles volt, orra úgy meredt elõre, akár a sasé. Foltozott, fakó színû ingben és madzaggal derekára kötött, durva szövésû nadrágban volt. A nadrág alig ért a bokájáig, s látszott, hogy mezítláb van.
    - Nahát! - kiáltott az érkezõkre. - Megjött a segítség! Lesz, aki vizet húzzon a jószágoknak!
    Jusztin Pál a szilvafák alá kormányozta a lovat. Odalépkedett a vendéglátó, és kifogta a szürkét, mintha mindennapos mozdulatokat végezne. Jusztin abrakos-tarisznyát húzott a ló fejére. Eközben az ügyvéd óvatosan lemászott az ingatag jármûrõl és boldogan nyújtózkodott. Megnyugtatóan hatott rá, hogy békésebbre sikeredett a "szembenézés", mint rossz elõérzeteiben feltételezte. Nagyokat szuszogott és akkorát ásított, hogy megfájdult az állkapcsa.
    - Az is munka, hogy vizet húzunk? - szólt a mezítlábas óriásra abban a könnyed, évõdõ hangnemben, amint az fogadta õket. Ámde a Góliát nem értette a tréfát, mert összerántotta szemeit és a szája is keményre húzódott, amint kiszûrte a szavakat:
    - Munka-a-a?! - Hirtelen elõmutatta mindkét roppant méretû, repedezett és helyenként szinte elszarusodott tenyerét. - Ehol ni! Ötven vederrel naponta. Nem tudom, mit szólnának az urak, akik az irodán hûsölnek, ha nekik muszájna csinálni?!
    - Mennénk tán beljebb - szólt az agronómus. - Eddig ugyanis a szabad ég alatt hûsöltünk.
    - Egy kis kirándulástól még nem lehet napszúrást kapni - feleselt a gazda, modora azonban enyhébb volt, mint amit az ügyvéddel szemben mutatott. Maga elé tessékelte az agronómust és utána imbolygott, s az ügyvéd így utolsónak maradt. Senki nem láthatta rémületét, amikor a belépõk mellett egy nagy sárga tyúk éktelen ricsajjal kiröppent az ajtón. Egy másik a jászol alatt vartyogott.
    Leplezni akarván komikus ijedelmét, a tyúkéhoz hasonló hangnemben kia-bálta a gyerekkori emlékeibõl elõbukkanó mondókat a zavarában még inkább izzadó és elvörösödõ ügyvéd.
    - Kot-kot-kot-kot-kotkodács, mindennapra egy tojás!
    A gazda lánya - akit a verõfénybõl a homályba lépve nem látott meg azonnal - egy lyukas fenekû bögrébõl nyolcasokat rajzolt a poros házföldre. Túlfejlett idomú, nagy testû, apjához hasonlóan széles arcú gyereklány volt. Pillanatra megállt a locsolásban, felsõ karjával végigtörülte homlokát és kicsattanó jókedvvel kiabálta: - Jó is lenne! De nem pitél a kakas, mióta megtudta, hogy a uraknak megy a tojás!
    Az apja halk röffentéssel nyugtázta leánya vaskos humorát, és ülõhelyeket keresett elõ.
    Az agronómus cigarettát gyújtott és gyufasercintés közben félszájjal mondta: - Tojik a tyúk anélkül is, te! Nem fehércseléd az, hogy mindig pitélni kelljen.
    Minthogy ezt mindenki alkalmas humorforrásnak vélte, az ügyvéd is nevetett. Jusztin Pál is, õ is gyalogszéket kaptak, a gazda pedig az istállórész és lakrész közötti küszöbre kuporodott. Hátát az ajtófélnek vetette, felhúzott, csontos térdére fektette két hatalmas karját, és földrõl felvett szalmaszálat gyûrögetett óriási ujjai között. A lány kiszaladt a kútra.
    Sokáig csend volt. Az agronómus idõnként cigarettája füstje mögül a gazdára nézett, az meg sehova.
    Savanyú és dohos szag terjengett a kunyhóban. A hûvösség sem volt kellemes, mert inkább nyirkosságnak hatott. Mennyezet nem volt. Girbe-gurba akácágakat rakott keresztbe a hajdani építõ, és közvetlenül rá a szalmát. Középre vastag durungot fektettek tartógerenda gyanánt. Három helyen is fészket raktak rá a fecskék. A csúf, sárga csûrû fiókák minduntalan kinyújtogatták kopasz nyakukat, ha megérkezett anyjuk és kellemetlen sipítozással fogadták. Amikor elhallgattak, újra síri csend lett. Az ügyvéd hallotta, hogy valamerre szú perceg a fában. A megfeketedett, avas szalmából különféle pókok ereszkedtek alá és tornamutatványokat végeztek.
    Az ügyvédet idegesíteni kezdte a hallgatás. Enyhe öniróniával ugyan, de határozott meggyõzõdéssel hitte, hogy õ most egy fához kötözött utazó, aki körül sajátságos ünnepségre készülõdnek a bennszülöttek. Amikor ezt a képzelõdést elhessegette, még nagyobb szorongás lett rajta úrrá, mert semmivel sem találhatta megnyugtatóbbnak a valóságos helyzetet. Európa közepén van ugyan, de húsz kilométerre a legközelebbi településtõl. Úgy eltûnhet itt valaki, hogy soha nem bukkannak a nyomára...
    Aggodalmasan pillogott a karvalyorrú, leragadó szemû Góliátra. Egy-egy csapás azokkal a roppant öklökkel, és akár mindkettejüknek egyszerre vége. Bekaparja õket valami gödörbe és még csak lelkifurdalása sem lesz, mert olyan ez, mint a kannibálok, akik erkölcsösnek tartják az emberevést.
    Aprócska egér szaladt a fal tövében, s az agronómus gyorsan rátaposott. Finom kis reccsenés hallatszott, amint az állatkában összetört a parányi csontozat. Felvette a sovány ember, és két ujja között lóbálta a szétnyomott férget, majd kilódította az ajtón.
    Hányingert érzett az ügyvéd, behunyta szemét, de akkor is elõtte maradt a kép. Ismét félelem remegett végig benne. Ugyanaz a formátlan érzés, ami az ide vezetõ úton egyszer már elfogta. Összerándult a gyomra, mert eszébe jutott a "szembenézés". Ez a két állat egymásnak ront, és neki is bántódása eshet... Ellopott borona, elszántott barázda, érthetetlen érdekek és érdekellentétek, primitív indítékú torzsalkodások - s neki ezekkel az ügyekkel és emberekkel kell foglalkoznia... Dehogy megy õ többé Afrikába, emberevõk közé!
    - Szétnéznénk tán odakint is - emelkedett fel Jusztin Pál. Recsegõ térdekkel felállott Szikszai is, és egyetértõen bólintott.
    Az ügyvéd szinte menekülve sietett utánuk. A napfényre érve jobban érezte magát. Most jött rá, hogy odabent fázott. Úgy tûnt, mintha idõtlen idõkig reszketett volna odabent, de órájára pillantva látta, hogy szinte megállott az idõ; lehetséges, hogy napszúrást kapott, és most láza van. Aggódva tapogatta homlokát és pulzusát. A két másik ember után haladt, akik azonban eltûntek valamerre az épületek és kazlak között. Úgy találta, hogy talán még sincsen láza.
    Egyszer csak fojtott káromkodást, ütést, zuhanást hallott. "Most ölik egymást!" - dobbant belé a torokszorító félelem. A hangokkal ellentétes irányban kezdett nyargalni, de néhány méter után megbotlott és felhemperedett...
    Komondor ugrott elõ a boglyák közül és lesúvadt fejjel, hasa alá rántott farokkal, nyüszítve rohant a tanyaudvaron keresztül, neki egy árpatarlónak. Átkozódva csörtetett elõ a gazda, jókora husángot repített a kutya után, és a kút felõl érkezõ lányát szidta, amiért nem kötözte meg a kutyát, noha tudja, hogy rákapott az aprólékra. Meghökkentette azonban, hogy legyökerezetten megállt a lány, s ekkor az apa is észrevette a földön fekvõt és odalépkedett. Az ügyvéd oldalt feküdt, fehér arcát felfelé fordította. Válla körül már átnedvesedett a föld a vértõl. Egyik karja kicsavarodva, hozzá-nem-tartozóan hevert mellette, s három ujja sebesen reszketett, mint a satuba fogott drót, ha megpendítik.
    Szikszai rögtön felfedezte a baj okát s az odaérkezõ Jusztinnak meg is mutatta: csirkéknek, kacsáknak ivóedényül szolgáló betonvályú szélébe csapta fejét az ügyvéd. Ámde miért bukott fel?
    - Kravik úr - hajolt le az agronómus. - Halló...
    Katonaságnál szerzett szanitécemlékek ködlöttek fel az agronómusban, s kigombolta a kövér ember inge nyakát, és óvatosan dörzsölgetni kezdte a szíve tájékát. Idõnként a füléhez hajolt és ismételten belesúgta: "Halló... Kravik úr..." Az ügyvédet amúgy Kravaliknak hívták, de ezt nem tudta jól megjegyezni Jusztin Pál.
    Viszont azzal a határozottsággal és gyors észjárással cselekedett, amelyet korábban megfigyelt nála Kravalik ügyvéd úr. Szikszai gazdával közösen úgy intézkedett, hogy a lóhajtásban is járatos lányt a kordéra ültetik és a gátõrhöz küldik, aki mentõt rendel telefonon.
    - Aztán verd a lovat, érted?! - utasította a még mindig hüppögõ lányt, az apa pedig azt a tanácsot küldte teli torokból a már elporzott kordé után:
    - A Gergely-dûlõn menj! Ott hamarabb! - Azután a vályú mellett vérzõ emberre nézett, noha nem szerette látni, s ezért azt javasolta: - Be kéne tán takarni. Már lepik a legyek.
    - Csak a halottakat szokták - ingatta fejét Jusztin, miközben elhessentett egy valóban ott körözõ zöld legyet. - Õbenne még van élet... Remélem, életben is marad. És azután majd jobban vigyáz magára. Mert eddig nem ügyelt eléggé. Olyannak ismertem meg, aki csak megy, mint a bolondóra. Nem fél se Istent, se embert, véghez viszi, amit akar. Csuda egy rátermett alak.
    - De hát miben eshetett el? - vakargatta tarkóját Szikszai.
    - Mondom! - erõsítette meg iménti szavait Jusztin Pál. - Csak a cél, csak az eredmény. Ez járt a fejében. Meglelni azt a boronát, helyére rakni mindent, ami a helyére való, nem engedni a negyvennyolcból!
    - Azt a boronát, amit a csõsz mondott? - kérdezte szúrós tekintetét a sovány ember szürke szemébe fúrva Szikszai. - Csuda egy pasas az is. Kár volt idejönni ebben a melegben. Lám csak, milyen baj is lett belõle. Ráadásul, nincsen itt semmiféle borona.
    Jusztin Pál észrevette, hogy mozdult a fekvõ ember, s mintha kinyitotta volna kissé a szemét. Ettõl mindig zord lelkületébe béke telepedett és tõle szokatlan könnyedséggel mondta:
    - Még akkor is, ha lenne itt borona, megette azt már a rozsda. Kiforogja magát a világ anélkül is... Szóval igaz, hogy tehenekkel akar foglalkozni? Próbálja, ha jónak látja. Még az is lehet, hogy társulok hozzá. Magának itt megvan a helye, megvan a hozzáértése, megvan tán a remény is, hogy jól alakul majd... Biztos, hogy elboldogul a lány a lóval?
    - Csak nem lesz tán több a bajunk máma már... És ha úgy akarja, hogy közös legyen az a tehenészet, beszélhetünk róla, ha majd lenyugszanak az események.
    - Úgy-úgy - bólintott Jusztin Pál. Éberen leste a fekvõ embert. - És... lám... Kéznél találjuk az egyezségünkhöz a szakembert is. Mert az nem mindegy, hogy mit, milyen jogon... Ha már felfogadtam és megelõlegeztem egy ügyben, amit azonban letörült az élet a tábláról, hát lásson el egy másikat. Belevaló kis ember ez, megírja majd a szerzõdésünket, ha kiheveri ezt a napot. Addig meg magunk is gondolkozzunk a jövõn.