98082

Tisztelt Olvasóink, Elõfizetõink!
Az EZREDVÉG tizedik éve egyúttal a folyóirat eddigi történetének leg-nehezebb éve is. Nem szellemi értelemben. A június elsején, a Kosztolányi Dezsõ téren tartott alternatív könyvnap, amelyet az Eszmélettel együtt szerveztünk, gazdag könyvkínálatával és a résztvevõk magas számával azt bizonyította, hogy létezésünk nem látszatõlét. Ugyanakkor -anyagi okokból összevont számok kiadására kényszerültünk.
    Ismét - akárcsak a múltban - segítségért Önökhöz, olvasóinkhoz, elõ-fizetõinkhez fordulunk. A folyóirat árát jövõre 200 Ft-ra kell emelnünk fennmaradásunk érdekében. Elõfizetõink számának megõrzése mellett, az évi elõfizetésbõl és a lap eladásából befolyó összeg még ez esetben sem éri el fél évi kiadásaink költségét. (Zárójelben: szerkesztõségünk, munkatársaink -továbbra is anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat. Írói honoráriumaink pedig sajnos szimbolikusak.)
    Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy jövõre is rákényszerülhetünk összevont szám (számok) kiadására, melynek idõpontját, esedékességét nem mindig tudjuk elõre jelezni, hiszen ez benyújtott pályázataink elfogadásától, az évi költségek meglététõl vagy meg nem lététõl függ.
    Szeretnénk az EZREDVÉG-et, a baloldali szellemiség mûhelyét, megõrizni az új évezred kezdetén. Ehhez kérjük segítségüket, támogatásukat elõfizetõként és új elõfizetõk szerzõiként. Ha módjukban áll, kérjük, szavazzanak nekünk bizalmat azzal, hogy folyóiratunkat a mellékelt csekken október-november-december folyamán egész évre fizetik elõ (2400 Ft), hiszen költségeink fedezése az elsõ fél évben még nehezebb, mint a másodikban.
    Idei évünket - szerencsére ez már bizonyos - három, havonta megjelenõ számmal tudjuk zárni. Ehhez a mostani, újabb összevont számunkhoz - ajándékul, kárpótlásul - egy-egy Z-füzetet mellékelünk elõfizetõinknek.
                                                               A szerkesztõség

MILLENNIUM

Ünnepi millenniumi oldalainkon az államalapító -István királyra emlékezünk. Szemezgethettünk volna természetesen Róla szóló, Neki szentelt klasszikus mûvekbõl is, de úgy gondoltuk a mi olvasóink számára érdekesebb és tanulságosabb, ha a mi költõink verseibõl állítunk össze egy kis válogatást.

GARAI GÁBOR
Honalapítók
István király lovas szobra alatt,
a föld mélyén, a várfalak tövében
õsi katonacsontok nyugszanak:
karok s lábak mészváza, koponyák,
s kéz- és lábfejek ízekre hullott csonkjai;
és rozsdás ember-patkók:
a talpasoknak,
- kik az utak kövén lóhalálban kocogtak -
kellett a bocskoron ily vasat hordani...
Így hát a szobor méltó helyen áll.
Mert még a végítélet harsonái
sem terelhetnék össze a király
hamvait úgy, hogy ráismerne bárki:
Íme, a honalapító - õ az, kétségtelen.
De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság.
Általuk élt és rajtuk állt az ország,
s holtukat túlélte a türelem,
hogy megtartja majd, aki alapozta
a hazát - házat rakván a romokra...
Fent a jelkép megrendülhet: lehet
kiválasztott tehetség, hõsiesség
szobra, bölcs szigor s változó szerep
emlékmûve, istenült õrület - -
de lent, kik az eszménynek testet adtak,
testbõl csonttá lettek és fennmaradtak
utódaikban; kik a lényeget
õrzik, a megtartó titkok tudói,
az örökös kezdetek folytatói,
a hon folyton újjá-alapítói:
rendületlenek a névtelenek.
Gyõr, 1968

GYÖRE IMRE
István király jobbja
Ez a Szent Jobb, a kézfej,
három sor ékszerével,
melyek szorosan fogják
csuklóját, kezét, ujját,
vagy bilincsezik, jobban
mondva. Látszik, hogy roppant
nagy düh volt, mi kötötte,
görcsözte ily ökölbe,
félik, nehogy kinyílva
görcsbe ránduljon újra.
Inas kéz. Látszik rajta:
markolt keresztre, kardra,
nézvén Európára,
hol, ki pogány maradna,
felöntenék garatra
az Idõ malmán, széjjel
fuvatnák fúvó széllel.
Öregapáim ökle
szorulhat így ökölbe
föld alatt rég, s örökre.
Szétverik koporsójuk,
verejték szakad róluk,
éjjel hallik a döngés,
mint távol vihar-dörgés.
Éjszaka addig hallik,
míg a Hold földre hajlik,
míg ez a Jobb is, roppant
dühvel bilincset roppant,
értük, kik fájták holtát,
elmúlott éltét-voltát,
szétüti üveg-burkát -
hát lássad, Magyarország.

Rokonok, ezer éve
Õs-rokonok:
déd-ük-szép- s még régebbi
nagyapák, nagyanyák is,
bizony, ma sem,
amiként tegnap, tegnapelõtt
és azelõtt sem
szóltam felõletek,
holott nagyon is lenne
valami tennivalóm ügyetekben,
köteles áhítatok,
megszentelt zászlók,
glicerin-könnyek özönében,
legalább annyi,
hogy az ünnepi zakók
hátára odatûzzem:
itt voltatok ti ezer éve
úgy, ahogyan errefelé
szegényeknek lenni szokás volt,
térdig begyûrõdve
a földbe, göröngybe,
marva és dögönyözve,
szálanként kifakasztva belõle
a másnapi létet,
a másnapit meg a többit,
akár életük árán, ha muszáj volt,
és aki eldõlt,
ott süllyedt be ugyanabba a földbe,
eltemetõdött,
maga magától, maga által,
s ötven vagy száz év
vagy ötszáz év múlva esetleg
a föld sorra kiköpte
valahányatok csontjait, koponyáját -
de függetlenül ettõl:
naponta kiköhögtök,
bizony, mind kiköhögtök
tüdõnkbõl reggel-este,
némelykor éjszaka is még,
amolyan jeladásként
valahai-egykori magatokról,
hogy el ne feledjük,
általatok vagyunk, úgy-ahogy, éppen,
s nélkületek bizony
marék-kevesen látnánk
nappalok végén kelni a Holdat,
a mind feketébbre fakuló
égbolt lyukain
folyvást csöpögõ csillagok vérét,
s még kevesebben tudnánk a Napot,
a Napot, amely ott van,
távoli hegyeken is túl, túl,
s vérõlucskosan épp kinyomja ölébõl
ködökkel, párákkal egyetemben
az Óperenciás maga, maga a Tenger.

BARANYI FERENC

Nem volt más út

id. Tatai Józsefnek

I.
A gyõztes hit papokkal érkezett
s csak szép szavakban jött vele az Éden,
ezért István s az áthangolt sereg
magát mosdatta Koppány szégyenében.

Így lett a rendszer életképesebb.
A túlszabott ígéretek fejében
levágott néhány túlhevült fejet
kivágott múltja ellensúlyaképpen.

Nem volt más út: az Istent félni kellett,
mert a megszerzett földön élni kellett
a jószomszédság kompromisszumában.

Ezért meg nem gátolhat senki abban,
hogy a pogány idõket elsirassam
s a véreskezû királyt áldva áldjam.

II.
Tûnõdni már nem érdemes azon,
hogy testvérharcokban ki ölt elõször,
hisz mindenütt a búza és a gyom
versengve nõ pártatlan anyaföldbõl.

Forradalom, ellenforradalom
volt itt elég. Nem képes vérözönbõl
kilábolni, csak az a hatalom,
amely övéinek is odadörgöl.

Önérdekét sehol se látja rögtön
a sokaság - miért mentegetõzzön,
ki úgy csapott, hogy létre verte népét?

István idõtlen trónján addig ül,
amíg viszonylag széttöretlenül
borulhat ránk az augusztusi kék ég.

1987

Gizella hercegnõ mátka-éje

Álmomra pattanok egy érces éjszakán.
S megülve délcegen a holdkaréj-nyeregben
- talpam a csillagok hideg kengyelvasán -
tündérgaloppomat fehéren szállva kezdem,
sarkantyúm: csókjai, zablám: komolykodása,
és pajzsom lenne Vajk ezüstös mosolya,
patkó-ív fénylene az ajkam hajlatán s a
patkó szerelmesen mellén dobbantana,
a megbokrosodott, tajtékzó látomás, a
szemhéj-karám mögül iramló hóka vágy
hánykódva-ringva és tüzes párát zihálva
piros-szerszámosan vágtat, röpül tovább,
mert hátas-álmain egy lány-lovag suhan
felhõ-gerinceken a vertarany határig,
hol szálas táltosok kínálják cinkosan
só és kenyér helyett a szép pogány királyfit -
de megvirrad s az út nem ér a végtelenbe.
Virágszál ostorom nem csaphat, csak legyet.
Az eget - mint köpenyt - ledobva s ráheverve
néznem, hogy abrakol az izzadt képzelet.

1978

TABÁK ANDRÁS
(Stephanus Rex)
Irgalmatlan szívü volt-e, vagy sem?
Gázolt-e szûgyig a vérben, vagy sem?
Hívõ volt-e, vagy még titkon pogány?
És övé-e valóban a "szent jobb"?
Ugyan ki mondhatná meg ezt ma már.
Amit tudunk, a lényeg azonban.
Országot teremtett, törvényt s hazát.
Mózese volt õ a magyaroknak.
1993

(István estéje)
Acélpillantásával szegte át a mécsvilágnál
az orgyilkos tekintetét, s az tõrét elhajítva,
a kopár hálókamrából hanyatt-homlok menekült.
Tudta, hogy a megfutott merénylõ kezébe a tõrt
az Orseolo adta, Péter, s más idegen urak,
és dehogyis az, akit majd gyanúba vesznek ezzel,
a vérrokon, a csöndes, jó és hû Vazul, ó dehogy,
hisz õsi juss szerint a trón amúgyis reá várna.
Ámde ébren töltött-töprengett, nehéz éje után,
aztán mégsem a velencei szemét tolatta ki,
hanem az alkalmon kapva, a hétszer ártatlanét,
mivel azt is tudván tudta, mûvét csakis Péterre
bízhatja; Vazullal - aki az maradt, mi volt, pogány -
elvész a mû: az állam, és véle veszne eképpen
az ország, a nép, a magyar. Örökre s nyomtalanul.
1994

ÁGAI ÁGNES

Apám halála

Egy fiatalember emlékeibõl

Apám halálát nem írom le. Anyám leírta. De az más. Egy férj másként hal meg, mint egy apa. Az apával meghal az eredet, a kezdet, a titok. Meghalok vele én is, aki folytatom. Senkit nem lehet folytatni. A DNS-t majd én is továbbadom, de az biológia. Az ember több, mint biológia.
    Amikor apám meghalt, illetve közvetlenül elõtte, szembetalálkoztam a halállal. Apám helyett feküdt az ágyban, fehér volt, ijesztõ és taszítóan vonzó. Apám hangján szólalt meg, amikor a teásbögrét odaadtam neki. Nagyon drága vagy, mondta. Nem a teásbögréért voltam drága. Ez volt a búcsú. A bögrétõl, tõlem, az élettõl.
    A kórteremben senki nem nézett bennünket. Diszkrétek voltak. Egyik beteg olvasott, a másik alvást színlelt, a harmadik a maradék kockasajtot ette. A fiú mindjárt elmegy, gondolták, és az öreg még az éjszaka meghal. Õ is elmegy, mint mindannyian. Figyeltek persze, mert a dráma mindig rabul ejti az embert. És a halál dramaturgiailag a legtisztább dráma.
    Bori, a menyasszonyom mellettem állt. Neki is meghalt az apja még gyerekkorában. Akkor csak érezte, nem tudta, mi történik. Most tudta. Állt az ágy lábánál, és engem nézett. Erõsíteni szeretett volna, de a helyzet nem engedte. Egy idegen ember áttetszõ teste körvonalazódott a takaró alól, egy idegen fej nyomódott a párnába, egy idegen szempár réveteg, messzibe hatoló tekintete fúródott az övébe. Félt, menekült volna, de a halálközeliség lebénította. Menjünk! könyörgött a pillantása. Megfogtam apám kezét. Megszorítottam. Búcsú, köszönet, fájdalom, szemrehányás, menekülés. Az ajtóból visszanéztem, de a szemem párás volt, nem láttam. Soha többé.
    Ettõl kezdve apátlan lettem. A fiú, aki elveszítette nemzõjét. Azóta valami kong bennem. A hiány az õ külsejét ölti. A tükörbe nézek, és felfedezem a vonásait. Rám néz. Furcsa, meghasonlott állapotban hordom õt magamon magamban. Belsõleg nem hasonlítok rá. Õ intra-, én extrovertált - mondanák pszichológusék. Õ lefojtott, én felhabzó. Tehát ellentétek? A fiú nem akar az atya nyomvonalán haladni? A makacs, zárt, elmélyülõ, nehezen oldódó természetet a világra nyitó, nyughatatlan, csapongó, türelmetlen alkat követi? Lehet. Mégis, valami õsi, közös kötés tart össze bennünket. Valami mélyrõl jövõ cinkosság. Nem csak kiegészítés, egyetértés. Amikor túlkiabáljuk egymást, akkor is. Sõt, akkor igazán.
    Az, hogy nincsen, hogy égéstermékké, hamvakká vált, hogy anyagában, szerkezetében megváltozott, józan ésszel felfoghatatlan. De az is, hogy lényegében van. Nemcsak az emlékezetben. Útitárs lett. Véd, tilt, figyelmeztet, ágál, ösztönöz, bólint, oldalba bök, ott van. A jelenléte meghatározó. Amióta nincs, szinte állandó jelleggel. Este megbeszélem vele a napi dolgokat, komoly döntések elõtt leülünk, koccintunk és elbeszélgetünk. Persze, vitatkozunk. Letorkol, mire én felcsattanok. Már felnõtt vagyok, azt csinálok, amit akarok! Egy fenét, mondja. Elkezd példálózni, idéz, tanulságokat von le. No ebbõl elég, pattanok, aztán visszaülök. Jól van, mondd csak tovább, de más volt a te idõdben, ne is gyere ezzel. Azóta más világ van, hagyd az ideológiát! Nem hagyom! - és egyre izgatottabb lesz - azt akarom, hogy tudd az igazságot. Igazságot? Hol az igazság? - kérdezem. Az én igazságomat! - már kiabál. Ja, neked külön igazságod van? Mit bizonyított a te igazságod? Hova vezetett? Lassan beszélek, és kicsit cinikusan. Szerepet cserélünk, õ lelkes és indulatos, én fáradt és racionális. Aztán elhallgatunk. Sokáig, mélyen. Mindenki a maga igazságára gondol. Csodálom, hogy mennyire tud ragaszkodni hozzá. Most miért cikizem? Miért luciferkedek? Mi vagyok én? Az õ hitének eleven cáfolata? A visszája? Egy csudát. Bocs, nyújtom felé a kezem, hiszen értjük egymást. Nagyon értjük.
    Az apa halála mindig felnõtté teszi a fiút. Bármikor is hal meg, a fiú akkortól lesz igazán nagykorú. A helyébe lép, ez õsi dolog. Aztán túllép rajta. És ha visszanéz, fejet hajt elõtte.

A kép így rögzült: apám a halálos ágyon. Az ágy nem volt halálos. Rendes, nyikorgó, kórházi ágy. Régi regényekben olvastam, filmeken, festményeken láttam: sötét, komor tónusú szobában, függönyön át derengõ fényben, széles ágyon, magasított párnák között, nehéz súlyú paplan alatt fekszik a haldokló aggastyán. Körötte a szipogó család, idõs, kontyos nõ, cvikkeres, szakállas úr, nyurga kamasz, matrózblúzos, szõke fürtös gyerek, hátul a bámészkodó cselédség. Ünnepélyes esemény történik: meghal az atya. Õ pedig tudván kötelességét, felemelkedik a cihák közül, kezét áldón az ott térdeplõ gyermek fejére teszi, erõt vesz magán és elmondja, elrebegi végkívánságát, végakaratát, végítéletét. Majd hátrahanyatlik, és meghal. Valaki felsír, a többiek keresztet vetnek. Legyen meg az Úr akarata. Meglett.
    Igen, ez halálos ágy volt. Arra rendeltetett. Azon az ágyon nem lehetett sem ugrálni, sem szeretkezni, de még aludni sem. Azon csak meghalni lehetett.
    A kórházi ágyon is jóformán csak azt lehetett, de itt nem a családfõ hunyt el, hanem a beteg exitált. A halálos ágyat utána felállították, fertõtlenítették, hogy a halál baktériumai elpusztuljanak. A sodrony ott meredt csupaszon, mint egy emberi mellkas a röntgen elõtt. A halálos ágyat mindenki kerülte, hátha a végzet még ott idõz. A matrac középen besüppedve a halálos beteg testének formáját õrizte. Aztán az ágyat talpra állították, feszes lepedõt, derékaljat húztak rá, friss ágynemût paskoltak, az infúziós állványt elvitték mellõle, a kacsát kihúzták alóla, az éjjeliszekrény fiókjából kiszórták a morzsát, és jöhetett a következõ beteg.
    Apám eltûnt az ágyról, a szobából, a kórházból, az életbõl. Hová? Ha pap lett volna a temetésen, azt mondta volna, lelkét visszaadta az Úrnak. De emléke velünk marad örökre. Értelemszerûen, amíg mi itt maradunk. És a feltámadás? Ki tudja, milyen egy feltámadt ember? Olyan talán, mint a klónozott? És az milyen? De hát épp ilyen valószerûtlen volt apám a halálos ágyon. Annyira nem illett oda. Ez nem is az én apám, gondoltam, ez egy anatómiai ábra, egy szemléltetõeszköz. Az én apám otthon sakkozik velem, keze nyúl a bástya felé, rosál, én tûnõdöm, lépek, aztán õ két ujja között a futóval mosolyogva azt mondja: matt. Vigaszként elvisz fagyizni, három hatalmas gombóc, csoki, eper, vanília megtetézve egy adag rezgõ, imbolygó tejszínhabbal. Gyorsan nyaldossuk körbe-körbe az olvadó, dûlõ oszlopot, ragad a kezünk, ingünkön az eper piros foltja, nem baj, a mama majd kimossa, nevetünk. Utána felülünk a hintára, amelyik röpül, röpül egészen a fellegekbe, olyan magasra, hogy már nem is látszik. Apám.

Oly korban élt. Ezért kicsit irigyeltem. Mert oly korban élni, az már valami. Az oly kort túlélni? Az szerencse. Sors bona, nihil aliud. Ezt is õ mondta, bár többnyire magyarul idézett. Fõként József Attilát, Aranyt, Brechtet, Radnótit (oly kor) és érdekes módon Weörest, Pilinszkyt. Nemcsak azokat szerette, akikkel egyetértett, hanem mindazokat, akik idézetre méltóak.
Oly korban élt, amirõl én már csak hallottam, olvastam vagy tanultam. Pontosan emlékszem, mi és hol állt a történelemkönyvben, és mit fõzött hozzá Bukfenc, a mindentudó töritanár. De az egész messzinek látszott, akár egy régi híradó. Apám ebben a régi, fekete-fehér híradóban élt. Szereplõje volt. Nem mesélt róla összefüggõen, csak egy-egy klipet láttatott. Nem is kommentálta. Minek? Archivált anyag. A háttér mégis összeáll. A kép kikerekedik. Egy vörös hajú, szeplõs kisfiú a Rákóczi útról. A mama masamód, nagy karimás kalapokat készít, a papa kereskedõsegéd. Otthon terebélyes nagymama sóletot fõz és bugyolálva viszi a pékségbe, a kemencébe. A nagypapa kackiás bajszú (akár egy szép szál magyar ember) fuvaros, járja a várost, vasárnaponként az Angol Parkba meg a Weingruberba viszi a csemetéket. A barmicvóra készülõ unokaöccs a délelõttönként a közeli Rialto moziba jár. Apám is vele megy, imádják a Z., a fekete lovast, a Stan és Panokat, Chaplint és az isteni Garbót.
Apám aztán lassan kimozdul a képbõl, a sóletszagú lakásból, a kispénzû, de finomkodó, félmûvelt, de szorgoskodó környezetbõl. A háború különben is szétszórja a családot. Munkaszolgálat, bombatámadás, svéd védett ház, hamis papírok, gettó, télach, gyalogszerrel az óbudai téglagyártól a ravensbrücki táborig - kit hová visz a kényszer és a vak vagy félszemû szerencse. Tipikus zsidósorsok, a háború után a megmaradottak továbbosztódnak, szóródnak. Van, aki aliázik (sokáig azt hittem: lármázik, jajveszékel) s Palesztinában köt ki; van, aki szélütötten nyomorékká válik; van, aki ásót fog és romeltakarít, mert itt most már a mi kezünk épít. Elõjönnek a bunker-fiatalok, a kiéhezett és megfélemlített fiatalok, a sej-a-mi-lobogónkat-fiatalok. Felszaggatott utcaköveken, bénán csüngõ hídroncsok között krumplit osztanak, csencselnek és exhumálnak. Édeskés hullabûz a nyomukban. Egy ország, egy város teteme elõttük. A széttrancsírozott múlt. Apám tizennyolc éves. És nem andalog a Szigeten, nem táncol és nem csókolózik, nem izzad az érettségin, ahogy korához illenék. De él, és az élet, mint tudjuk, élni akar.

Tudós is lehetett volna, hiszen komoly, könyvmoly gyerek volt, olyan kisokos. A családban közszájon forogtak mondásai, kérdései. Hogy honnan veszi? - álmélkodtak. Otthon nem volt sok könyv, a Remek írók sorozata, egy cirádás, képes Petõfi-album, a Tolnai Világlapja öszefûzött példányai, szakácskönyvek, no meg héber imakönyvek, de azokat csak a nagy ünnepeken vette elõ a nagypapa. Apám könyvtárakba járt, gyûjtött a szó szoros értelmében tücsköt, bogarat, lepkét, békát, köveket, bélyeget, fotókat, képeslapokat, mindent, ami gyûjthetõ. Rendszerezett, kivonatolt, cédulázott. Mégsem lett tudós. Elszívta a közélet, beszippantotta az ifjúsági mozgalom. Írt, vitázott, szervezett, ahogy akkor mondták, agitált. Mert agilis volt. De nem került a hatalomba, nem lett Fontos elvtárs. Az okossága és a szerencséje megóvta. Így hát nem vitte el a lefüggönyözött, fekete Pobeda, nem verték le a veséjét, és nem rehabilitálták. Belõlem sem lett kádergyerek. Ez a hetvenes években már különben sem volt divat. Szélcsendes idõben születtem, apály korban. Vihar után, váltás elõtt. Persze ezidõtt értek a dolgok, új szavak, új fogalmak: revizionisták, Szeta, Hálózat, a kis Rajkhoz nem lehet nyúlni... Nem tudtam, ki a kis Rajk, a nagy Rajkról is csak annyit, hogy kivégezték, aztán megkapta a Pannónia utcát.
    Apám csak otthon politizált, barátok között. Egyébként dolgozott. Papa do. Ül. az íróasztalnál füstgomolyban, könyvek és kéziratok között, papírt csavar be az írógépbe és törölgeti a szemüvegét. Anyám kávét hoz és szellõztet. Apám int, hogy kösz, és dolgozik tovább. Amikor nem dolgozik, feltesz egy lemezt, -Beethovent és Gisela Mayt hallgat.
    Késõn nõsült, ezt sem siette el. Így lettem késõi gyerek. Vajon megcsalta-e anyámat? Nem hiszem. Bár ilyet egy gyerek sosem tudhat. De azért megérzi a családi barométer kilengéseit. Otthon nyugalom volt, és jókedv. Veszekedésre, jelenetekre nem emlékszem. Jó volt hazamenni.
    Apám sosem ütött meg, ha nagyon dühös volt, akkor sem. Lehetett vele beszélni autókról, sportról, tudományról, politikáról. Szerelmi, lelki dolgokról nem. Ez anyám területe volt. Ha felvittem egy kislányt, és az ottmaradt, netán hozzánk költözött, apám udvarias és tartózkodó volt. Sosem vont félre, nem óvott, nem okított, nem példálózott, és nem akart felvilágosítani. Tudomásul vette, hogy fel vagyok.
    Halálakor huszonnyolc éves voltam. Éppen aznap. Születésnap - halálnap. De mivel éjfél után halt meg (ha jól járt a kórházi óra), az már másnap volt. Születésnapjaimra azóta is rávetül a halál árnyéka. Még megünnepelt, amikor azt mondta, hogy drága vagyok, és folytatta volna tovább, bár nem tudta, hogy nilyen nap van, hogy huszonnyolc évvel ezelõtt õ ült egy kórházi ágy melletti széken hatalmas rózsacsokorral, friss apaságtól ragyogva. Most az éjjeliszekrényre mutatott: szomjas. Megemeltem a fejét, tenyeremet a tarkójára tettem, és szájához érintettem a bögrét. Langyos, keserû teaíz volt, amit utoljára érzett. De a bögre fölött rám nézett, így a tea lefolyt az állára és a mellére. Felitattam egy szalvétával, és néztem a szétnyílt pizsamakabát alatt a sovány, ziháló mellkas horpadását és emelkedését.
    Huszonnyolc éves voltam - ez már férfikor. Férfiasan kellett búcsút vennem. Milyen a férfias búcsú? Kemény, visszafogott, könnytelen? Nem tudom. Csak azt, hogy anyámra kellett vigyázni. Tartottam magam, hogy tarthassam õt. De este, villanyoltáskor, a sötétség puha takarásában, fejemet a párnába fúrtam, és beleordítottam: - Papa! Papika! Neem!

VARGA RUDOLF

Ahogy a semmit
Fecske Csabának

Ezt a lópatkónyi
saras földet én
nem adom,
ezt a
patyolatfehér
selyemzsebkendõbe
kötött rögöt,
ezeréves ködben
ezt a hulló
juharfalevelet,
azt a szót,
azt az álmot,
azt az egyet,
azt a mesébõl mindig
hiányzó krajcárt,
ezt a
hónom alatt
szorított
félkilókenyérhazát,
senkinek nem
adom ezt a kínt,
ahogy a semmit
ölelem,
egyszerre
se bent, se kint.

GY. SZABÓ FERENC
Leszármazott
Fekszik a kõpadlón. Alatta
hullámpapír csak a derékalj.
Egy vékony nõ az istenadta.
Körülötte, akár a méhraj,
zsong és nyüzsög a sok-sok ember.
Járókelõk, utasok bámész
hada, s árusok azzal-ezzel.
Utadba állva, bárhová mész.
És õ nyugodtan alszik ott lenn.
Nincs egyéb dolga. Nem hiányzik
sehonnan, és senki se várja.
Bánja is õ, hogy nézi sok szem,
hisz az egész öle kilátszik.
Ezredvégi Éva-leánya!

Mindennél nagyobb
hatalom
Az indulatok! - Istenem,
de sokat küzdöttem velük.
Forrásukat sem ismerem:
feltörnek bennem mindenütt
és elöntenek. Jó ha még
valamit csillapíthatok
erejükön. - De óvadék?...
Amit az ember visszafog,
elõbb-utóbb úgyis kitör.
Mindennél nagyobb hatalom!
S akarom vagy nem akarom,
nem riad vissza semmitõl.

Hitvita után
Én még most is a magamét,
igen, mindig a magamét mondom.
Melyikünk fogja hamarébb
kivárni, hogy a szóból kifogyjon
a másik? - Egyetértés nem
származik ebbõl a szócsatából.
Folytatjuk, az az érzésem,
amíg csak a nap felettünk lángol.
Mert nem változtál meg te sem.
Konok vagy, rettenetesen.

Magánbeszéd
Lehet, hogy mégsem áthidalhatatlan?
Két mondat között eltûnõdve nézlek.
Lehet: szándékunk mögött ugyanaz van.
De mi értelme akkor az egésznek?
Szó szót követ, mint szúrások a páston.
Pedig törhetnénk együtt ugyanarra.
Minden szavunk egy újabb támadást von
maga után, önérzetünkbe marva.
Lehet, hogy te is ugyanazt akarnád,
de hánytorgatjuk elfúlón: ki mit tett.
Így rontjuk egymást napról napra - balgák!
Az Isten se tud megváltani minket.

B. HORVÁTH ISTVÁN

Ki az a Bulgakov?

öntelt privatizátoraink
pöffeszkedõ báljain
hullámzó zene
páva-táncuk
keringõ helyett valcer

kis országunk
nagy kufár-reformerei
képzeletbeli ám létezõ
Szibériába számûzik
a keleti szomszéd
- volt barát -
egyetemes mûvészetét:

Rubljovot belökik az idõ ikonjai mögé
Dosztojevszkijt égi vagy pokolbeli
idegszanatóriumba dugják
Puskin és Jeszenyin a betûk
ólombányáiban sínylõdnek
Csajkovszkij a hangok házi õrizetében
talán Csehov doktor döngeti még
itt darabjaival a színpadokat

ki az a Bulgakov?

NEMES LÁSZLÓ
Londonban, sej... Pesten, hej!
Negyvenhárom éves volt Kósa Péter, amikor ezerkilencszázhatvanháromban -Julival - életükben elõször - Londonba érkeztek. Ritka szerencse akkor még ez a lehetõség, de sokan irigyelték! Kimondva-kimondatlanul még ilyen-olyan összeköttetésekkel is gyanúsítgatták õket. Bár ami igaz, az igaz, Juli egyik betege - egyébként tényleg hálás betege -, bizonyos Boros elvtárs, ha nem is éppen az útlevélhivatalban, de annak valami kapcsolt részlegében dolgozott, meglehet, sõt valószínû, hogy az is hozzájárult az utálkozva és gyomorremegéssel kitöltött útlevélkérvényük pozitív elbírálásához.
    Már alkonyodott - gyorsan rövidültek az õszi napok -, amikor a nyüzsgõ Victoria pályaudvarról kiléptek a londoni utcára. Ó, ti sose látott londoni utcák, emeletes, piros autóbuszok, a sarkon egy fekete keménykalapos újságárus, Tower és Szent Pál székesegyház és National Gallery, Globe Színház és Covent Garden és kucsmás gárdisták a Buckingham-palota elõtt, és Dickens és Huxley és Szerb Antal British Libraryje és a Pygmalion Higgins professzora és virágáruslánya, és Nelson admirális és Sherlock Holmes! És tényleg létezik a Soho és van Baker Street és van Scotland Yard! Sötét este lett, mire a hosszú földalattivonatozás után, majd a gyalog cipelt két táska súlya alatt lihegve, zsebükben egy pesti barátjuktól kapott címmel az elõre lelevelezett, a hazulról oly kevés pénzzel eleresztett magyar turista számára is elviselhetõ árú szálláshelyükre értek. A magyar származású Mrs. Hopkins elõkertes, kétszintes, jellegzetes angol munkásházához. Mrs. Rose Hopkinsnál barátságosabban talán csak a férje, a nyugdíjas mozdonyvezetõ, Derek Hopkins fogadta õket.
    Mûködött Budapesten a harmincas évek vége felé egy Marika Agency nevezetû iroda, háztartási alkalmazottakat toborzott és vitt ki Angliába. Többnyire polgárcsaládok, nagyobbrészt zsidó polgárcsaládok lányai jelentkeztek, akik így próbáltak jó pénzért kimenekülni a háborúba rohanó, fasizálódó Közép-Európából. De akadtak elvétve igazi cselédlány ügyfelei is a Marika Agencynek, így a Takács Rózsi nevû írástudatlan nyírségi parasztlány, egykori libapásztor, tanyasi lelencgyerek, aki akkor már néhány éve a pesti Gonda ügyvédéknél szolgált. Gonda doktor ötlete volt: viseli a derék Rózsika költségeit is, ne utazzon egyedül Magdi, a lányuk, legyen valaki, aki egy kicsit vigyáz rá, törõdik vele az úton és ott, a messzi ismeretlenben.
    Nos, ebbõl a hajdani Takács Rózsiból lett Mrs. Rose Hopkins, londoni vasutasfeleség, aki az idõk folyamán tucatnyi tanfolyamot elvégzett, nemcsak írni-olvasni, de számtalan mesterséget is megtanult: varrni, gyöngyözni, bútort fényezni, kézi szövõszéken szõni, kendõt festeni... most pedig, vagyis akkor, hatvanháromban, már nyugdíjasan, a közeli iskolában takarított. És tartotta még mindig a kapcsolatot, ápolta a barátságot a párra sohasem lelt, magányos Gonda Magdával. Egy este meg is hívta vacsorára, hadd ismerkedjenek meg vele is Kósa Péterék. Rose Hopkins hamisítatlan ír birkagulyása fölött mesélte el a koránál is öregebbnek látszó, szikár Gonda Magda, hogy elsõ londoni állása, mivel már odahaza, gimnazista korában is tanult egy keveset angolul, egy igazi lord házában volt. A fõkomornyik, Mr. Robinson vette fel; az étel felszolgálását természetesen még nem bízhatta rá, de italt tölthetett, és elmagyarázta neki, hogy reggel kilenckor, amikor õlordsága és neje lejön az emeletrõl a reggelihez, elõbb a hölgyet, aztán az urat kérdezze meg, kér-e inni valamit. "A drink, milady?" - kérdezte elsõ alkalommal, s a válasz: "No, thank you" - vagyis, köszönöm, nem után az úr az õ "a drink, milord?" kérdésére "yes, please" - igennel válaszolt. Ugyanez ismétlõdõtt négy napon át; no, thank you - így a lady, yes, please - mondta a lord, és felhajtotta az elébe tett whiskyjét. A fehér kötényes, bóbitás Miss Maggie, vagyis Gonda Magdi ebbõl rájött, hogy a hölgy, legalábbis reggeli elõtt, nem iszik, így hát az ötödik napon rögtön az úrhoz fordult és megkérdezte: - A drink, milord? -, mire a háttérben éberen figyelõ Mr. Robinson, úgy is mint a brit úri etikett õre és a ház személyzeti fõnöke, nyomban kirúgta. Késõbb varrni kezdett Magda, és hamarosan ráköszöntött a szerencse. Egy gazdag vénkisasszony azzal bízta meg, hogy ugyanolyan egybe szabott, félhosszú fekete ruhát készítsen neki, mint amilyen akkor is rajta volt, amikor Magda mértéket vett róla. Több mint húsz esztendõn át, egészen Miss Donnelly haláláig, varrt neki pontosan kéthavonta, pontosan ugyanolyan szabású, pontosan ugyanolyan fekete színû ruhát - nyáron vékonyabb, télen vastagabb anyagból.
    Rózsi egyébként még mindig rossz kiejtéssel beszélt angolul, elképesztõ nyelvtani hibáit Derek Hopkins mosolyogva, angyali türelemmel javította ki. Rózsi ragaszkodott ahhoz, hogy a szabadnapján õ kísérhesse el Pétert és Julit a parlamentbe. - A kedvenc helyem Londonban tövirül hegyire ismerem, hadd mutassam be én maguknak. - No persze, benn az épületben hivatásos idegenvezetõ kalauzolta a látogatók csoportját. De Rózsit nem elégítette ki a magyarázata. - És azt is szíveskedjék megmondani, hogy mit jelképez itt, a Lordok Házában az a gyapjúzsák... és hol ül a királynõ és hány jard hosszú az a folyosó... és mi az a szobor ott... mert kérem, a vendégeim... nekik mindent pontosan tudni kell... az úr ugyanis híres magyar író... és a hölgy a legnevezetesebb magyar belgyógyász professzor... - Na ugyan... nem, igazán nem... - motyogta zavartan Juli, de Mrs. Rose Hopkinst nem lehetett leállítani. És ami a legkülönösebb: folyékonyan, gyönyörûen, hibátlanul beszélt angolul. - Hát hogyan? - csodálkozott Kósa Péter, amikor kiértek az épületbõl. - Odahaza még... - Rózsi nevetett. - Tudják, otthon, ha ott van Derek, vagy pláne, a rokonai, és én csak töröm a nyelvet, akkor én még mindig az a kedves, mulatságos magyar Rose vagyok, aki olyan jókat mond, akin olyan jókat lehet nevetni. De ha tökéletesen beszélnék angolul, akkor mi lennék? Egy unalmas, elhízott, öreg feleség.
    A negyedik vagy ötödik londoni napjukon Péter, régi szokásához híven, a telefonkönyvet böngészte, s a szeme megakadt egy néven Frederick Haller. Mintha szíven ütötték volna. Hátha! Hátha õ a Fritz, az Anschluss után nyomtalanul eltûnt bécsi rokonok, a Haller család egyik fia.
    Harminckét évvel azelõtt volt az anyjával néhány napig Bécsben, Halleréknál. Pozsonyi származású anyai nagyapjának Janka nevû nõvére, még valamikor az õsidõkben, egy Haller nevû jómódú bécsi kereskedõhöz ment feleségül, a nagyapa Pestre került, idõvel meglazult a testvéri kapcsolatuk is - a történelem bizony jócskán szétszabdalta azt az osztrák-magyar monarchiabeli régi világot. De a Tante Johanna, azaz Janka néni és családja nagy barátsággal fogadta a sose látott pesti unokahúgot és fiát, a tizenegy éves Kósa Pétert. Gyönyörû lakásuk volt, Péter emlékezetében mindenekfölött az ebédlõ káprázatosan szép kristálycsillárja maradt meg. Akkor már régen az idõsebb Haller fiú, Feri - két kislány apja - vezette a textilkereskedést, de az öreg, özvegy Janka néni is bejárt még az elegáns belvárosi üzletbe. A fiatalabb fiú, Fritz (kétszer is elvált, hallotta már otthon, nagyapáéktól Péter, aztán most Bécsben, Janka nénitõl is, de mindig valami furcsa hangsúllyal és kézlegyintéssel kísérve) kissé mintha a család szégyene lett volna. Nem érdekelte a textilszakma, állítólag társtulajdonosa volt - mint szemlesütve és mintegy titokzatosan lehalkítva mondták - egy rosszhírû mulatónak, a Bûnbarlangnak. Péter sokkal késõbb jött rá, hogy a bûnbarlang a lokálnak valószínûleg nem a neve, csak a minõsítése volt. De bármit mondtak is róla, az õ emlékezetében Fritz, a magas, sportos, napbarnított, elegáns, mindig jókedvû, nevetõs fiatal férfi volt a család legvonzóbb tagja. Õ mutatta be nekik utolérhetetlen kedvességgel az osztrák fõváros nevezetességeit, õ vitte õket fáradhatatlanul mindenfelé, Grinzing kedélyes kocsmáitól (Pétert mindenáron borral akarta kínálni - hiszen már csaknem férfi vagy - mondta anya vidám, nevetõs tiltakozására) a schönbrunni kastélyig, õ ült fel Péterrel a Práter óriáskerekére.
    Kósa Péter elszoruló torokkal tárcsázta a londoni Frederick Haller számát.
    - Bocsánatot kérek a zavarásért - kezdte dadogva, persze angolul -, ön nem azonos azzal a Mr. Hallerrel, aki a háború elõtt Bécsben...?
    - De igen. Ott éltem.
    - Akkor én az ön budapesti unokaöccse vagyok... Kósa Péter... azaz, pontosabban a másodunokaöccse.
    - Sorry. Ez tévedés. Nekem nincsenek budapesti rokonaim. - Fáradt, karcos volt a hang, kedvetlen, elutasító. Vagy védekezõ? - Nem is voltak soha.
    Kínos. De még egy, utolsó próbálkozás. - Elnézést kérek... de nem az Augarten mellett lakott a harmincas évek elején?
    - Ott is... másutt is - felelte türelmetlenül.
    - És az édesanyja Johanna...?
    - Igen. De mondtam már, sose voltak magyar rokonaink!
    - És a fivére, Feri...
    Semmi válasz. Se igen, se nem. De a telefont nem tette le.
    - A Johanna néni bátyja volt az én nagyapám. Aki Pozsonyból Pestre... tudja, az akkori világ... az a régi monarchia...
    - Lehet. És mit óhajt?
    - Semmit, Mr. Haller. Csak örülök, hogy él, hogy megvan, hogy hallom a hangját. Nekem, tizenegy éves gyereknek, akkor nagyon imponált. Nagyon kedves volt... ma is emlékszem.
    - De téved. Sose találkoztunk. Nem emlékszem magyarországi rokonokra... soha...
    - Ön volt a legkedvesebb... ön mutatta meg nekünk Bécset... fáradhatatlanul, a motorbiciklijén.
    - Sose volt motorom.
    - Márpedig úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Micsoda élmény volt az nekem! A hátsó ülésre ültetett, a derekába kapaszkodtam...
    - Sose volt motorom!
    - És az anyámat... az ön unokanõvérét, az oldalkocsiba ültette...
    Pillanatnyi csend következett. Aztán - de különösek az emlékezés labirintusai! - halkabban, és most már az anyanyelvén, németül, méghozzá tegezve: - Várj csak... tényleg volt nekem egyszer egy oldalkocsis motorom. És várj csak... rémlik valami... a pesti unokanõvér... és az anyám fivére... a sose látott Tóni bácsi...
    Találkozót beszéltek meg másnap délutánra, az egyik szálloda halljában. - Hogyan ismerjük meg egymást, Te, ugye, már nem gyerek...
    - Harminckét év után? - nevetett Kósa Péter. - A feleségemmel vagyok itt. Turistaúton. Én író lettem, a feleségem orvos.
    - Nahát! Író! Ilyen se volt még a családunkban.
    Néhány perc késéssel érkezett a megbeszélt helyre Frederick, vagyis Fritz Haller. Most is magas és karcsú volt, õszülõ, de most is napbarnított, jó szabású kockás tweedzakó, a nyakában nyakkendõ helyett tarka selyemsál, de volt a tartásában, az eleganciájában valami, alig észrevehetõen megrozzant, megkopott. - Fogyasztottatok valamit? - kérdezte. - Még nem - felelte Péter.
    - Jó. Akkor gyertek! Nálam jobb a kávé. És kellemesebb.
    Nyitott sportkocsija volt, eléggé régi típus, a kipufogója hangosan ropogott. Fritz gyorsan vezetett, a londoni forgalom tempójánál sokkal sebesebben. - Szeretem, ha arcomba vág a szél - kiáltotta nevetve. És hozzátette: - Szeretem az életet!
    Messzi külvárosban volt az õ háza is, pontosan olyan ikerház, mint Derek Hopkinsé, csak kopottabb, elhanyagoltabb, a kertje is ápolatlanabb.
    - Daisy, a párom - mutatta be angolul a nem túl tiszta pongyolában elõkerült harminc év körüli nõt. És németül hozzátette: - A mostani. - Aztán gyorsan angolul folytatta: - Felvehettél volna valami rendesebbet. Készítesz nekünk, ugye, egy igazi jó kávét?
    - Oké, boss. - Az emeletrõl nagy dübörgéssel robogott le éppen négy gyerek, mögöttük egy arab férfi és egy asszony. - Hello, Ahmed, hello Aziza - intett nekik vidáman Fritz. - Itt laknak nálam - magyarázta -, tudjátok... ideiglenesen... - Majd gyorsan azt kérdezte Pétertõl: - Mit írsz? Regényeket? Színdarabokat?
    - Itt a kávé, fõnök - hozta be nagy tálcán a kávésbögréket és a fonnyadt süteményeket Daisy.
    - És te, mivel...? - kérdezte Péter.
    - Üzletember vagyok. Csak ennek van értelme. Abból lehet színvonalasan élni. Ahogy én akarok. Az ember ne adja alább... - Majd hozzátette: - Catering business. Vendéglátóipar. - Aztán másra terelte a szót. - Hogy lehet, hogy kiutazhattatok? És mind a ketten... Hiszen nálatok, én úgy tudom... azt mondják...
    - Igen. Így van. De most már... azért most már egy kicsit változott az élet, tudod, a forradalom... azóta... - Hogyan magyarázza ennek a Fritz Hallernek? Túlságosan bonyolult. Meg aztán az ember idegenben mégiscsak védi a mundér becsületét... Vagy pontosabban, mentegeti az anyját, ha az elkurvult valamennyire?
    Két napig fáradhatatlanul robogott velük Londonban Fritz a sportkocsijával, mint azzal az oldalkocsis motorral Bécsben, annak idején. Aztán a végén kijelentette, ha már így rátalált a rokonokra, a családból úgyse maradt senkije, senki más nem élte túl a haláltáborokat, a háborút, egyszer, ha Bécsben jár, ahová üzletileg szokott menni, átruccanna Pestre is. - Remek! - mondta Péter õszintén.
    Két hónap se telt el, amikor a pesti lakásukban egy vasárnap reggel megcsörrent a telefon. - Itt Fritz! Bécsben vagyok. Ma átjönnék hozzátok.
    - Remek! - mondta megint csak Kósa Péter.
    - De van egy kis bibi. Lerobbant a kocsim, beadtam itt, Bécsben egy mûhelybe. Azt mondtad, van neked is autód, valami Moskovics... légy fess, gyere, szaladj át értem.
    - Hát izé... - hebegte Péter -, az nem olyan egyszerû...
    - Hogyhogy? Az a kétszáz kilométer?
    - Nem... dehogy... de most éppen nincs útlevelem.
    - Hogyhogy nincs? Hiszen most voltál Londonban!
    - De lejárt az érvényessége.
    - Akkor ne gyere ma. Holnap hosszabbíttasd meg, gyere holnapután. Addig van itt mit csinálnom.
    - Izé... az nem olyan egyszerû... - dadogta kínban. Mit lehet itt mondani, amikor a külföldi telefonokat biztosan lehallgatják... Hogy az a kínnal-keservvel, nagy nehezen megkapott útlevél az nem is olyan igazi... hogy az a pecsét... az az "ablak" az csak egyszeri kiutazási engedély... és csak oda... és majd, ha szerencséje lesz, ha nem jön semmi közbe... ha nem lesz semmi a rovásán, akkor majd három év múlva talán megint...
    Fritz hangja csalódott volt, el is hidegült. - Na jó, ha nem akarod... Mehetek vonaton is.
    - Nem arról van szó! Tudod, mit? Gyere a vonaton a magyar határig, Hegyeshalomig, oda megyek érted a kocsimon!
    Juli, aki hallgatta az egész telefonbeszélgetést, megráncigálta a karját. - Ne beszélj hülyeségeket! - súgta. - Oda se mehetsz. Határsáv!
    De Fritz szerencsére, kissé sértõdötten ugyan, azt mondta: - Ha már felülök a vonatra, eljövök Pestig. Várj meg a pályaudvaron.
    Nem egyedül érkezett. A társa, valamilyen William, a vezetéknevét Péter meg sem értette, Fritz korabeli, alacsony, sovány, beesett arcú, roppant határozott, recsegõ hangú férfi volt. - Egy jó szállodába, lehetõleg a Duna-partra vigyél minket - mondta Fritz. Az a William pedig már a Moszkvicsban megkérdezte. - Hol lehet itt a legjobban aranyat vásárolni? - Kósa Péternek valóban fogalma se volt róla, talán a belvárosban, bizonyára a Váci utcai nagy ékszerboltban. - Nem úgy - morogta a hegyes orra alatt William.
    Juli parádés vacsorát készített. Paprikás csirkét, túrós és meggyes rétest. Amikor Péter visszafuvarozta õket a szállodába, Fritz, akit William persze csak Frednek nevezett, azt kérte, ugorjanak be még egy mulatóba. De nem valami, így mondta, steril szállodai vagy más elegáns, revüs helyre, hanem amolyan igazi kedélyes, kissé züllött lokálba. - Tudom - tette hozzá -, Bécsben hallottam, van itt több ilyen, valami Fekete Tulipánt is emlegettek... - Péter nem ismerte, de hallott már õ is arról a meglehetõsen rossz hírû belvárosi mulatóról.
    Az egyik sarokasztalnál helyezkedtek el, a bárpultnál üldögélõ lányok rögtön kiszúrták a külföldi vendégeket, ketten, egy szõke és egy fekete, azonnal oda-telepedtek hozzájuk, pezsgõt rendeltek, Kósa Pétert a hivatalos vagy valamiféle vállalati tolmácsnak nézték. - Mondja meg nekik - fordult hozzá a szõke -, hogy elvihetjük õket máshová is, ahol sokkal jobban szórakozhatnak.
    - Attól tartok - mondta Péter feszengve, de kissé bosszúsan is -, hogy itt hiába töltik az idejüket. Ezek idõs londoni urak, üzletemberek...
    - Azt mi jobban tudjuk! - nevetett a szõke.
    Amikor a pincér a második üveg pezsgõt hozta, Péter megjegyezte, Juli otthon már biztosan izgul, nem tudja, miért nem ért még haza, mi történhetett...
    - Menj haza nyugodtan - mondta Fritz vidáman -, mi csak elboldogulunk ezekkel valahogy.
    Öt vagy hat napig maradtak Budapesten, Péternek egyszer sikerült felcsalogatni õket a Halászbástyára és a Gellért-hegyre, hogy megnézzék a panorámát. - Beautiful - bólintott William, és kissé unottan cigarettára gyújtott.
    Mintegy fél év múltán levél érkezett Fritztõl. Eljönne megint néhány napra, de most a girl friend-jével, a barátnõjével, hadd mutassa meg neki is a szép Budapestet. Ez alkalommal azonban nem a drága hotelben akar megszállni, keressen neki Péter valami alkalmas magánszállást.
    A girl friend nem a Daisy volt, hanem egy Marjorie nevû, alig húszesztendõs, nagyon karcsú, kissé kreolbõrû lány. - Ragyogó táncosnõ - magyarázta Fritz -, a jövõ egyik legnagyobb ígérete.
    Juli most nem paprikás, hanem rántott csirkét készített vacsorára; nem rétest, hanem palacsintát sütött. Marjorie lelkesen evett, nevetõs szájában villogtak a gyönyörû hófehér fogai.
    - Te író vagy - mondta Péternek másnap Fritz -, ti írók, mûvészek mind olyan bohém emberek vagytok... megvannak az ilyen összeköttetéseitek... ennek a zseniális Marjorie-nak kellene itt valami jó szerzõdést találni... indulásnak akár egy tánckarban, aztán úgyis felfigyelnek a tehetségére... gondolom, Pesten ilyen táncosnõ aligha...
    - Hát én nemigen... én ilyen körökben nemigen... - dadogta megint Péter.
    De a kilátást a Halászbástyáról és a Gellért-hegyrõl Marjorie igazán nagyon élvezte. A hét végén Fritz félrehívta Pétert. - Öregem, tudod nem szívesen váltanék még fontot vagy dollárt... tudod, itt olyan elõnytelen az árfolyam... Ha kifizetnéd a szobánkat... Egyébként - tette hozzá -, ha legközelebb Londonba jöttök, úgyis nálam fogtok lakni. Most veszek éppen új, nagyobb házat.
    Karácsonykor telefonált Londonból. Kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánt. Marjorie is belecsacsogott valamit a telefonba, de az is lehet, hogy valaki más volt.
    Aztán még egy levél, talán még egy-két képeslap is érkezett; valamelyikre Kósa Péter még válaszolt is. Aztán az is elmaradt.
    Sok-sok év után egyszer eszébe jutott, hogy Fritz Haller, az õ gyerekkorának feledhetetlen daliás, kedves bécsi Fritz Hallerje talán már kilencvenéves is lehet, ha ugyan... Majd egyszer: akár százesztendõs is lenne, ha élne még, ha élhetne még egyáltalán. És addig vajon... Fritz is csak egyike lett azoknak, akik valahogy elsodródtak, eltûntek elõle... nem egyike volt-e Fritz is azoknak, akiknek õ engedte el a kezét? Nem egyike az õ hibájából is elszakadt, soha többé össze nem köthetõ szálaknak, amelyek annyi semmibe tûnt emberhez fûzték, azoknak a vékony, szakadozó szálaknak, amelyek az embert még az élethez kötik?